Közgazdász Online


A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?”

A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?”

bc8649da-a9dc-4887-8b1e-048f21febd57.jpegA University of Tennessee felmérése szerint az első elnöki vitát Joe Biden nyerte. A social media posztok 67 százaléka állítja, hogy Trump rosszabbul teljesített, mint Biden. De hogyan befolyásolhatják a twitter posztok és az instagram story-k egy 320 milliós ország elnöki választását? A közösségi média a politikában is átvette az irányítást? Hogyan lesz követőből szavazó?

Írta: Belayane Najoua

Mi történt 2016-ban? 

2016-ban többek között két fontos választás is történt a világban, 2016 szeptember 18-án Oroszországban, míg november 8-án az USA-ban. Mindkét választást intenzív közösségi média kampány előzte meg, ami nagyban hozzájárult az eredményekhez.

Ha visszakanyarodunk Barack Obama 2012-es megválasztásához, akkor is látszódik, hogy milyen nagy befolyással van az emberek politikai állásfoglalására a social media. Williams 2017-es tanulmánya szerint Obama kampányának a legnagyobb erőssége a social media és a technológia használatában rejlett. A közösségi hálózatokon keresztül Obamának sikerült elérnie 200 szavazóhelyiség 8,5 millió polgárát, ami az összes szavazat közel 7 százaléka. Obamára 5 millióan szavaztak többen, mint fő ellenfelére Mitt Romney-ra, tehát a social media elérés döntő erejű volt.

2016-ban a felnőtt amerikaiak 62 százaléka olvasott híreket online médiumokon keresztül(forrás). Az online tér egyre nagyobb jelentőséget kap nemcsak a privát életünkben, hanem a politikai állásfoglalásunk terén is. Ahogy egy korábbi cikkünkben már említettük, a social media befolyásol és olyan tettekre sarkall, amiket a social media platformok használata nélkül nem biztos, hogy megtennénk:

  • Megvennéd-e azt a terméket amit a kedvenc énekesed tesz fel egy posztban, ha nem használnád az Instagramot?
  • Letöltenél-e egy appot, ha nem látnád a Messenger hirdetésben?
  • Elmennél-e választani, ha nem látnád egyfolytában ezt a képet? 

ac426183-a056-439e-bff5-d34ff9b1123b.jpegA social media megjelenés és politikai kampány a sajtóra is hatással lehet. Egy kutatás szerint 2015 augusztusa és szeptembere között a CNN politikai cikkeinek 78 százalékában Trump szerepelt (forrás). 2015 Novemberében Trump több műsoridőt kapott(összesen 234 percet), mint az egész Demokrata Párt együttvéve (forrás). (Csak viszonyítási alapként Ted Cruz 7 percet kapott ugyanazon időszak alatt.) Összességében tehát Trump szinte az összes médiafelületen dominánsan szerepelt, ami nagyban hozzájárult a 2016-os győzelméhez (forrás).

A közösségi média áltájékoztatása a politika szolgálatában

A Facebook már jóval a 2016-os választások előtt táptalajként szolgált az összeesküvés-elméletek, rögeszmés politikai cikkek és álhírek számára. A közösségi háló elkötelezettségre és erőteljes reakciókra ösztönzi az embereket. Mégis egy hatalmas orosz propagandakampány felfedezése kellett ahhoz, hogy a törvényhozók, újságírók és a Facebook felhasználói észrevegyék az ezzel járó kockázatot (forrás). Valószínűleg valami hasonló történik a 2020-as választásoknál is - csak ezúttal az Instagramon.

corruption-2727571_1280.jpg

Az Instagram használata az utóbbi négy évben különösön az idősebb generációk körében nőtt meg. 2016-ban 500 millió felhasználója volt, ami 2018 júniusára megduplázódott, de ami még fontosabb, hogy az Axios politikai weboldal szerint az Instagram tizedik legnagyobb fiókja háromszor annyi reakciót ér el, mint a Facebook legnagyobbja. A social media a politikai kampány egyik legfontosabb részévé vált (forrás).

És hogy miért baj a közösségi médiás politikai kampány? A válasz az algoritmusokban rejlik. Ha például valaki rákattint egy baloldali párt kampány posztjára, akkor az algoritmus úgy veszi:

Igen ez érdekli a felhasználót. Akkor mutassunk neki mégegy ilyet

kepernyofoto_2020-10-06_9_19_27.png

- és már benne is vagyunk egy ördögi körben. Az algoritmus addig fogja mutogatni a baloldali kampány képeit, kiírásait, amíg mi magunk is elhisszük, hogy a baloldalra tényleg érdemes szavazni. Hiszen csak ők jelennek meg mindenhol, csak az ő céljaikat, beszédeiket, megjelenésüket látjuk és halljuk. A másik oldal egy nagy sötétség marad - semmit nem fogunk tudni róla. Természetesen ez bármelyik politikai párt kampányára igaz. Minél többször nyomunk rá véletlenül, annál többször jön elő “direkt”.

A social media félretájékoztatása miatt 2016-ban a Facebook kapcsolatba lépett tényellenőrző ügynökségekkel, hogy csökkentse a szélsőséges reakciókat kiváltó anyagok terjesztését (forrás). Most minden figyelem Biden-re és Trumpra összpontosul, de vajon elég figyelmet kap-e a social media, ami jobban befolyásolhatja az eredményt, mint eddig bármikor?

Képek forrása: Pixabay, saját szerkesztés

A közösségi média szerepe Trump és Biden csatájában - “Elnök Úr! Önnek hány követője van?” Tovább
Hogyan értelmezi a demokráciát Trump, Biden, Sanders vagy Orbán Viktor, és melyik demokrácia van válságban? 

Hogyan értelmezi a demokráciát Trump, Biden, Sanders vagy Orbán Viktor, és melyik demokrácia van válságban? 

pexels-life-matters-4614160.jpg

Populizmus, autokrácia, jogokat korlátozó maszkviselés és egy soha nem látott mélységbe süllyedt elnökválasztási vita? A társadalmi ellentétek világszerte egyre inkább áthidalhatatlannak tűnnek, megértésükhöz pedig a demokráciaértelmezésben lehet a kulcs. Metz Rudolffal, a Corvinus Egyetem tanárával, a Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársával beszélgettünk. 

Írta: Kovács Máté, borítókép: Life Matters from Pexels

metz2.jpgMetz Rudolf a Corvinus Egyetem Politikatudományi Tanszékének tanársegédje, emellett az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának munkatársa.  „A politikai vezetés három arca” című könyve 2020. szeptemberében jelent meg, melyben az eltérő demokráciaértelmezések szemszögéből vizsgálta Angela Merkel, Orbán Viktor, Theresa May és Jeremy Corbyn politikáját.

Miről szól ez a cikk?

  • Tényleg válságban van a demokrácia?
  • Az ellentétek kulcsa az eltérő demokráciaértelmezés?
  • Tényleg tönkreteszik a demokráciát a járványügyi korlátozások?
  • Trump vagy Biden nyerte az elnöki vitát?
  • Mi a legnagyobb problémája a magyar ellenzéknek?

„A demokrácia nem most került válságba, a demokratikus intézmények száz éve válságban vannak”

metz_a_vezetes_harom_arca_borito_2020_masolata.jpgA demokrácia válságdiskurzusa azért problémás, mert nem mindegy, hogy a demokrácia melyik típusáról beszélünk: „Több, mint 500 eltérő típusú demokráciát különböztettek meg a szerzők, ami óriási mennyiség, egészen az agrárdemokráciától kezdve a vezérdemokráciáig. Azt próbáltam meg felvázolni a könyvemben, hogy nincsen egy konkrét, központi és univerzális fogalma a demokráciának, mert nagyban függ attól, hogy mi, állampolgárok mit gondolunk róla. A saját elvárásaink mellett persze az is fontos, hogy a politikusok mit gondolnak a demokráciáról és a demokratikus gondolkodásról.”

Metz Rudolf könyvében ezek közül vázolt fel hármat, melyek eltérő válaszokat adnak arra, hogy milyen az ideális demokratikus politika, eltérő módon értelmezik a választók és a politikusok szerepét a döntési folyamatokban.

„Nem szabad bedőlni a válságdiskurzusnak és elragadtatni magunkat: azt kell nézni, hogy az adott politikus milyen demokráciához, milyen mércékhez igazodik, illetve milyen mércéket állítanak a szavazók a vezetők felé.”

Ez a diskurzus ugyanúgy jelen van a Brexit miatt Nagy Britanniában, de az Egyesült Államokban is. Utóbbinál sokan nem fogadták el legitim vezetőként Trumpot, mások viszont egyenesen istenítik. „Ez a fajta gondolkodás a demokrácia sajátossága. A probléma ezzel az, hogy a megosztással egyre messzebb kerülnek egymástól az álláspontok, egyre inkább fekete-fehér kép rajzolódik ki, amiben úgy tűnhet, több az ellentét, mint a közös pont.”

A fő kérdés: Alkalmasak-e arra az emberek, hogy részt vegyenek a napi politikában? Csak az érdekeket kell kiszolgálni, esetleg ezeket is a politikus fogalmazza meg?

Az egyik demokráciaértelmezés a deliberatív demokrácia, ami Metz Rudolf szerint könnyen beleillik a liberális demokrácia definíciójába.

„Az elméletalkotók szerint a demokrácia kulcsa az, hogy minél több ember minél jobban belefolyjon a napi szintű politikába. Ez történhet akár egy lakossági fórumon, egy népszavazáson vagy akár egy tüntetésen is, ezek mozgatják lényegében a politikát. Létrejön egy közös érdek, egy közjó, a politikusok pedig ezek mentén dolgozzák ki a válaszaikat.”

vidar-nordli-mathisen-cr03g2ud84g-unsplash_1.jpgA politikus felelőssége, hogy megteremtse ehhez a lehetőséget. Neki kell fenntartania a tanácskozást, vagyis a „deliberációt” az emberek között, emellett példát is kell mutatnia. „Különbnek kell lennie, mint az átlagos állampolgár, moralitás és politikai erények tekintetében neki kell lennie az elsőnek és legtökéletesebbnek.” 

(kép: Bernie Sanders egyik kampányeseményén; Photo by Vidar Nordli-Mathisen on Unsplash)

A második megközelítés sokkal szürkébben festi le a politikát, ahol érdekekről van szó.

„Ez az aggregatív-pluralista felfogás, ahol a vezetők megpróbálják „aggregálni”, összegyűjteni a társadalomban szétszóródó érdekeket, és ezek mentén kormányoznak. Ez nemcsak egy elv, hanem praktikus szemlélet is, hiszen így lehet többséget szerezni és megnyerni a választásokat.”

barack-obama-1199638_1920.jpgEbben az esetben a politikusok cserekapcsolatot ápolnak a követőikkel: „azt mondják, hogy én ezt és ezt a döntést meg fogom hozni, nektek annyit kell tennetek, hogy cserébe támogattok engem a választásokon, esetleg kampányoltok is mellettem aktivistaként.” Ez is lehet liberális demokrácia, mert fontosak a demokratikus intézmények, a választások tisztasága, a procedúrák, valamint a fékek egy ellensúlyok rendszere. „Fontosak a sokrétű érdekek, hiszen mindenkinek különböző értékei vannak a társadalomban, és azokat tiszteletben kell tartani.” 

(kép: Barack Obama és Joe Biden elnök és alelnökségük idején; forrás: pixabay)

A harmadik felfogás a vezérdemokrácia. Ennek lényege, hogy

„a követőknek nincs kifinomult politikai érdekük és akaratuk, nincsenek kompetenciáik, hogy hatásosan ki tudják fejezni a véleményüket. Ilyenkor jön képbe a vezető, aki képes becsatornázni, megformálni ezt az akaratot.” 

Ez az, amit nevezhetünk befolyásolásnak, de manipulációnak is.

A vezetők szerepe itt a legfontosabb. „Bizonyos módon kell megjelenniük az emberek szemében, ezt hívjuk karizmának, vagy karizmatikus vezetésnek.” Ezzel a tulajdonsággal kizárólaga követők ruházhatják fel a vezetőt. „Képes megmenti az országot válsághelyzetben, jó döntéseket hoz és rendelkezik praktikus erényekkel is: határozott, fifikás, kreatív, és az innováció sem áll tőle távol.” 

potus_orban_ap_19133658827685-1140x684.jpg

(kép: Donald Trump a Fehér Házban fogadja Orbán Viktort 2019-ben, forrás: hu.usembassy.gov; AP Photo/Manuel Balce Ceneta)

Ezt a jó vezetőnek bizonyítania is kell. „Innoválnia kell, például egy új politikai rezsimet, vagy a követőkkel egy új és szimbolikus kapcsolatot kell létrehozni. Részben idetartozik a populizmus is, hiszen ott is szoros kapcsolat van a vezetők és a követők között: a követők felhatalmazzák a vezetőt, hogy uralkodjon, kormányozzon felettük.” A demokrácia szempontjából pedig ez a legfontosabb: „van egy szoros kapcsolat vezető és követő között, legalábbis látszólagosan.

Ebben a kapcsolatban függ a vezető attól, hogy mit gondolnak róla az állampolgárok. Ez a függés teremti meg a felhatalmazás és az elszámoltathatóság lehetőségét.”

A járvány miatt sokan szigorúbb korlátozásokat sürgetnek, mások viszont már a maszkviselést is saját szabadságuk megsértésének tartják. Valóban veszélybe került a demokrácia a járványhoz kapcsolódó korlátozások miatt?

Minden válsághelyzetre jellemző egyfajta sokk az első pár hónapban. Ami ebben érdekes, hogy „ebben a pillanatban az emberek hihetetlen mértékben elkezdenek bízni a választott vezetőjükben.” Például 2001-ben a terrortámadás után George W. Bush produkálta a legnagyobb elfogadottságindex-emelkedést az amerikai történelemben, de a járvány miatt is sok európai vezető erősödött meg. „Ez nem azt jelenti, hogy hirtelen mindenki a kormánypártra fog szavazni, hanem azt, hogy egy ideig elfogadják a személyét és a döntéseit. Érzik esetleg a félelmet, hogy ők is bajba kerülhetnek, így előtérbe kerülnek a karizmatikus jegyek. Egy komoly válságban könnyebben elfogadjuk azt, hogy be kell tartanunk a korlátozó intézkedéseket.”

Megnövekedett a bizalom például Angela Merkel és Emmanuel Macron esetében, de még Svédországban is, ahol egészen más stratégiát választottak. Sőt, Boris Johnsonban is elkezdtek bízni az emberek, pedig a járvány kezdeti szakaszában kifejezetten rosszul nyúlt a válsághoz.

21812.jpeg

Vezető politikusok népszerűség-változása 2020. március közepe és 2020. május közepe között (forrás)

Ugyanakkor „ez a bizalom csak ideig-óráig működik: átíveli a pártpreferenciákat, hirtelen mindenki támogatni kezdi a kormányfőket, utána a bizalom alábbhagy.” Ennek oka, hogy előkerülnek azok az ellentétes elvárások a társadalomban, amire a könyv is épül:

„eltérő elvárások fogalmazódnak meg a vezetőkkel szemben: végig követniük kell az emberek akaratát, vagy a vezetőnek lehetősége van vezetni? Ha nem vezet, akkor azt rójuk fel neki, ha pedig túl erősen vezet, akkor a demokráciát kezdjük el félteni.”

A másik ellentmondás ezen is túlmutat: mennyire hasonlít ránk a vezető? Metz Rudolf szerint, „ha valaki jól reprezentálja a saját választóközegét, akkor a döntéseit akkor is elfogadják, ha az nem feltétlenül jó vagy hatékony: ő a mi csapatunkban játszik, mert olyan, mint én vagy a szomszédom, ő minket képvisel.” Bizonyos esetekben viszont azt is elvárjuk, hogy legyen különb nálunk, cselekedjen hatékonyan és vezessen karizmatikusan. „Óriási ellentmondások vannak tehát az emberek fejében, a polarizált helyzetek ezeket a belső ellentéteket emelik ki.” 

A Guardian tudosítása a berlini, több ezer fős maszk- és korlátozásellenes tüntetésről

Tranzaktív kontra karizmatikus: Biden vagy Trump nyeri az elnökválasztást?

A három eltérő vezetői típus az Egyesült Államokban is megjelenik. „Bernie Sanders tipikusan transzformatív vezető, ahogy a kötetem másik példája, Jeremy Corbyn is. Mindkettőjük politikájában közös, hogy be kell emelni a követőket a politikába és nagyobb felhatalmazást kell adni:

gyertek a hajómra, vezessük együtt az országot!” 

Kimondottan tranzaktív vezető Joe Biden. Nem véletlen, hogy a Demokrata Pártnál kevésbé adnak teret a transzformatív vezetésnek. Metz Rudolf szerint jó példa erre Obama, akit elnöksége előtt sokan transzformatív vezetőként írtak le. „Nagy vízióval, például egészségügyi reformokkal lépett élő, emiatt nagy elvárások fogalmazódtak meg vele szemben.” Amikor azonban pozícióba került, megosztott politikai helyzetben találta magát. „A Demokrata párt sokrétű érdekei mellett a republikánusokkal is együtt kellett működnie, ami azt eredményezte, hogy tranzaktív irányba mozdult el. Ha csak Washingtont nézzük, akkor ez az amerikai elnökök többségére jellemző, kifelé viszont meg tudják őrizni karizmatikus vagy transzformatív tekintélyüket is a követők szemében.”

Közben lezajlott Trump és Biden első, nagy port kavaró elnökjelölti vitája is. Metz Rudolf szerint „maga a vita jól láttatta azokat az indulatokat és feszültségeket, amelyek polarizálják és politikailag megosztják az amerikai társadalmat. A vezetők a vita során rá vannak kényszerítve arra, hogy a saját vezetés- és demokráciaértelmezésükből kitekintsenek, és szembesüljenek a valósággal, a nyilvánossággal, a szavazói elvárásokkal”.

Trump azonban – látszólag – nem akart ezekkel szembesülni. „Karizmatikus vezetését védve támadólag lépett fel a saját valóságával ellentétes véleményekre.

Ez persze az elkötelezett támogatókat nem ingatja meg, de potenciális szavazókat taszíthat el az agresszív és támadó fellépés, hiszen ők nem érzékelik Trump karizmáját.

Nem véletlen, hogy a karizmatikus vezetőknek kényelmesebbek és biztonságosabbak az előre megrendezett nyilvános események, például egy interjú egy baráti televízió csatornáján vagy a nagygyűlések.”

Ezt az elszabadult ágyúgolyót Biden is nehezen tudta kontrollálni, bár bizonyos pillanatokban jól kezelte a helyzetet és a támadásokat. Metz Rudolf szerint „a vezetési stílusa a vita alapján nem közeledett a karizmatikus vagy a transzformatív vezetéshez.

Biden hozzáállása nyitottabb volt az ingadozó, nem elkötelezett szavazók irányába azzal, hogy az erős ideológiai kijelentéseket mellőzte. Ez egyébiránt hozzátartozik a tranzaktív vezetői felfogáshoz.”

Metz Rudolf szerint „összességében a vita katasztrofális volt és nem feltétlenül kedvezett egyik elnökjelöltnek sem.”

b_v_0015.jpg

A külföldi kitekintés után visszatérünk Magyarországra. A könyv alapján Orbán Viktor kétséget kizáróan a karizmatikus vezetés elvét alkalmazza. Hol helyezhető el ezen a térképen az ellenzék? (kép: Bera Viktor)

„Az elmúlt egy évben sokszor nevezték Karácsony Gergelyt alkalmatlannak. Az alkalmasság azonban a könyvem szerint minden demokráciaértelmezésben mást jelent.” 

Metz Rudolf szerint „az alkalmasság a karizmatikus vezetésben a hatékony kormányzásra, problémamegoldásra utal. Egyelőre nehéz megmondani, hogy Karácsony Gergelyhez melyik vezetési stílus áll közelebb.” A megválasztás és néhány szimbolikus lépés transzformatív vezetésre utal, ahol az alkalmasság morális elvárás és bizonyos értékekhez, erényekhez, például az erkölcsi feddhetetlenséghez és szolidaritáshoz kapcsolódik. Másfelől Magyarországon a polgármesteri pozíció a tranzaktív vezetésnek kedvez. „Itt már az önkormányzat működése válik az alkalmasság mércéjévé.”

Összességében ugyanakkor „nagyon töredezett az ellenzék, sokféle érdek összpontosul, amiknek összhangban kell lenniük. Ennek fényében kevésbé ismerhetők fel azok az elvárások, amiket a társadalom diktál.” Az egyik ilyen elvárás az erőskezű vezetés. „Nem véletlenül tud talpon maradni egy sokak által megkérdőjelezett Gyurcsány Ferenc, mert a szavazók nagy részének fontos, hogy azonosulhasson a vezetővel.”

Ebben a közegben nagyon nehéz megtalálni a megfelelő vezetési formát:

„ez egy vezetési válság, és amennyiben ezt felismerik, akkor lehet azon gondolkodni, hogy hogyan és kivel lehet a megfelelő, hatékony vezetést felépíteni.”

Hogyan értelmezi a demokráciát Trump, Biden, Sanders vagy Orbán Viktor, és melyik demokrácia van válságban?  Tovább
Elnökválasztás 2020: Izzó légkör, de kinek hisznek a választók?

Elnökválasztás 2020: Izzó légkör, de kinek hisznek a választók?

pexels-element-digital-1550342.jpg

Hogyan lábalhat ki az USA a válságból, amit már társadalmi feszültségek is súlyosbítanak? Milyen hatással lehet a világgazdaságra, a tőzsdékre és a társadalomra, ha a levélszavazatok megszámlálási ideje miatt november 3-án nem lehet győztest hirdetni? A Budapest Investment Club online előadásán „jártunk”.

Írta: Mohos Lilla, borítókép: Element5 Digital, Pexels

Az emberek természetükből adódóan politikai állatok, s talán pont ezért ragadják meg figyelmünket a világpolitikai mozzanatok, melynek fő alappillérét képezi az Amerikai Egyesült Államok politikai panorámája.

- nyitja meg Szőnyi Dávid Arisztotelész Politika című munkájának gondolatával az előadást. "Mi is lenne kézenfekvőbb téma napjainkban, mint a rohamosan közeledő amerikai elnökválasztás?"

Mi lesz akkor, ha a levélszavazatok miatt november 3-án nem lehet győztest hirdetni?

Az elnökjelöltek személye jól ismert: a republikánus párt színeiben indul az Ovális Iroda jelenlegi birtokosa, Donald Trump, ellenfele pedig a demokrata párt színeiben induló egykori Obama-alelnök, Joe Biden lesz.

Új helyzet, hogy sok lesz a levélben szavazó, aminek a feldolgozása több időt igényel. Ez azt is jelenti, hogy a végeredmény nem lesz teljesen ismert az urnazárás időpontjában. „Ráadásul ugye az az általános vélemény, hogy Joe Biden szavazói között többen vannak azok, akik levélben fognak szavazni. Ezért aztán lehet, hogy az elején még azt látjuk, Trump lesz az új elnök, de elképzelhető, hogy ez átbillen a demokrata párt színeiben induló elnökjelölt irányába. De az is lehet, hogy nem. Úgyhogy ez okozhat akár több napos késedelmet is” – válaszol a kérdésre Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. vezető stratégája.

pexels-element-digital-1550339.jpg

Kép: Element5 Digital, Pexels

Ezt egészíti ki Tunkli Dániel, az Accorde Alapkezelő Zrt. portfóliómenedzsere is: „Az emberek jelentős része a vírushelyzet miatt inkább kerülné a személyes voksolást, és szívesen szavazna érintkezésmentesen, levélben.”

A levélszavazatok miatti késedelem okozhat tehát bizonytalanságot, aminek a tőkepiacok “nem szoktak örülni”. Nagyon sok múlik azon, hogy az elnökválasztást megelőző napokban éppen hol áll majd a tőzsde, milyen stádiumban lesz a piac.

Tőkepiaci szemlélet

A részvénypiacok teljesítménye a gazdasági ciklustól függ majd, és az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszerének  (Fed - Federal Reserve System) további politikájától.

Joe Biden gazdaságpolitikai víziója a tiszta és zöld energiaforrásoknak, ezáltal például az elektromos autóiparnak és globális partnerségek körébe tartozó ágazatoknak kedvezhet. Ezzel szemben pártideológiai indíttatásból számos iparág elveszítheti kiváltságos szerepét, amelyet a jelenlegi republikánus adminisztráció biztosít számukra.

Móró Tamás szerint Trump újraválasztása jót tehet a hagyományos szektoroknak, értve ezalatt az úgynevezett value alapú részvényeket, persze ehhez az is kell, hogy a gazdasági ciklus már felszálló ágban legyen. Elképzelhető, hogy Biden győzelme esetén az olajszektort méginkább privatizálnák, ami így is rengeteget esett, és rendkívül gyenge.

Az egészségügyi szektor kérdése is érdekes: amerikában működik a világ egyik legjobb, viszont messze az egyik legdrágább egészségügyi modellje teszi hozzá a vezető stratéga. A kampány során is a legfontosabb választói kérdések egyike az egészségügy helyzete.

“Az amerikai gazdaságpolitikában annyira radikális változások nem jönnek Biden győzelme esetén sem. Elképzelhető egy hirtelen eladási hullám, de ugyanakkor ez egy vételi lehetőség is. Trump győzelme esetén lenne egy pozitív reakció valószínűleg. A pénzügyi szakma egyértelműen azt gondolja, hogy Trump folytatni fogja az eddigi tevékenységét” - mondja Móró Tamás az általános befektetői hangulatról.

pexels-pixabay-210607.jpg

Kép: Pixabay, Pexels

Izzó légkör, de kinek hisznek a választók?

Több megközelítésből is sajátos helyzetben van jelenleg az Egyesült Államok. A társadalom rendkívül polarizált, a Covid-19 járvány a gazdasági bizonytalansággal kiegészülve pedig példátlan időszakot tár elénk. Tovább fokozza a helyzetet a Black Lives Matter (BLM) mozgalom hatására kialakult izzó légkör is, ahol az etnikai kisebbségek és támogatóik küzdenek a hátrányos megkülönböztetés és az ok nélküli rendőri brutalitás ellen.

Az amerikai társadalom rendkívül polarizált, ez a demográfiai átalakulással együtt valószínűleg Joe Bidennek kedvez. Azonban egy másik szempont is jelen van, a média képsorain látható fosztogatás, anarchia, gyújtogatás. “Elég súlyosnak tűnő dolgok még akkor is, ha valószínűleg ezeket a média felnagyítja.” - teszi hozzá Móró Tamás. Állítása szerint a jelenlegi elnök pont erre próbál alapozni, ugyanis az emberek rend iránti vágya végül segíteni fog Donald Trumpnak. A “Law & Order” működjön, szemben az általa sugallt, Joe Biden győzelme esetén érvényes anarchiával.

"Mit mond erre Biden? Nézzetek körül, ez az anarchia, amit most láttok, Donald Trump elnöksége alatt következik be. Tehát ki a felelős érte? Senki más, mint a jelenleg regnáló elnök." - folytatja a gondolatmenetét a vezető stratéga. A kérdés az, hogy a választók kinek hisznek jobban?

A rend iránti vágy valószínűleg megvan, de hogy kinek tulajdonítják ezt, a Trump féle polarizáló politikai kommunikációnak, vagy pedig előrevetítik Biden lehetséges elnöki tevékenységét, ezen múlik majd az elnökválasztás kimenetele.

- hangsúlyozza Móró Tamás.

Az iménti gondolatokat egészíti ki Tunki Dániel: a BLM mozgalomban olyan rétegek mozdultak meg, akik elnyomásban vannak, viszont ez nem okozott a demokratáknak nagy előnyt, mivel az afro-amerikai szavazók, 90%-ban mindig a demokratákra szavaznak. Olyan szempontból viszont igen, hogy az afro-amerikaiak eddig nagyobb arányban maradtak otthon, ami most változhat. 

A szavazóbázis mozgósításához kapcsolódik Kamala Harris személye, a demokrata párt afro-amerikai, ráadásul női - alelnökjelöltje is:. “Ez egy racionális döntés, azonban nem szerencsés kaliforniai szenárort választani. Kalifornia szinte világéletében demokrata színekben pompázott. Egy swing state-ből (billegő államból - a szerk) lehet, hogy szerencsésebb lett volna választani, de annyira fokozódott a BLM mozgalom túlfűtöttsége, hogy kontraproduktív lett volna, ha nem onnan választ jelöltet Biden”- zárja a gondolatot a portfóliómenedzser.

Hogyan kezelte Trump a Covid válságot az emberek véleménye szerint? 

Nagyon rosszul, ezt érzik az emberek is. Ami azonban ennél is fontosabb, hogy milyen a gazdaság helyzete, hogyan teljesített az elmúlt 4 évben? Itt már sokkal magasabb Trumpnak elfogadottsága. “Úgy gondolom, ha októberben tényleg fel tudnak mutatni egy vakcinát, akkor az első téma jelentősége csökkenhet, és a gazdasági kérdés nyomul előre.”

trump_1.jpg

Trump koronavírus kezelésével kapcsolatos nyilvános elfogadottság (Forrás)

A regnáló elnököt egyébként a statisztikák szerint 80%-ban újraválasztják, a történelem során csak akkor volt kivétel, amikor recesszióba került  a gazdaság. “Ha recesszióban lesznek az nehéz lesz, ha viszont látszik egy felívelés, akkor jobb esélyekkel indul Trump.” - mondja Tunkli Dániel.

tump_2.jpg

Trump munkanélküliség kezelésével kapcsolatos nyilvános elfogadottság (Forrás) 

Trump vs. Biden

Az országos felmérések alapján Biden jelenleg 8,5%-kal vezet. Bár ő tűnik az esélyesebb jelöltnek, az elmúlt időszakban egyre csökkent a különbség, ahogy az a lenti ábrán is látszik.

Ez azonban könnyen változhat, miután kiderült, hogy Donald Trump is elkapta a koronavírust. Egyik oldalról ez ellentmondásba kerülhet Trump a járványt alábecsülő kijelentéseivel, valamint a maszkviselés és a távolságtartás látványos mellőzésével. Másik oldalon viszont előfordul, hogy hasonló esetben sokan sorakoznak fel az elnök mellett támogatólag. Jó példa erre Boris Johnson, aki hasonlóan rosszul kezelte a válságot, majd koronavírus miatt intenzív osztályra is került, mégis jelentősen emelkedett a támogatottsága.

trump_3.jpg

A két elnökjelölt általános támogatottsága (Forrás)

További növeli a bizonytalanságot, hogy 2016-ban, az akkor szintén esélyesebbnek kikiáltott demokrata jelölt, Hillary Clinton az elektori rendszernek köszönhetően végül alulmaradt, hiába érkezett rá több szavazat. Ebből kiindulva tehát semmiképp sem írhatók le Trump esélyei sem.

USA az egyik legbefolyásosabb ország, a novemberi elnökválasztásnak így a világ minden pontján komoly jelentősége lesz.  A 2020-as amerikai elnökválasztást 2020. november 3-án rendezik meg. Az Egyesült Államokban négyévente tartanak elnökválasztást, amikor az összes tagállamban és Washington D.C.-ben egy napon voksolnak a választóképes állampolgárok. 

A teljes interjú visszanézhető az alábbi linken.

 

Elnökválasztás 2020: Izzó légkör, de kinek hisznek a választók? Tovább
A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A Republikánus Konvenció kedden hivatalosan is elnökjelöltjévé választotta Donald J. Trump-ot. Az előválasztási szezon során 1542 delegáltat megszerzésével messze az összes riválisát felülmúlta, és a primary*-k végére már ellenfél nélkül söpörte be a győzelmet.

kisherceg3.jpg

A Republikánus Konvenció (július 18.-21. ; Cleveland, Ohio), második napján történt az esemény legfontosabb része, az elnökjelölt hivatalos kinevezése. Bár Donald Trump nagy fölénnyel nyerte az előválasztásokat, rég volt ennyire megosztott a párt az aktuális elöltjükkel kapcsolatban. A szavazás során 721 delegált szavazott más jelöltekre. Ennél nagyobb megosztottságra legutóbb 40 évvel ezelőtt 1976-ban volt példa. Azon a választáson végül az akkori elnök Gerard Ford lett végül a párt jelöltje, és Ronald Reagen-t győzte le. Akkor azonban a végletekig ketten pályáztak az jelöltségre. Végül Ford-ot nem választották újra, a választáson Jimmy Carter demokrata jelölt szerezte meg az elnökséget.

Trump megosztó személyisége körüli ellentétek egészen odáig fajultak, hogy a Republikánus párt egyes képviselői olyan komolytalan indokokkal maradnak el a konvencióról, mint „Le kell nyírnom a füvet” (Sen. Jeff Flake) vagy „Horgászni megyünk a feleségemmel” (Sen. Steve Daines), de voltak, akik egy az egyben kijelentették, hogy nekik nem szimpatikusak Donald Trump elvei, ezért nem fognak megjelenni az eseményen.

Az elnökjelöltségért folyó harcban Donald Trump legfőbb ellenfelei Ted Cruz texasi szenátor, John Kasich Ohio kormányzója és Marco Rubio floridai szenátor voltak. A primary-k során óvodás szintű vitákkal tarkított események során feszültek egymásnak a wannabe prezidentek. Volt szó a kezek méretéről, egymás feleségeiről és az adóbevallásokról is. Azonban egy témában mind egyet értettek a konzervatív párt elnökjelöltségéért harcoló jelöltek. A jelenlegi Obama adminisztráció és a demokrata párt jelöltjei mindent rosszul csinálnak. Végül a legharsányabb – és leggazdagabb – jelölt Donald Trump minden ellenfelét kiszorította a versenyből, és május elején utolsó ellenfele Ted Cruz is visszalépett. Ettől kezdve már szinte biztos volt, hogy ki fog majd novemberben a sokkal szorosabb versenyt futó demokrata jelölttel összecsapni.


trump-gop-575x323.jpg
A nem politikai háttérből érkező Donald Trump kezdetben radikális ötleteivel, kirívó viselkedésével és szabad szájával hívta fel magára a figyelmet. A mexikói határt mexikói pénzekből finanszírozott kerítéssel akarja lezárni, a terrorizmus enyhítése érdekében pedig betiltaná az országba történő bevándorlást olyan területekről, melyek bizonyítottan rendelkeznek terrorista múlttal az USA, Európa, vagy valamely szövetségesük ellen. Szélsőséges kijelentéseivel világszerte állásfoglalásra késztette az embereket a megosztó politikus.

*előválasztások

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció Tovább
süti beállítások módosítása