2025-ben a Budapesti Corvinus Egyetemen oktató tanárok közül négyen nyerték el az Országos Tudományos Diákköri Tanács, Mestertanár Aranyérem díját. Több mint egy évtizeden át tartó kiemelkedő témavezetői és tudományos diákköri szervezői munkájáért kapta meg az aranyérmet Török Áron az Agrártudományi és Pelle Veronika a Társadalomtudományi Szekcióban. Interjúnkban mélyebben kérdeztük őket tehetséggondozási és tudományszervezési munkájukról, kutatási praktikákról, és arról, hogy mit jelent számukra ez a kitüntetés.

Írta: Bekiarisz Efi, borítókép: magyar iskolák

Karrier mint konzulens 

Török Áron egyetemi tanár és az Agrárgazdaságtan Tanszék vezetője, emellett  2009 óta kutatási konzulens is. „Amint elkezdtem a doktori tanulmányaimat, rögtön megkaptam ezt a feladatot” – mesélte pályakezdésével kapcsolatban. Bár fiatalon kezdte konzulensi karrierjét, hamar megszokta új pozícióját. „Azt szoktuk a konzulensekkel egymás között mondani, hogy vannak a »TDK-vénájú« emberek, akik erre a műfajra születtek” – tette hozzá. További tapasztalatait saját kutatási élményeinek köszönheti, hiszen ő is többször mérette meg magát TDK- és OTDK-versenyeken, ahol komolyabb helyezéseket is elért. 

Pelle Veronika egyetemi tanársegéd a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszéken, emellett 2013 óta vesz részt a TDK tehetséggondozói munkájában. „Először bírálóként, később konzulensként és zsűritagként vettem részt a TDK-folyamatban, illetve szakos felkészítőket is szoktunk tartani a hallgatóknak ” – idézte fel karrierje kezdetét. Hallgatóként ő is TDK-zott, miután egy elsőévesen írt szemináriumi dolgozatát nevezésre javasolta az egyik oktatója. „Mindig tanul az ember, de talán amiben a legtöbbet változtam, az az, hogy igyekszem minél inkább személyre szabni a témavezetést” – mesélte eddigi tehetséggondozó és tanári tevékenységéről, illetve tapasztalatairól. 

„Témavezetőként fontos része a munkánknak, hogy képesek legyünk építő szakmai visszajelzéseket adni és tükröt tartani a hallgatónak, amiben talán új színben láthatja önmagát. Egy-egy hallgatónál sokszor ez a visszacsatolás és megerősítés szükséges ahhoz, hogy elhiggye magáról, hogy képes olyan teljesítményre, amire eddig talán nem találta magát érdemesnek”

– emelte ki Veronika. Meghatódva osztotta meg, hogy számára a mai napig megtiszteltetés, amikor egy hallgató konzulensnek, társnak választja őt ezen az akadémiai úton. „Egy olyan világban, ahol rengeteg a fiatalok számára a lehetőség (és ez nem ritkán szorongató érzésekkel is társul), mindeközben viszont kevés az idő, mindig öröm látni, ha egy fiatal egy számára fontos probléma “megkutatására” fókuszája a figyelmét, és ebbe fekteti az energiáját. Nagy hála van bennem, hogy megélhetem azt, amikor egy hallgató engem talál a legérdemesebbnek arra feladatra, hogy fogjam a kezét, miközben az első lépéseket megteszi a tudományos megismerés útján” – folytatta. 

Áron így emlékezett vissza korábbi közös munkáira és konzulensként töltött éveire: „A legkedvesebb emlékem egy testvérpárhoz kötődik, akikkel azóta már kollégákként együtt is dolgozom a tanszéken. Egyikük még Pro Scientia aranyérmet is szerzett kitartó munkájával.” 

Képek: Pelle Veronika, Török Áron

Kutatás, szakdolgozatírás, TDK

A kutatási és dolgozatírói munka nulladik lépése a témaválasztás, ami azonban okozhat nehézségeket. Veronika és Áron ugyanazon a véleményen vannak, miszerint az a legjobb téma, ami igazán leköti és szívből érdekli a hallgatót. „Ha érdekli és még kapcsolódása is van a témához, az a legjobb” – mondta Áron. „Előfordulhat, hogy a hosszú távú és kitartó erőfeszítést megkövetelő munkafolyamat miatt a hallgatónak idővel elege lesz a témából, még akkor is, ha az elején a szerelmese volt annak” – emelte ki Veronika azzal kapcsolatban, hogy miért érdemes valóban komolyan érdeklődni a választott kérdéskör iránt. A leghasznosabb tanács a választással kapcsolatban, hogy a hallgató keressen egy olyan problémát a környezetében, ami őt foglalkoztatja, kérdéseket vet fel benne és még megoldásra vár. Ezután a következő lépés az olvasás és a téma közelebbi megismerése korábbi publikációk alapján. 

„A leggyakoribb kihívás, amit tapasztalok, az az időmenedzsment”

– mesélte Veronika. Ha még ismeretlen és ezért túl nehéznek tűnik a kihívás, könnyű beleesni a halogatás csapdájába. A TDK-zás során a hallgatók abban is gyakorlatot szerezhetnek, hogy ezt a képességüket egy komplexebb kognitív folyamat során próbára tegyék és finomítsák. Ezt követően már kevés kiszámíthatatlan akadály állhat a dolgozatírás útjában. 

A kutatás egy összetett folyamat, hiszen egyszerre szükséges hozzá a strukturált, kritikus gondolkodás, a kitartás és a türelem, továbbá a pontosság és a precizitás is. Fontos, hogy a hallgató a megfelelő kérdéseket tegye fel, illetve, hogy kellőképpen válogassa meg, mi a lényeges és lényegtelen információ, amit végül egy dolgozatba sűrítve összegezni és hatékonyan, tömören prezentálni is kell. Ebben a folyamatban támogat a konzulens iránymutatással, módszertani tanácsokkal, kapcsolatokkal és elérhetőségekkel, emellett szakmai véleménnyel is.

Mestertanár Aranyérem 

„Benned égnie kell annak, amit lángra akarsz lobbantani másokban”

– ez a Szent Ágostontól származó idézet inspirálja Pelle Veronika tanári és konzulensi munkásságát. Az Aranyérem sokat jelent számára, hiszen szívügye a fiatalok tehetséggondozása, hogy lehetőséget adjon nekik a kibontakozásra, és hogy átadhassa azt a szenvedélyt, ami benne is a kezdetek óta ég. A díjat saját tanárainak ajánlja, akik anno hasonlóképpen őt is inspirálták. 

Török Áron számára a tudományszervezés leginspirálóbb feladata a konzulensi munka, és az utánpótlás, vagyis fiatal kutatók nevelése.

„Ez egy húszéves pályafutásnak a megkoronázása; húszévesen kezdtem a pályát, és most negyvenévesen megkaptam ezt a díjat”

– mesélte büszkén. Számára ez egy visszaigazolás és elismerés azért az energiáért és időért, amit igyekezett évről évre diákjaiba fektetni. 

Azonfelül, hogy egy jó helyezést elérő TDK-dolgozat kiválthatja az egyetemi évek végén kötelező szakdolgozatot, más előnye is van a kutatási versenyben való részvételnek. Többek között, Veronika szavait idézve: „a TDK-dolgozatból születő publikációkkal és konferencia-előadásokkal egy, a tudományos pályára készülő hallgató már PhD-tanulmányai megkezdése előtt megelőzheti az akadémiai pályán önmagát”. Emellett a munkaerőpiacon is fontos tapasztalatnak számít, mivel bizonyítja, hogy a hallgató hajlandó extra erőfeszítést és időt szánni nagy kaliberű projektekre, kíváncsi, leleményes, és megvan benne a tanulási és fejlődési vágy.