Valóban más emberré válunk több nyelv ismeretétől? Mire valók a szitokszavak? Hogyan tudják az égtájak helyettesíteni az irányokat? Fenntartható egy többnyelvű párkapcsolat? Miért leszünk extrovertáltabbak egy idegen nyelven? Cikkünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Írta: Jurinka Miron Martin, borítókép: Canva

Egyetemi tanulmányaink elejére jellemzően két idegen nyelvet ismerünk, legalább az egyiket elég jól ahhoz, hogy időnként az adott nyelven gondolkodjunk. A szinte korlátlanul hozzáférhető tartalomfolyamok, az idegen nyelvű filmek és sorozatok, illetve a nyelvtanulást segítő appok korában viszonylag könnyű társalgási szinten ismerni például az angolt vagy más népszerű nyelveket. Az elsajátított nyelvek viszont megváltoztatják a személyiségünket, az agyunk működését és a világhoz való hozzáállásunkat: olyan, mintha más emberek lennénk, akik világlátását a szavak irányítják.

Az idegen nyelveken való gondolkodás személyiségformáló hatásának számos oka és következménye ismert. Egy római császár egyszer azt mondta, hogy ismerni egy idegen nyelvet olyan, mintha két lelkünk lenne, amit valószínűleg metaforikus, és nem pszichopatológiai értelemben talált mondani. A nyelv Lera Boroditsky kognitív tudós szerint valóban meghatározza érzékelt valóságunkat: egyes ausztrál őslakosok például nem ismerik a bal és a jobb fogalmát, ezért égtájakkal írják le az irányokat. Tehát ha a bal lábával éles kőbe talált lépni az illető, azt mondja, „A délnyugati lábfejemet keresztülhasította egy kiváltképp éles kődarab!”, vagy ennek szidalmakkal és fájdalommal telített megfelelőjét. 

A nyugati kultúrák embere az olvasás irányához hasonlóan lineárisan strukturálja az időt: balról jobbra észleljük a percek és a szavak múlását is, míg az arab nyelvet beszélők éppen fordítva, az időt és a szöveget is jobbról balra értelmezik. A kézzelfogható világ megragadása nyelvenként különbözik: a spanyol és a német nyelvűek más nemű névelőt tesznek a „híd” szó elé, amitől az építmény „kecses és szépséges” vagy „monumentális és hosszú” jelleget ölt a szemükben. A nyelvek sokszínűek és sokfélék, és a világon létező hétezer ismert nyelv mindegyike valamilyen módon eltér a többitől: különböző szavakat használnak, másképp ragoznak, a teret és az időt eltérő irányból közelítik meg, ettől pedig a használók világképe is megváltozik.

Nemcsak másképp gondolkodunk egy idegen nyelven, hanem több nyelv ismerete az agyunk felépítését is megváltoztatja, mintha minden elsajátított, addig ismeretlen szó egy mágnes lenne, amely magához vonzza a körülötte álló ismereteket. Minél jobban ismerünk egy idegen nyelvet, annál sűrűbb lesz az agyunk felépítése. A kutatások szerint ajánlatos minél fiatalabb korban megkezdeni az idegen nyelvekkel való ismerkedést, hiszen az idősödéssel lassul a neurális hálózatok kiépülése, ezért a tanulás is nehezebbé válik.

Az angol és a spanyol kétnyelvűek főbb személyiségjegyei megváltoztak az egyes nyelvek használata során. A tanulmány szerint az amerikai individualista kultúra olyan mértékben eltér a mexikói kollektivistától, hogy az a nyelvre és a beszélőjére is rányomja a bélyegét. Az angol használata extrovertáltságra, barátságosságra és lelkiismeretességre nevel, amely tulajdonságok hozzájárulnak, hogy mindenki minél gyorsabban és hatékonyabban tudja végezni a dolgát. Vagyis a nyelv is alkalmazkodott a gazdaság termelésorientált szemléletmódjához. A keleti nyelveken való beszéd udvariasságra ösztönöz, és a mások iránti tisztelet fokozottabb kifejezésére tesz hajlamossá. Japánban például az udvariasságnak három nyelvi szintjét különböztetik meg: az egyszerű formát közeli barátok között, az általánosat idegenek és munkatársak körében, míg a fejlett formát a hála és az alázat kifejezésére alkalmazzák. Érdekes, hogy a közeli formát körülbelül tízéves korig nemigen használják, talán ezzel is udvariasabbá nevelve utódaikat. Kép: Pexels

Az udvariasság mellett a nyelvek a káromkodás művészetét is magukban hordozzák, és megfelelő használatuk arra utal, hogy beszélőjük pozitív és negatív jelentésüket is ismeri. A nyelvek legismertebb szavai általában a leggyakrabban használtak, azonban a szitokszavakkal épp ellenkező a helyzet: minél közismertebbek, annál ritkábban találkozunk velük újságokban vagy blogokon. A tabuszavak, mint a káromkodások, mélyen befolyásolják gondolkodásunkat, cselekvéseinket és másokhoz való viszonyunkat. A régi közvélekedés szerint aki sokat káromkodik, az agresszív és buta, azonban ma a kutatók úgy látják, hogy a káromkodásban hatalmas erő lakozik: szándékos sértegetésre, hatalmi erőviszonyok megbontására, stresszlevezetésre és humor céljából is használjuk őket. Olaszországban például tizenhét szitokszó létezik, amivel Istent kívánják a pokolba, míg az angolok és a spanyolok mindössze tizenhat szóval gazdálkodnak, a németek pedig 53 kifejezéssel írják le intelligenciahiányos, koboldszerű honfitársaikat. Érdemes odafigyelnünk, nehogy a káromkodás kóros művészetté váljon.

„Szeretlek” – mondják egymásnak angolul a különböző anyanyelvű párok, de valahogy egyikük sem érzi ugyanolyannak, mint az anyanyelvén. A gyerekkorunkban használt nyelvhez kötődünk a legerősebben, hiszen az érzelmeinket azon a nyelven éltük meg először. Ez azt jelenti, hogy egy másik nyelven a hajnali szoba félhomályában elsuttogott „szeretlek” kevesebbet jelent nekünk? Vajon egy vitában erősebb lesz-e a szavak érzelmi töltete, vagy a hangok tartalma lesz fontosabb, ha nem érezzük zsigerileg a szavak súlyát és mélységét? A többnyelvű kapcsolatokban a legfontosabb a figyelem, annak észlelése, hogy milyen érzelmek haladnak rajtunk keresztül, milyen dinamikák jellemzik a kapcsolatot, miért cselekszünk úgy, ahogy a másik sosem viselkedne. Mindezek felismerésével megváltoztathatjuk, amit nem érzünk helyesnek, és kitalálhatunk új szavakat a közös szeretet kifejezésére vagy egy mindannyiunk számára humoros nyelv megteremtésére.

A nyelvek csodákra képesek, építhetnek és rombolhatnak, gazdagíthatnak és szegényebbé is tehetnek, szerelmet és utálatot hordoznak, de mindannyian globális kultúránk részei, ezért meg kell óvnunk őket. Bizonyosan másképp gondolkodunk külföldiül, és ettől vagyunk igazán színesek.