A formális oktatásnak köszönhetően a mai generációkban gyakran alakul ki az a kép, hogy a hiba egy rossz, elkerülendő dolog, a gyengeség jele vagy a felkészületlenség mutatója. Palkovits Nóra, a Corvinus egyik pszichológusa azonban egy workshop keretein belül más megvilágításba helyezte a hibáról való gondolkodást. Önismereti és csapatépítő játékokon keresztül próbálta elérni, hogy a diákok bátran merjenek hibákat elkövetni anélkül, hogy ez negatív élmény lenne számukra.

Írta: Bekiarisz Efi, borítókép: Tóth Valter

A hiba egy olyan magatartás, cselekedet vagy bármilyen jelenség, amely akkor következik be, ha a várt vagy előírt követelményektől eltér az eredmény, és rendszerint káros következményekkel fenyeget. Hasonló tendenciák figyelhetőek meg a műszaki és informatikai területeken is, például a technikai meghibásodások formájában. Általában amikor ilyen hibát tapasztalunk, selejtesnek nyilvánítjuk a terméket, sokszor anélkül, hogy esélyt adnánk a megjavítására. Bár az elektronikai és a műszaki cikkeknek valóban az az egyetlen feladatuk, hogy az előzetes kódolás után hibátlanul működjenek, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy nem tarthatjuk ugyanezt az elvárást egy emberrel szemben reálisnak. 

Megesik, hogy robotokhoz hasonlítjuk az embereket, és ennek megfelelően hibátlan munkavégzést várunk el tőlük annak ellenére, hogy az ember egy érző lélek, aki szellemi és fizikai határait feszegetve próbál boldogulni a földön. Gyakran esünk abba a csapdába, hogy lehetetlen elvárásoknak próbálunk megfelelni: végeláthatatlan mennyiségű munkát szeretnénk elvégezni, természetesen hibáktól mentesen. Ez azonban hosszú távon kimerítő és káros a lelki, illetve a fizikai egészségünkre egyaránt.

Kép: Tóth Valter

A Budapesti Corvinus Egyetem a lelki egészség világnapja  (október 10.) alkalmából kiemelt figyelmet fordított az önismeretre és az önfejlesztésre különböző programokon, előadásokon és workshopokon keresztül. A workshopok egyike a „Daring to make mistakes” nevet kapta, amely tökéletesen tükrözi az esemény üzenetét: merjünk hibázni, hiszen senki sem tökéletes. 

Palkovits Nóra pszichológiai workshopja lehetőséget adott a diákoknak arra, hogy megtanulják, miként kövessenek el hibákat, majd hogyan és mit tanuljanak belőlük. A pszichológus legfőbb célja az volt, hogy megváltoztassa a hallgatók szemléletmódját, és ezáltal mindenki úgy tekintsen hibáira, mint a tanulási folyamat egy lépésére, nem pedig úgy, mint egy büntetésre vagy akadályra. Arra ösztönözte a diákokat, hogy új és más nézőpontból tekintsenek életük nagyobb ballépéseire, illetve hétköznapi, kisebb hibáikra egyaránt. Személyiségfejlesztő, önismereti és csapatépítő játékokon keresztül bizonyította, hogy egy-egy improvizációs gyakorlat tökéletes módja annak, hogy bátorságot szerezzünk a tévedések elkövetéséhez és javításához.

A workshop során Palkovits Nóra több csapatmunkát igénylő és készségfejlesztő játékot vezényelt le, amelyek célja az volt, hogy a résztvevők kilépjenek a komfortzónájukból, illetve elengedjék magukat és elvárásaikat a feladatok tökéletes elvégzésével kapcsolatban. A résztvevők minden játék után megosztották egymással tapasztalataikat és élményeiket, valamint kifejtették véleményüket az elkövetett hibákról és azok szerepéről, hiszen az önreflexió fontos lépés a fejlődésben. Szerencsére ezt bárki bármikor tudja gyakorolni, és érdemes is érdemes napi rutinunkba beépíteni.

A foglalkozás során nem a játékok ismeretlensége vagy esetleges bonyolult szabályai okozhattak nehézséget, hanem a nyelvi és kulturális különbségek, hiszen a workshop angol nyelven zajlott, ezzel lehetőséget adva mindenkinek a részvételre. Palkovits Nóra célja az is volt, hogy ezzel minden jelenlévőt kihívás elé állítson, hiszen sokan megrettennek az idegen nyelvek tanulásától és használatától. Egy új nyelv gyakorlati alkalmazása kihívásokat teremthet, ezért sokan nem is mernek megszólalni, mivel félnek hibázni. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy egy új nyelv elsajátítása talán a legidő- és energiaigényesebb fejlődési folyamatok egyike, melynek alapja a folyamatos gyakorlás. Sokszor nem is a biztos nyelvtani tudáson múlik, hogy megértessük magunkat, hanem azon, hogy mennyire vagyunk bátrak, közlékenyek és kommunikatívak. Végső soron a lényeg, hogy ne hibaként éljük meg esetleges hiányosságainkat, hanem inkább fejlődési lehetőségként.

Kép: Tóth Valter