A mesterképzésre való jelentkezés határideje Démoklész kardjaként lebeg a végzős hallgatók feje felett. Itthon vagy külfödön? Ugyanazon az egyetemen vagy máshol? Általános vagy specializálódott irányban? Cikkünkben arra keressük a választ, hogyan hozzuk meg a legjobb döntést anélkül, hogy teljesen becsavarodnánk.
Írta: Bogos Katalin, borítókép: Canva
Február eleje a nagy döntések időszaka. Már gimnáziumban is ilyenkor kell elhatározni, hogy miből szeretnénk érettségizni, vagy éppen melyik egyetemre adjuk be a jelentkezést. Azonban ahogy telnek az évek, egyre komolyabb választások elé kell állnunk. Ilyenek a mesterképzés választása, a munkakeresés vagy a költözés is.
Minden ilyen döntéshelyzetben hatalmas nyomás nehezedik ránk, azt érezzük, hogy ezen múlik az egész életünk, és ha rosszul döntünk, onnan már nincs visszaút. Ahogy egyre többet rágódunk az adott kérdésen, egyre inkább belekerülünk egy túlgondolási spirálba, ahonnan nagyon nehéz kitörni. Ha viszont felismerjük ezt a folyamatot, akkor pár egyszerű lépéssel átvehetjük az irányítást a gondolataink felett, így nyugodtabban és megfontoltabban meghozva a lehető legjobb döntést.
Először is fontos tisztázni, hogy nem létezik tökéletes döntés, viszont általában bármilyen választás jobb, mint napokig szorongani a kérdésen, és ezerszer végiggondolni az összes „mi lenne, ha” szituációt. Ha egy-két napon belül nem tudjuk elhatározni, hogy mit szeretnénk, akkor érdemes időt adni neki, és úgymond jegelni a kérdést, hogy majd később tiszta fejjel tudjuk újra végiggondolni.
A döntési helyzetek sokfélék lehetnek, így fontos tudni, hogy pontosan mivel állunk szemben: sok lehetséges opció közül kell választani egyet, vagy pedig két jól elkülöníthető irány között határozni. A legtöbb döntési módszer az „ez vagy az” szituációkra vonatkozik, mivel ilyenekkel gyakrabban szembesülünk, ráadásul viszonylag egyszerűbbek is. Ezeket a kérdéseket érzelmi vagy logikai alapon is megközelíthetjük. Ha a tényekre támaszkodunk, akkor segítségünkre lehet egy lista az előnyökről és a hátrányokról, vagy pedig a lehetőségeink következményeinek végiggondolása és mérlegelése. Amennyiben viszont ezek sem elegek ahhoz, hogy biztosak legyünk magunkban, alkalmazhatjuk a pszichológusok által kifejlesztett hét- vagy tízlépcsős döntési technikákat.
Ugyanakkor sokszor előfordul, hogy bár tudjuk, hogyan lenne észszerű döntenünk, mégis a megérzéseinket követnénk és szembemennénk a logikával. Ilyenkor azonban fontos, hogy ne csak a pillanatnyi megérzéseinkre hagyatkozzunk, hanem végiggondoljuk, hogy pontosan miért is érzünk így. Ha nem vagyunk biztosak abban, hogy melyik opcióhoz húz a szívünk, jó megoldás lehet az, ha úgy teszünk, mintha az egyik mellett döntenénk anélkül, hogy azt végrehajtanánk. Ezután aludjunk rá egyet, és másnap reggel már érezni fogjuk, hogy az-e a helyes döntés.
Az említett döntési helyzeteknél azonban bonyolultabb például a mesterképzésre jelentkezés, amikor teljesen ránk van bízva, mit kezdjünk a jövőnkkel, és végtelennek tűnő lehetőség közül választhatunk. Ilyenkor érdemes fokozatosan haladva részkérdésekre bontani a szituációt, és egyesével kisebb döntéseket meghozni a korábban említett technikákkal. Először azt kell eldöntenünk, hogy szeretnénk-e még több évet tanulni, vagy inkább kipróbálnánk magunkat a munkaerőpiacon, esetleg a kettőt ötvöznénk. Ezután felmerül az ország kérdése, hiszen sokan mennek külföldre a teljes képzést elvégezni, vagy szándékosan olyan hazai egyetemre, ahonnan lehetőség van egyszerűbben külföldi félévre menni, hogy új tapasztalatokat szerezzenek. Az egyetemválasztás, a szak kiválasztása és a jelentkezési folyamat mind nyomasztó lehet, azonban kis lépésekben haladva átvészelhető.
Az is segíthet, ha beszélünk olyanokkal, akik már átéltek hasonló helyzetet, és akár már megtapasztalták valamelyik irány következményeit, hogy még több információval menjünk végig az úton. Ugyanakkor fontos figyelembe venni azt, hogy mindenkinek más az élethelyzete és mások a prioritásai, ezért senkitől ne várjunk kész válaszokat. Bár nem gondolnánk, de tudat alatt már önmagában az is segíthet, ha megosztjuk valakivel a dilemmáinkat és nehézségeinket a folyamatról. Ráadásul a saját évfolyamunkról sokan hasonlóan éreznek, hiszen a diploma megszerzése úgymond a felnőtt életbe lépést jelenti. Ebben a helyzetben sokkal egészségesebb átbeszélni a minket ért impulzusokat a folyamatos agyalás helyett. Kifejezetten úgy, hogy mindenkivel meg lehet találni a kapcsolódási pontot a témán belül, legyen az a társaság szétesésétől való félelemtől az egyetemi honlapok átláthatatlanságáig bármi.
Végső soron pedig nincsenek jó vagy rossz döntések, csak különböző utak. Soha nem szabad úgy hozzáállni az élethez, hogy egyetlen döntés mindent megváltoztat. Előbb vagy utóbb, kis lépésekben minden szituációban elhatározzuk, mit tegyünk. Ugyan elképzelhető, hogy rögtön utána elhamarkodottnak vagy rossz ötletnek tűnik, de ettől még nem a világ vége, ezért nem érdemes ostorozni magad az ilyen helyzetekben, hanem arra fókuszálni, hogyan tudod a helyzetből a legtöbbet kihozni.
