A Budapesti Corvinus Egyetemen Varga Emesét (korábban Rieinchardt-Varga Emese) választották a félév testnevelő tanárának a 2024/25-ös év őszi szemeszterében. Cikkünk célja, hogy közelebb hozzuk őt a hallgatókhoz, azáltal, hogy jobban megismerhetik személyiségének sokszínűségét. Az interjú készítésekor már az első találkozásnál érezni lehetett azt a vidámságot, lendületet, kedvességet és őszinte lelkesedést, ami körüllengi.

Írta: Izrael Gréta, borítókép: Canva

Emese elmesélte, hogy már ötévesen elkezdett úszni, és hamarosan le is igazolták versenyzőnek. Tizenöt éves koráig versenyszerűen úszott, majd a gimnázium után a Testnevelési Egyetemen folytatta tanulmányait. Azóta is a sport világában dolgozik: úszóedző volt, jelenleg pedig egy öttusa utánpótlás csapattal foglalkozik, ráadásul egyetemi oktatóként, valamint versenybíróként is aktív. Rengeteg sportágban kipróbálta már magát, de a szívének legkedvesebb végig az úszás maradt, amelyről elmondta, hogy ehhez sejtszinten kapcsolódik, hiszen még ebben a folyamatosan változó világban is állandó az életében. 

„A víz megnyugtat, teret ad a gondolatoknak – ott az ember végre egyedül lehet önmagával.” 

Nemcsak az úszás, hanem az oktatás is a szenvedélyévé vált. Érzékeny típusnak tartja magát, akinek fontos, hogy a vele töltött idő értéket adjon. Úgy érzi, megvan benne az a különleges képesség, hogy ráérezzen, miként segíthet másoknak fejlődni – ezt pedig különösen élvezi. Óráinak fő célja nem az, hogy túlhajszolja a diákokat, hanem hogy rávezesse őket a mozgás szeretetére, szem előtt tartva, hogy ez mindenkinek mást jelent.  

„Az óra célja az, hogy a hallgató jól érezze magát és kikapcsolódjon. Azt, hogy ez kinek mit jelent, közösen kitaláljuk, és ennek tudatában építem fel a következő heteket.” 

Nem hisz az erőltetésben, szerinte a belső motiváció az, ami igazán működik. Vallja, hogy mindenkinek meg kell találnia azt a mozgásformát, ami hozzá a legjobban illik, ehhez pedig bele kell kóstolni többféle sportágba is. Pontosan ezért tartja fontosnak, hogy egy gyermek már egészen kis korában betekintést kapjon a mozgás világába.  

„A gyermekkori sport segít elhelyezni magunkat felnőttként a mozgás világában.”

 Kép: Varga Emese

Egyik legnagyobb örömét abban leli, amikor korábbi tanítványai visszatérnek hozzá, és mesélnek arról, hogyan vált életük részévé a sport az órái átal, annak ellenére, hogy korábban semmilyen kapcsolatuk nem volt vele. Illetve jó érzéssel tölti el őt az is, amikor volt hallgatói a szemeszter után felkeresik egy beszélgetésre, vagy meginvitálják egy iskolán kívüli programra. Ez meglátása szerint annak köszönhető, hogy az órákon igyekszik szorosabb viszonyt kialakítani diákjaival. 

„Szerintem minden tanár egy kicsit pszichológus is.”  

Elmondta, hogy a külföldi diákok sportról alkotott képe is sokszor akadályt jelent a haladásban, hiszen teljesen más sportkultúrából érkeznek, és ezért van némi eltérés az alapfogalmakban. Néha előfordul az is, hogy nem találja meg az utat egy hallgatóhoz és nem értik meg egymást, hiába próbálja elmagyarázni, mit szeretne látni tőle. Ilyenkor folyamatosan azon jár az agya, hogy hogyan tudná elérni a kívánt mozgásformát, és amikor végül sikerül átugrani az elakadást, az igazi sikerélmény. 

Pályafutása során az idő előrehaladtával sem érzékelt változást a diákok hozzáállásában.  

„Mindig voltak motivált és kevésbé lelkes hallgatók, ez alól a mai generáció sem kivétel.” 

A modern életmóddal kapcsolatban van némi aggodalma: az e-sport térhódítása, valamint a fizikai aktivitás háttérbe szorulása kihívást jelent a hagyományos sportok képviselőinek. Az influencerek hatása a követőikre ugyan tágabb értelemben véve pozitív, hiszen a sport hirdetésével mozgásra buzdítják az embereket, számára nehézséget okoz. Sem a napjainkban felkapott jóga, sem pedig a pilates nem a szakterülete, így ezek elterjedésével csökken az ő szeretett sportágai iránti érdeklődés.  

A kérdésre, hogy miként lehet a fiatalokat rávenni a sportolásra, Emese elmondta, hogy nem hisz az egyetemes receptekben. Szerinte mindenkinek magának kell megtalálnia az útját a sport világába, hiszen önmagáról tudja mindenki a legjobban, hogy mik a preferenciái – egyedül szeretne sportolni vagy csoportban, inkább kora reggel vagy este, kültéren edzene vagy pedig beltéren – és ez csak pár a rengeteg szempont közül. Véleménye szerint egy jó testnevelő tanár csupán tanácsokat adhat a téma kapcsán, hogy elindítson az úton. 

Ha valaki a társas mozgást preferálná, de még nem talált maga mellé partnert, érdemes utánakérdeznie tanáránál, mivel rengeteg olyan csoport létezik, ahol „sportcimborákat” lehet keresni. Az időbeosztás kialakításakor érdemes figyelembe venni, hogy egy ember csúcsteljesítménye általában délután négy és hat óra között van, így érdemben ekkor tudunk a legtöbbet mozogni. Emese hangsúlyozta, hogy a lényeg az, hogy ne teljen el négy nap mozgás nélkül, mivel ez az időhatár az, amin túl már a test is felejteni kezd. Kiemelte továbbá, hogy a változatosság kulcsfontosságú, és a testnek kellenek az új ingerek, mert az állandósult feladatok egy idő után elveszíthetik hatásukat. A legjobb megoldás erre az, ha több sportot ötvözünk egyszerre.  

Szerinte elengedhetetlen, hogy megtaláljuk azt a mozgásformát, ami a legnagyobb örömet jelenti számunkra. Eleinte nehéz lesz beiktatni a mindennapjainkba, de egy kis megerőltetés árán a későbbiekben rutinná alakul majd át. Emese üzenete a hallgatóknak a következő: 

„Értsük meg, mennyit adhat a sport, szeressük, élvezzük. Találd meg a szívedhez közelálló mozgásformát, és az önmagad módján teljesedj ki benne.”