A társfüggők, kodependensek gyakori tulajdonságai az önfeláldozás és a túlzott felelősségvállalás. Első hallásra ez a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szöges ellentétének tűnik. Hogyan lehet mégis, hogy nemcsak előfordul a kodependens-nárcisztikus szerelmi kapcsolat, hanem kifejezetten gyakori? Ezt feszegette Knapek Éva klinikai szakpszichológus és Fodor Alexandra okleveles pszichológus a 2021-es Pszinapszis konferencián.

2021.08.06. Írta: Szentkirályi Lili. Borítókép: Kelly Sikkema, Unsplash

“A két személyiségzavar sokszor találkozik szerelmi kapcsolatokban - gyakori, hogy egy nárcisztikus férfi egy kodependens nő mellett találja meg a helyét, hiszen mindkettőjüknek ismerős a helyzet, és jól kiegészítik egymás maladaptív sémáit”

- mondja Knapek Éva, klinikai szakpszichológus. Fontos megjegyezni, hogy bár gyakran előfordul a két személyiségzavar találkozása szerelmi kapcsolatokban, ugyanígy jellemző a baráti vagy rokoni kapcsolatokra is.

A nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavar a külvilág számára három tipikus működési mód formájában jelenik meg. Ezek a grandiózus működési mód, ami a feljogosítottság érzését hordozza magában, az elidegenedett működési mód, amikor az érintett igyekszik eltávolítani az érzéseit önmagától, illetve a legnehezebben felfedezhető magányos gyermek működési mód.

A grandiózus működési mód azt foglalja magában, amikor a nárcisztikus személy feljogosítottnak érzi magát arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket másoknak nem szabad. Erre egy viszonylag egyszerű példa, amikor valaki jogtalanul előre áll a sorban a szupermarketben, mert úgy érzi, hogy az ő ideje drágább a másokénál. Ebben a működési módban az illető evidenciának veszi, hogy különleges figyelem és tisztelet jár neki és más bánásmódban kell részesülnie, mint az átlagnak.

Az elidegenedett működési mód azokban a helyzetekben lép fel, amikor a nárcisztikus személynek nincs lehetősége megélnie a saját fontosságát, és ez félelmet gerjeszt benne. Ilyenkor látszattevékenységgel tereli el a figyelmét a belső üresség érzéséről. Ez átfordulhat függőségbe, például alkohol- vagy drogabúzusba, pornó-, illetve közösségi média-függőségbe.

Kép: Katherine Chase, Unsplash

A harmadik működési módba akkor kerül a nárcisztikus személyiség, amikor kénytelen szembesülni a saját sérülékenységével. Ez a működési mód a nárciszta lényének legmélyebb rétege. Az elhanyagolás és sérülések nyomán magányos, rettegő gyermek volt az érintett, és ha nem sikerül valamilyen módon kompenzálnia felnőttként ezt, a magányos gyermek élménye és viselkedése bújik elő. A nárcisztikus mindent megtesz, hogy a magányos gyermek fájdalmát elkerülje, elrejtse mások és önmaga elől is. Ezt láthatjuk, ha a nárciszta például elveszíti az állását, vagy elhagyja a párja, és a korábban agresszíven magabiztos és lekezelő személy hirtelen összeomlik, és tőle teljesen váratlanul napokig vigasztalhatatlanul zokog.

A nárcisztikus viselkedés gyökerei, a sémák

Ahhoz, hogy jobban megértsük a nárcisztikus személyiségzavart, érdemes pillantást vetni a hozzá kapcsolódó tipikus sémákra. Jeffrey Young Sématerápia című könyve alapján “a gyermekkori ártalmak jellemző megküzdési módokat hoztak létre mindannyiunkban: ezeket nevezzük sémáknak. Azokat a sémákat, amelyek a felnőttkori kapcsolatokban is zavarokat okoznak, maladaptív sémáknak nevezzük.” A nárcisztikus személyiség tipikus sémái közé tartozik a feljogosítottság, a csökkentértékűség, az érzelmi depriváció, a könyörtelen mércék és az elismerés hajszolás séma. 

A feljogosítottság séma az a hiedelem, hogy az illető a többiekhez képest felsőbbrendű. Úgy érzi, hogy joga van bármit megkapni, amit szeretne, hatalmat és kontrollt gyakorolhat mások felett. Az érzelmi deprivációban szenvedő egyén megélése a világról az, hogy senki nem fogja az érzelmi támogatás iránti vágyát kielégíteni. Nincs, aki gondoskodjon róla, megvédje, és empatikus legyen vele. A nárciszta gyerekkorában ilyen, elhanyagoló környezetben nőtt fel az esetek egy részében. Ehhez kapcsolódik a csökkentértékűség séma: az az érzés, hogy az egyén egy fontos szempontból tökéletlen, rossz, nemkívánatos. Az érintett rendkívül érzékeny a kritikára és az elutasításra. A nárciszta gyakran ezt a sémát kompenzálja túl a grandiózus működési móddal. Szintén emiatt hajszolja a sikert és az elismerést. Mind önmagával, mind másokkal szemben könyörtelen mércéket állít fel. 

Kép: Knapek Éva, pszichológus. Forrás: knapekeva.hu

A kodependens személyiségzavar

A kodependens személyiség egyik jellemzője, hogy nagyon kötődik és ragaszkodik az adott kapcsolathoz (akár szerelmi, akár baráti vagy családi), és bármilyen romboló is a kapcsolat, nagyon nehezen lép ki belőle. A kodependencia általános jellemzője a túlzott felelősségvállalás, a kontrollfüggőség és - a nárcizmushoz hasonlóan - a csökkentértékűség érzése. 

A túlzott felelősségvállalás azt jelenti, hogy a kodependens személy nem tudja elkülöníteni saját érzéseit és gondolatait másokétól. Más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, aggodalmaskodik, és felelősnek érzi magát értük. Minden energiáját mások boldogulására és problémáik megoldására fordítja. Nem képes reálisan felmérni saját felelősségét a történtekben, mások hangulataiért, érzelmi zavaraiért saját magát teszi felelőssé.  Ehhez társul, hogy igyekszik mások kedvében járni, akár a saját kárára is. Például ha egy pár egyik tagja fáradt és haza akar menni, egy kodependes személy elkezdi magát hibáztatni, hogy rossz időben rossz programot  szervezett, vagy hogy nem beszélte le a párját a programról időben. Elképzelhetetlen, hogy különváljanak ő ottmaradjon a programon és jól érezze magát, amíg a párja egyedül hazamegy. 

Kép: Jober Aquino, Pixabay

A kontrollfüggőség azt jelenti, hogy a kodependens személy nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. Nem tudja, mit akar, nem képes felismerni a saját szükségleteit, úgy gondolja, társa ezt sokkal jobban tudja nála. Az étteremben például a párja rendel számára, a párja határozza meg, milyen ruhát vehet fel, és a kodependens ebbe beletörődik: “Mit tehetnék, ha egyszer a másik ruha nem tetszik neki?” - gondolhatja magában. A túlzott felelősségvállalás és kontrollfüggőség gyakran együtt jár azzal, hogy a kodependes személyek lekapcsolódnak a saját szükségleteikről, és teljesen a másik életének vetik alá magukat.

A kodependensekre jellemző a csökkentértékűség érzése is. Jelentéktelennek és mindenre alkalmatlannak érzik magukat, életüket átfonja a “nem vagyok elég jó” érzése. Az ő megküzdésük azonban más: folyamatosan mások kedvében próbálnak járni, hogy ezzel kivívják szeretetüket és elismerésüket. 

A nárcisztikus és a kodependens kapcsolata

A nárcisztikus mindig a saját igényeit akarja érvényesíteni a mások kárára, míg a társfüggő a mások igényeit akarja kielégíteni a saját kárára. Így a szakértők szerint kölcsönösen egymás karjaiba hullanak egy szerelemnek vélt vonzás nyomán. Eleinte még működhet is a dolog, a legtöbbször azonban hamarosan porszem kerül a gépezetbe: itt nem egy nyílt, egyenrangú kapcsolatról van szó, hanem egy játszmákkal, hazugságokkal, sunnyogással megterhelt viszonyról. 

A társfüggő folyton növekvő hiányérzetet tapasztal, hiszen az ő igényei soha nincsenek kielégítve. Egyrészt manipulál, játszmázik, hogy valahogy mégis teljesüljenek ki nem mondott vágyai, másrészt próbál a helyzetből elmozdulni, változtatni. Erre a nárciszta teljes felháborodással és ellentámadással reagál. 

A nárcisztikus taktikájának része lehet az ún. gaslighting (“gázlángozás”) is. A kifejezés az 1944-es Gázláng című film nyomán alakult ki, ahol a főszereplő hasonló történetet élt át. Ez azt jelenti, hogy a nárcisztikus személy megmásítja a valóságot (például azt állítja, hogy valamit megbeszéltek, ami tulajdonképpen nem is úgy volt), annak érdekében, hogy a saját igazsága fennmaradjon. Ez teljesen elbizonytalaníthatja az amúgy is bizonytalan kodependens társat, egészen addig a hiedelemig, hogy attól fél, megőrült.

Kép: Fodor Alexandra, pszichológus. Forrás: lelkedkertje.hu