Egy külföldi félév mindig több, mint tanulmányok egy másik országban. A francia Grenoble-ban megtapasztaltam, mennyit tud adni, amikor valaki kilép a megszokottból. Beszámoló a Pannónia Ösztöndíjprogram keretében szerzett élményekről.

Írta: Sie Réka, borító: Sie Réka

A választás

Már amikor jelentkeztem az egyetemre, tudtam, hogy mindenképp szeretném külföldön is kipróbálni magam, ezért választottam a nemzetközi gazdálkodás szakot, ahol egy külföldi félév bele van építve a tantervbe. A legtöbb utazásomnál a korábbi években elképzeltem, milyen lenne az adott városban élni, és reméltem, hogy a külföldi félévemet majd az egyik álomvárosomban tölthetem. A jelentkezésnél azonban megtanultam, hogy nyitottnak kell lenni más helyszínek felé is, hiszen minden egyetemen korlátozottak a helyek. Így kerültem az eredeti elképzelésem helyett, ami egy kultúrában gazdag, nyüzsgő nagyváros lett volna, egy kisebb, lassabb tempójú francia városba, ahol a természet és a sportok állnak a középpontban. Azonban ezt egyáltalán nem bántam, hiszen egy ilyen kötött idejű mobilitás tökéletes lehetőség arra, hogy eltérj a megszokottól, és kipróbálj egy új életstílust.

Grenoble: nyüzsgő egyetemi élet káprázatos környezetben

Emlékszem, ahogy megérkeztem Grenoble-ba a nehéz bőröndjeimmel nem ismerve senkit és semmit. Az első beszélgetésem a városban a főbérlőmmel volt, amikor elképedve megjegyeztem neki, hogy milyen közel vagyunk a hegyekhez, mire azt válaszolta, hogy „ez Grenoble, itt mindenhol a hegyeket látni”. A várost körülölelő hegyvonulatok nemcsak csodás látványt nyújtanak minden évszakban és napszakban, de számos sportolási lehetőségnek is helyszínt biztosítanak. Grenoble tökéletes választás a természet és a hegyi sportok szerelmeseinek, de közösségi programokban sincs hiány, hiszen a Grenoble Ecole de Management koordinátorai és diákszervezetei már az integrációs héttől kezdve számos programlehetőséggel elláttak, legyen szó városnézésről, karaokeestről vagy társasjáték-délutánról.

Kép: Sie Réka

Idegenekből közösség

A félév számomra legkedvesebb része mindenképp a társaság volt. Bár az első pár hétben még idegenek voltunk, hamar természetessé vált, hogy együtt töltsük az órák közötti kávészüneteket, és közösen zárjuk a hetet valamelyik bárban éjszakába nyúló beszélgetésekkel. A hétvégéket és szabad napokat is kihasználtuk, hogy közös élményeket szerezzünk. Megtettük a környék egyik legnépszerűbb túráját, és a Moucherotte hegycsúcs 1900 méteres magasságából csodáltuk a Grenoble-ra és az Alpokra nyíló kilátást. Átbeszélgetett buszutak után felfedeztük például Lyont és Marseille-t. Egy hosszú séta után, az utolsó őszi napsugarakat kihasználva megmártóztunk a Földközi-tengerben. Egymás kultúráját is igyekeztünk megismerni ételeken, zenéken, és hagyományokon keresztül. Egy összejövetel során több mint tíz nemzet ételét kóstolhattuk meg, egy másik este pedig mikulásozással összekötve ünnepeltük a finn függetlenség napját.

Négy hónap alatt eljutottunk a félénk bemutatkozásoktól a könnyes búcsúkig,

és bár valószínűleg nem minden baráttal fog újra összesodorni az élet, mindenkinek hálás vagyok, hogy otthont és komfortot jelentettek számomra egy idegen országban.

Kép: Sie Réka

Tanulságok és visszatekintés

Az egyik legfontosabb dolog, amit el kellett fogadnom, hogy néha ki kell engednem a kontrollt a kezemből, és a túlstresszelés helyett élvezni a pillanatot, amíg tart. Rengeteg tervvel indultam el, utazásokkal, programokkal, amiket szerettem volna belesűríteni a szemeszterbe, de ez a négy hónap szempillantás alatt eltelt. A kötelező órák és csoportos projektek sok időmet és energiámat felemésztették, és szerettem volna olyan szinten teljesíteni, mint az eddigi féléveimben, de rá kellett jönnöm, hogy mások az elvárások, és a legjobb erőbefektetésem nagy valószínűséggel alacsonyabb értékelést fog kapni. Franciaországban 1-20-as skálán osztályozzák a hallgatókat, és meghatározott százalékok helyett szubjektívebb módon történik az értékelés. A 18-20 pont közel tökéletes teljesítményt jelent, ami szinte elérhetetlennek számít, így gyakori, hogy különösebb negatív kritika nélkül is csak 16-17 pontot adnak egy projektre. Nehéz volt elengednem, hogy fennakadjak a pontokon, de egy idő után igyekeztem a tanulási folyamatra és a megszerzett tapasztalatokra fókuszálni.

A tanulás mellett igyekeztem időt szánni kikapcsolódásra és szórakozásra, miközben az otthoni szeretteimet se szerettem volna elhanyagolni. Az utolsó sétám közben a városban akaratlanul is azon kezdtem el gondolkozni, hogy mennyi mindent átélhettem volna még az ott töltött időm alatt. De visszatekintve nem arra fogok majd emlékezni, hogy miket hagytam ki, hanem az átélt élményekre és a megkötött barátságokra.