Közgazdász Online


Négy év és egy egészen új felállás - Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke 

Négy év és egy egészen új felállás - Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke 

image_7.png

2021. január 20-án iktatták be Joe Bident, az Egyesült Államok 46. elnökét és az első női alelnököt, Kamala Harrist. Ki ő, és milyen változást hozhat?

2021.01.30. Írta: Hegedüs Kata, képek forrása: Politico

Kamala Devi Harris beiktatása többszörösen is történelmi pillanat volt, hiszen nem csupán ő az első nő ebben a pozícióban, hanem az első afroamerikai és dél-ázsiai felmenőkkel rendelkező alelnök is. Jamaikai édesapja és indiai édesanyja bevándorlóként érkeztek Amerikába, Harris és húga már az Egyesült Államokban születtek. A Howard és a Kaliforniai Egyetemen szerzett diplomát, majd jogi területen helyezkedett el. Harris eddigi politikai karrierje során többek között Kalifornia állam igazságügy-minisztere, 2016-tól pedig szenátora volt. Eredetileg 2023-ig szólt a mandátuma, melyről alelnöki beiktatásával le kellett mondania. 

Az alelnök elsődleges feladata az elnök munkájának támogatása, valamint ceremoniális rendezvényeken vesz részt. A közhiedelemben inkább szimbolikus jelentőséget tulajdonítanak neki, ez azonban Kamala Harris esetén különösen nem így lesz.

Ha a beiktatott elnökkel, Joe Bidennel bármi történne, automatikusan az alelnök lépne a helyére, az elnök idős kora miatt pedig ennek a forgatókönyvnek az átlagosnál nagyobb lehet a valószínűsége akár átmenetileg, akár hosszabb távon is. Emellett Biden bejelentette, hogy a négyéves elnöki mandátuma lejártával nem fog indulni a második ciklusért, ami Kamala Harrist a 2024-es választások legnagyobb esélyesévé teheti.

Jelentőségét tovább növeli, hogy a Szenátusban, vagyis az Egyesült Államok törvényhozásának felsőházában döntetlen alakult ki a demokraták és a republikánusok között, mindkét párt 50-50 képviselővel rendelkezik a georgiai megismételt szenátorválasztások demokrata sikere után. Szavazategyenlőség esetén a döntés az alelnök kezébe kerül, így könnyen lehet, hogy bizonyos törvényjavaslatok esetén Kamala Harrisnek döntő szerepe lesz.

Ehhez ugyanakkor az is kell, hogy mindkét párt minden képviselője az amerikai politikában és törvényhozásban szokatlan pártfegyelem szerint, egy irányba szavazzon, erre azonban - a pártok belső megosztottsága és az eltérő politikai érdekek miatt - kevesebb esély mutatkozik.

image_1_2.png

Miben lehet más Harris?

Harris kaliforniai igazságügyi miniszteri múltja és jogi tapasztalatai, valamint a kisebbségben élő közösségek ismerete kiegészíthetik egymást. A személyes érintettsége a bevándorlás témájában, valamint az a tény, hogy egy bevándorló családból származó nőként lép hivatalba, átalakíthatja az adományozók, támogatók, fiatal nők gondolkodását és az általános közhangulatot, ahogy az Obama megválasztásakor is történt.

A 2016 szavazás volt a legdiverzebb az USA történetében, a szavazatok 31 százaléka a spanyol kisebbségtől, valamint 29 százaléka ázsiai kisebbségi csoportoktól származtak. Biden kabinetje emellett az eddigi legsokszínűbb az USA történetében. A kabinet pozíciókra és a kabinet szintű pozíciókra jelöltek 50 százaléka kisebbségi származású amerikai.

Harris alelnöki terveiben olyan változtatások szerepelnek, mint a Covid-19 segélycsomag, valamint ingyenes oktatást biztosítana azok számára, akik 10 évig egy szövetségi, állami, helyi,  közigazgatási és kormányzati szervezet vagy éppen bizonyos nonprofit szervezeteknél dolgoztak.

A napokban jelentették be Joe Biden elnökkel közösen, hogy a migráció területén csökkenteni szeretnék a zöldkártya várakozási idejét, valamint a törvényjavaslat kihatna a gyermekként bevándorolt polgárokra és az átmenetileg védett státuszú bevándorlókra, akik azonnal megkapnák a zöldkártyát. Hozzátette, hogy ez egy “okosabb és sokkal humánusabb hozzáállás a bevándorláshoz”.

Harris karrierje elején a San Francisco-i kerületi ügyészségen főként a fiatalok prostitúciós ügyeivel foglalkozott és azon dolgozott, hogy a testüket áruba bocsátó fiatal lányok áldozatként, ne pedig bűnözőként legyenek előállítva.

Belbiztonsági, hírszerzési és igazságszolgáltatási állami bizottságokban való szolgálatának köszönhetően a nemzetközi és belügyek kulcsfontosságú szereplője lesz. Segíthet olyan nagy változások irányításában, mint az igazságszolgáltatás reformja, a szavazati jogok védelme, az egészségügy fejlesztése és a bérek növekedése a tanárok és más munkavállalók számára.

Az igazságszolgáltatás reformjával kapcsolatban ugyanakkor számos kritika érte a demokrata előválasztási kampány során. Ugyan szavakban többször kiállt a BLM mozgalom mellett, kerületi és állami főügyészként csak a legkirívóbb esetekben avatkozott közbe, amikor rendőri túlkapásokról volt szó. Gyakran például “Top cop”-ként, azaz “főrendőrként” hivatkoznak rá, a demokraták progresszívebb szárnya szerint pedig inkább a status quo-t képviseli a változásokkal szemben.

Az ugyanakkor vitathatatlan tény, hogy ő lesz az első nő, aki  ebben a pozícióban utat tör, idővel pedig jó esélye van rá, hogy az Egyesült Államok első női elnöke legyen. A női jelöltek évtizedek óta jól teljesítettek az előválasztásokon, Hillary Clinton 2016-ban pedig a választásokon is több szavazatot kapott, mint ellenfele, Donald Trump. A Fehér Ház kapuinak  áttörésére ugyanakkor egészen 2020-ig kellett várni.

Mindenesetre nagy a nyomás Kamalan, hiszen egy ismeretlen utat kell kitaposnia a jövő női politikusai számára. Ez a négy alelnöki év akár próba és egyben felkészülés is lehet az elnöki pozícióra, amivel 2024-ben újabb történelmet írhat. Előtte viszont egy világjárvánnyal, súlyos gazdasági válsággal, valamint egy soha nem látott mértékben megosztott társadalommal kell szembenézniük.

Négy év és egy egészen új felállás - Kamala Harris, az Egyesült Államok első női alelnöke  Tovább
Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig -  A blues a modern zene atyja?

Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig - A blues a modern zene atyja?

borito_8.jpgRock & roll, r’n’b, country, jazz, hard rock: a klasszikus blues rengeteg műfaj alapját képezi. Hogyan jutottunk el az amerikai farmerek egyszerű dalaitól a mai műfajokig? Cikkünkben választ kaphattok a kérdésre, és betekintést nyerhettek a blues kialakulásának izgalmas történetébe.

2020.11.28. Írta: Kovács Anna, borítókép: udiscovermusic

A blues Amerika déli államaiban alakult ki az 19-20. század fordulóján, elsősorban az afroamerikai rabszolgák  ritmikus, spirituális, vallási és munkadalaiból. Ezek a dalok adták a blues kiindulópontját, afrikai tradicionális ritmusokkal keveredve. A blues énekesek kezdetben a hagyományos ‘call and response’ struktúrát alkalmaztak a szöveg tekintetében, vagyis a vezető énekes mondataira reagáltak a többiek. Ez a szerkezet sok blues dalban úgy jelenik meg, hogy egy sor kétszer ismétlődik, amire a harmadik sor reflektál (AAB szerkezet).

Delta blues

A blues korai változata ‘country blues’ vagy ‘delta blues’ néven vált ismertté, ugyanis a Mississippi deltájának tájáról indult el hódító útjára. Általában egy szólóénekes gitárral, harmonikával vagy bendzsóval kísért előadásáról volt szó. A dalok gyakran az élet nehézségéről és szomorúságáról szóltak – innen ered  a blues elnevezés is. A témaválasztás nem meglepő, hiszen a delta környéke az egyik legszegényebb vidék volt, a munkásoknak nehéz körülményekkel kellett nap mint nap megküzdeniük. A  delta bluesra jellezmő a ritmikusság, erős énekhang, egyszerű, de erőteljes szöveg és a gitárkíséret. 

A szövegek és dallamok kezdetben szájról szájra terjedtek, sokat változtak. Elsőként egy zenész, W.C. Handy fedezte fel a bluest egy útja során, majd ennek hatására megírta és publikálta a ‘Memphis blues’ című dal kottáját - ekkor használták először a blues kifejezést.

Az első felvételek az 1920-as években készültek - Bessie Smith, Charlie Patton,  Eddie James ‘Son’ House Jr., valamint Robert Johnson munkássága rendkívül népszerűvé tette a műfajt.

1_6.jpg

Eddie James ‘Son’ House Jr., forrás: Pinterest

Chicago blues

Társadalmi változások hatására a korábbi rabszolgák közül a jobb élet reményében sokan északra költöztek. Chicago több százezer ilyen embernek adott otthont, akik természetesen magukkal hozták a blues hagyományait. A városi élet nyüzsgése, energikussága inspirálta a zenészeket, hogy a műfajt az új környezethez igazítsák. Míg a delta blues a munka és a már hátrahagyott élet nehézségének ad hangot, a Chicago blues az újrakezdést, a reményt reprezentálja. Jelentős változás, hogy ebben az időszakban már elektromos gitárokat, erősítőket és teljes zenekarokat megszólaltatva a blues élénkebb, városiasabb jelleget kapott: ennek köszönhető a ‘city blues’ vagy ‘urban blues’ elnevezés.

A chicago blues egyik legmeghatározóbb alakjaként egy déli előadót, Muddy Waterst emlegetjük, aki 1943-ban költözött Chicagoba. Az elsők között cserélte elektromos gitárra a hagyományos hangszerét, és dobbal kísérte előadásait. Muddy Waters és zenekara népszerűvé tették az új elektromos blues hangzást, nem sokkal később már többen a nyomdokaiba léptek Chicagoban. Willie Dixon és Little Walter dalai közismertté váltak, John Lee Hooker és B.B. King pedig országos ismertségre tettek szert az elektromos blues műfajában. 

2_3.jpg

Muddy Waters, forrás: Chicago Crucader

Az 1940-es és 50-es években a blues továbbfejlődött: újabb hangszerekkel bővült, és a stílus is megváltozott. Az új stílust rhythm and blues vagy r’n’b néven szokták említeni, amely egyben a rock and roll előirányzatának is tekinthető. A 60-as években csökkent a közönség érdeklődése a blues iránt - az emberek figyelme fokozatosan a fiatalosabb rock and roll felé fordult.

Little Walter: My Babe

A blues hatása

Érdekes módon a rock and roll játszott szerepet abban, hogy a blues iránti érdeklődés ismét megnőtt. Amellett, hogy a műfaj jelentős mértékben merített a bluesból, a Rolling Stones és a Led Zeppelin, például Muddy Waters, Howlin' Wolf, valamint számos korai blues zenész dalait is feldolgozta.

Mindeközben a blues más stílusokkal is keveredett, új műfajokat hozva létre. Például a korai jazz improvizáció alapjául szolgált, így keretet adott az egyébként szabad és kötetlen játéknak. A műfaj hatással volt olyan jazz zenészek munkásságára, mint Louis Armstrong, Miles Davis vagy Duke Ellington. Továbbá az európai bevándorlók népzenéjével összemosódva hozzzájárult a country műfaj kialakulásához: zenei alapokban sok a hasonlóság a két ágazat között. A rock&roll alapjául is szolgáló blues például Elvis Presley dalaiban is megjelenik, de van kötődése még rock és hard rock zenekarokhoz is, mint a Beatles vagy az AC/DC. A pentaton és a blues skála ez utóbbi műfajokra ugyanúgy jellemző, mint a bluesra.

Elvis Presley: Hound Dog

A blues klasszikus műfajnak tekinthető, hiszen olyan hangzásvilágot és ritmust alkotott, amely kialakulása óta rengeteg más stílus zenei alapjául szolgált. Habár a klasszikus blues ma nem áll népszerűsége csúcsán, más stílusokon keresztül mégis a mindennapjaink részét képezi.

3_6.jpg

The Beatles, forrás: thebits.hu

Ha még mélyebben érdekel a blues eredete és fejlődése, ebben a videóban és ezeken az oldalakon további érdekességeket tudhatsz meg róla:

History of the Blues, Blues (music), Is Blues the Mother of All Modern Music?

Rabszolgák spirituális dalaitól Elvis Presleyig - A blues a modern zene atyja? Tovább
„Anyám két dolgot kötött a lelkemre: legyél hölgy és legyél független" – Ruth Bader Ginsburg rendkívüli élete és hagyatéka

„Anyám két dolgot kötött a lelkemre: legyél hölgy és legyél független" – Ruth Bader Ginsburg rendkívüli élete és hagyatéka

rbg_then_now.jpgRuth Bader Ginsburg, aki a Cornellen, a Harvardon és a Columbián tanult, évtizedekig a Rudgers Egyetemen tanított, és az amerikai Legfelsőbb Bíróságon bíráskodott huszonhét éven keresztül, 2020. szeptember 13-án, nyolcvanhét évesen elhunyt. Neve számos nemi alapú diszkriminációt megkérdőjelező jogi esethez fűződik, amelyek bevezették az amerikai törvénykezés gyakorlatába a nemi egyenjogúság kérdéskörét. Ruth életútjában nem volt hiány magánéleti problémákból és a karrierjét csaknem ellehetetlenítő akadályokból. Ennek ellenére mindig derűs maradt, és nem veszítette szem elől a célját: eltörölni a társadalmi gyakorlatból a férfiak és nők közti funkcionális különbségeket.

2020.09.27. Írta: Lázár Fruzsina
Borítókép: Ruth Bader Ginsburg fiatalon és nemrég, forrás: law.com 

Egészen 1977-ig egy magát realistának tartó amerikai nő sem álmodott arról, hogy karrierje során eljuthat a szövetségi bírói pozícióig. Jimmy Carter elnök azonban a megválasztása utáni években végignézett a bírók során, és arra jutott, hogy mindenki ugyanúgy néz ki, mint ő: habár sok tehetséges ember van rajtuk kívül, nők és kisebbségi állampolgárok is, az USA legfontosabb ügyeiben mégis kizárólag fehér, középkorú férfiak döntenek. E felismerés következtében került 1980-ban Ruth Bader Ginsburg is a Szövetségi Fellebbviteli Bíróság padjára.

Tizenhárom évvel később, 1993-mas kinevezésekor Ruth lett az amerikai Legfelsőbb Bíróság százhetedik bírója, azonban – Sandra Day O’Connor után – csupán a második női tagja. A szenátus 96:3 arányban döntött a javára. Ruth számára alaptétel volt, hogy a nemi alapú megkülönböztetés és diszkrimináció mindenkinek rossz. Évtizedeken keresztül fáradhatatlanul élen járt a nemi egyenjogúságért folytatott harcban, úttörő munkássága és eredményei nemcsak lelkierejéről, de kivételes érzékenységéről is tanúskodnak.supreme_court_members.jpg

[A Legfelsőbb Bíróság tagjai, forrás: Getty Images ]

A személyes egy magasabb céllal fonódott össze

Ruth Bader Ginsburg munkásosztálybeli bevándorlók gyermeke volt, Brooklynban nőtt fel. Édesanyja, Celia Bader korán elhunyt, Ruth épphogy befejezte a gimnáziumot. Celia jóvoltából Ruth gyermekkorától kezdve szeretett olvasni, többek között édesanyja szellemi hagyatéka indította arra, hogy továbbtanuljon és karriert építsen. Egy visszaemlékezésben így beszélt arról, hogyan inspirálta őt édesanyja beteljesületlen élete:

„Azért imádkozom, hogy azzá válhassak, aki ő lehetett volna, ha olyan korban él, ahol a nőknek lehetnek vágyaik és ezeket el is érhetik; ahol a lánygyermekeket ugyanúgy üdvözlik, ahogy a fiúkat.”

Ruth egyetemi tanulmányait a Cornellen kezdte, itt találkozott a nála egy évvel idősebb Martin Ginsburggel, és miután Ruth is lediplomázott, összeházasodtak. Ruth ezt mondta a férjéről: „ő volt az első fiú, akit érdekelt, hogy van agyam”. Agya, az tényleg volt – és elképesztő kitartása, céltudatossága, energiája is. Másodéves korában kutatási asszisztensként dolgozott az egyik professzorával, aki úgy vélte, hogy a kommunistáktól való rettegés elhalványítja az USA alapvető értékeit, a szabad gondolkodás jogát, a szólásszabadságot. Látva az ügyvédeket, akik kiálltak a véleményük miatt perbe fogott emberekért, Ruth meglehetősen vonzónak találta ezt a hivatást.

rbg_with_marty.jpg

[Ruth és Marty, forrás: Ruth Bader Ginsburg személyes gyűjteménye]

Marty, majd – idősebb gyermekük, Jane születését követően – Ruth is a Harvard joghallgatójaként folytatta tanulmányait. Az ötszáz fős évfolyam Ruthon kívül nyolc női hallgatót számlált. 1951-ig a Harvardra egyáltalán nem vettek fel nőket, így az 1956-os évfolyam kilenc női tagjának még öt évvel később is egy legalábbis zavarba ejtő, de inkább megalázó kérdéssel kellett szembenéznie: miért foglalják el azokat a helyeket, amelyeket egyébként férfiak is betölthetnének?

A jog a „férfiak világa”, állította Ruth környezete. Ő azonban besétált a Harvardra, és nem törődött azzal, hogy mások szerint nem illik oda. A megannyi nehézség ellenére – mikor a férjénél hererákot diagnosztizáltak, Ruth sajátjai mellett Marty kurzusait is hallgatta, legépelte az esszéit, és vezette a háztartást – hallgatói éve során végig osztályelső volt, és még a Harvard Law Review (az egyetem jogi áttekintő folyóirata) tagjai közé is bekerült.rbg_family.jpg

[Marty, Jane és Ruth, forrás: Collection of the Supreme Court ]

Tapasztalatszerzés és egy új perspektíva

Diplomája megszerzése után Marty New Yorkban kapott állást, így a család odaköltözött. Ruth emiatt a Columbián fejezte be jogi tanulmányait, ahol bevonódott egy nemzetközi kutatói projektbe. Ennek kapcsán megtanult svédül, majd Svédországba utazott, hogy a tudós Anders Bruzelius oldalán tanulmányozza a svéd polgárjogi eljárások szabályait.

A korai 1960-as évek Svédországában Ruth olyan társadalmi gyakorlatokkal találkozott, amelyek addig teljesen ismeretlenek voltak számára: az állam aktívan törekedett a nők és a férfiak egyenjogú kezelésére, a jogi képzéseken a hallgatók legalább negyedét nők tették ki, akik nem kényszerültek arra, hogy a házasság, családalapítás és a tanulmányaik folytatása között válasszanak. Hosszú beszélgetéseket folytatott Bruzelius feminista elveket valló feleségével és Eva Moberg íróval is, aki a svéd feminizmus egyik fontos korai szerzője volt. Ezek a tapasztalatok nagy hatással voltak a még fiatal Ruth nézeteire, tovább formálták és erősítették benne a nemi egyenjogúság fontosságát, melynek hiányát a saját bőrén is gyakran tapasztalhatta.rbg_columbia.jpg

[Ruth 1972-1980 között a Columbia Egyetem jogi karán tanított: ő volt itt az első női professzor, aki szerződést kapott. forrás: Ruth Bader Ginsburg személyes gyűjteménye]

Az USA-ban ugyanis ebben az időszakban társadalmi és jogszabályok teljes rendszere biztosította, hogy a férfiak és nők világa szinte teljesen elkülönüljön egymástól. A nők a rendszert magyarázó narratíva szerint piedesztálra voltak emelve, a lehetőségeiket egyébként jelentősen korlátozó törvények és szokások a védelmüket szolgálták. Ruth egy híressé vált védőbeszédében ezt a piedesztált ketrecnek nevezte, amely kímélés helyett bezárja, társadalmi és gazdasági szempontból is előnytelen helyzetbe kényszeríti a nőket.

Haladni a kor szellemével

Számtalan kudarcba fulladt állásjelentkezés után – sokan visszautasították, mert zsidó vallású, pályakezdő nő volt – Ruth két évet töltött Edmund G. Palmieri bíró hivatalában, majd 1963-ban adjunktusként kezdett el dolgozni a Rutgers Egyetem jogi karán, később pedig a Columbia Egyetemen kapott szerződést. Emellett jelentkezett önkéntes ügyvédnek az ACLU-hoz [American Civil Liberties Union – Amerikai Polgári Szabadságjogok Szervezete], ahol pro bono ügyek vállalásával szerzett ügyvédi tapasztalatokat. Férje, Marty adójoggal foglalkozott, időközben második gyermekük, James is megszületett.

Marty munkája kapcsán szereztek tudomást Charles E. Moritz, egy nőtlen férfi esetéről, akinek az adóhatóság nem engedélyezte, hogy idős édesanyja ápolásáért adókedvezményt kapjon – a kedvezményt ugyanis csak özvegy vagy elvált férfiak és nők vehették igénybe. A magyarázat így szólt: mivel a rászoruló családtagokat a nők gondozzák, csak nekik lehet szükségük a kedvezményre. Moritz fellebbezett, Ruth és Marty közösen vállalták a pert, amit megnyertek. Ez lett az USA történelmében az első szövetségi ügy, melyben a nemi alapú megkülönböztetést alkotmányellenesnek nyilvánították. Ruth és Marty elérték, hogy a bíróság számításba vegye az ebből adódó hátrányokat, és megszakítsa a diszkriminációra épülő, akkorra már száz éves precedens-sorozatot.ruth_brotherinlaw_nephew_son.jpg

[Ruth sógorával, unokaöccsével és fiával, Jamesszel a Legfelsőbb Bíróság lépcsőin, 1978-ban forrás: Ruth Bader Ginsburg személyes gyűjteménye]

Ruth úgy gondolta, ha a mesterségesen létrehozott akadályok megszűnnének, a férfiak és nők teljesen új társadalmi hagyományokat teremthetnének. E vízióját pedig esetről esetre, precedensről precedensre haladva valósította meg. Hogy az ACLU-nál tapasztalt jótékony energiát a nők jogainak ügyébe csatornázza, 1972-ben társalapítóként létrehozta a Women’s Rights Projectet (Női Jogok Projektje). Az elkövetkező években a WRP többek között elérte, hogy a jogi eljárások során a nemi és a faji alapú diszkriminációt azonos mértékű ellenőrzés alá vessék.

Popkultúra és hagyaték

Mindaz, amit Ruth egyetemi professzorként, ügyvédként és később a bírói székből véghez vitt, nemcsak az általa megoldott ügyek személyes érintettjeinek életében, hanem az amerikai társadalom dinamikáiban is kitörölhetetlen nyomot hagyott. Jogi karrierjének korai éveiről film is készült, On the basis of sex (Az egyenjogú nem) címmel. Kivételes nő és szakember volt, aki az összes rendelkezésre álló eszközét és erőforrását abba fektette, hogy egyenlőbb bánásmódot és egy élhetőbb, érzékenyebb világot formáljon meg, férje pedig töretlenül mellette állt ebben. Ruth megvalósította saját életében azt a függetlenséget, amelyre édesanyja intette: és ezzel egész generációk életét tette szabadabbá és gazdagabbá. A következő idézettel emlékezünk rá:

„Ne fogadj el nemleges választ, de soha ne hagyd, hogy a düh beszéljen belőled. Tekints minden helyzetre úgy, mint egy lehetőségre, hogy nevelhess, érzékenyíthess. Mint a nemi diszkrimináció elleni harc szószólója, a hetvenes években hasonlóképp láttam magam, mint egy tanító, mert gyakran beszélgettem emberekkel, akik nem értették a helyzetet, nem tudták, hogy létezik ez a fajta megkülönböztetés. A cél mindig az érzékenyítés volt: itt van egy ember, szóval segítek neki, hogy megértse, milyen olyasvalaki cipőjében járni, aki más, mint ő.”

fearless_girl.jpg

[A Wall Street híres szobra, a Fearless girl (Rettenthetetlen lány) Ruth Bader Ginsburg emlékére csipkegallért kapott, forrás: Getty Images]

„Anyám két dolgot kötött a lelkemre: legyél hölgy és legyél független" – Ruth Bader Ginsburg rendkívüli élete és hagyatéka Tovább
5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat

5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat

nevtelen_terv_1_1.png

Az elmúlt hónapokban felerősödtek a tüntetések az Egyesült Államokban az afrikai-amerikai közösségek egyenjogúságáért, az úgynevezett rendszerszintű rasszizmus ellen. A 2013-ban indult Black Lives Matter mozgalom a feketék polgári jogaiért küzd, fő célja, hogy jogszerű rendőri eljárásban részesüljenek a polgárok bőrszíntől függetlenül. A helyenként zavargásokba torkolló tiltakozások azután kezdődtek, hogy 2020. május 25-én George Floyd meghalt, amikor az ellene intézkedő rendőr a torkára térdelt.. Floyd halálhíre, valamint a tragédiáról készült videók bejárták a világot, és több nyugati ország fővárosában tüntetések sorozata vette kezdetét. (borítókép: pexels.com/life-matters)

Írta: Hegedüs Kata

A témát több dokumentumfilm és filmdráma is feldolgozza, és ezek a magyar Netflixen is megtalálhatók. Összegyűjtöttük azt az ötöt, amelyek átfogó képet adnak a feketék elleni bánásmódról, és a rabszolgaság sanyarú kultúrájáról.

13th

Dokumentumfilm

A dokumentumfilm az amerikai alkotmány 13. módosítását veszi nagyító alá, amely 1865-ben eltörölte a rabszolgaságot, ám közel sem vetett véget a rasszizmusnak. A film végigkíséri a feketék elleni bánásmódot Amerikában, a rabszolgatartás betiltásától egészen napjainkig, ezt a folyamatot a 20. század elnökeinek intézkedéseivel szemlélteti. A politikusok évtizedeken keresztül az afrikai-amerikai közösségeket a brutalitással azonosították, ennek egyik következménye, hogy a 2,5 millió bebörtönzött amerikai 40,2 százaléka afroamerikai. Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmben aktivisták, professzorok, újságírók reflektálnak olyan politikai eseményekre és rendőri túlkapásokra, amelyek nagyban hozzájárultak a Black Lives Matter mozgalom megalakulásához.

Crash

Filmdráma

A több szálon futó történetben központi szerepet játszik a rasszizmus, a szálak film végére érnek össze.  A film azt mutatja be, hogy a 9/11-es események után hogyan erősödött fel a diszkrimináció és a rasszizmus. Sztereotípikus példákkal szemlélteti a rendező a rasszizmus folyamatos jelenlétét, legyen szó mexikói bevándorlókról, afroamerikai bűnözésről vagy perzsa kisboltosról. A dráma társadalomkritikája mellett tele van érzelmekkel és profin alakított emberi játszmákkal, mellyel 2004-ben a legjobb filmért járó Oscar-díjat is megnyerte.

12 év rabszolgaság

Filmdráma

Az igaz történetet feldolgozó film központjában Salamon Northup áll, aki a korban ritkának számító szabad, jómódú afroamerikai zenészként  tartja el családját. A polgárháború előtti amerika életébe repíti vissza a nézőt a rendező, ahol az afroamerikaiak rabszolga sorsa általánosnak számított. Salamon egyik napról a másikra szabad emberből rabszolga lesz, 12 évig tartó sanyarú sorsát fergeteges alakítással kelti életre Chiwetel Ejiofor. 2013 legjobb filmje nem egy könnyed délutáni mozizás, hiszen a rabszolgák szívfacsaró sorsát mutatja be.

Strong Island

Dokumentumfilm

A film rendezője fivére, William Ford halálának tragikus körülményeit mutatja be, aki egy new yorki afroamerikai tanár volt. A 24 éves Ford 1992-ben kapott halálos lövést szívébe egy 19 éves fehér fiútól, majd gyilkosának tárgyalásán, a kizárólag fehérekből álló esküdtszék önvédelemre hivatkozva felmentette a vádlottat. A dokumentumfilm megtekintésével mélyebb értelmezést kapunk a feketékkel szembeni bánásmódról és az amerikai igazságszolgáltatásról, amely nem is feltétlenül igazságos.

Django elszabadul

Western, Filmdráma

Tarantino egyik legsikeresebb filmje az előzőektől eltérő módon mutatja be a rabszolgaság témáját. Django egy felszabadított rabszolga, aki fejvadászként folytatja útját a rabszolgaként tartott feleségéhez. A film a rendező megszokott stílusához híven nem szorítja háttérbe az erőszak ábrázolását, így ezt a westernt sem könnyű megemészteni. Samuel L. Jackson öreg inas karaktere veti fel a morális kérdéseket a rasszizmus, az elnyomás és a rabszolgatartás témakörében.

További filmek ebben a témában: A segítség, Moonlight, A számolás joga, Zöld könyv 

Források: 

5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat Tovább
Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz

the_migration_of_the_negro_jacob_lawrence.jpgAz amerikai polgárháború utáni időszakban rabszolgaságból felszabadított afroamerikai családok tízezrei vándoroltak az USA déli államaiból északra és keletre, hátrahagyva a megbélyegző, kirekesztő környezetet és jobb megélhetést keresve. A harlemi reneszánsz, amely körülbelül 1917. és 1940. közé tehető, az afroamerikai kultúra és művészet újjászületésének időszaka volt, társadalmi és politikai identitáskereséssel ötvözve. Az időszak egyik fontos alakja Dorothy West, aki tinédzserkorában került a harlemi kulturális közegbe, és jó kapcsolatot ápolt a korszak legfontosabb íróival és művészeivel. Története beavat minket abba, milyen volt ebben az időszakban fiatal fekete írónőnek lenni, és sok más hozzá hasonló alkotóhoz és művészhez is elvezet bennünket.

Írta: Lázár Fruzsina / Borítókép: Jacob Lawrence - The Migration of the Negro (1940-41.)

Mi vezetett ide?

A művészet új testet és lelket kapott, amikor alig száz éve, az 1920-30-as évek Amerikájában afroamerikai művészek és értelmiségiek ezrei kezdték el megosztani a világgal tevékenységüket. Ennek az élettel és energiával teli időszaknak - amely szorosan összefonódott a korabeli társadalmi-politikai változásokkal - összefoglaló neve a harlemi reneszánsz. Központjának ugyanis a New York City-beli Harlem városrész számított, de jelen volt Chicagóban, Philadelphiában, Washington D. C.-ben is.

Amellett, hogy felmérhetetlen értékkel gazdagította az amerikai és globális művészeti szférát, fontos szerepet játszott az afroamerikai identitás (újra)definiálásában is.

A harlemi reneszánsz szinte közvetlen történelmi előzménye az amerikai polgárháború, amely 1865-ben ért véget. Utána az 1870-es évek végéig tartó rekonstrukciós törekvéseket - melyek többek között arra irányultak, hogy a felszabadított afroamerikai rabszolgáknak állampolgári jogokat és lehetőségeket biztosítsanak - kerékbe törték a fehér felsőbbrendűségen nyugvó és a szegregációt megszilárdító Jim Crow-törvények. A törvények elnevezése egy amerikai szórakoztatóművész rasszista sztereotípiákra épülő afroamerikai karakterének nevéből származik.Egészen a törvények 1965-ös eltörléséig előírták a faji alapú szegregációt a déli államokban, így alsóbbrendű állampolgárokként kezelve és megfélemlítve az afroamerikaiakat. Sok család ekkor döntött úgy, hogy délről északra vagy keletre vándorol, ahol az iparosodás következtében megjelenő gyárakban jóval több munkalehetőség és egyenlőbb bánásmód várta őket. A belső vándorlások nyomán a 20. század elejére az afroamerikaiak már nagy arányban éltek urbanizált környezetben - például a new york-i Harlemben vagy a fent említett nagyvárosok egyikében.

the_new_negro_cover.jpg

Alain Locke (szerk.) - The New Negro, 1927. (forrás)

Az afroamerikai lakosság változó életkörülményeit a harlemi reneszánsz magját adó hozzáállás kísérte: az 1920-as évek elejére éppen felnőtt az első afroamerikai generáció, akik saját életükben már nem tapasztalták meg a rabszolgaságot. Közülük került ki a harlemi reneszánsz sok fontos személyisége, akik elődeikhez képest új irányú törekvésekkel és attitűdökkel fordultak a világ felé: újszerű társadalmi státuszaikban újra jelentéssel töltötték fel művészetüket. Ezt az életérzést Alain Locke antológiája (The New Negro: An Interpretation, 1925) foglalja össze, a harlemi reneszánsz másik megnevezése ezért New Negro Movement.

Különös energiájú időszak volt ez, amit szerteágazó tehetségű emberek népesítettek be, és amit még az 1929-ben berobbanó gazdasági válság sem tudott teljesen megállítani.

Tizenhét és fél év - elkezdődik egy történet

dw_old_martha_s_vineyard.jpgA massachusetts-i Radcliffe College munkatársai 1976. és 1981. között több mint hetven, 70-90 év közötti afroamerikai nővel készítettek mélyinterjút, hogy összegyűjtsék a szinte kizárólag szóbeliségben hordozott emlékeiket. Az egyik interjúalany Dorothy West volt, akit írónői munkássága és jelenléte a harlemi reneszánsz egyik kiemelkedő alakjává tett. Csaknem az egész 20. századon átívelő élete (1998-ban halt meg) lehetővé tette, hogy a mélyinterjúkban az utolsó élő harlemi íróként számot adjon mindarról, ami ezt a korszakot jellemezte.

A képen Dorothy West Martha’s Vineyard-i házában.

Dorothy West Bostonból származott. Édesapját hét éves korában szabadították fel a rabszolgasorból, ezután vállalkozásának köszönhetően egészen a középosztályig sikerült eljuttatnia magát és családját. Még egy nyaralót is megengedhettek maguknak a Martha’s Vineyardon (Massachusetts-től délre fekvő sziget, kedvelt nyaralóhely). Dorothy kiterjedt családi körben nőtt fel, és már hét éves korától kezdve írt. Gyakran küldött történeteket a Boston Post szerkesztőségének: a lap két-, öt- vagy tízdolláros jutalmat kínált a beküldött történetekért, és Dorothy saját bevallása szerint általában a tízdollárost nyerte el. Gyerekkorában nyaranta gyakran találkozott Harry T. Burleigh zeneszerzővel - a család barátjával -, aki gyakran mesélt neki New Yorkról, a “varázslatos városról”. Dorothy tizenhét és fél évesen, unokatestvérével együtt került a “varázslatos városba” - éppen akkor nyert meg egy pályázatot novellájával.

opportunity_journal_1927.jpgDorothy élete New Yorkban sok szempontból nélkülöző volt: vacsorának gyakran csak egy virslivel és ananászlével kellett beérnie. Ha nagyon éhesnek érezte magát, két virslit evett. Akkoriban szokás volt mulatságokat tartani a bérelt lakásokban: a vendégek jöttek, táncoltak, jól érezték magukat, és valamennyivel hozzájárultak a bérleti díj kifizetéséhez. Dorothy azonban túl büszke volt ehhez, így más módon kellett biztosítania a megélhetését: heti tizenhét dollárt keresett ügyelőként egy színházban, később heti huszonhármat egy színdarabért, amit három társával együtt írtak. Két nagyszerű, az afroamerikai közösségben létező osztálykülönbségeket és családi viszonyokat firtató regénye mellett irodalmi folyóiratok alapításában is részt vett, időskorában pedig a Martha’s Vineyard lapjának írt rendszeresen.

A képen The Opportunity Journal (1927.): afroamerikai írók és költők munkásságát támogató lap.

A megtestesült reneszánsz

Dorothy személyesen és meglehetősen közelről ismerte a harlemi reneszánsz számos nagy íróját és alkotóját, azonban állítása szerint ők kevéssé érzékelték, hogy éppen egy korszakos megújulás részesei. Csak összegyűltek Wallace Thurman (regényíró) nappalijában, gint és kekszet hoztak, körbeültek, ettek, és azokról a nagy könyvekről beszélgettek, amiket meg akartak írni. Éltek, alkottak és nem kértek elnézést a gondolataikért.

A harlemi reneszánsz sokszínű művészeti palettáján a domináns költészet és próza mellett festészet, szobrászat, jazz és swing, opera- és táncművészet is szerepelt (a kor afroamerikai táncairól szóló írásunk itt olvasható). Azonban az összes művészeti ágban születő alkotás az afroamerikai identitás és önkifejezés erejét hordozta, emellett magukba foglalták azt a friss harciasságot is, amellyel az afroamerikaiak érvényesíteni kívánták politikai és polgári jogaikat. Az általuk kifejezett valóság fogta össze őket, közös jelentés húzódott meg bennük.

archibald_j_motley_jr_black_belt_1934.jpg Archibald J. Motley Jr. - Black Belt, 1934. (forrás)

A Harlemben központosuló élénk, afroamerikai kulturális tevékenység sok tehetős fehér embert is vonzott. Ilyen volt az újságíróként, később pedig fotósként tevékenykedő Carl Van Vechten, aki számos fiatal fekete írót és művészt ismert és támogatott, kulturális szervező munkássága - mely több afroamerikai szerzőt segített hozzá művei publikálásához - pedig a harlemi reneszánsz fontos hajtóerejének bizonyult. Temérdek portrét készített barátairól és ismerőseiről. Híres-hírhedt partijaiban, amelyeket Central Park melletti lakásában adott, olyan művészeket látott vendégül, mint Bessie Smith bluesénekes. Van Vechten közeli barátjának mondhatta többek között Walter White és James Weldon Johnson írókat is - utóbbi halála után a Yale Egyetemnek adományozta hatalmas volumenű gyűjteményét, és megalapította a James Weldon Johnson Memorial Collection of Negro Art and Letters-t (J. W. J. Néger Művészet és Levelek Emlékgyűjteménye).

Hagyaték

A harlemi reneszánsz művészeti alkotásaiban az afroamerikai lét és létezés valóságára találhatunk.

the_weary_blues_book_langston_hughes.jpgBennük van az állampolgári jogokért és az egyenlőségért folytatott harc, a törekvés önmaguk egyéni és közösségi kiteljesítésére, a barátságok, a keresés és beilleszkedés igyekezete, a személyes történetek, amelyek egy közös jelentésben értek össze. Mindez azonban csak részben fedi azt, amit a harlemi reneszánsz alkotói átéltek és megörökítettek.

A képen Langston Hughes első verseskötete, The Weary Blues.

Az önkifejezést alapvető emberi viselkedési funkciónak mondhatjuk, de a művészetben olyan keretek közé kerül, melyek egyedivé és kortalanná teszik. Megszilárdítják a valóságnak egy dimenziójában, ahol bárki hozzáférhet, befogadhatja, megismerheti és akár belsővé is teheti. Nem könnyű megmagyarázni, miben áll e korszak jelentősége az afroamerikai állampolgárok számára; inkább csak átérezni lehet, sok figyelemmel és nyitottsággal. Valahogy úgy, mint az alábbi vers olvasásakor: nem tudjuk, milyen lehetett megélni mindezt, de meg tudjuk érteni, és megengedhetjük, hogy érzékenyebbé változtasson minket.

A képen Langston Hughes (Carl Van Vechten portréja).

langstonhughes.jpg

Langston Hughes: Ábrándos változatok

Karom szélesre tárni

künn a fényes verőn,

táncban forogni, várni,

míg ég a nap, merőn.

A fa alatt, az esten

merengni szerteszét,

hogy száll az éj le resten,

mely, mint én, oly setét.

Ez álmaimnak álma

karom szélesre tárni

a nap felé zihálva.

Táncolni egyre! Várni,

míg fény van szerteszéjjel,

aztán pihenni kéjjel,

mint egy fa-csemete,

ha jő a nyájas éjjel

mely, mint én, fekete.

(Kosztolányi Dezső fordítása)

Egy új életérzés kiteljesedése - Ilyen volt a harlemi reneszánsz Tovább
A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A Republikánus Konvenció kedden hivatalosan is elnökjelöltjévé választotta Donald J. Trump-ot. Az előválasztási szezon során 1542 delegáltat megszerzésével messze az összes riválisát felülmúlta, és a primary*-k végére már ellenfél nélkül söpörte be a győzelmet.

kisherceg3.jpg

A Republikánus Konvenció (július 18.-21. ; Cleveland, Ohio), második napján történt az esemény legfontosabb része, az elnökjelölt hivatalos kinevezése. Bár Donald Trump nagy fölénnyel nyerte az előválasztásokat, rég volt ennyire megosztott a párt az aktuális elöltjükkel kapcsolatban. A szavazás során 721 delegált szavazott más jelöltekre. Ennél nagyobb megosztottságra legutóbb 40 évvel ezelőtt 1976-ban volt példa. Azon a választáson végül az akkori elnök Gerard Ford lett végül a párt jelöltje, és Ronald Reagen-t győzte le. Akkor azonban a végletekig ketten pályáztak az jelöltségre. Végül Ford-ot nem választották újra, a választáson Jimmy Carter demokrata jelölt szerezte meg az elnökséget.

Trump megosztó személyisége körüli ellentétek egészen odáig fajultak, hogy a Republikánus párt egyes képviselői olyan komolytalan indokokkal maradnak el a konvencióról, mint „Le kell nyírnom a füvet” (Sen. Jeff Flake) vagy „Horgászni megyünk a feleségemmel” (Sen. Steve Daines), de voltak, akik egy az egyben kijelentették, hogy nekik nem szimpatikusak Donald Trump elvei, ezért nem fognak megjelenni az eseményen.

Az elnökjelöltségért folyó harcban Donald Trump legfőbb ellenfelei Ted Cruz texasi szenátor, John Kasich Ohio kormányzója és Marco Rubio floridai szenátor voltak. A primary-k során óvodás szintű vitákkal tarkított események során feszültek egymásnak a wannabe prezidentek. Volt szó a kezek méretéről, egymás feleségeiről és az adóbevallásokról is. Azonban egy témában mind egyet értettek a konzervatív párt elnökjelöltségéért harcoló jelöltek. A jelenlegi Obama adminisztráció és a demokrata párt jelöltjei mindent rosszul csinálnak. Végül a legharsányabb – és leggazdagabb – jelölt Donald Trump minden ellenfelét kiszorította a versenyből, és május elején utolsó ellenfele Ted Cruz is visszalépett. Ettől kezdve már szinte biztos volt, hogy ki fog majd novemberben a sokkal szorosabb versenyt futó demokrata jelölttel összecsapni.


trump-gop-575x323.jpg
A nem politikai háttérből érkező Donald Trump kezdetben radikális ötleteivel, kirívó viselkedésével és szabad szájával hívta fel magára a figyelmet. A mexikói határt mexikói pénzekből finanszírozott kerítéssel akarja lezárni, a terrorizmus enyhítése érdekében pedig betiltaná az országba történő bevándorlást olyan területekről, melyek bizonyítottan rendelkeznek terrorista múlttal az USA, Európa, vagy valamely szövetségesük ellen. Szélsőséges kijelentéseivel világszerte állásfoglalásra késztette az embereket a megosztó politikus.

*előválasztások

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció Tovább
süti beállítások módosítása