Közgazdász Online


Dupla diploma, dupla élmény, dupla kihívás - Mi az a kettős diploma program, és miért éri meg jelentkezni?

Dupla diploma, dupla élmény, dupla kihívás - Mi az a kettős diploma program, és miért éri meg jelentkezni?

67247705_3153310098020220_146603189615984640_o.jpg

Mit tehet a hallgató, ha úgy érzi, hogy egyetlen diploma már nem elég értékes, vagy külföldi egyetemen is teljes fokozatot szeretne szerezni rövidebb idő alatt? A kettős diploma program nemcsak ezért lehetőség, hanem nemzetközi kapcsolatok kiépítésére alkalmas lehet. Következő írásunkban Nemes Mercédesz marketing szakos vendégszerzőnk beszámolóját olvashatjátok, aki a Corvinus és a Passaui Egyetem kettős diploma programján vett részt. 

Mi az a double degree (=kettős diploma) program? A kettős diploma programok lehetővé teszik a hallgatók számára, hogy a hazai egyetem mellett oklevelet szerezzenek egy partneregyetem képzésén is. A double degree programok általában kevesebb időt vesznek igénybe, mint amennyire az egyes programokhoz szükség lenne, emellett lehetőséget kínálnak nemzetközi és interkulturális tapasztalatok megszerzésére is. A Corvinuson elérhető kettős diploma képzésekről ezen az oldalon olvashatsz részletesen. 

Vendégszerző: Nemes Mercédesz

78300131_581396299460493_5026297280437682176_n.jpgTapasztalataim szerint a kettősdiploma program jóval több, mint egy Erasmus félév. Amikor a DSG programba felvételiztem, ugyan figyelmeztettek rá, hogy egész más lesz ez az év, mint az eddigi külföldi félévek, de akkor még el sem tudtam képzelni, mi minden vár rám. 

Dupla kihívás

Kezdjük rögtön a szakmai és tanulmányi előnyökkel és az ezekhez kapcsolódó kihívásokkal. Minden kezdet nehéz, de a külföldi mesterképzés kezdete különösen az volt.

Össze sem lehet hasonlítani egy Erasmus félévvel, hiszen az ember egy egyenértékű német mesterszakos hallgató életébe csöppen bele, egyik napról a másikra.

Nincsenek külföldi hallgatóknak szóló angol kurzusok, érdekes, választható, sok kreditet érő workshopok és könnyített vizsgák. Ugyanazt a szigorú követelményrendszert kell teljesíteni kimagasló színvonalon, mint bármelyik német hallgatónak. A német oktatás stílusában is merőben más, mint a magyar. Nem elég a vizsga előtt pár nappal felvértezni magunkat a szükséges tudással, a vizsgaidőszak előtt másfél hónappal már megtelnek a könyvtárak, és elkezdődik a kemény felkészülés. A Corvinuson megszokott kreatív projektek helyét részletes kutatómunka vette át. Passauban tanultam meg igazán tanulni.

Dupla élmény

82984765_256512865451542_8059517993643671552_n.jpgA Németországban töltött közel egy év alatt számos olyan dologra volt lehetőségem, amelyekre egy gyorsan elrepülő Erasmus félév alatt sohasem lett volna. Ahogy teltek a hónapok, egyre inkább sikerült akklimatizálódni, amihez az is hozzájárult, hogy egészen korán elkezdtem baristaként dolgozni egy egyetemhez közeli kávézóban. A latte art készítés módszertana mellett rengeteg diákot megismertem a hangulatos kávézóban. A pörgős közegben megtanultam a másodperc töredéke alatt angolról németre és németről angolra váltani. A mai napig talán ez volt életem legszórakoztatóbb diákmunkája. Minijobot vállalni nemcsak az anyagi vonzata miatt éri meg, hanem azért is, mert rendkívül felgyorsítja a beilleszkedés folyamatát.

Szakmai jellegű kihívásból is akadt bőven. Az évem fénypontja a 5-Euro Business Wettbewerb volt, amely egy 5 Euro tőkét biztosító startup verseny. Lényege, hogy 8 hét alatt egy 5 Euróból működő vállalkozást kellett építeni. Ezalatt a pár hét alatt a csapatommal eszméletlen ütemben  alkottuk meg a régió első kültéri szabadulós játékát, amit aztán saját üzleti koncepciónk és marketingstratégiánk alapján az egyetemen értékesítettünk.

Az eredményt a városházán egy szakmai zsűrinek kellett  5 perces pitch keretében prezentálnunk, és egy standdal is képviseltettük magunkat. 

67542701_3153319261352637_5128764922263502848_o.jpgA befektetett energia bőven megtérült: a verseny első díját és a médiamegjelenésekért járó különdíjat is mi hoztuk el. Rengeteg tapasztalattal gazdagodtam a verseny által, attól kezdve, hogyan alakítsuk ki a megfelelő árazást, hogyan osszuk fel a felelősségi köröket a szervezeten belül, hogyan számolunk a gyakorlatban változó költséget és fedezetet, egészen addig, hogy mi a legoptimálisabb értékesítési helyszín. A legmélyebb élményt számomra mégis az jelentette, hogy külföldiként én is értékes tagja lehettem a csapatnak, és a zsűrit is meglepve, némi nyelvi akcentussal, de szakmai tökéletességgel prezentáltam, mitől ért célba startupunk marketing stratégiája.

Dupla diploma

Bár önmagában már a felsorolt tapasztalatok és tudás miatt is megérte volna ez az év, elmondhatatlan büszkeséggel tölt el, hogy megálltam a helyem egy olyan szigorú követelményrendszerben is, mint amilyet a német felsőoktatás támaszt a hallgatókkal szemben.

A kettős diploma már csak hab a tortán, és remélni tudom, hogy a munkaerőpiac is hasonlóan nagyra értékeli majd ezt a tapasztalatot.

Én mindenesetre hálával tartozom a DSG-nek és a DSG oktatóinak, hogy lehetővé tették számomra és még oly sok hallgató számára, hogy nemcsak egy dupla diplomával, de dupla élményekkel is gazdagodjunk.



Dupla diploma, dupla élmény, dupla kihívás - Mi az a kettős diploma program, és miért éri meg jelentkezni? Tovább
Erasmus a karantén idején

Erasmus a karantén idején

img_4263.jpg

Egy Margaret Island dalszöveggel kezdem a történetem: „Ha nem tudnád, hogy merre tartasz, találd meg a forrást.” Na, hát ez rám teljesen igaz volt, fogalmam sem volt, éppen merre tartok. Mondjuk, most sem tudom pontosan, de már a jó úton haladok. És hangozzék ez bármilyen furcsán, ebben nagy szerepe van a koronavírusnak. Major Dóra vendégszerző írása.

Major Dorci vagyok, harmadéves Kereskedelem és Marketing szakos hallgató a Corvinuson, jelenleg külföldi félévemet töltöm Bilbaoban, Spanyolországban. Na pontosan ez a jól begyakorolt egysoros bemutatkozásom, amit elsőre küldök az oktatóimnak és az Erasmussal/Campus Mundival kapcsolatos kérdéseimmel az illetékesnek, már csak a Neptun-kódom hiányzik belőle!

img_3045.jpgGimis korom óta óriási vágyam, hogy külföldön tanuljak, utazzak és minél több embert, kultúrát ismerjek meg. És ez nagyon „Miért menjünk Erasmusra”-prospektus szagú leírás, de tényleg jellemzi az egyetemi életem első két évét. Így csöppentem a nyíregyházi-pesti roppant elfoglalt életemből január közepén a pezsgő Észak-Spanyolországba, Bilbaóba.

Rengeteg barátomtól, akik átélték már az erasmusozást hallottam azt, hogy ez olyan, mintha felgyorsulna és lelassulna egyszerre az idő, 1 hét a külföldi félév alatt annyira intenzív, mint otthon 1-2 hónap - teljesen igazuk volt. Nem győztem kapkodni a fejem annyi impulzus ért, annyi jó emberrel találkoztam és annyi varázslatos helyen jártam, miközben végig azt éreztem, hogy jaj de jó most nekem, túl jó is, mennyire fog majd mindez hiányozni. Igyekeztem megélni a pillanatokat, a kultúrsokk után csak sétálgatni a városban és beszívni magamba örökre az egész élményt.  Pálmafák az egyetemen, végtelen nevetések, karneválok, a tengerpart karnyújtásnyira, utcazenélések, fiesta, spanyolok, gyönyörű az élet.

img_3066.jpg

És tudjátok most jön az a rész a horrorfilmekben, amikor a hatalmas, felhőtlen boldogság láttán TUDOD, ÉRZED, hogy valaminek történnie kell, mert ez túlságosan mesébe illő így. Vihar előtti csend.

És történt is. 

Koronavírus. Világjárvány. Karantén. Ha apukám, aki hajlamos túlságosan is aggódni értem, ezt mondja nekem januárban (amúgy így visszagondolva: lehet, hogy mondta is), hogy Dorcika, itt világjárvány lesz, és olyan dolgok fognak történni, amit az előző 21 évedben el sem tudtál képzelni, akkor biztosan kinevetem. Sajnos, nem sajnos általában rá kell jönnöm, hogy a szülőknek mindig igaza van.

Tényleg teljesen felfordult a világ.

mitörténik. mindenkisír. hazamentek. köszönésnélkül. bizonytalanság. temészhaza. énnem. őis? énis. én nem. énbiztoshogymaradok. énis. mégishazamentem. énnem. miértnemjösszhaza. miértmészhaza. maradok. hazamegyek. maradok. hazamegyek. nemmegyekhaza. repeat. maradniszeretnék. demennemkell. miérttörténikez. miért. miért. tehetetlenség. csodahely. csodaemberek. utolsóölelés. búcsú. őismegy. őismegy. őismegy. énnem. nemérzemúgy. senkinemmaradt. detemaradsz. deénis. mitörténik. naprólnapra. nemtudokaludni. karanténvan.

Na, így fordult fel fenekestül a kis vattacukor életem: egyszerre gyorsult fel és lassult le az idő. Újból. De most teljesen másként.

0aa54996-d95b-4ef9-90c7-2a4fbefc0db2.jpgBúcsúzkodni senki nem szeret. 

Nyilván mi sem. De muszáj volt. Ezen is sokat gondolkodtam már (nyilván így karantén alatt van ideje filozofálgatni az embernek), hogy melyik könnyebb: felkészülni egy búcsúra és várni a végső búcsú pillanatát, vagy egyik pillanatról a másikra elmenni végleg?

Nincs jó válasz, egyik sem könnyű. Volt „szerencsénk” megtapasztalni mindkettőt. A közel húszfős baráti társaságunk elég színes: a franciák, amerikaiak és latin-amerikai donhuánok között Ausztrália, Kanada, Jordánia és Magyarország képviselte magát benne.

Március elején már igencsak szorult a hurok itt is, de a spanyolok elég higgadtan, kicsit talán könnyelműen kezelték a helyzetet. Amikor otthon már rég bezártak az egyetemek, mi egy napsütés keddi napon Bilbaóban még vígan, de már kicsit aggódva fogyasztottuk a suli ebédlőben a cafe con leche-t és a cukkinis tortilla de patatast. 

És pontosan, mint a filmekben

Két nappal később, csütörtök hajnalban az amerikai elnök hazahívó bejelentése után kitört a pánik. De tényleg. Ezen a hajnalon az amerikai erasmusos diákok többségének váratlanul kellett lezárnia itteni életét és hazautaznia. Gyakorlatilag azonnal. És ez indította el igazán a lavinát. Két barátnőm rögtön megvette a repülőjegyet, amikor a szüleik hívták őket, és az első reggeli géppel mentek is haza. Nem tudtuk felfogni. A többiekkel bementünk az egyetemre, csak azért, hogy lássuk egymást. 

005c5425-2e97-4278-8e36-c09faea3ac71.jpgÉs kezdődtek az utolsók.

Nagyon ijesztő volt látni, ahogy – mint egy világvége-filmben – mindenki sírt a folyosón. És a büfében. És az udvaron.  A tanáraink és a titkárság dolgozói sem tudtak nekünk mit mondani. Mert senki nem tudott semmit.  

Csak ültünk egész délelőtt a pálmafás aulában, és próbáltuk feldolgozni az eseményeket. Mindenki helyzete nagyon egyedi volt, az egyetlen közös pont talán az, hogy tudtuk: minden és mindenki sérül. És az egész elmondhatatlanul bizonytalan volt.

Aznap hajnal négyig fentmaradtunk

Együtt, még utoljára.  Az egyik legkedvesebb amerikai barátomnak ment a taxija a repülőtérre, nálunk hagyta a töltőjét, és én öt perc alvás után rohantam hozzá 4.10-kor... Még szerencse, hogy Bilbaóban minden elérhető távolságra van gyalog. 

Eddig nevetve írtam ezeket a sorokat, most kicsit sírok erre visszaemlékezve. Akkor fel sem fogtam, mennyire abszurd az egész. See you soon-nal köszöntünk el. És tudom, hogy még találkozunk. 

img_4521.jpgEgy másik csodálatos barátnőm ausztrál, ami aztán tényleg a világ másik vége. Tíz körmömet lerágva izgultam érte, míg 5 átszállással, 2 törölt járattal, 1 elveszett bőrönddel és csaknem 3 nap alatt nagy nehezen hazaért. Mert igen, amellett, hogy folyamatosan törölték el a járatokat egyik pillanatról a másikra, sokakat nem engedtek fel a gépekre az átszállásnál, mert hogy Spanyolországból mentek haza, ami akkor már az egyik leginkább fertőzött országnak számított. Mint amikor leugranak a süllyedő hajóról.

Ekkor kezdődött a mindennapos este nyolcas közös tapsolás, ami reményt keltett és kelt mind a mai napig. Kiállunk az ablakba, és lelkiismeretesen tapsolunk, hogy lesz még jobb! A kanadai barátnőm utolsó estéjén a nyolcórai taps után retró számokat játszottunk egymásnak ablakba tett hangszórókon a szembeszomszédainkkal, aztán pedig táncoltunk egy nagyot csak mi hárman a szobában. Ez kellett a lelkünknek. 

Eddigre már annyira gyakorlott búcsúzkodók voltunk, hogy nem is zokogtunk, csak szorosan megöleltük egymást, és kínunkban nevetve borultunk egymás nyakába. Elsírtuk az összes könnyünket, elsirattuk az eddigi és a meghiúsult közös kalandjainkat, meg a gondtalan külföldi félévünket is. 

A francia barátaink  is „átmenetileg” hazamentek 

img_2760.jpgŐk vannak hozzánk a legközelebb, és a legvadabb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyből miután elmennek le is zárják a határokat. Nem is vitték haza az összes cuccukat. Hagytak itt nekünk takarókat, ágyneműt, jógaszőnyeget, turmixgépet, növényeket – sőt, lett egy egész jó tévénk is. 

És persze a gitár. Nagyon régóta zenélek, itt külföldön már az első hét után őrülten hiányzott az örömzenélés és az éneklés az életemből. Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül, hamar alapítottunk egy nemzetközi bandát, amellyel délutánonként parkokban vagy egymásnál gyűltünk össze zenélgetni, esténként pedig az utcán játszottunk. Összebarátkoztunk a helyi utcazenészekkel is, és közösen csodás dolgokat alakítottunk. 

Csakhogy hirtelen az összes közeli barátom hazament, kivéve a jordániai lakótársamat. Jobb híján együtt kezdtünk gitározni tanulni.  Húztuk egymást, ki hol jár a leckében, és 2-3 hét után a mai 4-5 akkordos, egyszerű dallamokból álló popdalokat simán el tudtuk játszani. Hatalmas volt a boldogság. YouTube-ról vettünk leckéket, és indítottam egy insta-oldalt, amin motiváló szövegű dalokat dolgozok fel. A zene tényleg segít minden körülmények között.

És hát erre szükség is van.

34ae926e-143a-4891-9847-5fa3fef85230.jpg

Itt Spanyolországban elég súlyos a helyzet, bár a stagnálás után végre elkezdett lefelé szállni a görbénk, és folyamatosan csökken az új megbetegedések száma, de azért nem merem kijelenteni, hogy túl vagyunk a csúcson, mert én már semmin nem lepődöm meg.

Itt tényleg karantén van.

Csak patikába és boltba mehetünk ki, szigorúan csak a közelbe. Ezt elég komolyan kell venni, a rendőrség folyamatosan ellenőriz. Egyszer bizony engem is megállítottak. Az első két hét majdnem teljes bezártság után úgy éreztem, egyszerűen muszáj kimozdulnom egy sétára, különben bekattanok. Hatalmas rózsaszín szatyrommal, napszemüvegben, csaknem fütyörészve sétálgattam a napsütésben (végül is akár a boltba is tarthattam volna), amikor lelassított mellettem az addig csak városi legendának vélt rendőrautó. 

Ha nem magyarázom ki magam azzal, hogy csak kézfertőtlenítőt kerestem a patikákban (ez volt az egyetlen tárgy a táskámban a kulcsomon kívül), akkor 600 euró lett volna a büntetésem. Tehát ez (jogosan) nagyon nem játék.  

Kijárási tilalom tekintetében így telt csaknem az egész március és április. 

img_3443.jpgÁprilis 26-án volt a születésnapom, és a spanyol kormánytól is kaptam egy hatalmas ajándékot: május 2-ától hivatalosan is kimehetünk a szabadba sportolni! Végre látjuk a fényt az alagút végén!

Felmerülhet a kérdés, hogy ha eddig ennyire rossz volt a helyzet, miért nem mentem haza? Így van, nekem is megvolt a választásom, hogy menjek vagy maradjak. És most ezalatt nem csak a külföldön maradt Erasmusos hallgatókat értem, hanem azt a rengeteg vidéki diákot, akik a fővárosban, vagy az otthontól relatíve távol tanulnak. Ebben a helyzetben a Budapest–Nyíregyháza távolság is óriási tud lenni, és mindenkinek hasonló helyzettel kellett megküzdenie.

Talán ez volt életem eddigi legnehezebb döntése. 

img-8346.jpgMert ahogy búcsúzkodni nem szeretek, dönteni sem. Sok kortársamhoz hasonlóan általában én is ösztönből döntök, de most kivételesen átrágtam mindent, és mérlegeltem a lehetőségeimet. Nem szerettem volna hazamenni. Nem szerettem volna ebben a helyzetben többször átszállni a repülővel, és úgy hazaérni, hogy senki nem vár ott és nem ölel meg. Mert nem szabad. Nem szerettem volna így véget vetni ennek az életre szóló kalandnak, és így látni Budapestet. Nem szerettem volna megbánni a hazatérést.

Végül is, ha úgy nézzük, hogy ezt a félévemet útkereséssel és személyiségfejlesztéssel szerettem volna tölteni, akkor tessék, megkaptam. Nyilván nem így képzeltem el, de most ebből kell kihozni a legtöbbet.

Nincs jó döntés.

Nem bántam meg, hogy kint maradtam. Egyszerűen ezt éreztem a legbiztonságosabbnak a szeretteim és magam számára is. Ebben a helyzetben nincs jó vagy rossz döntés. 

A legeslegjobb barátnőm éppen Portugáliában van, szintén Erasmuson, ugyanilyen helyzetben, szóval egymás lelki támaszai voltunk és leszünk. Mert igen, ez anélkül, hogy otthonról támogat minket ezerrel a család, a baráti kör, hihetetlenül nehéz lenne. 

img_0893.jpgTöbbször jött csomagom otthonról, és zokogva bontottam ki a Piros Arannyal, Pick szalámival és májkrémekkel teli dobozt. Dolgok, amik felbecsülhetetlenek. A hazai ízek.

A karantén elején egyfajta gyászidőszak következett. 

Akkor ezt nem mondtuk ki, így több mint egy hónap elteltével realizálom csak. Talán a legrosszabb az inszomnia volt, amivel szerintem jelenleg sokan küszködünk.

Nem csak fizikailag nem vagyunk lefáradva, hanem a lelkünk, az agyunk is pörögne még tovább. Annyi említett esemény, emberi interakció és ezernyi kaland után most a töredékére redukálódott a tevékenységünk. És hiába szeretnél, egyszerűen csak nem tudsz aludni. Valójában nem is emlékszem, mit csináltam szinte reggelig ébren, leginkább csak forgolódtam az ágyamban. Akkor még csak Netflixet sem néztem. Emiatt másnap majdnem teljesen használhatatlan voltam.

Ezt az időszakot végtelen Facetime-ozás és telefonálás is jellemezte. Szinte beleőrültem a honvágyba, de hallottam a kis hangocskát a fejemben (jaj, lehet tényleg meg is őrültem!), hogy ne menjek haza. Amikor végérvényesen megálltak a gépek Barcelonából is, óriási megnyugvást éreztem. Végre van valami biztos pont: az hogy, most már képtelen vagyok hazamenni, és tutifix maradok, ámen.

Ezek után mintha tiszta lappal indultam volna: csilli-villire kitakarítottuk a lakást, átrendeztük a nappalit és egy kis „chill zone”-t alakítottunk ki, amit a barátainktól kapott növények, plédek és szőnyegek segítségével nem volt nehéz. Így legalább kicsit úgy éreztük, még továbbra is velünk vannak. 

A gyász után az események feldolgozása jött.

img_4696.jpgEredetileg is a mi apartmanunk volt a központ, rengeteg emlék, közös buli és nevetés kötődött ide. Azt is el kellett fogadnom, hogy ez a korszak véget ért, nincs több utazás, utcazenélés, és lesznek emberek, akiket talán már sosem látok viszont. 

Ebben ez a kicsi környezetváltozás segített, ráadásul az addigi a falunkon lévő depresszív, fekete, nagy festményszerűséget lecseréltük színes virágos és mediterrán tájképekre, amiket a lakótársam festett.  Nagy a lakásunk, szóval két hónap alatt sem mentünk egymás agyára, sőt: igaz nagytesó lett ő nekem.

Bilbaóban mindenki igyekezett betartani a szabályokat. A legtöbben maszkban járnak, és minden boltban kötelező kesztyűt is viselni. A polcok nincsenek kifosztva, picit többet kell sorban állni, de alapvetően gördülékenyen megy a bevásárlás. A szomszédaink ugyanúgy beszélgetnek, csak most az ablakon vagy éppen az erkélyen keresztül, és is előfordul, hogy az egyik szomszéd az ajtón kívül ül a lépcsőházban szigorúan két méter távolságból, és így beszélik meg a napi történéseket. Megmosolyogtató, mennyire kreatívak tudnak lenni az emberek.

Távoktatás

img_2595.jpgA magyar és a spanyol egyetemen is vannak óráim, mindkét helyen igyekeznek megbirkózni az online oktatással, én pedig annál is inkább próbálok helytállni. Többé-kevésbé sikerült is venni az akadályokat, bár a vizsgaidőszak azért még előttünk áll! „A koronavírusnak hála”, sikerült utólag felvenni még egy tárgyat, már a szakdolgozatom alapjain dolgozgatok, és így szerencsére lehet, hogy nem is fogok csúszni! Emellett a legkedvesebb diákszervezetemben, a Corvinus Művészeti Akadémiában sem állt meg az élet: online kurzusokkal, heti Zoom-os talikkal és a gyűlés helyetti közös számítógépes társasjátékokkal ütjük el az időt az alkotás mellett!

img_4728.PNGMindenkinek alkalmazkodnia kellett, és tudatosítani magunkban, hogy ugyan ez egy átmeneti időszak, de az egész világnak szüksége van a változásra. Mert valójában a mi normálisnak vélt életünk nem is annyira normális. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a karantén csak a kezdeti nehézség, a koronavírusnak rengeteg hatása lesz az egész jövőnkre. És bizony nem térhetünk vissza a „normálisba”. Szükség van a fejlődésre.

Én, aki mindig mindent el akartam tervezni az életemben, és nagy távokban gondolkodtam, most ebben az időszakban napról napra éltem. Mert nem volt mibe kapaszkodni, csak a napi történesékbe, abba, ami pont most történik. Mert csak ez a biztos. És ez segített.

É hála a kütyüknek 0-24-ben tudtam, mi folyik a szeretteimmel és a világban. Félelmetes visszanézni a képernyőidőmet meg a lépésszámlálót… de legalább az egész világ összetart virtuálisan! Sőt a neten keresztül – mivel most van időm – még az anyukámat is elkezdtem angolul tanítani, nagyon szorgalmas kis tanítvány!

A lelki egészséghez nagyon fontos a hála. 

Minden nap feljegyeztem egy vagy több jó dolgot, ami aznap történt velem, és amiért hálás lehetek. Vannak dolgok, amik ezelőtt természetesek voltak, de most nagyon felértékelődtek. Ilyen például minden nap levinni a szememet. Majd felszaladni az ötödik emeletre. Esküszöm, ettől érzem igazán, hogy élek!

Igyekszem a dolgokat pozitívan szemlélni, kicsi célokat tűztem ki magam elé minden napra, és érzem, ahogy fejlődök. Jobban rendben vagyok magammal. És türelmesebb lettem, ami óriási szó. A saját anyukám is azt hitte, (aki egyébként teljesen tiszteletben tartotta a döntésem, hiába nagyon hiányzom neki), hogy egy ilyen zsúfolt életstílus után sokkal nehezebben fogom viselni a bezártságot, de nem így történt. 

Ahogyan kezdtem, úgy fejezem be: a Margaret Island soraival.

„Valahol ez így volt jó, 

valahol ez így volt szép,

 és a napsütötte parton állok egymagam. 

Boldogan.”

img_1825.jpg

Képek és szöveg: Major Dóra

2020. május 12.

Erasmus a karantén idején Tovább
„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával

„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával

khk5.pngHa a magyar BBC, azaz a Budapest Business Club szervezésében szabadkőművesek helyett szabadegyetemisták gyűlnek össze a Corvinuson sztármenedzsert hallgatni, abból csakis jó származhat. Ezt pedig még Ybl Miklós sem gondolta volna… - Szatmári-Schubauer Solt beszámolója.

 

Ybl Miklós csípőre tett kézzel, méltán elégedetten szemlélte legújabb művét, a Fővámpalotát, míg a Duna-szagot szállító szél pajkos szerető módjára cirógatta őszes szakállát. A tehetséges építész akkor még biztosan nem gondolta, hogy építménye később kicsit hosszabb néven, a Budapesti Corvinus Egyetem E épületeként él majd a köztudatban. Azt sem sejtette, hogy a szabadkőműveseknek tervezett titkos szoba a „III. Előadó” feliratot kapja. Amiről viszont végképp fogalma sem volt, hogy ebben a levegőtlen teremben 2020. február 18-án Kende-Hofherr Krisztina - a hazai sztármenedzsment úttörője - teltház előtt fog mesélni tapasztalatairól, meglátásairól és a siker zárát nyitó kulcsok lehetséges variációiról.

A Budapest Business Club a Budapesti Corvinus Egyetem egyik meghatározó diákszervezete, melynek több mint 120 tagja gyakorlati és szakmai tapasztalatokat szerezhet marketing, sales, emberierőforrás-menedzsment és rendezvényszervezés területeken. A BBC nevéhez több mint 40 minőségi rendezvény lebonyolítása köthető, és partnereink között tudhatják Magyarország több vezető bankját, valamint multinacionális cégeket is.

Valójában ez utóbbit másfél évvel ezelőtt maga a sztármenedzser sem merte volna megjósolni, hiszen állítása szerint nem mert nyilvánosan beszélni. Csak mikor egy hasonló felkérés során észrevette, hogy az embereket érdekli az ő története, illetve a mondanivalója, akkor hagyott alább hangszálai túlzott mértékű rezonálása nagyobb nézőközönség előtt.
khk2-min-min_2.pngNode, hogy is ne lenne feszült a figyelem? Hiszen története annyira emberi, hogy mindenki találhat benne olyan mozzanatot, amely önmagára is igaz, ezáltal érezve, hogy nem egyedüli a helyzete. Tanácsai pedig rendkívül hasznosak és inspiratívak. Már fiatalkora óta szeret embereken segíteni, ezért is tart a „titkos szobában” rendezetthez hasonló motivációs előadásokat a… a… a sztárme… A mi is?

„Nem tudom, mi vagyok” - nos, ezt Kende-Hofherr Krisztina is bevallotta. A nemtudás tárgya pedig nyilvánvalóan nem identitászavarra utal, hanem foglalkozásának bajosan behatárolható megnevezésére. Nem használná magára a lifecoach kifejezést, mert az manapság a nagyszájú dilettánsok miatt kicsit értékvesztetté vált. A sikergyárost nem szereti, mert az skatulya és a skatulyákat sem kedveli. Bár hivatalosan menedzser, személyes márkaépítő és producer, nem igazán használta magára ezeket a megnevezéseket, ezért hát ő egyszerűen ő. Ő. Aki elbeszélésében valós dilemmákon és helyzeteken keresztül gondolkodtatta el a közönségét.

„Maximalizmus, befektetett munka és idő nélkül nincs siker.”

A kényelem korában, mikor a mikor az mindig most, mert mikor máskor, talán kicsit megfeledkeztünk a munka értékéről. És a tanuláséról! Hiszen a felgyorsult világ azt is eredményezi, hogy a dolgok állandó változása folytán csak folyamatos önképzéssel lehetünk szakmánk mesterei. Nem is szólva arról, hogy a módszer agytornának sem utolsó.

Mindig kell egy hosszabb távú cél, amely felé haladhatunk. A rövidebb intervallumra szóló életúti desztinációk pedig segíthetnek abban, ha elakadnánk, erőt nyerjünk abból, hogy látjuk, meddig sikerült már eljutnunk. Jó példa erre maga Kende-Hofherr Krisztina, aki annak ellenére, hogy a helyében más már rég napozóágyában hátradőlve süttetné a hasát, ő még nem is gondol ilyesfajta kikapcsolódásra - ugyanis unalmasnak tartja -, hanem nagyratörő tervei vannak a jövőre nézve.

khk3_2.png

„Mindenkinek a saját életét kell élnie.” Merjünk meghozni önálló döntéseket, amelyek afelé hajtanak, amit igazán szeretnénk! A velünk született vagy a sors által eszkábált korlátoktól pedig nem szabad megijednünk, mert ahogy a lifecoach kifejezést nem szerető lifecoach minőségben megszólaló sztármenedzser mondta:

„A korlátok azok kapaszkodók is.”

Ami pedig cikkem címét illeti… „Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem szarja le!? Már bocsánat!” Ebből a nézetből egyértelműen kitűnik, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy embertársaink véleményeivel foglalkozzunk, ha meg akarunk valósítani valamit. Persze jogi és erkölcsi határokat azért nem feltétlenül kell útlevél nélkül áthágni. „Kapcsolatrendszer nélkül pedig sok helyre nem lehet eljutni” - úgyhogy valóban fontos, hogy helyesen értelmezzük ezt a barátságos gondolatot.

Míg, ha valaki életútja sztrádáján éppen kitenni készül elakadásjelző háromszögét, a magamfajta firkász csak hátbaveregeti és annyit mond: „Fel a fejjel!”, addig Kende-Hofherr Krisztina Autóklubos diszpécsert megszégyenítő módon képes lelki üzemanyagot önteni az emberbe. Éppen ezért ajánlom nem csak az útszélen rekedteknek, de azoknak is, akik különleges adalékkal szeretnének megtankolni, s úgy folytatni a száguldást.

 

Szatmári-Schubauer Solt

Képek: Budapest Business Club

2020. február 21.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával Tovább
Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk

177027.jpg

Nem gondoltuk volna, hogy egy történelmi kiállításon fogunk forrócsokizás közben magándetektív hirdetéseket böngészni, de mégis megtörtént. A Magyar Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 címmel megnyílt kiállításán jártunk.

Írta: Bera Viktor

“Ha lenne időgéped, hova utaznál?” - Ezt a kérdést már biztosan mindenki hallotta, vagy legalábbis gondolkozott rajta. A barátaimmal játszva gyakran előjött a reneszánsz Olaszország, Napóleon kora, az ókori Athén, de a legtöbben mégis a 20-as, 30-as évek New Yorkját és Párizsát hozták fel vágyott (idő)utazási úticélként. A játék szabályait szigorítva érdekes azt a kérdést is feltenni, hogy a magyar történelem során melyik időszakot választanánk. Most a két világháború közé kalauzolunk el bennetek.

180614.jpg

Volt pár év, amikor az emberek mindennapjai elegáns budapesti kávéházakban kezdődtek és ott is végződtek, napközben Rejtő novellákat olvasva üldögéltek a Ligetben, a délutáni program pedig az új Jávor Pál film volt. De az is lehet, hogy az átlagos magyar ember rettegett hazamenni a sok útonálló miatt, vagy csak morfiummal szórakoztatta magát és folyamatosan szorongott a német birodalmi sas árnyékában. Természetesen egyik szcenárió sincs még az igazság közelében sem. A Nemzeti Múzeum Magyar Világ 1938-1940 névre keresztelt kiállítása viszont kísérletet tesz erre:, igyekszik bemutatni, milyen lehetett a hétköznapi élet Magyarország második világháborúba való belépését megelőző években.

146313.jpg79976871_135742811227254_4745660316270985216_o.jpg

A trianoni békediktátum és a Szovjetunió megtámadása között egy sajátos politikai és társadalmi helyzet állt fenn Magyarországon, mely tele volt látszólagos ellentmondásokkal. Horthy Miklós kormányzó vezette az országot, holott alkotmányos monarchia volt az államforma. Az 1929-es világgazdasági válság keményen sújtotta a gazdaságot, a korszak mégis hírhedt volt a fényűző mulatságokról. A német befolyás egyre erősödött a térségben, de volt jelentős ellenzéki, kritikus újságírás. A tárlat ezeket a témákat mutatja be, valamint találunk olyan tárgyakat és történeteket is, melyek segítenek személyesebb kapcsolatot kialakítani a látogató és a történelem között. 

Az egészen mindennapi kérdések is helyet kaptak: mennyibe került az étkezés és egy lakás Budapesten? Hogy jelentek meg a revizionista törekvések egy polgár mindennapi életében? Milyen bútorok voltak egy átlagos nappaliban? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk, sőt, a kiállítás interaktív részében még játszhatunk is, miközben megismerjük a tényeket, például számot adhatunk tudásunkról több kvíz segítségével.

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a kiállítást, a standard belépőjegy mellett még egy egészen rendhagyó extra is elérhető: lehet vásárolni kávézójegyet! Az emeleten be van rendezve egy kis kávézó, ahol egy forró ital, egy süti, valamint egy választható ajándéktárgy kiválasztása után számos korabeli újságot böngészve tudjuk beleásni magunkat 1938-1940 magyar hétköznapjaiba.  146310.jpg

Képek: Fortepan (fentről lefelé haladva: 177027, 180614, 146313, 146310)

2020. február 18.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Időgéppel a 30-as évekbe - A Magyar Nemzeti Múzeum kiállításán jártunk Tovább
Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban

Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban

index_kep-min.jpg

Túrázás. Lenyűgöző tájak. Ír kultúra. Mindennapos biciklizés. Róka Bencével beszélgettem, aki az őszi félévét a University College Dublinban töltötte. Tapasztalatairól és a mindennapjairól mesélt.

A sörökön túl is volt élet Dublinban?

Az egyetem gyakran rendezett bulikat főleg az első hetekben, nagy hangsúlyt fektettek az ismerkedésre és a kapcsolatépítésre. Rengeteg ismerkedős program volt, így könnyen szereztem barátokat, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Az iskola filmekbe illő, nagy egyetemi campus volt. Nagyon felszerelt és modern, rengeteg sportolási lehetőséggel, én például a vitorlás klub tagja voltam. Már régóta vitorlázom és szerettem volna kipróbálni milyen a tengeren, nagyon különleges élmény volt.

A nagy közösségi terek mellett fodrász és gyógyszertár is volt a campuson.

Teljesen más hangulata volt, mint itthon.

Ütköztél-e valami nehézségbe a féléved során?

Amit nehézségnek mondanék, az a lakáskeresés volt. Az egyetemnek drága kollégiuma volt, ami meghaladta az ösztöndíjamat, ezért mindenképp más megoldást kellett keresnem. Egy hónappal a repülés előtt már elkezdtem nézelődni, végül egy szobát tudtam bérelni egy családnál, ami körülbelül 11 kilométerre volt az egyetemtől. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel gyorsan találtam lakhatást. Voltak olyan emberek, akik még azután is kerestek, miután már kirepültek.

Viszonylag messze laktál az iskolától, hogyan oldottad meg a közlekedést?

Elég drága volt a tömegközlekedés, 130 euró/hónap,

ezért úgy döntöttem, veszek egy biciklit és azzal megyek mindenhova. A kerékpárutak behálózzák Dublint és a helyiek egész évben bicikliznek, ezért nem tűntem ki a tömegből,

ráadásul mielőtt hazajöttem, el is tudtam adni. Sokkal olcsóbban jöttem ki, mintha havonta vettem volna bérletet, plusz gyorsabban el tudtam jutni bárhová. Alapból szeretek mozogni és sportolni, számomra ez megfelelő megoldás volt.

Milyen segítséget kaptál az egyetemtől?

Már rögtön az elején különböző oldalakat kaptam az iskolától, ahol direkt diákoknak kínáltak lakhatást, ezért könnyebben sikerült lakást találnom. Emellett külön diákszervezet is volt, akik az Erasmusosokkal foglalkoztak, hozzájuk mindig lehetett fordulni segítségért. Időben tájékoztattak mindig mindenről, és az Erasmusos koordinátoromat is bármikor tudtam keresni, nagyon segítőkész volt. Az iskola különböző kirándulásokat is szervezett, így nem kellett egyedül megszerveznem az utazást, ha szerettem volna valahova menni.

cikk_kozbe_kep_-min.jpg

Írország drágának mondható, hogyan jöttél ki a pénzből?

220 ezer forint (~680€) ösztöndíjat kaptam Campus Mundival együtt, ebből 400 euró volt a szoba ahol laktam, ami viszonylag olcsónak számított az ottani viszonylatban. Az élelmiszerboltokban az árak hasonlóak, mint itthon, így hetente 35-40€-ból be lehetett vásárolni, ha főzött magának az ember. Az éttermek már drágábbak, mint itthon, még egy gyorsétterem is, ezért nem igazán jártam oda. A fennmaradó pénzem főként utazásra költöttem.

Kiknek ajánlod Írországot, mint Erasmusos úti célt?

Főként azoknak, akik szeretnek kirándulni és túrázni. Az ország tele van környezetvédelmi területekkel, dimbes-dombos túraútvonalakkal. Európai szemmel a városok nem igazán különböznek, inkább a természeti látványosságok a kiemelkedőek. Észak-Írországban jártam, de mások például Angliába, Skóciába is elmentek viszonylag olcsón. Azoknak mindenképp ajánlom, akik jobban megismernék a szigetet, és persze azoknak is, akik érdeklődnek az ír kultúra iránt. Az ír kocsmakultúra önmagában is egy élmény. Élő zene, sokan táncolnak, egyedi a berendezés és a díszítés, ráadásul az emberek is kedvesek.

A sör pedig természetesen kiváló.

 

Szép Zsóka

2020. január 28.

Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban Tovább
Óriás játszószoba 100 vonattal - A hamarosan bezáró Miniversumban jártunk

Óriás játszószoba 100 vonattal - A hamarosan bezáró Miniversumban jártunk

birodalmi_lepegeto-min.png

Mintha csak egy crossover epizód lenne - egy birodalmi lépegető, egy DeLorean DMC–12 a Vissza a jövőből, és még néhány Minyon is, na meg 100 robogó vonat a lehető legnagyobb részletességgel és pontossággal kidolgozott, valós helyszínek között. Az utolsó lehetőségek egyikét kihasználva látogattuk meg a Miniversumot.

Már csak március 31-ig látogatható a Miniversum, Európa egyik legnagyobb terepasztala, melyet a látogatók nem csak megtekinthetnek, de irányíthatnak is. Magyarország, Ausztria és Németország tájai elevenednek meg hihetetlenül részletgazdag kidolgozásban, ahol ha elég figyelmesek vagyunk, még egy birodalmi lépegetőt és egy UFO-t is felfedezhetünk. 

Eredetileg szkeptikus voltam és nem tudtam, hogy érdekes lehet-e számomra a Miniverzum, ugyanis nem rajongok különösen a vonatokért. Ami viszont ott fogadott, az még engem is lenyűgözött. Korábban elkerülte a figyelmemet, hogy ez egy interaktív kiállítás, így nagy öröm volt, amikor kiderült, hogy különféle gombok segítségével én is irányíthatom egy-egy jármű mozgását, a figurákat, fény- és hanghatásokat. A sok apróság annyira lekötötte a figyelmem, hogy egy pillanatra újra gyereknek éreztem magam. 

A terepasztal minden centimétere végtelenül részletgazdag volt, a legkisebb fűszálak és a hatalmas hegyek is egyaránt aprólékosan ki lettek dolgozva. A városokat 1,3 km hosszú sínpálya szeli át, 5000 figura, 14 település és 600 épület között 100 vonat közlekedik. 

Több olyan hely is megjelent a terepasztalon, ahol korábban már jártam, most pedig ott volt előttem a százszor kisebb másolatuk. Megelevenedik például a Hősök tere, a soproni Tűztorony és Pannonhalma városa is. Számomra külön élmény volt, hogy a lakóhelyemhez közeli tatai vár is helyet kapott a terepasztalon. A felépített városok mellett az eredeti helyszínek fotói is láthatók, így összehasonlíthatjuk a valós képet a miniatűr változattal.  

Ha nyitott szemmel nézelődünk, az épületek között felfedezhető néhány érdekesség, úgynevezett „Easter Egg”, mint például a Star Wars birodalmi lépegetője, a Minyonok vagy a Vissza a jövőbe legendás autója is. Így tehát a filmrajongók számára is izgalmas kincskeresés lehet a látogatás. Ki találja meg a legtöbb rejtett részletet?

A kiállítás után a kávézóban is megpihenhetünk, ahol sokféle finom étel és ital várja a vendégeket. A helyszínen ajándék- és játékbolt is található, ott a Miniversumos emléktárgyak mellett vasútmodelleket is vásárolhatunk, ha kirándulás helyett inkább a saját lakásunkba hoznánk Európa legszebb vonatos tájait.

A program fiataloknak és felnőtteknek egyaránt élmény, tökéletes kikapcsolódás akár a családdal, akár tesós programként is vagy barátokkal egy könnyed délutánra. A hely véges kapacitása és a tömeges érdeklődés miatt érdemes hosszabb időre tervezni, hogy mindent alaposan meg tudjunk nézni. 

nyugati_palyaudvar-min.png

sinek-min.png

hazak-min.png

food_festival-min.png

borito-min.png

auto-min.jpg

A 6 évvel ezelőtt kizárólag az Andrássy út épületére tervezett kiállítás eredeti tervek szerint január végén örökre bezárta volna kapuit. Csakhogy azóta olyan mértékben megnőtt a látogatottsága, hogy bejelentették, két hónappal meghosszabbítják a nyitvatartást, így március végéig még mindenki megtekintheti, aki eddig lemaradt volna. 

Részletes információkért (nyitvatartás, jegyárak stb.) keresd fel a www.miniversum.hu honlapot. 

 

Bokovics Nóra 

Fotó: Tóth-Máté Bence 

Forrás: 

https://www.miniversum.hu/

2020. január 14.

Óriás játszószoba 100 vonattal - A hamarosan bezáró Miniversumban jártunk Tovább
A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

Péntek este katonai puccskísérlet kezdődött Törökországban. A hadsereg a török állami televízióban (TRT) jelentette be, hogy átveszi a hatalmat a kormánytól és szükségállapotot, valamint kijárási tilalmat hirdet. A puccsisták szerint az alkotmányos rend, a demokrácia, az emberi jogok, a joguralom, valamint a közbiztonság helyreállítása miatt van szükség a kormány eltávolítására. Recep Tayyip Erdogan török elnök az utcára hívta az embereket. Az elnököt támogató tüntetők több helyen is összecsaptak a katonákkal. Miután Erdogan gépe leszállt, az elnök a repülőtéren bejelentette, hogy megakadályozták a puccskísérletet.

turkish-flag-waving-over-map-of-turkey.jpg

Az este folyamán tíz óra körül katonák zártak le két hidat Isztambulban (Boszporusz híd, Győzedelmes Mehmed szultán hídja), valamint helikopterek és vadászgépek jelentek meg Ankara és Isztambul fölött egyaránt. Binali Yildirim miniszterelnök az állami televízióban ekkor még arról beszélt, hogy az emberek által megválasztott kormány van hatalmon. A Törökországban tartózkodó külföldiek arról számoltak be, hogy a közösségi oldalak elérhetetlenné váltak. Nem lehetett elérni a facebook-ot és a twitter-t.

11 óra körül a hadsereg az állami televízióban jelentette be, hogy az egész országban átvették a hatalmat és kijárási tilalmat hirdettek.

A hadsereg tankokkal vette körbe az isztambuli Atatürk repteret, amelyet lezártak és az onnan induló és oda tartó járatokat törölték.

A kijárási tilalom ellenére Isztambulban, Ankarában és Izmirben is tömegek vonultak az utcára Erdogan elnök mellett. A török vezetés felkelőknek nevezte a puccskísérletben résztvevőket és azt mondta, hogy le fogják győzni őket és a legmagasabb árat fogják fizetni a tetteikért.

A parlamentre harckocsik nyitottak tüzet, majd bombát dobtak rá. A hadsereg több helyen is összecsapott az utcára vonuló Erdogan párti tüntetőkkel. Ankarában a tüntetők megpróbálták lefegyverezni a katonákat. Összecsapások voltak a Taksim téren, a Boszporusz hídnál. Helikopterrel lötték a rendőrség főhadiszállását, a hírszerzés épületét az állami televízió épületét is. Továbbá tűzharc volt Ankarában az elnöki palotánál.

Az AFP hírügynökség a török tévére hivatkozva azt állítja, hogy egy török vadászgép lelőtt egy helikoptert, amin a puccs szervezőit utaztak.

A hadsereg elfoglalta a Hürriyet és a CNN helyi szerkesztőségét. Az utóbbit a tüntetők megrohamozták és összecsaptak a katonákkal.

A Taksim téren 30 a puccskísérletben résztvevő katona megadta magát és átadták a fegyvereiket.

Erdogan az utcára hívta az embereket és a gülenista terrorszervezetet tette felelőssé a puccskísérletért. Ezt Fethullan Gülen közleményben utasította vissza, szervezetével együtt úgy fogalmaznak, hogy mindig is ellenezték a katonaság beavatkozását az ország belügyeibe és most is elítélik azt. Ahmet Davutoglu, nemrég leváltott török miniszterelnök, az Al-Jazeerának adott interjújában ítélte el a puccskísérletet. Ugyanígy tett az összes parlamenti párt.

Barack Obama amerikai elnök a demokratikusan megválasztott kormány melletti kiállásra szólítja fel az embereket. Boris Johnson, Nagy-Britannia frissen kinevezett külügyminisztere, aggodalmát fejezte ki a Törökországban zajló események miatt. Angela Merkel német kancellár szóvivője a demokratikus rend tiszteletben tartására és az emberi életek védelmére szólít fel. Jens Stoltenberg a NATO főtitkára nyugalomra int és a török demokratikus intézményrendszer, valamint az alkotmány tiszteletére szólít fel.A Kreml szóvivője, Dimitrij Peskov azt mondta, hogy Oroszország azt szeretné, ha Törökország visszatérne a stabilitás és a rend útjára.

A török líra a 2008-as világgazdasági válság óta nem zuhant ekkorát. Az emberek megrohamozták a bank automatákat valamint az üzleteket vízért és alapvető élelmiszerekért.

 

 

(Források: Al-Jazeera, Bloomberg, Conflict News, Reuters, Twitter)

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója Tovább
"Egy mederbe ömlik össze költészet és rapzene..."

"Egy mederbe ömlik össze költészet és rapzene..."

Red Bull Pilvaker, a Szavak Forradalma

Red Bull Pilvaker, a Szavak Forradalma...

... a szlogen, ami egyre több embernek cseng ismerősen, nem hiába fél óra alatt elkelt az összes jegy mindkét előadásra. De mi ez az őrület, miért akar hirtelen ennyi ember az Erkel Színházba menni március 15-én? Mi is az a Pilvaker? Mi történt tegnap este az Erkelben?

Egy szóval nehéz lenne kifejezni. Még most is, hogy élőben végignéztem a műsort, egy általános szó jut eszembe: csoda. Bővebben viszont így fogalmaznék: az a pont, ahol a múlt és a jelen találkozik, a vers underground lesz, az ütemet a szerszámok adják és a szavak életre kelnek. A Pilvakert leginkább az 1848-as számmal lehetne jellemezni, 1848 férőhely, 1848 forintos belépők, a kezdés előtt 18:48 másodperc szerepel a kijelzőkön. Negyedik alkalommal gyűlt össze a magyar zenei szcéna apraja-nagyja, hogy a magyar irodalom klasszikusait elénekeljék, elrappeljék, elszavalják, netán eljátsszák. A tavalyi előadás lenyűgözött, és bár csak tévén keresztül láttam, teljes extázisba kerültem, már akkor tudtam: idén ott kell lennem.

img_9698.JPG

"Egy mederbe ömlik össze költészet és rapzene..." Tovább