Estee Williams és Nara Smith tartalomgyártók nevei egybeforrtak a tradwife-jelenséggel. A múltat idealizáló, jogaik egy részéről az online figyelemért lemondó háztartásbeli nők modern társadalmi problémákat vetnek fel, amelyeket az egyetemi könyvtár Vintage szerep, modern profit című eseményén vizsgáltak.  A beszélgetés résztvevői dr. Nagy Beáta szociológus, a Corvinus professzora, Antoni Rita, a Nőkért Egyesület alapítója, dr. Török Anna, a Corvinus adjunktusa, valamint Antonia Burrows feminista aktivista, a Közkincs Könyvtár alapítója voltak.

Írta: Jurinka Miron Martin, borítókép: Gemini

„Ez nem egy mozgalom, ez egy trend” – szögezte le már a beszélgetés elején Antonia Burrows feminista aktivista, a Közkincs Könyvtár alapítója. Azt is elmondta, hogy a korábbi emancipációs mozgalmakkal ellentétben a tradwife-ok közül senki sem tiltakozik, hiszen a nők önként döntenek a munkaerőpiacról való kilépés mellett. Ennek a legfőbb oka, hogy a nők úgy érezhetik a késői kapitalizmus versenypiacán, hogy nehéz érvényesülniük: az alulfizetettség, a megbecsültség hiánya, az előrejutás nehezebbé válása fenyegető közeget teremtenek, amelyet felerősít az otthonaikban is jelen lévő megfelelési kényszer.

A kapitalizmus érdeke a háziasszonyok fogyasztói rétegének fenntartása, hiszen a háztartási eszközök és a különféle berendezések számára felvevőpiacot biztosítanak. Ennek alapja az a történelmileg beágyazott szerepmodell, ahol a munkaerőpiactól távol maradó nők a nehéz idők, mint a világháborúk korában a gazdaság alulfizetett pozícióinak biztosíthattak munkaerőt. Dr. Nagy Beáta szociológus hozzátette, hogy a háziasszonyszerepet a nők nem választják, hanem egy lehetséges érvényesülési útként tekintenek rá, ahol a szépségük kiaknázása és az önállóságuk csorbítása árán bocsátják áruba nőiességüket. A hibás rendszer, ami mindennek haszonélvezője, pedig azt szeretné elhitetni a nőkkel, hogy a tanulás, a szakmai siker és a vagyon felhalmozása jelentette hajtóerő boldogsághoz vezet, miközben a gondoskodás, azaz a nemek közötti terhek egyenlőtlen eloszlásának krízisével jár együtt. Mindezek elől az interneten terjedő tartalmak kínálnak menekülőutat.

„A rendszer oly mértékben facsarja ki a nőket, hogy nem csoda a tradwife-ok sikere”

– mutatott rá a társadalomtudós.

Kép forrása: Corvinus Könyvtár

Antoni Rita, a Nőkért Egyesület alapítója szerint ugyanakkor a tradwife-ok is dolgozó nők: azzal, hogy a világi szakmákat hátrahagyva egy gazdag férfi társaságában keresnek biztonságot, a férfi akaratának vetik alá magukat, éppúgy, mint az előző évszázadokban, amikor nem rendelkeztek jogokkal. Pedig a kettős leterheltségre, vagyis a nők családi és munkahelyi helytállására nem csak az otthoni teendők magányos ellátása és a munkahelyi elhelyezkedés kerülése jelenthet megoldást.

Már a 20. század eleji feministák is egy alternatív családmodell mellett tették le a voksukat, és úgy gondolták, hogy a kommunák megfelelő életfeltételeket biztosíthatnak mindkét nem számára. A modell szerint a  nők és a férfiak napközben egyaránt az otthonukon kívül dolgozni járnának, miközben a házban dolgozó, több családot is kiszolgáló cselédek a háztartási teendőket ellátnák helyettük. A férfiaknak pedig a nők helyzetének megkönnyítése céljából a privát szférában is be kellene segíteniük az otthoni teendők egy részének átvállalásával. Ezzel elkerülhetővé válna a szülést követően elmagányosodó háziasszonyok depressziója, amit a korban további elzárással kezeltek, ezt Betty Friedan A nőiesség kultusza című könyvében is taglalja. Antoni Rita hozzátette, hogy a korlátozott mértékben elérhető önkifejezési lehetőségek, az ingerszegény környezet és a bezártság az emberek többségét, tehát a férfiakat is megbetegíti. Sajnos a világháborúk válságainak következtében az emberek kiábrándultak a közös konyhákból, ahol az élelmiszerhiány egyoldalú táplálkozást tett csak lehetővé, emiatt akkoriban nem próbálkoztak a kommunák életre hívásával.

A közösségi médiában terjedő tradwife-jelenség tehát a női elnyomást, valamint a férfiaknak való anyagi kiszolgáltatottságot idealizálja, miközben megfosztja a nőket a kapcsolat esetleges felbomlása utáni független élet kiépítésének lehetőségétől, hiszen szakma nélkül nehéz fizetett állást találniuk.

Az online világ azon szelete, amely a tradicionálisnak vélt feleségmodellt részesíti előnyben, emellett azt is közvetíti, hogy a nők csak önmaguk áruba bocsátása árán tudnak szerepet vállalni a világ működésében, mert a férjük kényük-kedvük szerint kihasználhatja őket. Az egyik népszerű tradwife, Estee Williams egyenesen azt hirdeti, hogy a lányokat káros önállóságra nevelni, mert az azt jelenti, hogy nem bíznak a férfiakban, amivel az influenszer a feminizmus gondolatiságát forgatja ki. A fiatalok körében is egyre növekszik azok aránya, akik nőként a párjuktól való anyagi függést tartják ideálisnak. A tradwife-ok dr. Nagy Beáta elmondása alapján nem maradnak ideológiasemlegesek, hanem gyakorta közvetítenek szélsőjobboldali, nacionalista, heteronormatív és gyarmatosítást támogató gondolatokat, amivel a társadalmi polarizáció további erősödéséhez járulnak hozzá.

A fiatal lányok több mint fele influenszer szeretne lenni, vagyis a kinézetéből szeretne megélni – emelte ki Antonia Burrows. Aggasztónak találja, hogy mindez nem a képességekről, az iskolázottságról vagy a belső tehetségről szól, hanem a külsőségek áruba bocsátásáról, a felszínességről.

Mindannyian szeretünk időnként egy kicsit mások lenni, elveszni egy fantáziavilágban, amelyet a filmekben vagy a közösségi médiában látunk, mutatott rá Dr. Török Anna, aki szerint nem feltétlen probléma, hogy léteznek a tradwife-okhoz hasonló tartalomgyártók. Ugyanakkor a beszélgetés résztvevői rámutattak, hogy fontos tisztában lennünk a realitás határaival, és nem szabad figyelmen kívül hagynunk az elmúlt évtizedek jogegyenlőségi törekvéseinek eredményeit, amelyek hozzájárultak a nők helyzetének fokozatos javulásához.