Környei Viktória, a KIKAPCS. alapítvány társalapítója 2020-ban felkerült a Forbes 30 30 alatti listájára, az alapítvány pedig 2018-as indulása óta egyre több sajátos nevelési igényű gyermeknek és családjának segít országszerte. A Corvinus Alumni vendégírása Viktória karrierjéről, melynek a Corvinus Egyetem is fontos állomása. 

2021.10.18. Írta: Havas Nóra, Corvinus alumni kommunikáció menedzser

Havas Nóra: Mesélj nekünk kérlek az alapítványról és a tevékenységéről!

Környei Viktória: A KIKAPCS. csírája 2017 őszén fogant meg bennünk, és 2018-ban jegyezték be az alapítványt. Fő tevékenységünk, hogy szállodákkal együttműködve hátrányos helyzetű családoknak biztosítunk kedvezményes áron üdülést. Emellett programokkal és szakmai segítséggel létrehozunk egy szerető és támogató közösséget, ahol a gyerekek között vannak sajátos nevelési igényűek is. Főleg  autista, ADHD-s (viselkedészavaros), mozgássérült és halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozunk. 

Az alapítvány az érintettek egész családjának támogatást nyújt. Jelenleg több mint 80 család van a közösségünkben. Havonta egyszer szervezünk nekik közösségi programot, és minden családnak évente egyszer egy háromnapos üdülést szervezünk egy szállodában, ahol biztosítunk önkénteseket és konduktort, valamint speciális jógaoktatót, akik fejlesztéseket tartanak a gyerekeknek. 

A képen Környei Viktória.

HN: Milyen kihívásokkal szembesültetek az induláskor?

KV: Az alapítvány ötlete egy egyetemi kurzuson született meg. A kurzuson felkerestünk SNI-s gyerekeket nevelő családokat egy mini piackutatás céljából, hogy megtudjuk milyen problémákkal szembesülnek. A kutatás azt eredményezte, hogy tízből nyolc ilyen helyzetű család még a Balatonhoz vagy kempingezni sem jut el, ennek pedig vagy anyagi oka van, vagy nem érzik elég biztonságosnak. 

Ezek a családok izoláltak a társadalomban, többeknél megszűnt a személyes családi, baráti támogató közeg is. Ilyen felmerülő problémákra keressük a választ az alaptevékenységünkkel. 2018 tavaszán megcsináltunk egy pilot projektet – mondhatjuk, hogy eléggé közgazgazdász szemlélettel, hiszen megvolt a probléma, amire a megoldást kerestünk. 

HN: Volt előttetek valamilyen példa, ami inspirált titeket?

KV: Igen, az  inspirált minket, hogy önkénteskedtünk az Amigosnál. Ők példát mutattak nekünk, hogy a nonprofitot hogyan lehet profin csinálni. Most már mi is látjuk, hogy vannak új szemléletű civil szervezetek, akik a dinamikus fejlődést pörgősen implementálják, szóval gyorsan tudnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és ütemesen fejlődnek. Ilyen az Amigos is. Becsatlakozhattunk különböző háttérfeladatokba, amikből sokat tanultunk. Több mintát el is csenünk egymástól, és most egy irodában is vagyunk, úgyhogy megmaradt a jó viszony.

HN: Hogyan vezetett az utad a Corvinusra?

KV: Már alapképzésre is a Corvinus egyik angol szakját jelöltem meg, amiről pár ponttal maradtam le, végül ezért mentem a BME-re, ahová imádtam járni. A csapat nagyon jó volt, barátokat szereztem, illetve a KIKAPCS. is ott született meg. 

Mesterszakra mindenképpen szerettem volna menni, egyrészt azért, hogy még építsek arra, amit az alapképzésen tanultam, másrészt alapvetően szeretek tanulni és fejlődni. Elhatároztam, hogy mindenképp szerzek mesterdiplomát, és itthon csak a Corvinusra jelentkeztem, mert tényleg sokkal gyakorlatiasabb ott az oktatás. Számomra ez fontos, mert sokat lehet belőle tanulni. 

HN: A tanulmányaid vége felé van olyan emléked, éleményed, ami meg fogja határozni a corvinusos éveidet és az identitásodat?

KV: Van konkrét tanár, illetve sok-sok élmény, mert a diáktársaimtól is rengeteget tanultam, nem csak a tanároktól. Ezt is szeretem a Corvinusban, hogy szinte minden órán vitáztunk, és jó volt mások szemléletét is megismerni. Ezek az órák gondolkodásmódban is adtak hozzá a mindennapjaimhoz, segítségükkel folyton tájékozódom az aktuális dolgokról. A corvinusos identitásomhoz tartozik még a csapatmunka is.

A tanáraim közül Ásványi Katalint és Zsóka Ágnest emelném ki, akik  a CSR kommunikációról tartottak órát. Mindketten zöld témakörben érdekeltek: társadalmi vállalati felelősségvállalás, több dimenzió, fenntarthatóság. A lelkesedésük magávalragadó volt, láttam rajtuk, hogy a diákok attitűdjét is szeretnék megváltoztatni. Szerintem egy egyetem  szerepe az is, hogy pozitív irányba változtasson a gondolkodásmódon.

HN: Milyen tanácsaid vannak azoknak, akik szeretnének belevágni egy saját alapítvány létrehozásába, vagy vállalkozást indítanának? 

KV: Hiszek a csapatmunka erejében, hiszen akkoriban mi is négyen kezdtünk el ezen a projekten dolgozni. Úgy gondolom, hogyha valamit csoportosan kezdünk el kialakítani, akkor jóval sokszínűbb értékeket és ötleteket valósíthatunk meg, hiszen mindenki más-más perspektívából látja a rábízott feladatot. 

HN: Milyen önkénteskedési lehetőségek vannak nálatok és a területeteken?

KV: Biztos lesz még lehetőség jelentkezni hozzánk önkéntesnek, a csapatunk is nemrég bővült új tagokkal, köztük már egy fizetett gyakornokkal is. Ha valaki önkéntes szeretne lenni, legyen talpraesett, mert előfordulhatnak olyan szituációk, amik igényelnek némi határozottság. De nem nagyon komoly dologra kell gondolni, a szülők is ott vannak, az ő fél szemük is rajta van a gyerekeken, illetve súlyosabb esetekben ott van a konduktor is.

A transzparens kommunikációt fontos előtérbe helyezni: ha az önkéntes megbántódik, vagy valamit nem jól csinál, inkább jelezze a többieknek. A szervezet egyik fő értéke is az, hogy transzparensen kommunikáljuk, mind a pénzügyeinket, amiket szintén nyilvánosan meg lehet tekinteni, mind a tevékenységeinket. 

A bizalmat is fontosnak tartjuk, és lényeges, hogy mindenki szeresse csinálni, amit csinál. Nálunk ezek a fő értékek, de nyilván a kedvesség, a nyitottság szintén nagyon fontos, hiszen, ha mi ilyenek vagyunk, a családok is sokkal nyitottabban fordulnak hozzánk. Szerintem, ha valaki önkéntesnek szeretne menni, ezek az értékek mindenhol lényegesek. 

HN: Fontosnak tartjátok a társadalmi érzékenyítést is. Vannak olyan terveitek, hogy akár egyetemisták körében tartanátok ilyen foglalkozásokat? 

KV: Van egy nagyköveti kampányunk, és visszahallottuk corvinusos hallgatóktól is, hogy a KIKAPCS. „menővé” tette, hogy valami jót tehetnek. A csoporttársaimtól rendszeresen hallom, hogy egyre inkább felfigyelnek az ilyen kérdéskörökre (a Corvinuson van Social startup kurzus is). Úgy érzékelem, hogy a hallgatók egyre nyitottabbak az ilyen témák iránt. 

Mi is szeretnénk ebbe a körforgásba beszállni, hogy megmutassuk, mennyire színes a világ, és hogy pont ettől szép. Hiszünk abban, hogy ha tudjuk alakítani ennek a generációnak az attitűdjét, akkor ők már úgy nevelik a következő korosztályt, hogy a gyerekek sokkal érzékenyebbek lesznek a téma iránt. 

A Corvinus azt mondja: innen kerül ki a jövő elitje – az is szuper lenne, ha egy olyan kör kerülne ki a munkaerőpiacra, aki már ennek tudatában hozna egy vállalaton belül felelős és etikus döntéseket, és szívesen működne együtt nonprofit szervezetekkel.