Közgazdász Online


Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi

Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi

photo-1579208575657-c595a05383b7.jpg

A társfüggők, kodependensek gyakori tulajdonságai az önfeláldozás és a túlzott felelősségvállalás. Első hallásra ez a nárcisztikus személyiségzavarban szenvedők szöges ellentétének tűnik. Hogyan lehet mégis, hogy nemcsak előfordul a kodependens-nárcisztikus szerelmi kapcsolat, hanem kifejezetten gyakori? Ezt feszegette Knapek Éva klinikai szakpszichológus és Fodor Alexandra okleveles pszichológus a 2021-es Pszinapszis konferencián.

2021.08.06. Írta: Szentkirályi Lili. Borítókép: Kelly Sikkema, Unsplash

“A két személyiségzavar sokszor találkozik szerelmi kapcsolatokban - gyakori, hogy egy nárcisztikus férfi egy kodependens nő mellett találja meg a helyét, hiszen mindkettőjüknek ismerős a helyzet, és jól kiegészítik egymás maladaptív sémáit”

- mondja Knapek Éva, klinikai szakpszichológus. Fontos megjegyezni, hogy bár gyakran előfordul a két személyiségzavar találkozása szerelmi kapcsolatokban, ugyanígy jellemző a baráti vagy rokoni kapcsolatokra is.

A nárcisztikus személyiségzavar

A nárcisztikus személyiségzavar a külvilág számára három tipikus működési mód formájában jelenik meg. Ezek a grandiózus működési mód, ami a feljogosítottság érzését hordozza magában, az elidegenedett működési mód, amikor az érintett igyekszik eltávolítani az érzéseit önmagától, illetve a legnehezebben felfedezhető magányos gyermek működési mód.

A grandiózus működési mód azt foglalja magában, amikor a nárcisztikus személy feljogosítottnak érzi magát arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amiket másoknak nem szabad. Erre egy viszonylag egyszerű példa, amikor valaki jogtalanul előre áll a sorban a szupermarketben, mert úgy érzi, hogy az ő ideje drágább a másokénál. Ebben a működési módban az illető evidenciának veszi, hogy különleges figyelem és tisztelet jár neki és más bánásmódban kell részesülnie, mint az átlagnak.

Az elidegenedett működési mód azokban a helyzetekben lép fel, amikor a nárcisztikus személynek nincs lehetősége megélnie a saját fontosságát, és ez félelmet gerjeszt benne. Ilyenkor látszattevékenységgel tereli el a figyelmét a belső üresség érzéséről. Ez átfordulhat függőségbe, például alkohol- vagy drogabúzusba, pornó-, illetve közösségi média-függőségbe.

photo-1464274582105-6b442eadde5e.jpg

Kép: Katherine Chase, Unsplash

A harmadik működési módba akkor kerül a nárcisztikus személyiség, amikor kénytelen szembesülni a saját sérülékenységével. Ez a működési mód a nárciszta lényének legmélyebb rétege. Az elhanyagolás és sérülések nyomán magányos, rettegő gyermek volt az érintett, és ha nem sikerül valamilyen módon kompenzálnia felnőttként ezt, a magányos gyermek élménye és viselkedése bújik elő. A nárcisztikus mindent megtesz, hogy a magányos gyermek fájdalmát elkerülje, elrejtse mások és önmaga elől is. Ezt láthatjuk, ha a nárciszta például elveszíti az állását, vagy elhagyja a párja, és a korábban agresszíven magabiztos és lekezelő személy hirtelen összeomlik, és tőle teljesen váratlanul napokig vigasztalhatatlanul zokog.

A nárcisztikus viselkedés gyökerei, a sémák

Ahhoz, hogy jobban megértsük a nárcisztikus személyiségzavart, érdemes pillantást vetni a hozzá kapcsolódó tipikus sémákra. Jeffrey Young Sématerápia című könyve alapján “a gyermekkori ártalmak jellemző megküzdési módokat hoztak létre mindannyiunkban: ezeket nevezzük sémáknak. Azokat a sémákat, amelyek a felnőttkori kapcsolatokban is zavarokat okoznak, maladaptív sémáknak nevezzük.” A nárcisztikus személyiség tipikus sémái közé tartozik a feljogosítottság, a csökkentértékűség, az érzelmi depriváció, a könyörtelen mércék és az elismerés hajszolás séma. 

knapok-eva-kep.pngA feljogosítottság séma az a hiedelem, hogy az illető a többiekhez képest felsőbbrendű. Úgy érzi, hogy joga van bármit megkapni, amit szeretne, hatalmat és kontrollt gyakorolhat mások felett. Az érzelmi deprivációban szenvedő egyén megélése a világról az, hogy senki nem fogja az érzelmi támogatás iránti vágyát kielégíteni. Nincs, aki gondoskodjon róla, megvédje, és empatikus legyen vele. A nárciszta gyerekkorában ilyen, elhanyagoló környezetben nőtt fel az esetek egy részében. Ehhez kapcsolódik a csökkentértékűség séma: az az érzés, hogy az egyén egy fontos szempontból tökéletlen, rossz, nemkívánatos. Az érintett rendkívül érzékeny a kritikára és az elutasításra. A nárciszta gyakran ezt a sémát kompenzálja túl a grandiózus működési móddal. Szintén emiatt hajszolja a sikert és az elismerést. Mind önmagával, mind másokkal szemben könyörtelen mércéket állít fel. 

Kép: Knapek Éva, pszichológus. Forrás: knapekeva.hu

Ha kíváncsi vagy, mit jelent a meseterápia, hogyan küzdhetünk meg hatékonyan olyan válságokkal, mint a pandémia, és kik álltak főszervezőként a 35. Pszinapszis konferencia hátterében, kattints cikkeinkre!

A kodependens személyiségzavar

A kodependens személyiség egyik jellemzője, hogy nagyon kötődik és ragaszkodik az adott kapcsolathoz (akár szerelmi, akár baráti vagy családi), és bármilyen romboló is a kapcsolat, nagyon nehezen lép ki belőle. A kodependencia általános jellemzője a túlzott felelősségvállalás, a kontrollfüggőség és - a nárcizmushoz hasonlóan - a csökkentértékűség érzése. 

A túlzott felelősségvállalás azt jelenti, hogy a kodependens személy nem tudja elkülöníteni saját érzéseit és gondolatait másokétól. Más embereken és az ő problémáikon gondolkodik, aggodalmaskodik, és felelősnek érzi magát értük. Minden energiáját mások boldogulására és problémáik megoldására fordítja. Nem képes reálisan felmérni saját felelősségét a történtekben, mások hangulataiért, érzelmi zavaraiért saját magát teszi felelőssé.  Ehhez társul, hogy igyekszik mások kedvében járni, akár a saját kárára is. Például ha egy pár egyik tagja fáradt és haza akar menni, egy kodependes személy elkezdi magát hibáztatni, hogy rossz időben rossz programot  szervezett, vagy hogy nem beszélte le a párját a programról időben. Elképzelhetetlen, hogy különváljanak ő ottmaradjon a programon és jól érezze magát, amíg a párja egyedül hazamegy. 

love-4347350_960_720.jpg

Kép: Jober Aquino, Pixabay

A kontrollfüggőség azt jelenti, hogy a kodependens személy nem hiszi el, hogy képes gondoskodni önmagáról. Nem tudja, mit akar, nem képes felismerni a saját szükségleteit, úgy gondolja, társa ezt sokkal jobban tudja nála. Az étteremben például a párja rendel számára, a párja határozza meg, milyen ruhát vehet fel, és a kodependens ebbe beletörődik: “Mit tehetnék, ha egyszer a másik ruha nem tetszik neki?” - gondolhatja magában. A túlzott felelősségvállalás és kontrollfüggőség gyakran együtt jár azzal, hogy a kodependes személyek lekapcsolódnak a saját szükségleteikről, és teljesen a másik életének vetik alá magukat.

A kodependensekre jellemző a csökkentértékűség érzése is. Jelentéktelennek és mindenre alkalmatlannak érzik magukat, életüket átfonja a “nem vagyok elég jó” érzése. Az ő megküzdésük azonban más: folyamatosan mások kedvében próbálnak járni, hogy ezzel kivívják szeretetüket és elismerésüket. 

A nárcisztikus és a kodependens kapcsolata

A nárcisztikus mindig a saját igényeit akarja érvényesíteni a mások kárára, míg a társfüggő a mások igényeit akarja kielégíteni a saját kárára. Így a szakértők szerint kölcsönösen egymás karjaiba hullanak egy szerelemnek vélt vonzás nyomán. Eleinte még működhet is a dolog, a legtöbbször azonban hamarosan porszem kerül a gépezetbe: itt nem egy nyílt, egyenrangú kapcsolatról van szó, hanem egy játszmákkal, hazugságokkal, sunnyogással megterhelt viszonyról. 

A társfüggő folyton növekvő hiányérzetet tapasztal, hiszen az ő igényei soha nincsenek kielégítve. Egyrészt manipulál, játszmázik, hogy valahogy mégis teljesüljenek ki nem mondott vágyai, másrészt próbál a helyzetből elmozdulni, változtatni. Erre a nárciszta teljes felháborodással és ellentámadással reagál. 

alexa-27_05x-2.jpgA nárcisztikus taktikájának része lehet az ún. gaslighting (“gázlángozás”) is. A kifejezés az 1944-es Gázláng című film nyomán alakult ki, ahol a főszereplő hasonló történetet élt át. Ez azt jelenti, hogy a nárcisztikus személy megmásítja a valóságot (például azt állítja, hogy valamit megbeszéltek, ami tulajdonképpen nem is úgy volt), annak érdekében, hogy a saját igazsága fennmaradjon. Ez teljesen elbizonytalaníthatja az amúgy is bizonytalan kodependens társat, egészen addig a hiedelemig, hogy attól fél, megőrült.

Kép: Fodor Alexandra, pszichológus. Forrás: lelkedkertje.hu

Cikkünk egy szakmai előadást foglal össze, ezért nagyon fontos, hogy semmiképpen ne használd öndiagnózisra. Ha úgy érzed, segítségre szorulsz, fordulj szakemberhez!

Szerelmi kapcsolataink a pszichológia tükrében - A kodependens nő és a nárcisztikus férfi Tovább
Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk

Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk

b_v_0162.jpg

Hogyan tudjuk a válságokat kreatívan kezelni? Milyen pszichológiai hatásai vannak az erdőfürdőzésnek, és mire mutatott rá a társadalmi távolságtartás? A 2021-es Pszinapszis Budapesti Pszichológiai Napokon ezekre is választ kaptunk.

2021.07.25. Borítókép: Bera Viktor, Közgazdász

Kreatív válságkezelés

Írta: Tepfenhart Beatrix

,,A fejlődés és a válság egy tőről fakad: igazán nagy veszteség vagy nyereség csak Extremisztánban létezhet.’’ - Dr. Mérő László

Mérő László matematikus, kutató, tanár előadása rávilágít arra, hogy a válságokat rengeteg módon lehet kezelni. Akár a matematika segítségével is - legyen szó egyéni válságról vagy a társadalom egészét érintő problémról, mint egy gazdasági recesszió vagy a még mindig jelenlévő Covid-járvány. 

Az előadó elsőként Nassim Nicholas Taleb libanoni szerző Fekete Hattyú című könyvére hivatkozott, melyben az író saját tapasztalataira épít. Brókerként alapfeltevése volt, hogy másnap összedőlhet a világ. Ezzel a brókerekre kevéssé jellemző stratégiával évekig veszített a tőzsdén, míg végül 2001. szeptember 11-én hirtelen meggazdagodott. A 2008-as gazdasági válság ismét neki kedvezett. Egy fatalista, de működő logika nyilvánult meg Taleb stratégiájában: „Átlagisztán” és „Extremisztán” világa került szembe egymással

Amikor megbecsüljük az átlagtól való eltérést például egy olyan kérdésben, hogy mennyit él átlagosan, aki 90 évnél többet él (93 évet), akkor nem tévedünk hatalmas léptékeket. Amikor azonban azt akarjuk megítélni, mennyi pénze lehet átlagosan egy 5 milliárd fölötti vagyonnal rendelkező magyarnak, már sokkal tanácstalanabbak vagyunk (22 milliárd). Míg a magasságnak vannak biológiai korlátai, addig a gazdasági életben sokkal nehezebben adhatók meg határok. Belátható hát, hogy a biológiai, fizikai élet Átlagisztánban zajlik, a gazdasági életben azonban nem ugyanezek a szabályok érvényesülnek. 

Átlagisztán birodalmában fontos és célravezető a szabálykövetés, a komformizmus. Ilyen környezetben az okos ember előre tudja jelezni a jövőt: az elmúlt évszázadokban ez volt a fejlődés motorja. Taleb szerint Extremisztánnak is vannak törvényszerűségei, csak még nem ismerjük őket. Extremisztán matematikája másra való, mint Átlagisztáné: a dolgok itt nem jelezhetők előre. Itt a „fantázia az úr”, hasznos tulajdonság a szkeptikusság, az értelmes nonkonformizmus. Extremisztán alapelve az antifragilitás: a negatív tapasztalatokból és hatásokból is tudni kell építkezni. 

Ezek fényében Mérő László így nyilatkozott az: ,,Nagyon kicsi és nagyon nagy kockázatokat érdemes vállalni, közepeseket nem’’. Extremisztán okos tagja tisztában van vele, hogy a jövőt közelítőleg sem lehet előre jelezni - de tud alkalmazkodni hozzá: bármikor, bármire konvertálható tudása van. 

Ha kíváncsi vagy, milyen előadások voltak még az idei Pszinapszison, és kik voltak a főszervezői, olvasd el a többi cikkünket is! 

Erdőfürdőzés

Írta: Belayane Najoua

“Az erdőfürdőzés megnyugtat és megerősít. Segíthet abban, hogy magad mögött hagyd a hétköznapok feszültségét, majd megújulva, feltöltődve térhess vissza ahhoz, ami fontos számodra. Abban is támogathat, hogy egy erős védekezőrendszerrel, rugalmasan reagálhass az élet kihívásaira.” - Bach Éva

Az erdőfürdő, más néven shinrin yoku egy éber, tudatos megmerítkezés a természetben, melynek során kapcsolódunk a természethez és önmagunkhoz, miközben mély, különleges felismeréseket teszünk saját magunkkal és  a világgal kapcsolatban.

t_t_0005.jpg

Kép: Taxner Tünde, Közgazdász

Az erdőfürdő egy tudományosan megalapozott, japán eredetű módszer a városi életmód, a stressz és a digitalizáció okozta testi-lelki ártalmak megelőzésére, kezelésére. 

A gyakorlatban az erdőfürdőzés során maximum három kilométeres távot sétálnak a résztvevők az erdőben, miközben olyan meghívások és megosztókörök váltakoznak, amelyek a megnyugvást, lelassulást és a természethez való kapcsolódást segítik. A neve ellenére tényleges fürdőzés ritkán történik, ezt átvitt értelemben kell érteni. Első hallásra nehezen lehet elképzelni az erdőfürdőzést és a vele járó teljes megnyugvást, ezért a legjobb, ha nem csak elképzeljük, hanem mi magunk is kipróbáljuk. 

Környezetpszichológia: tér és idő a koronavírus idején 

Írta: Szabó Judit

,,A pandémia bebizonyította, hogy az emberiség alkalmazkodó kapacitása végtelennek tekinthető” - Prof. Dr. Dúll Andrea

Nem lesz már ugyanolyan az élet, mint a Covid előtt, új normalitás jön létre - hallhatjuk sok felől. De mik ezek a változások? Tényleg a pandémia hívta őket életre? Professzor Dr. Dúll Andrea előadásának e két központi kérdését környezetpszichológiai oldalról válaszolta meg.

b_v_0119_1.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

A környezetpszichológiában alaptézis, hogy az egyetlen közvetlen kapcsolatunk a külvilággal az észlelés. ,,Ez egészen konkrétan értendő, hiszen ahogy a világot felfogom, az a világgal való energiacsere módján történik meg, így ez természeténél fogva nem tudatosul: ezek az ambiens, vagyis körülölelő ingerek”. A napi rutin feladatokra azonban jelentős figyelem helyeződött a vírushelyzet és a  szabályozások miatt: például egyetlen szemüveges ember sem felejtette el, hogy az orrán van a szemüveg, hiszen a maszk miatt állandó párásodással küzdöttünk. Ez a tudatosulás megjelent az ízlelés és szaglás gyengülése miatt, valamint a testtudatosság is előtérbe került: fizikai távolságtartás a többi embertől vagy fókusz a kezünkön, a rendszeres kézfertőtlenítés. Mindez oda vezetett, hogy az egyébként saját természetükből adódóan nem tudatosuló helyzetek tudatosultak. Itt érkezünk el az ötvenmilliós kérdéshez: vajon vissza tudunk-e lépni a vírus  előtti szociofizikai kontextusunkba?

b_v_0090.jpg

Kép: Bera Viktor, Közgazdász

A társadalmi távolságtartás (az ún. social distancing) ellenére továbbra is igaz, hogy soha nem vagyunk egyedül: hagymaszerűen körülvesz minket a környezeti kontextus: a család, az iskola, a munkahely… Ez a társadalmi távolságtartás egyfajta tudatosuláshoz vezetett: a pszichológusoknak sok munkája akadt a betegek kiközösítése, stigmatizáció, pszichológiai távolságtartás miatt. Minden környezetben zajló emberi kapcsolatunk alapja a külvilággal való észlelési kapcsolatunk, ez azonban nem tudatosul. Az embertársaink jelenléte viszont igen, így a helyzettel vagy környezettel való elégedetlenségünket és frusztrációnkat a többi emberen töltjük ki.

A vírushelyzethez kapcsolódó eszmélésünk a tömegközlekedés közbeni tevékenységünkben is kimutatható. Nyomkodjuk a kütyüket, zenét hallgatunk, könyvet vagy újságot olvasunk - ezek a pótcselekvések mind annak a társadalmi megoldásnak a manifesztálódásai, hogy sokan vagyunk. Ez a tömegérzés már évekkel korábban is működött, csak most eszkalálódott: ha nem tudjuk fizikai távolsággal kompenzálni a sűrűséget, akkor pszichológiailag tesszük.  Vagyis a legtöbb változás már a covid előtt jelen volt, csupán a tudatosulásunk miatt kaptak most kiemelt szerepet és figyelmet.

Extremisztán, erdőfürdőzés és a pandémia pszichológiai hatásai - A Pszinapszis konferencián jártunk Tovább
süti beállítások módosítása