Közgazdász Online


Politikai hurrikán

Politikai hurrikán

Napjaink magyar politikája jelenleg jól leírható egy hurrikán (vagy tájfun…) jelenségével. Amíg a felhőtömeg egyre jobban tombol, mert ehhez megvan az energia utánpótlása – meleg, párás levegő – addig a vihar „szemén” belül úgy érezhetnénk, mintha körülötte minden rendben lenne és semmi nem történne. Pedig éppen a szem körül a legnagyobb a pusztítás…

Kép: hvg.hu

Politikai hurrikán Tovább
Csend van, jobbról előznek

Csend van, jobbról előznek

Történelmet írtak Tapolcán: a Jobbik megszerezte első egyéni parlamenti mandátumát az időközi választásokon. Bár a média a nap nagy eseményeként kezelte az ügyet (pedig a fantasztikus vasárnapi idő sokkal több szót érdemelt volna), a csinnadratta közepén szokás szerint elsikkadt a lényeg. A hírértéken túl ugyanis nincs nagy jelentősége Rig Lajos diadalának – a körülményeinek viszont annál inkább.

A valasztas.hu adatai szerint a tapolcai időközin a választópolgárok 41.6%-a szavazott urnazárásig. Amikor tehát a Jobbik térnyeréséről, a Fidesz öndefiniálási kényszeréről és a baloldali pártok egyre folytatódó agonizálásáról beszélünk, mindig érdemes odatenni egy csillagot, egy eldugott, de annál sokkal fontosabb apróbetűs részt a hazai demokrácia devizahitel-szerződésén: a Jobbik és a Fidesz jelöltjére szavazó uszkve tíz-tízezer, valamint a Pad Ferencre voksoló majdnem nyolcezer ember mellett körülbelül negyvenötezren gondolták úgy, hogy helyettük – és közvetve pártjuk helyett – a titokzatos „Közületekegyiksem Károly” lenne az ideális győztes.

Magyarország nem az Egyesült Államok vagy Nyugat-Európa, ahol egy népszavazás akár 85%-os részvételt is kivált: demokráciánk leírhatatlanul satnya és torz hozzájuk képest. Nem érdemes tehát a politikai szereplőknek az ott jellemző szavazatvadászati taktikákat alkalmazni vagy egyáltalán emlegetni nálunk. A 2012-es amerikai elnökválasztásnál a legfontosabb államokban elképesztő összegeket öltek a maréknyi bizonytalan meggyőzésébe, ugyanis helyenként elképesztően szoros volt a verseny – olyannyira, hogy Bill Maher humorista konkrétan arra kérte a még mindig bizonytalan szavazókat, hogy maradjanak otthon, hiszen ha még mindig nem tudtak dönteni, biztosan amúgy is képtelenek lennének megtalálni a szavazőfülkét. Nálunk azonban létezik egy ennél sokkal nagyobb, sokkal könnyebben megszólítható réteg.

Ha valaki változtatni akar a hazai politikai élet alakulásán, az elképesztő mennyiségű bizonytalan-érdektelen szavazót kell megszólítania, nem az elkötelezett támogatókat kell megpróbálnia átrángatni magához: utóbbiban ugyanis sokkal kisebb a potenciál. Ez az, amit a legtöbb politikai párt ma képtelen megérteni. A Fidesz csupán kommunikációs panelekben képes gondolkodni – pedig övék a rendszerváltás óta egyetlen sikeresen lezajlott pártrepozicionálása –, a baloldali pártok megújulás-képtelenségéről pedig valószínűleg még Timbuktuban is regélnek.

Miért (relatíve) sikeres a Jobbik? Mert tudatosan törekszik arra, hogy új rétegeket szólítson meg. Jobb munkát végeznek, mint a többi parlamenti párt? Igen. Jó munkát végeznek általánosan? Nem. Tapolcán is nagyjából 2,4%-kal sikerült csupán növelniük támogatottságukat az elmúlt egy évben.

„Aki érdemi változást szeretne a magyar politikában, annak, nincs mese, be kell piszkolnia a kezét. A hatalmas apolitikus tömeget mobilizálva komoly változásokat lehetne elérni az országban: egy tüntetés pontosan erre képtelen. Nem fog alternatívát nyújtani számukra – éspedig pontosan ezek hiánya fojtogatja oly hosszú ideje már a magyar politikát. A most először utcára vonuló férfiak és nők nem fognak csak úgy az MSZP-re vagy a Jobbikra szavazni, pontosan úgy, ahogy a Békemenetre is csupán a már előzőleg is hithű fideszesek mennek el.” – írtam annak idején az internetadó kapcsán. Szily Lászlónak alapvetően igaza van: „[az] időközi klasszul megmutatta, az emberek nem idióták, és egész egyszerűen nem elég nekik annyi, hogy riogatják őket. Sőt azt is bebizonyította, hogy a magyar választót önmagában a kétfejű mumus sem képes odakényszeríteni a fülkébe.”

Valaki megpróbálkozhatna mondjuk egy kidolgozott politikai programmal és egy felkészült jelölttel. Itt-ott be szokott jönni.

Csend van, jobbról előznek Tovább
A Fidesz megágyaz Vonának?

A Fidesz megágyaz Vonának?

 2009-ig még maga Orbán is élesen ellenezte az orosz befolyásszerzést, és ebben a racionális és az emocionális Fidesz szavazók is egyaránt tapsolva támogatták. Mára azonban  úgy fest, a keleti nyitás szükségességét a gazdaságiak mellett immár ideológiai érvekkel magyarázó Orbán-kormánynak sikerült elérnie, hogy a korábban határozottan oroszellenes jobboldali szavazók egy része véleményt változtasson.  

Kép: nepszava.com

A Fidesz megágyaz Vonának? Tovább
Jobboldali újságírók identitászavara

Jobboldali újságírók identitászavara

Ami kormányellenes, az nem feltétlen baloldali

kivagyte.png

Az állami hirdetések megvonását a beszámolók szerint úgy összegezte Miniszterelnök, hogy a médiumok bizonyos szempontból jól járnak, hiszen

„így nem kell szerepzavarral küzdeniük, a jobboldali sajtó is lehet kormánykritikus.”

Most hagyjuk békén azt a ki nem mondott implikátumot, hogy országunk vezetője elismerte: a közvagyon pazarlásával megvásárolta a „szabad” sajtó hűségét. Nem kell ezzel törődni, hiszen ez teljesen normális egy illiberális™ demokráciában.

A figyelmet arra a sajnálatos tényre érdemes összpontosítani, hogy ezt az üzenetet egyes médiamunkások nem értették meg.

Jobboldali újságírók identitászavara Tovább
Tiszteletet a lelkiismeretnek!

Tiszteletet a lelkiismeretnek!

Nagyon szép látni, hogy léteznek még lelkiismereti megfontolások. A magyar történelemben rengeteg ilyen esettel találkozunk, például Kádár János lelkiismereti okokra hivatkozva mondott le a Nagy Imre kormányban betöltött államminiszteri posztjáról. Igaz, a cinikusok szerint ezt azért tette, hogy utána egy zsírosabb állásba kerüljön, de nem szabad, hogy a rosszindulat vezéreljen bennünket. Lássunk tisztán!

lelkiismeret.jpg

Tiszteletet a lelkiismeretnek! Tovább
A sajtó és az ellenzék is ráharapott a bevándorlás ellenes gumicsontra

A sajtó és az ellenzék is ráharapott a bevándorlás ellenes gumicsontra

Egy politikai formáció erejét abban is lehet mérni, hogy mennyire képes irányítani a közbeszédet. Az utóbbi időben a Fidesz ebben szokatlanul rosszul szerepelt. Az internetadó bejelentése óta azt látni, hogy rendszeresen kicsúszik a párt kezéből a fontosabb ügyek kommunikációjának irányítása. Úgy tűnt a Fidesz csak szerválni tud, de az adogatás megkezdése után már nem képes irányítani a labdamenetet. A párizsi terrortámadás esetén ez megváltozni látszik: most egyértelműen sikerült a kormányzópártnak a számára kedvező mederbe terelni a párbeszédet.
gumicsontotevokutya.jpg

A sajtó és az ellenzék is ráharapott a bevándorlás ellenes gumicsontra Tovább