Közgazdász Online


Erasmus a karantén idején

Erasmus a karantén idején

img_4263.jpg

Egy Margaret Island dalszöveggel kezdem a történetem: „Ha nem tudnád, hogy merre tartasz, találd meg a forrást.” Na, hát ez rám teljesen igaz volt, fogalmam sem volt, éppen merre tartok. Mondjuk, most sem tudom pontosan, de már a jó úton haladok. És hangozzék ez bármilyen furcsán, ebben nagy szerepe van a koronavírusnak. Major Dóra vendégszerző írása.

Major Dorci vagyok, harmadéves Kereskedelem és Marketing szakos hallgató a Corvinuson, jelenleg külföldi félévemet töltöm Bilbaoban, Spanyolországban. Na pontosan ez a jól begyakorolt egysoros bemutatkozásom, amit elsőre küldök az oktatóimnak és az Erasmussal/Campus Mundival kapcsolatos kérdéseimmel az illetékesnek, már csak a Neptun-kódom hiányzik belőle!

img_3045.jpgGimis korom óta óriási vágyam, hogy külföldön tanuljak, utazzak és minél több embert, kultúrát ismerjek meg. És ez nagyon „Miért menjünk Erasmusra”-prospektus szagú leírás, de tényleg jellemzi az egyetemi életem első két évét. Így csöppentem a nyíregyházi-pesti roppant elfoglalt életemből január közepén a pezsgő Észak-Spanyolországba, Bilbaóba.

Rengeteg barátomtól, akik átélték már az erasmusozást hallottam azt, hogy ez olyan, mintha felgyorsulna és lelassulna egyszerre az idő, 1 hét a külföldi félév alatt annyira intenzív, mint otthon 1-2 hónap - teljesen igazuk volt. Nem győztem kapkodni a fejem annyi impulzus ért, annyi jó emberrel találkoztam és annyi varázslatos helyen jártam, miközben végig azt éreztem, hogy jaj de jó most nekem, túl jó is, mennyire fog majd mindez hiányozni. Igyekeztem megélni a pillanatokat, a kultúrsokk után csak sétálgatni a városban és beszívni magamba örökre az egész élményt.  Pálmafák az egyetemen, végtelen nevetések, karneválok, a tengerpart karnyújtásnyira, utcazenélések, fiesta, spanyolok, gyönyörű az élet.

img_3066.jpg

És tudjátok most jön az a rész a horrorfilmekben, amikor a hatalmas, felhőtlen boldogság láttán TUDOD, ÉRZED, hogy valaminek történnie kell, mert ez túlságosan mesébe illő így. Vihar előtti csend.

És történt is. 

Koronavírus. Világjárvány. Karantén. Ha apukám, aki hajlamos túlságosan is aggódni értem, ezt mondja nekem januárban (amúgy így visszagondolva: lehet, hogy mondta is), hogy Dorcika, itt világjárvány lesz, és olyan dolgok fognak történni, amit az előző 21 évedben el sem tudtál képzelni, akkor biztosan kinevetem. Sajnos, nem sajnos általában rá kell jönnöm, hogy a szülőknek mindig igaza van.

Tényleg teljesen felfordult a világ.

mitörténik. mindenkisír. hazamentek. köszönésnélkül. bizonytalanság. temészhaza. énnem. őis? énis. én nem. énbiztoshogymaradok. énis. mégishazamentem. énnem. miértnemjösszhaza. miértmészhaza. maradok. hazamegyek. maradok. hazamegyek. nemmegyekhaza. repeat. maradniszeretnék. demennemkell. miérttörténikez. miért. miért. tehetetlenség. csodahely. csodaemberek. utolsóölelés. búcsú. őismegy. őismegy. őismegy. énnem. nemérzemúgy. senkinemmaradt. detemaradsz. deénis. mitörténik. naprólnapra. nemtudokaludni. karanténvan.

Na, így fordult fel fenekestül a kis vattacukor életem: egyszerre gyorsult fel és lassult le az idő. Újból. De most teljesen másként.

0aa54996-d95b-4ef9-90c7-2a4fbefc0db2.jpgBúcsúzkodni senki nem szeret. 

Nyilván mi sem. De muszáj volt. Ezen is sokat gondolkodtam már (nyilván így karantén alatt van ideje filozofálgatni az embernek), hogy melyik könnyebb: felkészülni egy búcsúra és várni a végső búcsú pillanatát, vagy egyik pillanatról a másikra elmenni végleg?

Nincs jó válasz, egyik sem könnyű. Volt „szerencsénk” megtapasztalni mindkettőt. A közel húszfős baráti társaságunk elég színes: a franciák, amerikaiak és latin-amerikai donhuánok között Ausztrália, Kanada, Jordánia és Magyarország képviselte magát benne.

Március elején már igencsak szorult a hurok itt is, de a spanyolok elég higgadtan, kicsit talán könnyelműen kezelték a helyzetet. Amikor otthon már rég bezártak az egyetemek, mi egy napsütés keddi napon Bilbaóban még vígan, de már kicsit aggódva fogyasztottuk a suli ebédlőben a cafe con leche-t és a cukkinis tortilla de patatast. 

És pontosan, mint a filmekben

Két nappal később, csütörtök hajnalban az amerikai elnök hazahívó bejelentése után kitört a pánik. De tényleg. Ezen a hajnalon az amerikai erasmusos diákok többségének váratlanul kellett lezárnia itteni életét és hazautaznia. Gyakorlatilag azonnal. És ez indította el igazán a lavinát. Két barátnőm rögtön megvette a repülőjegyet, amikor a szüleik hívták őket, és az első reggeli géppel mentek is haza. Nem tudtuk felfogni. A többiekkel bementünk az egyetemre, csak azért, hogy lássuk egymást. 

005c5425-2e97-4278-8e36-c09faea3ac71.jpgÉs kezdődtek az utolsók.

Nagyon ijesztő volt látni, ahogy – mint egy világvége-filmben – mindenki sírt a folyosón. És a büfében. És az udvaron.  A tanáraink és a titkárság dolgozói sem tudtak nekünk mit mondani. Mert senki nem tudott semmit.  

Csak ültünk egész délelőtt a pálmafás aulában, és próbáltuk feldolgozni az eseményeket. Mindenki helyzete nagyon egyedi volt, az egyetlen közös pont talán az, hogy tudtuk: minden és mindenki sérül. És az egész elmondhatatlanul bizonytalan volt.

Aznap hajnal négyig fentmaradtunk

Együtt, még utoljára.  Az egyik legkedvesebb amerikai barátomnak ment a taxija a repülőtérre, nálunk hagyta a töltőjét, és én öt perc alvás után rohantam hozzá 4.10-kor... Még szerencse, hogy Bilbaóban minden elérhető távolságra van gyalog. 

Eddig nevetve írtam ezeket a sorokat, most kicsit sírok erre visszaemlékezve. Akkor fel sem fogtam, mennyire abszurd az egész. See you soon-nal köszöntünk el. És tudom, hogy még találkozunk. 

img_4521.jpgEgy másik csodálatos barátnőm ausztrál, ami aztán tényleg a világ másik vége. Tíz körmömet lerágva izgultam érte, míg 5 átszállással, 2 törölt járattal, 1 elveszett bőrönddel és csaknem 3 nap alatt nagy nehezen hazaért. Mert igen, amellett, hogy folyamatosan törölték el a járatokat egyik pillanatról a másikra, sokakat nem engedtek fel a gépekre az átszállásnál, mert hogy Spanyolországból mentek haza, ami akkor már az egyik leginkább fertőzött országnak számított. Mint amikor leugranak a süllyedő hajóról.

Ekkor kezdődött a mindennapos este nyolcas közös tapsolás, ami reményt keltett és kelt mind a mai napig. Kiállunk az ablakba, és lelkiismeretesen tapsolunk, hogy lesz még jobb! A kanadai barátnőm utolsó estéjén a nyolcórai taps után retró számokat játszottunk egymásnak ablakba tett hangszórókon a szembeszomszédainkkal, aztán pedig táncoltunk egy nagyot csak mi hárman a szobában. Ez kellett a lelkünknek. 

Eddigre már annyira gyakorlott búcsúzkodók voltunk, hogy nem is zokogtunk, csak szorosan megöleltük egymást, és kínunkban nevetve borultunk egymás nyakába. Elsírtuk az összes könnyünket, elsirattuk az eddigi és a meghiúsult közös kalandjainkat, meg a gondtalan külföldi félévünket is. 

A francia barátaink  is „átmenetileg” hazamentek 

img_2760.jpgŐk vannak hozzánk a legközelebb, és a legvadabb álmunkban sem gondoltuk volna, hogy egyből miután elmennek le is zárják a határokat. Nem is vitték haza az összes cuccukat. Hagytak itt nekünk takarókat, ágyneműt, jógaszőnyeget, turmixgépet, növényeket – sőt, lett egy egész jó tévénk is. 

És persze a gitár. Nagyon régóta zenélek, itt külföldön már az első hét után őrülten hiányzott az örömzenélés és az éneklés az életemből. Ezzel az érzéssel nem voltam egyedül, hamar alapítottunk egy nemzetközi bandát, amellyel délutánonként parkokban vagy egymásnál gyűltünk össze zenélgetni, esténként pedig az utcán játszottunk. Összebarátkoztunk a helyi utcazenészekkel is, és közösen csodás dolgokat alakítottunk. 

Csakhogy hirtelen az összes közeli barátom hazament, kivéve a jordániai lakótársamat. Jobb híján együtt kezdtünk gitározni tanulni.  Húztuk egymást, ki hol jár a leckében, és 2-3 hét után a mai 4-5 akkordos, egyszerű dallamokból álló popdalokat simán el tudtuk játszani. Hatalmas volt a boldogság. YouTube-ról vettünk leckéket, és indítottam egy insta-oldalt, amin motiváló szövegű dalokat dolgozok fel. A zene tényleg segít minden körülmények között.

És hát erre szükség is van.

34ae926e-143a-4891-9847-5fa3fef85230.jpg

Itt Spanyolországban elég súlyos a helyzet, bár a stagnálás után végre elkezdett lefelé szállni a görbénk, és folyamatosan csökken az új megbetegedések száma, de azért nem merem kijelenteni, hogy túl vagyunk a csúcson, mert én már semmin nem lepődöm meg.

Itt tényleg karantén van.

Csak patikába és boltba mehetünk ki, szigorúan csak a közelbe. Ezt elég komolyan kell venni, a rendőrség folyamatosan ellenőriz. Egyszer bizony engem is megállítottak. Az első két hét majdnem teljes bezártság után úgy éreztem, egyszerűen muszáj kimozdulnom egy sétára, különben bekattanok. Hatalmas rózsaszín szatyrommal, napszemüvegben, csaknem fütyörészve sétálgattam a napsütésben (végül is akár a boltba is tarthattam volna), amikor lelassított mellettem az addig csak városi legendának vélt rendőrautó. 

Ha nem magyarázom ki magam azzal, hogy csak kézfertőtlenítőt kerestem a patikákban (ez volt az egyetlen tárgy a táskámban a kulcsomon kívül), akkor 600 euró lett volna a büntetésem. Tehát ez (jogosan) nagyon nem játék.  

Kijárási tilalom tekintetében így telt csaknem az egész március és április. 

img_3443.jpgÁprilis 26-án volt a születésnapom, és a spanyol kormánytól is kaptam egy hatalmas ajándékot: május 2-ától hivatalosan is kimehetünk a szabadba sportolni! Végre látjuk a fényt az alagút végén!

Felmerülhet a kérdés, hogy ha eddig ennyire rossz volt a helyzet, miért nem mentem haza? Így van, nekem is megvolt a választásom, hogy menjek vagy maradjak. És most ezalatt nem csak a külföldön maradt Erasmusos hallgatókat értem, hanem azt a rengeteg vidéki diákot, akik a fővárosban, vagy az otthontól relatíve távol tanulnak. Ebben a helyzetben a Budapest–Nyíregyháza távolság is óriási tud lenni, és mindenkinek hasonló helyzettel kellett megküzdenie.

Talán ez volt életem eddigi legnehezebb döntése. 

img-8346.jpgMert ahogy búcsúzkodni nem szeretek, dönteni sem. Sok kortársamhoz hasonlóan általában én is ösztönből döntök, de most kivételesen átrágtam mindent, és mérlegeltem a lehetőségeimet. Nem szerettem volna hazamenni. Nem szerettem volna ebben a helyzetben többször átszállni a repülővel, és úgy hazaérni, hogy senki nem vár ott és nem ölel meg. Mert nem szabad. Nem szerettem volna így véget vetni ennek az életre szóló kalandnak, és így látni Budapestet. Nem szerettem volna megbánni a hazatérést.

Végül is, ha úgy nézzük, hogy ezt a félévemet útkereséssel és személyiségfejlesztéssel szerettem volna tölteni, akkor tessék, megkaptam. Nyilván nem így képzeltem el, de most ebből kell kihozni a legtöbbet.

Nincs jó döntés.

Nem bántam meg, hogy kint maradtam. Egyszerűen ezt éreztem a legbiztonságosabbnak a szeretteim és magam számára is. Ebben a helyzetben nincs jó vagy rossz döntés. 

A legeslegjobb barátnőm éppen Portugáliában van, szintén Erasmuson, ugyanilyen helyzetben, szóval egymás lelki támaszai voltunk és leszünk. Mert igen, ez anélkül, hogy otthonról támogat minket ezerrel a család, a baráti kör, hihetetlenül nehéz lenne. 

img_0893.jpgTöbbször jött csomagom otthonról, és zokogva bontottam ki a Piros Arannyal, Pick szalámival és májkrémekkel teli dobozt. Dolgok, amik felbecsülhetetlenek. A hazai ízek.

A karantén elején egyfajta gyászidőszak következett. 

Akkor ezt nem mondtuk ki, így több mint egy hónap elteltével realizálom csak. Talán a legrosszabb az inszomnia volt, amivel szerintem jelenleg sokan küszködünk.

Nem csak fizikailag nem vagyunk lefáradva, hanem a lelkünk, az agyunk is pörögne még tovább. Annyi említett esemény, emberi interakció és ezernyi kaland után most a töredékére redukálódott a tevékenységünk. És hiába szeretnél, egyszerűen csak nem tudsz aludni. Valójában nem is emlékszem, mit csináltam szinte reggelig ébren, leginkább csak forgolódtam az ágyamban. Akkor még csak Netflixet sem néztem. Emiatt másnap majdnem teljesen használhatatlan voltam.

Ezt az időszakot végtelen Facetime-ozás és telefonálás is jellemezte. Szinte beleőrültem a honvágyba, de hallottam a kis hangocskát a fejemben (jaj, lehet tényleg meg is őrültem!), hogy ne menjek haza. Amikor végérvényesen megálltak a gépek Barcelonából is, óriási megnyugvást éreztem. Végre van valami biztos pont: az hogy, most már képtelen vagyok hazamenni, és tutifix maradok, ámen.

Ezek után mintha tiszta lappal indultam volna: csilli-villire kitakarítottuk a lakást, átrendeztük a nappalit és egy kis „chill zone”-t alakítottunk ki, amit a barátainktól kapott növények, plédek és szőnyegek segítségével nem volt nehéz. Így legalább kicsit úgy éreztük, még továbbra is velünk vannak. 

A gyász után az események feldolgozása jött.

img_4696.jpgEredetileg is a mi apartmanunk volt a központ, rengeteg emlék, közös buli és nevetés kötődött ide. Azt is el kellett fogadnom, hogy ez a korszak véget ért, nincs több utazás, utcazenélés, és lesznek emberek, akiket talán már sosem látok viszont. 

Ebben ez a kicsi környezetváltozás segített, ráadásul az addigi a falunkon lévő depresszív, fekete, nagy festményszerűséget lecseréltük színes virágos és mediterrán tájképekre, amiket a lakótársam festett.  Nagy a lakásunk, szóval két hónap alatt sem mentünk egymás agyára, sőt: igaz nagytesó lett ő nekem.

Bilbaóban mindenki igyekezett betartani a szabályokat. A legtöbben maszkban járnak, és minden boltban kötelező kesztyűt is viselni. A polcok nincsenek kifosztva, picit többet kell sorban állni, de alapvetően gördülékenyen megy a bevásárlás. A szomszédaink ugyanúgy beszélgetnek, csak most az ablakon vagy éppen az erkélyen keresztül, és is előfordul, hogy az egyik szomszéd az ajtón kívül ül a lépcsőházban szigorúan két méter távolságból, és így beszélik meg a napi történéseket. Megmosolyogtató, mennyire kreatívak tudnak lenni az emberek.

Távoktatás

img_2595.jpgA magyar és a spanyol egyetemen is vannak óráim, mindkét helyen igyekeznek megbirkózni az online oktatással, én pedig annál is inkább próbálok helytállni. Többé-kevésbé sikerült is venni az akadályokat, bár a vizsgaidőszak azért még előttünk áll! „A koronavírusnak hála”, sikerült utólag felvenni még egy tárgyat, már a szakdolgozatom alapjain dolgozgatok, és így szerencsére lehet, hogy nem is fogok csúszni! Emellett a legkedvesebb diákszervezetemben, a Corvinus Művészeti Akadémiában sem állt meg az élet: online kurzusokkal, heti Zoom-os talikkal és a gyűlés helyetti közös számítógépes társasjátékokkal ütjük el az időt az alkotás mellett!

img_4728.PNGMindenkinek alkalmazkodnia kellett, és tudatosítani magunkban, hogy ugyan ez egy átmeneti időszak, de az egész világnak szüksége van a változásra. Mert valójában a mi normálisnak vélt életünk nem is annyira normális. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez a karantén csak a kezdeti nehézség, a koronavírusnak rengeteg hatása lesz az egész jövőnkre. És bizony nem térhetünk vissza a „normálisba”. Szükség van a fejlődésre.

Én, aki mindig mindent el akartam tervezni az életemben, és nagy távokban gondolkodtam, most ebben az időszakban napról napra éltem. Mert nem volt mibe kapaszkodni, csak a napi történesékbe, abba, ami pont most történik. Mert csak ez a biztos. És ez segített.

É hála a kütyüknek 0-24-ben tudtam, mi folyik a szeretteimmel és a világban. Félelmetes visszanézni a képernyőidőmet meg a lépésszámlálót… de legalább az egész világ összetart virtuálisan! Sőt a neten keresztül – mivel most van időm – még az anyukámat is elkezdtem angolul tanítani, nagyon szorgalmas kis tanítvány!

A lelki egészséghez nagyon fontos a hála. 

Minden nap feljegyeztem egy vagy több jó dolgot, ami aznap történt velem, és amiért hálás lehetek. Vannak dolgok, amik ezelőtt természetesek voltak, de most nagyon felértékelődtek. Ilyen például minden nap levinni a szememet. Majd felszaladni az ötödik emeletre. Esküszöm, ettől érzem igazán, hogy élek!

Igyekszem a dolgokat pozitívan szemlélni, kicsi célokat tűztem ki magam elé minden napra, és érzem, ahogy fejlődök. Jobban rendben vagyok magammal. És türelmesebb lettem, ami óriási szó. A saját anyukám is azt hitte, (aki egyébként teljesen tiszteletben tartotta a döntésem, hiába nagyon hiányzom neki), hogy egy ilyen zsúfolt életstílus után sokkal nehezebben fogom viselni a bezártságot, de nem így történt. 

Ahogyan kezdtem, úgy fejezem be: a Margaret Island soraival.

„Valahol ez így volt jó, 

valahol ez így volt szép,

 és a napsütötte parton állok egymagam. 

Boldogan.”

img_1825.jpg

Képek és szöveg: Major Dóra

2020. május 12.

Erasmus a karantén idején Tovább
Corvinus Ösztöndíj sztori IV. - Erasmus, CEMS, Levelező, Keresztfélév és Szakváltás

Corvinus Ösztöndíj sztori IV. - Erasmus, CEMS, Levelező, Keresztfélév és Szakváltás

think_of_the_future.png

Erasmus? CEMS? A levelező szakot választanád, vagy keresztféléves képzésre jelentkeznél? Esetleg menet közben váltanál szakot? Sorozatunk negyedik részében azt járjuk körbe, hogyan befolyásolják ezek a Corvinus Ösztöndíjat. 

Írta: Kovács Máté

Korábbi írásainkban számos témát érintettünk már a Corvinus Ösztöndíj kapcsán. Az általános információk mellett kitértünk a rangsorolás menetére és a pénzügyi tudnivalókra is. Ha további kérdésed adódik, tedd fel nekünk Facebook oldalunkon, igyekszünk minél hamarabb válaszolni!

Ha minden a tervek szerint halad... Vannak azonban olyan esetek, amikor az eredeti terv változik, a hallgató pedig kénytelen egy-két félévvel meghosszabbítani tanulmányait. Persze olyan is van, amikor ez tervezett módon történik, például Erasmus esetében. Öt olyan esetet szedtünk össze, ami befolyásolhatja a Corvinus Ösztöndíj elnyerését. 

1. Erasmus

Amikor egy félévet Erasmuson töltesz, a hallgatói jogviszonyod abban a félévben aktív marad, vagyis képzési költség is van. Ennek megfelelően, mivel aktív félévről van szó, továbbra is jár a Corvinus Ösztöndíj. Ez azonban azt is jelenti, hogy egy félévet elhasználsz a keretből, ugyanakkor a 

támogatható félévek maximális száma a hallgató kérelmére külföldi csereprogramokban való részvétel miatt legfeljebb egy félévvel meghosszabbítható.

Emellett külföldi részképzés esetén igényelhető a jogosultsági időszak meghosszabbítása is egy félévvel. 

Eredetileg egy 7 féléves képzés esetén 7 támogatott féléved lehet, melyet a kezdéstől számítva 8 félév alatt kell teljesítened. Erasmus esetén viszont ugyanezen képzésen lehet 8 támogatott féléved is, melyet a kezdéstől számítva 9 félév alatt kell elvégezni.

aktiv_felev_budapesten_2.png

Fontos, hogy a külföldön töltött féléved eredménye nem számít bele a rangsorolásba, hiszen egészen eltérőek lehetnek a követelmények pozitív és negatív irányba is. Ekkor az előző két, aktív, nem Erasmusos féléved számít. Ha csak egy ilyen van, azt fogják duplán számolni. 

2. CEMS

CEMS-re való jelentkezés esetén az előző pontban tárgyalt lehetőség áll fenn, vagyis különös méltánylást igénylő, külföldi programokban való részvétel esetén a támogatható félévek maximális száma és a felhasználási időkeret is egy-egy évvel meghosszabbítható a hallgató kérésére. 

3. Levelező

Az ösztöndíjjal támogatott képzések köréről az Elnöki Testület dönt. A 2020K (2020 februárban induló) és 2020A (2020 szeptemberben induló) képzések esetén Corvinus ösztöndíjjal nem került levelező képzés  meghirdetésre, ami azonban nem zárja ki, hogy a következő években indítsanak ilyet. 

4. Keresztfélév

Keresztféléves képzés esetén a felvételi menete megegyezik a hagyományos képzési formával. A rangsorolás menete és pontrendszere, valamint a Corvinus Ösztöndíj feltételrendszere szintén azonos. 

A változás csupán annyi, hogy mivel a rangsorolás mindig a tavaszi szemeszter után következik, a keresztféléves képzések esetén ez a páratlan sorszámú féléveket jelenti. Vagyis az első és a harmadik félév végén történik rangsorolás. 

5. Szakváltás

Ha az egyetemen belül történik a szakváltás, akkor nem kell visszafizetni az előző szakra elnyert támogatást, de az elhasznált ösztöndíjas félévek száma csökkenti az új képzésnél felhasználható Corvinus ösztöndíjas félévek számát.

Más egyetemre váltás esetén ugyanakkor már a korábban is tárgyalt rendszer lép életbe, vagyis, ha nem sikerül oklevelet szerezni, az addig elnyert támogatást vissza kell fizetni. 

 

Kovács Máté

2020. február 12. 

Corvinus Ösztöndíj sztori IV. - Erasmus, CEMS, Levelező, Keresztfélév és Szakváltás Tovább
Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban

Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban

index_kep-min.jpg

Túrázás. Lenyűgöző tájak. Ír kultúra. Mindennapos biciklizés. Róka Bencével beszélgettem, aki az őszi félévét a University College Dublinban töltötte. Tapasztalatairól és a mindennapjairól mesélt.

A sörökön túl is volt élet Dublinban?

Az egyetem gyakran rendezett bulikat főleg az első hetekben, nagy hangsúlyt fektettek az ismerkedésre és a kapcsolatépítésre. Rengeteg ismerkedős program volt, így könnyen szereztem barátokat, akikkel még most is tartom a kapcsolatot. Az iskola filmekbe illő, nagy egyetemi campus volt. Nagyon felszerelt és modern, rengeteg sportolási lehetőséggel, én például a vitorlás klub tagja voltam. Már régóta vitorlázom és szerettem volna kipróbálni milyen a tengeren, nagyon különleges élmény volt.

A nagy közösségi terek mellett fodrász és gyógyszertár is volt a campuson.

Teljesen más hangulata volt, mint itthon.

Ütköztél-e valami nehézségbe a féléved során?

Amit nehézségnek mondanék, az a lakáskeresés volt. Az egyetemnek drága kollégiuma volt, ami meghaladta az ösztöndíjamat, ezért mindenképp más megoldást kellett keresnem. Egy hónappal a repülés előtt már elkezdtem nézelődni, végül egy szobát tudtam bérelni egy családnál, ami körülbelül 11 kilométerre volt az egyetemtől. Szerencsésnek mondhatom magam, mivel gyorsan találtam lakhatást. Voltak olyan emberek, akik még azután is kerestek, miután már kirepültek.

Viszonylag messze laktál az iskolától, hogyan oldottad meg a közlekedést?

Elég drága volt a tömegközlekedés, 130 euró/hónap,

ezért úgy döntöttem, veszek egy biciklit és azzal megyek mindenhova. A kerékpárutak behálózzák Dublint és a helyiek egész évben bicikliznek, ezért nem tűntem ki a tömegből,

ráadásul mielőtt hazajöttem, el is tudtam adni. Sokkal olcsóbban jöttem ki, mintha havonta vettem volna bérletet, plusz gyorsabban el tudtam jutni bárhová. Alapból szeretek mozogni és sportolni, számomra ez megfelelő megoldás volt.

Milyen segítséget kaptál az egyetemtől?

Már rögtön az elején különböző oldalakat kaptam az iskolától, ahol direkt diákoknak kínáltak lakhatást, ezért könnyebben sikerült lakást találnom. Emellett külön diákszervezet is volt, akik az Erasmusosokkal foglalkoztak, hozzájuk mindig lehetett fordulni segítségért. Időben tájékoztattak mindig mindenről, és az Erasmusos koordinátoromat is bármikor tudtam keresni, nagyon segítőkész volt. Az iskola különböző kirándulásokat is szervezett, így nem kellett egyedül megszerveznem az utazást, ha szerettem volna valahova menni.

cikk_kozbe_kep_-min.jpg

Írország drágának mondható, hogyan jöttél ki a pénzből?

220 ezer forint (~680€) ösztöndíjat kaptam Campus Mundival együtt, ebből 400 euró volt a szoba ahol laktam, ami viszonylag olcsónak számított az ottani viszonylatban. Az élelmiszerboltokban az árak hasonlóak, mint itthon, így hetente 35-40€-ból be lehetett vásárolni, ha főzött magának az ember. Az éttermek már drágábbak, mint itthon, még egy gyorsétterem is, ezért nem igazán jártam oda. A fennmaradó pénzem főként utazásra költöttem.

Kiknek ajánlod Írországot, mint Erasmusos úti célt?

Főként azoknak, akik szeretnek kirándulni és túrázni. Az ország tele van környezetvédelmi területekkel, dimbes-dombos túraútvonalakkal. Európai szemmel a városok nem igazán különböznek, inkább a természeti látványosságok a kiemelkedőek. Észak-Írországban jártam, de mások például Angliába, Skóciába is elmentek viszonylag olcsón. Azoknak mindenképp ajánlom, akik jobban megismernék a szigetet, és persze azoknak is, akik érdeklődnek az ír kultúra iránt. Az ír kocsmakultúra önmagában is egy élmény. Élő zene, sokan táncolnak, egyedi a berendezés és a díszítés, ráadásul az emberek is kedvesek.

A sör pedig természetesen kiváló.

 

Szép Zsóka

2020. január 28.

Élet Dublinban kétkeréken - Erasmuson Írországban Tovább
Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

kep.jpg

A hongkongi tüntetések már javában zajlottak, amikor Bácsi Attila, Corvinusos hallgató elindult a városállamba, hogy külföldi részképzését a The Hong Kong University of Science and Technology (HKUST) hallgatójaként töltse. Ám a zavargások egyre komolyabban voltak: a tömegközlekedés sokszor napokig megbénult, a várost lezárták, így végül máshogy alakult a féléve. Erről, és élményeiről is mesélt blogunknak. 


Miért pont Hong kong?


Mindenképp Európán kívüli országot szerettem volna választani. Lehetőleg Ázsiában, mert egyre jelentősebb szerepe van mind a gazdaságban, mind pedig a világpolitikában. Hong Kong mellett azért döntöttem, mert mégis egy kapu Kína és a világ többi része között. A keleti és a nyugati kultúrák keverednek, ami az első kultúrsokkot azért kicsit csökkentette. Ezen kívül Hongkong földrajzilag Ázsia csendes-óceáni részén, középen helyezkedik el, tehát akár északra, akár délre is könnyen lehetett utazni.


Június környékén, amikor a zavargások elkezdődtek, te már tudtad, hogy hamarosan kiutazol. Milyen elvárásokkal érkeztél meg?


Két héttel a kiutazásom előtt volt a hongkongi reptéren egy nagyobb összecsapás a tüntetők és a rendőrök között. Ez volt talán az első olyan esemény, ami elérte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ennek következtében több egyetem nem vállalta a külföldi hallgatók fogadását. A Corvinustól is kaptam egy ajánlatot, hogy a helyzetre való tekintettel lehetőséget biztosítanak a tavaszi kiutazásra. Végül ezt jó, hogy nem fogadtam el, mert a fogadó egyetem törölte a tavaszi félévre a csereprogramot. Számítottam a tüntetésekre, de a mi kampuszunk a belvárostól nagyjából egy órára van, tehát egészen könnyen távol lehetett maradni kezdetben az erőszakos eseményektől.


„Az egyetemi campusok főhadiszállássá alakultak, a menzákon egymásra főznek a diákok.” Ilyen részleteket olvashatunk a hongkongi zavargásokról. Ezek akkor nem a ti kampuszotokon történtek?


Nem. Másik, a belvároshoz közelebb eső egyetemen történtek ilyesmik. Amit személyesen tapasztaltam a kampuszon, az szeptember közepén egy demonstráció volt, élőlánc formájában. Ez teljesen békés, rendőri jelenléttel nem járó tüntetés volt. Ezenkívül a város egészében, és a kampuszon is rengeteg graffiti, plakát volt kihelyezve a tüntetők üzeneteivel. Nem sokkal ezután, október 1-jén volt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Ennek alkalmából Pekingben nagy katonai felvonulásokat tartottak, ezzel üzenve Hongkongnak is, ahol rendkívüli erőszakba fordultak át az események. Ha jól emlékszem, azon a napon lőttek meg először lőfegyverrel tüntetőt. Az egész várost lezárták, a tömegközlekedés napokig nem működött. Ekkor például már a mi campusunkon is fokozódott a helyzet. Ennivalóhoz jutni például egyetlen étteremben lehetett, több órás sor kivárása után.

Fel tudnád idézni azt a napot, amikor végül megtudtad, hogy a vártnál hamarabb kell hazautaznod?


Ez érdekesen történt, mert amikor megkaptam az e-mailt, akkor épp nem Hongkongban voltam, hanem Szingapúrban, ahová egy hosszú hétvégére utaztam el. Mielőtt tájékoztattak volna minket, már lehetett látni, hogy megint komoly zavargások kezdődnek. Az ezt megelőző napokban történt az első haláleset: pont az én egyetememről az egyik tüntető lezuhant egy parkolóházból, ez a Szingapúrba utazásom napján történt. Már a reptérre is sietve mentem, mert a kampuszomon is elkezdődött a demonstráció. Végül a diplomaosztót is megzavarták a tüntetők, több termet szétvertek.


Már megérkeztem Szingapúrba, amikor az egyetem e-mailben tájékoztatott minket a fejleményekről. Törölték az összes óránkat és a helyiekét is, a maradék két szorgalmi héten videókon követhettük a kurzusokat. Vizsgázni is tudtunk online, tehát az egyetem igazából minden tőle telhetőt megtett, hogy a tanulmányainkat rendben folytathassuk. A külföldi hallgatóknak felajánlották, hogy hazamehetnek, arra hivatkozva, hogy a biztonságunkat a történtek után már nem tudják garantálni. Azt eldöntöttem, hogy Hongkongba, a belvárosba nem megyek vissza, viszont rengeteg értékem a koliszobámban volt még. Végül az egyik barátommal sikerült megbeszélnem, hogy kihozza a bőröndömet a reptérre, mielőtt hazarepülök.


A négy hónap végül ugye kettőre rövidült. Milyen érzésekkel távoztál Hongkongból?


Ázsia egy rendkívül változatos, és fantasztikus hely. Volt alkalmam több országot is meglátogatni. Az ételek, és az ízvilág nagyon megtetszett, az emberek is kedvesek, közelebb került hozzám az ázsiai gondolkodásmódot. Összességében úgy látom, sikerült megtapasztalnom sok olyan dolgot, amit egy európai célországban nem sikerült volna. A történtek ellenére is úgy gondolom, megérte kimenni.

 

Puskás Amina

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat Tovább
Megújult az Erasmus program

Megújult az Erasmus program

Több mint élmény

Az idei évben a pályázási időszak kitolódott köszönhetően annak, hogy immáron nem Erasmus programról, hanem Erasmus+-ról beszélhetünk. A váltás ugyan járt némi kellemetlenséggel, de nézzük a pozitív oldalát inkább. A megújult program keretein belül immár képzési ciklusonként van lehetőség kiutazásra, tehát alap- és mesterszakon is lehet pályázni.

erasmusplusz.JPG

Megújult az Erasmus program Tovább
CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson

CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson

A nyár végén megtáboroztattuk a gólyákat

Sikeresen lezajlottak az ÖCSI által zajlott gólyatáborok, melyen az alapszakosok közül több mint ezren vettek részt. A helyszínek és a programok persze idén is titkosak voltak.

Hivatalosan is megkezdtük a 2013/14-es tanévet

A szemeszter első és egyik legfontosabb rendezvénye a tanévnyitó, amely korántsem volt eseménytelen. Itt jelentették be, hogy idén kilencedik alkalommal nyerte el egyetemünk a rangos Superbrands kitüntetést. A díjjal minden évben a legmegbízhatóbb és legmagasabb színvonalú márkákat jutalmazzák. A megnyitón beszédet mondott Maruzsa Zoltán felsőoktatásért és tudománypolitikáért felelős helyettes államtitkár aki kiemelte a Corvinus remek helytállását a magyar felsőoktatási piacon.

Rekordszámú külföldi hallgató kezdi meg tanulmányait egyetemünkön ebben a félévben

Az ideérkező külföldi diákok száma évről évre növekvő tendenciát mutat.  Idén szeptembertől több mint 430 – főleg német, francia és holland – diák kezdi nálunk az évet, de akad közöttük olyan is, aki Laoszból, vagy Indiából érkezett. A külföldi hallgatók – a corvinusosokkal együtt – 248 idegennyelvű tantárgyból választhatnak. Arról, hogy mi teszi vonzóvá a Corvinust a külföldi tanulók számára, Szalai Gábor, a Nemzetközi Iroda munkatársa beszél a hamarosan megjelenő Közgazdásznak adott interjújában.

Sörfőző mesterszak indul a Corvinus Élelmiszertudományi Karán

A képzés ez év októberében kezdődik – a pályázók szeptember 15-én kapnak értesítőt arról, hogy sikeres volt-e a jelentkezésük. A szak négy féléves tantervében Sörmarketing, Érzékszervi minősítés és Sörtörténet órák is szerepelnek, a különféle tárgyakat az adott területen elismert szakemberek oktatják majd. A Sörfőző mester diplomát szerző hallgatók korszerű marketing, jogi és minőségbiztosítási ismeretekkel gazdagodnak, valamint a sörfogyasztás kultúrájáról és történelméről is tanulhatnak.

Nobel-békedíjas mianmari politikusnő látogat a Corvinus-ra

Augn San Suu Kyi „From Revolution to Reconstruction“ címmel tart előadást egyetemünkön szeptember 13-án pénteken 17 órától az főépület aulájában. Az előadás angol, és tolmácsolás révén magyar nyelven is meghallgatható.

A rendezvény részeként lehetőség lesz kérdéseket feltenni a politikusnőnek, aki Levelek Burmából című könyvét is be fogja mutatni, amely azon levelek gyűjteménye, amelyek Augn San Suu Kyi politikai szerepvállalását mutatják be a burmai történelem viharosabb éveiben.

CorviNews 2. adás - Sörfőző mesterképzés, béke Nobel-díjas politikusnő a Corvinuson Tovább