Közgazdász Online


Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem?

Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem?

alarm-814507_960_720.jpg

A teljes világsajtót bejárta a január elején felröppenő hír, miszerint Finnországban a világon először bevezetnék a négynapos munkahetet. Azóta kiderült, ez egy félreértésből származott, még tervben sincs náluk ilyesmi a közeljövőben. De mi a helyzet máshol? 

A finn miniszterenöknő, a 34 éves Sanna Marin szeretné, ha az ország átállhatna a 4 napos munkahétre, legalábbis erről szóltak a híresztelések. Az osztrák Kontrast lapból induló hírt a Bloomberg szerint maga Sanna Martin is megdöbbenve olvasta. Miután a teljes világsajtó beszámolt Finnország tervéről, a News Now nevű finn újság tisztázta a félreértést: a finn kormányprogramban nem szerepel a munkaidő csökkentése, még csak javaslat formájában sem merült fel semmi a négynapos munkahétről. 

Minden, az álhírt terjesztő cikk egy 2019. augusztusi, gazdaságpolitikáról szóló beszélgetést vett alapul, melyben a munkaidő csökkentése is felmerült témaként. A miniszterelnöknő itt megjegyezte, hogy pár évtizeden belül a hatórás munkanapot vagy a négynapos munkahetet sem tartja elképzelhetetlennek, melyet kezdetben a lapok még pontosan idéztek: 

“Biztos, hogy a 8 órás munkanap az, ahonnan nem kell továbblépni? Úgy gondolom, az emberek megérdemlik, hogy több időt tölthessenek el a családjukkal, szeretteikkel, és több idejük jusson a hobbijukra vagy mondjuk a kultúrára. Lehetne ez a következő lépés, akár még azelőtt, hogy mi nyugdíjba mennénk.”

Finnországra egyébként sem jellemző a rugalmas munkaidő képviselője, a munkáltató által megszabott munkakezdést és munkavégzést számos finn munkahelyen a dolgozók 3 órával elcsúsztathatják a tetszőleges irányba. A merész ötletek világelsőként való alkalmazása sem áll távol az északi országtól, a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete is ilyen volt, csak hogy egyet említsünk. 

A családra, hobbikra fordítható idő mellett más előnyei is lehetnek a munkaidő rövidítésének, amire már jóval korábban is rájöttek. A 40 órás munkahét is ebből a felismerésből eredeztethető: Henry Ford jött rá 1926-ban arra, hogy a munkahelyi balesetek száma így csökken, a termelékenység nő, a dolgozók pedig elégedettebbek, kipihentebbek, egészségesebbek, hosszú távon pedig ebből a munkáltató profitál. 

Néhány évvel később ennél is optimistábban gondolkodott John Maynard Keynes, az egyik legnagyobb hatású közgazdász: szerinte 2030-ra nagyon magas életszínvonal mellett a 15 órás munkahét sem lesz elképzelhetetlen, hiszen a technológiai fejlődésnek hála egy óra alatt már sokkal több értéket lesznek képesek előállítani a dolgozók.

Valóban világelsők lehetnének a finnek a négynapos munkahét bevezetésében?

Tavaly a Perpetual Guardian nevű új-zélandi alapkezelő, 240 embert foglakoztató cég teljesen átállt a heti négy munkanapra. A próbaidő során bebizonyosodott, hogy a csökkentett idejű munkahét növelte a termelékenységet és hét százalékkal csökkentette az alkalmazottak stressz-szintjét. A munkatársak körében 24 százalékkal nőtt azok aránya, akik úgy vélték, a munkát teljes mértékben össze tudták egyeztetni  a magánélettel. Az alkalmazottak pedig az elképzeléseknek megfelelően több időt tölthettek családjukkal, és jobban tudtak összpontosítani az irodai munkára.

A négynapos munkahetet a Microsoft Japánban is letesztelte, a 2300 dolgozó részvételével zajló próbaidő a fentiekhez nagyon hasonló eredménnyel zárult: a Microsoft japán dolgozóinak termelékenysége 40%-kal nőtt a vizsgált időszak alatt, az értékesítési bevétel ennyivel volt magasabb, mint tavaly ugyanekkor.  A Microsoft beszámolójából kiderült, az alkalmazottak több mint 92 százaléka szívesen átállna a 4 napos munkahétre hosszú távon is. Talán nem is megdöbbentő, hogy a japánok örömmel dolgoznának keveset, hiszen egyébként is elképesztően magas a túlórák száma az országban. Egy 2016-os tanulmány szerint minden negyedik japán cég megköveteli az alkalmazottaktól, hogy havonta 80 órát túlórázzanak, ugyanakkor bizonyított, hogy túlmunka idején a munkavállalók nem feltétlenül teljesítik az elvárt minőséget.

Máshol is örülnének a négynapos munkahétnek: a FlexJobs álláskereső portál 50 ezer amerikai cég állásajánlatának elemzése során jutott arra az eredményre, hogy több szektor is, mint például  a pénzügyi szektor vagy az adminisztráció is olyan terület, ami nyitott lenne a rövidebb munkahétre. 

Szektoroktól függetlenül is működhet ez az elképzelés. A finnektől nem is olyan távol, Norvégiában, Dániában és Svédországban is heti 33-36 órát dolgoznak átlagosan, de más országok is kevesebb munkaórát várnak alkalmazottaiktól: Írországban és Svájcban is 35 óra számít átlagosnak. A finnek azonban már nem pályázhatnak a négynapos munkahét elsőként való bevezetéséért járó díjra, hiszen Hollandia már elérte a 30 órás heti átlagot, és minden harmadik holland munkavállalóra igaz, hogy egy héten legfeljebb 4 munkanapot dolgozik. 

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy a négynapos munkahétnek csupán előnyei vannak. 2015-ben, amikor a svédek először próbálták ki Göteborgban a hat órás munkanapokat, a pozitív hatások mellett nehéz volt eltekinteni attól, hogy a kormányzati kasszára nem volt jó hatással a kísérlet. 

Ami biztosan látszik, hogy Finnország hiába nem tervezi jelenleg a négynapos munkahét bevezetését, a legkevésbé sem lennénk meglepve, ha a következő néhány, munkaidőt megrövidítő ország között lennének. A próbaidők eredményeit, illetve a trendeket figyelelmbe véve pedig nagyon is elképzelhető a munkaidő folyamatos csökkenése, valószínűleg sokak örömére.


fotó: Pixabay

2020. január 21.

Puskás Amina

Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem? Tovább
Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió?

Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió?

Már csak két hónap és megrendezik a hatvanadik Eurovíziós Dalfesztivált, ezúttal Conchita Wurst hazájában, Ausztriában. Minden évben voltak olyan „extravagáns” előadók, akik nézők millióinál csapták ki a biztosítékot megjelenésükkel és/vagy előadásukkal, az utóbbi években azonban ez a humoros kitűnés inkább negatív diszkrimináció elleni kampányba fordult át… ezzel elnyomva a „normális”, esetleg talán sokkal tehetségesebb előadótársaikat.

Az esélyegyenlőség dalversenye lesz az Eurovízió? Tovább