A Corvinus Egyetem új rektora mindenkivel tegeződik, az élményszerű tanulást szeretné megvalósítani, és komoly nemzetközi karrier után érkezett az egyetemre. Megmutatjuk az egyetemi hallgatóknak Dr. Takáts Előd motivációit, terveit és hozzáállását.

2021.10.04. Írta: Taxner Tünde, Kovács Máté. Fotók: Taxner Tünde

“A bodajki gólyatábor 27 év alatt semmit sem változott, még a vizesblokkok sem” - mondja Dr. Takáts Előd egyik első rektori útjáról, ami a Corvinus alapszakos gólyatáborába vezetett. Majdnem harminc évvel ezelőtt ő is innen indult. A Corvinus után tanult a CEU-n és a Princetonon, dolgozott az MNB-nél, az IMF-nél és az Európai Központi Banknál is, mégis visszatért a Corvinusra. Miért?

„Nagyon ritka lehetőség egy ilyen mértékű változtatás. Az egyetem életében az előző ilyen változás több évtizede történt.” 

A 80-as évek végén volt utoljára olyan tantárgyreform, ami a Corvinust az üzleti képzések élvonalába emelte. Közben a világ fejlődött, és az alulfinanszírozottság is problémát jelentett Takáts Előd szerint. “Az állam fejkvótát adott minden hallgató után, ami az egyetemet abba az irányba tolta el, hogy annyi hallgatót vegyen fel, amennyi befér a Fővám térre”. 

A rektor szerint ez a modell erodálta az oktatás minőségét, de közben a nemzetközi versenytársak gyorsan fejlődtek. Most úgy érzi, van arra lehetőség, hogy ezen változtasson, ezért tért vissza a Corvinusra.

A változtatás lehetősége szerinte nem áll fenn sokáig. A legjobb diákok egyre nagyobb arányban mennek külföldre, amit a beiratkozott és a felvett hallgatók számának különbségéből lehet látni: „460 pont felett kinyílik az olló”. Dr. Takáts Előd szerint „egy csendes nemzeti katasztrófa” zajlik a háttérben. „Az a veszély, hogy Magyarország úgy jár, mint azok a kisvárosok, ahonnan a főváros elszívja az összes okos embert. Attól még lehetnek ezek gazdag, rendezett helyek, de valami élet hiányzik belőlük”.

Élményszerű tanulás - Mi tartja itthon a diákokat?

Idén rekordmagasak voltak a ponthatárok a Corvinuson, mert úgy határozták meg őket, hogy a 2025-2026-os tanévre a London School of Economics hallgató-oktató arányát érjék el. A cél az, hogy átlagosan 12-13 hallgató jusson egy oktatóra a jelenlegi 24 fő helyett. Ezt a változást a megújult szakokon, például az Alkalmazott Közgazdaságtan vagy a Gazdálkodási és Menedzsment alapszakokon már lehet érzékelni. Az oktatás sokkal intenzívebb, óráról órára készülni kell, a hangsúly nem egyetlen félév végi vizsgán van. 

„Az élményszerű tanulás nem azt jelenti, hogy repülő tehenek vannak a prezentációban, hanem azt, hogy olyan intellektuális környezetben gondolkodunk, amire 5-10 év múlva is emlékszünk.”

Az élményszerű tanulás az új rektor programjának kiemelt pontja, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hallgatóknak több minőségi időt és erőfeszítést kell a tanulásra fordítaniuk, az órák pedig intenzívebb formában, modernebb módszertanra támaszkodnak majd. Éppen ezért is fontos a jelenléti oktatás. „Legyünk együtt, próbáljuk meg a legtöbbet kihozni a jelenléti oktatásból. Amíg a szabályok engedik, én amellett vagyok, hogy legyen személyes oktatás” – mondja a rektor. 

Pontosan látja, milyen nehéz volt a bezártság és a lehetőségek megcsappanása miatt az elmúlt másfél év az egyetemista korosztálynak. „Ez az a kor, amikor az embernek olyan intellektuális kapacitása van, hogy nagyon sok mindent meg tud érteni. Bár úgy érzitek, nagyon sok dolgotok van, van egy csomó olyan szabadságotok, ami később nem lesz meg. Tipikusan nem kell jelzáloghitelt fizetni vagy pelenkát cserélni - ami mondjuk, mint ötgyerekes családapa mondom, azért visz el időt és figyelmet.”

A rektor mindenkivel tegeződik, ami számára nemcsak formalitás, hanem a partnerség kifejezése. „A funkciómat abban látom, hogy vagy segítsek, vagy elmozdítsak akadályokat, de nem parancsoló szerepkörben” – mondja. 

Az akadémiai területen például ez azt jelenti, hogy a szuverén kutató hozza a témát, a módszertant, az egyetem pedig partnerségben meghatározza a célokat, vagyis megbeszélik, hogy a szabadságával hogyan éljen a kutató. A partnerség konstruktív párbeszédet is jelent, amihez szükség van egy bizalmi légkörre. „Nem az a fontos, hogy azt tedd, amit mondok, hanem hogy együttműködjünk, és hozd a tudásodat, dolgozzunk együtt”. 

„Abban gondolkodom, hogy az egyetem több lesz, mint a kreditek halmozásának színtere” – mondja a rektor. Általános nemzetközi tapasztalata, hogy a Corvinuson is működő diákszervezetek és szakkollégiumok egyedülállóak. 

A Princetonon is vannak klubok, de szakmai funkció helyett csak a szociális élet miatt jöttek létre. „Ez olyasmi, aminek igazából elméletben nem kellene működnie, és mégis nagyon jól működik. A gondolatmenet, hogy a diákok önként csinálnak valami szakmai pluszt, a feje tetejére állítja azt a modellt, amiben a tanulásra kényszerítés miatt osztályozunk”.

Ha intenzívebb lesz a tanulás, felmerül a kérdés: hogyan marad ideje a hallgatóknak dolgozni az egyetem mellett?

„Hosszú távon nem a legjobb döntés dolgozni az egyetem mellett. Még nincsenek meg azok a készségek, amikkel sok pénzt tudsz keresni, cserébe kimaradsz pontosan ezeknek a készségeknek a fejlesztéséből” – véli a rektor. 

Szerinte az egyetem olyan tudást ad, amihez hosszú távon is vissza lehet nyúlni, például amikor valaki vezetői pozícióba kerül. „Nem az az egyetem célja, hogy valaki egy specifikus, szűk szakterületen legyen jó, hanem hogy legyen egy olyan általános kompetenciája, ami sok ajtót nyit”. A generalista tudás hosszú távon érték lesz, azonban ehhez nyitottságra van szükség: „ha valaki az üzleti életben akar dolgozni, akkor is érdemes egy kicsit tudnia a politológiáról vagy a szociológiáról”.

Dr. Takáts Előd szerint akkor érdemes elkezdeni komolyan dolgozni, amikor már lehet építeni egy tudásra és készségtárra, de a rövidebb, nyári munkák és az egyetem által előírt szakmai gyakorlat segítenek a legjobb munkahely megtalálásában.  Ezek gyakorlati ismereteket és kapcsolatokat adnak, de az ilyen munka haszna fél év után rohamosan csökken.

„Amikor tanulunk vagy karriert építünk, érdemes új ajtókat nyitni, tágítani a rendelkezésünkre álló lehetőségeket.”