Közgazdász Online


Minden út Tokióba vezet? - Az urbanizáció és a tokiói olimpia kapcsolata

Minden út Tokióba vezet? - Az urbanizáció és a tokiói olimpia kapcsolata

olympic_rings.jpeg

Vajon jól meg lehet-e rendezni a világ egyik legnagyobb metropoliszában, egy világjárvány idején az olimpiát? Milyen hatással van Tokió egyedi városfejlődése az olimpia szervezésére? A Corvinus Egyetem 2021. júniusi Kutatási Hetén Dr. Forman Balázs egyetemi docens gazdaságföldrajzi és urbanizációs szempontból vizsgálta meg a tokiói olimpiát.  Olimpiai cikksorozatunk legújabb része.

2021. 06. 25. Írták: Engelbrecht Azurea és Szabó Judit

Olimpiai álmok: 56 év után ismét szervezőváros Tokió

A felkelő nap országa 2013-ban nyerte el a 2020-as olimpia rendezési jogát, azonban  - mint oly sok mindent az elmúlt több mint egy évben - ezt is el kellett halasztani a pandémia miatt. Az új dátum a július 23. és augusztus 8. közötti időszak lett. Mint Forman Balázs György előadásában hallhattuk, az olimpia szervezése, megrendezése körül  - a közeli dátum ellenére - még mindig sok a kérdés. Bár a járványhelyzet nem múlt el, jelenleg 80 százalékos valószínűséggel szurkolhatunk idén a versenyzőknek, 20 százalékos eséllyel azonban még lefújhatja a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC, International Olympic Committee) a versenysorozatot.

Japán számára az olimpia megrendezése nemcsak az azzal járó szokásos presztízs miatt fontos - mélyebb gyökerei is vannak. - tudtuk meg a kutatótól.

A fukusimai balesettel kapcsolatos kihívások legyőzését és az újjáépítés sikerességét is bizonyítani szeretnék, valamint a katasztrófából következő negatív országimázs helyreállítása is a célok között szerepel. A tokiói öbölben egy mesterséges szigeten építették fel az olimpiai falut, amit a lakosság számára értékesítettek - a tervek szerint  a paralimpiai játékok befejezése után nyílt volna meg a lehetőség az új tulajdonosok beköltözésére. Olyan magas kötbérek mellett kötöttek azonban szerződést a kivitelezésre, hogy az eredeti időpontnál hamarabb át kellett adni a falut a lakosságnak. A városrész építését így kellett tovább folytatni, bővíteni kellett gyors és drága építkezésekkel, hogy el tudják szállásolni a sportolókat. Végül néhány stadion a szigeten helyezkedik el, míg a kisebb sportágak helyszínei távolabb kerültek a versenyzők szállásától.

fukushima_reconstruction.jpg

Költségvetési szempontból sem lenne célszerű elnapolni az ötkarikás játékokat: az eredetileg 6,7 milliárd dollár összköltségvetéssel bíró esemény költsége a legújabb becslések szerint már meghatszorozódott: 40 milliárd dollárnál tart. Bár Japán GDP-jéhez képest (5048 milliárd dollár) ez az összeg nem tűnt soknak, de mégis az: a régi épületeket, stadionokat jelentősen fel kellett újítani, a hatalmas tömegek problémamentes közlekedésére új metrót kellett építeni, illetve az ellátási láncokban okozott fennakadások miatt az olimpiai falu építésének alapanyag-költségei is jelentősen megemelkedtek az elmúlt időszakban.

Tényleg minden út Tokióba vezet - elharapózott az urbanizáció

Tokió 38 millió lakossal a világ legnagyobb városa. A Japán keleti partján fekvő főváros mellett nagyvárosok láncolata fekszik, így ha Tokiótól Oszakáig sorra vesszük a metropoliszokat, egy 80 millió fős gócot találunk. Japán lakosságának több mint 90 százaléka városlakó, 1945 és 2020 között nagyjából 90 millióval nőtt a városi lakosság létszáma. Az ilyen mértékű urbanizáció jelentős hatással van az olimpia szervezésére és ennek a városfejlődési modellnek hosszú történelme van.

az_olimpiai_falu_felfedese_a_media_szamara.jpg

Japán az 1800-as évek második felében nyitotta meg kapuit, és ekkor kezdődtek a “nyugatosító” reformok. Szigorúan, német mintára tervezték városaikat, azonban ez a rendezettség nem volt fenntartható: a gyors iparosodás hatására a népesség olyan mértékben növekedett, hogy a várostervezés nem tudta tartani az ütemet. Mikor az 1923-as nagy kantói földrengés utáni újjáépítésre került a sor, az ország nem volt képes fenntartani a rendezett urbanizációt.

Japán a második világháború után is hasonló problémával találta szemben magát: egészen a ‘60-as évek végéig nem volt pénzügyi kapacitás a várostervezésre, mindenki ott épített, ahol tudott. A városi népesség azonban tovább növekedett: a gazdasági fejlődéssel járó népességnövekedés mellett a birtokaprózódás miatt egyre többen vándoroltak a városokba, hiszen elvesztették a megélhetésüket vidéken. Tokió népessége 1945-ben 3-6 millió fő volt, a város pedig nem volt képes ellátni a beáramló tömegeket megfelelő lakhatással és közműszolgáltatásokkal. Ennek következtében kettős helyzet alakult ki: a gyorsan modernizálódó és gazdasági nagyhatalommá váló ország fővárosában az 1980-as évek végén például a lakások mindössze 60 százaléka volt bekötve a szennyvízhálózatba, de a szélesebb munkalehetőségek, magasabb bérek és jobb szolgáltatások továbbra is vonzották a vidéki lakosságot.

Ennek következtében a ‘80-as évekre hatalmas verseny alakult ki az ingatlanokért: nemcsak a beköltözni kívánó vidékiek, hanem a jobb gazdasági lehetőségeket kereső vállalatok is az ekkorra gazdasági, adminisztrációs és pénzügyi központtá váló Tokióban akartak helyet találni.

1986 és 1990 között az ingatlanárak megháromszorozódtak, így jött létre a japán ingatlanbuborék. A lakhatási szegénység továbbra is problémát jelentett, a buborék növekedését mégsem akarta senki megállítani. - mondta el Forman Balázs.

Mikor 1991-ben “kipukkadt” a buborék, az ingatlanárak gyakorlatilag fél év alatt megfeleződtek, és Japán két évnyi GDP-jének megfelelő összeget veszített. Az 1990-es évek a csapás kiigazításával teltek, ekkor kezdett el stagnálni Japán GDP-növekedése, ezért gyakran ezt az elvesztegetett évtizednek is nevezik. A várostervezési anomáliák és az ingatlanbuborék negatív hatásai ma is érezhetőek, és Tokiónak nemcsak az óriási mértékű terjeszkedésre, hanem az ebből adódó gazdasági és környezeti kihívásokra is megoldást kell találnia.

Elégedetlenség és szervezési nehézségek - mit szól a gazdaság és a lakosok?

A tokiói olimpia szervezését tehát a koronavírus-járvány mellett az urbanizáció által okozott problémák is nehezítik. A világ legdrágább városában továbbra is csillagászati ára van az ingatlanoknak, ami a sportolók és az őket kísérő média elszállásolását is megnehezíti. A járvány miatt az olimpiai falut idén teljesen elszigetelik, és a sportolók nem mehetnek városnéző körutakra. A tervezett helyszín a Tokiói-öböl egy mesterséges szigete, azonban az itteni építkezések ára jelentősen túlnőtte az elképzeléseket.

A költséghatékonyság és a fenntarthatóság jegyében az új stadionok építése mellett az 1964-es olimpia helyszíneinek felújítása is tervben volt, azonban ez a vártnál több erőforrást igényelt az épületek leromlott állapota miatt. Kellemetlenséget okoz a helyszínek elrendezése is:

Az új stadionoknak nehéz volt helyet találni az ingatlanhelyzet miatt, a régiek pedig a világháború utáni kaotikus városfejlődés áldozatai. Aki egyik eseményről a másikra szeretne közlekedni, annak potenciálisan kétszer-háromszor át kell szállnia egy 40 km-es távon. - emelte ki a kutató.

Míg az 1964-es olimpia a világháború utáni fenyegetés képének szétoszlatását célozta, a 2020-as olimpia célja kettős volt: eredetileg a 2011-es tohokui földrengés utáni újjáépítést akarták megcsillogtatni a világ előtt, a koronavírus megjelenésével azonban a járvány leküzdésének képét is hozzácsatolták az eseményhez. Ez utóbbi sikertelennek mondható: Japán jelenleg négy hullámon van túl, de a lakosság átoltottsága mindössze nagyjából 6 százalékos, a határaik gyakorlatilag teljesen zárva vannak, és nem fognak az országba engedni az olimpiára érkező külföldi nézőket. Az is kérdéses, hogy a Japánban élő nézők részt vehetnek-e személyesen az eseményeken, vagy hozzánk hasonlóan ők is a képernyőn 

a_vilag_legforgalmasabb_keresztezodese_shibuya_tokio.jpg

A lakosság sem elégedett a döntéssel, hogy Tokióban legyen az olimpia. A vírustól való félelem és az egészségügyi kapacitások szűkössége mellett a tokióiak mindennapi életében is jelentős változást hozott és hozhat a szervezés. Az olimpiával járó gazdasági fellendülés jelentősen megdrágíthatja a mindennapi életet a fővárosban, és a tömegek jelenléte sem kellemes a helyiek számára. Az ingatlanbuborék kipukkadásának kezelése lassú volt, és hatalmas adósságnövekedéssel járt, ami miatt a japánok többsége szkeptikus: sokak szerint nem éri meg az olimpiára fordítani a figyelmet még nagyobb adósságok felhalmozásával, miközben még mindig egy harminc évvel ezelőtti probléma nyomaival küzdenek.

Újságíróink korábbi, olimpiai témájú cikkei: 

  • Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval
  • “Ha ép lennék, valószínűleg többen tudnák, hogy ki vagyok”  - interjú Adámi Zsanett paralimpikonnal és kommunikációs szakértővel
  • Olimpiai kabalák - bemutatjuk a tokiói játékok képviselőit!
  • Merre tart a posztmodern sport? – I. rész: az olimpiától a topfutballig
  • Út Tokióba
Minden út Tokióba vezet? - Az urbanizáció és a tokiói olimpia kapcsolata Tovább
Egy kiteljesedett művészi életpálya: Kuroszava és a japán mozi

Egy kiteljesedett művészi életpálya: Kuroszava és a japán mozi

akira-kurosawa.png

Japán kulturális termékei mára szinte elárasztották a nyugati világot, a harcművészetek, az animációs filmek, de maga a japán nyelv is a szigetország páratlanul sikeres exportterméke. Cikkünkben a távoli állam modern történetének egészén átívelő, példátlan művészi karriert kívánunk bemutatni: Kuroszava Akira termékeny életútját.

2021. 06. 18. Írta: Hujber Sándor

A film a ’90-es évek kezdete óta a legtöbbek számára az amerikai álomgyárral egyenlő, hiszen mind a kereskedelmi televíziózás, mind a mozivásznon megjelenő alkotások forrása az Amerikai Egyesült Államok, elsősorban a keleti part kultúrája. Ez nem mindig volt így: szüleink generációja számára felejthetetlen élményeket okoztak a múlt század derekának nagyjai - itthon különösen a szovjet Tarkovszkij, a svéd Ingmar Bergman és a japán Kuroszava Akira filmjei váltak közönségsikerré. A filmtörténelem nemzetközi óriásainak megismerése arra emlékeztet, hogy érdemes túllátni a szintén kiváló alkotásokkal bíró, de kultúrafogyasztási szokásainkban túlzott helyiértéket elfoglaló hollywoodi filmiparon.   

A fiatal Kuroszava

Kuroszava Akira értelmiségi család nyolcadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1910-ben, Tokióban. A második világháború és a növekvő nacionalizmus ellenére a japánok között ekkor is sokan rajongtak a nyugati kultúra és életvitel iránt, például Kuroszava tornatanár édesapja is. Kuroszava az iskolai tanulmányai során azonban aktív gyakorlója volt olyan hagyományos japán kultúraelemeknek is, mint a kalligráfia és a kendó. Ez a kettősség a filmművészetében is visszaköszön majd. 

Az egzisztencialista szembenézés a tragédiákkal, a pusztulás és az újjáépülés kettőse, az értékvesztés és az új remény ellentétei megkülönböztető jegyei Kuroszava filmjeinek. A motívumoknak két erős forrása volt, amelyek örökre meghatározták a későbbi rendezőgéniusz világlátását. 1923-ban a fiatal Akira és bátyja, Heigo tanúi voltak az 1923-as nagy kantói földrengésnek. Kuroszava így emlékszik vissza:

“Testek halmozódtak fel a hidakon, hullák torlaszoltak el egy egész utcát, hullák, melyek tükrözték az emberi halál minden lehetséges fajtáját. Mikor önkéntetlenül elnéztem, a bátyám megszidott: „Akira, nézd meg jól!” Mikor éjszaka megkérdeztem aztán, miért kényszerített, hogy ilyen szörnyűségeket lássak, azt mondta: „Ha becsukod a szemed a szörnyűségek láttán, félni fogsz. Ha mindenre egyenesen ránézel, nincs mitől félned!”. Kamerámmal, mint Dosztojevszkij a prózájával, a közönséget – mely gyakran inkább elnézne – arra próbálom kényszeríteni, hogy „nézzék meg jól”.”

Második jelentős létélménye a japán nemzeti tragédia, a második világháború, az elszabaduló nacionalizmus, az amerikai bombázók pusztítása és a háború utáni szegénység és szenvedés mérhetetlen sokkja volt. A világháború alatt (mint minden japán filmrendező) rákényszerült a nacionalista rezsim kiszolgálására, saját műveit azonban a hatalom korlátozta, túlságosan nyugatiasnak ítélte. Hirosima mérhetetlen pusztítása, az atomháború természetellenes, apokaliptikus víziója, valamint az egyén elveszése a fanatikus kollektívában elemi erővel hatottak a fiatal filmrendezőre.

A háború utáni időszak 

Kuroszava első háború utáni filmjei az egyén és a társadalom konfrontációját mutatják be. Legkorábbi japán sikerré váló alkotásaiban a főszereplők kis, pürrhoszi győzelmeket érnek el a kollektívával szemben, a filmek hangulata keserédes. Ezen hangulat és a rendezői korszak kiváló példája a rákbetegségével küzdő japán bürokrata figuráját bemutató Élni, vagy a társadalom lecsúszott rétegeit bemutató A részeg angyal. A Botrány vagy a Veszett kutya a háború utáni japán társadalom problémáival foglalkoznak: a jakuza-bandák bűnszervezeti tevékenysége, a korrupció, a tömegtájékoztatás visszásságai és a propaganda Kuroszava kedvelt témái ebben az időszakban. 

Az igazi áttörést a rendező számára az 1950-es A vihar kapujában (Rashomon) hozta el. A film egy bűnügyi történet kontextusát felhasználva boncolgatja a Kuroszavát ekkoriban foglalkoztató témákat: az emberi megfigyelés szubjektivitását, az igazság bizonytalan természetét és az értékvesztést. Kuroszava zseniális filmje belépőnek bizonyult a japán elismertség és a meginduló nemzetközi karrier felé. 

seven-samurai-bfi-00m-g0a.jpg

Nemzetközi sikerek

Miután A vihar kapujában 1951-ben elnyerte a velencei biennálé fődíját, Kuroszava filmjei tematikájukban és kivitelezésükben is egyre grandiózusabbá váltak. A rendező szamurájfilm-korszakának első alkotása, amely tulajdonképpen zsánerdefiniálóvá vált, A hét szamuráj. A film George Lucasra és Quentin Tarantinora is nagy hatással volt, gyakorlatilag a modern akciófilmek előképének tekinthető, emellett először használta a filmtörténelemben az időjárást a hangulat kifejezésére. A hét szamuráj egy banditák és falusiak, valamint az őket védő harcosok közötti konfliktuson keresztül ad képet a társadalmon belüli erődinamikákról, elnyomókról és elnyomottakról, a film végén elért pürrhoszi győzelem jellegzetesen kuroszavai. 

Kuroszava egy másik filmje, A rejtett erőd, szintén inspirálta George Lucast, olyannyira, hogy a rendező ezt tartja a Csillagok háborúja előképének. A szamurájfilmek (Rejtett erőd, A testőr, Árnyéklovas, Káosz) aratták filmjei közül a legnagyobb sikereket, és váltak a leginkább meghatározóvá, bűnügyi drámái (Warui yatsu hodo yoku nemuru, Menny és pokol) sem a kritikusok, sem a közönség körében nem örvendtek általános népszerűségnek. Kuroszava azonban nem csak ebben a két műfajban volt tevékeny, egyén és társadalom viszonyát boncoló filmjei, mint a Dodeszukaden vagy a Derszu Uzala a kitaszítottságról, a viszonylagosságról, a haladás mibenlétéről gondolkodtatták el egyre növekvő nézőtáborát. 

A rendező sokszínűségéhez aligha férhet kétség. Rendkívül nehéz egy dolgot kiemelni, amely alapján Kuroszava filmjeit beskatulyázhatnánk. Általános téma az értékvesztés, de általában jelen van a remény csírája is (például a gyermek képében a Rashomon-ban). Kuroszava aggódik a nukleáris fenyegetés és a környezetrombolás láttán (Egy lény feljegyzései, Álmok), azonban filmjeiben (talán a legkiválóbb példa erre A hét szamuráj) nem romantizálja feleslegesen a múltat. Szereti és követi a számára értéket jelentő japán tradíciókat, de képes felismerni bennük azokat a visszásságokat, amelyek a világháborúban kis híján hazája  pusztulását okozták. 

171c8cc465371462ea4a07e0f7de16e3.jpg

Kuroszava és a nagy elődök

Egyetlen művész sem alkot vákuumban, írók, költők, filmrendezők tevékenységét nagyban meghatározza koruk társadalmi és kulturális életének kontextusa. Kuroszava egyszerre volt a japán mozi trendkövetője és trendalakítója: a kétségtelenül a legnagyobbak közé tartozó rendező mellett fontos megemlíteni néhány kortársát, akik néha méltatlanul maradnak az ő árnyékában. 

Sindó Kaneto filmjei még Kuroszaváénál is sötétebb hangot ütnek meg, ráadásul általában reménysugár nélkül: az Onibaba, a Kopár sziget vagy a Fekete macska a bokorban a mitologikus horror és a társadalmi egyenlőtlenségek tematikáját jelenítik meg. Látványvilágukban talán még Kuroszaván is túltesznek, elég csak az Onibaba világítását és természeti képeit említeni példaként. 

Mizogucsi Kendzsi gyakorlatilag Kuroszavával közösen, illetve párhuzamosan teremtette meg a dzsidaigeki, azaz a japán történelmi filmdráma műfaját. Az Ugetsu, a Szansó tiszttartó vagy az Oharu élete az ’50-es évek elején inspiráló hatással voltak az egész japán filmiparra, Mizogucsi karrierjét azonban derékba törte 1956-os halála. 

Ozu Jaszudzsiró filmjei közül szinte kizárólag a Tokiói történet tett szert széles nemzetközi ismertségre, azonban a japán filmiparra és Kuroszavára megtermékenyítő hatással volt, és van a mai napig. Koreeda Hirokazu 2008-as drámáját, az Aruitemo, aruitemo-t (hazánkban angol címén, Still walking-ként ismert) Ozu mozija inspirálta. 

Kuroszava rendkívül szorosan kötődött a hazájához, azonban gyermekkorából eredő nemzetközi érdeklődése és rendkívüli műveltsége miatt inspirációi között ott találjuk a világirodalom jelentős alakjait is: a Véres trón például Shakespeare Machbetjének japán adaptációja. Kuroszava rajongott az orosz kultúráért, kedvenc írója Dosztojevszkij volt. A félkegyelmű például az orosz szerző könyvének filmadaptációja, de a misztikus író inspirációit lelhetjük fel A rőtszakállúban is. A Derszu Uzala egy utazó szibériai kalandjai alapján készült japán-szovjet koprodukció. Sem a russzofília, sem a külföldi inspirációk nem ritkák a japán művészetben, különösen az irodalomban: Akutagava Rjúnoszukét szintén inspirálta Dosztojevszkij (A pókfonál), Misima Jukió pedig a görög antikvitásban lelte meg embereszményét. 

Egy kiteljesedett karrier: Álmok

Kuroszavának megadatott az, ami annyi művésznek nem: egy kiteljesedett életmű. Számomra ennek szimbóluma egyik utolsó filmje, az Álmok, melyben szintetizálni tudta belső ellentéteit, pályájának sokszínűségét és műveinek tematikai gazdagságát. Az 1990-es filmben a rendező nyolc álmát viszi vászonra, amelyek napút-szerűen adják az életmű egészének látképét. Az első álom (Napfény az esőn túl) a művészi elhivatás első megérzését mutatja be, a negyedik álom (Az alagút) Kuroszava borús visszaemlékezését a világháborúra, a hetedik (A síró démon) a nukleáris pusztítás vízióját nyújtja. Az utolsó részben (A vízimalmok falva) az ekkor nyolcvanéves rendező a halállal való megbékélésről, a harmóniáról és a belső békéről mutat be idilli képet. A film teljessége méltó szellemi lezárása a huszadik század egyik legnagyobb művészi életútjának. 

Kuroszava filmjei a nézőt megnevettetik, elszomorítják, tanítják, de ami a legfontosabb, gondolkodásra, sőt cselekvésre sarkallják. A humanista, egyszerre gyönyörű és harmonikus művészi vízióval, azonban kínzó látomásokkal egyaránt megáldott rendező az emberi állapot páratlanul gazdag bemutatásával gazdagította a filmművészetet, és ezzel nézői életét.

Egy kiteljesedett művészi életpálya: Kuroszava és a japán mozi Tovább
Olimpiai kabalák - bemutatjuk a tokiói játékok képviselőit!

Olimpiai kabalák - bemutatjuk a tokiói játékok képviselőit!

miraitowa_es_someity_jpg.png

Az olimpiai és paralimpiai játékoknak kabalafigurái minden megrendezéskor változnak: nemcsak az olimpia értékeit, hanem a házigazda országot is képviselik. Vajon kik a 2021-es tokiói olimpia és paralimpia képviselői, és hogyan választották ki őket? Ismerd meg őket cikkünkből!

2021.05.15 Írta: Engelbrecht Azurea, borítókép: A tokiói játékok két kabalája: Miraitowa és Someity (forrás: JOC)

A kabalák szimbolizálják a rendező országot, segítenek bevételt generálni a játékok során, és közelebb hozzák a gyerekekhez az eseményt, hiszen a játékok értékeit képviselik, aranyosak, és szerethető plüssök készülnek belőlük. Az olimpiai és paralimpiai játékoknak 1972 óta minden megrendezéskor saját hivatalos kabalafigurájuk van. Ezek általában állatok vagy emberszerű karakterek, amelyek valamilyen módon kötődnek a megrendező országhoz és jelképezik ezek kulturális örökségét. 

smoky.jpg

Kép: Smoky, az olimpiai faluban született kutya (forrás: IOC Olympic Museum/Getty)

Az első (nem hivatalos) olimpiai kabala Smoky volt, az 1932-es Los Angeles-i olimpiai játékok kiskedvence. A skót terrier a nyári játékok kezdete előtt nem sokkal született az olimpiai faluban.

Az 1972-es müncheni olimpián debütált az első hivatalos kabala, aminek szintén kutya alakja volt: Waldi egy tacskót mintázott az olimpia színeiben. Azért a tacskóra esett a választás, mert egy igen népszerű kutyafajta Bajorországban, amely szívósságáról, állóképességéről és mozgékonyságáról híres – azokról a tulajdonságokról, amelyeket az olimpikonok is képviselnek. 2010 óta az olimpiának és a paralimpiának külön kabalái vannak, amiket együtt mutatnak be.

kutya.jpg

Kép: Waldi, az első hivatalos olimpiai kabala (forrás: IOC)

A tokiói olimpia és paralimpia kabalaterveire versenyt írtak ki, melyre több mint 2000 pályázat érkezett 2017-ben. Az előválogatás során egy olyan zsűri szűkítette le a listát, melynek tagjai voltak többek között animestúdiók, játékkészítők és képregénykiadók is, és végül három olimpia-paralimpia párost választottak esélyesnek. A rövidített listából általános iskolások választották ki a nyertes dizájnt 2018-ban: a szavazásban 16 769 iskola vett részt, minden osztálynak egy szavazata volt.

Ez volt az első alkalom, hogy gyerekek szavazták meg a játékok kabaláit, és nemcsak a karakterek kinézete, hanem valószínűleg a kitalált történetük, képességeik és személyiségük is szerepet játszottak a döntésben.

a_harom_versenyzo_kabalaparos.jpg

Kép: A három versenyző kabalapáros (forrás: IOC)

Az első helyezés végül toronymagasan az „A” párost, a két – akkor még névtelen – robotszerű figurát illette. A kék mintázatú olimpiai kabalát Miraitowának keresztelték, ami japánul a jövő (mirai, 未来) és az örökkévalóság (towa, 永久) szavakból tevődik össze, ezzel jelképezve az örök reményt az emberek szívében világszerte. Miraitowa futurisztikus alakja és jellegzetesen anime stílusú szemei nemcsak a jövő Japánját szimbolizálják, hanem a hagyományokat is: az indigókék négyszöges mintázat – ami az olimpia logójában is megjelenik – az Edo-korban igen divatos kimonómintázat volt, és Japán eleganciáját és kifinomultságát hivatott kifejezni.

A rózsaszín, paralimpiát képviselő kabala a Someity nevet kapta: ahogyan a színe, úgy a fején levő antennák is a cseresznyevirágokat jelképezik, amelyek jellegzetesek japánban. A neve is erre utal: a “somei” részt a someiyoshino fajtájú cseresznyefajta ihlette, míg az összhangzás az angol “so mighty” kifejezésre játszik rá, utalva a paralimpikonok jeles tulajdonságára. A két kabala ellentétes személyiségű: Miraitowának erős igazságérzete van, nagyon atlétikus és képes teleportálni, míg Someity nyugodt, telepatikus képességei vannak, és nagyon erős, amikor szükség van rá.

a_dizajn_ihlete.png

Kép: A dizájn ihlete

A győztesek mellett a dobogósokról is érdemes néhány szót ejteni. A „B” dizájn egyik tagjának alapjául a japán mesékből jól ismert róka szolgált, amely a földből és a Japánt alulról melegítő tűzből született, míg a másik egy légből született oroszlánkutya, ami a japán szentélyek hagyományos őrzője. A „C” dizájn mindkét tagja a Japánnal asszociált piros-fehér színkombinációt hordozza, és míg az egyikük ismét egy róka – amely hagyományos japán maszkmintát visel az arcán –, a másik egy japán nyestkutya (tanuki), amely a fején lévő levéllel tud alakot változtatni.

Az emberek többsége örömmel fogadta a nyertes figurákat, azonban néhányakból ellentétes érzelmeket váltottak ki. Egyrészt sokan kifogásolták, hogy a döntést gyerekek hozták meg, másrészt a színválasztás a személyiséggel és Someity lágyabb vonalaival egyesek szerint erős nemi sztereotípiákat hordoz magában, ami szembemegy az alapvetően jövőbe mutató dizájnnal. Eltévedt Pokémonokhoz is hasonlították őket, de be kell látni: ha aranyos japán stílusú figurákat terveznek, azok elkerülhetetlenül a népszerű animelényekre fognak hasonlítani. Miraitowa és Someity nemcsak az olimpiát népszerűsítő képekben, videókban és árucikkekben jelennek meg, hanem a nézők robotok formájában is találkozhatnak velük a játékok alatt.

Az eddigi olimpiai kabalákról bővebb információt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság oldalán olvashatsz.

A tokiói olimpiáról még több cikkünk lesz a következő hetekben. Kövess minket Facebookon, hogy ne maradj le róluk!

Olimpiai kabalák - bemutatjuk a tokiói játékok képviselőit! Tovább
süti beállítások módosítása