Közgazdász Online


Ipar 4.0 – több, mint technológia

Ipar 4.0 – több, mint technológia

A negyedik ipari forradalomról és annak kihívásairól rendezett konferenciát a Mathias Corvinus Collegium. Az MCC Neighbourhood Dialogues névre keresztelt rendezvény immáron harmadik éve invitálta Budapestre a szomszédos országok diákjait, hogy megvitassák az éppen aktuális témákat. A nemzetközi konferencia első napján szakmai előadásokat hallhattak az érdeklődők, míg a második napon egy szimuláció keretében három bizottságban dolgozhattak, ahol a résztvevők különböző országokat és intézményeket képviseltek.

mcc_bauer_emese.jpgfotó: Bauer Emese

Míg korábban több tíz év volt egy technikai vívmány meghonosítása, mára már öt évre előre lehet tervezni, amikor az informatika és mechatronikáról volt szó. A konferencián előadást tartott Dr. Charaf Hassan, a BME Automatizálási és Alkalmazott Informatikai tanszékvezetője, aki beszédében az előző mondatot is megindokolta: ahogyan a különböző eszközök fejlődnek, úgy lesznek egyre komplexebbek is. Ám az IT világának is megvannak a kihívásai, mint például a biztonsági kérdések, mesterséges intelligencia, a szolgáltatások és az eszközök újszerű kapcsolata. De mi is az az ipar 4.0? A professzor a következő tulajdonságokat emelte ki, ezek jellemzik leginkább az ipari digitalizációt: fenntarthatóság, okosság – vagyis magasfokú adatfeldolgozás –, integráció, egyénre szabható tömegtermékek, és valós idejű jelenlét. Ez a „forradalom” sem kihívás nélküli: a számtalan technikai eszköz összehangolása, a szabályozás komplexitása, és az adatfeldolgozás mind fejtörést okoz. Az ipar 4.0 is mérésekből, kalkulációkból és cselekedetekből áll, ami miatt mégis különleges, az az integrációra összpontosuló figyelem. A professzor kiemelte, hogy a technológiai fejlődések adaptálása során továbbra is foglalkozni kell a munkatársakkal, hiszen ők szolgálnak ki, emellett a vállalati kultúrára is figyelni kell.

Dömötör Ákos, az OptoForce ügyvezető igazgatója az ipari automatizációról beszélt. A cél, hogy a robotokat olyan szintre fejlesszék, hogy az emberekkel közösen tudjanak dolgozni, sőt a jelentős munkaerőhiány leküzdésére is be lehessen vetni az intelligens robotokat. Mire kell figyelni, ha egy vállalat automatizálni akar? A költségek alacsonyan tartására. Dömötör Ákos szerint a robotba fektetett pénz közel egy év alatt meg kell, hogy térüljön, mert ennél több idő már egyre rizikósabbá teszi az anyagi helyzetet. Hozzátette: emellett a költségcsökkentés is fontos, mert minél kevesebbet kell változtatni a gyár berendezésén, annál kedvezőbb lesz a befektetés. Az automatizáció egyik kihívása a fejlesztés emellett, hogy a robotok irányítását egyszerűsítsék, hiszen így a kisebb vállalatok is könnyebben tudják modern technológiát alkalmazni. Elmondása szerint a mai robotokból még hiányzik a érzékelés képessége, ugyan a beépített kamerák segítségével már felismeri az előtte lévő dobozt, de ha ezt elmozdítják, amikor a robot közeledik felé, nem fogja megtalálni.

Előtérbe került az állami ipari digitalizáció is: Vityi Péter, az IVSZ alelnöke a magyar, míg Christoph Diensthuber az osztrák helyzetet mutatta be egy kerekasztal-beszélgetés során. Az ipari digitalizáció két évvel ezelőtt került igazán középpontba az osztrák parlamentben, a cél emellett az is volt, hogy az egész társadalmat be tudják vonni. Magyarországon sokkal radikálisabban kezdődött el ez a párbeszéd: az internetadó, majd az ezzel kapcsolatos tüntetések indították el a mai folyamatokat. Vityi Péter szerint az új technológiák ára folyamatosan csökkeni fog, erre pedig az önvezető autókban használt LIDAR technológiát hozta példának. A beszélgetés során újra előkerült a munkaerő-piac. Az IVSZ alelnöke egy német kutatásból idézett, amely szerint először csökkeni fog a kereslet, de utána akár kétszeresére is nőhet az állások száma. Diensthuber szerint viszont még több munkaerőre lesz szükség, és arra is figyelni kell, hogy az új szakmákat be is kell majd tanítani. A tanulás kérdéséről mindketten úgy vélekedtek, hogy egyre inkább egy élethosszig tartó folyamatról beszélünk, viszont az oktatási rendszerek ehhez még nem alkalmazkodtak. „Ha az oktatás maga nem változik, hogyan fogják a tanulók megszerezni a szükséges képességeket?” – tette fel a kérdést Christoph Diensthuber. A kerekasztal-beszélgetés végül az ipari digitalizáció és alapjövedelem kapcsolatának kérdésével zárult. Vityi Péter szerint ilyen helyzetben szükség lesz alapjövedelemre, míg osztrák beszélgetőpartnere szerint ez nem lesz teljeskörű megoldás, inkább az egész társadalmi rendszer átalakítására van szükség.

mcc_havasi_mate.jpgfotó: Havasi Máté

Az utolsó előadást Tóth József, a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója tartotta. A vállalat bemutatását követően a robotizáció fő szakaszait ismertette: az első robotokat ketrecben kellett tartani, az emberekre veszélyesek voltak, míg ma már együttműködő robotokról, akikkel az alkalmazottak együtt tudnak dolgozni. A negyedik ipari forradalom nagyban támaszkodik az összegyűjtött információkra, hogy akár a futószalagos gyártás is pontosabban tudjon működni. A Big Data szerepe megnőtt az iparban, viszont ezáltal minden nagyobb kockázattal jár, hiszen az adatok eltűnhetnek, és egy hibás eszköz akár napokra is megbéníthat egy folyamatot. Tóth József azt is kiemelte, hogy a vállalatoknak alkalmazkodni kell a fogyasztói igényekhez, figyelni kell az „épp időben” elvre épített termelésre, hogy ne forduljon elő készlethiány, ezáltal viszont versenyképesebbek is lesznek. A negyedik ipari forradalomnak is lesznek győztesei, vesztesei, és az előadó szerint úgy tudunk a változásokhoz alkalmazkodni, ha magunk is okos eszközöket használunk, nyelveket tanulunk, mobilisak vagyunk. De ha igazán előnyükre szeretnénk fordítani a technikai forradalmat, mindenképpen meg kell tanulunk az adatfeldolgozó programok használatát – tette hozzá a Hepenix üzletfejlesztési igazgatója.

 

Ipar 4.0 – több, mint technológia Tovább
„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

Az egyetemek feladatáról, társadalomban betöltött szerepéről, az oktatás hatékonyságáról és a tanulmányi versenyekről kérdeztük Király Gábort, egyetemünk docensét.

Mi az egyetem feladata?

Az egyetemeknek az oktatást és a kutatást szokták stabilan az alapvető két funkciójának tekinteni. Az elmúlt 20-30 évben ezzel kapcsolatban volt egy elbizonytalanodás. Megjelentek újabb funkciók és megkérdőjeleződött, hogy mi a harmadik missziója az egyetemeknek. Itt lehet említeni a regionális beágyazódást, a tudás transzfert, vagy akár a tudomány népszerűsítését. Alapvetően az a kérdés, hogy mit gondolunk tudásnak és mit értékes tudásnak, amit érdemes átadni a hallgatóknak. Ha pedig a tudás átadást és a tudás termelést tekintjük alapfeladatoknak, akkor az a kérdés merül fel, hogy miképp lehet ezt a kettőt összeegyeztetni. Jó-e ha ez a kettő együtt jár? Az egyetemek mögötti alap elgondolás az volt, hogy igen. Viszont ezzel kapcsolatban szokott az felmerülni, hogy a kutatóegyetemeken nem tanítanak olyan jól, mert ott inkább kutatók vannak és nem tanárok. Azonban az erre vonatkozó vizsgálatok ezt nem támasztották egyértelműen alá.

Milyen szerepet tölt be az egyetem a társadalomban?

Az egyetemeknek az a szerepe, hogy tudást hoznak létre és tudást adnak át, nem csak a munkaerőpiac számára hasznos. Kutatások bizonyítják, hogy az egyetemet végzettek tovább élnek, egészségesebbek, politikailag aktívabbak és jobban rálátnak a világra. Tehát a gazdasági tényezőkön túl rengeteg pluszt tudok említeni.

Ön hogyan látja az egyetemek profiljában történő változásokat?

Akik ezt kutatják, azok szerint azt lehet látni, hogy a tudományegyetemek és az alkalmazott tudományok egyetemei – amik már Magyarországon is megjelentek – közelednek egymáshoz és egyre jobban hasonlítanak. A klasszikus főiskolai szektorral – ami mára részben alkalmazott tudományok egyetemévé vált – szemben is megjelent az az elvárás, hogy magas szintű alkalmazott kutatásokat folytassanak.  Ennél fogva ők elkezdenek többet foglalkozni a tudományos termeléssel, kutatással. A tudományegyetemektől pedig azt várják el, hogy piacorientáltabbak legyenek, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a munkaerőpiac igényeire. Tehát ha nem is rövid, de hosszú távon egyfajta izomorfizmus figyelhető meg. Erről DiMaggio és Powell beszélnek szervezetelméleti szinten, hogy idővel elkezdenek hasonlítani egymásra a különböző típusú szervezetek egy adott területen.

pszk7.jpg

A tudományegyetemekkel szemben fel szokott merülni a kritika, hogy nem kifizetődőek piaci szempontból.

A tudomány mindig is luxus volt. Ha elkezdjük méregetni, hogy mi éri meg, mi nem éri meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a tudomány nem éri meg. Mindazonáltal rengeteg kutatásnak, amiket nem a piaci értékesíthetőségük miatt végeztek el, mégis volt konkrét piaci eredménye. Ha nagyon leszűkítjük a használhatóságnak a fogalmát, meg azt, hogy miből lehet később piaci érték és csak alkalmazhatóságra és a piac igényeire fókuszálunk az véleményem szerint nagyon leegyszerűsítő és akár kontraproduktív is lehet. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy mi lesz 10 év múlva például a munkaerőpiacon. Továbbá sok olyan készség van, amit nem lehet direktben fejleszteni. Személyes példám, hogy amikor elkezdtem dolgozni akkor kiderült, hogy jó vagyok jogi szövegek olvasásában, attól függetlenül, hogy azelőtt soha nem olvastam ilyen szövegeket, viszont Habermas olvasásával megszerzett szövegértési készséget ott is tudtam hasznosítani. Másik példa a kulturális antropológia, ami első ránézésre a piac számára haszontalannak tűnhet, pedig a telekommunikációs és mobilfejlesztő cégek antropológusokat alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen rituáléink vannak a technológiával, hogy használjuk, hogyan kötődünk hozzá, hogyan használjuk a teret a technológia segítségével. Mindezek miatt én a tudományegyetemek mellett vagyok, és szerintem az egy érték, hogy sok féle szak van és sok féle irányba képezheti magát az ember. Viszont akár azokról, akár alkalmazott tudományok egyeteméről beszélünk fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól oktatni, tudást átadni.

Ezek szerint az oktatás módjával kapcsolatban beszélhetünk egy út keresésről.

Az eredeti elképzelés az, hogy a tudományegyetem inkább elméleti oktatást nyújt, míg a főiskolák és az alkalmazott tudományok egyetemei inkább gyakorlatorientált képzéseket kínálnak. Ez nyilván egyben egy piaci szegmentáció is. Az alapkérdés viszont az, hogy hogyan tudunk hatékonyan oktatni és bármilyen tudásról is beszélünk, honnan tudjuk, hogy ténylegesen sikerült átadni a hallgatóknak. Hogyan tudunk olyan tanulási környezet létrehozni, ami azt próbálja elérni, hogy rendszerekben gondolkodjanak a hallgatók. Személyes oktatói hozzáállásom az, hogy bármilyen tudásról is van szó nem az a kérdés, hogy mit tudnak megtanulni, hanem hogy hogyan tudnak kapcsolatokat teremteni az anyagon belül, a saját tudásuk és a tananyag között. Mennyire tudják kreatívan használni azt a tudást, azokat az elméleteket, amiket megtanulnak. A kihívás az, hogy milyen módszerrel tudja az egyetem jól mérni, ha ezt keressük. Más tanulási környezetekben, mint például a sport vagy a zene, nehezen lehet azt elképzelni, hogy elmegyünk zongorát tanulni akkor az oktató tart egy másfélórás előadást a zongoráról, amit otthon elméletben megtanulunk, majd visszamegyünk és folytatjuk, aztán abból vizsgázunk… Itt egy nagyon gyakorlati jellegű oktatásról beszélünk, és ezt jó lenne beemelni. Ezt persze a felsőoktatás tömegesedése nehezen teszi lehetővé.

Lehet, hogy leegyszerűsítő a kérdés, de a tömegesedésből adódó problémákat nem lehetne kivédeni azzal, ha több tanár lenne?

Mindig Horn Györgynek, az AKG igazgatójának, gondolatai jutnak erről eszembe: „igazából tudjuk, hogy milyen lenne a jó oktatás, csak elképesztően drága lenne az átalakulás.” Persze kivédhető lenne több tanárral és alacsonyabb hallgató/oktató aránnyal, de itt a méretgazdaságosság is egy kérdés. A különböző képzési szintek elválasztásának egyik alapötlete az lehetett, hogy ahogy halad előre a hallgató, mester, vagy PhD szinten már egyre inkább személyes és akár partneri viszony is lehet az oktató és a hallgató között, ahol nagyobb hangsúly helyeződik a hallgató személyes fejlesztésére, érdeklődésére.

Viszont ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy azok a hallgatók, akik már a tömegképzési rész után kiszállnak, azok rendelkeznek-e versenyképes tudással?

A munkaerőpiac azt jelzi vissza, hogy igen és ha azt vesszük, hogy mekkora a diplomás munkanélküliség aránya más fiatal csoportokhoz képest, akkor azt látjuk, hogy akinek diplomája van az sokkal könnyebben és gyorsabban talál munkát – még az elvileg nem gyakorlat-, vagy piacorientált képzések elvégzése után is. Amennyiben az a kérdés, hogy személyesen hozzáteszünk-e valakinek az életéhez azáltal, hogy egyetemre járt, akkor azt másképp kell vizsgálni. Nényei Pál HVG-ben megjelent interjújában mondta: "Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!". El kell gondolkodnunk, arról, hogy mit szeretnénk! Versenyképes tudással, a munkaerőpiacon jól hasznosítható készségekkel rendelkező hallgatókat képezni, vagy kritikusan, a világban a saját helyzetükről gondolkodó embereket. Persze nem feltétlenül zárja ki egymást a kettő. A saját szerepemet tekintve én a másodikat szeretném. A tömegesedéssel kapcsolatban meg: Sétálhatnánk három fővel a Margitszigeten féléven keresztül a világról elmélkedve, de ez nem megoldható és azt kell kitalálni, hogy milyen más utak vannak. Ide kapcsolódik Eric Mazur a harvardi egyetem fizika professzorának észrevétele, aki azt fedezte fel, hogy miután a hallgatók levizsgáznak fizikából kis idő elteltével alapvető folyamatokkal sincsenek tisztában. Egy másik professzort idézve arra jutott, hogy a számonkérés a farok, ami csóválja a kutyát, mert a hallgatók nem a tananyagot tanulják meg, hanem azt, amit számon kérnek tőlük. Ezért ha úgy kérjük a hallgatókat számon, hogy a rendszerező készségükkel, a megtanult tudást mozgósítva oldjanak meg egy problémát, akkor ők is ezeket a készségeket próbálják majd fejleszteni.

Ebben nagy segítséget nyújthatnak a problémamegoldó versenyek.

Igen, ebből a szempontból nagyon jók a problémamegoldó versenyek, különösen abban az értelemben, hogy az egyetemen tanult, különböző tantárgyak között megtalálhatják a hallgatók az összefüggéseket. Egy esettanulmányi verseny esetén például több tudományág tudásanyagát kell egyszerre mozgatni, egy TDK esetében egyszerre kell elméleti és módszertani kérdésekkel foglalkozni. Ezek pont azokat a készségeket mozgatják, amik szerintem a munkaerőpiacon is értékesek.

Írta: Mikus Áron

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral Tovább
Újonc P. egy lemez erejéig trAnzKaPHkává változott - Bekker Balázs riportja

Újonc P. egy lemez erejéig trAnzKaPHkává változott - Bekker Balázs riportja

zavada-peter-2015.jpg

Egy zene létezik, de vannak külön stílusok. Ez most egy új paradigma. Húsz évnyi Akkezdet Phiai után idén szólóalbummal jelentkezett Újonc P., azaz Závada Péter. 2015-ben új AKPH album érkezik – erősítették meg zenekaron belüli források. Az évnek vége lett, az új album viszont nem érkezett meg. „Márk (Süveg Márk aka. Saiid, az AKPH másik tagja) 2015 telén négy hónapra Ázsiába utazott, nekem pedig volt egy csomó felesleges energiám és néhány új szövegem. Úgy terveztük, hogy Akkezdet albumot csinálunk, de aztán közbejött az utazás, én pedig már nem akartam leállni a munkával.” –  mondta Závada Péter, akivel az új szólóalbuma kapcsán beszélgettem.

2016. június 18-a és 23-a között naponta jelent meg új szám az AKPH Facebook oldalán. Závada Sammie Beats-szel közösen hat számot készített a projekt keretei között. A Paradigma, a Helyzet ura, Kodein, Keleti nyitás, Vattafák és Szupercella című dalok a trAnzKaPHka projektnév alatt jelentek meg, A kastély című albumon. Arra voltam kíváncsi, hogy az egyértelműen összefüggő előadói név és albumcím mögött milyen háttérötlet áll. 

„Először a projekt címe volt meg. Tudtam, hogy Kafka A kastély című regénye jelöli majd ki az album hangulatát, mert egy sötét, bizarr és szürrealisztikus szöveg- és hangzásvilágot szerettem volna létrehozni. Az már csak utólag derült ki, hogy Franz Kafka nevében, ha elmésen ph-val írjuk, benne van az AKPH monogramja.”

A fentebb említett sötét és bizarr hangzásvilágot rengeteg aktuál- és általános politikai, valamint közéleti utalás dúsítja, melyek a közelmúlt magyarországi politikáját ismerve teljesen jól illenek a kívánt hangulatba. A szövegekben – többek között – található idézet Antall Józseftől, valamint kiszólás Orbán Viktorhoz, a budaörsi autópályához, de még a vak komondoros esethez is. A politikai utalások mellett irodalmi célzások is vannak. Hiszen kell egy-két híresség minden rímbe. Így például Dylan Thomasra, akit egyrészt születésének nemrég ünnepelt 100. évfordulója miatt, valamint az Interstellar című Christopher Nolan filmben található Do not go gentle into that good night című verse miatt vett elő újra. A walesi költőn kívül megemlíti még Juhász Gyulát és Thomas Mann-t is.

tranzkaphka.jpg

Kafka hatása nem csak a címben és a névben érzékelhető, hiszen ha jobban odafigyelünk, az Átváltozást is felfedezhetjük benne. „Lehetne a név trAnzKaPHka, ami utalhat a transzmutáció szó révén akár az Átváltozás című elbeszélésre is (bár Kafkánál az eredetileg Metamorphosis). Annyiban is igaz a projektre az átváltozás jelleg, hogy Újonc P. trAnzKaPHkává változott egy lemez erejéig.” Ezen kívül a szövegekben is felfedezhetőek a cseh író műveire tett utalások, például a Keleti nyitás című trekk-ben. („Így van ez, csinálod, neved lesz. Megunod, továbblépsz, levedlesz.”)

Aki figyelmesen végighallgatja az album számait, annak kirajzolódik egy politikai ív, mely – a szerző reményei szerint tisztán, demagógiát mellőzve – adja át a kívánt üzenetet. Az alkotók közéleti szerepvállalása Závada szerint is fontos, ugyanakkor figyelemre inti az összes művészt, aki hasonló alkotásokba fog. „Fontosnak tartom a politikai szerepvállalást, ugyanakkor rendkívül veszélyesnek is. Az embernek nagyon okosan kell megválogatnia a szavait.” – mondja Závada.

Egy üzenettel nagyon sok rajongó gondolkodásmódját lehet befolyásolni. Napjainkra az internet térhódítása miatt szinte bárki, bárhol, bármilyen zenéhez vagy egyéb művészeti termékhez hozzájuthat. Pont emiatt a könnyű hozzáférhetőség miatt a kereslet is exponenciálisan nőtt az elmúlt években. Emberek rajonganak bizonyos zenékért, mindenkinek saját ízlése alakul ki, és ezáltal az alkotók vállára kerül a felelősség, hogy rajongóikat milyen irányba terelik. A rap műfaj erre különösen alkalmas, hiszen ott a hangsúly sokkal inkább a zene szövegén – és ezáltal az üzenetén – van, mint a zenén magán, és ebben rejlik az igazi befolyásoló erő. Számomra az AKPH és Závada közéleti szerepvállalása, valamint művészeti termékeik is fontosak, jónak tartom őket. Megkérdeztem Závada Pétert, hogy kik azok, akiket figyelemben részesít e tekintetben: „Schilling Árpád és a Krétakör munkásságát például rendkívül fontosnak tartom ebből a szempontból is. Vagy Saeed Jones amerikai LMBTQ-aktivista költőét.”

Az interjú végén az érdekelt, hogy mit gondol arról, hogy szövegei zömének megértéséhez rendkívül mély irodalmi ismeret szükséges, ezért a közönség szignifikáns része nem is érti azok tartalmát, csak „a partyn ráflash-sel”. „Rendkívül mély ismeret talán nem kell, noha az igaz, hogy nem árt hozzájuk némi irodalmi érdeklődés, lévén, hogy én is irodalommal foglalkozom. A helyzet az, hogy csak arról tudok hiteles szöveget írni, ami engem is érdekel. Valószínűleg a zenei aláfestés, ami jelen esetben a kiváló fiatal producer, Sammie Beats érdeme, és a rímes szójátékok teszik könnyebben befogadhatóvá a szöveget.”

Hogy Újonc P. tényleg csak egy album erejéig változott trAnzKaPHkává? Jelenleg nincs a tervekben folytatás, Závada Péter elsődleges zenei megjelenései továbbra is az Akkezdet Phiai felállásban lesznek. Azonban azoknak sem kell szomorkodni, akik egyből szerelembe estek az új számokkal, hiszen az AKPH koncerteken, sőt, akár szólókoncerteken is találkozhatnak velük, és hallhatják élőben, hogy honnan érkezett a kukákat borogató banda, esetleg, hogy mely internetes médiumok mely szolgáltatásaiból, mi módon lehet gyorsan megtanulni oroszul.

Újonc P. egy lemez erejéig trAnzKaPHkává változott - Bekker Balázs riportja Tovább
Ponthatároktól Közép-Európa legjobb egyeteméig

Ponthatároktól Közép-Európa legjobb egyeteméig

Ponthatároktól Közép-Európa legjobb egyeteméig

Beszélgetés Professzor Dr. Lánczi Andrással, a Budapesti Corvinus Egyetem új rektorával

A Budapesti Corvinus Egyetem új rektorával, Prof. Dr. Lánczi Andrással beszélgettünk terveiről, elképzeléseiről. Egyetemünk július elsején hivatalba lépett első embere megosztotta a Corvinus Hallgatói Médiaközponttal a felsőoktatással kapcsolatos gondolatait, intézményünk problémáit és ezek egy részének megoldásait.

Gelencsér Ferenc.: Essünk neki először a városi legendáknak, amiről mindenki beszél. Előreláthatólag lesz jogi kar a Corvinuson?
Lánczi András.: Nem lesz jogi kar belátható időn belül. De a gazdasági jogi tárgyak súlyát, kínálatát, a gazdaság jogi szemléletét meg kell erősíteni. Vagy saját erőből, vagy külső erőforrások segítségével, de erre mindenképpen hangsúlyt kell fektetni.

Tehát akkor Gazdaságinformatikus és Közigazgatási Kar se lesz? Mind tervbe vannak véve.

 

Igen, ezek komoly tervek; van rá racionális érvrendszer. De még kell egy kis idő, hogy kiforrja magát, hogy szervezetileg pontosan milyen irányba tud az Egyetem fejlődni.

 

Ha már szóba jött a fejlődés: Ön mit tart fejlesztendő területnek az Egyetemen?

A továbblépésnek két alapvető iránya van, fizikai és szellemi. Ezekben az irányokban a stratégiai alapvetést a rektori program adja, amelyet több kollégával dolgoztunk ki.

A fizikai ügyekkel kapcsolatban az egyik legnagyobb kérdés, hogy mi lesz a PPP-konstrukcióval, amely éppen félidőben van jelen pillanatban. Ez egy húsz évre kötött szerződése az Egyetemnek, amely az új épületre vonatkozik, és jelenleg évente körülbelül 1,4 milliárd forintnyi kiadást jelent, amelynek a felét kell saját magunknak kigazdálkodni. Látok arra esélyt, hogy a szerződésből adódó kötelezettségeket le lehessen venni az Egyetemről a szerződéses viszony korábbi zárásával, a másik fél kompenzációjával. Nyilvánvalóan ez egy nagyon ambiciózus cél, de vágyálomnál több, napirendre lehet venni. Ha ez megtörténne, az Egyetem óriási tehertől szabadulna meg, komolyan megnőne a pénzügyi mozgásterünk.

Egy másik fontos fejlesztési elképzelés a sportolási lehetőségekkel kapcsolatos. Szükségünk van valamilyen sportlétesítményre, és ez a Lónyay utcában meg is valósulhatna. Úgy érzem, mind belső erőforrásokat és lelki erőt tekintve, mind külső, lehetséges erőforrásokat figyelembe véve reális cél, hogy a közeljövőben legyen egy sportlétesítménye az Egyetemnek. Ehhez hasonlóan, évek óta húzódó problémákat enyhítene (ha nem is oldana meg), ha a Czuczor utcai telken építenénk egy új kollégiumot.

Negyedikként említem a – talán – legkönnyebben megvalósítható fejlesztést, hogy a régi Közgáz Klub helyén ki lehetne alakítani egy egyetemi klubot. Egy ilyen hely erősítené az Egyetem identitását, végzett hallgatóink számára valamilyen kapcsolódási pontot jelentene az Egyetemmel. A professzori klub is ezen belül működhetne. Egy olyan kulturális térben gondolkodunk, ahol el tudjuk képzelni akár egy kamaradarab előadását, akár egyszemélyes fellépőt is.

Mindezek mellett még egy ötödik elemet is hadd mondjak: az Egyetemnek óriási problémája – egyszerűnek tűnő dolog, de nagyon-nagyon nehéz megoldani –, hogy az autóval érkező oktatóknak nincs elegendő parkolója. Ennek megoldása is a tervek között van, mert az Egyetem nemcsak szellemi központ, hanem sokak munkahelye is.

 

lanczi_1.jpg

 

A szellemi dimenziót tekintve melyek a legfontosabb irányok?

Igen, térjünk át a szellemi dimenzióra, egy egyetemnek mégis ez a legfontosabb! Az a kérdés, hogy milyen egyetemi eszme-koncepciót akarunk megvalósítani. Abba az irányba kell szerintem menni, hogy világos oktatási és tudományos irányokat tűzünk ki magunk elé. Ennek része, hogy egyszerre építünk az Egyetem különbözőségeire, de közben az Egyetemről mint egészről is gondolkodunk.

Az igazi dilemma, minden mai modern egyetem dilemmája, sőt konfliktusa, hogy két dolgot csinál egyszerre. Ideális esetben ez az oktatás és a kutatás. Tegyük fel, hogy mind a kettő jól megy. A kutatás mindig specializálódási irányba mozog. Minél többet tudni az egyre szűkebbről. Az oktatás pedig azzal a spirituálisnak is nevezhető igénnyel lép fel, hogy szeretne egyetemes lenni. A kérdés, hogy melyik logika fog érvényesülni az egyetemen, és hogyan? Jelenleg én inkább azt érzékelem, hogy a kutató egyetem koncepciója erősebb trend a világban, mint az oktatás-nevelés kulturális igénye. Talán ezen az egyetemen is így van ez. Én úgy látom, hogy érdemes a tudás egyetemességét alapul vevő mozgásoknak is helyet adni.

Végig kell gondolnunk, hogy mi kell ahhoz, hogy egy egyetemista valóban egyetemet végezzen – elvi és konkrét dimenzióban is. Ez ugyanis azt a kérdést is érinti, hogy mit teszünk meg azért, hogy valóban felkészítsük az egyetemet elvégző hallgatókat arra, hogy strukturált szellemi munkát tudjanak végezni. Milyen mértékben kell szélesíteni – függetlenül attól, ki milyen szakra jár – azt a módszertani és műveltségbeli alapot, amelyet minden itt tanuló egyetemistának fel kell kínálni, sőt, adott esetben kötelezővé tenni: például filozófiával, a matematikai-statisztikai felkészültség erősítésével, a szövegalkotási képesség tudatos fejlesztésével. De az egyetemesség-specializáció témakörében az is felmerül: hogyan kezeljük azt a problémát, hogy lényegében egy olyan világra kell felkészítenünk a hallgatóinkat, amelyet nem is ismerünk?

Úgy vélem, itt az ideje az Egyetemen folyó oktatási tevékenység koncepcionális átgondolásának. Ez egyébként tőlem függetlenül is megindult, példaként hozható, hogy az egyik programunk újra öt éves lesz. Ami a lényeg: fel kell tenni az alapvető kérdéseket, és a megfelelő kereteket megteremtve, az érintetteket bevonva határozottan lépni. Szerintem egy ilyen folyamatra most van igény és lehetőség is.

Azt kijelenthetjük, hogy egy mai BA-diploma egy régi érettségi színvonalával egyezik meg?

Szoktak ilyeneket mondani, de talán érdemes pontosabban fogalmazni. Az biztos, hogy a tömegoktatás lefelé nivellál, de ez a jelenlegi egyetemi oktatás logikája. Ugyanakkor, ha már a Corvinuson beszélgetünk erről, akkor azt is látni kell, hogy a Corvinus – részben a saját története miatt, részben sok körülmény miatt – minőségi egyetem képét nyújtja. Ezért ezen az egyetemen az a kérdés, hogy vajon komolyan vesszük-e azt, hogy mi Magyarország jövőbeni politikai-gazdasági elitjét képezzük. Már csak ezért sem engedhetjük meg magunknak a színvonalvesztést.

lanczi_2.jpg

Hogyan képzeli az elitképzést a tömegképzéssel párhuzamosan?

Nem akarom a kettőt szembeállítani egymással, de arra is van megoldás, ha ezt eldöntendő kérdésként vetjük fel. A mostani felvételizett hallgatóknak több mint 90%-a 400 pont felett került be a Corvinusra. Tehát azt mondhatjuk, hogy bizonyos szempontból az egész Corvinus elit egyetem. Persze ezt elsősorban másoknak kell mondani, nem nekünk.

Nekünk a tehetséggondozásra kell minél nagyobb hangsúlyt fektetnünk. Komolyan venni a TDK-t, az OTDK-t, egyéb versenyeket, minden teljesítményt megünnepelni. Minden eszközzel támogatni a szakkollégiumokat, diákszervezeteket, diákközösségeket, akik most az Egyetemen a tehetséggondozás bástyái. Hogy jól látszódjon, hogy ez nekünk nagyon fontos. Ez persze magától értetődik, de fontos újra és újra kimondani.

Amit az előbb említettem, hogy komolyan kell venni azt a helyzetet, hogy a Közgázon végzettek jelentős része gazdasági, társadalmi, politikai elitpozíciót fog betölteni, az azt jelenti, hogy tudatosan kell az elitképzéshez hozzáállni. Fel kell készítenünk a hallgatókat a vezető pozíció későbbi betöltésére: kommunikációs, problémamegoldó készségek fejlesztésével, az alkalmazkodás és megújulás képességének erősítésével, a közösségi részvétel (és abból adódó szervezeti, együttműködési tapasztalat) folyamatos ösztönzésével. Az Egyetem hallgatói arányaiból adódóan ez a kérdés elsősorban a menedzserképzéseinkben jelenik meg, de nemcsak ott.

Ami engem nagyon meglepett, az az emberi erőforrások, gazdálkodás és menedzsment és a pénzügy-számvitel szakok pontszámai.

Ha az össz-statisztikát nézzük, akkor látszik, hogy mi a preferencia a most érettségizettek körében és a családjukban. Minél bizonytalanabb a világ, annál inkább olyan területekre próbálnak tódulni a fiatalok, ahol perspektivikusan valamiféle biztonságot látnak. A mai egyetemnek nagyon fontos feladata, hogy olyan képzéseket nyújtson, ajánljon, amelyekben van remény, hogy az ott végzettek el tudnak majd helyezkedni. Ez fontos dolog, nem szabad elhanyagolni ezt a szempontot, de az oktatási programok kialakításakor ez csak egy a szempontok közül.

A programjában olvastam, hogy Egyetemünk szeretne Közép-Európa legjobb egyetemévé válni. Melyik külföldi egyetem felé szeretne nyitni, van-e valamiféle regionális koncepció?

A „Közép-Európa legerősebb egyetemévé válni” mint cél több dolgot jelent. Ez programmondat volt, amelynek funkciója, hogy valamiképp fókuszálja az erőfeszítéseket, átélhető, energiát felszabadító célt jelöljön ki. De természetesen, konkrét elemei is vannak.

Az első és legfontosabb az, amit talán már a programban is hangsúlyoztam, hogy történetileg erősödni látszik Európában a régiók szerepe. Ezen alapszik ez az elképzelés is. Ennek a régiónak az országai, amit nagyon régóta Közép-Európának tekintünk – különböző hangsúlyokkal, különböző tartalmakkal – látszik, hogy fejlődés előtt állnak.

Nagyon fontos kérdés, hogy a régiónak a gazdasági-fejlődési, politikai-társadalmi problémáit hogyan tudjuk feldolgozni. Jelenleg az zajlik, hogy a saját magunkról szóló tudásunkat nem mindig autonóm módon szervezzük, sokszor máshol megfogalmazott problémákra keressük a választ. Fel szeretném vetni, hogy olyan kutatásokat indítsunk, amelyeket a térség szükségletei és problémái ösztönöznek, mert nem kell mindig megvárni, hogy milyen megrendelés jön ettől vagy attól a nemzetközi szervezettől, vagy milyen OECD-standard szerint kell adatokat kreálni. Lehetséges és érdemes saját koncepció szerint dolgozni.

Ennek egy konkrét megnyilvánulási formája például, hogy a politikatudományban elindítunk egy szuverenitási index kialakítására irányuló kutatást. Nagyon sokszor használjuk a szuverenitás fogalmát, de igazából mi ennek a tartalma? A kelet-európai országok általában gyakrabban hangsúlyozzák a szuverenitás kérdését.

De nyilván ez csak egy a sok lehetséges irány közül. Milyen speciális gazdasági problémái vannak a régió országainak? Vagy látszik például, hogy a migráció ezeket az országokat korábban nem érintette. A változás nyilvánvalóan más gazdasági és politikai reakciókat fog kiváltani. De Európának nem csak a migráció a problémája. Lengyelország helyzete mint speciális európai ügy (és ennek minden rétege) szintén felvethető kutatási kérdésként.

A közép-európai koncepció része, hogy még tudatosabban keressünk kapcsolatokat a Varsói Egyetemmel, a Krakkói Egyetemmel, a prágai Károly Egyetemmel, szlovák és osztrák egyetemekkel, Zágráb, Ljubljana egyetemével. Miért van az, hogy oly kevés vendégprofesszorunk van a szomszédos országokból? Ezen törekvések előkészítése elindult már a nyáron.

Ebbe a kapcsolatfelvételbe belefér még egy double degree-program?

Ebbe nagyon sok minden belefér. Csak hogy mondjak egy ötletet: ha már a visegrádi négyek négyen vannak, akkor miért ne lehetne egy olyan MA-program, hogy a négy félévet elosztjuk a törvények adta kereteken belül Lengyelország, Csehország, Szlovákia és Magyarország között?

A törekvésekbe egyébként a balti államok is beleférhetnek, adott esetben Szlovénia, Horvátország, Bulgária, Románia is.

A programban az is benne van, hogy vegyük észre, már nem azért vagyunk érdekesek, mert ezek valamikor rendszerváltó országok voltak, hanem azért, mert egy speciálisan fejlődő, az EU részévé vált térséggé alakultunk, jól azonosítható sajátosságokkal. Erre kell tennünk a hangsúlyt, így értem ezt. Ezen belül a Corvinus intellektuális értelemben a térség egyik motorja és központja lehet.

Egyetemi fórumokon gyakran kerülnek elő a nemzetközi kapcsolatokat érintő kérdések. Tervben van külföldi oktatók meghívása az Egyetemre?

Igen. Ez eddig nem nagyon volt jellemző, csak úgy, hogy becsöppent közénk személyes körülményei miatt, itt él, és így lesz valaki oktató. Ennek a személyes körülményektől független útja, ami általában szokásos a világban, hogy egy állást meghirdetünk, és azt egy külföldi oktató is elnyerheti. Erre van lehetőség, eddig is volt. Csak az alacsony fizetések miatt igazából külföldről nem pályáznak.

Magyarán az a kérdés, hogy áttörést tudunk-e elérni a fizetésekben. Szigorúan teljesítményelv alapján a fizetéseket, jövedelmeket el kell téríteni az eddig megszokott, többé-kevésbé egalitárius és egy sajátságos hierarchia alapján működő szemléletmódtól. Hangsúlyozom, teljesítményelv alapján. Nem pár tízezer forintos fizetéskorrekcióról beszélek, hanem jól látható, akár látványos fizetési kategóriák kialakításáról.

További lehetőség, hogy főként külső forrásból teremteni kell egy alapot, amely lehetővé teszi, hogy igazán jelentős, nemzetközileg jegyzett közgazdászokat vagy társadalomtudósokat meg tudjunk hívni az Egyetemre.

Nemcsak egy előadás erejéig – ez eddig is előfordulhatott –, hanem mesterkurzusok tartására, blokkosított rövid kurzus vezetésére, vagy akár hosszabb itt-tartózkodásra is. Az Egyetemnek a Magyar Nemzeti Bankkal kötött szerződése egyébként részben tartalmaz olyan elemeket, amelyekre lehet építeni. A cél, hogy fölkerüljünk ilyen értelemben is a térképre. A legmagasabb szintről érkező tudósok meghívására van szükség a továbblépéshez.

Az is felmerül, hogy akár egy új, Advanced Studies jellegű programot hozzunk létre, amely nem a graduális képzést, hanem az afölötti szférát érintené. Cél megteremteni az Egyetemen azt a szervezetet vagy projektet, amelyet a Collegium Budapest töltött be a kilencvenes-kétezres években Magyarországon. Annak nem volt más feladata, mint megfelelő feltételeket, körülményeket megteremtve meghívni néhány komoly tudóst egy-egy félévre, akiknek nincs más dolguk, mint hogy a magyar kutatókkal együtt valamilyen projekten dolgozzanak. Mindezzel párhuzamosan pedig azért is mindent meg kell tenni, hogy az Egyetemen tanító-kutató kollégák is minél többen nemzetközi tapasztalatot szerezzenek.

Várható-e egyéb szervezeti átalakítás a Külső Kapcsolatok Igazgatóságán kívül?

Nem, ami tervben volt, az megtörtént. Jelen pillanatban nincs egyéb tervezett szervezeti átalakítás.

És esetleg olyan változás, amely a hallgatókat is érinti, tehát például TVSZ vagy HTJSZ?

Kisebb dolgok biztosan előfordulhatnak, de jelen pillanatban nem látok radikális változtatásra kényszert.

Fog-e egyéb tevékenységet végezni a rektori tisztség mellett? Gondolok itt publikálásra, oktatásra, kutatásra.

Az én koromban az, hogy az ember publikál, egyfajta lelki kényszer. Folytatni szeretném eddigi tevékenységeimet, elsősorban az idegen nyelvű publikációimat. Az utóbbi 5 - 8 évben elsősorban külföldön publikáltam, ezt mindenképpen szeretném folytatni. Nyilvánvalóan nem azzal az intenzitással, mint eddig, de egyáltalán nem szeretném feladni, és remélem, a körülmények sem fognak belekényszeríteni olyan helyzetbe, ami mindezt lehetetlenné teszi.

Mikor tekinti sikeresnek a munkáját?

Akkor, ha este, amikor lefekszem, jól alszom.

Esetleg van valami legnagyobb kihívás, amit külön kiemelne?

Önmagában kihívás, ha az ember életében először kerül egy ilyen pozícióba, és minden nap újabb és újabb döntési kényszerek, valamint impulzusok, hatások érik. Gyakran előfordul az, hogy „na, ezt azért nem gondoltam volna”, de hát az is része a rektori feladatnak és ennek az újfajta életnek. Az egészen biztos, hogy jelen pillanatban teljesen más a napi időmérlegem, időbeosztásom, mint korábban volt. Sokkal kevesebb önálló idővel rendelkezem. Ugyanakkor tele van minden nap meglepetésekkel, újdonságokkal. Rengeteg információ éri az embert, melyet kezelni kell.

Végezetül: mi a legkellemesebb feladata egy rektornak?

Az, hogy nagyon sok kiváló emberrel találkozik egy rektor, és hogy beszélgethet velük. Az a legjobb része.

Ponthatároktól Közép-Európa legjobb egyeteméig Tovább
És mégis mozog a Föld

És mégis mozog a Föld

Kedves Hallgatók!

Észrevehettétek, hogy az utóbbi időben, eltűnt a honlapunk, a Facebook oldalunk, és a blog sem üzemelt. Sajnos utolért minket az emberi gyarlóság és emiatt masszív adatvesztést könyvelhettünk el. Azonban másfél hónapos küzdelem és megfeszített tempójú munka után, újra itt vagyunk, egy megújult csapattal, hogy ellássunk titeket a legfontosabb hírekkel és információkkal! Legyen szó egyetemi kérdésekről, kultúráról, sportról vagy épp aktuálpolitikáról.

Sokszor gondolkoztam azon, bárcsak korábban születhettem volna. A nagy földrajzi felfedezések korába, amikor még minden új volt, vagy az 1700-as 1800-as évekbe, a felvilágosodás és Európa újjászületésének korszakába. Mindig azt hittem, hogy a nagy történelmi események már mind lecsengtek, mi már csak megyünk előre, valami ismeretlen, ködös, de mindenképpen monoton és unalmas úton, egy kiszámítható meglepetésektől mentes világba.

Az elmúlt hetek során azonban világossá vált, hogy Francis Fukuyama téved, és a történelemnek nincs vége. A Britek kilépnek az Európai Unióból, az Egyesült Királyság a széthullás küszöbén, és a magyar futball válogatott, ha csak rövid ideig is, de újra összekovácsolt egy megannyi politikai törésvonaltól szenvedő társadalmat.

Kezd azonban úgy tűnni számomra, hogy Eppur si muove – És mégis csak mozog a Föld. Jókor vagyok és a legjobb helyen. S bár új földrészeket már nem fogok felfedezni, egy érdekes jelenben nyújthatok, nyújthatunk számotokra tájékoztatást.

Ezért is sajnáljuk ennyire, hogy április óta nem tudtuk kiszolgálni az igényeket egy ilyen történelmi időszakban, amikor ennyi minden történik körülöttünk, nem volt lehetőségünk tájékoztatni titeket.
516.jpg

És mégis mozog a Föld Tovább
„Utazz, szeress, nevess, táncolj és gyere a Szigetre!”

„Utazz, szeress, nevess, táncolj és gyere a Szigetre!”

Üzenet a Szigetről

Tízezernyi szigetlakó dobta be a jövőnek szánt üzenetét a fesztiválon felállított óriás Jana Palackpostába. Mit üzennek a szigetesek a jövőnek? Sena például ezt: Elmondhatjuk, hogy a Szigeten lényegében megvalósult a világbéke. Ezt a szellemiséget küldöm a jövőnek! LOVE & PEACE!”               

Egy óriási, négy és fél méter magas, 1500 ásványvizes palackból épült „időkapszula”, a Jana Palackposta várta a Szigeten a fesztiválozók jövőnek szóló inspiráló üzeneteit.

A rendezvény egy hete alatt több mint 10.000 üzenet született a világ szinte minden pontjáról – egyebek mellett Kanadából, Venezuelából, sőt Ausztráliából - érkező fesztiválozóktól. Többen a környezetért aggódó üzenetet adtak le „Szemetelj kevesebbet, tartsd meg a Földet zöldnek!” illetve a „Ne használj semmiből többet, mint amennyire valóban szükséged van!” jellegű üzenetek tucatja érkezett. Mások így „Költs élményekre, ne tárgyakra! Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan dolgokkal töltsd, amik nem tartoznak igazán hozzád és a szívedhez!” De érkezett ilyen üzenet is: „Ne aggódj, légy boldog és szeresd magad!” És egy Sziget rajongó ezt üzente a jövőnek: „Utazz, szeress, nevess, táncolj és gyere a Szigetre!”

A Szigetlakók közt hazai hírességek is üzentek a jövőnek. Sena, az Irie Maffia frontasszonya ezt üzeni: Bízom benne, hogy a jövőben az emberek úgy fognak viszonyulni egymáshoz, mint itt a Szigeten és mindenki legalább olyan vidám lesz és jól érzi magát, mint amit idén itt láttunk. Elmondhatjuk, hogy a Szigeten lényegében megvalósult a világbéke. Ezt a szellemiséget küldöm a jövőnek! LOVE & PEACE!”

Herczeg Zoltán divattervező ezt mondja: „Ha mi már nem tudtunk, vigyázzatok ti környezetetekre, a Földre a legnagyobb odafigyeléssel, törődéssel csakúgy, mint saját lelketekre, szellemetekre, mert kívül is csak akkor lehet rendben minden, ha belül is rend van! Maradj gondolkodó és szerető ember! Ez az új rock'n'roll!

“Legyetek elfogadóak és megértőek azokkal, akik más országból, más kultúrából vagy generációból érkeznek” – ezt már Gönczi Gábor tévés személyiség üzeni. “Ha nem érted meg, hogy ők hogy látják a világot és benne téged, az nagy valószínűséggel nem az ő hibájuk. Legyetek vidámak, mert az élet gyorsan átsuhan felettetek és legyetek bátrak, hogy jobbá tegyétek a világot!” – mondja a műsorvezető.

Reméljük ezek az üzenetek eljutnak a jővő generációinak és egy jót fogunk rajta mosolyogni, hogy mit üzentek nekünk az anno SZIGET feszitválozók!

 

„Utazz, szeress, nevess, táncolj és gyere a Szigetre!” Tovább
Újabb rekordok a SZIGET-en, 441 ezer ember lett szitizen!

Újabb rekordok a SZIGET-en, 441 ezer ember lett szitizen!

avagy harmadik napja volt kint a "Teltház" tába!

Az idei SZIGET fesztiválról már többször is tudósítottunk a helyszínről, mivel munkatársaink kint jártak az előző napokban. Nem sokára várhatóak képek és egy teljes körű élménybeszámoló, de addig is halljuk, hogy eddig mi történt kint:11901120_1141981102484742_18494055_o.jpg

Fotó: Török Anna / Corvinus Hallgatói Médiaközpont

Újabb rekordok a SZIGET-en, 441 ezer ember lett szitizen! Tovább
Avicii is teltházat és új látogatórekordot hozott

Avicii is teltházat és új látogatórekordot hozott

A "Robbie Williams nap” után az “Avicii nap" is teltházas volt. Pénteken - a fesztivál történetében először - 90 ezren buliztak egy időben a Szigeten. Péntek éjszaka elfogytak az aznapra kiadható napijegyek a Szigetre, ahol például a Marina and the Diamonds, a Kasabian és Avicii adta egymásnak a Nagyszínpadot. Gerendai Károly főszervező elmondta, hogy bár az idén megnövelték 5 ezerrel a rendezvény kapacitását, már a megnövelt befogadóképesség sem volt elég, ugyanis késő estére minden aznapra szóló napijegy elfogyott. A mínusz egyedik és nulladik napon, amikor nem teljes gőzzel megy a Sziget, 80 ezres a teltház, mivel ennyien férnek el a Nagyszínpad előtt, de a “rendes” Sziget napokon, amikor már minden helyszín üzemel, 90 ezer embert engednek be maximum. Így hát Robbie Williams-es nap után már másodjára került ki a bejáratra a teltház tábla, de először fordult elő, hogy a Sziget területén ennyien tartózkodtak egyszerre. Az összehasonlítás kedvéért: ez egyetlen nap alatt több mint kétszer annyi látogató, mint amennyi az első Szigeten - 22 éve - összesen megfordult egy hét alatt. Természetesen a Sziget utolsó két napjára van még jegy, de a szombat is erősnek ígérkezik, amikor a Kings of Leon lesz a Nagyszínpad fő sztárja.

Avicii is teltházat és új látogatórekordot hozott Tovább
7 millió lett a SZIGET népessége!

7 millió lett a SZIGET népessége!

Avagy meg volt a 7 milliomodik SZIGET lakos.

Szerda délután háromnegyed hatkor megérkezett a Szigetre a fesztivál eddigi történetének hétmilliomodik látogatója, Eszter.

Az ifjú hölgy másodszor jött a Szigetre, először 2005-ben érkezett ide, bár akkor sem egy konkrét koncertért, hanem a Sziget élményért. Most sem valamelyik headliner vonzotta, „Minden érdekel”- mondta. Esztert Gerendai Károly várta a kapuban, s rögtön egy ingyenes hetijegyet kapott, valamint egy oklevelet, mely szerint a hétmilliomodik látogató innentől minden évben ingyen jöhet a Szigetre, örökbérlet tulajdonosa lett.

Most már csak azt kell kitalálni, hogy hogyan is lehetünk mi a 8 milliomodik SZIGET lakos!


7 millió lett a SZIGET népessége! Tovább
Michael Jackson

Michael Jackson

A popzene legendája öt éve nincs velünk

Még ma is úgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Pontosan 5 évvel ezelőtt, a reggeli kávémat kortyolgatva hallottam csak úgy fél füllel, hogy elveszítettük a pop királyát. Nem is figyeltem oda, gondoltam: ó ugyan, már megint valami rosszmájú pletyka. Sajnos ezúttal tévedtem. 5 perccel később már a legjobb barátnőm is megerősítette a hírt egy sms-sel. Igaz, ő nem az MTI, de azért mégiscsak éreztem, ez már nem vaklárma. Nem csak engem, az egész világot megrázta 2009. június 25-e.

jancko1.jpg

Michael Jackson Tovább
A "véres" kampány

A "véres" kampány

Miért hibás termék a devizahitel?

2008 előtt ömlesztették a bankok a jen és a svájci frank alapú devizahiteleket a lakosságra. Ebben hibás a lakosság is, mivel nem mérlegelte a kockázatokat, azonban ha valaki elkezdett kételkedni ennek a terméknek a biztonságosságában a bankokban megnyugtatták, hogy nincs mitől félnie. Maga Csányi Sándor is felszólalt a devizahitelek mellett.

(http://otp.network.hu/blog/otp-csoport-erdekeltjeinek-kozossege-hirei/a-devizahitelezesunk-tortenete)

Nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a MNB-t és a kormányt, hogy a tűzzel játszanak, azonban a kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az intelmeket és nem kommunikálta le a lakosságnak.

A "véres" kampány Tovább
Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Bevezetésként le szeretném szögezni, hogy nem a pszichológiai értelembe vett belső szabadságról fogok beszélni, hanem a személyes szabadságról, arról, hogy létezik-e úgy összességében bármely közösségen belül valós szabadság. Aztán Magyarországon milyen helyzetben vagyunk ilyen tekintetben, a társadalom mely rétegétől tekinthetjük magunkat mozgásban, szólásban, szabad akaratban szabadnak. Ez miért alakulhatott ki? Toleráns-e a magyar társadalom?

Személyes meglátásaim következnek:

 

Forrás: https://m.blog.hu/te/tenytar/image/kordon.jpg

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?... Tovább
Miért írunk blogot?

Miért írunk blogot?

 

Először is, hiúságból. Kár is lenne tagadni. Az író ember már csak olyan, hogy nagyon nehezen zabolázza meg magát. Ha jó a téma, és úgy érzi, ezt el kell mondani, akkor a szöveg feltartóztathatatlanul hömpölyög. Ezért van a médiumoknál rovatvezető, olvasószerkesztő, al- és felszerkesztő, hogy az újságírót kordában tartsa.

Mert hát a print médiának vannak korlátai. Terjedelmi is, meg tematikus is. Bár a Közgazdásszal és Corvinus Offline-nal igyekszünk minél szélesebb látókörben bemutatni a Budapesti Corvinus Egyetem és a nagyvilág eseményeit, a világhálóval nem versenyezhetünk. Az újságaink mélyreható elemzésekkel és gondolatébresztő cikkekkel nagy népszerűségre tettek szert, de azt látjuk, hogy egyre több olyan esemény merül fel, amire a nyomtatott sajtó már nem tud reflektálni.

Ideje volt hát végre a Corvinus Hallgatói Médiaközpontnak is beszállnia az internetbe [Vágási 1995]. Újságíróink egy narkós pincsi lelkesedésével és lendületével várják, hogy minél több és minél frissebb tartalommal lássák el a Corvinus polgárait.

Úgy gondoljuk, a blog nem csupán felület, hanem önálló műfaj. Az itt megjelenő cikkeink szabadabbak és egyszerűbbek lesznek, de átemeljük a CHM egyéb médiumaiban megszokott értékeinket is: a minőséget és a megbízhatóságot.

Reméljük, hogy olvasóink értékelni fogják új kísérletünket, ami számunkra legalább akkora jelentőséggel bír, mint a gasztronómiának a gombás melegszendvics feltalálása. Ha népszerűségünk egyszer végre megközelíti a http://kittenskittenskittens.tumblr.com/ népszerűségét, akkor már nem dolgoztunk hiába.

Mottónk: „Tolni kell a kontentot!” [Plastik 2010]

Molnár Gyula

 

Miért írunk blogot? Tovább