Közgazdász Online

Adventi programtallózó

Adventi programtallózó

img_3169.JPG

A december az életvezetési coachok szerint egyet jelent a lassítással, adventi készülődéssel, az évre való visszatekintéssel. Az egyetemista szerint a december a kialvatlanság, a vizsgaidőszak, az utolsó percek kreatív kihasználásának hónapja. Ha meg szeretnéd találni az egyensúlyt a coelhói magasságok és az eszeveszett hajtás közt, böngészd végig decemberi programajánlónkat, és válassz kedvedre! (fotó: Szép Zsóka)

 

Karácsonyi vásár

Kürtőskalács illat, egy bódéval arrébb kézműves szappanok, ezt váltja az óriás hot dog, a langalló és a sült kolbász, majd pár lépéssel odébb hagyományos magyar termékek kaphatók – a karácsonyi vásárok miliője egyszerre varázslatos és ironikus. Lépjünk eggyel hátrébb, idén a budapesti forgatagot adjuk át a turistáknak, és legyünk mi is turisták Szentendrén! A városka bájos hangulata karácsonykor még bensőségesebb, a fűszeres forralt bor illat kiegészül a sült gesztenyével és a palacsintával. A vasárnapi gyertyagyújtás mellett a kínálat is rendhagyó, helyi termelők, iparművészek munkái közül választhatunk ajándékot vagy vásárfiát: üvegékszerek, bőrből készült termékek, desszertek és papírtermékek. Felsorakoznak a pincészetek képviselői, a forralt borok és koktélkülönlegességek mellett a tahitótfalui eperborból is kóstolhatunk.

Hasonlóan alternatív megoldásokkal, magyar tervezők munkáival vár a Wamp a Millenárison, vagy az Allee Design Terminálja. Amennyiben mégis az egyetem vonzáskörzetén belül maradnál, érdemes ellátogatni a Vörösmarty térre, a Bazilikához vagy a Bálnába, ahol a mézeskalácsváros megnézése után suhanhatsz az ingyenes jégpályán.

 

Korcsolya

Ha már suhanás… Nemcsak a Bálna mellett, hanem a Müpánál is felcsatolhatjátok a korcsolyát, de kár lenne kihagyni a Városligeti Műjégpályát. Legyen szó egy csapatépítőről, két bejgli közti kimozdulásról vagy akár randiprogramnak is tökéletes. A szokásos menetrend szerint hétfőtől péntek délutánig diákigazolvánnyal 1000, péntek délutántól vasárnapig 1500 forintért csúszhatunk – vagy éppen bukdácsolhatunk – a jégen.

 

Buli

December 12, We Plants Are Happy Plants, Toldi – kell ennél többet mondani? Éjszaka a mozi előtere és kávézója Budapest egyik legautentikusabb elektronikus és élőzenei klubjává válik. Alapelvük, hogy olyan DJ-ket és bandákat hívjanak, akik a jövő zenéjét játsszák, hozzáértéssel és kompromisszum nélkül. Ezt Bergmann Péter 100%-ban képviseli.

 

Koncert

Egymást érik a karácsonyi és szilveszteri koncertek, év végi duplázások és jubilálások. Akár a karácsonyi vásároknál, itt is egy kisebb, több szempontból is különleges koncertet ajánlunk a figyelmetekbe. December 27-én lép fel az Ivan & The Parazol a Trafóban, előzenekarként az osztrák Cari Cari játszik. Tökéletes karácsonyzáró, megalkuvás és szabályok nélküli modern rock’n’roll a jövőre tíz éves zenekartól.

 

Mozi

2015 és 2017 decemberében a Star Wars fanoknak hamarabb jött a karácsony – idén sem lesz másképp, ugyanis december 19-től játsszák a mozik az űreposz legújabb epizódját, a Skywalker korát. A filmek megjelenése közt szárnyra keltek hajmeresztő elméletek, konspirációk, de jövő csütörtökön kiderül, hogy tud-e még a széria akkora meglepetést okozni, mint azzal, hogy „én vagyok az apád”.

 

Színház

Kihagyhatatlan karácsonyi program Csajkovszkij Diótörője, egy balettelőadás, amit legalább egyszer az életben látni kell. Vagy minden évben. Idén a mesebalett három felvonásban az Erkel Színház színpadán Wayne Eagling és Solymosi Tamás koreográfiájával és a Magyar Nemzeti Balett táncosaival kel életre. 

 

Kiállítás

December 12-én nyílik a Mindenki vegyen elő egy lapot! csoportos kiállítás, amelynek a Telep ad otthont. December 13-án tárlatvezetésre invitálnak a művészek, a Képzőművészeti Egyetem másodéves képzőművészet-elmélet szakos hallgatói. A kiállítás címe a mindenki által jól ismert, berögzült, röpdolgozatokat megelőző rettegett mondat, amely számos gyomorgörcsös emléket idéz fel. A kiállító művészek személyes élményeikből kiindulva az oktatási rendszer hibáit vizsgálják meg új nézőpontokból, kritikus véleményt fogalmaznak meg a köz- és a felsőoktatással kapcsolatban.

 

Menyhért Dorka

fotó: Szép Zsóka

 

Adventi programtallózó Tovább
Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

kep.jpg

A hongkongi tüntetések már javában zajlottak, amikor Bácsi Attila, Corvinusos hallgató elindult a városállamba, hogy külföldi részképzését a The Hong Kong University of Science and Technology (HKUST) hallgatójaként töltse. Ám a zavargások egyre komolyabban voltak: a tömegközlekedés sokszor napokig megbénult, a várost lezárták, így végül máshogy alakult a féléve. Erről, és élményeiről is mesélt blogunknak. 


Miért pont Hong kong?


Mindenképp Európán kívüli országot szerettem volna választani. Lehetőleg Ázsiában, mert egyre jelentősebb szerepe van mind a gazdaságban, mind pedig a világpolitikában. Hong Kong mellett azért döntöttem, mert mégis egy kapu Kína és a világ többi része között. A keleti és a nyugati kultúrák keverednek, ami az első kultúrsokkot azért kicsit csökkentette. Ezen kívül Hongkong földrajzilag Ázsia csendes-óceáni részén, középen helyezkedik el, tehát akár északra, akár délre is könnyen lehetett utazni.


Június környékén, amikor a zavargások elkezdődtek, te már tudtad, hogy hamarosan kiutazol. Milyen elvárásokkal érkeztél meg?


Két héttel a kiutazásom előtt volt a hongkongi reptéren egy nagyobb összecsapás a tüntetők és a rendőrök között. Ez volt talán az első olyan esemény, ami elérte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ennek következtében több egyetem nem vállalta a külföldi hallgatók fogadását. A Corvinustól is kaptam egy ajánlatot, hogy a helyzetre való tekintettel lehetőséget biztosítanak a tavaszi kiutazásra. Végül ezt jó, hogy nem fogadtam el, mert a fogadó egyetem törölte a tavaszi félévre a csereprogramot. Számítottam a tüntetésekre, de a mi kampuszunk a belvárostól nagyjából egy órára van, tehát egészen könnyen távol lehetett maradni kezdetben az erőszakos eseményektől.


„Az egyetemi campusok főhadiszállássá alakultak, a menzákon egymásra főznek a diákok.” Ilyen részleteket olvashatunk a hongkongi zavargásokról. Ezek akkor nem a ti kampuszotokon történtek?


Nem. Másik, a belvároshoz közelebb eső egyetemen történtek ilyesmik. Amit személyesen tapasztaltam a kampuszon, az szeptember közepén egy demonstráció volt, élőlánc formájában. Ez teljesen békés, rendőri jelenléttel nem járó tüntetés volt. Ezenkívül a város egészében, és a kampuszon is rengeteg graffiti, plakát volt kihelyezve a tüntetők üzeneteivel. Nem sokkal ezután, október 1-jén volt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Ennek alkalmából Pekingben nagy katonai felvonulásokat tartottak, ezzel üzenve Hongkongnak is, ahol rendkívüli erőszakba fordultak át az események. Ha jól emlékszem, azon a napon lőttek meg először lőfegyverrel tüntetőt. Az egész várost lezárták, a tömegközlekedés napokig nem működött. Ekkor például már a mi campusunkon is fokozódott a helyzet. Ennivalóhoz jutni például egyetlen étteremben lehetett, több órás sor kivárása után.

Fel tudnád idézni azt a napot, amikor végül megtudtad, hogy a vártnál hamarabb kell hazautaznod?


Ez érdekesen történt, mert amikor megkaptam az e-mailt, akkor épp nem Hongkongban voltam, hanem Szingapúrban, ahová egy hosszú hétvégére utaztam el. Mielőtt tájékoztattak volna minket, már lehetett látni, hogy megint komoly zavargások kezdődnek. Az ezt megelőző napokban történt az első haláleset: pont az én egyetememről az egyik tüntető lezuhant egy parkolóházból, ez a Szingapúrba utazásom napján történt. Már a reptérre is sietve mentem, mert a kampuszomon is elkezdődött a demonstráció. Végül a diplomaosztót is megzavarták a tüntetők, több termet szétvertek.


Már megérkeztem Szingapúrba, amikor az egyetem e-mailben tájékoztatott minket a fejleményekről. Törölték az összes óránkat és a helyiekét is, a maradék két szorgalmi héten videókon követhettük a kurzusokat. Vizsgázni is tudtunk online, tehát az egyetem igazából minden tőle telhetőt megtett, hogy a tanulmányainkat rendben folytathassuk. A külföldi hallgatóknak felajánlották, hogy hazamehetnek, arra hivatkozva, hogy a biztonságunkat a történtek után már nem tudják garantálni. Azt eldöntöttem, hogy Hongkongba, a belvárosba nem megyek vissza, viszont rengeteg értékem a koliszobámban volt még. Végül az egyik barátommal sikerült megbeszélnem, hogy kihozza a bőröndömet a reptérre, mielőtt hazarepülök.


A négy hónap végül ugye kettőre rövidült. Milyen érzésekkel távoztál Hongkongból?


Ázsia egy rendkívül változatos, és fantasztikus hely. Volt alkalmam több országot is meglátogatni. Az ételek, és az ízvilág nagyon megtetszett, az emberek is kedvesek, közelebb került hozzám az ázsiai gondolkodásmódot. Összességében úgy látom, sikerült megtapasztalnom sok olyan dolgot, amit egy európai célországban nem sikerült volna. A történtek ellenére is úgy gondolom, megérte kimenni.

 

Puskás Amina

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat Tovább
Jó ha van, de még jobb, ha nincs?

Jó ha van, de még jobb, ha nincs?

Hatalmas szerencsejáték nyeremények kezelése és a függőség, amit előidéznek

john-schnobrich-vnhzobjgra4-unsplash.jpg

Van, aki minden héten ugyanazt az öt számot játssza meg, van, akinél ez hetente változik. Van olyan, aki csak a duplára esküszik, van, aki csak döntetlenre szeret rakni, és akad olyan is, aki húsz eseményből húszat eltalál. Az idősebb korosztálynak ott a buksza vagy a fáraó kincse kaparósorsjegy, az alkalmisok papíron ikszelgetnek, a gyakorlottak már online nyomják.

Az elmúlt hetekben két szélsőséges esetet is tapasztalhattuk szerencsejáték témában, ezért vált ismét aktuálissá, hogy beszéljünk róla. Egy szerencsés magyar körülbelül 10 milliárd forintot nyert az eurojackpoton. Természetesen a hírrel rengetegen kezdtek el foglalkozni, a cikkeket olvasva adja magát a helyzet, hogy mi is a szerencsés nyertes helyébe képzeljük magunkat. Mégis mit kezdenénk egy ekkora nyereménnyel, mire költenénk, kinek mondanánk el, elásnánk vagy magyar szuperállampapírba fektetnénk. Aztán néhány napra rá jött még egy, talán még megdöbbentőbb hír. 2018 nyarán az ötöslottó akkori nyertese nem vette át a jackpotért járó több, mint másfél milliárd forintos nyereményét. A hír hallatán valószínűleg a legtöbb játékos újra leellenőrizte a számait, és végiggondolta, mit csinált tavaly nyáron. Ami viszont még meglepőbb adat, hogy ez az eset a hatalmas nyeremény ellenére sem kirívó. Csak az elmúlt másfél évet vizsgálva például az ötös és a hatos lottó nyeremények 4%-át nem vették át a szerencsés nyertesek - valószínűleg figyelmetlenségből. Ettől függetlenül nap, mint nap rengeteg ember teszi próbára a szerencséjét valamilyen formában.

A szerencsejáték-függőség, mint annyi minden más is, Magyarországon népbetegségnek számít. Szerintem mindenki találkozott már matek tanulmányai során legalább egyszer, amikor a valószínűségszámításról van szó azokkal a kérdésekkel, hogy mégis mennyi az esélye annak, hogy mi nyerjük meg a főnyereményt, vagy hány szelvényt kellene kitölteni (és ehhez mennyi idő kéne), hogy biztosan nyerjünk. A száz százalékosan a magyar állam tulajdonában álló Szerencsejáték Zrt. két-három évente teljeskörű kutatás végez a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatban. A legutóbb 2018. nyarán rögzített adatok szerint a magyar lakosság 4%-a tekinthető szerencsejáték-függőnek, viszont a lakosság egynegyede a veszélyeztetett kategóriában van, ami annyit jelent, hogy nem tekinthetők függőnek, de alkalmanként rezeg a léc. De mik is ennek a veszélyes függőségnek az okai?

Számomra ez egyértelmű: az esély. Képesek vagyunk abba a hitbe ringatni magunkat, hogy ezen a héten biztos sikerülhet. Mint bármelyik másik függőség, ez is fokozatosan alakul ki. Ha a sportfogadást nézzük, először mindenki kis téttel kezd, majd ha sikertelenséget tapasztal, még inkább belelovallja magát ebbe a spirálba. Elkezd online játszani, elkezd minden nap rakni, olyan eseményekre is, amikről fogalma sincsen. Sokunk környezetében előfordul olyan személy, aki büszkén ecseteli, hogy mennyit szakított a nevenincs olasz másodosztályú vízilabdán, majd azt is végig kell hallgatnunk, hogy a hajnalban felrakott kolumbiai baseball el is vitte a duplázását. Gyakorlatilag az út végén, a függőség állapotában a játékosnak „megszűnik a külvilág”. A legnagyobb kaszinók azért gyér fényű, ablaktalan, labirintusszerű helyek, hogy a játékos képletesen se tudjon szabadulni a hely vonzásától.

Talán ez a függőség nem annyira halálos és veszélyes, mint a többi, de hosszú távon ugyanúgy hatással van nem csak a játékosra, hanem a környezetére is. Az alapvető pénzügyi nehézségek mellett, az ember elmagányosodhat, ha nem éri valamilyen külső hatás . Viszont hazánkban igyekeznek tettlegesen fellépni a játékfüggőség ellen. Néhány éve betiltották a különböző italkimérő egységekben sokszor megtalálható játék- és nyerőgépeket, ezekkel már csak különböző kaszinókban lehet találkozni. A Szerencsejáték Zrt. is próbálja felhívni a figyelmet a függőség veszélyeire. Az online felületén a játékos be tud állítani magának limitet az adott napra, vagy akár hosszabb távra is. Több helyen is figyelmeztetnek minket a veszélyekre.

Az érem másik, nyereményekkel teli oldala is tartogat magában veszélyeket. Ha eddig a sorozatos bukások utáni pénzügyi helyzetről és az ezáltal létrejövő addikcióról beszéltünk, ne menjünk el a hatalmas nyeremények és amellett, hogy mit okozhat ennyi pénz egyszerre.

A különböző közösségi média felületek világában az irigység a newsfeed pörgetésével állandó szereplő lett. Mindenki meg akarja osztani a világgal, merre volt nyaralni, mivel jár munkába vagy, hogy mit hozott a mikulás. Egy ilyen világban több mint veszélyes lehet az, amikor ártatlanul kiposztolod, hogy nyertél a lottón. Rengetegen mennek tönkre és kezdik elölről az életüket egy hatalmas nyeremény és két-három év luxus után arra ráébredve, hogy újra nincs semmijük. A lehető legnagyobb hiba azt hinni, hogy egy hatalmas nyeremény átvétele után megáll az élet. A mértéktelen, túlzó költekezés egyrészt feltűnő lehet, másrészt pedig átgondolatlan döntések folyamatát indítja el azzal a felkiáltással, hogy „én úgyis megtehetem”. Az első és talán legfontosabb lépés a tervezés. Végiggondolni azt, hogy megéri-e, érdemes-e elkölteni azt a mennyiségű összeget egy látszólag felesleges vagy sokadik termékre. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ülj a pénzeden életed végéig, hanem azt, hogy alapos körültekintéssel tervezd meg a költekezéseidet. Ne szaladj bele végtelen számú kölcsönkifizetésekbe, egy ilyen nagy összegű nyeremény új barátokat, rég nem látott ismerősöket vonz maga köré.

A tanulságokat levonva legyen az egyensúly és a mérték a két hívószó, ha szerencsejátékról, vagy az abból fakadó nyeremény elköltéséről van szó. Mindemellett, lehetőleg mindig eggyel kevesebb meccsre fogadj, mert általában az utolsó meccsen megy el az összes szelvény.

 

Gajdics Bálint

Jó ha van, de még jobb, ha nincs? Tovább
Legyél te a Mikulás!

Legyél te a Mikulás!

kira-auf-der-heide-ipx7j1n_xuc-unsplash.jpg 

Gyermekkoromban december 6. előestéje izgalomban telt: azt gondoltam, minél több pár csizmát teszek ki az ablakba, annál több ajándékot kapok majd. Másnap, amikor korán reggel megtaláltam a csokimikulásokat, a földimogyorót, a mandarint, eszembe sem jutott, hogy milyen szerencsés vagyok. Magától értetődőnek tűnt, hogy minden jó gyerek kap a Mikulástól valamit, és legfeljebb amiatt aggódtam, hogy az öreg szakállas megneszelt valamit a csínyeim közül.

Felnőttként már tudom, hogy a karácsonyt nem lehet kiérdemelni, azonban még ma is gyerekek ezrei ébrednek fel úgy december hatodikán, karácsonykor – vagy az év többi napján –, hogy nem várja őket meglepetés, nem csak akkor, ha egy kicsit rosszak voltak, de akkor sem, ha angyalian viselkedtek.

Az adventi időszakban sok lehetőség kínálkozik arra, hogy ezek a gyerekek is megéljék azt a varázslatot, ami számunkra mindig magától értetődő volt.

 

Cipősdoboz

A Baptista Szeretetszolgálat szervezésében egy talán már jól megszokott formula újul meg: személyesen összeállított cipősdoboz-ajándékokat készíthetünk, amelyeket a szeretetszolgálat eljuttat a gyerekekhez. Itt az a lényeg, hogy figyeljünk az ajándékozott nemére és életkorára, illetve ne tegyünk a dobozba romlandó ételeket és agresszivitásra késztető játékokat. A doboz tetején jól láthatóan jelölni kell, hogy fiúnak vagy lánynak szánjuk és körülbelül hány éves legyen az illető. Az akció szervezői biztatnak mindenkit, hogy engedjék szabadon a fantáziájukat, mert a legkreatívabban összeállított cipősdobozok készítői akár díjat is kaphatnak. A kész ajándékokat a Baptista Szeretetszolgálat postacímére vagy az e célból létesített begyűjtő pontokra lehet eljuttatni.

 

Élelmiszer

A játékok, könyvek és egyéb kedves dolgok mellett karácsonyhoz közeledve az étel kérdése is fontossá válik. A MikulásGyár szervezésében az ünnepi sütemények hozzávalóihoz, vagy akár ahhoz is hozzájárulhatunk, hogy a nélkülöző családoknak ne kelljen azon gondolkodniuk, egyáltalán kerülhet-e valami az asztalra. A legfontosabb adomány a tartós élelmiszer – konzervek, tészta, liszt, rizs, cukor, olaj –, de emellett nagy szükség van tisztító- és tisztálkodási szerekre és jó minőségű ruhákra is. A MikulásGyár 2019. november 29. és december 21. között tart nyitva, a Millenáris Parkban 9.00 és 21.00 óra között, a Lurdy Házban 10.00-től 19.00 óráig, a József Attila Színházban hétköznaponként 10.00 és 18.00 óra között. Ezen kívül a Magyar Posta legtöbb fiókjában lehetőség van térítésmentesen leadni a MIKULÁSGYÁR felirattal ellátott dobozokat.

 

Egyéb lehetőségek

A karácsony jótékony szelleme sok kampányt átlelkesít: a CocaCola és a StreetKitchen közös akciójában például az 1,75 literes műanyag palackok kupakjában elhelyezett kódok feltöltésével juttathatunk meleg ételhez valakit – például egy hajléktalan vagy átmeneti otthonban élő embert. A kódot a szerezzoromet.hu oldalra kell feltölteni, az ételt pedig a Magyar Vöröskereszt alapítvány osztja.

Komolyabb segítséget nyújthat az, aki az Új Szent János Kórház adománygyűjtő listájáról választ tételt. A kórház karácsony környékén hajléktalanok ellátását is vállalja, így az adományozók akár az ő számukra is boldogabbá tehetik ezt az időszakot. Az interneten megtalálható a kórházban nélkülözhetetlen fogyóeszközök listája, melyek a mindennapi betegellátás zökkenőmentességéhez járulnak hozzá.

Bármilyen módját is választjuk az adományozásnak, fontos, hogy észben tartsuk: az adományokat minél előbb érdemes útjukra indítani, mert akkor nagyobb az esélye annak, hogy valóban eljutnak a rászorulókhoz. A karácsonyt megelőző hetekben minden kis gesztus számít, higgyük el, hogy a meghittség rajtunk is múlik!

 

Lázár Fruzsina

Legyél te a Mikulás! Tovább
Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen

Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen

pexels-photo-2014775.jpeg

Szeretnél te is olyan karizmatikus személy lenni, akiről gyerekkora óta mondják: igazi vezetőnek született? Gondoltál már arra, milyen jó lenne eltüntetni azt a bizonyos gombócot a torkodból? Néhány apró szokással te magad is tehetsz ezért, ugyanis ez a képesség is fejleszthető. A témáról a Forbes szerzője, Ahmad Daher írta le gondolatait.

A karizmatikus személyekben is megvan ugyanaz a nyomás és félelem, amikor sok ember előtt kell megszólalniuk. A különbség abban rejlik, ahogyan megbirkóznak ezzel. Ha sikerül elérned, hogy a félelmed a szuperképességeddé váljon, az nem csak a karrieredben, hanem a személyes életedben is változást hozhat. De hogyan tudod ezt a szupererőt önmagadban kifejleszteni?

  1. Emeld fel a kezed!

Ismerős az az érzés, amikor pontosan tudod a választ a kérdésre, de félsz megszólalni, ezért más elmondja helyetted ugyanazt a helyes megoldást? Amikor felteszed a kezed és felszólítanak, minden figyelem rád irányul, a többiek még kicsit irigykednek is azért, hogy ez mind kizárólag neked jutott. Ez elsőre nagyon kényelmetlen érzés, ezért a többség igyekszik elkerülni.

Másik ok a „lebukástól” való félelem. Az imposztor szindrómától (amiről egy korábbi cikkünkben írtunk) sok fiatal szenved. Azt gondoljuk, nem vagyunk elég jók és elég tehetségesek, csak a szerencse miatt jutottunk el idáig. Mi van, ha erre a többiek is rájönnek?

A legfontosabb, hogy higgy magadban, ugyanis képes vagy rá. Emeld fel a kezed, vágj a dolgok közepébe. A félelmet úgy tudod legyőzni, ha a fokozódó stressz ellenére is szembe nézel vele. Ha ez sikerül, máris győzelemként éled meg az egészet, ami további erőt és motivációt adhat a folytatásra.

  1. Alakítsd át az idegességed izgalommá!

Nem számít, mennyire jó a kiállásod, milyen felkészülten beszélsz sok ember előtt, a pillangók akkor is ott lesznek benned. „Évekig idegességnek neveztem és nagyon idegesítő is volt” – írja a Forbes cikk szerzője, Ahmad Daher. Ezen azonban lehet változtatni. A testet és az elmét is folyamatosan edzeni kell: „Nem ideges vagyok, hanem izgatott!”

Eleinte nem könnyű ezt megtenni, de ha kitartóan folytatod, akkor egy idő után szokássá fog válni és beépül a napi rutinba is. Ha minden alkalommal tudatosítod magadban, hogy nem félsz, hanem izgatott vagy és ez milyen jó, a beszédednek is plusz energiát tud adni. Nyerő stratégia, ha a negatív élményt pozitívvá tudod alakítani.

  1. Ne ítélj elhamarkodottan!

Emberként szeretünk mindent elemezni, így a saját teljesítményünkről is azonnal véleményt alkotunk. Sokszor már beszéd közben is azon gondolkodtunk, hogy az előző mondatban mit rontottunk el. Ez idegessé tesz, és további hibákat eredményez.

Fontos megértenünk, hogy nem vagyunk robotok, nincs olyan beszéd, amiben ne lennének hibák. Nincs olyan, hogy minden az elképzeléseid szerint halad. A beszédedet éppen ezek a hibák teszik emberivé, amit a közönség is értékel. Nyugodtan mondd el, ha hibáztál vagy éppen fáradt vagy. Ha mindig arra gondolsz, hogy tökéletes legyél, sosem leszel igazán jelen a pillanatban.

Az eredeti írás A Forbes.com-on jelent meg Ahmad Daher tollából, aki a Denali Advanced Integration marketing vezetője, valamint az Envijo tartalommarketing vállalat alapítója.

 

Kovács Máté

 

Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen Tovább
"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó"

"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó"

Kerekasztal-beszélgetés az anyaság és a karrier összeegyeztetéséről

78304887_501300993804950_892621506939453440_n.jpg

Ha a gyerekvállalás még a jövő zenéje, akkor is sokakban felmerül a kérdés: miképp lehet folytatni, építeni a karriert a család mellett. Milyen akadályokba ütköznek a nők, ha szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra? Hogyan lehet zsonglőrködni a feladatokkal és szerepekkel? Ezek a kérdések kerültek terítékre a Vár a jövőd projekt kerekasztal-beszélgetésén november 30-án.

 

A beszélgetés résztvevői maguk is szülők: Repka Ágnes munkajogi szakokleveles tanácsadó, a dolgozomami.hu alapítója. Eljött Dr. Scheili Eszter gasztroenterológus, a Vanilia Travels blog szerzője, aki jelenleg GYES-en van három hónapos kisfiával. Az apukák nézőpontját Herczeg Zsolt újságíró, a Büfik és bukások c. könyv szerzője képviselte. Az esemény végzős mesterszakos kommunikáció-és médiatudomány hallgatók projektjeként valósult meg, az #énjövőm program jóváhagyásával.

„A nő olyan, mint az avokádó”

Van az az életkor, amikor a nő bármelyik pillanatban babát vállalhat, azután biztosan kisgyereke van, majd lehet, hogy még szül egyet. Ezt egészen a nyugdíjkorhatárig lehetne folytatni. Akár az avokádó: zöld, még nem jó, még nem jó – már nem jó. Ági ezzel a szemléletes hasonlattal írta le, miként tekintenek a nőkre a munkaerőpiacon. Édesanyaként és HR menedzserként az asztal mindkét oldaláról jól ismeri a kihívásokat.

„Anyukám, akár egy erős vár. Egy nő, aki mindenre képes”

78403454_1465082810315843_1337504531675611136_n.jpg

Az anyukák szuperhősök: külön kezük van főzésre, mosogatásra, telefonálásra, e-mailek megválaszolására, pelenkázásra és buksisimogatásra – sugallja a társadalom és a média. Ezt kiegészítik az otthonról hozott minták, ezt Ági és Eszter is megerősítik. Nehéz egyszerre minden fronton helyt állni, és közben megtanulni azt, hogy nem vagyunk attól kevesebbek, ha megosztjuk valakivel a terheket.

„A világtörténelemben nem voltak még annyira magukra hagyva az anyák, mint most.”

Manapság az édesanyáknak a korábbi időkhöz képest össze nem hasonlítható elvárásoknak kell megfelelniük – ezért is nehéz rábízni a feladatokat másra, legyen az egy munkahelyi beosztott vagy családtag: a gyermek édesapja. Zsolt kifejtette – ahogyan azt a WMN-en futó cikksorozatában is hirdeti –, a nők érdeke, hogy láthatóvá tegyék az apákat, fontos, hogy egyenértékű szülőként tekintsünk rájuk. A résztvevő apaság is kulcsa a munkaerőpiacra való visszatérésnek, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez még önmagában nem szünteti meg a nők előtt magasodó gátakat.

„A nőknek nem egyszer kell a karriert beindítani, hanem gyakorlatilag minden gyerek után egy új karriert kell kezdeni.”

Orvosként azonban nem csak a karriert kell újból felépíteni elemeiből, hanem a szakvizsgát megszerezni, és a megszerzett tudást ápolni – emeli ki Eszter, rámutatva a problémára, hogy a gyerekekkel töltött pótolhatatlan idő milyen mértékű választás elé helyezi az édesanyákat. A kerekasztal-beszélgetés tanulságaként elmondható, hogy fontos előre tervezni, szabadság alatt is láthatónak maradni, valamint bízni a partnerben: kompetens szülőnek tekinteni.

Ha a visszatérést fontolgatod, vagy szükséged van egy utolsó löketre a munkakereséshez: az #énjövőm program személyes képzések és online kurzusok formájában ad gyakorlati segítséget abban, hogy merre és hogyan kell megtenni az első lépéseket.

 

Menyhért Dorka

"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó" Tovább
Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével

Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével

ideas-whiteboard-person-working-7369.jpg

Mitől lesz sikeres egy startupper? Mit kell tennem ahhoz, hogy én is gyorsan növekedő vállalkozást indítsak? Ma már nagyon sok hallgató szeretne kiszakadni a multik világából és saját startupot indítani, az első lépéseket azonban nehéz megtenni. Sorvezetők és kapaszkodók egy sikeres vállalkozáshoz. 

A HiVentures Corvinusos nagyköveteként te képviseled az Unitrons programot az Egyetemen. Mit csinál a HiVentures és mi az az Unitrons program?

Tegyük fel, hogy van egy szuper növekedési potenciállal rendelkező ötleted, de nincs hozzá elég tőkéd. Itt kerül képbe a HiVentures közép-európai kockázati tőkealapként, ugyanis éppen ilyen induló vállalkozásokat támogatnak. Az alap 56 milliárdos tőkével rendelkezik, melyet részben hazai, részben Uniós pénzekből tartanak fenn. A program három fázisból áll. A Corvinuson is futó inkubációs program az induláshoz biztosít fedezetet 15 millió forintig. A Magvetőben a 250 milliót, a növekedési fázisban lévő vállalkozásoknál pedig az 1 milliárdot is elérheti a befektetés.

Az Unitrons a Corvinuson is megtalálható inkubációs program. Ennek célja, hogy közelebb hozza a hallgatókhoz a startupok világát. Nagyszerű lehetőség a hallgatók számára, és sokakat érdekelnek a programjaink. Arra szeretnénk összpontosítani, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a vállalkozókat és a befektetőket. 

Mivel jár, hogy az Unitrons program nagykövete vagy?

Hat egyetemen vagyunk jelen személyesen, valamint van egy kommunikációs nagykövetünk is. Szeretnénk a lehető legtöbb módon eljutni a hallgatókhoz. Én például órákat szoktam látogatni, ahol igyekszem a lehető legtöbb információt átadni. Emellett eseményeket és programokat is szervezünk az egyetemeken az innováció témakörében. Egyik eseményünket a zene köré építettük fel, vendégeink pedig a Lóci játszik zenekar frontembere, valamint a VAN Filmzenekar tagjai voltak. Az innováció mindenhol, így például a zenében is ott jelen van. 

Hogy látod, hol áll a Corvinus a többi egyetemhez képest?

A Corvinusról minden évben nagyon sokan jelentkeznek a programba. Nálunk a legmagasabb a létszám, tényleg nagyon sokan érdeklődnek. Nagyon sokan lelkesek és szeretnének saját vállalkozást indítani. Ugyanakkor a verseny is sokkal nagyobb a hallgatókért, így fontos a figyelemfelhívás. 

Tegyük fel, hogy valóban van egy ötletem. Hogyan tudok a programba jelentkezni? Kell valami kezdőtőke?

Nem kell hozzá kezdőtőke, egy ötlettel is el lehet indulni. Nem kell kész prototípus, ugyanakkor némi validáció azért szükséges, ami a működőképességet bizonyítja. A jelentkezést rövid idő alatt el lehet végezni egy online kérdőív kitöltésével. Szükséges hozzá egy üzleti terv, persze enélkül amúgy sem lehet boldogulni. Ha az első körben arra érdemesnek találják az anyagokat, egy zsűri előtt is prezentálni kell, ami ha sikeres, már indulhat is a közös munka. A program ugyanakkor nem csak pénzügyi befektetést jelent, hanem mentorálást is, így a jelentkezők duplán jól járnak. 

Milyennek kell lennem, hogy én is sikeres legyek?

Kitartás és rugalmasság. Szerintem ez a két legfontosabb tényező. Nem kell nagy zseninek lenni hozzá, a kihívásokkal kell megbirkózni. Minden esetben lesznek buktatók, amiken túl kell lendülni és hinni kell a projekt végső sikerében. Az alkalmazkodás szintén nagyon lényeges, vannak ugyanis olyan dolgok, amiket a kitartás ellenére is el kell engedni. Meg kell találni az arany középutat. 

A kitartás persze nem mindig könnyű. Amikor jönnek az nehézségek, akkor is állva kell maradni. Mindig van másik választás, lehetnél akár a barátnőddel vagy a barátoddal is, aztán ott van a tanulás és sokan munka mellett kezdik el a saját vállalkozásukat. Ezek megosztják az időt, szükséges rangsorolni a teendők között. Ha pedig elhatározom, hogy meg fogom csinálni, akkor muszáj lesz tennem a sikerért. 

Mit kell tanulnom ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni? Mennyit számít egy jó csapat?

Mindenképpen embert kell találnod magad mellé, egyedül nem is lehet jelentkezni. Legalább két fő kell, akivel gyakorlatilag jogilag is összekötitek magatokat a vállalkozásban. Ez nem mindig könnyű, de egyedül nem lehet igazi sikereket elérni. Nem is lehet érteni mindenhez. Ha valamiben elakadsz, utána kell menni, folyamatosan tanulni kell. Nincs aranyszabály arra, hogy milyen szakot kell választani. Persze a gazdasági képzettség azért nem hátrány, de akármit tanulsz, mindig lesznek új dolgok, amikre magadnak kell rájönnöd. Ezek is olyan buktatók, amikenn kitartóan tovább kell lendülni, nem szabad idő előtt feladni. 

Ha egyetlen szófordulattal kellene jellemezned a sikert, mi lenne az?

Kitartás nélkül nem megy. 

 

2019. december 2. 

Kovács Máté

Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével Tovább
Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Harc a cyberbullying ellen

vetkesek_kozt_cinkos_aki_nema.jpg

Az internetes zaklatás nap mint nap előjön, és egyre szélesebb réteget érint a digitalizáció terjedésével. A Corvinus hallgatói évről-évre indítanak olyan projekteket, melyekkel a problémára szeretnék felhívni a figyelmet. Következő cikkünkben Bokovics Nóra és Tóth-Máté Bence újságíróink mondják el véleményüket a témáról, és saját hallgatói kisfilmjüket is bemutatják. 

 A cyberbullying fogalma a többség számára nem ismeretlen. Az internet megjelenése számos előnye mellett magával hozta az online zaklatás jelenségét is, ami a médiaerőszak és a zaklatás ötvözeteként jött létre. Ennek számos fajtája lehet, így ide tartozik például, ha valaki bántó, anonim üzeneteket küldözget közösségi platformokon. Ennek meglepő módon még a YouTube-on is tanúi lehetünk. A platform napjainkban nagy népszerűségnek örvend, egyre többen indítanak YouTube csatornát és próbálják ki magukat videósként, már egészen fiatal korban is. 

Őket általában a népszerű YouTuberek sikerei inspirálják, azonban mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. A videók alatt ugyanis hamar megjelennek a rosszindulatú kommentelők, akik szinte sportot űznek abból, hogy mások lelkébe tiporjanak, a védtelen kezdőket pedig különösen egyszerű támadni. Tari Annamária pszichológus Y-generáció című könyvében a kommentelés lélektanával is foglalkozik. Szerinte már „nem divat” a pozitív érzelmekkel való azonosulás, így a hozzászólás lehetősége inkább a negatív érzelmek kitörési felülete a tanulás, bíztatás vagy dicséret helyett. Sokak számára motiváló az anonimitás, az, hogy nem szükséges felfedniük valódi kilétüket egy-egy komment megírásakor, bátrabban, következmények nélkül fejezhetik ki véleményüket. 

A cyberbullying érzelmileg sokkal megterhelőbb lehet az áldozat számára a „hagyományos” zaklatásoknál, mivel koncentráltabb formában, az online nyilvánosság előtt zajlik, így még inkább megalázottnak, a közösség kitaszítottjának érezhetik magukat. 

A Corvinus Egyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakos hallgatóiként úgy gondoltuk, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni, ezért Pelle Veronika tanárnő Médiatudatosság órájára, arra a feladatra, hogy készítsünk kampányvideót, mellyel a médiatudatosság valamely aspektusára hívjuk fel a figyelmet, a mellékelt videót állítottuk össze.

Videónkkal ösztönözni szeretnénk közösségi médiahasználókat a segítségnyújtásra, hogy ne menjenek el szótlanul egy-egy negatív komment mellett, vagy ne álljanak be ők is a sorba. Ne kezdjenek el kritizálni, hanem inkább bátorítsák a mások által támadott személyt egy pozitív hozzászólással, hiszen ilyen esetben minden támogatás számít. Célcsoportként a „némákat” választottuk, mert úgy gondoljuk, könnyebben lehet hatni rájuk és nagyobb eséllyel fognak segíteni egy kampányfilm hatására, mint azok, akik rendszeresen írnak negatív hozzászólásokat. 

A videó segítségével gondolkodjunk el korábbi hozzáállásunkon, és ha eddig nem tettük meg, legközelebb lépjünk ki a némaságból, támogassuk pozitív hozzászólásunkkal az arra rászorulókat! 

 

Bokovics Nóra, Tóth-Máté Bence 

Fotó: Adobe Stock 

Forrás: UNICEF

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény Tovább
Küzdelem az időnkért

Küzdelem az időnkért

APPróhirdetés sorozat II. rész

william-iven-gcsnospexfs-unsplash.jpg

Catherine Price újságíró, a Digitális detox című könyv szerzője férjével minden héten „digitális sabbatot”, vagyis telefonmentes szombatot tart. Amerikai táborszervezők egyhetes digitális elvonókúrákat kínálnak, melyek kifejezetten üzletembereknek, vállalatvezetőknek és startuppereknek nyújtanak empátiát, kreativitást és alkotókedvet növelő pihenést. Léteznek azonban kevésbé radikális megoldások is a képernyőidőnk csökkentésére, és a technológiát is bátran segítségül hívhatjuk az időnkért folytatott küzdelemben.

Ahhoz, hogy úgy érezzük, helyesen használtuk ki a nap mind az 1440 percét, tudatosabbá, önreflexívebbé kell válnunk. A tudatosság első lépése, hogy megpróbáljuk felmérni, mennyit használjuk az eszközünket, hiszen csak ezután tudjuk kitűzni a célt magunk elé, hogy valójában mennyi időt szánnánk rá naponta. Legkönnyebben ezt egy képernyőidő-mérő alkalmazással tehetjük meg. Az Android és iOs rendszerekbe egyaránt beépítettek már olyan szolgáltatást, ami nem csak méri a képernyőidőt, hanem képes alkalmazásonként vagy kategóriánként részletezni a használati szokásokat.

A beállítások között megtalálhatod digitális egyenleg, képernyőidő-kezelő vagy egyéb más fantázianév alatt. Ha nincs ilyen a telefonodban, vagy inkább egy külön alkalmazást használnál, számos lehetőség közül választhatsz. Az ingyenes appok sokszor tartalmaznak reklámokat vagy alkalmazáson belüli vásárlást, de valószínűleg a célnak, vagyis az idő mérésének és a saját korlátok felállításának megfelelnek. Ezek az appok sokszor olyan pszichológiai motiváló eszközökkel dolgoznak, mint jutalmak és rendkívül inspiráló idézetek osztogatása, azonban ne hagyd, hogy a belső motivációd külső hatásra gyengüljön! 

pric_htbuwyp_ig_1080x1080_dearphone.jpgFelismerted, hogy bármikor képes vagy órákig céltalanul görgetni az Instagram hírfolyamodat? A hagyományos, a képernyőidő mérésére koncentráló appokon felül léteznek olyanok is, amelyek képesek egy-egy alkalmazás blokkolására, és akár előre beprogramozhatjuk, hogy mikor mihez engedjenek hozzáférni. Ilyen drasztikus megoldások helyett alkalmazhatunk egyszerű trükköket is, amelyek ráadásul hasznosabbnak is bizonyulhatnak, mivel jobban előtérbe helyezik a személyes döntések szerepét. Míg az alkalmazásblokkolót csak egyszer kell beállítani és utána automatikusan működik, valamint bármikor egyszerűen kikapcsolhatjuk, vannak olyan egyszerű technikák, amelyek rákényszerítenek minket arra, hogy minden egyes alkalommal, amikor megnyitjuk az adott alkalmazást, gondoljuk végig, hogy…

… tényleg van-e most rá szükségem?

… mire szeretném használni?

… mennyi időt szánok rá?

 

A legegyszerűbb tudatosító trükk egy elgondolkodtató képernyőzár beállítása, amin például egy pirossal áthúzott telefon vagy a fentiekhez hasonló kérdések szerepelnek. Amíg nem szokunk hozzá a képhez, hatásos lehet, és rádöbbenthet, hogy mennyire sokszor vesszük elő különösebb ok nélkül a telefonunkat. Ha észreveszed és zavarni kezd, hogy egy alkalmazással – valószínűleg egy közösségi média applikációval vagy játékkal – kiemelkedően sok időt töltesz, rakd el a kezdőképernyődről, és akár helyezd egy külön mappába, aminek adj elgondolkodtató címet (például: Fontos?!).

A Space app a zen pár másodpercét ékeli be az alkalmazás megnyitása és megnyílása közé, ami arra szolgál, hogy végig tudd gondolni a fenti kérdéseket, és utána célratörőbben, koncentráltabban használd az adott appet. További apró trükk a közösségi média alkalmazásokból való folyamatos kijelentkezés, hogy amikor legközelebb megnyitod, el kelljen gondolkodnod azon, valóban megéri-e vennünk a fáradtságot arra, hogy újra beírd a felhasználónevedet és a jelszavadat.

Ezek az egyszerű technikák és alkalmazások könnyen integrálhatók a mindennapjainkba, és fokozatosan, önszabályozás útján segítenek bennünket célunk elérésében. Hiszen a gond sokszor nem az, hogy túl sokat használjuk okoseszközeinket, hanem hogy nem eléggé céltudatosan. A képernyőidőt pedig nem csak azért érdemes csökkenteni, hogy segítsük magunkat az időnk tudatos beosztásában, hanem hogy jobban aludjunk és több offline kapcsolatunk legyen.

 

Taxner Tünde

 

Fotók: William Iven on Unsplash & https://screenlifebalance.com/

 

Küzdelem az időnkért Tovább
Wheel Talk is The New Real Talk

Wheel Talk is The New Real Talk

Fenyvesi Zoltán a Corvinuson járt

d031df85a209398b8322c422b5387a20.jpg

Az influencer, sportoló, motivációs előadó és amatőr színész, Fenyvesi Zoltán a Corvinuson járt 2019. november 27-én. A „Wheel Talk is The New Real Talk” rendezvény vendégeként olyan tabutémákat feszegetett, melyek a hallgatókat is meglepték. Az eseményt másodéves kommunikáció- és médiatudomány mesterszakos hallgatók szervezték meg egy egyetemi projektmunka részeként.

 

A Wheel Talk a mozgásukban korlátozott személyek mindennapi problémáira hívja fel a figyelmet, amelyek felett gyakran elsiklunk: például sosem gondolunk bele, hogy aki kerekesszékkel közlekedik, esőben nem tud esernyőt tartani maga fölé. Az esemény célja tehát az volt, hogy beszéljünk minél többen ezekről a gyakran elfeledett részletekről, a félreértésekről és a tabukról, illetve a mozgáskorlátozottakkal való kapcsolattartás során elfogadott viselkedésről és etikettről. A Wheel Talk kampány fókuszában a fogyatékossággal élő emberek munkaerőpiaci kihívásai állnak, a projekt a HB Reavis megrendelésére jött létre.

Az eseményen Fenyvesi Zoli nyíltan és őszintén beszélt saját tapasztalatairól és álláspontjáról. Amint megérkezett, rögtön felszabadult hangulat lett úrrá a teremben, hiszen Zoli a legnagyobb természetességgel és humorral fűszerezve mesélt élményeiről, amelyek néhol meglepők, néhol pedig szívet melengetők voltak. Zoli beszámolt saját tapasztalatairól - az óvodától kezdve egészen a munkaerőpiacig. 77024041_119975239463718_9197433196050907136_o.jpg

Véleménye szerint az internacionális vállalatoknál napjainkban szinte már kötelező a diverzitás, de a magyar cégek leginkább az adóvisszatérítésre hajtanak, amikor fogyatékossággal élőket vesznek fel. Emellett kifejtette, hogy sajnos azok a munkaadók, akik nyitottak lennének kerekesszékkel dolgozók alkalmazására, gyakran nem akadálymentesített irodákban dolgoznak.

Az érem másik oldalán az esztelen, mindenképpen segíteni akarás sem jó megoldás. Fontosabb, hogy megbizonyosodjunk a segítség szükségességéről és persze a módját is tisztázzuk. Amennyiben egy mozgásában korlátozott embernek segítségre van szüksége, úgyis kérni fog. Ebben az esetben a lehető legmegértőbben forduljunk hozzájuk, hiszen szívességet kérni sosem könnyű, főleg nem idegenektől. Ahogy Zoli fogalmazott, minden nap, amikor kilép a lakása ajtaján, egyben a komfortzónáját is elhagyja. Néha mindenkinek szüksége van segítségre, és ez így van rendjén, azonban legyünk körültekintők, nehogy tolakodással akaratlanul megsértsük a másikat.

78868462_119975319463710_2483267906347991040_o.jpgZoli emellett azt tanácsolta, hogy tegyük fel a kérdést akkor is, ha rizikósnak érezzük. Sokkal jobb így, mint kerülgetni a forró kását, hiszen egy mozgásában korlátozott ember is bármikor mondhatja azt, hogy az adott témáról nem szívesen beszél. A lényeg, hogy ne részesítsük őket különleges bánásmódban, hiszen pont ezzel alakítunk ki kínos helyzeteket és zavarba ejtő szituációkat.

Jövőbeli terveiről is beszélt Zoli, aki a következő időszakban szeretné minél több emberrel megismertetni a helyzetüket a kerekesszékesek nem hivatalos nagyköveteként. Így lehetőleg idővel egyre természetesebbé válik a médiában, az oktatásban, a köztereken és a munkahelyeken is, hogy bár vannak olyan dolgok, amelyben nem vagyunk egyformák, ettől függetlenül mindenki megérdemli az egyenlő bánásmódot.

 

Csontos Kata vendégszerző, az esemény egyik szervezője, az ESN diákszervezet elnöke

 

Ha érdekel benneteket a téma, a Wheel Talk csapatát Facebookon is megtaláljátok, ahol további érdekes információkkal találkozhattok a mozgásukban korlátozott személyek mindennapjait illetően.

Wheel Talk is The New Real Talk Tovább
"A közgázos diákok fantasztikusak"

"A közgázos diákok fantasztikusak"

Interjú Balázsné Mócsai Andreával, a Kenneth Rice-díj idei nyertesével

statttj.jpg

Milyen a jó tanár? Hogyan lehet tartani a lépést a digitális generációval, és milyenek a Corvinusos hallgatók? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázsné Mócsai Andreával, a Statisztika Tanszék Kenneth Rice-díjas mesteroktatójával. (fotó: Bartha Zsuzsanna)

Mit jelent számodra a Kenneth Rice-díj? Hatással van a munkádra?

Őszintén mondom, borzasztóan meglepett. Sokat dolgozom a háttérben, de nem gondoltam volna, hogy ez kari szinten is számít. Én elsősorban a saját diákjaimra koncentrálok, a külvilág jóval kevésbé érdekel. Nem gondolom azt, hogy végtelenül sokat tettem a díjért, de természetesen nagy elismerésként élem meg. Egyfajta visszaigazolás ez számomra, ami nagyon jól esett, bár az elsődlegesek továbbra is a saját diákjaim visszajelzései lesznek.

Mi volt a legemlékezetesebb hallgatói visszajelzés, amit az utóbbi időben kaptál?

Néhány évvel ezelőtt kiküldtem egy kérdőívet a végzett hallgatóimnak, amiben többek közt az előadás gyér látogatásának okára is rákérdeztem. Az egyik válasz így hangzott: “Én minden előadáson bent voltam, nekem tetszettek. Nem azért volt jó, mert nagyon érdekes lett volna, hanem mert akartam figyelni.” Azóta ezt a félév elején mottóként kivetítem a hallgatóknak. Szeretném, ha nem azt várnák el tőlem, hogy lenyűgözzem őket, hanem ha nyitottak lennének a tananyagra. És akkor még az is előfordulhat, hogy a végén élvezni fogják.

A Corvinusos diákokra jellemző ez a nyitottság?

A közgázos diákok fantasztikusak. Pozitív hozzáállásukkal, azzal a nyitottsággal, amiről az előbb beszéltem, ki tudják hozni az oktatóból, hogy jó órákat tartson. Itt nem a tudásról beszélek, az jól fejleszthető, így másodlagos: a hozzáállás sokkal fontosabb. És még csak nem is a szorgalom a jó szó rá, sokkal inkább a dolgok helyén kezelése egyfajta egészséges módon. Ez van meg a hallgatóinkban, és ezért könnyű őket tanítani. A gazdaságinformatikusok statisztika oktatása 10 éve hozzám tartozik. Minden hallgatót ismerek, csak jót tudok mondani róluk és arról a hangulatról, amit az órán teremtenek.

Találkoztál már negatív példával is? Ha igen, hogyan hatott rád?

Tavaly volt egy csoportom, akikkel nagyon nem értettük meg egymást – én úgy éreztem, érdektelenek, ők alighanem úgy, hogy én nem tudom megfogni őket. Nagyon rossz élmény volt úgy tanítani, hogy csak ismereteket közölhetek, és nem tudom elérni, hogy a diákok valóban sajátjuknak érezzék azt. Éppen azért mondom, hogy engem a diákok motiválnak, mert ezzel a csoporttal megéltem, milyen az, amikor nem tudnak.

Tudnál említeni olyan jól működő gyakorlatot, amire az évek során jöttél rá?

Az előbb említett kérdőívben ötleteket is kaptam a volt hallgatóimtól, hogy mivel színesíthetném az órákat. Ők vetették fel, hogy bevihetném a teszteket az előadásra is. Azóta az utolsó 20 percet erre szánom, és azt gondolom, nagyon jó ötletet kaptam, mert ezáltal az előadás nem csak ismeretközlés lett, hanem fel is mérhetjük – ők is, én is -, hogy mennyi jutott el belőle a hallgatókhoz.

Mitől lesz valaki jó tanár?

Nem tartom magam különösebben jó tanárnak, belőlem a diákok hozzák ki azt, amit én eléjük teszek. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy a digitális nemzedék felnövésével teljesen átalakul a tanári szerep is: a tanár egyfajta mentorrá válik. Én pedig szeretnék az lenni. Leginkább azt tartom erősségemnek, hogy tudok úgy kommunikálni a hallgatókkal, hogy nem érzik azt, hogy ellenkező oldalon állunk. Az egyetemi szintű oktatásnál is elengedhetetlen szerintem, hogy a tanítás ne egyirányú legyen, hanem oda-vissza kapcsolat a diákok és a tanár között.

Régen is így volt, vagy sok dolog változott az évek során? Te is változtál?

Amikor idekerültem a Corvinusra, ötödéves hallgató voltam – a tanítványaim egyben a barátaim is voltak, sok időt töltöttem velük az egyetemen kívül is. Ez ma már más, hiszen a diákjaim másik korosztályba tartoznak, mint én. A fókusz eltolódott a barátságtól, de továbbra sem érzem úgy, hogy a hallgatók falat húznának közém és saját maguk közé.

Mit gondolnak a diákok a statisztikáról? Hozzáállásban van különbség a karok között?

Véleményem szerint napjainkban a statisztika ismerete megkerülhetetlen. Mint mondtam, a hallgatók alapvetően nyitottak rá. A T-karon viszont félelmet látok bennük. Ezt nehéz feloldani, mert sokan nem gondolják magukról, hogy képesek lesznek megbirkózni a tárggyal. Pedig igen, és ha erre rá tudom vezetni őket, az a legnagyobb sikerélmény.

Mit gondolsz, a Corvinus átalakulása milyen hatással lesz a hallgatókra?

Bízom abban, hogy a kvantitatív tudományok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd. Emellett nagyon remélem, hogy az új rendszer kiszűri majd azt a szűk réteget, amelyik azt hiszi, hogy az egyetemi diploma alanyi jogon jár neki. Az ő jelenlétük a rendszerben azokat is demoralizálja, akik tanulni jöttek ide. Az általános morálban ugyanakkor én nem látok problémát. Meg kell érteni, hogy a fiatalok másként gondolkoznak az életről. Meg kell még tanulniuk a teendők között súlyozni, ami nem mindig kedvez egy adott tárgynak. A félév elején az egyik szemináriumi csoportomból hárman is odajöttek hozzám óra után, hogy elmondják: előző félévben nem tették oda magukat, de most igyekezni fognak. Szinte elnézést kértek miatta. Ez nagyon meghatott. Látszik, hogy tisztában vannak a saját döntéseikkel, és nem akarják másra terhelni azokat.

A Kenneth Rice-díjat minden évben a Budapesti Corvinus Egyetem egy-egy olyan oktatója nyerheti el, aki a legtöbbet nyújtja az innovatív oktatási módszerek, élenjáró oktatástechnológia alkalmazása, valamint a pedagógiai módszereknek a hallgatók egyéni igényeihez történő igazítása terén. A díjat Egyetemünk egykori neves professzora, Kenneth L. Rice végakarata szerint négy gyermeke alapította. Az átadásra 2019. november 20-án 11:00 órakor került sor a Főépület 2. emeletén található Kenneth Rice emlékoszlopnál.

 

Lázár Fruzsina, Kovács Máté

Fotó: Bartha Zsuzsanna

"A közgázos diákok fantasztikusak" Tovább
Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak

Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak

dani.jpg

Egyetemistaként nehéz mindig odafigyelni a megfelelő táplálkozásra. Gyakran nincs elegendő idejük a diákoknak otthon sürgölődni a konyhában, vagy hiányzik a mindennapjaikból a rutinszerűség. Sok esetben olcsóbb bemenni egy büfébe, mint megvásárolni az alapanyagokat egy otthoni főzőcskézéshez. Vagy mégsem?

Sass Dani egy csapat Corvinusos diák által szervezett eseményen felvette a kesztyűt az egyetemisták körében uralkodóvá vált gyorsétterem, kétnapos pizza és zacskós leves szentháromságával. Az élő főzőbemutató során három fogásból álló, minden szempontból egyetemistabarát menüsort készített el, kevesebb, mint másfél óra alatt. Az ételek elkészültét követően természetesen nem maradhatott el a kóstolás, amely egyértelmű bizonyítékként szolgált arra, hogy rövid idő alatt, kevés alapanyagból is születhetnek elképesztően finom ételek, amelyekről nem utolsó sorban pontosan tudjuk, hogy milyen összetevőket tartalmaznak.

dsc_1982.jpgDani hihetetlenül laza, kíváncsi és lelkes, ami természetesen megmutatkozik a főzéshez való hozzáállásán is. „Én arra szeretnélek biztatni Titeket, hogy találjátok meg a saját ízléseteket és stílusotokat a konyhában. Bátran merjetek elrugaszkodni a szabályoktól és a kőbe vésett receptektől, hiszen számomra is az egyik legnagyobb motivációt a főzéshez a kísérletezés izgalma adja” – tanácsolja az egyetemistáknak.

Még a konyhában rutinos emberek is gyakran elkövetik a hibát, hogy ragaszkodnak a régi jól bevált dolgokhoz, azonban tanácsos nem lekorlátozni magunkat. Nem csak a burgonya és a rizs létezik, mint köret és az olasz és magyar konyhán túl is van élet. Rengeteg  egyszerű receptet találunk a legkülönbözőbb kultúrákból, amivel megfűszerezhetjük a megszokott receptek sorát. Egyetemi hallgatóként a főzés terén uralkodó krónikus időhiányra megoldás lehet, ha előre elkészítjük a heti menüt. Ha pár nap után megunnánk semmi gond, hiszen ételek újra felhasználásából igazán figyelemreméltó receptek születhetnek, ráadásul nagyon gyorsan elkészülnek.

„Valamelyik hétvégén sütőtököt készítettem, de pár nap után már untam, így összedobtam belőle egy izgalmas sütőtökös gnocchit. Ha sült húst készítek, a hét közepén egy-két nap után simán átsütöm kicsit, nyomok rá egy kis szószt bevágom egy buciba és kész is a pulled pork szendvics” – meséli Dani.

Íme, pár gyorsan elkészíthető, olcsó és nem utolsó sorban finom recept Sass Danitól:

 

Sült zöldségleves

dsc_1994.jpg

Hozzávalók  

6-8 db paradicsom

2 db pritamin paprika

2 nagyobb fej hagyma

friss chili

5 dl zöldség alaplé vagy víz

bazsalikom

mozzarella

Elkészítés

A paradicsomot, paprikát és a vöröshagymát nagyobb darabokra vágjuk, tepsibe halmozzuk, majd meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk. Nagyjából 15 percig sütjük. Ezt követően a chilivel együtt pürésítjük, majd hozzáöntjük az alapléhez, amivel 5 percig főzzük. mozzarellát és friss bazsalikomot halmozunk a tetejére.

 

Az igazi carbonara

dsc_2041.jpgHozzávalók

500 g tagliatelle tészta    

1 csipet só    

1 evőkanál olaj      

3 db tojássárgája     

10 dkg bacon   

10 dkg parmezán

vaj

bors

Elkészítés

A tagliatelle tésztát enyhén olajos, sós vízben fogkeményre főzzük. Ha a tészta elkészült, a tojássárgát kikeverjük, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük a reszelt parmezánnal. A bacont ropogósra pirítjuk, majd a megfőtt (kemény) tésztát a kisült szalonnára öntjük, ügyelve arra, hogy kb. 1 dl főzővíz is kerüljön a serpenyőbe. Ha egy kicsit hűlt, ráöntjük a tojásos szószt és addig kevergetjük, míg egy krémes állagot nem képez, amivel a tésztát bevonja. Ízlés szerint keverhetünk még hozzá vajat a végén. Tálalásnál parmezánt reszelünk rá.

 

Banános zabkeksz

dsc_2050.jpgHozzávalók          

6 db banán

450 g zabpehely

2 evőkanál őrölt

fahéj

cukrozatlan kakaó

cukor vagy édesítő

750 g alma

1 db kisebb gyömbér

50 ml víz

2 ek citromlé

1 db fahéjrúd

4-5 szem szegfűszeg

Elkészítés

A banánokat kézzel összetörjük, majd annyi zabpelyhet adunk hozzá, hogy egy közepesen sűrű masszát kapjunk. A banános zabpehelyhez hozzáadunk kb. 3 evőkanál kakaót, 2 evőkanál fahéjat és ízlés szerint édesítjük. Az összetevőket alaposan összegyúrjuk. Ebből kb. 8-10 cm átmérőjű korongokat formázunk, majd sütőlapra helyezzük. 120 fokos sütőben 15 percig sütjük. Meghámozzuk az almát és eltávolítjuk a magházát, majd felkockázzuk. A felkockázott almát vízzel, citromlével, cukorral (vagy édesítőszerrel) a meghámozott egész gyömbérrel és  fahéjjal puhára főzzük. Ha az alma megpuhult, akkor a gyömbért, fahéjat és a szegfűszeget eltávolítjuk, majd botmixerrel pürésítjük.

 

Vendégszerzők: Varga Tímea és Jurczyszak Liza

Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak Tovább
A tudomány és a tanítás autonómiája érintetlen marad

A tudomány és a tanítás autonómiája érintetlen marad

Szabó Lajos György, oktatási rektorhelyettes

corvinus_image_2017_238_-min.jpg

A Corvinus Egyetem komoly projektet vállalt magára, amikor hazai viszonylatban elsőként kezdett modellváltásba. Mi volt ennek az oka, miért szükséges az átalakulás?

rtemagicc_dr_szabo_lajos_gyoergy_2_jpg.jpgHa a hazai rangsorokat nézzük, vitathatatlan a Corvinus teljesítménye. Azonban ma már ez nem elég, a versenyképesség regionálisan és globálisan is fontos. A mi elsődleges versenytársaink a kelet-közép-európai egyetemek, ebben a versenyben pedig van hová fejlődnünk.

(fotó: Dr. Szabó Lajos György, Oktatási Rektorhelyettes)

Akkor az átalakulás inkább a külföldi hallgatókra fókuszál?

A külföldi hallgatók nagyon fontosak, hiszen csak velük együtt biztosítható az a nemzetközi versenyképesség és kulturális sokszínűség, amit a Corvinuson értéknek tartunk. A nemzetköziesedés kiemelt stratégiai pont, azonban ez a magyar hallgatóknak is érdeke. Ma már az elitgimnáziumok legjobbjainak szignifikáns része a külföldi oktatást választja. Miért ne tennék, ha a közeli Bécsben, Prágában vagy akár Londonban is a legkiválóbb képzést kapják? Nemzetközi szinten kell tehát sikeresnek lennünk, hazai alternatívát kell kínálnunk a diákok számára. Olyan, nemzetközileg is jegyzett képzést kell nyújtanunk, amivel versenyképes tudást adunk a diákoknak anélkül, hogy el kellene menniük máshová tanulni.

Említette, hogy növelni kell a versenyképességet. Ezt hogyan valósítanák meg?

A megújuló Corvinus missziója, hogy Kelet-Közép Európa elitjét képezze, nevelje. Víziója, hogy a gazdaság- és társadalomtudományi területen a régió vezető intézménye legyen.

Éppen ezért megújítjuk az egyetem oktatási portfólióját. A közgazdasági és üzleti képzések mellett olyan korszerű szakokat kívánunk indítani, mint az adattudomány, a viselkedéstudomány, vagy a klasszikus műveltség modern változatának alapjait jelentő, interdiszciplináris filozófia, politika és gazdaság képzés. Egyszerűsítjük a szakstruktúrát, a szakokat tartalmilag és módszertani szempontból is megújítjuk. A felsőoktatás globális piacán az tud sikert elérni, aki nemzetközi keretekben gondolkodik, ezért a minőségi szempontok folyamatos érvényesítése mellett a Corvinus tovább emeli az angol nyelvű képzési programok számát, különös tekintettel a rangos külföldi partnerekkel közösen folytatott képzésekre.

További cél, hogy a Corvinus megerősítse a kvantitatív módszertan és a szabad művészetek szerepét oktatási programjaiban. A kutatási tevékenységgel is felzárkóznánk a világszínvonalhoz. Mennyiségi és minőségi szempontból is el kell érni a nemzetközileg kívánatos szintet, meg kell duplázni a Q1-es és Q2-es publikációink számát. Jelentős mértékben növeljük a hazai, de főleg a nemzetközi kutatási pályázatokban való részvételt, új kutatóintézeteket alapítunk.

Ezek szerint a Corvinus elitegyetem lesz?

Az elitképzés nem jelenti azt, hogy csak az elit gyerekei fognak tudni itt tanulni. A jövő elitjét akarjuk képezni, csak a tehetség számít, nem a családi háttér vagy az anyagi helyzet. Speciális programokat hozunk létre azoknak, akik tehetségesek, de nehezen tudnának bejutni a Corvinusra.

A Corvinusból nem lesz üzleti iskola, nem lesz business school. Minőségi elitképzés nincs közgazdaságtani és társadalomtudományi programok nélkül. Olyan Corvinust vizionálunk, ahol az üzleti programokban tanuló diákok széles körű közgazdaságtani és társadalomtudományi képzést kapnak, a közgazdaságtani és társadalomtudományi programokban tanuló diákok pedig az üzleti tudományok fontosabb eredményeit is megismerik.

Ennek milyen hatása lehet az egyetemi autonómiára?

A fenntartóváltás nem érinti az Egyetem akadémiai autonómiáját. Az egyetemi élet szabadsága továbbra is biztosított lesz. Képzéseink tartalmáról, az Egyetemen folyó kutatások irányairól ezután is az Egyetem oktatói és kutatói döntenek, az Egyetem fórumain lezajlott viták alapján. Viszont az egyes műhelyek közötti együttműködést az Egyetem jobban fogja ösztönözni, a támogató folyamatok pedig egyszerűbbek és hatékonyabbak lesznek.

Az Egyetemen fennmarad a széles körű hallgatói önkormányzatiság, a hallgatói érdekek képviselete biztosított lesz a tanulmányi és a hallgatói szolgáltatásokat érintő ügyekben.

A megújuló Corvinuson a tudomány és a tanítás alaptörvényben rögzített autonómiája érintetlen marad. A Corvinus által tanított és kutatott tudományágak nem változnak, azaz az Egyetem továbbra is közgazdasági, társadalomtudományi és üzleti területen fog működni.

Miként érinti az átalakulás a hallgatókat és a dolgozókat?

Ahhoz, hogy ezt el tudjuk érni, csökkenteni kell a bürokráciát, meg kell szüntetni a párhuzamos folyamatokat és egyszerűsíteni kell a többszintű irányítási modellt. A változás szükségessége évek óta napirenden van, a korábbi kísérletek ugyanakkor rendszerint elakadtak. Ez is bizonyítja, hogy nagyon jó alapokról indulunk, de az Egyetem sikeres megújulásához szükséges a külső szellemi és pénzügyi erőforrások bevonása.

 

Corvinus Közgazdász Online

A tudomány és a tanítás autonómiája érintetlen marad Tovább
Út Tokióba

Út Tokióba

71951085_3001430686550178_5623045860519575552_o.jpg

A magyar női kézilabda válogatott már Japánban akklimatizálódik, edzőmeccsekkel próbálja felvenni a ritmust a 2019. november 30-án kezdődő világbajnokságra, ahol reális cél lehet az olimpiai kvalifikáció kivívása is.

„A jelenlegi magyar válogatott gyorsabb és erősebb, sokat lépett előre az elmúlt három évben; nagyon közel vagyunk az élcsapatokhoz, ami nagyon bíztató a jövőre nézve” - ez a mondat a magyarországi sajtótájékoztatón hangzott el Pálinger Katalintól, a kézilabda szövetség alelnökétől. Más sportágak válogatottjával ellentétben ennek a csapatnak tényleg reális esélye van nem csak, hogy kijutni, de jól is teljesíteni egy-egy világversenyen. A válogatott irányítását 2016-ban átvevő dán szövetségi kapitány, Kim Rasmussen kiváló helyzetbe került az elmúlt években. Az utánpótlás válogatottak sorra nyerték a tornákat az elmúlt években, így a kapitánynak lehetősége volt egy teljesen megfiatalított válogatott keretet összeállítania a VB-re. 2018 nyarán a Debrecenben megrendezett junior VB-n teljesen simán, az egész mezőnyt végig verve (csak a norvégok okoztak kisebb problémákat) lett világbajnok a csapat, majd egy évre rá szintén hazai környezetben, ezúttal Győrben, egy még fiatalabb generáció junior Európa-bajnok lett idén nyáron. Rengeteg a potenciál ezekben a fiatal játékosokban és már sokan szerepet kaptak a felnőtt válogatottban is, viszont a dán edző tudja, hogy nem dobhat be mindenkit először a mélyvízbe.

71107024_3001419063218007_8033640411958345728_o.jpgA 18 fős válogatott keret gerincét a fiatalítás ellenére is egy megbízható idősebb generáció adja, akik hétről hétre a világ talán legerősebb bajnokságának számító NB1 mellett a BL-ben és az EHF kupában is szerepet kapnak. Érdemes azt is kiemelni, hogy a kerettagok mindegyike Magyarországon játszik. A 18 fős keretből 8 játékos képviseli a Ferencvárost, itt érdemes lesz a fiatalokra figyelni. Háfra Noémi és Klujber Katrin is oszlopos tagjai voltak a 2018-as debreceni VB aranycsapatnak. Háfra tavaly a Bajnokok Ligája góllövőlistáján végig a top 5-ben volt, míg Klujbert, aki tavaly debütált a BL-ben, kétszer is megválasztották a hónap játékosának. Négy játékost ad a Debrecen csapata is. Itt Kovács Annát érdemes kiemelni, aki az elmúlt évek legeredményesebb játékosa volt a magyar bajnokságban, ha a lőtt gólok és a lejátszott percek számát vesszük figyelembe. A debreceni csapat irányítója Vámos Petra - a válogatott legfiatalabb tagja - élete első válogatott meccsén Oroszország ellen góllal mutatkozott be. A fent említett két csapat mellett még az ötszörös BL győztes Győri ETO, az Érd és a Siófok csapatai adták a játékosokat a válogatottba.

A válogatott rutinos csapatkapitányának, Kovacsics Anikónak sem kézilabdából, sem kiélezett helyzetekből nem lehet újat mutatni, hiszen korábban a Győrben, most meg az FTC-ben a világ elitjéhez tartozik. Ő leginkább az időeltolódást emelte ki, mint hátráltató tényező, hiszen 8 óra az eltérés a magyar és a japán időzónák között. Ezért is indult el hamarabb a csapat, és először Dél-Koreában a Szöul kupán barátságos mérkőzésekkel hangolódnak a VB meccsekre. Ez kiváló alkalom, hogy a csapat debütáló tagjai is felvegyék a ritmust. A csapatból heten vannak azok, akik tavaly vagy idén junior EB-t és VB-t nyertek. Méltán tekinthető ez a korosztály a női kézilabda jövőjének, esetleges aranygenerációjának, hiszen minden potenciál megvan bennük, hogy a hazai vagy nemzetközi klubszereplés mellett a válogatottban is megmutassák tehetségüket. Ezen a japán VB-n egyértelmű és reálisan elérhető cél az olimpiai kvalifikáció. A világbajnokság győztese kijut a tokiói olimpiára, a 2-7. helyezettek olimpiai selejtezőt játszhatnak 2020 márciusában.

Az első hely nem mondható reálisnak, hiszen a francia és a norvég válogatott évek óta dominálja a világversenyeket, de az erőviszonyok alapján nyugodt szívvel kijelenhetjük, hogy a magyar kézilabda is a világ elitjéhez tartozik.

Először a november 30-án induló csoportküzdelmeken kell jól venni az akadályokat. Magyarország a román, a spanyol és a montenegrói válogatott mellett Szenegál és Kazahsztán csapatával a C jelű csoportba kerültek. A két utóbbi csapat legyőzése már szinte most borítékolható. A montenegrói csapat okozhat majd nagyobb problémákat, a Románia elleni meccseink pedig minden esetben izgalmasok szoktak lenni. A csoportbeosztást nézve afelől nem lehet kétségünk, hogy a magyar csapat be fog jutni a középdöntőbe. Onnan pedig kicsit a szerencsén is múlik, hogyan folytatódik tovább. A magyarok idén eddig minden tétmérkőzésüket megnyerték, viszont nem is találkoztak ezek során erős ellenfelelekkel.

A kilátások mindenképpen bizakodásra adhatnak okot. Ahogyan azt Kim Rasmussen is megfogalmazta:

"Mérkőzésről mérkőzésre lép előre a csapat, ennek örülök, ráadásul a fiatalok is egyre jobban teljesítenek."

70727458_3001421793217734_9024875506180292608_o.jpgA magyar csapat november 30-án, szombaton kezd Kazahsztán ellen, majd azon a héten le is játssza mind az öt csoportmeccsét. A mérkőzések az időeltolódás miatt délelőtt 7,10 és 11 órakor kezdődnek majd, mindegyik meccset az M4 Sport vagy annak online felülete közvetíteni fogja. Már itt érdemes lesz bekapcsolódni és végig figyelni a megfiatalított, egységes és győzeleméhes magyar válogatott menetelését, melynek a végállomása reményeink szerint a jövő nyári, 2020-as Tokiói Olimpia lesz.

 

Gajdics Bálint

2019.11.25.

 

Képek forrása: Magyar kézilabda-válogatott hivatalos Facebook-oldala

Út Tokióba Tovább
Megosztások a fiatal felnőtt-létről

Megosztások a fiatal felnőtt-létről

Avagy ez történt a Van 2 Perced? esten

 img_6707-min.JPG

Ki vagyok? Milyen vagyok? Merre induljak? Vagy, ha már elindultam, hová is tartok? Néhány ilyen kérdés talán már a felnőtté válás első lélegzetvétele után kiszakad az emberből. Olyan dolog ez, ami alól senki nem bújhat ki, mert így működik a világ: előbb vagy utóbb mindenki felnő. De vajon mennyi kontrollt kap az ember efölött? Lehet ezt jól csinálni?

A Van 2 Perced? erről szólt: az este során  körbejárták, minden oldalról megvizsgálták, belülről is megélték a résztvevők a felnőtté válás témakörét. November 22-én egy olyan közös alkalom született, ahol a személyes megosztásra, a reflektálásra, kötetlen beszélgetésre is sor került.

img_6718-min.JPG

A Van 2 Perced? alapja egy egyetemi projektfeladat, a Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos diákjai szervezték. Öt megálmodója - Kércz Dorci, Nagy Dorka, Lázár Fruzsina, Perejuc Svetlana és Taxner Tünde - mondhatni, saját magukra szabták a témát, hiszen ők is épp nyakig a fiatal felnőttség állapotában vannak. Egyetemi hallgatóként, munkavállalóként, egyre függetlenedő fiatal nőkként olyan fórumra vágytak, ahol mindenki megoszthatja azt, amire azt mondhatjuk, #életem. A rohanó világban azonban az embernek többnyire rövid ideje marad a számára fontos dolgok megvitatására. Így alakult ki a végleges koncepció: két perces pitchek olyan emberektől, akik épp most élik meg a felnőtté válást. Beszéljenek ők arról, amit a legfontosabbnak tartanak; ebbe a rövid időbe ez pont belefér.

 

Kétperces lét-képek

Az önkifejezés fizikai kereteit a Prezi adta a projektnek: az est fellépői a cég budapesti irodájában beszéltek. Az előadások közöttt volt slam, próza, vers és standup-produkció is, a fellépők életkora 19 és 28 év között váltakozott. A fiatalok által hozott témák többek között a humoros-mély élethelyzetek, a saját vállalkozás, a tudatos lét, a munka-egyetem-szabadidő egyensúly spektrumán mozogtak. Sokszínű, izgalmas, felvillanyozó volt az est első része, amely a személyes történetek megosztásától élővé és közösségivé vált.

Néhány felvillanás a torokszorítóan őszinte beszédekből:
img_6475_2.JPGAmikor a tragédia megélése tesz felnőtté:
"A lelkedből egy darabot kivenni, és úgy tenni, mintha sosem lett volna."

Az eligazodásról:
"Túl sok a dolog, amiről nem is tudom, hogy nem tudom."

A felnőtt életet egyben tartó rutinról:
"Környezetváltozáskor azért nehéz megtartani a rutint, mert könnyű összetéveszteni a puszta szokások rendszerével. Pedig a rutin nem csak azokból a dolgokból áll, amiket csinálunk, hanem a felfogás, amely ezek mögött áll."

A hivatás és a biztos megélhetés harcáról:
"Boldog leszek - ebben biztos vagyok -, de hol fogok lakni?"

A dolgokról, amelyek valakit felnőtté tesznek:
"Sokáig úgy éreztem, nem akarok felnőni, mert nem illek bele a felnőttséget körülhatároló szabályrendszerbe. Aztán rájöttem, hogy nem velem van a baj: előregyártott forgatókönyvet kapunk a felnőtt élethez, amivel sokan nem tudunk azonosulni. A felnőttség valójában abban áll, hogy merjük átírni ezt a forgatókönyvet."

Az öregedéstól való félelemről és a fiatalságkultuszról:
"Ha soha nem öregszem meg, fiatalon kell meghalnom."

Az önismeretről:


"Kapcsoljuk le a fényeket, mert akkor látjuk igazán magunkat: fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy “ki vagyok én”? Máskülönben 40 év múlva ott állunk majd a tükör előtt, és látjuk, kik vagyunk - akkor már késő lesz."


Szakmai perspektíva

A Van 2 Perced? második részében a szakértők kapták a főszerepet: panelbeszélgetés keretében szakmai perspektívából adtak rálátást a felnőtté válás folyamataira. A beszélgetés a fellépők témafelvetései és a közönség kérdései köré épült, így összekapcsolva a megélést és a magyarázatot.

img_6705_2.JPGA szakértői csapatot Bereczki Enikő generációs szakértő, Dr. Bokor Tamás a Budapesti Corvinus Egyetem adjunktusa, Békéssy Olga, a Női váltó alapítója, Veres Rita, az Edisonplatform stratégiai vezetője és Bugir Zsófi, a Prezi Security engineer gyakornoka alkották és Rétvári Márton, a Corvinus oktatója vezette. Hivatásukból adódóan mindannyiukhoz közel áll a felnőtté válás témaköre, és a szakmai kötődés mellett személyes elhivatottsággal tekintenek a témára.

Mitől is lesz valaki felnőtt? A panelbeszélgetők többnyire egyetértettek abban, hogy a döntéseinkért vállalt magasabb szintű felelősség kulcsszerepet játszik a "felnőttség" elérésében. Előkerült egy Robert Fulghum-parafrázis is: "az felnőtt az, aki különösebb trauma megélése nélkül képes kivenni a mosogatóból a szűrőben felgyülemlett 'dolgot'".

Saját felnőttségünk mélyebb megértéséről Veres Rita MacIntyre gondolatait osztotta meg: akkor érthetjük magunkat, ha megértjük a történetet, amelynek részesei vagyunk, és önmagunkat tudatosan egy nálunk nagyobb folyamat részeként szemléljük.

A felnőtté válás Bereczki Enikő szerint sokaknak azért olyan keserves, mert nehéz otthagyni egy csodálatos gyerekkort, és kilépni egy olyan világba, ahol az ember maga marad. Békéssy Olga szerint a sok lehetséges választás miatt pedig az elköteleződés is egyre nehezebb, hiszen folyamatosan nyomasztanak a kihagyott lehetőségek - dr. Bokor Tamás szavaival: “a svédasztal mindig frusztrálóbb, mint a napi menü”. Így sérül a tartalmas emberi kapcsolatok kialakulásának folyamata is; ezekhez ugyanis több időre lenne szükség, mint amennyit a folyton elismerésre vágyó fiatalok gyakran szánnak rájuk.

 

A közösség valósága

A felnőtté válás mindenki életében mást jelent: ez a sok személyes valóság-szelet került elő a Van 2 Perced? estjén, és így létrejött az a valóság, amiben mindenki megtapasztalhatta, milyen az a lét, ami rajta kívül esik. Minden résztvevőnek - így a közönségnek is - sok tanulást, mosolyt, újdonságot, elmélyülést adott az est, melynek végén kötetlen ismerkedésre is lehetőség nyílt.

Ha összeillesztjük a Van 2 Perced? sokszor váratlan és valódi pillanatainak kirakósdarabkáit, olyasmire jutunk, ami valamiképp mindenki számára egyértelmű. A felnőtté válás sosem ér véget, mindig van olyan, hogy valaki “felnőttebb”, mindig lesznek nehéz választások és fájdalmas helyzetek, de mi magunk írjuk a saját történetünket, így ha ezt felelősséggel, a boldogságunkat őszintén keresve tesszük, akkor már biztosak lehetünk benne, hogy valamit jól csinálunk.

 img_6506_2.JPG

 

Lázár Fruzsina 

2019.11.23. 

 

Fotók: Bartha Regina & Szép Zsóka

Megosztások a fiatal felnőtt-létről Tovább
Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

black-and-white-woman-girl-sitting-2369.jpgTizennégy évesen hosszú órákra bezárkózott a szobájába, hogy történeteket és verseket alkosson, és otthagyta a Stanford Egyetemet, mert csak írni akart. 1940-ben megkapta a Pulitzer, 1962-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat. Neki köszönheti a világ az Egerek és emberek, az Érik a gyümölcs, vagy az Édentől keletre történetét.

Az író, akiről szó van, John Steinbeck. Fontos társadalmi és gazdasági témákról írt, és jelentős munkássága mellett a neki ítélt kitüntetések is bizonyítják, hogy kiemelkedő alkotó volt a szakmájában. Az egész élete az írásról szólt, a naplójában mégis ez áll: “Nem vagyok író. Nem csak másokat, de magamat is folyamatosan becsapom.”

Ötvenegy évvel Steinbeck halála után erre a két önbecsmérlő mondatra mi csak legyintünk: hiszen látjuk, hogy művei jócskán túlmutatnak az életén, sokezer olvasóhoz viszik tovább a gondolatait. Senkinek eszébe sem jutna hitelt adni a szavainak, és azt állítani, hogy nem is volt igazi író.

A Steinbecket - és rajta kívül megannyi híres és hétköznapi embert - hatalmába kerítő gondolkodásmód hátterében álló okokat először 1978-ban vizsgálták. A kutatás szerint főleg sikeres nőket érintő, imposztor-jelenségnek nevezett állapotról egy pszichoterápiás elméletekkel foglalkozó lapban számoltak be, azonban a huszadik század végére az is bebizonyosodott, hogy férfiak és nők egyaránt tapasztalhatják az imposztor-szindrómát. Az ok pedig Langford és Clance (1993) felmérései szerint abból fakad, hogy az emberek önmaguk idealizált másához próbálnak felérni a pozitív önértékelés reményében; emiatt sikereiket a szerencse számlájára írják, ahelyett, hogy elismernék saját képességeiket. Ezen a külső elismerések sem segítenek - lásd Steinbeck kitüntetéseit -, sőt, a lelepleződéstől való félelem legtöbbször egyenesen arányos az elért eredményekkel. A képlet tehát, egy kevés önbizalommal rendelkező ember folyamatos bizonyítási kényszert helyez saját magára, mert úgy érzi, máskülönben mindenki számára kiderül: valójában nem is érdemelte ki azt, amit elért. Ez véget nem érő, ördögi körré fajulhat.

Egyetemistaként és pályakezdőként is megtörténhet az, hogy nem tudjuk felmérni a saját értékünket, és emiatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Éppen most kerülünk be a választott szakmánkba, keressük a kapcsolódási pontokat, igyekszünk helytállni és minél előbb adaptálódni. A többi ember azonban kompetensebbnek, magabiztosabbnak látszik, mint mi. Ez egyébként természetes, de emberek vagyunk, reagálunk a körülöttünk lévő hatásokra, így olykor ez mélyen elbizonytalaníthat minket.

Van helyem a világban? Validak a céljaim? Képes vagyok kiérdemelni azt, amit szeretnék elérni? Van jogom előzetes tapasztalat híján elköteleződni valami iránt? Alkothatok egy olyan területen, ahol még kezdőnek számítok, vagy várnom kell addig, amíg elég képzett vagyok? Elérkezik-e valaha ez a pont? Előfordulhat, hogy változnom kell ahhoz, hogy kiérdemeljem a helyem?

Ezek súlyos kérdések, mert az egyéniségünk határát feszegetik, azt kérdőjelezik meg, hogy a személyiségünknek és céljainknak van-e önértéke. Az imposztor-jelenség feloldására szolgáló javaslatok között szerepel egy ilyen módszer: amikor ilyesmi gondolatod támad, ne add át magad azonnal neki, csak figyeld meg. Audrey Ervin pszichológus szerint az imposztor-jelenség mindenkire vonatkozik, aki nem képes magáénak érezni a sikereit. A gondolkodásunk azonban berögződött mintákon alapul, és emiatt van beleszólásunk abba, hogy hogyan működjön - az agyunkat ilyen szempontból ugyanúgy lehet trenírozni, akár a bicepszünket.

Gondoljunk erre: gyerekkorunkban - ha szerencsések voltunk - nem éreztünk ilyet. Magától értetődő módon követtük az indíttatásainkat, és nem fáradoztunk azon, hogy hogyan bizonyítsuk be magunknak és a világnak: értékes dolgot csinálunk. Ha Steinbeck döntött volna arról, megkapja-e az irodalmi Nobel-díjat, talán nem ítélte volna oda magának: gyerekként mégis napokat töltött azzal, amit a legjobban szeretett csinálni. Szavazzunk mi is magunknak ennyi bizalmat a fontos választásainkkal kapcsolatban!

 

Lázár Fruzsina

 

források:

Time (https://time.com/5312483/how-to-deal-with-impostor-syndrome/)

Grammarly (https://www.grammarly.com/blog/notable-people-imposter-syndrome/)

biography.com (https://www.biography.com/writer/john-steinbeck)

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról Tovább
Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom

Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom

1-us-bank-note-47344.jpg

Szerezz pénzt otthonról, kényelmesen, online! Hogyan? A crowdworking rendkívül népszerű az Egyesült Államokban, de valóban megéri fillérekért dolgozni? Egy platform azoknak, akik nem szeretik a hagyományos állásokat, vagy nem akarnak emberekkel érintkezni, valamiből azonban meg kell élniük. De valóban meg lehet?

Forrás: The New York Times

2005-ben indult el az Amazon Mechanical Turk nevű weboldala és már fél millió felhasználónál tart. A platform alapja egyszerű, összeköti a munkakeresőket azokkal, akiknek munkaerőre van szükségük. Munkaszerződés azonban nincs, csupán regisztrálni kell, és akár a világ másik oldaláról is lehet dolgozni.

A szabadság a lényeg. Erről beszélt a Louisvilleben élő Jane Lamont (30) is, aki McDonald’s-os másodállását cserélte le még úgy is, hogy 7.25 dolláros, azaz 2186 forintos fizetése átlagosan 5 dollárra csökkent. Így akár otthonról is dolgozhat kötöttségek, munkaidő, egyenruha nélkül. Bármikor elutazhat és csak a laptopját kell magával vinnie.

Hogyan működik ez az egész? Vannak nagyvállalatok, akiknek sok esetben olyan munkavégzésre is szükségük van, amire a számítógépek csak korlátozottan képesek. Ezek a HIT-ek, azaz Human Intelligence Task-ok, melyben elkerülhetetlen az emberi beavatkozás. Nem jelentenek folytonosságot, így nem éri meg teljes- vagy részmunkaidős állást hirdetni. Ezeket feltöltik az oldalra, a munkakeresők pedig néhány kattintással tudnak pénzt keresni.

Sok esetben találkozni kérdőívekkel és akadémiai kutatásokkal, de például a New York Times is alkalmazta már több esetben a módszert nagyobb adathalmazok feldolgozására. A feladatok rendkívül sokrétűek, lehet számlákat átírni, szöveget gépelni, vagy mesterséges intelligenciát képfelismerésre tanítani. A big data korában ezek a feladatok egyre jelentősebbek, ameddig szükség van emberi támogatásra.

Ryan Schefke, egy texasi vállalatvezető egy éven keresztül alkalmazta a rendszert. A munka során az értékesítők által gyűjtött névjegykártyákat kellett egy digitális adatbázisba felvinni, melyet 99%-os pontossággal elvégeztek, kártyánként átszámítva 9 forintért. Ez átlagosan 300 forint körüli órabért jelent.

Az átlag ennél valamivel jobb, 530 forint óránként egy tanulmány szerint, azonban az Egyesült Államokban élő, 2180 forint körüli minimálbért csak a felhasználók 4%-a éri el. További gond a szabályozás hiánya. Előfordul, hogy bizonyos cégek nem fizetnek az elvégzett munka után, vagy a 20 percesnek mondott feladat egy óráig is elhúzódik. Ezeket nehéz visszakeresni, a platformok pedig a techcégeknél gyakori hárítást választják, mondván: ők csak a felületet adják, a felelősség a felhasználóké.

„Ebben a mikrokozmoszban tökéletesen látszik, mi történik szabályozások nélkül, a bérek a padlóra zuhannak” – mondja Kristy Milland munkásaktivista. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a megbízók spórolása mellett az Amazon is jelentős árat számít fel, ez 17% és 50% között mozog. Vagyis van olyan munka, aminél minden cent után egy újabb cent elveszik. Ráadásul néhány esetben a viktoriánus kor bányászaihoz hasonlóan, akik a bért csak a vállalat saját üzletében költhették el, a fizetés Amazon-utalvány formájában érkezik.

Objektív ítéletet persze nehéz lenne alkotni, a bevétel ugyanis sok tényezőtől függ. Jellemzően a kezdők átlagos órabére alacsonyabb, idővel ki lehet tapasztalni a rendszerben rejlő mintákat. Ráadásul a lakóhely és az egyéb lehetőségek is befolyásolják a megtérülést. Ami az amerikai minimálbérhez képest éhbér, az sok leszakadó térségben a megélhetést jelenti.

A cikk a New York Times írója, Andy Newman nyomán jelent meg. Ha érdekel a téma, érdemes mélyebben is elmerülni az eredeti cikkben, ahol akár ki is próbálhatsz néhány hasonló munkát.

Kovács Máté

Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom Tovább
7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel

7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel

Tippek és tanácsok a Forbes írójától, Caroline Ceniza-Levinetől

woman-in-white-blazer-holding-tablet-computer-789822.jpgSok esetben apró dolgokon múlik, mennyire tudunk sikeresek lenni egy állásinterjún. Mindenre lehetetlen odafigyelni, de vannak olyan trükkök, amikkel jelentősen növelni tudjuk esélyeinket. Hét egyszerű tanács a Forbes írójától ahhoz, hogy legközelebb biztosan megkapd az álommunkád.

(kép: Bruce Mars, pexels.com)

Caroline Ceniza-Levine hosszú ideje dolgozik már toborzóként és karrier coachként, munkája során pedig a munkáltatók nézőpontjából igyekszik hasznos tippeket adni. Legutóbb egy állásinterjú szimuláción vett részt, ahol 4 napon át egy vezető üzleti iskola hallgatóit tesztelték valós környezetben. Tanulságként pedig összegyűjtötte, mi az a 7 észrevétlen hiba, aminek komoly hatása lehet a végeredményre.

forrás: forbes.com

  1. Elkésni az interjúról

Mindenki tudja, hogy egy interjúról nem lehet elkésni. Azonban azt már kevesen tudják, hogy a folyamat nem a behívással kezdődik. Kell egy kis idő, hogy mentálisan is megérkezzünk, és kellően fel tudjuk készíteni a gondolatainkat. Jellemző, hogy a jelöltek az interjú elején hadarnak és nehezen találják a szavakat, csak néhány perc után tudnak teljesen fókuszálni. Ez azonban már késői lehet, az első benyomás nagyon sokat számít. Inkább érj oda kicsivel hamarabb, hogy biztosan megtaláld a helyed, és hagyj időt magadnak fejben is felkészülni.

  1. Bármilyen munka, nem EZ a munka

Ne gondold, hogy egyértelmű: ezt az állást akarod! Sokan sorolják fel általánosan a képességeiket, de nem térnek ki arra, hogy az adott munka során melyiket használnák ki leginkább. Ebben az esetben rögtön látja egy tapasztalt HR-es, hogy nem az adott munka érdekel igazán. Bármilyen munka szóba jöhet, csak legyen valami - ezt a hozzáállást kevésbé díjazzák a vállalatok. Legyél előrelátó, és hangsúlyozd ki azt, hogyan használnád ki a képességeid, ha te kapnád meg a adott állást.

  1. Magadat előre

Ha túl sokat beszélsz magadról, egyértelmű lesz, ki az elsőszámú. Te, és nem a vállalat. Sokan kizárólag arról beszélnek, hogy nekik mit jelent az állás. Klasszikus fordulatok, hogy tanulni és fejlődni szeretnék, vagy szeretem a kihívásokat. Ezek eddig rólad és a te nyereségedről szólnak. A munkáltató azonban önző ilyen tekintetben, nem ez lesz az első szempont. A lényeg, hogy már az első naptól kezdve legyen hozzáadott értéked a vállalat számára. Fókuszálj arra, hogy ők mit nyernek veled, miért éri meg nekik téged alkalmazni az adott feladatra.

  1. Túl fáradtnak tűnsz

Egyetemistaként mindenki fáradt, de ha ez látszik is rajtad, alacsonyabb esélyekkel indulsz. A lényeg nem a szem alatti táskákban, hanem a nonverbális kommunikációban rejlik. Ha fáradt vagy, gyengébb hangon beszélsz, sokszor oldalra vagy lefelé nézel és kerülöd a szemkontaktust. Gyakran dőlsz hátra és a karjaid is támasztanod kell, ami viszont a testtartásod rovására megy. Nem kell nagynak és hangosnak lenni, de mutatnod kell a benned rejlő energiát. Aludd ki magad az interjú előtt, sokkal magabiztosabbnak és határozottabbnak fogsz tűnni.

  1. Nincs elég önbizalmad

Ne babrálj a kezeddel! Az alacsony energiaszint gyakran jelenik meg önbizalomhiányként. A kísérletben szándékosan hagytak a jelöltek előtt egy papírt és egy tollat, hogy szükség esetén tudjanak jegyzetelni a hallgatók. Sokan azonban végig kattogtatták azt, amivel azt üzenték: nem biztosak a dolgukban. Szorítsd le a kezeid magad mellé, ha hajlamos vagy a tollal babrálni, vagy az ujjaiddal dobolni a padon. Amellett, hogy csak pótcselekvés, rendkívül idegesítő is tud lenni a másik számára.

  1. Összezavarod az interjúkészítőt

Ha úgy gondolod, hogy jó vagy a szakmában, bizonyára számos hasznos és érdekes projektben vettél már részt. Ezekről szívesen beszélsz, és azt hiszed, hogy bármikor és bárkinek el tudnád mesélni a sztorit. Nos, ebben az esetben tévedsz. Gyakorlatot és előkészületet igényel, hogy érthetően és logikusan add elő a történeted. Muszáj, hogy a mondandódnak szerkezete legyen, különben könnyedén össze tudod zavarni a veled szemben ülőt. A szerteágazó projekteknek, állásoknak, képességeknek és felelősségi köröknek jól átlátható struktúrát kell adni, ezzel pedig nemcsak a bírálódnak segítesz, hanem a saját magabiztosságod is növelni tudod.

  1. Azt hiszed, hogy a telefonos interjú ugyanolyan

Ha az előző tippeket mind beépíted, még akkor is külön kell választani a telefonos és videós interjúkat. A kísérletben ugyanis volt olyan diák, aki az élő beszélgetés során kitűnően szerepelt, de telefonon keresztül kudarcot vallott. Nem találkozott hasonló helyzettel korábban és nem tudta kezelni sem. Ebben az esetben a nonverbális kommunikációs eszközök jó része eltűnik és nincs visszacsatolás, nem látod, hogy a szemben ülő hogyan reagál. Sokkal hangsúlyosabb lesz a verbális tartalom kidolgozottsága, ami nélkül hamar átmehet habogásba a beszélgetés. Próbáld ki és gyakorold ezt is, mielőtt egy állásra jelentkezel!

 

Az eredeti írás Caroline Ceniza-Levinetől angol nyelven, a forbes.com karrier rovatában jelent meg 2019. november 19-én.

 

Kovács Máté

7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel Tovább
Ennek meg Mihaszna?

Ennek meg Mihaszna?

Slam poetryvel a túlfogyasztás ellen

cimsor_hozzaadasa_4.png

Hogyan jutunk el a hétvégi nagybevásárlástól a tengeri teknősökig? És mi köze van ehhez a Corvinusos hallgatói csapat „Mihaszna” projektjének, a túlfogyasztás veszélyeiről és a tudatos vásárlásról szóló slam poetry estnek? November 18-24 között rendezik meg az Európai Hulladékcsökkentési Hetet.

Történetünk szokatlan módon egy megrázó felütéssel kezdődik. A felvételt 38 milliószor tekintették meg: egy olajzöld fattyúteknős orrnyílásából műanyag szívószál bukkant elő. Figyelem, megrázó felvételek következnek!

Az eset Costa Rica partjaihoz közel történt, és csak Christine Figgenernek, a Texas A&M University tengerbiológusának köszönhető, hogy nem végződött tragédiával. A tengeri élővilágra komoly fenyegetést jelent a műanyagszennyezés. Sokszor előfordul, hogy az állatok tápláléknak nézik és elfogyasztják a vízben hánykolódó szemetet. A élővilágra nézve ráadásul a mikroműanyagok is jelentős veszélyt hordoznak.

cc2bbae1-0699-45b9-b86e-a03a23b28077.jpg

Szakértők szerint egyébként 150 millió tonna szemét van a tengerekben és óceánokban, ez 25 millió átlagos afrikai elefánt tömege, a földi elefántpopuláció hatvanszorosa, és évente további 8 millióval növekszik. A Csendes-óceán északi felén összeállt „szemétszigetnek” már neve is van, a Great Pacific Garbage Patch nevű képződmény méreteit csak találgatni tudják, a becslések Texastól egészen az Egyesült Államok területének kétszereséig terjednek. Hogyan jut ez ide a tengerekbe, és mi lesz vele, hová kerül ezek után? (kép: NatGeo)

A honnan kérdésnél egyszerűnek tűnik azt mondani, hogy itt nálunk, az óceánoktól messze úgysem jelent semmit egy-egy műanyag zacskó vagy szívószál. Nos, ez nem teljesen igaz, ugyanis a szennyezés közel 80%-a szárazföldről érkezik, és sok esetben a folyók, vagy a szél által jut el a tengerekbe. A teknős orrába fúródó szívószál is valahol a szárazföldön kezdte, és hosszú út során jutott el Costa Rica partjaihoz.

Az utazás persze a teknősöknél és halaknál sem ér véget. A kishalakat előbb vagy utóbb, ugye, megeszi a nagyhal, azokat pedig mi is fogyasztjuk. Ha a tápláléklánc lépcsőin az alsóbb szintek károsulnak, azt feljebb is megérezik, sok esetben halmozott mértékben. Így zárul be a kör, így jut vissza hozzánk az eldobott műanyag, és már a mi szervezetünkbe is bekerül.

toc-macquarie-header-new.jpg

Mit tehetünk ellene? Valahol meg kell szakítani. Számos program indult, amelyben az óceánok megtisztítását tűzték ki célul, például az Ocean Cleanup nonprofit szervezet ambiciózus terve szerint az óceáni szeméthegyek csaknem 90%-át szeretnék eltüntetni, melyhez folyamatosan újabb és újabb módszereket fejlesztenek. Ezek azonban mind rendkívül költéségesek és erőforrásigényesek, arról nem is beszélve, hogy az utánpótlás folyamatos. Ahhoz, hogy ez sikeres legyen, a szennyező forrásokat is meg kell szüntetni.

„Ne vegyük el!” Ennyire egyszerű lenne? Az utánpótlás jó része megszűnne, ha hirtelen senki sem venne vagy használna műanyag termékeket. Természetesen ez nem életszerű, azonban kis lépésekkel is nagy változást lehet elérni. Számos kezdeményezés jött létre annak érdekében (Greenpeace, NatGeo, WWF), hogy felhívják az emberek figyelmét: nem késlekedhetünk, cselekednünk kell!

75341018_816269215471192_8047530615366483968_n.jpgAz egész folyamat kulcspontja az, amikor belépünk a boltba, és átgondoljuk: mi az, amire valóban szükségünk van? Erre a pontra szeretnék ráirányítani a figyelmet a Mihaszna-projekt megálmodói is, akik a Corvinus Kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatói. A hiteles tájékoztatáshoz az is hozzátartozik, hogy ebben a kezdeményezésben magam is részt veszek, a Közgazdász Online főszerkesztőjeként pedig kiemelt feladatom, hogy a környezettudatosság az egyetemi ökoszisztémába is bekerüljön. 

„A projekt célja, hogy minél több fiatal figyelmét felhívja a problémára és cselekvésre ösztönözzön saját köreinkben is. Fontos, hogy beszéljünk róla, akár a slam poetry segítségével is – erről szól a Mihaszna? esemény, melyre november 24-én, az Európai Hulladékcsökkentési Hét keretében kerül sor a Kelet Kávézó Stúdiótermében, melyre már 600-nál is többen jeleztek vissza. Emellett pedig saját Facebook-oldallal és egy Instagramon futó, 330 követős mémoldallal is igyekszünk minél több emberhez eljuttatni az üzenet. A cél nem az, hogy ne vegyünk semmit, hiszen az, hogy mi felesleges és mi nem, egyéni döntés kérdése. A lényeg a tudatosságban rejlik, minden alkalommal át kell gondolnunk, mire van valójában szükségünk, és mi az, ami úgyis a szemétben fogja végezni.”

 

Ha érdekel a téma, érdemes megnézni a következő TED-videót is, melyben Andrew Forrest vállalkozó beszélget a TED vezetőjével, Chris Andersonnal arról az ambiciózus tervről, amelyben a világ legnagyobb vállalatait szeretnék rábírni a környezetvédelmi forradalom támogatására. Céljuk, hogy rövid időn belül az összes műanyag termék újrahasznosított anyagból készüljön, ezzel is gátat szabva a szeméthegyek halmozódásának.

 

Kovács Máté

Ennek meg Mihaszna? Tovább
„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

fomo_werk2_komroczkidia_34_of_38.JPG

A FOMO – Megosztod és uralkodsz című új magyar film végén vágni lehet a csendet a moziteremben – nehezen találjuk a szavakat, és ez így van jól. Az alkotás tűpontos képet ad a mai Z generációs fiatalokról, a social media veszélyeiről, miközben olyan társadalmi tabutémát feszeget, mint a szexuális erőszak és az ezzel járó felelősségvállalás.  (címlapfotó: Komróczki Dia)

Ismerjétek meg Hartung Attila első - provokatív és megosztó - nagyjátékfilmjének 20 éves női főszereplőjét, László Pannát, aki sokkal, de sokkal több, mint „a László Zsolt lánya”.

 

Színész családból származol. Édesapád színész, a bátyád jelenleg a Színművészetin tanul. A gimnázium alatt végig jártál színészettel foglalkozó szakkörökbe, például a Radnóti Ifjúsági Műhelybe, vagy a Katona Klubba. Mondható, hogy tudatosan készültél a színészi pályára?

72201305_1269345169911243_3272321808862281728_o.JPG(fotó: Kukta Dóra)           

Akkor tudatosult bennem, hogy színésznő szeretnék lenni, amikor gimibe kerültem, mert ott volt lehetőségem a gyakorlásra a Thália stúdióban. Gimi alatt végig úgy voltam vele, hogy színésznő leszek, nem is foglalkoztam igazából mással – kényelmes volt, hogy el van döntve, mi leszek. Eljutottam a felvételiig, ami nem sikerült, idén felvételiztem másodszor, most a másodrostáig jutottam. Közben elkezdtem a Corvinust, ami kinyitott egy új világot: rájöttem, hogy nem csak ezzel lehet foglalkozni.

Mi az, ami érdekel, miben tudnád még elképzelni magad?

Megismertem nagyon sok embert, főleg zenész közegben, mert a legjobb barátnőm Komróczki Dia zenekarokat szokott fotózni - most is például egy Carson Coma klipet forgatunk éppen. Rájöttem arra, hogy nem a színpadi szereplés az, ami engem kielégít, hanem bármilyen szereplés. Érdekel az újságírás, a műsorvezetés, a film. Innentől kezdve elkezdtem úgy szemlélni az egészet, hogy lehetek bármi, és ez tök jó.

Bár a Színművészeti (egyelőre) nem sikerült, gyorsan kárpótolt érte az élet: főszerepet kaptál a FOMO-ban. Hogyan zajlott a kiválasztás?

Nagyon hosszú folyamat volt, körülbelül másfél év. Egy casting felhívást láttam Facebookon, amire jelentkeztem, és három havonta visszahívtak egy-egy fordulóra. Öt vagy hat fordulón voltam – az nagyon sok! Mentem, hogy vajon mit tudok még mutatni… volt minden: kötött szöveg, improvizáció egyedül, improvizáció mással. Utólag, nagyjából fél éve mondta Attila, hogy „Ja, egyébként Te már a második castingon ki voltál választva, csak még srácot néztünk hozzád.”

A filmben csak amatőr színészek szerepelnek. Ez kritériumfeltétel volt?

Nagyon sok embert megnéztek: idősebbeket, fiatalabbakat, színműsöket, nem színműsöket. Az a baj, hogy a Színművészetin a színpadra tanítják az embert – és ezt nem lehet felróni nekik. Ami a színpadon elég, az a filmben rengeteg. Innentől kezdve egyértelmű volt Attiláéknak, hogy amatőröket szeretnének.

Maga a forgatás tavaly nyáron zajlott. Mesélsz egy kicsit a felkészülési folyamatról?

Volt pszichológusi konzultáció arról, hogy egy ilyen traumát miként lehet feldolgozni, hitelesen megmutatni: átbeszéltük, hogyan viselkedne egy elkövető és hogyan egy áldozat. Június végén kezdtünk el forgatni, de januártól már próbáltunk. Operatőri gyakorlat is volt, kaptunk egy alapkurzust, mivel sokszor mi videóztunk a jelenetek során. Drámajátékokat csináltunk a szereplőkkel, hogy összeszokjunk, vagy egyszerűen csak elmentünk együtt sörözni. Szerencsére nem kellett erőlködni, hogy jóban legyünk, hamar kialakult egy erős szimpátia köztünk. Szeretem őket, és ez oda-vissza igaz, a mai napig nagyon fontos részét képzik az életemnek.

Volt részed valaha online vagy offline zaklatásban? Honnan tudtál ihletet meríteni Lilla karakterének megformálásához?

Nem történt velem ilyen hála Istennek, legalábbis nem emlékszem rá. De olyat láttam, hogy mást a környezete, a társai kifiguráznak, ilyesmi szerintem mindenkinek az életében volt, ezt elég nehéz kikerülni. Szerencsésen alakult, hogy én 18 éves voltam, amikor forgattunk, Lilla, akit játszom 17, tehát korban elég közel állunk egymáshoz: hasonló problémáink voltak, hasonló dolgokkal küzdöttünk. Az is érdekes párhuzam, hogy Lilla kivételezett helyzetben van az apukája miatt – a filmben ő a töri tanár –, amit én is érzek az életemben. Mindig megvolt ez a jelző, hogy „a László Zsolt lánya”.

Ez inkább áldás vagy átok szerinted?

Hát… helyzetfüggő, de egy kicsit az átok felé billen a mérleg. Nagy célom, hogy kilépjek apukám árnyékából, attól függetlenül, hogy hihetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon nagy színésznek tartom. Viszont örülnék, ha a cikkekben már nem úgy beszélnének rólam, hogy „a László Zsolt lánya”. Mondjuk nagyon vicces, pont tegnap gugliztam rá magamra: volt már olyan a kapcsolódó keresések közt, hogy László Panna apja. Úgy voltam vele, hogy oké, történik!

Szerinted miben más egy iskolai zaklatás ma, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt volt?

Annyi a különbség, hogy ha zaklattak valakit az osztályteremben, utána hazament onnan - nyilván a saját szívében cipelte tovább a dolgokat -, és lezártnak tekinthette egy darabig. Most viszont hazamegy és kommentben is folytatódik a zaklatás, nem lehet elbújni előle. Van ez az általános igazság, hogy ha egyszer valami felkerül az internetre, az onnan nem kerül le többé – ez nagyon félelmetes. A mai felgyorsult világgal – hatalmas közhely, de igaz – hihetetlenül nehéz tartani a tempót.

Ha pedig nem tartjuk, máris elérkeztünk a FOMO-hoz. A saját életedben hogyan éled meg ezt a jelenséget?

Nagyon sokszor átélem, bár szerencsére, amióta kijött a film, egyre kevésbé. Ez egy terápiás folyamat volt nekem. Nyáron azt éreztem, ha péntek este nem megyek be a városba, életem bulijáról maradok le. Persze kiderült, hogy nem történt semmi, ugyanazokat a köröket futottuk le a társaságommal, mint bármikor. De felmész az internetre, és azt látod, hogy mindenki más tök jól érzi magát valahol máshol – úgy gondolod, Jézusom, inkább ott kéne lennem. Azt próbálom erősíteni magamban, hogy muszáj a pillanatokat intenzíven megélni.

Vannak különböző módszerek, mozgalmak, amik pont erre a tudatos jelenlétre hívják fel a figyelmet.

Igen, sokan kérdezték tőlem, hogyan védekezem a FOMO ellen, csinálok-e olyat, hogy telefonmentes nap. Dehogy csinálok! Ha egy napra lezárnám a telefonomat, az egy dolog, hogy az Instás hülyeségekről lemaradnék, de vannak e-mailek, üzenetek, amik fontosak. A mai világban nem teheti meg az ember azt, hogy nem megy fel az internetre és kimarad ebből az egészből.

A premier óta miben változott meg az online világod? 

Mielőtt kijött a film, leültünk a producerrel, Iványi Petrával kettesben beszélgetni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy ezentúl muszáj egy kicsit jobban felelősséget vállalnom az internetes jelenlétemért. Először támadásnak vettem - (nevet) - de rájöttem, hogy igaza van. Egyébként csak kedves üzeneteket kaptam, illetve nagyon sokan bekövettek Instán. Szerepeltünk népszerű YouTube csatornákon és miután kiment az adott videó, volt, hogy egy óra alatt lett 400 új követőm. Na, az félelmetes volt.

Nem egyszerű vállalkozás a mai fiatalok életét hitelesen filmre vinni. Szereplőként mennyire szólhattatok bele a forgatókönyvbe?

Kötelező volt beleszólnunk. Megkaptuk a forgatókönyvet, elolvastuk, aztán Attila elvette tőlünk és azt mondta, hogy jó, akkor ezt most írjátok át. Adtak egy keretet, egy gerincet az egésznek, de felkértek minket, hogy alakítsuk át. Sok olyan jelenet volt, ahol tudtuk, honnan hova kell eljutni, viszont onnantól kezdve azt csináltunk, amit akartunk. Volt egy nagyon vicces mondata Attilának a forgatás előtt: „Amint azt látom rajtatok, hogy játszotok, leállítom.” 

Megbíztak bennünk, ezért lett ennyire valós az egész. Ezek a mi mondataink, tényleg így beszélünk. Csomóan mondták, hogy sokat káromkodunk benne: hát, van egy rossz hírem, így beszélnek a mai fiatalok. Nem csak rendezőként, operatőrként is nagyon dolog bátor az, hogy gyakorlatilag kiadod a kezedből a kamerát, és azt mondod: oké, a film fele legyen iPhonenal felvéve.

Volt kedvenc jeleneted?

A szabadsághidasat eléggé élveztem. két nap forgatás volt, felmásztunk a híd tetejére – ki voltunk biztosítva. Azt éreztük Yorgosszal (Yorgos Goletsas – a film férfi főszereplője), hogy ilyen többet nem fog velünk történni. Nagyon izgalmas volt az egész, este 6-kor feltettek, és éjjel 3-kor leszedtek: Attila közben lent állt és walkie talkien instruált minket. Szerettem azokat a napokat is, amikor éjszaka bementünk a városba.

Eddig alig készült olyan magyar film, ami rólunk, Z generációsokról szól. Hogyan érzékeled, mit gondol róla a magyar közönség, milyen a fogadtatása?

Megijednek. A szülői generáció most szembesül először azzal - pont erről szól a film -, hogy milyenek a kamasz gyerekeik. A közönségtalálkozókon állandóan azt kérdezgetik tőlünk, hogy: „De ez tényleg ilyen? Ilyen tényleg van?” Igen, van, és kell vele foglalkozni. Nagyon sokan tagadó fázisban vannak. Azt mondják ilyen nem létezik, ez egy áldozathibáztató film – csak azért, mert az elkövető szempontjából látjuk a cselekményt. Egyáltalán nem az, ha egy kicsit mögé nézünk. Egyébként vegyes visszajelzéseket kapunk, szerencsére főleg pozitívokat, de számítani lehetett arra, hogy ez egy megosztó film lesz. Bíztam benne – és ez a nézettségi adatok alapján beigazolódni látszik – hogy a klasszikus szájhagyomány útján terjedés viszi majd előre a filmet.

Tele van a film kihívásokkal, „challengekkel”: csináld meg, úgysem mered. Valóban jellemző a generációnkra, hogy a szenzációra hajtunk?

Szerintem a mi generációnk nagyon fél a semmittevéstől és az unalomtól. A YouTube videókon is látszik: ha egy youtuber csinál egy botrányt, akkor vérszemet kap, hogy fú, ezt ennyien megnézték. Ahhoz, hogy a következő nézőszám is produkálja ezt, még nagyobb hülyeséget kell csinálni. Ez az életre is lefordítható. Feszegetjük a határainkat: oké, ezt még meg tudom csinálni, de akkor lépjünk eggyel tovább, majd még eggyel… aztán már nem csak saját magunkban tudunk ártani, hanem a környezetünkben is. Ekkor nagyon sokan már nem tudnak leállni – ez az egész olyan, mint egy drog.

Ebben azért szerepet játszik a kapott szülői minta is.

Nagyon fontos motívum a filmben, hogy miután megtörténik az erőszak, a fiataloknak az első reakciója az, hogy ne beszéljünk erről, nem történt semmi. A néző erre azt mondja: „Úristen ezek a fiatalok mindent a szőnyeg alá akarnak söpörni?”. Majd a következő jelenetben bemegyünk a tanáriba, ahol egy igazgatónőtől kapjuk meg azt, hogy ne legyen bírósági ügy, ne teregessük ki a sajtónak, ne tudódjon ki. Amikor néztem a filmet, az fogalmazódott meg bennem, hogy igen, ilyenek vagyunk, de volt kiktől tanulnunk. Ezek a dolgok átadódnak.

A film kulcsmondata nem a szülők, hanem az egyik fiatal szereplő szájából hangzik el: „Attól még, hogy egy lány belemegy a játékaidba, az nem azt jelenti, hogy meg is baszhatod, te fasz.”

Szerintem ennél erősebb mondat nem létezik! Sokan mondták azt korunkbeli fiatalok, hogy „De hát Lilla mondta, hogy lefeküdne a Gergővel”, aki innentől kezdve feljogosítva érezheti magát. Nem. Lilla öntudatlan állapotban volt: ha nem tud igent mondani, nemet sem tud. Remélem, hogy ezt sikerült elültetni a fejükben. 

A fim keveset bíz a néző fantáziájára: nem csak a párbeszédekben, a képi világban sincs finomkodás. Elég kemény jelenetekben kellett helytállnod - milyen érzés volt ezeket felvenni?

Az erőszakjelenetet az egyik legtöbbször próbáltuk el, az eleje nagyon nehéz volt mindkettőnknek Yorgosszal. Az volt a célunk végig, hogy mire kamera elé kerülünk – és szerencsére ez így is történt –, az egész egy koreográfia legyen. Ott van Yorgosz kezében az iPhone, Attila mögöttünk, és ennyi.  Mindketten tudtuk, hogy ez a jelenet egy fontos közös cél. Akármilyen furcsa, azt kell mondanom, hogy ez a forgatás életem legjobb élménye volt, nagyon boldogan tekintek vissza rá.

Utólag sem érezted durvának?

Elkezdték vágni a filmet, és a vágó - Duszka Péter Gábor - jött oda hozzánk, hogy „Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” én pedig csak néztem rá, hogy „Dehogy lesz durva!”.  Aztán amikor anyukámmal megnéztem egy elővetítésen, és egyszer csak rájöttem, hogy hát igen, azért ez egy kicsit durvább, mint hittem. Ő csak annyit mondott a végén, hogy „Panna, ez most nekem nagyon nehéz volt”, majd beült egy taxiba és hazament. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a cél szentesíti az eszközt: nagyon fontos erről beszélni. Örülök, hogy egy olyan filmbe kerültem, ami fontos társadalmi problémákkal foglalkozik, egy nemes feladatnak érzem az egészet.

Édesapád hogyan reagált, kaptál tőle kritikát?

Apukám a díszbemutatóra jött el. Én később mentem ki a teremből: miután meglátott, se puszi, se semmi, megfogta a karomat, és átrángatott az egész Aréna mozin. Azt hittem nagyon le fog szidni, hogy ilyet nem csinálunk, ez undorító, és százezrek fogják megnézni. Az életem lepörgött magam előtt… aztán beálltunk egy sarokba, és szorosan átölelt - nagyon meg volt hatódva.  Úgy éreztem, hogy ez életem pillanata. Szakmailag elismeri azt, amit gondolok, nagyon ad a véleményemre, de az ilyen apa-lánya pillanatok ritkák.

A film végén nem kapunk konkrét választ, sokféleképpen értelmezhetjük a befejezést. Mi áll a döntés mögött?

Mindenki az amerikai Marvel filmeken szocializálódott, amiknek happy end a vége, a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig megüdvözül. Ez a film a valóságot ábrázolja. Főleg azért lett nyitott a vége, mert egy ilyen trauma nem ér véget sem elkövető, sem az áldozat szempontjából. Cipelik magukkal akár életük végéig, nem lehet azt mondani, hogy akkor itt ez eddig tartott.

  

Kércz Dorci

(vendégszerző)

 

 

 

 

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével Tovább
APPróhirdetés: Minden pont számít - gondolatok a fantasy football appról

APPróhirdetés: Minden pont számít - gondolatok a fantasy football appról

 

action-activity-adult-athlete-262506.jpg

Egy menedzser vagy edző funkcióját betöltve hétről hétre te dönthetsz, ki alkotja az aktuális csapatodat. Játszhatsz a munkatársaid, barátaid, családod ellen. Nem tesz addiktívvá, mégis kikapcsol, ugyanakkor dolgozik benned a versenyszellem és a győzelem utáni vágy is. Játszhatod ingyen, de fizethetsz is érte nagyobb végső nyeremények reményében. Ilyen egyszerű a fantasy foci, mégis a körülötte lévő hype, a csak ennek a témának szentelt televíziós műsorblokkok, Youtube-csatornák, oldalak és a több millió sportrajongó felhasználó jól mutatja a műfaj töretlen népszerűségét. 

A leginkább a labdarúgásban és az amerikai fociban (nevezzük mostantól NFL-nek) elterjedt játéknak egyszerű szabályai vannak. Akár egy edző, neked is ki kell választanod az aznapi játéknapra a csapatod. A tényleges játékosok (igen, lehet egyszerre a csapatodban Messi és Ronaldo), a pályán nyújtott teljesítményük alapján meghatározott szabályok szerint pontokat kapnak, a pontok összeadódnak, a nap végére pedig kiderül, mennyire voltál jó menedzser, és hány pontot sikerült összeszednie a csapatodnak. Természetesen rendelkezned kell a megfelelő háttértudással, például ki sérült, ki van jó szériában, de az már teljesen rajtad áll, mennyi időt szánsz a tökéletes csapat összerakására. Ugyanakkor előfordulhat, hogy csak a szerencsére alapozva is megnyered a ligádat, holott semmit nem tudsz a sportágról.

75588144_426313301394630_2419554029311885312_n.pngA játék hagyományai az USA-ban gyökereznek, ahol évek óta próbálják az emberek a létező vagy nem létező szakértelmükkel a saját maguk által alkotott ligákban maguk alá gyűrni a barátaikat, osztálytársaikat, kollégáikat vagy családtagjaikat. Egy-egy csapat kiválasztása (draft) meghatározott sorrendben, időkorláttal és háttértudással egyszerre tud élvezetes és teljesen idegtépő is lenni.

Az ötlet egyébként egy amerikai vállalkozó fejéből pattant ki még az 1960-as években, aki társtulajdonos volt az Oakland Raiders NFL csapatban. A játék elsődleges célja az volt, hogy Oakland akkori sportújságírói és elemzői összemérjék tudásukat, ki az, aki valóban érti a sport mélységét. Létrehozták a fantasy foci alapszabályait lefektetve az alapot a jövőnek, viszont sosem gondolták, hogy egy egyszerű, saját szórakozásukra szánt ötletből kultúrát teremtenek. Kezdetben természetesen papíron, négyzetrácsos füzetben ment az egész, ma már erre kifejlesztett alkalmazások vannak, csak az USA-ban közel 60 millióan játszanak. Az utóbbi időben maguk a játékosok is rászoktak, volt aki twitter üzenetben nyugtatta meg meccs előtt azokat, akik beválogatták a csapatukba, hogy ne aggódjanak, ma este játszani fog. Van olyan is, aki játékosként saját magát választotta be így, duplán nyomás alá téve magát. Jay-Z, Daniel Radcliffe vagy Zac Efron csak néhányan a sok közül, akik bevallottan órákat tudnak eltölteni kapcsolódó írások olvasásával, statisztikák böngészésével, hogy megtalálják a tökéletes csapatot.

Kétféle szabályrendszer alakult ki az évek során. Az egyik az Egyesült Államokban elterjedt és már korábban említett draft-rendszer, ahol egy előre kisorsolt sorrend alapján választhatnak a fantasy tulajdonosok, ezáltal minden játékost csak egyszer lehet beválogatni. Talán ez sokkal nagyobb háttértudást igényel, hogy a sokadik körben is olyan értékhez tudj hozzájutni, aki valóban szállítja majd a pontokat a hosszú szezon során. Ugyanúgy van lehetőséged cserélni is a tulajdonostársakkal, ha esetleg te egy másik csapat játékosai között találtad meg a favoritod. A másik, kicsit kényelmesebb mód az, ahol minden játékosnak ára van és mindenki egy meghatározott keretösszegen belül költheti el játékpénzét arra, akire szeretné. Igen, itt van arra is lehetőség, hogy összerakj egy Messi, Ronaldo, Mbappe támadótriót, de akkor nem marad semmid a középpálya vagy védelem feltöltésére, pedig egy védő által szerzett gól több pontot ér. Itt is mindenkinek megvan a saját taktikája, elképzelése, hogy milyen csapatot állít össze. 

Maga a játék nem tesz addiktívvá, sokkal inkább a sport iránti szeretet az ami eldönti, mennyi időt foglalkozol a csapatoddal, hogy a legkisebb részletekig is tisztában legyél a történésekkel. A foci iránti szeretet és a kompetitív hangulat összehozza az embereket, egy-egy meccsnap előtt mindenki azon dolgozik, hogyan járhatna túl a többiek eszén. Van aki a megérzéseire hallgat (nálam ez a célravezetőbb), valaki meg teljesen a száraz adatokra hagyatkozik. Rövid idő elteltével mindenkinek kiismered a gyengeségeit, de a többiek is a tiédet, ezért lehet, hogy fel kell majd forgatnod a csapatodat a következő forduló előtt. A játék szeretete vagy éppen a győzni akarás késztethet arra is, hogy együtt leüljetek és a korábban unalmasnak vagy éppen lefutottnak tűnő összecsapást is végigizguljátok. 

75262273_1045998335792292_4696894785145798656_n.png

Néhány pro tipp az amatőrtől:

  • Megunhatatlan a mondás, miszerint végy egy jó kapust. A kapott gól nélkül megnyert találkozóknak hatalmas értéke van, a kapusok egy-egy ilyen mérkőzés után kapják a legtöbb pontot.
  • Nem szabad elfogultnak lenni a saját kedvenceddel szemben, próbáld meg minél több csapat játékosai közül összeállítani a tiédet, így nem érhetnek meglepetések.
  • Nézd meg azt is, hogy a csapatokban ki rúgja a szabadrúgásokat, büntetőket, melyik védő jön fel hatékonyan fejelni. Ez a tudás a te javadra döntheti el a meccseket.
  • Törekedj arra, hogy minden játékosod stabil kezdő legyen a saját csapatában.
  • Szánd rá az időt a csapatod nevének kiválasztására, legyél kreatív =).

Ha ezzel mind elkészültél és összeállt a csapatod, kezdődhet az izgulás, a trash talk és az eredmények figyelése. Mert a fantasy focinál a végső kérdés lényegében mindig ugyanaz: Milyen jól tudod menedzselni a csapatod egy szezonon keresztül? Mert ez ugyanis elkötelezettséget, odafigyelést, stratégiát igényel hétről hétre, hiszen te is élvezni szeretnéd a győztesnek járó rekesz sört, nem pedig beleadni abba.

 

Gajdics Bálint 

címlap: pexels.com

 

A cikk az APPróhirdetés sorozatunk első részeként jelent meg, melyben minden héten egy-egy hasznos, érdekes vagy szórakoztató applikációt mutatunk be nektek. Ha kíváncsiak vagytok a következő részre, kövessetek minket Facebookon is, hamarosan jelentkezünk!

 

APPróhirdetés: Minden pont számít - gondolatok a fantasy football appról Tovább
ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált

ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált

pexels-photo-227432.jpeg

Alagsori bolthelyiség, a berendezésen látszik az álmodozó ember keze nyoma. A fal egy régi francia szakácskönyv lapjaival van kitapétázva, az üvegajtón betüremkedik a nap, fényétől otthonos, barátságos hangulat lengi be a boltot. Márk Szonja üzletében járunk, az Édesem névre keresztelt tortaműhelyben, ahol a bolt mosolygós gazdája hosszú órákat tölt a süteményillat, a porcukorfelhők és a cukrászkrém világában.

Szonja nem volt azonban mindig cukrász, a boltja sem családi örökség – ez utóbbinak talán inkább azt a mélyről jövő lelkesedést és bátorságot mondhatnánk, amivel belevágott a projektjébe. Eredetileg ugyanis újságíróként dolgozott, – bölcsészként végzett az ELTE-n –, és ezt a pályát hagyta el lassan tizenöt éve valódi szenvedélye, az édességek kedvéért. Az édesszájú vevők számára különleges szolgáltatás-csomagot kínál: a rendelhető torták készítése mellett – amit ma már teljes munkaidőben csinál – Szonjának szakácskönyvei, valamint süteménysütő workshopjai is vannak.

Saját cukrászdáját, a Millenáris parkkal szemben elhelyezkedő kis üzletet 2015-ben nyitotta — ezelőtt a cukrászmesterség kitanulását követően neves éttermek konyháján sütött. Szakmai megbízhatóságát azonban nem csak ezen a fronton, hanem a saját márka építésével is megalapozta: 2009-ben Édesem blog néven elindította gasztro-blogját, ahol saját receptjeit, tippjeit osztotta meg. Szonja – talán újságírói tapasztalatainak is köszönhetően – fontosnak tartja, hogy a vállalkozása mögött legyen egy történet, amelyet elmesélhet, és amely így róla mesél az embereknek.

Az Édesem Szonja számára abszolút az önmegvalósítás terepe. Állítja, hogy a süteményeknél nincs számára nagyobb szenvedély: ha mostantól fogva örökké csak ezt csinálja, azzal bőven megelégszik.

Meglehetősen intuitívnak tartja magát, számára a vállalkozásához való érzelmi kötődés többet nyom a latban, mint a hatékonyságra törekvés, vagy akár a mindenáron való növekedés. Szonjának a saját cukrászda elsősorban egy álom volt — csak ügyesen kisütötte, hogy miként valósítsa meg. Ehhez nem tehetett mást, mint hogy hallgatott arra a kis, belső hangra, amely bíztatta, merjen lépni az ismeretlenbe is. Ezt a nagy lépést természetesen alaposan át is kellett gondolni, biztosítani a vállalkozás megfelelő szakmai hátterét, de ez semmit nem vesz el az érzelmi indíttatás fontosságából, hiszen Szonja esetében az egésznek ez az alapja.

Arra a kérdésre, hogy milyennek írná le vállalkozó önmagát, Szonja egyértelműen kijelentette, hogy bátor, de nem vakmerő; a bátorság tudata nála inkább abban gyökeredzik, hogy túllépett a saját félelmein, hogy valami igazán nagyszerű jöhessen létre.

Nem meglepő hát, hogy Szonja vállalkozásával és történetével másokat is inspirál: manapság egyre többen kezdenek bele valami új dologba, azt is mondhatjuk, divat a restart, és valaki, akinek már sikerült, sokaknak adhat reményt. Ez a szerep azonban nagy felelősséggel is jár, többek között ezért is ragaszkodik Szonja a hiteles és következetes kommunikációhoz. Hiszen a vállalkozás, a márka mögött ő maga áll, a kétgyermekes édesanya, aki a húzósabb napokon akár tíz tortát is elkészít — méghozzá egyedül. A legtöbben pedig csak ezt a tíz tortát látjuk, habcsókokkal, friss virággal, gazdag krémmel díszítve, teljes pompájukban díszelegve, és olyan egyszerűnek tűnik az egész: kigondolni, megsütni, eladni. De a sütemények eszmei értéke abban a kemény munkában és elkötelezettségben áll, ami többnyire rejtve marad előttünk: a torták alapanyagainak minősége, az egyedi, kézműves kivitelezés, és az alkotás, aminek a végeredményében az emberek örömüket lelik.

74934658_895458267516764_4464632385526300672_n.jpg

Mivel az Édesem egy ideje már csak tortaműhelyként működik, a cukrászda a sütizni vágyók számára általában havonta egy-egy szombati nap erejéig újra kinyit. Ezeken a napokon Szonja házisütemény-stílusú remekműveit a boltból az utcára is kilógó hosszú sor méltatja. Talán azért van ez így, mert az egyszerűség és az egyediség hihetetlenül vonzó tud lenni egy olyan világban, ahol szinte belefulladunk a reklámokba, amelyek választási lehetőségeinket sulykolják. Az egyediséget fokozza a már említett workshopok léte is. Szonja beinvitál minket a saját világába, és megtanítja, hogyan gyúrjunk, nyújtsunk, keverjünk-kavarjunk és süssünk, és eközben az ablakon túlról az elhaladó emberek mosolyogva figyelik a meleg fényű konyhában éppen születő varázslatot.

Öt éve az Édesem még csak egy álom volt — ma kézzelfogható valóság. Szonja ma önfoglalkoztatásban tevékenykedik, mottója szerint „éjjel megálmodja, nappal megsüti” süteményeit. Valóban ügyes cukrász; addig gyúrta az álmát, amíg megélhetés nem lett belőle, és apró lépésekkel halad afelé, hogy ez a megvalósult álom egyre nagyobbra duzzadjon. Öt év múlva talán már nagyobb üzletben, néhány plusz segítő kézzel süti majd nekünk a süteményeket, amelyekről mi talán álmodni sem merünk. De sebaj, mert biztosak lehetünk benne, hogy ő megteszi ezt helyettünk is!

 

2019. november 13. 

Lázár Fruzsina

ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált Tovább
A berlini fal valósága

A berlini fal valósága

A leomlás 30. évfordulója

150070.jpg

Mi történt?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki látta a Kémek hídja című filmet, és nem borzongott bele legalább egyszer a berlini fal gondolatába. (Aki nem látta, most ne olvasson tovább, hanem gyorsan menjen, és nézze meg.) A fal, amely két világot választott el egymástól, épp tegnap harminc éve omlott le.

A Kémek hídja megkönnyebbüléssel végződik. Mi fellélegzünk, mert nem kell arra gondolnunk, mi lett volna, ha rosszul sül el a dolog. Sokaknak azonban épp az ellenkezője jutott: a keletnémet állam 1961 augusztusában felhúzta a falat, amely attól fogva történetük, életük közepén húzódott. Az NDK azzal indokolta a fal megépítését, hogy az államnak szüksége van rá, mint a fasizmus elleni védőbástyára. Ez a „bástya” családok ezreit szakította szét, sokakat megfosztott állásától, másokat tanulmányaik félbehagyására kényszerített — ezért a fal épülése közben és után is több százan próbáltak átmenekülni az NSZK területére. Ez csak néhányaknak sikerült, mert a keletnémet határőrök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a szökést, és azok az őrök, akiknek ez sikerült, még jutalmat is kaptak.

44758.jpgA fal huszonnyolc hosszú évig állt, és ezalatt Berlin két fele lassan eltávolodott egymástól. A német főváros NDK-hoz tartozó oldalán az emberek többsége szegény volt, míg Nyugat-Berlin egyre csak fejlődött. Idővel nem csak fizikai, de társadalmi és gazdasági határ is képződött a két országrész között, ami csak megerősítette az elszigeteltséget.

Azonban a Szovjetunió gyengülésével egyre sürgetőbbé vált a fal lebontása. 1987-ben még Ronald Reagan, az amerikai elnök is ellátogatott Nyugat-Berlinbe, és beszédében a határzár feloldását követelte. 1989. november 9-én végül az NDK bejelentette, hogy enyhít az NSZK-ba való átjárási tilalmon. Percekkel később már tömegek közelítették meg a falat, az emberek felmásztak rá, és az áthatolhatatlanság megtört. 

Sokezer ember sokezer emléke

A történelmi adatok mindig fontosak, hiszen talán ezek adják a legpontosabb képet a tényekről. A berlini fal történetét azonban rengeteg tragédia, emlék, vágy és érzés övezi. Ezek azok a darabkák, amelyek nem a tényekre, hanem az emberek személyes valóságára irányítják a figyelmünket, és kérdéseket vetnek fel. Valóban minden különbséget eltörölt a két országrész között a berlini fal leomlása? Vajon a Nyugat feltárulásával elérkező hatalmas szabadságot nem volt túl nehéz elviselni? És visszaadható annyi elvesztett, megnyomorított év? 

Alább néhány visszaemlékező történet részletei olvashatók (gyűjtés: The Guardian).

„Ki ne akarná betenni a lábát a tiltott területre? Ezt a területet kávéaroma és öblítőillat itatja át, minden friss, kedves és teljes. Az emberek itt különlegesek, évtizedek óta a világ minden lehetősége az övék. Bármit megvehetnek, amit csak a szívük kíván. Hogy néznek ki ezek az emberek? Egy barátom szerint „Egy nyugatnémetet arról ismerhetsz fel, hogy a lehető legfesztelenebb módon csukja be az autója ajtaját”.” (Jenny Erpenbeck, született 1967-ben, Észak-Berlinben)

„1991. nyara volt, én pedig Krétán töltöttem az időm. Éppen sétáltam, mikor zajongást hallottam a közelből: kiáltozást, nevetést. Mi történik? Valaki ünnepel? Esetleg egy sportesemény? Ahogy közelebb értem, ráeszméltem, hogy a zaj egy mindenféle csúszdákkal felszerelt vízi vidámparkból származik. Némely csúszda kellemesen, lassan kanyargott, mások meredekek és gyorsak voltak. Engem az döbbentett meg, hogy a vidámpark nem gyerekekkel, hanem hatvanéves férfiakkal és nőkkel volt tele. Hozzám hasonlóan ők is keletnémet származásúak voltak. Azonnal megértettem, miért ilyen izgatottak: ezek az emberek harmincévesek is elmúltak, mikor a Fal megépült — ez pedig azt jelentette, hogy még sosem járhattak ilyen vidámparkban. Ezek a csúszdák csak Nyugaton, csak 1961. után léteztek.” (Thomas Brussig, született 1964-ben, Észak-Berlinben)

„Az NDK-t megfojtják a határai. A nyugati oldal folyamatosan megfigyel minket, és csak a néhai művészt – meg a „felderítőket”) engedik átkelni; a többiek számára zárva marad. Amióta azonban Magyarországon szeptember 10-én felhúzták a vasfüggönyt, emberek tízezrei siettek egy új élet felé. Ez a lehetőség nekünk nem játszik. Mi itt akarunk maradni, megragadni a hatalmat, hatástalanítani a férfiak és „öregek” irányítását, belülről újjáépíteni az NDK-t. A saját utunkat akarjuk járni. De vajon tudjuk-e egyáltalán, merre vezet ez az út?” (Kathrin Schmidt, született 1958-ban, Gotha-ban)

források:

- theguardian.com

- history.com

- rubicon.hu

- mult-kor.hu

2019. november 10.

Lázár Fruzsina

 

A berlini fal valósága Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
A Halloween mítosza

A Halloween mítosza

Honnan ered, és miért ez a felhajtás?

brown-pumpkin-halloween-decor-and-gray-skull-at-grass-field-211358.jpg

Nemrég volt Halloween, és bár Magyarországon nem általánosan elterjedt ez az ünnep, mégis reklámkampányok, tematikus bulik vagy a közösségi média jóvoltából bőven hallunk róla. Ráadásul utána ott van a mindenszentek és a halottak napja is, ezek az ünnepek pedig nem éppen a vidámságról szólnak, hiszen az emberek ilyenkor elhunyt hozzátartozóikról emlékeznek meg. Mi is az eredete a Halloweennek, hogyan kötődik a keresztény ünnepekhez, és miért ez a felhajtás körülötte?

 

A kelta nyár véget ér

A Halloween eredetileg a kelták egyik ősi ünnepéből ered. Ők sok évszázaddal ezelőtt november elsején ünnepelték az újévet: ez volt az nap, amikor a nyár véget ért, és kezdetét vette a hosszú, hideg tél. Úgy tartották, hogy a november elsejére virradó éjszakán az élők és a holtak világának határai összemosódnak. Ezt az ünnepet Samhain-nak nevezték, ilyenkor a hitük szerint a halottak visszatértek a földre, ezért óriás tábortüzeket gyújtottak, minél rémisztőbb öltözékekkel igyekeztek elijeszteni a holtakat, a kelta papok – a druidák – pedig a jövőt igyekeztek megjósolni. A kelták számára a szellemvilág szervesen kapcsolódott a hétköznapokhoz. Ez ma kifejezetten idegen, sőt, nyomasztó felfogásnak tűnhet, de valahol egy sokkal természetközelibb életet is feltételez.

A keresztények a 8. században tették át az üdvözült lelkeknek szánt ünnepnapjukat – amit eredetileg május 13-án tartottak – november elsejére. Feltételezhető, hogy így szerették volna a pogány vallási ünnepet egy kereszténnyel helyettesíteni, hiszen ahogy a kereszténység elterjedt, szokásrendszerük egyre több kelta rituáléval került szembe, és vagy beolvasztotta, vagy kicserélte őket. Mindenszentek estéjén a keresztények is tábortüzekkel ünnepeltek, szenteknek, angyaloknak vagy ördögöknek öltöztek be.

 

Lámpás a sötét középkorban – Halloweeni szokások

A középkori hiedelmek szerint a mindenszentek előtti éjjelen – október 31-én – mindenféle pokoli dolog történt. A boszorkányok és más gonosz lények ilyenkor végezték üzelmeiket, a tarlórépából, karórépából, céklából faragott ijesztő lámpások pedig az ő elriasztásukat célozták. Ilyen lámpásokat Angliában azok az emberek is használtak, akik házról házra járva ételt koldultak, és azt ajánlották cserébe, hogy imádkoznak a családok elhunyt hozzátartozóiért. Ezt a szokást souling névvel illették, és az egyház is támogatta, mert úgy gondolták, átveheti a pogány hagyomány helyét, melynek keretében az emberek ételt tettek ki a bolygó lelkek számára. Idővel a souling átalakult, és a gyerekek szokásává vált, akik Halloween estéjén ma is a jól ismert trick or treat! felkiáltással kérnek édességet a házak ajtaján kopogtatva.

A Halloween egészen a 19. századig nem volt általánosan elterjedt Amerikában — ekkor azonban megérkeztek az éhínség elől menekülő ír bevándorlók, és az ő segítségükkel vált végül országszerte népszerű ünneppé. Az évek múlásával az ünnep fókusza egyre inkább a beöltözésre és az együtt elfogyasztott ételre-italra került át: mire a 20. század elkezdődött, a Halloweent szinte az összes hiedelemtől és vallási felhangtól megfosztották.

 

Féljünk-e a fekete macskáktól?

Amerikában manapság több urbánus legenda is kering a Halloweenről. Ilyen például az édességek megmérgezése vagy a fekete macskák rituális kínzása – emiatt sokak számára az ünnep a fokozott elővigyázatosságról és előítéletekről szól. Ugyan ilyesmik szerencsére ritkán fordulnak csak elő, az aggódó szülők átnézik az édességeket. Számos állatmenhely pedig Halloween környékén körültekintően nem engedélyezi a fekete kisállatok (macskák, nyulak) örökbefogadását.

Egy másik elterjedt álláspont, hogy a Halloween sátánista ünnep, a kereszténység ellensége, így a gyerekeket mindennél jobban óvni kell attól, hogy ezen az éjjelen beöltözzenek. Ezt azonban a Halloween-kutató, Nicholas Rogers Halloween: From Pagan Ritual to Party Night c. könyvében megcáfolta: magyarázata szerint az ősi kelták korában a sátánizmus még nem létezett, ez az irányzat a kereszténység ellenpontjaként jött létre, sok idővel azután, hogy a kelták és vallásuk eltűnt a színről. Emiatt – és persze beöltözős, vidám és baráti jellege folytán – a Halloween nem mondható sátánista ünnepnek.

 

Étel a megholtaknak – magyar hagyományok

A mindenszentekhez és halottak napjához (utóbbi november 2-a, ilyenkor a még nem üdvözült lelkek üdvösségéért imádkoztak) kötődő magyar szokások jóval szelídebbek, mint tengerentúli változataik. Mivel úgy tartották, hogy ezeken az éjszakákon a halottak lelkei kiszabadulnak a sírból, a családi asztalnál ilyenkor nekik is terítettek, és égve hagyták a lámpákat, hogy eligazodjanak. A sírokra helyezett gyertyák azt a célt szolgálták, hogy a lelkek visszataláljanak helyükre, és ne bolygassák tovább az élőket. A kissé babonásnak érződő népi hagyományokat már nem követjük, de a családok ma is ellátogatnak a temetőbe ezeken a napokon, megemlékezve halottaikról.

Ugyan a Halloween angolszász eredete miatt nem „őshonos” Magyarországon, a magyar fiatalok is szívesen készülnek a télre egy utolsó arcfestős, együtt táncolós, bulizós alkalommal. Épp megelőzi a megemlékezés napjait, de ez az átvett ünnep is megtalálhatja a helyét a csendesebb, befelé fordulóbb napok közt; a fontos csak az, hogy belül mindig tudjuk, mit ünneplünk és miért.

 

források:

https://www.history.com/.amp/topics/halloween/history-of-halloween

https://m.mult-kor.hu/honnnan-ered-a-mindenszentek-unnepe-20191101?fbrkMR=detect

https://eu.usatoday.com/story/news/nation/2017/10/18/there-no-razors-your-kids-candy-debunking-halloween-myths/738082001/

https://fidelio.hu/plusz/mindenszentek-vagy-halloween-pontot-teszunk-a-vita-vegere-149755.html

 

2019. november 8.

Lázár Fruzsina

A Halloween mítosza Tovább
„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

Interjú Jónás Attilával, a Carson Coma basszusgitárosával

sinco_carsoncoma_190926budapestpark_018.jpg

A Carson Coma novemberben ünnepli az első születésnapját az Akvárium Klubban. A hattagú együttes üdítő színfolt a mai magyar zenei életben: állandó jókedvükkel és a hatvanas éveket idéző, bohókás stílusukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe. Ma már lelkes rajongótábor követi őket koncertről koncertre. A banda basszusgitárosával, Jónás Attilával készítettem interjút.

Már a találkozó helyszíne is árulkodó: Attila javaslatára az Úri muri nevű „mulatóban” ülünk le beszélgetni. Oda érkezve mintha hirtelen vagy 50 évet utaznék vissza az időben. A bejárati cégéren egy cilinderes úriember söröskorsót szorongat, a bejárat előtt pedig első pillantásra maga James Dean fogad, félvállra vetett kabáttal, lazán hátrafésült hajjal, a legsötétebb napszemüvegben, szájában az elmaradhatatlan cigarettával. Kétszer kell odanéznem, mire rájövök, hogy nem az amerikai filmlegenda szelleme jelent meg nekem, hanem Jónás Attila az, aki időgép nélkül is sikeresen repít el a hatvanas évek világába. 

Mi inspirálta a zenei stílusodat? 

 

Azt nem mondanám, hogy kialakult stílusom lenne a zenekaron belül. Viszonylag friss vagyok, mint basszusgitáros, most alakul valami. De a többiek azt mondják, hogy ha én játszom, azt fel lehet ismerni, mert az kicsit olyan álomvilágszerű. Alapvetően a rock’n’rollból indultam ki. Elvis, Little Richard, Wanda Jackson, Eddie Cochran, ilyesmi. Aztán ahogy kezdtem felfedezni a különböző évek újabb és újabb stílusait, a rejtett gyöngyszemek tetszettek meg, az ilyen számok misztikussága mindig jobban megragadott. Például ott volt a Beatles, de ott volt Jet Harris is. Ezért is igyekszem mindig valami olyan megoldást találni a számon belül, ami megfelel zeneelméletileg is, de egyben váratlan is. Tehát, ha stílusba kell foglalnom, akkor „hivatalosan” az R’n’B és a rock’n’roll inspiráltak, bár valószínűleg két év múlva már sokkal pontosabban fogok tudni válaszolni erre a kérdésre, mert ez most pont egy „alakuló” korszakom.p1055253-min.jpg

A szólólemezed készítésekor mi volt számodra fontos?

 

Általánosságban igyekszem arra figyelni, hogy a muzsikámnak feszessége legyen. Hogy akár ne is kelljen ének hozzá, ahogy a szólóanyagomban sincs. Hogy a hangszerek olyanfajta masszát alkossanak, ami önmagában is megállja a helyét. 

Hogyan kerültél be a csapatba?

 

Még korábban volt egy zenekarom, amit általános iskolában alapítottam. Megnéztem egy filmet a Beatles megalakulásáról, és azt gondoltam, hogy ha Lennonnak ment, akkor nekem is menni fog. AC/DC-t meg Greenday-t játszottunk, kicsit szedett-vedett volt, de a miénk. Ez tartott másfél évig, aztán nyolcadik körül felbomlott. Utána tizedikben éreztem azt, hogy megint zenélni akarok. Akkoriban, 2015 elején hallottam először a Middlemist Red nevű együttest, ami nagyon tetszett. Pont elkezdett érdekelni a basszusgitár, nekik meg nagyon jó basszerosuk volt. Tavasszal poénból beírtam a ZenészApróba, hogy Middlemist Red, és a ZenészApró kiadta a Carson Comát, mint együttest, akik hasonló zenét játszanak, akik a hirdetésükben pedig pont basszusgitárost kerestek.

Megírtam nekik, hogy nincs se basszusgitárom, se basszusgitáros tudásom, de szeretnék jelentkezni a posztra, mert szívesen kipróbálnám magam. Mint kiderült, ez egy olyan hirdetés volt, amit már hónapokkal előtte adtak fel, és már nem is nézték az emaileket. Giorgio, a zenekar énekese teljesen véletlenül lépett be a fiókba, látta az üzenetemet és behívott. Egy kölcsön basszusgitárral mentem el és egyetlen számot, a The Doorstól a Riders On The Storm-ot tanultam meg, tudod, hogy kicsit lehessen “gizdázni”. Pár nap múlva mondták, hogy próbáljuk meg együtt. 

Milyen élmény volt az első nagy koncertetek? Mit változtatott meg?

 

Mielőtt ez az egész elkezdődött volna a tavaly november nyolcadikai bemutatkozó koncertünkkel, volt egy másik felállás ugyanezzel a névvel, de más emberek alkották a formációt. Akkoriban elég jó helyzetben voltam a zenekaron belül, szerettek a színpadon. Igazi sztárnak éreztem magam. Utána jött 14 hónap felkészülési időszak. Nagyon távol kerültem attól, ahol én jól érzem magam, a színpadtól. Teljesen leépült az a fajta nem is önbizalom, inkább önkép, ami „rám ragadt”. Lementem egy kis nyeszlett, nyüzüge akárkibe, teljesen magamba fordultam. Azt hittem, hogy a világ vége jött el, de. De aztán jött a november 8., az első nagy koncertünk, felmentem a színpadra, és az emberek sikongattak. 

Nem értettem, hiszen akkor még csak egyetlenegy klipünk volt kinn. A koncert után olyan fajta népszerűség kezdődött el, ami elég hamar elkábítja az embert. A hatodik, hetedik teltházas koncert után, ahol előzenekarként vettünk részt, már természetesnek tűntek ezek a dolgok:, a rajongás. Azt hiszed, hogy - ha nem is minden a tiéd -, de mindenből „jár” valami. Aztán van egy pillanat, amikor - ha te olyan ember vagy, aki meg akar maradni annak, aki addig is voltál - azt mondod, hogy állj. Nem szabad elszállni, elvégre nagyon az elején járunk még. Idén nyáron a fesztiválok közepette éreztem azt, hogy kezdek elkanászodni. Hála az égnek időben észre tudtam ezt venni, és azóta igyekszem kordában tartani a negatív oldalamat.

Mi segít a földön maradni?

 

Az, hogy nekem is fel kell kelnem hét órakor majdnem minden reggel. És az, hogy direkt vállalok olyan dolgokat, amik segítenek a földön maradni. Ha úgy tetszik, a civil életben is próbálok sikeres lenni a magam módján.

p1055091-min.jpg

Milyen ember az, aki ilyen zenét csinál?

 

A legfontosabb az, hogy milyen hatással van a hallgatókra, nem az, hogy ő maga milyen ember. De talán azt mondanám, hogy érzékeny ember az, aki ilyen zenét csinál, én legalábbis az vagyok. Érzékeny, mert reménykedem, és nem hiszek. Makacs… Csak csinálom, csinálom, csinálom, eszetlen módon, és a kudarc csak feltüzel. Van valami a fejemben, amit meg akarok csinálni, é. És ez nagyon sok szenvedéssel jár, hiszen erre kapcsolatok, munkalehetőségek mehetnek rá, erre akár egy egész élet is rámehet. Bizonyos értelemben bolond emberek vagyunk mi zenészek, mert egyetlenegy lapra teszünk fel mindent, amit ráadásul fel sem fordítottunk, és kettestől ászig bármi lehet.

Nemrég volt a negyedik Magyar Klipszemle, amin többek között megkaptátok a legjobb klipért járó díjat és a zsűri különdíját

 

Engem nagyon meglepett. A csapatban is mindenki nagyon elérzékenyült, nagy ölelkezések, a háborút megnyertük, a matróz megcsókolta a nőt, mint ’45-ben a fotón. Úgyhogy tényleg parádé volt, mindenki dáridózott. 

Innen hova tovább?

 

Nyilván jövőre is el szeretnénk vinni ezeket a díjakat, sőt felül akarjuk múlni magunkat. Nem dőlhetünk hátra. Olyan, hogy megnyugodjunk, szerintem nem lesz soha. Magamról legalábbis tudom, hogy soha nem leszek teljesen elégedett. 

 

A Carson Comát legközelebb november 15-én Pécsen, a Pécsi Est nevű helyen láthatjuk. November 30-án pedig Budapesten, az Akvárium KisHallban tartják első szülinapi zsúrjukat, amelyre már kaphatók a jegyek.

címlapfotó: Budapest Park

portréfotók: Mezei Marcell

 

2019. november 7. 

Sütő Judit Nóra

 

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog” Tovább
Korszakos Könyvek - Személyes ismeretség Platónnal? 

Korszakos Könyvek - Személyes ismeretség Platónnal? 

– Bemutatjuk a Korszakos Könyvek képzési programot

korszakos_konyvek.jpg

A Korszakos Könyvek képzési program a 2018-as tavaszi félévben indult el első éves hallgatók számára a Corvinuson, és mondhatni egyedülálló az egyetem kínálatában. A program alapötletét adó „Great Books” kurzus keretei között a St. John’s College-ban, a Chicagói Egyetemen, valamint több másik, a világ élvonalához tartozó intézményben már évtizedek óta adott a lehetőség a hallgatóknak, hogy mélyebb társadalomelméleti-filozófiai tudásra tegyenek szert. Egyre elterjedtebb ugyanis az a nézet, hogy a bölcsészettudományi ismeretek elengedhetetlen részét képezik nem csupán az általános műveltségnek, hanem a sikeres szakmai életnek is.

A „haszontalan” szabadbölcsész program elvégzése ma a legjobb belépő a tech világába. - írta a Forbes magazin 2015. júliusában.

Ezt a különleges tudásanyagot kívánja átadni a Corvinus Korszakos Könyvek programja. Mivel egy közgazdásznak is éppen olyan hasznos lehet a képzés, mint egy politológusnak, bármelyik szakról jelentkezhettünk rá és mindannyian ugyanazt a felvételit írhattuk. A végül kialakult, kis létszámú szemináriumi csoport vegyes összetétele elősegíti a látásmódok ütköztetését és az egymástól való tanulás lehetőségét. Termékenyebb viták alakulnak ki, és olyan álláspontokat fogalmaznak meg más karok hallgatói, melyek nekünk, kommunikáció- és médiatudomány szakosoknak, eszünkbe sem jutnának. Az egyetemnek a perspektíva-tágítás, a tudás iránti fogékonyság és nyitottságnak a színterének kellene lennie, amihez ez a kurzus termékenyen hozzájárul. 

A program tartalma

A program öt féléven ível át, így összesen öt kurzusból áll. A tárgyak olyan korszakalkotó művekre épülnek, amelyek örök kérdésekkel foglalkoznak és alapjaiban határozzák meg a nyugati civilizációt és a saját kultúránkat. Így mindazon elvek gyökerei, melyek gondolkodásmódunk, véleményalkotásunk alapjául szolgálnak, lassanként feltárulnak előttünk, és azzal, hogy olvasunk és gondolkozunk, mi magunk is aktívan részt veszünk a feltárási folyamatban. Mivel fél évig csak egy művel foglalkozunk, kellően bele tudunk merülni az alkotás kontextusába, a szerző alapvetéseibe, világnézetébe, az őt érő és rá hatást gyakorló tényezők megismerésébe is. A program ezért túlmutat a hagyományos, 21. századi felsőoktatáson és valami régi-illatút hoz.

A művek segítségével jobban megismerhetjük a nyugati társadalmi együttélés alapköveit is. A zsidó-keresztény hagyományhoz a Biblia mélyebb vizsgálata, a joghoz Arisztotelész útján jutunk el a félévek során. Platón pedig a kiindulópont, az első mérföldkő önmagunk és saját társadalmunk szellemi építőköveinek megismerése irányába. Ebben a félévben Blaise Pascal Gondolatok című művével foglalkozunk, utána pedig Adam Smith és Max Weber korszakalkotó filozófiájával fogunk közelebbről megismerkedni.

 

Hogyan kerülünk közelebb Platónhoz?

Nem a hagyományos értelemben vett tanórákon veszünk részt, hanem közös eszmecserében, melynek feltétele a művek elmélyült olvasása. Egy olyan intenzív gondolkodási folyamaton megyünk keresztül, amire ritkán van alkalmunk a hétköznapokban.  Megtanuljuk értelmezni a szöveget és reflektálni olyan gondolatokra, amelyek az emberi együttélés legfőbb kérdésköreit feszegetik. Például megvitatjuk, milyen válaszokat kínál Platón, Arisztotelész vagy pár évszázaddal később Pascal arra, hogy min alapulnak a társadalmak. Ezeken az órákon van helye a személyes kötődések, vélemények megosztásának, fontos a hallottak-olvasottak magunkon való átszűrése, hiszen a tanultak fényében akár önmagunk jobb megértésére is lehetőségünk nyílhat. 

A közös eszmecsere és a nyugati gondolkodáskultúra alapjainak megismerése abban hordoz értéket, hogy visszanyúlunk a gyökereinkhez. Ez távlatot ad a múltnak, lelket a történelmünket és a jelenünket átitató eszméknek, és perspektívába helyezi individualista világlátásunkat. Olyan réteget húz az életünkre, amelytől nemcsak a gondolkodásunk válik komplexebbé, hanem ítéleteink is megfontoltabbak lesznek, önhittségünk pedig visszaszorul. Az egyetem ilyen képzésekkel érheti el legfőbb célját, hogy kritikusan gondolkodó, tág látókörrel rendelkező fiatalokat bocsásson ki a nagyvilágba, akik felismerik, hogy a régi gondolkodók bölcsessége közelebb vihet bennünket önmagunk és a világ megismeréséhez.

Az idei tanévben november végén lesz a felvételi a Korszakos Könyvek programra, amire bármelyik elsőéves hallgató jelentkezhet!

kép: Szép Zsóka

 

2019. november 6.

Lázár Fruzsina és Taxner Tünde

Korszakos Könyvek - Személyes ismeretség Platónnal?  Tovább