Milyen hatással volt a 2010-es évek „nagy áthuzalozása”, vagyis az okostelefonok és a közösségi média elterjedése a fiatalság kapcsolataira és figyelmére? Cikkünkben Jonathan Haidt és Johann Hari írásai nyomán egy mindannyiunkat érintő krízisre hívjuk fel a figyelmet, amivel szemben közös fellépésre van szükség.

Írta: Jurinka Miron Martin, borítókép: Pixabay

Élet a Marson

Köztudott, hogy a gyerekek könnyebben alkalmazkodnak a marsi klímához és az alacsonyabb gravitációhoz. Éppen ezért az expedíciókra is őket toborozzák, hogy leendő telepesekként a megváltozott környezeti feltételek mellett nőjenek fel és építsék ki egy idegen bolygón az emberi civilizációt. A legtöbben izgatottak a toborzás miatt, ezért esdekelve könyörögnek a szüleiknek, hogy engedjék el őket. A szülők utánaolvasnak, és szörnyülködve látják, hogy már egyetlen Földön kívül töltött év is jelentősen növeli a rák kialakulásának kockázatát, a kozmikus sugárzás pedig folyamatosan károsítja a sejteket, a gravitációhiány csontokra gyakorolt hatásairól nem is beszélve. Az expedíciót megálmodó multimilliárdosok persze mindezekre nem gondolnak, őket csak az érdekli, hogy hamarabb érjenek a Marsra, mint riválisaik. Felmerül a kérdés: miért engedné el bármely épeszű szülő a gyerekét a Marsra?

Valójában nem kell hozzá szülői engedély. Elég bepipálni egy négyzetet, hogy a fiatal rendelkezik szülői engedéllyel, és már kész is. A Marsra mennek, és már semmi sem hozhatja őket vissza onnan. Nem számít a szülői beleegyezés hiánya vagy a visszafordíthatatlan károk, a gyerekeket végletesen megváltoztatja a Földön kívüli élethez szükséges alkalmazkodás. Pont, mint az okostelefonok és a közösségi média esetében.

Jonathan Haidt szociálpszichológus a Marsra utazás valós veszélyeihez hasonlítja a 2010-es évek elején korlátlanul internethez jutó Z generáció tagjainak helyzetét. Szerinte az okostelefonok és a közösségi média olyan mértékben megváltoztatták a fejlődés alatt álló sérülékeny idegi hálózatokat a gyerekek fejében, hogy a jelenség a napjainkban tapasztalható mentális egészség krízisének egyik okozójaként jelenik meg. A 2010-es évek óta felnövő nemzedékek esetében a problémák egyre markánsabban állnak fenn, mégis alig teszünk ellenük valamit.

Valódi világ

A fiatalok Marsra költözése egy új világot teremt számukra, amihez muszáj alkalmazkodniuk. Ennek analógiájára Haidt megkülönbözteti a valódi (földi) és a virtuális (marsi) világot.

A valódi világban látjuk, érzékeljük beszélgetőpartnerünket, sőt meg is tudjuk érinteni. Beszélgetés közben folyamatosan olvasni tudjuk a másik fél nonverbális jelzéseit, arckifejezését, testbeszédét, amelyek segítenek nekünk eligazodni, hogy mit gondolhat abban a pillanatban. Egyszerre nem tudunk több személyre figyelni, mert olyan komplex jelzéseket küldenek felénk, amelyeket teljes figyelmünkkel sem tudunk egészében értelmezni. Ha meg szeretnénk szakítani az interakciót, nem elég elfordulni és kisétálni a szobából, mert akkor gorombának és tapintatlannak fogunk tűnni. Vagyis ahhoz, hogy ne érezzünk bűntudatot, és a másik felet se sértsük meg, tennünk kell a jó viszony fennmaradásáért. Ha egy új közösségbe csöppenünk, hosszú folyamat árán kell elérnünk, hogy befogadjanak, és onnantól az összetartozás előnyeinek megtartásáért és a magány elkerüléséért tekintettel kell lennünk a közösség többi tagjára is. Tehát a valódi világban fizikai valónkban kommunikálunk, figyelünk egymásra, és a kapcsolat fontos számunkra annyira, hogy nem hagyjuk faképnél a másikat. Kép: Pexels 

Virtuális világ

A valódival ellentétben a virtuális világban láthatatlan, érinthetetlen lények lépnek kapcsolatba egymással, akik földrajzilag és időben sem kell, hogy egy helyen legyenek. Gyakori, hogy nem egy kisebb csoportnak szólnak az üzenetek, hanem egy hatalmas közösségnek, mint az influenszerek esetében. Ha pedig nem értünk egyet az üzenettel, egyszerűen továbbgörgetünk.

Emellett a virtuális világban ugyan több „barátunk” lehet, mint a való életben, de ezek a kapcsolatok idő hiányában közel sem lesznek annyira megtartóak, inkább megmaradnak a felszínesség valamely fokán. Ahhoz, hogy mindenkivel fennmaradjon a kapcsolat, gyakran egyszerre beszélünk több személlyel is, ami nemcsak a figyelem fennmaradását, hanem a kapcsolat elmélyülését is gátolja. A virtuális kapcsolattartás közvetlenebb formája a szóbeli, hívásban megvalósított kommunikáció, azonban az sem tud olyan mértékű többletet adni, mint a testet öltött beszélgetések.

A figyelem megváltozása

A közösségi média és az internethasználat a figyelmünkre is hatással van, ahogy annak Johann Hari is hangot ad. Az okoseszközök és a közösségi oldalak lehetővé teszik a multitaskingot, a platformok pedig a rövid tartalmakat részesítik előnyben. Mindezek a figyelem széttöredezését és a hosszan tartó figyelem hiányát idézhetik elő. Kép: Pexels 

A gyakori multitasking négy területen alakítja át az agyműködést. A figyelem fókuszának megváltoztatása mentális energiába kerül, ami ettől gyorsabban kimerül. A gyakori váltással a hibázás valószínűsége is megnő, hiszen nem a teljes kapacitásainkat szenteljük az adott feladatnak. Az új gondolatok megszakítása a kreativitásunkat roncsolja, mivel nem tudnak új, eddig nem létező kapcsolódások létrejönni a szükséges mennyiségben. Mindezek mellett a memória csökkenését is kimutatták, vagyis a multitaskinggal áthatott helyzetekre később alacsonyabb részletességgel tudunk visszaemlékezni. Joggal tehetjük fel tehát a kérdést: Vajon hogyan jelennek meg az agyi változások a közösségi média gyors ingerein felnövő fiataloknál?

A 2000-es években felnövő fiatalság egy olyan világba született, ahol mindenhol arra ösztönöznek minket, hogy fogyasszunk minél több médiatartalmat, miközben környezetünket áthatják a figyelmet gátló tényezők. Ahhoz, hogy mindezek mellett megmaradjanak emberi kapcsolataink, figyelmünk és mentális egészségünk, tudatos lépésekre van szükség. Ezen az oldalon bővebben is olvashatsz arról, hogy fiatal felnőttként hogyan érhetsz el változást.