Közgazdász Online


Fejben dől el – A Bajnokok Ligája döntő felvezetője

Fejben dől el – A Bajnokok Ligája döntő felvezetője

bl_1.png

Egy hosszú szezon lezárásaként várhatjuk szombaton a Bajnokok Ligája döntőjét, ahol két angol csapat, a Manchester City és a Chelsea csapnak össze a végső győzelemért. A koronavírus, a Szuperliga és a különböző, jövőt érintő futballreformok árnyékában talán ez lehet az utolsó klasszikus BL-döntők egyike. A fináléba ismét két olyan csapat került, akik az egész szezonban megmutatták, hogy megérdemlik a végső a győzelmet is.

2021. 05. 27. Írta: Gajdics Bálint, képek forrása: uefa.com

A nemzetközi klubfutball az idei, 2020–2021-es idényben sem hagyta cserben a szurkolókat. Egy hosszú, kimerítő és alkalmanként drámai meglepetéseket okozó szezonon vagyunk túl. A koronavírus árnyékában nézők nélkül, mégis hellyel-közzel a terveknek megfelelően zajlottak le idén az európai topbajnokságok. A nemzeti bajnokságok lezárása után, de az eltolt Európa-bajnokság előtt hátravan a cseresznye a torta tetejére. Kilencedik alkalommal csap össze két azonos nemzetű csapat a portói fináléban. A felállás tehát nem egyedi, mégis az angol bajnokság feszes menetrendjét figyelembe véve elismerésre méltó az, amit ez a két csapat összehozott ebben a szezonban. Míg az első BL-címére hajtó City néhány fordulóval ezelőtt újra bebiztosította a Premier League elsőséget, és emellé behúzta az angol Ligakupa-serleget is, addig a az egyszeres győztes Chelsea az FA-kupa döntőjében maradt alul. 

A több fronton megvívott meccsek nem jelentették a játékosok teljes kiégését, így mindkét csapat várhatóan a legerősebb kezdőjével állhat ki szombaton. A jelenkori labdarúgásban érzékelhető angol dominanciát az is jelzi, hogy két éve szintén két angol csapat, a Liverpool és a Tottenham gárdái játszottak a döntőben. Az Európa-liga idei kiírásában az elődöntőben szintén két angol csapat kapott helyet, a Manchester United pedig a döntőbe is bekerült.

kgo_focis_2.jpg

Meglepetéscsapat vagy titkos favorit a Tuchellel felrázott Chelsea?

Néhány hónappal ezelőtt még nem sokan tettek volna nagyobb pénzösszeget arra, hogy ez a két angol csapat játssza majd a döntőt.

A Manchester City az előző szezonokban is esélyesként játszott, viszont a döntő kapujában rendre elbukott. A Chelsea a szezon első felében Frank Lampard irányítása alatt elég döcögősen játszott. Mióta Roman Abramovics 2003-ban átvette a csapat tulajdonosi feladatait, Lampard edzői teljesítménye volt a legrosszabb. 57 mérkőzésen vezette a kékeket 49%-os győzelmi mutatóval és a legrosszabb, 1,67 átlagos rúgott góllal. Majd januárban menesztették is az angol trénert. A helyére Thomas Tuchel került, aki a PSG csapatánál vált kegyvesztetté annak ellenére, hogy 2020-ban a párizsiak egészen a döntőig meneteltek a BL-ben. Tuchel érkezése eleinte ellenérzéseket keltett a szurkolókban, de a német edzőt rövid idő alatt megszerették Londonban. Tuchel az első hét meccsén veretlen maradt, és öt győzelem mellett két döntetlennel mutatkozott be a Stamford Bridge-en.

Tuchel felrázta a csapatot és olyan játékos, mint  Christian Pulisic nyilatkozataiból is kiderült, hogy jó hatással volt a csapatra a német érkezése.

bl_2.png

A kékek védekezése nemzetközi szinten is a legjobbak közé emelkedett: a Chelsea ebben a naptári évben 33 meccsen mindössze 19 gólt kapott, ami meccsenkénti átlagban a legkevesebb Európában!

Az angol csapat a nyári átigazolási szezonban közel 200 millió euróból hiányposztra szerződtetett játékosokkal erősítette meg a keretét. A befektetés megtérülése először Tuchel alatt vált szabad szemmel is láthatóvá. A kapuból kirobbanthatatlan Mendy mellett Ben Chilwell, Kai Havertz és Hakim Ziyech is hozzák azt a pluszt, amiért szerződteték őket, ez viszont Timo Werner játékáról nem mondható el. A házi góllövőlistát jelenleg az olasz középpályás, Jorginho vezeti hét góllal (mindet tizenegyesből szerezte), míg Wernernek hat gól szerepel a neve mellett. Azt azért érdemes hozzátenni, hogy a helyezkedésével nincs probléma, nyolc gólpassza van eddig a szezonban, de a góllövő cipőjét még Lipcsében hagyta.

A Chelsea az E jelű csoportból veretlenül jutott tovább, négy győzelem és két döntetlen mellett érdemes kiemelni, hogy összesen tizennégy gólt rúgott a csoportkörben, és ez még a Lampard által fémjelzett csapat volt. 

A legjobb tizenhat között az időközben spanyol bajnok Atletico Madridot búcsúztatták, majd a Juventust kiejtő Porto ellen is 2–1-es összesítéssel jutottak tovább. Az elődöntőben egy újabb spanyol csapat, a Real Madrid volt az ellenfél. A királyi gárda ellen 3–1-es összesítéssel jutottak tovább, zuhogó esőben, de összeszedett, kreatív játékkal. A 3-4-3-as rendszerben játszó csapat két belső motorja Jorginho és Kanté biztosította a középpályát, míg elől a szélső védőkkel megtámogatott támadásokban Mason Mountnak járt a legnagyobb elismerés. A Mount–Havertz duó többször is nullára játszotta ki a Madrid hiányos védelmét, ezzel folyamatosan helyzeteket biztosított Wernernek. Az, hogy a kékek a visszavágón nem tudtak több gólt lőni, az a korábban pont a Chelsea-ben játszó Courtois-nak volt köszönhető. A londoni csapat magabiztos játékkal, a mérkőzést végig uralva jutott tovább a döntőbe.

Idén is túlgondolja Guardiola, vagy beérik a City-projekt?

A Manchester City az elmúlt években rendre az utolsó pillanatokban bukott el. Mióta Pep Guardiola a klubhoz érkezett, rengeteg változás történt a csapatnál. Tavaly nyáron rengeteg pénzt költöttek arra, hogy az angol bajnokságon kívül is ütőképes csapatuk legyen, az új igazolások közül egyértelműen Ruben Dias személye jelentette a legnagyobb változást a hátvédsorban. Az Ederson előtt felálló Dias–Stones duó könyörtelen volt az idei szezonban. Stones lényegesen feljavult az utóbbi időben, és ennek meg is lett az eredménye. A City a bajnokságban összesen 32 gólt kapott, ami a legkevesebb volt a ligában, míg a BL-ben a csoportkörben összesen egy gólt engedett az ellenfeleknek, és az egyenes kieséses szakaszban is összesen háromszor vették be Ederson kapuját.

bl_3.png

A City idén csatárok nélkül, hamis kilencesekkel lett a Premier League bajnoka és nyerte meg az angol Ligakupát is. A házi góllövőlistát a középpályás Gündögan vezeti 13 találattal.

Agüero sérülése és Gabriel Jesus formahanyatlása késztette arra Guardiolát, hogy csatár nélkül játssza le a tavaszi mérkőzéseit. A spanyol úgy alakította át a csapatát, hogy az erős védelem előtt egy védekező szellemű középpályás játszott: ez általában Rodri volt, aki az egész szezonban élvezte az edző bizalmát. A maradék öt középpályás mind támadó szellemben lépett pályára, ezekre a posztokra pedig bőven tudott válogatni a Guardiola. A már említett Gündögan mellett a világklasszis De Bruyne, az egyre több lehetőséget kapó Foden, Sterling, Ferrán Torres, Mahrez, Bernardo Silva nyolcas rotálódott a mérkőzések során. 

A csapat Jolly Jokere az a Phil Foden, aki a szezon során az összes támadó pozícióban lehetőséget kapott, mégis a pálya bal széléről bemozogva okozta a legtöbb nehézséget az ellenfelek számára. A rendszer másik kulcsfigurája az a Joao Cancelo, aki szélső védő létére a pálya közepére mozogva, irányítóként tölt be kulcsfontosságú szerepet a City gépezetében.

A döntő egyik legfontosabb kérdése lesz, hogy Guardiola mennyire keveri meg a lapjait, és mennyire gondolja túl az ellenfél taktikáját. Ha a bevált, csatár nélküli játékot alkalmazza, a bombaerős védelemmel a hátuk mögött a lehetőség a saját kezükben lesz.

bl_4.jpg

A taktikai szempontból ígéretesnek ígérkező döntőben két ismerős edző találkozik majd. Guardiola és Tuchel először a Bundesligában néztek farkasszemet egymással, ekkor Pep már egy befutott edző volt a Bayern München élén, míg Tuchel először a Mainz, majd a Dortmund edzőjeként próbált meg felnőni a feladathoz. A német bajnokságban ez nem nagyon sikerült, viszont mióta Tuchel átvette a Chelsea irányítását, azóta mindkét alkalommal le tudta győzni spanyol riválisát, egyszer a bajnokságban, egyszer pedig az FA-kupában. 

Az idei BL-döntő legfőbb kérdése az lesz, hogy melyik tréner tud jobban alkalmazkodni a másikhoz, és ha úgy hozza a helyzet, mennyire tudnak belenyúlni a meccsbe úgy, hogy az a végén sikeres legyen.

Fejben dől el – A Bajnokok Ligája döntő felvezetője Tovább
A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről

A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről

forras_bleacher_report_twitter.jpg

A Szuperliga letarolta a globális futballvilágot, majd nevetségessé tette saját magát. A projekt bukása ugyanakkor nem jelenti a válság végét. Csökkenő nézőszámok és bevételek, kapzsiság és korrupció, csődközeli szuperklubok és túlterhelt sportolók – van kiút a futballelit számára?

2021.04.25. Írta: Rada Bálint. Borítókép: Bleacher Report, Twitter 

A futball elsősorban kulturális termék – vagy legalábbis annak indult.

Hőskora az ipari forradalmat követő évtizedekre tehető, múltja pedig a szürke iparvárosok hétköznapjaiban gyökerezik. A legnagyobb klubok a mai napig jelenlegi vagy korábbi ipari központok egyesületei: a sport ezeken a helyeken nemcsak kiugrási lehetőséget, de élményt is jelentett. Egyfajta színt a szürkeségben. Üzletnek fenntarthatatlan volt, szociális funkciói ugyanakkor kellőképp indokolttá tették létezését. Aztán hosszas folyamatok után fokozatosan feloldódott a globális gazdaság termékkínálatában…

Kasztrendszer vagy piramis?

A modern labdarúgás radikális átalakulása az 1990-es évekre tehető. Ahogy arról Kuper és Symanski nagysikerű könyve, a Soccernomics is kiemeli, a futball egészen a közelmúltig borzalmas üzletnek számított. A klubok bevételének óriási hányada származott a meccsnapi jegyeladásokból, így a klubok tőkeereje gyakorlatilag attól függött, hogy mekkora stadiont tudnak építeni úgy, hogy az még meg is teljen. A legtöbb nézőt megmozgatni képes klubok joggal érezték azt, hogy a kor versenyrendszere nem kedvez nekik: a kor legfontosabb nemzetközi klubsorozata, a BEK ekkor egyenes kieséses rendszerben zajlott, vagyis fennállt annak a veszélye, hogy egy topklub mindössze egyetlen párharc után búcsúzzon a legnagyobb európai sorozattól.

A tévés forradalom azonban mindent megváltoztatott. A ’90-es évektől a televíziós közvetítések értéke folyamatosan emelkedett, melynek köszönhetően a szurkolók a világ bármely táján bekapcsolódhattak az eseményekbe. Ezzel párhuzamosan a versenyrendszer is átalakult: Angliában a Premier League, Európában pedig a Bajnokok Ligája indult világhódító útjára. Utóbbi egyre több lehetőséget biztosított a nagy kluboknak: az országos bajnokok helyett a legerősebb ligákból már többen is elindulhattak a sorozatban, miközben az egyenes kieséses rendszert felváltotta a csoportkör, amely több garantált mérkőzéssel kecsegtetett a bekerülő csapatok számára. A legtőkeerősebb klubok előnye emellett a sokszorosára nőtt, mikor eltörölték a legióskorlátozásokat, a Bosman-szabály pedig lehetővé tette a „tőke” szabad áramlását az egész kontinensen. A legjobb játékosokat kellő pénzért már élő szerződésből is kivásárolhatták a klubok, kontraktusuk lejártával pedig ingyen igazolhatóvá váltak.

A futball kasztrendszere az elmúlt 30 évben folyamatosan betonozta be a korábban rugalmas határvonalakat, miközben egyre több és több pénzt mozgatott meg.

Egy átlagos európai klub (nem topcsapat!) bevétele csak az elmúlt tíz évben 450 százalékkal emelkedett. Míg 2003-ban a tévétársaságok 450 millió eurót fizettek a Bajnokok Ligája közvetítési jogaiért, 2019-ban ez a szám már 2,5 milliárdra rúgott. Leegyszerűsítve akár azt is mondhatjuk, hogy az európai klubelit óriási összegekért vásárolt magának sziklaszilárd pozíciót a futballpiramis csúcsán – az UEFA pedig ezt ölbetett kézzel nézte. 

ceferin_es_agnelli.jpg

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke, Aleksander Ceferin és az Európai Klubszövetség (ECA) korábbi vezetője, a Szuperliga egyik alapítója, Andrea Agnelli


Kép: UEFA

A veszélyt tovább fokozta, hogy az egyre nagyobb közvetítési értékek, merchandise-bevételek és átigazolási díjak mellett megjelentek azok a kulcsfigurák, akik számára a futball teljesen másról szólt, mint sportról, mint kulturális értékről – vagy akár mint üzletről. Az oligarchák megjelenése a klubigazgatói pozíciókban számtalan indokkal történhetett: egyesek országimázst akartak építeni, mások társadalmi elfogadottságot vagy befolyást akartak szerezni ügyüknek, szenvedélytárgynak és személyes játszótérnek nézték a futballt, vagy nemes egyszerűséggel pénzmosásra használták azt.

Az ideológiai hátteret ehhez a klasszikus kapitalista lufi adta, mely szerint a futball gazdasági tere a végtelenségig növelhető, nincsenek elérési korlátai, ereje pedig folyamatosan átütő marad.

A piszkos tizenkettő

Legkésőbb a koronavírus-járvány alatt mindenki rádöbbenhetett, hogy ez szemenszedett hazugság. A tendenciák folyamatos csökkenést mutatnak a futballban: a Bajnokok Ligája nézettsége évről évre esik, a hazai bajnokságoké több helyen is (például a La Ligában) történelmi mélyponton van, a bevételcsökkenést pedig hatványaira emelték a zártkapus mérkőzések kiesései. Nem véletlen, hogy Európa legtehetősebb klubjai közül 12 is most döntött úgy, hogy nem hagyhatja annyiban a helyzetet: az alapítók összesen egészen elképesztő, csaknem 7,5 milliárd fontnyi adósságot görgetnek maguk előtt.

A legtöbb pénzt minden bajnokságban a szuperklubok hozzák. A Bajnokok Ligájában vagy a Premier League-ben azonban a potenciális bevételekből a Manchester United vagy a Liverpool csak töredéknyit realizál, miután az UEFA és az FA jelentős százalékot von el az általuk termelt javakból. Ezt egyrészt a kevésbé tehetős bajnokságok és klubok, esetleg a női futball támogatására fordítják, másrészt az intézményrendszer fenntartására – vagy  akár a korrupciós ügyekkel többször lebukott felső körök zsebeibe vándorolhat. 

Angliában nem a Szuperliga volt a probléma első kicsúcsosodása: a Project Big Picture keretében a hat legtehetősebb klub már tett egy megoldási javaslatot, melyben döntéshozói jogkörökért és egy számukra kedvezőbb újraosztási- és versenyrendszerért cserébe óriási összegekkel támogatták volna a futballpiramis alsóbb rétegeit: az utánpótlásrendszert, illetve az alsóbb osztályú bajnokságokat és klubokat. A javaslatot a versenyhátrány további növekedésétől tartva a Premier League kiscsapatai utasították el, a hat együttes pedig Európa felé fordult, és felugrott a Szuperliga fénysebességgel közeledő vonatára.

liverpooli_molinok_a_szuperliga_bejelentese_utan_forras_givemesport.jpg

Liverpooli molinók a Szuperliga bejelentése után

Kép: GiveMeSport

A Szuperliga nem új és egyedi elképzelés: a Bajnokok Ligája tervezett reformjai szintén arra fókuszálnak, hogy a topcsapatokat segítsék, akik több magas színvonalú meccsel jóval több bevételt termelhetnének. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket: az APOEL és a CFR Cluj csatáját néznénk szívesebben, vagy egy Barcelona – Real Madrid találkozót? A lufi további pumpálását szolgálják a FIFA reformjai is, melyek minden eddiginél több meccset eredményeznek: gondoljunk csak a jövőre debütáló Konferencia Ligára, a 40 csapatosra bővített világbajnokságra, vagy Infantino 24 egyesületes klubvilágbajnoki álmára

A Szuperliga annyiban lógott ki a sorból, hogy ezúttal a klubok döntöttek úgy, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést, nem kérnek a szövetségek korrupt és igazságtalan újraosztási rendszeréből, és inkább játszanak egymással 23-szor egy évben, mint a Ferencvárossal vagy a Dinamo Zagrebbel…

A Szuperligáról röviden

A Szuperligát az európai futball új koronaékszerének szánták. A bajnokság 20 csapatból állt volna, 15 bérelt hellyel rendszerben: az alapítók sosem eshettek volna ki, így minden évben garantáltan részesültek volna a bevételekből. A maradék öt klub évente váltotta volna egymást teljesítményalapon. A mérkőzéseket hétközben rendezték volna (hétvégén hazájuk bajnokságában játszottak volna tovább a klubok) két tízes csoportban. Miután mindenki játszott mindenkivel otthon és idegenben (ez 18 garantált mérkőzést jelent), a csoportok első három helyezettjei egyenesen a negyeddöntőbe kerültek volna, a negyedik és ötödik klubok pedig egy play-off után juthattak volna be ugyanide. A liga pénzügyi hátterének biztosítására a JP Morgan Chase jelentkezett, egy szolidaritási alappal pedig a futballpiramis alsóbb szintjeit is komoly összegekkel támogatták volna. A 12 alapító együttes: Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham, Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid, AC Milan, Inter, Juventus.

A lényeg 3 percben: 

Amerikából jöttem…

A projekt bukásának számos oka van. A legromantikusabb hozzáállás szerint a szurkolók haragja miatt hátráltak meg a csapatok, ez azonban csak részben magyarázza a történteket. Bár a fanatikusok, a sportág szakértői, játékosok, edzők és médiaszemélysiégek egyaránt támadták a Szuperligát a versenyhelyzet teljes megszüntetése (hiszen az alapítók sosem veszíthetnek), a fluktuáció teljes hiánya (hiszen csak öt mozgó klub van a rendszerben) és a nagy rangadók elinflálódása miatt, a valós okozat ennél jóval összetettebb.

Egyészt a terv nem volt megfelelően kidolgozva. Bár pénzügyi támogatót talált magának a szerveződés, nem volt sem közvetítőpartnere, sem konkrét működési modellje, ráadásul nemcsak a szövetségeket, de a játékosokat, edzőket és szurkolókat is teljesen kihagyta az egyeztetésekből.

chelsea_szurkolok_tuntetnek_a_szuperliga_ellen_rob_pinney_getty_images.jpg

Chelsea-szurkolók tüntetnek a Szuperliga ellen

Kép: Rob Pinney/Getty Images

Másrészt: az amerikai sportmodellre hajló elgondolás ebben a formában láthatóan nem ültethető át az európai rendszerbe. Míg a szintén zárt amerikai major-ligákban nagyon komoly esélykiegyenlítési rendszer van érvényben (a fizetési sapkától a draftig), a döntéshozásba pedig a szervezet elitje mellett a klubok, a játékosok és a stakeholderek is közvetlenül beleszólhatnak, a Szuperligára ezek egyike sem állta meg a helyét. Sokatmondó, hogy Florentino Perez (Real Madrid) elnöksége a Szuperliga egyik fő teoretikusa, Andrea Agnelli (Juventus) mellett három amerikai klubtulajdonost foglalkoztatott volna: Joel Glazer (Manchester United), John W. Henry (Liverpool) és Stan Kroenke (Arsenal) egyaránt az amerikai sportüzletben voltak érdekeltek korábban.

A félreértésben kulcsfontosságú szerepe volt annak, hogy a futballban a tengerentúli rajongók is pont azt keresik, amit a Szuperliga teljesen eltörölt volna: a meglepetés lehetőségét, a változatosságot, illetve a feljutást és a kiesés rémét, mely minden mérkőzést fontos téttel látott el. A várakozást és az illúziót, hogy ebben a sportágban bármi megtörténhet.

Haláltánc

Bár a Szuperliga elbukott, naivitás lenne azt hinni, hogy a futball legmélyebb törésvonalait visszatükröző konfliktusnak itt és most vége. Az UEFA egy nappal a Szuperliga megalakulását követően fogadta el a Bajnokok Ligája új lebonyolítási rendszerét, mely a „svájci modell” néven híresült el. A 2024-től megújuló topsorozat 36 csapatosra bővülne, a klubokat pedig nem bontanák csoportokra. Helyette koefficiensük alapján (melyet az utóbbi években nyújtott nemzetközi teljesítményük határoz meg) négy kalapba helyeznék őket, és ennek megfelelően sorsolnának nekik 5-5 ellenfelet. A 10 találkozó után az összesített táblázat első 8 csapata automatikusan bejutna a nyolcaddöntőbe, a 9-24. helyezettek pedig egymással küzdhetnének meg ugyanezért.

Hogy működik az új BL-rendszer?

Hol a hiba a rendszerben? Egyrészt a sorozat már koefficiens alapján is garantálhat helyet topcsapatoknak, amelyek az utóbbi években jól teljesítettek ugyan, de az adott szezonban lemaradtak a Bajnokok Ligája-kvalifikációról. Ennek megfelelően a legerősebb klubok sosem tudnak eléggé rosszul teljesíteni, hiszen a gyenge eredmények is kvalifikációval járhatnak, amely tovább erősíti a koefficiensüket, így egy évvel később ismét folytathatják a szereplést. Másrészt a svájci modellben óriási szerepe lesz a sorsolásnak. Egy nagy történelmi múltú csapat 5 könnyebb ellenfelet kaphat, míg a remekül teljesítő kiscsapatok előtt tovább nehezedik az út.

A probléma gyökerei ugyanoda vezetnek: a futball jelenlegi formájában már nem képes több pénzt megmozgatni. A klubok ezért akarnak nagyobb arányban részesedni a bevételekből, a szereplők ezért akarnak több meccset, a már brandként funkcionáló topcsapatok pedig ezért terjeszkednének új piacok felé.

Ugyanakkor a futball, mint termék átkeretezése továbbra is várat magára: míg a Forma-1 sikeresen el tudta érni a fiatalabb generációkat egy erősebb és interaktívabb online nyitással, a labdarúgás erre még kísérletet sem tett. Szintén megoldatlan kérdés, hogy az egyre telítettebb versenynaptárban mi lesz a már most is túlterhelt játékosok sorsa, akiknek ráadásul megfelelő érdekképviselet hiányában gyakorlatilag semmilyen beleszólásuk nincs a saját játékukba. És a legfőbb rejtélyről még nem is beszéltünk: hogyan képes a labdarúgás szolidáris maradni a legkisebbekkel úgy, hogy a legnagyobbak érdekeit is szem előtt tartja? Melyik érdek a fontosabb? A sportágnak előbb-utóbb döntenie kell…

A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről Tovább
A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez

A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez

vodafone-1866298_1920.jpg

A legnagyobb favoritok mérkőzéseivel folytatódnak a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői. De mire lehet képes a 18 mérkőzés óta veretlen Manchester City, a négy vereséggel és hat trófeával rendelkező Flick-féle Bayern München, vagy a feltörhetetlen védelmével és Luis Suarez remeklésével esélyessé váló Atletico Madrid?

Írta: Gajdics Bálint, Rada Bálint, borítókép: Bajnokok Ligája, Pixabay

Atletico Madrid – Chelsea

Ha egy mérkőzést kellene kiemelni a nyolcaddöntők párosításai közül, akkor mindenképpen ezt a párosítást ajánlanánk a semleges szurkolóknak. Az Atletico Madrid a spanyol bajnokság elsőszámú esélyese. A La Liga tabelláját jelen pillanatban kevesebb lejátszott meccsel is vezető Matracosok ebben az idényben összesen kétszer kaptak ki és négy alkalommal játszottak döntetlent. Azt is ki lehet jelenteni, hogy bár az összes topligát figyelembe véve Oblakék kapták a második legkevesebb gólt, ez az Atletico már nem az a teljesen védekező felfogásban “bunkerfocit” játszó Simeone-csapat, mint a 2010-es években. A stabil védekezés alapvető az Atleticónál, viszont a gólokkal gyakran adósak maradtak a fővárosiak.

luis_suarez_joao_felix_goal_com_getty_images.jpg

Kép: Luis Suarez és Joao Felix, goal.com/Getty Images

Erre problémára az idei szezonban Luis Suarez személyében találtak megoldást. Az Atletico próbálkozott több csatárral is az elmúlt években, de sem Alvaro Morata, sem pedig Diego Costa nem feleltek meg tökéletesen Diego Simeone elvárásainak. Suarez nyári fővárosba igazolása hozta meg az áttörést - az uruguayi csatár a másodvirágzását éli a csapatnál. Suarez 16 góllal vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját, ugyanakkor a csapat többi tagja is kiveszi a részét a góllövésből. A jövő nagy reménységének számító Joao Felix az utóbbi időben kisebb betegséggel és formaingadozással küszködött, de az is szemmel látható, hogy Suarez érkezésével lekerült a válláról a góllövés terhe, így felszabadultabban és eredményesebben tud a csatár mögött játszani. A bajnokságban hat góllal és négy gólpasszal segítette eddig a csapatot. Marcos Llorrente, aki elsősorban a középpálya közepén érzi otthonosan magát, de a pálya bármely szegletén bevethető, kiváló szezont produkált eddig. A góljai és gólpasszai mellett tevékenyen részt vesz a csapat védekezésében is, nem ijed meg az egy-egy elleni párharcoktól sem.

A nemzetközi kupaporondon már nem ilyen magabiztos a spanyolok teljesítménye. Igaz, hogy a Bayern München mögött 9 ponttal zárták a csoportkört, viszont összesen kétszer tudtak nyerni a Salzburg ellen, a Lokomotiv Moszkva már fejtörést okozott nekik. Ennek ellenére bizakodva várhatják a mérkőzést, hiszen még mindig a liga egyik legjobb védelme az övék, és Suarez vezetésével meglepetést is okozhatnak majd.

Kérdés az, hogy mennyire van igényük a BL-menetelésre akkor, amikor elérhető közelségbe került a La Liga-elsőség is.

A másik oldalon, a ködös Albionban már nem ilyen fényes a helyzet. A Chelsea a tél folyamán edzőváltáson is átesett. Thomas Tuchel a PSG volt edzője váltotta Frank Lampardot a kispadon. A szurkolók reakciója először vegyes volt, hiszen mindenki nagyon szerette volna, ha a klub legendájával sikerül újra a csúcsra jutnia a csapatnak. De nem így történt. Lampard látványosan mellőzte játékosait, ami rányomta a bélyegét az öltözői hangulatra is. Roman Abramovics pedig nem az a türelmes fajta, és az angol klubikon helyére a PSG csapatával tavaly BL-döntős Tuchelt ültette a padra. 

Tuchel (és Löw Zsolt) érkezése az eredményekben és a taktikai hozzáállásban is azonnal meglátszott. Továbbjutottak az FA-kupában és idegenben is magabiztosan tudták legyőzni a városi rivális Tottenhamet. A 3-4-3-as felállással legutóbb Antonio Conte regnálása alatt találkozott a Chelsea, de most ez a rendszer hozza a győzelmeket a csapatnak. A védelem még Lampardénál is jobb eredményeket produkál: Tuchel hétmeccses regnálása alatt a veretlen csapat mindössze két gólt kapott eddig. A nagy nyári igazolások közül Timo Werner a stabil kezdő, akinek a szerepe is átalakult egy kicsit. A németet nem a center posztján játszatja honfitársa, hanem épp Giroud vagy Tammy Abraham mögött támadja az ellenfél kapuját. Az angol csapat magabiztosan, veretlenül nyerte meg csoportját a BL-ben, maga mögé utasítva a Sevillát.

Két feltörhetetlennek látszó védelem csaphat össze a vírushelyzet miatt Bukarestben rendezett odavágón, a csapatok taktikai repertoárjának és világklasszis támadóinak ismeretében pedig minőségi találkozóra van kilátás. 

Bayern München – Lazio

A Bayern az elmúlt héten egy nagyon szórakoztató, havas meccsen játszott döntetlent a Bundesliga-újonc Bielefeld ellen úgy, hogy a Bielefeld csapata többször is vezetett, majd a Frankfurt ellen begyűjtötte idei harmadik vereségét is. Ennek ellenére Hansi Flick gárdája egyértelmű favorit ebben a párharcban. Február elején megnyerték a FIFA Klubvilágbajnokságot is, így a történelemben a Bayern lett a második csapat a 2009-10-es Barcelona után, amely egy idényben mind a hat megnyerhető serleget begyűjtötte (bajnokság, nemzeti kupa, szuperkupa, BL, európai szuperkupa és klubvilágbajnokság). A bajnokságot a Bielefeld elleni havas fiaskó, illetve a Frankfurt elleni vereség ellenére is magabiztosan vezetik a Lipcse előtt, így a címvédő az idei kiírásban is egyértelmű esélyesként indul. Robert Lewandowski a tavalyi év legjobb játékosa volt és még mindig a legveszélyesebb támadó az egész mezőnyben, de a Bayern kimagasló teljesítménye abban rejlik, hogy nincs gyenge láncszem a csapatban.

bayern_goal_com_getty_images.jpg

Kép: a Bayern München játékosai a BL-győzelem után, goal.com/Getty Images

A lengyel támadó 26 góllal vezeti a Bundesliga góllövőlistáját és a Müller, Sané, Gnabry alkotta, hatékonyságban és kreativitásban is kiemelkedő trió összesen 19 gólt és 16 asszisztot hozott össze a bajnokságban, míg a BL-ben meglepő módon a csoportküzdelmek során az inkább védekező szerepet betöltő Goretzka és a nem mindig kezdő Kingsley Coman volt eredményesebb. Valószínűleg ettől működik jól a Bayern-henger. Egy olyan sokrétű támadógépezetről van szó, ahol szinte mindenki ki tudja alakítani a gólhelyzeteket és ki is használja azokat. Erről árulkodik az is, hogy meccsenként átlagban 16,2 lövést eresztenek meg az ellenfelek kapuja felé. Ez az arány a Bundesligában 62, míg a BL-ben 18 gólra volt eddig elegendő. A bajor csapat a Bajnokok Ligájában lassan két éve veretlen, legutóbb a 2018/19-es szezonban, a Liverpool tudta megverni őket, azóta 16 győzelemmel és 1 döntetlennel tartják ezt a kimagasló rekordot.

Ha már góltermésről van szó, akkor a tavalyi évben Lewa mutatóit csupán egy ember tudta lekörözni, ezzel megelőzve őt az európai Aranycipő-versenyben: az ellenfél csapatában focizó Ciro Immobile.

A Lazio csapata ebben a párharcban az „underdog” szerepét fogja betölteni a címvédővel szemben, viszont egy-két villanás még akár meglepetést is okozhat.

Simone Inzaghi Lazioja a tavalyi szezonban nagy versenyfutásban tudta elérni a BL-indulást érő pozíciók egyikét a Seria A-ban. Ez annak is volt köszönhető, hogy az európai színtértől hamar búcsúztak és a többi olasz topcsapattal ellentétben elég volt a bajnokságban jól teljesíteniük. Ez az ősszel meg is fordult, hiszen a BL és a Coppa Italia miatti többletterhelés meglátszódott a csapat teljesítményén. Mivel a Lazio kerete szinte minden poszton elég vékony, az olasz tréner nem tudta megfelelő módon rotálni a csapatát és ez meg is látszott az eredményeken. Viszont a BL-csoportkör utáni pihenő jót tett a csapatnak, forma szempontjából pedig az Inter mögött a második legjobbak jelenleg a bajnokságban.

A csapat télen erősített a védelmén, az AC Milanból érkezett Mateo Musacchio, aki már két meccsen szerepelt, de várhatóan több szerepet fog kapni, mivel posztján sorra dőlnek ki a Lazio kulcsjátékosai. Talán ez okozhatja majd a rómaiak vesztét is a Münchennel szemben, mert lássuk be, hogy megfelelő támadójátékkal, de hiányos, nem összeszokott védelemmel nem lehet megverni a címvédőt. Mindenesetre a Lazio nem fog feltett kézzel harcba indulni.

Atalanta – Real Madrid

Különleges mérkőzésnek ígérkezik a bergamói kiscsapatból lett hipszterkedvenc és az önmaga árnyékának mutatkozó Real Madrid párharca. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az európai klubelit legizgalmasabb és legunalmasabb projektjének összecsapása következhet.

Az Atalanta idénye jóval konszolidáltabb, mint a 2019-20-as volt: egyaránt kevesebb gólt lőnek és kapnak, mint a hektikusan sikerült tavalyi évben, amikor a legjobb nyolcig jutottak a Bajnokok Ligájában (hajszálnyira voltak az elődöntőtől a PSG ellen), a Serie A-ban pedig sokáig a Juventus legnagyobb kihívóinak tűntek. Az Atalanta 53 lőtt góljánál így is csak az Inter szerzett többet az idei bajnokságban, miközben a csapat döntőbe jutott az Olasz Kupában. 31 kapott bajnoki góljuk viszont jócskán visszaveti őket a Serie A tabelláján (4. hely). Nem segít a helyzetükön Alejandro „Papu” Gomez távozása sem, akinek súlyosan megromlott a viszonya a vezetőséggel. A veterán klublegenda így aránytalanul kevés játéklehetőséggel a háta mögött távozhatott Sevillába.

atalanta_uefa.jpeg

Kép: Atalanta, UEFA.com

Gian Piero Gasperini játékrendszere továbbra is a háromvédős rendszerre, az agresszív letámadásra és a látványos támadófutballra épül. A csapat legeredményesebbje a két kolumbiai támadó, Luis Muriel (17 gól) és Duván Zapata (13), míg a támadásépítésben a két legfontosabb láncszem a súlyos depresszió után visszatérő szlovén Josip Ilicic, illetve a jobboldali wingback, Robin Gosens. A középpályán a holland válogatott Marten de Roon és a svájci Remo Freuler az egész olasz bajnokság egyik legalulértékeltebb párosát alkotják. Idén különösen De Roon remekel: 41 sikeres szerelésével ligaelső a Serie A-ban, miközben letámadásban  és passzjátékban is a bajnokság elitjéhez tartozik. A védelem tavaly a legnagyobb hiányossága volt az Atalantának, idén azonban sokat javult a helyzet, mióta a Genoától szerződtetett argentin Cristian Romero csatlakozott a Palomino, Rafael Toloi, Djimisti hármashoz.

Amíg az Atalantáról mindenkinek a látványos támadójáték jut eszébe, a Real Madridról leginkább az unalmas mérkőzések már végeláthatatlan sorozata. Zinadine Zidane generációváltásra tett kísérlete egyelőre kudarcba fulladt: a csapatban továbbra is a veterán klasszisok a húzónevek, miközben a pótlásukra szánt játékosok mélyen elmaradnak az elvárásoktól. Raphael Varane Sergio Ramos nélkül félkarú óriásnak tűnik, Eden Hazard az utóbbi évek talán legrosszabb igazolása volt, Éder Militao érkezése pedig nem dobott sokat a csapat védekezésén.

A királyiaknak emellett a sérülésekkel is vannak problémáik: Militao, Ramos, Carvajal, Odriozola, Hazard és Rodrygo is biztosan lemarad majd az odavágóról, de Federico Valverde játéka is kérdéses. Ennek köszönhetően a nem éppen jelentős taktikai újításai miatt tisztelt Zidane a Getafe ellen kipróbálta a háromvédős felállást is, hátul a Mendy, Varane, Nacho hármassal, a széleken pedig a megsérülő Marcelóval és az ifista Marvin Parkkal. A Valencia ellen már visszatért a csapat a klasszikus 4-3-3-hoz és a világ egyik legjobb középpályás triójához (Casemiro, Modric, Kroos). A támadósorban Karim Benzema lett a Ronaldo-éra utáni csapat vezére: a bajnokságban tizenkettő, a BL-ben négy gólja van, ő a támadások alfája és omegája, a befejezések mellett labdatartásban és előkészítésben is fontos szereplő.

A Real jelenleg második a spanyol bajnokságban, ám lépéshátrányban van az Atlético mögött, a kupában a harmadosztályú Alcoyano ellen szenvedett kínos vereséget, a BL-ben pedig elképesztően hektikus teljesítményt nyújtott: oda-vissza legyőzte az olasz listavezető Intert, de kétszer is kikapott a Sahtar Donyecktől. Az Atalanta akár ki is használhatja a Ramos nélkül szárnyaszegett Madrid-védelem gyengeségeit, a Real ugyanakkor továbbra is bízhat abban, hogy rutinos klasszisai eldöntik majd a párharcot.

Borussia Mönchengladbach – Manchester City

Zsinórban 18 győzelem, tízpontos előny a világ legerősebb bajnokságának élén, veretlen BL-csoportkör, a modern futball legnagyobb hatású edzőjével a kispadon. A Manchester City papíron a Bayern München mellett az idei BL-szezon legnagyobb esélyese. Hogy mi is szól ellenük? Az, hogy ugyanezt mondhattuk róluk az utóbbi években is.

Pep Guardiola olyan futballromantikus, akinél filozofikusabban talán senki sem közelíti meg a játékot. Mindig az újdonságot, a meglepőt keresi, miközben a tökéletességet hajszolja. Mióta a Barcelonánál alapjaiban reformálta meg mindazt, amit a futballról gondoltunk és tudni véltünk, a Manchester Citynél egy átalakult környezetben is újjá tudta építeni magát. A labdabirtokláshoz társuló 2-3-5-ös felállás a középpálya belsejébe mozgó szélső védőkkel és a fellépő nyolcasokkal (a Tottenham ellen), vagy a 3-2-2-3-as formáció szélsővédőből lett irányítóval, hamis kilencessel és tükörszélsőkkel (a Chelsea ellen) jól mutatják, milyen elképesztő taktikai repertoárral rendelkezik Guardiola csapata.

pep_guardiola_michael_regan_getty_images.jpg

Kép: Pep Guardiola, Michael Regan/Getty Images

A Cityben ráadásul lassan játékra kész a hónapok óta sérült Sergio Agüero, így a csapat fontosabb hiányzók nélkül vághat neki a BL-menetelésnek. A támadásépítésben Kevin de Bruyne mellett idén Ilkay Gündogan is remekel, a fiatal Phil Foden lassan alapember lesz Guardiolánál, Bernardo Silva szinte mindenhol bevethető, Joao Cancelo pedig talán a legsokoldalúbb jobbhátvéd jelenleg a világon. A védelem Ruben Dias érkezésével csak erősödött, John Stones is megtalálta remek formáját, a támadósorban pedig Raheem Sterling, Riyad Mahrez, Ferran Torres és Gabriel Jesus is bevetésre vár.

Az ellenfél korántsem rendelkezik ilyen játékoskerettel, ám a bajnokságot bukdácsolva kezdő Mönchengladbach így is magabiztosan jutott tovább a BL legnehezebb csoportjából. A németek húzóembereit a középpályán találjuk, ahol Lars Stindl és Christoph Kramer sem futnak rossz szezont. A Bensebaini, Elvedi, Ginter, Laimer védőnégyes a kapus Yann Sommerrel kiegészülve tavaly a Bundesliga egyik legjobb sorának tűnt, idén azonban némileg visszaesett a teljesítményük. Támadásban Alessane Pléa fut kivételes BL-szezont (5 gól, 3 gólpassz), 4-2-3-1-es felállásban Embolo válthatja a középcsatár posztján. Marcus Thuram és Jonas Hofmann szintén többre lehetnek képesek, mint amit eddig a bajnokságban mutattak. Marco Rose ugyanakkor kivételes taktikus, ősszel pedig nem sokon múlt, hogy a Real Madridot is két vállra fektesse.

Furcsán hangzik, de a legnagyobb veszélyt a Manchester City győzelmére nem Rose, hanem maga Guardiola jelenti. A spanyol mester tavaly a Lyon ellen iskolapéldáját mutatta annak, miért is ül rajta átok, mióta elhagyta Barcelonát. Az odavágón annyira az ellenfél tökéletes semlegesítésére fókuszált, hogy csapata játékrendszere teljesen idegennek hatott, a franciák pedig remekül használták ki az ebből fakadó bizonytalanságot.

Kérdés, hogy Guardiola tökéletesség iránti megszállottsága elhozhatja-e a várva várt BL-győzelmet Manchesterbe, vagy belső késztetése egy újabb – és talán végzetes – kudarcba sodorja majd.

A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez Tovább
Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája

Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája

bl_uefa_com.jpeg

Kéthónapos szünet után az egyenes kieséses szakasszal folytatódik a nemzetközi klubfutball elsőszámú sorozata. Az első négy mérkőzés rögtön számos különlegességet tartogat a három magyarral érkező Lipcsétől a régi önmagát kereső Juventuson át a legendás “La Remontada” visszavágójáig - mi pedig összegyűjtöttük, mire is érdemes figyelnetek az első találkozókon.

Írta: Gajdics Bálint, Rada Bálint, borítókép: UEFA.com

Barcelona – Paris Saint-Germain

Bár 3. helyen áll a spanyol bajnokságban, a Barcelona továbbra is egy süllyedő hajó látszatát kelti. A csődközelbe került óriásklub José Maria Bartomeu lemondása után jelenleg ideiglenes elnökkel és vezetéssel igyekszik átvészelni a vírushelyzet miatt amúgy is megterhelő időszakot, a pályán nyújtott teljesítményük pedig továbbra is hagy kívánnivalót maga után.

Öt veretlen mérkőzést követően a Spanyol Kupa elődöntőjében a Sevillától kapott ki a Barca (0-2), és bár az Alaves ellen sikerült a javítás (5-1), korábban a Granada (0-2 után hosszabbításban 5-3), illetve a Betis (3-2) ellen is rezgett a léc. Ronald Koeman helyzetén a hiányzók sem segítenek: kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdött a napokban Piqué, Araujo, Dest, Sergi Roberto, Pjanic, Coutinho, Braithwaite és Ansu Fati is. Mindez azt jelenti, hogy a Barcelona védelméből mindössze öt játékos bevethető, a B csapatból berobbanó Óscar Minguezával együtt. Koeman az utóbbi mérkőzéseken az általa favorizált 4-2-3-1 helyett visszatért a Barcelonára évtizedek óta jellemző 4-3-3-hoz, melyben a középpályán Busquets mellett az elképesztően tehetséges Pedri, illetve a szinte minden poszton megforduló Frenkie de Jong kaphat szerepet.

la_remontada_goal_com_getty_images.jpg

Kép: Sergi Roberto a La Remontada ünneplése során, goal.com, Getty Images

A támadójáték még mindig a Barcelona legnagyobb fegyvere: a spanyol bajnokság legtöbb lőtt gólja (49) és legmagasabb xG-je (47,7) is hozzájuk kötődik. A Messi-függőség jelei ugyanakkor továbbra sem tűntek el. Az argentin 2. a góllövőlistán (15 gól), magasan övé a legjobb xG-mutató (12,8), a legtöbb lövés (109) és a legtöbb sikeres csel (85), ugyanakkor a legtöbb várható gólpassz (6,1) és progresszív passz (170) is – vagyis akár előkészítésben, akár a befejezéseknél tehermentesíteni kellene. Griezmann időnként megcsillantja a benne rejlő potenciált, ám továbbra is tudása alatt játszik, Trincao halovány teljesítménye pedig Dembelét juttathatja kezdő pozícióba.

A PSG sem remekel: a francia óriásklub csak a 2. helyen áll a bajnokságban a Lille mögött – ugyanakkor a Barcával ellentétben első lett saját BL-csoportjában. A legnagyobb változást az edzőváltás jelenti: Tomas Tuchel munkáját karácsonykor megköszönték, helyét pedig a Tottenham BL-döntős trénere, Mauricio Pochettino vette át. Az argentin szakember vezetésével a párizsiak egy döntetlen és egy vereség mellett már hét győzelemmel állnak.

 Pochettino elsődlegesen a 4-3-3-as, illetve a 4-2-3-1-es felállást használja a párizsiaknál. A hátsó sort a Florenzi, Marquinhos, Kimpembe, Kurzawa négyes alkothatja majd, azonban ha Pochettino óvatos, Marquinhost egy sorral feljebb is játszathatja, Kehrer vagy Diallót helyezve a védelem tengelyébe. A középpályán Idrissa Gueye a mindenes, két hatossal Danilo Pereira játszhat mellette, míg egy háromfős középpályán Paredes és a kisebb sérülésből visszatérő Verratti tűnnek a befutóknak.

A PSG legnagyobb hiányzója a Caen elleni francia kupameccsen megsérülő Neymar lesz, aki 2016-ban a “La Remontada” során még a másik oldalon volt részese minden idők talán legnagyobb fordításának: akkor a párizsi 0-4 után a meccs legjobbjaként vezette 6-1-es barcelonai győzelemre a katalánokat. 

Szintén kérdéses Ángel di María játéka. Különösen nagy felelősség hárulhat így Mbappéra: a francia 16 góllal vezeti a bajnokság góllövőlistáját, emellett már 6 gólpassza is van. A csatár posztján szinte biztosan Icardi kezd majd (bár Moise Kean kiváló formát mutatott a BL-csoportkörben), di María esetleges hiányában pedig Sarabia kezdhet.

A két óriásklub egyaránt örvendett már jobb formának. A kiélezettnek ígérkező találkozókon vélhetően a támadójáték fog dominálni mind a tavalyi döntős, mind az ötszörös győztes részéről. Neymar hiánya az egyetlen, ami megmentheti a foghíjas Barca-védelmet, a párizsiak pedig épp emiatt nem egyértelmű favoritok. 

RB Leipzig – Liverpool

A Lipcse azok után, hogy a BL egyik legkiegyenlítettebb csoportjában csak egymás elleni idegenbeli gólok miatt szorult a PSG mögé (és megelőzte a Manchester Unitedet), a télen Szoboszlai Dominikkal erősítve a 2. helyig kúszott a Bundesliga tabelláján.

A három magyart is foglalkoztató csapatban Szoboszlai debütálására sérülés miatt vélhetően továbbra is várni kell, Gulácsi Péter és Willi Orban azonban nem csak ott lehetnek a pályán, de meghatározó szerepet is tölthetnek be Julian Nagelsmann csapatában. 

szoboszlai_rb_leipzig.jpg

Kép: Szoboszlai Dominik, forrás: RB Leipzig

A Lipcse az elmúlt mérkőzéseken háromvédős rendszerrel próbálkozott, melyben az idei szezonban berobbanó Angelino, illetve Tyler Adams vagy Mukiele játszottak szárnyvédőt. Különösen a spanyol kulcsfontosságú a Lipcse támadójátékában, mely Werner távozása után továbbra is erősen hiányosnak hat. Angelino minden sorozatot figyelembe véve 8 góljával 2. a házi góllövőlistán, 9 asszisztja pedig a legtöbb klubon belül. Elől Nkunku és Dani Olmo tekinthetők még alapembernek, a norvég Sörloth ugyanakkor eddig a szezon talán legrosszabb igazolásának bizonyult. A középpályán és a védelemben már jobb a helyzet (a Lipcse 18 kapott gólja a legkevesebb a Bundesligában), a mostaninál pedig nem találkozhatnának jobb időpontban a Liverpoollal.

A vörösöknél ugyanis a BL-győzelem és a bajnoki cím után idén minden elromlott, ami elromolhatott. Ha a barcelonai Camp Nou-t egy süllyedő hajóhoz hasonlítottuk, akkor az Anfield Road ezekben a percekben leginkább egy kórházi osztályra hasonlít. A klub 3 legfontosabb középhátvédje egyaránt sérült: Virgil van Dijk gyakorlatilag az egész szezonra kidőlt, Matip és Gomez mellett pedig az alternatívaként használt Fabinho sem teljesen egészséges. A Manchester City ellen így is ő kezdett Henderson mellett, az ő hiányukat viszont a középpálya érzi meg. Nem véletlen, hogy a Liverpool a legutóbbi nyolc mérkőzéséből mindössze kettőt tudott megnyerni, miközben a bajnokságban a 4. helyig csúszott vissza. A helyzet annyira drasztikus, hogy a ’Pool Oznan Kabak és Ben Davies személyében két belső védőt is igazolt a télen.

Bár Naby Keita és a BL-ben remeklő Diego Jota is hiányozni fognak, a Vörösök kerete továbbra is jóval erősebbnek tűnik a Leipzigénél. A védelemben szerzett hátrányt a támadósorban elképesztő tűzerő kompenzálja a Mané, Salah, Firmino hármas személyében, Alexander-Arnold és Robertson pedig továbbra is a világ egyik legjobb szélsővédőpárosát alkotják. A középpályán a tavaly még a Bayernnel BL-győztes Thiago Alcantara, illetve a holland Georginio Wijnaldum lehetnek kulcsemberek.

Jürgen Klopp és Julian Nagelsmann személyében a német edzőiskola két elit képviselője küzdhet meg egymással a legjobb nyolcba kerülésért. Bár Klopp továbbra is a legmagasabb szintet képviseli, a fiatal laptopedzők legnagyobb ígéretének tartott Nagelsmann előtt most kiváló esély nyílik arra, hogy megközelítse – vagy akár megismételje – tavalyi elődöntős bravúrját. Az odavágót a vírushelyzet miatt Budapesten, a Puskás Arénában rendezik.

Sevilla – Dortmund

A spanyol bajnokság negyedik helyét elfoglaló Sevilla kiváló formában várhatja a Bajnokok Ligája tavaszi szezonkezdetét: az elmúlt nyolc mérkőzésén győzedelmeskedni tudott Joan Lopetegui csapata, miközben tizenhét találatot szerzett és mindössze egyet kapott, ráadásul a legutóbbi 19 találkozójából mindössze egyszer (a listavezető Atlético ellen) szenvedett vereséget.

sancho_haaland_reus_lukas_schulze_getty_images.jpeg

Kép: Jadon Sancho, Erling Haaland és Marco Reus, forrás: Lukas Schultze, Getty Images

A nagy formát produkáló Sevilla magabiztos játékkal tudott nyerni a kisebb csapatok ellen és a Spanyol Kupában is szépen menetelnek előre, az elődöntőben az egyik legnagyobb riválist, a Barcelonát győzték le 2-0 arányban. Youssef En-Nesyri eddig 13 találatig jutott a bajnokságban - ezzel Suarez és Messi mögött harmadik a góllövőlistán. A téli átigazolási szezon egyik legnagyobb szerzeménye egyértelműen az Atalanta csapatából szerződtetett Alejandro Papu Gomez, akinek az első hivatalos La Liga-meccsén már sikerült betalálnia úgy, hogy összesen 34 percet töltött a pályán. Miután Bergamoban elmérgesedett a viszony Gomez és a vezetőedző között, a sevillai átigazolása felszabadult játékot hozott az argentin számára.

A támadó felfogásban focizó Sevilla első harmada a már fent említett El-Nesyri és Gomez mellett Luuk De Jonggal kiegészülve veszélyes alakulatot alkot. A Getafe elleni mérkőzésen bokasérülést szenvedő, szintén argentin Ocampos játékára nagy valószínűséggel számíthatnak szerdán, ettől függetlenül a góllövés nem lehet akadály. Ami a kiszolgálást illeti, a kicsit visszavontabban játszatott Suso, a Barcelonából a nyár folyamán visszatérő Ivan Rakitic és az örökifjú Jesus Navas gondoskodnak a labdák középpályán történő elosztásáról: nekik köszönhetően a Sevilla meccsenként átlagosan 12,2-ször lő kapura, míg ez a szám a BL-ben 16,3. Ki kell emelni a kapusteljesítményt is. Yassine Bounou eddig ebben a szezonban 19 bajnoki meccsen pályára lépve 9 alkalommal nem kapott gólt.

A sevillai kapusteljesítmény miatt is fájhat a dortmundi szurkolók feje a hullámzó teljesítmény mellett. Még december közepén egy Stuttgart elleni, 5-1-es vereség után menesztették a csapat vezetőedzőjét, Lucien Favre-t és helyét ideiglenesen a csapat másodedzője, Edin Terzic vette át. Az edzőkérdés régóta fennálló problémája továbbra is meglátszik csapaton. A Ruhr-vidékiek az elmúlt hat bajnokiból csak egyet tudtak megnyerni, így teljesen jogosan csúsztak le a Bundesliga-tabella hatodik helyére. Az sem javítja a helyzetüket, hogy a közvetlen riválisoktól kaptak ki.

Természetesen nem szabad leírni őket, hiszen a Haaland-varázslat még mindig tart. A norvég csatár a bajnokságban eddig 15, míg a Bajnokok Ligája idei kiírásában 6 gólig jutott, ezzel 4-es holtversenyben (Morata, Rashford, Neymar) vezeti a BL góllövőlistáját. Ahogy a Sevillánál, úgy itt is elmondható, hogy Haaland, mint egy szem csatár nem sokat ér megfelelő középpálya nélkül. Esetükben leginkább a pálya baloldaláról érkezik a támogatás, hiszen a balszélső Jadon Sancho és a balhátvéd Raphael Guerreiro összesen minden sorozatot vizsgálva 15 gólpasszt osztott ki. A rengeteg sérült ellenére is stabilnak tűnik a középpálya - a fő probléma inkább a védekezés minősége. Witsel mellett a jelenleg sérült Thomas Meunier és a kapus Bürki formája is ingadozó. Valószínűleg a Sevilla ellen is kénytelen lesz a cserekapusával felállni a Dortmund, és már azt is lehet hallani, hogy a nyáron készek lennének nagyobb összeget kifizetni Gulácsi Péter játékjogáért is.

A meccs legnagyobb kérdése, hogy képes lesz-e megállítani a spanyol lendületet az átmeneti állapotra berendezkedő Dortmund, vagy teljesen elengedik majd a BL-t, és a bajnokságra koncentrálnak.

Porto – Juventus

A Porto csapata meggyőző teljesítményt nyújtott az őszi csoportmeccsek során:, bár az első fordulóban kikaptak a Manchester Citytől, az azt követő öt meccsen nem szenvedtek vereséget, és négyet is kapott gól nélkül hoztak le, ezzel a City mögött 13 ponttal és meggyőző védekezéssel a C csoport második helyét szerezték meg.

 Sérgio Conceição, a „sárkányok” vezetőedzője a nála megszokott 4-3-3-as formációban küldte fel az utóbbi időben is csapatát. Ennek a rendszernek és a csapatnak is a középpálya a legnagyobb erőssége. A Matheus Uribe, Sérgio Oliveira és Otávio alkotta trió a védekezésben is rengeteget hozzáad a csapathoz, a csoportkörben  összesen három gólt kaptak és ezt a teljesítményt csak a csoportrivális City és a Chelsea tudta felülmúlni. A góllövés sem okoz akadályt a luzitánoknak, a portugál bajnokságban a második helyet foglalják el és a mezőnyből ők lőtték a legtöbb gólt, szám szerint 43-at. Oliveira mellett Mehdi Taremi is kilenc találattal áll a bajnokságban. Az iráni nagy formában van, az elmúlt hét tétmeccsén ötször is gólt tudott szerezni.

ronaldo_getty.jpg

Kép: Ronaldo, forrás: goal.com; Getty Images

A Juventus helyzete már nem olyan fényes hazája bajnokságában, mint azt megszokhattuk, de már látszik a fény az alagút végén. A Coppa Italia elődöntőjében két nyögvenyelős, fárasztó találkozón tudták maguk alá gyűrni az Intert. Ez köszönhető volt az Inter-csatárok formán kívüli teljesítményének, és annak, hogy Ronaldo egyedül eldöntötte a találkozót az odavágón. A torinói védelem is kezd újra összeállni, a legutóbbi hét meccsükön hat alkalommal kapott gól nélkül fejezték be a találkozót. A kupában felálló, tartalékosabbnak mondható védősorban is olyan nevekkel találkozhatunk, mint a holland csodagyerek De Ligt, vagy Demiral, akik az utóbbi időben a bajnokságban kevesebb szerephez jutnak.

A bajnokságban a szokásosnál nehezebb a helyzete Pirlo csapatának, ugyanis a két milánói csapat is esélyes a végső győzelemre. A torinóiak viszont készek elengedni a bajnokságot, ha sok év várakozás és építkezés után a szezon végén ők emelhetik magasba a BL-trófeát. Erre minden esélyük megvan, hiszen a Porto nem megugorhatatlan akadály, és Cristiano Ronaldo, akár egy jó bor, a korral csak nemesebbé válik. Az olasz bajnokságban Ronaldo 16 góllal vezeti a góllövőlistát, míg furcsa módon a Bajnokok Ligája góllövőlistáját is egy Juventus játékos vezeti, nevezetesen Alvaro Morata. Egyértelműen jót tesz neki, hogy nem rajta van a teljes felelősség azokon a meccseken, amikor Ronaldóval egyszerre lép pályára, és így felszabadultabban is tud focizni. A nagy kérdés Dybala lehet, aki a bajnokságban látványosan mellőzve van.

A BL csoportkörében egy alkalommal az FTC-nek is sikerült megszorongatni a Juventust, de végül a Barcelona elleni, idegenbeli vereségen kívül öt győzelemmel és jobb egymás elleni eredménnyel csoportelsők lettek.

A Pirlo kezei alatt újjáépülő Juventus célja idén is a végső győzelem - ennek első állomása lehet egy, a portugálok elleni magabiztos továbbjutás.

Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája Tovább
11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

moukoko_getty_images.jpg

A 15 éves csodagyerektől a két méteres szenegáli óriásig számos olyan különleges játékos szerepel idén a Bajnokok Ligájában, akikről – egyelőre – kevés szó esik. Következzék közülük tizenegy, akik indokolatlanul alulértékeltek, vagy esetenként borzalmasan fiatalok, ám a jövőben a reflektorfénybe léphetnek.

2020.11.07. Írta: Rada Bálint, borítókép: Getty Images

Alfred Gomis

Poszt: kapus

Nemzetiség: szenegáli

Klub: Rennes

Életkor: 27 év

Ha Rennes és kapusposzt, akkor Edouard Mendy - a szenegáli hálóőr, aki nem hétköznapi története és Chelsea-be igazolása miatt a futballsajtó egyik meghatározó szereplője volt. Kevés szó esett ugyanakkor a pótlásáról, aki szintén az afrikai országból érkezik, szintén nem a legfiatalabb korosztály képviselője, ugyanakkor egyelőre kiválóan pótolja honfitársát. Gomis Olaszországban, a Torino akadémiáján nevelkedett, majd többször is kölcsönadták helyi másodosztályú kluboknak, míg végül 2017-ben az elsőosztályú SPAL-nak – itt végleg szerződtették, sőt, a 2018-as világbajnokságon is részt vehetett. A 2019-20-as csonka szezont már a francia Dijon kapujában töltötte, ahol a nyáron az Arsenalba igazoló izlandival, Rúnar Alex Rúnarssonnal harcolt a játékpercekért. Gomis tavaly 18 bajnokin volt kezdő, melyeken összesen 20 gólt kapott a liga egyik legrosszabbul védekező csapatában. Ennél sokatmondóbb, hogy a teljes francia bajnokságban Gomis védekezett a legjobban a beadások ellen, miközben kevesebb gólt kapott, mint azt a kapujára tartó lövések minősége indokolta volna. (A statisztika megszállottjainak: +3,5-ös post-shot xG-kapott gól mutatóval zárt, amivel olyan hálóőröket előzött meg, mint Mandanda [+2,8], Anthony Lopes [+2], Mendy [+1,7], Areola [-0,2] vagy Keylor Navas [-1,7]). Idén ő mutatta be a negyediklegtöbb védést a francia bajnokságban (27), a legtöbbet a 16-oson belülről (22), miközben magasságát kihasználva továbbra is kiváló a beadások ellen, méretéhez képest ugyanakkor meglepően agilis. Ha így folytatja, a Rennes jövőre egy újabb afrikai klasszis kapussal ajándékozhatja meg az európai topfutballt.

Sergiño Dest

Poszt: jobbhátvéd

Nemzetiség: amerikai

Klub: FC Barcelona

Életkor: 20 év

A Cruyff-féle ranglétrán lépett egyet felfelé idén az amerikai szélső védő: a Barcelona 21 millió eurót fizetett érte az Ajaxnak. Viszonylag kevés szó esett róla az átigazolási időszakban, annak ellenére, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő Barcelona egyetlen érkezője volt a katasztrofális 8-2-es Bayern-meccset követően. Dest támadásban és védekezésben is kiválóan használható, technikailag képzett, gyors, remek az összjátékban, ráadásul jobblábas létére ballal sem ügyetlen, így balhátvédként is bevethető. Az egyetlen kérdés a mentalitásával kapcsolatban merülhet fel: ahogy a Barca több korábbi igazolása, Dest sem a példás magaviseletéről, taktikai érettségéről és az alázatos edzésmunkájáról híres. Ha a katalánoknak sikerül megzabolázni, hosszú évekre jelenthet megoldást egy olyan poszton, amely Dani Alves távozása óta a csapat Achilles-sarka.

kurt_zouma_eurosport_1.jpg

Kép: Eurosport

Kurt Zouma

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: angol

Klub: Chelsea

Életkor: 26 év

Miután a Chelsea-t két átigazolási időszakról is kitiltotta a FIFA, a klub idén pótolta a bevásárlást. Frank Lampard ennek megfelelően még csak keresi a legjobb felállását, a védelem azonban úgy tűnik, összeállt. Edouard Mendy, Ben Chilwell és Thiago Silva érkezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Chelsea az utóbbi 6 mérkőzésén gólt sem kapott, ám a sikerek egyik kulcsszereplője az a Zouma, akiről méltatlanul kevés szó esik. A francia 2014 óta a Chelsea játékosa, Mourinho alatt kezdte bejátszani magát a csapatba, ám egy súlyos sérülés, majd a többszöri edzőváltás úgy tűnt, visszaveti fejlődését. Egy Stoke-os és egy Evertonos kölcsönszezon után tavaly mégis berobbant a kezdőbe. Idén kilenc meccsen játszott a bajnokságban és a BL-ben, melyeken a Chelsea összesen 3 gólt kapott, Zouma pedig pont ugyanennyit szerzett. Elképesztő fizikai erővel rendelkezik, remekül fejel, párharcait óriási arányban nyeri, ráadásul méretéhez képest meglepően gyors, ezzel kiegészítve a 36 éves Thiago Silva talán egyetlen hiányosságát. Hatalmas teherbírású játékos, aki rengeteg energiát fektet az edzésmunkába – hosszútávon a Chelsea védelmének egyértelmű vezére lehet. 

Diego Carlos

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: brazil

Klub: Sevilla

Életkor: 27 év

A spanyol bajnokság egyik legalulértékeltebb védője Diego Carlos. A brazil játékos a Nantes-ból érkezett Sevillába, ám még klubbon belül is inkább védőtársa, Jules Koundé került reflektorfénybe. Az andalúz csapat tavaly a harmadik legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, amiben Carlos oroszlánrészt vállalt: a liga élmezőnyében zárt blokkolt lövések és tisztázások tekintetében is, mindezt egy domináns csapatban, ahol a védők száma gyakran nem adja vissza pontosan, mennyire is játszanak jól. Carlos kiválóan passzol, gyorsan reagál a körülötte történő eseményekre, a végsebessége sem lassú, erényeire pedig végre a brazil válogatott is felfigyelt: Uruguay és Venezuela ellen már ott lesz a világbajnoki selejtezős keretben.

Eduardo Camavinga

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: francia

Klub: Rennes

Életkor: 17 év

A franciák legújabb csodagyereke – akiért már a Real Madrid is bejelentkezett – elképesztő szezonon van túl. Az angolai felmenőkkel rendelkező középpályás mindössze 16 éves és 4 hónapos volt, amikor bemutatkozhatott a francia elsőosztályban – a Stade Rennais történetének legfiatalabbjaként. Augusztusban már a francia válogatottba is meghívót kapott, majd Ukrajna ellen a Les Bleus legfiatalabb gólszerzője lett a második világháború óta. A mérkőzés néhány statisztikája kiválóan rámutat legfőbb erősségeire: 27 perc alatt 26 labdát játszott meg 100%-os passzpontossággal, 9 átadása a támadóharmadban pedig mind embert talált. Camavinga korához képest kimagasló játékintelligenciával rendelkezik, pontosan passzol, jól kezeli a labdát, rengeteget fut és szerel, ráadásul a labdaszerzések sem állnak tőle távol. A Rennes-ben abszolút alapembernek számít, a védelem előtt, box-to-box középpályásként vagy irányítóként is bevethető. Sokat fogunk még hallani róla.

laimer_kicker.jpg

Kép: Kicker

Konrad Laimer

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: osztrák

Klub: RB Leipzig

Életkor: 23 év

Az egyik legnagyobb munkabírású játékos Európában, egészen elképesztő állóképességgel. Laimer 2017-ben szerződött Salzburgból a Red Bull nagyobbik csapatához, a német élvonalba akkor feljutó Leipzighez. Tavaly ő volt a Bundesliga legtöbbet szerelő játékosa, a pálya középső- és támadóharmadában viszont egész Európában ő próbálkozott a legtöbb szereléssel, ráadásul sikeres presszingben (vagyis az ellenfél nyomás alá helyezésében) is csak Marc Cuccurella volt nála jobb a kontinensen. Leimer a pálya közepén érzi a legjobban magát, ám Nagelsman közvetlenül a védelem előtt, illetve a pálya jobb oldalán is előszeretettel alkalmazza – utóbbi gyakran akkor fordul elő, mikor a lipcseiek védekezésből támadásba váltanak. Kevés szó esik róla, de személyében a Leipzig megtalálta a maga N’Golo Kantéját.

llorente_jose_breton_nurphoto_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Marcos Llorente

Poszt: visszavont támadó/középpályás

Nemzetiség: spanyol

Klub: Atlético Madrid

Életkor: 25 év

A spanyol futball svájci bicskája, vagy másképp fogalmazva: az Atlético Madrid Joshua Kimmichje. Madrid másik felén, a Realban kezdte profi pályafutását, ám előbb az Aláveshez került kölcsönbe, majd a Matracosokhoz szerződött. A spanyol U19-es válogatottban még középcsatárként szerepelt, az U21-ben már belső középpályásként, az Atléticóban pedig Simeone afféle visszavont csatárként is elkezdte alkalmazni a feltörekvő szupertehetség, Joao Félix oldalán. Llorrente a pálya bármely pontján bevethető (idén az említettek mellett a jobbszélen is játszott már), technikai képzettsége mindig is kiemelkedő volt, Madrid piros-fehér oldalán pedig a fizikai erőnléte rengeteget fejlődött. Tavasszal az ő két gólja döntött a Bajnokok Ligájában a Liverpool ellen, 2020-ban pedig összesen nyolc gólt és hat gólpasszt jegyzett. Diego Simeone generációváltása úgy tűnik révbe ér, hiszen Félix ihletett formában játszik, a Barcelonából érkező Suárez átlagosan 75 percenként gólt szerez, a csapat pedig a legkevesebb vesztett ponttal rendelkezik a La Ligában.

Mohammed Kudus

Poszt: támadó középpályás

Nemzetiség: ghánai

Klub: Ajax

Életkor: 20 év

Ajax-játékosokkal a teljes listát fel lehetne tölteni, hiszen a BL-elődöntősök mellett idén olyan ismeretlen fiatalok is berobbantak a holland élvonalba, mint Ryan Gravenberch, Perr Schuurs, Lisandro Martinez, vagy a már BL-ben is gólt szerző brazil szupertehetség, Antony. Talán a legkisebb rivaldafényt Mohammed Kudus kapta eddig, akit a dán futball követőin túl nem sokan ismerhettek korábban. A ghánai középpályás az utánpótlásáról híres Nordsjaellandban 11 gólt szerzett tavaly, miközben a ghánai válogatottban is bemutatkozhatott, sőt gólt is szerzett a Dél-Afrika elleni találkozón. Az Ajax nyáron 9 millió eurót fizetett érte, Kudus pedig 3 meccsen 1 góllal és 3 gólpasszal hálálta meg a bizalmat. A Right to Dream korábbi akadémistája leginkább a csatárok mögött érzi jól magát, ahol kiváló cselezőkészsége és sebessége mellett irányítói tehetségét is megcsillogtatta már. Sajnos a Bajnokok Ligájában súlyosan megsérült a Liverpool ellen, így az első nemzetközi kupagóljára még biztosan várni kell.

Diogo Jota

Poszt: szélső

Nemzetiség: portugál

Klub: Liverpool

Életkor: 23 év

Talán ő a legnagyobb név a listán, köszönhetően a nyári Wolverhamptonból Liverpoolba való szerződésének, ám az idei teljesítménye minden elképzelést felülmúlt. Négy találattal vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját (mindössze 175 perc alatt), ő a legveszélyesebb az ellenfelek kapujára (meccsenként 1,40 non-penalty xG, vagyis várható gól tizenegyesek nélkül), ráadásul a kialakított helyzetekkel összesített listán is első helyen szerepel (meccsenként 1,61 xG+xA, vagyis várható gól és gólpassz büntetők nélkül). A Premier League-ben nagyon hasonló számokat hoz: a Mané-Firmino-Salah hármas mögött alig több, mint 200 percet játszott idén, ám ezalatt 3 gólt szerzett, miközben meccsenként 3 helyzetet alakított ki. Bár a Wolvesban leginkább a balszélen számítottak rá, Jürgen Klopp eddig inkább Firmino váltótársaként használta a hamis kilences pozíciójában – a brazilnak nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja tartani helyét a kezdőben. 

Patson Daka

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: zambiai

Klub: Red Bull Salzburg

Életkor: 22 év

A kisebbik Red Bull csapat kapcsán nem csak a magyar, de a nemzetközi sajtó is Szoboszlai Dominik nevétől hangos. Itthon ugyanakkor kevésbé csenghet ismerősen Patson Daka neve, aki a Dormundba szerződő Erling Haalandtól örökölte meg a középcsatár posztját. Az osztrák Bundesligában tavaly 36 meccsen 24 gól, idén 5 meccsen 6 gól a mérlege a zambiai támadónak, akit több európai top klubbal is szóba hoztak már az Arsenaltól a Leverkusenig. Az Atlético Madrid elleni BL csoportmeccsen sajnos megsérült, ám így sem lehet kérdéses, hogy hamarosan egy topbajnokságban láthatjuk majd a villámgyors, a kapura bárhonnan veszélyes, a széleken is bevethető támadót.

moukoko_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Youssoufa Moukoko

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: német

Klub: Borussia Dortmund

Életkor: 15 év

A Borrusia Dortmundnál nem panaszkodhatnak a tehetségek hiányára: Jadon Sancho (20 éves) és Erling Haaland (20) lassan, de biztosan a klasszis kategóriába érnek, az amerikai Giovanni Reyna (17) és az angol Jude Bellingham (17) pedig még tőlük is fiatalabbak, ám már most hasonló ígéretként tartják számon őket. Van azonban még egy (már nem is annyira) titkos gyöngyszeme a Dortmundnak: a legfiatalabb játékos a BL 32 csapatos mezőnyében. Ő Youssoufa Moukoko. A kameruni felmenőkkel rendelkező német középcsatár azzal került a címlapokra, hogy a Dortmund U17-es és U19-es csapataiban 87 meccsen 137 gólt szerzett. Idén az U19-es német bajnokságban 3 meccsen 10 gól a mérlege – a magánál 4 évvel idősebb játékosok ellen. Nem csoda, hogy a sárga-feketék szurkolói izgatottak lettek, mikor meghallották, hogy a „csodagyerek” bekerült a Dortmund Bajnokok Ligája keretébe. Ez azért is meglepő, mert az UEFA szabályainak értelmében november 20-ig, a 16. születésnapjáig nem léphet pályára a sorozatban, vagyis csak a csoportkör 3. fordulója után csatlakozhat tevékenyen Lucien Favre együtteséhez. Akarva-akaratlanul is felvetődik az összehasonlítás Freddy Adu-val, akit nemes egyszerűséggel az „új Pelének” kiáltottak ki, mikor 14 évesen a felnőtt amerikai bajnokság legjobban kereső játékosa lett. Ő nem tudta kezelni a rá nehezedő nyomást, jelenleg a svéd harmadosztályú Österlen játékosa. Reméljük, Moukoko karrierje másképp alakul…

Felhasznált források: The Athletic, BBC Sport, Marca, transfermarkt.de

Statisztikák: fbref.com

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából Tovább
Valahol Európában – a Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (I.)

Valahol Európában – a Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (I.)

17267881892_7234410872_b.jpg

25 év. Ennyit kellett várnia a Ferencváros szurkolóinak arra, hogy ismét a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen a zöld-fehér csapat. 11 éve nem járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, így a kérdések sora szinte végtelen. Kétrészes cikksorozatunkban először az FTC ellenfeleit vesszük sorra, illetve azt, hogy mit is várhatunk tőlük az idei szezonban.

Írta: Rada Bálint. borítókép: Katona Marcell, flickr

Spirito

A Juventusnál ha nem is teljes megújulásról, de erőteljes irányváltásról kell beszélnünk. Bár a zebrák zsinórban kilencedszer (!) is megnyerték az olasz bajnokságot, a mutatott játék és a Lyon elleni kínos BL-fiaskó után menesztették Maurizio Sarri vezetőedzőt, hogy Andrea Pirlót ültessék a helyére. Pirlo korának meghatározó klasszis irányítója volt, a keret több tagja is játszott mellette vagy ellene, az öltözőben így komoly tiszteletnek örvend. Ugyanakkor – a profi labdarúgás világában szinte példa nélküli módon – vezetőedzői tapasztalat nélkül nevezték ki a klub élére. Sőt: Pirlo első edzői megbízását július 30-án kapta, amikor a Juve U23-as csapatát bízták rá. Mindössze 9 nappal később már az első csapatnál írhatott alá 2 éves szerződést, miközben a profi edzősködéshez szükséges Pro License-t csak szeptember 16-án szerezte meg.

A villámkarrier ellenére azért több szempontból sem tűnik veszett ügynek a korábbi világbajnok kinevezése. Pirlo mindig is kiemelkedő játékintelligenciával rendelkezett, elmondása szerint edzői pályáján olyan ikonok voltak rá a legnagyobb hatással, mint Johan Cruyff, Pep Guardiola, Luis van Gaal, vagy korábbi mesterei, Carlo Ancelotti és Antonio Conte.

ronaldo_pirlo_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Mivel Pirlo rendszerében a játékosok szerepköre a fontos, nem pedig a pozíciójuk, így már a Juventus felállását sem könnyű felvázolni: sem a 3-5-2, sem a 3-4-1-2 nem fedi teljesen a valóságot. Támadásban a Juventus 3 védőt hagy hátul (az eddigi mérkőzéseken Danilót, Bonuccit és Chiellinit), védekezésben ugyanakkor 4 védőre váltanak: Danilo kihúzódik a jobbhátvéd helyére, míg Cuadrado a bal oldalt fedezi. 

A középpályán két játékos inkább a labdaszerzésért és a labdakihozatalokért, egy pedig a kreatív támadójátékért felel: Rabiot, McKennie és Ramsey hármasa a Sampdoria ellen kifejezetten jól mutatott, a Roma ellen már kevésbé. A két szélen Pirlo tükörszélsőkkel igyekszik lövőhelyzeteket kialakítani: Kulusevski kétlábasként ebben kiemelten jó, de a Sampdoria ellen visszalépő támadóként is remekül szerepelt. A mindössze 20 éves svéd újonc hamar beilleszkedett új klubjába, a következő években meghatározó játékos lehet. Legelöl Cristiano Ronaldo nem szorul különösebb bemutatásra: elképesztő, ahogy 35 évesen is a legmagasabb szinten képes extraklasszis teljesítményre. 

A Juventus egyik legnagyobb erőssége mindezek mellett a keret mélysége: de Ligt felépülése esetén remek passzkészsége miatt meghatározó lehet a védelemben, ahol Demiral is játékra kész; a középpályán labdatartás esetén Arthur, mélységi szerepkörben Bentancur vár bevetésre; elől pedig Paulo Dybala, Douglas Costa és Álvaro Morata is hadra fogható.

Ugyanakkor a Roma elleni mérkőzésen a csapat hiányosságai is kiütköztek: Chiellini és Bonucci lassúak, emiatt túl mélyen helyezkedtek ahhoz, hogy a McKennie-Rabiot párossal hatékonyan oldják meg a labdakihozatalokat, Cuadrado a legritkább esetben tudott visszazárni védekezni (ezzel különösen nehéz helyzetbe hozva az egyébként sem védekezéséről híres Danilót), a presszing sem kifejezetten működött, Dybala pedig túl értékes játékosnak tűnik ahhoz, hogy hosszú távon a kispadra szoruljon.

A Juventus vezetősége évek óta igyekszik felépíteni „az olasz Real Madridot” – az új stadion, az új címer vagy Cristiano Ronaldo leigazolása is az új arculat megerősítését szolgálta. Pirlo feladata lenne az, hogy a média- és reklámpiacon elvesztett „spiritót”, az Öreg Hölgy lelkét a pályán idézze meg újra. Óriási teher ez. Hogy a kétszeres BL-győztes képes lesz-e rá? Egyelőre csak találgatni tudunk…

A holland iskola

Amennyiben a Juventus esetén irányváltásról beszélünk, a Barcelona esetén találóbb a “tűzoltás” kifejezés használata. A klub Josep Maria Bartomeu regnálása alatt mély strukturális válságba süllyedt, mely a játékospolitikától a gazdasági helyzeten át az utánpótlásrendszerig és a szakmai stábig mindenre kiterjedt, és melynek mélypontja a Bayern München elleni 8-2-es vereség volt a Bajnokok Ligája negyeddöntőjében.

barca_david_ramos_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Azóta a sportigazgató, Eric Abidal és a vezetőedző, Quique Setién is távozott a klubtól, a játékosok közül Luis Suáreznek, Ivan Rakiticnek, Arturo Vidalnak, Nelson Semedónak és Arthurnak sem volt választása, Bartomeu azonban maradt. Hogy meddig, az a napokban benyújtott bizalmatlansági indítvány miatt kérdéses. Ami biztos, hogy legkésőbb jövőre új elnöke lesz az FC Barcelonának: vélhetően vagy a Guardiola visszacsábítását ígérő korábbi elnök, Joan Laporta, vagy a La Masia megerősítésével és Xavi kinevezésével kampányoló Victor Font lesz a befutó.

Az érkezők oldalán a szakmai stábbal kell kezdenünk. A klub az utóbbi években jelentősen elfordult a Johan Cruyff által lefektetett alapoktól, így ismét egy hollandhoz fordult segítségül: Ronald Koeman foglalta el a vezetőedzői széket, segédedzője a Hoffenheimnél és az Ajaxnál is bizonyító Alfred Schreuder, valamint a klub korábbi klasszisa, a svéd Henrik Larsson lett. Játékosfronton visszatért Münchenből az óriási összegért igazolt Philippe Coutinho, a Betisből pedig a korábbi akadémista Carles Alena. Az első csapat teljes értékű tagja lett a mindössze 17 esztendős Ansu Fati, mellette pedig olyan tehetségek érkeztek, mint a Braga és a portugál válogatott szélsője, Francisco Trincão, a spanyol utánpótlás-válogatott Pedri, vagy az Ajax amerikai válogatott jobbhátvédje, Sergino Dest. Arthur helyét egy csereüzlet keretében egy kiváló mélységi irányító, Miralem Pjanic vette át, a kiemelt célpontok közül ugyanakkor Lautaro Martinez, Memphis Depay és Eric Garcia szerződtetése is kudarcba fulladt.

Bár a várt radikális átalakítás elmaradt, Koeman több sebet is befoltozott a Barcelona megtépázott testén. Míg Sétien és Valverde kifejezetten pragmatikus edzők voltak, Koeman nem egy határozott víziót próbál átütni a klubon, hanem épp fordítva: a keretben rejlő lehetőségek alapján igyekszik megalkotni a leginkább működőképes rendszert. A Barcelonára hosszú évek óta jellemző 4-3-3 idén közelebb áll a 4-2-3-1-hez, az igazi változás azonban a szerepkörökben található. Míg korábban Busquets volt a mélységi középpályás, mellette pedig két kreatívabb játékos töltötte be a 6-os és a 8-as posztot, a spanyol klasszis idén társat kapott maga mellé. Frenkie de Jong ezzel végre kedvenc posztján, a védelem előtt játszhat, ahol a labdakihozatalokban és a mélységi indításokban is fontos szerepet tölthet be, kettejük biztosítása mellett pedig szabadabban léphetnek fel a szélső védők. Ha már szélső védők: Jordi Alba és Sergi Roberto hasonló szerepkört töltenek be, mint Guardiola bal- és jobbhátvédei a Manchester Cityben: gyakran mozognak befelé, ezáltal folyamatos passzopciót jelentve a félterületekben. Sergino Dest érkezésével ez a játékelem tovább erősödhet.

A két defenzívebb középpályás azt is jelenti, hogy előttük egy igazi kreatív irányító is helyet kaphat, aki megkötés nélkül léphet be a támadásokba. És ez az a poszt, ahol Philippe Coutinho végre régi önmagát idézheti. A kistermetű brazil korábban csak poszton kívül játszhatott Barcelonában, most azonban úgy léphet fel a támadásokkal, akár hamis kilences, akár hatos, akár nyolcas poszton, hogy mögötte mindig van biztosító ember. Ráadásul a brazil a Bayern Münchennél komoly leckét kapott presszingből, így a letámadásokból is ki tudja venni a részét – ez korábban nagy hiányossága volt.

A támadósorban Lionel Messi helye természetesen megkérdőjelezhetetlen – mellette eddig Ansu Fati és Antoine Griezmann kaptak szerepet. Míg a fiatal Fati ihletett formában játszik, Griezmann továbbra sem találja a helyét a klubban. Mivel Suárez távozásával a gránátvörös-kékeknek nincs klasszikus középcsatára, a támadók Koeman rendszerében folyamatosan cserélgetik a pozíciókat: a kilences posztját így időnként Messi, Fati, Griezmann, Trincão, sőt, hamis kilencesként Coutinho is betöltötte az eddigi mérkőzéseken. Koeman alatt a játékosok erőnléte is jobbnak tűnik, mint a korábbi években, így ez a rotáció az intenzívebb presszinggel kiegészülve ismét életveszélyessé teheti a Barcelona támadósorát.

Kérdésekből azért a katalánoknál sincs hiány. Az utóbbi években arról harsogott a nemzetközi sajtó, hogy a Barcelona védelme már nem elég erős ahhoz, hogy a csapat nemzetközi szinten is tényező legyen.

Ha a két fiatal, Dest és Araujo képesek lassan beépülni a rendszerbe, az hosszútávon előrelépést jelenthet, a két védekező középpályás pedig szintén javít a helyzeten, ám a legmagasabb polcon ez a sor még mindig vékonynak tűnik. Emellett Antoine Griezmann sorsa finoman szólva is bizonytalan, irányító poszton Coutinhónak jelenleg nincs alternatívája (vajon játszhat-e Messi egy sorral hátrébb?), a mélyen védekező csapatok ellen pedig kérdéses, mire megy majd a Barcelona támadósora.

A folytatást tekintve kulcsfontosságú lesz az elnökválasztás. A Juventushoz hasonlóan itt is egy átalakuló (kiüresedő?) identitásról beszélhetünk, ám míg Torinóban ez egy tudatos folyamat eredménye, a Barcelona esetén már megkérdőjelezhetjük a koncepció puszta létezését is. A „Mes que un club” („Több, mint egy klub”) mottó a katalán függetlenségi törekvések mellett sem tudott igazán megerősödni, a szurkolók pedig kezdik felismerni ezt. Koeman kinevezése egy biztató kezdet, ám folytatás nélkül csak idő kérdése, hogy a klub ismét identitásválságba zuhanjon.

Donyeck árnyékában

Míg a Juventust és a Barcelonát valószínűleg az is el tudja helyezni a futballtérképen, akit hidegen hagy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi újabb összecsapása, a Dinamo Kijev esetén már egészen más a helyzet. Kezdjük az elején: a Dinamo egy csaknem 100 éves klub, 13-szoros szovjet és 15-szörös ukrán bajnok: mindkét szám rekordot jelent. A csapat emellett a ’70-es (Oleg Blohin), a ’80-as (Igor Belanov) és a 2000-es (Andrij Sevcsenko) években is adott aranylabdás futballistát Európának, miközben Valerij Lobanovszkij vezetésével UEFA-Kupát nyertek és Bajnokok Ligája elődöntőt játszottak. Lobanovszkijt azóta is a modern futball egyik megteremtőjének, minden idők egyik legnagyobb hatású edzőjének tartják. A számítástechnikai háttérrel rendelkező szakvezető 2002-ben hagyta ott végleg Kijevet, azóta pedig óriásit fordult az ukrán futball világa. A kétezres évekre a Dinamo másodhegedűs lett a Sahtar Donyeck mögött. A narancssárga-fekete bányászcsapat UEFA-Kupát nyert, a Bajnokok Ligájában a negyeddöntőig jutott, miközben az utóbbi 16 évben 12-szer hódította el a bajnoki címet.

dinamo1_dynamo_kiev_ua.jpg

Kép: dinamo.kiev.ua

Mircea Lucescu 12 éven át volt a Sahtar vezetőedzője. A klub brazilokra épülő átigazolási politikájától a támadó futballig minden fontos elemet ő fektetett le Kelet-Ukrajnában, ahol sokáig szentként tisztelték. Ezért is volt különösen meglepő, hogy Aljakszandr Kackevic távozása után idén nyáron a 75 éves román szakembert kérték fel a Dinamo vezetőedzőjének. Lucescu elfogadta a megbízást, azonban már 4 nap után a felmondását fontolgatta – a kijevi szurkolók tüntetéseket szerveztek ellene, és el akarták kergetni a csapattól. Lucescu végül maradt, a feladata pedig adott: szerezze vissza Ukrajna trónját korábbi csapatától. 

Lucescu alapfelállása a 4-2-3-1, amely védekezésben 4-4-2-vé alakul át. Csapataira a gyors átmenetek jellemzőek támadás és védekezés között, a helyzeteket pedig a félterületekbe mozgó szélső támadókkal, illetve a helyükre felfutó szélső védőkkel igyekeznek kialakítani. 

A kezdőkapus, Georgij Busan kiváló formában van: a Gent elleni BL selejtezőn 12 (!) védést mutatott be, ráadásul az ukrán válogatott keretébe is bekerült.

A védelemben egyre összeszokottabb a Karavajev, Szirota, Kedziora, Timics négyes, mely időnként Zabarnijjal egészül ki – ilyenkor a lengyel válogatott Kedziora húzódik ki a jobbhátvéd helyére. 

A középpályát három ukrán válogatott játékos, Saparenko, a csapatkapitány Szidorcsuk, illetve Buljanszki alkotja – utóbbi gyakran a 10-es pozícióból irányítja a csapatot, így a Kijev felállása sokban hasonlít Koeman Barcelonájára. 

A támadósorban a baloldalon megkérdőjelezhetetlen az uruguayi válogatott Carlos de Pena szerepe. Ő a csapat legkreatívabb játékosa, emellett a befejezésekből is kiveszi a részét: tavaly 9 góllal zárt a bajnokságban. Kackevics irányítása alatt ezen a poszton főleg a szlovén válogatott Verbic játszott, ám Lucescu egyértelműen de Penát favorizálja. A túloldalon az ukrán Citaisvili és a luxemburgi válogatott Gerson Rodrigues váltják egymást, középen pedig Vlagyiszlav Szuprjaha felel az akciók befejezéséért.

dinamo2_unian.jpg

Kép: UNIAN

Fontos kiemelni, hogy amennyiben a Barcelona és a Juventus esetén átalakulásról beszélünk, a Kijevnél ez hatványozottan igaz. A csapattól az utóbbi két évben távozott a horvát válogatott, világbajnoki ezüstérmes Josip Pivaric, a perui válogatottal világbajnokságot is megjárt Carlos Zambrano, a paraguayi válogatott Derlis González, a magyar válogatott Kádár Tamás, vagy a brazil Sidcley is. A Dinamo kevésbé épít a légiósokra, mint fő riválisa, a Sahtar, ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt fektet az utánpótlásra: a 29 fős keretből 20 játékos is megfordult a Dinamo akadémiáján, vagy itt mutatkozott be profi csapatban.

Statisztikai források: SofaScore, transfermarkt.de

Elemzői forrás: The Athletic

Valahol Európában – a Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (I.) Tovább
COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról

COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról

liverpool_title_soccerbible_com.jpgA Liverpool történelmi bajnoki címétől az Atalanta szárnyalásán át a Real Madrid fordításáig számos emlékezetes történettel gazdagodott idén a nemzetközi topfutball nagykönyve – a Bajnokok Ligája nyolcas döntője előtt tekintsük is át, kik kaptak már most bérelt helyet az új oldalakon. 

Írta: Rada Bálint, Borítókép: Soccerbible.com

Nyertesek és vesztesek

Ha az öt legerősebb európai bajnokság (angol, spanyol, német, olasz és francia) első helyezettjeinek névsorára tekintünk, nem tűnik úgy, hogy a koronavírus radikálisan befolyásolta volna a sorozatok végkimenetelét: a Paris Saint-Germain, a Bayern München és a Juventus is folytatta korszakos dominanciáját, a Real Madrid trónfosztotta a Barcelonát, a Liverpool pedig 30 évnyi várakozás után megérdemelten ért fel a Premier League csúcsára. Szezonjaik összegzésekor ugyanakkor muszáj a pandémia hatásaival kezdenünk. 

A nemzetközi sportélet márciusi leállása nem kecsegtetett túl sok jóval a szurkolóknak: az első bejelentések olyan neves bajnokságok befejezéséről szóltak, mint a belga Jupiler League, a holland Eredivisie, vagy a francia Ligue 1. Végül radikális változtatásokkal indulhattak újra a Bundesliga, a Premier League, a La Liga, majd a Serie A küzdelmei: a meccseket mindenhol zártkapuk előtt, limitált létszámú szakmai- és médiastáb jelenlétében játszották, miközben az összezsúfolódott naptár miatt három helyett öt cserét engedélyeztek a csapatoknak. 

real.jpg

kép: Skysports

A legnagyobb nyertesek közé tartozott az a Real Madrid, amely hátrányból tudott fordítani a spanyol bajnokságban, és megérdemelten hódította vissza a bajnoki címet Barcelonából. A Királyi Gárda tíz győzelemmel és egy döntetlennel hengerelt a nyári szezonban, amely főképp a katalán rivális szétesésének, illetve Zidane elképesztő pedagógiai érzékének köszönhető. A fővárosiak minden mérkőzésen élesek voltak, a kritikus pillanatokat jól kezelték, az egyéni teljesítmények pedig olykor kiábrándító játék mellett is győzelmet értek. Szezonjuk mégis keserűen zárult a Manchester City elleni sima kettős vereséggel – a fehér mezesek zsinórban másodszor búcsúztak a legjobb 16 között a Bajnokok Ligájában.

Szintén remekül jött ki az új rajtból a Manchester United. A Paul Pogba – Bruno Fernandes kettőssel felálló középpálya, illetve a Greenwood – Martial – Rashford támadósor meglepően jól működő rendszerré érett Ole Gunar Solskjaer keze alatt. A United végre nem csak a nagycsapatok elleni kontrajátékban bízhatott, de a kicsik ellen is mert kezdeményezni és dominálni, ami harmadik helyet ért a Vörös Ördögöknek. 

A Manchester United feltámadásának nagy vesztese a Leicester City lett. A rókák sokáig dobogós helyen álltak, ám márciusi nyolc pontos előnyük ellenére is kicsúszott a kezükből a BL-indulás. Bár Jamie Vardy a PL gólkirálya lett, Wilfred Ndidi pedig igazi klasszissá érett, Brendan Rodgers gárdája elvesztette lendületét és kreativitását.

Ahogy a hosszú kispad előnynek, úgy a rövid óriási hátránynak bizonyult. Amíg a Laziónak minden összejött az őszi félévben, és sokáig bajnokaspiránsnak tűnt az erre teljesen alkalmatlan kerettel Simone Inzaghi csapata, a sűrű program, az ellenük forduló szerencse és a folyamatos sérülések megpecsételték a rómaiak sorsát. A Leicesterrel kapcsolatos további párhuzam, hogy a Lazio adta az olasz bajnokság gólkirályát, sőt Európa legjobb góllövőjét is: Ciro Immobile 37 mérkőzésen 36 gólt szerzett. A negyedik hellyel tavaly ilyenkor biztosan kiegyeztek volna Milinkovic-Savicék, a szezon első felét látva ugyanakkor ez mindenképpen csalódás.

A támadás az új védekezés

Taktikai szempontból az új futballszezon legérdekesebb koncepciói a totális támadófutballhoz kapcsolódtak. A legkézenfekvőbb példa az Atalanta: a bergamói olasz kiscsapat 98 (!) találattal zárta az olasz pontvadászatot, az Udinese – Lecce – Torino hármast egyaránt hét lőtt góllal küldték padlóra, az Ilicic – Zapata – Muriel – Papu Gómez négyes pedig egész évben remekelt.

Elképesztő, de a klub így is csak harmadik lett Olaszországban.

Gian Piero Gasperini koncepciója a magas letámadásra épül, melynek hátránya, hogy a csapat gyakran szétszakad: óriási területek keletkeznek a csapatrészek között, az ellenfelek pedig könnyedén átroboghatnak rajtuk. A kék-fekete klubnak elsőként erre kell megoldást találnia, ha a Juventus elé szeretne kerülni.

Időnként kifejezetten üdítő volt más kiscsapatok teljesítménye.atalanta_getty_images.jpg

kép: Getty Images

Mikor Pep Guardiolát, a modern futball egyik legnagyobb hatású edzőjét megkérdezték, hogy melyik együttes játékát élvezi a legjobban, a Sassuolót választotta.

Az olasz kisváros sokáig ismeretlen klubja Roberto de Zerbi vezetésével a totális futball gyökereihez tért vissza, sokpasszos játékuk és agresszív letámadásuk pedig igazi hipszter közönségkedvenccé tette őket. Ennek az ellentézisét a spanyol José Bordalás alkotta meg: a Getafe nemcsak a spanyol bajnokság, de egész Európa legkeményebb, legdurvább, legdefenzívebb csapata lett, amely a Sassuolóhoz hasonlóan nyolcadik lett saját ligájában. A „kicsik” közül még egyet mindenképp érdemes kiemelni: Chris Wilder Sheffield Unitedje nem csak magasan a leggyengébb kerettel és a legkisebb költségvetéssel rendelkezett a Premier League-ben, de már az is hatalmas szenzációnak számított, hogy előzetes kiesőjelöltként nyerték meg tavaly a másodosztályt. Ehhez képest a Sheffield csont nélkül bennmaradt: a támadásba fellépő belső védőik hatalmas meglepetést keltettek, és bár a csapat végül szintén lecsúszott a nemzetközi kupaindulásról, így is a felsőházban zárt.

A legjobb példa a támadófutball dominanciájára az említett Guardiola Manchester Cityje. A 102 lőtt gól már önmagában sokatmondó adat, a legérdekesebb azonban a csapat védekezése. Letámadásuk annyira kidolgozott, hogy a védelemnek csak előre kell játékba avatkoznia: a tökéletes szervezettséggel szemben az ellenfelek alig jutnak át a félpályán. Ennek iskolapéldája a Real elleni BL-nyolcaddöntő visszavágója lett: a City mindkét gólja letámadás utáni hiba eredménye volt. Ennek ellenére mégis volt egy klub Angliában, amely a manchesteri kékek fölé tudott nőni…

Egység az egyének felett

liverpool_title_soccerbible_com.jpg

kép: Soccerbible.com

…Ez pedig Jürgen Klopp Liverpoolja. A német edző szintén a támadófutballról lett híres, a Pool viszont nemcsak a BL-t és a PL-t nyerte meg 2 éven belül, de igazi trendteremtővé is vált a nemzetközi labdarúgásban. Alexander-Arnold és Robertson az új típusú, támadó szélső védők archetípusai, Roberto Firmino csatár létére a védekezésben lett kulcsember, a „gegenpressing”, vagyis a labdavesztés utáni fokozott letámadás pedig nemcsak megjelent a futballpályákon, de etalonná is vált a progresszívebb edzők taktikai repertoárjában. A Pool szezonjának egyetlen fekete foltja az Atletico Madrid elleni BL-kiesés, számukra azonban sokkal fontosabb volt, hogy 3 évtizednyi balszerencse után ismét Anglia trónjára ülhessenek.

Összességében elmondható az idei szezonról, hogy remekül elkülönültek a rendszer nélküli klasszisokból álló óriásklubok, illetve a koncepcióban gondolkodó társaik. Előbbi halmaz legkézenfekvőbb példája a La Ligát másodikként záró Barcelona: Bartomeu elnök vezetésével az identitását vesztett klub akadémiája fokozatosan leépült, a saját nevelésű tehetségek helyét pedig a csillagászati összegekért igazolt sztárjátékosok vették át, akik szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak. A keret öregszik, és csak reménykedni lehet, hogy Messi visszavonulásáig új irány vesz a csapat, különben akár az AC Milan sorsára is juthat.

skysports-ac-milan-zlatan-ibrahimovic_4915952.jpg

kép: rangado.hu

És ha már Milan: a hétszeres BL-győztes a vírusszünet után elkezdett kimászni a saját maga által ásott gödörből. Stefano Pioli a kispadon, a veterán Zlatan Ibrahimovic pedig a pályán és az öltözőben tett rendet, a piros-feketék pedig vereség nélkül hozták le a nyári szezont. A Serie A-t uraló Juventus ugyanakkor gyenge éven van túl. A bajnokságot egyetlen ponttal nyerték meg Antonio Conte Interjével szemben, az „olasz Real Madrid” koncepciója pedig akkora gellert kapott a Lyon elleni kínos BL-zakótól, hogy Maurizio Sarritól meg is vált a klub. Utódja a korábbi klasszis irányító, Andrea Pirlo lesz.

Pirlóhoz és Zidane-hoz hasonlóan több nagy klub is korábbi sztárjai felé fordult edzőfronton. A Chelsea Frank Lampardot nevezte ki, aki az átigazolási tilalom ellenére is ütőképes csapatot rakott össze: fiataljai végül negyedik helyen zártak a két manchesteri óriás és a Liverpool mögött. Az Arsenal szezon közben szavazott bizalmat Mikel Artetának, aki Guardiola segédedzőjeként is dolgozott a Citynél. Az FA-kupa elhódítása is jelzi, hogy van potenciál a még mindig csak 38 éves spanyolban. A Bayern Münchennél Niko Kovacot először csak ideiglenesen váltotta Hans-Dieter Flick, kiváló eredményei után azonban szerződést is hosszabbítottak vele. Bár a Bayern télen még hátrányban volt az RB Leipziggel szemben, végül tükörsimán nyerte meg ismét a német Bundesligát, és a Bajnokok Ligája legnagyobb favoritjává lépett elő.

Trónfosztás a láthatáron

Játékosfronton kézzelfogható közelségbe került a Messi-Ronaldo korszak vége. Bár a két extraklasszis ismét kivételes szezont futott (Ronaldo 37 góllal, Messi 31 góllal és 24 gólpasszal zárt), a szurkolók többsége nem rájuk hivatkozna, ha a szezon legkiemelkedőbb teljesítményét keresné. Ehhez hozzátartozik az is, hogy önmagukhoz képest már nem tudnak szintet lépni – eddigi eredményeik, illetve életkoruk (Messi 33, Ronaldo 35) tükrében ez nem csak elvárhatatlan, de valósággal lehetetlen.

lewandowski_imdb.jpg

kép: imdb

A szezon legjobbja címre talán Robert Lewandowski szolgált rá leginkább. A Bayern lengyel támadója a bajnokságban 34 találattal lett gólkirály, a BL-ben pedig még impozánsabb a mérlege: hét találkozón 13 (!) gólt szerzett. Legnagyobb kihívója az Aranylabda-szavazáson a belga Kevin de Bruyne lehetett volna, a díj azonban a vírushelyzet miatt idén nem kerül kiosztásra. A Manchester City játékmestere a bajnokságban 13 gól mellett 20 gólpasszt is kiosztott – kialakított helyzetekben csak Messi említhető vele egy szinten.

A Messi-Ronaldo éra végét ugyanakkor nem is ők, mint inkább a fiatal generáció hozhatja el.

Kylian Mbappé (PSG) már évek óta világklasszisnak számít, idén azonban új nevek robbantak be mellé, mint a jövő legnagyobb csillagai. A norvég Erling Haaland Salzburg után Dortmundba is magával vitte góllövő cipőjét: 15 meccsen 13-szor talált a kapuba, ami mindössze 20 évesen ember feletti teljesítmény. Főként cselezőkészségével és előkészítéseivel tűnt ki mellette csapattársa, az angol Jadon Sancho, akiért már a fél Premier League sorban áll. Szintén a Bundesligából, pontosabban Leverkusenből érkezik az a Kai Havertz, aki a német válogatott következő évtizedének alapembere lehet. A 21 éves irányító szinte biztosan a Chelsea-ben folytatja. A portugál João Félix a tavalyi Benficás berobbanása után idén az Atletico Madridban bontogatta szárnyait, az olasz Nicolò Zaniolót pedig sokan már most Francesco Totti utódjának tartják Rómában. Mellettük olyan tinédzserek nevét is idén ismerhettük meg igazán, mint Mason Greenwood (Manchester United), Ansu Fati (Barcelona), Riqui Puig (Barcelona), Sandro Tonali (Brescia) vagy Alphonso Davies (Bayern München).

haaland_and_sancho_ap_photo_martin_meissner.jpeg

kép: AP photo; Martin Meissner

The Hateful Eight

A szokásoktól eltérően idén egymeccses párharcok végén, egy lisszaboni nyolcas tornán dől majd el, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját. A legnagyobb esélyesek talán a Bayer München és a Manchester City, velük játékoskeretben a Barcelona és a Paris Saint-Germain vehetné fel a versenyt. Ellenük szól, hogy a katalán klub vezetésében és öltözőjében teljes a fejetlenség, a párizsiak pedig március óta mindössze egyetlen tétmérkőzésen léptek pályára, ráadásul Mbappé játéka sérülés miatt kérdéses. A remekül szervezett Atletico Madrid a címvédőt már búcsúztatta – az épp generációváltáson áteső Matracosok a „könnyebb ágon” akár a döntőig is eljuthatnak.

kepkivagas_jpg.jpgA maradék három klub már azt is sikerként könyvelheti el, hogy eljutott Lisszabonig. A Leipzig a Red Bull futballprojekt ékköve, Julian Nagelsman pedig a „laptopedzők” legtehetségesebbnek tartott szakembere, a fiatal keret számára azonban szenzáció lenne a döntőbe jutás – főleg az elsőszámú támadó, a Chelseabe igazoló Timo Werner hiányában. Az Atalanta főleg csodálatos támadósorában bízhat, a Lyon pedig magában a csodában. A nagymúltú klub mindössze hetedik lett a francia bajnokságban – innen a Juventus elleni bravúrnál is többre lenne szükség.

Statisztikák: Whoscored.com, sofascore.com

COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról Tovább
Visszatér az európai topfoci - Meccs beharangozók, esélyek és érdekességek a BL tavasz nyitányán

Visszatér az európai topfoci - Meccs beharangozók, esélyek és érdekességek a BL tavasz nyitányán

gettyimages-1197509469.jpg

Az őszi csoportmeccsek végeztével a héten végre visszatér az európai klubfutball krémje. A Bajnokok Ligája az egyenes kieséses szakasszal folytatódik. A továbbjutók szempontjából az idei év különleges, hiszen mind a 16 csapat az öt top bajnokságból került ki. Az angol és a spanyol bajnokság négy-négy továbbjutóval képviselteti magát, mellettük három német, három olasz és két francia csapat jutott tovább a csoportküzdelmeken. Cikkünkben a nyolcaddöntők párosításait vizsgáljuk meg kicsit közelebbről, és végigvesszük azokat a kulcskérdéseket, amik akár a továbbjutást is eldönthetik. 

Február 18. 21:00 - Atletico Madrid-Liverpool (TV: M4 Sport)

gettyimages-1199074439.jpgMár az első meccs betudható egy rangadónak. A regnáló bajnok és ebben a szezonban hazai bajnokságában veretlen Liverpool a védekezéséről és meglepetéseiről híres Atletico Madridhoz látogat kedd este. A két csapat legutóbb tétmeccsen az Európa Ligában találkozott, ahol az elődöntőben a spanyol csapat tudott továbbjutni és ezzel együtt bezsebelte az Európa Liga trófeát. Most fordított a helyzet, hiszen a Liverpool még az élmezőnyből is kiemelkedik. A Salah, Mané, Firmino hármas mellett a minőségi szélsővédők, Robertson és Alexander-Arnold játéka ugyanúgy veszélyes lehet majd. (Fotó: Robertson, uefa.com)

Az évek során viszont többször is láthattuk, hogyan sikerül Diego Simeone csapatának és a védekezésre, gyors támadásokra épülő taktikájának elrontani a magasabban jegyzett csapat játékát. Ettől függetlenül a madridi csapat továbbjutása meglepetés lenne, hiszen a Liverpool idei célja a triplázás, a hazai bajnokság és a kupa mellett meg szeretnék védeni Európában is a címüket a legrangosabb kupaporondon.

Február 18. 21:00 - Dortmund-PSG (TV: Spíler 2)

sanchohaaland.jpgA keddi nap másik meccsén sem fog süllyedni a színvonal. A Dortmund ihletett formában játszik a bajnokságban. Ehhez nagyban hozzájárult a télen a Lipcséből Dortmundba igazoló norvég csodagyerek, Erling Haaland földöntúli játéka is. A Bundesliga történetének első olyan játékosa, aki az első öt meccsén nyolc gólig jutott. Legutóbb a Frankfurtot tömték ki négy góllal Valentin-napon, ahol Haaland mellett kiemelkedő teljesítményt nyújtott az assistkirály Jadon Sancho és Hakimi is. A német bajnokság kimenetele még teljesen nyílt, köszönhetően a Bayern bukdácsolásának és a Dortmund szárnyalásának. A sárga-feketék jelenleg egy ponttal lemaradva másodikok a tabellán. (Fotó: Haaland és Sancho, uefa.com)

A párizsiak helyzete a bajnokságban már sokkal unalmasabb. Valószínüleg idén is behúzzák a nagyjából háromcsapatos Ligue 1 első helyét. Európában viszont nem áll jól a csapat szénája. Az anyagi háttér és a játékosok minősége miatt mindig magasra teszik a lécet Párizsban, de eddig még nem sikerült megugrani azt. Tavaly a Manchester United ejtette ki a PSG-t a nyolcaddöntőben egy drámai fordításban. Idén adva van minden: Neymar nem sérült, a védelem teljesen összeállt Keylor Navas vezérletével, Mbappé pedig ugyanúgy szállítja a gólokat. Thomas Tuchel a volt dortmundi edző most ellenfélként tér vissza a Signal-Idua Arena rettegett gyepére, és újra bizonyíthat, hiszen Párizsban régóta várják már azt a BL-serleget.

Február 19. 21:00 - Atalanta-Valencia (TV: Spíler 2)

finale-tifosi-atalanta-696x391.jpg

(Fotó: az Atalanta tábora, uefa.com)

A szerdai nap kicsit gyengébb eresztés a keddihez képest, de aki eljutott a nyolcaddöntőig, annak van keresnivalója a BL-ben, mint a BL idei kiírásában meglepetéscsapatnak számító Bergamoi alakulatnak. Az Atalanta a csoportkörben a Manchester City mögött végzett, akikkel a hazai meccsükön egy színvonalas döntetlent tudtak játszani. Az olasz bajnokságban az első három hely mögött kissé lecsúszva a negyedik, jövőre is BL indulást érő helyet foglalják el. Az Atalanta egy veszélyes sötét ló ebben a párosításban. A „lőjünk eggyel több gólt, mint az ellenfél” mentalitás meg is látszik a pályán, hiszen mindig szórakoztató, sok gólos meccseket hoznak. Ebben a bajnokságban sikerült öt góllal megruházni a Parma és az AC Milan csapatát, valamint hetet lőttek a Torinonak is. 

A spanyol Valencia már hullámzóbb teljesítményt nyújt a bajnokságban. Kiestek a spanyol kupából, de döntetlent játszottak legutóbb a már fentebb említett Atletico Madrid ellen. Télen sikerült a középpályát is megerősíteni, pont az olasz AS Roma csapatából érkezett kölcsönbe Florenzi, aki viszont eddig csak a durvaságával és piros lapjával tudott kitűnni a csapatból. A két csapat végső győzelemre való esélyei igen alacsonyak, két nagyjából egyenlő erősségű csapat találkozója várható szerdán.

Február 19. 21:00 - Tottenham-RB Leipzig (TV: M4 Sport)

son_20200205_223725_1.jpgA nap másik meccsén az edzőváltáson is áteső észak-londoniak fogadják a Lipcsét. José Mourinho irányítása alatt a Tottenham jelen pillanatban felfelé ível, de ez egyik pillanatról a másikra változhat. A kupában sikerült továbbjutniuk, a bajnokságban pedig megviccelték a Manchester Cityt, így hosszú idő után Mourinho tudott győztesként kijönni a Guardiola által irányított csapattal szemben. Harry Kane hosszú sérüléséből fakadóan a Son-Alli duónak kellett felvennie a góllövő cipőjét az utóbbi időben. Ezt segítve igazolták télen a holland PSV-ből Steven Bergwijnt is, aki az első meccsén be is talált a bajnokságban. (Fotó: uefa.com)

Ami a Lipcsét illeti: legutóbb, a klub történetében először, döntetlent játszottak a Bayern München csapatával, ezzel ugyanúgy, mint a Dortmund egy ponttal vannak csak lemaradva az első helytől. Ennek a meccsnek van egyedül magyar vonatkozása, hiszen a nemzeti válogatott, Gulácsi Péter kirobbanthatatlan a németek kapujából, és az elmúlt időben is egyenletes formát produkál. A másik (honosított) magyar, Willi Orban sérülés miatt nem fog pályára lépni. A két csapat első, történelmi összecsapása lesz a szerdai.

Forrás: eredmenyek.com

 

Gajdics Bálint

2020. február 17. 

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Visszatér az európai topfoci - Meccs beharangozók, esélyek és érdekességek a BL tavasz nyitányán Tovább
Hajsza a győzelemért – a BL-elődöntők visszavágói

Hajsza a győzelemért – a BL-elődöntők visszavágói

Az európai labdarúgó klubcsapatok legrangosabb tornája, vagy, ahogy tetszik Bajnokok Ligája-kupasorozat serlegéért folytatott küzdelemben már csak négy gárda maradt talpon, de hogy ki csókolhatja meg a szezon végén a legértékesebb trófeát, még kérdéses. Az odavágók a klasszikus nagy tétmeccsek forgatókönyvét idézték, azaz a tűzijáték helyett a sokkalt látványtalanabb taktika dominált. Kérdés, hogy vajon kifizetődő lesz-e mindent a második összecsapásra hagyni? Akárhogy is, várhatóan két izgalmakkal teli visszavágón nézhetjük meg, hogy a Chelsea FC – Atlético Madrid, valamint a Bayern München – Real Madrid párosítások közül ki jut majd be, a május 24-i fináléba, melyet Lisszabonban rendeznek. A labdarúgás gourmandjai különleges élvezetekre, a klubhű szurkolók 120 feletti pulzusszámra számíthatnak, de kik azok a kulcsjátékosok, akiken áll(hat) vagy dől(het) a siker, akik a győztes taktika legfontosabb figurái, akik miatt létezik a csúcsfutball kifejezés?

focikép.pngArjen Robben – A címvédő bajorok holland klasszisa idén is jó eséllyel teheti rá a kezét a hőn áhított kupára, s bár Pep Guardiola bombaerős kerete, mely már megnyerte a német bajnokságot, nem elsősorban Arjen passzjátékára épül, csak egy pillanat kell neki és mintha sínen húznák a jól bejáratott mozdulatsorokat. Habár Madridban az első felvonáson nem ünnepelhettek gólt a bajorok, Münchenben elképesztő rohamokra számíthat Iker Casillas, a spanyolok világbajnok hálóőre.

Cristiano Ronaldo – A Real Madrid aranylabdását nem kell bemutatni senkinek, még a kritikusai is elismerik a pályán nyújtott teljesítményét, amire a Bayern ellen igencsak szükségük lesz a blancóknak. A portugál klasszis eddig 14 találattal vezeti a sorozat góllövőlistáját, amit kisebb sérüléséből visszatérve tovább gyarapíthat.

Eden Hazard – A Chelsea belga irányítója szintén sérülésből térhet vissza a londoni visszavágóra, ami az angoloknak nagy lendületet adhat, ha át akarnak törni a spanyol liga legjobb védelmén. Tény, hogy Hazard más dimenzióba emeli a Chelsea támadójátékát, amit José Mourinho, az angolok taktikai guruja már nem állíthat be védekezni, ha győzni akar.

Diego Costa – Az év felfedezettjének kikiáltott brazil-spanyol gólvágóra nagy szerep hárul az Atlético Madrid támadósorában, kérdés, hogy a legfontosabb pillanatban tud e bizonyítani. A spanyol bajnokságban eddig 27 gólnál jár, ami bizakodásra adhat okot a matracosok számára, akik akár duplázhatnak is az idén, mindenki nagy meglepetésére.

Tóth Tamás

 

Hajsza a győzelemért – a BL-elődöntők visszavágói Tovább
süti beállítások módosítása