Közgazdász Online


Hány orángutánt öltünk ma meg? - Mikor a fenntarthatóság csak egy kamu

Hány orángutánt öltünk ma meg? - Mikor a fenntarthatóság csak egy kamu

palmoil3.png

Te is jobban érzed magad, ha fenntartható forrásból származó termékeket veszel? Borneóban és Malajziában az olajpálma-ültetvények háromnegyede “fenntartható”. Egy kutatás mégis bebizonyította, hogy ezeken a területeken több fát vágtak ki, mint a nem fenntartható ültetvényeken. Akkor a fenntarthatóság csak egy marketingfogás lenne? És milyen szerepük van ebben az olyan fogyasztóknak, mint te és én?

2020.09.12. Írta: Belayane Najoua

Az olajpálma az a növény, amit biztos, hogy te is eszel, veszel. Ott van a tányérodon, a szádon, a bőrödön és az autódban. Nem lehet kiiktatni az életedből, mert nincs másik olajtermő növény, ami ilyen kevés munkával ekkora hasznot hoz. Nő, mint a gaz, és profitot hoz, mint az arany. Csakhogy a gazzal és az arannyal ellentétben, az olajpálma amilyen gyorsan nő, olyan gyorsan rombolja le a világot. Nem marad más utána, csak a felégetett pusztaság.

Felelős vagyok?

Nem is tudom, hogy melyik termékben van pálmaolaj. Akkor miért vagyok felelős?

- kérdezhetnénk magunktól. A környezettudatos és felelős vásárlás egyre fontosabbá válik napjainkban. Ahhoz, hogy pár évtized múlva is lehessen napozni a tengerparton, legyen fehér karácsony, és ne legyenek kihalófélben lévő állatok, elengedhetetlen, hogy felelős és tudatos vásárlási szokásokat alakítsunk ki. 

palmoil4.jpg

Borneó az esőerdők 90 százalékát, míg Szumátra a 97 százalékát vesztette el, csupán 36 év alatt (forrás). Az erdők irtása leginkább az orángutánokat érinti, 150 ezer példány esett áldozatul a szándékosan előidézett, bozótirtó tüzeknek. A természetes élőhely zsugorodása miatt a biodiverzitás rohamosan csökken, és 1-2 évtized múlva már az ökológiai funkciót betöltő élőlények pusztulása is érezhető lesz a térségben. A probléma nemcsak az olajpálmával rendelkező országokat érinti, hanem mindenkit. Téged is és engem is. A számok óriásiak és félelmetesek. De nem visszafordíthatatlanok. Én a megoldás része szeretnék lenni. És te?

Mi az a pálmaolaj?

Az olajpálma termesztésen nem 21. századi újdonság. Már az ókorban is használták sütőolaj, tüzelő és kozmetikai cikkek előállítására. Mégis a 20. század végén lett egyre népszerűbb, amikor a mamutcégek rájöttek, hogy az olajpálma legyőzhetetlenül hatékony. A hatékonysága pedig három kulcsfontosságú tényezőben rejlik: nagyon kevés termőterületre van szüksége, szinte maradéktalanul felhasználható és az állaga lehetővé teszi, hogy az iparágak nagy része felhasználhassa. (forrás)

Tehát élelmiszertechnológiai szempontból a legelőnyösebb növényi olaj. Csakhogy környezetvédelmi és egészségügyi szempontból már kevesebb pozitívummal rendelkezik. Más növényi olajok, mint a repce és a szója sokkal egészségesebbek, ugyanakkor az előállításuk sokkal drágább. Egy ideális környezetben az olajpálma 25-ször produktívabb tud lenni, mint a szója (forrás). Vállalkozói szemmel nézve ez egy elég kecsegtető lehetőség. Ha le kéne cserélni a pálmaolajat, akkor nemcsak a költségek nőnének meg, hanem a legtöbb termék állaga is megváltozna. A reggeli kekszed már nem lenne olyan roppanós, a nutella túlságosan is folyna, a rúzsod pedig csók nélkül is elkenődne.

Mi van a fenntartható pálmaolajjal? 
palmaolaj1.jpg

Ha egy kicsit utánanézünk az interneten, akkor hamar rátalálhatunk az RSPO nevű szervezetre, azaz a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztalra. A társulás tagjai között a világ legnagyobb élelmiszeripari cégei vannak, mint az Unilever, Nestlé és a Procter and Gamble. A szervezet alapelvei közé tartozik a védett fajokkal rendelkező erdők kiirtásának leállítása, a tisztességes munkakörülmények és a munkavállalói jogok biztosítása (forrás). Az RSPO megszületésétől kezdve a tudósok két csoportra oszlanak a pálmaolaj termesztését illetően. Az egyik csoport az RSPO minősítését teljesen értelmetlennek gondolja, mivel a legfrissebb kutatások szerint a “fenntartható ültetvény” minősítéssel jelzett területeken, habár lassabb mértékben, de az erdőirtás még most is jelen van (forrás).

Ezt a tényt igazolja az RSPO 2019-es éves beszámolója is. A beszámolóban a négy legnagyobb olajpálmákkal borított területet vizsgálták. Míg Afrikában és Délkelet-Ázsiában csökkent a földégetés mértéke, Óceánia és Dél-Amerika területén sokkal nagyobb arányban nőtt 2018-2019 között (report). De akkor mégis miért kapják meg a fenntartható jelzőt?

A legtöbb pálmaolaj-exportáló ország erősen védi az ipart, mivel az ország GDP-jének jelentős része származik a pálmaolaj exportálásából. Egy “fenntartható olajpálma-ültetvény” életútja eképpen zajlik:

  1. Először a több ezer fajnak otthont adó erdőt fakitermelési engedéllyel kivágják.
  2. Ezután elindul az első pálmaültetvény kialakítása, ami még nem rendelkezik a “fenntartható” jelzővel.
  3. Végül pedig ezt az ültetvényt újraültetik és megkapják rá a “fenntartható ültetvény” minősítést. Ez azért lehetséges, mert az RSPO elvei alapján az az ültetvény kaphat certifikációt, amit egy, már “elhagyatott”, erdővel nem borított területre ültetnek. Mivel az adott területen már amúgy sem voltak fák, így az új ültetvény megkapja a tanúsítványt.

“Egyszerű trükk a fenntarthatóság hiányának az elrejtésére” - nyilatkozta a téma egyik legismertebb kutatója, Cazzolla Gatti a Mongabaynak (forrás). “Nincsen olyan, hogy fenntartható olajpálma-ültetvény. Az erdőket így is, úgy is ki kell vágni. Az lenne fenntartható, ha a fakitermelés miatt kiírtott erdőket nem olajpálma-ültetvényekkel borítanánk be, hanem újraerdősítenénk.”

palmoil2.jpg

A másik oldal szerint viszont a pálmaolaj lecserélése egy sokkal intenzívebb erodálódást okozna, mivel a többi olajtermő növénynek akár 25-ször nagyobb hely kell. Azaz sokkal több erdőt vágnának ki, mint a jelenlegi helyzetben. Ráadásul az előállítási költség megnövekedése miatt a fogyasztói árak is nőnének. Ez az áremelkedés a boltban kapható termékek több mint 50 százalékát érintené.

Van-e megoldás? Mit tudok tenni én?

Az olajpálma csak az Egyenlítő 20 fokos körzetében tud megmaradni - azon a területen, amit általában esőerdő borít, és ahol a Földön található fajok 80 százaléka él. De mi lenne, ha csökkentenénk az esőerdőkre nehezedő nyomást egy olyan olajtermő növény létrehozásával, ami olyan hatékony, mint a pálmaolaj, mégis kevésbé érzékeny a környezeti kondíciókra?

kg_palma_graf.jpg

Adatok forrása: Index

Ezen a lehetséges megoldáson dolgozik Kyle Reynolds és csapata (forrás). Az Ausztrál CSIRO központban a kutatók génmódosításokat végeztek olyan növényeken, mint a dohány és a cirok, hogy magasabb olajtermő produktivitást érjenek el. Míg a hagyományos dohánylevelek kevesebb, mint egy százalék növényi olajat tartalmaznak, a génmódosított változatok 35 százalékot. Ez az érték még mindig nem éri el az olajpálma hihetetlen magas termelékenységét, a kutatók mégis egy lehetséges mentőövet látnak benne, ami megoldhatná a pálmaolaj termelés okozta világszintű problémát. 

A másik megoldás rajtunk múlik. Az már világos, hogy az olajpálmát a mai lehetőségek mellett képtelenség kiiktatni az életünkből. Mindenhol ott van, és egy darabig ott is lesz. A megoldás a kereslet csökkentésében lehet. A megtermelt ételek 80 százaléka a kukában végzi. Az ételekkel együtt a pálmaolajat is a kukába dobjuk. Azt a pálmaolajat, amiért lehet, hogy egy egész orángután család vesztette el a lakhelyét. Mikor kidobunk egy ételt, akkor gondoljunk arra, hogy nemcsak egy keksz végzi a kukában, hanem a keksz mindent egyes összetevője. Azok az összetevők, amik a világ számos különböző pontjáról származnak és a világ minden pontján hatással vannak az ott élő állatokra és az ott dolgozó emberekre. Ha csökkentjük a keresletet, akkor az olajpálma-ültetvények száma is csökkenni fog. 

Gondoljuk át a vásárlási szokásainkat!

Csak annyi ételt vegyünk, amennyi tényleg szükséges!

Ha több van, akkor osztozkodjunk!

Ne végezze a kukában egyetlen étel sem!

Képek forrása: Pixabay

Hány orángutánt öltünk ma meg? - Mikor a fenntarthatóság csak egy kamu Tovább
Ilyen lesz a jövő fenntartható települése? - Egy nap a Nyimi Öko Közösségben

Ilyen lesz a jövő fenntartható települése? - Egy nap a Nyimi Öko Közösségben

img_20200727_195728.jpgEnergiagazdálkodás, kosárközösségek, permakultúra, vegán ebéd és egy igazán elkötelezett csapat, akik családként működnek együtt, konszenzussal döntenek, és életmódjukat a természet folyamataihoz igazítják. Képes beszámoló egy induló ökofalu működéséről.

Írta és fényképezte: Barla-Szabó Zsófia

Még reggel tíz sincs, amikor Siófoknál az autópályáról lehajtva dimbes-dombos utakon érkezünk meg Nyimbe, az alig 300 főt számláló, aprócska zsákfaluba. 2012-ben itt telepedett le a formálisan akkor már két éve működő ökoközösség, akik egy összetett szempontrendszer alapján kutattak leendő otthonuk után. A Nyimi Öko Közösség elsődleges célja egy mind természeti, mind társadalmi vonatkozásban harmonikus együttélési modell megalkotása és fenntartása. A több mint húsz hektárnyi területen minden tevékenység a környezet, a biodiverzitás és a természeti erőforrások megőrzésével, szükség esetén helyreállításával és fejlesztésével történik.20200726_100128.jpg

A közösség legidősebb tagja, Orosz Kati klinikai szakpszichológus saját otthonába invitálja az érdeklődőket. Mentás és gyömbéres limonádéval, kávéval, széles mosollyal és őszinte érdeklődéssel fogad bennünket, majd kört alkotva letelepszünk a terebélyes diófa lombjai alá. Körbefuttatom a szemem a résztvevőkön. Mesterséges intelligencia szakember, kézműves vállalkozó kétgyermekes anyuka, gépészmérnök, projektmenedzser, építész, diák, nyugdíjas, pár, egyedülálló… A bemutatkozó kör során hamar kiderül, ki milyen indíttatásból érkezett a nyílt napra. Többen a nagyvárosok nyüzsgéséből és az érdekkapcsolatok elől menekülnének a természet felé, másokat az önfenntartás és a termelés lehetősége, esetleg a karrierváltás vonz.

Szinte mindannyiunk motivációjában megjelenik az útkeresés és a közösséghez való tartozás egyre erősödő igénye.

Az ismerkedős szakaszt követően a közösség kialakulásába és felépítésébe nyerhetünk betekintést. Megtudjuk, hogy a megalakulást számos hazai és külföldi tapasztalatgyűjtő körút előzte meg, valamint, hogy jelenleg szövetkezetként működnek. Legfontosabb fókuszuk az ökológiai mezőgazdaság és erdőgazdálkodás - erre a célra vásárolták közösen a Nyim határában fekvő földterületet, amely első körben mintegy 20 család számára ad elegendő életteret. Lakhatásukat önerőből, házak, valamint gazdasági és kulturális épületek létesítésével szeretnék biztosítani, a kiépülés fázisában azonban még több falusi, már létező ingatlant is megvásároltak.

img_20200729_230109.jpgCsatlakozásra folyamatosan, lépcsős rendszerben van lehetőség. Az ismerkedés időszaka után első lépésben az érdeklődők a közösségi körbe kerülnek; itt önkéntesként feladatokat vállalnak a közösség mindennapi életében, és részt vesznek a heti gyűléseken. A gazdasági kör tagjai jogosultak földrész vagy ingatlan vásárlására, míg a legbelső kör, a mag tagjai vétójoggal rendelkeznek a közös döntésekben. Szintlépésre legalább négy hónap eltelte után van lehetőség, így a mag taggá váláshoz legalább egy évet kell eltölteni a szervezetben. Mindezen felül az újonnan kapcsolódók beilleszkedését mentorrendszer is segíti. Ez a struktúra biztosítja mind a társulni vágyók megfelelő ütemű beilleszkedését, mind pedig a szervezet zavartalan működését.

A döntéshozatal konszenzusos alapon (a későbbiekben a szociokrácia elveire épülve), a csütörtöki gyűléseken történik. Ezt hosszú beszélgetések, egymás véleményének meghallgatása, álláspontjának megértése előzi meg. A társaság közösen választott értékekre, bizalomra és tiszteletre épül; a mindennapokban az egymásra figyelés és a facilitált viták segítik a rendezett kapcsolatok megőrzését.

A döntéshozatali folyamat során elsődleges céljuk nem az, hogy mindannyian egységes választ adjanak, hiszen az eltérő motivációk és a növekvő létszám ezt jelentősen megnehezítené. Törekvésük sokkal inkább azon kérdés megtalálása, amelyre mindenki igennel tud felelni.

Megszólal a gong, ebédidő van. A közösségi szokáshoz csatlakozva megvárjuk egymást, majd meghallgatjuk, mi mindent főztek nekünk a nyimiek. A vegán, nagyrészt helyi alapanyagokból készült ételekből szinte mindenki kétszer szed, és gyorsan elfogy a több tál bio zöldség és gyümölcs is. Ismét körbe rendeződünk, hogy megkezdődhessen a kérdezz-felelek. A kávészünetekben folytatott beszélgetések, a hasonló gondolkodásmód és értékrend, illetve a számos kapcsolódási pont felfedezése megtette a hatását - eddigre mintha régi ismerősök lennénk a többi résztvevővel.

A közösség sokszínűségét remekül illusztrálja mind a széles korskála (a két hónapos csecsemőtől egészen a 70 éves hölgyig), mind pedig a tagok által gyakorolt sokféle szakma és hivatás: találunk köztük méhészt, zsonglőrt, orvos-fizikus kutatót, anyát, pszichológust, pályázatkezelőt, tanárt, illetve számos egyéb elméleti és gyakorlati dologgal foglalkozó időst és fiatalt. A közösség megélhetésének biztosítása, illetve a lokális igények kielégítése érdekében kisvállalkozásokat létesítenek, és munkacsoportokba szerveződnek - a közösség alapvető működtetésén (kommunikáció, könyvelés) túl mindenki megtalálhatja a számára kedves elfoglaltságot.

img_20200727_200021.jpgTöbb más ökofaluval szemben a nyimi közösség elsősorban nem a vallás köré épül. Templom helyett csendhelyeket létesítenek majd a jövőben, ahol egymás zavarása nélkül mindenkinek lehetősége lesz a befelé fordulásra. Bár a tagok sok tekintetben különbözően látják a világot, közös szemléletként talán a konkrét valláshoz vagy egyházhoz nehezen köthető öko-spiritualitást említhetjük - ez a megközelítés egy valódi értékeken alapuló gazdasági rendszer létrejöttét, és a természethez tartozás mély átérzését támogatja.

Úgy érzem, mindannyiunkból rokonszenvet vált ki, hogy a tagok nyíltan beszélnek társaságuk nehézségeiről is. Bár már tíz éve tevékenykednek együtt, ezidáig főleg a közösségépítésre és a számukra leginkább megfelelő, hosszútávon is működőképes modellek megtalálására fókuszáltak. A fizikai építkezések megkezdését a tagok folyamatos rotációja és az időnként felmerülő konfliktusok is hátráltatják. Mindezek ellenére a közösség pozitívan áll a kihívásokhoz - tapasztalataikat visszaforgatják a gyakorlatba, önképzéssel és elkötelezettséggel pótolják a hiányzó ismeretmorzsákat. 

Miután a közösség tagjai minden kérdésünket megválaszolták, a csapat a terület felfedezésére indul; sorra végigjárjuk a veteményeseket, belesünk a könyvkötő műhelybe és a közösségi házba. A szövetség saját közösségi épülettel és hozzá tartozó kerttel rendelkezik. Az itt termelt zöldséget és gyümölcsöt présgéppel dolgozzák fel és kosárközösségeknek értékesítik. Az ingatlant érdeklődő önkéntesek számára adják bérbe, a nemrég felépült közösségi térben pedig kulturális és közösségi eseményeket szerveznek: fontos számukra, hogy a megszerzett tapasztalatot oktatási és közösségépítő programokon keresztül továbbadják, ezt szolgálja majd a jelenleg készülő honlap is. A tagok hozzájárulásán kívül tehát mindezen tevékenységekből, illetve pályázati forrásokból származik a közösség bevétele.img_20200727_195843.jpg

A településtől kissé eltávolodva érünk ki a nagy rétre. Itt épülnek majd a jövőben a betelepülő csatlakozók házai, illetve egy közösségi ház is, a majdani ökofalu központja. Az ökofalu infrastruktúrája és energiaellátása szintén a természetvédelmet helyezi előtérbe: az egész településen biológiai szennyvíztisztítás zajlik, a tetőkre napelemeket terveznek. A terület egy részén fásítás zajlott, a füves legelő egy szakaszán pedig talajjavító növényeket vetettek, hogy a vegyszerek által roncsolt föld visszanyerje eredeti állapotát. A mező közepén záporgát húzódik, amelynek kettős funkciója van: megakadályozza, hogy a nagy mennyiségű víz a dombokról lezúdulva problémát okozzon a falusiaknak, illetve az összegyűjtött csapadékot megtartja, így az a későbbiekben is felhasználható.

Ahogy a kora esti órákban visszaindulunk a faluba, a társaság tagjait figyelem. Közösséghez való viszonyuk egyéni és folyamatosan változik. Talán pókhálóhoz hasonlítanám: erős tartószálak teremtik meg a vázát, amelyek mentén a tagok közeledhetnek a közösséghez vagy épp eltávolodhatnak attól, miközben az együttesen alkotott védőháló biztonságot nyújt a társaság egésze számára. Külső szemlélőként elsőre úgy tűnhet, az egyén szerepe alárendelődik, ezt azonban néhány egyszerű példával azonnal megcáfolják. Ide mindenki egyéni vágyakkal és álmokkal érkezik, amelyek megvalósításához a közösség szilárd alapot biztosít. Kis szerencsével mindenki hasonló ambíciókkal rendelkező szövetségest találhat maga mellé, akivel karöltve formálhatják tovább az elképzelést, és dolgozhatnak egy közössé vált projekten.

2020. augusztus 5.

Ilyen lesz a jövő fenntartható települése? - Egy nap a Nyimi Öko Közösségben Tovább
“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság

“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság

munch2.JPG

Mi történik, amikor öt, óriási tettvággyal és elhivatottsággal rendelkező fiatal találkozik? Hát, alapítanak egy startupot. Méghozzá nem is akármilyet: a Munch.hu az ételpazarlás komplex problémájára talált megoldást. A Munch.hu alapítói egyetemi hallgatók, akik megosztották velünk, hogyan született meg a startup alapötlete, mire figyeltek a projekt előkészítésekor, milyen lelkülettel dolgoztak, és milyen hosszú távú célokat szeretnének még elérni a Munch.hu platformmal. Inspiráló történetük mindenkiben felébresztheti a környezettudatosságot.

Írta: Lázár Fruzsina; képek: munch.hu csapata

A világ számos fejlett országában, így Európában, Magyarországon is a szükséges ételmennyiség többszöröse áll rendelkezésünkre. Ennek köszönhetően a legtöbben megszoktuk, hogy mindig sok lehetőség közül választhatunk – lényegében beépült az életünkbe a válogatás gyakorlata. Nem szívesen fogyasztunk olyan ételt, ami nem teljesen friss; emellett szeretjük az újdonságokat, a változatosságot a boltok polcain, és lehetőleg minden nap valami mást ennénk ebédre. Mindez azonban azzal jár, hogy ételfelesleg keletkezik, ami – kellően hatékony megoldások híján – a szemétben landol. Ez, amellett, hogy veszteség a termelőknek, vendéglátóhelyeknek, élelmiszerüzleteknek, a környezetünkre is súlyos terhet ró. Egy ilyen sok területen jelenlévő problémát nehéz egyéni oldalról megközelíteni: még a legkörnyezettudatosabb emberek is tanácstalanul állhatnak előtte. Hiszen a megoldása túlmutat az egyes emberek jószándékán és törekvésein, nem?

A Munch.hu alapítói szerencsére nem így gondolták. A csapat június elején kezdte a közös munkát, és mára egy jól működő startuppal büszkélkedhetnek. A Munch.hu platformot biztosít az éttermek és vendéglátóhelyek számára: itt olyan potenciális fogyasztókkal kerülhetnek összeköttetésbe, akik szívesen tennének valamit az ételpazarlás ellen. Az éttermek kedvezményesen értékesítik az el nem adott ételt, munch-ok (ételadagok) formájában, amelyeket a Munch.hu honlapján lehet lefoglalni és kifizetni, majd egy megadott időablakon belül az étteremben átvenni. Fontos, hogy minden esetben kizárólag friss, érintetlen és jó minőségű ételekről van szó.

banner.png

A startup alapítói: Wettstein Albert (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Perepelica Kirill (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Zsoldos Botond (Business and Management, Corvinus) és Zwecker Bence (University of Warwick, International Management, a Munch.hu indulásáig tanácsadócégeknél dolgozott, Szentkirályi Lili (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus) pedig később csatlakozott a csapathoz).

Kezdetek – a Munch.hu létre akart jönni

Június 3-án, egy Corvinusos diákszervezeti előadáson szinte véletlenül találkozott egymással Albert és Kirill. Az előadást követően egy kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol Albert megmutatta a Munch egy korai verzióját, amin a vizsgaidőszak alatt dolgozott.  Kirill ekkor csatlakozott a beszélgetéshez, amelynek során rövidesen rájöttek, hogy az elmúlt időszakban ugyanarra a problémára – az ételpazarlás jelenségére, az ezzel járó környezetszennyezésre, pénzügyi és energiaveszteségekre – keresték a megoldást.

Kirill Botival tette ezt, akivel a tavaszi félévben közösen részt vettek egy üzleti esetoldó kurzuson (COBE – Cases On Business Economics), Albert pedig Bencével, aki jelenleg Angliába jár egyetemre, de a koronavírus miatt a malajziai cserefélévét meg kellett szakítania, és otthonról dolgozott. Az InCube júniusi előadásán tehát két, teljesen függetlenül, de céljaiban és szemléletében mégis párhuzamosan kibontakozó projekt találkozott.

Ezt két nappal később már követte az első brainstormingolós találkozó, ahol mind a négy fiú jelen volt. Bencének ekkor még élő szerződése volt egy tanácsadó cégnél, ezért csak fél lábbal tudott részt venni a folyamatokban, azonban mindössze négy és fél héttel később, rengeteg munka, álmatlan éjszaka, partnerek megkeresése és webfejlesztés után, július 8-án elindult a Munch.hu.

„Valójában egy nagyon intenzív, másfél hónapos sprint volt, ami nekem például abból állt, hogy felkeltem reggel nyolckor, és felálltam a gép elől este nyolckor”

– osztotta meg az indulás előtti hetek élményeit Boti.

Ennek a sprintnek azonban Kirill szerint meglett az eredménye, „egy-másfél hónap alatt elértünk arra a szintre, hogy már működik a dolog, és árbevételt is tudunk termelni. Ez startupoknál egy meghatározó mérföldkő.

A csapat az összeállásukat övező, véletlennek tűnő egybeesések ellenére szilárd alapokon nyugszik: a fiúk közül hárman a Corvinuson tanulnak, de Bence is gazdasági háttérből jön. Emellett megvan a közös értékrendi alap: mindannyiuknak fontos a környezetvédelem, és ugyanaz a tettvágy és proaktivitás jellemzi őket. A Munch.hu szervezete még viszonylag flexibilis, hiszen csak másfél hónapja létezik, még a szerepek is kialakulóban vannak, mindenki azt teszi, amire éppen szükség van.

Természetesen emellett mindenki hasznosíthatja a saját szakterületére jellemző tudását: a fejlesztésért Boti felel, a sales-ért elsősorban Kirill, Bence Biz Dev (Business Development) téren mozog, Albert pedig a kommunikációs és projektmenedzseri feladatokat látja el. A Munch.hu csapata folyamatosan bővül, szintén a Corvinusról csatlakozott a csapathoz Szentkirályi Lili. 

munch_grafika5.pngHogyan jött az ötlet és miért releváns?

Boti 2019-ben bejutott egy startup inkubátor programba, ami tavasszal sajnos megszűnt. Ekkor döntött úgy, hogy csatlakozik a Corvinuson a már említett COBE-kurzusra, ahol Kirillel elkezdtek foglalkozni az ételpazarlás kérdésével. „Volt egy Ide süss nevű projektem, aminek az volt a lényege, hogy a koronavírus-járvány miatti bevételkiesést az éttermek és cukrászdák házhozszállítással tudják pótolni. Ehhez akartunk csinálni egy platformot: üzleti modell szempontjából hasonló koncepció volt, mint a Munch.hu” – osztotta meg Boti.

Miután Albertet beválogatták a Google egyik kreatív tehetségeknek szóló programjába, Kaliforniában töltött néhány hónapot. Az USA-ban szembesült azzal, hogy mekkora méreteket ölthet az ételpazarlás.

„Már akkor is gondolkodtam rajta, hogy milyen beteg dolog, hogy sokszor teljesen jó minőségű ételt dobunk ki."

"Később, Hollandiában meglátogattam egy ismerősömet, aki vacsora közben elmesélte, hogy a zseniális steaket, amit eszünk, csupán 3 euróért mentette meg a kidobástól egy közeli étteremből. Hollandiában ugyanis az éttermek nagy része különösen nagy figyelmet szentel a pazarlás csökkentésének, ezért kedvezményesen eladják a felesleget. Akkor határoztam el, hogy szeretnék indítani egy online platformot, ami be tudja hozni itthon a köztudatba az ételmentést. Először elkezdtünk ötletelni Bencével és az otthoni vizsgák között kutatásokat végeztem, majd elkezdtem dolgozni a megoldáson. Utána találkoztam Kirillel, aki Botival gondolkodott együtt ugyanebben a témában.”

Az indulás – egyszerűen elkezdték

A fiúk, miután összeállt a csapat és az alapötletről is nagyjából kialakult a konszenzus, nem vesztegették az idejüket, egyszerűen belevágtak. Alig három héttel az első találkozójuk után nekiláttak partnereket keresni, felmérni az igényeket, július 1-jén megkötötték az első megállapodásukat, és július 8-án hivatalosan is beindították a platformot.

„Nem akartunk lefejleszteni egy komplex megoldást, amiről később derül ki, hogy vagy kell piacnak, vagy nem."

Alapvetően lean-ben gondolkozunk: minél hamarabb kimenni, megmutatni az ötletet a potenciális partnereknek. Még most is folyamatosan alakítjuk, fejlesztjük a terméket a visszajelzések alapján” – magyarázta Albert.

Kirill bővebben is kifejtette, mire alapozták ezt a hozzáállásukat. „Úgy is el lehet kezdeni, hogy még nincs semmid. Erre van egy jó könyv is, Eric Riestól.

Könyvajánló: Lean Startup – Hogyan tegyük ötleteinket sikeressé és fenntarthatóvá?

Erről szól az egész – ha még nincs semmid, már akkor is menj, és nézd meg a piacot, hogy egyáltalán szükség van-e arra, amit csinálni szeretnél. Az ilyen tapasztalatok sok visszajelzést adnak a problémafelvetésedre: hogy van-e valós alapja, vagy csak a fejedben létezik. Ez is fontos a Munch.hu-nál, hogy nem tartottuk sokáig magunkban az ötletet, hanem kidobtuk a piacra és megnéztük, hogyan működik.”

A Munch-csomagok tartalma meglepetés: „az kerül bele a csomagba, ami éppen az adott napon megmarad, így a meglepetés öröme mellett új fogásokat is fel tudunk fedezni, miközben nem kell azon gondolkodni, hogy mit is együnk. A kezdetektől egyeztettünk vendéglősökkel, üzletvezetőkkel, beépítettük a visszajelzéseiket, egy minél egyszerűbb platform kialakítására törekedtünk” – magyarázta Bence.

munch_grafika3.jpgA közösség(építés) szerepe

A vendéglátói oldal igényei mellett a fiúk a fogyasztók visszajelzéseit is igyekeznek középpontba helyezni: a Munch.hu funkcióit, sőt, a nevét is az ételmentő közösség igényeihez igazították. Ez szorosan összefügg a Munch.hu átfogó céljával, ami a közösségi érzékenyítés, az élelmiszerpazarlással kapcsolatos látókörtágítás és tájékoztatás.

A Munch.hu tehát nem kizárólag egy üzleti vállalkozás, hanem társadalmi kezdeményezés-mozgalom is, ami mind a magyar vendéglátósok, mind a fogyasztók edukálását célozza.

„Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az étel érték, nem kerülhet a szemétbe, mert rengeteg erőforrás, pénz és energia kerül abba, hogy eljusson a farmtól az asztalunkig.

Ezért úgy gondolkozunk, hogy mi egy ételmentő közösséget szervezünk – már több mint ezer tagja van a Facebook-csoportunknak –, ami nem rólunk szól, hanem az ételpazarlás ellen folytatott hadjáratról” – szögezte le Albert.

Bence ezt még további szempontokkal is kiegészítette. „Fontos, hogy a Munchhal egyelőre az ellátási láncnak csak egyetlen elemére koncentrálunk. Azért is nagyon fontos a közösségépítés, mert látjuk és tudjuk, hogy ez csak egy nagyon kis része egy sokkal komplexebb, összetettebb problémának, és mi szeretnénk ezzel kapcsolatban egy holisztikusabb nézőpontot bevezetni. A közvélemény formálásával és minél több együttműködés kiépítésével talán a későbbiekben – akár velünk, akár nélkülünk – nem csak az éttermekben-pékségekben folyik majd az ételmentés, hanem háztartásokban és akár a farmokon is. Tehát minden helyen, ahol felesleg keletkezhet.”

„A Munchot önmagunknak is csináltuk”

A fiúk, amellett, hogy egyre sürgetőbb problémának tartják az ételpazarlást, egyetemistákként jól ismerik az érzést, amikor az ember az ételen spórol. Az egyik legjelentősebb célcsoportjukat éppen ezért a budapesti egyetemisták alkotják.

„Egy csomó egyetemista ismerősömnek a tudatos táplálkozás és a környezetvédelem mellett az is központi kérdés, hogy mennyibe kerül a kaja. A mi generációnk imád spórolni”

– mondta Boti.

"Ez a legjobb: amikor az ember olyan terméket tud létrehozni, amit ő maga is szívesen használ. Mi ezért is tudunk gyorsan mozdulni, mert tudjuk, hogy nem csak minket zavar az ételpazarlás – hanem rajtunk kívül rengeteg tudatos fogyasztót is" – tette hozzá Albert.

munch_grafika2.jpgAz állandó cél: szemléletváltás

Az ételpazarlás témájában kifejezetten nagy szerepe van az individuális tetteknek és elköteleződésnek – a Munch.hu csapata ebbe állt bele. A Munch.hu használatával mindenki megteheti az első lépést a környezettudatosabb élet felé. Az általuk kínált egyszerű megoldás mellett a kitartó és folyamatos értékközvetítés elindítja és fenntartja bennünk a szemléletváltás folyamatát: érdekeltté tesz az ételpazarlás ügyében, egy helyre irányítja az egyéni szándékokat és beintegrál egy közösségbe, ahol mindenki hozzánk hasonló módon gondolkodik.

A Munch.hu csapata most többek között azon dolgozik, hogy az ételek csomagolására is fenntartható megoldás szülessen – ennek érdekében partneri egyeztetéseket folytatnak a Nébih-el, az Élelmiszerbankkal és egyéb szervezetekkel.

Érdemes követni őket Facebookon, csatlakozni a Munch.hu – Ételmentők Facebook-csoportba, és elgondolkozni az üzenetükön: Mi(t)eszel ma az ételpazarlás ellen?

“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság Tovább
Elefánt trágyából füzet vagy könyv

Elefánt trágyából füzet vagy könyv

Mit jelent a fenntartható fejlődés az elefántok szemszögéből?

pic1.jpg

Egy kifejlett ceyloni elefánt naponta akár 16-18-szor is ürít a hátsó felén keresztül, ami nagyjából 200 kg-nyi trágyát jelent. A cikkben bemutatjuk neked a Srí Lankán működő, Eco Maximust, ahol ezt a haszontalannak tűnő erőforrást mind felhasználják, hogy könyvek, füzetek és egyéb papírból készült termékek formájában élesszék újra.

Írta: Belayane Najoua

Azt hiszem manapság bátran mondhatjuk, hogy az alternatívák világában élünk. Tücsökből lisztet őrlünk, kukoricából bioüzemanyagot gyártunk, tésztából pedig szívószálat készítünk, hogy óvjuk, védjük a bolygót, ahol rajtunk, embereken kívül, még több száz millió csodás faj él. Nos ezek tudatában mi lenne, ha azt mondanám nektek, hogy a Föld egy távoli kis szigetén, Srí Lankán egyetlen fa kivágása nélkül, az elefántok ürülékéből füzeteket, képeslapokat, könyveket állítanak elő?

A Sri Lanka, az elefántok földje című dokumentumfilmben azt mutatják be, hogy az elefántok milyen erősen tudnak kötődni ahhoz a környezethez, ahol megszülettek, ahol felnőttek, és ahol az egész addigi életüket leélték. Ha az ember kvázi kitelepíti őket, mert más profitáló célra akarja felhasználni a lakóhelyüket, az elefántok minden áron megpróbálnak visszajutni az otthonukhoz. Van akiknek sikerül, és van akiknek az életébe kerül. A kérdést, hogy miként lehetne megmenteni ezeket az állatokat az öldökléstől, a kerítés mögé zárástól és a porondra ültetéstől, a srí lankai Thusita Ranasinghe, az Eco Maximus alapítója válaszolta meg. (https://ecomaximus.com)

“Mi lenne, ha a világ egyik legtaszítóbbnak és leghaszontalanabbnak tűnő anyagából egy nemzetközi vállalatot építenék föl?” - kérdezte magától 1997-ben a ma már világszinten elismert organikus vállalat irányítója. Cége az elmúlt években megkapta a BBC World Challenge and Sustainable Entrepreneurship és Green Business Leader for Socially Just and Ecologically Sustainable Economy díjakat is. 

Hogyan zajlik az eljárás?

Hihetetlen ötlet nemde? Pedig igaz. Ráadásul az eljárás nem egy hiperfejlett 21. századi technológiának köszönhető, hanem jóval inkább a kitartásnak és a vágynak, hogy a sokak által szeretett, bár kevesek által védett elefántok ne kerüljenek a kihalás szélére. Emellett a gazdasági erőforrást nyújtó elefánt trágya felhasználása során egyetlen fának sem esik bántódása. 

De mennyire nevezhetjük a trágyát gazdasági erőforrásnak? Azt tudtad, hogy egy elefánt naponta akár 300 kg táplálékot is meg tud enni, amiből nagyjából 200 kg-nyi trágya lesz? (forrás )

A 200 kilogrammnyi erőforrást:

  1. összegyűjtik
  2. megszárítják
  3. megtisztítják
  4. újra megszárítják
  5. összetömörítik
  6. kisimítják 
  7. felvágják
  8. megszínezik

és végül, de nem utolsó sorban, a piacra viszik.

Erről a folyamatról itt láthatsz egy mindössze egy perces videót: https://www.youtube.com/watch?v=7LhJj87k1ME

Na de mégis! A füzet, amit vásárolok, hogyan nem lesz szagos?

pic4.jpg

Miután túltettük magunkat a sokkon, hogy trágyából is lehet papírt gyártani, az első kérdés, ami felmerül bennünk, hogy az elefánt trágyából készült papírnak milyen szaga, jobb esetben illata lesz. Az alapító Ranasinghe a már megszokott kérdésre egy interjúban eképpen válaszolt:

“A papír teljesen szagtalanul kerül az üzletek polcaira, ami a 10 napos eljárásnak köszönhető, kezdve a szárítással és az alapos tisztítással. Ezek után a papírnak még nagyjából 9 hónapot kell állnia, hogy megfelelő textúrájú és semleges illatú legyen.” 

Tehát mikor bemegyünk a boltba, már csak a színes, szagtalan, organikus papírt látjuk, ami, mint egy jó sajt, akár több mint 9 hónapon át érlelődött.

Jó, de a papír újrahasznosítható. Akkor meg minek trágyából készíteni?

pic2.jpg

A suliban (főleg az általános iskolás és a gimis évekre gondolok) minden év végén rengeteg papírt dobtam ki a szelektívbe a füzeteknek és könyveknek köszönhetően -  az előállításuk valószínűleg jó pár fa vesztét okozta. Még akkor is ha a szelektív hulladékokba dobtam, és újra fel is használták őket, ki kellett vágni értük a fákat, amik most vígan termelhetnék az oxigént ahelyett, hogy egy füzet lapjain néznének vissza ránk. Ez mindig rossz érzéssel töltött el, bár így visszagondolva akkor nem is sejtettem, hogy milyen mértékű irtásról van szó.

Egy 2013-as kutatás szerint a Föld erdejének közel 50%-át már kivágtuk, és az ipari célokra szánt erdők 42%-át már felhasználtuk. (forrás). Mivel a papírgyártás környezeti hatásai egyre jobban előtérbe kerülnek, már nemcsak a vállalatok próbálnak meg új, kevésbé káros módszereket kifejleszteni, hanem mi, “kis emberek” is egyre többen hajlandóak vagyunk a fogyasztási szokásainkon változtatni. Sajnos a papír előállításából fakadó környezeti költségek (víz és fosszilis energia felhasználása) még ezek ellenére is csak kis arányban csökkennek. Ezzel szemben, ha visszatérünk Sri Lankába az Eco Maximus gyárába, ahol a helyi lakosok lépésről lépésre, minimális szennyvíz és ipari hulladék keletkezésével, fairtás nélkül dolgozzák fel az elefántok trágyáját, hogy később dizájnos termékeket készítsenek belőlük, rájövünk, hogy jobb egy olyan terméket megvenni, amiben nem történt környezeti pusztítás, mint megpróbálni újraéleszteni egy már kiirtott területet. 

Miért éri meg Eco Maximus terméket gyártani és vásárolni?

Az alcímben megfogalmazott kérdést akár általánosságban is feltehetjük: Miért éri meg egy környezetkímélő terméket előállítani és megvásárolni? Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb környezetkímélő termék esetén a profit jóval alacsonyabb (forrás) mint a kevésbé környezetkímélő megfelelőjénél, és ugyanez igaz a vásárló szempontjából is. Az organikus és fenntartható gazdálkodásból származó termékek sokszor kétszer, akár háromszor is többe kerülnek, mint a “normális, hétköznapi” készítmények. Úgy hiszem, hogy ebben a döntésben tovább kell lendülnünk a gazdasági profit fontosságán, és egy másik, sokkal fontosabb hozzáadott értéket kell figyelembe vennünk, amit az Eco Maximus alapítója, Ranashinge így fogalmazott meg egy 2007-es interjúban:

“A profit az elefánt trágyából készült papír előállításánál nagyon alacsony, de nem is ez a lényeg. A cél, hogy a megmentett életek értékét hozzáadjuk minden egyes termékhez, amit a vásárlóinknak kínálunk.” - Azaz hogy meghódítsanak egy piacot anélkül, hogy leigáznának akár egyetlen élőlényt is.

Néha a legabszurdabb ötletek, amikről azt hisszük, hogy lehetetlenek tudnak egyszerre életet menteni, fenntartható fejlődést biztosítani és profitot előállítani. Nem kell hozzájuk más, csak kitartás, szorgalom és egy kis tudatosság, hogy együtt élhetőbbé, fenntarthatóbbá és önzetlenebbé tegyük ezt a csodás bolygót.

pic3.jpg

Nézz bele egy elefánt szemébe,

És tekints egészen a lelkébe, 

Azt a pillanatot soha ne felejtsd,

Hiszen egy elefánt soha nem felejt.

Képek forrása: Pixabay

Elefánt trágyából füzet vagy könyv Tovább
Egyediség és tudatosság kevesebb pénzből? Lehetséges!

Egyediség és tudatosság kevesebb pénzből? Lehetséges!

Zöldülj otthon! 3. rész

photo-of-woman-near-clothes-374677.jpg

Ugyanazokat a ruhadarabokat látod nap mint nap a boltokban? Úgy érzed, néha már belefulladsz a ruhákba, mégsem tölt el jó érzéssel? Szeretnél lépéseket tenni a tudatosabb, zöldebb életmód felé? Mi is végigjártuk ezt a folyamatot, ezért összegyűjtöttük a tapasztalatainkat, hogy inspiráljunk és segítsünk kiigazodni a turkáló - vintage - designer háromszögben.

Írta: Taxner Tünde, Sipos Sára

 

Zöldülj otthon sorozatunk harmadik részében bevezetünk titeket a környezettudatos ruhavásárlás alapjaiba. Lesz szó a fast fashion káros hatásairól, turkálókról, inspirációról, alternatív lehetőségekről. Tartsatok velünk, tegyünk egy lépést a fenntarthatóság felé az öltözködés, a divat terén is!

Sorozatunk első részét a környezetkímélő takarításról ezen a linken, második részét pedig, ami a fenntartható szépségápolásról szól, itt olvashatjátok.

clothes-drying-on-rope-with-clothespins-in-garden-4495705.jpgTudtad, hogy….

  • ... a divatipar az olajipar után a második legszennyezőbb iparág? Évente 1,2 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, és a műanyagszennyezésben is élen jár.
  • … az olcsó fast fashion ruhákat a fejlődő országokban gyártják, ahol olcsó a munkaerő? Ezekben az országokban a munkavállalók jogai sokszor sérülnek. Bérük gyakran a létminimumnál is kevesebb, a munkakörülmények pedig embertelenek. Ez több 10 millió embert érint; 80-85 százalékban nőket, de a gyermekmunka is nagyon gyakori.

  • … a ruhák anyagai rengeteg kémiai anyagot tartalmaznak? Ráadásul az előállításukhoz nagyon sok vizet használnak fel.

  • … évente közel 100 millió tonnányi ruha végzi szemétként? Ezeket gyakran a nagy fast fashion cégek elégetik, ami hatalmas mértékű környezetterheléssel jár. Átlagosan 12 évig tartana újrahasznosítani annyi ruhát, amit a divatipar 48 óra alatt gyárt.

 

Kincsvadászat a turkálókban

A környezetet kevésbé terhelő ruhatár felépítésére a legkézenfekvőbb megoldás egy turkáló meglátogatása. Válogassuk meg, hogy milyen boltba megyünk, hiszen turi és turi között is van különbség. Budapesten lépten-nyomon angol használtruha boltokba és kisebb-nagyobb turkálókba botlunk, azonban érdemes körültekintően választani, hova megyünk be. Bár biztosan a legátlagosabb turiban is lehet kincsekre bukkanni, a boltok minőségében nagy különbségek vannak. 

img_20200526_184933-01.jpegEleinte mindenki ódzkodik már csak attól is, hogy bemenjen, és ennyi ruhát megtapogasson. Ennek általában egy rendkívül feltűnő oka lehet: a szag. Érdemes olyan turkálót választani, ahol rendben tartják a ruhákat, nincs kellemetlen szag vagy teljes fejetlenség az üzletben. Természetesen nem fontos, hogy mindent színek vagy ruhatípusok alapján találjunk meg, hiszen ez adja a turizás izgalmas, kincskereséshez hasonló élményét, de egy rendezett üzletben sokkal jobb élmény lesz a vásárlás, és nagyobb eséllyel találunk valamit. Fontos kritérium lehet, hogy a ruhák ne halomban legyenek, hanem vállfákon. Ezek az egyszerű szempontok már biztosan segíteni fognak abban, hogy a turizás jó élmény legyen. (Kép: Veress Luca @greenmilla_)

A bolt kiválasztásában az árkategória is irányadó lehet. Általában a drágább turik rendezettebbek, stílusosabbak, a ruhák jobb minőségűek, és a szaguk sem csapja meg az orrunkat. De a turizásban pont az az izgalmas, hogy ezek az ökölszabályok bármikor megdőlhetnek, és nagyon olcsón is tartós, különleges és szép darabokra bukkanhatunk. Érdemes kihasználni a turkálók akcióit, de sok helyen van 500, 350 vagy 200 forintos nap is.

woman-wearing-white-long-sleeved-shirt-with-scarf-standing-374679.jpgA turizás akár időutazás is lehet: egy-egy bolt a nagymamáink korába repíthet vissza. Ezt segítik a tematikus turkálók is. Legjobb példák erre a vintage stílusú turik, amikből Budapesten és vidéken is találunk már néhányat. A turizás azonban nem csak használtruha üzletekben lehetséges. Keress gardróbvásárokat, lakásturikat vagy adományboltokat; itt is fillérekért lehet kincseket találni. Sőt, meglepő, de még online turik is vannak!

Meg kell jegyeznünk, hogy a turizás sem minden esetben fenntartható. A turiban vásárlás is csak akkor nem lesz környezetterhelő, ha tudatosan csinálod. Ugyan olcsóbb, de ebből sem szabad feleslegesen felhalmozni, mert a végén ugyanúgy szemétté válik. A turkálókban is igyekezz végiggondolni, hogy valóban szükséged van-e az adott darabra, fogod-e hordani, illetve illik-e a meglévő ruháidhoz! 

 

Több mint turi, kevesebb mint designer

white-textile-on-white-textile-4659809.jpgHa a turikhoz nem fűlik a fogad, igazi régiségeket keresel vagy akár designer darabokat olcsóbban, akkor az egyedi használtruha boltokat ajánljuk. A paletta széles, jellemzőek a tematikus, például vintage boltok is. Ami azonban közös bennük, hogy a ruhákat egyenként szerzik be, válogatják össze, javítják, tisztítják, míg végül egy nagyon jó hangulatú, szépen berendezett boltba vagy showroomba kerülnek.

Ezek a boltok hangulat és árfekvés szempontjából is eltérnek a turkálóktól. A plusz gondoskodás miatt, amit a ruhák kapnak, az áruk magasabb, azonban a minőség, az egyediség, az állapot és a környezet miatt ez érthető is.  Bár drágább darabokat találunk náluk, ezek egyediek, gyönyörűek, ritkák, és gyakran találunk a címkék között luxusmárkákat vagy magyar designereket is.

Ha érdekelnek az egyedi, befektetés jellegű darabok, régiségre vagy megfizethető designer ruhára pályázol, akkor nézz körül a Nimfa, a Vintagetreats, a Recycled fashion store vagy a Ludovika oldalán, közülük többnek boltja is van.

 

Befektetés a javából - designer ruhák

Magyar tervezőktől vásárolni több szempontból is kifizetődő, ráadásul a környezetet is kevésbé terheli. Nemcsak egy designer álmát segíted megvalósítani, hanem magyar vállalkozásokat támogatsz és nem a fast fashion márkákat. Ráadásul egyre több vállalkozó tudatosan figyel a fenntartható működésre és gyártásra egyaránt. A magyar designer márkák biztosan sokkal kisebb ökológiai lábnyommal rendelkeznek, az anyagok ellenőrzött forrásból származnak, a munkavállalóik pedig rendes körülmények között dolgoznak. Mi nem tudnánk egy kedvenc márkát választani, de nézelődj, olvass utánuk, hiszen mindegyik mögött áll egy filozófia, érzés vagy koncepció, mely unikummá teszi.

person-in-black-and-gray-long-sleeve-shirt-holding-brown-4621569.jpgViszont igaz: tervezőktől vásárolni drága mulatság. De ezen okból kifolyólag megtanít arra, hogy megelégedj kevesebb ruhával, és a minőséget, a szabást, a tervezést részesítsd előnyben a mennyiséggel szemben. A ruhák maradandók, egyediek, inkább befektetésként érdemes rájuk gondolni. A designer kategórián belül is vannak árkülönbségek, nem kell rögtön csilliárdokra gondolni, valamint érdemes nagyon figyelni minden évszakban az akciókat is.

Ha érdekel egy kis magyar márka élete, a vállalkozás háttere és érzelmi élete, olvasd el Cselényi Eszterrel, a Celeni márka alapítójával készült interjúnkat!

Alternatív lehetőségek

A hagyományos vásárlási lehetőségeken túl az internet rengeteg más megoldást is kínál. Vatera, Gardróbcsere vagy Facebook Marketplace, hogy a megszámlálhatatlan ruhás Facebook-csoport ne is említsük. A csoportok neve segíthet eligazodni, hogy a te stílusodnak megfelelő ruhák cserélnek-e ott gazdát, és konkrét márkáknak is vannak használtruhás csoportjai. 

img_4206-min.JPGA vásárláson kívül azonban számos egyéb lehetőségünk is van. Szervezhetünk a barátnőinkkel közös szelektálást és ruhacserét, de akár családon belül is rotálhatjuk a ruhákat. Jól bevált technika olyan családtagnak adni a saját megunt, kihízott vagy kifogyott ruháinkat, akinek nagyjából hozzánk hasonló a testalkata és az ízlése. Érdemes meghatározott időközönként átválogatni a gardróbunkat, hogy a felesleges daraboktól megszabaduljunk, és átláthatóbbá tegyük, erre jó apropót nyújt az évszakok változása. A kiszelektált ruhákat pedig jótékony célokra is fel lehet ajánlani. De figyeljünk, hogy csak azokat a jó minőségű darabokat adományozzuk el, amiket valóban érdemes még hosszabb ideig hordani. (Kép: Veress Luca @greenmilla_)

2020. július 4.

Képek: Pexels.com, Veress Luca (@greenmilla_)

Egyediség és tudatosság kevesebb pénzből? Lehetséges! Tovább
Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz?

Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz?

Interjú Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal

nevtelen_terv_16.png

Az ökológiai közgazdaságtan - ami az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik a közgazdászok körében - alternatívát kínál a jelenlegi gazdasági rendszerre. Hogyan lesz fenntartható a jövőnk, és mennyit érnek ebben az egyéni döntéseink? Dr. Köves Alexandrával, a Corvinus Egyetem adjunktusával, ökológiai közgazdásszal beszélgettünk. (kép: Canva.com)

Írta: Sipos Sára

Megint nincs szabad asztal a népszerű kávézóban, ahová menni akartunk. Alternatívákat keresünk, és találunk egy nyugodt, kényelmes helyet, amit eddig nem is ismertünk. Ez lesz új törzshelyünk. Elképzelhető, hogy az analógia akár a gazdaságban, a társadalomban is működhet? Az ökológiai közgazdaságtan válasza: igen. A megszokottól való eltérés azonban számos kérdést vet fel. Kétrészes anyagunk első felét olvashatjátok.

1_8kwobxea5y3ciuatb4u77g2_jpeg.jpgDr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapest Corvinus Egyetem adjunktusa, a Zöld Egyenlőség podcast szerkesztő-műsorvezetője, a Nemnövekedés Mozgalom tagja. Munkájában arra keresi a választ, hogy milyen fenntartható alternatívái lehetnek a jelen fogyasztásra és növekedésre épülő gazdasági működésnek.

Számodra hogyan kezdődött a zöld életmód?

Relatíve későn. A karrierem első 10 évében fejlesztéspolitikával foglalkoztam, azon belül uniós források kezelésével, társadalomfejlesztéssel, tehát a szociális rendszerek, a munkaerőpiaci politikák, az oktatási rendszer fejlesztésével. Egészen magas vezetői pozícióban dolgoztam, ám 10 év után arra lettem figyelmes, hogy teljesen mindegy, mennyi pénzt ölünk bele. Mindegy, mennyire hiszünk a rendszerek, helyzetek vagy a társadalom javításában, nem lehet igazságosabbat, egyenlőbbet építeni.

nevtelen_masolata_masolata_1.pngNem lehet, hogy amit fejlődésnek hívunk, az a hibás? Hogyha a meglévő logikát követjük a gazdaság-, a társadalom-, és a fejlesztéspolitikánkban, akkor a jóakarattól függetlenül sem jutunk sehová. Kicsit innen, kicsit onnan megtámogatjuk, de valami alapvetően nem stimmel. A kiábrándultságom odáig vezetett, hogy felálltam egy egészen jó pozícióból, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne máshogy. Ekkor belefutottam Pataki György és Takács Sánta András könyvébe az ökológiai közgazdaságtanról: teljes megvilágosodás! Felismertem, hogy ugyanazokkal a dilemmákkal foglalkoznak, amiket én is megfogalmazok. Találkoztam Pataki Györggyel, ő javasolta, hogy írjak doktori disszertációt a témában. Elkezdtem kutatni, mellette még dolgoztam. A doktori után tudtam, innentől az elmélet, az életmód, a mozgalom érdekel és nem is akarok visszamenni a régi életbe. Összességében számomra a fejlődés megkérdőjelezése volt, ami idáig vezetett. (kép: Canva.com)

Az interjúkban gyakran hangsúlyozod, hogy az ökológiai közgazdaságtan paradigmaváltás, és a saját életedben is megtapasztaltad.

Mindenki azt gondolja, hogy szuperzöld vagyok, de ez nem a zöldségből ered, hanem a társadalmi igazságtalanság felismeréséből.

Eszembe sem jutott korábban, hogy zöld legyek. Felismertem azonban, hogy az engem feszítő társadalmi problémákat és igazságtalanságokat - hogy emberek nyomorban élnek, nem jutnak munkához, nincs esélyegyenlőség az oktatásban – ugyanazzal magyarázhatjuk, mint ami a környezetünk kárát okozza. A kettő valójában szorosan összefügg. A mi fejünkben kettéválnak, pedig mindkettő ugyanabban gyökerezik. Földünk kizsigerelése a mezőgazdaság által ugyanarra vezethető vissza, mint a mezőgazdaságban dolgozó emberek kizsigerelése. Igen, paradigmaváltás szükséges. Meg kell végre kérdőjelezni azt, amiről nem is beszélünk, annyira törvényszerűnek éljük meg.

nevtelen_masolata_masolata_2.png

Az utóbbi időben szinte már trendi zöldnek lenni. Remélem, hogy aki trendből csinálja, végül odaadással fogja. (kép: Canva.com)

Igen, bár valódi fenntarthatóság csak akkor lehet, ha néhány alapvetést haladunk meg. Amíg a szokásos üzletmenetben gondolkodunk, addig csak ugyanazt festegetjük zöldre: vagyis ugyanaz marad, csak zöldre van festve. A valódi változáshoz bizonyos alapvetéseket meg kell kérdőjeleznünk. Ezt a saját házunk táján kell kezdeni:

nekünk, közgazdászoknak kell szembenézni a múlt bűneivel és a jelen túlkapásaival. Paradigmákat viszont rettenetesen nehéz elengedni. Mert a paradigmák makacs dolgok.

Sokan kezdenek zöldebb életmódot folytatni a saját háztartásukban. Mások megkérdezik, miért változtassanak, ha az a nagy egészben nem számít. Lehet a zöld döntéseket kollektíven, felső vezetők szintjéről kezdeményezni?

img_2917-min.JPGHa néhányan nem vesznek műanyagot, az önmagában nem fogja a rendszereket megváltoztatni; ebben igazuk van a szkeptikusoknak. Nem fair, mikor a felelősséget az egyéni fogyasztóra hárítjuk; útfüggőségben, bezáródási hatásokban, elsüllyedt költségekben vergődnek, árral szemben úsznak. Ugyanakkor akik zöldebb életet élnek, észreveszik, hogy milyen kollektív döntéseket kellene meghozni azért, hogy ne így legyen. (kép: Veress Luca)

Ha ecettel mossuk a vécét, még nem mentjük meg a Földet, mert olyan szintre jutottunk, ahol kizárólag kollektív döntésekkel tudunk változtatni.

De ezen döntések megszületéséhez egyéni szintű belátás szükséges. A vállalati döntéshozók, a politikusok arra fognak reagálni, amit elvárnak tőlük. Ha a politikus számára a hatalom megtartásának feltétele, hogy zöld legyen, akkor az lesz. Ha a vállalat fennmaradásának záloga, hogy nem szennyez, akkor nem fog. Az egyéni felelősség abban van, hogyan hozzuk meg a kollektív döntéseket.

útfüggőség: rendszerek fejlődését leíró jelenség. Lényege, hogy az alapvetően véletlenszerű események nem véletlenszerű fejlődést hoznak létre, hanem meghatározott úton haladnak.

bezáródási hatás: a fejlesztésben részt vevők, általában valamilyen hátrányos feltétel miatt kedvezőtlen helyzetben ragadnak.

elsüllyedt költségek: azok a múltbeli költések, melyeket már teljesítettünk, elvesztek, nem térülnek meg.

relokalozáció: eddig más országban végzett tevékenység visszatelepítése a saját országba, lokális (helyi) keretek közé.

nevtelen_masolata_masolata_3.png

Akik zöld életmódot folytatnak, gyakran globalizációellenesek. Hogyan kerülhet a kettő harmóniába egymással? (kép: Canva.com)

A zöld gondolkodásban erős igény van a relokalizációra. Ennek oka, hogy tudják, a jelenlegi globális gazdasági rendszereinkben szétválik a költségek, károk elszenvedése és a fogyasztás előnye, haszna.  Ez igaz mind fizikai térben, mind idősíkon.

Amit ma élvezünk, azt valaki 20 év múlva fogja megfizetni. Amit mi itt Európában élvezünk, azért valaki nagy társadalmi árat fizet Ázsiában, vagy nagy ökológiai kárt okoz a Csendes-óceánban.

Ezért úgy és azt kell gyártani, amire a környezetünkben szükség van. Így látjuk, milyen károkat okoz a gyártás, és ezek arányban vannak-e a hasznokkal. A multi vezetőjét New York-ban nem érdekli a magyar munkás, de a magyar céget sem az ázsiai. A banán a legolcsóbb gyümölcs, mivel nincsen beépítve az árába az előállításával és szállításával járó környezetterhelés. Ezért a banán még nyáron is kiszorítja a helyi magyar dinnyetermelőket a piacról.

nevtelen_masolata_masolata_4.pngA lokalizáció kapcsán viszont mindig előtérbe kerülnek a nemzeti érzelmek, a határlezárások, a saját ipar kérdése. De globális szolidaritásra márpedig szükség van. A technológiánk, a tudásunk elég ahhoz, hogy globális közösségekben éljünk. Például a járvány idején is láthattuk, hogy ha valaki nehéz helyzetbe kerül, rajta tudnak mások segíteni. Tehát a globális szolidaritás jó dolog, de a természeti költségeket, károkat be kell árazni. A relokalizált gazdaságok ellenállóbbak, de csak azt kell relokalizálni, ami így kisebb környezetterheléssel és nagyobb társadalmi igazságossággal fog járni. Ezért szeretem a glokalizáció szót: lokális gazdaságok globális hálózatában élünk, és globális szolidaritás mellett történik a lokalizáció. (kép: Canva.com)

ue-zold-podcast.jpgHa bővebben érdekel a glokalizáció, vagy maga az ökológiai közgazdaságtan, hallgass bele a Zöld Egyenlőség podcastbe

Mi készítheti fel a társadalmat a változtatásra?

Például ez az interjú. Ez is egy lépés.

Tapasztalod már a nyitottságot itthon is?

Mikor 2016-ban az egyetem adott helyet az 5. Nemnövekedés Konferenciának, próbáltuk bevonni a sajtót is. Rengeteg programot szerveztünk, de alig írtak róla, a nagy lapok egyáltalán nem. 2020-ban a koronavírus alatt minden nap adtam interjút. Érdeklődés tehát már van. Engem még mindig hippinek és idealistának tartanak, az elméletet pedig utópiának, de legalább érdeklődnek. Talán társadalmi párbeszéd is indul.

nevtelen_masolata_masolata_5.png

Az elnevezések gyakran előre jelzik az adott fogalomhoz való hozzáállást. Az utópiát reálisnak hívod, ez más színezetet ad neki. Az ökológiai közgazdaságtan nemnövekedés jelszavával mi a helyzet? (kép: Canva.com)

A kutatási területén és a mozgalmon belül is állandó feszültség, hogy minek is hívjuk. Az ellene szóló érv - teljesen jogosan -, hogy a nemnövekedés alapvetően rossz szájízű, rosszul eladható, rosszul politizálható szó. A mellette szóló érv pedig az, hogy rossz szájízű, rosszul eladható, rosszul politizálható. Mi nem akarjuk, hogy a szlogent a főáram felkapja, magáévá tegye, majd eltűnjön a süllyesztőben. A nemnövekedés provokál és nem eladható. De nem is eladni akarjuk, hanem társadalmi változást előidézni. Ehhez kell valami, amitől az emberek kicsit kényelmetlenül érzik magukat. Néha nemfejlődéssel foglalkozóknak is hívnak minket, pedig a fejlődés nem ugyanaz, mint a növekedés.

Az ökológiai közgazdaságtan egyik tétele a beágyazottság: a gazdaság a társadalomba, a társadalom a környezetbe. Ennek eszközeként említetted a szolgáltatói, a közösségi és a körkörös gazdaságot. Ezeknek milyen lehetőségei vannak itthon?

Már az is előrelépés lenne, ha egy gazdasági felsőoktatással foglalkozó egyetemről a hallgatók úgy kerülnének ki, hogy mindannyian pontosan tudják, mi a szolgáltatói, a körkörös, vagy a megosztáson alapuló gazdaság. Ha egy friss diplomás számára a fogalmak tiszták, és startupot hoz létre, tanácsadóként vagy bármilyen cégnél dolgozik, akkor észreveheti a lehetőségeket. Eladás helyett szükségletet kielégíteni teljesen más üzleti modellt kíván. Ez is a tudással kezdődik, ezért lenne intézményként nagy szerepünk benne. Először a fogalmakat kell tudni, hogy utána felismerjük, hol használhatjuk őket.

Ha megkérdezel valakit arról, fontos-e neki, hogy a mosógépet birtokolja, azt válaszolja, mindegy. Mivel nem magára a mosógépre van szüksége, hanem tiszta ruhára: ez nagy különbség. 

Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz? Tovább
Viszlát Vidámpark! Helló menő, korszerű eszményi kép a Városligetről?

Viszlát Vidámpark! Helló menő, korszerű eszményi kép a Városligetről?

Párhuzamosan azzal, hogy beadagolta a köztudatba a média, hogy szeptember végén könnyes búcsút veszünk a Vidámparktól megjelentek a szupermodern, nyugat-európai látványtervek az új high-tech Városligetről. Így talán nem is annyira keserű az elválás?! Kérdés persze, hogy kinek mennyire fáj, hogy az idén bicentenáriumát ünneplő, egykor nagy műgonddal megtervezett, csodálatos parkból kivonulnak a neonfények, a 80-as évek slágerei a dodzsemmel, és az egész olcsó falunapok hangulat.

varosliget_regikep.JPG(Forrás: www.varosliget.hu)

Szegény Heinrich Christian Nebbien lehet, hogy már így is nyugtalan volt egy kicsit. Ő tervezte ugyanis a főváros első közparkját, és nyerte meg terveivel a József nádor által kihirdetett pályázatot 1813-ban. Számos nálunk sokkal felvilágosultabb országot előztünk meg ezzel, hiszen a mi fővárosunkban volt először park teljes egészében megnyitva a város lakossága előtt, a közjólét javulásának érdekében. Összehasonlítva a korai terveket a mai állapottal minduntalan századfordulós idillikus képeket sorakoztatok a lelki szemeim elé…

városliget_levtar.JPG

A Városliget helyszínrajza a XIX. században (Forrás: Magyar Országos Levéltár)

…és miért is ne lehetne ilyen. Miért ez a túl intenzív használat? Miért ne lehetne egy összefüggő, több, mint nyolcvan hektáros zöldfelület a város szívében, a maga kis klasszicista, és romantikus bájával, és néhány épített elemével? Ahová bátran kimehetnénk a kockás plédünkkel piknikezni anélkül, hogy random árusok ócska spongyabobos celofánlufikat sóznának ránk aranyáron? Ahol mindennek meglenne a helye, mint akkoriban.

Mindenesetre néhány generáció és mi is hálásak lehetünk, hogy a Városligetben helyet kaptak a családi piknikeink és a kamaszkori pironkodós randevúink….De azt gondolom jó ez nekünk úgy ahogy van. Lehet egy kicsit ingerszegény korunk emberének, de pont ez a zseniális benne. Nem feltétlenül van szükség a fejlesztésére, nem kell csillogó múzeum negyed és fura üveghegy. Elég lenne egy-két nagy zsák fűmag, hogy puhább legyen a placc a fűbenfekvéshez.

Fejlesszünk, zárkózzunk fel, csalogassunk turistákat, de ne a maréknyi zöldterületből csipkedjünk le folyamatosan.  Tartsuk tiszteletben azt, ami a Városliget rendeltetése már  kétszáz éve,  és használjuk „csak” közparkként…

Viszlát Vidámpark! Helló menő, korszerű eszményi kép a Városligetről? Tovább
Fenntarthatósági Nap 6, avagy irány a Millenáris!

Fenntarthatósági Nap 6, avagy irány a Millenáris!

Divatos napjainkban a fenntarthatóságról beszélni. Korunk kihívása, hogy a környezeti erőforrásokat, a társadalmi,− gazdasági igényeket hogyan lehet globális és lokális szinten összehangolni. Erre ad választ az idén immár hatodik alkalommal megrendezésre kerülő Fenntarthatósági Nap.

Mentés másként − hangzik a fesztiválkonferencia szlogene. A mottó arra utal, hogy az érdeklődő fiatalok  kérdezzenek, mondják el a véleményüket, osszák meg a tapasztalataikat, és ezáltal váljanak aktív részeseivé a fesztiválnak, amely szeptember 28-án, szombaton a Millenáris parkban kerül megrendezésre.

öko3.jpg

A program délelőtt 11 órakor kezdődik. Egy inspirációs előadás után az FN 6 rendezvény fókuszában – a fenntarthatóság hármas pillérére építve – szekcióbeszélgetések várják az érdeklődőket. Olyan témák kerülnek előtérbe, mint az innováció, a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás, a jelen és a jövő társadalma. Az esemény afterparty-val zárul, ahol FN 6 pályázat díjai is átadásra kerülnek.

A fesztivált hazánk vezető infokommunikációs szolgáltatója rendezi meg. A Magyar Telekom fenntarthatósági tevékenységének összefogására 2010-ben indította el a hello holnap! című kezdeményezést. Az ötlet célja akkor sem volt más, mint az, hogy minél több emberrel ismertessék meg a fenntarthatóság lényegét, s ez által egyre többen álljanak e közös cél  szolgálatába.

De miért is érdemes ellátogatni aznap a Millenárisba? Többek közt azért, mert különböző nézőpontokból kaphatsz rálátást a témára. Kiváló előadók, közszereplők mondják el véleményüket. Így például Bárd Imre kutató, Németh Lajos meteorológus, Tari Annamária klinikai szakpszichológus és még sokan mások, akik elkötelezettek a fenntarthatóság iránt. Valamennyien arra ösztönöznek, hogy valósítsuk meg a tudatos életformát. Szemléletformálásunk érdekében kiállítás és szakmai beszélgetések sorozata is várja az idelátogatókat.

öko2.jpg

Érdekes és hasznos színfoltja lesz a rendezvénynek, hogy az ökológiai lábnyomának csökkentéséhez repoharakat használhattok, és akik a leggyorsabban regisztrálnak meg is nyerhetik azokat! Ezt az alábbi honlapon lehet megtenni:

http://www.fenntarthatonap.hu/regisztracio-2/

Fontos, hogy megértsük a téma fontosságát, mert a jövő mindannyiunk közös felelőssége. Zöldüljünk együtt, formáljuk szemléletünket, teremtsünk közösséget! Irány a Millenáris!

Széplaky Eszter

Fenntarthatósági Nap 6, avagy irány a Millenáris! Tovább