Közgazdász Online


Főszerkesztőnk és felelős szerkesztőnk az asztal másik oldalán – hogyan indult újra a Közgazdász?

Főszerkesztőnk és felelős szerkesztőnk az asztal másik oldalán – hogyan indult újra a Közgazdász?

borito_13.jpg

Az ország egyik legrégebbi felsőoktatási lapját két és fél évvel ezelőtt Taxner Tünde felelős szerkesztőként és Kovács Máté főszerkesztőként indította újra. A szokásostól eltérően most nem ők beszélgettek egy interjúalannyal, hanem az új év alkalmából én kérdeztem őket motivációkról és fejlődési útról.

Írta: Tepfenhart Beatrix; Borítókép: Kércz Dorottya, Közgazdász

,,Matek-fizika faktról indultam, de már ezeken az órákon is verseket írtam egyenletrendszer helyett’’ – veti bele magát a témánkba Máté, aki 2017-ben elsőévesként felvételizett a Corvinus Hallgatói Médiaközpontba, ami akkoriban a HÖK szervezeti egységeként kiadta a Közgazdászt. Első évében több cikket is írt a lapba, majd ahogy telt az idő, és az akkori szerkesztőség vezetői lediplomáztak, 2019-ben pályázat útján nyerte el a főszerkesztői pozíciót.

Tünde kevésbé meghökkentő vallomással vág bele a saját történetébe. ,,Gimnázium alatt is nagyon sokat írtam, és ezt mindenképp folytatni szerettem volna egyetemen is’’. Ő alapszak második félévében szállt be a Közgazdász csapatába, a szerkesztőség mérete ugyanakkor a sok lediplomázó újságíró miatt jelentősen lecsökkent. A csapatnak és a munkafolyamatoknak szükségük volt a megújulásra, éppen ezért egy évvel később, amikor egy napos délutánon a Kelet teraszán Máté felvetette neki, hogy legyen felelős szerkesztő, nem volt számára kérdéses a válasz.

,,Máténak már akkor volt egy erős víziója a szervezetről. Ez az erős jövőkép ma is egy nagyon jellemző vezetői tulajdonsága, míg én általában inkább a gyakorlati megvalósításra törekszem’’

– mesél Tünde a közös munkáról.

2019-ben az ő irányításuk alatt egy nagyjából tízfős csapat alapozta meg a szerkesztőség mai formáját. Máté és Tündi minimális szervezeti-vezetői tapasztalattal vágtak bele a projektbe. De elmondásuk szerint sosem voltak egyedül: rengeteg szakmai mentorálást kaptak, ami szerkesztőként és újságíróként hatalmas segítség volt. Azonban a pozíciójuknak van egy másik oldala is, ez pedig a szervezet vezetése, az operatív működés folyamatos fejlesztése. A belső menedzsment fortélyait lépésről-lépésre sajátítják el a kihívásoknak köszönhetően, ami egy folyamatos tanulási lehetőség számukra.

Ma már nagyjából harmincan tevékenykedünk a szervezetben: fotósok, grafikusok, social tartalomgyártók, podcastkészítők és természetesen újságírók.

csoportkep.jpg

A Közgazdász Online csapata 2021 novemberében.

A Közgazdász működése 1951-es alapítása óta folyamatos átalakulásokon megy keresztül, 2019-től a lap már csak blog formátumban működik. Talán sok olvasónk nem is tudja, hogy ez nem volt mindig így, de Tünde és Máté még abban az időben lettek Közgazdászosok, amikor a lap fizikai formában jelent meg.

Első hónapjaikban maguk is adtak ki egy nyomtatott különkiadást az egyetem gólyáinak címezve. ,,A Gólyaatlasz hatalmas kihívás volt mindkettőnknek. Ott nem csak írnunk kellett érdekes és releváns cikkeket, hanem arra is különös figyelmet kellett fordítanunk, hogy hogyan tördeljük a szöveget, a kiadás vizuálja és összképe milyen lesz nyomtatásban, ez pedig egy teljesen új terep volt számunkra’’ – mesélik első szerkesztői élményeik egyikét.

A lap rendszerváltás előtti éveiről, a “közgázos” humorról és az akkori cenzúra működéséről ebben a cikkben tudhatsz meg többet.

,,Azzal, hogy online térben működtünk tovább, úgy éreztük, újabb ajtók nyílnak meg előttünk’’ – mondja Máté, amikor arról kérdezem, hogyan nőttük ki magunkat felsőoktatási lapból social felületté és podcastkészítővé is. A Közgazdász Online küldetése jelenleg az, hogy elsődlegesen a corvinusos hallgatóknak, másodlagosan a tágabb közönségnek releváns, naprakész és érdekes anyagokat nyújtson. A célunk nem a napi híradás az egyetemi történésekről, hanem az, hogy mélyebb betekintést adjunk az egyetem működésébe és a Corvinushoz kapcsolódó kutatók, alumnik, hallgatók és munkatársak életútjába. Emellett szeretnénk felhívni a figyelmet olyan zöld, társadalmi, kulturális vagy gazdasági témákra, amik a mi generációnk számára meghatározóak - nem véletlenül az a mottónk, hogy “Közösen alkotjuk a jövőt”.

tundi_mate.jpg

Tünde és Máté a szerkesztőség irodájában. Fotó:Kércz Dorottya

Minden cikk és social vagy podcast tartalom egy-egy külön világ, és egy más típusú kihívást jelent. ,,Nagyon izgalmas amikor egyetemi felsővezetőkkel, például a rektorral vagy az elnökkel interjúzunk, de legalább ennyire nehéz is” – értenek egyet. Emellett gyakori mérlegelendő téma az is, hogy egy tartalmat mennyire építsünk saját tapasztalatokra, mennyire vigyük bele a személyiségünket is. Mennyire határoz meg egy cikket a szerzője, egy podcastet a házigazda személye?

,,Nekem ez egy nagy vállalás, nehezen adom ki a belső érzéseimet és gondolataimat úgy, hogy többezer ember elolvassa, vagy akár százan meghallgatják” – mondja Tünde. Azt is hozzáteszi, hogy ezek a személyesebb jellegű cikkek, mint például a jógáról vagy a táncról szóló, gyakran a kedvenceivé válnak.

,,Ha egy szóban kellene jellemeznem az elmúlt két évemet a Közgazdászban, azt választanám, hogy arc’’

– mondja Máté, amire én csodálkozva húzom fel a szemöldököm. ,,Arc?’’ – kérdezek vissza.

,,Rengeteg ember ismertem meg mióta itt vagyok, egyrészt  a szerkesztőség tagjait, másrészt pedig azokat az interjúalanyokat, akikkel beszélgethettem, mert motiváló az életútjuk, érdekes a karrierjük vagy épp szakértői egy témának. Minden történet mögött egy arc áll, és ezt fontos felismerni’’magyarázza a főszerkesztő.

,,Nekem a fejlődés lenne a szavam. Ezalatt nem egy egyértelműen pozitív vagy negatív változást értek, hanem azt, hogy egy nagyon dinamikus környezetben hogyan tudsz úgy helytállni, hogy közben fejleszted a szervezet, amit vezetsz és amit nagyon szeretsz” – osztja meg saját meglátásait Tünde.

podcast_felvetel.jpg

Tünde egy nyári podcast-felvétel közben. Schranc Tündével, az Appy nonprofitokat támogató szervezet vezetőjével beszélget.

,,Szerintem az egyik legfontosabb útravaló, amit magammal viszek, az az, hogy bármennyire klisés is, az ember tényleg egy életen át tanul’’ – mondja Máté. Most mosollyal az arcán idézi fel az első cikkét, amit a szerkesztők javításokkal tele küldtek neki vissza. ,,Nem esett jól újságíróként, mert meggyőződésem volt, hogy én értek az íráshoz’’. Ennek ellenére az évek során felismerte, hogy egy megjegyzésekkel teli nyersanyag korántsem jelenti azt, hogy nem jól ír, csupán a fejlődési lehetőségeket nyitja meg előtte.

,,A legnagyobb tanácsom az, hogy aki ide jár a Corvinusra, használja ki a számtalan lehetőséget, amit ez az intézmény és ez az életszakasz nyújt. Már huszonévesen kipróbálhatod magad olyan szituációkban, amelyek hatalmas önismereti fejlődési lehetőségeket adnak’’

– fogalmazza meg egyfajta útravalóként Tündi.

Ez a közös fejlődési út 2022-ben is folytatódik. Tartsatok velünk ezután is, és kövessetek minket Instagramon, Facebookon és Spotify-on!

 

Főszerkesztőnk és felelős szerkesztőnk az asztal másik oldalán – hogyan indult újra a Közgazdász? Tovább
A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval

A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval

ny2.jpegTudósító, külpolitikai, majd pénzügyi újságíró. Meddig juthat egy ember puszta kíváncsiságból? Milyen az, amikor félelem nélkül belevágunk valamibe? Sándor Krisztián újságíróval, a Közgazdász korábbi főszerkesztőjével beszélgettünk magyar és amerikai szakmai tapasztalatairól.

2021. 12. 21. Írta: Klisóczki Fanni, Képek: Sándor Krisztián

Az újságírás Sándor Krisztián számára sosem csak munka, sokkal inkább hivatás volt. Már a pályája kezdetén rengeteg alázatot tanult a szakmában, hiszen szerinte “újságíróként az a dolgod, hogy napról napra nálad okosabb emberekkel beszélgess”.

foto_1_ny.jpegIdén 70 éves Magyarország egyik legrégebbi felsőoktatási lapja, a Közgazdász, aminek ő is főszerkesztője volt. Az első lapszám 1951. október 9-én jelent meg, és online formában ma is működik a szerkesztőség (a régi lapszámok itt megnézhetők). Krisztián a corvinusos tanulmányai után a New York Egyetemen tanult üzleti újságírást Fulbright ösztöndíjjal, és az amerikai Forbes magazinnál dolgozott. Ezután nyáron a Reuters frankfurti központjában írt, a hónapban pedig már a NYU-n diplomázik.

A képen Krisztián New Yorkban.

 

Merész magánakció

Hogyan jut eszébe egy frissdiplomás srácnak, hogy egy szinte haditudósítói projektbe vesse magát? Krisztián álma mindigis a haditudósítás volt, így 2015-ben, az első szakdolgozata leadása után hirtelen felindulásból vett egy repülőjegyet Grúziába. A célja az volt, hogy leutazik busszal Törökországba, és megnézi, mi történik a balkáni menekültfolyosón. 

A régióban ez egy különösen feszült időszak volt, terrortámadások és folyamatos robbantások nehezítették a mindennapokat, továbbá átszivárgott a határon az ISIS is. Ide utazott Krisztián egyedül, puszta kíváncsiságból.

“Látni akartam, hogy mi van a háttérben. Hogy mi történik, amiért az emberek fogják magukat, felpakolnak, és elindulnak. Ezért lementem Törökország egészen délkeleti részére, az iraki határhoz.”

Krisztián ezt tartja a karrierje kiindulópontjának, és egyben erre a legbüszkébb is. Itt sajátíthatta el, hogy milyen egy teljesen idegen környezetben kapcsolatokat építeni, és hogy mégis hogyan indul el egy olyan anyag, ami útközben saját magát építi. “Egy kis diákújságíróként végeztem a munkám. De kimentem terepre, hogy elmondjam, az emberek ott hogyan élnek, mit csinálnak, és milyen problémákkal szembesülnek. Ezekben a pillanatokban szeret bele az ember az újságírásba. Ezekhez tud öt-tíz-húsz év múlva visszanyúlni, hogy igen, ezekért a pillanatokért csinálom.”

_foto_2_gruz_jpeg.jpg

A képen Diyarbakır.

A spontán utazás történeteit később megírta a műegyetemi lapba, illetve a Kitekintő nevű külpolitikai lapnak, ahová éppen akkor jelentkezett. Ez volt az a sorsfordító pillanat, amikor eldöntötte, újságíró lesz, és külpolitikai területen szeretne dolgozni. Bár az újságírás maradt, az érdeklődése később megváltozott.

Villámkérdések:

Nyomtatott vagy digitális? Digitális

Cikket írni vagy szerkeszteni? Most még cikket írni

Magyar Forbes vagy Amerikai Forbes? Magyar

Bitcoin vagy Tesla részvény? Bitcoin

Marx-szobor a Corvinuson vagy a New York-i Szabadság-szobor? A New York-i Szabadság-szobor 

foto_3_frankfurt.jpegSzerkesztőségi csendélet Frankfurtban.

Hallgatói tapasztalatok

Krisztián már gimnazista korában tudta, hogy az újságírás az álma, mégis engedett a reálos oldalának: a matek és a fizika szeretete miatt a BME-n energetikai mérnökként kezdte meg egyetemi tanulmányait. 

“Négy év kemény munka árán megtudtam, hogy mit nem szeretnék csinálni.”

Bár az energetika nem rabolta el a szívét, mégis megtalálta a szenvedélyét már a BME berkein belül is: az első félévétől kezdődően írt az egyetem gépész kari lapjába, majd a későbbiekben az összegyetemi lapnál folytatta munkálatait. Számára az újságírás “hobbiprojektként indult”. Magának sem akarta bevallani, hogy tényleg ezt szeretné, mégis szorgosan építkezett ebbe az irányba. Mikor megszerezte az első diplomáját, már evidens volt számára, hogy újságíró akar lenni, méghozzá haditudósító. Ehhez az utat a Corvinus Nemzetközi tanulmányok képzésén kereste.

Corvinusos tanulmányai közben a Kitekintőnél gyakornokoskodott. Ennek a csapatnak a megszűnése 2016-ban Krisztián eddigi legnagyobb újságírói csalódása volt. Ahogy fogalmazott: “engem ez indított el abba az irányba, hogy ne külpolitikáról írjak, hanem elmenjek gazdasági irányba”. A szerkesztőség szétszéledése után új kihívások és újságírói lehetőségek után nézve csatlakozott az egyetemi médiacsapathoz, a Közgazdász szerkesztőségéhez. A kora és a tapasztalatai könnyen vezették az útján, már szerkesztőként kezdett, és hamarosan a főszerkesztői pozíciót is megpályázta. 

Egy éves főszerkesztői mandátuma alatt a legtöbbet nem újságíróként fejlődött, hanem abban, hogy megtanulta, hogyan lavírozzon az emberek és az egyetem elvárásai között. Szerinte ez egy univerzális munkatapasztalat, ami minden jövendőbeli nagyobb cégnél hasznos lehet. 

“Azt tanultam meg a Corvinuson, hogy nem érdemes várni. Nincs olyan, hogy tökéletes alkalom, amikor majd teljesen fel leszek készülve valamire. Az egész egyetem arról szól, hogy bedobd magad a mélyvízbe, és tulajdonképpen senkit nem érdekel, ha valami nem sikerül. Sőt, kifejezetten hasznos, ha valami nem jön össze, biztos, hogy a bukásból sokkal többet lehet tanulni, mint ha valami sikerül.”

Főszerkesztői székből a Forbeshoz

Főszerkesztői mandátuma után a magyar Forbes magazinhoz került, ahol az Amerikában készülő dollármilliárdos listára kerülő leggazdagabb magyarok pénzügyeit göngyölítette fel. Ez egy érdekes oknyomozói tapasztalat volt, többek között céghálók, pénzügyi beszámolók visszafejtésével foglalkozott. Ekkor kezdett el pénzügyi újságíróként dolgozni.

foto_4_ny_jpeg.jpgViszont, ahogy az már sejthető az olvasottakból, Krisztián ennél is többre vágyott. Megpályázta tehát a Fulbright ösztöndíjat, melyet első próbálkozásra el is nyert. Krisztián szerint a sikeréhez hozzájárult az egyetemi lapokban szerzett több mint öt éves tapasztalata és a szerkesztői, főszerkesztői pozíciói, hiszen így eladhatta magát egy karrierútja közepén tartó újságíróként, akinek a következő lépés egy amerikai elitegyetem. Úgy gondolja, hogy a magyar Forbesnál végzett munkája is hozzásegítette ehhez, hiszen ez egy amerikai alapítású üzleti magazin.

“Arra kíváncsiak, hogy ha téged küldenek ki Amerikába arra az ösztöndíjas időszakra, mi az, amit te csak Amerikában tudsz megtanulni.” Krisztián számára ez a pénzügyi, gazdasági újságírás volt a New York Egyetemen.

A másfél éves mesterképzés során olyan nemzetközileg is elismert tanároktól sajátíthatta el a szakmát, akik a versenyszférában már több évtizedes tapasztalattal rendelkeztek. Mike McIntire, a The New York Times kétszeres Pulitzer-díjas újságírója volt a legnagyobb hatással Krisztiánra. Az amerikai felfogás szerint ezen az órán sem a tananyag volt az, ami miatt igazán hálás lehet az oknyomozó újságírónak, hanem az, ahogy átadta a hallgatóknak harminc év tapasztalatát. Megosztotta a hallgatókkal a saját munkamódszerét, és azt, hogy hogyan ütemez egy profi projektet. Ezekkel a praktikákkal egy kezdő újságíró akár éveket is spórolhat, hiszen nem egyedül kell megtalálnia a legjobb metódust. 
foto_5_ny_jpeg.jpg
A képeken New York.

Természetesen New York-ban sem szeretett volna csak az egyetemi tanulmányaival foglalkozni. Amint kikerült a kontinensre, már augusztusban felvette a kapcsolatot a kinti Forbes szerkesztőségével, hogy szeretne náluk határozott idejű szakmai gyakorlatot végezni. Ismét a számára ismerős dollármilliárdosok listáján dolgozott, de már nem csak a magyarokkal foglalkozhatott.

Napjaink kihívásai

Természetesen az amerikai álom után sem ért véget Krisztián világkörüli útja, nyáron a Reuters frankfurti központjában írt a pénzpiacokról. Jelenleg a decemberét a diplomázás tölti ki a New York Egyetemen, a diplomamunkájában azt a témát dolgozza fel, hogy hogyan lett az USA a zöld bitcoinbányászat új fellegvára. Ám a sikerek és csodálatos lehetőségek ellenére, ahogy a legtöbb fiatal, úgy Krisztián is keresi a válaszokat a karrierútja során felmerülő kérdésekre: ilyen sokszínű és nemzetközi tapasztalat után hogyan és merre tovább?
foto_6_ny_jpeg.jpg

Krisztián gyakran hangsúlyozta a beszélgetés során, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy szakterülethez. Ahhoz, hogy ne kelljen számunkra hátrányos kompromisszumokat kötnünk a karrierünkben, nemcsak rugalmasnak és szerencsésnek kell lenni, hanem nyitott szemmel járni a világban. Meg kell ragadni a lehetőségeket, legyen az egyetemi lap, fizetetlen gyakorlat vagy blogírás. Szerinte a karrierünk elején nem érdemes sokat válogatni a lehetőségek között, csak azt kell figyelni, hogy milyen lépcsőfokokon tudnánk közelebb jutni a céljainkhoz.

“Az újságírásban az a legcsodálatosabb, hogy ha valaki kíváncsi a világra, akkor onnantól kezdve bármilyen területről tud írni. Akkor is, ha valaki üzleti újságíróként kezdte a pályáját, át tud nyargalni egy másik iparágba. Elég nagy a mozgástér ahhoz, hogy a tudáséhséget akár évtizedekre ki tudja elégíteni.”

Utólag így gondolkodik a karrierje indulásáról: “Biztos, hogy több saját, egyéni projektet indítanék, és nem félnék totál hülyének tűnni, amikor valamibe belekezdek.” Szerinte az újságírói belépési küszöb szinte nulla. “Bárki tud indítani egy hírlevelet, bárki tud olyan témákat találni, akár a lakóhelyén, akár az iskolájában, amik közérdeklődésre adnak okot. Onnantól kezdve minden eszköz a kezedben van: közösségi média, blog, hírlevél, bármi. Nem kerül gyakorlatilag semmibe, egyszerűen annyi, hogy el kell kezdened, és meg kell találnod a saját közönségedet.”

A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval Tovább
Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt?

Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt?

A Közgazdász hallgatói lap negyven éve Halász Géza karikaturista szemével

 

kozgazdasz_szerk1.jpeg

Milyen az eredeti közgazdász humor? Mennyire lehetett egy felsőoktatási lapban a 70-es és a 80-as években politikáról és gazdaságról vitázni, és hogyan működött a szerkesztőség a rendszerváltás előtt? Halász Géza karikaturistával visszatekintünk a Közgazdásznál eltöltött közel negyven évére.

2021.11.26. Írta: Taxner Tünde, felelős szerkesztő

A borítóképen egy régi szerkesztőségi értekezlet látható.

Idén 70 éves Magyarország egyik legrégebbi felsőoktatási lapja. A Közgazdász első száma 1951. október 9-én jelent meg, és online formában ma is működik a szerkesztőség (a régi lapszámok itt megnézhetők). A Közgazdászhoz 1967-ben csatlakozott Halász Géza, aki hallgatóként, majd az egyetem munkatársaként, később pedig az Aula Kiadó egyik vezetőjeként közel negyven éven keresztül részt vett a lap életében.

halasz_geza.jpeg„Még akkor is rajzolgattam, bejártam, jó társaság volt”
- mondja Géza, aki ma elsősorban karikaturista, webgrafikus és nagyapa. A Magyar Nemzet hétvégi mellékletében, a Lugasban szokott hetente egy művet publikálni - ez a Halász Géza-Show, és folyamatosan gyártja a humoros tartalmakat. Kedvencei a gifek, amint a weboldalán is látszik. A MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke, aki a Közgazdászba rendszeresen írt cikkeket is nagyjából ötven évvel ezelőtt.

A képen Halász Géza.

 

Hatvanas évek

A Közgazdász a 60-as években üzemi lap volt, vagyis nem az egyetem volt a fenntartója, hanem a Hírlapkiadó vállalat, az irányítás pedig az egyetemi pártbizottsághoz tartozott. Amikor Géza egyetemistaként csatlakozott, éppen Kincses György vette át a stafétabotot Faklen Pál  korábbi főszerkesztőtől. „Vele csináltam végig, és utána, amikor valamelyik nagyobb újsághoz ment, akkor került ide Halai Edit”. Farkasinszky Tiborné Halai Edit meghatározó főszerkesztője volt a lapnak, egészen a rendszerváltásig vezette a Közgazdászt.

Ebben az időszakban a főszerkesztő mellett két vagy három munkatárs dolgozott a Közgazdásznál teljes állásban, fizetésért. „Volt fizetett gépírónő is, aki mindenbe beleszólt, átírta a cikkeket, úgyhogy nem győztünk veszekedni a Marikával”. Tartozott a Közgazdászhoz egy nagyjából 20 fős diákcsapat is. 

„Halai Edit idejében sokan voltak itt, akik szívüket-lelküket a Közgazdászért adták. Ezért soha senki nem fizetett semmit, ezt magunknak csináltuk” - mondja Géza. 

Szerinte a felnőtteknek nem sok dolguk volt: “legfeljebb néha egy-egy muszáj cikket ők írtak meg, vagy ha olyan értekezlet volt, ami a diákokat kevésbé érdekelte, akkor ők mentek oda”

kozgazdasz_plakat_5.jpeg“Gondolom, szerkesztették is a cikkeket” - mondom Gézának naivan. “Ha hagytuk!” - válaszolja. “Nagyon kemények tudtunk ám lenni. Abból a gárdából sokan lettek újságírók, híres emberek. Például a mostani MÚOSZ elnök, Kocsi Ilona is a Közgazdásznál kezdett, a HVG alapítója pedig eggyel fölöttem járt”. A lap kéthetente jelent meg, ‘67-ben még négy oldalon, majd nyolcon, és később 12 oldalas lett.

„Nagyon sokan keresték akkoriban a jó közgazdászokat, a sajtóban jól el lehetett helyezkedni” - mondja Géza. Szerinte a szerkesztőségi tagok közül a legtöbben újságírónak mentek, de voltak, aki politikai pályát választottak, vagy valamelyik egyetemen kezdtek el oktatni. 


„Kéthetente, minden megjelenés előtt festettem egy nagyméretű plakátot az egyetem bejáratához.”

Hetvenes évek

Miután befejezte a Közgázt, Géza dolgozott egy évet a tévénél, majd visszajött tanítani a Számítástechnikai, (ma Számítástudományi) Tanszékre. gyerek.jpeg„Nem ragadott el annyira a tudomány. Nagyon szerettem az informatikát, de inkább csinálni meg tanítani. Végülis azért mentem át a könyvkiadói vonalra, mert nem akartam tudós lenni” - meséli Géza.

A hatvanas évek végén és a hetvenes években a Közgazdászban szakmai és politikai viták folytak. ‘68-ban kezdődött az új gazdasági mechanizmus, ami nagyon sok vitát váltott ki az egyetemen is. Ekkor írta meg Kornai János a A hiány című művét: „akkoriban ő nem igazán jöhetett be ide, a Közgázra”. Vagyis Géza szerint a vélemények egy részét elhallgattatták, de hallgatói klubokban és a filmkritikákban folyamatos volt a vitatkozás. 

A Közgazdászban 1979-ben jelent meg, 2009-ben díjat kapott Tolentinoban.

„Ha a Pártbizottságból valamelyik elvtárs leszólt, Gyuri, a főszerkesztő megremegett, mi meg jót röhögtünk rajta” - mondja Géza.

Volt pár olyan cikk, ami emiatt kimaradt. Például Géza beszámolója egy nyugat-németországi építőtáborról, ahol megismerkedett egy francia diákkal, és megállapította: “kár, hogy nem tudunk többet Maoról, mert elvitatkoztunk volna a gyerekkel”. Ekkoriban még Mao nevét sem lehetett kiejteni, ezért a főszerkesztő ki akarta húzni ezt a pár mondatot. Erre Géza inkább nem engedte megjelentetni a cikket.

A Közgazdász irodája a mostani E épület 3. emeletén volt, akkoriban ez az egy épülete volt az egyetemnek. „Mindig tele volt a szerkesztőség, akár óránk volt, akár nem”. Géza szerint nagyon jó baráti társaság voltak. A mellettük lévő szoba a KISZ-é volt, minden szünetben ott gyülekeztek a KISZ vezetők. “Ott mentek a nagy viták mellettünk és részben velünk. Olyanok jöttek, mint Németh Miklós későbbi miniszterelnök és Bauer Tamás, az SZDSZ, majd a DK politikusa” - emlékezik vissza Géza.

„A lapban is voltak kemény viták, amiben az az érdekes, hogy engedték ezeket. Írt bele olyan, aki pár évvel később SZDSZ-es lett és olyan is, aki a jobboldalon kötött ki. Próbáltuk megérteni egymást.”

Nyolcvanas évek

Mindez a nyolcvanas években is folytatódott. „Grósz Károly idejében izzott a lap. Ahogy a filmekben is voltak értelmiségi viták arról, hogy hogyan érdemes élni, a Közgazdászban is voltak”. A politikán és a szakmai cikkeken kozgazdasz_szerk.jpegtúl az egyoldalas sport rovat is nagyon fontos volt. A tömegsportot próbálták erősíteni a hasábokon - és a gyakorlatban is.

A Kultúrosztályhoz tartozó művészeti együttesekkel, például a tánckarral és az énekkarral évente rendeztek egy nagy focimeccset, a KEFIR-t. A kulturális együttesek a “firkászok” ellen. Kibéreltek valahol egy pályát, és “mindig volt valami műsor: lányoknak tizenegyes rúgó verseny, vetélkedő”. Géza és pár társa elmentek a Tejipari Vállalathoz, hogy adjanak nekik reklámcélból kefirt. „Akkor hozták be a gyümölcsjoghurtokat, abból kaptunk rengeteget, úgyhogy itt az aulában osztogattuk, és mondtuk: ‘Ugye eljössz a KEFIR-re?’”. 

"Sebők János diktál."

kulcsar_en.jpegA nyolcvanas évek közepén Géza váltott, és az akadémiai pálya helyett inkább a könyvkiadásban helyezkedett el. Az egyetem könyvkiadója, az Aula Kiadó alapítója  1989-től 2007-ig volt a vezetői között. „Nemcsak tankönyveket, hanem tudományos és szakkönyveket is adtunk ki, egész szépeket” - mondja Géza, aki maga is tervezett könyvborítókat. Az ezredforduló környékén azonban lejtmenet állt be: „nem tudtuk felmérni, hogy van-e még egyáltalán szükség könyvre”. A kiadó anyagi és egyéb okok miatt megszűnt, azonban az általa kiadott könyveket ma is gyakran használják a corvinusos egyetemisták.

Kulcsár József fotós (jobbra) és Halász Géza (balra).

Gőzgazdász, különszámok, nyomtatott humor

Géza életében valami a Közgazdászos évei óta változatlan maradt: a humor. A lapban egy oldalas humor rovat volt, amibe rajta kívül olyan emberek írtak és rajzoltak, mint Földes Péter, a Neoprimitív szövegírója, ma újságíró, és Farkasházy Tivadar humorista, újságíró, az egykori Rádiókabaré szerkesztője, a Hócipő alapítója. Két különszámot is adtak ki, az elsőt 1973-ban. „Ekkor már minden más egyetemnek volt humorgyűjteménye, csak nekünk nem” - szóval Halász Géza és Farkasházy Tivadar megszerkesztették a Gőzgazdász (Közgazdász humor 25 éve) című kiadványt. Géza szerkesztette a képeket és a rajzokat, Tivadar gondozta a szövegeket.

tananyag.jpeg

1974-ben jelent meg a Közgazdászban.

Egy másik humorgyűjteményben is közreműködött, amit Szigeti Endre, az Elmélettörténet Tanszék egyik professzora szerkesztett. A Sánta kamatláb (Közgazdász humor 1920-1995) című kötetet az Aula Kiadó adta ki 1996-ban. Ezzel le is zárult a nyomtatott humor időszaka, de digitalizált formában a humorgyűjtemények továbbra is elérhetők.

„Más lett a humor az interneten” - mondja a karikaturista, aki már a 90-es években tartott a multimédiáról kurzust az egyetemen. „Amit csinálok, az tulajdonképpen mém, csak a fogalom eredeti jelentése más, mint ahogy most használják. Ugyanúgy mint a gén, a mém is örökít, de a kulturális értékeket”. Géza számítógépes technikával, de művészi hozzáállással alkot.

“Én a műalkotások egyfajta mutációját csinálom meg, nem azt, amikor valaki ír három mondatot, és hozzátesz egy fényképet” - mondja.

A nyomtatott humor annyira kihalt már Magyarországon, hogy Géza szerint nagyjából tizen vannak, akik rendszeresen publikálnak karikatúrákat, mert van rá lehetőségük. Régen minden megyei lapnak és az üzemi lapoknak, amilyen a Közgazdász is volt, volt külön karikaturistája, de az előbbieknél megszűnt ez a műfaj, az utóbbiak pedig nem léteznek már. A MÚOSZ minden évben hirdet pályázatot karikaturistáknak, és idén a Heti rajz Facebook-csoportból is hívtak meg rá résztvevőket, hátha lehet fiatalítani a szakmát, amelynek mai korosztálya már legalább hatvanon felül van.

A humorgyűjteményeken túl a Közgazdásznak voltak más különszámai is, de ezek ritkán jelentek meg, és nem maradtak fenn sokáig. „Az egyik ilyen a Gólyahír volt, a gólyabálra készült humoros kiadvány - igen nagy sikere volt”. A másik a Közgazdász Parnasszus volt, ahol a hallgatók irodalmi próbálkozási jelentek meg. 

Rendszerváltás 

A rendszerváltást megelőző egy-két év változást hozott a lap pezsgő életébe is. „A Közgazdász akkor egy olyan vitafórum lett, amit több helyen, cégeknél is megvettek, lemásoltak, sokszorosítottak. Domány András egykori hallgatónk, a rádió vezető munkatársa mondta akkor, hogy jobban várja a Közgazdász megjelenését, mint a Beszélőét. Izgalmas számok voltak ezek. Én akkor éppen nem dolgoztam az egyetemen. Az akkori kormányról, pártvezetésről voltak elég kemény cikkek. Segített nagyon szépen előkészíteni a rendszerváltást – nem jobb, inkább reform oldalról. Ezt engedte a pártbizottság és az egyetem is.”

Az első rendszerváltás utáni rektor Andorka Rudolf volt, az ő döntése miatt megszűnt egy időre a Közgazdász. Az indok valószínűleg anyagi volt, mivel a Hírlapkiadónál kiadott üzemi lapok állami finanszírozása - így a Közgazdászé is -  megszűnt, az egyetemnek kellett volna állnia a szerkesztők bérét és a nyomdaköltséget. 

A lap két, addig fizetett munkatársa, Molnár Gabriella és Komócsin Sándor maradtak, és pár évig hirdetésekből vitték tovább a Közgazdászt. 2004 óta a Budapesti Corvinus Egyetemhez tartozik a lap, ami 2019 novembere óta már csak online formában jelenik meg. A későbbi fő- és felelős szerkesztők nevei (2014-ig) ezen az oldalon olvashatók, a mostani szerkesztőségről pedig ebből a cikkből lehet többet megtudni.

Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt? Tovább
Közösen alkotjuk a jövőt - A Közgazdász Online hallgatói szerkesztőség története

Közösen alkotjuk a jövőt - A Közgazdász Online hallgatói szerkesztőség története

reg_het_tundi-23.jpeg

A megújult Közgazdász két éve működik aktívan online formában. Visszatekintünk a hallgatói lap elmúlt éveire, hogy közelebb hozzuk olvasóinkhoz a csapatunkat és a szellemiségünket.

2021.11.09. Írta és a borítóképet készítette: Taxner Tünde, felelős szerkesztő. 

A Közgazdász az egyik legnagyobb múlttal rendelkező hazai felsőoktatási lap. Most már online működik, de ugyanúgy hallgatók írják, szerkesztik és alkotják, mint 1951-ben, amikor útjára indult. A lap története átalakulásokkal és megszakításokkal teli, például 56’ után pár évig nem jelent meg. A következő hetekben visszatekintünk az elmúlt 70 évre.

A számomra legjelentősebb átalakulás 2018 nyarán történt. Amikor 2017-ben elkezdtem a Corvinus Egyetem Kommunikáció- és médiatudomány alapszakát, még a Corvinus Hallgatói Médiaközpont készítette a lapot, az én első cikkeim is nyomtatásban jelentek meg. Az A4-esnél kicsit szélesebb formátumú magazinnal a folyosókon, a bejáratoknál lévő tartókban, a büfékben és a Napköziben is lehetett találkozni. Bárki elvehette, olvashatta, hazavihette. Amióta emlékszem rá, nagyon szeretek írni, de az újságírást a Közgazdász előtt csak elvétve próbáltam ki. Nagyon intuitívan írtam, valljuk be, terjengősen és kevésbé tudatosan, ezért az akkori rovatvezetőktől sokat tanultam. 

img_20190910_075122.jpegAztán a szerkesztőség többsége lediplomázott, és pár gólya évfolyamtársammal ott találtuk magunkat egy nagy lehetőség előtt. Kovács Mátéval, aki 2019 nyara óta a Közgazdász főszerkesztője, egy napos délutánon együtt kávéztunk a Kelet teraszán. Máté fejében akkor már felépült egy vízió, amit azóta is egyre tovább színesít és tágít, én pedig azonnal elkezdtem gondolkodni a gyakorlati megvalósításon. Azon a nyáron Lázár Fruzsina későbbi törzstagunkkal, volt újságírónkkal és még pár évfolyamtársunk segítségével összeállítottunk a nyomtatott Gólyaatlaszt, ami az egyetemre belépőknek segített eligazodni a Corvinuson. 


Gólyaatlaszok 2019 szeptemberében.

Szeptemberben százasával hordtuk szét a színes kis füzeteket az épületekben, és szinte mind elfogyott. Sok segítséget kaptunk a kiadvány elkészítésében, mégis úgy döntöttünk, hogy az online térben folytatjuk. Az egyetem kommunikációs részlege vált a szerkesztőség fenntartójává, azonban a szervezetünk továbbra is kizárólag corvinusos hallgatókból áll. Az első cikkünk 2019 novemberében jelent meg a blog.hu-s felületen, amit az előző szerkesztői csapattól örököltünk meg.

fb_img_1576188422758.jpeg

A Közgazdász szerkesztősége 2019 decemberében.

Két és fél évvel ezelőtt nagyjából tízen voltunk a szerkesztőségben, mára több mint harmincan vagyunk. Az újságírókon és a szerkesztőkön túl grafikusok, fotósok, közösségi média menedzserek, marketingesek, HR-esek alkotják a csapatot. 2020 őszén útnak indítottuk a podcast csatornánkat is, és már videós tartalmakat is tervezünk. Jelenleg cikkeink és két podcast sorozatunk kínálatában böngészhettek.

p9302384_2.jpg

A csapatunk az első nagyobb bővülés után, 2020 őszén. 

Jelszavunk a “Közösen alkotjuk a jövőt”, melynek mindhárom pillére a Corvinus szellemiségére épül. Fontos számunkra az újságírói és az olvasói közösség egyaránt. Szeretünk alkotni, legyen szó újságcikkről, podcastről vagy más vizuális tartalomról. Célunk pedig, hogy olyan történeteket mutassunk meg, melyek nekünk, hallgatóknak adnak inspirációt a közös jövőnkkel kapcsolatban.

Csatlakozzatok hozzánk Facebookon, Instagramon és Spotify-on, hogy ne maradjatok le a tartalmainkról, hiszen közösen alkotjuk a jövőt!

Közösen alkotjuk a jövőt - A Közgazdász Online hallgatói szerkesztőség története Tovább
Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával

Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával

influencer-4081842_1920.jpg

Coming out vagy outing? Mi fán terem a GDPR és az újságírói etika? Kiről és milyen feltételek mellett publikálhatsz képet? Melyek a hazai gyermekvédelmi rendszer legfontosabb törekvései? Többek között ezekre a kérdésekre kaphatnak válaszokat a Dear Society képzés résztvevői.

2021.02.09. Írta: Barla-Szabó Zsófia, borítókép: expresswriters, Pixabay

“Egy társadalom akkor válhat jobbá, ha a tagjai figyelemmel és elfogadással fordulnak egymás felé. Hallasd te is a hangod!” Így szól a Menetszél Egyesület programjaként megvalósuló Dear Society komplex média és érzékenyítő újságírói kurzus mottója, aminek hatására fél évvel ezelőtt rányomtam a küldés gombra a jelentkezési lap kitöltése után.

Az On The Spot dokumentumfilm-sorozat alkotói által támogatott programba elsősorban azokat a társadalmi kérdések iránt érdeklődő fiatalokat várják, akik szeretik kritikusan és őszintén szemlélni korunk problémáit, és nyitottak rá, hogy véleményüket újságíróként másokkal is megosszák.

A 2019-ben indult képzés legfontosabb célja egy civil szervezeteket és fiatalokat összehozó közösség felépítése, amely a médianyilvánosság segítségével igyekszik felhívni a figyelmet a társadalmunkat érintő problémákra.

Bár a programba elsősorban szociológia, pszichológia, szociális munka, kommunikáció- és médiatudomány, pedagógia, szabadbölcsészet és jog szakokon tanuló vagy végzett fiatalokat várnak, a mi csoportunkban akadt több közgazdász és informatikus is - bátran ajánlom tehát bármely tudományterületen tevékenykedőnek, aki szociálisan érzékeny és kellő motivációval és eltökéltséggel rendelkezik.

A kéthetente szerda esténként zajló kurzus alkalmai az alábbi témákat érintik:

  • Bevezetés és újságírás alapozó
  • Sajtóműfajok, a cikkírás alapjai
  • Vizuális érzékenyítés
  • Adatvédelem és újságírói etika
  • Gyermekvédelem
  • Nők jogai
  • LMBTQ
  • Klíma- és környezetvédelem

A workshopokon kívül a résztvevők rendszeres otthoni feladatokon is dolgoznak - a számos apró, kreatív egyéni és csoportmunka remek ráhangolódást jelent a közös alkalmakra. Mindezen kívül pedig a program teljesítésének feltétele három cikk megírása szabadon választott témában, amelyhez minden segítséget biztosítanak a szervezők.

filmmaker-2838932_1920.jpg

Kép: lukasbieri, Pixabay

A vírusra való tekintettel a képzés jelenleg online formában zajlik, ez azonban nem akadálya a színes, interaktív alkalmaknak. Az esti workshopok többségét meghívott előadók tartják, az izgalmas prezentációkat kiscsoportos műhelymunka, kérdezz-felelek és interaktív vita követi.

A félév során a vendégelőadók sorát erősítették többek között a Gyermekhíd Alapítvány, a Háttér Társaság és a Nők Lapja munkatársai, a Dear Society partnerei között pedig a Fridays For Future, az InDaHouse és a Budapest Pride mellett számos egyéb szervezet is megtalálható.

Az már csak hab a tortán, hogy a Dear Society kapcsolatban áll az Átlátszóval, így a képzés során gyakorlatilag szinte minden héten volt lehetőségünk áthallgatni egy-egy oknyomozó újságírást boncolgató workshopra is.

A kurzus elején minden résztvevő saját mentort kap maga mellé, aki a program alatt végigkíséri őt a cikkírás folyamatán, válaszol felmerülő kérdéseire, emailben, videón vagy személyes találkozók alkalmával támogatja. Az egyértelmű szakmai fejlődés mellett tehát a Dear Society remek lehetőség a kapcsolatépítésre is - értékes ismeretségeket köthetsz mind a meghívott előadókkal, mind pedig a képzést szervező és azon résztvevő fiatalokkal egyaránt.

Szívből ajánlom a programot mindazok számára, akiket egy kicsit is érdekel, hogy merre tartunk társadalmilag, szeretnek és szeretnének közösen gondolkodni, és véleményüket szívesen megosztanák másokkal is. A Dear Society eszközt ad a kezedbe, hogy változtathass. Élj vele!

Ha megtetszett a lehetőség, plusz infókat a program honlapján találsz. A jelentkezési űrlapot itt éred el, a határidő pedig február 11. csütörtök.

Szerinted milyen a jövő társadalma? - Komplex érzékenyítő program az On The Spot támogatásával Tovább
Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

sound-speaker-radio-microphone-484_1.jpg

Interjúnk Becze Szilviával, aki nem mindig a Bartók rádió selymesen lágy hangú műsorvezetője volt, hiszen hosszú, de annál eseménydúsabb utat járt be, mielőtt megállapodott emellett. - Mák Zerna vendégszerzőnk írása.

Ha jól tudom te eredetileg zenész vagy. Hogy esett erre a hivatásra a választásod? Szülői nyomás volt vagy saját döntés?

 

73212855_512541139603586_4828946668512608256_n.jpg

Nem a szüleim mondták, nekem volt egy lázadó időszakom amikor fogorvos akartam lenni, de aztán hangszeres versenyeket kezdtem nyerni és az egyik alkalommal odajött hozzám a zsűriből egy Zeneakadémiai mester. Én akkor voltam 13 éves - ő pedig -  megkérdezte a szüleimet, melyik középiskolába megyek majd. Ők mondták, hogy talán Miskolcra (ott is volt egy másik jó zenei szakközépiskola), de még nem született meg a döntés. Ekkor a Tanár Úr jelezte, hogy ő szeretné, ha mindenképp a pesti zeneibe mennék, mert ő szeretné figyelni, hogy mi lesz belőlem, és később -jha jól alakul - felvenni a Zeneakadémiára. Úgyhogy igazából ő választott ki és ez döntötte el, hogy tényleg ebbe az irányba menjek. 

Végül így is lett, és oboa szakon végeztem az egyetemen is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert miután leérettségiztem, de még a Zeneakadémia kezdete előtt, bekerültem a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami már akkor is a legnagyobb zenekar volt. Nyilván volt próbajáték is, amelyen meg kellett felelnem, aztán én zenészként ott nőttem fel. A Zeneakadémiára már az első nap úgy mentem be, hogy elmondtam: „elnézést, de lesz olyan, hogy nem fogok tudni órára jönni, mert próbáim lesznek”. Mivel a Fesztiválzenekarról volt szó, beleegyeztek. Tehát így kezdtem én 18 évesen, bár az egész egy nagyon szerencsés véletlen volt. 

Hogyan lépett be az életedbe az újságírás?

 

Amikor elkezdett érdekelni az újságírás, a fő hajtóerő bennem az volt, hogy írni akartam és ráadásul nagy előny, hogy mindegy, hogy a világ melyik pontján van az ember. Előfordult, hogy egy cikket Amerikából küldtem el, mert épp ott voltunk a zenekarral. Ebben ismét óriási mázlim volt, mert az Elle magazinnál kezdhettem, hogy teljesen más témákkal kellett foglalkoznom, írtam például fiatalkori mellrák-kampányt, de az elvált apák helyzetéről is. 

Miért lett vége a zenei karrierednek és hogyan lettél rádiós műsorvezető?

 

Egy volt tanárom, aki a tévénél dolgozott megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a műsorvezetést, mert pont akkor indult egy pesti gazdasági rádió, ahová tehetséges embereket kerestek, és mivel újonnan indult, mindenféle tét nélkül kipróbálhattam magam, hogy alkalmas vagyok-e. Elkezdtem akkor azt is, a rádió abszolút rugalmas volt és úgy irányított mindent, hogy én a zenekarral tudjak utazni. Aztán a rádió helyzete bizonytalanná vált, és a főnököm, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, a Kossuth rádiónak ajánlotta ezt a műsort. Az ottani vezetőség pedig azt mondta, hogy ők most inkább a Bartók rádiót fejlesztik és szükségük van egy hozzáértő műsorvezetőnőre. Meghívtak a Bartók rádió castingjára, és 62 ember közül választottak ki. Ekkor még mindig ment mellette a Fesztiválzenekaros pályafutásom, viszont fokozatosan olyan sok feladatom lett, mint például egyéb műsorvezetői, háziasszonyi tennivalók (hiszen akkor már a kislányom is velünk volt), hogy akkor az egyik Európa turnénak a végén becsuktam a hangszerem dobozát és azóta nem nyitottam ki.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nálad soha nem állt meg az élet és mindig mozgásban voltál. Mostanra ez megváltozott, lecsillapodott?

 

Egyáltalán nem, mert szerencsére pont olyan intézmények találtak meg maguknak, amelyeknél mindig más és más feladatot szabnak ki rám. Ugyan alapvetően mindegyik műsorvezetés, de egy kicsit mindegyik eltérő. Egyrészt van a rádió, ami a fix és állandó oldala. Onnan indult az egész, hiszen azért hívnak mindenfelé, mert a rádióban zenével és kultúrával foglalkozom és hallgatnak, de olyan cégek, rendezvényközpontok is megtalálnak, amiknek semmi köze a zenéhez. Ők is a hang miatt érdeklődnek, én meg persze elvállalom, mert az is egy kihívás.

Milyen jövőt látsz a rádiózásnak? Lesz annak egyáltalán jövője?

 

Ennek lesz, a tévének viszont nem lesz, sőt már szinte nincs is. Csak gondolj bele, hogy te például mennyi tévéműsort nézel. Semennyit, ugye? A legtöbben, főleg a fiatalok már mindent az interneten néznek. A rádiónál azért nincs ez a probléma, mert az embereknek még mindig szükségük van arra, amikor beülnek az autóba és egy gombnyomással bekapcsolják. Magyarországon az online kultúra még nem az igazi, de én ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, mert külföldön már nagyon befutott az online rádiózás. Szóval én úgy képzelem a rádió jövőjét,  mint egy polip. Van egy online középpont sokfelé ágazó csáppal, hogy minden réteget ki tudjon szolgálni. A legfontosabb, hogy nem szabad halál komolynak gondolni semmit, mert ott lesz a vége.

Ajánlod-e a mostanában végzett friss diplomásoknak a szakmádat akár az újságírást akár a rádiós műsorvezetést? Látsz-e számukra lehetőséget, van-e rájuk szükség a média munkaerőpiacán?

 

Nem ezt közvetítik a munkaadók, de kellene generációs frissítés. Volt, amikor jöttek hozzám egyetemekről szakmai gyakorlatra. Mindig azt mondtam nekik, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint egy szénásszekér.  Amikor már alaposan megpakolták, akkor egy másik nagy adag széna nem fér rá, mert ledől az egész, de egy-egy szál még belefér. A média világa is pont ilyen, hogy nem mindenki fogja megtalálni benne a számítását, de ha valaki nagyon elszántan küzd, akkor lehet ő az az egy szál. Persze nem lesz könnyű. A másik, amit sokat hangoztattam, még ha furcsán is néztek rám eleinte a diákjaim, hogy én senkit nem engednék mikrofon mögé, amíg nem írt néhány éven keresztül. Csak azzal lehet megszerezni egy megfelelő saját szókincset és szinonimagyűjteményt, mert ott gondolkodik az ember a legtöbbet és ott trenírozza magát erre a legjobban. Tőlünk a média iskolában kérdezte meg Kepes András, és ez nagyon megmaradt bennem: „Maguk médiasztárok akarnak lenni, vagy újságírók? Mert, ha médiasztárok, akkor nem tudok segíteni.” 

 

2019. november 5.

Mák Zerna

vendégszerző

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével Tovább
Közösségi média és politika – blog vagy újságírás?

Közösségi média és politika – blog vagy újságírás?

A Liberális Fiatalok Egyesülete (LiFE), csütörtökön a Gödörben tartotta a fiatalok politikai szerepvállalásával foglalkozó rendezvénysorozatának legutóbbi estjét. Ismert magyar portálok publicistái beszélgettek arról, hogy mégis miért írogatnak és milyen is a magyar blogoszféra. Az eseményen még az is kiderült mennyire frusztráló a Facebook új algoritmusa.

Közösségi média és politika – blog vagy újságírás? Tovább
Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et

Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et

Rég éreztem már olyan kicsinek magam, mint amikor kiszálltam a kocsiból. Balomon az MTV-székház magasodik komoly exteriőrjével, jobbomon pedig egy aprócska lakókocsi, rajta az anakronisztikus Szabad sajtó útja-címtábla – és benne az ember, akit keresek: Nagy Navarro Balázs.

nagynavarro.jpg

Élőben kapcsoljuk a Kunigunda útja 64-et Tovább
süti beállítások módosítása