Az ukrán-orosz háború miatt a szokásosnál is többet követjük az aktuális híreket. A sokszor egymásnak is ellentmondó információk között egyre nehezebb kiigazodni, a szándékos dezinformáció pedig tovább nehezíti a helyzetet. Korábbi cikkünkben Taxner Tünde írt az álhírek felismeréséről, tanácsai a jelenlegi helyzetben is hasznosak lehetnek.

Mai hír, hogy a Facebook több orosz dezinformációs kampányt is megakadályozott a felületein, a netet pedig elárasztották a hamis, vagy korábban és nem az ukrajnai háborúban készült felvételek.

A dezinformáció vagy akár a nem szándékosan, de pontatlanul közölt hírek özöne nem új jelenség, a modern közösségi média ugyanakkor minden eddiginél könnyebbé teszi a félinformációk és a hamis hírek terjedését.

Az álhírek felismerésében egyik nagyon fontos készségünk, az elemzés nyújthat nekünk segítséget. Sok árulkodó jel van, ami arra utalhat, hogy valami nem felel meg a valóságnak, ám felismerésükhöz tüzetesen meg kell vizsgálnunk a cikket. Minél több szempontra figyelünk, annál biztosabbak lehetünk a döntésünkben. Vegyük sorra, mire érdemes figyelni hírfogyasztás közben.

Bevezető: Kovács Máté; Az elemzést írta: Taxner Tünde

Tartalom 

Egy cikk igazságtartalmát sokszor nehéz megítélni, hiszen nem értünk a témájához, nem ismerjük a benne megszólalókat, vagy mi még sosem találtuk magunkat hasonló helyzetben. Amint bizonytalannak érezzük magunkat, érdemes gyors és kézenfekvő segítséghez fordulni, például rákeresni bizonyos kifejezésekre, említett adatokra vagy még több cikket elolvasni a témáról. Az álhírek felismerésében segítséget nyújtanak az ezek leleplezésére szakosodott magyar és külföldi oldalak is. 

Azonban ezek csak az első lépések.

Egy kis utánanézés után ritkán lehet arra következtetni, hogy álhírről van szó, hiszen sokszor a portálok egymástól is átveszik a hamis információkat, és az álhírek gyorsan elterjednek, ami megerősítő hatással lehet az olvasóra. Fontos tehát tudni, hogy milyen hangvétel jellemzi az álhíreket. 

Dr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője az egyik kutatásában megállapította, hogy az álhírek gyakran fokozottan hatnak az érzelmekre, hiszen céljuk a félelemkeltés vagy a megbotránkoztatás is lehet.

A bulvár álhírek szenzációra építenek, vagy valamilyen veszélyesnek vagy horrorisztikusnak bemutatott jelenség kapcsán óvatosságra intenek. Laikusként nehéz lehet megítélni, hogy a helyzet komolyságához mérten mennyire szükséges a negatív érzelmek belefoglalása egy cikkbe, de az indokolatlan túlzást és a szenzációhajhászást nagy valószínűséggel felismerjük.

Ezek a mércék azonban rendkívül személyfüggők, de szerencsére adódnak objektívebb vizsgálati szempontok is, amelyek alapján felismerhetjük az álhírt. A politikai vagy közéleti témájú álhírek gyakran állítólagos hivatalos információkra épülnek: nem létező új rendelkezésekről számolnak be, ismert közszereplők és politikusok szájába adnak általuk ki nem mondott mondatokat vagy hamis statisztikákat mutatnak be.

Hasonló vonatkozik az áltudományos információkra, amelyek között hozzáértés hiányában nehezebb lehet kiigazodni, de érdemes megbízható, szakmai forrásokból tájékozódni.

Forrás 

Egy álhír felismerésekor nagy segítséget jelenthet, ha megvizsgáljuk, hogy milyen forrásokra épül és mit tudunk megjelenésének körülményeiről. Az egyik egyszerű szempont, hogy nézzük meg, ki és mikor írta a cikket, valamint mennyire friss információkra támaszkodott.

Ugyancsak érdekes lehet a szövegben gyakran előforduló hiperlinkekre kattintani, és megnézni, hogy milyen forrásokból dolgozott a cikk írója, és azok mennyire megbízhatóak.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hol jelent meg a cikk. A weboldal impresszumnak vagy kapcsolatnak elnevezett menüpontjában utánanézhetünk a portál készítőinek, valamint árulkodó jel lehet egy furcsa URL-cím is. Például Veszelszki Ágnes egy 2017-es tanulmányában beszámol arról a felismerésről, hogy ezek az URL-címek gyakran egy valódi hírportál nevét utánozzák, így próbálják megtéveszteni a kevésbé figyelmes látogatókat.

Nyelvezet

„A címek nem csupán informálnak. Rendszeresen azt javaslom az embereknek, hogy ha egy cím elolvasása után idegesek, mérgesek, frusztráltak lesznek, akkor kétszeresen is ellenőrizzék a forrás hitelességét.” 

– Brooke Binkowski, a Snopes főszerkesztője (2017) 

Az álhírekre jellemzőek a kattintásvadász, érzelemdús címek és bevezetők, hiszen céljuk gyakran a megosztások által szélesebb körben elterjedni. A cím sokszor tartalmaz túlzást vagy olyan, mintha egy sztorit elkezdő mondat lenne. Ez a bulvárszerű, figyelemfelkeltő hangvétel a cikk nyelvezetének egészére jellemző lehet, de mellette érdemes figyelnünk a helyesírási hibákra és a hibás nyelvhasználatra is.

Feltűnő lehet még a túlzott írásjelezés és a nagybetűk gyakori használata, valamint a tegező formák és az olvasó személyes megszólítása. Az álhírekre jellemző nyelvijelekről bővebben Veszelszki Ágnes és Falyuna Nóra 2019-es tanulmányában is olvashatunk.

Kinézet 

A cikkek nyelvi jellemzőin túl nagyon fontos szerepet játszanak a képek és a cikk formai jegyei, vagyis a nem nyelvi jelek is. A feltűnő betűtípusok és színek, valamint kiemelések használata az online sajtóban ugyan nem csak az álhírek jellemzője, de érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni.

A képek jobban célra vezethetnek bennünket. Sokszor a cikk hangulatkeltő funkciójához kapcsolódnak, vagyis feltűnőek, esetleg undorkeltők vagy ijesztőek. Izgalmas játék a Google képkereső funkciójába illeszteni őket, és megnézni az eredeti forrásukat, vagy a cikk kulcsszavára rákeresni. Sok esetben az adott kép lesz az első Google-találat.

Az álhírek sokszor kreált hírek, és céljuk a rejtett reklámozás: egy adott termék népszerűsítése, és az olvasók meggyőzése, hogy elengedhetetlen az élethez. A képek ezt a célt is remekül támogathatják. Szinte minden tartalommal kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehetett az író, a gyártó célja vele, vajon milyen hatást szeretne belőlünk kiváltani. Az álhírek lehetséges céljait és típusait a Bűvösvölgy oldalán az infografikák szépen összefoglalják.

Irányvonalak 

Ennyire részletesen nyilván ritkán vizsgálunk meg egy cikket, azonban fontos tisztában lennünk a lehetséges szempontokkal, hogy amint valami gyanúsat érzékelünk, eszünkbe jusson, hogy mik lehetnek az árulkodó jelek.

Segítsünk egymásnak azzal, hogy csak olyan tartalmat osztunk tovább, amit elolvastunk, csak olyat posztolunk, aminek alaposan utánanéztünk, valamint ne vigyük túlzásba a megosztást és a nyilvános véleményformálást. Legyünk mértéktartóak szóban és írásban egyaránt, hogy csökkentsük a túlterheltséget!

Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy óvjuk egymást a félretájékoztatástól és a negatív hangulatkeltéstől, ami nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor a változások és az ismeretlentől való félelem miatt gyakran érzékenyebbek és sérülékenyebbek vagyunk. Vigyázzunk magunkra és egymásra a kritikus elemzés, a tudatosság és a mértéktartás jegyében!