Közgazdász Online


„Iskolából műhely” –  Megújulnak a doktori iskolák a Corvinuson

„Iskolából műhely” – Megújulnak a doktori iskolák a Corvinuson

img_0277-min.JPGVáltozás érinti az akadémiai pályára készülőket, illetve azokat, akik a felsőoktatásban és a tudományos szférában szeretnének elhelyezkedni - megújulnak a Corvinus doktori iskolái. Tartalmi változások történnek az immáron fuzionált iskolákban, amiknek fő koncepciója az „iskolából műhely” elv. Rövid összefoglalónkban az egyetem doktori iskoláit érintő változásról olvashattok.

Írta: Mohos Lilla / Képek: Szép Zsóka

Amíg a doktori képzés az egyén számára tanulmányainak megkoronázása, addig az intézmény számára a képzési paletta alkotta korona legszebben csillogó gyémántja, ezért mindkét féltől rendkívüli figyelmet érdemel. A magyarországi doktori képzés egyrészt elitképzés, amelyet a legtehetségesebbek számára biztosítanak a legjobban felkészült oktatókkal, másrészt tömegképzés, mivel a társadalomnak égető szüksége van nagy létszámban a tudományos kutatásokra felkészített szakemberekre.

ressely-e15-min.jpgA Budapesti Corvinus Egyetemen, illetve jogelőd intézményeiben 1993 óta zajlik PhD fokozatot adó doktori képzés. A doktori iskolák vezetőivel, programigazgatóival 2020 januárjában lefolytatott egyeztetéseken körvonalazódott, hogy az egyetem hét doktori iskolájából hat doktori iskola kettesével történő fúziójával és egy önállóságának megőrzésével négy doktori iskola maradna. Ez a volumen illeszkedik az egyetem méretéhez és stratégiai célkitűzéseihez.

A doktori iskolák megújításának, vagyis tudományos műhellyé alakításának célja, hogy növelje a működés hatékonyságát, a képzés minőségét, és eredményesebben becsatornázza a képzéseket az egyetem kutatási ökoszisztémájába. Ezért 2020. július 1-től, az egyetem Megújulási Programjának keretében négy doktori iskolában folyik tovább a tudományos utánpótlás-nevelés. A korábban hét önálló iskola fúziójából a következő négy született meg, és várja hallgatóit:

  • Gazdálkodástani Doktori Iskola
  • Közgazdasági és Gazdaságinformatika Doktori Iskola
  • Szociológia és Kommunikációtudományi Doktori Iskola
  • Nemzetközi Kapcsolatok és Politikatudományi Doktori Iskola

A képzés legfontosabb tartalmi változása, hogy nem elsősorban a kurzusokon megszerezhető ismeretekre, sokkal inkább a kutatásokban elsajátítható készségekre épít. Michalkó Gábor főigazgató, a Corvinus Doktori Iskolák vezetője a következőképp fogalmazott:

„Iskolából műhely – így foglalnám össze az átalakulás lényegét. A klasszikus oktatásfókuszú képzés helyett a műhelymunkára helyezzük a hangsúlyt, és arra, hogy hallgatóinkat felkészítsük a tudományos életpályára. Célunk a tudományos kiválóság; ezt nyújtjuk a képzések során és ezekkel a kvalitásokkal engedjük útjukra doktoranduszainkat.”

img_0293-min.JPGAz átalakulás természetesen nemcsak névváltozást fed, hanem egy átfogó, három pilléren nyugvó komplex fejlesztést is jelent: szervezeti és tartalmi megújulást, valamint minőségi fejlesztést egyaránt.

Olyan előnyökkel jár, mint az eddigieknél is több kutatási lehetőség a hallgatók számára vagy a színesebb képzési paletta. Mindemellett számos program közül lehet választani az iskolákban, és lehetőség nyílik a szinergiák hatékony kihasználására is. A fuzionált iskolákban olyan szakemberekkel, kutatókkal, témavezetőkkel és hallgatótársakkal lehet együttműködni, akik számtalan új lehetőséget nyithatnak meg a doktoranduszok előtt, támogatják őket a tudományos munkában, nemcsak a képzés befejezéséig, hanem akár később is. A kurzusok száma a korábbi évekhez képest csökken, és a lexikális szaktudás helyett a kutatásmódszertani és az akadémiai életpályára felkészítő órákra helyeződik a hangsúly.

Az „iskolából műhely” filozófia realizálásának kulcstényezője nem más, mint a doktori képzés ismeretcentrikusságának csökkentése és képességorientáltságának növelése.

 2020. július 23.

„Iskolából műhely” – Megújulnak a doktori iskolák a Corvinuson Tovább
A berlini fal valósága

A berlini fal valósága

A leomlás 30. évfordulója

150070.jpg

Mi történt?

Valószínűleg kevés olyan ember van, aki látta a Kémek hídja című filmet, és nem borzongott bele legalább egyszer a berlini fal gondolatába. (Aki nem látta, most ne olvasson tovább, hanem gyorsan menjen, és nézze meg.) A fal, amely két világot választott el egymástól, épp tegnap harminc éve omlott le.

A Kémek hídja megkönnyebbüléssel végződik. Mi fellélegzünk, mert nem kell arra gondolnunk, mi lett volna, ha rosszul sül el a dolog. Sokaknak azonban épp az ellenkezője jutott: a keletnémet állam 1961 augusztusában felhúzta a falat, amely attól fogva történetük, életük közepén húzódott. Az NDK azzal indokolta a fal megépítését, hogy az államnak szüksége van rá, mint a fasizmus elleni védőbástyára. Ez a „bástya” családok ezreit szakította szét, sokakat megfosztott állásától, másokat tanulmányaik félbehagyására kényszerített — ezért a fal épülése közben és után is több százan próbáltak átmenekülni az NSZK területére. Ez csak néhányaknak sikerült, mert a keletnémet határőrök mindent megtettek, hogy megakadályozzák a szökést, és azok az őrök, akiknek ez sikerült, még jutalmat is kaptak.

44758.jpgA fal huszonnyolc hosszú évig állt, és ezalatt Berlin két fele lassan eltávolodott egymástól. A német főváros NDK-hoz tartozó oldalán az emberek többsége szegény volt, míg Nyugat-Berlin egyre csak fejlődött. Idővel nem csak fizikai, de társadalmi és gazdasági határ is képződött a két országrész között, ami csak megerősítette az elszigeteltséget.

Azonban a Szovjetunió gyengülésével egyre sürgetőbbé vált a fal lebontása. 1987-ben még Ronald Reagan, az amerikai elnök is ellátogatott Nyugat-Berlinbe, és beszédében a határzár feloldását követelte. 1989. november 9-én végül az NDK bejelentette, hogy enyhít az NSZK-ba való átjárási tilalmon. Percekkel később már tömegek közelítették meg a falat, az emberek felmásztak rá, és az áthatolhatatlanság megtört. 

Sokezer ember sokezer emléke

A történelmi adatok mindig fontosak, hiszen talán ezek adják a legpontosabb képet a tényekről. A berlini fal történetét azonban rengeteg tragédia, emlék, vágy és érzés övezi. Ezek azok a darabkák, amelyek nem a tényekre, hanem az emberek személyes valóságára irányítják a figyelmünket, és kérdéseket vetnek fel. Valóban minden különbséget eltörölt a két országrész között a berlini fal leomlása? Vajon a Nyugat feltárulásával elérkező hatalmas szabadságot nem volt túl nehéz elviselni? És visszaadható annyi elvesztett, megnyomorított év? 

Alább néhány visszaemlékező történet részletei olvashatók (gyűjtés: The Guardian).

„Ki ne akarná betenni a lábát a tiltott területre? Ezt a területet kávéaroma és öblítőillat itatja át, minden friss, kedves és teljes. Az emberek itt különlegesek, évtizedek óta a világ minden lehetősége az övék. Bármit megvehetnek, amit csak a szívük kíván. Hogy néznek ki ezek az emberek? Egy barátom szerint „Egy nyugatnémetet arról ismerhetsz fel, hogy a lehető legfesztelenebb módon csukja be az autója ajtaját”.” (Jenny Erpenbeck, született 1967-ben, Észak-Berlinben)

„1991. nyara volt, én pedig Krétán töltöttem az időm. Éppen sétáltam, mikor zajongást hallottam a közelből: kiáltozást, nevetést. Mi történik? Valaki ünnepel? Esetleg egy sportesemény? Ahogy közelebb értem, ráeszméltem, hogy a zaj egy mindenféle csúszdákkal felszerelt vízi vidámparkból származik. Némely csúszda kellemesen, lassan kanyargott, mások meredekek és gyorsak voltak. Engem az döbbentett meg, hogy a vidámpark nem gyerekekkel, hanem hatvanéves férfiakkal és nőkkel volt tele. Hozzám hasonlóan ők is keletnémet származásúak voltak. Azonnal megértettem, miért ilyen izgatottak: ezek az emberek harmincévesek is elmúltak, mikor a Fal megépült — ez pedig azt jelentette, hogy még sosem járhattak ilyen vidámparkban. Ezek a csúszdák csak Nyugaton, csak 1961. után léteztek.” (Thomas Brussig, született 1964-ben, Észak-Berlinben)

„Az NDK-t megfojtják a határai. A nyugati oldal folyamatosan megfigyel minket, és csak a néhai művészt – meg a „felderítőket”) engedik átkelni; a többiek számára zárva marad. Amióta azonban Magyarországon szeptember 10-én felhúzták a vasfüggönyt, emberek tízezrei siettek egy új élet felé. Ez a lehetőség nekünk nem játszik. Mi itt akarunk maradni, megragadni a hatalmat, hatástalanítani a férfiak és „öregek” irányítását, belülről újjáépíteni az NDK-t. A saját utunkat akarjuk járni. De vajon tudjuk-e egyáltalán, merre vezet ez az út?” (Kathrin Schmidt, született 1958-ban, Gotha-ban)

források:

- theguardian.com

- history.com

- rubicon.hu

- mult-kor.hu

2019. november 10.

Lázár Fruzsina

 

A berlini fal valósága Tovább
süti beállítások módosítása