Közgazdász Online


Révbe érő angolok, megállíthatatlan franciák, magyar csoda - mit várunk az Európa-bajnokságtól?

Révbe érő angolok, megállíthatatlan franciák, magyar csoda - mit várunk az Európa-bajnokságtól?

maxresdefault_1.jpg

Június 11-én a Törökország – Olaszország mérkőzéssel hivatalosan kezdetét veszi az egy évvel elhalasztott labdarúgó Európa-bajnokság. Mik a legfontosabb kérdések a tornával kapcsolatban, és kik lehetnek a kulcsfigurái? Rendhagyó előzetesünkben összegyűjtöttük nektek, hogy mit várnak a tornától a Közgazdász Online újságírói.

2021.06.11. Írta: Gajdics Bálint, Kovács Máté, Rada BálintBorítókép forrása: telegraph.co.uk

A csoport

G.B.: Az olasz csapat veretlenül jutott a főtáblára, és az elmúlt évek sikertelen válogatott szereplései után megérdemelten tekinthető az A csoport esélyesének. Roberto Mancini csapata szinte mindenhol erős. A védelemben a rutinra, a középpályán a kreativitásra, míg a csatársorban a helyzetkihasználásra támaszkodhatnak majd. A csoport második helyéért viszont már komolyabb küzdelem várható. 

Svájc, Wales és Törökország is esélyes lehet a továbbjutásra ebből a csoportból. Svájcnak az elmúlt években mindig sikerült a továbbjutás, de az egyenes kieséses szakaszban rendre elvéreztek a tornákon. A Bale és Ramsey nevével fémjelzett Wales négy éve egészen az elődöntőig menetelt, viszont idén nem lesz ekkora szerencséjük. Véleményem szerint Olaszország mellett Svájc fog továbbjutni. Az olaszoknál pedig Ciro Immobile esélyes lehet a torna aranycipőjére is.

hungary_forras_mti_kovacs_tamas.jpg

Kép: Kovács Máté, MTI

R.B.: A Mancini-féle olasz válogatott több szempontból is eltér a megszokottól: mélyről építkezik, félterületeket támad – más támadási stílust képvisel, mint Lippi, Prandelli vagy Conte idején. A csoportelsőségért így is megizzadhatnak ebben a nagyon kiegyenlített csoportban, és a végelszámolásnál sem ők a legnagyobb favoritok – elsősorban a szélsővédők hiányosságai miatt. Az elképesztően kompakt és tehetséges török válogatott a korábbi világbajnoki bronzérmes sikeredzővel, Senol Günessel akár a torna meglepetéscsapata is lehet. Svájc továbbra is a háromvédős defenzív futball fellegvára, Wales pedig villámgyors támadókkal, Gareth Bale-lel és Aaron Ramsey-vel érkezik: ez a sokszínűség teszi igazán izgalmassá ezt a csoportot.

K.M.: Lesz-e valaki, aki megállítja az olaszok 27 meccses veretlenségi sorozatát? A legutóbbi nyolc meccsüket kapott gól nélkül nyerték meg, az NL-ben csupán két gólt kaptak. Két felkészülési meccsen két eltérő csapat lőtt 11 gólt, a kispad is erős lesz, a rotáció pedig kulcsfontosságú lehet a megterhelő szezon után. Az idősebb és tapasztalt játékosokra építő olasz válogatottal szemben áll egy erősen megfiatalított Wales. Az előző EB-n elődöntős csapatból nyolcan maradtak, ők a csapat tengelyét, a gyors és fiatal szélsők az iramot adják. Gareth Bale egyik utolsó nagy ütését nem szalasztja el, rutinjával és a fiatalok lendületével mennek majd tovább. Svájc legutóbbi hat meccsét megnyerte, és ikszelt a németekkel (3-3) és a spanyolokkal (1-1), Törökország pedig a legutóbbi húsz meccséből kettőt veszített el (mindkettőt Magyarország ellen). A harmadik helyért nagy csata lesz, de a török válogatottban nem érzem sem a rutint, sem a lendületet, így ők maradnak le végül.

B csoport

G.B.: Ebben a csoportban a belga válogatott kimagaslik a mezőnyből. A belga „aranygenerációnak” nem sikerült még nagyobb eredményt elérni, ezen a tornán viszont a  végső győzelemre is esélyesek lehetnek. Ehhez az kell, hogy mindenki egészséges maradjon. A BL döntőn megsérülő De Bruyne mellett kérdéses lesz még a sérülésekkel bajlódó Eden Hazard játéka is, de a belga keret olyan erős még ezen felül is, hogy a csoportból egyértelmű továbbjutást jósolok nekik. 

A csoport másik három csapatánál már érdekesebb a kérdés. A dánok lehetnek a torna meglepetéscsapata, míg az oroszok jól szervezettek voltak mindig ezeken a tornákon. A dánokat az is segítheti, hogy az összes csoportmeccsüket Koppenhágában fogják lejátszani, hazai közönség előtt. Nagy eséllyel a belga és a dán válogatott fog továbbjutni az egyenes kieséses szakaszba.

R.B.: Bár a belgákra még mindig favoritként, a keretre pedig „aranygenerációként” hivatkozunk, ennek a csapatnak már nincs sok dobása. A legnagyobb sztárok már harminc közelében vagy inkább fölötte járnak – kulcsfontosságú torna lesz ez számukra. A dánok kiváló formában vannak, a keretükben pedig a legnagyobb klasszisok (Eriksen, Højbjerg, Schmeichel, Kjaer) mellett Európa legalulértékeltebb játékosai (Maehle, Skov Olsen, Damsgaard, Youssuf Poulsen) is helyet kaptak. Stabil hátsó alakzat, kreatív középpálya, labda nélkül kiváló támadók – bár hiányoznak a klasszikus góllövők, nem lepne meg, ha megnehezítenék Roberto Martinezék dolgát.

K.M.: Nem lesz nagy vita közöttünk, én is a belgákat várom a csoport első helyére. Kevin de Bruyne játéka kérdéses, ez pedig kulcsmomentum lehet. A belga válogatott tele van klasszisokkal, de a rotáció nem lesz zavartalan de Bruyne nélkül, ez pedig a kieséses szakaszban okozhat gondot. A dánok meggyőző játékkal húzták be az első három VB-selejtezőjüket, okozhatnak az EB-n is meglepetést. Ebbe a sokat botladozó Oroszország (5-0 Szerbia ellen) és Finnország (6 meccs óta nem nyertek) aligha tud majd beleszólni, de nagy tétje lehet az ellopott pontoknak a legjobb harmadikok versenyében. Ide akár Finnország is befuthatna, de az oroszokat a keret mélysége miatt esélyesebbnek érzem.

spain_vs_germany_forras_defodi_images_getty_images.jpg

Kép: DeFodi Images, Getty Images

C csoport

G.B.: A holland fiatalságnak talán ezen a tornán jött el a kiugrási lehetőség. Két éve a Bajnokok Ligájában nagyot menetelő Ajax csapatából szinte mindegyik kezdőjátékos már egy erősebb bajnokságban játszik. A világklasszis Van Dijk elvesztése sem jelenthet a védelemben problémát, hiszen a de Ligt, de Vrij duó a védelem közepén az egyik legstabilabb lehet a tornán. Az ukrán válogatottnál érdekesség, hogy a csapat 26 fős keretéből tízet a Dynamo Kijev csapata ad. Ettől függetlenül nem lesznek képesek az osztrák válogatottal felvenni a versenyt. A Bundesligában edződött osztrák játékosoknak van a legnagyobb esélyük Hollandia mellett a továbbjutásra.

R.B.: Mindenki elmondta már, hogy ez a torna leggyengébb kvartettje – ugyanakkor éppen emiatt lehet roppant izgalmas. A holland válogatottat két tényező írja ki a végső esélyesek sorából: Virgil van Dijk és Cilessen hiánya, illetve a Premier League történetében a legrosszabb edzőnek tartott Frank de Boer érthetetlen kinevezése. Ukrajnának Konoplyanka és Kovalenko sérülésével is illene a csoportból továbbjutnia, Ausztria David Alaba támadó szerepkörű játéka miatt lehet izgalmas, Észak-Macedónia pedig, bár a legesélytelenebbnek tartott együttes a mezőnyben, a vb-selejtezőkön csak elkapta Németországot, és egész erős keretet tud felvonultatni – Pandev, Alioski, Elmas vagy Enis Bardhi nemzetközi szinten sem rosszul csengő nevek.

K.M.: Tudom, egy meccsből nem lehet kiindulni, a legkisebb királyfi sztorik mégis be szoktak jönni valahogy. Észak-Macedónia meglepetésünkre tovább fog jutni Hollandia mögött vagy előtt, de nekik is gondot fognak okozni. Hollandia keretéből van Dijk nagyon fog hiányozni, de így is egyensúlyban vannak a tapasztalt 30-asok és a fiatal tehetségek. Szerintem idén mutatnak majd valamit a várt aranycsapatból, de a végső győzelem még nem fog összejönni. Talán éppen azért, mert Észak-Macedónia miatt nehezebb ágra kerülnek? A statisztikákból egyébként nehéz kiindulni, Ukrajna és Ausztria is nagyon hullámzóan teljesített, egy-egy erős sorozat mindkettőnél volt, de gyenge is. Ezért gondolom azt, hogy Észak-Macedónia már így is erőn felül teljesítve, teher nélkül játszva okozhat meglepetést.

D csoport

G.B.: A D csoportban úgy áll a helyzet, hogy a 2018-as oroszországi vb-n egymás ellen elődöntőt játszó horvát és angol válogatott továbbjutása szinte már most borítékolható. Sem a cseh, sem pedig a skót válogatott nem képvisel olyan játékerőt, mint ez a két válogatott. Az angol szövetségi kapitány a végső kerethirdetés előtt még egy 33 fős bő keretet is meg tudott nevezni, és a végső keretszűkítés során is tehetséges játékosok maradtak ki (Lingard, TAA). A belga válogatotthoz hasonlóan, ha mindenki egészséges tud maradni, akkor nálam ez az angol csapat akár a tornagyőzelemre is esélyes. Ha tényleg eljut odáig az angol válogatott, akkor az egyenes kieséses szakasz legfontosabb meccseit már hazai pályán, a Wembley-ben tudják lejátszani. Az angolok fiatal csapatának egy negatívuma van, a válogatottbeli tapasztalatlanság. Ezt ellensúlyozza viszont az, hogy a Premier League, ahol ezek a játékosok edződnek, a legintenzívebb bajnokság.

R.B.: „Football is coming home” – énekelték az angol ultrák már Oroszországban is. Most talán minden eddiginél nagyobb esély kínálkozik erre: az angol válogatott a francia és a belga mellett a torna legnagyobb esélyese. Phil Foden, Jack Grealish vagy Mason Mount végleg világklasszissá érhet, Gareth Southgate pedig rácáfolhat azokra, akik kinevezésekor kételkedtek az alkalmasságában. A 22 év után újra nagy tornára kvalifikáló, ősi rivális skótok, vagy a kifejezetten izgalmas, de tapasztalatlan kerettel érkező csehek ebben nem jelenthetnek problémát – sőt, a világbajnoki elődöntőben őket búcsúztató horvát válogatott sem kellene, hogy gondot okozzon. Modricék aranygenerációja lassan kikopik (nincs már Rakitic vagy Mandzukic sem), a helyükre érkező fiatalok pedig egyelőre nem képesek hozni azt a szintet, ami a három évvel ezelőtti csoda megismétléséhez kellene.

K.M.: Anglia most már tényleg mindenki favoritja, előbb-utóbb nyerniük kell? Szerintem nem, bár a csoportból viszonylag simán, de nehéz meccsek után mennek tovább. A felkészülési meccseken bár nyertek, sem Románia, sem Ausztria ellen nem brillíroztak a pályán (1-0, 1-0). Persze az eredmény számít, és ez most is jönni fog. Akár a döntőig is elmehetnek, de van jelenleg olyan csapat Európában, akiket erősebbnek érzek, bármilyen szakaszban is találkozzanak. Horvátország a legutóbbi tíz meccsén csak háromszor nyert (Málta, Ciprus, Svédország), Skócia ugyanakkor a hollandok elleni felkészülési meccsen megmutatta, hogy nem lehet leírni őket (2-2). A csehek a VB-selejtezőn Belgiumot kapták el (1-1), viszont négyet kaptak legutóbb az olaszoktól. Nagyon nehéz tehát megtippelni a sorrendet az angolok mögött, pusztán megérzésből a Skócia - Horvátország - Csehország sorrendre tippelek.

england_forras_sky_sports.jpg

Kép: Sky Sports

E csoport

G.B.: Az E jelű kvartett szerintem az egyik legkiszámíthatatlanabb csoport mind közül. Mióta a Videoton csapatát is megjárt Paolo Sousa átvette a lengyel válogatott irányítását, újra életet lehelt a lengyel futballba. A lengyel válogatottnak mégsem a reformedző a kulcspontja, hanem a világ jelenlegi legjobb játékosa, Robert Lewandowski. Természetesen nem egy emberen múlik a diadal, de a spanyol csapattal nagy harcot fognak vívni a csoport első helyéért. A spanyol válogatott, miután 2008 és 2012 között uralta az európai futballt,  újjáépítésbe kezdett. Ez az építkezés a Luis Enrique irányítása alatt jó kezekbe került, viszont az lesz a nagy kérdés, hogy ezen a tornán meddig jutnak el. A potenciál mindenképpen bennük van. Kiegyensúlyozott küzdelmeket várok és spanyol, lengyel továbbjutást.

R.B.: Robert Lewandowski megkoronázhatja a szezonját – a Bundesliga rekordot döntő gólkirálya hátán hatalmas lesz a nyomás, a lengyel keret ugyanis egy-két jól megszokott névtől eltekintve (Szczesny, Milik, Zielinski, Glik) kifejezetten vékony. Luis Enrique spanyol válogatottja veretlenül kvalifikálta magát a tornára, miközben a Nemzetek Ligájában kiosztotta Németország történetének legnagyobb tétmeccses pofonját (6-0). A generációváltás jegyében már sem Pique, sem Ramos nincs ott a keretben, a spanyolok azonban olyan fiatalokban bízhatnak, mint Pedri, Ferran Torres, Mikel Oyarzabal vagy Dani Olmo. A svédekről leginkább Zlatan Ibrahimovics visszatérése, majd sérülése hozott médiafelhajtást, Aleksander Isak számára ugyanakkor ez egy kiváló lehetőség arra, hogy végleg eladja magát az európai elitbe.

K.M.: Rég volt példa arra, hogy ne legyen Real Madrid játékos a spanyolok keretében, Sergio Ramos sérülései miatt viszont ez most bekövetkezik. Bár titkos esélyesnek tartom a csapatot, formájuk kevésbé volt meggyőző. Egyszer kaptak ki tíz meccsen (0-1 Ukrajna ellen), viszont nyerni is csak négyszer tudtak, igaz, 6-0-ra ütötték ki a németeket. Egynél több gólt csak Koszovónak és Grúziának tudtak lőni, vagyis a gólszerzéssel lehetnek problémák. Persze a 2010-es VB-n sem szakadt ki a gólzsák, 1-0-ákkal mentek végig, Luis Enrique pedig érti a spanyol focit. 

Ellenük Robert Lewandowski lép majd pályára, Zlatan Ibrahimovic viszont kihagyja a tornát. Persze ez irónia, mind a lengyelek, mind a svédek erős csapattal állnak fel, Szlovákia pedig a meglepetéscsapat címre hajt. Spanyolország kiélezett harccal, de behúzza az első helyet, a lengyelek és a svédek pedig a körbeverés miatt mindketten továbbjutnak (másodikként és sokpontos harmadikként). 

lewandowski_forras_getty_images_adam_nurkiewicz_jpeg.jpg

Kép: Adam Nurkiewicz, Getty Images

F csoport

G.B.: A halálcsoport. Egyértelműen. Arról szerintem nem érdemes sokat vitatkozni, hogy a francia, német, portugál trió mindegyike esélyes lehet a végső győzelemre is. Marco Rossi csapatát megtépázták a sérülések, és a két legjobb szervező középpályásunk, Szoboszlai és Kalmár nélkül kell harcba szállni. Ez talán le is veheti a csapatról a terhet, és felszabadult játékot felmutatva képes lehet ez a válogatott meglepetéseket okozni. Nem szabad elfelejteni, hogy a csoport másik három tagja bennünk látja a könnyű pontszerzés lehetőségét, ami rájuk nézve átválthat görcsös akarásba. Ettől függetlenül a francia válogatott dominanciája ebben a csoportban elvitathatatlan. Karim Benzema behívásával csak még veszélyesebbé vált ez a csapat. A portugáloknál Ronaldo, Fernandes és Joao Felix is egy emlékezetes és eredményes szezonon van túl, míg a német csapatot az elmúlt évek kudarcai motiválják. A kulcs az lehet, hogy ez a három csapat hogyan lép pályára egymás ellen, és ennek fényében egy harmadik hely is reális lehet a magyarok számára. Azt gondolom, hogy ebből a csoportból a francia és a portugál válogatott fog továbbjutni.

R.B.: Nem is kerülhetett volna illusztrisabb társaságba a magyar válogatott, ugyanis a legutóbbi három válogatott torna győzteseivel kell majd farkasszemet néznie. Nehéz eldönteni, hogy a címvédő Portugália vagy a világbajnok Franciaország a nehezebb falat: mindketten a torna legnagyobb esélyesei közé tartoznak, felfoghatatlanul mély kerettel, erős taktikai repertoárral. A portugál sor már nem csak Cristiano Ronaldóról szól – sőt, ez akár a generációváltás pillanata is lehet közte és Joao Félix között. A 2014-es világbajnok német csapat utoljára vág neki egy nagy tornának Joachim Löw irányításával: a csapat számos kínos vereséget szenvedett el az utóbbi időszak (0-6 a spanyolok, 1-2 az észak-macedónok ellen), talán rajtuk lehet a leginkább fogást találni. Szoboszlai Dominik és Kalmár Zsolt hiányában ugyanakkor a magyar válogatottnak már annyi veszítenivalója sincs, mint a sorsolás pillanatában volt.

K.M.: Sokat agyaltam, hogyan hozzak ki reális, mégis biztató forgatókönyvet, így ez a tipp inkább vágyakozás lesz várakozás helyett. A francia-portugál-német trió brutális, a magyar válogatott viszont részben hazai pályán és az esélytelenek nyugalmával indulhat. Ez az esélyünk, a védelem pedig hosszú idő után először adott lehet hozzá. Elképesztő csatát várok az utolsó percig kiélezett harccal. A franciák végül nyernek, és nem csak a csoportban. A VB-n ők voltak a legjobbak, és azóta sem lett rosszabb a csapat, sőt… A portugálok szintén jó csapattal indulnak el, akár a négyben is ott lehetnek, de a franciák mögött a nehezebb ág gondot okozhat majd. Itt jövünk mi. Bár tudom, a realitás nem ez, bízva a németek hullámzó formájában, egy meglepetéseredmény összejöhet, a harmadik helyről pedig már nem is olyan esélytelen továbbjutni. Ha Szoboszlai játszana, ennél is bizakodóbb lennék, de így is azt gondolom, mi lehetünk a torna meglepetéscsapata.

foci.png

Grafika: Váradi Zsófia, Közgazdász

Révbe érő angolok, megállíthatatlan franciák, magyar csoda - mit várunk az Európa-bajnokságtól? Tovább
A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről

A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről

forras_bleacher_report_twitter.jpg

A Szuperliga letarolta a globális futballvilágot, majd nevetségessé tette saját magát. A projekt bukása ugyanakkor nem jelenti a válság végét. Csökkenő nézőszámok és bevételek, kapzsiság és korrupció, csődközeli szuperklubok és túlterhelt sportolók – van kiút a futballelit számára?

2021.04.25. Írta: Rada Bálint. Borítókép: Bleacher Report, Twitter 

A futball elsősorban kulturális termék – vagy legalábbis annak indult.

Hőskora az ipari forradalmat követő évtizedekre tehető, múltja pedig a szürke iparvárosok hétköznapjaiban gyökerezik. A legnagyobb klubok a mai napig jelenlegi vagy korábbi ipari központok egyesületei: a sport ezeken a helyeken nemcsak kiugrási lehetőséget, de élményt is jelentett. Egyfajta színt a szürkeségben. Üzletnek fenntarthatatlan volt, szociális funkciói ugyanakkor kellőképp indokolttá tették létezését. Aztán hosszas folyamatok után fokozatosan feloldódott a globális gazdaság termékkínálatában…

Kasztrendszer vagy piramis?

A modern labdarúgás radikális átalakulása az 1990-es évekre tehető. Ahogy arról Kuper és Symanski nagysikerű könyve, a Soccernomics is kiemeli, a futball egészen a közelmúltig borzalmas üzletnek számított. A klubok bevételének óriási hányada származott a meccsnapi jegyeladásokból, így a klubok tőkeereje gyakorlatilag attól függött, hogy mekkora stadiont tudnak építeni úgy, hogy az még meg is teljen. A legtöbb nézőt megmozgatni képes klubok joggal érezték azt, hogy a kor versenyrendszere nem kedvez nekik: a kor legfontosabb nemzetközi klubsorozata, a BEK ekkor egyenes kieséses rendszerben zajlott, vagyis fennállt annak a veszélye, hogy egy topklub mindössze egyetlen párharc után búcsúzzon a legnagyobb európai sorozattól.

A tévés forradalom azonban mindent megváltoztatott. A ’90-es évektől a televíziós közvetítések értéke folyamatosan emelkedett, melynek köszönhetően a szurkolók a világ bármely táján bekapcsolódhattak az eseményekbe. Ezzel párhuzamosan a versenyrendszer is átalakult: Angliában a Premier League, Európában pedig a Bajnokok Ligája indult világhódító útjára. Utóbbi egyre több lehetőséget biztosított a nagy kluboknak: az országos bajnokok helyett a legerősebb ligákból már többen is elindulhattak a sorozatban, miközben az egyenes kieséses rendszert felváltotta a csoportkör, amely több garantált mérkőzéssel kecsegtetett a bekerülő csapatok számára. A legtőkeerősebb klubok előnye emellett a sokszorosára nőtt, mikor eltörölték a legióskorlátozásokat, a Bosman-szabály pedig lehetővé tette a „tőke” szabad áramlását az egész kontinensen. A legjobb játékosokat kellő pénzért már élő szerződésből is kivásárolhatták a klubok, kontraktusuk lejártával pedig ingyen igazolhatóvá váltak.

A futball kasztrendszere az elmúlt 30 évben folyamatosan betonozta be a korábban rugalmas határvonalakat, miközben egyre több és több pénzt mozgatott meg.

Egy átlagos európai klub (nem topcsapat!) bevétele csak az elmúlt tíz évben 450 százalékkal emelkedett. Míg 2003-ban a tévétársaságok 450 millió eurót fizettek a Bajnokok Ligája közvetítési jogaiért, 2019-ban ez a szám már 2,5 milliárdra rúgott. Leegyszerűsítve akár azt is mondhatjuk, hogy az európai klubelit óriási összegekért vásárolt magának sziklaszilárd pozíciót a futballpiramis csúcsán – az UEFA pedig ezt ölbetett kézzel nézte. 

ceferin_es_agnelli.jpg

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) elnöke, Aleksander Ceferin és az Európai Klubszövetség (ECA) korábbi vezetője, a Szuperliga egyik alapítója, Andrea Agnelli


Kép: UEFA

A veszélyt tovább fokozta, hogy az egyre nagyobb közvetítési értékek, merchandise-bevételek és átigazolási díjak mellett megjelentek azok a kulcsfigurák, akik számára a futball teljesen másról szólt, mint sportról, mint kulturális értékről – vagy akár mint üzletről. Az oligarchák megjelenése a klubigazgatói pozíciókban számtalan indokkal történhetett: egyesek országimázst akartak építeni, mások társadalmi elfogadottságot vagy befolyást akartak szerezni ügyüknek, szenvedélytárgynak és személyes játszótérnek nézték a futballt, vagy nemes egyszerűséggel pénzmosásra használták azt.

Az ideológiai hátteret ehhez a klasszikus kapitalista lufi adta, mely szerint a futball gazdasági tere a végtelenségig növelhető, nincsenek elérési korlátai, ereje pedig folyamatosan átütő marad.

A piszkos tizenkettő

Legkésőbb a koronavírus-járvány alatt mindenki rádöbbenhetett, hogy ez szemenszedett hazugság. A tendenciák folyamatos csökkenést mutatnak a futballban: a Bajnokok Ligája nézettsége évről évre esik, a hazai bajnokságoké több helyen is (például a La Ligában) történelmi mélyponton van, a bevételcsökkenést pedig hatványaira emelték a zártkapus mérkőzések kiesései. Nem véletlen, hogy Európa legtehetősebb klubjai közül 12 is most döntött úgy, hogy nem hagyhatja annyiban a helyzetet: az alapítók összesen egészen elképesztő, csaknem 7,5 milliárd fontnyi adósságot görgetnek maguk előtt.

A legtöbb pénzt minden bajnokságban a szuperklubok hozzák. A Bajnokok Ligájában vagy a Premier League-ben azonban a potenciális bevételekből a Manchester United vagy a Liverpool csak töredéknyit realizál, miután az UEFA és az FA jelentős százalékot von el az általuk termelt javakból. Ezt egyrészt a kevésbé tehetős bajnokságok és klubok, esetleg a női futball támogatására fordítják, másrészt az intézményrendszer fenntartására – vagy  akár a korrupciós ügyekkel többször lebukott felső körök zsebeibe vándorolhat. 

Angliában nem a Szuperliga volt a probléma első kicsúcsosodása: a Project Big Picture keretében a hat legtehetősebb klub már tett egy megoldási javaslatot, melyben döntéshozói jogkörökért és egy számukra kedvezőbb újraosztási- és versenyrendszerért cserébe óriási összegekkel támogatták volna a futballpiramis alsóbb rétegeit: az utánpótlásrendszert, illetve az alsóbb osztályú bajnokságokat és klubokat. A javaslatot a versenyhátrány további növekedésétől tartva a Premier League kiscsapatai utasították el, a hat együttes pedig Európa felé fordult, és felugrott a Szuperliga fénysebességgel közeledő vonatára.

liverpooli_molinok_a_szuperliga_bejelentese_utan_forras_givemesport.jpg

Liverpooli molinók a Szuperliga bejelentése után

Kép: GiveMeSport

A Szuperliga nem új és egyedi elképzelés: a Bajnokok Ligája tervezett reformjai szintén arra fókuszálnak, hogy a topcsapatokat segítsék, akik több magas színvonalú meccsel jóval több bevételt termelhetnének. Hiszen tegyük a szívünkre a kezünket: az APOEL és a CFR Cluj csatáját néznénk szívesebben, vagy egy Barcelona – Real Madrid találkozót? A lufi további pumpálását szolgálják a FIFA reformjai is, melyek minden eddiginél több meccset eredményeznek: gondoljunk csak a jövőre debütáló Konferencia Ligára, a 40 csapatosra bővített világbajnokságra, vagy Infantino 24 egyesületes klubvilágbajnoki álmára

A Szuperliga annyiban lógott ki a sorból, hogy ezúttal a klubok döntöttek úgy, hogy magukhoz ragadják a kezdeményezést, nem kérnek a szövetségek korrupt és igazságtalan újraosztási rendszeréből, és inkább játszanak egymással 23-szor egy évben, mint a Ferencvárossal vagy a Dinamo Zagrebbel…

A Szuperligáról röviden

A Szuperligát az európai futball új koronaékszerének szánták. A bajnokság 20 csapatból állt volna, 15 bérelt hellyel rendszerben: az alapítók sosem eshettek volna ki, így minden évben garantáltan részesültek volna a bevételekből. A maradék öt klub évente váltotta volna egymást teljesítményalapon. A mérkőzéseket hétközben rendezték volna (hétvégén hazájuk bajnokságában játszottak volna tovább a klubok) két tízes csoportban. Miután mindenki játszott mindenkivel otthon és idegenben (ez 18 garantált mérkőzést jelent), a csoportok első három helyezettjei egyenesen a negyeddöntőbe kerültek volna, a negyedik és ötödik klubok pedig egy play-off után juthattak volna be ugyanide. A liga pénzügyi hátterének biztosítására a JP Morgan Chase jelentkezett, egy szolidaritási alappal pedig a futballpiramis alsóbb szintjeit is komoly összegekkel támogatták volna. A 12 alapító együttes: Arsenal, Chelsea, Liverpool, Manchester City, Manchester United, Tottenham, Barcelona, Real Madrid, Atlético Madrid, AC Milan, Inter, Juventus.

A lényeg 3 percben: 

Amerikából jöttem…

A projekt bukásának számos oka van. A legromantikusabb hozzáállás szerint a szurkolók haragja miatt hátráltak meg a csapatok, ez azonban csak részben magyarázza a történteket. Bár a fanatikusok, a sportág szakértői, játékosok, edzők és médiaszemélysiégek egyaránt támadták a Szuperligát a versenyhelyzet teljes megszüntetése (hiszen az alapítók sosem veszíthetnek), a fluktuáció teljes hiánya (hiszen csak öt mozgó klub van a rendszerben) és a nagy rangadók elinflálódása miatt, a valós okozat ennél jóval összetettebb.

Egyészt a terv nem volt megfelelően kidolgozva. Bár pénzügyi támogatót talált magának a szerveződés, nem volt sem közvetítőpartnere, sem konkrét működési modellje, ráadásul nemcsak a szövetségeket, de a játékosokat, edzőket és szurkolókat is teljesen kihagyta az egyeztetésekből.

chelsea_szurkolok_tuntetnek_a_szuperliga_ellen_rob_pinney_getty_images.jpg

Chelsea-szurkolók tüntetnek a Szuperliga ellen

Kép: Rob Pinney/Getty Images

Másrészt: az amerikai sportmodellre hajló elgondolás ebben a formában láthatóan nem ültethető át az európai rendszerbe. Míg a szintén zárt amerikai major-ligákban nagyon komoly esélykiegyenlítési rendszer van érvényben (a fizetési sapkától a draftig), a döntéshozásba pedig a szervezet elitje mellett a klubok, a játékosok és a stakeholderek is közvetlenül beleszólhatnak, a Szuperligára ezek egyike sem állta meg a helyét. Sokatmondó, hogy Florentino Perez (Real Madrid) elnöksége a Szuperliga egyik fő teoretikusa, Andrea Agnelli (Juventus) mellett három amerikai klubtulajdonost foglalkoztatott volna: Joel Glazer (Manchester United), John W. Henry (Liverpool) és Stan Kroenke (Arsenal) egyaránt az amerikai sportüzletben voltak érdekeltek korábban.

A félreértésben kulcsfontosságú szerepe volt annak, hogy a futballban a tengerentúli rajongók is pont azt keresik, amit a Szuperliga teljesen eltörölt volna: a meglepetés lehetőségét, a változatosságot, illetve a feljutást és a kiesés rémét, mely minden mérkőzést fontos téttel látott el. A várakozást és az illúziót, hogy ebben a sportágban bármi megtörténhet.

Haláltánc

Bár a Szuperliga elbukott, naivitás lenne azt hinni, hogy a futball legmélyebb törésvonalait visszatükröző konfliktusnak itt és most vége. Az UEFA egy nappal a Szuperliga megalakulását követően fogadta el a Bajnokok Ligája új lebonyolítási rendszerét, mely a „svájci modell” néven híresült el. A 2024-től megújuló topsorozat 36 csapatosra bővülne, a klubokat pedig nem bontanák csoportokra. Helyette koefficiensük alapján (melyet az utóbbi években nyújtott nemzetközi teljesítményük határoz meg) négy kalapba helyeznék őket, és ennek megfelelően sorsolnának nekik 5-5 ellenfelet. A 10 találkozó után az összesített táblázat első 8 csapata automatikusan bejutna a nyolcaddöntőbe, a 9-24. helyezettek pedig egymással küzdhetnének meg ugyanezért.

Hogy működik az új BL-rendszer?

Hol a hiba a rendszerben? Egyrészt a sorozat már koefficiens alapján is garantálhat helyet topcsapatoknak, amelyek az utóbbi években jól teljesítettek ugyan, de az adott szezonban lemaradtak a Bajnokok Ligája-kvalifikációról. Ennek megfelelően a legerősebb klubok sosem tudnak eléggé rosszul teljesíteni, hiszen a gyenge eredmények is kvalifikációval járhatnak, amely tovább erősíti a koefficiensüket, így egy évvel később ismét folytathatják a szereplést. Másrészt a svájci modellben óriási szerepe lesz a sorsolásnak. Egy nagy történelmi múltú csapat 5 könnyebb ellenfelet kaphat, míg a remekül teljesítő kiscsapatok előtt tovább nehezedik az út.

A probléma gyökerei ugyanoda vezetnek: a futball jelenlegi formájában már nem képes több pénzt megmozgatni. A klubok ezért akarnak nagyobb arányban részesedni a bevételekből, a szereplők ezért akarnak több meccset, a már brandként funkcionáló topcsapatok pedig ezért terjeszkednének új piacok felé.

Ugyanakkor a futball, mint termék átkeretezése továbbra is várat magára: míg a Forma-1 sikeresen el tudta érni a fiatalabb generációkat egy erősebb és interaktívabb online nyitással, a labdarúgás erre még kísérletet sem tett. Szintén megoldatlan kérdés, hogy az egyre telítettebb versenynaptárban mi lesz a már most is túlterhelt játékosok sorsa, akiknek ráadásul megfelelő érdekképviselet hiányában gyakorlatilag semmilyen beleszólásuk nincs a saját játékukba. És a legfőbb rejtélyről még nem is beszéltünk: hogyan képes a labdarúgás szolidáris maradni a legkisebbekkel úgy, hogy a legnagyobbak érdekeit is szem előtt tartja? Melyik érdek a fontosabb? A sportágnak előbb-utóbb döntenie kell…

A Szuperliga halott, a haláltánc folytatódik - Értekezés a futball múltjáról, jelenéről és jövőjéről Tovább
Eredményesség, hűség, fair play - Kedvenc sportolóink

Eredményesség, hűség, fair play - Kedvenc sportolóink

buffon_forras_wikipedia.jpg

Mi az, ami a leginkább megfog minket egy sportolóban? A jelleme? A pályán nyújtott teljesítménye vagy a pályán kívüli cselekedetei? Szerkesztőségünk tagjai a kedvenc sportolóikat mutatják be.

2021.03.29. Írta: Belayane Najoua, Hegedüs Kata, Rada Bálint, Engelbrecht Azurea, borítókép: Gianluigi Buffon, Wikipedia

Gianluigi Buffon (labdarúgó)

Buffon eleinte nem kapus akart lenni, hanem középpályás, de állítása szerint túl lusta volt a futáshoz, így inkább beállt a kapuba. Jól is tette: 176-szor volt a válogatottban, így az első helyen áll az örökranglistán a válogatottban lejátszott meccsek száma alapján. Tizenhatévesen az AC Parma-ban kezdte, ahonnan röpke egy év után már átkerült Serie A-ba és onnantól kezdve egy töretlen karrier vette kezdetét. Jelenleg világbajnok olasz labdarúgó, a Juventus kapusa.

A Juventushoz 2001 nyarán került, amikor az addigi legdrágább kapus lett, hiszen a klub 105 milliárd lírát fizetett érte. Az első juventusos meccsén emlékezetes pillanattal nyitott:az első tíz percben kivédett egy veszélyes szögletet, így hozzásegítette a csapatot a vezetéshez. Többször választották meg az év legjobb kapusának, és 2006-ban az UEFA Év csapatába is beválasztották. 2018-ban átigazolt a Paris Saint Germain-hez, de 2019-ben visszahúzta a szíve a Juventushoz.

2021-ben az IFFHS megválaszotta minden idők legjobb kapusának, így Buffon olyan kapusokat szorított a háta mögé, mint Iker Casillas és Petr Cech.

Egy nemrég készült interjú szerint 2023-ig tervez a kapuban állni. Utána vajon milyen jövő vár rá? Lehet, hogy Pirlo példáját követve ő is a pályán marad, csak már nem mezben, hanem öltönyben?

Szilágyi Áron (vívó)

Mikor Magyarország sport teljesítményeiről idézünk fel emlékeket, a vívásról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A kard-, tőr- és párbajtőrvívás technikai jellegű sportok, amikhez rengeteg figyelem, ügyesség és koncentráció szükséges.

szilagyi_forras_444_jpeg.jpg

Kép: Szilágyi Áron, 444

Szilágyi Áron kétszeres olimpiai, valamint világ- és Európa-bajnok kardvívó. Sikerei a kétezres évek elejére nyúlnak vissza: 2008-ban, mindössze 18 évesen bejutott a 16 legjobb közé a pekingi olimpián. 2010-ben a junior világbajnokságon egyéniben harmadik helyezést ért el.

2012-ben jött a londoni olimpia, és Szilágyi Áron hosszú küzdelem után kard egyéniben megszerezte az első olimpiai aranyérmét.

A 2016-os riói olimpián pedig megvédte olimpiai címét. Mind csapatban, mind egyéniben kiemelkedő magyar tehetség, aki tervei szerint 2024-ig nem tervez visszalépni a versenyzéstől.  Jelenleg a vírushelyzet miatt elhalasztott 2020-as tokiói olimpiára készül, és mellette a Vasas vívószakosztályának elnökeként tevékenykedik. 

Szilágyi Áron a sportolás mellett a tanulásra is nagy hangsúlyt fektet. Az ELTE Társadalomtudományi Karán, Nemzetközi tanulmányok szakon szerezte meg alapfokú diplomáját, valamint sportpszichológiai érdeklődése végett jelentkezett a Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológia szakára is. 

Kamuti Jenő (vívó)

Kicsit rendhagyó választás egy olyan sportoló, akit sosem láttam élőben versenyezni, és személyesen is csak jócskán visszavonulása után találkoztam vele. Pedig sportpályafutása párját ritkítja: vívóként egyéni tőrben kétszeres olimpiai ezüstérmes (1968 Mexikóváros, 1972 München), csapatban világbajnok (1957), összesen kilencszeres vb-érmes, a Nemzet Sportolója - címeinek felsorolása hosszú oldalakba telne. Mexikói ezüstjét Kárpáti Rudolf a legnagyobb versenyzői bravúrnak titulálta, amit valaha is látott, miután a vigaszágról három világbajnokot is legyőzve jutott a döntőbe.

kamuti_forras_mob_szalmas_peter_1.jpg

Kép: Kamuti Jenő, MOB/Szalmás Péter

Kamuti személye azonban jócskán túlmutat eredményességén. Szerintem ő maga a fair play, mint eszme legtökéletesebb megtestesítője.

Amellett, hogy UNESCO Fair Play-díjas sportoló, civil szakmájában is embereken segít: a MÁV Kórház és Rendelőintézetben öt évig kórházigazgató főorvos volt.  Már több mint húsz éve a Nemzetközi Fair Play Bizottság első embere, miközben sportvezetőként és magánemberként is azon dolgozik, hogy a sport legfontosabb értékeit, a tisztességet, a kitartást, mások tiszteletét, az etikus és emberi cselekedeteket népszerűsítse. Talán ő képviseli a legjobban mindazt, amiről a sportnak szólnia kellene.

Hanjú Juzuru (műkorcsolyázó)

Noha én nem vagyok nagy sportrajongó, ám a műkorcsolyázásról egyszerűen nem tudom levenni a tekintetem, Hanjú Juzuru pedig az egyik legikonikusabb alakja ennek a gyönyörű sportnak. Négyéves korában kezdett el korcsolyázni, és a 2004-2005-ös évadban vett részt először országos versenyen. 13 évesen ő volt a Japán Junior Bajnokság legfiatalabb nyertese, és innentől nemzetközi szinten is versenyzett, sorra zsebelve be az érmeket. Most 26 éves, kétszeres olimpiai aranyérmes, kétszeres világbajnok, a műkorcsolya Grand Prix négyszeres győztese, és sorra dönti a világrekordokat – így nem is csoda, hogy minden idők legnagyobb műkorcsolyázójának tartják.

hanyu_forras_new_york_times_chang_w_lee.jpg

Kép: Hanjú Jazuru, New York Times/Chang W. Lee

Azonban rögös utat járt be ezért a címért. 2004-ben három évre bezárt a korcsolyapálya szülővárosában, ami jelentősen megnehezítette számára az edzést. Többször súlyosan megsérült - többek között a 2014-es Kínai Kupa során és a 2018-as téli olimpia előtt nem sokkal - azonban még ezek sem állították meg a versenyzésben.

Mintha semmi sem állhatna útjába, ahányszor elesik, mindig felkel – ez pedig nem csak a jégen töltött idejére igaz.

Műkorcsolyázó karrierje mellett 2015 óta a Japán Vöröskereszt földrengés utáni újjáépítési erőfeszítéseinek szószólója. Szülővárosát komoly károk érték a 2011-es kelet-japán földrengés során, és az elmúlt évtizedben nagyjából 31 millió jent adományozott az érintett területek újjáépítésére.

Eredményesség, hűség, fair play - Kedvenc sportolóink Tovább
Új elnök, letartóztatott vezetőség, anyagi összeomlás – mi folyik Barcelonában?

Új elnök, letartóztatott vezetőség, anyagi összeomlás – mi folyik Barcelonában?

barcagate_urbanandsport_nurphoto_via_getty_images.jpg

Joan Laporta visszatér, Messi marad, Bartomeu börtönbe megy – mi történt a világ egyik leghíresebb futballklubjával azóta, hogy Guardiolával leigázta a világot? Létezik-e kiút a milliárdos anyagi-, illetve a teljes morális csődből?

2021.03.19. Írta: Rada Bálint, borítókép: Katalán rendőr a Camp Nou-nál, Urbanandsport/NurPhoto, Getty Images, The Athletic

Kínosabbnál kínosabb BL-búcsúk, korrupciós ügyek, letartóztatott ex-elnökök, tragikus igazolások, 8-2, távozó és távozni akaró klubikonok, anyagi összeomlás, majd előrehozott választások. 2009 óta az FC Barcelona a nemzetközi sportsajtó egyik legtöbbet emlegetett klubja, a Guardiola-féle csapat hattrófeás történelmi sikerével szemben azonban az utóbbi évek eseményei egészen más médiavisszhangot eredményeztek. Hogyan jutottunk el az egyetemes futballtörténelem egyik legnagyszerűbb csapatától az egymilliárd eurós adósságig, és miért nem bukott bele teljesen a katalán óriás?

Núñeztől Laportáig

Az 1990-es évek vége Barcelonában hasonlóan festett, mint a 2010-es évek vége. Miután a legendás Dream Team megnyerte a klub történetének első BEK-címét Johan Cruyff vezetésével, majd két évvel később csúnya pofont kapott a BL-döntőben az AC Milantól (0-4), az 1994-95-ös szezonban válsághelyzet bontakozott ki. Romário évközben, Hriszto Sztoicskov, Ronald Koeman, Eusebio Sacristan és Txiki Begiristain a szezon végén távozott – Cruyffhoz hasonlóan. A vezetőség és a játékosok között állandóak voltak a konfliktusok, a problémák pedig az új sztárok (Hagi, Ronaldo, Figo, Rivaldo), és az új edzők (Carles Rexach, Bobby Robson, Luis van Gaal) érkezésével sem oldódtak meg maradéktalanul.

nunez_es_cruyff_twitter.jpg

Kép: Josep Lluís Núñez és Johan Cruyff a klub első BEK-serlegével (1992), Twitter

1997-ben Josep Lluís Núñez már rekordot jelentő 19 éve állt a klub élén. Ezalatt csaknem megduplázta a klub bajnoki címeinek számát, ráadásul első jelentős nemzetközi trófeáit is begyűjtötte. Munkájával azonban nem volt mindenki elégedett. Sebastian Roca és Joan Laporta „Elefant Blau” néven alakítottak szövetséget, majd bizalmatlansági indítványt kezdeményeztek Núñez ellen. Bár az indítvány elbukott, hosszútávon fontos szerepet játszott abban, hogy 2000-ben Núñez lemondott posztjáról, és alelnökének, Joan Gaspartnak adta át a helyét.

A helyzet azonban csak romlott. A következő három évben a Barcelona nem tudott dobogóra állni a La Ligában, miközben öt edzőt fogyasztott el, a kedélyeket pedig olyan botrányok borzolták, mint Figo Real Madridba igazolása.

Laporta ellenzéki mozgalmához olyan fiatal sportvezetők csatlakoztak, mint Ferran Soriano, Sandro Rosell vagy Victor Font, 2003-ban pedig révbe értek: az elnökválasztáson Laporta győzött.

A fiatal vezető ügyvédként kezdte pályáját. Karizmája párját ritkító volt, kortársai gyakran csak úgy hivatkoztak rá, mint „Barcelona John F. Kennedy-je”. Bár Laporta jobbkeze, Rosell a friss világbajnok brazil szövetségi kapitány, Luis Felipe Scolari edzői kinevezése mellett kardoskodott, Laporta végül a fiatal Frank Rijkaardot ültette a kispadra, korábbi ígéretével ellentétben pedig David Beckham helyett a Paris Saint-Germain berobbanó sztárját, Ronaldinhót igazolta le. Ezek a döntések meghatározónak bizonyultak a Barcelona sikereinek szempontjából: a csapat 2006-ban története első BL-trófeáját is megszerezte.

A dicsőség percei nem tartottak sokáig. Sandro Rosell nehezményezte Laporta tekintélyelvű stílusát és Johan Cruyff erős befolyását, ezért 2005-ben négy társával (köztük a klub kosárlabdáért felelős vezetőjével, Josep Maria Bartomeuval) lemondott elnökségi pozíciójáról. A klub eredményei romlani kezdtek, a klasszisok között fokozódott a feszültség, Ronaldinho és Deco kapcsán is rosszhiszemű hírek láttak napvilágok, az átigazolások már nem működtek megfelelően, Rijkaard pedig egyre kevésbé volt képes egyben tartani a csapatot.

Laporta, miközben az UNICEF-fel kötött szponzorációs szerződéssel igyekezett a „Mes que un club” („több, mint egy klub”) imázst erősíteni, a háttérben az üzbegisztáni diktatórikus rezsim kirakatcsapatával, a Bunyodkorral, illetve annak tulajdonosi körével üzletelt saját ügyvédi irodáján (Laporta & Arbos) keresztül. A 2007-08-as szezonban a sociók (a Barcelona szavazásra jogosult klubtagjai) megkísérelték leváltani az elnököt – bár Laporta a helyén maradt, az elnökség nyolc tagja (köztük Soriano is) lemondott.

messi_es_iniesta_2009_forras_fc_barcelona.jpg

Kép: Messi és Iniesta a BL-serleggel 2009-ben, FC Barcelona

2008-ban az egyre megvetettebb elnök korábbi játékosát, a Barca B tapasztalatlan szakvezetőjét, Josep Guardiolát ültette a kispadra.

Pep Decót és Ronaldinhót is szemrebbenés nélkül tette ki a csapatból, miközben az ismert klasszisok (Xavi, Puyol, Henry, Eto’o) mellett olyan saját nevelésű fiatalokra építette labdabirtokláson alapuló futballját, mint Andrés Iniesta (25), Gerard Piqué (22), Lionel Messi (21) vagy Sergio Busquets (20). Bár a történet egy Numancia elleni vereséggel és egy Racing elleni döntetlennel indult, végeredménye a futballtörténelem első hat trófeával záruló szezonja lett: Pep csapata a bajnokságot, a spanyol kupát, a Bajnokok Ligáját, az Európai és a Spanyol Szuperkupát, illetve a Klubvilágbajnokságot is megnyerte! Laportát ez sem mentette meg: második ciklusa végén (2010-ben) átadta helyét szövetségesből lett riválisának, Sandro Rosellnek.

A Neymar-transzfer átka

rosell_neymar_bartomeu_zubizarreta_eurosport_efe.jpg

Kép: (balról jobbra) Sandro Rosell, Neymar, Jose Maria Bartomeu és Andoni Zubizarreta 2013-ban, EFE, Eurosport

Rosell bukása már kínosabb történet Laporta leváltásánál. Elődje kedvezőtlen gazdasági helyzetben hagyta ott a klubot, aminek függvényében még kevésbé érthető az a bizonyos Neymar-transzfer, amely végül a veszte lett. Neymar átigazolásának árát azóta is homály fedi – a hivatalosan bejelentett összeg 57,1 millió euró volt, az ezt követő pereskedések azonban egészen másról tanúskodnak. Előbb a DIS Esporte nevű ügynökség, majd Jordi Cases elnökségi tag, végül Pablo Ruz vitte bíróságra az ügyet. A megerősített információk szerint Rosellék a Santos tudta nélkül további 40 millió eurót fizettek Neymar családjának. Az elnök lemondott, majd két évet töltött előzetes letartóztatásban (gazdasági bűncselekményért a legtöbbet Spanyolországban), mielőtt 2019 áprilisában szabadlábra helyezték volna.

Rosell helyét alelnöke, Jose Maria Bartomeu vette át. A választásokon aratott magabiztos győzelmét annak köszönhette, hogy a pályán semmi sem látszott a káoszból: az MSN (Messi, Suárez, Neymar hármasa) és Luis Enrique vezetőedző épp újabb triplázáshoz (bajnokság, kupa, BL) vezették a katalánokat. A színfalak mögött azonban egyre komolyabb szakmai válság bontakozott ki. A korábbi sikerkovácsok közül Txiki Begiristain, Ferran Soriano és Marc Ingla is a Manchester Cityhez távozott, Andoni Zubizarretát pedig maga Bartomeu rúgta ki. A klub anyagi helyzete egyre szűkösebb lett, amin nem segítettek a stadionfelújítási tervek sem.

Bartomeu a kosárlabda és a kézilabda területén dolgozott korábban. A katalán politikai és gazdasági elit sok más tagjához hasonlóan az ESADE Business Schoolban végzett – itt ismerkedett meg Sandro Rosellel is. Míg Laporta Rosellt tisztelte, Bartomeut egyáltalán nem vette komolyan – kettejük ellenséges viszonya közös munkájuk kezdete óta fennáll.

Bartomeu elnöksége alatt a klub elengedte a világhírű akadémia, a La Masia kezét, és fókuszát az átigazolási piacra helyezte annak érdekében, hogy sztárigazolásokkal növeljék a klub hírét a távoli piacokon. A kísérlet csúfos kudarcba fulladt.

A tragikus sorsú Tito Vilanova 2012-ben a Levante ellen tizenegy saját nevelésű játékossal tudott győzni (további öttel a kispadon) - a Luis Enriquét váltó, teljesen ellentétes filozófiát képviselő Ernesto Valverdének 2019-ben már csak Messi, Pique, Sergi Roberto, Jordi Alba és Busquets állt rendelkezésére az egykori akadémisták közül.

iniesta_egyedul_getty_images_the_sun.jpg

Kép: Iniesta egyedül a Camp Nou-ban utolsó barcelonai meccse után (2018), Getty Images, The Sun

Bartomeu elnöksége alatt időnként a Barcelonába teljesen alkalmatlan játékosok érkeztek (Douglas, Jeremy Mathieu, Aleix Vidal, André Gomes, Paco Alcacer, Marlon Santos, Emerson, Kevin-Prince Boateng, Jeison Murillo, Martin Braithwaite, Arda Turan, Malcom – utóbbi kettő 80 millió euróért). Máskor horribilis összegekért igazolt sztárok (Ousmane Dembélé 105+40 millió euróért, Philippe Coutinho 120+40 millióért, Antoine Griezmann 120 millióért) vallottak kudarcot, miközben a hiányposztok betöltetlenek maradtak.

Ezzel szemben a tehetségesnek tűnő fiatalok rendre elmenekültek a klubtól, a legjobb játékosok pedig nevetséges módon igazoltak el: Ivan Rakitic, Arturo Vidal, Luis Suárez, Andrés Iniesta, Javier Mascherano, Dani Alves és Xavi távozása összesen (!) 6,5 millió euró garantált átigazolási díjat hozott a klub konyhájára úgy, hogy egyikük sem Barcelonából vonult vissza...

A mélypont

2018-ban és 2019-ben a Barcelona zsinórban kétszer esett ki háromgólos előnyről a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában, mielőtt 2020 nyarán a klubtörténelem talán legmegalázóbb kiütésébe szaladt bele.

A 8-2-es Bayern elleni fiaskó igazi mélypont volt: a sportigazgató Eric Abidal és a Valverdét váltó vezetőedző, Quique Setién távozott, Lionel Messi is ezt fontolgatta – Bartomeu és elnöksége viszont nem mondott le azonnal.

A bejelentésre a sociók második bizalmatlansági indítványáig, illetve a Juventus ellen 3-0-s vereségig kellett várni – az új elnökválasztást 2021 márciusára írták ki, a Charles Tusquets vezette ideiglenes elnökség pedig éppen annyi jogkört kapott, hogy a klub ne bénuljon meg teljesen.

bartomeu_forras_fc_barcelona.jpg

Kép: Jose Maria Bartomeu bejelenti lemondását, FC Barcelona

2021. február 28-án aztán Bartomeut letartóztatta a „Mossos d’Esquadra”, vagyis a katalán rendőrség. Szintén előzetesbe került a klub vezérigazgatója, Oscar Grau, a vezető jogász Roman Gomez Ponti, illetve Bartomeu korábbi jobbkeze, Jaume Masferrer is. A klub hivatalosan semmilyen kommunikációt nem osztott meg az ügyben, az elnökjelöltek is inkább kerülgették a vádakat, mint hogy határozottan állást foglaljanak.

A vádak szerint a Barcelona vezetősége 2017 novemberében évi egymilliós szerződést kötött két kommunikációs céggel, az I3 Ventures-szel és az NS Grouppal. A fizetések részletekben történtek, hogy megkerüljék a klub belső eljárásrendjét.

2020 februárjában került nyilvánosságra a La Cadena SER oknyomozó riportja, melyben bizonyítékokat találtak arra, hogy a két cég hamis profilokon keresztül igyekezett rossz színben feltüntetni a Bartomeuval elégedetlen klubvezetőket és ikonokat, többek között Carles Puyolt, Xavit, Piquét, Pep Guardiolát és Lionel Messit.

A Barcagate néven elhíresült esetben Bartomeuék igyekeztek minden nyomát eltűntetni a megbízásnak, így a rendőrség végül pénzmosás és korrupció vádjával tartóztatta le az ex-elnököt és szövetségeseit.

A klub jelenleg több mint 1 milliárd dolláros adósságot görget maga előtt, ami a világ minden normális vállakozásánál egyértelmű csődöt jelentene. A stadionfelújitás további csúszása újabb pluszköltségeket jelent, miközben a befektetői és a bankok felé egyaránt hatalmas tartozást halmozott fel a klub, mely a bevételek 80 százalékát a játékosok aránytalanul magas bértömegének kifizetésére költi, miközben a pandémia tovább nehezíti az amúgy sem rózsás gazdasági helyzetet. (Az ügy gazdaságpolitikai részleteiről a Forbes kapcsolódó cikkében bővebben is olvashattok). 

Messi félmilliárd eurós, nemrég kiszivárgott szerződése, vagy a játékosok adócsalással kapcsolatos ügyei jól rávilágítanak arra, milyen elképesztő mértékű volt a pénzszórás a Bartomeu-érában, és hogyan járt ez együtt a klub morális leépülésével. 

Fény az alagút végén

Talán az elnök személyénél is volt egy fontosabb kérdés a március 7-ei választásokon: mi lesz Lionel Messivel? A klublegenda a nyáron saját elmondása szerint csak azért nem távozott a mediterrán tengerpartról, mert nem akart pereskedni szeretett klubjával. Nem volt kérdés, hogy ha Bartomeuhoz közeli személy kerül az elnöki székbe, az argentin távozik. Végül a történelem ismételte önmagát: ahogy egy korábbi krízisben, úgy ezúttal is a karizmatikus Laporta felé fordult a Barcelona szavazói bázisa. A korábbi elnök a Xavi hazacsábításával és a La Masia erősítésével kampányoló Victor Fontot, és a Fidels al Barca kampány vezetőjét, Toni Freixát előzte meg.

laporta_forras_david_ramos_getty_images.jpg

Kép: Joan Laporta a választások után, David Ramos/Getty Images, The Athletic

Laporta újbóli kinevezése számos változással járhat a szakmai vezetésben. Elsőszámú segítője a Mallorca és a Valencia korábbi szakmai igazgatója, a sportvezetői körökben sokra tartott Mateu Alemany lesz. Mellette Johan Cruyff fia, Jordi is fontos szerepet tölthet be a klubvezetésben. Laporta hatására jó eséllyel – az életében először szavazó – Lionel Messi is maradni fog Barcelonában, az edzői stábról ugyanakkor még korai lenne hasonló megállapításokat tennünk.

Quique Setiént a 8-2 után egy korábbi Barca-játékos, Ronald Koeman váltotta a kispadon – ahogy Michels, Cruyff, van Gaal vagy Rijkaard esetén, ezúttal is a holland futballban találta meg régi-új gyökerét a Blaugrana. Koeman a Hoffenheim és az Ajax korábbi sikerkovácsát, Alfred Schreudert, valamint a klub korábbi klasszisát, a svéd Henrik Larssont nevezte ki segédedzőnek. Rendszerük nem ragaszkodik a Barcelonánál kőbe vésett 4-3-3-hoz: a szezon elején a 4-2-3-1, a tavaszi idényben pedig a 3-5-2 vált az alapértelmezett felállássá. Koeman taktikai felkészültségénél azonban sokkal nagyobb erőssége a fiatal játékosok kezelése és beépítése.

Amit az átigazolási piacon elvesztett a Barca, azt az utánpótlásában találta meg.

Az uruguay-i válogatott Ronald Araujo (22) Pique mellett a klub legjobb belső védője lett, de a B csapatból a sérülések miatt felhozott Oscar Mingueza (21) is kiválóan állja a sarat. Ilaix Moriba (18) a La Liga legfiatalabbjaként szerzett a tizenhatoson kívülről gólt, Riqui Puig (21) maga a két lábon járó Barcelona-iskola, Ansu Fati (18) pedig súlyos sérülése előtt a csapat talán legjobb játékosa volt. Kiegészülve a Las Palmasból kiszúrt meglepetésemberrel, Pedrivel (18), a helyét egyre inkább megtaláló Frenkie de Jonggal (23), a portugál Trincãoval (21) és az amerikai-holland Desttel (20) a gránátvörös-kékek elég erős utánpótlásbázist alakítottak ki ahhoz, hogy a következő években ne a nulláról kelljen kezdeniük az építkezést.

Bár a Barcelona a Paris Saint-Germain ellen búcsúzni kényszerült a BL-ből, utolsó meccsén küzdelemben esett el. Az első félidő kombinatív játéka és kiemelkedő egyéni teljesítményei igazi időutazást jelentettek a szurkolók számára egy olyan időszakba, amikor még nem a bebörtönzött elnökökről szóltak a katalán hírek. A remény szikrája felcsillant, de a neheze csak most jön.

Új elnök, letartóztatott vezetőség, anyagi összeomlás – mi folyik Barcelonában? Tovább
“A futball nem élet-halál kérdése, hanem annál sokkal több” - Az olasz foci sötét oldala

“A futball nem élet-halál kérdése, hanem annál sokkal több” - Az olasz foci sötét oldala

image_6_1.png

Aki egy kicsit is követi a foci világát, biztosan ismeri az “azzurri” kifejezést. Az olasz futball semmihez sem hasonlítható. Itáliában nemcsak sportként tekintenek rá, hanem a mindennapjaik, a filozófiájuk, az érzéseik szerves részét képezi - legyen szó bármelyik nemről. Egy cikk, ami bemutatja az olasz ultrák szélsőséges és sokszor halálos világát, miközben megemlékezik az olasz foci néhány legnagyobb pillanatáról és játékosáról.

2021.02.26. Írta: Gajdics Bálint és Belayane Najoua, borítókép: curvasudmilano.it

Olasz foci, mint passzív-aktív szerelem

Olaszország nemzeti sportja kétségkívül a futball. Az olasz szurkolók híresek nemcsak a hazaszeretetükről, hanem csapatuk iránti hűségükről is. Ha egy-egy csapat a tét, akkor eltűnnek a barátságok, az udvariaskodás és kiéleződik Olaszország észak-déli megosztottsága is. De az olaszok a focit nem csupán passzívan szeretik figyelemmel kísérni, hanem akítvan is részt vesznek. A 20 millió olaszból, akik gyakorolnak valamilyen sportot, az edzőterem után a foci a leggyakrabban választott sport. Az aktívan futballozók száma a 10-35 éves korosztályban már több mint 4,5 millió fő. Olaszországban a nemzeti, nemzetközi versenyeken és a mindennapokban is érezhető a foci iránti szeretet. Az országban szállóigévé vált mondás, miszerint “minden kisfiú focista akar lenni, és minden kislány egy focista felesége” habár csak részlegesen, de még ma is igaz.

Íme néhány adat, amik megmutatják a foci hatását az ország gazdaságára és társadalmára egyaránt:

  • Közel kilencszázezer a 20 év alatti futballozók száma.
  • Az 586 fiatal, akiket behívtak elsőosztályú klubokba, 147 helyi csapatból érkezett.
  • A profi csapatokat 2018-ban több mint 318 millió euró (111 milliárd) értékben szponzorálták.
  • Olaszország legértékesebb csapata, a Juventus 1,3 milliárd eurós értéken mozog a Milánói tőzsdén.

Mit jelent szurkolónak lenni?

Olaszország már a kezdetektől fogva úgy ismert, mint a foci egyik nemzete, habár a futball nem Itáliában, hanem Angliában született. A foci volt az első labdajáték, amit hivatalosan is elismertek sportként Olaszországban a tizedik század elején. Azóta már igazi szimbólummá váltak a azzurrik, akikért a szurkolók még meg is halnának.

Az olasz ultrákról (fociszurkolók legkeményebb magja) tavaly jelent meg könyv “Az olasz futball sötét oldala” címmel. A könyvből is kiderül, hogy az olasz ultráknak a szurkolói létet, a csapatban létezést, a hitet jelenti a foci.

Ultrának lenni egy életérzés, és a legtöbben a valahova tartozás érzését választják, nem feltétlenül magát a focit.

Az olasz szurkolók egyik alapelve, hogy a politikát távol kell tartani a lelátóktól, de közben egyes csoportok ideológiai alapon alakulnak, amelyek más ultracsoportokat néha nem is a focicsapathoz kötődve, inkább ideológiai ellentétekre alapozva ítélnek ellenségnek.

flag-2694986_1280.jpg

Kép: Kaufdex, Pixabay

Az olasz társadalom híres a szenvedélyes déli mentalitásáról, aminek a levezetésére szolgálhatna a lelátó is. A sport lehetne az eszköz, amiben az emberek kiélhetik a versengési vágyukat - habár ez nemcsak az olasz emberekre igaz, hanem a világ összes társadalmára. A könyvben megjelenik az a gondolat, hogy “az ultrák, ha kicsit felnagyítva, de mindig az átlagember problémáira világítanak rá”. Ennek végül az lett az eredménye, hogy az “ultraérzés” vált az emberi sorsok, történetek és problémák kinyilvánításának eszközévé.

Egy korábbi cikkben olvashatunk egy nagyon jó magyar vonatkoztatású hasonlatot - az ultrák világa olyan, mint egy kinagyított Pál utca a Pál utcai fiúkból. A focicsapat olyan, mint a Grund, a szurkolás pedig mint a gitt rágása - és sajnos sokszor vannak Nemecsekek is, akik egy-egy meccs során az életüket vesztik - a csapatért, az érzésért, az ultrákért.

De nemcsak tifoso-k (azaz férfi drukkerek) vannak, hanem a másik nem is nagy számban képviselteti magát a szurkolótáborokban. Egy felmérés szerint az olasz nők 25%-a szereti és követi a nemzeti futballt, és ez a szám 35%-ra növekszik a nagyobb nemzetközi tornák alatt. Leginkább fiatal, vállalkozó szellemű és modern nőkről beszélünk, akik sokszor olyan sztereotípiákkal találkoznak amik szerint a nők nem lehetnek fociszurkolók.“ Az igazi kihívás a női szurkolóknak, hogy egy kevésbé agresszív, empatikusabb arcot adjanak az szurkolótábornak” - nyilatkozza egy pszichológus egy korábbi cikkben.

Az olasz foci nagy pillanatai és felejthetetlen játékosai

football-3560086_1920.jpg

Kép: Jorono, Pixabay

Az olasz foci megkerülhetetlen, ha a világ labdarúgását vizsgáljuk. A nemzetközi labdarúgás kezdetén a Squadra Azzura (azúrkékek) becenévre hallgató csapatnak sikerült két alkalommal is elhódítani a világbajnoki címet. 1934-ben és 1938-ban is ők léptek a világbajnoki dobogó legfelső fokára. A ‘38-as vb számunkra is emlékezetes lehet, hiszen a döntőben a magyarok ellen tudtak nyerni a francia rendezésű világbajnokságon. A világbajnoki sikert 1982-ben is meg tudták ismételni, negyedik alkalommal pedig 2006-ban tudták elhódítani a trófeát. Ezzel a végső győzelemmel Brazília mögött a második legeredményesebb csapattá váltak a labdarúgó-világbajnokságok történetében.

A 2006-os csapatból több, azóta ikonná váló játékos is örökre beleírta magát a futballtörténelembe. Elég csak az emlékezetes Zidane-Materazzi összetűzésre gondolni. Daniele De Rossi és Francesco Totti klublegendák lettek az AS Roma csapatában. Fabio Cannavaro, az olasz válogatott csapatkapitánya 2006-ban a világbajnoki trófea mellett az év végén a legjobb játékosnak járó aranylabdát is elhódította. Andrea Pirlo, aki az irányító középpályás poszt megreformálója lett, most Olaszország legnépszerűbb csapatát, a Juventust irányítja. Érdemes megemlíteni a 2006-os olasz válogatott kapusát is, aki ebben az időszakban még Pirlo csapattársa volt, de amíg Pirlo edzőnek állt, ő még mindig a Juventusban játszik. Gianluigi Buffon pályafutása példaértékű. A Parma volt a nevelőegyesülete, és egy éves párizsi kitérő mellett a Juventus csapatában vált a világ egyik legjobb kapusává. Minden rekordot ő tart hazájában, ami a kapusposztot illeti. A Serie A-ban 296 meccsen védett úgy, hogy kapott gól nélkül hozta le a találkozót és tizenkét alkalommal választották meg az év kapusának is. Emellett beválasztották a Juventus történelmének álomcsapatába, de tagja volt az ESPN által összeállított évtized csapatának is, amely a 2000-es éveket vizsgálta.

Az elmúlt években a nemzetközi színtéren nem volt sikeresnek mondható az olasz válogatott. Több ízben is előfordult, hogy nem tudtak kijutni egy nemzetközi tornára. Viszont a klubfutball virágzik. A Juventus egyértelműen a világ elitjébe tartozó együttes, amely évek óta a Bajnokok Ligája győzelemre hajt. A tabellát jelenleg a két milánói óriásklub, az Inter és a Milan vezeti a zebrák előtt. Az AS Roma, Napoli, Atalanta, SS Lazio kvartett közvetlenül utánuk helyezkedik el a tabellán, miközben továbbra is nyílta Scudetto sorsa. A jelenkor top olasz játékosai közül érdemes kiemelni Gianluigi Donnarummát, aki az AC Milan hálóőreként tizenhat évesen debütált a piros-feketék csapatában. Azóta kirobbanthatatlan tagja a klubnak és az olasz válogatottnak is. Ciro Immobile, a Lazio gólvágója 2020-ban 35 rúgott góllal fejezte be a szezont, ezzel ő lett a Serie A és az európai klubfoci legtöbb gólt szerző játékosa, elhódítva ezzel az Aranycipőt. A Lazio, az Atalanta és a Juventus csapata a Bajnokok Ligája egyenes kieséses szakaszában is érdekelt még, míg a Roma és az AC Milan az Európa-liga serlegért küzdhetnek tavasszal.

A címben szereplő idézet Bill Shankly-től származik.

“A futball nem élet-halál kérdése, hanem annál sokkal több” - Az olasz foci sötét oldala Tovább
A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez

A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez

vodafone-1866298_1920.jpg

A legnagyobb favoritok mérkőzéseivel folytatódnak a Bajnokok Ligája nyolcaddöntői. De mire lehet képes a 18 mérkőzés óta veretlen Manchester City, a négy vereséggel és hat trófeával rendelkező Flick-féle Bayern München, vagy a feltörhetetlen védelmével és Luis Suarez remeklésével esélyessé váló Atletico Madrid?

Írta: Gajdics Bálint, Rada Bálint, borítókép: Bajnokok Ligája, Pixabay

Atletico Madrid – Chelsea

Ha egy mérkőzést kellene kiemelni a nyolcaddöntők párosításai közül, akkor mindenképpen ezt a párosítást ajánlanánk a semleges szurkolóknak. Az Atletico Madrid a spanyol bajnokság elsőszámú esélyese. A La Liga tabelláját jelen pillanatban kevesebb lejátszott meccsel is vezető Matracosok ebben az idényben összesen kétszer kaptak ki és négy alkalommal játszottak döntetlent. Azt is ki lehet jelenteni, hogy bár az összes topligát figyelembe véve Oblakék kapták a második legkevesebb gólt, ez az Atletico már nem az a teljesen védekező felfogásban “bunkerfocit” játszó Simeone-csapat, mint a 2010-es években. A stabil védekezés alapvető az Atleticónál, viszont a gólokkal gyakran adósak maradtak a fővárosiak.

luis_suarez_joao_felix_goal_com_getty_images.jpg

Kép: Luis Suarez és Joao Felix, goal.com/Getty Images

Erre problémára az idei szezonban Luis Suarez személyében találtak megoldást. Az Atletico próbálkozott több csatárral is az elmúlt években, de sem Alvaro Morata, sem pedig Diego Costa nem feleltek meg tökéletesen Diego Simeone elvárásainak. Suarez nyári fővárosba igazolása hozta meg az áttörést - az uruguayi csatár a másodvirágzását éli a csapatnál. Suarez 16 góllal vezeti a spanyol bajnokság góllövőlistáját, ugyanakkor a csapat többi tagja is kiveszi a részét a góllövésből. A jövő nagy reménységének számító Joao Felix az utóbbi időben kisebb betegséggel és formaingadozással küszködött, de az is szemmel látható, hogy Suarez érkezésével lekerült a válláról a góllövés terhe, így felszabadultabban és eredményesebben tud a csatár mögött játszani. A bajnokságban hat góllal és négy gólpasszal segítette eddig a csapatot. Marcos Llorrente, aki elsősorban a középpálya közepén érzi otthonosan magát, de a pálya bármely szegletén bevethető, kiváló szezont produkált eddig. A góljai és gólpasszai mellett tevékenyen részt vesz a csapat védekezésében is, nem ijed meg az egy-egy elleni párharcoktól sem.

A nemzetközi kupaporondon már nem ilyen magabiztos a spanyolok teljesítménye. Igaz, hogy a Bayern München mögött 9 ponttal zárták a csoportkört, viszont összesen kétszer tudtak nyerni a Salzburg ellen, a Lokomotiv Moszkva már fejtörést okozott nekik. Ennek ellenére bizakodva várhatják a mérkőzést, hiszen még mindig a liga egyik legjobb védelme az övék, és Suarez vezetésével meglepetést is okozhatnak majd.

Kérdés az, hogy mennyire van igényük a BL-menetelésre akkor, amikor elérhető közelségbe került a La Liga-elsőség is.

A másik oldalon, a ködös Albionban már nem ilyen fényes a helyzet. A Chelsea a tél folyamán edzőváltáson is átesett. Thomas Tuchel a PSG volt edzője váltotta Frank Lampardot a kispadon. A szurkolók reakciója először vegyes volt, hiszen mindenki nagyon szerette volna, ha a klub legendájával sikerül újra a csúcsra jutnia a csapatnak. De nem így történt. Lampard látványosan mellőzte játékosait, ami rányomta a bélyegét az öltözői hangulatra is. Roman Abramovics pedig nem az a türelmes fajta, és az angol klubikon helyére a PSG csapatával tavaly BL-döntős Tuchelt ültette a padra. 

Tuchel (és Löw Zsolt) érkezése az eredményekben és a taktikai hozzáállásban is azonnal meglátszott. Továbbjutottak az FA-kupában és idegenben is magabiztosan tudták legyőzni a városi rivális Tottenhamet. A 3-4-3-as felállással legutóbb Antonio Conte regnálása alatt találkozott a Chelsea, de most ez a rendszer hozza a győzelmeket a csapatnak. A védelem még Lampardénál is jobb eredményeket produkál: Tuchel hétmeccses regnálása alatt a veretlen csapat mindössze két gólt kapott eddig. A nagy nyári igazolások közül Timo Werner a stabil kezdő, akinek a szerepe is átalakult egy kicsit. A németet nem a center posztján játszatja honfitársa, hanem épp Giroud vagy Tammy Abraham mögött támadja az ellenfél kapuját. Az angol csapat magabiztosan, veretlenül nyerte meg csoportját a BL-ben, maga mögé utasítva a Sevillát.

Két feltörhetetlennek látszó védelem csaphat össze a vírushelyzet miatt Bukarestben rendezett odavágón, a csapatok taktikai repertoárjának és világklasszis támadóinak ismeretében pedig minőségi találkozóra van kilátás. 

Bayern München – Lazio

A Bayern az elmúlt héten egy nagyon szórakoztató, havas meccsen játszott döntetlent a Bundesliga-újonc Bielefeld ellen úgy, hogy a Bielefeld csapata többször is vezetett, majd a Frankfurt ellen begyűjtötte idei harmadik vereségét is. Ennek ellenére Hansi Flick gárdája egyértelmű favorit ebben a párharcban. Február elején megnyerték a FIFA Klubvilágbajnokságot is, így a történelemben a Bayern lett a második csapat a 2009-10-es Barcelona után, amely egy idényben mind a hat megnyerhető serleget begyűjtötte (bajnokság, nemzeti kupa, szuperkupa, BL, európai szuperkupa és klubvilágbajnokság). A bajnokságot a Bielefeld elleni havas fiaskó, illetve a Frankfurt elleni vereség ellenére is magabiztosan vezetik a Lipcse előtt, így a címvédő az idei kiírásban is egyértelmű esélyesként indul. Robert Lewandowski a tavalyi év legjobb játékosa volt és még mindig a legveszélyesebb támadó az egész mezőnyben, de a Bayern kimagasló teljesítménye abban rejlik, hogy nincs gyenge láncszem a csapatban.

bayern_goal_com_getty_images.jpg

Kép: a Bayern München játékosai a BL-győzelem után, goal.com/Getty Images

A lengyel támadó 26 góllal vezeti a Bundesliga góllövőlistáját és a Müller, Sané, Gnabry alkotta, hatékonyságban és kreativitásban is kiemelkedő trió összesen 19 gólt és 16 asszisztot hozott össze a bajnokságban, míg a BL-ben meglepő módon a csoportküzdelmek során az inkább védekező szerepet betöltő Goretzka és a nem mindig kezdő Kingsley Coman volt eredményesebb. Valószínűleg ettől működik jól a Bayern-henger. Egy olyan sokrétű támadógépezetről van szó, ahol szinte mindenki ki tudja alakítani a gólhelyzeteket és ki is használja azokat. Erről árulkodik az is, hogy meccsenként átlagban 16,2 lövést eresztenek meg az ellenfelek kapuja felé. Ez az arány a Bundesligában 62, míg a BL-ben 18 gólra volt eddig elegendő. A bajor csapat a Bajnokok Ligájában lassan két éve veretlen, legutóbb a 2018/19-es szezonban, a Liverpool tudta megverni őket, azóta 16 győzelemmel és 1 döntetlennel tartják ezt a kimagasló rekordot.

Ha már góltermésről van szó, akkor a tavalyi évben Lewa mutatóit csupán egy ember tudta lekörözni, ezzel megelőzve őt az európai Aranycipő-versenyben: az ellenfél csapatában focizó Ciro Immobile.

A Lazio csapata ebben a párharcban az „underdog” szerepét fogja betölteni a címvédővel szemben, viszont egy-két villanás még akár meglepetést is okozhat.

Simone Inzaghi Lazioja a tavalyi szezonban nagy versenyfutásban tudta elérni a BL-indulást érő pozíciók egyikét a Seria A-ban. Ez annak is volt köszönhető, hogy az európai színtértől hamar búcsúztak és a többi olasz topcsapattal ellentétben elég volt a bajnokságban jól teljesíteniük. Ez az ősszel meg is fordult, hiszen a BL és a Coppa Italia miatti többletterhelés meglátszódott a csapat teljesítményén. Mivel a Lazio kerete szinte minden poszton elég vékony, az olasz tréner nem tudta megfelelő módon rotálni a csapatát és ez meg is látszott az eredményeken. Viszont a BL-csoportkör utáni pihenő jót tett a csapatnak, forma szempontjából pedig az Inter mögött a második legjobbak jelenleg a bajnokságban.

A csapat télen erősített a védelmén, az AC Milanból érkezett Mateo Musacchio, aki már két meccsen szerepelt, de várhatóan több szerepet fog kapni, mivel posztján sorra dőlnek ki a Lazio kulcsjátékosai. Talán ez okozhatja majd a rómaiak vesztét is a Münchennel szemben, mert lássuk be, hogy megfelelő támadójátékkal, de hiányos, nem összeszokott védelemmel nem lehet megverni a címvédőt. Mindenesetre a Lazio nem fog feltett kézzel harcba indulni.

Atalanta – Real Madrid

Különleges mérkőzésnek ígérkezik a bergamói kiscsapatból lett hipszterkedvenc és az önmaga árnyékának mutatkozó Real Madrid párharca. Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy az európai klubelit legizgalmasabb és legunalmasabb projektjének összecsapása következhet.

Az Atalanta idénye jóval konszolidáltabb, mint a 2019-20-as volt: egyaránt kevesebb gólt lőnek és kapnak, mint a hektikusan sikerült tavalyi évben, amikor a legjobb nyolcig jutottak a Bajnokok Ligájában (hajszálnyira voltak az elődöntőtől a PSG ellen), a Serie A-ban pedig sokáig a Juventus legnagyobb kihívóinak tűntek. Az Atalanta 53 lőtt góljánál így is csak az Inter szerzett többet az idei bajnokságban, miközben a csapat döntőbe jutott az Olasz Kupában. 31 kapott bajnoki góljuk viszont jócskán visszaveti őket a Serie A tabelláján (4. hely). Nem segít a helyzetükön Alejandro „Papu” Gomez távozása sem, akinek súlyosan megromlott a viszonya a vezetőséggel. A veterán klublegenda így aránytalanul kevés játéklehetőséggel a háta mögött távozhatott Sevillába.

atalanta_uefa.jpeg

Kép: Atalanta, UEFA.com

Gian Piero Gasperini játékrendszere továbbra is a háromvédős rendszerre, az agresszív letámadásra és a látványos támadófutballra épül. A csapat legeredményesebbje a két kolumbiai támadó, Luis Muriel (17 gól) és Duván Zapata (13), míg a támadásépítésben a két legfontosabb láncszem a súlyos depresszió után visszatérő szlovén Josip Ilicic, illetve a jobboldali wingback, Robin Gosens. A középpályán a holland válogatott Marten de Roon és a svájci Remo Freuler az egész olasz bajnokság egyik legalulértékeltebb párosát alkotják. Idén különösen De Roon remekel: 41 sikeres szerelésével ligaelső a Serie A-ban, miközben letámadásban  és passzjátékban is a bajnokság elitjéhez tartozik. A védelem tavaly a legnagyobb hiányossága volt az Atalantának, idén azonban sokat javult a helyzet, mióta a Genoától szerződtetett argentin Cristian Romero csatlakozott a Palomino, Rafael Toloi, Djimisti hármashoz.

Amíg az Atalantáról mindenkinek a látványos támadójáték jut eszébe, a Real Madridról leginkább az unalmas mérkőzések már végeláthatatlan sorozata. Zinadine Zidane generációváltásra tett kísérlete egyelőre kudarcba fulladt: a csapatban továbbra is a veterán klasszisok a húzónevek, miközben a pótlásukra szánt játékosok mélyen elmaradnak az elvárásoktól. Raphael Varane Sergio Ramos nélkül félkarú óriásnak tűnik, Eden Hazard az utóbbi évek talán legrosszabb igazolása volt, Éder Militao érkezése pedig nem dobott sokat a csapat védekezésén.

A királyiaknak emellett a sérülésekkel is vannak problémáik: Militao, Ramos, Carvajal, Odriozola, Hazard és Rodrygo is biztosan lemarad majd az odavágóról, de Federico Valverde játéka is kérdéses. Ennek köszönhetően a nem éppen jelentős taktikai újításai miatt tisztelt Zidane a Getafe ellen kipróbálta a háromvédős felállást is, hátul a Mendy, Varane, Nacho hármassal, a széleken pedig a megsérülő Marcelóval és az ifista Marvin Parkkal. A Valencia ellen már visszatért a csapat a klasszikus 4-3-3-hoz és a világ egyik legjobb középpályás triójához (Casemiro, Modric, Kroos). A támadósorban Karim Benzema lett a Ronaldo-éra utáni csapat vezére: a bajnokságban tizenkettő, a BL-ben négy gólja van, ő a támadások alfája és omegája, a befejezések mellett labdatartásban és előkészítésben is fontos szereplő.

A Real jelenleg második a spanyol bajnokságban, ám lépéshátrányban van az Atlético mögött, a kupában a harmadosztályú Alcoyano ellen szenvedett kínos vereséget, a BL-ben pedig elképesztően hektikus teljesítményt nyújtott: oda-vissza legyőzte az olasz listavezető Intert, de kétszer is kikapott a Sahtar Donyecktől. Az Atalanta akár ki is használhatja a Ramos nélkül szárnyaszegett Madrid-védelem gyengeségeit, a Real ugyanakkor továbbra is bízhat abban, hogy rutinos klasszisai eldöntik majd a párharcot.

Borussia Mönchengladbach – Manchester City

Zsinórban 18 győzelem, tízpontos előny a világ legerősebb bajnokságának élén, veretlen BL-csoportkör, a modern futball legnagyobb hatású edzőjével a kispadon. A Manchester City papíron a Bayern München mellett az idei BL-szezon legnagyobb esélyese. Hogy mi is szól ellenük? Az, hogy ugyanezt mondhattuk róluk az utóbbi években is.

Pep Guardiola olyan futballromantikus, akinél filozofikusabban talán senki sem közelíti meg a játékot. Mindig az újdonságot, a meglepőt keresi, miközben a tökéletességet hajszolja. Mióta a Barcelonánál alapjaiban reformálta meg mindazt, amit a futballról gondoltunk és tudni véltünk, a Manchester Citynél egy átalakult környezetben is újjá tudta építeni magát. A labdabirtokláshoz társuló 2-3-5-ös felállás a középpálya belsejébe mozgó szélső védőkkel és a fellépő nyolcasokkal (a Tottenham ellen), vagy a 3-2-2-3-as formáció szélsővédőből lett irányítóval, hamis kilencessel és tükörszélsőkkel (a Chelsea ellen) jól mutatják, milyen elképesztő taktikai repertoárral rendelkezik Guardiola csapata.

pep_guardiola_michael_regan_getty_images.jpg

Kép: Pep Guardiola, Michael Regan/Getty Images

A Cityben ráadásul lassan játékra kész a hónapok óta sérült Sergio Agüero, így a csapat fontosabb hiányzók nélkül vághat neki a BL-menetelésnek. A támadásépítésben Kevin de Bruyne mellett idén Ilkay Gündogan is remekel, a fiatal Phil Foden lassan alapember lesz Guardiolánál, Bernardo Silva szinte mindenhol bevethető, Joao Cancelo pedig talán a legsokoldalúbb jobbhátvéd jelenleg a világon. A védelem Ruben Dias érkezésével csak erősödött, John Stones is megtalálta remek formáját, a támadósorban pedig Raheem Sterling, Riyad Mahrez, Ferran Torres és Gabriel Jesus is bevetésre vár.

Az ellenfél korántsem rendelkezik ilyen játékoskerettel, ám a bajnokságot bukdácsolva kezdő Mönchengladbach így is magabiztosan jutott tovább a BL legnehezebb csoportjából. A németek húzóembereit a középpályán találjuk, ahol Lars Stindl és Christoph Kramer sem futnak rossz szezont. A Bensebaini, Elvedi, Ginter, Laimer védőnégyes a kapus Yann Sommerrel kiegészülve tavaly a Bundesliga egyik legjobb sorának tűnt, idén azonban némileg visszaesett a teljesítményük. Támadásban Alessane Pléa fut kivételes BL-szezont (5 gól, 3 gólpassz), 4-2-3-1-es felállásban Embolo válthatja a középcsatár posztján. Marcus Thuram és Jonas Hofmann szintén többre lehetnek képesek, mint amit eddig a bajnokságban mutattak. Marco Rose ugyanakkor kivételes taktikus, ősszel pedig nem sokon múlt, hogy a Real Madridot is két vállra fektesse.

Furcsán hangzik, de a legnagyobb veszélyt a Manchester City győzelmére nem Rose, hanem maga Guardiola jelenti. A spanyol mester tavaly a Lyon ellen iskolapéldáját mutatta annak, miért is ül rajta átok, mióta elhagyta Barcelonát. Az odavágón annyira az ellenfél tökéletes semlegesítésére fókuszált, hogy csapata játékrendszere teljesen idegennek hatott, a franciák pedig remekül használták ki az ebből fakadó bizonytalanságot.

Kérdés, hogy Guardiola tökéletesség iránti megszállottsága elhozhatja-e a várva várt BL-győzelmet Manchesterbe, vagy belső késztetése egy újabb – és talán végzetes – kudarcba sodorja majd.

A címvédő és a trónkövetelők - Előzetes a Bajnokok Ligája nyolcaddöntőihez Tovább
Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája

Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája

bl_uefa_com.jpeg

Kéthónapos szünet után az egyenes kieséses szakasszal folytatódik a nemzetközi klubfutball elsőszámú sorozata. Az első négy mérkőzés rögtön számos különlegességet tartogat a három magyarral érkező Lipcsétől a régi önmagát kereső Juventuson át a legendás “La Remontada” visszavágójáig - mi pedig összegyűjtöttük, mire is érdemes figyelnetek az első találkozókon.

Írta: Gajdics Bálint, Rada Bálint, borítókép: UEFA.com

Barcelona – Paris Saint-Germain

Bár 3. helyen áll a spanyol bajnokságban, a Barcelona továbbra is egy süllyedő hajó látszatát kelti. A csődközelbe került óriásklub José Maria Bartomeu lemondása után jelenleg ideiglenes elnökkel és vezetéssel igyekszik átvészelni a vírushelyzet miatt amúgy is megterhelő időszakot, a pályán nyújtott teljesítményük pedig továbbra is hagy kívánnivalót maga után.

Öt veretlen mérkőzést követően a Spanyol Kupa elődöntőjében a Sevillától kapott ki a Barca (0-2), és bár az Alaves ellen sikerült a javítás (5-1), korábban a Granada (0-2 után hosszabbításban 5-3), illetve a Betis (3-2) ellen is rezgett a léc. Ronald Koeman helyzetén a hiányzók sem segítenek: kisebb-nagyobb sérülésekkel küzdött a napokban Piqué, Araujo, Dest, Sergi Roberto, Pjanic, Coutinho, Braithwaite és Ansu Fati is. Mindez azt jelenti, hogy a Barcelona védelméből mindössze öt játékos bevethető, a B csapatból berobbanó Óscar Minguezával együtt. Koeman az utóbbi mérkőzéseken az általa favorizált 4-2-3-1 helyett visszatért a Barcelonára évtizedek óta jellemző 4-3-3-hoz, melyben a középpályán Busquets mellett az elképesztően tehetséges Pedri, illetve a szinte minden poszton megforduló Frenkie de Jong kaphat szerepet.

la_remontada_goal_com_getty_images.jpg

Kép: Sergi Roberto a La Remontada ünneplése során, goal.com, Getty Images

A támadójáték még mindig a Barcelona legnagyobb fegyvere: a spanyol bajnokság legtöbb lőtt gólja (49) és legmagasabb xG-je (47,7) is hozzájuk kötődik. A Messi-függőség jelei ugyanakkor továbbra sem tűntek el. Az argentin 2. a góllövőlistán (15 gól), magasan övé a legjobb xG-mutató (12,8), a legtöbb lövés (109) és a legtöbb sikeres csel (85), ugyanakkor a legtöbb várható gólpassz (6,1) és progresszív passz (170) is – vagyis akár előkészítésben, akár a befejezéseknél tehermentesíteni kellene. Griezmann időnként megcsillantja a benne rejlő potenciált, ám továbbra is tudása alatt játszik, Trincao halovány teljesítménye pedig Dembelét juttathatja kezdő pozícióba.

A PSG sem remekel: a francia óriásklub csak a 2. helyen áll a bajnokságban a Lille mögött – ugyanakkor a Barcával ellentétben első lett saját BL-csoportjában. A legnagyobb változást az edzőváltás jelenti: Tomas Tuchel munkáját karácsonykor megköszönték, helyét pedig a Tottenham BL-döntős trénere, Mauricio Pochettino vette át. Az argentin szakember vezetésével a párizsiak egy döntetlen és egy vereség mellett már hét győzelemmel állnak.

 Pochettino elsődlegesen a 4-3-3-as, illetve a 4-2-3-1-es felállást használja a párizsiaknál. A hátsó sort a Florenzi, Marquinhos, Kimpembe, Kurzawa négyes alkothatja majd, azonban ha Pochettino óvatos, Marquinhost egy sorral feljebb is játszathatja, Kehrer vagy Diallót helyezve a védelem tengelyébe. A középpályán Idrissa Gueye a mindenes, két hatossal Danilo Pereira játszhat mellette, míg egy háromfős középpályán Paredes és a kisebb sérülésből visszatérő Verratti tűnnek a befutóknak.

A PSG legnagyobb hiányzója a Caen elleni francia kupameccsen megsérülő Neymar lesz, aki 2016-ban a “La Remontada” során még a másik oldalon volt részese minden idők talán legnagyobb fordításának: akkor a párizsi 0-4 után a meccs legjobbjaként vezette 6-1-es barcelonai győzelemre a katalánokat. 

Szintén kérdéses Ángel di María játéka. Különösen nagy felelősség hárulhat így Mbappéra: a francia 16 góllal vezeti a bajnokság góllövőlistáját, emellett már 6 gólpassza is van. A csatár posztján szinte biztosan Icardi kezd majd (bár Moise Kean kiváló formát mutatott a BL-csoportkörben), di María esetleges hiányában pedig Sarabia kezdhet.

A két óriásklub egyaránt örvendett már jobb formának. A kiélezettnek ígérkező találkozókon vélhetően a támadójáték fog dominálni mind a tavalyi döntős, mind az ötszörös győztes részéről. Neymar hiánya az egyetlen, ami megmentheti a foghíjas Barca-védelmet, a párizsiak pedig épp emiatt nem egyértelmű favoritok. 

RB Leipzig – Liverpool

A Lipcse azok után, hogy a BL egyik legkiegyenlítettebb csoportjában csak egymás elleni idegenbeli gólok miatt szorult a PSG mögé (és megelőzte a Manchester Unitedet), a télen Szoboszlai Dominikkal erősítve a 2. helyig kúszott a Bundesliga tabelláján.

A három magyart is foglalkoztató csapatban Szoboszlai debütálására sérülés miatt vélhetően továbbra is várni kell, Gulácsi Péter és Willi Orban azonban nem csak ott lehetnek a pályán, de meghatározó szerepet is tölthetnek be Julian Nagelsmann csapatában. 

szoboszlai_rb_leipzig.jpg

Kép: Szoboszlai Dominik, forrás: RB Leipzig

A Lipcse az elmúlt mérkőzéseken háromvédős rendszerrel próbálkozott, melyben az idei szezonban berobbanó Angelino, illetve Tyler Adams vagy Mukiele játszottak szárnyvédőt. Különösen a spanyol kulcsfontosságú a Lipcse támadójátékában, mely Werner távozása után továbbra is erősen hiányosnak hat. Angelino minden sorozatot figyelembe véve 8 góljával 2. a házi góllövőlistán, 9 asszisztja pedig a legtöbb klubon belül. Elől Nkunku és Dani Olmo tekinthetők még alapembernek, a norvég Sörloth ugyanakkor eddig a szezon talán legrosszabb igazolásának bizonyult. A középpályán és a védelemben már jobb a helyzet (a Lipcse 18 kapott gólja a legkevesebb a Bundesligában), a mostaninál pedig nem találkozhatnának jobb időpontban a Liverpoollal.

A vörösöknél ugyanis a BL-győzelem és a bajnoki cím után idén minden elromlott, ami elromolhatott. Ha a barcelonai Camp Nou-t egy süllyedő hajóhoz hasonlítottuk, akkor az Anfield Road ezekben a percekben leginkább egy kórházi osztályra hasonlít. A klub 3 legfontosabb középhátvédje egyaránt sérült: Virgil van Dijk gyakorlatilag az egész szezonra kidőlt, Matip és Gomez mellett pedig az alternatívaként használt Fabinho sem teljesen egészséges. A Manchester City ellen így is ő kezdett Henderson mellett, az ő hiányukat viszont a középpálya érzi meg. Nem véletlen, hogy a Liverpool a legutóbbi nyolc mérkőzéséből mindössze kettőt tudott megnyerni, miközben a bajnokságban a 4. helyig csúszott vissza. A helyzet annyira drasztikus, hogy a ’Pool Oznan Kabak és Ben Davies személyében két belső védőt is igazolt a télen.

Bár Naby Keita és a BL-ben remeklő Diego Jota is hiányozni fognak, a Vörösök kerete továbbra is jóval erősebbnek tűnik a Leipzigénél. A védelemben szerzett hátrányt a támadósorban elképesztő tűzerő kompenzálja a Mané, Salah, Firmino hármas személyében, Alexander-Arnold és Robertson pedig továbbra is a világ egyik legjobb szélsővédőpárosát alkotják. A középpályán a tavaly még a Bayernnel BL-győztes Thiago Alcantara, illetve a holland Georginio Wijnaldum lehetnek kulcsemberek.

Jürgen Klopp és Julian Nagelsmann személyében a német edzőiskola két elit képviselője küzdhet meg egymással a legjobb nyolcba kerülésért. Bár Klopp továbbra is a legmagasabb szintet képviseli, a fiatal laptopedzők legnagyobb ígéretének tartott Nagelsmann előtt most kiváló esély nyílik arra, hogy megközelítse – vagy akár megismételje – tavalyi elődöntős bravúrját. Az odavágót a vírushelyzet miatt Budapesten, a Puskás Arénában rendezik.

Sevilla – Dortmund

A spanyol bajnokság negyedik helyét elfoglaló Sevilla kiváló formában várhatja a Bajnokok Ligája tavaszi szezonkezdetét: az elmúlt nyolc mérkőzésén győzedelmeskedni tudott Joan Lopetegui csapata, miközben tizenhét találatot szerzett és mindössze egyet kapott, ráadásul a legutóbbi 19 találkozójából mindössze egyszer (a listavezető Atlético ellen) szenvedett vereséget.

sancho_haaland_reus_lukas_schulze_getty_images.jpeg

Kép: Jadon Sancho, Erling Haaland és Marco Reus, forrás: Lukas Schultze, Getty Images

A nagy formát produkáló Sevilla magabiztos játékkal tudott nyerni a kisebb csapatok ellen és a Spanyol Kupában is szépen menetelnek előre, az elődöntőben az egyik legnagyobb riválist, a Barcelonát győzték le 2-0 arányban. Youssef En-Nesyri eddig 13 találatig jutott a bajnokságban - ezzel Suarez és Messi mögött harmadik a góllövőlistán. A téli átigazolási szezon egyik legnagyobb szerzeménye egyértelműen az Atalanta csapatából szerződtetett Alejandro Papu Gomez, akinek az első hivatalos La Liga-meccsén már sikerült betalálnia úgy, hogy összesen 34 percet töltött a pályán. Miután Bergamoban elmérgesedett a viszony Gomez és a vezetőedző között, a sevillai átigazolása felszabadult játékot hozott az argentin számára.

A támadó felfogásban focizó Sevilla első harmada a már fent említett El-Nesyri és Gomez mellett Luuk De Jonggal kiegészülve veszélyes alakulatot alkot. A Getafe elleni mérkőzésen bokasérülést szenvedő, szintén argentin Ocampos játékára nagy valószínűséggel számíthatnak szerdán, ettől függetlenül a góllövés nem lehet akadály. Ami a kiszolgálást illeti, a kicsit visszavontabban játszatott Suso, a Barcelonából a nyár folyamán visszatérő Ivan Rakitic és az örökifjú Jesus Navas gondoskodnak a labdák középpályán történő elosztásáról: nekik köszönhetően a Sevilla meccsenként átlagosan 12,2-ször lő kapura, míg ez a szám a BL-ben 16,3. Ki kell emelni a kapusteljesítményt is. Yassine Bounou eddig ebben a szezonban 19 bajnoki meccsen pályára lépve 9 alkalommal nem kapott gólt.

A sevillai kapusteljesítmény miatt is fájhat a dortmundi szurkolók feje a hullámzó teljesítmény mellett. Még december közepén egy Stuttgart elleni, 5-1-es vereség után menesztették a csapat vezetőedzőjét, Lucien Favre-t és helyét ideiglenesen a csapat másodedzője, Edin Terzic vette át. Az edzőkérdés régóta fennálló problémája továbbra is meglátszik csapaton. A Ruhr-vidékiek az elmúlt hat bajnokiból csak egyet tudtak megnyerni, így teljesen jogosan csúsztak le a Bundesliga-tabella hatodik helyére. Az sem javítja a helyzetüket, hogy a közvetlen riválisoktól kaptak ki.

Természetesen nem szabad leírni őket, hiszen a Haaland-varázslat még mindig tart. A norvég csatár a bajnokságban eddig 15, míg a Bajnokok Ligája idei kiírásában 6 gólig jutott, ezzel 4-es holtversenyben (Morata, Rashford, Neymar) vezeti a BL góllövőlistáját. Ahogy a Sevillánál, úgy itt is elmondható, hogy Haaland, mint egy szem csatár nem sokat ér megfelelő középpálya nélkül. Esetükben leginkább a pálya baloldaláról érkezik a támogatás, hiszen a balszélső Jadon Sancho és a balhátvéd Raphael Guerreiro összesen minden sorozatot vizsgálva 15 gólpasszt osztott ki. A rengeteg sérült ellenére is stabilnak tűnik a középpálya - a fő probléma inkább a védekezés minősége. Witsel mellett a jelenleg sérült Thomas Meunier és a kapus Bürki formája is ingadozó. Valószínűleg a Sevilla ellen is kénytelen lesz a cserekapusával felállni a Dortmund, és már azt is lehet hallani, hogy a nyáron készek lennének nagyobb összeget kifizetni Gulácsi Péter játékjogáért is.

A meccs legnagyobb kérdése, hogy képes lesz-e megállítani a spanyol lendületet az átmeneti állapotra berendezkedő Dortmund, vagy teljesen elengedik majd a BL-t, és a bajnokságra koncentrálnak.

Porto – Juventus

A Porto csapata meggyőző teljesítményt nyújtott az őszi csoportmeccsek során:, bár az első fordulóban kikaptak a Manchester Citytől, az azt követő öt meccsen nem szenvedtek vereséget, és négyet is kapott gól nélkül hoztak le, ezzel a City mögött 13 ponttal és meggyőző védekezéssel a C csoport második helyét szerezték meg.

 Sérgio Conceição, a „sárkányok” vezetőedzője a nála megszokott 4-3-3-as formációban küldte fel az utóbbi időben is csapatát. Ennek a rendszernek és a csapatnak is a középpálya a legnagyobb erőssége. A Matheus Uribe, Sérgio Oliveira és Otávio alkotta trió a védekezésben is rengeteget hozzáad a csapathoz, a csoportkörben  összesen három gólt kaptak és ezt a teljesítményt csak a csoportrivális City és a Chelsea tudta felülmúlni. A góllövés sem okoz akadályt a luzitánoknak, a portugál bajnokságban a második helyet foglalják el és a mezőnyből ők lőtték a legtöbb gólt, szám szerint 43-at. Oliveira mellett Mehdi Taremi is kilenc találattal áll a bajnokságban. Az iráni nagy formában van, az elmúlt hét tétmeccsén ötször is gólt tudott szerezni.

ronaldo_getty.jpg

Kép: Ronaldo, forrás: goal.com; Getty Images

A Juventus helyzete már nem olyan fényes hazája bajnokságában, mint azt megszokhattuk, de már látszik a fény az alagút végén. A Coppa Italia elődöntőjében két nyögvenyelős, fárasztó találkozón tudták maguk alá gyűrni az Intert. Ez köszönhető volt az Inter-csatárok formán kívüli teljesítményének, és annak, hogy Ronaldo egyedül eldöntötte a találkozót az odavágón. A torinói védelem is kezd újra összeállni, a legutóbbi hét meccsükön hat alkalommal kapott gól nélkül fejezték be a találkozót. A kupában felálló, tartalékosabbnak mondható védősorban is olyan nevekkel találkozhatunk, mint a holland csodagyerek De Ligt, vagy Demiral, akik az utóbbi időben a bajnokságban kevesebb szerephez jutnak.

A bajnokságban a szokásosnál nehezebb a helyzete Pirlo csapatának, ugyanis a két milánói csapat is esélyes a végső győzelemre. A torinóiak viszont készek elengedni a bajnokságot, ha sok év várakozás és építkezés után a szezon végén ők emelhetik magasba a BL-trófeát. Erre minden esélyük megvan, hiszen a Porto nem megugorhatatlan akadály, és Cristiano Ronaldo, akár egy jó bor, a korral csak nemesebbé válik. Az olasz bajnokságban Ronaldo 16 góllal vezeti a góllövőlistát, míg furcsa módon a Bajnokok Ligája góllövőlistáját is egy Juventus játékos vezeti, nevezetesen Alvaro Morata. Egyértelműen jót tesz neki, hogy nem rajta van a teljes felelősség azokon a meccseken, amikor Ronaldóval egyszerre lép pályára, és így felszabadultabban is tud focizni. A nagy kérdés Dybala lehet, aki a bajnokságban látványosan mellőzve van.

A BL csoportkörében egy alkalommal az FTC-nek is sikerült megszorongatni a Juventust, de végül a Barcelona elleni, idegenbeli vereségen kívül öt győzelemmel és jobb egymás elleni eredménnyel csoportelsők lettek.

A Pirlo kezei alatt újjáépülő Juventus célja idén is a végső győzelem - ennek első állomása lehet egy, a portugálok elleni magabiztos továbbjutás.

Gyengélkedő óriások, visszatérő magyarok - Folytatódik a Bajnokok Ligája Tovább
Dél-amerikai álom a gyepen – Jön a Libertadores Kupa fináléja

Dél-amerikai álom a gyepen – Jön a Libertadores Kupa fináléja

2019-es_donto_forras_wikipedia.jpg

Talán sehol a világon nem veszik annyira komolyan a futballt, mint Dél-Amerikában. Különösen Brazíliában, mikor az ország két legsikeresebb klubja feszül egymásnak a kontinens legfontosabb trófeájának elhódításáért. Jön a hatvanegyedik Libertadores Kupa döntője.

2021.01.29. Írta: Rada Bálint, borítókép: 2019-es döntő, Wikipédia

Hol a helye a dél-amerikai klubfutballnak?

A dél-amerikai klubok erősségét kifejezetten nehéz összemérni az európaiakkal, mert szinte sosem találkoznak egymással kompetitív keretek között. A kivételt hosszú évek óta a Klubvilágbajnokság (2004-ig Interkontinentális Kupa) jelenti. A dél-amerikai klubok teljesítményére szemléletes példa, hogy a Bosman-szabály 1995-ös megjelenéséig 20-13-ra vezettek a klubvilágbajnoki győzelmek összevetésében Európa ellen, azóta viszont 6-20 a mérlegük (2007 óta 1-13). Az átigazolási piac gyökeres átalakulása az ezredforduló környékén nagyon megviselte a dél-amerikai labdarúgást, a topklubok már nem tudták megtartani legjobb játékosaikat az európai gigászokkal szemben. Dél-Amerikából utoljára a Corinthians tudott győzni 2012-ben a Chelsea ellen, bár legutóbb a Flamengo is közel járt ehhez (hosszabbításban 0-1 a Liverpool ellen 2019-ben). 

Persze a kismintás eredmények mellett piaci alapon is megvizsgálhatjuk a helyzetet. Dél-Amerika legértékesebb bajnoksága 2020-ban a koronavírus-járvány miatt most szünetelő argentin elsőosztály, a Primera Division volt: a Transfermarkt egy milliárd ötven millió euróra becsülte a klubok értékét. Ez az európai ligák között a hetedik helyre lenne elég az angol, az olasz, a spanyol, a német, a francia és a portugál bajnokság mögött, majd a holland és az orosz után a brazil is éppen beférne a legjobb tízbe. Jelenleg a legtöbbre taksált dél-amerikai klub a Libertadores Kupa címvédője, a Flamengo (121,45 millió euró), mely a hetvenharmadik helyen áll a globális rangsorban – olyan klubok veszik körbe, mint a Celta Vigo, a Hellas Verona és a West Brom.

Akkor miért érdemes követnünk?

A dél-amerikai futball semmihez sem fogható. Teljesen mást jelent a riói tengerpart homokjában, mint Peru hegyi városaiban vagy Buenos Aires iparnegyedeiben. Brazíliában hagyományosan a szabadsággal azonosítják a játékot, míg Argentínában egyszerre jelenti a tangóhoz hasonló önkifejezést és a mindenáron győzni akarást. A társadalom és a futball kapcsolata egyszerre itt a legszentimentálisabb és a legradikálisabb: a játék kitörési lehetőség, vallás és egyben hatalmi eszköz is. Itt nem csak csapatot, de identitást is választasz: a legnagyobb rivalizálások mögött komoly vallási, társadalmi és politikai ellentétek feszülnek.

boca_river_fans_forras_afp_getty_images.jpg

Kép: Boca Juniors szurkolók a River Plate elleni “Superclásicón”, AFP/Getty Images

A Libertadores Kupa 1960-ban indult útjára, majd évtizedeken keresztül az akkori Bajnokcsapatok Európa Kupájához hasonló színvonalon működött, sőt, nem egyszer felül is múlta azt. A Real Madrid európai uralkodását követően például alighanem a Santos volt a világ legjobb klubcsapata: Pelé és társai a brazil válogatottat három világbajnoki címig vezették, miközben a Santos az állami és az országos bajnokságok mellett 1962-ben és 1963-ban mind a Libertadores Kupát, mind az Interkontinentális Kupát (a Benfica és az AC Milan ellen) megnyerte. Az LK legsikeresebb klubja egyébként a hétszeres győztes, egyetlen döntőt sem veszítő argentin Independiente, a sorban a két Buenos Aires-i óriásklub, a Boca Juniors (6 győzelem) és a River Plate (4), illetve az uruguay-i Nacional (5) követi. Az argentinok 25-21-re vezetnek a brazilok előtt az elsőségeket tekintve, mellettük Uruguay (8), Paraguay (3), Kolumbia (3), Chile (1) és Ecuador (1) adott győztest a tornának.

Egy másik fontos érv az új tehetségek felbukkanása. 2011-ben például a Barcelona szurkolói a klubvilágbajnokság döntőjében találkozhattak először Neymarral, aki nem sokkal később már a katalán óriás színeit erősítette. Ugyanebben a Santosban játszott a fiatal Alex Sandro, Danilo kettős, de a Latin-Amerikából érkező sztárok névsorát a végtelenségig lehetne folytatni. Bár a tendencia az, hogy a legtehetségesebb fiatalokat még a felnőtt csapatba kerülésük kezdetén, kiskorúként Európába csábítják a legnagyobb klubok, az ilyen jellegű döntések továbbra is kockázatosak, ráadásul a Brexit kapcsán életbe lépő Premier League-szabályozások tükrében (kiskorú külföldi játékosok egyáltalán nem igazolhatnak a szigetországba) a globális játékospiacon is komoly változások mehetnek végbe – ez azonban egy külön cikket érdemelne.

A fiatalok mellett a Libertadores Kupa rendre felvonultat európai szemmel már ismerős neveket is, akik pályafutásuk csúcsán túl is élvezetet nyújthatnak a nosztalgiára vágyó szurkolók számára. Idén pályára lépett például Daniel Alves, Carlos Tévez, Oscar Cardozo, Lisandro López, Lucho González, Paolo Guerreiro, Roque Santa Cruz, Hernanes, Juanfran és Diego Alves is – két magyar játékos társaságában. Vadócz Krisztián Penarolja már a csoportkörben búcsúzott, a brazil születésű Vinícius viszont a legjobb nyolcig jutott a Nacional csapatával.

Superclásico helyett régi idők klasszikusa

A sorozat lebonyolítása egyre inkább az európai rendszerhez hasonlít. Harminckét csapat alkotja a főtáblát, akiket négyfős csoportokba sorsolnak. Az első két helyezett bejut az egyenes kieséses szakaszba, amely 2018-ig előre felvázolt ágrajz szerint zajlott (eredmények alapján kiemelték a csapatokat, az első játszott a tizenhatodikkal, a második a tizenödikkel, és így tovább). Sokáig az idegenben lőtt gól szabályát sem alkalmazták Dél-Amerikában, a döntőket pedig oda-visszavágós rendszerben rendezték. 2018-ban aztán Buenos Aires két ősi riválisa, a River Plate és a Boca Juniors jutott a fináléba, a rendbontások miatt pedig a visszavágót többszöri halasztás után Madridban kellett megrendezni. Azóta egymeccses döntőket tartanak.

A 2019-es Libertadores Kupa döntőjének összefoglalója

Az egyik argentin óriás, a River tavaly az első egyfelvonásos finálénak is részese lehetett. A limai Estudio Monumentalban óriási fordítást produkált a Flamengo: a brazilok a 89. percben még hátrányban voltak, végül mégis 2-1-re győztek. A két klubot idén is a legnagyobb esélyesek között tartották számon, a Flamengo viszont már a legjobb tizenhat között lemondhatott arról, hogy hazai pályán, a legendás riói Maracanában játszhasson döntőt. A River azonban a koronavírus miatt hosszú hónapokra felfüggesztett szezonban ismét bejutott az elődöntőbe, ráadásul parádés teljesítménnyel. A Milliomosok tíz meccsen 31 gólt szereztek, a perui Binacionalt két meccsen 14-0-ra (8-0, 6-0), a Nacionalt 8-2-re ütötték ki (2-0, 6-2). Az elődöntőben azonban jött a veretlen Palmeiras: az odavágón hiába birtokolta többet a labdát a River, ez mit sem ért a brazilok ellen (0-3). A visszavágón még nyomasztóbb volt az argentin fölény (lövések: 23-6, ebből kapura tartó: 11-0), ám a Palmeiras kihúzta 0-2-vel, így veretlenségét elvesztette, de továbbjutott a döntőbe. A másik ágon is brazil-argentin rangadót rendeztek, a Riverhez hasonlóan azonban a Boca Juniors sem tett eleget azért, hogy újabb Superclásicóra kerülhessen sor: Carlos Tévez csapata 3-0-s vereséget szenvedett a Santostól.

santos_palmeiras_forras_o_globo.jpg

Kép: Palmeiras - Santos, Marcos Alves/O Globo

A Palmeiras és a Santos egyaránt Sao Paulo államának klubjai, ősi riválisok, közös meccseiket Clássico de Saudade-nak („a régi idők klasszikusának”) nevezik.

Először 1916-ban találkoztak, ráadásul ők a rekordbajnokok is: a Palmeiras 10, a Santos 8 ligagyőzelmet szerzett eddig a Serie A-ban. Libertadores Kupák tekintetében a Santos áll jobban három elsőséggel. A Palmeiras egyedül 1999-ben győzött a sorozatban, annak a Luiz Felipe Scolarinak a vezetésével, aki három évvel később ötödik vb-címéig vezette Brazíliát. A csapatban három későbbi világbajnok (Marcos, Roque Junior, Júnior) is szerepelt. A két klub utoljára a brazil bajnokság 24. fordulójában találkozott egymással, akkor 2-2-es döntetlen született.

Belharc a Maracanában

Tavaly a 3. helyet szerezte meg Brazíliában a Palmeiras, mely 2018-ban még bajnoki címet ünnepelhetett. Idén jelenleg az 5. helyen szerénykednek (tíz pontra a listavezető Internacionaltól), ám ők a Brazíliában hatalmas presztízzsel bíró Campeonato Paulista (Sao Paulo állami bajnokság) címvédői. A csapat a második legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, stabil védelmére pedig a döntőben is szüksége lesz. A szakvezető Abel Ferreira mindössze 42 éves – a portugál mester a Braga és a PAOK irányítása után idén került a Palestra kispadjára. Taktikailag igen rugalmas: míg a bajnokságban leginkább a 4-1-4-1-es, illetve a 4-2-3-1-es rendszert favorizálja, addig a River két vállra fektetése során mindkét meccsen 3-4-2-1-es felállást választott, melyben két szárnyvédő és két támadó középpályás segítette a támadójátékot.

A zöldek kapusa, Wéverton a kontinens egyik legjobb hálóőrévé nőtte ki magát. A bajnokságban tíz kapott gól nélküli meccse van (3. legtöbb), 80%-os védési hatékonysággal (1.) és 0,84 meccsenkénti kapott góllal (1.). A Libertadores Kupában még ennél is kiemelkedőbbek a számai: 39 védése van (3.), 0,5 gólt kap meccsenként (2.), a lövések 87%-át hárítja (2.). Remek teljesítményére a brazil válogatottnál is felfigyeltek: Peru és Bolívia ellen például az októberi vb-selejtezőkön is ő védte a Seleção kapuját.

A védelem egyik kulcsembere a paraguay-i válogatott Gustavo Gomez, aki 2013-ban 8,5 millióért igazolt az AC Milanba. Ott nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, Dél-Amerikában ugyanakkor remekel. Mellette az olimpiai bajnok Luan kap gyakran lehetőséget, illetve háromvédős rendszerben Alan Empereur, aki a Hellas Veronától érkezett kölcsönbe. A brazil válogatott Marcos Rocha alapból jobbhátvéd, ám középen is képes remekül játszani. Rocha 11 évet töltött az Atletico Mineiro színeiben – a klubbal 2013-ban Libertadores Kupát is nyert, többek között Ronaldinho oldalán. A védelem két szélen a kontinens talán legjobb párosa a zöldeké. Matias Vina 23-szoros uruguayi válogatott, idén ő mutatta be a legtöbb sikeres szerelést az LK-ban. Gabriel Menino a csapat egyik legnagyobb értéke: csupán húsz éves, ám már túl van élete első brazil válogatott behívóján, a hírek szerint pedig a Barcelona is érdeklődik iránta. Pályáját belső középpályásként kezdte, Ferreira azonban gyakran a jobboldalon számol vele. A védelem erősségét jól jelzi, hogy a chilei válogatott Benjamín Kiscevic, illetve a brazil Mayke csupán kiegészítő emberek a csapatban.

gabriel_menino_forras_cesar_greco.jpg

Kép: Gabriel Menimo, Cesar Greco

A középpálya összetételét Ferreira folyamatosan az ellenfeléhez igazítja. Ennek megfelelően az egyetlen kirobbanthatatlan láncszem a brazil box-to-box középpályás, Zé Rafael, aki remek fizikumával a romboló munkát is képes elvégezni, ám a támadásépítések és lövések területén sem lehet rá panasz. Mellette egy óvatosabb felállásban két fiatal, Danilo és Patrick de Paula kaphat helyet. A klub egyik legismertebb játékosa és csapatkapitánya szinte biztosan lemarad a döntőről: a leginkább durvaságairól híres Felipe Melo az Interben, a Juventusban és a brazil válogatott vb-keretében is megfordult, 37 évesen azonban már nem kímélik a sérülések. 

4-3-3-as rendszerben nyolcasként, 4-2-3-1-ben tízesként kaphat helyet Raphael Veiga, aki 11 góljával klubja legeredményesebbje a bajnokságban. Szintén a támadók mögött érzi jól magát Lucas Lima, aki 14-szeres brazil válogatottként pont a Santosból érkezett. Az irányítóval együtt lett brazil válogatott Gustavo Scarpa. A River ellen ő és Rony kezdtek, utóbbi szerepeltetése pedig a Maracanában is borítékolható. A 25 éves játékos elsősorban baloldali tükörszélső, ám középen is képes játszani. Idén 5 góllal és 7 gólpasszal vezeti a kupa kanadai táblázatát. Amennyiben 4-3-3-as rendszerre szavazna Ferreira, a jobbszél szinte biztosan Gabriel Veroné lenne, aki Menino mellett a klub legnagyobb tehetsége. 2019-ben világbajnok lett a brazil U17-es válogatottal és a torna legértékesebb játékosának választották, az idei LK-sorozatban már három gólja van. Őt szinte biztosan látjuk még Európában.

A középcsatár posztján általában két játékost forgat Ferreira, akik nemcsak megfordultak Európában, de játszottak is egymás ellen. Willian az utóbbi mérkőzéseken a támadóharmad minden posztján megfordult, annak idején, a  néhai Metaliszt Harkiv színeiben még az Európa Ligában is szerepelt. A csapat legnagyobb sztárja ugyanakkor egyértelműen Luiz Adriano. Ő a Sahtar Donyeck történetének legjobb góllövője, az első játékos, aki egymás után két mesterhármast lőtt a Bajnokok Ligájában, és Messi mellett az egyetlen, aki 5 gólt lőtt egy BL-találkozón. Idén 90 percenként jegyez egy gólt vagy gólpasszt.

luiz_adriano_forras_bruno_ulivieri_agif.jpg

Kép: Luiz Adriano, Bruno Ulivieri/AGIF

A túloldalon kevésbé ismert nevek alkotják a Santos keretét, a tavalyi Serie A második helyezettje ugyanakkor nem túl parádés bajnoki szereplése (10. hely) ellenére sem nevezhető esélytelennek. Edzőfronton egy tapasztaltabb szakemberrel dolgoznak, akiről azonban nehéz lenne azt állítani, hogy hosszú távra tervez: Cuca 22 év alatt 19 különböző csapatnál fordult meg, köztük a Palmeirasnál is. A sors fintora, hogy egyik legnagyobb sikerét a zöldekkel érte el: 2016-ban bajnok lett és az év edzőjének választották. Libertadores Kupát is nyert már: ő edzette a Ronaldinhóval felálló Atletico Mineirót. Ez a harmadik ciklusa a Santos edzőjeként. Játékrendszere a Palmeirashoz hasonló, ám Cuca kevésbé szereti variálni csapatát: alapfelállása 4-2-3-1, esetenként 4-3-3. A döntőről több kulcsemberük is hiányozni fog: az uruguay-i válogatott Carlos Sánchez sérült, a csapatkapitány Alisson pedig koronavírussal küzd, így kérdéses a játéka. Kapusposzton is vélhetően a vírus dönti el a kérdéseket: Joao Pedro ugyan az utóbbi fordulókban kiszorult a kezdőből, ám John Victor vírusfertőzöttsége miatt most visszatérhet.

A védelemben egy jól bejáratott négyes jellemzi a Santost: baloldalon az U23-as válogatott Felipe Jonatan kirobbanthatatlan, a túloldalon pedig a veterán Pará – ő az utolsó, aki még tagja volt a 2011-es kupagyőztes kezdőcsapatnak. A védelem vezére a Club Brugge-től kölcsönvett Luan Peres, akihez a nemzetközi sorozat idei szezonjának legtöbb közbeavatkozása (30), legtöbb blokkolt lövése (11) és legtöbb labdaszerzése (32) is fűződik. Párja a Boca ellen az a Lucas Verissimo volt, aki nyáron a Benficához igazol majd.

santos_forras_fotmob.jpg

Kép: Santos, FotMob

A középpályán a védekező feladatokat szinte biztosan Diego Pituca látja majd el, aki a torna után Japánba szerződik. Mellette Alisson és Sánchez hiányában a Red Bull Brasilból igazolt Jobson kaphat szerepet, három középpályás esetén pedig Madson is játszhat. A támadások kulcsembere azonban egy sokkal offenzívebb játékos, Marinho. Ő ballábasként főleg jobbról mozog befelé, de balszélsőként vagy a csatár mögött középen is bevethető. Tizenhat gólja (1.) és hat gólpassza (3.) van a bajnokságban, további négy gólja és egy asszisztja az LK-ban, ráadásul magasan vele szabálytalankodtak a legtöbbet mindkét sorozatban. Marinho mellett alapember a csapat tízese, a venezuelai válogatott, Yeferson Soteldo. Igazi kétlábas játékos, a technikás brazil ligában is kiemelkedő cselezőkészséggel. Amennyiben a 4-2-3-1-es felállást választja Cuca, Soteldo és Marinho párosa vélhetően Lucas Bragával egészül majd ki.

A csapat legnagyobb tehetsége a középcsatár, Kaio Jorge, akit sokan Neymar utódjának látnak Santosban. Gabriel Veronnal együtt lett U17-es világbajnok, ott 3. lett a góllövőlistán, idén pedig már 5 gólja van a Libertadores Kupában. A hírek szerint a Juventus már jelentkezett is érte.

kaio_jorge_forras_getty_images.jpg

Kép: Kaio Jorge, Marcelo Endelli/Getty Images

A Clássico de Saudade 332. felvonása január 30-án 21:00-kor kezdődik, és bár a fanatikus brazil szurkolók hiányozni fognak a lelátókról, így is emlékezetes rangadóra van kilátás.

Dél-amerikai álom a gyepen – Jön a Libertadores Kupa fináléja Tovább
Bejgli mellé NBA, szilveszterre baszk derbi - Sportnaptár az ünnepekre

Bejgli mellé NBA, szilveszterre baszk derbi - Sportnaptár az ünnepekre

ski-race-2246889_1920.jpgA vírushelyzet miatt idén jelentősen átalakulnak az ünnepek: elmaradnak a szilveszteri bulik, a nagycsaládos karácsonyi lakomák, az ünnepek közötti külföldi síutak. Ebben a nehéz helyzetben, a hosszútávú összezártságban ugyanakkor egy kikapcsolódási lehetőség továbbra is adott: a sportvilág az ünnepek alatt sem áll le. Összegyűjtöttünk mindent, amit érdemes megnéznetek az ünnepek unalmasabb, jóllakottabb pillanataiban az NFL alapszakaszától a Premier League Boxing Day-én át az egyik legőrültebb hangulatú világbajnokságig.

2020.12.22. Írta: Rada Bálint, borítókép: Pixabay

A cikk tartalmából:

  • Premier League
  • La Liga
  • NBA
  • NFL
  • Férfi kézilabda Bajnokok Ligája
  • Darts
  • Téli sportok

ba_sportnaptar_az_unnepekre.jpg

Grafika: Báthori Adrienn, Közgazdász

Premier League

Az angol sportkultúra régi hagyománya, hogy a Boxing Day, vagyis karácsony másnapja futballal telik. A téli időszak elképesztően sűrű menetrendje mindig különösen megterhelő a csapatok számára: december 16. és január 2. között öt teljes bajnoki fordulót is lebonyolítanak majd a szigeten. Nem véletlen, hogy a karácsonyi fordulókat tartják a legfontosabb vízválasztónak: a kaotikus szezon féltávjánál végre tisztább képet kaphatunk az erőviszonyokról.

premier_league_getty_images.jpg

Kép: Premier League, Getty Images

A 15. forduló nyitómeccse rögtön érdekesnek ígérkezik: december 26-án a karácsonyi ebédet egy Leicester City – Manchester United rangadóval öblíthetjük le (13:30). A United bár nem örvend rossz formának, a Bajnokok Ligájában már a csoportkörben búcsúzott, melynek köszönhetően ismét felmerültek a kérdőjelek a keret erősségével, illetve Ole Gunnar Solskjaer edzői kvalitásaival kapcsolatban. A Leicester talán a legnagyobb sötét ló a bajnokság élmezőnyében – bár az utóbbi években ez lett az állandó jelzője, nehéz pontosan felmérni, milyen erőt is képvisel Brendon Rogers csapata. 

A karácsonyi forduló legnagyobb rangadója nevek alapján a Chelsea és az Arsenal londoni derbije (december 26. 18:30) kellene, hogy legyen, ám az előzetes erőviszonyok igencsak a kékek irányába billennek.

Bár az ő formájuk is ingatag volt a télen, Edouard Mendy, Thiago Silva és Ben Chilwell rengeteget dobtak a csapat védekezésén, elől pedig továbbra is kifejezetten mély merítési lehetősége van Frank Lampardnak. Az Ágyúsok a bajnokság talán legunalmasabb fociját játsszák, támadójátékuk kiszámítható és minden, csak nem hatékony. Mikel Arteta edzői pályafutása amilyen biztatóan indult, most úgy fest, zátonyra futott. Kérdés, hogy merre tovább…

Az ünnepek között sem áll meg az élet: a Chelsea nehéz sorsolása a szezon meglepetéscsapata, a Jack Grealish vezette Aston Villa ellen folytatódik (december 28. 18:30), az elmúlt évek domináns teljesítményét egyelőre csak keresgélő Manchester City pedig a bajnokságot remekül kezdő Evertonhoz látogat (december 28. 21:00). A City-Chelsea duó később egy újévi csúcsrangadón mérkőzhet meg egymással (január 3. 17:30), ami a bajnoki cím szempontjából is kiemelkedően fontos lehet. 

A listavezető Liverpool kicsit könnyebb sorsolást kapott a karácsonyi szezonra, amit vélhetően a kikötővárosban sem bánnak igazán, tekintve, hogy a keret jelentős része továbbra is sérült. A címvédőnek a tabella alsó felében tanyázó West Brom, illetve az igencsak sótlan Newcastle ellen így is kötelező a győzelem, a Ralph Hassenhütl-féle Southamptonnal azonban igencsak meggyűlhet a bajuk. A Szentek a bajnokság legnagyobb meglepetéscsapata, az osztrák szakvezető pedig az újhullámos laptopedzők egyik kiemelkedő tehetsége, így egy kifejezetten izgalmas találkozónak nézhetünk elébe (január 4. 21:00).

La Liga

Az ünnepek között a török, a portugál vagy a holland élvonal sem áll le, a topligák közül ugyanakkor a spanyol az egyetlen másik, ahol bajnokit rendeznek ilyenkor. A forduló december 29-én (17:00) a Sevilla – Villarreal rangadóval kezdődik. A Sárga Tengeralattjáró egy remek szezonkezdet után a BL-helyekért küzd – kérdés, hogy mire mennek az Európa Liga címvédőivel szemben.

la_liga_athletic_club.jpg

Kép: Athletic Club, La Liga

A spanyol klubfutball legmeghatározóbb csapataira könnyebb mérkőzések várhatnak. Bár a Barcelonánál továbbra is az őskáosz állapota uralkodik, a csapat pedig évtizedek óta nem kezdett ilyen gyengén a bajnokságban, az Eibar otthonában mégiscsak egyértelmű esélyesnek számít (december 29. 19:15). Az idei szezonban rendre nézhetetlen futballt produkáló Real Madrid jobban áll katalán riválisánál, ráadásul az utóbbi fordulókban mintha javuló formát mutatna – ez az Atlético Madrid ellen egy kulcsfontosságú győzelemben öltött testet. A 16. fordulóban a mezőny talán leggyengébb keretével rendelkező Elchéhez látogatnak (december 30. 21:30). Az Atletico még a Real elleni vereség ellenére is a liga legnagyobb favoritjának tűnik: vesztett pontok tekintetében simán listavezető, a portugál csodagyerek, Joao Felix szárnyal, Jan Oblak és a kiváló védelem pedig mindössze négy gólt kapott az egész bajnokságban. A kontinens legkellemetlenebb csapatának számító Getafe ellen (december 30. 19:15) nem számíthatnának könnyű meccsre, ám Bordalás csapata szerencséjükre idén kifejezetten gyenge idényt fut.

A forduló legérdekesebb összecsapása a baszk derbi lesz: a tabella élén harcoló Real Sociedad az Athletic Bilbaóhoz látogat. Mindkét csapat hűen követi a baszk labdarúgás hagyományait, a két klub szurkolói között pedig kifejezetten szoros a kapcsolat. A 2019-2020-as Spanyol Kupa döntőjében is összecsaptak volna, ám a találkozót továbbra is halogatják, ugyanis ragaszkodnak hozzá, hogy drukkereik jelen lehessenek a mérkőzésen.

Az egyik oldalon David Silva és Mikel Oyarzabal, a másikon Inaki Williams és Iker Muniain hozhatnak igazi showt a San Mamésbe – megtekintése órákkal az idén kifejezetten zártkörű szilveszteri bulik előtt mindenkinek ajánlott (december 31. 14:00). 

Január 2-án aztán jön a következő forduló egy sevillai derbivel (16:15 Real Betis - Sevilla), ráadásul ezen a hétvégén a Bundesliga és a Serie A küzdelmei is folytatódnak, így az újévre a topligák teljes skálájáról válogathatunk.

NBA

nba_nathaniel_s_butle_nbae_getty_images.jpg

Kép: Nathaniel S. Butle, NBAE, Getty Images

Az amerikai kosárlabdaliga alapszakasza hagyományosan októberben kezdődik – illetve kezdődött volna. A koronavírus-járvány miatt ugyanakkor a 2019-2020-as szezon június helyett csak októberben fejeződött be. Az új évad így két hónapos csúsztatással indul: az első fordulót magyar idő szerint december 23-án éjjel (01:00) a Brooklyn Nets és a Golden State Warriors kezdi meg. Az alapszakasz 10 fordulóval rövidebb lesz a szokásosnál, ezúttal „csak” 72 mérkőzést játszanak majd a csapatok. A szurkolók beengedéséről bizonyos korlátozások között a klubok dönthetnek. Az új szezon legnagyobb favoritja a fogadóirodáknál a LeBron James vezette címvédő Los Angeles Lakers, mellettük a városi rivális Clippers, az utóbbi két év MVP-jével, Giannis Antetokounmpóval felálló Milwaukee Bucks, illetve a már említett Brooklyn Nets tartoznak a favoritok közé. 

A kosárlabda-rajongók számára jó hír, hogy az ünnepek alatt folyamatosan lesznek mérkőzések. Ha akár szenteste, akár december 25-én vagy 26-án nem tudnánk aludni, mindig lehetőségünk lesz a világ legjobb kosarasaival elfoglalni magunkat.

És hogy melyik mérkőzésekre érdemes majd figyelni? Koránkelőknek és későn fekvőknek december 23-án rögtön egy szuperrangadót ajánlunk: a két fő favorit és városi rivális, a Lakers és az új vezetőedzővel induló Clippers néznek majd egymással farkasszemet (04:00). A tavalyi meglepetésdöntős Miami Heat az Orlando Magic otthonában kezd (december 24. 01:00), ám nem sokkal később (december 24. 01:30) jön a Keleti Főcsoport egyik fontosnak tűnő rangadója a Boston Celtics és a Milwaukee Bucks között. Karácsony első napján három mérkőzést rendeznek majd: a Heat a New Orleans Pelicanst (18:00), a Bucks az előző évtizedben meghatározó, ám azóta jócskán meggyengülő Golden State Warriorst (20:30), a Celtics pedig a csoportrivális Netset fogadja. December 26-án hajnalban további két mérkőzés következik (02:00 Lakers – Mavericks, 04:30 Nuggets – Clippers), majd 27-étől újra teljes fordulók jönnek mind a 30 csapat részvételével.

NFL

Míg a kosárlabdázók most kezdik az alapszakaszt, az amerikai focisták lassan a végéhez közelednek. Két forduló maradt annak eldöntésére, hogy mely csapatok kerülnek a rájátszásba. A cikk írásakor az AFC-ben a Kansas City Chiefs, a Pittsburg Steelers és a Buffalo Bills, az NFC-ben a Green Bay Packers, a New Orleans Saints és a Seattle Seahawks helye már biztos a play-offban, mögöttük azonban óriási harc várható. A 16. forduló rögtön egy fontos összecsapással indul: a borzalmas kezdet után a Minnesota Vikings igyekszik play-offra menteni a szezonját, ám ehhez az NFC-elsőségért is harcban lévő Saints otthonában kellene győznie (december 25. 22:30). A bajnokság egyik legerősebb csoportjában, az NFC Nyugatban az Arizona Cardinals a San Francisco 49ers ellen igyekszik megőrízni az utolsó play-off helyet (12.26. 21:30), míg a hektikus szezont futó Las Vegas Raiders egy másik play-off esélyes csapattal, a rendkívül erős védelemmel és újonc irányítóval felálló Miami Dolphins-zal néz majd farkasszemet (12.27. 02:15). 

nfl_jeremey_theron_kirby_kansas_city_magazine.jpg

Kép: NFL - Jeremey Theron Kirby, Kansas City Magazine

A forduló legnagyobb rangadói az ünnepek között jönnek: az első 11 mérkőzését zsinórban megnyerő Pittsburg Steelers az AFC Dél csoportgyőzelméért küzdő Indianapolis Coltsot fogadja (december 27. 19:00), míg az utóbbi fő riválisa, a Tenessee Titans az NFC-éllovas Green Bay Packers otthonába látogat. Tom Brady távozásával a New England Patriots 2008 óta először biztosan lecsúszik a csoportgyőzelemről és a rájátszásról is – a csoportrivális Buffalo Bills ellen már csak a szép búcsúra törekedhet Bill Belichik csapata (december 29. 02:15). A legszínvonalasabb mérkőzésnek ugyanakkor egy másik NFC Nyugat csoportrangadó tűnik, ahol a Seattle Seahawks és a Los Angeles Rams mérkőzésén nézhet egymással farkasszemet a sokáig MVP esélyesnek tűnő Russell Wilson, illetve a liga talán legjobb védőjátékosa, Aaron Donald. Az utolsó, mindent eldöntő alapszakasz-forduló összes meccsét január 3-án rendezik meg olyan rangadókkal, mint a Bills – Dolphins (19:00), a Browns – Steelers (19:00), a Bears - Packers (19:00), a Rams – Cardinals (22:25) vagy a 49ers – Seahawks (22:25).

A rájátszás január 9-én kezdődhet, egyetlen igazán fontos kérdéssel. Ha Tyreek Hill, Travis Kelce és kiváltképp Patrick Mahomes így folytatja, ki állíthatja meg a Kansas City Chiefs címvédőit?

EHF Champions League Final Four

Ha az NFL esetén végjátékról beszéltünk, a férfi kézilabdában ez hatványozottan igaz. Bár már hónapok óta zajlik a Bajnokok Ligája 2020-21-es idénye, az előző szezon négyesdöntőjét csak most decemberben rendezik meg. A csoportkör után egy 16 csapatos egyenes kieséses szakasz következett volna, ám a vírushelyzet miatt a meccseket sokáig nem tudták megrendezni.

Végül drasztikus lépésre szánták el magukat az EHF-nél: törölték a nyolcaddöntőket, és az A és B csoport első két helyezettjét automatikusan a legjobb négybe juttatták. Így került a kölni négyesdöntő mezőnyébe a német THW Kiel, a francia Paris Saint-Germain, a spanyol FC Barcelona, illetve a Telekom Veszprém. 

A labdarúgás rajongói számára ismerős lesz az első párharc: a Barcelona a PSG-vel találkozik (December 28. 17:00). A Barca a BL legnagyobb favoritja, ebben az idényben még egy sorozatban sem talált legyőzőre. A keretet világklasszisok egész sora alkotja Pálmarssonntól Pérez de Vargason át a lassan a világ legjobb védőjévé váló Thiagus dos Santosig. A PSG a futballprojekthez hasonlóan indult: rengeteg pénz, klasszis igazolások, ám a hazai sikerek mellett eltörpülő nemzetközi eredmények. Idénre jócskán megcsappant a szuperklub költségvetése, ám így is náluk játszik az előző évtized két legjobb játékosa: Nikola Karabatic és Mikkel Hansen. Bár nagy nevek távoztak a franciáktól (Sagosen, Sigurdsson, Ekhdal du Riezt, Abalo), a csapat egyelőre őrzi helyét az európai elitben. Tavaly mindkét meccsüket a Barca nyerte (36-32, 35-32), idén revansot vennének a franciák.

kezilabda_voros_david_telekom_veszprem.jpg

Kép: Telekom Veszprém

A másik elődöntőben Kiel – Veszprém rangadót rendeznek (december 28. 20:30). Az Építők tavaly három góllal kaptak ki a Vardartól a döntőben, összességében pedig már négy finálét vesztettek el. A 2013-14-es szezon óta mindössze egyszer maradt le a magyar csapat a Final Fourról, ám a végelszámolásnál valami mindig hiányzott. A Kiel a PSG-ből nyáron igazolt Sagosennel jelentősen erősödött, ám a koronavírus-járvány súlyosan érintette őket, így a mérkőzés esélyese az elképesztően mély kerettel rendelkező bakonyi gárda. Idén kétszer már találkoztak a BL-ben: Németországban döntetlen lett a vége (31-31), Magyarországon a Veszprém győzött (41-33). A bronzmérkőzést (17:00) és a döntőt (20:30) december 29-én rendezik a kölni Lanxess Arenában.

PDC Darts World Championship

Az ünnepi időszak elmaradhatatlan tartozéka az egyik legőrültebb világverseny: a dartsosok legnagyobb tornája.

A londoni Alexandra Palace megmérettetései mindent tartalmaznak, amiért ezt a sportágat szeretni lehet: őrült szurkolókat, igazi kocsmai hangulatot árasztó arénát, az óriási hangerővel dübörgő Black Sabbath, Pitbull vagy Shakira slágereket, és olyan világbajnokokat, mint egy ex-villanyszerelő, egy többszörös skót nagypapa vagy egy brit punk, aki a torna nyitómeccsén grinch-nek öltözött.

Utóbbi a címvédő: Peter Wright a világranglista második helyezettjeként érkezik, ám győzelmi reményeihez a ranglistavezető Michael van Gerwennek, a „Jégember” Gerwyn Price-nak, vagy a legutóbbi major tornán első nagy győzelmét szerző José de Sousának is lesz egy-két szava.

darts_lawrence_lustig_pdc.jpg

Kép: Lawrence Lustig, PDC

A koronavírus-járvány miatt a szurkolók idén legfeljebb korlátozott számban lehetnek majd jelen a december 15. óta tartó versenyen. A torna egyenes kieséses rendszerben zajlik: a 96 induló közül a kiemeltek a 2. körben csatlakoznak, ahonnan folyamatosan feleződik a mezőny. A harmadik és negyedik fordulóra az ünnepek között (december 27-30.), a negyeddöntőkre január 1-jén, az elődöntőkre 2-án, a döntőre 3-án kerül majd sor. A torna az elődöntőkig délutáni és esti programokból áll majd, így kora délutántól késő estig bármikor bekapcsolódhatunk a különleges sportág küzdelmeibe.

Téli sportok

Zárásként jöjjenek azok a sportágak, melyeket a legkönnyebben azonosítunk a téli szezonnal. 

A legnagyobb presztízzsel rendelkező torna a síugrók négysáncversenye lesz. Ez a világkupán belül egy speciális sorozat, mely során Oberstdorf (december 29. 17:30), Garmisch-Partenkirchen (január 1. 14:00), Innsbruck (január 3. 14:00) és Bischofshofen (január 6. 17:15) sáncain küzdenek meg egymással a világ legjobb síugrói. A viadalnak több különlegessége is van. Egyrészt az egyes fordulók head-to-head első körrel indítanak: itt két versenyző ugrik egymás ellen, a magasabb pontszámot szerző pedig továbbjut a 2. fordulóba. Másrészt az összetettet nem a Forma-1-hez hasonló pontrendszer eredménye határozza meg, hanem az ugrásokra kapott pontok. Így sokkal kisebb a lehetőség a hibázásra: mivel összesen nyolc ugrása lehet a legjobbaknak, egy első körös kiesés az összetett esélyek biztos végét jelenti. A verseny címvédője a lengyel Dawid Kubacki, ugyanakkor a kiszámíthatatlan erőviszonyok mellett egy norvég, egy osztrák, egy német, egy szlovén vagy egy japán arany sem lenne meglepetés.

ski_jumping_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Ha a síugráshoz nem fűlik a fogunk, ám a havas hegyek megnyugtató látványát valamely más sporteseménnyel kombinálnánk, az alpesi sízők világkupájába is bekapcsolódhatunk. A férfiak számára Bormióban lesiklás (december 28.) és Super-G (december 29.), a nőknek Semmeringben óriás szlalom (december 28.) és szlalom (december 29.), illetve Zágrábban szintén szlalom (január 3.) futamokat rendeznek. 

Közben a sífutók újév napján vághatnak neki a Tour de Ski versenysorozatnak, mely a világkupa részét képezi, ám önmagában is nagy presztízse van. A kulcs itt a sokoldalúság és a kiegyensúlyozottság: tíz nap alatt három helyszínen (Val Müstair, Toblach, Val di Fiemme) összesen nyolc különböző típusú fordulóra kerül majd sor. A mindent eldöntő futam január 10-én következik egy szabadstílusú, 10 km-es, tömegrajtos, emelkedős verseny formájában – addig bőven lesz időnk kiheverni a karácsonyi sportmaraton fáradalmait.

Bejgli mellé NBA, szilveszterre baszk derbi - Sportnaptár az ünnepekre Tovább
Égi halandó vagy bukott félisten? - Diego/Maradona

Égi halandó vagy bukott félisten? - Diego/Maradona

maradona_vilagbajnok_bob_thomas_getty_images.jpg

Egy öntörvényű zseni volt – a valaha volt legtehetségesebb játékos, minden idők egyik legjobbja, akinek igazi tragédiája, hogy a világhírnévhez vezető úton kicsúszott kezéből az irányítás. Nápolyban és Buenos Airesben túlzás nélkül Istenként tisztelik, mítosza már erősebb, mint valaha. 60 éves korában elhunyt Diego Maradona.

2020.11.29. Írta: Rada Bálint, borítókép: Bob Thomas, Getty Images

Villa Fiorito Buenos Aires legszegényebb külvárosa. Bádogházak és favellák egymás hegyén-hátán, sáros földutak, szinte nemlétező közbiztonság és közigazgatás. Itt nőtt fel Diego Armando Maradona négy nővérével, két öccsével és szüleivel. 12 évesen először az Argentinos Junior kölyökcsapatában, a Los Cebollitasban figyeltek fel rá, majd három évvel később az első csapathoz szerződtették. Innentől a kisfiú látta el a családot – a gyermek Diego nagy álma az volt, hogy egy elsőosztályú csapatban futballozzon, és vehessen egy házat a szüleinek.

maradona_gyerekkent_wikipedia.jpg

Kép: Maradona gyerekként (forrás: Wikipedia)

Még nem volt 16 éves, amikor álma valóra vált, alig három héttel később első gólját is megszerezte, és még egy év sem telt el, mire az argentin válogatottban debütált Magyarország ellen. A „Golden Boy” az utolsó pillanatban került ki a szövetségi kapitány, Cesar Minotti – később világbajnoki címet szerző – 1978-as nemzeti keretéből. Húsz évesen már több mint 100 bajnoki góllal a háta mögött igazolt az ország egyik legnagyobb klubjához, a Boca Juniorshoz, ahonnan egy bajnoki címmel záruló szezon után rekordösszeget fizetett érte az FC Barcelona. A spanyol kaland azonban kiábrándítóan sikerült: pályafutása legsúlyosabb sérülését szenvedte el a Bilbaós Andoni Goicoechea horrorisztikus becsúszása után, ráadásul nem is érezte jól magát a nyüzsgő katalán metropoliszban. Elmondása szerint nyugalomra volt szüksége.

maradona_napoli_ap.jpg

Kép: Maradona Nápolyban (forrsá: AP)

Van abban valami nagyon paradox, hogy a világ addigi legdrágább játékosát Európa egyik legszegényebb városának csapata igazolta le. Maradona és Nápoly házassága ugyanakkor egy egészen különleges, a futballban azóta is példátlan kapcsolatot szült. Az SSC Napoli szurkolói korábban sosem ünnepelhettek bajnoki címet.

A városban, melyben a maffia és az alvilág összefonódott a mindennapi élettel, melyben tombolt a szegénység, szükség volt egy hősre.

A kiábrándult tömegek valami egészen újjal találkoztak ekkor. „Az isteni Diego” felrázta az alvó Vezúv városát, melynek lakói azóta is élnek-halnak a futballért. Bemutatkozását 70 ezer néző tombolta végig a Stadio San Paolo lelátóin. A korábban a kiesés elől menekülő kiscsapat az 1985-86-os szezonban a 3. helyig kúszott a tabellán, a következő szezonban pedig megtörte az északiak dominanciáját: a bajnoki trófea ezúttal délre költözött. A város kékbe öltözött, az ünneplés az utcákon hónapokig folytatódott, Maradona portréja pedig Krisztus mellé került a városlakók falain. Hihetetlen játékosból tényleg isteni rangra emelkedett: fanatikus rajongói vallást is alapítottak az ekkor már világbajnok labdarúgó tiszteletére. 

Nápoly a város első olasz bajnoki címét ünnepli, 1987

Talán soha nem múlott egy válogatott sikere annyira egyetlen játékoson, mint 1986-ban, a mexikói világbajnokságon. Az Albiceleste tízese hét mérkőzésen tíz gólból vette ki a részét (öt gól, öt gólpassz). Az angolok elleni negyeddöntő összefoglalt mindent, amiért Maradonát imádni és gyűlölni lehetett. Az 51. percben Diego felugrott fejelni. Mivel az alacsony argentinnak nem sok esélye lett volna a kapus, Peter Shilton ellen, Maradona kézzel kapott bele a labdába, amely a hálóba vágódott. A játékvezető nem szúrta ki a kezezést, és megadta a találatot. Maradona később azt mondta, Isten vezette őt  – az eseményre azóta „Isten kezeként” emlékszik a közvélemény. Elmondása szerint a megmozdulás az argentinok bosszúja volt a falklandi háborúért – sosem rejtette véka alá a véleményét, ha a politikáról volt szó.

“Isten keze”. Világbajnoki negyeddöntő, Argentína - Anglia 2-1, 1986

Mindössze három perccel később Maradona meglőtte az egyetemes futballtörténelem talán legfantasztikusabb találatát, „az évszázad gólját”: a félpályán fordult le védőiről, majd az egész angol válogatottat faképnél hagyva elhúzta Shilton mellett a labdát, és a kapuba gurított.

Csalás és ravaszság, ihletettség és felfoghatatlan zsenialitás – ez a kétarcúság maga volt Diego Maradona. 

“Az évszázad gólja”. Világbajnoki negyeddöntő, Argentína - Anglia 2-1, 1986

Talán Fernando Signorini mutatta be legtalálóbban a legendás játékos ambivalens személyiségét a róla készült dokumentumfilmben. Korábbi személyi edzője szerint „Diego” jólelkű, családcentrikus és szerethető karakter – nem azonos „Maradonával”, aki azért született, hogy Diego megküzdhessen a modern futball, a sajtó és a közönség nyomásával, és aki egy percre sem mutathatja a gyengeség legkisebb jelét sem. „Diegóval a világ végére is elmentem volna, de Maradonával egy lépést sem tettem volna meg” – jegyzi meg Signorini. Egykori játékosa hozzáteszi: Maradona nélkül sosem jutott volna ki a Fioritóból…

Diego a nép bajnoka volt. A legkisebb fiú, aki a külvárosi favellákból vezette a világbajnoki címig nemzetét, majd Scudettóig a szegény déliek csapatát a gazdag északi óriásokkal szemben. Politikai és világnézeti álláspontja csak erősített ezen a mítoszon: bal vádliját jó barátja, Fidel Castro, jobb felkarját Che Guevara portréja díszítette. Folyamatosan kiállt a dél-amerikai baloldali rezsimek mellett, miközben kritikus hangot ütött meg az amerikai demokrácia-exporttal szemben. Gyakran beszélt a szegénységről és az ezáltal szült problémákról, kritikái alól vallásossága ellenére még a pápa sem volt kivétel.

maradona_szentely_getty_images.jpg

Kép: Maradona szentély (forrás: Getty Images)

Maradona ugyanakkor sosem volt szent életű. Barcelonában találkozott először a kokainnal. Nápolyban már arról szóltak a hírek, hogy a vasárnapi mérkőzések után belevetette magát az éjszakai életbe, majd a következő napokban igyekezett visszazökkenni, hogy a következő fordulóban ismét csúcsformában játszhasson, majd kezdhesse elölről. Bár feleségével és gyerekkori szerelmével, Claudia Villafañével, illetve két lányával igyekezett szoros és meghitt családi légkört kialakítani, 1986-ban egy másik nőtől is született gyermeke. A nápolyi maffiával, a Camorrával való kapcsolata miatt is egyre több kérdőjel merült fel a közvéleményben és a sajtóban. „Maradona” lassan átvette „Diego” felett az irányítást.

maradona_es_a_sajto_alfredo_capozzi_hbo.jpg

Kép: Maradona és a sajtó (forrás: Alfredo Capozzi/HBO)

Az 1990-es világbajnoki elődöntőben a házigazda Olaszország Nápolyban fogadta a címvédő Argentínát. Miután története első nemzetközi trófeáját (UEFA-Kupa), illetve második bajnoki címét is elhozta a déli városnak, Maradona arra kérte a helyieket, hogy Argentínának szurkoljanak a mérkőzésen. 1-1-es döntetlen után tizenegyesekkel végül a dél-amerikaiak jutottak be a döntőbe. Maradona kultusza megingott Itáliában, ráadásul a finálét is elvesztette a németekkel szemben. 1991-ben a Bari elleni bajnoki doppingellenőrzésén kokain nyomait találták a szervezetében – innen már nem volt megállás a lejtőn. Másfél éves eltiltása után a Sevillában, a Newell’s Old Boysban és a Boca Juniorsban is pályára lépett, majd 1997-ben szögre akasztotta a stoplist.

Azóta felnőtt egy generáció, akiknek a hétköznapi botrányokon és néhány megkérdőjelezhető edzői megnyilvánuláson kívül már csak megkopott VHS-felvételek és a sportrajongó szülők történetei jutottak osztályrészül Maradonából. Legendája azonban csak erősödött.

Mozdulatai a mai napig utánozhatatlanok. Szinte megigéző, ahogy táncol a labdával, miközben a fizika összes létező törvényét meghazudtolva úgy viselkedik, mintha a lába csak egy furcsa végtag lenne egy földöntúli játékos testén. Diego nem rendelkezett kiemelkedő fizikummal, nem volt magas vagy erős, nem fejelt jól. Ám technikai képzettségéhez, villámgyors irányváltásaihoz, döntéshozásaihoz és ösztönösségéhez hasonlót azóta sem láthatott senki.

Maradona melegít. UEFA-kupa elődöntő, Bayern München - Napoli, 1989

Halálával a mítosz végleg felülkerekedett megosztó személyiségén. Argentínában háromnapos nemzeti gyászt hirdettek, Buenos Aires utcáit gyászolók milliói lepték el. Nápolyban, ahol a 10-es mezszámot még életében visszavonultatták, hogy soha senki ne viselhesse többé, és ahol a város ezúttal feketébe borult, most azt tervezik, hogy a San Paolo felveszi a Stadio Diego Armando Maradona nevet. 

Buenos Aires Maradona halála után

Diego Maradona legendája már végképp az örökkévalóságnak szól. Azóta sem született olyan futballista, aki ekkora hatást gyakorolt volna a lokális és globális kultúrára, miközben ilyen elképesztő könnyedséggel és felszabadultsággal mutatkozott volna a pályán. Számára a futball egyszerre volt kiút és beteljesedés. Ahogy ő fogalmazott:

A pályán elszáll az élet. Elszállnak a problémák. Minden elszáll.

Égi halandó vagy bukott félisten? - Diego/Maradona Tovább
Túl az eufórián – A Magyarország – Izland mérkőzés taktikai elemzése

Túl az eufórián – A Magyarország – Izland mérkőzés taktikai elemzése

nyitokep_mti_illyes_tibor.jpg

Egyesek szerint a magyar futball feltámadásának végső bizonyítéka volt. Mások szerint óriási szerencse, melyhez a magyar futballképzést csak hírből ismerő játékosok, honosított külföldiek és egy kivételes képességű, de társ nélküli klasszis teljesítménye kellett. De mi is történt igazából az Izland elleni mérkőzésen?

Írta: Rada Bálint, borítókép: Illyés Tibor, MTI

Néma csend lepte be a Puskás Aréna környékét november 12-én este. Nem túl gyakori jelenség ez a magyar labdarúgó-válogatott sorsdöntő meccsei előtt. A kijárási tilalom, illetve a mérkőzés zártkapussá nyilvánítása miatt csupán a csapattagok és a stadion dolgozói láthatták a helyszínen, ahogy Szoboszlai Dominik lába a 92. percben 20 méterről lövésre lendül, majd a labda a kapufáról befelé, védhetetlenül vágódik Halldórsson kapujába. Otthonukból ugyanakkor vélhetően milliók sikítottak fel a pillanat hevében.

Magyarország zsinórban másodszor is kijutott az Európa-bajnokságra – korábban erre sohasem volt képes.

magyar_kezdo.png

A frenetikus és drámai pillanatokat lehámozva ugyanakkor fontos, hogy objektíven is lássuk, mi is történt ezen az estén és összességében a magyar válogatott háza táján azóta, hogy Marco Rossi irányításával a nemzeti csapat megtalálta a saját arcát. Két, egymással szöges ellentétben álló narratíva terjed a közbeszédben: az egyik nem győzi méltatni a magyar futball felemelkedését és szakmai fejlődését, a másik ugyanakkor emlékeztet, hogy a sikerhez egy bővülő Eb-mezőny, egy korábban sohasem látott összetettségű selejtezős rendszer, néhány honosított játékos és óriási mázli kellettek.

Ennek az írásnak nem célja igazságot tenni, csupán összefoglalni, mi is történt a pályán ezen a különleges napon.

Az előzményekről

Az izlandi válogatott Románia, Magyarország pedig Bulgária legyőzésével jutott el a selejtező utolsó köréig. Mind a négy gárda az UEFA legfiatalabb versenysorozatának, a Nemzetek Ligájának köszönhette selejtezős kvótáját. A bolgárok elleni magyar meccs nem volt diadalmenet, ám a sima 3-1-es győzelem hűen tükrözte a két csapat közötti minőségbeli különbséget. A déli állam futballja nem most éli fénykorát, Hriszto Sztoicskov generációja pedig lassan hasonló emlékképpé válik a helyiek kollektív emlékezetében, mint amilyenné az Aranycsapat vált hazánkban – egy talán soha vissza nem térő aranykor örök mementójává.

izland_kezdo.png

Izlandról az első pillanattól tudtuk, hogy keményebb falat lesz. Az északi nemzet sokáig üres folt volt Európa futballtérképén, az utóbbi évtizedben ugyanakkor soha nem látott fejlődést produkált, melynek köszönhetően a 2016-os Eb-n, illetve a 2018-as vb-n is ott lehettek a kékmezesek. 2016-ban velünk is találkoztak: Gylfi Sigurðsson büntetőből szerzett vezetést Marseille-ben, majd a meccs végén Sævarsson öngóljával egyenlítettünk. Akkor a jobb gólkülönbség csoportgyőzelmet ért – most biztos volt, hogy a két együttesből az egyik nem jut el idáig. A 2016-os izlandi kezdő hét játékosa a Puskás Arénában is egyezett: a csapat átlagéletkora 32,2 év volt, ami elképesztően magas. Magyar oldalon egyedül Nagy Ádám maradt a négy évvel ezelőtti tizenegyből: a Gera Zoltán és Dzsudzsák Balázs nevével fémjelzett generáció szinte teljesen kikopott a magyar topfutballból.

Az izlandiak a szokásos 4-4-2-es formációjukra szavaztak, ahogy a koronavírus-fertőzés miatt a mérkőzésre csak online bejelentkező Marco Rossi is kedvenc felállásában, 3-5-2-ben küldte pályára csapatát. Az izlandiak előzetesen mély védekezésükben és pontrúgásaikban bízhattak, a magyar csapatnál mindenki a nemzetközi sajtó által felkapott, a spanyol AS által már a Real Madriddal is összeboronált szupertehetségtől, Szoboszlai Dominiktől várta a varázslatot.

Erős izlandi kezdés, majd meddő magyar fölény

Erik Hamrén skandinávjai ugyanakkor már a meccs elején megleptek minket.

Az izlandiak sosem a letámadásukról voltak híresek, ám az első 10 percben, amíg mi csak kerestük a mérkőzés ritmusát, az izlandiak rengeteg labdát szereztek a magyar térfélen, és elsősorban hosszú bedobásokból és beadásokból próbáltak veszélyhelyzeteket kialakítani. Az első gól közvetetten pont egy ilyen labdaszerzésből született.

1_5.jpg

Finnbogasson nyomás alá helyezi Szalai Attilát, miközben az egyetlen tiszta opció, Nagy Ádám felé igyekszik zárni a passzsávot. Az izlandiak embert fognak, a visszalépő Szoboszlaira pedig ketten is figyelnek. Szalai a hosszú indítást választja.

2_1_4.jpg

Szalai Ádám azonban elveszíti a fejpárbajt, Gunnarsson csúsztatása után pedig Gudmundsson indíthat ellentámadást. Az első 10 percben ez gyakori forgatókönyv volt: magyar felívelés, párbajvesztés, majd izlandi labdaszerzés.

3_5.jpg

A helyzet így sem tűnik kifejezetten veszélyesnek, hiszen Willi Orbán besegít Gudmundsson szerelésében, ráadásul az öt védőnk és Nagy Ádám is körbeveszi őt, ám Holender (aki lemaradt róla) buta szabálytalansága után Izland kap szabadrúgást, amit – Gulácsi kapitális hibája után – Gylfi Sigurðsson belő. 0-1.

A pontrúgások mindkét csapatnál kiemelten fontosak voltak, hiszen Szoboszlai és Sigurðsson személyében két specialista állhatott a labda mögé, jól fejelő és fizikailag erős játékosokban pedig egyik oldalon sem volt hiány. Az izlandiak ráadásul hosszú bedobásokkal is próbálkoztak: a csapatkapitány Gunnarsson dobásai hosszú évek óta a csapat egyik titkos fegyverét jelentik, egy-egy szabadrúgással vagy szöglettel érnek fel.

Az izlandiak letámadása 15 perc után lassan, de fokozatosan alábbhagyott, a magyar csapat pedig elkezdte többet birtokolni a labdát. Ebben előnyünkre vált a háromvédős felállás: Szalai Attila és Willi Orbán is gyakran lépett fel a középpályára, sőt, előbbi a második félidőben a támadásokat is gyakran kísérte. Nagy Ádám nagyon mélyen helyezkedett ilyenkor: gyakran a védők mögé lépett vissza, hol azért, hogy biztosítson, hol azért, hogy a labdakihozatalokat segítse. Fontos kiemelni, hogy Szoboszlai is kifejezetten mélyen játszott az első félidőben, messze az ellenfél kapujától, ezáltal kevésbé voltak veszélyesek a magyar támadások. Szoboszlai és Kalmár hasonló típusú játékosok, többször az lehetett a benyomásunk, hogy egymást zavarják a pályán.

A mérkőzés folytatása sokáig pontosan úgy alakult, ahogy az izlandiak szerették volna. A magyar csapat ritkán jutott el komoly helyzetig, labdabirtoklási fölénye meddő volt, a skandinávok pedig mély védekezéssel, majd hosszú indításokkal igyekeztek ellentámadásokat vezetni. Remekül zárták a passzsávokat, Szoboszlai indításai és megindulásai sem működtek, a magyarok szélsőjátéka pedig egészen addig nem pörgött fel, amíg Sallai Roland nem húzódott ki a baloldalra a 70. perc körül. 

Cserék és fordulatok

A második félidőben aztán jöttek a változtatások.

Sigér ugyan nem szállt be kifejezetten jól a meccsbe, ám behozatala átszervezéssel járt: Szoboszlainak már nem kellett olyan mélyen visszalépnie a labdákért, és jóval közelebb játszhatott az ellenfél kapujához.

Ahogy telt az idő, és ahogy egyre több támadó szellemű játékos lépett pályára hazai oldalon (érkezett Nikolics és Loic Négo is), úgy tisztult le a meccs képe: a magyar csapat egyre mélyebbre tolta az izlandi falat, akik egyre inkább a gyors kontrákra játszottak – nem veszélytelenül...

4_2.jpg

Halldórsson kirúgása után az izlandiak újabb fejpárbajt nyernek, majd Szalai Attila követ el egy hibát: fölöslegesen lép ki a csereként beállt Albert Gudmundssonra.

5_2_1.jpg

Gudmundssonnak nem is kell több, egyből indítja a másik cserét, Böðvarssont.

6.jpg

Beadására Gudmundsson érkezik, aki megelőzi Orbánt, majd a kapu mellé lő. Izland 4 passzból jutott el a saját kapujától ajtó-ablak ziccerig.

A 88. perc aztán meghozta az áttörést, a kulcsszereplő pedig az a Négo lett, aki vélhetően pont sebessége és felfutásai miatt kapott lehetőséget.

7_1_1.jpg

Szinte egyből az izlandi kontra után magyar támadás. A teljes izlandi csapat a kapuja elé szorul, a középcsatár Finnbogason is a saját tizenhatosán helyezkedik. Lovrencsics bedobása után Botka ível a tizenhatoson belülre, ahol hárman is várják a labdát. Közben Négo és Lovrencsics ketten maradnak Magnússonnal a szélen.

8_1.jpg

Nikolic szelídíti meg a játékszert. Lovrencsics visszalép, Négo pedig elkezd befelé mozogni, megverve a szélső védőt.

9.jpg

Végül szerencsésen ugyan, de eljut hozzá a labda, a korábbi francia U19-es Európa-bajnok pedig kiegyenlít. 1-1.

Az izlandiak aztán a hosszabbításban egy újabb veszélyes kontrát vezethettek (ismét Gudmundssonnal a főszerepben). A meccs mindent eldöntő támadása is ebből következett.

10.jpg

Böðvarsson lövését Sigér blokkolja.

11.jpg

Sallai jól tartja meg a labdát, majd Sigérhez passzol. Jól látszik, hogy a jobbhátvéd, Pálsson nagyon magasan maradt, mikor fellépett Sallaival, így mögötte óriási területen indulhat meg Szoboszlai.

12.jpg

A kritikus pillanat. Három a három ellen kontrázik a magyar válogatott. Egy másik csere, Könyves Norbert balra mozog, ezzel kimozgatja Ragnar Sigurðssont a keresztbe futó Szoboszlai elől.

13_1.jpg

Szoboszlai otthagyja Árnasont, tiszta lövőhelyzetbe kerül, a labda pedig a kapufáról a hálóba vágódik. 2-1.

Izland az utolsó pillanatban veszített el egy olyan mérkőzést, melyet végig a kezében tartott. A magyar csapatnak Négo góljánál a szerencsére is szüksége volt, ráadásul mindkét gólunk óriási izlandi helyzet után született.

Nem játszottunk jól. Még az a Szoboszlai sem, aki egy klasszis megoldással végül mégiscsak eldöntötte a mérkőzést. Az eredményen azonban ez nem változtat.

Magyarország készülhet az Európa-bajnokságra, ahol a csoportkörben a legutóbbi három nagy válogatott torna győztesét fogadja majd Budapesten. A címvédő Portugália, a regnáló világbajnok Franciaország, illetve a 2014-es vb-győztes Németország egyaránt elképesztően nehéz feladatnak ígérkezik. Az újabb kihívás adott, a feladat pedig nem egyszerű: fel kell nőni hozzá.

Túl az eufórián – A Magyarország – Izland mérkőzés taktikai elemzése Tovább
11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából

moukoko_getty_images.jpg

A 15 éves csodagyerektől a két méteres szenegáli óriásig számos olyan különleges játékos szerepel idén a Bajnokok Ligájában, akikről – egyelőre – kevés szó esik. Következzék közülük tizenegy, akik indokolatlanul alulértékeltek, vagy esetenként borzalmasan fiatalok, ám a jövőben a reflektorfénybe léphetnek.

2020.11.07. Írta: Rada Bálint, borítókép: Getty Images

Alfred Gomis

Poszt: kapus

Nemzetiség: szenegáli

Klub: Rennes

Életkor: 27 év

Ha Rennes és kapusposzt, akkor Edouard Mendy - a szenegáli hálóőr, aki nem hétköznapi története és Chelsea-be igazolása miatt a futballsajtó egyik meghatározó szereplője volt. Kevés szó esett ugyanakkor a pótlásáról, aki szintén az afrikai országból érkezik, szintén nem a legfiatalabb korosztály képviselője, ugyanakkor egyelőre kiválóan pótolja honfitársát. Gomis Olaszországban, a Torino akadémiáján nevelkedett, majd többször is kölcsönadták helyi másodosztályú kluboknak, míg végül 2017-ben az elsőosztályú SPAL-nak – itt végleg szerződtették, sőt, a 2018-as világbajnokságon is részt vehetett. A 2019-20-as csonka szezont már a francia Dijon kapujában töltötte, ahol a nyáron az Arsenalba igazoló izlandival, Rúnar Alex Rúnarssonnal harcolt a játékpercekért. Gomis tavaly 18 bajnokin volt kezdő, melyeken összesen 20 gólt kapott a liga egyik legrosszabbul védekező csapatában. Ennél sokatmondóbb, hogy a teljes francia bajnokságban Gomis védekezett a legjobban a beadások ellen, miközben kevesebb gólt kapott, mint azt a kapujára tartó lövések minősége indokolta volna. (A statisztika megszállottjainak: +3,5-ös post-shot xG-kapott gól mutatóval zárt, amivel olyan hálóőröket előzött meg, mint Mandanda [+2,8], Anthony Lopes [+2], Mendy [+1,7], Areola [-0,2] vagy Keylor Navas [-1,7]). Idén ő mutatta be a negyediklegtöbb védést a francia bajnokságban (27), a legtöbbet a 16-oson belülről (22), miközben magasságát kihasználva továbbra is kiváló a beadások ellen, méretéhez képest ugyanakkor meglepően agilis. Ha így folytatja, a Rennes jövőre egy újabb afrikai klasszis kapussal ajándékozhatja meg az európai topfutballt.

Sergiño Dest

Poszt: jobbhátvéd

Nemzetiség: amerikai

Klub: FC Barcelona

Életkor: 20 év

A Cruyff-féle ranglétrán lépett egyet felfelé idén az amerikai szélső védő: a Barcelona 21 millió eurót fizetett érte az Ajaxnak. Viszonylag kevés szó esett róla az átigazolási időszakban, annak ellenére, hogy a nem túl rózsás helyzetben lévő Barcelona egyetlen érkezője volt a katasztrofális 8-2-es Bayern-meccset követően. Dest támadásban és védekezésben is kiválóan használható, technikailag képzett, gyors, remek az összjátékban, ráadásul jobblábas létére ballal sem ügyetlen, így balhátvédként is bevethető. Az egyetlen kérdés a mentalitásával kapcsolatban merülhet fel: ahogy a Barca több korábbi igazolása, Dest sem a példás magaviseletéről, taktikai érettségéről és az alázatos edzésmunkájáról híres. Ha a katalánoknak sikerül megzabolázni, hosszú évekre jelenthet megoldást egy olyan poszton, amely Dani Alves távozása óta a csapat Achilles-sarka.

kurt_zouma_eurosport_1.jpg

Kép: Eurosport

Kurt Zouma

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: angol

Klub: Chelsea

Életkor: 26 év

Miután a Chelsea-t két átigazolási időszakról is kitiltotta a FIFA, a klub idén pótolta a bevásárlást. Frank Lampard ennek megfelelően még csak keresi a legjobb felállását, a védelem azonban úgy tűnik, összeállt. Edouard Mendy, Ben Chilwell és Thiago Silva érkezése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Chelsea az utóbbi 6 mérkőzésén gólt sem kapott, ám a sikerek egyik kulcsszereplője az a Zouma, akiről méltatlanul kevés szó esik. A francia 2014 óta a Chelsea játékosa, Mourinho alatt kezdte bejátszani magát a csapatba, ám egy súlyos sérülés, majd a többszöri edzőváltás úgy tűnt, visszaveti fejlődését. Egy Stoke-os és egy Evertonos kölcsönszezon után tavaly mégis berobbant a kezdőbe. Idén kilenc meccsen játszott a bajnokságban és a BL-ben, melyeken a Chelsea összesen 3 gólt kapott, Zouma pedig pont ugyanennyit szerzett. Elképesztő fizikai erővel rendelkezik, remekül fejel, párharcait óriási arányban nyeri, ráadásul méretéhez képest meglepően gyors, ezzel kiegészítve a 36 éves Thiago Silva talán egyetlen hiányosságát. Hatalmas teherbírású játékos, aki rengeteg energiát fektet az edzésmunkába – hosszútávon a Chelsea védelmének egyértelmű vezére lehet. 

Diego Carlos

Poszt: középhátvéd

Nemzetiség: brazil

Klub: Sevilla

Életkor: 27 év

A spanyol bajnokság egyik legalulértékeltebb védője Diego Carlos. A brazil játékos a Nantes-ból érkezett Sevillába, ám még klubbon belül is inkább védőtársa, Jules Koundé került reflektorfénybe. Az andalúz csapat tavaly a harmadik legkevesebb gólt kapta a bajnokságban, amiben Carlos oroszlánrészt vállalt: a liga élmezőnyében zárt blokkolt lövések és tisztázások tekintetében is, mindezt egy domináns csapatban, ahol a védők száma gyakran nem adja vissza pontosan, mennyire is játszanak jól. Carlos kiválóan passzol, gyorsan reagál a körülötte történő eseményekre, a végsebessége sem lassú, erényeire pedig végre a brazil válogatott is felfigyelt: Uruguay és Venezuela ellen már ott lesz a világbajnoki selejtezős keretben.

Eduardo Camavinga

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: francia

Klub: Rennes

Életkor: 17 év

A franciák legújabb csodagyereke – akiért már a Real Madrid is bejelentkezett – elképesztő szezonon van túl. Az angolai felmenőkkel rendelkező középpályás mindössze 16 éves és 4 hónapos volt, amikor bemutatkozhatott a francia elsőosztályban – a Stade Rennais történetének legfiatalabbjaként. Augusztusban már a francia válogatottba is meghívót kapott, majd Ukrajna ellen a Les Bleus legfiatalabb gólszerzője lett a második világháború óta. A mérkőzés néhány statisztikája kiválóan rámutat legfőbb erősségeire: 27 perc alatt 26 labdát játszott meg 100%-os passzpontossággal, 9 átadása a támadóharmadban pedig mind embert talált. Camavinga korához képest kimagasló játékintelligenciával rendelkezik, pontosan passzol, jól kezeli a labdát, rengeteget fut és szerel, ráadásul a labdaszerzések sem állnak tőle távol. A Rennes-ben abszolút alapembernek számít, a védelem előtt, box-to-box középpályásként vagy irányítóként is bevethető. Sokat fogunk még hallani róla.

laimer_kicker.jpg

Kép: Kicker

Konrad Laimer

Poszt: belső középpályás

Nemzetiség: osztrák

Klub: RB Leipzig

Életkor: 23 év

Az egyik legnagyobb munkabírású játékos Európában, egészen elképesztő állóképességgel. Laimer 2017-ben szerződött Salzburgból a Red Bull nagyobbik csapatához, a német élvonalba akkor feljutó Leipzighez. Tavaly ő volt a Bundesliga legtöbbet szerelő játékosa, a pálya középső- és támadóharmadában viszont egész Európában ő próbálkozott a legtöbb szereléssel, ráadásul sikeres presszingben (vagyis az ellenfél nyomás alá helyezésében) is csak Marc Cuccurella volt nála jobb a kontinensen. Leimer a pálya közepén érzi a legjobban magát, ám Nagelsman közvetlenül a védelem előtt, illetve a pálya jobb oldalán is előszeretettel alkalmazza – utóbbi gyakran akkor fordul elő, mikor a lipcseiek védekezésből támadásba váltanak. Kevés szó esik róla, de személyében a Leipzig megtalálta a maga N’Golo Kantéját.

llorente_jose_breton_nurphoto_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Marcos Llorente

Poszt: visszavont támadó/középpályás

Nemzetiség: spanyol

Klub: Atlético Madrid

Életkor: 25 év

A spanyol futball svájci bicskája, vagy másképp fogalmazva: az Atlético Madrid Joshua Kimmichje. Madrid másik felén, a Realban kezdte profi pályafutását, ám előbb az Aláveshez került kölcsönbe, majd a Matracosokhoz szerződött. A spanyol U19-es válogatottban még középcsatárként szerepelt, az U21-ben már belső középpályásként, az Atléticóban pedig Simeone afféle visszavont csatárként is elkezdte alkalmazni a feltörekvő szupertehetség, Joao Félix oldalán. Llorrente a pálya bármely pontján bevethető (idén az említettek mellett a jobbszélen is játszott már), technikai képzettsége mindig is kiemelkedő volt, Madrid piros-fehér oldalán pedig a fizikai erőnléte rengeteget fejlődött. Tavasszal az ő két gólja döntött a Bajnokok Ligájában a Liverpool ellen, 2020-ban pedig összesen nyolc gólt és hat gólpasszt jegyzett. Diego Simeone generációváltása úgy tűnik révbe ér, hiszen Félix ihletett formában játszik, a Barcelonából érkező Suárez átlagosan 75 percenként gólt szerez, a csapat pedig a legkevesebb vesztett ponttal rendelkezik a La Ligában.

Mohammed Kudus

Poszt: támadó középpályás

Nemzetiség: ghánai

Klub: Ajax

Életkor: 20 év

Ajax-játékosokkal a teljes listát fel lehetne tölteni, hiszen a BL-elődöntősök mellett idén olyan ismeretlen fiatalok is berobbantak a holland élvonalba, mint Ryan Gravenberch, Perr Schuurs, Lisandro Martinez, vagy a már BL-ben is gólt szerző brazil szupertehetség, Antony. Talán a legkisebb rivaldafényt Mohammed Kudus kapta eddig, akit a dán futball követőin túl nem sokan ismerhettek korábban. A ghánai középpályás az utánpótlásáról híres Nordsjaellandban 11 gólt szerzett tavaly, miközben a ghánai válogatottban is bemutatkozhatott, sőt gólt is szerzett a Dél-Afrika elleni találkozón. Az Ajax nyáron 9 millió eurót fizetett érte, Kudus pedig 3 meccsen 1 góllal és 3 gólpasszal hálálta meg a bizalmat. A Right to Dream korábbi akadémistája leginkább a csatárok mögött érzi jól magát, ahol kiváló cselezőkészsége és sebessége mellett irányítói tehetségét is megcsillogtatta már. Sajnos a Bajnokok Ligájában súlyosan megsérült a Liverpool ellen, így az első nemzetközi kupagóljára még biztosan várni kell.

Diogo Jota

Poszt: szélső

Nemzetiség: portugál

Klub: Liverpool

Életkor: 23 év

Talán ő a legnagyobb név a listán, köszönhetően a nyári Wolverhamptonból Liverpoolba való szerződésének, ám az idei teljesítménye minden elképzelést felülmúlt. Négy találattal vezeti a Bajnokok Ligája góllövőlistáját (mindössze 175 perc alatt), ő a legveszélyesebb az ellenfelek kapujára (meccsenként 1,40 non-penalty xG, vagyis várható gól tizenegyesek nélkül), ráadásul a kialakított helyzetekkel összesített listán is első helyen szerepel (meccsenként 1,61 xG+xA, vagyis várható gól és gólpassz büntetők nélkül). A Premier League-ben nagyon hasonló számokat hoz: a Mané-Firmino-Salah hármas mögött alig több, mint 200 percet játszott idén, ám ezalatt 3 gólt szerzett, miközben meccsenként 3 helyzetet alakított ki. Bár a Wolvesban leginkább a balszélen számítottak rá, Jürgen Klopp eddig inkább Firmino váltótársaként használta a hamis kilences pozíciójában – a brazilnak nem lesz egyszerű dolga, ha meg akarja tartani helyét a kezdőben. 

Patson Daka

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: zambiai

Klub: Red Bull Salzburg

Életkor: 22 év

A kisebbik Red Bull csapat kapcsán nem csak a magyar, de a nemzetközi sajtó is Szoboszlai Dominik nevétől hangos. Itthon ugyanakkor kevésbé csenghet ismerősen Patson Daka neve, aki a Dormundba szerződő Erling Haalandtól örökölte meg a középcsatár posztját. Az osztrák Bundesligában tavaly 36 meccsen 24 gól, idén 5 meccsen 6 gól a mérlege a zambiai támadónak, akit több európai top klubbal is szóba hoztak már az Arsenaltól a Leverkusenig. Az Atlético Madrid elleni BL csoportmeccsen sajnos megsérült, ám így sem lehet kérdéses, hogy hamarosan egy topbajnokságban láthatjuk majd a villámgyors, a kapura bárhonnan veszélyes, a széleken is bevethető támadót.

moukoko_getty_images.jpg

Kép: Getty Images

Youssoufa Moukoko

Poszt: középcsatár

Nemzetiség: német

Klub: Borussia Dortmund

Életkor: 15 év

A Borrusia Dortmundnál nem panaszkodhatnak a tehetségek hiányára: Jadon Sancho (20 éves) és Erling Haaland (20) lassan, de biztosan a klasszis kategóriába érnek, az amerikai Giovanni Reyna (17) és az angol Jude Bellingham (17) pedig még tőlük is fiatalabbak, ám már most hasonló ígéretként tartják számon őket. Van azonban még egy (már nem is annyira) titkos gyöngyszeme a Dortmundnak: a legfiatalabb játékos a BL 32 csapatos mezőnyében. Ő Youssoufa Moukoko. A kameruni felmenőkkel rendelkező német középcsatár azzal került a címlapokra, hogy a Dortmund U17-es és U19-es csapataiban 87 meccsen 137 gólt szerzett. Idén az U19-es német bajnokságban 3 meccsen 10 gól a mérlege – a magánál 4 évvel idősebb játékosok ellen. Nem csoda, hogy a sárga-feketék szurkolói izgatottak lettek, mikor meghallották, hogy a „csodagyerek” bekerült a Dortmund Bajnokok Ligája keretébe. Ez azért is meglepő, mert az UEFA szabályainak értelmében november 20-ig, a 16. születésnapjáig nem léphet pályára a sorozatban, vagyis csak a csoportkör 3. fordulója után csatlakozhat tevékenyen Lucien Favre együtteséhez. Akarva-akaratlanul is felvetődik az összehasonlítás Freddy Adu-val, akit nemes egyszerűséggel az „új Pelének” kiáltottak ki, mikor 14 évesen a felnőtt amerikai bajnokság legjobban kereső játékosa lett. Ő nem tudta kezelni a rá nehezedő nyomást, jelenleg a svéd harmadosztályú Österlen játékosa. Reméljük, Moukoko karrierje másképp alakul…

Felhasznált források: The Athletic, BBC Sport, Marca, transfermarkt.de

Statisztikák: fbref.com

11 (még) alig ismert tehetség a Bajnokok Ligájából Tovább
Valahol Európában – A Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (II.)

Valahol Európában – A Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (II.)

fradi1_ferencvarosi_tc.jpg25 év. Ennyit kellett várnia a Ferencváros szurkolóinak arra, hogy ismét a legrangosabb európai kupasorozatban szerepelhessen a zöld-fehér csapat. 11 éve nem járt magyar klub a Bajnokok Ligája főtábláján, így a kérdések sora szinte végtelen. Kétrészes cikksorozatunk folytatásában áttekintjük, hogy miben is bízhat a Ferencváros, és egyáltalán hol a helye a magyar klubfutballnak Európában.

2020.10.19. Írta: Rada Bálint / Borítókép: Ferencvárosi TC

Ferencvárosi TC. Ez a felirat állt azon a cetlin, amit Didier Drogba, korábbi Bajnokok Ligája-győztes labdarúgó utolsóként húzott ki a Bajnokok Ligája csoportkörének genfi sorsolásán. A magyar bajnokság címvédője sorban a svéd (Djurgardens), a skót (Celtic), a horvát (Dinamo Zagreb) és a norvég bajnokot (Molde) búcsúztatva jutott olyan magasságba, ahol utoljára a Debrecen járt, még 2009-ben. Akkor a DVSC-nek a Liverpool, a Fiorentina és a Lyon mellett nem sok esélye volt – végül 0 ponttal, csoportutolsóként zárt, bár többször is megnehezítette a jóval magasabb nívót képviselő csoporttársai dolgát. A Ferencvárosnak sem kegyelmezett Fortuna: Cristiano Ronaldo és a kétszeres BL-győztes Juventus, Lionel Messi és az ötszörös győztes Barcelona, illetve az ukrán rekordbajnok Dinamo Kijev lesz Rebrovék ellenfele. A riválisokról ITT írtunk részletesen.

Ahogy a korábbi években megszokhattuk, idén is egyetlen magyar csapat szerepel majd a nemzetközi porondon. A 2009-10-es szezon kezdete óta (ekkor jött létre az Európa Liga, illetve ekkor alakult át a Bajnokok Ligája selejtezőrendszere) ez a hatodik alkalom, hogy magyar együttes valamelyik UEFA-klubsorozatban bizonyíthat. Összehasonlításképp: ezzel a rangsorban Kazahsztánnal holtversenyben állunk, Románia, Ciprus vagy Bulgária pedig bőven előttünk jár.

fradi2_reuters_russel_cheyne.jpg

(kép forrása: Reuters)

Ha csak a Bajnokok Ligáját vizsgáljuk, az idei a harmadik magyar fellépés a porondon az FTC 1995-96-os, illetve a Debrecen 2009-10-es szezonja után – ez a 26. helyre elég a vonatkozó rangsorban, ami az 50 UEFA tagállamot tekintve pont a mezőny közepét jelenti. A listát a spanyolok vezetik 95 részvétellel, a környező országokból Ukrajna (32), Románia (12), Csehország (12), Ausztria (9) és Horvátország (8) is jócskán megelőz minket. Szlovákia, Szlovénia és Lengyelország hozzánk hasonlóan három szereplésnél tart, Szerbia pedig négynél.

De mi a helyzet az FTC helyével a mai mezőnyben? Bár a sokat idézett transfermarkt.de alapján fölösleges lenne messzemenő következtetéseket levonnunk, mindenképp sokatmondó, hogy a magyar csapat kerete messze a leggyengébb a harminckettes mezőnyben: a Ferencváros játékosainak piaci értékét 24 millió euróra taksálja a portál. Ez soknak tűnhet, ám alig több mint fele a sorban őket megelőző BL-újonc Midtjyllandnek (42 millió euró). Sőt 11 olyan csapatot is találunk a mezőnyben, ahol egy-egy játékos átlagos piaci értéke magasabb, mint a Fradi teljes keretértéke. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Ferencváros az egyetlen klub a főtáblán, amely a selejtező első köréből jutott el idáig, ráadásul minden párharcban kevesebb helyzetet alakított ki, és kevesebbet birtokolta a labdát, mint aktuális ellenfele, két dolog is egyértelművé válik. Az egyik, hogy a Fradi jelenléte Európa 32 legjobb csapata között már önmagában szenzációs teljesítmény. A másik pedig, hogy az idehaza csillagászati összegnek tűnő átigazolási díjak és piaci értékek mennyire aprók a nemzetközi piacon - igaz, a játékosokra költött fizetések tekintetében már nem mutatkozik ekkora különbség. A Ferencváros 2019-ben nagyjából 5 milliárd forintot költött erre a célra, az Ajax például 8,6 milliárdot (23 millió euró), a tavalyi elődöntős Lyon 21 milliárdot (58 millió euró), a címvédő Bayern pedig nagyjából 62 milliárdot (170 millió euró). A már említett Midtjyllandnál ez az érték alig több mint 2 milliárd forint (kb. 6 millió euró).

ferencvaros-szurkolok_mti_kovacs_tamas.jpg

(kép forrása: MTI, Kovács Tamás)

De akkor miben bízhat a Fradi a folytatásban? 

A Ferencváros úgy tudott a jóval esélyesebb Dinamo Zagreb-Celtic páros fölé kerekedni, hogy reaktív taktikával és precíz kontrajátékkal fektette két vállra ellenfeleit. Rebrov a nemzetközi porondon hajlamos az ellenfél játékához igazítani taktikáját: míg a magyar bajnokságban a 4-2-3-1-es felállás és a domináns, támadó szellemű stílus jellemzi a zöld-fehéreket, addig Európában inkább a 4-3-3-as felállásban bízik az ukrán edző. Ez a fajta taktikai rugalmasság az egyik legfőbb oka annak, hogy 25 év után ismét sikerült a főtáblára kerülés: ha a helyzet úgy hozza, Rebrov három labdaszerző középpályással kezd (mint a Molde elleni odavágón), máskor center nélkül áll fel (mint a Celtic ellen), vagy a támadó középpályást egészen az árnyékék pozíciójáig tolja fel (mint a Molde elleni visszavágón). A keret elég mély a különböző szerepkörök folyamatos átalakítására – ez pedig kiváltképp a javuló átigazolási politikának köszönhető.

rebrov_mti_illyes_tibor.jpg

(A képen Rebrov, forrás: MTI, Illyés Tibor)

A Ferencváros általános kezdőjét ennek megfelelően nem egyszerű felrajzolni. A biztos pontoknak Dibusz Dénes tűnik a kapuban, Miha Blazic és Botka Endre a védelemben – utóbbi közép- és balhátvédet is játszott már –, illetve a Sigér Dávid, Haratin, Somalia hármas a középpályán. Támadásban kontrajáték esetén a norvég Tokmac és a nigériai Uzuni lehetnek a csapat vezérei (valószínűleg kreativitásuk és gyorsaságuk miatt favorizálja őket Rebrov a nemzetközi porondon), de akár az ukrán válogatott Zubkov, akár Franck Boli, akár Isael, vagy akár Varga Roland is megfordulhat mellettük. 

Fájó pont, hogy a Ferencváros nem a magyar tehetségek kiemelkedő teljesítményének köszönheti remek szereplését: a selejtezők során sosem volt négy magyar játékosnál több egyszerre a pályán, sőt: a Molde elleni odavágón mindössze ketten (Dibusz és Botka) szerepeltek a kezdőcsapatban.

ftc_molde_mti_kovacs_tamas.jpg

(Pillanatkép az FTC - Molde mérkőzésről, forrás: MTI, Kovács Tamás)

Az ellenfeleket vizsgálva a Barcelonát és a Juventust az egyszerűség kedvéért kezelhetjük egy kalap alatt: bár Koeman és Pirlo felfogása részleteiben eltér, nagyvonalakban mindketten hasonló stílust képviselnek, mely a labdabirtokláson alapul. Ennek megfelelően logikus, hogy a Ferencváros ismét a mély védekezésben és a kontrákban bízhat. Minőségben természetesen összehasonlíthatatlan az ugrás a korábbi ellenfelekhez képest, így már a tisztes helytállás is csodaszámba menne a zöld-fehérektől.

A Dinamo Kijev ellen nyílhat az egyetlen reális esély a pontszerzésre. Szerhij Rebrov 2014 és 2017 között volt a Dinamo edzője, ismeri a klubot, sőt, a keret egy részével együtt is dolgozott, ami mindenképp előnyt jelenthet számára. Ami kifejezetten érdekessé teheti a mérkőzést, hogy Lucescu a Dinamo kispadján jóval reaktívabb edzőnek tűnik, mint korábban a Sahtarén. Bizonyos ellenfelek ellen a magas labdabirtoklási arányban, míg máskor a gyors ellentámadásokban látja a megoldás kulcsát. A Ferencváros ellen erősebb csapatként vélhetően dominálni akar majd. Mivel sem Szirota, sem Zabarnij nem tartozik a villámléptű védők közé, a szélső bekkek pedig hajlamosak fent maradni támadásban, akár a széleken, akár a félterületekben is terület nyílhat Tokmac és Uzuni előtt. Ennek kiküszöbölésére Lucescu Kedziorát is játszathatja belső védőként: ez esetben biztosabb lehet a hátsó alakzat, a szélsőhátvédek ugyanakkor kevesebbet tehetnek hozzá a Dinamo támadásaihoz.

Akárhogy is alakuljon a Ferencváros BL-kalandja, fontos megjegyeznünk: az, hogy magyar csapatért drukkolhatunk a legrangosabb kupában, mindenképp felüdülés a hazai futballközeg, és kiváltképp a szurkolók számára.

Bár mind az FTC működésével, mind a magyar játékosok szerepvállalásával (illetve annak hiányával), mind a magyar klubfutball valós nemzetközi értékével kapcsolatban joggal vetődhetnek fel aggályaink, egy biztos: 25 év után a Ferencváros BL-résztvevő. És ezt már senki sem veheti el tőle.

Kedves Olvasó! Szólj hozzá Te is cikkünkhöz!

Kíváncsian várjuk véleményedet a Közgazdász Online Facebook-oldalán a cikk alatt.

Statisztikai források: SofaScore, transfermarkt.de, salarysport

Elemzői források: 24.hu, bunteto.com

Valahol Európában – A Ferencváros esélyei a Bajnokok Ligájában (II.) Tovább
Veretlenül Európa csúcsára

Veretlenül Európa csúcsára

Hogyan nyerte meg a Bajnokok Ligáját a Bayern München?

bayern_afp_matthew_childs.jpgA labdarúgás történetében először hódította el olyan csapat Európa elsőszámú kupasorozatának serlegét, amely minden mérkőzését megnyerte. Kanyargós utat járt be a Bayern München Nico Kovač menesztésétől a Bajnokok Ligája győzelemig, de végül révbe ért.

Írta: Rada Bálint; Borítókép: AFP

2019. november 2. Eintracht Frankfurt – Bayern München

A koronavírus még nem rúgta rá az ajtót Európára, a mérkőzéseket telt ház előtt rendezik. A Bayern München azt követően, hogy 7-2-re kiüti a tavalyi BL-döntős Tottenham Hotspurt, egyre aggasztóbb bukdácsolásba kezd a német Bundesligában. Már a Hoffenheim elleni vereség és az Augsburg elleni döntetlen után is ott lóg a horvát vezetőedző, Niko Kovač feje fölött Damoklész kardja, de mikor korábbi csapata, a jócskán meggyengült Eintracht Frankfurt 5-1-el küldi haza a bajorokat, betelik a pohár a klubelnök és játékoslegenda Karl-Heinz Rumeniggénél. Azonnali hatállyal meneszteti Kovačot, a karmesteri pálcát pedig a segédedzőnek, Hans-Dieter Flicknek adja. Ekkor talán még ő sem tudja, mennyire remek döntést is hozott.

frankfurt_bayern_reuters_ralph_orlowski_jpeg.jpg

Kép: Reuters

Flick ugyan 5 évet eltöltött a Bayern kötelékében az 1980-as évek végén, de sztárjátékosnak korántsem volt nevezhető. 2006-ban Giovanni Trapattoni és Lothar Matthäus mellett dolgozott a Red Bull futballprojektjének első klubjánál, a Salzburgnál. Ezt követően Joachim Löw mellett 8 éven át volt a német válogatott másodedzője, majd Kovač kinevezése után egy évvel, 2019-ben visszatért Münchenbe. Elmondása szerint sosem tudott igazán azonosulni az olasz edzőklasszis, Trapattoni defenzív stílusával, Löwtől viszont sok mindent ellesett – ez pedig a szezon előrehaladtával egyre jobban látszott a Bayern játékán.

2019. december 7. Borussia Mönchengladbach – Bayern München

Flick elképesztő lendülettel vág bele a munkába: első négy mérkőzésén a Bayern 16 gólt szerez, és egyet sem kap. A Leverkusen elleni vereség viszont visszarántja a földre a bajorokat, akik a listavezető Borussia Mönchengladbachot fogadják a decemberi meccsdömping kezdetén. A Bayern minden szempontból uralja a találkozót, ám az első félidőben nem tudja bevenni Yan Sommer kapuját. Perisic révén a 49. percben végül megszületik az első gól, és úgy tűnik, minden eldől. 

bayern_gladbach_forras_a_sarokban.jpg

Kép: AP Photo

A Borussia azonban másképp gondolja. Bensebaini előbb szögletből egyenlít, majd egy tizenegyest is belő a hosszabbításban. Szenzáció, 2-1. A Bayern 7 pontos hátrányba kerül a bajnoki címért folytatott versenyben…

2020. augusztus 14. Barcelona – Bayern München

…Innen azonban nincs megállás. A játékosok összehasonlíthatatlanul motiváltabbnak tűnnek tavasszal, mint az őszi szezonban, a koronavírus-szünetről több kiló plusz izommal térnek vissza, miközben a pályán sokkal agresszívebbek letámadásban, többet változtatják a helyüket a támadóharmadban, és pontosabbak a kapu előtt, mint korábban. A vörösök decembertől a Német Kupa júniusi döntőjéig 26 mérkőzést hoznak le egymás után veretlenül (25 győzelem, 1 döntetlen), miközben mindkét hazai trófeát zsebre teszik. Az igazán sokkoló teljesítmény azonban még váratott magára. Egészen a Bajnokok Ligája újraindulásáig.

barca_bayern.jpg

Kép: Reuters

Miután Frank Lampard újjáépülő Chelseaje semmiféle ellenállást nem tud kifejteni a bajorok ellen (két mérkőzésen 3-0, 4-1), a lisszaboni nyolcas döntő első összecsapásán a Barcelona vár Flick csapatára. A mérkőzés a katalánok teljes megsemmisülésével ér véget. A Barcelona koporsójába az utolsó szöget Coutinho veri be: a Spanyolországból elüldözött rekordigazolás csereként beállva két góllal jelzi korábbi klubjának, hogy mekkora hibát is követtek el. A 8-2-es végeredmény egyáltalán nem túlzó, sőt. Lionel Messi csapata mind egyéni teljesítményekben, mind taktikában, mind motiváltságban klasszisokkal alulmúlta nemcsak a Bayernt, de korábbi önmagát is.

2020. augusztus 18. Paris Saint-Germain – Red Bull Leipzig

A Lyon elleni elődöntőben, bár vannak nehéz pillanatai a Bayernnek (különösen a mérkőzés elején), a győzelmük nem forog veszélyben (3-0). A Paris Saint-Germain elleni döntő ugyanakkor több szempontból is különlegesnek ígérkezik.

Egy nappal a Bayern-Lyon meccs előtt a párizsiak egy másik német csapattal, az RB Leipziggel találkoztak. (Az, hogy a Bajnokok Ligája legjobb négy csapata között két német klub szerepel, miközben a harmadik [a PSG] német edzővel dolgozik, ráadásul a címvédő trénere is német [Jürgen Klopp a Liverpoolnál], egyértelműen mutatja a Bundesliga és a német futballkultúra előretörését a modern labdarúgásban.) A két kispadon a kloppi iskola két legkiemelkedőbb tanítványa ült: a franciáknál Tomas Tuchel, a lipcseieknél pedig minden idők legfiatalabbjaként a mindössze 33 éves laptopedző, Julian Nagelsmann.

psg_leipzig_mti_epa_getty_pool_david_ramos.jpg

Kép: Getty Images

Nagelsmann Lipcséje karakteres csapat: csak 25 év alatti játékosokat igazolnak, magasra tolt kreatív letámadási sémákkal operálnak, miközben soraikban tudnak két magyar válogatott játékost, Willi Orbant és Gulácsi Pétert is. Tuchel ugyanakkor kifejezetten reaktív edző: szereti az ellenfélhez igazítani csapata játékát. A Leipzig ellen két kiemelkedő húzást tartogatott.

Egyrészt a Bayern Münchenhez hasonló, magasra tolt letámadással próbálkozott, Ander Herrerával a főszerepben. Másrészt csapata legnagyobb sztárját, Neymart „hamis kilencesként” játszatta: a brazil klasszis visszalépéseivel segítette a labdakihozatalokat, majd mélyebbről, lendületből támadhatta Gulácsi kapuját. A Bayern elleni döntő legnagyobb kérdése igy az lett: változtat-e Flick? Amennyiben nem, a széleken a villámgyors Alphonso Daviessel, a minden poszton hibátlanul bevethető Joshua Kimmichhel, illetve a két szélsővel, Gnabryval és Comannal hatalmas előnybe kerül, viszont óriási területet kínál fel a PSG villámléptű csatárai, Mbappé és Neymar számára.

2020. augusztus 23. Paris Saint-Germain – Bayern München

Végül Tuchel és Flick is egy-egy helyen változtat az elődöntős kezdőcsapaton. A PSG-nél visszakerül a kapuba a sérülésből felépülő Keylor Navas, a Bayernnél pedig Perisic helyett a korábbi PSG-játékos, Kingsley Coman kezd baloldalon. 

Flick végül beleáll a kockázatos játékba: folytatja a magas letámadást, aminek köszönhetően az első félidőben számtalan helyzete adódik a PSG-nek. Ander Herrera és Leonardo Paredes kiváló indításokkal futtatják Mbappét és Neymart, akik viszont rendre kihagyják helyzeteiket. A Bayern ugyanakkor dominálja a labdabirtoklást, a második félidő kezdetén pedig óriási nyomás alá helyezi a párizsi kaput. 

psg_bayern_cameroon_magazine.jpg

Kép: Cameroon Magazine

Az 59. percben aztán megtörik a gólcsend. A meccs korábbi részében halovány, a szezon egészét nézve viszont fantasztikus Serge Gnabry hatalmas területtel maga előtt megindul, majd a felfutó szélsőbekk, Kimmich adja középre a labdát. Kehrer, – aki maga is német, és aki az egész mérkőzésen lépéshátrányban volt Comanhoz képest – itt kritikus helyzetben egyedül marad Lewandowskival és Comannal. Végül előbbire lép fel agresszívebben, Coman pedig üresen marad, és bebólintja a meccs egyetlen gólját. Tuchel próbálja cserékkel frissíteni csapatát, érkezik Julian Draxler és a nem teljesen egészséges Marco Verratti is, de a töredezetté váló mérkőzést ők sem tudják megfordítani. 95 perc után Daniele Orsato lefújja a mérkőzést. Bajnokok Ligája-győztes a Bayern München.

lewandowski_imdb_1.jpg

Kép: IMDb

Nehéz lenne megfogalmazni, hogy kinek köszönheti elsősorban kivételes szezonját a Bayern Robert Lewandowski 46 mérkőzésen 55 gólt szerzett – a bajnokságban, a német kupában és a BL-ben is gólkirály lett, miközben jóval többé nőtte ki magát, mint egyszerű góllövő. Thomas Müller egy kevesek által értékelt világklasszis már hosszú évek óta, a Barcelona kivégzésében oroszlánrészt vállalt. Manuel Neuer másfél évig alig lépett pályára egy borzalmas sérülés miatt – idén a világ egyik legjobb kapusaként tért vissza, miközben a döntő legjobbja volt. Thiago Alcantara nevéhez fűződött a legtöbb passz, a legtöbb szerelés és a legtöbb kialakított helyzet is a PSG ellen – a pletykák szerint a szezon végén Liverpoolba távozik. Hansi Flick pedig mind fizikailag, mind mentálisan, mind taktikailag olyan magasságokig repítette a Bayernt, mint talán senki soha. 

A sort a végtelenségig lehetne folytatni, a lényeg azonban nem változik. A Bayern München idén kimagaslóan a világ legjobb csapata volt. Jövőre pedig megpróbálkozhat azzal, ami az utóbbi 30 évben csak a Real Madridnak sikerült – címet védeni a Bajnokok Ligájában.

Képek forrása: AFP; Reuters; AP Photo; Getty Images; Cameroon Magazine; IMDb

Veretlenül Európa csúcsára Tovább
COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról

COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról

liverpool_title_soccerbible_com.jpgA Liverpool történelmi bajnoki címétől az Atalanta szárnyalásán át a Real Madrid fordításáig számos emlékezetes történettel gazdagodott idén a nemzetközi topfutball nagykönyve – a Bajnokok Ligája nyolcas döntője előtt tekintsük is át, kik kaptak már most bérelt helyet az új oldalakon. 

Írta: Rada Bálint, Borítókép: Soccerbible.com

Nyertesek és vesztesek

Ha az öt legerősebb európai bajnokság (angol, spanyol, német, olasz és francia) első helyezettjeinek névsorára tekintünk, nem tűnik úgy, hogy a koronavírus radikálisan befolyásolta volna a sorozatok végkimenetelét: a Paris Saint-Germain, a Bayern München és a Juventus is folytatta korszakos dominanciáját, a Real Madrid trónfosztotta a Barcelonát, a Liverpool pedig 30 évnyi várakozás után megérdemelten ért fel a Premier League csúcsára. Szezonjaik összegzésekor ugyanakkor muszáj a pandémia hatásaival kezdenünk. 

A nemzetközi sportélet márciusi leállása nem kecsegtetett túl sok jóval a szurkolóknak: az első bejelentések olyan neves bajnokságok befejezéséről szóltak, mint a belga Jupiler League, a holland Eredivisie, vagy a francia Ligue 1. Végül radikális változtatásokkal indulhattak újra a Bundesliga, a Premier League, a La Liga, majd a Serie A küzdelmei: a meccseket mindenhol zártkapuk előtt, limitált létszámú szakmai- és médiastáb jelenlétében játszották, miközben az összezsúfolódott naptár miatt három helyett öt cserét engedélyeztek a csapatoknak. 

real.jpg

kép: Skysports

A legnagyobb nyertesek közé tartozott az a Real Madrid, amely hátrányból tudott fordítani a spanyol bajnokságban, és megérdemelten hódította vissza a bajnoki címet Barcelonából. A Királyi Gárda tíz győzelemmel és egy döntetlennel hengerelt a nyári szezonban, amely főképp a katalán rivális szétesésének, illetve Zidane elképesztő pedagógiai érzékének köszönhető. A fővárosiak minden mérkőzésen élesek voltak, a kritikus pillanatokat jól kezelték, az egyéni teljesítmények pedig olykor kiábrándító játék mellett is győzelmet értek. Szezonjuk mégis keserűen zárult a Manchester City elleni sima kettős vereséggel – a fehér mezesek zsinórban másodszor búcsúztak a legjobb 16 között a Bajnokok Ligájában.

Szintén remekül jött ki az új rajtból a Manchester United. A Paul Pogba – Bruno Fernandes kettőssel felálló középpálya, illetve a Greenwood – Martial – Rashford támadósor meglepően jól működő rendszerré érett Ole Gunar Solskjaer keze alatt. A United végre nem csak a nagycsapatok elleni kontrajátékban bízhatott, de a kicsik ellen is mert kezdeményezni és dominálni, ami harmadik helyet ért a Vörös Ördögöknek. 

A Manchester United feltámadásának nagy vesztese a Leicester City lett. A rókák sokáig dobogós helyen álltak, ám márciusi nyolc pontos előnyük ellenére is kicsúszott a kezükből a BL-indulás. Bár Jamie Vardy a PL gólkirálya lett, Wilfred Ndidi pedig igazi klasszissá érett, Brendan Rodgers gárdája elvesztette lendületét és kreativitását.

Ahogy a hosszú kispad előnynek, úgy a rövid óriási hátránynak bizonyult. Amíg a Laziónak minden összejött az őszi félévben, és sokáig bajnokaspiránsnak tűnt az erre teljesen alkalmatlan kerettel Simone Inzaghi csapata, a sűrű program, az ellenük forduló szerencse és a folyamatos sérülések megpecsételték a rómaiak sorsát. A Leicesterrel kapcsolatos további párhuzam, hogy a Lazio adta az olasz bajnokság gólkirályát, sőt Európa legjobb góllövőjét is: Ciro Immobile 37 mérkőzésen 36 gólt szerzett. A negyedik hellyel tavaly ilyenkor biztosan kiegyeztek volna Milinkovic-Savicék, a szezon első felét látva ugyanakkor ez mindenképpen csalódás.

A támadás az új védekezés

Taktikai szempontból az új futballszezon legérdekesebb koncepciói a totális támadófutballhoz kapcsolódtak. A legkézenfekvőbb példa az Atalanta: a bergamói olasz kiscsapat 98 (!) találattal zárta az olasz pontvadászatot, az Udinese – Lecce – Torino hármast egyaránt hét lőtt góllal küldték padlóra, az Ilicic – Zapata – Muriel – Papu Gómez négyes pedig egész évben remekelt.

Elképesztő, de a klub így is csak harmadik lett Olaszországban.

Gian Piero Gasperini koncepciója a magas letámadásra épül, melynek hátránya, hogy a csapat gyakran szétszakad: óriási területek keletkeznek a csapatrészek között, az ellenfelek pedig könnyedén átroboghatnak rajtuk. A kék-fekete klubnak elsőként erre kell megoldást találnia, ha a Juventus elé szeretne kerülni.

Időnként kifejezetten üdítő volt más kiscsapatok teljesítménye.atalanta_getty_images.jpg

kép: Getty Images

Mikor Pep Guardiolát, a modern futball egyik legnagyobb hatású edzőjét megkérdezték, hogy melyik együttes játékát élvezi a legjobban, a Sassuolót választotta.

Az olasz kisváros sokáig ismeretlen klubja Roberto de Zerbi vezetésével a totális futball gyökereihez tért vissza, sokpasszos játékuk és agresszív letámadásuk pedig igazi hipszter közönségkedvenccé tette őket. Ennek az ellentézisét a spanyol José Bordalás alkotta meg: a Getafe nemcsak a spanyol bajnokság, de egész Európa legkeményebb, legdurvább, legdefenzívebb csapata lett, amely a Sassuolóhoz hasonlóan nyolcadik lett saját ligájában. A „kicsik” közül még egyet mindenképp érdemes kiemelni: Chris Wilder Sheffield Unitedje nem csak magasan a leggyengébb kerettel és a legkisebb költségvetéssel rendelkezett a Premier League-ben, de már az is hatalmas szenzációnak számított, hogy előzetes kiesőjelöltként nyerték meg tavaly a másodosztályt. Ehhez képest a Sheffield csont nélkül bennmaradt: a támadásba fellépő belső védőik hatalmas meglepetést keltettek, és bár a csapat végül szintén lecsúszott a nemzetközi kupaindulásról, így is a felsőházban zárt.

A legjobb példa a támadófutball dominanciájára az említett Guardiola Manchester Cityje. A 102 lőtt gól már önmagában sokatmondó adat, a legérdekesebb azonban a csapat védekezése. Letámadásuk annyira kidolgozott, hogy a védelemnek csak előre kell játékba avatkoznia: a tökéletes szervezettséggel szemben az ellenfelek alig jutnak át a félpályán. Ennek iskolapéldája a Real elleni BL-nyolcaddöntő visszavágója lett: a City mindkét gólja letámadás utáni hiba eredménye volt. Ennek ellenére mégis volt egy klub Angliában, amely a manchesteri kékek fölé tudott nőni…

Egység az egyének felett

liverpool_title_soccerbible_com.jpg

kép: Soccerbible.com

…Ez pedig Jürgen Klopp Liverpoolja. A német edző szintén a támadófutballról lett híres, a Pool viszont nemcsak a BL-t és a PL-t nyerte meg 2 éven belül, de igazi trendteremtővé is vált a nemzetközi labdarúgásban. Alexander-Arnold és Robertson az új típusú, támadó szélső védők archetípusai, Roberto Firmino csatár létére a védekezésben lett kulcsember, a „gegenpressing”, vagyis a labdavesztés utáni fokozott letámadás pedig nemcsak megjelent a futballpályákon, de etalonná is vált a progresszívebb edzők taktikai repertoárjában. A Pool szezonjának egyetlen fekete foltja az Atletico Madrid elleni BL-kiesés, számukra azonban sokkal fontosabb volt, hogy 3 évtizednyi balszerencse után ismét Anglia trónjára ülhessenek.

Összességében elmondható az idei szezonról, hogy remekül elkülönültek a rendszer nélküli klasszisokból álló óriásklubok, illetve a koncepcióban gondolkodó társaik. Előbbi halmaz legkézenfekvőbb példája a La Ligát másodikként záró Barcelona: Bartomeu elnök vezetésével az identitását vesztett klub akadémiája fokozatosan leépült, a saját nevelésű tehetségek helyét pedig a csillagászati összegekért igazolt sztárjátékosok vették át, akik szinte kivétel nélkül kudarcot vallottak. A keret öregszik, és csak reménykedni lehet, hogy Messi visszavonulásáig új irány vesz a csapat, különben akár az AC Milan sorsára is juthat.

skysports-ac-milan-zlatan-ibrahimovic_4915952.jpg

kép: rangado.hu

És ha már Milan: a hétszeres BL-győztes a vírusszünet után elkezdett kimászni a saját maga által ásott gödörből. Stefano Pioli a kispadon, a veterán Zlatan Ibrahimovic pedig a pályán és az öltözőben tett rendet, a piros-feketék pedig vereség nélkül hozták le a nyári szezont. A Serie A-t uraló Juventus ugyanakkor gyenge éven van túl. A bajnokságot egyetlen ponttal nyerték meg Antonio Conte Interjével szemben, az „olasz Real Madrid” koncepciója pedig akkora gellert kapott a Lyon elleni kínos BL-zakótól, hogy Maurizio Sarritól meg is vált a klub. Utódja a korábbi klasszis irányító, Andrea Pirlo lesz.

Pirlóhoz és Zidane-hoz hasonlóan több nagy klub is korábbi sztárjai felé fordult edzőfronton. A Chelsea Frank Lampardot nevezte ki, aki az átigazolási tilalom ellenére is ütőképes csapatot rakott össze: fiataljai végül negyedik helyen zártak a két manchesteri óriás és a Liverpool mögött. Az Arsenal szezon közben szavazott bizalmat Mikel Artetának, aki Guardiola segédedzőjeként is dolgozott a Citynél. Az FA-kupa elhódítása is jelzi, hogy van potenciál a még mindig csak 38 éves spanyolban. A Bayern Münchennél Niko Kovacot először csak ideiglenesen váltotta Hans-Dieter Flick, kiváló eredményei után azonban szerződést is hosszabbítottak vele. Bár a Bayern télen még hátrányban volt az RB Leipziggel szemben, végül tükörsimán nyerte meg ismét a német Bundesligát, és a Bajnokok Ligája legnagyobb favoritjává lépett elő.

Trónfosztás a láthatáron

Játékosfronton kézzelfogható közelségbe került a Messi-Ronaldo korszak vége. Bár a két extraklasszis ismét kivételes szezont futott (Ronaldo 37 góllal, Messi 31 góllal és 24 gólpasszal zárt), a szurkolók többsége nem rájuk hivatkozna, ha a szezon legkiemelkedőbb teljesítményét keresné. Ehhez hozzátartozik az is, hogy önmagukhoz képest már nem tudnak szintet lépni – eddigi eredményeik, illetve életkoruk (Messi 33, Ronaldo 35) tükrében ez nem csak elvárhatatlan, de valósággal lehetetlen.

lewandowski_imdb.jpg

kép: imdb

A szezon legjobbja címre talán Robert Lewandowski szolgált rá leginkább. A Bayern lengyel támadója a bajnokságban 34 találattal lett gólkirály, a BL-ben pedig még impozánsabb a mérlege: hét találkozón 13 (!) gólt szerzett. Legnagyobb kihívója az Aranylabda-szavazáson a belga Kevin de Bruyne lehetett volna, a díj azonban a vírushelyzet miatt idén nem kerül kiosztásra. A Manchester City játékmestere a bajnokságban 13 gól mellett 20 gólpasszt is kiosztott – kialakított helyzetekben csak Messi említhető vele egy szinten.

A Messi-Ronaldo éra végét ugyanakkor nem is ők, mint inkább a fiatal generáció hozhatja el.

Kylian Mbappé (PSG) már évek óta világklasszisnak számít, idén azonban új nevek robbantak be mellé, mint a jövő legnagyobb csillagai. A norvég Erling Haaland Salzburg után Dortmundba is magával vitte góllövő cipőjét: 15 meccsen 13-szor talált a kapuba, ami mindössze 20 évesen ember feletti teljesítmény. Főként cselezőkészségével és előkészítéseivel tűnt ki mellette csapattársa, az angol Jadon Sancho, akiért már a fél Premier League sorban áll. Szintén a Bundesligából, pontosabban Leverkusenből érkezik az a Kai Havertz, aki a német válogatott következő évtizedének alapembere lehet. A 21 éves irányító szinte biztosan a Chelsea-ben folytatja. A portugál João Félix a tavalyi Benficás berobbanása után idén az Atletico Madridban bontogatta szárnyait, az olasz Nicolò Zaniolót pedig sokan már most Francesco Totti utódjának tartják Rómában. Mellettük olyan tinédzserek nevét is idén ismerhettük meg igazán, mint Mason Greenwood (Manchester United), Ansu Fati (Barcelona), Riqui Puig (Barcelona), Sandro Tonali (Brescia) vagy Alphonso Davies (Bayern München).

haaland_and_sancho_ap_photo_martin_meissner.jpeg

kép: AP photo; Martin Meissner

The Hateful Eight

A szokásoktól eltérően idén egymeccses párharcok végén, egy lisszaboni nyolcas tornán dől majd el, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját. A legnagyobb esélyesek talán a Bayer München és a Manchester City, velük játékoskeretben a Barcelona és a Paris Saint-Germain vehetné fel a versenyt. Ellenük szól, hogy a katalán klub vezetésében és öltözőjében teljes a fejetlenség, a párizsiak pedig március óta mindössze egyetlen tétmérkőzésen léptek pályára, ráadásul Mbappé játéka sérülés miatt kérdéses. A remekül szervezett Atletico Madrid a címvédőt már búcsúztatta – az épp generációváltáson áteső Matracosok a „könnyebb ágon” akár a döntőig is eljuthatnak.

kepkivagas_jpg.jpgA maradék három klub már azt is sikerként könyvelheti el, hogy eljutott Lisszabonig. A Leipzig a Red Bull futballprojekt ékköve, Julian Nagelsman pedig a „laptopedzők” legtehetségesebbnek tartott szakembere, a fiatal keret számára azonban szenzáció lenne a döntőbe jutás – főleg az elsőszámú támadó, a Chelseabe igazoló Timo Werner hiányában. Az Atalanta főleg csodálatos támadósorában bízhat, a Lyon pedig magában a csodában. A nagymúltú klub mindössze hetedik lett a francia bajnokságban – innen a Juventus elleni bravúrnál is többre lenne szükség.

Statisztikák: Whoscored.com, sofascore.com

COVID által homályosan – A topfutball 2019-2020-as szezonjáról Tovább
Viszlát, és kösz a hetedik helyet!

Viszlát, és kösz a hetedik helyet!

David Moyes és a MU

Huszonhat évig volt a Manchester United élén Sir Alex Ferguson. Az utódja, kit ő maga választott ki, egyetlen szezonig sem húzta. Viszlát, David Moyes, üdv, akárki más!

Nem egyszerű újat mondani egy olyan futballedző rövid pályafutásáról a kedvenc csapatom élén, aki egy élő legenda helyére érkezett és munkásságának már csak ezért is reflektorfényben volt minden pillanata. De igazából mit is kell mondani arról, amikor egy, a bajnokságot tavaly 11 ponttal nyerő csapat négy meccsel a szezon vége előtt huszonhárom pontra van az első helyezettől?

Viszlát, és kösz a hetedik helyet! Tovább
Miért beteg a magyar futball?

Miért beteg a magyar futball?

Szép hely az agónia lágyvizű medencéje. Valljuk be, imádunk megmártózni, és aztán hosszasan elidőzni ebben a langymeleg rettenetben, ebben a jól ismert rosszban, amiről persze azt hihetnénk, hogy utálunk benne lenni, de mégis, amikor ki kéne belőle kászálódnunk, valahogy csak nem akaródzik elhagyni ezt a biztonságot adó állóvizet. Hiszen annyi remek fogódzkodót találhatunk benne. Ahogy közeledünk a magyar néplélek pocsolyája felé, a bejárat felett elterülő elérhetetlenül magas boltívről már a belépés előtt a pofánkba kapjuk a cirkalmas feliratot: „bal sors, akit régen tép”. Mert ugye ilyenek vagyunk mi magyarok, szeretjük az önmarcangolást. A vízbe lépve gyorsan nyargalunk el a kisebb segédeszközök mellett, hiszen mi a legnagyobbat, az ország úszógumiját keressük! Ezt mifelénk általában a politika szokta szolgáltatni a jónépnek, nem csoda, hiszen a két oldal képviselői minduntalan bőszen pumpálják azt a medence két széléről.

foci.jpg

De aztán jött Amszterdam…

Miért beteg a magyar futball? Tovább
süti beállítások módosítása