Rácz Jenő Magyarország egyik legismertebb és legsikeresebb Michelin-csillagos séfje, a Rumour és Costes étterem tulajdonosa, a Konyhafőnök zsűritagja. Pályája mind a gasztronómia területén, mind vállalkozóként figyelemre méltó. Jenő a vállalkozói élet kihívásairól, a médiáról, valamint személyes motivációjáról is mesélt a Tourism Club diákszervezet eseményén. 

Írta: Bogos Katalin, borítókép: Rácz Jenő

Rácz Jenő egyike azoknak, akiknek sikerült három étteremmel is Michelin-csillagot szereznie, ráadásul ezek közül az elsőt 26 évesen Shanghajban, a világ egyik legfiatalabb séfjeként ítélték neki. A további karrierútját már az első elismerés megalapozta, hiszen elkezdett kialakulni a self-brandje, illetve így kapott lehetőséget a tévés megjelenésre is. Amikor megkérték Jenőt, hogy mutassa be magát és karrierjét pár szóban, kifejtette, hogy a célja mindig is az volt, hogy vigye valamire, és azért lett séf, mert észrevette, hogy ebben kiemelkedik társai közül.

„Bármiben lehet sikeres az ember, ha azt mesteri szinten űzi.”

A karrierje kezdetéről megosztotta, hogy problémás családi háttere miatt már fiatalkorában rengeteg helyzetben kellett helytállnia, amiből a tudásra való vágy volt a kiút – ez motiválta, hogy elinduljon külföldre 18 évesen. „Menekülni kell ahhoz, hogy az ember tudja, merre kell futnia” – mondta, majd hozzátette, hogy ahelyett, hogy összeroppantotta volna, ő erőt kovácsolt a körülményeiből, hogy megváltoztathassa a sorsát. Az utazásokat hatalmas fejlődési folyamatként élte meg, amiben végre mindent ő irányíthatott, és ezért nagyon tudatosan tette azt.

„Egy karrier olyan, mint egy műalkotás.”

A festőművészetet állította párhuzamba egy sikeres karrierrel. Szerinte pályája első tíz évében mindenki azért dolgozik, hogy jó alapokról induljon, azaz ekkor alakítja ki, milyen lesz a keret, a vászon és az anyag minősége. Erre azért van szükség, mivel akkor lehet alkotni és érvényesülni az életben, ha van mire alapozni. Hangsúlyozta továbbá, hogy sok esetben a kudarc vezet a fejlődéshez, és „nem mindig a legjobb hely a legjobb”. Úgy véli, a tanulás egy hosszú folyamat, amiben kitartónak kell lenni, és „nem egyből a negyedikre kell ugrani, hanem folyamatosan fejlődni”. Az előrelépésben pedig sokat tud segíteni egy ember, akire felnézünk, ezért érdemes megfelelő mentorokat találni, és a legjobb emberekkel körülvenni magunkat. Elmondta, hogy bárhol dolgozott, neki is mindig volt példaképe, aki mutatta az utat. Emellett azt tanácsolta, hogy érdemes egy jó főnököt választani, és a legjobb munkatársakkal együtt dolgozni, amire az embernek egyre nagyobb ráhatása van, ahogy fejlődik. Kép: Szatmári Viktória

Konyhafőnök

Miután megkapta első Michelin-csillagát, a Konyhafőnök producerei megkeresték, és végül a megkeresést elfogadva a forgatás miatt hazaköltözött. Elmesélte, hogy magánemberként először ijesztő volt belépni a média világába, viszont hamar rájött, hogy Magyarországon híres séfnek lenni igazából egy piaci rés, ezért miközben egyre ismertebbé vált, elkezdte a nevét egy kiemelkedő minőséget garantáló márkává alakítani. Népszerűsége a Rumour étterem megnyitásánál is nagy segítséget jelentett, hiszen a „nézzük meg, tényleg olyan jó-e, mint amennyire a tévében okoskodik” mentalitás fokozta az érdeklődést iránta, mondta mosolyogva.

Elmondta, hogy a médiában való szereplés egyik legnagyobb kihívása az, hogy érdekes legyen anélkül, hogy túljátszaná. „Ez egy nagyon veszélyes játék, hiszen hamar tud sikert hozni, viszont hamar tönkre is tudja tenni tenni azt, amit felépítettünk” – fejtette ki azt a dilemmát, hogy a kialakított self-brandje miatt muszáj magát adnia, teljesen transzparens viszont mégsem lehet, hiszen akár egy rossz kijelentése miatt tönkremehetnek a vállalkozásai. Állítja, hogy a médiában mindenki részben szerepet játszik, amelynek lényege, hogy feszegessék a határokat, és a műsor ne legyen unalmas a nézők számára. A hozzá kapcsolódó maximalista szerepről elmondta, hogy ez részben ugyan önazonos, viszont sajnálja, hogy sokan nem látják, milyen hosszú út vezetett idáig. 

Vállalkozói élet

Az eseményen Jenő arról is beszélt, hogy a tanulás és az alapvető képességek elsajátítása nélkülözhetetlen a sikerhez, ugyanakkor ezt tudatosan ahhoz kell alakítani, hogy mit szeretnénk elérni, és csak olyan dolgokba fektetni energiát, ami kulcsfontosságú a célunk eléréséhez. Az ő bizonyítványát például még sehol nem kérték, és úgy véli, hogy ha egyetemre ment volna, azzal elpazarolta volna karrierje meghatározó éveit.

Jenő elmondta, hogy sokszor megmagyarázhatatlan, hogy miért sikeres egy vállalkozás, hiszen mind a külföldi mintákra hajazó, mind az erős személyes márka köré épülő modellnek vannak buktatói. „Csak úgy lehet csinálni, ha az ember a megérzéseire hallgat” – elmesélte, hogy egy új projekt kapcsán sosem lehet teljesen biztos a sikerben, és hiába végez piackutatást külföldön, a valós hazai kereslettel kapcsolatban csak spekulálni lehet.

A jövő vállalkozóit ellátta tapasztalatból szerzett tanácsokkal is. Az egyik ilyen az, hogy legyenek tisztában a „rendszer” működésével, azaz ismerjék a vállalatvezetéshez szükséges fogalmakat és pénzügyi alapokat, illetve ne féljenek hitelt felvenni, annak ellenére, hogy azt hallhatják felmenőiktől, hogy ezt nem szabad. „A hitel olyan, mint egy üzlettárs, mivel lehetővé teszi, hogy létrehozz valamit.” Továbbá hangsúlyozta, hogy a vállalkozások legfelsőbb vezetőit érdemes öt-hat évente megújítani, hogy elkerüljék a visszaéléseket, mivel amíg nem üzlettárs valaki, addig nem lesz elsődleges érdeke, hogy tökéletesen végezze a dolgát. Kép: Szatmári Viktória

A sikerek megélése

Jenő megosztotta a közönséggel, hogy számára a karrierje egy folyamatos tanulási folyamat, amely során az első eredmények mindig nagyon meghatározóak. Egy idő után viszont annyira kiéghet az ember a sok munkában, hogy semmilyen szakmai elismerés nem okoz örömöt, ezért fontos, hogy ebből felálljon, és megtalálja a motivációt a további alkotáshoz.

„Ez a szakma kicsit olyan, mint a sport, mivel folyamatosan a legjobb teljesítményt szeretnénk nyújtani.”

Állítja, hogy az a legnehezebb a gasztronómiában, hogy mindig megtartsák ugyanazt a szintet, és úgy tervezzék az ételeket, hogy nagy mennyiségben is elkészíthetők legyenek. „Olyannak kell lennie az eredménynek, mint egy svájci órának, amiben mindennek megvan a helye, és harmónia van.” Kiemelte még, hogy akár véletlenekből is születhetnek receptek, így készült például jellegzetes étele, az égetett karfiol is.

Arra a kérdésre, hogy mi a kitartása kulcsa, azt válaszolta, hogy szerinte ez ego kérdése, és ha valaki többre tartja magát, akkor nem fogja feladni. Hozzátette, hogy szerinte ez fejben dől el, és ugyan mindenki más mértékben bírja a nyomást, ő azok közé tartozik, akik nagyon jól alkalmazkodnak hozzá. Kifejtette, hogy a határai feszegetése és az újabb és újabb tevékenységek elkezdése egyfajta sporttá vált számára. „Valójában ez egy drog” – mondta, majd elmagyarázta, hogy a teljesítőképességének határán lenni egy olyan függőség, amit élvezetből csinál, hiszen így folyamatosan van egy kihívás, amiről töprenghet és alkothat. Megosztotta, hogy mindig gondolkozik új terveken, amelyekből már többet elkezdett megvalósítani.

Határozottan kijelentette, hogy semmit nem változtatna a múltjában, hiszen mindig intuitív módon döntött, a legjobb emberekkel vette körül magát, és ez vezette ide. Lezárásként pedig elmondta, hogy arra a legbüszkébb, hogy a sok sikeres üzletemberrel való ismertségből megtanula, hogy nem a pénz a fontos, hanem a család, ez az, ami boldoggá teszi. Családja egy olyan életesszenciát biztosít számára, amiben megtalálta azt az emberi értéket, ami miatt érdemes élni.