A gyerekek elleni erőszakos fellépések száma Maliban folyamatosan nő. A biztonságos élethez, az oktatáshoz és a boldogsághoz mindenkinek joga van, ebben segít a Közel Afrikához Alapítvány.
2021.08.18. Írta: Belayane Najoua/ Képek forrása: Közel Afrikához Alapítvány.
Amikor Aminata és a családja támadásokról szóló pletykákat hallottak, összepakolták az otthonukat, és úgy döntöttek, hogy egy kis faluba költöznek, ahol biztonságban érzik magukat. Ez a kis falu Ogossagou volt. Ám pár nappal az odaérkezésük után Ogossagou-t megtámadták. A támadás 85 gyermek életét követelte. Aminatát és az édesanyját meglőtték. Az édesanyja ott helyben meghalt, Aminatát pedig egy örök életre mozgássérültté tették. Aminata jelenleg egy menekülttáborban van.
„Nem érdekel, merre megyek tovább” - mondta az Unicefnek -, “csak egy olyan hely legyen, ahol béke van”.
A 2012 óta zajló Mali polgárháború miatt egyre több gyerek válik a csonkítás, a bombák és a gyerekkatonaság áldozatává. Az Unicef 2019-es felmérése szerint több mint 377 ezer gyermeknek lenne szüksége védelmi, és ennél is több gyereknek olyan támogatásra, ami az alapvető életkörülményeket biztosítaná számukra, mint az étel, az ivóvíz és a tanuláshoz való jog.
A háború örökké tart?
Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben a világ tekintete a koronavírusra szegeződött, a nemzetközi politika évek óta tartó konfliktusai, mint például a Nyugat-Afrikában zajló háborúk, nem értek véget. Mali és Niger határvidékén már lassan egy évtizede folyik a háború, melynek eredményeként több száz gyermek vesztette életét, sérült meg puska vagy robbanóanyag által, vagy lett erőszak áldozata.
Az egész 2011 tavaszán kezdődött, amikor szinte hullámként söpört végig Észak-Afrika és a Közel-Kelet térségében az arab tavaszként elnevezett kormányellenes tüntetéssorozat. A tüntetések célja, ereje, lefolyása és végkimenetele országonként eltérő volt. A háborúk nemcsak közvetlenül erre a térségre voltak hatással, hanem más országok külpolitikájára is. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is próbált közbelépni, de a háborúkat kirobbantó okok olyan összetettek voltak, hogy mindeddig nem sikerült hatékonyan fellépni. Mindeközben kisebb és nagyobb civil szervezetek is elkezdtek tevékenykedni a területen a helyi lakosokat segítve.
A mali polgárháborúban több csoport is részt vesz, úgy mint az al-Káida helyi szervezete, illetve korábban a tuaregek csoportja. Ám a célok már a kezdetektől mások voltak: míg az al-Káida egy iszlamista államot akart létrehozni, hogy ellenőrizni tudja a területen áthaladó drog- és fegyvercsempész útvonalakat, addig a tuaregek által létrehozott Nemzeti Mozgalom Azawad Felszabadításáért nevű szervezete az önállóságát akarta visszanyerni, elszakadva a mali kormányzattól. 2012-ben a terrorista szervezetek támadásával egyidőben a hadsereg egy része is katonai puccsot hajtott végre, így a kormány már végképp elvesztette a kontrollt az országban kialakult helyzet felett. Ekkor döntött úgy az ENSZ, hogy beavatkozik a konfliktusba.
Az ENSZ sikeresen felszólította az Afrikai Uniót az együttműködésre - Pierre Buyoya, az Afrikai Unió elnöke egy korábbi interjúban így nyilatkozott az Unió konfliktusban betöltött szerepéről: “Az Afrikai Unió két ok miatt kell, hogy részt vegyen a térség válságának kezelésében. Egyfelől az AU felelős elsődlegesen Afrika biztonságáért, így egy-egy válság kialakulásakor nekünk kell elsőként reagálni, amíg az ENSZ képes beavatkozni. Másfelől, bár fontosnak tartjuk a szubszidiaritás elvét a különböző kérdések megoldásában, de a Száhel-övezet kiterjedése miatt azt nem lehet az afrikai regionális szervekre bízni, hatékonyan az AU tud fellépni”.
2012 decemberében az ENSZ felkérte a tagállamokat a terrorista szervezetek elleni küzdelemre, amelynek köszönhetően többek között Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország is beavatkozott a konfliktusba. Az ENSZ-nek és szövetségeseinek 2015-ben sikerült békeegyezményt aláíratnia a tuareg csoportokkal, akik a békéért cserébe nagyobb önállóságot és a kormányzatban való magasabb részvételt kaptak. A terrorista szervezetekkel nem sikerült érdemlegesen kapcsolatba lépni, így a polgárháborús helyzet ma is fennáll Maliban és a környékén. Az ENSZ tagállamok továbbra is küldik a katonai egységeket - a legutóbbi halálos támadás 2021 júniusában történt, amikor hat mali és tizenkét német katona vesztette életét egy bombatámadásban.
A háború hatása a társadalomra
A lassan egy évtizede tartó konfliktus a helyi lakosságot is kritikus állapotba sodorta. A háború kitörése előtt Mali GDP-jének 40 százalékát a külföldről beáramló turizmus adta, de a kutatások szerint több mint nyolcezer turizmusban dolgozó mali vesztette el az állását. Egy másik erősen érintett terület a mezőgazdaság, ami Észak-Mali lakosságának megélhetését biztosítja. A kiszámíthatatlan kereskedelmi utak és a folyamatosan növekvő klímaváltozás miatt az itt élő emberek nagy része is mélyszegénységbe süllyedt.
A háború a gazdaság mellett az élet számos területére kiterjedt, úgy mint az egészségügy és az oktatás. Mali területén minden harmadik gyerek szenved alultápláltságtól és évente nagyjából négymillió gyermek nem jut hozzá a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékhoz, aminek következtében a világon az egyik legalacsonyabb a várható élettartam. Míg Magyarországon 78 év, addig Maliban csupán 50 év.
A gyerekek, akik csak a lehetőségre vágynak
A rossz életkörülmények és a politikai bizonytalanság miatt a gyerekek 41 százaléka nem tud iskolába járni. Sokukat gyerekkatonának sorozzák be, míg a “szerencsésebbek” az anyagi gondok miatt nem jutnak el az iskolába.
“Ez egy olyan része a világnak, ahol nincs ingyenes általános iskola, tehát a gyerekek nagy része nem tud eljutni az iskolába. Amikor ott tanítottam, azt tapasztaltam, hogy nagyon bizonytalan volt az osztály összetétele - egyik hónapban jöttek, másikban nem”
- mondja Morris Andrea a Közel Afrikához Alapítvány megálmodója, aki 2011 óta tanít, illetve önkénteskedik Maliban.
Az Közel Afrikához Alapítvány oktatást biztosít a Bamako nyomornegyedében álló iskola tehetséges gyerekei számára. “Megismerni, megérteni, segíteni” - olvasható az oldalon az Alapítvány mottója. A program célja, hogy eszköz helyett lehetőséget adjon az ott élő gyerekeknek, akik a rossz életkörülmények miatt nem engedhetik meg maguknak az oktatás luxusát. Az Alapítvány jelenleg közel 140 gyermek tanulását támogatja Maliban és Zambiában, illetve a programjaik keretében fúrtak már kutat ott, ahol nem volt víz az iskola környékén, építettek számítógép termet, sportpályát és mosdókat is.
“Az Alapítvány alapelve, hogy ha hardvert adunk, akkor szoftvert is adunk hozzá. Tehát például ha kutat fúrunk, akkor biztos, hogy utána csinálunk egy használattal kapcsolatos oktatóanyagot is. A hosszútávú fenntarthatóság nagyon fontos a munkánkban” - mondja Andrea.
A tanuláshoz és a biztonságos élethez nemtől, vallástól, születési helytől függetlenül mindenkinek joga van. Egyetlen gyermeknek sem szabadna félelemben élnie. Egyetlen gyermeket sem szabadna megfosztani a tudástól. Hiszen lehet-e addig a helyén a világunk, amíg egy olyan alapvető dolog, mint az oktatás, az egyik gyereknek mindennapi terhet, a másiknak örökké luxust jelent?
