Közgazdász Online


Zöldülj otthon! 1. rész - Környezettudatos nagytakarítás

Zöldülj otthon! 1. rész - Környezettudatos nagytakarítás

img_2917-min.JPG

Hulladékmentes életmód, környezetvédelmi mozgalmak és innovatív, zöld márkák - biztosan hallottál már olyanokról, akik egy évben csak egy befőttesüvegnyi szemetet termelnek, vagy csak használt ruhákat vásárolnak. Cikksorozatunkban bevezetünk a környezettudatos életmódba: megmutatjuk az első apró, egyszerű, költséghatékony lépéseket, inspirációt és tanácsokat adunk mindenkinek, akit érdekel a Föld védelme. Ebben az első részben az otthoni zöld megoldásokat foglaltuk össze, hogy hogyan lehet környezettudatosabb háztartást vezetni.

Írták: Sipos Sára és Taxner Tünde / Képek: Veress Luca (@greenmilla_)

Tudatos vásárlás

Ha elhatároztad, hogy megpróbálsz odafigyelni a környezet védelmére, fontos a kicsi, de mégis jelentőségteljes döntések meghozatala. A tudatosság az átgondolt választásokkal kezdődi: mikor jobban figyelünk olyan aspektusokra is, amikre korábban nem fordítottunk energiát. Például vásárláskor az ár és a kialakítás mellett megnézzük azt is, hogy milyen csomagolásban van a termék, mit lehet tudni a márkáról és a gyártási, forgalmazási folyamatokról. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy órákig  tanácstalanul állunk a polcok előtt, de ha szeretnénk változtatni, az első legfontosabb lépcső az odafigyelés útján a tájékozódás.

img_2848-min.JPGA háztartási cikkek sokszor masszív műanyag flakonokban vannak, és vegyszerek, tehát vigyáznunk kell arra, hogyan érintkezünk velük, mennyit és pontosan mire használunk belőlük (hétköznapi mérgeinkről jó összefoglalót találsz ebben a cikkben). Vannak azonban természetes alapanyagokból előállított tisztítószerek is, melyeknek még a csomagolása is lebomló vagy újra felhasználható. Egy egyedülálló magyar innováció eredményeképpen kifejlesztettek már olyan tisztítószereket is, melyeket hulladék újrahasznosítása során állítanak elő. A kutatók rájöttek arra, hogyan lehet a szennyvíztisztítás szükségesen keletkező melléktermékeiből hasznos anyagot, ecetsavat kinyerni, így a szerek hatékonysága vetekszik a mesterséges alapúakkal, mégis bőrbarát, állatbarát és gyerekbarát is (itt olvashatsz vagy ebben a videóban láthatsz többet róla). 

img_2941-min.JPGA termékek csomagolása is fontos szempont, amire a környezettudatos életmód részeként érdemes odafigyelni. Igyekezzünk saját, tartós tárgyakat beszerezni, például kulacsot, bevásárlóhálót vagy anyagzsákokat, használjunk kosarat és újratölthető üvegeket. Az egyszeri nagyobb beruházás hosszú távon megtérülhet, ráadásul így kénytelenek vagyunk előre megtervezni, mit fogunk venni - hiszen be kell hozzá készíteni a tartókat is - ezért talán kevésbé csábulunk el az édességek előtt, és nem veszünk felesleges háztartási termékeket sem. Budapesten több csomagolásmentes bolt található, ahol ecetet, szódabikarbónát és más, tisztításhoz szükséges alapanyagokat akár nagyobb mennyiségben, saját tárolóüvegbe töltve tudunk beszerezni. De mit tudunk kezdeni ezekkel a hétköznapi anyagokkal?

 

Csináld magadnak!

A tudatos vásárlás mellett akár saját magunknak is előállíthatjuk az otthonunk tisztán tartásához szükséges szereket. Pár olyan egyszerű, gyorsan elkészíthető tisztítószer receptjét gyűjtöttük össze nektek, amik akár egyetemista életvitel mellett is beválhatnak.

Ablak, üvegfelületek  

Ablaktisztításhoz, de egyéb üvegfelületekhez is kiváló az ecet. 2 dl csapvizet keverj össze 0,5 dl ecettel (ehhez 10 és 20% ecet is megfelelő), illetve - ha így még zavar a szaga -, opcionálisan pár csepp illóolajat adj hozzá. Ha találsz otthon régebbi, már kifogyott szórófejes üveget, abba töltsd az ablaktisztítót, de akár vehetsz is. A meglévő műanyag üveg ilyen módon való újrahasznosítása is remek lehetőség a környezetterhelés csökkentésére!

  • Először fújd le az üvegfelületet!
  • Menj át rajta egy vizes ronggyal!
  • Végül töröld szárazra tiszta pamut vagy vászon anyaggal!

img_2677-min.JPG

Általános fürdőszobai tisztító

Ezzel a nagyon egyszerű tisztítószerrel a fürdőszoba egészét ki lehet takarítani, mehet belőle a csapokra, WC-re, kádra és csempére is. Keverj össze 2 dl forralt vizet 3 teáskanál citromsavval, töltsd ugyanúgy szórófejes üvegbe. Ha szeretnél, pár csepp illóolajat is adhatsz hozzá. Fújd rá a felületre, hagyd hatni pár percig, a makacs koszt súrold meg egy régi fogkefével vagy szivaccsal. Végül valamilyen törlőronggyal, anyaggal töröld szárazra a felületet. A citromsav oldja a vízkövet is, és jó választás akkor is, ha rosszul vagy az ecetszagtól.

Konyhai zsíroldás

A környezetbarát tűzhelytisztításhoz használhatsz kiszuperált fogkefét, dörzsikefét vagy akár valamilyen puhább anyagot, nehogy összekarcold. Nem lesz másra szükséged a zsírfoltok eltávolítására, csak vízre és szódabikarbónára (a folyamatot képekkel illusztrálva itt is elolvashatod).

  • Úgy keverd össze a szódabikarbónát vízzel, hogy pasztás állagú legyen.
  • Adhatsz hozzá illóolajat a kellemesebb szag kedvéért.
  • Mártsd bele a kefét a keverékbe, és dörzsöld át vele a tűzhelyet.
  • Ha minden szennyeződést eltávolítottál, egy ronggyal gyűjtsd össze a koszt, és tisztítsd meg a felületet vízzel.
  • A csillogás érdekében utólag citromsavval vagy egy félbevágott citrommal is átkenheted a megtisztított területet.

img_2679-min.JPG

Inspiráció

Minden kezdet nehéz - szokták mondani, és nincs ez másként a “zöldülésben” sem. Ha már szemezgetsz az életmódod alakításával, de nehezen teszed meg az első lépéseket ezen az úton, akkor keress inspirációt hozzá! A közösségi média világában sokan foglalkoznak a témával, ha csupán a #zerowaste-re rákeresel, rengeteg szép képet, hasznos bejegyzést találhatsz. Van pár kedvenc hazai oldalunk, akik a tippeken, recepteken túl inspirációt és segítséget is nyújtanak a hétköznapokban. Kövessétek akár Wertán Sára (@aboutahome), Bitay Andi (@andibitay), Kump Edina (@hulladekmentes), Antal Éva (@vaszonzsakoslany) vagy Döbrösi Laura (@dobrosilaurawerk) instagram oldalát, de nekünk nagy favorit a ZeroHero webshopja és magazinja is. 

Szerencsére az ismerősök, barátok között is mindig akadnak elhivatott példaképek, mint például Veress Luca, akit @greenmilla_ néven találtok meg az Instagramon. Luca urbanisztikát tanul Angliában, hobbiként pedig a fenntartható életmódot tűzte zászlajára. A cikkünkben megjelenő képeket is ő készítette, ezúton is köszönjük neki a közreműködést! 

Ha szeretnéd zöldebbé tenni a háztartásod, akkor az egyik legfontosabb, hogy tudatosítsd a kis lépések fontosságát. Nem baj, ha nem sikerül rögtön minden elsőre. Nem kell azonnal az összes tisztítószert kidobni, ha van még az üvegben, előbb használd el őket. Egyszerre elég egy apró dolgon változtatni, ahhoz hozzászokni, ezután jöhet a következő. Jó nézegetni az inspirációs oldalakat, de ne érezd magad rosszul, ha nem tudod egyből az összes tippet és receptet, hiszen valahol el kell kezdeni. Saját tapasztalataink alapján mondhatjuk, hogy mindig könnyebb, ha valakivel együtt tudod elkezdeni a zöldülést. Próbáljátok ki a recepteket közösen, vagy készíts egy adagot a barátaidnak, a családodnak is, hogy egymást segítve induljatok el ezen az úton.

 

2020. május 29.

Zöldülj otthon! 1. rész - Környezettudatos nagytakarítás Tovább
Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival

Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival

practice_living_kreativ11.jpg

A Practice living Tevékenységtervező segít rendezni az életünket egy olyan új élethelyzetben, mint akár a koronavírus-okozta krízis. A letisztult, dizájnos és ingyenesen elérhető füzetet bármelyik olyan életpillanatban elővehetjük, amiben úgy érezzük, szükségünk van a napirendünk alapos átgondolására, az újratervezésre. A Tevékenységtervező alkotói az elmúlt másfél hónap alatt olaszországi karanténlakókat interjúvoltak meg, home officeban hozták létre az új terméket, és sok olyan problémát feltártak, ami minket, egyetemistákat is nap mint nap érint. Mesélnek az alkotás izgalmas, innovatív folyamatáról, és arról, hogyan tudjuk hatékonyan használni, miért éri meg egyáltalán kitölteni a Tevékenységtervezőt.

Írta: Taxner Tünde / Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper

Beszélgetőpartnereink:

  • Miklya Attila product owner, projektvezető. Attila viselkedéselemző, jelenleg mesterszakos pszichológia hallgató, a Pine Design és Demola Budapest munkatársa. 
  • Szilvás Fanni ötletgazda, a design csapat tagja. Fanni pszichológus, ugyancsak mindkét cég munkatársa.
  • Jakobovits Kitti ötletgazda, a design csapat tagja, pszichológus és irodalomterapeuta
  • Csányi Gabriella a Pine Design társalapítója és ügyvezetője

A Tevékenységtervezőt innen tudjátok ingyenesen letölteni: https://www.practiceliving.org/hu

Elsődlegesen kinek ajánlanátok a Tevékenységtervezőt?

miklya_attila.jpgAttila: Nagyon sok embernek releváns probléma, hogy egyik napról a másikra megváltozik a napirendje. Ezek problémák eddig is léteztek, ezután is létezni fognak, sokan a GYES-re vonuláshoz vagy a külföldre költözéshez hasonlítják a mostani, koronavírus okozta helyzetet. Nem véletlenül, hiszen egyik napról a másikra teljesen megváltozik a társas környezeted, és hogy mit tudsz csinálni. De az is jó termékhasználat, ha most csak átlapozod a füzetet, megérted, hogy mire jó, és majd előveszed amikor releváns lesz. (A képen Miklya Attila)

szilvas_fanni.jpgFanni: Ha el kellene képzelni egy célcsoportunkat jól reprezentáló személyt, akkor lehetne az az ember, akinek kedve támad egy kis önismerethez,  akinek felszabadult valamennyi ideje vagy akár nem szabadult fel semennyi ideje, de szeretné úgy érezni, hogy mégis. Pont a múlt héten beszélgettünk nyugdíjas korúakkal, az Életet az éveknek Egyesület tagjaival a füzetről, mert ez a helyzet nem csak a járvány idején aktuális, hanem nagyon sokban hasonlít arra az életszakaszra is, amikor az ember nyugdíjba megy, felborul a napirendje és újra kell szervezni. (A képen Szilvás Fanni)

Mindenkinek más lehet a füzet egysoros üzenete, nekem az, hogy csak próbálgatás útján lehet megközelíteni az egyensúlyt az életünkben azok között a dolgok között, amiket kell és amiket szeretnénk kivitelezni.

Szerintem a célcsoportunkba az tartozik, aki gyakorlással szeretné megközelíteni az érintett témákat.

practice_living_kreativ_7.jpg

Mi az a fontos problémakör, amire a tervező épít?

jakobovits_kitti.jpgKitti: Sokáig fogalmazódott bennem a „nem baj” kérdésköre. Amikor beütött a karantén, ami egy mindenkit megrázó krízis volt, nagyon hirtelen és nagyon hevesen jött rá egy erőteljes pozitív reakció is. Azt kezdtem el érezni magamon, és sok klienstől, ismerőstől jött olyan visszajelzés, hogy már az is szorongató, hogy válságban a világ, de a másik oldalon ott vannak azok az üzenetek is, hogy olvass ki azonnal 3 könyvet vagy gyúrd ki magad, mert most van időd rá. Ezek eredetileg jó unaloműző javaslatok voltak, de nagy mennyiségben érkeztek, és az a felszólítás kötődhetett hozzájuk, hogy most aktívan kell időt tölteni mindennel. (A képen Jakobovits Kitti)

A két véglet között nem volt meg annak a lehetősége, hogy kicsit leüljek, és azt mondjam: én most rohadtul szorongok, nem tudom mi lesz, nem csak a járványtól félek, hanem lehet egy csomó közvetett szorongásfaktor is, például az állásomat, a családomat féltem, és oké, elolvastam egy novellát, de nem tudok hirtelen végigolvasni egy Háború és Békét.

Azt fogalmaztam meg, hogy nem baj az, ha valaki nem áll át pár hét alatt teljesen pozitívba, és egyelőre nem tudja, hogy mi legyen. A füzet eszköz lehet akkor,  ha még nem tudod, mi legyen. Elkezded kitölteni, és közben kicsit közelebb jutsz a megfejtéshez.

practice_living_kreativ10.jpg

Hogyan indult a projekt?

Attila: A projekt nagyjából akkor indult, amikor a koronavírus miatti veszélyhelyzetet európai országokban is kihirdették. Nagyon sok és intenzív emberi reakciót váltott ki hirtelen, és kényszerített helyzetek álltak elő, ezért nagyon sok fájdalompont szinkronizáltan, tömeges szinten jelent meg. Ötlet az elején nem volt, csak egy design szemléletű nyitottság, hogy értsük meg, mi történik most az emberekkel.

Fanni: Pszichológusként nagyon érdekelnek minket a ritka adatgyűjtési lehetőségek. Az elején nem tudtuk, hogy milyen kimenetel felé haladunk, az interjúk egy akadémiai kutatást előkészítő adatgyűjtési folyamat vagy akár egy design folyamat első lépései lesznek-e. Az volt az érdekes, hogy feltáró jellegű interjúzással kezdtünk, és kiestek belőle olyan témák, amikre egy terméktervezési folyamatot tudtunk építeni.

csanyi_gabi.jpgKitti: Engem Attila vont be a projektbe, és azonnal csatlakoztam, hiszen azt láttam, hogy egy olyan lelkiállapot megoldására szeretnénk valamit tervezni, aminek nagyon fontos eleme a gondolataink íráson keresztül való megfogalmazása, és úgy éreztem, ez az, amihez a szakmámmal nagyon jól hozzá tudok járulni.

Gabi: Leginkább azért figyeltünk fel az ötletre, mert a Pine Designnál nem csak digitális termékek fejlesztésével foglalkozunk, hanem nagyon szeretjük támogatni az olyan korai fázisú vállalkozásokat vagy saját projekteket, amiknek van valamilyen társadalmi hatása. Nekünk nem volt kérdés, hogy beleszálljunk, és támogassuk Fannit és Attilát. (A képen Csányi Gabriella)

Hogyan alakult ki a termék?

partos_claudia.jpgFanni: Március 11-én, amikor még nem lehetett tudni itthon, hogy mennyire lesz komoly a járványhelyzet, Olaszországban már eléggé eszkalálódott. Ez egy nagy lehetőséget jelentett, hiszen pszichológusként nagyon ritka az a helyzet, amikor kutatóként hozzáférsz extrém helyzetben lévő emberekhez, és nekik van arra lehetőségük, hogy szánjanak rád időt, és egy interjú keretében 1-2 órát elbeszélgessetek. Lombardiában, ahol komoly gócpontja volt a járványnak, kezdtünk el embereket toborozni, akik nyitottak voltak arra, hogy megosszák velünk az élményeiket. Nem előfeltevésekkel álltunk neki a beszélgetéseknek, hanem az volt a célunk, hogy derüljenek ki azok a témák, amik a legjobban érintik őket. (A képen Pártos Claudia, a design csapat tagja)

Attila: Azt nagyjából láttuk, hogy egy idő után az interjúkban ismétlődtek a témák. A pánikreakciókon az emberek túl vannak, elkezdenek hozzászokni ehhez az új, kényszerített helyzethez, elkezdenek unatkozni, rengeteg idejük felszabadul.

Körvonalazódott egy problémafelhő, aminek a kulcsszavai az unalom, a szétzilálódott időérzékelés, a napirend megváltozása és az ezzel való küzdelem voltak.

A Demola Budapest és a Pine Design döntéshozói segítőkészen mögénk álltak. Aztán egy design folyamatban a sok téma közül kiválasztottuk a napirendváltozás problémakörét mint egy termékkel jól becélozható témát. A füzetet mint megfelelő formátumot gyorsan megtaláltuk. Elkezdtünk ötletelni a feladatokon, hogy honnan hová szeretnénk eljuttatni a felhasználókat, majd belementünk a részletek kitalálásába. Az első pillanattól kezdve sietősre fogtuk a tempót, mert az volt a fejünkben, hogy a lombardiai magyarok három héttel vannak előttünk, és a korlátozások hamar Magyarországra is el fognak érni.

Fanni: Mégis a fejünkben az elejétől kezdve nem egy korona-specifikus terv volt, hanem próbáltunk olyan irányba elmenni, hogyolyan terméket tervezzünk, aminek nem csak ebben a helyzetben van relevanciája.

practice_living_kreativ_8.jpgViszont most érhet sokunkat egy olyan intenzív élménycsomag, hogy igény van arra, hogy sokan kipróbálják. 

Egy másik fontos szempont, ami hozzátartozik a folyamathoz, hogy minden kutatási tevékenységnél az etikai megfontolások első helyen kell, hogy legyenek. Nagyon fontos volt nekünk, hogy olyan irányt jelöljünk ki, ami a lehető legkevesebb pszichológiai rizikóval jár. Ez a helyzet sokfajta tartalmat felhozhat, a gyásztól kezdve akár komolyabb szintű szorongásig, amire nem kínálunk megoldást. Nagyon fontos, hogy ez nem egy terápiás eszköz. 
nagy_oszkar.jpg

A teljes tervezőcsapat:

  • Design lead: Miklya Attila
  • Design csapat: Jakobovits Kitti, Kunos Anna, Nagy Oszkár, Pártos Claudia, Szilvás Fanni
  • Grafika: Csizik Balázs

A Tevékenységtervezőt innen tudjátok letölteni: https://www.practiceliving.org/hu 

(A képen Nagy Oszkár, a design csapat tagja)

Hogyan tudtatok ebben az helyzetben sikeresen együtt dolgozni?

Gabi: Nagyon érdekes, hogy az egész termékfejlesztési folyamat home officeban történt, ami azért különleges, mert a design sprintek klasszikusan öt vagy hét naposak, és szinte kötelező, hogy a résztvevők összejöjjenek és egy térben dolgozzanak, ami nagyon értékessé teszi őket, hiszen több területről jönnek a szakemberek és a személyesen vesznek részt az alkotási folyamatban. Nekem nagyon érdekes volt, hogy határidőre egy ilyen értékes termék alakult ki úgy, hogy közben személyesen senki nem találkozott senkivel. 

kunos_anna.jpgFanni: Szerintem nagyon sokat javít a hatékonyságon a megelőlegezett bizalom, amivel nekiálltunk a közös munkának. Nem szoktunk olyan dolgokon aggódni, hogy vajon dolgozik-e a másik eleget, nem ellenőrizgetjük a másik hatékonyságát. Ez nagyon sokat lendített ezen a helyzeten. 

Módszertani szempontból pedig van egy olyan pont, aminek jót tesz a home office. Jó, ha az egyéni meg a csoportos megoldások tudnak váltakozni. Szerintem egészen más minőségű lesz az olyan egyéni gondolkodási folyamatok kimenetele, amit a saját környezetemben és munkastílusomban végzek, mint amit egy irodában. Valamint sokkal rugalmasabban hozzá lehet igazítani így a munkát a csapattagok szükségleteihez. Home officeból sokkal jobban tudtunk egymáshoz igazodni. (A képen Kunos Anna, a design csapat tagja) 

 

Hogyan hatékony a tervező kitöltése? Mennyi időt érdemes rászánni?

Attila: Átfutod és forgatod magadban a kérdéseket pár napig, mert sok az asszociatív, nyitott kérdés, amire nem fogod rögtön tudni tudni a választ. Mindenképp jót tesz, ha alszol rá egyet, utána egy-másfél óra alatt nagyjából ki lehet tölteni. A visszajelzések alapján maga a fókuszált idő lehet, hogy rövid, de hosszabb idő amíg dolgozol rajta, vagy amíg dolgoznak rajtad a kérdések. Amikor teszteltük, arra is törekedtünk, hogy ne legyen túl absztrakt, ne akadjon el senki teljesen, de azért legyen kihívás, hiszen kicsit arról is szól a kitöltés, hogy felismerd, hogy így még sosem gondolkodtál el a napjaidról, a tevékenységeidről.

practice_living_kreativ_9.jpgFanni: Szerintem a hatékonyságról alkotott elképzelések egy része kontraproduktív, mert nincs jól belekalkulálva az az idő, amikor az ember kiüríti az agyát és mentesíti a kognitív terhelés alól. Ezeket a szüneteket, ha nem ütemezzük be, akkor hosszú távon nem fog megvalósulni a hatékonyság vagy a jól szervezett életmód. A hatékonyságnak a semmittevés velejárója, és gyakorolni kell, hogy hogyan lehet az is minőségi.

Azt ajánljátok a füzet elején, hogy minden választ írjunk le. Miért tartjátok fontosnak az írást? 

Kitti: Azért tartom sokkal fontosabbnak, hogy egy gondolatmenetet leírjunk, ahelyett, hogy csak végig gondolnánk, mert úgy képzelem el, hogy sok ember agya úgy működik, hogy rengeteg gondolat kavarog benne, egyik félbeszakítja a másikat, átveszi a helyét, ütköznek egymással.

Ha elkezded őket leírni, olyan mintha az egész gondolathalmazt az írás beszívná és struktúrába rakná.

Azzal, hogy elkezded írni, rá vagy kényszerítve, hogy lineárisan gondold végig a dolgokat, mert egyszerre csak egy dolgot tudsz leírni.

A végén pedig rá tudsz nézni, és nem felejted el amit kettővel ezelőtt gondoltál, hanem ott van a nyoma. A füzetet kitöltése olyan, mint valamilyen folyamatábra: mire a végére érsz és visszalapozod, megláthatod, hogy honnan hova jutottál el közben. Látod, másfél óra alatt miken futtattad végig a gondolataidat, mi az, amit meg akarsz ebből tartani, mi az, ami azzal, hogy ott hagytad a papíron, kiégett, el tudtad engedni. Az is nagyon fontos funkciója az írásnak, hogy ki tudsz rakni magadból bizonyos dolgokat, és már az is felszabadító lehet, hogy kicsit eltávolítod magadtól a gondolataidat. 
practice_living_kreativ2.jpg

Milyen felhasználói visszajelzéseket kaptatok eddig?

Gabi: Túlnyomóan nagyon pozitívak voltak a visszajelzések, nem csak magára a füzetre és a tartalmára, de a designra is. Személyesen is sok köszönőüzenetet kaptam, a legtöbben azt mondták, hogy ez most nagyon betalált. Nagyon sokan küszködnek azzal a helyzettel, hogy extrovertált személyiségek, nem bírják a bezártságot, a home officet vagy felborult az életük. Ők is úgy érzik, hogy most alkotni kellene, szeretnének valamit kezdeni a szabadidejükkel csak nem tudják, hogyan rendszerezzék a tevékenységeiket, hogyan barátkozzanak meg az új helyzettel. Páran említették azt is, hogy nagyon tetszik nekik az is, hogy ez nem megint egy koronavírus-specifikus megoldás, többen akár ismételten is kitöltenék, látják, hogy egy új szituációban is hasznos lehet majd számukra. 

Készült: 2020. április 14.

Grafikák: Csizik Balázs, forrás: Hype & Hyper

Praktikus és innovatív megoldás egy felborult élet újratervezéséhez – Interjú a Practice living Tevékenységtervező alkotóival Tovább
Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz  – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával

Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával

molnarlevente1.jpg

Az emberségünk egyik legfontosabb és legérzékenyebb eleme az egymáshoz kapcsolódás. Azonban sosem tudhatjuk biztosan, mi játszódik le a másik fejében, milyen kölcsönhatásba kerülnek egymással a szavaink, gesztusaink, értékeink – és emiatt néha egészen váratlan helyzetekben találhatjuk magunkat. Hogyan legyünk valóban önmagunk, hogyan engedjük meg a másiknak, hogy ő is önmaga lehessen mellettünk, hogyan éljük meg az őszinte és ösztönös reakcióinkat, anélkül, hogy belső gátlásaink megakadályoznának minket ebben? Az improvizációban megtapasztalhatjuk ezt. De mi is az impró? Szakma, hobbi, létforma, önismereti eszköz? Molnár Leventével, improvizációs és szinkronszínésszel, a Momentán Társulat alapító tagjával beszélgettünk.

Írta: Lázár Fruzsina

 

Kérlek, mutasd be magad valamivel, amit más mondott rólad, és úgy érzed, jellemez téged!

A szüleim annak idején azt mesélték rólam, hogy nagyon kíváncsi és érdeklődő kisgyerek voltam. Például, ha egy szerelő jött hozzánk, mindig érdekelt, hogy „hogyan csinálja”, mi a dolgok mechanizmusa. Végül nem lettem műszaki ember, de azt tudom, hogy a szüleim ezt gyakran szóvá tették, megkérdeztek engem dolgokkal kapcsolatban, hogy „szerinted ez hogy van?”. Sokat adott, hogy ezt az elemi kíváncsiságot nem megölték, hanem táplálták bennem. A mai napig kíváncsi vagyok: az improvizációban vagy a szinkronszakmában nem csak az érdekel, hogy a kész produktum milyen, hanem hogy milyen út vezet hozzá, mik az összetevői, hogyan épül fel a nulláról.

 molnarlevente2.jpgMikortól tudtad, hogy színész vagy?

Ez érdekes – bennem is kérdés, hogy vajon az vagyok-e. Kilencéves koromban kerültünk be a húgommal egy drámajáték-stúdióba, itt két évet töltöttünk, aztán egyszer az anyukám olvasott egy hirdetést az újságban Pécsi Ildikó és Demjén Imre szinkroniskolájáról, ahová jelentkeztünk és felvételt is nyertünk. Ez kilencvenegyben volt, én kilencvenkettőben elkerültem Földessy Margithoz [színművész, a Színjáték Dráma-Stúdió művészeti vezetője], ahol sok évet töltöttem el. Gimnázium után az ELTE-re jelentkeztem, angol-magyar szakon végeztem. Ekkoriban alakult meg a Momentán Társulat – Simonyi Balázs fogta össze a szerveződést, és kortárs magyar irodalmi felolvasóesteket tartottunk. A társulat később ebből szerveződött át improvizációs színházzá. Magyarországon akkor még nem volt ennek nagy hagyománya – egy angol társulatot ismertünk még ebben a műfajban –, ezért az első időszakban rengeteg könyvet rendeltem külföldről, teljesen autodidakta módon képeztük magunkat. Én 2013-ban jutottam el egy külföldi improvizációs fesztiválra, ahol mondhatni, kinyílt előttem ez a világ. Az azóta eltelt hét évben is folyamatosan képeztem magam. Ez pedig visszavezet a kérdésedhez: mindig dilemma bennem, hogy imprós, imprószínész vagy színész… Azt, hogy imprószínész, szívesen vállalom, és ha az ember kiáll a színpadra, vállalni is kell – de végső soron a nézőknél van a döntés, hogy melyik minőségedben állsz előttük. [A képen Molnár Levente és Jordán Adél.] 

 

Szóval akkor benned, belül nem nagyon válik szét, hogy imprós, színész vagy Molnár Levente…

Számomra az improvizáció nem egy tudatosan választott dolog volt, hanem az életem során jöttek lehetőségek, én pedig éltem velük, és most ott tartok, ahol. De nem, nem válik szét bennem, nincsenek belül elkülönülő fachok – számomra például a szinkronszínészet sem egy külön kategória. Gyakran felismerik a hangom, és szóba kerül, hogy szinkronszínész vagyok, de ezt általában visszadobom: nem szinkronszínész, hanem egy imprószínész, aki egyébként szinkronizál is.

 

Az oldaladon azt írod, az improvizáció számodra teremtés – a Cambridge Dictionary definíciója szerint az improvizáció az, amikor a pillanatnyilag elérhető eszközök segítségével létrehozunk valamit. Előkerülnek még a „nem tervezettség”, a „feltalálás” kifejezések. Bárki tud improvizálni?

Szerintem igen. Méghozzá azért, mert a teremtő erő és a játékosság minden emberben benne van. A kisgyerekeknél ez még erős: ők olyan könnyedén játszanak bármilyen tárggyal, olyan egyszerűen teremtenek a saját fantáziájukkal egész világokat, amelyekben ők és az őket körülvevő tárgyak a szereplők. Az én célom a workshopokon az, hogy ezt a játékosságot megteremtsük, újrateremtsük. Ehhez ki kell alakulnia egyfajta bizalomnak, ami lehetővé teszi a közös játékot, illetve, hogy mindenki meglássa magában a képességet, hogy tulajdonképpen bármit teremthet, ennek csak a képzelete szab határt. Ez az impróoktatás része, de a színpadon is ugyanígy működik. A definíció azért jó, mert „pillanatnyi eszközökkel” hozunk létre valamit. Az, hogy mire vagyok képes, és ezt kit tudom-e hozni magamból, estéről estére változik az emberben. Nemcsak én vagyok hatással másra, hanem mások is hatással vannak rám: azok, akikkel játszom és a közönség is. Nálunk az előadások nagy része interaktív, a nézők beleszólhatnak, adhatnak bizonyos ötleteket – mindez a formátumtól függ, vannak nagyon és kevésbé interaktív előadások –, és még a legkevesebb interakcióval működő előadásoknál is meghatározó, hogy a nézőktől milyen energiákat kapunk.

 

Akkor az imprónak van egy intenzív önismereti oldala is?

Én estéről estére küzdök a saját akadályaimmal, gátlásaimmal, bizonyos szinteket nem mindig tudok megugrani. Állandóan törekszem arra, hogy feloldjam ezeket, és itt jön be a képbe az önismeret. Az impró folytonos visszajelzés önmagamnak: mi az, amit még be merek vállalni, mi az, amit nem, hol vannak bennem gátak, mi milyen hatással van rám és miért? [A képen Molnár Levente és Penke Bence] 

molnarlevente3.jpg
Lehetnek sémái az improvizációnak? Ezek nem ölik meg?

Igen, lehetnek. A sémák ugyanolyanok, mint az életünkben a biztonságot adó rutincselekvések. Például, hogy amikor elindulsz otthonról, nálad van-e a kulcsod, a telefonod, bezárod-e az ajtót… Ezek automatikusan működő dolgok. Ha elég sok előadást játszol egy csoporttal, teljesen természetes, hogy a csoportdinamikában kialakulnak bizonyos szerepek, és te is kialakítod a saját sémáidat: így tanulod meg, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami kevésbé. Ez egy teljesen természetes folyamat. A kérdés – és itt újra kapcsolódom az önismerethez –, hogy aztán ezekből ki akarsz-e lépni, akarsz-e valami mást kipróbálni. A sémák ugyanakkor biztonsági hálóként mindig jelen vannak, bármikor vissza lehet térni hozzájuk.  

 

Ezek szerint mi teszi a profi impróst?

Ez talán szintén az önismerettel kapcsolódik össze: az ember elfogadja magát olyannak, amilyen. Ez az impróban úgy jelenik meg, hogy merünk-e hibázni, belátjuk-e, hogy nem baj, ha esetleg nem sikerül egy-egy próbálkozásunk, mert ez is a tanulási folyamat része. Egyszer megkérdeztünk egy amerikai impróst, hogy mi egy imprós legjobb tulajdonsága. Akkor ő azt mondta, hogy nagyvonalúnak kell lenni: hiszen a színpadon néha úgy érzed, hogy szikrázol, minden működik, ezernyi ötleted van – de a többieknek is ugyanígy vannak ötletei, amiket szeretnének belerakni a közösbe. Olyankor hátra kell lépned, és teret adni nekik is.

Az impró egyik nagy szépségét az esendősége adja, illetve, hogy a pillanatban igaz. Egy jó imprós el tudja engedni a hibákat, és minden helyzetben nyitott tud maradni a világra, a körülötte lévőkre. Egy csomó improvizációs készséget, elméletet, amit tanítunk, az életben is ugyanúgy lehet alkalmazni. A nyitottság arra kell, hogy ne zárd bele magad a saját világodba, mert ha néha kitekintesz belőle, nagyon érdekes és fontos tapasztalatokkal gazdagodsz. Mind a színpadon, mind az életben.

 

A tanítás során volt valami igazán meghatározó élményed azzal kapcsolatban, hogy valaki nagyon erősen megélte, mire szabadítja fel őt az impró?

Rengeteg pozitív visszajelzést kapunk. Az már szerintem alapból jó, ha valaki eljön hozzánk tanulni, részt vesz egy ilyen képzésen, és arra a három órára, egy napra, két napra, amit nálunk tölt, kiszakad a mindennapi életéből, tud felhőtlenül nevetni egy kicsit. Nemrég kaptam egy üzenetet, amiben ez állt: „volt egy elképzelésem, hogy milyen lesz ez a workshop, és azért jöttem, hogy bizonyos készségeket megtanuljak, de aztán kiderült, hogy valami egészen mást kapok ettől, ami ugyanolyan építő számomra, csak meglep, hogy épp ilyen szempontból”. Volt olyan is, aki elmondta, hogy egy ilyen imprós képzésen jött rá arra, hogy nem szereti a munkáját, kilépett, és azóta mást csinál.
molnarlevente4.jpg

A Lev&Te különleges előadásforma: az általad hívott színészek sokkal kötöttebb háttérből érkeznek, mint te. Milyen ez az élmény, a közös munka?

Erről elsőnek ez jut eszembe: az improvizáció egyik atyjának van egy játéka, az a neve, hogy „a színész rémálma”. A szóban forgó rémálom, hogy a színpadon állva egyszer csak elfelejtik a szövegüket. Azt gondolom, hogy aki színésznek megy, többek között azért választja ezt a hivatást, mert szeret különböző karakterek bőrébe bújni, és alapvetően is játékos ember – még akkor is, ha ez a játék nagyon komolyan van véve, hiszen egy szerep eljátszását nagyfokú rákészülés, belső lelki munka előzi meg. Én külföldön láttam egy előadásformát, ahol egy imprós minden este más-más vendéget hívott meg magához.  Úgy gondoltam, izgalmas lenne hónapról hónapra elhívni egy-egy színészt, és közösen játszani. Itt a kérdés az, hogy mit tudunk egymásból kihozni: állunk a színpadon, és védőháló nélküli kötéltáncot járunk. Vajon mire gondol a másik, mit mond, hogyan mondja, ez hogyan indítja be a fantáziám, és mi az, amit ebből ketten össze tudunk hozni. Ez a nézők számára is érdekes, mert olyan helyzetben láthatnak mindkettőnket, ami nem megszokott egyikünk számára sem. Mivel én hónapról hónapra játszom így emberekkel, számomra egyrészt komfortos, másrészt viszont nem az, mert mindig más ember jön, és soha nincs előtte próba. Nyilván beszélgetünk egymással, de nem tanítom meg őket arra, hogyan kell improvizálni. Az imprótechnikai elemeket én teszem bele az előadásba, az az én felelősségem, ők csak azt az eszköztárat hozzák, ami amúgy is bennük van. Itt lehetőségük van arra, hogy szabadon megéljék a színjátszást, úgy, hogy semmi nincs megírva – mindez félelmetes, de hatalmas lehetőségeket rejt magában. [A kép egy Lev&Te előadás alkalmával készült Hartai Petra színésznővel.]

 

Egész életedben ezzel fogsz foglalkozni?

Hú, nem tudom. Nagyon szeretek tanítani, különböző emberekkel találkozni, akik az élet különböző területeiről jönnek, és klassz látni, hogy a képzéseinken mennyire felszabadulnak, mennyit változnak, hogyan alakul ki tizennyolc-húsz ismeretlen emberből egy csapat, hogyan válnak közösséggé… A színpadra is szeretek kiállni, mindegyik előadásformával, amit itt csinálunk. Azt gondolom, hogy bőven vannak még számomra kihívások a szakmában. Keith Johnstone, az impró egyik atyja, elmúlt 80 éves, nem áll már színpadra, de még mindig szokott workshopokat tartani. Az ő oldaláról nézve úgy érzem, még van időm azon gondolkozni, hogy mikor vonuljak vissza… Azt hiszem, sőt, nem is hiszem, remélem, hogy még hosszú évekig foglalkozhatok az improvizációval.

A Momentán Társulat előadásai jelenleg nem látogathatók, de elindították a Facebook-oldalukon a MomentánTV-t, ami ebben a helyzetben is biztosítja számunkra az improvizációs színház élményét. 

Képek: Momentán Társulat

2020. április 7.

Az impró szépsége, hogy a pillanatban igaz – Interjú Molnár Leventével, a Momentán Társulat alapító tagjával Tovább
Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak

Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak

dani.jpg

Egyetemistaként nehéz mindig odafigyelni a megfelelő táplálkozásra. Gyakran nincs elegendő idejük a diákoknak otthon sürgölődni a konyhában, vagy hiányzik a mindennapjaikból a rutinszerűség. Sok esetben olcsóbb bemenni egy büfébe, mint megvásárolni az alapanyagokat egy otthoni főzőcskézéshez. Vagy mégsem?

Sass Dani egy csapat Corvinusos diák által szervezett eseményen felvette a kesztyűt az egyetemisták körében uralkodóvá vált gyorsétterem, kétnapos pizza és zacskós leves szentháromságával. Az élő főzőbemutató során három fogásból álló, minden szempontból egyetemistabarát menüsort készített el, kevesebb, mint másfél óra alatt. Az ételek elkészültét követően természetesen nem maradhatott el a kóstolás, amely egyértelmű bizonyítékként szolgált arra, hogy rövid idő alatt, kevés alapanyagból is születhetnek elképesztően finom ételek, amelyekről nem utolsó sorban pontosan tudjuk, hogy milyen összetevőket tartalmaznak.

dsc_1982.jpgDani hihetetlenül laza, kíváncsi és lelkes, ami természetesen megmutatkozik a főzéshez való hozzáállásán is. „Én arra szeretnélek biztatni Titeket, hogy találjátok meg a saját ízléseteket és stílusotokat a konyhában. Bátran merjetek elrugaszkodni a szabályoktól és a kőbe vésett receptektől, hiszen számomra is az egyik legnagyobb motivációt a főzéshez a kísérletezés izgalma adja” – tanácsolja az egyetemistáknak.

Még a konyhában rutinos emberek is gyakran elkövetik a hibát, hogy ragaszkodnak a régi jól bevált dolgokhoz, azonban tanácsos nem lekorlátozni magunkat. Nem csak a burgonya és a rizs létezik, mint köret és az olasz és magyar konyhán túl is van élet. Rengeteg  egyszerű receptet találunk a legkülönbözőbb kultúrákból, amivel megfűszerezhetjük a megszokott receptek sorát. Egyetemi hallgatóként a főzés terén uralkodó krónikus időhiányra megoldás lehet, ha előre elkészítjük a heti menüt. Ha pár nap után megunnánk semmi gond, hiszen ételek újra felhasználásából igazán figyelemreméltó receptek születhetnek, ráadásul nagyon gyorsan elkészülnek.

„Valamelyik hétvégén sütőtököt készítettem, de pár nap után már untam, így összedobtam belőle egy izgalmas sütőtökös gnocchit. Ha sült húst készítek, a hét közepén egy-két nap után simán átsütöm kicsit, nyomok rá egy kis szószt bevágom egy buciba és kész is a pulled pork szendvics” – meséli Dani.

Íme, pár gyorsan elkészíthető, olcsó és nem utolsó sorban finom recept Sass Danitól:

 

Sült zöldségleves

dsc_1994.jpg

Hozzávalók  

6-8 db paradicsom

2 db pritamin paprika

2 nagyobb fej hagyma

friss chili

5 dl zöldség alaplé vagy víz

bazsalikom

mozzarella

Elkészítés

A paradicsomot, paprikát és a vöröshagymát nagyobb darabokra vágjuk, tepsibe halmozzuk, majd meglocsoljuk olívaolajjal, sózzuk. Nagyjából 15 percig sütjük. Ezt követően a chilivel együtt pürésítjük, majd hozzáöntjük az alapléhez, amivel 5 percig főzzük. mozzarellát és friss bazsalikomot halmozunk a tetejére.

 

Az igazi carbonara

dsc_2041.jpgHozzávalók

500 g tagliatelle tészta    

1 csipet só    

1 evőkanál olaj      

3 db tojássárgája     

10 dkg bacon   

10 dkg parmezán

vaj

bors

Elkészítés

A tagliatelle tésztát enyhén olajos, sós vízben fogkeményre főzzük. Ha a tészta elkészült, a tojássárgát kikeverjük, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük a reszelt parmezánnal. A bacont ropogósra pirítjuk, majd a megfőtt (kemény) tésztát a kisült szalonnára öntjük, ügyelve arra, hogy kb. 1 dl főzővíz is kerüljön a serpenyőbe. Ha egy kicsit hűlt, ráöntjük a tojásos szószt és addig kevergetjük, míg egy krémes állagot nem képez, amivel a tésztát bevonja. Ízlés szerint keverhetünk még hozzá vajat a végén. Tálalásnál parmezánt reszelünk rá.

 

Banános zabkeksz

dsc_2050.jpgHozzávalók          

6 db banán

450 g zabpehely

2 evőkanál őrölt

fahéj

cukrozatlan kakaó

cukor vagy édesítő

750 g alma

1 db kisebb gyömbér

50 ml víz

2 ek citromlé

1 db fahéjrúd

4-5 szem szegfűszeg

Elkészítés

A banánokat kézzel összetörjük, majd annyi zabpelyhet adunk hozzá, hogy egy közepesen sűrű masszát kapjunk. A banános zabpehelyhez hozzáadunk kb. 3 evőkanál kakaót, 2 evőkanál fahéjat és ízlés szerint édesítjük. Az összetevőket alaposan összegyúrjuk. Ebből kb. 8-10 cm átmérőjű korongokat formázunk, majd sütőlapra helyezzük. 120 fokos sütőben 15 percig sütjük. Meghámozzuk az almát és eltávolítjuk a magházát, majd felkockázzuk. A felkockázott almát vízzel, citromlével, cukorral (vagy édesítőszerrel) a meghámozott egész gyömbérrel és  fahéjjal puhára főzzük. Ha az alma megpuhult, akkor a gyömbért, fahéjat és a szegfűszeget eltávolítjuk, majd botmixerrel pürésítjük.

 

Vendégszerzők: Varga Tímea és Jurczyszak Liza

Főzzünk takarékon! - Sass Dani tippjei és receptjei egyetemistáknak Tovább
Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

black-and-white-woman-girl-sitting-2369.jpgTizennégy évesen hosszú órákra bezárkózott a szobájába, hogy történeteket és verseket alkosson, és otthagyta a Stanford Egyetemet, mert csak írni akart. 1940-ben megkapta a Pulitzer, 1962-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat. Neki köszönheti a világ az Egerek és emberek, az Érik a gyümölcs, vagy az Édentől keletre történetét.

Az író, akiről szó van, John Steinbeck. Fontos társadalmi és gazdasági témákról írt, és jelentős munkássága mellett a neki ítélt kitüntetések is bizonyítják, hogy kiemelkedő alkotó volt a szakmájában. Az egész élete az írásról szólt, a naplójában mégis ez áll: “Nem vagyok író. Nem csak másokat, de magamat is folyamatosan becsapom.”

Ötvenegy évvel Steinbeck halála után erre a két önbecsmérlő mondatra mi csak legyintünk: hiszen látjuk, hogy művei jócskán túlmutatnak az életén, sokezer olvasóhoz viszik tovább a gondolatait. Senkinek eszébe sem jutna hitelt adni a szavainak, és azt állítani, hogy nem is volt igazi író.

A Steinbecket - és rajta kívül megannyi híres és hétköznapi embert - hatalmába kerítő gondolkodásmód hátterében álló okokat először 1978-ban vizsgálták. A kutatás szerint főleg sikeres nőket érintő, imposztor-jelenségnek nevezett állapotról egy pszichoterápiás elméletekkel foglalkozó lapban számoltak be, azonban a huszadik század végére az is bebizonyosodott, hogy férfiak és nők egyaránt tapasztalhatják az imposztor-szindrómát. Az ok pedig Langford és Clance (1993) felmérései szerint abból fakad, hogy az emberek önmaguk idealizált másához próbálnak felérni a pozitív önértékelés reményében; emiatt sikereiket a szerencse számlájára írják, ahelyett, hogy elismernék saját képességeiket. Ezen a külső elismerések sem segítenek - lásd Steinbeck kitüntetéseit -, sőt, a lelepleződéstől való félelem legtöbbször egyenesen arányos az elért eredményekkel. A képlet tehát, egy kevés önbizalommal rendelkező ember folyamatos bizonyítási kényszert helyez saját magára, mert úgy érzi, máskülönben mindenki számára kiderül: valójában nem is érdemelte ki azt, amit elért. Ez véget nem érő, ördögi körré fajulhat.

Egyetemistaként és pályakezdőként is megtörténhet az, hogy nem tudjuk felmérni a saját értékünket, és emiatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Éppen most kerülünk be a választott szakmánkba, keressük a kapcsolódási pontokat, igyekszünk helytállni és minél előbb adaptálódni. A többi ember azonban kompetensebbnek, magabiztosabbnak látszik, mint mi. Ez egyébként természetes, de emberek vagyunk, reagálunk a körülöttünk lévő hatásokra, így olykor ez mélyen elbizonytalaníthat minket.

Van helyem a világban? Validak a céljaim? Képes vagyok kiérdemelni azt, amit szeretnék elérni? Van jogom előzetes tapasztalat híján elköteleződni valami iránt? Alkothatok egy olyan területen, ahol még kezdőnek számítok, vagy várnom kell addig, amíg elég képzett vagyok? Elérkezik-e valaha ez a pont? Előfordulhat, hogy változnom kell ahhoz, hogy kiérdemeljem a helyem?

Ezek súlyos kérdések, mert az egyéniségünk határát feszegetik, azt kérdőjelezik meg, hogy a személyiségünknek és céljainknak van-e önértéke. Az imposztor-jelenség feloldására szolgáló javaslatok között szerepel egy ilyen módszer: amikor ilyesmi gondolatod támad, ne add át magad azonnal neki, csak figyeld meg. Audrey Ervin pszichológus szerint az imposztor-jelenség mindenkire vonatkozik, aki nem képes magáénak érezni a sikereit. A gondolkodásunk azonban berögződött mintákon alapul, és emiatt van beleszólásunk abba, hogy hogyan működjön - az agyunkat ilyen szempontból ugyanúgy lehet trenírozni, akár a bicepszünket.

Gondoljunk erre: gyerekkorunkban - ha szerencsések voltunk - nem éreztünk ilyet. Magától értetődő módon követtük az indíttatásainkat, és nem fáradoztunk azon, hogy hogyan bizonyítsuk be magunknak és a világnak: értékes dolgot csinálunk. Ha Steinbeck döntött volna arról, megkapja-e az irodalmi Nobel-díjat, talán nem ítélte volna oda magának: gyerekként mégis napokat töltött azzal, amit a legjobban szeretett csinálni. Szavazzunk mi is magunknak ennyi bizalmat a fontos választásainkkal kapcsolatban!

 

Lázár Fruzsina

 

források:

Time (https://time.com/5312483/how-to-deal-with-impostor-syndrome/)

Grammarly (https://www.grammarly.com/blog/notable-people-imposter-syndrome/)

biography.com (https://www.biography.com/writer/john-steinbeck)

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról Tovább
Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet

Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet

time_management.jpg

Biztosan te is voltál már olyan helyzetben, hogy a tanév elején még energiával telve ugrottál fejest a teendőkbe, tervezgettél, célokat, álmokat dédelgettél… Mindez azonban csakhamar káoszba fordult át, mert a feladatok, hobbik, programok és határidők közt nehezebbé vált a navigáció, mint eleinte gondoltad, a motivációd pedig egyre csak csökken és csökken. Nem is beszélve arról, hogy az időd mintha kifolyna a kezeid közül, a pihenés pedig lassan már csak egy utópia.

Ezzel egyáltalán nem vagy egyedül — de az a szerencse, hogy egy kis tudatossággal te is visszafordíthatod, sőt, akár meg is oldhatod ezt a helyzetet.

 

Első lépés: szokások

 

Elsőként ismerd fel, hogy az egész életed szokásokból tevődik össze. Szinte mindent rutinból teszel: a reggeli kávédtól a jegyzetelésen át addig, hogy leülsz-e a metrón, vagy inkább a sarokba állsz és kapaszkodsz. Néhány szokás viszont egyáltalán nem járul hozzá ahhoz, hogy szervezettebb legyen egy-egy napod, sőt, inkább épp az ellenkezőjét erősíti. Ilyen lehet, hogy magadba feledkezve görgetsz lefelé az Instagramon, ahelyett, hogy a dolgodat csinálnád, vagy esténként lustálkodva csak hagyod telni az időt, és ezért nem fekszel le időben.

Bármilyen rossz szokásról is legyen szó, az a legjobb, ha minél előbb kicseréled egy jóra. Ezt úgy teheted meg, ha először is megfigyeled magad: milyen rutinból végzett tevékenységen csúszik félre a napod? Mi az, ami után úgy érzed, ez talán nem volt a legjobb módja az időd eltöltésének? Milyen tevékenység után marad benned hiányérzet? Miután sikerül tudatosítanod a szokás létezését, egészen apró részekre tudod bontani. Keresd meg magadban az okát: helyettesít valamit, esetleg unalom vagy frusztráció váltja ki? Milyen helyzetben fordul elő? Így már az is megvan, mikor és hogyan kúszik be a napodba, illetve mi a célja. Ekkor következik az utolsó lépés: a megújítás. Gondolkozz el azon, mivel helyettesítheted a régi szokást, és kis ideig következetesen tedd azt minden alkalommal.

 

Második lépés: proaktivitás

 

Most, hogy végre nyertél egy kis időt, lássuk, mik a céljaid!

A legtöbb cél és terv álomként kezdi. A hozzájuk vezető utat éppen ezért sokszor homály borítja, és ez talán ijesztő, vagy egyenesen elrettentő is lehet számodra. Ahhoz, hogy ezt előre kiküszöböld, érdemes minél proaktívabb hozzáállással megközelítened a témát.

Ehhez hozzátartozik, hogy már a célok kitűzésekor odafigyelsz néhány dologra. Fontos, hogy minden célra igaz legyen a következő öt dolog.

  1. Minél pontosabban határozd meg, írd körül a célt – így elkerülheted a vakvágányokat.
  2. Valamilyen módon tedd mérhetővé a haladást – ez sikerélményt ad és követhetővé teszi a folyamatot.
  3. Gondold végig, hogy a jelenlegi időbeosztásod, tapasztalatod stb. alapján egyáltalán teljesíthető-e ez a cél – így a felesleges kudarcélményt is kizárod.
  4. Legyen releváns a célod – olyasvalami, amihez tudsz kapcsolódni, elköteleződni mellette.
  5. Nem utolsó sorban pedig legyen valós határideje – ehhez igazodva számon kérheted saját magad, és ha szükséges, adhatsz még időt magadnak. 

 

Harmadik lépés: tervezés – tudj nemet mondani!

 

Ha már profi vagy abban, hogy milyen szempontok szerint válaszd ki az elérendő célokat, egy újabb elengedhetetlen dolog következik: az alternatívák közötti szelektálás. Hiszen mindenkivel előfordul az, amit akár a bőség zavarának is hívhatunk – hogy túl sok jó lehetőség előtt állunk. Ebben az esetben a legkevésbé hatékony megoldás az, ha mindegyikre igent mondasz. Mert még akkor is, ha úgy érzed, menni fog, a mennyiség a minőség rovására mehet. Inkább csinálj keveset jobban – észre fogod venni, hogy ez mennyire megváltoztatja majd, hogy hogyan állsz hozzá a projektjeidhez.

Ha nagyon nehezedre esik eldönteni, hogy igent mondj-e valamire, kérdezd meg magadtól, a jelenlegi szükségleteid, tapasztalataid, hosszú- és rövidtávú céljaid kontextusában mivel éri meg a legjobban eltölteni az időd. Ez segíthet a fontossági sorrend felállításában, és kevésbé érzed majd úgy, hogy megfosztottad magad valamitől.

 

Negyedik lépés: újratöltés

 

A fent leírtak akkor lesznek a leginkább segítségedre, ha nem felejted el a negyedik pontot: a kikapcsolódást. Diákként, fiatalként talán te is hajlamos vagy arra, hogy a szőnyeg alá seperd, ha valami miatt stresszelsz vagy ha fáradt vagy. Természetesen nem wellness-hétvégéről és masszázsról van szó, sokkal inkább arról, hogy megtartsd a munka és az „énidő” egyensúlyát az életedben – mert utóbbiból nyered azt az energiát, amire az előbbihez szükséged van.

A stressz levezetésére mindenkinek megvan a bevált, személyes módszere, de a beszélgetés és a sport mindig jó választás lehet. Az órák, a diákmunka és a bulik mellett gyakori a „majd bekapok valamit útközben” mentalitás is, de fontos, hogy viszonylag rendszeresen egyél és elég vizet igyál – főleg, ha lelkiismeretes egyetemistaként a kelleténél több koffeint fogyasztasz.

Végül pedig, hagyj időt magadnak arra, hogy valamit csak az általa okozott örömért csinálj! Legyen ez bármilyen hobbi, művészet, különcség, az a lényeg, hogy bele tudj feledkezni.

 

Ha pedig mindezt végigcsináltad, kezdődhet az egész elölről! 

 

források:

https://www.smartsheet.com/blog/essential-guide-writing-smart-goals

https://www.entrepreneur.com/article/240518

fotó: pexels.com

 

Lázár Fruzsina

2019. november 4.

 

Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet Tovább
Újévi nagytakarítás – szabadulj meg a vízkőtől, ami a lelkedben van

Újévi nagytakarítás – szabadulj meg a vízkőtől, ami a lelkedben van

Január elsejét senki nem érzékeli úgy, amikor felébred valamikor késő délután, hogy „Áá, szinte szikrázik a levegőben, hogy már 2015 van!”. Minden megy tovább, mintha mi sem történt volna. Az élet folydogál vagy siet, nekünk megvannak a céljaink, és csak ez számít. De tudjuk, honnan hova tartunk? Talán érdemes visszakukkantani a saját elmúlt évünkre.

Újévi nagytakarítás – szabadulj meg a vízkőtől, ami a lelkedben van Tovább
Divatos vagy stílusos?

Divatos vagy stílusos?

Könnyedén felcserélhető, hiszen sokszor használjuk – legtöbbször tetszés szerint –, így meglehetősen nehéz határvonalat húzni a fejünkben kavargó két gondolatfelhő közé, amit tovább halványít a mai divatszakma. Mit is jelent számunkra a mai divat? Bemutatók, magabiztosnak tűnő modellek a kifutón a legújabb kollekciókban, de hogyan kapcsolódik mindehhez a stílus?

svsf.jpg

Elvileg a stílus fő „kiszolgáló” eszköze a divat lenne, és mégis, a divat örökké változik, nincs benne kiszámítható állandóság, ebből kifolyólag szinte lehetetlen követni. Amit tegnap biztosnak hittünk, az mára csak a múlt újabb mérföldköve. Másrészről a stílus személyes és hosszú távon állandó, idővel egyre jobban körvonalazódik bennünk a saját stílusunk. 

Divatos vagy stílusos? Tovább
A tíz legjobb Budapest

A tíz legjobb Budapest

Szubjetív óda a 140 éves székesfővároshoz

Vízfej. Koszfészek. Bunkók.

Fenti minősítések előszeretettel kerülnek elő, ha Budapestet kívülről szemléli valaki. Tény, hogy a város nem tökéletes. Tény, hogy a lakói sem azok. De Budapest ettől függetlenül csodálatos. Nem kívánom azonban a Halászbástyától a Galilei Étteremig felsorolni az összes turistacsalogató látványosságot - nem veszem el a Magyar Turizmus Zrt. kenyerét.


Forrás: The Telegraph

Létezik egy színes-szagos Budapest, ami nem olyan elegáns, nem olyan tradicionális, mint a prospektusokban, de vibrál, lélegzik, szinte beszél az emberhez. Ezeket a helyeket jobb társaságban illik lenézni, vagy legalább is nem ismerni. Úgy tenni, mintha máshol jobb lenne. Pedig mindenhol ugyanaz a szél fúj. A 140. születésnapját ünneplő város megérdemel néhány szép szót. A szigorúan szubjektív tízes lista a hajtás után!

A tíz legjobb Budapest Tovább
Wootocracy: ahova belefér egy MacBook, egy fénykard és George Clooney boxeralsója

Wootocracy: ahova belefér egy MacBook, egy fénykard és George Clooney boxeralsója

It’s time to play life – szól a Wootocracy oldal, ami a „mutasd a tárgyaidat, megmondom ki vagy” mondatot juttatja először eszembe. Ennél azért jóval többről van szó.

A nem csak a tárgy-fetisisztáknak, gyűjtőknek szóló platform valahol a Facebook, Twitter, Instagram és társai közé helyezhető, habár tökéletesen megkülönböztethető az összestől. Ha egymáshoz kellene viszonyítanom őket, a következőképpen tenném. A Facebook olyan közösségi oldal, ahol azon kívül, hogy megmutathatod kik tartoznak a baráti körödbe, az ismerőseid láthatják mire gondolsz, merre jársz, vagy feltöltögetheted képeidet a kutyádról-macskádról, mikródról, és a nyaralásodról „olaszban”. Aztán ott van az Instagram, ami már „le van szűkítve” a fotók világára, majd pedig jön a Twitter, amin maximum 140 karakterben tweetelheted, hogy ebben a pillanatban mi foglalkoztat. A LinkedIn már egy kicsit más tészta: olyan platform, amin definiálhatod önmagad a business világában. Valahogy ebbe a közegbe illeszkedik bele a Wootocracy is, aminek szép jövőt jósolok, hiszen tökéletesen kompatibilis a világgal, amiben élünk...

clooney inventory.png

Wootocracy: ahova belefér egy MacBook, egy fénykard és George Clooney boxeralsója Tovább