Közgazdász Online


Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk

Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk

pexels-andrea-piacquadio-3808080.jpg

Téged is frusztrál az online oktatás, a bezártság és a korlátozások? A járványhelyzet eddig ismeretlen kihívások elé állította az egyetemistákat és az oktatókat egyaránt. Korábban már írtunk a fiatalkori kiégésről: most bővebben kifejtjük, miért érdemes kiemelt helyen kezelni az egyetemistákat, mint veszélyeztetett csoportot, és hogy mit tehetünk a kiégés ellen a mindennapokban.

2021.05.17. Írta: Burkus Brigitta. Képek: pexels.com

A kiégés egy folyamat, mely különböző szakaszokban, akár hosszú időn keresztül fejlődik ki. A cikk első részében a fiatalkori kiégésről beszélgettünk a Corvinus szakpszichológusával, Dr. Németh Mariettával. Miért veszélyezteti a kiégés különösen az egyetemistákat, és mit tehetünk ellene?

A digitális léttel nő a stressz-szint

A koronavírus-járvány hatására életünk megannyi aspektusa az online térbe költözött: a barátainkkal, családunkkal való társas kapcsolattartás, a munkavégzés, a szabadidős tevékenységek, az ügyintézés és a tanulás is. “Szinte mindent online csinálunk” - mondja Dr. Németh Marietta - “azonban a virtuális tér megköveteli tőlünk a hiányzó információk kiegészítését, ez pedig leterheli az idegrendszerünket, sokkal jobban igénybe vesz, mint egy olyan környezet (például egy osztályterem), ahol a szokásos módon állnak rendelkezésünkre az információk”. 

“Úgy kell adekvát módon  reagálnunk, hogy például csak korlátozottan látunk valakit, a mimikáját szinte alig, esetleg rosszabb minőségben halljuk, arról nem is beszélve, hogy nem tudunk egy térben lenni vele, vagy nem érezzük, akár a szaglásunkon keresztül is az apró rezdüléseit, pedig ezek a mondandó értelmezéséhez nagyon fontosak. Mindeközben próbálunk legalább olyan szinten teljesíteni, ahogyan eddig, csak ez sokkal több energiát igényel tőlünk. Nem csoda, hogy az  online munkamódban hamarabb elfáradunk.”

pexels-julia-m-cameron-4144224.jpgDr. Németh Marietta úgy látja, az online oktatás (a közoktatásban és az egyetemen is) a legtöbb esetben a jelenléti tanítási módszerek - kényszerűségből - online-ra terelt alkalmazását jelentik, és nem egy megújult, a digitális világhoz illeszkedő módszertant. “Mintha a szárazföldön bevált járást próbálnánk  a vízben is megvalósítani: lehet bizonyos feltételek között (ha csak az állunkig ér a víz), de fárasztó, lassú és korlátozott.”

“Voltak, akik eleinte örültek: például az introvertált személyiségek, akik kevesebb szorongást reméltek az új helyzettől, de mostanra már nekik is hiányoznak a beszélgetések, ugyanazt a levegőt szívni, ugyanabban a térben lenni. Egymásra hangolódni nem lehet ugyanúgy egy online térben: nem is gondolunk arra, mennyi minden vész el egy ilyen helyzetben” - mondja Dr. Németh Marietta.
Kép: Julia M Cameron, Pexels

Miért veszélyezteti a kiégés különösen az egyetemistákat?

A 2000-es évek elején kezdtek felfigyelni a hallgatói kiégés jelenségére, ekkoriban kezdtek megjelenni tanulmányok a témával kapcsolatban. Hallgatói kiégésről akkor beszélünk, amikor az egyén kimerültnek érzi magát a felsôoktatási követelmények miatt, cinikussá válik, távolságtartó attitûdöt alakít ki a tanulmányai és akár a kapcsolatai irányában. Ezzel párhuzamosan tanulóként inkompetensnek éli meg magát, sőt egy idő után valóban azzá is válik.

Egy 2018-ban Angliában készült felmérés szerint a 18-24 évesek 60%-a stresszként éli meg a sikerre vonatkozó vágyat és nyomást, a 25-34 éveseknél ez 41%. Magas  stressz faktort jelent a másokkal való összehasonlítás is, például a közösségi médiában.

“A BCE-n 2003 óta működik szervezetten a hallgatók pszichológiai támogatása, innentől vannak tapasztalataink  az egyetemisták mentálhigiénés állapotáról”  - mondja  a pszichológus. A motivációhiány és a depresszív jellegű tünetek, a tanulmányokkal kapcsolatos értelmetlenség érzés, a krónikus kifáradás és tehetetlenség érzése már akkoriban is megjelent a tanácsadóban: talán azt is mondhatjuk, hogy az évek előrehaladtával egyre fokozódó mértékben. A korábban 5 éves osztatlan képzés 3+2 évre (alap- és mesterképzésre) tagolódott, ami azt is eredményezte, hogy a hallgatók nagy része mindazt teljesíteni akarta és át akarta élni, már az alapképzésben, ami korábban az öt egyetemi évre volt tervezve: külföldi szemeszter, TDK, gyakornoki munka, diákszervezeti tagság.

pexels-cottonbro-4769488.jpg

Kép: Cottonbro, Pexels

Ehhez hozzájárult még az is, hogy a hallgatók tömegesen kezdtek el dolgozni az egyetemi éveik alatt. A szakpszichológus szerint mára már egyre kevesebb a „főállású hallgató”. “Ami még meglepőbb volt, hogy a kiégésre utaló tünetek a 2010-es évek derekán már az első évesek körében is megjelentek. Ez pedig azt valószínűsíti, hogy az egyetemre való bekerüléshez vezető út olyan lelki és szellemi vagy akár fizikai megterhelést (krónikus alváshiány, állandó ülés a számítógép vagy akkoriban a könyv fölött) jelent sokak számára, ami miatt a kiégés állapotába kerülnek” - tette hozzá Dr. Németh Marietta.

A megfigyelés az, hogy aki a pályája elején megtapasztalja a kiégést, és ehhez nem kap megfelelő támogatást, az nagy valószínűséggel pályaelhagyó, illetve az egyetemre vonatkoztatva egyetemelhagyó lesz. Mindeközben az egyes fázisokból az elején még önerőből is vissza lehet jönni, de bizonyos fázis után már csak szaksegítséggel, hosszan tartó gyógyulási szakasz után. “Ezért nagyon fontos, hogy már a folyamat elején kiderüljön, hogy adott esetben kiégésről van szó, és ez megfelelően legyen kezelve” -hangsúlyozta a pszichológus.

Karanténfáradtság vagy COVID-kiégés

A pandémia és a digitális lét együttesen merítenek le bennünket.

“Már egy éve nézünk szembe a vírus okozta életmód-változásokkal, és még fogalmunk sincs, lélektanilag hogyan fogunk kijönni belőle”

- mondja Dr. Németh Marietta. A pszichológus biztosnak tartja, hogy a koronavírus rövid és hosszú távú hatásait még évekig fogják kutatni midenféle tudomány képviselői, így a pszichológusok is.

Nemrég jelent meg egy összefoglaló írás az átélt pandémiás év lélektani következményeiről, amelyben a pandémiát olyan jogi és pszichológiai értelemben vett katasztrófajelenségnek tekintik, ami válsághelyzethez vezet, és a világ minden részén hasonló reakciókat vált ki az emberekből. Mivel a katasztrófaesemények felkészületlenül érnek mindenkit, először heves félelmek, pánikreakciók és zavarodottság jelentkezik egyéni és intézményi szinten egyaránt. Ilyenkor a biztonságérzet és a kontroll visszanyerése az első feladat, amire ösztönösen és tudatosan is törekszünk.

“Ha  a veszélyhelyzet továbbra is folyamatosan fennáll, az idő múlásával az energiaszintünk lemerül, az ún. karanténfáradtság jelentkezik. Ráadásul sokaknál, akik eddig még - akár a meglévő nehézségeik ellenére is - egyensúlyban tudták tartani magukat, ez a kényes és törékeny egyensúly hamarabb borul fel, és komolyabb tünetek jelentkezhetnek.”

A pszichológus szerint a karanténfáradtság tünetei sokfélék, és nagyon hasonlítanak a kiégés tüneteire: “akár Covid kiégésnek is nevezhetnénk.” Az alapvető kimerültségen kívül, ami leginkább fizikai fáradtságnak, energiavesztésnek tűnik, feszültségérzés, ingerlékenység, szorongás, motiválatlanság, a teljesítőképesség csökkenése, zavarok az étkezési és alvási szokásokban, konfliktusok a társas érintkezésben vagy éppen visszahúzódás, izoláció társulhatnak hozzá. “Egyéni jellemzők függvénye, hogy kinél mi jelenik meg, vagy erősödik fel ezekből. A karanténfáradtság, mint ahogy a kiégés is bárkinél – lelki problémáktól mentes személyeknél is – jelentkezhet” - teszi hozzá Dr. Németh Marietta.

pexels-keira-burton-6624292.jpg

Kép: Keira Burton, Pexels

Egy évvel ezelőtt, a pandémia első szakaszában, az első lezárás és a digitális oktatásra való átállás időszakában  a Corvinus Hallgatói Támogatás készített egy felmérést, amiben azt kérdezték meg a hallgatóktól, hogyan érzik magukat. Több mint ezren válaszoltak, és az egyik érdekes eredmény az volt, hogy leginkább a motiváció veszett el, mintha a világ, a környezet, a tanulás unalmasabbá, érdektelenebbé vált volna.

“Most újra megkérdeztük a hallgatókat, hogy érzik magukat, és idén még többen válaszoltak. Ezúton is köszönjük nekik. Még a részletes elemzések előtt vagyunk, de az már most látszik, a hallgatók általában rosszabbul vannak, mint egy éve. Megduplázódott azoknak a száma, akik nagyon rosszul érzik magukat, és teljesen tanácstalanok abban, hogyan kezelhetnék a helyzetüket. Úgy tűnik jelenleg a legnagyobb problémát a magány érzése jelenti” - mondta Németh Marietta.

Megelőzhető-e a kiégés?

Sajnos nincs mindenki számára hatásos, kész recept. A pszichológus szerint fontos a támogató közösségi élet megléte, ami egyfajta védőhálót képez az elmagányosodás ellen. Dr. Németh Marietta úgy gondolja, a Corvinus ebből a szempontból nem áll rosszul, mert rengeteg a diákszervezet és a szakkollégium, bár az olyan közösségek létrehozását és meglétét is fontosnak tartja, ahová kiválasztás nélkül lehet csatlakozni.

"A távolodás következtében átformálódik az értékrendszerünk is. Kell hogy legyen védőháló, hisz társas lények vagyunk. A támogató közösségek védőfaktorként tudnak működni mindenfajta pszichés megbetegedéssel szemben.”

Az eredményes megküzdéshez a társas támasz megléte jelentősen hozzájárul. Ezért fontos - a pandémia okozta kényszerű izoláció miatt különösen -, hogy legyenek teherbíró kapcsolataink. A diverzitásnak ebben az esetben is egészségmegőrző hatása van: “megfigyelték, hogy kiégés ellen ható tényező, ha az embernek nemcsak olyan barátai, kapcsolatai vannak, akik például ugyanarra a szakra járnak vagy ugyanaz a munkájuk, hanem egészen másfélék” - mondja a pszichológus.

Mivel a kiégés szindróma legfontosabb faktora a hosszan tartó és megterhelő stressz miatt létrejövő érzelmi kimerülés, ezért a megelőzés és gyógyítás gerincét a különféle stresszkezelő módszerek alkotják, úgy mint relaxációs és meditációs technikák, jóga- és légzőgyakorlatok, mindfulness gyakorlatok. “A stressz kezelése mellett mindegyiknek kitüntetett  jelentősége van abban, hogy megtanítanak odafigyelni saját magunkra, és tiszteletben tartani saját szükségleteinket.”

A figyelem fejlesztése e technikák járulékos, ám csöppet sem elhanyagolható haszna. “Manapság versengve szolgálják ki (illetve terelik el) a figyelmünket többféle csatornán, ilyenkor a spontán figyelem erőfeszítés nélküli működését használják ki.” A pszichológus szerint emiatt különösen fontos, hogy megtanuljuk a figyelmünket tartósan és akaratlagosan irányítani: ezzel a tudatosságunkat is képesek vagyunk fokozni, és ezáltal kontrollt nyerhetünk saját működésünk felett, például emberi kapcsolataink működtetésében, és a tanulás során is.

A hatékony stresszmenedzsmenthez tartozik, ha olyan adaptívabb megküzdő stratégiákat tanulunk fejlesztő tréningeken vagy pszichológustól, amivel – mivel a stresszforrás kiiktatására legtöbbször nincs lehetőségünk – más értelmezési keretbe tudjuk helyezni a stresszel terhelt helyzeteket. Például segíthet, ha nem azonnal a legkatasztrofálisabb következményeket vesszük számba, hanem megvizsgáljuk, milyen hasonló helyzeteket oldottunk már meg életünk során, milyen erőforrásokkal rendelkezünk.

A rendszeres mozgásnak kiemelkedően fontos szerepe van minden depressziós jellegű tünetegyüttes kezelésében. Nemcsak boldogsághormonokat termel a szervezetünk az intenzív mozgás hatására, de egész énképünket is pozitív módon tudja befolyásolni. Az énkép kialakulásában ugyanis alapvető szerepük van a saját test mozgásáról és hatékonyságáról megtapasztalt visszajelzéseknek is.

pexels-kate-trifo-4024914.jpg

Kép: Kate Trifo, Pexels

Mikor volt időd olyat olvasni, ami nem kötelező?

A szakpszchológus szerint fontos, hogy találjunk örömforrásokat, illetve a már meglévőket ne engedjük elveszni az életünkből. “Az a tapasztalatom, hogy a tanulás és munka oltárán hajlamosak vagyunk nemcsak az örömet jelentő tevékenységekről (például olvasásról, kirándulásról, barátokkal együtt levésről), de a saját szükségleteinkről is lemondani. Számtalan olyan terápiás tapasztalatom van, ahol a munkában vagy tanulásban kiválóan teljesítő személynek újra meg kellett tanulnia észlelni, mikor éhes, mikor szomjas, mikor lesz fáradt, mert a kötelezettségek teljesítése felülírta a legalapvetőbb szükségletei észlelését is. Ilyenkor aztán az egész bioritmus fel tud borulni, aminek nagy ára van: evés- és alvászavarok, emésztési problémák, fokozott szorongás, pánikroham.”

A tartós stressz fennállása kimerültséghez vezet, ezért súlyosabb kiégés esetében indokolt lehet a munkaidő vagy az elvégzendő munka mennyiségének csökkentése, enyhébb esetekben jól jöhet a munka átstrukturálása, kihívást és érdekességet jelentő feladatok találása, a monotonitás csökkentése.

“Változtass az elvégzendő feladatok sorrendjén, iktass be szüneteket, kötelezően legyél offline is!” - tanácsolja Dr. Németh Marietta.

Mindez persze aligha valósulhat meg a már említett támogató munkahelyi környezet hiányában, és ebben a vezetők felelőssége óriási. „A vezetők, akiket a félelem mozgat, a félelem kultúráját teremtik meg. A munkamániás vezetők környezetében a munkamánia kultúrája alakul ki, és a beosztottak folyamatosan elégedetlenek lesznek saját teljesítményükkel - írja Paul Donders holland coach Reziliencia című könyvében. Ugyanitt leír egy rövid sztorit is egy nagy nemzetközi cég vezérigazgatójáról, aki „a dolgozz keményen, lazíts keményen, halj meg keményen” (vagyis mindenben legyél 100%-os) filozófia élharcosaként már öt éve nem vett ki szabadságot. Egy alkalommal aztán ráébredt, hogy példájával milyen negatív hatást gyakorolt a vállalat munkamoráljára. Elnézést kért ötszáz alkalmazottjától, amiért rossz irányba befolyásolta őket, ezt követően pedig a példaadás szándékával három hét szabadságra ment.” A kiégés tehát nem pusztán egyéni, hanem legalább annyira szervezeti, és ahogy a filozófus Byung Chul Han írja, társadalmi probléma is. Ma egy egész generációt, a mileniálokat azonosítanak úgy, mint a kiégés generációját.

Ha a megelőzés és a beavatkozás lehetőségeit nézzük, mindhárom szintet szem előtt kell tartanunk. Társadalmi szinten először a svédek (a 90-es évek végén), majd a hollandok (a kétezres évek elején) reagáltak a burn out jelenségére azzal, hogy betegségkategóriaként fogadták el, és így  a kezelésére is komoly erőfeszítéseket tettek. A hollandoknál a kiégést a stresszbetegségek legsúlyosabb formájának tekintik.

pexels-alex-green-5699431.jpg

Kép: Alex Green, Pexels

“Ha a kiégés előfordulási gyakoriságát (az EU-ban minden 4. munkavállalót érintenek a munkahelyi stressz következményei), a gazdasági hatásait (lásd a cikk első részében) és az egyéni pszichés szenvedés súlyosságát nézzük (szoros a kapcsolat a kiégés és a szomatikus, valamint pszichés megbetegedések között), akkor joggal mondhatjuk, hogy a burn out olyan jelentős problémakört képvisel, amelyet az egyéni szinten túl szervezeti és társadalmi szinten is orvosolni kellene” - mondja Dr. Németh Marietta.

Forduljunk szakemberhez!

A kimerültség és az energiahiány miatt sokszor a kiégéssel küzdő nem tudja megvalósítani azokat az ajánlásokat, amik célravezetőek lennének számára. Ilyenkor a tehetetlenség érzése még inkább kikezdi az önértékelést, és még mélyebbre taszíthatja a depresszióban. A Corvinuson a Hallgatói Támogatás pszichológusai biztosítanak ingyenes tanácsadást a hallgatók számára. Az alábbi elérhetőségen találjátok őket: pszichologus@uni-corvinus.hu

Covid-kiégés és motiválatlan egyetemisták? - Dr. Németh Marietta szakpszichológussal a kiégésről beszélgettünk Tovább
süti beállítások módosítása