Közgazdász Online


Csonkítás, nemi erőszak, gyerekkatonaság és halál - Ki menti meg a gyerekeket Maliban?

Csonkítás, nemi erőszak, gyerekkatonaság és halál - Ki menti meg a gyerekeket Maliban?

download_1_1.jpg

A gyerekek elleni erőszakos fellépések száma Maliban folyamatosan nő. A biztonságos élethez, az oktatáshoz és a boldogsághoz mindenkinek joga van, ebben segít a Közel Afrikához Alapítvány.

2021.08.18. Írta: Belayane Najoua/ Képek forrása: Közel Afrikához Alapítvány.

Amikor Aminata és a családja támadásokról szóló pletykákat hallottak, összepakolták az otthonukat, és úgy döntöttek, hogy egy kis faluba költöznek, ahol biztonságban érzik magukat. Ez a kis falu Ogossagou volt. Ám pár nappal az odaérkezésük után Ogossagou-t megtámadták. A támadás 85 gyermek életét követelte. Aminatát és az édesanyját meglőtték. Az édesanyja ott helyben meghalt, Aminatát pedig egy örök életre mozgássérültté tették. Aminata jelenleg egy menekülttáborban van.

„Nem érdekel, merre megyek tovább” - mondta az Unicefnek -, “csak egy olyan hely legyen, ahol béke van”.

A 2012 óta zajló Mali polgárháború miatt egyre több gyerek válik a csonkítás, a bombák és a gyerekkatonaság áldozatává. Az Unicef 2019-es felmérése szerint több mint 377 ezer gyermeknek lenne szüksége védelmi, és ennél is több gyereknek olyan támogatásra, ami az alapvető életkörülményeket biztosítaná számukra, mint az étel, az ivóvíz és a tanuláshoz való jog. 

A háború örökké tart?

Annak ellenére, hogy az elmúlt két évben a világ tekintete a koronavírusra szegeződött, a nemzetközi politika évek óta tartó konfliktusai, mint például a Nyugat-Afrikában zajló háborúk, nem értek véget. Mali és Niger határvidékén már lassan egy évtizede folyik a háború, melynek eredményeként több száz gyermek vesztette életét, sérült meg puska vagy robbanóanyag által, vagy lett erőszak áldozata. 

Az egész 2011 tavaszán kezdődött, amikor szinte hullámként söpört végig Észak-Afrika és a Közel-Kelet térségében az arab tavaszként elnevezett kormányellenes tüntetéssorozat. A tüntetések célja, ereje, lefolyása és végkimenetele országonként eltérő volt. A háborúk nemcsak közvetlenül erre a térségre voltak hatással, hanem más országok külpolitikájára is. Az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok is próbált közbelépni, de a háborúkat kirobbantó okok olyan összetettek voltak, hogy mindeddig nem sikerült hatékonyan fellépni. Mindeközben kisebb és nagyobb civil szervezetek is elkezdtek tevékenykedni a területen a helyi lakosokat segítve.

download_2.jpg

A mali polgárháborúban több csoport is részt vesz, úgy mint az al-Káida helyi szervezete, illetve korábban a tuaregek csoportja. Ám a célok már a kezdetektől mások voltak: míg az al-Káida egy iszlamista államot akart létrehozni, hogy ellenőrizni tudja a területen áthaladó drog- és fegyvercsempész útvonalakat, addig a tuaregek által létrehozott Nemzeti Mozgalom Azawad Felszabadításáért nevű szervezete az önállóságát akarta visszanyerni, elszakadva a mali kormányzattól. 2012-ben a terrorista szervezetek támadásával egyidőben a hadsereg egy része is katonai puccsot hajtott végre, így a kormány már végképp elvesztette a kontrollt az országban kialakult helyzet felett. Ekkor döntött úgy az ENSZ, hogy beavatkozik a konfliktusba. 

Az ENSZ sikeresen felszólította az Afrikai Uniót az együttműködésre - Pierre Buyoya, az Afrikai Unió elnöke egy korábbi interjúban így nyilatkozott az Unió konfliktusban betöltött szerepéről: “Az Afrikai Unió két ok miatt kell, hogy részt vegyen a térség válságának kezelésében. Egyfelől az AU felelős elsődlegesen Afrika biztonságáért, így egy-egy válság kialakulásakor nekünk kell elsőként reagálni, amíg az ENSZ képes beavatkozni. Másfelől, bár fontosnak tartjuk a szubszidiaritás elvét a különböző kérdések megoldásában, de a Száhel-övezet kiterjedése miatt azt nem lehet az afrikai regionális szervekre bízni, hatékonyan az AU tud fellépni”.

2012 decemberében az ENSZ felkérte a tagállamokat a terrorista szervezetek elleni küzdelemre, amelynek köszönhetően többek között Franciaország, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország is beavatkozott a konfliktusba. Az ENSZ-nek és szövetségeseinek 2015-ben sikerült békeegyezményt aláíratnia a tuareg csoportokkal, akik a békéért cserébe nagyobb önállóságot és a kormányzatban való magasabb részvételt kaptak. A terrorista szervezetekkel nem sikerült érdemlegesen kapcsolatba lépni, így a polgárháborús helyzet  ma is fennáll Maliban és a környékén. Az ENSZ tagállamok továbbra is küldik a katonai egységeket - a legutóbbi halálos támadás 2021 júniusában történt, amikor hat mali és tizenkét német katona vesztette életét egy bombatámadásban. 

download_1.jpg

A háború hatása a társadalomra

A lassan egy évtizede tartó konfliktus a helyi lakosságot is kritikus állapotba sodorta. A háború kitörése előtt Mali GDP-jének 40 százalékát a külföldről beáramló turizmus adta, de a kutatások szerint több mint nyolcezer turizmusban dolgozó mali vesztette el az állását. Egy másik erősen érintett terület a mezőgazdaság, ami Észak-Mali lakosságának megélhetését biztosítja. A kiszámíthatatlan kereskedelmi utak és a folyamatosan növekvő klímaváltozás miatt az itt élő emberek nagy része is mélyszegénységbe süllyedt.

A háború a gazdaság mellett az élet számos területére kiterjedt, úgy mint az egészségügy és az oktatás. Mali területén minden harmadik gyerek szenved alultápláltságtól és évente nagyjából négymillió gyermek nem jut hozzá a megfelelő minőségű és mennyiségű táplálékhoz, aminek következtében a világon az egyik legalacsonyabb a várható élettartam. Míg Magyarországon 78 év, addig Maliban csupán 50 év

A gyerekek, akik csak a lehetőségre vágynak

A rossz életkörülmények és a politikai bizonytalanság miatt a gyerekek 41 százaléka nem tud iskolába járni. Sokukat gyerekkatonának sorozzák be, míg a “szerencsésebbek” az anyagi gondok miatt nem jutnak el az iskolába.

“Ez egy olyan része a világnak, ahol nincs ingyenes általános iskola, tehát a gyerekek nagy része nem tud eljutni az iskolába. Amikor ott tanítottam, azt tapasztaltam, hogy nagyon bizonytalan volt az osztály összetétele - egyik hónapban jöttek, másikban nem”

- mondja Morris Andrea a Közel Afrikához Alapítvány megálmodója, aki 2011 óta tanít, illetve önkénteskedik Maliban.

Az Közel Afrikához Alapítvány oktatást biztosít a Bamako nyomornegyedében álló iskola tehetséges gyerekei számára. “Megismerni, megérteni, segíteni” - olvasható az oldalon az Alapítvány mottója. A program célja, hogy eszköz helyett lehetőséget adjon az ott élő gyerekeknek, akik a rossz életkörülmények miatt nem engedhetik meg maguknak az oktatás luxusát. Az Alapítvány jelenleg közel 140 gyermek tanulását támogatja Maliban és Zambiában, illetve a programjaik keretében fúrtak már kutat ott, ahol nem volt víz az iskola környékén, építettek számítógép termet, sportpályát és mosdókat is.

“Az Alapítvány alapelve, hogy ha hardvert adunk, akkor szoftvert is adunk hozzá. Tehát például ha kutat fúrunk, akkor biztos, hogy utána csinálunk egy használattal kapcsolatos oktatóanyagot is. A hosszútávú fenntarthatóság nagyon fontos a munkánkban” - mondja Andrea.

A tanuláshoz és a biztonságos élethez nemtől, vallástól, születési helytől függetlenül mindenkinek joga van. Egyetlen gyermeknek sem szabadna félelemben élnie. Egyetlen gyermeket sem szabadna megfosztani a tudástól. Hiszen lehet-e addig a helyén a világunk, amíg egy olyan alapvető dolog, mint az oktatás, az egyik gyereknek mindennapi terhet, a másiknak örökké luxust jelent?

Csonkítás, nemi erőszak, gyerekkatonaság és halál - Ki menti meg a gyerekeket Maliban? Tovább
Orvvadászat helyett safari: a fenntartható turizmus jövője Afrikában kezdődhet

Orvvadászat helyett safari: a fenntartható turizmus jövője Afrikában kezdődhet

microsoftteams-image_13.jpg

Afrikában sok safari cég csalogatja az utazókat a természetvédelem igéjét hirdetve, miközben a színfalak mögött sokszor a helyi közösségek kizsákmányolása zajlik. De vajon mit is jelent egy valódi ökoturisztikai utazás? Milyen hatásai vannak az adott térségre? Mit kell szem előtt tartani, ha egy ilyen utazásra vállalkozunk? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Gaál Dorottyával, TDK-dobogós mesterszakos hallgatóval.

2021.06.22. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Gaál Dorottya 

“Minden egy botswanai kutatótáborban kezdődött, amit a Fauna és Flóra Alapítvány szervezett. A táborban lehetőségem volt arra, hogy tizenhét napot töltsek a botswanai szabadban, ami egy meghatározó időszaka volt az életemnek. Az afrikai kutató és a helyi idegenvezető gyakran mesélt az ottani turizmusról és annak a térségre gyakorolt hatásáról. Nagyon nagy befolyással volt rám mindaz amit láttam, mindaz amit hallottam és akkor döntöttem el, hogy szeretnék ezzel komolyabban is foglalkozni” - indítja az interjút Gaál Dorottya Karolin, aki jelenleg is a Corvinuson tanul, és 2. helyezést ért el a 2021-es 35. OTDK-n, a Közgazdaságtudományi szekció Turizmus területfejlesztés és turizmus tagozatában, Dr. Harangozó Gábor  témavezetésével. “Most a mesterképzésen környezetgazdaságtant tanulok, úgyhogy ebből is látszik, hogy a tanulmányút és a kutatásom egy komoly irányt adott a fenntarthatóság felé.” 

Mintha ott sem lettél volna

Ahogy a zöld gondolkodásmód kezd elterjedni, és egyre fontosabbá válik a természet védelme, úgy jelenik meg egyre több ökoturizmusról szóló kutatás. Ennek ellenére még nem létezik egy globálisan is elfogadott definíció az ökoturisztikai utazásra.

“Számomra a kutatótábor ökoturisztikai utazásnak minősül, többek között azért, mert a tizenhét napos vándorkutatás alatt egyetlen szemetet, változást nem hagytunk magunk mögött. Úgy hagytuk el a táborhelyeinket, mintha ott sem lettünk volna” - meséli Dorka.  

A különböző definíciók kidolgozottságuktól függetlenül megegyeznek néhány dologban:

  • minden esetben természetközeli az utazás helyszíne,
  • hatást gyakorol a helyi közösségekre,
  • célja a közösségek jólétének növelése és gazdasági javak termelése,
  • az egyik legfőbb szempont a természet biodiverzitásának, sokszínűségének megőrzése, a természetre gyakorolt hatások minimalizálása.

“A természetközeliség már kiskorom óta az életem részét képezi. Egyrészről nagypapám nagyon szereti a természeti kincseket, és rengeteget tud mesélni a vadvilágról. Mikor együtt vagyunk, akkor közösen mélyedünk el ezekben a témákban. Másrészről pedig nagymamámnak a Dombay-tónál van háza, ahol abszolút összhangban él a természettel, hiszen az erdő veszi körbe. A nagyszüleim már születésem óta a természet és az ember összhangjára tanítanak” - meséli el Dorka a fenntarthatósághoz fűződő viszonyát.

Értékesebb a vad, ha él

kepernyofoto_2021-06-04_11_56_16.png

Kép: Pixabay

Az ökoturizmus a helyi közösségeken keresztül is védi az adott környezetet, hiszen ha az afrikai törzseknek az odaáramló turizmus miatt értékesebbek a természeti kincsek és az állatok akkor, ha épségben vannak, az életvitelüket is ezek szerint fogják alakítani. Az állattartás, a növénytermesztés és a vadászat helyett, amik mind területet vonnak el az élővilágtól, safarin mutatják be az élő  elefántokat, zsiráfokat és orrszarvúkat, hiszen hosszú távon nekik is jobban megéri az élő állat, mint a halott. 

“A helyiek számára is fontos, hogy legyen turizmus, hiszen nekik ebből bevételük van, megélhetést biztosít nekik. Az ökoturizmus hatására az életkörülményeik javulhatnak, miközben a környezetet is védik. Ezenkívül sokszor a turizmusból befolyt bevételből finanszírozzák egy-egy épület, csatornarendszer vagy esetleg egy mesterséges itató megépítését, ami lehetővé teszi, hogy az állatok életben maradjanak. A klímaváltozás és az emberi beavatkozások miatti élőhely-csökkenés, szükségessé tesz olyan intézkedéseket, mint például egy mesterséges itató fenntartása, ami tényleg életeket menthet” - mondja Dorka. 

Valóság vagy marketingfogás?

microsoftteams-image_15.jpg

Kép: Gaál Dorottya 

A nagy márkák gyakran akarják a vásárlókat különböző hamis környezetvédelmi szlogenekkel megfogni, amik nem mindig egyeznek meg a valósággal. Ezt a jelenséget, azaz amikor egy cég környezetbarátnak tetteti magát vagy egy termékét, greenwashingnak hívják. Nincs ez máshogy Afrikában sem, ahol a különböző safari vállalatok nemcsak a zöld szemléletmódot próbálják meg ráhúzni a cégre, hanem nem létező problémák megoldásával csalogatják a vásárlókat. 

“Az utazási irodák gyakran kreálnak egy nem létező természeti problémát, mint például egy állatfaj visszatelepítése egy bizonyos területre, ahol korábban soha nem is élt, vagy már nem él, mert a helyi ökoszisztéma nem képes tovább fenntartani, és értékesíti ezt ökoturisztikai projektként. Így a vásárló plusz értéket kap az utazása során, hiszen úgy érzi, hogy segített egy komoly természeti probléma megoldásában. Ugyanakkor ezeknél a hamis céloknál a profit egésze a vállalkozásnál összpontosul, és soha nem tud valós természetvédelmi célokat támogatni” - meséli Dorka a személyes tapasztalatait. 

Míg ezekben az esetekben nagyon alacsony a helyi közösségek bevonódása, addig a valódi ökoturisztikai utazásoknál elengedhetetlen az együttműködés, ami az igazi sikerhez vezethet. 

microsoftteams-image_14.jpg

Kép: Gaál Dorottya

“Az ökoturizmus akkor a leghatékonyabb, hogyha a vadgazdálkodásban és a természeti erőforrásokkal való munkában minden érintett csoport képviselt. A projekt során folyamatos a konzultáció a szakértőkkel, és minden érintett számára lehetőség nyílik a véleménynyilvánításra” - mondja Dorka, aki kihangsúlyozza azt is, hogy a turizmus, mint gazdasági ág nagyon fontos ezekben az országokban, hiszen az egyedülálló természet és kultúra sokakat vonz a térségbe.  

Az egyes országok politikai és turizmusbiztonsági helyezte mégis nagy hatással van az emberekre, mikor célországot választanak Afrikában (a turizmusbiztonságról egy korábbi cikkünkben bővebben is olvashatsz). Egy Botswanában végzett kutatás szerint a megkérdezett lokális háztartások kilencvenhét százalékában van olyan ember, aki a turizmus valamelyik területén dolgozik, de az összhang nem mindig felhőtlen az érintettek között. “Vannak olyan esetek, amikor a magánszektor eszközként tekint a helyi közösségekre, és kizsákmányolja őket. Ez nemcsak a közös munka rovására mehet, hanem bizalmatlanságot alakíthat ki a helyiekben, ami egy későbbi együttműködésnél jelentős akadály lehet” - mondja Dorka.   

“A kutatásomban bebizonyosodott, hogy az afrikai turizmusban elengedhetetlen a helyi közösségek bevonása, nyelvtől, iskolázottságtól és kultúrától függetlenül. Enélkül az ökoturizmus nem tudja elérni a célját, és nem lesz hosszú távon eléggé fenntartható. Kulcsfontosságú, hogy minden érintett, az ökoturistától kezdve a vállalkozáson át a helyi idegenvezetőig része legyen az utazásnak, hiszen ők együtt irányítják ezt az egész folyamatot” - mondja Dorka. 

Orvvadászat helyett safari: a fenntartható turizmus jövője Afrikában kezdődhet Tovább
A 466-os fogoly rendkívüli élete - Nelson Mandela lenyűgöző és megrázó történetére emlékezünk

A 466-os fogoly rendkívüli élete - Nelson Mandela lenyűgöző és megrázó történetére emlékezünk

nelson-mandela-539834_1920.jpg

Nelson Mandela élete harmadát börtönben töltötte, nevét mégis az egész világ ismeri. A szabadság és az egyenlőség jelképe. 1964. június 12-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, amit a rettegett Robben-szigeten töltött, 466-os fogoly néven. Az ítélet ötvenhetedik évfordulójára egy olyan cikket állítottunk össze, ami Mandela ma már világhíres idézetekké vált szavain keresztül meséli el saját, lenyűgöző és egyben megrázó történetét. 

2021.06.12. Írta: Belayane Najoua. Borítókép: Pixabay

“Csak a szabad ember vitázhat, alkudozhat. A bebörtönzött ember nem köt alkut azzal, aki tömlöcbe vetette.”

Éppen ötvenhét éve tartóztatták le Nelson Mandelát, Dél-Afrika első feketebőrű elnökét, aki világszerte az egyenlőség és a szabadság jelképe. Az 1964. június 12-én életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt Mandela az apartheidellenes (a faji elkülönítés ellen harcoló) mozgalom szimbólumává és egyben megszüntetőjévé vált Dél-Afrikában. A harminchat évnyi börtönélet alatt Mandela egyszer sem kötött alkut a hatalommal - politikai álláspontját a szabadsága elé helyezte. 

“Nincs szenvedély, ha a langyos vizet választjuk, ha olyan életre rendezkedünk be, amely kevesebb, mint amire képesek vagyunk.”

Nelson Mandela 1918. július 18-án született Dél-Afrika keleti partvidékén, Mvezóben. Habár apja a xhoszi törzs törzsfőnöke volt, Mandela mégsem számíthatott rangra vagy címre, hiszen édesanyja a törzsfőnök harmadik felesége volt csupán. Az édesapja 1927-es halála után az egyik thembu uralkodó fogadta örökbe, aki elkezdte kitaníttatni. Mandela volt az első a családjában, aki formális, nyugati típusú oktatást kapott. Ez elindította azon az úton, amivel később történelmet írt.

“A tanulás a legerősebb fegyver, amivel megváltoztathatod a világot.”

Hétévesen egy metodista általános iskolába kezdett el járni, ezután pedig a Fort Beaufortban a Healdtown Methodist College tanulója lett. Ebben az iskolában kapta Mandela a második nevét, a Rolihlahlat-ot, ami xhosza nyelven annyit jelent: „aki bajba sodorja magát”. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei University College bölcsészkarára, de két év múlva kizárták az egyetemről, mert diáktüntetéseken vett részt. A kizárása után Johannesburgba ment, ahol megismerkedett Walter Sisuluval, az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) későbbi főtitkárával. Johannesburgban a Witwatersrand Egyetemen folytatott jogi tanulmányokat, ahol részt vett a faji megkülönböztetés elleni mozgalomban, miközben kulcsfontosságú kapcsolatokat létesített az aktivistákkal.

„Küzdöttem a fehér elnyomás ellen, és küzdöttem a fekete elnyomás ellen. Egy olyan demokratikus és szabad társadalom eszményét dédelgettem, amelyben minden ember harmóniában él együtt, és egyenlő esélyekkel rendelkezik. Ezért az eszméért és beteljesüléséért remélek élni. De ha kell, ezért az eszméért meghalni is kész vagyok.”

Mandela 1944-ben csatlakozott az ANC-hez, amelynek három év múlva a titkára lett. A szervezet tüntetéseket, sztrájkokat szervezett és a polgári engedetlenségre szólította fel az embereket. Mindezt a fehér kisebbség által létrehozott Egyesült Párt hatalomra kerülése fokozta, amikor egyre több apartheidista törvényeket hoztak, így korlátozva az országban élő nem fehér emberek szabadságát. Az elnyomó szabályok az élet minden területére kihatottak:

  • Ha a buszokra ki volt írva, hogy  „Only White”, akkor csak fehér ember szállhatott fel.
  • Külön parkokat hoztak létre a feketéknek és a fehéreknek, de voltak közös parkok is, ahol meg volt szabva padonként, hogy milyen etnikum ülhet rá. 
  • Egyes utcák csak fehérek részére voltak fenntartva.
  • A feketéket külön lakónegyedekbe, úgynevezett bantusztánokba tömörítették, és kilépni csak engedéllyel lehetett. Kilépőt csak akkor kaphattak, ha egy másik lakónegyedben vagy egy mezőgazdasági területen dolgoztak.
  • Hasonlóan az indiai kasztrendszerhez, ha egy fehér megvert egy helyi lakost, az utóbbi nem üthetett vissza, különben bíróság elé került.

poverty-216527_1920.jpg

Kép: Pixabay 

“A jó vezetőnek vészhelyzetben az első sorban a helye. De amikor ünneplés van soron, akkor a jó vezető a terem hátsó részében marad. Ha szeretnél együttműködni a körülötted lévő embertársaiddal, akkor éreztesd velük, hogy fontosak. Azáltal, hogy te magad alázatos vagy!”

Az ANC és az indiai polgárjogi aktivisták együtt harcoltak az elnyomó kormány ellen, ami egyre több korlátozó jogszabályt vezetett be. 1952-ben egy ellenszegülési kampány leverésekor a kormány katonái több ANC vezetőt letartóztattak, köztük Mandelát is. Mandela ekkor dolgozta ki az úgynevezett M-tervet, miszerint a mozgalomnak a föld alá kell vonulnia, ha a hatóságok mozgásképtelenné tennék az ANC vezetőit. Habár ekkor elengedték Mandelát, kitartó tevékenysége miatt a kormány célkeresztjébe került, ezért egy radikális lépésre szánta el magát. 

“A tűz ellen csakis tűzzel lehet felvenni a harcot.” 

Az 50-es évek végén az apartheidista kormány már nemcsak törvényekben korlátozta a nem fehér embereket, hanem tettekkel is ellehetetlenítette az életüket. Mészárlásokat és ok nélküli letartartóztatásokat hajtottak végre, így Mandela és a teljes mozgalom a föld alá kényszerült. Mandela a föld alatt létrehozta a Nemzet Lándzsája szervezetet, ami szabotázsakciókkal és fegyveres eszközökkel küzdött az elnyomó hatalom ellen. Ezekben az években utazott Algériába is, ahol elvégzett egy gerillakiképzést, de amikor hazatért, a kormány szinte azonnal elfogta, és 1964-ben életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte. A vád: szabotázs, árulás és erőszakos összeesküvés.

“A börtönben minden napod tökéletes mása az előzőnek, ahogyan minden hét is a rákövetkező ikertestvére. A hónapok és az évek ugyanígy, monoton módon váltják egymást, az idő álmatag folyását semmi, de semmi nem töri meg.”

Mandela az életfogytiglani büntetésének első tizennyolc hónapját a Robben-szigeten töltötte, ahol ágy és vízvezeték nélküli, apró cellába tették, és naponta kemény munkára kényszerítették. Fekete politikai fogolyként kevesebb ételt és rosszabb bánásmódot kapott, mint más fogvatartottak, miközben minden apró kihágásért borzalmas büntetéseket kapott. Mandela volt a 466. fogoly, aki erre a szigetre érkezett 1964-ben, ezért tisztelői gyakran 46664-es fogolyként utalnak rá. 

„Ha olyan nyelven szólsz egy emberhez, amelyet ért, azt az eszével érti. Ha a saját nyelvén szólsz hozzá, az eljut a szívéig.”

Az apartheid rendszert bíráló első dél-afrikai elnök Willem de Klerk volt, aki 1989-ben kezdte meg az elnyomó törvények eltörlését. 1990-ben pedig elrendelte Mandela szabadon bocsátását. Mandela és de Klerk ugyanabban az évben, 1993-ban kaptak Nobel-békedíjat. Mandela a szabadulása után még nagyobb erővel küzdött azokért az eszmékért, amikre egész életét feláldozta. 1994 májusában Mandelát, Dél-Afrika első fekete elnökét beiktatták tisztségébe, és 1999-ig töltötte be ezt a pozíciót. 

human-2944064_1920.jpg

Kép: Pixabay

“Nem annak a puszta ténye számít az életben, hogy éltünk. A különbség, amit mások életében okoztunk, ami meghatározza életünk jelentőségét.”

Elnöksége alatt teljesen felszámolta az apartheidet és a fehér kisebbség elnyomó uralmát (ekkor a népesség tíz százalékát tették ki). Mandela a tisztsége alatt egyszerre oldotta meg a nem fehérek megnövekedett igényét egy rendes életre és a fehérek félelmét a megtorlástól. Habár csak egy ciklusig volt elnök, továbbra is aktív maradt politikailag, és létrehozta a Vének nevű szervezetet, ami idős államfőket, jogi aktivistákat, politikai szereplőket tömörített. 2004-ben kijelentette, hogy “nyugdíjba vonul a nyugdíjból”, és ezek után csak a közeli barátaival találkozott, illetve néhány nagyobb eseményen jelent meg. Nelson Mandela 2013. december 5-én halt meg kilencvenöt évesen. A tettei örökre megváltoztatták a világot. 

A cikkben szereplő összes idézet Nelson Mandela szavainak magyar fordítása. 

A 466-os fogoly rendkívüli élete - Nelson Mandela lenyűgöző és megrázó történetére emlékezünk Tovább
A passzív-agresszív UNICEF

A passzív-agresszív UNICEF

Azt írja az újság, hogy az ENSZ gyermekvédelemért felelős szerve, a UNICEF kampányvideót készített, amivel a látszataktivizmus jelenségére szeretnék felhívni a figyelmet. A videó üzenete, hogy attól még senki sem fog jóllakni vagy meggyógyulni, ha a Facebookon megosztunk vagy lájkolunk dolgokat. A valódi jótékonykodás helyett ezzel csak a saját lelkiismeretünket nyugtatjuk meg, holott valójában semmit sem tettünk az emberiségért.

A helyzet az, hogy ez a reklám eléggé alattomos.

A passzív-agresszív UNICEF Tovább
süti beállítások módosítása