Közgazdász Online


Ahol a gyöngyöző bor nevét a Lóci játszik adja – Interjú a Gilberries borászat tulajdonosaival

Ahol a gyöngyöző bor nevét a Lóci játszik adja – Interjú a Gilberries borászat tulajdonosaival

borito-min.jpg

Az ország két végéből Budapestre, majd a tokaji borvidéken lévő Rátkára költöztek. 2018 óta építik saját vállalkozásukat, miközben családjuk is gyarapszik. A Gilberries két tulajdonosa, Gilbert Lili és Gilbert Balázs mesélt nekünk a kezdetekről és a jövőbeli terveikről.

Írta: Orosz Petra; Borítókép és fotók: Oláh Petra (forrás: Gilberries)

Lili és Balázs Budapesten éltek és tanultak, amikor először találkoztak. Nagyon hamar körvonalazódott bennük, hogy nem szeretnének nagyvárosi életet élni, így eldöntötték, hogy amint befejezik a tanulmányaikat, együtt költöznek vidékre. Elsősorban a Balaton környékét célozták meg: Lili családja miskolci, Balázsé pedig pécsi, így a két város közötti széles területet tűzték ki célul.

Egy hazautazás alkalmával a tokaji borvidéken ebédeltek. Lili édesapja ekkor bemutatta őket egy étterem és borászat tulajdonosának, aki épp növényorvos-szőlészt és marketing szakértőt keresett. Mivel Lili a Budapesti Corvinus Egyetemen tanult marketing mesteren, Balázs pedig növényorvosként végzett a Szent István Egyetem budai campusán, ott helyben munkát ajánlottak nekik.

Innentől gyorsan pörögtek az események. 2018 február elsején munkába is álltak. Beleszerettek a vidékbe és néhány hónap elteltével azon kapták magukat, hogy munka után a saját fél hektáros szőlőjükbe járnak dolgozni. Lili mindeközben megszerezte a marketing mesterdiplomáját, otthont váltottak, befogadtak egy kutyát, megvettek és két év alatt felújítottak egy parasztházat egy sváb kisfaluban, időközben összeházasodtak, és megszületett első kislányuk.

csalad-min.jpg

Fotó: Oláh Petra (forrás: Gilberries)

2018 augusztusában szüretelték először saját szőlőjüket. Reggel négykor kezdtek az ültetvényen, és tizenegykor zuhogni kezdett az eső. Az autójuk beragadt a sárba és traktorral kellett kihúzni. “Így minden megtörtént, amit el lehet képzelni, mintha valaki filmet csinálna az életünkből” – meséli Lili.

A borászat neve még a budapesti életük alatt született. Balázs tanulmányai során diplomamunkáját egy szamócaültetvény telepítéséből írta, a szamóca pedig angolul strawberry, így a házaspár vezetéknevéből és a szamócából megszületett a ‘Gilberry’. Az első – tokaji borvidéken töltött – év szőlőterméséből ezer palackot tudtak gyártani, 2021 augusztusa óta pedig a bor számít a fő bevételüknek, öt típusú bor készítésével: ezek a Django Gone Wild, a Woodoo Love, a Napölel, az Éden és a Pixie Dust. Minden bornévhez egy emléket vagy érzést társítanak. 

A Napsütötte rész nevű üvegüket a Lóci játszik együttes karolta fel, ezért a félszáraz, gyöngyöző bort a zenekar egyik nagysikerű slágere után Napölel névre keresztelték át. A bubis bor hamarosan, 2022 áprilisában debütál a piacon.

Balázs borászként vállalkozik, neki a területek megvásárlása és fenntartása mellett figyelni kell arra, hogy hónapról hónapra megtermeljék az összes szükséges forrást is. “Teljesen más, amikor az ember havonta megkapja a fizetését, vagy egy nagyon erős hónapot követően dupla akkora kiadással kell számolnia. Stresszes ez az életforma, de óriási izgalom” – meséli Balázs.

szuret-min.jpg

Családi szüret. Fotó:Oláh Petra (forrás: Gilberries)

A kezdetek óta többször figyeltek már fel rájuk neves szakmai lapok, volt alkalmuk teljes násznépet kiszolgálni boraikkal esküvőkön, illetve egyedi köszönőajándékként is debütáltak már Gilberries palackok. Céljuk a tokaji borok gyümölcsösebb oldalát bemutatni, ami kihívás, hiszen a tipikusan tokaji szőlőfajták testes fehérborokat adnak. A marketing tevékenységük során a fiatalos, életigenlő életmód bemutatása mellett erre helyezik a hangsúlyt. 

“Legnagyobb vágyam mindig azt volt, hogy megtapasztaljam, hogyan lehet a semmiből felépíteni egy márkát, hiszen nagyon nehéz más márkájával, más álmával azonosulni” – mondja Lili. 

Jelenleg egy új, izgalmas projekten dolgoznak: fogyasztói visszajelzések alapján arculatváltás mellett döntöttek. Dr. Cosovan Attila Róbert, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára volt Lili konzulense a diplomamunkájánál, és még mindig tartják a kapcsolatot. “Örök mentorom maradt, amiért nagyon hálás vagyok, hisz rengeteg tanáccsal, visszajelzéssel segíti a munkámat. Vele karöltve készül az új logó, design, hiszen már kinőttük ezt a kezdeti arculatot” – meséli Lili.

borok-min.jpg

A Gilberries palackjai hűsölnek a szőlőtőkék tövében. Fotó: Oláh Petra (forrás: Gilberries)

A borokról és a dűlőtúrákról részletes leírást a honlapon találunk; az Instagram profiljukra feltöltött képeken nyomon követhető egy fiatal borászat épülése lépésről lépésre, továbbá meghozzák a kedvet, hogy felfedezzük a tokaji borvidék legújabb gyöngyszemét.

Ahol a gyöngyöző bor nevét a Lóci játszik adja – Interjú a Gilberries borászat tulajdonosaival Tovább
“Kiábrándultam a multik világából” - Barnabás Bori a Gólya Szövetkezeti Presszó működéséről és missziójáról

“Kiábrándultam a multik világából” - Barnabás Bori a Gólya Szövetkezeti Presszó működéséről és missziójáról

golya_borito_tp_joo-min.jpgMiért vált valaki a megszokott menedzser-alkalmazott munkaviszonyról szövetkezeti tagságra? Működhet a demokratikus döntéshozatal egy szervezetben? Hogyan lehet jelen egy szövetkezet a helyi közösség életében? A VIII. kerületi Gólya Szövetkezeti Presszó missziójáról és működéséről beszélgettem Barnabás Bori corvinusos alumnával, szövetkezeti taggal.

Írta: Elblinger Éva / Borítókép: Tarcsi Petra 

Az autók zajától hangos, bérházakkal és panellakásokkal teli Orczy úton tartok a Gólya felé az esőben. A szürke utcán feltűnően piros ajtón belépve a hely meglepően nyugodt. Átjön a rideg trafóház barátságosra és  egyben szürreálisra kicsinosított hangulata, tele plakátokkal, falfestéssel és kacatokkal. Miután megtaláljuk egymást Borival, az emeleti kávézó mögött egy keskeny folyosón elsétálunk különböző szervezetek irodái mellett, majd leülünk a Gólya kis irodájában.

Bori a legtöbb gólyás taggal ellentétben a csatlakozás előtt nem mozgott szövetkezeti körökben. Corvinusos tanulmányai után (alapszakon marketinget, mesterszakon vállalkozásfejlesztést tanult) egy multinál helyezkedett el, majd ezt a munkát otthagyva lett a Gólya tagja.

“Három év alatt sikerült teljesen kiábrándulnom a multik világából, és abból, hogy nem tudok rajta változtatni. Hogy egy alkalmazott vagyok, és megkapom a nem olyan rossz fizetést, de ennél nem több ez az élet.”

“A Corvinuson is megtanultuk a stratégiai tervezésnél, hogy milyen fontos a vízió és a misszió, és a multinál már két éve dolgoztam, mikor egyáltalán szó esett arről, hogy akkor tulajdonképpen miért is dolgozunk. Ez nekem nagyon furcsa volt.” 

golya1_tp-_1.jpgFotó: Tarcsi Petra

A multis évek alatt Bori leírt egy szerinte ideális szervezetet, ami olyan szavakat tartalmazott, mint demokrácia, misszió, átláthatóság, értékek által születő döntések gazdasági érdekek helyett, szabadság, bizalom. “Tulajdonképpen a Gólyát jegyzeteltem le, csak szövetkezeti tagok helyett alkalmazottakat és menedzsereket írtam a szövegbe. De ekkor még azt sem tudtam, hogy léteznek szövetkezetek Magyarországon.”

Bori akkor járt először a Gólyában, amikor felmondott a multinál. A pult fölé írt szövetkezeti víziót olvasva jött rá, hogy ezekkel a célokkal azonosulni tud, így csatlakozott a szövetkezethez. Hogyan működik a Gólya, és mik azok a célok, amik egybevágtak Bori elképzeléseivel?

A kocsmán túl

A Gólyába belépve egy underground romkocsma hangulatú közösségi tér tárul elénk három szinten: a földszinti koncerttéren, az emeleti kávézós-ebédlős részen és a tetőteraszon. 2019 őszén költözött a Gólya ide, a Ganz-telep szélére a Bókay utcából, azóta folyamatosan újítják a trafóházat. A bohém hangulatú kocsmán túl érdemes bepillantani a Gólya működésébe is.

golya2_szl.jpgFotó: Szentkirályi Lili

A Gólyát szövetkezeti alapon működtetik, ami a főnök-alkalmazott felosztás helyett a közösségi tulajdon és a közösségi munka viszonyaiban valósult meg, amelyben a dolgozók közösen birtokolják a termelési eszközöket és a vagyont. A döntéshozatal demokratikus,  konszenzusos módon történik. “A demokratikus működésben tanulni kell, hogy hogyan kell kommunikálni a többiekkel. Megvan rá a lehetőség, hogy kinyilvánítsd a véleményed, és beleszólj a döntéshozatalba, de itt van még 15 ember, akikhez szintén igazítani kell a döntéseket.” 

“A működéshez a munkatársak iránti bizalom szükséges, ez a bázisdemokrácia egyik alapja. Jó lenne, ha a világ is ilyen demokratikusan működne és össze tudnának ütközni a különböző vélemények, hogy konszenzusos döntések szülessenek” - mondja Bori.

Egy ilyen szervezetben a munkavállalók hozzáállása is eltérő például egy multihoz képest. “Motiváltabbak a munkában az emberek, mert sajátjuk a vállalkozás, és ez nagyon fontos. Viszont emiatt könnyen túlszaladunk a megszabott munkaidőkeretünkön, úgyhogy sajnos könnyen lehet sokat túlórázni. De próbáljuk ezt adminisztrálni és szabályozni, a stratégiai tervezés is most már munkaóra alapon történik.”

De a működés negatív oldalát is érdemes megismerni. “Könnyen össze tud folyni a munka és a magánélet. Kiégéshez vezethet, ha valaki azt érzi, hogy folyamatosan dolgozik, és amikor leül sörözni a barátokkal, akkor is munkáról kezd el beszélgetni” - mondja Bori.

golya3_szl.jpgFotó: Szentkirályi Lili

A szövetkezeti taggá válás folyamata hosszú, kezdetben mindenki fizikai munkakörben kezd el dolgozni, majd később jönnek a szellemi feladatok. “Életemben nem csináltam addig fizikai munkát. Végül a konyhán kötöttem ki, és megszerettem a fizikai munkavégzést. A szellemi munka már nehezebb, előtte a szabadságot tapasztalja meg az ember a szövetkezetben dolgozva, azután pedig a kötöttségeit. De összességében kellemes volt az átmenet a multis lét után” - mesélte Bori. 

A költözéssel és a bővüléssel szervezetfejlesztési folyamat indult el a Gólyában. A korábbi szövetkezeti szint és a munkacsoportok közé egy új szint, az öt blokk került (vendéglátó, építő, futár, iroda és közösségi ház). Sok döntést így már a blokkok szintjére visznek le, az átláthatóságra továbbra is figyelve. Jellemző, hogy egy tag több munkacsoport tagja is, így Bori az építők mellett a szervezetfejlesztés és mentor csoport tagja is.

Lezárásokból lehetőségek

A Covid-járvány természetesen a Gólyát is sújtotta, kénytelenek voltak a vendéglátást leállítani.

“Nem rúgunk ki senkit, de valamiből azért nem ártana élni. Eleinte volt egy szolidáris fizetésosztási rendszerünk, tehát akinek volt extrája, és kölcsön tudott adni, az berakta egy  kasszába. Akinek meg kellett pénz, kivette. A fizetéseken is agyaltunk, akinek nem volt feltétlenül szüksége a teljes fizujára, az bent hagyta.”

Ehhez az időszakhoz köthető a Gólya két további tevékenységi köre a vendéglátáson kívül: az építkezés és a futárkodás. Az Építők blokk éppen a lezárások előtt indult, ami a régi Gólyát karbantartó munkacsoport után az új, orczy úti épület felújítását koordináló munkacsoport másfél év alatt szerzett tapasztalataiból nőtte ki magát. Emellett két munkatársuk tervezte már egy ideje, hogy biciklis futárkodással foglalkozzon. Áprilisban a Futár blokk is elkezdte a munkát. “Úgy éltük túl a Covidot, hogy a vendéglátósok átmentek másik blokkba dolgozni, és aki tudott, munkaóraszámot csökkentett, aki tudott, bennhagyott fizetést. Most lett egy külön Covid stratégiánk is, amiben megterveztük, hogy egy újabb hullám esetén a felszabadult munkaerő hova tud kerülni.”

golya4_szl.jpg

Fotó: Szentkirályi Lili

Helyi közösségépítés

A missziónak fontos része, hogy ne csak a szubkultúrában, hanem helyben is jelen legyenek, amihez a Szomszédságból Közösséget programmal járulnak hozzá. Ehhez tartozik többek között a TAJ projekt, amiben a szomszédságban körbekopogtatnak és beszélgetnek a lakókkal arról, hogy mit lehet tenni, és mire kell felkészülni, ha TAJ tartozásuk van. 

golya5_szl.jpgFotó: Szentkirályi Lili

“Nagyon jó volt az I. Orczy téri bográcsfesztivál is, ahol az öt csapatból három helyi családokból és barátaikból állt, és volt egy csapata a Menedék és az Oltalom Egyesületnek is. Káposztás ételeket főztek, nagyon jó egész napos program volt” - meséli Bori. Emellett azt tervezik, hogy a már kialakított gyereksarok mellett egy internetezős sarkot és munkahelykeresési tanácsadást is indítanak, ha lesz rá kapacitásuk, és a trafóház közös szépítése is a közösségi programok része.

A hely missziója az is, hogy ne pénzügyi megfontolások, hanem értékek alapján szülessenek döntések. Jó példa erre az, amikor a Kék Pont Alapítvány megkeresésére alkohol árusítása nélküli Csaknekedkislány koncertet tartottak a száraz november jegyében. 

golya6_szl.jpgFotó: Szentkirályi Lili

A megannyi koncert, kulturális és közösségi program mellett a Gólya piros ajtaján belépve a befogadó hangulatot nem csupán a hely sajátos kialakítása adja, hanem egy olyan közösség működése, melynek tagjai a testvériséget, a kölcsönösséget, a támogatást és a befogadást tartják fő értékeiknek.

“Kiábrándultam a multik világából” - Barnabás Bori a Gólya Szövetkezeti Presszó működéséről és missziójáról Tovább
A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval

A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval

ny2.jpegTudósító, külpolitikai, majd pénzügyi újságíró. Meddig juthat egy ember puszta kíváncsiságból? Milyen az, amikor félelem nélkül belevágunk valamibe? Sándor Krisztián újságíróval, a Közgazdász korábbi főszerkesztőjével beszélgettünk magyar és amerikai szakmai tapasztalatairól.

2021. 12. 21. Írta: Klisóczki Fanni, Képek: Sándor Krisztián

Az újságírás Sándor Krisztián számára sosem csak munka, sokkal inkább hivatás volt. Már a pályája kezdetén rengeteg alázatot tanult a szakmában, hiszen szerinte “újságíróként az a dolgod, hogy napról napra nálad okosabb emberekkel beszélgess”.

foto_1_ny.jpegIdén 70 éves Magyarország egyik legrégebbi felsőoktatási lapja, a Közgazdász, aminek ő is főszerkesztője volt. Az első lapszám 1951. október 9-én jelent meg, és online formában ma is működik a szerkesztőség (a régi lapszámok itt megnézhetők). Krisztián a corvinusos tanulmányai után a New York Egyetemen tanult üzleti újságírást Fulbright ösztöndíjjal, és az amerikai Forbes magazinnál dolgozott. Ezután nyáron a Reuters frankfurti központjában írt, a hónapban pedig már a NYU-n diplomázik.

A képen Krisztián New Yorkban.

 

Merész magánakció

Hogyan jut eszébe egy frissdiplomás srácnak, hogy egy szinte haditudósítói projektbe vesse magát? Krisztián álma mindigis a haditudósítás volt, így 2015-ben, az első szakdolgozata leadása után hirtelen felindulásból vett egy repülőjegyet Grúziába. A célja az volt, hogy leutazik busszal Törökországba, és megnézi, mi történik a balkáni menekültfolyosón. 

A régióban ez egy különösen feszült időszak volt, terrortámadások és folyamatos robbantások nehezítették a mindennapokat, továbbá átszivárgott a határon az ISIS is. Ide utazott Krisztián egyedül, puszta kíváncsiságból.

“Látni akartam, hogy mi van a háttérben. Hogy mi történik, amiért az emberek fogják magukat, felpakolnak, és elindulnak. Ezért lementem Törökország egészen délkeleti részére, az iraki határhoz.”

Krisztián ezt tartja a karrierje kiindulópontjának, és egyben erre a legbüszkébb is. Itt sajátíthatta el, hogy milyen egy teljesen idegen környezetben kapcsolatokat építeni, és hogy mégis hogyan indul el egy olyan anyag, ami útközben saját magát építi. “Egy kis diákújságíróként végeztem a munkám. De kimentem terepre, hogy elmondjam, az emberek ott hogyan élnek, mit csinálnak, és milyen problémákkal szembesülnek. Ezekben a pillanatokban szeret bele az ember az újságírásba. Ezekhez tud öt-tíz-húsz év múlva visszanyúlni, hogy igen, ezekért a pillanatokért csinálom.”

_foto_2_gruz_jpeg.jpg

A képen Diyarbakır.

A spontán utazás történeteit később megírta a műegyetemi lapba, illetve a Kitekintő nevű külpolitikai lapnak, ahová éppen akkor jelentkezett. Ez volt az a sorsfordító pillanat, amikor eldöntötte, újságíró lesz, és külpolitikai területen szeretne dolgozni. Bár az újságírás maradt, az érdeklődése később megváltozott.

Villámkérdések:

Nyomtatott vagy digitális? Digitális

Cikket írni vagy szerkeszteni? Most még cikket írni

Magyar Forbes vagy Amerikai Forbes? Magyar

Bitcoin vagy Tesla részvény? Bitcoin

Marx-szobor a Corvinuson vagy a New York-i Szabadság-szobor? A New York-i Szabadság-szobor 

foto_3_frankfurt.jpegSzerkesztőségi csendélet Frankfurtban.

Hallgatói tapasztalatok

Krisztián már gimnazista korában tudta, hogy az újságírás az álma, mégis engedett a reálos oldalának: a matek és a fizika szeretete miatt a BME-n energetikai mérnökként kezdte meg egyetemi tanulmányait. 

“Négy év kemény munka árán megtudtam, hogy mit nem szeretnék csinálni.”

Bár az energetika nem rabolta el a szívét, mégis megtalálta a szenvedélyét már a BME berkein belül is: az első félévétől kezdődően írt az egyetem gépész kari lapjába, majd a későbbiekben az összegyetemi lapnál folytatta munkálatait. Számára az újságírás “hobbiprojektként indult”. Magának sem akarta bevallani, hogy tényleg ezt szeretné, mégis szorgosan építkezett ebbe az irányba. Mikor megszerezte az első diplomáját, már evidens volt számára, hogy újságíró akar lenni, méghozzá haditudósító. Ehhez az utat a Corvinus Nemzetközi tanulmányok képzésén kereste.

Corvinusos tanulmányai közben a Kitekintőnél gyakornokoskodott. Ennek a csapatnak a megszűnése 2016-ban Krisztián eddigi legnagyobb újságírói csalódása volt. Ahogy fogalmazott: “engem ez indított el abba az irányba, hogy ne külpolitikáról írjak, hanem elmenjek gazdasági irányba”. A szerkesztőség szétszéledése után új kihívások és újságírói lehetőségek után nézve csatlakozott az egyetemi médiacsapathoz, a Közgazdász szerkesztőségéhez. A kora és a tapasztalatai könnyen vezették az útján, már szerkesztőként kezdett, és hamarosan a főszerkesztői pozíciót is megpályázta. 

Egy éves főszerkesztői mandátuma alatt a legtöbbet nem újságíróként fejlődött, hanem abban, hogy megtanulta, hogyan lavírozzon az emberek és az egyetem elvárásai között. Szerinte ez egy univerzális munkatapasztalat, ami minden jövendőbeli nagyobb cégnél hasznos lehet. 

“Azt tanultam meg a Corvinuson, hogy nem érdemes várni. Nincs olyan, hogy tökéletes alkalom, amikor majd teljesen fel leszek készülve valamire. Az egész egyetem arról szól, hogy bedobd magad a mélyvízbe, és tulajdonképpen senkit nem érdekel, ha valami nem sikerül. Sőt, kifejezetten hasznos, ha valami nem jön össze, biztos, hogy a bukásból sokkal többet lehet tanulni, mint ha valami sikerül.”

Főszerkesztői székből a Forbeshoz

Főszerkesztői mandátuma után a magyar Forbes magazinhoz került, ahol az Amerikában készülő dollármilliárdos listára kerülő leggazdagabb magyarok pénzügyeit göngyölítette fel. Ez egy érdekes oknyomozói tapasztalat volt, többek között céghálók, pénzügyi beszámolók visszafejtésével foglalkozott. Ekkor kezdett el pénzügyi újságíróként dolgozni.

foto_4_ny_jpeg.jpgViszont, ahogy az már sejthető az olvasottakból, Krisztián ennél is többre vágyott. Megpályázta tehát a Fulbright ösztöndíjat, melyet első próbálkozásra el is nyert. Krisztián szerint a sikeréhez hozzájárult az egyetemi lapokban szerzett több mint öt éves tapasztalata és a szerkesztői, főszerkesztői pozíciói, hiszen így eladhatta magát egy karrierútja közepén tartó újságíróként, akinek a következő lépés egy amerikai elitegyetem. Úgy gondolja, hogy a magyar Forbesnál végzett munkája is hozzásegítette ehhez, hiszen ez egy amerikai alapítású üzleti magazin.

“Arra kíváncsiak, hogy ha téged küldenek ki Amerikába arra az ösztöndíjas időszakra, mi az, amit te csak Amerikában tudsz megtanulni.” Krisztián számára ez a pénzügyi, gazdasági újságírás volt a New York Egyetemen.

A másfél éves mesterképzés során olyan nemzetközileg is elismert tanároktól sajátíthatta el a szakmát, akik a versenyszférában már több évtizedes tapasztalattal rendelkeztek. Mike McIntire, a The New York Times kétszeres Pulitzer-díjas újságírója volt a legnagyobb hatással Krisztiánra. Az amerikai felfogás szerint ezen az órán sem a tananyag volt az, ami miatt igazán hálás lehet az oknyomozó újságírónak, hanem az, ahogy átadta a hallgatóknak harminc év tapasztalatát. Megosztotta a hallgatókkal a saját munkamódszerét, és azt, hogy hogyan ütemez egy profi projektet. Ezekkel a praktikákkal egy kezdő újságíró akár éveket is spórolhat, hiszen nem egyedül kell megtalálnia a legjobb metódust. 
foto_5_ny_jpeg.jpg
A képeken New York.

Természetesen New York-ban sem szeretett volna csak az egyetemi tanulmányaival foglalkozni. Amint kikerült a kontinensre, már augusztusban felvette a kapcsolatot a kinti Forbes szerkesztőségével, hogy szeretne náluk határozott idejű szakmai gyakorlatot végezni. Ismét a számára ismerős dollármilliárdosok listáján dolgozott, de már nem csak a magyarokkal foglalkozhatott.

Napjaink kihívásai

Természetesen az amerikai álom után sem ért véget Krisztián világkörüli útja, nyáron a Reuters frankfurti központjában írt a pénzpiacokról. Jelenleg a decemberét a diplomázás tölti ki a New York Egyetemen, a diplomamunkájában azt a témát dolgozza fel, hogy hogyan lett az USA a zöld bitcoinbányászat új fellegvára. Ám a sikerek és csodálatos lehetőségek ellenére, ahogy a legtöbb fiatal, úgy Krisztián is keresi a válaszokat a karrierútja során felmerülő kérdésekre: ilyen sokszínű és nemzetközi tapasztalat után hogyan és merre tovább?
foto_6_ny_jpeg.jpg

Krisztián gyakran hangsúlyozta a beszélgetés során, hogy ne ragaszkodjunk görcsösen egy szakterülethez. Ahhoz, hogy ne kelljen számunkra hátrányos kompromisszumokat kötnünk a karrierünkben, nemcsak rugalmasnak és szerencsésnek kell lenni, hanem nyitott szemmel járni a világban. Meg kell ragadni a lehetőségeket, legyen az egyetemi lap, fizetetlen gyakorlat vagy blogírás. Szerinte a karrierünk elején nem érdemes sokat válogatni a lehetőségek között, csak azt kell figyelni, hogy milyen lépcsőfokokon tudnánk közelebb jutni a céljainkhoz.

“Az újságírásban az a legcsodálatosabb, hogy ha valaki kíváncsi a világra, akkor onnantól kezdve bármilyen területről tud írni. Akkor is, ha valaki üzleti újságíróként kezdte a pályáját, át tud nyargalni egy másik iparágba. Elég nagy a mozgástér ahhoz, hogy a tudáséhséget akár évtizedekre ki tudja elégíteni.”

Utólag így gondolkodik a karrierje indulásáról: “Biztos, hogy több saját, egyéni projektet indítanék, és nem félnék totál hülyének tűnni, amikor valamibe belekezdek.” Szerinte az újságírói belépési küszöb szinte nulla. “Bárki tud indítani egy hírlevelet, bárki tud olyan témákat találni, akár a lakóhelyén, akár az iskolájában, amik közérdeklődésre adnak okot. Onnantól kezdve minden eszköz a kezedben van: közösségi média, blog, hírlevél, bármi. Nem kerül gyakorlatilag semmibe, egyszerűen annyi, hogy el kell kezdened, és meg kell találnod a saját közönségedet.”

A grúziai tudósítás vagy az amerikai Forbes milliárdoslistája volt a nagyobb kihívás? - Interjú Sándor Krisztián újságíróval Tovább
Szerető közösség sajátos nevelési igényű gyerekeknek - Környei Viktória társalapító a KIKAPCS. alapítványról

Szerető közösség sajátos nevelési igényű gyerekeknek - Környei Viktória társalapító a KIKAPCS. alapítványról

nevtelen_terv_9.png

Környei Viktória, a KIKAPCS. alapítvány társalapítója 2020-ban felkerült a Forbes 30 30 alatti listájára, az alapítvány pedig 2018-as indulása óta egyre több sajátos nevelési igényű gyermeknek és családjának segít országszerte. A Corvinus Alumni vendégírása Viktória karrierjéről, melynek a Corvinus Egyetem is fontos állomása. 

2021.10.18. Írta: Havas Nóra, Corvinus alumni kommunikáció menedzser

Havas Nóra: Mesélj nekünk kérlek az alapítványról és a tevékenységéről!

Környei Viktória:
A KIKAPCS. csírája 2017 őszén fogant meg bennünk, és 2018-ban jegyezték be az alapítványt. Fő tevékenységünk, hogy szállodákkal együttműködve hátrányos helyzetű családoknak biztosítunk kedvezményes áron üdülést. Emellett programokkal és szakmai segítséggel létrehozunk egy szerető és támogató közösséget, ahol a gyerekek között vannak sajátos nevelési igényűek is. Főleg  autista, ADHD-s (viselkedészavaros), mozgássérült és halmozottan sérült gyerekekkel foglalkozunk. 

kornyei_viktoria.jpgAz alapítvány az érintettek egész családjának támogatást nyújt. Jelenleg több mint 80 család van a közösségünkben. Havonta egyszer szervezünk nekik közösségi programot, és minden családnak évente egyszer egy háromnapos üdülést szervezünk egy szállodában, ahol biztosítunk önkénteseket és konduktort, valamint speciális jógaoktatót, akik fejlesztéseket tartanak a gyerekeknek. 

A képen Környei Viktória.

 

HN: Milyen kihívásokkal szembesültetek az induláskor?

KV: Az alapítvány ötlete egy egyetemi kurzuson született meg. A kurzuson felkerestünk SNI-s gyerekeket nevelő családokat egy mini piackutatás céljából, hogy megtudjuk milyen problémákkal szembesülnek. A kutatás azt eredményezte, hogy tízből nyolc ilyen helyzetű család még a Balatonhoz vagy kempingezni sem jut el, ennek pedig vagy anyagi oka van, vagy nem érzik elég biztonságosnak. 

Ezek a családok izoláltak a társadalomban, többeknél megszűnt a személyes családi, baráti támogató közeg is. Ilyen felmerülő problémákra keressük a választ az alaptevékenységünkkel. 2018 tavaszán megcsináltunk egy pilot projektet – mondhatjuk, hogy eléggé közgazgazdász szemlélettel, hiszen megvolt a probléma, amire a megoldást kerestünk. 

HN: Volt előttetek valamilyen példa, ami inspirált titeket?

KV: Igen, az  inspirált minket, hogy önkénteskedtünk az Amigosnál. Ők példát mutattak nekünk, hogy a nonprofitot hogyan lehet profin csinálni. Most már mi is látjuk, hogy vannak új szemléletű civil szervezetek, akik a dinamikus fejlődést pörgősen implementálják, szóval gyorsan tudnak alkalmazkodni a kialakult helyzethez, és ütemesen fejlődnek. Ilyen az Amigos is. Becsatlakozhattunk különböző háttérfeladatokba, amikből sokat tanultunk. Több mintát el is csenünk egymástól, és most egy irodában is vagyunk, úgyhogy megmaradt a jó viszony.

Az Amigos és a KIKAPCS. alapítvány egyaránt az Appy közösségi irodájában kaptak helyet. Hogy mit is jelent egy civil szervezetnek egy profi iroda, és mi az Appy küldetése, megtudhatod az Útravaló podcastből.

HN: Hogyan vezetett az utad a Corvinusra?

KV: Már alapképzésre is a Corvinus egyik angol szakját jelöltem meg, amiről pár ponttal maradtam le, végül ezért mentem a BME-re, ahová imádtam járni. A csapat nagyon jó volt, barátokat szereztem, illetve a KIKAPCS. is ott született meg. 

Mesterszakra mindenképpen szerettem volna menni, egyrészt azért, hogy még építsek arra, amit az alapképzésen tanultam, másrészt alapvetően szeretek tanulni és fejlődni. Elhatároztam, hogy mindenképp szerzek mesterdiplomát, és itthon csak a Corvinusra jelentkeztem, mert tényleg sokkal gyakorlatiasabb ott az oktatás. Számomra ez fontos, mert sokat lehet belőle tanulni. 

HN: A tanulmányaid vége felé van olyan emléked, éleményed, ami meg fogja határozni a corvinusos éveidet és az identitásodat?

KV: Van konkrét tanár, illetve sok-sok élmény, mert a diáktársaimtól is rengeteget tanultam, nem csak a tanároktól. Ezt is szeretem a Corvinusban, hogy szinte minden órán vitáztunk, és jó volt mások szemléletét is megismerni. Ezek az órák gondolkodásmódban is adtak hozzá a mindennapjaimhoz, segítségükkel folyton tájékozódom az aktuális dolgokról. A corvinusos identitásomhoz tartozik még a csapatmunka is.

A tanáraim közül Ásványi Katalint és Zsóka Ágnest emelném ki, akik  a CSR kommunikációról tartottak órát. Mindketten zöld témakörben érdekeltek: társadalmi vállalati felelősségvállalás, több dimenzió, fenntarthatóság. A lelkesedésük magávalragadó volt, láttam rajtuk, hogy a diákok attitűdjét is szeretnék megváltoztatni. Szerintem egy egyetem  szerepe az is, hogy pozitív irányba változtasson a gondolkodásmódon.

HN: Milyen tanácsaid vannak azoknak, akik szeretnének belevágni egy saját alapítvány létrehozásába, vagy vállalkozást indítanának? 

KV: Hiszek a csapatmunka erejében, hiszen akkoriban mi is négyen kezdtünk el ezen a projekten dolgozni. Úgy gondolom, hogyha valamit csoportosan kezdünk el kialakítani, akkor jóval sokszínűbb értékeket és ötleteket valósíthatunk meg, hiszen mindenki más-más perspektívából látja a rábízott feladatot. 

HN: Milyen önkénteskedési lehetőségek vannak nálatok és a területeteken?

KV: Biztos lesz még lehetőség jelentkezni hozzánk önkéntesnek, a csapatunk is nemrég bővült új tagokkal, köztük már egy fizetett gyakornokkal is. Ha valaki önkéntes szeretne lenni, legyen talpraesett, mert előfordulhatnak olyan szituációk, amik igényelnek némi határozottság. De nem nagyon komoly dologra kell gondolni, a szülők is ott vannak, az ő fél szemük is rajta van a gyerekeken, illetve súlyosabb esetekben ott van a konduktor is.

A transzparens kommunikációt fontos előtérbe helyezni: ha az önkéntes megbántódik, vagy valamit nem jól csinál, inkább jelezze a többieknek. A szervezet egyik fő értéke is az, hogy transzparensen kommunikáljuk, mind a pénzügyeinket, amiket szintén nyilvánosan meg lehet tekinteni, mind a tevékenységeinket. 

A bizalmat is fontosnak tartjuk, és lényeges, hogy mindenki szeresse csinálni, amit csinál. Nálunk ezek a fő értékek, de nyilván a kedvesség, a nyitottság szintén nagyon fontos, hiszen, ha mi ilyenek vagyunk, a családok is sokkal nyitottabban fordulnak hozzánk. Szerintem, ha valaki önkéntesnek szeretne menni, ezek az értékek mindenhol lényegesek. 

HN: Fontosnak tartjátok a társadalmi érzékenyítést is. Vannak olyan terveitek, hogy akár egyetemisták körében tartanátok ilyen foglalkozásokat? 

KV: Van egy nagyköveti kampányunk, és visszahallottuk corvinusos hallgatóktól is, hogy a KIKAPCS. „menővé” tette, hogy valami jót tehetnek. A csoporttársaimtól rendszeresen hallom, hogy egyre inkább felfigyelnek az ilyen kérdéskörökre (a Corvinuson van Social startup kurzus is). Úgy érzékelem, hogy a hallgatók egyre nyitottabbak az ilyen témák iránt. 

Mi is szeretnénk ebbe a körforgásba beszállni, hogy megmutassuk, mennyire színes a világ, és hogy pont ettől szép. Hiszünk abban, hogy ha tudjuk alakítani ennek a generációnak az attitűdjét, akkor ők már úgy nevelik a következő korosztályt, hogy a gyerekek sokkal érzékenyebbek lesznek a téma iránt. 

A Corvinus azt mondja: innen kerül ki a jövő elitje – az is szuper lenne, ha egy olyan kör kerülne ki a munkaerőpiacra, aki már ennek tudatában hozna egy vállalaton belül felelős és etikus döntéseket, és szívesen működne együtt nonprofit szervezetekkel.

Ha már lediplomáztál a Corvinuson, és szeretnél az alumni-közösség tagja lenni, akkor csatlakozz, és regisztrálj a Corvinus Alumni Network-re!

Szerető közösség sajátos nevelési igényű gyerekeknek - Környei Viktória társalapító a KIKAPCS. alapítványról Tovább
Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

lili_4_edzotabor.jpg

Amikor az egyetemi beiratkozáson Tóth Lili mellé ültem a nagyelőadóban, fogalmam sem volt arról, mennyire másképp fogjuk megélni az egyetemi éveket. Míg számomra ez egy lépcsőfok volt a karrierem felé, addig Lili számára egy személyes kihívás, kikapcsolódási forma. Ekkor még nem tudhattam, hogy az ő célja az olimpia. Tóth Lili Annával, corvinusos alumni akadályfutóval beszélgettem.

2021.06.21. Írta: Klisóczki Fanni. Képek: Tóth Lili Anna

„Az volt kiskoromban az álmom, hogy élsportoló lehessek. El sem hiszem mennyire fantasztikus és hihetetlen, ha belegondolok, hogy ez valóra vált. Minden nap megállok egy pillanatra, mikor eszembe jut, hogy milyen hálás vagyok, amiért azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Hogy ez lett a munkám" - mondta Lili, aki jelenleg hivatásos sportolóként dolgozik, mint 3000 méteres akadályfutó.

A dombóvári születésű Lili képzése nem sportspecifikusan indult: előbb tudattalanul versenyzőtípust faragtak belőle. Kisiskolás korában prózamondó, szavaló-, történelem- és matekversenyek töltötték ki a szabadidejét, amikor épp nem sportolt. Testnevelés tagozatos osztályba íratták a szülei, így már elsős korában több sportággal is megismerkedhetett. Az iskolában versenyszerűen ugrókötelezni kezdett, amiben országos bajnok volt, emellett lovagolt is. Az öt év alatt, amit ezen sportágakban töltött el, számos hasznos alapot szerzett a későbbi gátfutó karrierjéhez, mint például a jó ritmusérzék, koordináció vagy a tornaelemek.

lili_1_pexels-andrea-piacquadio.jpg

Hiába minden sportsiker, Lili mégis azt érezte, hogy a futás az igazi szenvedélye. „Mindig nagyon szerettem futni. Kiskoromban csak arra vártam, mikor futhatok. Az udvarunkban kértem a három testvéremet, hogy versenyezzenek velem. Nem mindig akartak, úgyhogy olyankor csak magammal versenyeztem, és így én nyertem" - emlékezett vissza.

„Az óvodában a legjobban azt szerettem, ha a fiúk kergettek minket, és lehetett előlük menekülni."

Elsős és másodikos korában már az iskolai, illetve városi versenyeken bizonyította tehetségét, de a dombóvári edzőnek, Fazekas Gáspárnak ez nem volt elég ahhoz, hogy kivételt tegyen abban, hogy harmadik osztály előtt nem fogad futókat. „A szüleimnek mondtam, hogy menjünk már oda Gazsi bácsihoz, mert nem hiszem el, hogy én nem járhatok még edzésre." Sajnos az elszántság nem volt elég, Lilinek még néhány hónapig várnia kellett az álmára.

Kilenc évesen végül megkezdhette a futást kedvenc edzője szárnyai alatt, akivel tíz évig dolgozott együtt, és akivel mindig remek hangulatban teltek az edzések. "Én hiszek abban, hogy a tehetség utat talál magának. De az is megtörténhetett volna, hogy egyszerűen megutáltatják velem a futást." Edzőjével rengeteg korosztályos sikert ért el, közel 50 alkalommal nyert magyar bajnokságot. 2017-ben, közös munkájuk utolsó évében viszont megtapasztalta karrierje eddigi legnehezebb pillanatát. Lili ekkor a junior Európa-bajnokság dobogós helyét szerette volna bezsebelni, ami az előfutam alapján reális vágy volt. Ám a döntőben elesett, és agyrázkódást kapott.

„Ez azért volt nagyon nehéz Gazsi bácsinak és nekem is, mert tudtuk, hogy ez volt az utolsó közös versenyünk. De azért az ember továbbmegy. Nekem sem az volt az életem fő célja, hogy juniorban legyek Európa-bajnok, hanem az, hogy felnőtt versenyző legyek” - emlékezett vissza Lili.

Hogy a hullámvölgyek után hullámhegyek jöjjenek, Lili 2017 decemberében elindult a mezei futó Európa-bajnokságon, ahol nem született még korábban magyar ezüst érem. Ezen a versenyen nagyon nehéz a legjobb tíz közé is kerülni, Lilinek viszont sikerült ezüstéremmel távoznia. A versenyen ott volt régi edzője, Gazsi bácsi is, akit megajándékozott a szerzett érmével. „Úgy éreztem, visszakaptuk, amit korábban elveszítettünk” - mondta Lili. Ez a verseny Lili eddigi legszebb sportolói emléke, és egy nagyon meghatározó pillanat a karrierjében.

lili_4_edz_1.jpgJogosan merül fel a kérdés, hogy ha valakinek ilyen fényes kilátásai vannak hivatásos sportolóként, miért megy egyetemre, mikor ez csak csökkenti a potenciális edzésidejét? Lili világéletében jó tanuló volt, és úgy érezte, kár lenne “elpazarolnia a tehetségét”. Emellett a felvételikor a jövőjére is gondolt - szerinte jobb, ha az ember több lábon áll. Fontos, hogy azután is legyen élete, ha a sportolói karrierje véget ér. Mindenképpen közgazdásznak szeretett volna tanulni, és egy percig sem volt kérdés számára, hogy a Corvinuson.

Céltudatosságát elnézve nem meglepő, hogy már az egyetemi jelentkezéskor megfordult a fejében: ha kereskedelem és marketing szakon fog tanulni, talán össze is köthetné a sportolói karrierjét egy sportolói személymárka építésével, hasonlóan Hosszú Katinka Iron Lady brandjéhez. Voltak nehéz pillanatai, hiszen míg nekünk a vizsgaidőszak tűnhet a legnagyobb megpróbáltatásnak, addig neki nap mint nap kellett az órái közé beszorítania az edzéseit és a sportolói életét.

„A kulcs az volt, hogy át tudtam kattintani az agyamat. Én nem tudok egyszerre mindenben száz százalékos lenni, ezért eldöntöttem, hogy nem arra fogok törekedni, hogy mindenből ötös legyek, hanem hogy elvégezzem. Nyilván tanuláskor és a vizsgán is igyekszem a legjobb tudásomat adni, viszont így sikerült valahogy a stresszt és az elvárásokat csökkentenem.”

Lili számára az egyetem a szemléletváltás után inkább kikapcsolódást jelentett a sportolói munkája mellett, és egy helyet, ahol egy új világot is megtapasztalhat. Bár úgy érzi, nem használt ki minden lehetőséget, amit a Corvinus nyújthatott volna (pl. diákszervezeti élet, Erasmus), mégis sokat segített a személyiségfejlődésében, hogy nemcsak a sporttal foglalkozott, és csúszás nélkül, jeles eredménnyel végezte el az alapképzést. Ősztől a Vezetés és szervezés levelező mesterképzésen tervezi folytatni a tanulmányait. Ahogy azt a felvételin is elmondta: „tisztában vagyok vele, hogy le leszek maradva valamilyen szinten a kortársaimtól, mert én nem fogok dolgozni. Most elmegyek levelezőre, az két év, de utána nem fér bele, hogy dolgozzak. Közben viszont tudom, hogy van mihez nyúlnom. Szerintem mentálisan is fontos, hogy nem áll meg az élet a futás után.” 

Januári záróvizsgája óta Lili csak a sportnak él. Februárban véget ért a fedett pályás téli szezon, és március eleje óta a szabadban edz. Hivatásos sportolóként minden nap edz, heti két résztávos, két váltogatásos és három könnyedebb edzéssel. Emellett gáttechnika, szökdelés, futóiskola és core izom erősítés is helyet kap a programban. 

lili_borito-01.png

A világjárvány Lili életbe is jelentős változásokat hozott. 2020 márciustól decemberig befagyasztották a kvalifikációs pontgyűjtő rendszert, így ezen hónapok eredményei nem számítottak a világranglistán. Bár az a cél, hogy idén túlszárnyalja korábbi idejeit, mégis volt olyan eredmény, ami most hasznos lenne számára, mint biztonsági tartalék.

Az olimpiai kvalifikációhoz egy 3000 méteres akadályfutónak három versenyen kell kiemelkedő eredményt elérnie (ebből egy lehet 2000 méteren is), melyek pontjait összegzik a világranglistán. A versenyek A és F között vannak kategorizálva, kivéve az Eb, a vb, az olimpia és a Gyémánt Liga kiemelt versenyeit. A három fő mutatószám, ami meghatározza a pontszámot az adott versenyen elért helyezés, a verseny rangja és a futott idő. Ezek összességéből került ki az a 45 akadályfutó (országonként maximum három), akik ott lehetnek az olimpián. A másik lehetőség, hogy valaki megfutja az olimpiai szintidőt, ezt azonban körülbelül a kijutók fele tudja csak megcsinálni.

lili_6_nyujt.jpgIdőközben Lili átkerült a felnőtt kategóriába a korosztályos versenyzők közül. „Tudtam, hogy nem könnyű beleerősödni a felnőtt mezőnybe” - mondta Lili, hiszen ebben a csoportban általában 25-30 éves kor között érik el a csúcsteljesítményt, ezért még motiváltabban és fókuszáltabban készült az olimpiára. Bár az eredményei alapján
nincs oka aggodalomra, hisz U23-ban európai ranglistavezető volt 2000 méteren, illetve a felnőtt világranglistán is 8. helyen állt, mégis úgy érzi, ezt főleg a járványhelyzetnek köszönheti. Tavaly számos versenyző úgy gondolta, hogy a járvány idején nem rendeznek majd versenyeket, ezért nem is készültek rájuk. Lili más stratégiát választott: „Eldöntöttem, hogy gyűjtögetem a kilométereket. Talán ebbe is temetkeztem kicsit, mert nekem a futás szabadságot ad, és nagyon ki tudok kapcsolódni közben."

Lili jelenlegi célja, hogy a következő 5-6 évben a lehető legjobb eredményeket érje el akadályfutóként. Viszont úgy gondolja, nem ez lehet az egyetlen út előtte. „Sok olyan példát látok - és én is azt gondolom -, hogy attól még, hogy van gyereked, lehetsz élsportoló. Engem a hosszabb, maratoni, félmaratoni távok is izgatnak és az utcai futás is, akár 5-10 km. Szóval könnyedén valóra válhat az az álmom, hogy a gyerekeim mellett is sportolhassak, és akár 35 éves koromban nagyon jól fussak a maratonon vagy a tízezren, kicsit hosszabb távon.” Emellett továbbra is fontolgatja egy sportolói márka építését, vagy egy saját vállalkozás indítását a jövőben.

„Azt üzenném, hogy higgyetek magatokban, mert többre vagytok képesek, mint amit gondoltok. Ha az ember keményen dolgozik a céljaiért, akkor lehet, hogy egyszer-egyszer elcsúszik vagy hibázik, de végül eléri majd azokat. Talán, ami a legfontosabb, hogy olyan célokért dolgozzatok, amikért szerettek tenni, és amit közben is élveztek. Az út szerintem sokszor fontosabb, mint maga a cél. Mert az a lényeg, hogy mindennap úgy érezzük, a helyünkön vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk” - tanácsolja Lili.

lili_5_integet.jpg

A következő hónapokban Lilinek körülbelül hét futóversenye lesz, valószínűleg ezek közül a három legjobb eredménye számít majd a kvalifikációban. Május végén Katarba utazott, hogy valóra váljon egy óriási álma - részt vett élete első Gyémánt Ligás versenyén Dohában. Június 29-ig szurkoljunk együtt, hogy minden a legjobban sikerüljön, és kivívhassa a tokiói részvétel jogát!

Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval Tovább
Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat

Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat

costumers.jpg

Egy sikeres karrierutat mutatunk be, amely az egyetemi karrierirodából indult, két alapszakon át vezetett, és terv szerint az épülő MOL campus egyik patinás irodájában fog révbe érni. Milyen lehetőségei vannak egy szociológia szakos hallgatónak a Corvinuson és utána a nagyvilágban? Mi az a plusz, amit az egyetem nyújt a sikerek eléréséhez? És mi kell ahhoz, hogy valaki Magyarország egyik legnagyobb vállalatánál HR-vezető legyen? Soós Anna Kingával, a MOL csoportszintű IBS HR-vezetőjével beszélgettünk. 

2021.04.07 Írta: Brándisz Ádám. Képek forrása: MOL

Tíz éve végeztél a Corvinuson. Azóta sok minden változott, de mégsem beláthatatlan az elmúlt időszak. Mi az, ami megmaradt az egyetemről, és a mai napig segíti a munkádat? 

studio_session-1108.jpgSzociológia szakon végeztem a Corvinuson, még az ötéves osztatlan képzés utolsó évfolyamaként. Ezután a Kommunikáció- és médiatudomány szakot is elvégeztem, de inkább kiegészítésként. Szervezetszociológia szakirányra mentem, és már ott belekóstoltam a HR-be, ennek eredménye a mostani vezetői pozícióm is.  

A szakon humán témákat tanultunk, amik mégis tényeken alapultak, és egy olyan szemléletmódot kaptunk, melynek segítségével tényszerűen tudunk kezelni nem annyira egzakt kérdésköröket is. Számomra ez kifejezetten előnyös volt, hiszen alapvetően humán témák iránt érdeklődtem, de nem tudok elvonatkoztatni a tényadatoktól sem. 

A Corvinus képzése olyan szempontból nagyon jó volt, hogy diverz tudást biztosított, és számos soft skillt is fejleszt. Hálózatkutatással is foglalkoztam a szervezetszociológián belül. Kiemelten érdekelt, hogy milyen hatással lehetnek a formális és informális kapcsolati hálók a szervezet teljesítményére.  

Az egyetemen nem csak tanulással töltötted az idődet. Mi foglalkoztatott még? 

Az első hónaptól kezdve elkezdtem dolgozni az egyetemi karrierirodában, és nagyon sok plusz lehetőséget kaptam. Ott is olyan témák kerültek elő, amik érdekeltek: például karriertanácsadás és önéletrajzírás. Nagyon jó gyakorlati tapasztalatot adott ez a munka, és elkezdhettem kiépíteni a kapcsolati hálómat is, melynek később nagy hasznát vettem. 

Emellett nagyon fontosnak tartom a karrieremben, hogy az Erasmus program keretében külföldi részképzésen vehettem részt, ami már csak a nyelvtudás szempontjából is nagy előnyt jelent, nem beszélve az önállóságról és a magabiztosságról, amelyet szintén megad. Még diploma előtt felvettek gyakornoknak egy recruitement céghez, és a szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Interjúkkal, kiválasztással és felvételi folyamatokkal foglalkoztam.  

A szakdolgozat, amit az ember akkoriban nagy nehézségként fog fel, igazából egy kifejezetten hasznos anyag lesz, amit sokáig használtam a karrierem során.  

Ahogy lediplomáztam, fel is ajánlottak egy főállású pozíciót az akkori munkahelyemen, amit elfogadtam és recruitementtel kezdtem el teljes munkaidőben foglalkozni. Egészen 2014-ig maradtam. Éppen ezzel a céggel dolgoztunk egy MOL-os projekten. A belsős kiválasztást támogattuk egy nagy átalakítás kapcsán, és nagyon jó együttműködés alakult ki a MOL részéről a projektben részvevők közt és köztem. Ennek köszönhetően a projekt végeztével megkerestek, hogy nem szeretnék-e csatlakozni a csapatukhoz. Természetesen igent mondtam a lehetőségre. Jelenleg HR Partnering területen dolgozom, ahol a ranglétrát végig járva most már csoportszintű vezető vagyok.  Először a nemzetközi mobilitási terültet támogattam, majd HR partnerként folytattam, aztán jött egy csapatkoordinátori pozíció, most pedig csoportszinten dolgozom HR Partnering vezetőként.  

growww.jpg

Milyen feladatokat rejt magában az a hangzatos kifejezés, hogy csoportvezető? 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MOL három üzleti lába közül az IBS (Innovatív Üzletágak és Szolgáltatások) terület HR partnering csapatát vezetem. A 26 000 fős globális gárdából a csapatommal 10 000 embert támogatunk. Nemzetközi szinten kilenc országban dolgoznak nekem riportáló kollégák, ebből négy ország tartozik közvetlenül hozzám. Ezeknek a HR-vezetőivel együtt dolgozok a lokális HR-stratégia kialakításán is. Ez összesen nagyjából 40-45 fő.  

A modellt tekintve a Center of Excellence-ek a HR partner mellett működnek, és a szakmai témákat dolgozzák ki. Például a reward csapat utánanéz, hogy a piacon hogyan változtak a bérek, és ezek alapján javaslatot tesz a HR partnernek. A HR partner viszi az üzleti vezetőség elé a témát, és leegyezteti, hogy elmenjen-e a terület a bérfejlesztés irányába. A recruitment csapat a megfelelő jelöltek felkutatásában, a Learning & Development pedig a képzésfejlesztési kérdésekben segít minket. A betegpapírokkal, adóbevallásokkal és a service delivery ügyekkel nem mi, hanem a különálló, saját HR-szolgáltatónk foglalkozik. Mi inkább az üzlet stratégiai támogatásáért felelünk.  

A Center of Excellence-ek stabil szakmai hátteret adnak, ezek alapján az üzleti vezetéssel együtt dolgozzuk ki a stratégiát. A HR partneringnek abban is kiemelt szerepe van, ha egy új üzletágat építünk. Például szervezeti ábrát rajzolunk, vagy konzultálok a képzésfejlesztéssel arról, hogyan fogjuk a munkavállalói készségeket fejleszteni. Mindent összeszedek, és összeállítva átadom a koncepciót az üzleti vezetőnek. Ezek a HR Partnering feladatok, amik hozzám tartoznak minden országban az IBS üzletág területén. 

batta_people-1024x576.jpg

Mit adott az egyetem, amit a mai napig hasznosítasz? 

Szerintem az a nemzetköziség, amit az egyetem tud biztosítani, nagyban megkönnyítette, hogy jól tudjak boldogulni egy multinál. Nagyon jó alapot, magabiztosságot adott a Corvinus ehhez a kihíváshoz. Az egyetemi kapcsolati hálóból ugyancsak tudtam profitálni. Itt a MOL-nál is nagyon sok kolléga van, akit még régebbről ismerek.   

Az egyetemen nagyon könnyen kialakul az a kapcsolati háló, amire később tudunk építeni. Fontos, hogy hiába nem ismer valakit személyesen az ember, a közgáz büfé ovis teája bárkivel kapcsolódási pontot jelent azok közül, akik a Corvinusra jártak.  

A kapcsolati háló egyik része, hogy a közös élmény megadja az alapot a beszélgetésekhez, a másik pedig a csoporttársak. Közvetlenül a MOL HR-en belül is van egy régi egyetemi csoporttársam. Én ajánlottam be a korábbi egyetemi munka miatt, és ez abszolút jellemző. Sőt, olyanra is volt már példa, hogy ha felmerült valami kérdés vagy probléma, akkor írtam egy egyetemi oktatónak, hogy mit gondol a témáról, tud-e szakirodalmat javasolni. Az egyetem alatt kialakul egy olyan kapcsolat, hogy amikor később megírja az ember, hogy volt közgázosként egy kis iránymutatásra lenne szüksége, abszolút pozitív fogadtatásra számíthat.  

Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat Tovább
süti beállítások módosítása