Közgazdász Online


“Te arabul beszélsz? Jól van, akkor hiszek neked” - Interjú Dr. Dévényi Kinga arabistával 

“Te arabul beszélsz? Jól van, akkor hiszek neked” - Interjú Dr. Dévényi Kinga arabistával 

masjid-nabawi-5515745_1920.jpg

Az arab nyelv tanulása merész vállalkozásnak tűnhet, főként a kulturális távolságok miatt. Kevesen tudják azonban, hogy Dr. Dévényi Kinga arabista már sok éve oktatja diákok sorát a nyelv rejtelmeire, valamint a térséggel kapcsolatos ismeretekre a Corvinuson. Vele beszélgettünk az arab nyelvről, az iszlám vallásról, a migrációról és arról, hogy mit tehet az ember, ha megszólítja egy arab katona. 

2021. 07. 08. Írta: Hujber Sándor, borítókép: dinar_aulia, Pixabay

Milyen arabul folyékonyan beszélő magyarként a Közel-Keleten járni? Sokszor tapasztalható, hogy egy nép tagjai hálásak, ha idegenek beszélik a nyelvüket. Igaz ez az arabokra is?  

Nyilvánvalóan közelebb lehet kerülni az emberekhez, de a hála nem feltétlenül jó kifejezés. Árnyalja a helyzetet, hogy az arabban minimum diglossziával állunk szemben: élesen elkülönül az írott és a szóbeli kommunikáció, emellett minden országnak megvan a saját helyi „arab nyelve”, melyek között legalább akkora eltérések vannak, mint az újlatin nyelvek között. Olyan ember persze nincsen, aki az összes arab ország nyelvén egyformán tudna beszélni, de nyilván lehet közelíteni, illetve egy-két nyelvjárást alaposan megtanulni. 

Tudományos vagy hivatalos alkalmakkor a beszélt irodalmi nyelv jó kapocs, és kerülni is kell, hogy valamilyen nyelvjárásban beszéljen az ember, mert ez nem lenne megfelelő a túlzott informalitása miatt. Időnként életmentő is, ha az ember tud arabul. Egyszer Dél-Algériában, a sivatag közepén kirándultunk, amikor egy olyan útelágazáshoz értünk, ahol az útjelző táblán csak arab felirat volt.

Ilyenkor el kell olvasni valakinek, mese nincs, különben elveszik az ember a Szaharában. 

Két éve voltam Tiznitben, Marokkóban egy konferencián. Én voltam az egyetlen európai, volt egy amerikai hölgy még, de ő nem tudott arabul. Az előadásokat lehetett angolul és franciául is tartani, nem kellett arabul, mégis nagyon más volt az én fogadtatásom és beágyazódottságom a többi kutató közé, akik elsősorban az arab világból és a szubszaharai térségből kerültek ki. 

Miért kezdett el érdeklődni az arab kultúra és nyelv iránt? 

Édesapám Algériában dolgozott, így ott kezdtem el az egyetemi tanulmányaimat, melyeket végül Magyarországon, az ELTE arab szakán zártam le. Algériában kötelező volt az arab mint nemzeti nyelv. Ez persze önmagában nem predesztinálja az embert semmire, mert rengetegen tanulnak arabul, akikből aztán nem lesz arabista, nekem mégis egy első, nagy szerelem volt fiatalon, megtetszett a nyelv és a kultúra is. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszék keretein belül az egész térség civilizációjával foglalkozom. Érdeklődésem személyes szempontokból indult ki, de a nyelvnél jóval tágabb körűvé vált. Az a tapasztalatom egyébként, hogy a legtöbb embernek az az ország, amit az arab világban először megtapasztal, lesz örökre a kedvence. Aki Jordániába megy ki, annak Jordánia, aki Algériába, annak Algéria.

640px-ramadan_1439_ah_qur_an_reading_at_jameh_mosque_of_sanandaj_29_may_2018_13.jpg

Kép: Keyvan Firouzei, Wikipedia

Vicces történet, hogy sokszor az ember, akihez beszélek, nem is realizálja, sőt el sem hiszi, hogy arabul szólok hozzá. A Közel-Keleten általában tilos a hivatalos épületek fényképezése. Én egyszer egy arab városban véletlenül megtettem ezt, és persze rögtön jött is egy katona, aki tört angolsággal elkezdett magyarázni. Én arabul válaszoltam neki, szépen elbeszélgettünk, és ő is önkéntelenül átváltott anyanyelvére, de kötötte az ebet a karóhoz, hogy elveszi a kamerámat. Tíz perc után meglepődve megszólalt: „Te arabul beszélsz? Jól van, akkor hiszek neked.”

Egyiptomban pedig egyszer egy oázis felé utaztam egy távolsági buszon. Útközben, az egyik buszpályaudvaron odajött egy algériai férfi, hogy a sofőrtől megérdeklődje az útirányt. A nagy nyelvjárási különbségek miatt azonban egyáltalán nem értették egymást. Örültem, hogy "tolmácsként" segíteni tudtam nekik.

Mi az, ami Ön szerint a legnagyobb akadály egy európai, illetve konkrétan egy magyar számára abban, hogy közel érezze magához az arab kultúrát vagy általánosságban az iszlám civilizációt?  

Akkor tudunk valamihez közel kerülni, ha megismerjük. Ha nem ismerjük meg, akkor a híradásokkal találkozunk, és ezek (mostanában főleg) sajnos negatívak. A rossz hírek sokfélék: migráció, terrorizmus... Egy a közös bennük: a térségnek egy olyan arcát mutatják meg, amelynek kevés köze van az ottani civilizációhoz, mégis ezek tematizálják a közbeszédet.

A megismerés további nagy gátja az, hogy az emberek a saját történelmüket és civilizációjukat sem ismerik kellő mélységben.

Nem tudják, hogy milyen volt az élet ötven-száz évvel ezelőtt Magyarországon, és minden közel-keleti dologra úgy tekintenek, mintha középkori lenne, pedig csupán egy másfajta fejlődésről van szó. 

Összefoglalva az ismeretek hiánya és a csak negatívumokra korlátozódó híradások a legnagyobb gátak a civilizációk közti megismerésben. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a földközi-tengeri kultúrkörben élő népeknek nem tűnik annyira távolinak például a déli part civilizációja az északi partétól. A vallás elválasztani látszik a mediterrán országokat, de ha olyan hétköznapi dolgokra gondolunk, mint a szieszta, a korzózás, a nők iránti fokozott féltés vagy a vérbosszú intézménye, akkor látszik, hogy Európán belül is van egy kultúrkör, amely közel áll az arab civilizációhoz. 

Megemlíteném, hogy Magyarország nemcsak a török időkben került kapcsolatba az iszlámmal, hanem a magyar őstörténet számára is nagyon fontosak az arab források. Már az Árpád-korban is volt például egy andalúziai utazó, aki leírta a Magyarország területén élő muszlimokat, akik Khwarezmből jöttek ide. A huszadik század elején intenzívvé váltak a török-magyar kapcsolatok, rengetegen érkeztek tanulni például, volt egy bosnyák és egy török muszlim közösség is. Ez azonban már több mint száz éve történt, nem tudunk erre visszatekinteni, nincs ezzel kapcsolatos emlékezetünk, és ezért csak keveseket érdekel.

Mennyiben beszélhetünk egyáltalán arab világról, vagy ez csupán egy leegyszerűsítő, európai koncepció?

Az Arab Liga tagjai az arab országok, de ha megnézzük, hogy mi a szervezet szerepe, akkor láthatjuk, hogy névleges. A felszínen van egyfajta közös identitás, de kérdéses, hogy ez mélységeiben is létezik-e. 

Az „arab” eredeti jelentése beduin, ami csak a sivataglakókra vonatkozott. Az arab szó tehát mindenképp egy egyszerűsítés. Egyrészt van egy óriási sivatagi-urbánus ellentét, másrészt egy etnikai is. Az általunk arabnak mondott országokban rengeteg kisebbség él, például a kurdok, akikről mostanában sokat hallunk, vagy az észak-afrikai berberek, akik az utóbbi években szintén sokat léptek előre az önrendelkezés útján. Egy arab, ahogy én látom, nem elsősorban arabnak vallja magát, hanem valamely országba tartozónak, és akkor még nem is beszéltünk az iszlám identitásformáló szerepéről.

breaking_the_fast_2_27351979537.jpg

Kép: Gabby Canonizado, Wikipedia

Persze, nyilván van egy óriási összekötő ereje az arab nyelvnek, amely a Korán nyelve is. Ez egy fontos egységesítő tényező azoknak az etnikumoknak is, akik nem tartoznak az arabság körébe. Persze itt azt a kitételt kell tenni, hogy nem minden arab muszlim, hiszen a mai napig él a Közel-Keleten egy erős keresztény lakosság, illetve Izrael létrejöttéig nagy lélekszámú zsidó közösségek is éltek itt. 

A migráció közelebb hozza a nyugati és a közel-keleti kultúrákat, vagy elmélyíti a civilizációs konfliktusokat?

Véleményem szerint a közel hozást hosszú századok alatt lehetne csak elérni. A mostani migráció általában túl gyors ahhoz, hogy ez közeledést okozzon. 

Egyrészt vannak a világon mindenhol olyan politikai irányzatok, amelyek a migrációból következő konfliktusokat szándékosan kihasználják, másrészt azt is fontos tudatosítani, hogy a statisztikák szerint a muszlim emberek elítélése azokban az országokban a legerősebb, ahol azok a  legkisebb számban élnek.

A tapasztalat azt mutatja tehát, hogy akik együtt élnek az iszlám világból származó emberekkel, azoknak megszűnnek irántuk az előítéleteik. Londonban májusban választották újra Sadiq Khant, egy pakisztáni hátterű muszlimot. Angliában a koronavírus-oltásokért felelős államtitkár egy kurd. Nader Masmoudi tunéziai származású matematikust az amerikai tudományos akadémia nemrég választotta tagjává, pedig ott, különösen Trump alatt, nem volt könnyű téma a muszlim bevándorlás. Magyarországon és Lengyelországban azonban, ahol olyan kevesen vannak, hogy nagyítóval kell keresni a muszlimokat, valami miatt mégis óriási az elutasítottságuk. 

Persze az, hogy a már Európában élő muszlimok látszólag jól beilleszkedtek, egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lennének konfliktusok, azonban ez nem az etnikummal, hanem a szegénységgel van inkább összefüggésben.

Ez a gyors folyamat szerintem nem segíti elő a kultúrák közeledését, inkább meggátolja, mivel túl sok a félelem. De hosszú távon látok benne potenciált. 

Mit jelent Ön szerint ma egy muszlim számára a vallás? 

Az iszlám vallásnak van egy nagyon erős közösségteremtő része, melynek központjában a mecset áll. A nők ott beszélgetnek, a fiatalok ott tanulnak. A vallás számos szinten képviselteti magát, a mély, spirituális szintet elérni kívánó muszlimok ugyanúgy jelen vannak, mint a szinkretisztikus, népi szokásokat követők. A mecsetbe járás nem kötelező, kivéve a férfiak esetében a péntek déli imát, de e tekintetben is vannak az irányzatok között különbségek.

Az azonban közös, hogy a muszlimokat nem fenyegeti kiátkozás, alapvetően a pozitív jutalmazásra épül a vallás, nem a büntetésre. 

Mik azok a hamis sztereotípiák, akár pozitívak, akár negatívak, amelyek az európai és a magyar köztudatban élnek az arabok és az iszlám vallás kapcsán? 

A terrorizmus mindenképp egy sajnálatos sztereotípia. Van pár ezer terrorista, akik óriási szenvedést és boldogtalanságot okoznak emberek tömegeinek, de rajtuk kívül van még közel kétmilliárd muszlim, akik ellen általában ezek az erőszakos cselekmények irányulnak, nem pedig az odalátogató turisták ellen. A konfliktus az iszlámon belül van, ezt láthattuk az Iszlám Államban is. Mivel ez óhatatlanul érint más vallásúakat is, ezért alakult ki ez a hamis sztereotípia. 

A másik hamis sztereotípia az arabság és az iszlám közötti egyenlőségjel. A közelmúlt sajnálatos eseményei miatt a legtöbb közel-keleti országban csökkent a keresztények aránya, de még így is összességében eléri az 5 százalékot,  Egyiptomban a 10 százalékot, Libanonban pedig meghaladja a 30 százalékot.

Pozitív sztereotípia az arab vendégszeretet, de ezt maximálisan alá is tudom támasztani. Az együtt étkezés, az idegenek megvendégelése mind olyan szokások, melyek jellemzőek voltak már az iszlám előtti Arábiában is.

Ha egy idegen a sátorhoz ment, nem volt szabad megkérdezni, honnan jött, még ha egy ellenséges törzs tagja volt is, három napig vendégül kellett látni.

Ez a sivatagi vendégszeretet a városokban, a XXI. században is kitart.

bazaar-1853361_1920.jpg

Kép: Pexels, Pixabay

Megismerhető-e egyáltalán az iszlám világ az arab nyelv ismerete nélkül? 

Nemcsak az iszlám világ, de egyetlen kultúrkör sem ismerhető meg az adott nyelv ismerete nélkül. Amíg nem beszéljük egy civilizáció nyelvét, csak azt ismerhetjük meg, amit mások írtak róla. Vég nélkül olvashatjuk az információkat, amelyek persze hasznosak tudnak lenni, de a kép, amely így bennünk kialakul, óhatatlanul az lesz, amit mások alakítanak ki bennünk újságcikkek, irodalmi művek, lektűrök, útleírások alapján. Még egy fordítás sem közelítheti meg az eredetit. 

Aki ezzel a térséggel bármilyen szempontból foglalkozni szeretne, annak mindenképp törekednie kell arra, hogy a nyelvet is megismerje, hiszen ez a civilizáció megismerésének igazi útja.

A Corvinus ebből a szempontból véleményem szerint nagyon jó helyzetben van, mert a Nemzetközi Kapcsolatok Tanszéken a térséggel foglalkozók közül valamilyen szinten mindenki tud arabul. 

Lehet az arab a következő kínai? Előfordulhat, hogy ez a nyelv is olyan keresett lesz az elkövetkező húsz év európai munkaerőpiacán, mint a kínai vagy a japán, melyek egykor szintén egzotikumok voltak?  

A japánnal kevésbé, de a kínaival könnyedén összehasonlítható az arab, ami ENSZ-nyelv, és a világ tíz leggyakrabban beszélt nyelve közé tartozik. A népességgyarapodási trendeket tekintve szintén növekedni fog az arab nyelv tudásának értéke, hiszen egészen egyszerűen több ezt a nyelvet beszélő emberrel kell majd tudni kommunikálni. 1970-ben az arabok a világ lakosságának 4 százalékát tették ki, 2010-re 5 százalékát. 2050-re ez várhatóan 7 százalékot fog elérni.

Ma félmilliárd arab van, és ha lemondunk arról, hogy velük kommunikáljunk, akkor ne tanuljunk arabul, azonban ha nem, akkor érdemes nekilátni. 

A kínaival összehasonlítva azonban van egy óriási különbség is. Amíg amögött ott van Kína teljes gazdasági és politikai potenciálja, az arabot több mint húsz olyan országban beszélik, amelyek semmilyen tekintetben nem lépnek fel teljesen egységesen. Emiatt szkeptikus vagyok egy nagy felfutást illetően.

Ugyanakkor az iszlám civilizáció, melynek megismeréséhez elengedhetetlen az arab nyelv ismerete, egyre több ponton találkozik a miénkkel. Európában például vannak már az iszlám elvei alapján működő bankok, melyek megértéséhez olyan ismeretekre van szükség, amik csak arabul érhetőek el. 

Mit tehetnének a magyar döntéshozók, hogy népszerűsítsék az arab nyelv tanulását?  

Régebben volt középiskola, ahol lehetett arabul tanulni, persze fakultatív jelleggel, de legalább opció volt rá. Én mindenképp üdvözölném, ha ez egy-két gimnáziumba visszatérne, és persze érettségizni is lehetne belőle.

Jelenleg két egyetemen (ELTE és PPKE) lehet arab szakon tanulni, azonban a cél nem arabisták képzése kellene, hogy legyen, hanem a nyelvet beszélő szakembereké.

Ilyen szempontból pozitívum, hogy több egyetemen lehet arabot tanulni, például a Corvinuson, az NKE-n vagy a Metropolitanon. Kulturális rendezvényeket is érdemes lehet népszerűsíteni, elsősorban a fiatal generációk körében. 

Mi a legjobb lehetősége a nyelvtanulásra ma egy magyar diáknak, aki érdeklődik az arab nyelv iránt?

Ha corvinusos, jöjjön el hozzánk arabot tanulni.

Persze, erre ahogy említettem, számos más egyetemen is van már lehetőség. Vannak különböző nyelviskolák is, sajnos nem túl nagy számban. A legjobb lehetőséget az arabot tanuló diákok számára nyitva álló, arab országokba szóló ösztöndíjak sokasága jelenti. Ez kulturálisan és nyelvileg is pótolhatatlan lökést ad. Széles a paletta, lehet válogatni az országok között. 

Mi az arab nyelv legszebb tulajdonsága? Mik azok a különlegességek, amelyek egyedivé teszik a világ nyelvei között?   

Mindenkinek valami más. Számomra, amint már említettem, az arab nyelv szerelem volt első látásra, illetve inkább hallásra. Viszont, ami mindenkinek különleges lehet, és egyszerre vonzóvá és kihívással telivé teszi, az a rövid magánhangzók jelölésének elmaradása, amely jellemző a rokon nyelvek (héber, szír) írásában is. 

Egyben az írás egy gyönyörű művészeti terület is, persze egy kezdő tanuló számára nem feltétlenül ez teszi vonzóvá. Emellett egy rendkívül lírai nyelvről beszélünk, minden arab ember költő is, szakmájától függetlenül képes arra, hogy a Korán nyelvén egy verset rögtönözzön.

Egy arab tudós, filozófus műveinek felsorolásánál mindig az a lista vége: „és írt verseket is”.

 

“Te arabul beszélsz? Jól van, akkor hiszek neked” - Interjú Dr. Dévényi Kinga arabistával  Tovább
Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

dscn7163.JPGPEGIDA. Ha valaki meghallja ezt a szót, az esetek 90%-ban azt mondja, hogy „igen, azok a nácik Németországban”, „az a mozgalom, ami a migránsok ellen lép fel, és utálják a bevándorlókat”, „persze, azok a radikális jobboldaliak. De mind ez igaz lenne? Annyi biztos, hogy 12 szászországi lakos alapította a mozgalmat,frontemberük Lutz Bachmann, és első tüntetésüket 2014.10.20-án tartották.

Ebben a cikkben csak a drezdai PEGIDA-val foglalkozom, hiszen ott alakult meg először, ott fogalmazták meg a 19 pontos követelést, és ebben a városban figyelhető meg a legtöbb hétfő kora esti felvonulás. Németország mindig is nyitott országnak számított, ha bevándorlókról volt szó. Az OECD kutatása szerint a világ egyik legliberálisabb országa. A migrációs hullámoknak négy szakasza figyelhető meg Németországban: az első a vendégmunkás szakasz (1955-1973), a második az első integrációs kísérlet szakasza (1973-1981), a harmadik a védekezés szakasza (1981-1998), a negyedik pedig az elfogadási szakasz (1998-tól).



dscn7128.JPGEbből látszik, hogy Németország számára nem idegen fogalom a migráció, a vendégmunkás, az integráció vagy akár a kettős társadalom.

De mégis mi váltott ki 2014-ben akkora elégedetlenséget a lakosság köreiben, hogy egy ilyen nagy mozgalom indulhasson útnak? Összesen három tényezőt tudunk felsorolni. Először is az orosz-ukrán konfliktust, másodszor az Iszlám Állam terjeszkedését. Ezek nem szorulnak különösebb magyarázatra és talán önmagukban nem is vezettek volna egy ilyen mozgalom megalapításához.

Bár félelmet váltottak ki az emberekből, a legnagyobb hatással mégis talán az bírt, amikor a drezdai vezetés a lakosság bevonása nélkül úgy döntött, hogy a belvárosban menekültszállókat fog építeni. Ez – mondhatni - feltette az i-re a pontot. Sok városban azonban ez a három tényező még nem lett volna elég ok egy ilyen szervezet megalakítására. Így felmerül a kérdés: miért volt ez elég Drezdában, miért lett ott sikeres a minden hétfői demonstráció, míg más városokban kevésbé?

Németországban van két „szabad” és nagyon büszke tartomány: Bajorország és Szászország. Szászország történetéhez hozzá tartozik, hogy az NDK-hoz tartozott; itt 1989-ig kevésbé volt jellemző vendégmunkások, vagy épp menekültek jelenléte, ezért nem is voltak hozzászokva az „idegenekhez”, és eléggé zárt világban éltek. Nem maradt más hátra, minthogy politikailag is definiáljuk a mozgalmat. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk a követeléseikkel.

2014.12.10-én 19 pontban fogalmazták meg, hogy mit szeretnének elérni. Ezt a 2015.01.07-ei demonstráción hat pontra rövidítették, melyek a következőek:

  • 1. Új bevándorlási törvény, Kanada és Svájc példája alapján.
  • 2. Integráció kötelezettségének felvétele az alaptörvénybe.
  • 3. Bevándorlási és tartózkodási tilalom a vallási fanatikusoknak és az iszlamistáknak.
  • 4. Közvetlen demokrácia államszövetségi szinten.
  • 5. Oroszországgal folytatott harc befejezése, és egy barátságos egymás mellett élés megteremtése brüsszeli kontroll nélkül.
  • 6. Több eszköz bevetése Németország biztonsága érdekében.dscn7158.JPG

Minden hétfőn nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elmondják, ők nem a menekültek ellen vannak. Szívesen fogadják őket akkor, amikor ellenőrizni tudják, hogy kik ők, és honnan jöttek. Azt is szeretnék, hogy a hazájukban dúló háború lezárultával vissza is térjenek oda. Beszédeik túlnyomó részét a politikusokra gyakorolt kritika alkotja. „Wir sind das Volk”, azaz „Mi vagyunk a nép” rengetegszer elhangzik a tüntetők szájából. Ezzel azt próbálják sugallni, hogy a politikai elit sokszor az ő beleszólásuk nélkül hoz döntéseket, miközben a hatalmukat nekik, azaz a népnek köszönhetik. Legfőképp ezen szeretnének változtatni, céljuk a politikai elit hatalmának gyengítése.

whgyhf52.jpegA logójukon egy ember látható, aki a szemetesbe dobja a horogkeresztet, az Iszlám Állam fekete lobogóját, az Antifasiszta Koalíció piros fekete logóját, valamint a Kurd Munkáspárt zászlaját. Az összes vizsgált tüntetésen a PEGIDA-szimpatizánsok békésen demonstráltak, ellentétben a bal oldali tüntetőkkel, akik nem egyszer sebesítettek meg olyan embert, aki egyetértett a PEGIDA követeléseivel. Olyan eset is előfordult, amikor parkolóban autókat gyújtottak fel, vagy például rendőrökre támadtak.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a mozgalom nem írható le szélsőjobboldaliként, hisz nem a demokratikus rendszer és a demokratikus állam megrendítésére törekszik. A jobboldali radikális már közelebb áll hozzá, de mégsem fejezi ki a demonstráció igazi lényegét és céljait. Jobb-populista, mint politikai fogalom, áll legközelebb a PEGIDA-hoz. Fellépnek az iszlám ellen, a német lakosság előjogait hirdetik, sokszor elítélik az embereket vallási hovatartozásuk miatt. Minden hétfőn említésre kerül azonban, hogy „mi vagyunk a nép, akik a társadalom alján helyezkedünk el, a politikusok pedig felettünk állnak és nem vesznek minket figyelembe”. Céljuk tehát egy olyan társadalom létrehozása is, melyben a társadalmi különbségek minimálisak. Mivel ez tipikus jellemzője a politikai baloldalnak, így megállapítható, hogy a PEGIDA egy populista mozgalom, mely bal és jobboldali értékeket egyaránt képvisel.

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása Tovább
A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

Péntek este katonai puccskísérlet kezdődött Törökországban. A hadsereg a török állami televízióban (TRT) jelentette be, hogy átveszi a hatalmat a kormánytól és szükségállapotot, valamint kijárási tilalmat hirdet. A puccsisták szerint az alkotmányos rend, a demokrácia, az emberi jogok, a joguralom, valamint a közbiztonság helyreállítása miatt van szükség a kormány eltávolítására. Recep Tayyip Erdogan török elnök az utcára hívta az embereket. Az elnököt támogató tüntetők több helyen is összecsaptak a katonákkal. Miután Erdogan gépe leszállt, az elnök a repülőtéren bejelentette, hogy megakadályozták a puccskísérletet.

turkish-flag-waving-over-map-of-turkey.jpg

Az este folyamán tíz óra körül katonák zártak le két hidat Isztambulban (Boszporusz híd, Győzedelmes Mehmed szultán hídja), valamint helikopterek és vadászgépek jelentek meg Ankara és Isztambul fölött egyaránt. Binali Yildirim miniszterelnök az állami televízióban ekkor még arról beszélt, hogy az emberek által megválasztott kormány van hatalmon. A Törökországban tartózkodó külföldiek arról számoltak be, hogy a közösségi oldalak elérhetetlenné váltak. Nem lehetett elérni a facebook-ot és a twitter-t.

11 óra körül a hadsereg az állami televízióban jelentette be, hogy az egész országban átvették a hatalmat és kijárási tilalmat hirdettek.

A hadsereg tankokkal vette körbe az isztambuli Atatürk repteret, amelyet lezártak és az onnan induló és oda tartó járatokat törölték.

A kijárási tilalom ellenére Isztambulban, Ankarában és Izmirben is tömegek vonultak az utcára Erdogan elnök mellett. A török vezetés felkelőknek nevezte a puccskísérletben résztvevőket és azt mondta, hogy le fogják győzni őket és a legmagasabb árat fogják fizetni a tetteikért.

A parlamentre harckocsik nyitottak tüzet, majd bombát dobtak rá. A hadsereg több helyen is összecsapott az utcára vonuló Erdogan párti tüntetőkkel. Ankarában a tüntetők megpróbálták lefegyverezni a katonákat. Összecsapások voltak a Taksim téren, a Boszporusz hídnál. Helikopterrel lötték a rendőrség főhadiszállását, a hírszerzés épületét az állami televízió épületét is. Továbbá tűzharc volt Ankarában az elnöki palotánál.

Az AFP hírügynökség a török tévére hivatkozva azt állítja, hogy egy török vadászgép lelőtt egy helikoptert, amin a puccs szervezőit utaztak.

A hadsereg elfoglalta a Hürriyet és a CNN helyi szerkesztőségét. Az utóbbit a tüntetők megrohamozták és összecsaptak a katonákkal.

A Taksim téren 30 a puccskísérletben résztvevő katona megadta magát és átadták a fegyvereiket.

Erdogan az utcára hívta az embereket és a gülenista terrorszervezetet tette felelőssé a puccskísérletért. Ezt Fethullan Gülen közleményben utasította vissza, szervezetével együtt úgy fogalmaznak, hogy mindig is ellenezték a katonaság beavatkozását az ország belügyeibe és most is elítélik azt. Ahmet Davutoglu, nemrég leváltott török miniszterelnök, az Al-Jazeerának adott interjújában ítélte el a puccskísérletet. Ugyanígy tett az összes parlamenti párt.

Barack Obama amerikai elnök a demokratikusan megválasztott kormány melletti kiállásra szólítja fel az embereket. Boris Johnson, Nagy-Britannia frissen kinevezett külügyminisztere, aggodalmát fejezte ki a Törökországban zajló események miatt. Angela Merkel német kancellár szóvivője a demokratikus rend tiszteletben tartására és az emberi életek védelmére szólít fel. Jens Stoltenberg a NATO főtitkára nyugalomra int és a török demokratikus intézményrendszer, valamint az alkotmány tiszteletére szólít fel.A Kreml szóvivője, Dimitrij Peskov azt mondta, hogy Oroszország azt szeretné, ha Törökország visszatérne a stabilitás és a rend útjára.

A török líra a 2008-as világgazdasági válság óta nem zuhant ekkorát. Az emberek megrohamozták a bank automatákat valamint az üzleteket vízért és alapvető élelmiszerekért.

 

 

(Források: Al-Jazeera, Bloomberg, Conflict News, Reuters, Twitter)

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója Tovább
„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik”

„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik”

A magát Iszlám Államnak nevező szélsőséges szunnita csoport 2014. június 29-én foglalta el Irak és Szíria bizonyos területeit. Azóta egy nemzetközi összefogás eredményeként amerikai légitámadások, illetve átfogó szárazföldi offenzíva indult ellenük. A márciusban történt tunéziai és jemeni merényletekért is az Iszlám Állam vállalta magára. Egyetemünk rektorával, dr. Rostoványi Zsolt Közel-Kelet szakértővel beszélgettünk a nemzetközi rendszert érintő egyik legaktuálisabb kihívásról: az Iszlám Állam-jelenségről.

rostovanyizsoltinterju1.jpgFotó: Vincze Tímea

„A fő törésvonal valójában nem az iszlám és a Nyugat között húzódik” Tovább
Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Nem verte nagydobra a sajtó Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors – ECA) egyik közel múltban készített, enyhén botrányszagú pénzügyi jelentését, amiben többek közt a palesztin szervezeteknek nyújtott uniós források felhasználását vizsgálták. Az unió pénzügyőrei ezzel lehet, hogy egy olyan lavinát indítanak Brüsszelben, ami már egy ideje esedékes volt.


Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok Tovább
süti beállítások módosítása