Közgazdász Online


Színház az egész világ

Színház az egész világ

Michael Jordan utolsó tánca (sorozatkritika)

kosar_1.jpgMindenki ismeri Michael Jordan nevét. Az 1990-es évek ikonikus kosárlabdázója a tizenévesek falától a sportcipők oldalán át a mozivászonig mindenhol megjelent, kulturális öröksége pedig a mai napig kézzelfogható. Karrierjéről The Last Dance címen most sorozat is készült, amely egy új generációnak is segíthet megérteni, miért is vált ekkora ikonná a Chicago Bulls legendája.

Írta: Rada Bálint

A Netflix és az ESPN 2018 májusában jelentette be, hogy közös dokumentumfilm-projektbe kezdenek. A sportrajongók figyelmét már ekkor felkeltette a koncepció: a készítők 500 órányi, korábban soha sem publikált kép-, videó- és hanganyag felhasználásával készültek bemutatni a Chicago Bulls és Michael Jordan utolsó bajnoki címet hozó, 1997-98-as szezonját. A rendezői székbe az ESPN egyik dokumentumfilm-specialistája, Jason Hehir került, aki többek között a szintén népszerű 30 for 30 sorozaton is dolgozott, a producer pedig korábbi munkatársa, az Oscar-díjra is jelölt Michael Tollin lett.

Az eredetileg 2019-re kitűzött premier egy évet késett, ám ezzel kifejezetten jól járt a sorozat. A koronavírus okozta karanténhelyzetnek, illetve a sportligák (így az NBA) leállásának köszönhetően fokozott érdeklődés fogadta a The Last Dance-t, amely magyarul a Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig címet kapta.  Az első két epizód premierjére április 17-én került sor, majd hetente újabb két résszel jelentkezett a Netflix – ez merőben szokatlan volt az általában egész évadokat egyszerre bemutató streaming szolgáltatótól.

kosar_2.jpgAz utolsó tánc letarolta az internetet – a kritikusok és a nézők is az egekig magasztalták –, hibátlannak ugyanakkor mégsem nevezhetjük. A felmerülő kritikák többsége két konkrétumra vonatkozik: a sorozat szokatlan időkezelésére (nem egyenes időrenddel dolgozik, hanem folyamatosan ugrál az idősíkok között), illetve magára a címre. A The Last Dance ugyanis nem arról a bizonyos utolsó bajnoki címről, „az utolsó táncról” szól, sokkal inkább egy hatalmas tisztelgés minden idők egyik legnagyszerűbb sportolója, Michael Jordan előtt.

Fontos kiemelnünk, hogy Jordan komoly szerepet vállalt a sorozat létrehozásában. A készítők összesen 106 interjút készítettek, a hatszoros NBA-győztes pedig hozzáférést kért mindegyikhez, amit meg is kapott: minden elhangzott történetre és véleményre reflektált, és ragaszkodott hozzá, hogy övé legyen az utolsó szó. Ennek megfelelően a kritikák és a negatív kommentárok éppen csak annyira fordulnak elő, hogy halandó emberként ábrázolják, és átélhetőbbé teszik a történetét.

kosar_3.jpgA Bulls-sikersztori többi szereplőjét is a legenda szemüvegén keresztül látjuk – egyeseket ez kifejezetten negatívan érint. A csapattársak közül az alapember, Ron Harper például alig jutott szóhoz, Luc Longley-val interjú sem készült, a Detroit Pistons csapata főgonoszi magasságokba került, az 1996-os döntőben őt hibátlanul levédekező Gary Paytont pedig Jordan egy ponton egyenesen kiröhögi. A legfontosabb láncszemek azért így is elegendő időt töltenek a képernyőn: a kiváló pedagógusnak bizonyuló edző, Phil Jackson, a minden idők egyik legjobb csapattársának tartott Scottie Pippen, vagy a törékeny énjét feltűnési viszketegséggel és őrültségekkel fedező Dennis Rodman egyaránt lehetőséget kaptak arra, hogy bemutassák, milyen szerepet is töltöttek be a legendás dinasztia történetében.

A sorozat talán legnagyobb erőssége az említettek ellenére is az, hogy hitelesen és pontosan mutatja be Michael Jordan karakterét. Jordan mindent alárendel a győzelemnek: a csapattársait ha kell verbális, ha kell fizikai erőszakkal hajtja a jobb teljesítmény felé, és minden apró történésben megtalálja azt a motivációt, ami a helyzetet személyessé teszi számára, ezáltal előhívva elképesztően kompetitív személyiségét, amely képtelen a vereségre. A szerencsejáték-függőségétől a korszak legnagyobb játékosaival vívott küzdelméig mindenben megmutatkozik versenyszelleme, amely minden élsportoló sajátja, de talán senkinél sem jelenik meg ennyire látványosan.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a történet nem csak Jordan pályán mutatott teljesítményére, de a popkultúrában betöltött szerepére is nagy hangsúlyt fektet. Az 1990-es években kinyílt a világ: a vasfüggöny leomlott, az internet ekkor bontogatta szárnyait, és megerősödött az igény olyan globális ikonok iránt, akikért mindenki rajongani tud.

Jordan ilyen körülmények között minden falat átütött. Európában az 1992-es barcelonai olimpia volt a fordulópont: az amerikai Dream Team minden idők legerősebb válogatottja volt, a Larry Bird és Magic Johnson nevével fémjelzett együttesből pedig még így is ki tudott emelkedni. Az NBA meghódította a kontinenst, Jordant pedig a legyőzhetetlenség mítosza lengte körbe: 1991-től minden egyes teljes szezonjában, amit a Bullsban töltött, bajnoki címig vezette csapatát. A Nikeval kötött megállapodásának köszönhetően az Air Jordan brand is az ő hírét terjesztette, sikereiről és botrányairól pedig tömegmédiumok ezrei számoltak be nap mint nap.

kosar_4.jpgIgazi „self-made man” volt, az amerikai álom megtestesítője, aki hihetetlen munkabírásával, küzdeni akarásával és elszántságával jutott a csúcsra. Egyesek a rasszizmus elleni harc végső sikereként értelmezik azt, hogy feketeként vált ekkora ikonná, míg mások felróják neki, hogy sosem foglalt állást politikai és társadalmi kérdésekben – már maga a dilemma is jól példázza, hogy mekkora szerepet töltött be a kor közéletében. Az igazi rajongó felkelt egy Jordan-poszter árnyékában, megreggelizett a Michael Jordan arcképével díszített gabonapehelyből, majd 23-as Chicago Bulls mezben elment a moziba, ahol a Michael Jordanes reklámok után megnézhette Michael Jordan főszereplésével a SpaceJam című filmet. A jelenség túlnőtt a játékoson, és olyan magasságokba emelte, ami jócskán túlmutat a pályán nyújtott teljesítményén.

1998-ban aztán véget ért az utolsó tánc – hat bajnoki cím után behúzták a függönyt. A csapat szétszéledt, a Chicago Bulls pedig 22 év alatt még az NBA döntőjéig sem jutott el újra. Ezalatt felnőtt egy generáció, amely már nem láthatta Michael Jordant élőben játszani. A nosztalgiázók mellett főleg nekik szól ez a sorozat: egy óda egy legendás játékosról, aki nélkül a sportvilág és az egyetemes kultúra sem lenne ugyanaz, mint ahogy ma ismerjük.

Színház az egész világ Tovább
Miért nézzünk régi vígjátékokat?

Miért nézzünk régi vígjátékokat?

pixabay.jpg

A fekete-fehér vígjátékok elavultnak és unalmasnak tűnhetnek, de korántsem azok. Hogy ezt az állítást bebizonyítsuk, összeszedtük néhány pontban, miért érdemes régi vígjátékokat nézni. Ha pedig nem hiszitek, járjatok utána: garantált sírva nevetés a vége!

Írta: Bera Viktor, Sipos Sára

Az HBO Go, Netflix, Hulu és társai korszakában újabbnál újabb filmeket nézünk. A legújabb sorozatról, filmről beszélgetünk az ismerősökkel, vagy olvasunk róluk cikkeket. De mi a helyzet a régi filmekkel? Unalmasnak tűnhet fekete-fehér, kissé recsegő filmeket nézni, pedig az igazság nem is állhat ettől távolabb. Ha még nem vagy biztos benne, hogy ez a te műfajod, adj neki egy esélyt!

Humor

Az elmúlt években a legnézettebb vígjátékok hozzászoktatták az embereket ahhoz, hogy egyszerű poénokon nevessenek. A múlt század első felének vígjátékaiban a poén általában összetett, szorosan épül a karakterre vagy a szituációra, néha akár több jeleneten, perceken keresztül tart. 

Érdekes, hogy amilyen régiek a filmek, a humor annyira friss, ropogós, korántsem elcsépelt.  A mai mainstream vígjátékok humora gyakran ennek a korszaknak a poénjaira épül, de mára ezek a szituációs komédiák és a tanulságok (ha van egyáltalán) erőltetetté váltak. Míg akkoriban a legnézettebb filmek voltak ilyen jó poénokkal tele, ma már inkább a rétegfilmekben találjuk meg ezt a minőségű humort. Ráadásul a fekete humorra is igazán jó példák vannak!

Történet

A humor már az abszurd alapszituációkban megjelent, a fordulatok pedig jól időzítettek, érdekes, viccesek. Azonban erre is igaz, hogy a mozi ekkor terjed, válik népszerűvé, ez Hollywood aranykora. A mai filmek dramaturgiailag gyakran ezekhez nyúlnak vissza, így amit most a moziban kissé fáradt történetnek érzünk, azok a régi filmekben még nagyon jól működő filmnyelvi elemek voltak (lásd például Kabos Gyula filmjeit ugyanebből a korszakból).

Érdemes azonban tudni, hogy a többnyire amerikai filmek az akkori társadalmi különbségekre, problémákra és a korszakra is adott reakciók, melyek most itthon nem feltétlenül relevánsak - bár mindig tartalmaznak időtlen kritikát is.

Fekete-fehér

A színes filmekről fekete-fehérre váltani először furcsa, majd megszokott, végül élvezetes. Úgy kellett filmnyelvileg bemutatni a szereplőket, hogy ne számítson a ruhájuk vagy a hajuk színe. Úgy kellett képileg szépet alkotni, hogy ehhez a rendező nem használhat színeket. Mindez különlegessé teszi a filmeket, hiszen a fény-árnyék játék az egyik legtöbbet használt eszköz, valamint jól hat a képzelőerőre is!

hang.jpg

Nyelv, hang

A régi vígjátékokat eredeti nyelven érdemes nézni, ez leggyakrabban az angol, bár jó pár francia, olasz  vagy német filmet is találunk. A színészek általában színházi színésznek tanultak mielőtt feltűntek volna a filmekben, ezért egyszerűen élvezetes őket hallgatni. Az orgánum, a kiejtés, a hanglejtés, minden játék a hangjukkal hozzátesz a karakterhez, a szituációhoz. Továbbá remekül megállják a helyüket, ha nyelvtanulásról van szó: szépen, érthetően beszélnek, ráadásul különleges kifejezéseket is megismerhetünk. 

Nem szabad elmenni  hang nélkül a néma vígjátékok mellett, hiszen ennek legnagyobb mesterei, Buster Keaton, Charlie Chaplin és Haroly Lloyd máig sírva röhögést indukáló gageket és szituációkat alkottak. Ezek némaságuk okán akár egy unalmas egyetemi előadást is feldobhatnak, bár ez egy különösen vicces film esetén fulladásos rosszullétet is okozhat (tapasztalatból tudjuk).

Stílus

stilus.jpgKalapok, csodálatos estélyik, elegáns kosztümök, szép öltönyök és stílusos kiegészítők? Minden megtalálható a régi filmekben! A mozi előretörésével a színészek népszerűek voltak, igazi ikonok - stílusikonok is. Emiatt a klasszikus, elegáns férfi és női divat jelentős része származik ezekből az évtizedekből. Ahogy Cary Grant öltönyt és kendőt hord, esetleg Katharine Hepburn a haját, azokat ma is mind inspirációnak lehet tekinteni, ha ki szeretnénk öltözni.

Tudtátok, hogy ekkor vált elfogadottá a szürke öltöny?

Felmerülhet a kérdés, hogy melyik filmekkel kezdjétek a sort, a legkülönfélébb vígjáték alfajokból: 

Sherlock Jr. (1924)

Buster Keaton vígjáték-stílusa talán még Chaplin filmjeinél is jobban öregedett, konkrétan ez a filmje a felelős azért, hogy fulladozva kellett kirohannom a C nagyelőadóból egy óra közepén.

Duck Soup (1933)

A Marx testvérek (nem, nem az a Marx) a korai hangosfilmek időszakában hatalmas népszerűségre tettek szert, bár más médiumokban is megjelentek. Az általuk kitalált gageket azóta is próbálják másolni, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Az eredeti viszont zseniális.

Bringing Up Baby (1938)

Nem véletlen tartozik a “screwball comedy” műfajába, ugyanis a történet szerint egy kissé szerencsétlen professzort próbál elcsábítani egy gazdag családból származó, idétlen, álmodozó nő, és annál nagyobb kalamajkába keverednek, minél inkább próbálnak kikerülni belőle. A filmben pedig nagy szerepet játszik még Baby, a leopárd.

The Great Dictator (1940)

Chaplin elsősorban a némafilmek időszakában volt a vígjátékok császára (ki ne látott volna egy-egy jelenetet a Modern Times című klasszikusából), A diktátorban pedig Hitlert idézi meg. A film az egyik legjobb paródia valaha, és a történelmi események fényében pedig különösen érdekes.

Arsenic and Old Lace (1944)

A fekete humor már régóta létezik filmen is, az egyik legviccesebb példa erre ez a film. Van itt egy rakás utalás, kellő mennyiségű gyilkosság és őrült plasztikai sebész is, mi mást akarhat a moziba járó?

One, Two, Three (1961)

Billy Wilder egy rakás klasszikus filmet rendezett a háború után, viszont mi mégis ezt szeretnénk kiemelni, magyar vonatkozása miatt. Molnár Ferenc szövegét korszerűsítve a hidegháború időszakára egy ma is szórakoztató vígjátékot sikerült alkotni, a korábbi gengszterfilmes sztár, Jimmy Cagney főszereplésével. 

Képek forrása: pixabay, imdb

Miért nézzünk régi vígjátékokat? Tovább
5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat

5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat

nevtelen_terv_1_1.png

Az elmúlt hónapokban felerősödtek a tüntetések az Egyesült Államokban az afrikai-amerikai közösségek egyenjogúságáért, az úgynevezett rendszerszintű rasszizmus ellen. A 2013-ban indult Black Lives Matter mozgalom a feketék polgári jogaiért küzd, fő célja, hogy jogszerű rendőri eljárásban részesüljenek a polgárok bőrszíntől függetlenül. A helyenként zavargásokba torkolló tiltakozások azután kezdődtek, hogy 2020. május 25-én George Floyd meghalt, amikor az ellene intézkedő rendőr a torkára térdelt.. Floyd halálhíre, valamint a tragédiáról készült videók bejárták a világot, és több nyugati ország fővárosában tüntetések sorozata vette kezdetét. (borítókép: pexels.com/life-matters)

Írta: Hegedüs Kata

A témát több dokumentumfilm és filmdráma is feldolgozza, és ezek a magyar Netflixen is megtalálhatók. Összegyűjtöttük azt az ötöt, amelyek átfogó képet adnak a feketék elleni bánásmódról, és a rabszolgaság sanyarú kultúrájáról.

13th

Dokumentumfilm

A dokumentumfilm az amerikai alkotmány 13. módosítását veszi nagyító alá, amely 1865-ben eltörölte a rabszolgaságot, ám közel sem vetett véget a rasszizmusnak. A film végigkíséri a feketék elleni bánásmódot Amerikában, a rabszolgatartás betiltásától egészen napjainkig, ezt a folyamatot a 20. század elnökeinek intézkedéseivel szemlélteti. A politikusok évtizedeken keresztül az afrikai-amerikai közösségeket a brutalitással azonosították, ennek egyik következménye, hogy a 2,5 millió bebörtönzött amerikai 40,2 százaléka afroamerikai. Az Oscar-díjra jelölt dokumentumfilmben aktivisták, professzorok, újságírók reflektálnak olyan politikai eseményekre és rendőri túlkapásokra, amelyek nagyban hozzájárultak a Black Lives Matter mozgalom megalakulásához.

Crash

Filmdráma

A több szálon futó történetben központi szerepet játszik a rasszizmus, a szálak film végére érnek össze.  A film azt mutatja be, hogy a 9/11-es események után hogyan erősödött fel a diszkrimináció és a rasszizmus. Sztereotípikus példákkal szemlélteti a rendező a rasszizmus folyamatos jelenlétét, legyen szó mexikói bevándorlókról, afroamerikai bűnözésről vagy perzsa kisboltosról. A dráma társadalomkritikája mellett tele van érzelmekkel és profin alakított emberi játszmákkal, mellyel 2004-ben a legjobb filmért járó Oscar-díjat is megnyerte.

12 év rabszolgaság

Filmdráma

Az igaz történetet feldolgozó film központjában Salamon Northup áll, aki a korban ritkának számító szabad, jómódú afroamerikai zenészként  tartja el családját. A polgárháború előtti amerika életébe repíti vissza a nézőt a rendező, ahol az afroamerikaiak rabszolga sorsa általánosnak számított. Salamon egyik napról a másikra szabad emberből rabszolga lesz, 12 évig tartó sanyarú sorsát fergeteges alakítással kelti életre Chiwetel Ejiofor. 2013 legjobb filmje nem egy könnyed délutáni mozizás, hiszen a rabszolgák szívfacsaró sorsát mutatja be.

Strong Island

Dokumentumfilm

A film rendezője fivére, William Ford halálának tragikus körülményeit mutatja be, aki egy new yorki afroamerikai tanár volt. A 24 éves Ford 1992-ben kapott halálos lövést szívébe egy 19 éves fehér fiútól, majd gyilkosának tárgyalásán, a kizárólag fehérekből álló esküdtszék önvédelemre hivatkozva felmentette a vádlottat. A dokumentumfilm megtekintésével mélyebb értelmezést kapunk a feketékkel szembeni bánásmódról és az amerikai igazságszolgáltatásról, amely nem is feltétlenül igazságos.

Django elszabadul

Western, Filmdráma

Tarantino egyik legsikeresebb filmje az előzőektől eltérő módon mutatja be a rabszolgaság témáját. Django egy felszabadított rabszolga, aki fejvadászként folytatja útját a rabszolgaként tartott feleségéhez. A film a rendező megszokott stílusához híven nem szorítja háttérbe az erőszak ábrázolását, így ezt a westernt sem könnyű megemészteni. Samuel L. Jackson öreg inas karaktere veti fel a morális kérdéseket a rasszizmus, az elnyomás és a rabszolgatartás témakörében.

További filmek ebben a témában: A segítség, Moonlight, A számolás joga, Zöld könyv 

Források: 

5 film a Netflixen, ami segít jobban megérteni a Black Lives Matter mozgalmat Tovább
6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál

fortepan_142687.jpg

1945. május 8-án, ma 75 éve hivatalosan véget ért a II. világháború Európában. Az ezt megelőző pár év keserves szenvedését mi, egy békében felnövő generáció tagjai szinte fel sem tudjuk fogni. Mégis megpróbálhatjuk megismerni és megérteni ezt a korszakot az azóta készült számtalan, ezt feldolgozó művészeti alkotáson keresztül - köztük az egyik természetesen a film. A következőkben néhány II. világháború témájú filmet ajánlunk nektek különböző korszakokból és stílusokból: ígérjük, hogy tragédiában, humorban, izgalmakban, katarzisban és szép pillanatokban sem lesz hiány. Igyekeztünk olyan filmeket választani, amik ritkábban fordulnak elő hasonló listákon.

Írta: Bera Viktor / Képek: Fortepan

fortepan_142682.jpgSötétség és köd (1956): Alain Resnais neve ismerős lehet a gyakorlott filmnézőknek, hiszen gyakran François Truffaut-val a francia újhullám egyik atyjaként hivatkoznak rá. Olyan filmek kapcsolhatók hozzá, mint a Szerelmem, Hiroshima (1959) vagy a Tavaly Marienbadban (1961). Mi azonban egy ezeknél korábbi filmjét, ráadásul egy dokumentumfilmet ajánlunk nektek, ami mindössze 10 évvel a háború borzalmai után a koncentrációs táborok borzalmait próbálja objektív módon bemutatni. 

Tüzek a síkságon (1959): Listánk filmjei közül itthon valószínűleg ezt ismerik a legkevesebben - mivel japán filmről van szó. Nagyon érdekes japán háborús alkotásokat nézni: az európai ember egy egészen más perspektívát ismerhet meg. A filmben egy elkeseredett japán katona napjait követhetjük végig, ahogy egyre rosszabb mentális és fizikai állapotban harcol azért, hogy emberből ne váljon állattá. Kon Ichikawa filmje erős gyomrot kíván, viszont kétségtelen, hogy egy remek klasszikusról van szó, bátran ajánljuk. 

 

A leghosszabb nap (1962): Az ‘50-es, ‘60-as évek Amerikájában rengeteg II. világháború témájú film készült, amik nagyrészt törekedtek a történelmi hűségre, de a történeteket mégis dramatizálva, sokszor Hollywood legnépszerűbb színészeivel adták elő. Az ilyen stílusú filmek közül nekünk messze ez a kedvencünk. Érdemes elolvasni az alapjául szolgáló könyvet is Cornelius Ryan tollából, aki éveken keresztül kutatta a normandiai partraszállás hátterét, sőt rengeteg, a hadműveletben résztvevő veteránnal is készített interjút. 

Az élet szép (1997): A legkönnyebb hangvételű és egyben az egyik legtragikusabb film a listán. Roberto Benigni - aki egyben a rendező is - zsidó származású családapát játszik a világháború idején. A gyűlölet és az antiszemitizmus ellen nem fegyverrel, hanem humorral és jókedvvel próbál harcolni; egyetlen célja, hogy családját biztonságban tudja. Megindító és remek történet, megérdemelten emlegetik a legjobbak közt.

 

fortepan_20342.jpgAz elit alakulat (2001): Stephen E. Ambrose szintén egyike a háború népszerű kutatóinak. Ugyanezen a címen megjelent könyvéből készült ez a 10 részes minisorozat is. Igen, nem egy filmről van szó, hanem sorozatról, de műfaja indokolt: a cselekmény egy egész alakulat történetét igyekszik végigkövetni. Nem dokumentumfilmre kell számítani: ez egy nagy költségvetésű, nagyon hatásos alkotás, többszöri megnézés után is remek, hidegkirázós élmény.

 

Dunkirk (2017): Christopher Nolan eddigi egyetlen háborús filmje a háború egy kevésbé emlegetett eseményét dolgozza fel egészen egyedi módon. Mi is történt Dunkirknél? A hitleri Németország gyors előretörése egészen a francia partokig szorította a szövetségeseket. Rövid időn belül katonák százezreit kellett elszállítani Franciaországból. Nolan filmje ezt a történetet nem a szokásos filmnyelvi eszközökkel, hanem inkább a látvány és az atmoszféra segítségével próbálja elmesélni. Szerintünk remek film lett a végeredmény!
fortepan_134268.jpg

Valóban hiányzik a listáról a három talán legnépszerűbb háborús film, vagyis a Becstelen Brigantyk, a Ryan közlegény megmentése és a Schindler listája. Ezeket is bátran ajánljuk, de rendkívüli népszerűségük miatt nem éreztük, hogy bemutatásra szorulnak, inkább igyekeztünk egy átlagos “must-see” listán lévő filmektől eltérőeket, akár itthon kevésbé ismerteket hozni nektek.

A II. világháború olyan mérhetetlen hatással volt a világra, hogy lelki és szellemi feldolgozása azóta is tart: egyik útja a művészeteken keresztül vezet. Talán ezért is készül a témából végeláthatatlan számű film, közülük temérdek remek alkotás. Keresgéljetek és nézzétek meg őket, így is felidézve, megismerve a II. világháborút!

fortepan_45845.jpg

2020. május 8.

Képek: Fortepan (megjelenési sorrendben: 142687, 142682, 20342, 134268, 45845)

6 film a II. világháborúról, amit még nem láttál Tovább
Hogyan éljünk egy sport nélküli világban?

Hogyan éljünk egy sport nélküli világban?

image.png

A járványhelyzet hatására a világ sportélete szinte egyik pillanatról a másikra teljesen leállt. Hozzám hasonlóan sokan maradtak kedvenc csapataik meccsei és a szombat délutáni közvetítések nélkül.  Ezért egy kis segítséget nyújtva ebben a cikkben arról lesz szó, miként lehet lehet átvészelni ezeket az ínséges időket. Sorozat- és könyvajánlók mellett szó lesz online közvetítésekről és E-sportról is.

Írta: Gajdics Bálint

A koronavírus terjedésének első áldozatai a tömegrendezvények voltak. Először elkezdték betiltani a nagyobb létszámmal működő, beltéri rendezvényeket, majd minden 500 főnél nagyobb esemény törlésre került. Ilyen fokozatosságot észlelhettünk a sport világában is. Február végén még mindenki abban reménykedett, hogy Európát nem fogja érinteni a pandémia. Először az olasz meccsek váltak zártkapussá, majd maradtak el, majd szépen sorban minden európai ország elrendelte a teljes tiltást minden sporteseményre. Amerikában a kosarasok az elsők között fertőződtek meg, így egyértelművé vált, hogy az NBA is leáll, a baseball idény pedig el sem kezdődött.

Egy furcsa, szokatlan szobafogságra lett ítélve mindenki, és ha már esetleg túl is vagyunk a nehezén, még egy ideig biztosan nem láthatjuk szeretett csapatunkat vagy sportolóinkat játszani. Ugyanis a sport sokkal több, mint hogy elülünk a tv elé és nézzük:  sokaknak ez a szenvedélyük, az életfilozófiájuk, a munkájuk. A sportesemények egyfajta kiszabadulást jelentettek mindannyiunknak a szürke hétköznapokból, a monotonitásból, kortól és nemtől függetlenül. Ezt a végtelennek tűnő ürességet szeretném most tartalommal feltölteni. Saját tapasztalataim alapján és az internet nyújtotta segítséggel összeszedtem, mit érdemes nézni, csinálni, olvasni annak érdekében, hogy együtt át tudjuk vészelni ezeket a sport nélküli hónapokat.

Sorozatok

Sunderland Till I Die (Netflix):

Ebben a dokumentarista sorozatban egy angol iparváros, Sunderland futballkultúráját ismerhetjük meg. A csapat elmúlt évekbeli pénzügyi válsága és az ezzel járó változások eredményét  első kézből, tabuk nélkül követhetjük végig. A sorozat a klub problémáiról, a tulajdonosváltásról, a csapat mélyrepüléséről szól és természetesen mindezek elszenvedőiről, a szurkolókról. Egy olyan városról van szó, ahol igazán mindenki a hétvégéket várja, ahol a vasárnapi misén a focicsapat sikerességéért is imádkoznak, ahol  a munkások rétege a munka elől többnyire  a futballba menekül, és ahol a klub és a szurkolók közötti kapcsolat a lehető legmagasabb fokon teljesedik ki. Ahogyan a sorozatban megfogalmazzák: „Olyan területen élünk, ahol nincsenek túl jól fizető állások. Nem az Egyesült Királyság leggazdagabb része. Egyáltalán nem az. Ez itt észak-kelet. Ahol a futball maga az élet."

The Last Dance (Netflix, ESPN):

Előre leszögezem, egyáltalán nem értek a kosárlabdához, de a Michael Jordan és a Chicago Bulls aranykorszakának utolsó éveit bemutató dokumentumsorozat azonnal beszippantott. A részekben a csaknem 25 év után előkerült archív felvételeket láthatjuk abból a korszakból, amikor a kosárlabdát az USA-ban Michael Jordan nevével azonosították. Végigkísérhetjük a 90-es években 6 bajnoki címet nyert Bulls tündöklését. A nosztalgiafaktorhoz hozzájárulva néhány főszereplő, köztük maga Jordan vagy Scottie Pippen és Dennis Rodman a jelenkorból kommentálják az akkori eseményeket. Velük együtt próbálunk rájönni arra, mit tudott akkor az a csapat, aminek példáját sokan próbálták követni, de senkinek sem sikerült. A legnagyobb ellenfél, Larry Bird szavaival élve: “I would never have called him (Jordan) the greatest player I’d ever seen if I didn’t mean it. It’s just God disguised as Michael Jordan.”

Könyv

Sir Alex Ferguson: Vezetés

image_1.pngAlex Ferguson a Manchester United vezetőedzője, aki 27 évet töltött a csapatnál, és ezalatt 38 trófeát nyert a csapattal. Senki se gondolta volna, hogy két év után ki akarják rúgni, pedig ez is majdnem megtörtént. Ebben a könyvben a Manchesternél töltött éveit eleveníti fel, korábban sosem hallott történeteket elevenít fel. Mesél arról, hogyan lett David Beckhamből és Cristiano Ronaldoból az ő kezei alatt sztár, mindezt úgy, hogy közben észre sem veszed, hogy folyamatosan kisebb-nagyobb tanácsokkal lát el, hogyan is kell vezetni egy olyan sokrétű szervezetet, mint egy futballcsapat. Ferguson a saját példáin keresztül vezeti végig például, hogyan lehet a játékos egyszerre beosztott és  tanácsadó, vagy hogy miért nem érdemes szürke mezben focizni.

Sport home officeból: Közvetítések, programok

De természetesen nem csak sorozatokkal vagy könyvekkel lehet újraélni azokat a dicső időket, amikor még szeretett sportközvetítéseink mentek a tv-ben. Az M4 Sporton például a Forma1 virtuális versenyét kísérhetjük végig Formula-E néven,  játékkonzolokon keresztül élhetjük át újra a száguldó cirkuszt. A szokásos kommentátorok és a grafikai élmény is hozzájárulnak ahhoz, hogy egy futamot ténylegesen élőben követhessünk végig. 

Fociban is élvezhetjük a videójátékos változatot. Az angol bajnokság egy-egy játékosa FIFA 20-ban méri össze tudását hétről hétre, ami a Youtube-on követhető. Az amerikai foci kedvelői pedig az NFL Gamepass oldalán regisztrálva ingyenes hozzáférést kapnak a liga videótárjához, ahol nem csak a tavalyi összes meccset, hanem a kísérőműsorokat, régi idők Super Bowljait is vissza tudjuk nézni. A teniszvilágban máshogy próbálják enyhíteni a bezártság okozta magányt. Marija Sharapova Twitteren osztotta meg telefonszámát, amit bárki felhívhat, ha társaságra vágyna és beszélgetni szeretne az ötszörös Grand Slam győztes orosz teniszezőnővel.

 

Hogyan éljünk egy sport nélküli világban? Tovább
Élősködők - Spoilermentes kritika és programajánló

Élősködők - Spoilermentes kritika és programajánló

parasite_birthday.jpg

Hogyan lehet kritikát írni egy olyan filmről, amelynek éppen a rétegek lefejtésében rejlik a lényege, ahol a cselekmény “extra” tartalmára jócskán várni kell? Ebben az írásban ezt kíséreljük meg az Élősködők kapcsán, és egy kis ízelítőt adunk a mű látványvilágában rejlő különlegességekből is, hiszen a napokban a Corvinuson is megnézhetitek! (borítókép: La Voz)

Írta: Lázár Fruzsina

Mostanra talán már senkinek nem kell külön elmondani, hogy az Élősködőket a 2020-es Oscar gálán négy díjjal is jutalmazták. Bon Joon-ho filmje volt az első nem angol nyelvű film a gála történelmében, amelynek odaítélték a legjobb filmért járó díjat - ez pedig akár a laikus szemlélő számára is megérdemeltnek tűnhet.

parasite_gettyimages.jpgA film egy szegény és egy gazdag család életét állítja szembe: ahogy a történet kibontakozik, két szinte teljesen elkülönülő világ egymásba csavarodását kísérhetjük végig. A kontraszt nem csak a cselekmény, hanem a kameramozgások, a látószögek megválasztásának szintjén is megjelenik; a filmben használt vizuális és strukturális elemek érzékenyen összesített kompozíciójában megmutatkoznak és kibontakoznak a társadalmi rendszer egyenlőtlenségei. (kép: IMDb)

Bong Joon-ho mesteri montázsaiban észrevehetjük, hogy egy-egy jelenet során nem vágással vált a két beállítás között; jellemző a kép vízszintes, gyakran szinte áramlást idéző mozgatása. Ez a dinamikusság a történetmesélés fontos eszköze: elsősorban vezeti a szemet, emellett olykor újabb elemeket hoz be a képbe, újrakeretezi a jelenetet, finoman magánál tartja az irányítást. Azzal, ahogy felhívja a figyelmet a precízen elrendezett részletekre, egyszerre nyújtja a nézőnek az önálló felfedezés és az elengedett sodródás élményét.

Példák az ilyen típusú kompozícióra:

parasite_1.png

parasite_2.png

parasite_3.png

(forrás: Thomas Flight YouTube)

A négytagú Kim család egy szuterénben él, lakásuk egyetlen ablaka a járda magasságában helyezkedik el, a napfény elvétve talál csak be a sötét helyiségbe, és ahhoz, hogy kijussanak az utcára, fel kell mászniuk néhány lépcsőfokon. Zsúfolt kis szoba, korlátozott mozgástér: szűk képkivágások mutatják, milyen nélkülöző és bezárt életet él ez a család.

A Park család háza ellenben csupa fény és tér. Tágas lépcsőház, kertre néző hatalmas üvegablak, finom színek, ragyogó felületek. A tekintetünk szabadon felfedezheti a terepet, sehol nem akad bele málló vakolatú falakba, kupacban álló kacatokba. A Kim család “félig föld alatti” állapotának érzékletes ellentételezéseként az ő házuk egy domb tetején áll, de még a kaputól is lépcsők sora vezet fel a bejárati ajtóig.

A történet egyszerű: Kim Giu, a Kim szülők egyetemista korban lévő fia egy szerencsés fordulat nyomán angoltanári állást kap a Park családnál. Látva a fényűzést, fondorlatos tervet kezd szövögetni - és a Kim család kitúrva a régi, megbízható alkalmazottakat, szépen lassan beférkőzik a Park család életébe. Kockázatos lépéseik szórakoztató sora következik, amíg a cselekmény el nem jut a csúcspontjáig, amit akár telítettségi pontnak is hívhatnánk. Érezzük, hogy ennek még itt nincs vége… És valóban nincs.

bongjoonho.jpg“Ugyan zsánerfilmeket készítek, mégsem követem az ilyen típusú filmkészítésben használatos nyelvet. Megtöröm a zsáner szabályait: így próbálok üzeneteket közvetíteni a társadalomról.”

- Bong Joon-ho a saját rendezői elveiről (IMDb)

 

 

A zsánerfilm a populáris kultúra műfaja, a közönségfilmek kategóriájába tartozik. Célja a szórakoztatás, profitszerzés.

Egy spoilermentes kritika az Élősködőkről olyan, mint a jéghegy csúcsát szemlélni: éppen csak kóstolót ad arról, milyen komplex élményt nyújthat a film. Meg kell nézni ahhoz, hogy megélhessük, milyen zsigeri reakciókat ébreszt: őszinte nevetést, a rettegés szorítását, méltatlankodást, együttérzést. Igazán mély, ösztönös reflexeket mozgósító alkotás került ki a dél-koreai stáb kezei közül, amely olyan észrevétlenül, olyan kiváló arányérzékkel adagolja nekünk a feszültséget és az enyhülést, hogy a végén, míg futnak le a  fehérbetűs nevek a fekete képernyőn, mi csak ülünk, és zsibbadtan várjuk az ébredést.

A filmet március 3-án 19 órától a Corvinus Művészeti Akadémia szervezésében (újra) megnézhetitek a NapKöziben!

87521941_3104663182890606_378241208364826624_n.jpg

Facebook-esemény: https://www.facebook.com/events/2552263901662126/

források: https://www.youtube.com/watch?v=ZF6O93noHRc

https://www.imdb.com/name/nm0094435/bio?ref_=nm_dyk_qt_sm#quotes

https://oscar.go.com/news/2020/oscar-best-picture-winner-2020-is-parasite

 

Élősködők - Spoilermentes kritika és programajánló Tovább
Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló

Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló

img9.jpg

Kislánykoruk óta együtt játszottak, sírtak, várva várták édesapjuk levelét a hadseregből, szivarozást utánozva bújtak meg a padláson, egybeforrtak könnyekben és gyöngyöző kacajokban. Egy ízléses és bájos film négy fiatal hölgyről, akik bár nagyon különbözőek, együtt küzdenek a beteljesült életért a felnőtté válás és a nővé érés kihívásai között. Egy örökérvényű 19. századi történet elevenedik meg előttünk a modern filmkészítés aranyporával behintve, amint a vásznon felnyitják a Kisasszonyok (Little Women) első kiadásának vörös bőrkötéses borítóját. 

Írta: Taxner Tünde

Abba a korba, az 1860-as évekbe repít minket a film, amiről azt hisszük, hogy csak plasztikus képekben, hosszú ruhák fodrain keresztül tudjuk megközelíteni. Egészen addig, amíg meg nem elevenedik előttünk a konflisokkal, árusokkal, cilinderekkel rohanó New York és egy fiatal hölgy elszánt mosolya. Jo March (Saoirse Ronan) Massachusetts egyik kicsi, erdők és tavak között meghúzódó falvából került fel a nagyvárosba, és írásai sikeres publikálása miatt boldogan szárnyal a nyüzsgő utcán. Jo álma írónőként önállóan helytállni, a családját ellátni és véletlenül sem férjhez menni.  

newyork.jpg

Konflis: Egylovas könnyű bérkocsi, egyetlen kétszemélyes utasüléssel, amelyet harmonika-szerűen leereszthető ernyővel szereltek fel. A 19. században konflisok járták a nagyvárosok utcáit. A konflis akkoriban gyors közlekedési eszköznek számított. (Forrás: WikiSzótár)

 

A képen a New York-i Broadway látható 1880 körül. 

 

Louisa May Alcott amerikai írónő regénye Greta Gerwig rendezésében korhűen elevenedik meg a néző szeme előtt, amelynek az elmúlt hetekben volt a magyarországi premierje, és Oscar-díjra is esélyes lehet. „Édesapa kisasszonyai” négyen vannak, Jo mellett az álmodozó Meg (Emma Watson), a legkisebb, csöndes és rendkívül muzikális Beth (Eliza Scanlen) és a szenvedélyes, festőnőnek készülő Amy (Florence Pugh). Szerető családi közegben nőnek fel, édesanyjuk, Marmee türelmes gondoskodásának és a szülők őszintén nagylelkű keresztény értékrendjének védőhálójában, viszonylag szerény anyagi körülményeik azonban mindegyik lány jövőképét formálják. 

lw.jpg

A konzervatív angol arisztokrácia életét bemutató modern filmek és sorozatok, például a Downton Abbey világához hasonlóan, a March család életében is jelentős szerepet játszik az idős nagynéni, akit Meryl Streep finoman bújtatott öniróniával, hitelesen alakít. Ő suttogja a lányok fülébe: az élet egyetlen célja az lehet, hogy gazdag férjet találjanak maguknak. Meget csábítják a bálok, a drága ruhakelmék, de szerelemből házasodik, míg Amy Párizsba utazik, hogy festészetet és férjkeresést tanuljon. Jo, akinek karaktere a képzeletünkben összemosódhat a regényíró, Alcott alakjával, a saját lábán szeretne megállni és az írásból megélni. A 21. század harcos forgatagában talán vele tudunk a legjobban azonosulni, ő az a lázadó, keményfejű nő, akinek a gondolatai nem csak a házasság körül forognak, hanem érvényesülni szeretne. 

lw3.jpg

Meryl Streep mint Aunt March

A küzdelem a szerelem és a vagyon hatalma, befolyása ellen és az útkeresés fiatal nőként a 19. században más társadalmi és jogi körülmények között, de bizonyos szempontból ugyanúgy valósultak meg, mint ma. A divatos párkapcsolat elnevezés helyett a komoly elköteleződésnek a házasság adott keretet, de a romantikus szerelem eszménye már elevenen uralta a fiatalok fantáziáját, gondoljunk csak arra, hogy nagyjából 100 évvel a Werther sikere után járunk. Női karrierépítésről még senki nem beszélt, de a csírái már kikeltek az olyan tehetséges, kitartó és megzabolázhatatlan szellemű nőknek köszönhetően, mint Jane Austin, Majthényi Flóra költőnő, Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő vagy a Kisasszonyok fiktív, életrajzi ihletésű karakterei. 

A film a jellemeket helyezi a középpontba és csodálatos szereplőválogatást vonultat fel, ezért érzékenyen mutatja be, hogy ezek a másfél évszázaddal korábban élő nők ugyanolyan álmokat szőttek, ugyanúgy akadályokba ütköztek és ugyanúgy szenvedtek az érzelmek irracionális hálójában, mint ahogy mi tesszük. Viszont a Kisasszonyok fontos iránymutatással szolgálhatnak nekünk. Ők négyen mindenáron segítették egymást, virrasztottak a másik ágyánál amikor beteg volt, felismerték, amint a testvérük szerelmes lett, és színdarabokat adtak elő közösen a nappaliban. Az erős családi háttér és a gondos nevelés adta meg nekik a tartást, ami lehetővé tette, hogy a nőként helyesen döntsenek a sorsuk felől. Vagyis ne hagyják, hogy a körülmények határozzák meg, merre indulnak a felnőtté válás útján, hanem bízzanak magukban és egymásban, és mindig hallgassanak a szívükre, megérzéseikre.

lw2.jpg

Taxner Tünde
2020. február 7.
Képek forrása: Sony Pictures, IMDb, Flashbak

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

 

Ma is ilyen nővé érni? – Kisasszonyok filmajánló Tovább
Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője?

kep3.png

Federico Fellini közel száz évvel ezelőtt látta meg a napvilágot a közép-olaszországi Rimini városában. A híres rendező és forgatókönyvíró mára már kultikussá vált filmjeivel 25 különböző díjat és rengeteg Oscart nyert. A világ az elmúlt hetekben megtelt az olasz mesterről való megemlékezésekkel, ezért mi is körbe jártuk, miért is volt fontos ő, amihez fontos támpontot adott az Olasz Kulturális Intézet Fellini-estje is. (Kicsit) szubjektív tapasztalatok a valaha élt legnagyobb rendezőről és művészetéről.

Írta: Bálits Mihály

 

A kereskedő szülőktől származó rendező az olasz fasizmus alatt nőtt fel és sok pályatársához, például David Lynchhez hasonlóan a képzőművészet nyomán kezdett el érdeklődni a filmek iránt. Fiatalon bábokat készített, agyagozott, képregényekért rajongott és a cirkusz, valamint a színjátszás mellett a mozi is érdekelte. A római jogi egyetemre való beiratkozása miatt sikerült elkerülnie a katonai szolgálatot, bár az előadásokra nem járt be. Újságíróként, grafikusként keresett pénzt, majd rádiójátékoknál segédkezett íróként, ahol már profi színészekkel dolgozhatott együtt. A háború után forgatókönyvíróként és beugró rendezőként foglalkoztatta Roberto Rossellini rendező, aki felfedezte Fellini képzelőerejét, írói tehetségét és vizuális érzékét. Pár Rossellinivel eltöltött dolgos év után 1951-ben megalkotta első saját filmjét, a Fehér Sejket.

A fasizmus és a háború alatt felnőtté váló ifjú író-rendező pont Rossellinivel együtt született bele a világégés utáni egyik filmművészeti trendbe, a (neo)realizmusba, ami áthatotta legtöbb alkotását. De ami még fontosabb, hogy a maestrot ezzel együtt mindig is érdekelte, hogy mi van a felszín alatt – ezért filmjeiben a realizmus váltakozik a szürrealizmussal.

kep2.pngA kis, tengerparti olasz falu, a fasizmus tombolása, illetve a háború olyan gyermekkori tapasztalatokat jelentettek számára, melyekből táplálkozhatott mindkét irányzat: ettől olyan sokszínű Fellini szinte minden alkotása. Ebből eredően tudta ilyen jelentős mértékben rajta hagyni bélyegét a filmművészeten. Ahogyan a szexualitást ábrázolja, az időt lefesti és amilyen humorral mindeközben operál, mind-mind jellemzői egy nagyon mély lírai lenyomatnak, ami sokszor profán viccekkel és általában lenyűgöző képi világgal keveredik.

Olyan erős volt a hatása a filmművészetre, hogy szinte észre sem vesszük, hány híres rendező munkáját befolyásolta. Paolo Sorrentino, Scorsese vagy a Coen testvérek filmjeit nézve viszont felfedezhető, hogy Fellini ott van a Nagy Szépségtől kezdve a Casinon át a Nagy Lebowskiig. Aki nem hiszi, nézze meg valamelyiket, és utána kapcsolja be csupán 20 percre a Rómát vagy a 8 és felet. Egyik alkotót filmjei mélysége, másikat az időhöz való viszonyulása, harmadikat utánozhatatlan humora kapta meg. Ebből kifolyólag az olasz rendező kicsit olyan, mintha minden filmes apukája lett volna. Ha valaki belenéz az elmúlt pár év Oscar-nyertes filmjeibe (például a Moonlight-ba vagy Shape of Water-be), még bennük is rá lehet bukkanni Fellini nyomaira.

 

Határtalan képzelőerő

Fellini jelentőségének tulajdonítható, hogy az Olasz Kulturális Intézet az évfordulóra külön estét szervezett az Uránia Nemzeti Filmszínházban, ahol beszélt a szervezet és az Uránia vezetője is. A beszédek után pedig levetítették azt a filmet, amely talán a legjobban sűríti össze Fellini művészetét: az Amarcordot.

A filmet eredetileg 1973-ban mutatták be. Mint Fellini összes filmje, ez is Olaszországban forgott, viszont akármennyire is zseniális tájakat lehet látni benne, a kész anyag nagyjából 95 százalékát stúdióban vették fel. Az a jelenet például, ahol a város népe a fasiszta vezért várja, a filmstúdió bejáratánál forgatták. A cselekménynek nincs sok eleme, sőt nem is biztos, hogy van cselekmény: a film a rendező szülővárosának egy évét mutatja be. Túljátszott, túldramatizált, vicces, groteszk karakterekkel, tragikus halálesettel, egy kisvárosban megtalálható minden embertípussal. 

amarcord.png

De mindezekkel együtt az Amarcord végtelenül szürreális: ahogyan a fasisztákat éltetik, vagy ahogy a molett fiú az esküvőjét hőn áhított szerelmével elképzeli, mind-mind jól ábrázolják a kis sztorikból összetevődő film felszín alatti abszurditását, mélységét és báját. Keretes szerkezetről van szó, és a lényeg csak a lazán összekapcsolódó, anekdotikus történetfüzérekben lelhető fel. Meg persze a gyönyörű, festői olasz tájban: az ezekbe beleszőtt groteszk képek azok, amelyek az egész film lélekemelő mivoltát adják. Mint például az a jelenet, amikor a főszereplő család egyik megbolondult tagja felmászik a tanyán egy fára, és az Istennek sem akar onnan lejönni, miközben kővel dobálja az érte siető család tagjait, és azt kiabálja, hogy „nőt akarok”.

Talán ezekért a jelenetekért választotta az Olasz Intézet az Amarcordot a megemlékezés alkalmára. Fellini a film megjelenési évében simán vitte az Oscart ezzel a filmmel, amely annyira jól egyesíti a szürreális és a neorealisztikus stílusjegyeket, hogy időtlen lesz tőle. Mindezek az elemek persze megtalálhatóak Fellini más filmjeiben is, mint például a már említett 8 és félben vagy a legtöbbre tartott Rómában. Pont erről a filmről beszélt korunk egyik leghíresebb olasz rendezője, a már említett Sorrentino, talán a legjobban megfogalmazva a száz éve született mester lényegét: szerinte a titok Fellini határtalan képzelőerejében rejlik.    

 

A film Shakespeare-je vagy Mozartja

Sorrentinohoz hasonló véleményen vannak a magyar filmesek is. A HVG nemrég megszólaltatott pár magasan jegyzett magyar rendezőt, hogy mondják el róla véleményüket. Az Oscar-díjas Deák Kristóf azt állítja, Fellinitől tanulta azt, hogy társadalmi témájú történetet mesélni csak úgy érdemes, ha szépségbe, fantáziába, emelkedettségbe csomagolja az ember, míg a Moszkva tér rendezője, Török Ferenc a művész szabadságát emeli ki:

Szabadon alkotott, sokat improvizált, nem követte a forgatókönyvet, nagyon is mert és szeretett szabálytalan lenni, ez volt az egyik titka. Hasonló erejű művész, mint a festészetben Pablo Picasso.”

Reisz Gábor, aki a VAN mellett a tavaly kijövő Rossz Verseket is jegyzi, azt írta róla: „Rengeteg filmnyelvvel kísérletezett, őrületesen szabadon fogalmazott, játszi könnyedséggel váltogatta a szürrealizmust a hús-vér realizmussal”. Gigor Attila pedig azt mondta: „Nem tudom megmondani, hogy Fellini lehet-e a film Shakespeare-je vagy Mozartja”. Hozzátette azt is, ami feltételezhetően nagyon jól összefoglalja a világ filmeseinek véleményét:

„Én kevés művészt tudnék mondani, akiről azt gondolom, hogy az életműve nélkül szegényebb lenne az emberi kultúra, vagy legalábbis nagyon más lenne. Nagyon keveset. Fellini ilyen.”

 

Bálits Mihály

2020. január 31.

Kiemelt kép: Fellini és Donald Sutherland mint Casanova / COLLECTION CHRISTOPHEL/© PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI/PRODUZIONI EUROPEE ASSOCIATI

Képek forrása: IMDb - Amarcord

Miért Fellini a világ legnagyobb filmrendezője? Tovább
Szerelem a tűz árnyékában - Portré a lángoló fiatal lányról

Szerelem a tűz árnyékában - Portré a lángoló fiatal lányról

portre_lang_fiatal_lanyrol.jpg

A Portré a lángoló fiatal lányról a 2019-es év egyik filmművészeti különlegessége volt. Az IMDb-n több, mint 11 ezer néző szavazata alapján 8,3 pontra értékelt alkotás rövid leírásában ez áll: a 18. század végén, Bretagne egyik félreeső szigetén egy festőnő azt a feladatot kapja, hogy készítse el egy fiatal nő esküvői portréját. A film író-rendezője, Céline Sciamma ezt mondta róla:

Úgy érzem, a filmekben többnyire túlzottan konvencionális dolgokat jelenítünk meg - akár egy vígjáték vagy dráma esetében is -, például két ember találkozik egy liftben és azonnal halálosan egymásba szeretnek. Az én elképzelésem inkább ez volt - közelről és mélyen megfigyelni, milyen szerelembe esni, szerelmesnek lenni.”

Vigyázat, írásunk spoilereket tartalmaz!

portre6.gif

Héloïse élete meg van pecsételve. Egy milánói úrhoz készül férjhez menni, akiről semmit sem tud: egyetlen eszköze van a nem kívánt házasság késleltetésére, hogy nem engedi magát lefesteni. Egyik nap egy sötét szemű hölgy, Marianne érkezik hozzá. Héloïse nem tud erről, de a nő érkezésének célja, hogy titokban egy festményt készítsen róla: minden nap együtt mennek ki a tengerpartra, ahol Marianne megfigyeli Héloïse minden gesztusát, hogy később a vendégszoba magányában megfesthesse.

Héloïse lénye lassan feltárul előtte: visszafojtott lélegzetek, repdeső tekintet, a jéghideg tengerben való fürdés vágya, ízek, hangok, elrejtett mosolyok, a zene szeretete. Megszereti Héloïse-t, Héloïse is őt. Amikor ez az érzés a felszínre bukkan, keserves idő kezdődik, mert nagyon boldogok együtt, de a legnagyobb boldogságot a legnehezebb elengedni. Az elengedés pedig elkerülhetetlen. Ezért ez egy villanás története: két nő, akiket az élet egymás mellé sodort, felfedezi önmagában a mérhetetlen gyengédséget a másik iránt, és kezeik között megszelídül a zabolátlan szabadság.

portre5.gif

Egyedi hangulatot kölcsönöz a filmnek, hogy a természetes zajokon kívül semmilyen háttérzenei eszközzel nem él: ez ráirányítja a figyelmünket a párbeszédekben kimondott szavakra, az apró zajt keltő, finom mozdulatokra. A fényes-szellős, ódon ház, a film földszínekkel, mélyzölddel, tengerkékkel megtöltött palettája, a tűz egyszerre erőt és otthonosságot sugárzó motívuma mind a bensőségesség megteremtésének eszközei. 

Romantikus filmről beszélünk. A romantika itt azonban kicsit más színezetet kap: nem titok, hogy mi a történet vége, mert a keserű valóság a legsűrűbben szőtt álmokba is betüremkedik. 1702-ben még máglyára küldték a homoszexuális beállítottságú embereket. Végül Franciaország lett az első keresztény ország Európában, ahol alig 90 évvel később eltörölték a szodómiát büntető jogszabályokat, mindez a két nő számára azonban csak újabb réteggel tetézi, hogy a valóságban milyen szomorúan lehetetlenek az érzéseik. Ezt a tiszta és mindent elsöpörni vágyó kapcsolatot társadalmi és személyes szinten is elítéli környezetük, soha nem bontakozhat ki teljesen.

Héloïse-t és Marianne-t ennek ellenére olyan női karaktereknek látjuk, akik az őket gátló keretekben megtalálják a kiteljesedés módját. Nem “olvadnak össze”, nem adják fel önmagukat egymásért, szabadok és önzők az érzéseik megélésében, és egymást mégis önzetlenül lökik újabb és újabb magaslatokba. Ugyan mindkét nő életét jelentősen meghatározza egy-egy férfi létezése, az ő jelenlétük közvetlenül nem érzékelhető a történetben. 

Marianne, mivel a nőket nemigen ismerik el a festőszakmában, gyakran apja neve alatt alkot, Héloïse jövője pedig egy ismeretlentől függ, aki látatlanban úgy döntött, el akarja venni (a 18. században a feleségek jogilag teljes mértékben a férj alá tartoztak, aki bárhogy határozhatott a hollétük, életvitelük, egész sorsuk felől). A kicsiny bretagne-i szigeten azonban egyikük sincs ott, és ezért a valóság súlya rövid időre hátrahagyható - de ez az idő szűkös, és így mintha a meghitt együttlétben egészen sűrű szubsztanciává koncentrálódna az érzés.

A film témaválasztása talán a művészeti alkotások terén jelenlévő diverzitás és a fokozottan elfogadó közeg miatt nem számít merésznek, azonban Céline Sciammának elismeréssel adózhatunk a kontúrok érzékeny megrajzolásáért: a történet könnyed módon egyensúlyoz a lelki társ iránti vágy megélése és a finom erotika között, miközben alig két óra alatt borzongatóan valóságos ember-ember viszonyt épít fel. Ebben a viszonyban a szeretet mellett a barátság, a tisztelet és a mulandóság is helyet kap. A zárókép pedig visszaidézi, miről ismeretes az igazi szerelem érzése:

ne bánd meg, emlékezz”.

És mi mindig emlékezünk.

portre1.gif

portre2.gif

portre3.gif

fotók: IMDb

gifek: Tumblr

 

Lázár Fruzsina

2020. január 17.

Szerelem a tűz árnyékában - Portré a lángoló fiatal lányról Tovább
Dreamcracker

Dreamcracker

A Budapesti Corvinus Egyetem harmadéves, kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóinak rövidfilmje. Kitalálták és készítették Kércz Dorottya, Szép Zsóka és Taxner Tünde 2019. decemberében.

Ezzel a kedves kisfilmmel kívánunk békés és meghitt karácsonyi ünnepeket!

A Corvinus Közgazdász Online szerkesztősége

Dreamcracker Tovább
3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak

3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak

mando.png

Néhány maratonra is érdemes sorozatot gyűjtöttünk össze nektek a 2019-es évből, amit akár egy vagy két nap alatt végig lehet nézni. A karácsonyi szünet legális alibit biztosít a semmittevésnek, így nem jelenthet majd kifogást a későbbiekben, hogy az állandó sorozatnézést miatt nem sikerült tanulni.

A karácsony rengeteg embernek a pihenést, a családdal való közös együttlétet, a hatalmas evéseket jelenti. Kis szünetet és energiát ad az egyetem fáradságos őszi féléve után, hogy felkészülhessünk a januári vizsgaidőszakra. Az évben ez az az időszak, amikor kicsit jobban elengedheti magát az ember és bepótolhat olyan sorozatokat, amikkel év közben nem tudta felvenni a fonalat. 

witcher.jpg

Castle Rock:

Kijelenthetjük, hogy az elmúlt években a különféle Stephen King adaptációk reneszánszukat élik. Ez talán annak köszönhető, hogy Hollywood kifogyott a jó horrorfilmes alapanyagokból és már a huszonharmadik Fűrész vagy Démonok között folytatás nem okoz akkora sikert, mint első alkalommal. King viszont a könyveiben az első pillanattól fogva meg tudta fogni az erre hajlandó olvasót. Szimplán szavak egymás utáni ismétlésével teremtette meg a borzongás különféle fajtáit, legyen szó gyerekeket felfaló gyilkos bohócról vagy a halálból visszatérő kiskedvencekről. 

A Hulu streaming szolgáltató jóvoltából kapunk egy teljes King alkotta világot, amit a készítők és a producer, nevezetesen J. J. Abrams a saját képükre formálhatnak. A Castle Rock sorozat nem adaptáció vagy feldolgozás, hanem King világának egyfajta újragondolása. Híres vagy hírhedt karakterek, helyszínek, mozzanatok és a könyvekből jól ismert borzongás jellemzi az eddig megjelent két évadot. Feltűnik benne a Remény rabjaiból jól ismert börtön, Cujo, a vérszomjas kutya és Annie Wilkes, a Tortúra könyvben megjelent „legnagyobb rajongó”. A történet maga viszont teljesen eredeti, valami újat akar elmesélni a King könyvek által kitaposott ösvényen, amit sikeresen hoz. Minőségi, igényes, és a két, egyenként tíz részes évadával ideális lehet egy karácsonyi maratonra.

(fotó: IMDb)

Godfather of Harlem:

mv5bzdm0ztnloditoty1ms00odzjlwi1zmetztdmn2yxytfkytu0xkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1_sy1000_sx666_al.jpgAmikor ősszel olvastam, hogy jön egy olyan sorozat, aminek a címében szerepel a Godfather, számomra nem volt kérdés, hogy valahogy be fogom ütemezni a szorgalmi időszakban. A Keresztapa hatalmas, már-már elvetemült rajongójaként minden maffiavilágot érintő sorozatot nyálcsorgatva várok, legyen szó Al Capone felemelkedéséről (Boardwalk Empire) vagy Pablo Escobar véres és lenyűgöző életéről (Narcos). Ahogy a címből is kiderül, ebben a sorozatban az 1960-as évek New Yorkjába, azon belül Harlem negyedbe kapunk betekintést és egy hű korképet arról, hogyan virágzott az alvilág egész Amerikában. A sorozat főszereplője Bumby Johnson, aki néhány éves alcatrazi száműzetés után visszatér a valaha általa uralt Harlembe, ahol újra rendet kell rakni. 

Természetesen itt is minden adott, ami egy igazi maffiatörténethez kell: drogkereskedelem, bandaháborúk, összetűzések a helyi szervekkel, árulások és új szövetségek. A Godfather of Harlem erre rádob még egy lapáttal azzal, hogy közelebbről megismerhetjük a afrikai-amerikaiak 60-as évekbeli társadalmi megítélését és konfliktusait például az olasz vagy ír maffiával is. A sorozat főszereplői ezen felül pedig valós történelmi szereplők voltak, akik a pisztoly két végén álltak. Emellett a 10 részes első évadból megismerhetjük Mohamed Ali kiváló bokszoló pályafutásának kezdeti nehézségeit és J.F. Kennedy halálának megítélését a különböző ellentétes érdekeltségű közösségekben is. 

(poszter: IMDb)

The Mandalorian:

mv5bmwi0otjlytitnzmwzi00yzrilwjhmjitmwrlmdnhzjnimzjkxkeyxkfqcgdeqxvymtkxnjuynq_v1_sy1000_cr0_0_675_1000_al.jpgAz elmúlt hetekben leuralta a mainstream internetet Baby Yoda és a belőle alkotott rengeteg kiváló mém. Ehhez képest már kevesebb szó esik az eredetéről, vagyis a Disney+ első önálló sorozatáról, a The Mandalorianről. Ez az első élőszereplős Star Wars sorozat és ennek a rangnak megfelelően a legtöbbet letöltött sorozat lett az őszi időszakban a weben. Nyilván a legnagyobb rajongók minőségtől és minden mástól függetlenül is ugyanúgy imádják az összes Star Wars kontentet, legyen az rajzfilmsorozat, konzolos játék vagy a napokban megjelenő, az új trilógiát lezáró Skywalker kora (melyről mi is írtunk korábban).  

Viszont a The Mandalorian bátran ajánlható bárkinek, akit egy kicsit is érdekel az űreposz valamelyik darabja. Nem kell előzetes háttértudás, a sorozat teljesen élvezhető anélkül is. Legjobban úgy lehet leírni magát a sorozatot, mint egy űrwestern. A főszereplő, akit csak Mandóként ismerünk, egy komor, de halálos fejvadász, aki felbérelve, jó pénzért vagy egy új páncélzat reményében elvégzi a piszkos munkát. Természetesen Baby Yoda mellett is feltűnhetnek ismerős arcok, nincs hiány droidokból, vicces lényekből vagy a háttérben rejtőző birodalmiakból sem. Ez az összesen nyolc részes évad egy teljes történetet akar elmesélni, ezért érdemes egyben megnézni, a 30-40 perces epizódok pedig egyáltalán nem megerőltetők.

(borítókép és poszter: IMDb)

 

The Witcher:

witcher.pngAzért ez a sorozat kapja a plusz egy besorolást, mert még én sem láttam, viszont egészen biztosan meg fogom nézni. A December 20-án Netflixre kerülő The Witcher (magyarosítva a Vaják) egy ízig vérig fantasy sorozat fekete mágiával, boszorkányokkal, trónviszállyal és árulással. Az eredetileg lengyel írótól származó, keleti-európai középkort és a szláv-lengyel mitológiai világot megjelenítő könyvek az évek során megjelentek képregényes és videójátékos formában is, de most először kapnak nagyszabású televíziós feldolgozást. 

A főhős, ríviai Geralt hivatásszerűen veszedelmes szörnyek kiiktatásával foglalkozik. Az ő kalandjait követhetjük végig a sorozatban is. Maga a sorozat magyar szempontból is érdekes, hiszen a legnagyobb részét hazánkban forgatták. Az élesebb szemnek feltűnhet majd az epizódok nézése közben az egri vár, a komáromi erődrendszer vagy éppen a Vajdahunyad vára. A Henry Cavill főszereplésével 4 nappal karácsony előtt érkező sorozat is kiváló délutáni program lehet bejglievés után… vagy közben. 

(poszter: IMDb)


Gajdics Bálint

2019. december 22.

3+1 sorozat a karácsonyi szünetre egyetemistáknak Tovább
Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői

Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői

 marija-zaric-ro9swizgqeg-unsplash.jpg

Az idestova negyvenkét éve alakuló, három filmtrilógiába csomagolt Skywalker-saga most a végéhez ért. A történet főszála mellett a rajongók számos mellékszál alakulását is végigkövethették, megismerhették a háttérben húzódó okokat, egy-egy szereplő előéletét, fényt deríthettek a homályosabb részletekre is. A Csillagok háborúja-filmek megannyi megható, idegőrlő, katartikus pillanatot adtak nekünk, emberi és ebből fakadó hibáikat megszenvedő karakterekkel azonosulhattunk, szurkolhattunk, hogy a jó végül felülkerekedjen a rosszon. Női szemmel azonban ritkán nézünk végig a történeten, bár a legújabb rész megjelenése előtt aktuális lehet ez a szemszög.

 

Én is, mint sokan, gyerekként ismerkedtem meg a Jedikkel: tizennégy éves voltam mikor az összes filmet végignéztem, és minden egyes pillanatért rajongtam. Mikor A Skywalker kora magyar premierjének alkalmából készülni kezdtem arra, hogy összeállítsak egy anyagot, és beleástam magam a galaktikus történelembe, a Pinterest retro behind the scenes képtárába, a filmkritikákba és a karakterek hátterét és szerepét firtató cikkekbe, kibontakozott előttem egy olyan szempont, amire az elmúlt nyolc évben - amióta ismerem a Csillagok háborúját - egyszer sem gondoltam.

Mi van a saga női karaktereivel? Egyik filmben sincs hiány erős, gyenge vagy éppen jelentős karakterfejlődést lebonyolító férfi karakterből. A történet központi hősei és antihősei fiúk, férfiak. Az egyik örök személyes kedvencem Darth Vader, a lélekben még mindig frusztrált kamaszként viselkedő, titokzatos Sith nagyúr, de nem feledkezhetünk meg Han Solo és Chewbacca kalandor párosáról vagy Luke-ról, aki a filmek során lassan igazi Jedivé érik… Sorolhatnám tovább, hány szereplő érzéseivel, félelmeivel, valóságával azonosultam, mikor először láttam a filmeket, de a többségük férfi volt. Ezzel természetesen nincsen semmi baj, miért ne képzelhetnénk magunkat annak a helyébe, akinek csak akarjuk? Mégis felvetül a kérdés: milyen szerepet kapnak a női karakterek abban, hogyan alakul a jövője annak a messzi, messzi galaxisnak?

 

Leia Organa

Leia Organát, a Lázadók elszánt vezetőjét az első filmben az alig 19 éves Carrie Fisher alakította. A hercegnő az első film egyik legfontosabb szereplője, a galaktikus lázadás központi figurája, aki hamar fogságba esik, de hősiesen ellenáll a Birodalmiak kínvallatásának, ezzel védve a Lázadók bázisának titkos helyszínét. Miután Luke és Han segítségével kiszabadul a cellájából, többé nincs szüksége megmentőkre, átveszi az irányítást a helyzet felett.

Egy Leia szerepkörét tisztázni vágyó írás kiemeli a hercegnő aktív hozzájárulását a galaxis felszabadításához. A cikk írója szerint Leia akár a galaktikus feminizmus vezetője is lehetne, mivel szerepe sosem másodlagos férfi karaktertársaihoz képest, akikkel egymást kiegészítve működnek együtt, és kölcsönösen sietnek egymás segítségére.

A hercegnő ruhatáráról is szó esik: Leia praktikus öltözékei nem asszisztálnak a sztereotipikus női karakter elsődlegesen betöltendő funkciójához, a szépséghez. Az apró bikini és a lánc, amelybe rabszolgaként Jabba akarata ellenére belekényszeríti, végül furfangossága miatt szintén a menekülés eszközévé válik. Leia egyszer sem elégszik meg a megmentőre váró kisasszony szerepével, bátor viselkedése, keményen meghozott döntései miatt méltán ő a Lázadók vezetője. Mégis, annak ellenére, hogy Luke-hoz hasonlóan rendelkezik az Erővel, belőle nem lesz Jedi. A galaxis megmentésének ügyében végső soron Luke-on van a világ szeme.



Padmé Amidala

Padmé, a Naboo bolygó fiatal királynője, az éles nyelvű politikus, a demokrácia pártolója, aki beleszeret Anakinba, az ifjú és ígéretes Jedibe. Leiával ellentétben ő egyszer sem kerül akarata ellenére tárgyiasított, kiszolgáltatott helyzetbe, királynőként érzelmileg és fizikailag is képes megvédeni magát.

Fontos politikai személyiségként Padmé fő tevékenysége arra irányul, hogy minden konfliktushelyzetre megtalálja a békés megoldást. Igazi vezető-típus: makacs, eltökélt, szenvedélyes, emellett tapasztalt tárgyaló. Szolgálói, akik egyben testőrei is, szívből szeretik és elkötelezetten védik őt, akár életüket is adnák érte. Erről a különleges kapcsolatról, valamint Padmé politikai tevékenységéről született egy regény is Queen’s Shadow címmel, amely a karakter életéhez kíván egy újabb, mélyebb dimenziót hozzáadni.

Padmé életében azonban van egy végzetes fordulat: a szerelem. A Sith-ek bosszújának korai produkciós szakaszában volt arról szó, hogy a galaktikus felkelést maga Padmé fogja elindítani, amikor ráébred, hogy Anakin szörnyeteggé lett. Ezt a változatot végül elvetették: Padmé világra hozza Leiát és Luke-ot, aztán sérülései vagy elviselhetetlen lelki fájdalma miatt - vitatott, hogy pontosan mely okból - meghal. Anakin agresszivitása és elmulaszthatatlan frusztrációja - amely célját tekintve nem válogat - tragédiába fullad, és ez a tragédia Padmét erős királynőből passzív áldozattá redukálja.

 

Rey

Egyszerű ruhák, egyszerű lány: “egy senki, aki nem tudja, hogy ő valaki” (forrás). A 2015-ös Ébredő erőben megjelenő Rey, az első női Jedi, akivel végre minden kislány úgy azonosulhat, mint előtte senkivel. Munkája veszélyes és átfogó technológiai tudást igényel: ez alátámasztja az általa képviselt karakter hős-jellegét is. Ő Leiával és Padmével ellentétben nem királyi sorba született, indíttatásait követve mégis megtalálja küldetését, használni kezdi a benne lakozó Erőt. Rey történetében a női szereplőkkel szemben gyakran alkalmazott tárgyiasítás és a passzív áldozat-szerep is hiányzik. Sokak szerint ő az első olyan női főszereplő a Csillagok háborúja-filmekben, akit nem szorít valamilyen módon háttérbe egy vele azonos szinten lévő férfi karakter.

 

Ők hárman a Star Wars-galaxis fiatal, mindenre elszánt, érző női. Olyan történeteket kaptak, amelyeket sokan bíráltak, melyekben nem csak filmkarakterekként, de a női nem képviselőiként is néha hátrányba kerültek - ez azonban mégsem vett el az erejükből. Reyt az Ébredő erő egyik kigondolója, Kathleen Kennedy “az új generáció Luke Skywalkerének” nevezte. Ez a fiatal lány a következő részben is mindannyiunk figyelmét ráirányíthatja arra, milyen nélkülözhetetlenek a Csillagok háborújában a nők, akik ugyanolyan kitartással hajszolják a galaktikus szabadságot, mint férfitársaik.

 

Lázár Fruzsina

 

Photo by Marija Zaric on Unsplash

Ki menti meg a galaxist? - A Star Wars-saga hősnői Tovább
„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

fomo_werk2_komroczkidia_34_of_38.JPG

A FOMO – Megosztod és uralkodsz című új magyar film végén vágni lehet a csendet a moziteremben – nehezen találjuk a szavakat, és ez így van jól. Az alkotás tűpontos képet ad a mai Z generációs fiatalokról, a social media veszélyeiről, miközben olyan társadalmi tabutémát feszeget, mint a szexuális erőszak és az ezzel járó felelősségvállalás.  (címlapfotó: Komróczki Dia)

Ismerjétek meg Hartung Attila első - provokatív és megosztó - nagyjátékfilmjének 20 éves női főszereplőjét, László Pannát, aki sokkal, de sokkal több, mint „a László Zsolt lánya”.

 

Színész családból származol. Édesapád színész, a bátyád jelenleg a Színművészetin tanul. A gimnázium alatt végig jártál színészettel foglalkozó szakkörökbe, például a Radnóti Ifjúsági Műhelybe, vagy a Katona Klubba. Mondható, hogy tudatosan készültél a színészi pályára?

72201305_1269345169911243_3272321808862281728_o.JPG(fotó: Kukta Dóra)           

Akkor tudatosult bennem, hogy színésznő szeretnék lenni, amikor gimibe kerültem, mert ott volt lehetőségem a gyakorlásra a Thália stúdióban. Gimi alatt végig úgy voltam vele, hogy színésznő leszek, nem is foglalkoztam igazából mással – kényelmes volt, hogy el van döntve, mi leszek. Eljutottam a felvételiig, ami nem sikerült, idén felvételiztem másodszor, most a másodrostáig jutottam. Közben elkezdtem a Corvinust, ami kinyitott egy új világot: rájöttem, hogy nem csak ezzel lehet foglalkozni.

Mi az, ami érdekel, miben tudnád még elképzelni magad?

Megismertem nagyon sok embert, főleg zenész közegben, mert a legjobb barátnőm Komróczki Dia zenekarokat szokott fotózni - most is például egy Carson Coma klipet forgatunk éppen. Rájöttem arra, hogy nem a színpadi szereplés az, ami engem kielégít, hanem bármilyen szereplés. Érdekel az újságírás, a műsorvezetés, a film. Innentől kezdve elkezdtem úgy szemlélni az egészet, hogy lehetek bármi, és ez tök jó.

Bár a Színművészeti (egyelőre) nem sikerült, gyorsan kárpótolt érte az élet: főszerepet kaptál a FOMO-ban. Hogyan zajlott a kiválasztás?

Nagyon hosszú folyamat volt, körülbelül másfél év. Egy casting felhívást láttam Facebookon, amire jelentkeztem, és három havonta visszahívtak egy-egy fordulóra. Öt vagy hat fordulón voltam – az nagyon sok! Mentem, hogy vajon mit tudok még mutatni… volt minden: kötött szöveg, improvizáció egyedül, improvizáció mással. Utólag, nagyjából fél éve mondta Attila, hogy „Ja, egyébként Te már a második castingon ki voltál választva, csak még srácot néztünk hozzád.”

A filmben csak amatőr színészek szerepelnek. Ez kritériumfeltétel volt?

Nagyon sok embert megnéztek: idősebbeket, fiatalabbakat, színműsöket, nem színműsöket. Az a baj, hogy a Színművészetin a színpadra tanítják az embert – és ezt nem lehet felróni nekik. Ami a színpadon elég, az a filmben rengeteg. Innentől kezdve egyértelmű volt Attiláéknak, hogy amatőröket szeretnének.

Maga a forgatás tavaly nyáron zajlott. Mesélsz egy kicsit a felkészülési folyamatról?

Volt pszichológusi konzultáció arról, hogy egy ilyen traumát miként lehet feldolgozni, hitelesen megmutatni: átbeszéltük, hogyan viselkedne egy elkövető és hogyan egy áldozat. Június végén kezdtünk el forgatni, de januártól már próbáltunk. Operatőri gyakorlat is volt, kaptunk egy alapkurzust, mivel sokszor mi videóztunk a jelenetek során. Drámajátékokat csináltunk a szereplőkkel, hogy összeszokjunk, vagy egyszerűen csak elmentünk együtt sörözni. Szerencsére nem kellett erőlködni, hogy jóban legyünk, hamar kialakult egy erős szimpátia köztünk. Szeretem őket, és ez oda-vissza igaz, a mai napig nagyon fontos részét képzik az életemnek.

Volt részed valaha online vagy offline zaklatásban? Honnan tudtál ihletet meríteni Lilla karakterének megformálásához?

Nem történt velem ilyen hála Istennek, legalábbis nem emlékszem rá. De olyat láttam, hogy mást a környezete, a társai kifiguráznak, ilyesmi szerintem mindenkinek az életében volt, ezt elég nehéz kikerülni. Szerencsésen alakult, hogy én 18 éves voltam, amikor forgattunk, Lilla, akit játszom 17, tehát korban elég közel állunk egymáshoz: hasonló problémáink voltak, hasonló dolgokkal küzdöttünk. Az is érdekes párhuzam, hogy Lilla kivételezett helyzetben van az apukája miatt – a filmben ő a töri tanár –, amit én is érzek az életemben. Mindig megvolt ez a jelző, hogy „a László Zsolt lánya”.

Ez inkább áldás vagy átok szerinted?

Hát… helyzetfüggő, de egy kicsit az átok felé billen a mérleg. Nagy célom, hogy kilépjek apukám árnyékából, attól függetlenül, hogy hihetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon nagy színésznek tartom. Viszont örülnék, ha a cikkekben már nem úgy beszélnének rólam, hogy „a László Zsolt lánya”. Mondjuk nagyon vicces, pont tegnap gugliztam rá magamra: volt már olyan a kapcsolódó keresések közt, hogy László Panna apja. Úgy voltam vele, hogy oké, történik!

Szerinted miben más egy iskolai zaklatás ma, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt volt?

Annyi a különbség, hogy ha zaklattak valakit az osztályteremben, utána hazament onnan - nyilván a saját szívében cipelte tovább a dolgokat -, és lezártnak tekinthette egy darabig. Most viszont hazamegy és kommentben is folytatódik a zaklatás, nem lehet elbújni előle. Van ez az általános igazság, hogy ha egyszer valami felkerül az internetre, az onnan nem kerül le többé – ez nagyon félelmetes. A mai felgyorsult világgal – hatalmas közhely, de igaz – hihetetlenül nehéz tartani a tempót.

Ha pedig nem tartjuk, máris elérkeztünk a FOMO-hoz. A saját életedben hogyan éled meg ezt a jelenséget?

Nagyon sokszor átélem, bár szerencsére, amióta kijött a film, egyre kevésbé. Ez egy terápiás folyamat volt nekem. Nyáron azt éreztem, ha péntek este nem megyek be a városba, életem bulijáról maradok le. Persze kiderült, hogy nem történt semmi, ugyanazokat a köröket futottuk le a társaságommal, mint bármikor. De felmész az internetre, és azt látod, hogy mindenki más tök jól érzi magát valahol máshol – úgy gondolod, Jézusom, inkább ott kéne lennem. Azt próbálom erősíteni magamban, hogy muszáj a pillanatokat intenzíven megélni.

Vannak különböző módszerek, mozgalmak, amik pont erre a tudatos jelenlétre hívják fel a figyelmet.

Igen, sokan kérdezték tőlem, hogyan védekezem a FOMO ellen, csinálok-e olyat, hogy telefonmentes nap. Dehogy csinálok! Ha egy napra lezárnám a telefonomat, az egy dolog, hogy az Instás hülyeségekről lemaradnék, de vannak e-mailek, üzenetek, amik fontosak. A mai világban nem teheti meg az ember azt, hogy nem megy fel az internetre és kimarad ebből az egészből.

A premier óta miben változott meg az online világod? 

Mielőtt kijött a film, leültünk a producerrel, Iványi Petrával kettesben beszélgetni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy ezentúl muszáj egy kicsit jobban felelősséget vállalnom az internetes jelenlétemért. Először támadásnak vettem - (nevet) - de rájöttem, hogy igaza van. Egyébként csak kedves üzeneteket kaptam, illetve nagyon sokan bekövettek Instán. Szerepeltünk népszerű YouTube csatornákon és miután kiment az adott videó, volt, hogy egy óra alatt lett 400 új követőm. Na, az félelmetes volt.

Nem egyszerű vállalkozás a mai fiatalok életét hitelesen filmre vinni. Szereplőként mennyire szólhattatok bele a forgatókönyvbe?

Kötelező volt beleszólnunk. Megkaptuk a forgatókönyvet, elolvastuk, aztán Attila elvette tőlünk és azt mondta, hogy jó, akkor ezt most írjátok át. Adtak egy keretet, egy gerincet az egésznek, de felkértek minket, hogy alakítsuk át. Sok olyan jelenet volt, ahol tudtuk, honnan hova kell eljutni, viszont onnantól kezdve azt csináltunk, amit akartunk. Volt egy nagyon vicces mondata Attilának a forgatás előtt: „Amint azt látom rajtatok, hogy játszotok, leállítom.” 

Megbíztak bennünk, ezért lett ennyire valós az egész. Ezek a mi mondataink, tényleg így beszélünk. Csomóan mondták, hogy sokat káromkodunk benne: hát, van egy rossz hírem, így beszélnek a mai fiatalok. Nem csak rendezőként, operatőrként is nagyon dolog bátor az, hogy gyakorlatilag kiadod a kezedből a kamerát, és azt mondod: oké, a film fele legyen iPhonenal felvéve.

Volt kedvenc jeleneted?

A szabadsághidasat eléggé élveztem. két nap forgatás volt, felmásztunk a híd tetejére – ki voltunk biztosítva. Azt éreztük Yorgosszal (Yorgos Goletsas – a film férfi főszereplője), hogy ilyen többet nem fog velünk történni. Nagyon izgalmas volt az egész, este 6-kor feltettek, és éjjel 3-kor leszedtek: Attila közben lent állt és walkie talkien instruált minket. Szerettem azokat a napokat is, amikor éjszaka bementünk a városba.

Eddig alig készült olyan magyar film, ami rólunk, Z generációsokról szól. Hogyan érzékeled, mit gondol róla a magyar közönség, milyen a fogadtatása?

Megijednek. A szülői generáció most szembesül először azzal - pont erről szól a film -, hogy milyenek a kamasz gyerekeik. A közönségtalálkozókon állandóan azt kérdezgetik tőlünk, hogy: „De ez tényleg ilyen? Ilyen tényleg van?” Igen, van, és kell vele foglalkozni. Nagyon sokan tagadó fázisban vannak. Azt mondják ilyen nem létezik, ez egy áldozathibáztató film – csak azért, mert az elkövető szempontjából látjuk a cselekményt. Egyáltalán nem az, ha egy kicsit mögé nézünk. Egyébként vegyes visszajelzéseket kapunk, szerencsére főleg pozitívokat, de számítani lehetett arra, hogy ez egy megosztó film lesz. Bíztam benne – és ez a nézettségi adatok alapján beigazolódni látszik – hogy a klasszikus szájhagyomány útján terjedés viszi majd előre a filmet.

Tele van a film kihívásokkal, „challengekkel”: csináld meg, úgysem mered. Valóban jellemző a generációnkra, hogy a szenzációra hajtunk?

Szerintem a mi generációnk nagyon fél a semmittevéstől és az unalomtól. A YouTube videókon is látszik: ha egy youtuber csinál egy botrányt, akkor vérszemet kap, hogy fú, ezt ennyien megnézték. Ahhoz, hogy a következő nézőszám is produkálja ezt, még nagyobb hülyeséget kell csinálni. Ez az életre is lefordítható. Feszegetjük a határainkat: oké, ezt még meg tudom csinálni, de akkor lépjünk eggyel tovább, majd még eggyel… aztán már nem csak saját magunkban tudunk ártani, hanem a környezetünkben is. Ekkor nagyon sokan már nem tudnak leállni – ez az egész olyan, mint egy drog.

Ebben azért szerepet játszik a kapott szülői minta is.

Nagyon fontos motívum a filmben, hogy miután megtörténik az erőszak, a fiataloknak az első reakciója az, hogy ne beszéljünk erről, nem történt semmi. A néző erre azt mondja: „Úristen ezek a fiatalok mindent a szőnyeg alá akarnak söpörni?”. Majd a következő jelenetben bemegyünk a tanáriba, ahol egy igazgatónőtől kapjuk meg azt, hogy ne legyen bírósági ügy, ne teregessük ki a sajtónak, ne tudódjon ki. Amikor néztem a filmet, az fogalmazódott meg bennem, hogy igen, ilyenek vagyunk, de volt kiktől tanulnunk. Ezek a dolgok átadódnak.

A film kulcsmondata nem a szülők, hanem az egyik fiatal szereplő szájából hangzik el: „Attól még, hogy egy lány belemegy a játékaidba, az nem azt jelenti, hogy meg is baszhatod, te fasz.”

Szerintem ennél erősebb mondat nem létezik! Sokan mondták azt korunkbeli fiatalok, hogy „De hát Lilla mondta, hogy lefeküdne a Gergővel”, aki innentől kezdve feljogosítva érezheti magát. Nem. Lilla öntudatlan állapotban volt: ha nem tud igent mondani, nemet sem tud. Remélem, hogy ezt sikerült elültetni a fejükben. 

A fim keveset bíz a néző fantáziájára: nem csak a párbeszédekben, a képi világban sincs finomkodás. Elég kemény jelenetekben kellett helytállnod - milyen érzés volt ezeket felvenni?

Az erőszakjelenetet az egyik legtöbbször próbáltuk el, az eleje nagyon nehéz volt mindkettőnknek Yorgosszal. Az volt a célunk végig, hogy mire kamera elé kerülünk – és szerencsére ez így is történt –, az egész egy koreográfia legyen. Ott van Yorgosz kezében az iPhone, Attila mögöttünk, és ennyi.  Mindketten tudtuk, hogy ez a jelenet egy fontos közös cél. Akármilyen furcsa, azt kell mondanom, hogy ez a forgatás életem legjobb élménye volt, nagyon boldogan tekintek vissza rá.

Utólag sem érezted durvának?

Elkezdték vágni a filmet, és a vágó - Duszka Péter Gábor - jött oda hozzánk, hogy „Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” én pedig csak néztem rá, hogy „Dehogy lesz durva!”.  Aztán amikor anyukámmal megnéztem egy elővetítésen, és egyszer csak rájöttem, hogy hát igen, azért ez egy kicsit durvább, mint hittem. Ő csak annyit mondott a végén, hogy „Panna, ez most nekem nagyon nehéz volt”, majd beült egy taxiba és hazament. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a cél szentesíti az eszközt: nagyon fontos erről beszélni. Örülök, hogy egy olyan filmbe kerültem, ami fontos társadalmi problémákkal foglalkozik, egy nemes feladatnak érzem az egészet.

Édesapád hogyan reagált, kaptál tőle kritikát?

Apukám a díszbemutatóra jött el. Én később mentem ki a teremből: miután meglátott, se puszi, se semmi, megfogta a karomat, és átrángatott az egész Aréna mozin. Azt hittem nagyon le fog szidni, hogy ilyet nem csinálunk, ez undorító, és százezrek fogják megnézni. Az életem lepörgött magam előtt… aztán beálltunk egy sarokba, és szorosan átölelt - nagyon meg volt hatódva.  Úgy éreztem, hogy ez életem pillanata. Szakmailag elismeri azt, amit gondolok, nagyon ad a véleményemre, de az ilyen apa-lánya pillanatok ritkák.

A film végén nem kapunk konkrét választ, sokféleképpen értelmezhetjük a befejezést. Mi áll a döntés mögött?

Mindenki az amerikai Marvel filmeken szocializálódott, amiknek happy end a vége, a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig megüdvözül. Ez a film a valóságot ábrázolja. Főleg azért lett nyitott a vége, mert egy ilyen trauma nem ér véget sem elkövető, sem az áldozat szempontjából. Cipelik magukkal akár életük végéig, nem lehet azt mondani, hogy akkor itt ez eddig tartott.

  

Kércz Dorci

(vendégszerző)

 

 

 

 

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével Tovább
„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

Külföldön ugyan évről évre tarolnak a hazai gyártású produkciók, itthon viszont szinte senki sem kíváncsi rájuk a hollywoodi blockbusterek árnyékában. Mi lehet ennek az oka? Hol tart most, illetve merre kellene tartania a magyar filmiparnak? Van-e jövője egy kezdő színésznek a magyar filmvásznakon ilyen körülmények között? Papp Endrével, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész hallgatójával beszélgettem, aki idén kezdte meg szakmai gyakorlatát a budapesti Katona József Színházban.

 

12207682_970136089698745_280377424_n.jpg

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film” Tovább
Napfény járja át a szívünk újra

Napfény járja át a szívünk újra

Biztosan sokunk szája húzódik mosolyra, ha eszünkbe jut a lángos illatú fonyódi strand képe, a horgászok lepte mólók, vagy az ezer éves strandkorlátkék óriás csúszda. A Balaton minden nyáron „a Balaton”, ami nekünk nem csak tulajdonnév, hanem fogalom is: bormámor és életigazság áztatta hajnalok, házibulik fülledt másnapja, gumipapucs és napolaj szag, és minden csoda, amit kilenc hónap „téli” álom után ott folytatunk, ahol abbahagytuk.

balaton.jpg

Napfény járja át a szívünk újra Tovább
Utazás öt filmes koponya körül

Utazás öt filmes koponya körül

Az Interkulturális Műhely csapata tavasszal sem tétlenkedik. A karácsonykor útjára indított magazinjuk nagy sikerére való tekintettel úgy döntöttek, hogy ebben a félévben havonta készülnek majd új számmal. A kultúraközöttiség jegyében márciusra filmekből szemezgettek és kedvenc rendezőik portréit készítették el.

interkulti2cimlap.jpg

Utazás öt filmes koponya körül Tovább
Mi van veled, Oscar?

Mi van veled, Oscar?

Ma hajnalban a Filmakadémia díjazta 2015 legjobb filmjeit. Vagy mégsem? Gyakran hangoztatom, hogy az Oscar-díj már régóta nem azt a funkciót tölti be, amire egyébként hivatott. A rongyrázás, a vörös szőnyeg és mérhetetlen mennyiségű pátosz, valamint az elképesztő médiafigyelem, ami ekkor Hollywoodra irányul, ha másra nem, arra biztos jó, hogy megdobja a díjazott filmek presztízsét. Még akkor is, ha ezt nem feltétlenül érdemelték ki. Nem akarok belemenni a 87. gála minden részletébe. Se Neil Patrick Harris, mint ceremóniamester, sem mások performanszai nem kötöttek le. Nem úgy az idei díjazottak!
oscars.jpg

Mi van veled, Oscar? Tovább
Van valami furcsa...

Van valami furcsa...

Az utóbbi évek talán legsikeresebb magyar filmje tarol. Nem csak a filmfesztiválokon, szakmabeli zsűri előtt, hanem a mi ízlésünk szerint is.

A VAN megérinti a magyar ember szívét, és végre képessé teszi arra, amire mostanában egyre nagyobb szükségünk van: segít önmagunkon nevetni. A film sikerét nem csak a széles körben hangzó pozitív kritika bizonyítja, hanem a kiadások bőséges megtérülése is.

 

Van valami furcsa... Tovább
Egy rejtett csoda Budapest szívében

Egy rejtett csoda Budapest szívében

Kevesen tudják, hogy micsoda lehetőségeket rejt az Uránia Nemzeti Filmszínház, pedig érdemes lenne odafigyelni rá. Ennek az intézménynek igazán lenyűgöző múltja van, amit kevesen tudnak.

Az első épülete valamikor 1890 közepén épült (hogy pontosan mikor, azt nem tudni), a mai Rákóczi úton. Az épület eredetileg egy orfeumnak (mai kifejezéssel mulatónak) épült, és úgy is üzemelt. Csak 1899-ben nyílt meg az akkori mulatóban az Uránia Tudományos Színház. Ekkor szerelték fel filmvetítésre alkalmas vetítőberendezésekkel is, innentől nevezhetjük klasszikus filmszínháznak az Urániát.

http://kapcsoldbe.hu/wp-content/uploads/2012/06/urania_05.jpg

Egy rejtett csoda Budapest szívében Tovább
Conan Doyle 155

Conan Doyle 155

Sir Arthur Conan Doyle, a krimi koronázatlan királya

A bűnügyi regények és Sherlock Holmes megteremtője, akit a mai napig minden idők legzseniálisabb fiktív detektívjeként tartunk számon, Sir Arthur Conan Doyle 155 éve született.

A híres író 1859. május 22-én látta meg a napvilágot a skóciai Edinburgh városában, egy ír katolikus családban. Conan Doyle édesanyja Mary már fia kiskorában táplálta gyermeke képzelőerejét a sok mesével és történettel, amik segítségével anya és fia elmenekülhettek a valóságtól, az apa alkoholizmusától és a nehéz anyagi körülményektől.

http://37.media.tumblr.com/tumblr_m6sdwxsAnb1qkgkowo1_500.jpg

Conan Doyle 155 Tovább
American Hustle: Hajcihő a semmiért

American Hustle: Hajcihő a semmiért

Az Amerikai botrány (American Hustle- a fordítás kérdését inkább mellőzzük) egy a ’70-es évek végén lezajlott, nagyszabásúnak nem nevezhető FBI akció történetét dolgozza fel, félig-meddig a valósából táplálkozva. De ahogy a cselekmény, úgy maga a film is egy szemfényvesztés története. A 7 Golden Globe és 10 Oscar jelölés ellenben nem az. A trailer alapján nem hozott minket különösebben lázba a film, ha csak nem tekintjük Bradlley Cooper bongyor reneszánsz angyalka frizuráját, vagy Christian Bale újabb súly ingadozását, ez alkalommal a pozitív irányba. Azonban a számtalan jelölés felkeltette érdeklődésünket, vajon mi állhat a hátterében. Sajnos bármennyire is igyekeztek a színészek elkápráztatni minket, nem dőltünk be a varázslatnak.

Amerikai_botrany_2.jpg

American Hustle: Hajcihő a semmiért Tovább
Szobrot Leonak! Avagy a Titanicos szépfiú metamorfózisa

Szobrot Leonak! Avagy a Titanicos szépfiú metamorfózisa

A Wall Street farkasa már a megjelenése előtt szóbeszéd tárgya volt. Mikor elterjedt a híre, hogy Scorsese és kedvence, Leonardo DiCaprio ismét együtt dolgozik, érezni lehetett, hogy van valami a levegőben. Hatalmas bukás, vagy óriási siker. Aztán kijött AZ a trailer.  AZ, aminél legalább harmincöt alkalommal le kellett nyomni az újrajátszás gombot, csak azért a pillanatért, hogy láthassuk, amint DiCaprio ARRA a zenére a jachtáról szórja a pénzt. És akkor, csak úgy, mint a filmben mi is csak azt sikítottuk: MÉG MÉG MÉG! A trailerek persze csalókák. Egyetlen céljuk, hogy minél több nézőt csábítsanak a plüss mozi székekbe, vagyis, hogy minél nagyobb szám szerepeljen a dollár jel előtt a bevételi listákon, hiszen a producerek szemében ez egyenlő a sikerrel. A hoppon maradt és összetört rajongói szívekkel persze senki sem foglalkozik, bánatukban csak az az IMDb-n győzedelmes hörgések közepette lenyomott egy csillag vigasztalhatja őket.

wolf.jpg

Szobrot Leonak! Avagy a Titanicos szépfiú metamorfózisa Tovább
Helsinki az Nyugat-e?

Helsinki az Nyugat-e?

Két világ egyetemistái: a diktatúrák által szorongatott Kelet és a szabad, lehetőségekkel teli Nyugat. Pontosabban a szocialista Magyarország elvágyódó, önmagukért és szabadságukért küzdő fiataljai, szemben a lehetőségeiket kihasználatlanul hagyó, az életüket mindenféle értelemben nagyon élő amerikaiakkal. Mit akar az egyik, és mit kap a másik? Hogyan él a lehetőségeivel az a kinek minden megadatott és hogyan küzd az, amelyik semmit sem? Cikkünkből, és az alább javasolt filmekből/könyvekből megkapjuk a válaszokat!

film-slate.jpg

Helsinki az Nyugat-e? Tovább
Az utolsó (előtti) út

Az utolsó (előtti) út

2013. november 30-án megrázta a világ közvéleményét a hír, miszerint a neves amerikai színész, Paul Walker halálos autóbalesetet szenvedett a kaliforniai Valenciában. Barátok és rajongók sokasága gyászolja a szerencsétlenség két áldozatát. A sors gonosz fintora, hogy Walkernek pont az utcai autóversenyzés világában játszódó "Halálos iramban" filmek hozták meg a világhírt. A filmcsillag halála újra ráterelte a figyelmet a közúti közlekedés veszélyességére, különösképpen, mivel Walker filmjeit sokan kritizálták az utcai versenyzés idealizálása és népszerűsítése miatt. Ki kell azonban emelni, hogy közel sem ő volt az első híresség, aki autóbalesetben lelte halálát. Az alábbiakban Walker mellett szeretnénk megemlékezni a többi szomorú sorsú sztárról is, akik az utakon vesztették életüket.

Forrás: abcnews.go.com

Az utolsó (előtti) út Tovább