Közgazdász Online


Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval

lili_4_edzotabor.jpg

Amikor az egyetemi beiratkozáson Tóth Lili mellé ültem a nagyelőadóban, fogalmam sem volt arról, mennyire másképp fogjuk megélni az egyetemi éveket. Míg számomra ez egy lépcsőfok volt a karrierem felé, addig Lili számára egy személyes kihívás, kikapcsolódási forma. Ekkor még nem tudhattam, hogy az ő célja az olimpia. Tóth Lili Annával, corvinusos alumni akadályfutóval beszélgettem.

2021.06.21. Írta: Klisóczki Fanni. Képek: Tóth Lili Anna

„Az volt kiskoromban az álmom, hogy élsportoló lehessek. El sem hiszem mennyire fantasztikus és hihetetlen, ha belegondolok, hogy ez valóra vált. Minden nap megállok egy pillanatra, mikor eszembe jut, hogy milyen hálás vagyok, amiért azt csinálhatom, amit a legjobban szeretek. Hogy ez lett a munkám" - mondta Lili, aki jelenleg hivatásos sportolóként dolgozik, mint 3000 méteres akadályfutó.

A dombóvári születésű Lili képzése nem sportspecifikusan indult: előbb tudattalanul versenyzőtípust faragtak belőle. Kisiskolás korában prózamondó, szavaló-, történelem- és matekversenyek töltötték ki a szabadidejét, amikor épp nem sportolt. Testnevelés tagozatos osztályba íratták a szülei, így már elsős korában több sportággal is megismerkedhetett. Az iskolában versenyszerűen ugrókötelezni kezdett, amiben országos bajnok volt, emellett lovagolt is. Az öt év alatt, amit ezen sportágakban töltött el, számos hasznos alapot szerzett a későbbi gátfutó karrierjéhez, mint például a jó ritmusérzék, koordináció vagy a tornaelemek.

lili_1_pexels-andrea-piacquadio.jpg

Hiába minden sportsiker, Lili mégis azt érezte, hogy a futás az igazi szenvedélye. „Mindig nagyon szerettem futni. Kiskoromban csak arra vártam, mikor futhatok. Az udvarunkban kértem a három testvéremet, hogy versenyezzenek velem. Nem mindig akartak, úgyhogy olyankor csak magammal versenyeztem, és így én nyertem" - emlékezett vissza.

„Az óvodában a legjobban azt szerettem, ha a fiúk kergettek minket, és lehetett előlük menekülni."

Elsős és másodikos korában már az iskolai, illetve városi versenyeken bizonyította tehetségét, de a dombóvári edzőnek, Fazekas Gáspárnak ez nem volt elég ahhoz, hogy kivételt tegyen abban, hogy harmadik osztály előtt nem fogad futókat. „A szüleimnek mondtam, hogy menjünk már oda Gazsi bácsihoz, mert nem hiszem el, hogy én nem járhatok még edzésre." Sajnos az elszántság nem volt elég, Lilinek még néhány hónapig várnia kellett az álmára.

Kilenc évesen végül megkezdhette a futást kedvenc edzője szárnyai alatt, akivel tíz évig dolgozott együtt, és akivel mindig remek hangulatban teltek az edzések. "Én hiszek abban, hogy a tehetség utat talál magának. De az is megtörténhetett volna, hogy egyszerűen megutáltatják velem a futást." Edzőjével rengeteg korosztályos sikert ért el, közel 50 alkalommal nyert magyar bajnokságot. 2017-ben, közös munkájuk utolsó évében viszont megtapasztalta karrierje eddigi legnehezebb pillanatát. Lili ekkor a junior Európa-bajnokság dobogós helyét szerette volna bezsebelni, ami az előfutam alapján reális vágy volt. Ám a döntőben elesett, és agyrázkódást kapott.

„Ez azért volt nagyon nehéz Gazsi bácsinak és nekem is, mert tudtuk, hogy ez volt az utolsó közös versenyünk. De azért az ember továbbmegy. Nekem sem az volt az életem fő célja, hogy juniorban legyek Európa-bajnok, hanem az, hogy felnőtt versenyző legyek” - emlékezett vissza Lili.

Hogy a hullámvölgyek után hullámhegyek jöjjenek, Lili 2017 decemberében elindult a mezei futó Európa-bajnokságon, ahol nem született még korábban magyar ezüst érem. Ezen a versenyen nagyon nehéz a legjobb tíz közé is kerülni, Lilinek viszont sikerült ezüstéremmel távoznia. A versenyen ott volt régi edzője, Gazsi bácsi is, akit megajándékozott a szerzett érmével. „Úgy éreztem, visszakaptuk, amit korábban elveszítettünk” - mondta Lili. Ez a verseny Lili eddigi legszebb sportolói emléke, és egy nagyon meghatározó pillanat a karrierjében.

lili_4_edz_1.jpgJogosan merül fel a kérdés, hogy ha valakinek ilyen fényes kilátásai vannak hivatásos sportolóként, miért megy egyetemre, mikor ez csak csökkenti a potenciális edzésidejét? Lili világéletében jó tanuló volt, és úgy érezte, kár lenne “elpazarolnia a tehetségét”. Emellett a felvételikor a jövőjére is gondolt - szerinte jobb, ha az ember több lábon áll. Fontos, hogy azután is legyen élete, ha a sportolói karrierje véget ér. Mindenképpen közgazdásznak szeretett volna tanulni, és egy percig sem volt kérdés számára, hogy a Corvinuson.

Céltudatosságát elnézve nem meglepő, hogy már az egyetemi jelentkezéskor megfordult a fejében: ha kereskedelem és marketing szakon fog tanulni, talán össze is köthetné a sportolói karrierjét egy sportolói személymárka építésével, hasonlóan Hosszú Katinka Iron Lady brandjéhez. Voltak nehéz pillanatai, hiszen míg nekünk a vizsgaidőszak tűnhet a legnagyobb megpróbáltatásnak, addig neki nap mint nap kellett az órái közé beszorítania az edzéseit és a sportolói életét.

„A kulcs az volt, hogy át tudtam kattintani az agyamat. Én nem tudok egyszerre mindenben száz százalékos lenni, ezért eldöntöttem, hogy nem arra fogok törekedni, hogy mindenből ötös legyek, hanem hogy elvégezzem. Nyilván tanuláskor és a vizsgán is igyekszem a legjobb tudásomat adni, viszont így sikerült valahogy a stresszt és az elvárásokat csökkentenem.”

Lili számára az egyetem a szemléletváltás után inkább kikapcsolódást jelentett a sportolói munkája mellett, és egy helyet, ahol egy új világot is megtapasztalhat. Bár úgy érzi, nem használt ki minden lehetőséget, amit a Corvinus nyújthatott volna (pl. diákszervezeti élet, Erasmus), mégis sokat segített a személyiségfejlődésében, hogy nemcsak a sporttal foglalkozott, és csúszás nélkül, jeles eredménnyel végezte el az alapképzést. Ősztől a Vezetés és szervezés levelező mesterképzésen tervezi folytatni a tanulmányait. Ahogy azt a felvételin is elmondta: „tisztában vagyok vele, hogy le leszek maradva valamilyen szinten a kortársaimtól, mert én nem fogok dolgozni. Most elmegyek levelezőre, az két év, de utána nem fér bele, hogy dolgozzak. Közben viszont tudom, hogy van mihez nyúlnom. Szerintem mentálisan is fontos, hogy nem áll meg az élet a futás után.” 

Januári záróvizsgája óta Lili csak a sportnak él. Februárban véget ért a fedett pályás téli szezon, és március eleje óta a szabadban edz. Hivatásos sportolóként minden nap edz, heti két résztávos, két váltogatásos és három könnyedebb edzéssel. Emellett gáttechnika, szökdelés, futóiskola és core izom erősítés is helyet kap a programban. 

lili_borito-01.png

A világjárvány Lili életbe is jelentős változásokat hozott. 2020 márciustól decemberig befagyasztották a kvalifikációs pontgyűjtő rendszert, így ezen hónapok eredményei nem számítottak a világranglistán. Bár az a cél, hogy idén túlszárnyalja korábbi idejeit, mégis volt olyan eredmény, ami most hasznos lenne számára, mint biztonsági tartalék.

Az olimpiai kvalifikációhoz egy 3000 méteres akadályfutónak három versenyen kell kiemelkedő eredményt elérnie (ebből egy lehet 2000 méteren is), melyek pontjait összegzik a világranglistán. A versenyek A és F között vannak kategorizálva, kivéve az Eb, a vb, az olimpia és a Gyémánt Liga kiemelt versenyeit. A három fő mutatószám, ami meghatározza a pontszámot az adott versenyen elért helyezés, a verseny rangja és a futott idő. Ezek összességéből került ki az a 45 akadályfutó (országonként maximum három), akik ott lehetnek az olimpián. A másik lehetőség, hogy valaki megfutja az olimpiai szintidőt, ezt azonban körülbelül a kijutók fele tudja csak megcsinálni.

lili_6_nyujt.jpgIdőközben Lili átkerült a felnőtt kategóriába a korosztályos versenyzők közül. „Tudtam, hogy nem könnyű beleerősödni a felnőtt mezőnybe” - mondta Lili, hiszen ebben a csoportban általában 25-30 éves kor között érik el a csúcsteljesítményt, ezért még motiváltabban és fókuszáltabban készült az olimpiára. Bár az eredményei alapján
nincs oka aggodalomra, hisz U23-ban európai ranglistavezető volt 2000 méteren, illetve a felnőtt világranglistán is 8. helyen állt, mégis úgy érzi, ezt főleg a járványhelyzetnek köszönheti. Tavaly számos versenyző úgy gondolta, hogy a járvány idején nem rendeznek majd versenyeket, ezért nem is készültek rájuk. Lili más stratégiát választott: „Eldöntöttem, hogy gyűjtögetem a kilométereket. Talán ebbe is temetkeztem kicsit, mert nekem a futás szabadságot ad, és nagyon ki tudok kapcsolódni közben."

Lili jelenlegi célja, hogy a következő 5-6 évben a lehető legjobb eredményeket érje el akadályfutóként. Viszont úgy gondolja, nem ez lehet az egyetlen út előtte. „Sok olyan példát látok - és én is azt gondolom -, hogy attól még, hogy van gyereked, lehetsz élsportoló. Engem a hosszabb, maratoni, félmaratoni távok is izgatnak és az utcai futás is, akár 5-10 km. Szóval könnyedén valóra válhat az az álmom, hogy a gyerekeim mellett is sportolhassak, és akár 35 éves koromban nagyon jól fussak a maratonon vagy a tízezren, kicsit hosszabb távon.” Emellett továbbra is fontolgatja egy sportolói márka építését, vagy egy saját vállalkozás indítását a jövőben.

„Azt üzenném, hogy higgyetek magatokban, mert többre vagytok képesek, mint amit gondoltok. Ha az ember keményen dolgozik a céljaiért, akkor lehet, hogy egyszer-egyszer elcsúszik vagy hibázik, de végül eléri majd azokat. Talán, ami a legfontosabb, hogy olyan célokért dolgozzatok, amikért szerettek tenni, és amit közben is élveztek. Az út szerintem sokszor fontosabb, mint maga a cél. Mert az a lényeg, hogy mindennap úgy érezzük, a helyünkön vagyunk, és azt csináljuk, amit szeretünk” - tanácsolja Lili.

lili_5_integet.jpg

A következő hónapokban Lilinek körülbelül hét futóversenye lesz, valószínűleg ezek közül a három legjobb eredménye számít majd a kvalifikációban. Május végén Katarba utazott, hogy valóra váljon egy óriási álma - részt vett élete első Gyémánt Ligás versenyén Dohában. Június 29-ig szurkoljunk együtt, hogy minden a legjobban sikerüljön, és kivívhassa a tokiói részvétel jogát!

Nappal a tokiói olimpiára készül, éjjel közgazdász - interjú Tóth Lili Anna akadályfutóval Tovább
Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat

Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat

costumers.jpg

Egy sikeres karrierutat mutatunk be, amely az egyetemi karrierirodából indult, két alapszakon át vezetett, és terv szerint az épülő MOL campus egyik patinás irodájában fog révbe érni. Milyen lehetőségei vannak egy szociológia szakos hallgatónak a Corvinuson és utána a nagyvilágban? Mi az a plusz, amit az egyetem nyújt a sikerek eléréséhez? És mi kell ahhoz, hogy valaki Magyarország egyik legnagyobb vállalatánál HR-vezető legyen? Soós Anna Kingával, a MOL csoportszintű IBS HR-vezetőjével beszélgettünk. 

2021.04.07 Írta: Brándisz Ádám. Képek forrása: MOL

Tíz éve végeztél a Corvinuson. Azóta sok minden változott, de mégsem beláthatatlan az elmúlt időszak. Mi az, ami megmaradt az egyetemről, és a mai napig segíti a munkádat? 

studio_session-1108.jpgSzociológia szakon végeztem a Corvinuson, még az ötéves osztatlan képzés utolsó évfolyamaként. Ezután a Kommunikáció- és médiatudomány szakot is elvégeztem, de inkább kiegészítésként. Szervezetszociológia szakirányra mentem, és már ott belekóstoltam a HR-be, ennek eredménye a mostani vezetői pozícióm is.  

A szakon humán témákat tanultunk, amik mégis tényeken alapultak, és egy olyan szemléletmódot kaptunk, melynek segítségével tényszerűen tudunk kezelni nem annyira egzakt kérdésköröket is. Számomra ez kifejezetten előnyös volt, hiszen alapvetően humán témák iránt érdeklődtem, de nem tudok elvonatkoztatni a tényadatoktól sem. 

A Corvinus képzése olyan szempontból nagyon jó volt, hogy diverz tudást biztosított, és számos soft skillt is fejleszt. Hálózatkutatással is foglalkoztam a szervezetszociológián belül. Kiemelten érdekelt, hogy milyen hatással lehetnek a formális és informális kapcsolati hálók a szervezet teljesítményére.  

Az egyetemen nem csak tanulással töltötted az idődet. Mi foglalkoztatott még? 

Az első hónaptól kezdve elkezdtem dolgozni az egyetemi karrierirodában, és nagyon sok plusz lehetőséget kaptam. Ott is olyan témák kerültek elő, amik érdekeltek: például karriertanácsadás és önéletrajzírás. Nagyon jó gyakorlati tapasztalatot adott ez a munka, és elkezdhettem kiépíteni a kapcsolati hálómat is, melynek később nagy hasznát vettem. 

Emellett nagyon fontosnak tartom a karrieremben, hogy az Erasmus program keretében külföldi részképzésen vehettem részt, ami már csak a nyelvtudás szempontjából is nagy előnyt jelent, nem beszélve az önállóságról és a magabiztosságról, amelyet szintén megad. Még diploma előtt felvettek gyakornoknak egy recruitement céghez, és a szakdolgozatomat is ebben a témában írtam. Interjúkkal, kiválasztással és felvételi folyamatokkal foglalkoztam.  

A szakdolgozat, amit az ember akkoriban nagy nehézségként fog fel, igazából egy kifejezetten hasznos anyag lesz, amit sokáig használtam a karrierem során.  

Ahogy lediplomáztam, fel is ajánlottak egy főállású pozíciót az akkori munkahelyemen, amit elfogadtam és recruitementtel kezdtem el teljes munkaidőben foglalkozni. Egészen 2014-ig maradtam. Éppen ezzel a céggel dolgoztunk egy MOL-os projekten. A belsős kiválasztást támogattuk egy nagy átalakítás kapcsán, és nagyon jó együttműködés alakult ki a MOL részéről a projektben részvevők közt és köztem. Ennek köszönhetően a projekt végeztével megkerestek, hogy nem szeretnék-e csatlakozni a csapatukhoz. Természetesen igent mondtam a lehetőségre. Jelenleg HR Partnering területen dolgozom, ahol a ranglétrát végig járva most már csoportszintű vezető vagyok.  Először a nemzetközi mobilitási terültet támogattam, majd HR partnerként folytattam, aztán jött egy csapatkoordinátori pozíció, most pedig csoportszinten dolgozom HR Partnering vezetőként.  

growww.jpg

Milyen feladatokat rejt magában az a hangzatos kifejezés, hogy csoportvezető? 

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a MOL három üzleti lába közül az IBS (Innovatív Üzletágak és Szolgáltatások) terület HR partnering csapatát vezetem. A 26 000 fős globális gárdából a csapatommal 10 000 embert támogatunk. Nemzetközi szinten kilenc országban dolgoznak nekem riportáló kollégák, ebből négy ország tartozik közvetlenül hozzám. Ezeknek a HR-vezetőivel együtt dolgozok a lokális HR-stratégia kialakításán is. Ez összesen nagyjából 40-45 fő.  

A modellt tekintve a Center of Excellence-ek a HR partner mellett működnek, és a szakmai témákat dolgozzák ki. Például a reward csapat utánanéz, hogy a piacon hogyan változtak a bérek, és ezek alapján javaslatot tesz a HR partnernek. A HR partner viszi az üzleti vezetőség elé a témát, és leegyezteti, hogy elmenjen-e a terület a bérfejlesztés irányába. A recruitment csapat a megfelelő jelöltek felkutatásában, a Learning & Development pedig a képzésfejlesztési kérdésekben segít minket. A betegpapírokkal, adóbevallásokkal és a service delivery ügyekkel nem mi, hanem a különálló, saját HR-szolgáltatónk foglalkozik. Mi inkább az üzlet stratégiai támogatásáért felelünk.  

A Center of Excellence-ek stabil szakmai hátteret adnak, ezek alapján az üzleti vezetéssel együtt dolgozzuk ki a stratégiát. A HR partneringnek abban is kiemelt szerepe van, ha egy új üzletágat építünk. Például szervezeti ábrát rajzolunk, vagy konzultálok a képzésfejlesztéssel arról, hogyan fogjuk a munkavállalói készségeket fejleszteni. Mindent összeszedek, és összeállítva átadom a koncepciót az üzleti vezetőnek. Ezek a HR Partnering feladatok, amik hozzám tartoznak minden országban az IBS üzletág területén. 

batta_people-1024x576.jpg

Mit adott az egyetem, amit a mai napig hasznosítasz? 

Szerintem az a nemzetköziség, amit az egyetem tud biztosítani, nagyban megkönnyítette, hogy jól tudjak boldogulni egy multinál. Nagyon jó alapot, magabiztosságot adott a Corvinus ehhez a kihíváshoz. Az egyetemi kapcsolati hálóból ugyancsak tudtam profitálni. Itt a MOL-nál is nagyon sok kolléga van, akit még régebbről ismerek.   

Az egyetemen nagyon könnyen kialakul az a kapcsolati háló, amire később tudunk építeni. Fontos, hogy hiába nem ismer valakit személyesen az ember, a közgáz büfé ovis teája bárkivel kapcsolódási pontot jelent azok közül, akik a Corvinusra jártak.  

A kapcsolati háló egyik része, hogy a közös élmény megadja az alapot a beszélgetésekhez, a másik pedig a csoporttársak. Közvetlenül a MOL HR-en belül is van egy régi egyetemi csoporttársam. Én ajánlottam be a korábbi egyetemi munka miatt, és ez abszolút jellemző. Sőt, olyanra is volt már példa, hogy ha felmerült valami kérdés vagy probléma, akkor írtam egy egyetemi oktatónak, hogy mit gondol a témáról, tud-e szakirodalmat javasolni. Az egyetem alatt kialakul egy olyan kapcsolat, hogy amikor később megírja az ember, hogy volt közgázosként egy kis iránymutatásra lenne szüksége, abszolút pozitív fogadtatásra számíthat.  

Szociológusnak indult, ma nemzetközi csapatával tízezer embert támogat Tovább
süti beállítások módosítása