Közgazdász Online


Végleg eltűnik a készpénz?

Végleg eltűnik a készpénz?

A digitális jegybankpénz lehet a jövő

artem-beliaikin-dz-iij3crpm-unsplash_1.jpgMi a digitális jegybankpénz koncepciója? Hogyan működne a pénz- és bankrendszer? Retkes Ádám István a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Gazdálkodás szakán végzett, és diplomamunkájában a digitális jegybankpénz megvalósítási lehetőségeit kutatta.

Írta: Taxner Tünde

portrait.jpgSzükség van még készpénzre a hétköznapokban? 

Szerintem a mindennapi tranzakciók túlnyomó részében abszolút nincs rá szükség, mert a vállalkozások és a háztartások nagy része ma már készpénz helyettesítő eszközöket használ. A magyar lakosság több mint hetven százalékának van bankszámlája, és mindenki számlapénzzel fizet, kártyás vagy mobilpénztárcás megoldással, néhányan használnak kriptoeszközöket is. A jövőben a nemzetközi példákat figyelembe véve abszolút nem lesz szükség a készpénzre.

Svédország elég jó példa erre, ahol a felnőtt lakosság több mint 99 százaléka rendelkezik bankszámlával vagy valamely pénzügyi szolgáltatónál számlacsomaggal, és ott a készpénz már teljesen kezd kivonulni a mindennapi használatból. A svéd jegybanknak már az a problémája, hogy egyes társadalmi csoportok kiszorulnak a fizetési rendszerből, mert lassan a vidéki kisboltok sem fogadják el a készpénzt. Nem éri meg nekik a készpénz tartása, transzportálása és őrzése az alacsony kihasználtság miatt. Ezek mind olyan tranzakciós költségek, melyek kellemetlenné teszik a készpénzhasználatot.

De a készpénz megszüntetésének vannak előfeltételei. Mi a helyzet Magyarországon?

Szerintem Magyarországon a pénzügyi infrastruktúra most nagyon jó, mivel azalapszolgáltatás részeként bevezették az Azonnali Fizetési Rendszert. A lakosság is szereti, és egyre több élethelyzetben kezdenek átállni a használatára. De az látszik, hogy az idősebb korosztály előszeretettel tartalékol készpénzben, illetve fizetésre is használja. Illetve a magyar szürke és fekete gazdaságban a készpénz munkabérként is jelen van. A gazdaság fehérítésével is lehetne a készpénzhasználatot csökkenteni, állami és jegybanki ösztönzőkkel pedig a régiós jellemzők ellenére sikeres lehetne a változtatás.

terkep.pngEhhez kapcsolódik a digitális jegybankpénz bevezetésének témaköre is. Mit jelent ez a koncepció?

A digitális jegybankpénz megfeleltethető egyrészt a készpénz digitális verziójának, de elképzelhetjük úgy is, mint a jegybanknál vezetett számlánkon lévő számlapénz.

Ez két nagyobb csoportra tagolódik: az egyik, amit a lakosság és a vállalati szektor tud használni, mint a jelenlegi készpénzt vagy kereskedelmi banki számlapénzt, illetve van egy másik, speciális formája, ami egy nagykereskedelmi megoldás. A digitális jegybankpénz ugyanis a bankközi elszámolások új egysége is lehet. Ez utóbbi nem mindegyik országban szükséges, inkább egyes kelet-ázsiai területen van létjogosultsága. Amiben én több fantáziát látok, az a lakossági és vállalati oldal, ahol elsősorban a készpénz helyettesítésére szolgálhat.

Miért akarnánk helyettesíteni a készpénzt? Ott van a számlapénz, amit ugyanúgy elfogadnak a kiskereskedők.

abra_1.jpgEz így igaz, de a kereskedelmi banki számlapénz valójában egy jegybankpénzre szóló követelés. Az ad értéket a banknál elhelyezett számlapénzünknek, hogy a kereskedelmi bank kötelezettséget vállal arra, hogy kérésünkre 1:1 arányban átváltja jegybankpénzre. És mi az az egyetlen jegybankpénz-típus, amit a vállalatok és a lakosság használhatnak? A készpénz. Digitális jegybankpénzhez eddig csak a kereskedelmi bankok fértek hozzá, hiszen a jegybanknál vezetett kötelező tartalékuk digitálisan tárolt. A koncepció lényege az, hogy ezt kiterjesszük a lakossági és vállalati szektorra is.

Milyen előnyökkel járna a bevezetése?

EU-s szabályozás többek között, hogy a kereskedelmi banki számlapénzekre maximum 100.000 euróig vállalnak betétbiztosítást. Ha valakinek efölött van vagyona a bankban, és valamilyen konjunktúraidőszak utáni visszaesés vagy válság esetén bedől az intézmény, elveszíti az efölötti részét. Ha pedig egy nagy bank dől be, akkor ennyit se fog tudni visszakapni. Magyarországon az Országos Betétbiztosítási Alapnak például töredék akkora betétbiztosítási vagyona van az ilyen károk rendezésére, mint amekkora egy nagyobb banknak a betétállománya. Vagyis fennáll a veszélye annak, hogy nagyobb bankcsőd esetén az emberek csak a pénzük töredékét kapnák vissza.

Ha a digitális jegybankpénz a lakosság kezében van, ez nem fordulhatna elő, mert akkor a jegybank szavatolja a jegybankpénz értékét. Ez az ország definitív pénze, ez a hivatalosan elismert fizetőeszköz, és ott van mögötte az ország teljes gazdasága. A jegybank pedig, mint ismerjük, nem sűrűn szokott bedőlni, úgyhogy ez a veszély nem annyira áll fenn. Tehát biztonságos, illetve megvan az az előnye a készpénzzel szemben, hogy nagyon minimális az előállítási, tartási költsége. Itt kódsorokról van szó, digitálisan tárolt információról. Higiénikusabb is, nem kell több kézen átmásznia egy-egy tranzakciónál. Minden előnye megvan, ami egy készpénzhelyettesítőnek, a jegybank által szavatolt jó tulajdonságaival együtt.

Milyen hátrányai lehetnek?

Van egyrészt társadalmi hátránya, hogy az elfogadottság pár országban alacsonyabb lesz, amíg az ösztönzőket nem vezetik be. Erre az ecuadori példa tökéletes: csináltak egy pilot tesztet a lakossággal, melyben a jegybank digitális pesot bocsátott ki. Pár ezer felhasználója volt csak a rendszernek, mert nem bíztak a jegybankban. Európában ez kevésbé fordulhat elő, a lakosság bizalma az intézményrendszerben elég magas, ellenben az elfogadottság alacsony szintje akadályozó tényező lehet.

abra_3.jpgMásik pénzforgalmi veszélyforrás lehet, hogy ez is egy informatikai rendszer, itt is van rendszerkockázat. Tehát ha bedőlnek szereplők vagy a szerverpark, akkor annak durva negatív hatása lehet a fizetési rendszerre. Ez architekturális kérdés: elosztott rendszerek esetén a rendszerkockázat csökkenthető. Itt is figyelembe kell venni azt, hogy mint minden informatikai rendszernek, ennek is vannak használat közben veszélyei.

Akár hackelési kockázata is lehet?

Ha a jegybank a kereskedelmi bankokkal közösen vagy egy megbízott harmadik féllel üzemeltetné a digitális jegybankpénz elszámoló rendszert, akkor szerintem elég kicsi lenne az esély rá. Hiszen a rendszerhez való hozzáférés sem olyan, mint a Bitcoinnál vagy más kriptopénzek esetében, amit bárki tud bányászni, bárki hozzáfér a főkönyvhöz. Itt a főkönyvbe való írás joga a jegybanknál és az általa megbízott feleknél lenne. 

Hogyan viszonyulna ez a rendszer a kriptovalutákhoz?

Kis mértékben konkurenciát állíthat nekik, hiszen mint innovatív megoldásnak, a Gartner-féle hype-ciklus szerint ennek is lenne „fancy-faktora”. Ahogy a kriptovalutáknál is nagyon felfutott a használat, aztán a Bitcoin-lufi kidurranása után leesett, itt is várható egy elég erős érdeklődés, ha a rendszert több országban is bevezetik. Elszívhat kriptoeszköz-felhasználókat, de szerintem nem egy piacon vannak, és nem egy célközönsége van a két rendszernek.

A kriptoeszközök alapelve, hogy egy elosztott, nyílt, bármilyen felhasználó által hozzáférhető fizetési rendszer legyen, amit nem szabályoz központi intézmény – ez a digitális jegybankpénz teljes ellentéte. Szerintem a kriptoeszközöket használók vagy azért vannak jelen a piacon, hogy spekuláljanak, és ezáltal haszonra tegyenek szert, vagy azért, mert hisznek abban, hogy társadalmilag egy jobb rendszert lehet üzemeltetni, ha nincs monetáris szabályozó, aki elinflálhatja a pénzegységeket. Ez a rendszerfélelem az, ami megkülönbözteti őket, hiszen a digitális jegybankpénz esetén a rendszerbe vetett bizalom lenne az, ami ösztönözné a használatot.

Van olyan ország, ahol bevezették és bevált a digitális jegybankpénz?

Igen, Uruguayban pár évvel ezelőtt már folytattak egy pilot-tesztet, a lakosság nagyon megkedvelte, és egyértelmű hozzájárulását adta a rendszer későbbi bevezetéséhez és kiterjesztéséhez a teljes társadalomra.

Véleményem szerint ez jó előszobája lehet a digitális jegybankpénz más országokban történő bevezetésének. Kifejezetten érdekes megoldásokat alkalmaztak: az állam telekommunikációs hálózatát használták, ezért internetelérés nélkül is tudtak fizetni a teszt résztvevői. Ez is előnyt jelenthet a mobilfizetéssel szemben. 

Látsz arra esélyt, hogy Magyarországon is bevezessenek hasonló megoldást?

Rövid távon nem valószínű. Amikor a V4-országok digitális jegybankpénzzel fennálló viszonyát vizsgáltam, a kutatásom eredményeiből azt láttam, hogy elég magas a készpénzhasználat aránya, és a lakosság túlnyomó többségének van pénzintézetnél vezetett számlája, de mindegyik ország máshogy próbálja csökkenteni a készpénzhasználatot. Az MNB az Azonnali Fizetési Rendszerrel szeretné ezt a célt elérni, amit március 2-tól be is vezettek, és az alapszolgáltatás része lett. Ha közép- vagy esetleg hosszútávon erre épít a jegybank, akkor nem gondolkoznak el a digitális jegybankpénz bevezetésében. 

Ha az innovatív szolgáltatásokat, amik a jelenlegi rendszerhez kapcsolódnak, bővítik, és a kiskereskedőknél is kiépítik az infrastruktúrát, például QR-kódos megoldást vezetnek be, az egy járható út lehet.

Ebben az esetben azonban a kereskedelmi bankok szerepe nő meg még jobban a fizetések és tranzakciók elszámolásában. Svédországban a tranzakciók többsége egy alkalmazáson keresztül fut, amit a kereskedelmi bankok együtt fejlesztettek, tehát ott a lakossági pénzforgalomhoz a svéd jegybanknak nagyon kicsi köze van. 

Mi volt a kutatásod legfontosabb felismerése?

Alapvetően technológiai fókuszú volt a kutatásom, amiről ebben a cikkben is beszámoltam. A legfontosabb eredménye, hogy még nincsen konszenzus. Nem tudnak dűlőre jutni a jegybankok, hogy ha esetleg bevezetnék a rendszert, akkor milyen architekturális, infrastrukturális formában tegyék. Ezek majd akkor fognak elhatárolódni, amikor bevezetik az első megoldást. Kína ebben már nagyon élen jár, de a kínai monetáris szabályozó nem ad ki információt erről a projektről. Nem lehet tudni, hogy milyen a megvalósításuk, csak annyit, hogy pár éven belül szeretnék implementálni. Európában viszont még a távolabbi jövőbe csúszik a digitális jegybankpénz alkalmazása.

Borítókép: Unsplash

Grafikák: Retkes Ádám István

Végleg eltűnik a készpénz? Tovább
“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság

“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság

munch2.JPG

Mi történik, amikor öt, óriási tettvággyal és elhivatottsággal rendelkező fiatal találkozik? Hát, alapítanak egy startupot. Méghozzá nem is akármilyet: a Munch.hu az ételpazarlás komplex problémájára talált megoldást. A Munch.hu alapítói egyetemi hallgatók, akik megosztották velünk, hogyan született meg a startup alapötlete, mire figyeltek a projekt előkészítésekor, milyen lelkülettel dolgoztak, és milyen hosszú távú célokat szeretnének még elérni a Munch.hu platformmal. Inspiráló történetük mindenkiben felébresztheti a környezettudatosságot.

Írta: Lázár Fruzsina; képek: munch.hu csapata

A világ számos fejlett országában, így Európában, Magyarországon is a szükséges ételmennyiség többszöröse áll rendelkezésünkre. Ennek köszönhetően a legtöbben megszoktuk, hogy mindig sok lehetőség közül választhatunk – lényegében beépült az életünkbe a válogatás gyakorlata. Nem szívesen fogyasztunk olyan ételt, ami nem teljesen friss; emellett szeretjük az újdonságokat, a változatosságot a boltok polcain, és lehetőleg minden nap valami mást ennénk ebédre. Mindez azonban azzal jár, hogy ételfelesleg keletkezik, ami – kellően hatékony megoldások híján – a szemétben landol. Ez, amellett, hogy veszteség a termelőknek, vendéglátóhelyeknek, élelmiszerüzleteknek, a környezetünkre is súlyos terhet ró. Egy ilyen sok területen jelenlévő problémát nehéz egyéni oldalról megközelíteni: még a legkörnyezettudatosabb emberek is tanácstalanul állhatnak előtte. Hiszen a megoldása túlmutat az egyes emberek jószándékán és törekvésein, nem?

A Munch.hu alapítói szerencsére nem így gondolták. A csapat június elején kezdte a közös munkát, és mára egy jól működő startuppal büszkélkedhetnek. A Munch.hu platformot biztosít az éttermek és vendéglátóhelyek számára: itt olyan potenciális fogyasztókkal kerülhetnek összeköttetésbe, akik szívesen tennének valamit az ételpazarlás ellen. Az éttermek kedvezményesen értékesítik az el nem adott ételt, munch-ok (ételadagok) formájában, amelyeket a Munch.hu honlapján lehet lefoglalni és kifizetni, majd egy megadott időablakon belül az étteremben átvenni. Fontos, hogy minden esetben kizárólag friss, érintetlen és jó minőségű ételekről van szó.

banner.png

A startup alapítói: Wettstein Albert (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Perepelica Kirill (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus), Zsoldos Botond (Business and Management, Corvinus) és Zwecker Bence (University of Warwick, International Management, a Munch.hu indulásáig tanácsadócégeknél dolgozott, Szentkirályi Lili (Nemzetközi Gazdálkodás, Corvinus) pedig később csatlakozott a csapathoz).

Kezdetek – a Munch.hu létre akart jönni

Június 3-án, egy Corvinusos diákszervezeti előadáson szinte véletlenül találkozott egymással Albert és Kirill. Az előadást követően egy kötetlen beszélgetés alakult ki, ahol Albert megmutatta a Munch egy korai verzióját, amin a vizsgaidőszak alatt dolgozott.  Kirill ekkor csatlakozott a beszélgetéshez, amelynek során rövidesen rájöttek, hogy az elmúlt időszakban ugyanarra a problémára – az ételpazarlás jelenségére, az ezzel járó környezetszennyezésre, pénzügyi és energiaveszteségekre – keresték a megoldást.

Kirill Botival tette ezt, akivel a tavaszi félévben közösen részt vettek egy üzleti esetoldó kurzuson (COBE – Cases On Business Economics), Albert pedig Bencével, aki jelenleg Angliába jár egyetemre, de a koronavírus miatt a malajziai cserefélévét meg kellett szakítania, és otthonról dolgozott. Az InCube júniusi előadásán tehát két, teljesen függetlenül, de céljaiban és szemléletében mégis párhuzamosan kibontakozó projekt találkozott.

Ezt két nappal később már követte az első brainstormingolós találkozó, ahol mind a négy fiú jelen volt. Bencének ekkor még élő szerződése volt egy tanácsadó cégnél, ezért csak fél lábbal tudott részt venni a folyamatokban, azonban mindössze négy és fél héttel később, rengeteg munka, álmatlan éjszaka, partnerek megkeresése és webfejlesztés után, július 8-án elindult a Munch.hu.

„Valójában egy nagyon intenzív, másfél hónapos sprint volt, ami nekem például abból állt, hogy felkeltem reggel nyolckor, és felálltam a gép elől este nyolckor”

– osztotta meg az indulás előtti hetek élményeit Boti.

Ennek a sprintnek azonban Kirill szerint meglett az eredménye, „egy-másfél hónap alatt elértünk arra a szintre, hogy már működik a dolog, és árbevételt is tudunk termelni. Ez startupoknál egy meghatározó mérföldkő.

A csapat az összeállásukat övező, véletlennek tűnő egybeesések ellenére szilárd alapokon nyugszik: a fiúk közül hárman a Corvinuson tanulnak, de Bence is gazdasági háttérből jön. Emellett megvan a közös értékrendi alap: mindannyiuknak fontos a környezetvédelem, és ugyanaz a tettvágy és proaktivitás jellemzi őket. A Munch.hu szervezete még viszonylag flexibilis, hiszen csak másfél hónapja létezik, még a szerepek is kialakulóban vannak, mindenki azt teszi, amire éppen szükség van.

Természetesen emellett mindenki hasznosíthatja a saját szakterületére jellemző tudását: a fejlesztésért Boti felel, a sales-ért elsősorban Kirill, Bence Biz Dev (Business Development) téren mozog, Albert pedig a kommunikációs és projektmenedzseri feladatokat látja el. A Munch.hu csapata folyamatosan bővül, szintén a Corvinusról csatlakozott a csapathoz Szentkirályi Lili. 

munch_grafika5.pngHogyan jött az ötlet és miért releváns?

Boti 2019-ben bejutott egy startup inkubátor programba, ami tavasszal sajnos megszűnt. Ekkor döntött úgy, hogy csatlakozik a Corvinuson a már említett COBE-kurzusra, ahol Kirillel elkezdtek foglalkozni az ételpazarlás kérdésével. „Volt egy Ide süss nevű projektem, aminek az volt a lényege, hogy a koronavírus-járvány miatti bevételkiesést az éttermek és cukrászdák házhozszállítással tudják pótolni. Ehhez akartunk csinálni egy platformot: üzleti modell szempontjából hasonló koncepció volt, mint a Munch.hu” – osztotta meg Boti.

Miután Albertet beválogatták a Google egyik kreatív tehetségeknek szóló programjába, Kaliforniában töltött néhány hónapot. Az USA-ban szembesült azzal, hogy mekkora méreteket ölthet az ételpazarlás.

„Már akkor is gondolkodtam rajta, hogy milyen beteg dolog, hogy sokszor teljesen jó minőségű ételt dobunk ki."

"Később, Hollandiában meglátogattam egy ismerősömet, aki vacsora közben elmesélte, hogy a zseniális steaket, amit eszünk, csupán 3 euróért mentette meg a kidobástól egy közeli étteremből. Hollandiában ugyanis az éttermek nagy része különösen nagy figyelmet szentel a pazarlás csökkentésének, ezért kedvezményesen eladják a felesleget. Akkor határoztam el, hogy szeretnék indítani egy online platformot, ami be tudja hozni itthon a köztudatba az ételmentést. Először elkezdtünk ötletelni Bencével és az otthoni vizsgák között kutatásokat végeztem, majd elkezdtem dolgozni a megoldáson. Utána találkoztam Kirillel, aki Botival gondolkodott együtt ugyanebben a témában.”

Az indulás – egyszerűen elkezdték

A fiúk, miután összeállt a csapat és az alapötletről is nagyjából kialakult a konszenzus, nem vesztegették az idejüket, egyszerűen belevágtak. Alig három héttel az első találkozójuk után nekiláttak partnereket keresni, felmérni az igényeket, július 1-jén megkötötték az első megállapodásukat, és július 8-án hivatalosan is beindították a platformot.

„Nem akartunk lefejleszteni egy komplex megoldást, amiről később derül ki, hogy vagy kell piacnak, vagy nem."

Alapvetően lean-ben gondolkozunk: minél hamarabb kimenni, megmutatni az ötletet a potenciális partnereknek. Még most is folyamatosan alakítjuk, fejlesztjük a terméket a visszajelzések alapján” – magyarázta Albert.

Kirill bővebben is kifejtette, mire alapozták ezt a hozzáállásukat. „Úgy is el lehet kezdeni, hogy még nincs semmid. Erre van egy jó könyv is, Eric Riestól.

Könyvajánló: Lean Startup – Hogyan tegyük ötleteinket sikeressé és fenntarthatóvá?

Erről szól az egész – ha még nincs semmid, már akkor is menj, és nézd meg a piacot, hogy egyáltalán szükség van-e arra, amit csinálni szeretnél. Az ilyen tapasztalatok sok visszajelzést adnak a problémafelvetésedre: hogy van-e valós alapja, vagy csak a fejedben létezik. Ez is fontos a Munch.hu-nál, hogy nem tartottuk sokáig magunkban az ötletet, hanem kidobtuk a piacra és megnéztük, hogyan működik.”

A Munch-csomagok tartalma meglepetés: „az kerül bele a csomagba, ami éppen az adott napon megmarad, így a meglepetés öröme mellett új fogásokat is fel tudunk fedezni, miközben nem kell azon gondolkodni, hogy mit is együnk. A kezdetektől egyeztettünk vendéglősökkel, üzletvezetőkkel, beépítettük a visszajelzéseiket, egy minél egyszerűbb platform kialakítására törekedtünk” – magyarázta Bence.

munch_grafika3.jpgA közösség(építés) szerepe

A vendéglátói oldal igényei mellett a fiúk a fogyasztók visszajelzéseit is igyekeznek középpontba helyezni: a Munch.hu funkcióit, sőt, a nevét is az ételmentő közösség igényeihez igazították. Ez szorosan összefügg a Munch.hu átfogó céljával, ami a közösségi érzékenyítés, az élelmiszerpazarlással kapcsolatos látókörtágítás és tájékoztatás.

A Munch.hu tehát nem kizárólag egy üzleti vállalkozás, hanem társadalmi kezdeményezés-mozgalom is, ami mind a magyar vendéglátósok, mind a fogyasztók edukálását célozza.

„Fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az étel érték, nem kerülhet a szemétbe, mert rengeteg erőforrás, pénz és energia kerül abba, hogy eljusson a farmtól az asztalunkig.

Ezért úgy gondolkozunk, hogy mi egy ételmentő közösséget szervezünk – már több mint ezer tagja van a Facebook-csoportunknak –, ami nem rólunk szól, hanem az ételpazarlás ellen folytatott hadjáratról” – szögezte le Albert.

Bence ezt még további szempontokkal is kiegészítette. „Fontos, hogy a Munchhal egyelőre az ellátási láncnak csak egyetlen elemére koncentrálunk. Azért is nagyon fontos a közösségépítés, mert látjuk és tudjuk, hogy ez csak egy nagyon kis része egy sokkal komplexebb, összetettebb problémának, és mi szeretnénk ezzel kapcsolatban egy holisztikusabb nézőpontot bevezetni. A közvélemény formálásával és minél több együttműködés kiépítésével talán a későbbiekben – akár velünk, akár nélkülünk – nem csak az éttermekben-pékségekben folyik majd az ételmentés, hanem háztartásokban és akár a farmokon is. Tehát minden helyen, ahol felesleg keletkezhet.”

„A Munchot önmagunknak is csináltuk”

A fiúk, amellett, hogy egyre sürgetőbb problémának tartják az ételpazarlást, egyetemistákként jól ismerik az érzést, amikor az ember az ételen spórol. Az egyik legjelentősebb célcsoportjukat éppen ezért a budapesti egyetemisták alkotják.

„Egy csomó egyetemista ismerősömnek a tudatos táplálkozás és a környezetvédelem mellett az is központi kérdés, hogy mennyibe kerül a kaja. A mi generációnk imád spórolni”

– mondta Boti.

"Ez a legjobb: amikor az ember olyan terméket tud létrehozni, amit ő maga is szívesen használ. Mi ezért is tudunk gyorsan mozdulni, mert tudjuk, hogy nem csak minket zavar az ételpazarlás – hanem rajtunk kívül rengeteg tudatos fogyasztót is" – tette hozzá Albert.

munch_grafika2.jpgAz állandó cél: szemléletváltás

Az ételpazarlás témájában kifejezetten nagy szerepe van az individuális tetteknek és elköteleződésnek – a Munch.hu csapata ebbe állt bele. A Munch.hu használatával mindenki megteheti az első lépést a környezettudatosabb élet felé. Az általuk kínált egyszerű megoldás mellett a kitartó és folyamatos értékközvetítés elindítja és fenntartja bennünk a szemléletváltás folyamatát: érdekeltté tesz az ételpazarlás ügyében, egy helyre irányítja az egyéni szándékokat és beintegrál egy közösségbe, ahol mindenki hozzánk hasonló módon gondolkodik.

A Munch.hu csapata most többek között azon dolgozik, hogy az ételek csomagolására is fenntartható megoldás szülessen – ennek érdekében partneri egyeztetéseket folytatnak a Nébih-el, az Élelmiszerbankkal és egyéb szervezetekkel.

Érdemes követni őket Facebookon, csatlakozni a Munch.hu – Ételmentők Facebook-csoportba, és elgondolkozni az üzenetükön: Mi(t)eszel ma az ételpazarlás ellen?

“Véded a környezeted, jókat eszel és közben még spórolsz is” – Friss startupban találkozik a jószándék és a céltudatosság Tovább
„Hosszú bezártság után a természetközeli élményeket keressük” – Hogyan lábalhat ki a turizmus a koronavírus-válságból?

„Hosszú bezártság után a természetközeli élményeket keressük” – Hogyan lábalhat ki a turizmus a koronavírus-válságból?

kalen-emsley-kgsapvfg8kw-unsplash.jpgElőtérbe kerülhet a virtuális valóság, több lesz a robot és kevesebb a repülő. Az üzleti turizmus szereplői rosszul járnak, Velence vagy Barcelona lakói viszont visszakaphatják a városukat. Hogyan változik a turisztikai ipar a koronavírus hatására? Milyen változások átmenetiek, és mi marad velünk hosszabb távon? Jászberényi Melindát, a Corvinus Marketing Intézet docensét, az egyetemi Turizmus Továbbképző és Kutatóközpont központvezetőjét kérdeztük.

Írta: Kránicz Bence / Borítókép: Unsplash

A legjobb esetben is 1,17 billió, a legrosszabb esetben 3,3 billió dollár tűnhet el a globális turizmusból 2020-ban – áll az ENSZ friss jelentésében. Ez a a világ GDP-jének 1,5-4,2 százalékát jelenti. Került-e már hasonló helyzetbe valaha a turisztikai ipar?

A Covid-19 járvány turizmus szektorra gyakorolt hatása szinte beláthatatlan. Ha a nemzetközi turistaérkezések számát vizsgáljuk, akkor látható, hogy januárban még növekedést lehetett regisztrálni, februárban közel 10 százalékos visszaesést, majd márciustól, különösen annak végétől drasztikusan zuhant az előző évi adatokhoz képest a trendvonal. Márciusban már 57 százalékos visszaesést regisztrált a Turisztikai Világszervezet (UNWTO), majd a hó végére és még inkább áprilisban szinte teljesen leállt a turizmus. Az UNWTO március végén 58-78 százalékos visszaesést prognosztizált 2020-ra. Ez nagyjából 850-1100 millió turistát jelent éves szinten, körülbelül 1000 milliárd amerikai dolláros exportbevétel kiesést, amelyek a turizmusból származnak. Így 100-120 millió dolgozó munkája kerül veszélybe. Viszonyításként a 2003-as SARS-járványt szokás említeni, amely hasonló, de sokkal kisebbmértékben hatott a turizmusiparra. Ennek érzékeltetésére egy adat: becslések szerint a globális légitársaságok a Covid-19 járvány időszakában 113 milliárd dollárt veszítenek értékesítésükből, ami körülbelül 15-ször több, mint a SARS esetében volt.

nemanja-o-jnrztkb7smw-unsplash.jpgA turizmus mely ágai, szektorai kerültek a legnagyobb veszélybe?

A járvány kirobbanása és gyors terjedése jelentős hatást gyakorolt az emberiség gondolkodására és viselkedésére, így döntően befolyásolta a nemzetközi utazási szokásokat, mindenek előtt a szálloda- és vendéglátóipart, amely a világ legnagyobb munkaadó ágazatai közé tartozik, és rendkívüli érzékenysége miatt szinte azonnal reagál a válságokra. A nemzetközi utazások korlátozása, a nemzeti kormányzati intézkedések, a média híradásai egyaránt negatívan hatottak a szektorra és a kapcsolódó szolgáltatókra, köztük a már említett légitársaságokra. A világjárvány kitörésének időszaka egybeesett az utazásszervezői gyakorlatban szokásos foglalási periódussal, ami óvatosságra intette a tour operátorokat is. Tömegessé vált a szállodai foglalások törlése, már a nyári időszakra is. A koronavírus kedvezőtlen hatással van az üzleti turizmusra is, mivel a 2021-es rendezvények tervezési időszakát érintheti a járvány visszaerősödése. Ezen túlmenően munkanélkülivé váltak az idegenvezetők, turizmushoz kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtó autóbusz-és taxitársaságok, ezen a területen dolgozó vállalkozók. (Kép: Unsplash)

Kutatásukban azokról a megoldási, problémakezelési stratégiákról írnak, amelyek révén a turizmus fenntartható maradhat. Most, hogy Európában enyhült a járványhelyzet, de az Egyesült Államokban vagy Dél-Amerikában korántsem, mennyire lehet megalapozott állításokat tenni a turizmus jövőjéről? Nem tartozik-e mindez a jóslás kategóriájába?

Mi többek között az EU és a UNWTO ajánlásai és számadatai alapján dolgozunk. A helyzet ugyanakkor napról napra változik. Sosem látott intenzitású a koronavírus terjedése a világban, még olyan országokban is felütötte a fejét ismét a járvány, amelyek sikeresen kezelték az első hullámot. Több újrafertőzödött területen döntöttek úgy, hogy ismét korlátozzák a beutazást bizonyos helyekről, illetve van, ahol a kijárási korlátozásokat is újra bevezették. img_9716-min.jpg

(Kép: Szép Zsóka)

A turizmus és a fenntarthatóság elve az utóbbi években került igazán éles ellentétbe egymással. Fel lehet-e fogni úgy a jelenlegi válsághelyzetet, mint ami lehetőséget ad a fenntarthatóbb turizmus kereteinek kialakítására? Mik lehetnének a sarokpontjai egy ilyen változásnak?

Az új technológiák fokozatosan helyet kapnak a turizmusban, ahogyan sok más gazdasági ágazatban is. A vendéglátásban már korábban is megjelentek a robotok, most a pandémia idején egyre több szálloda esetében ajánlják az online check-in lehetőségeket, a bankkártya használatát. Az alkalmazkodás mértéke azonban nagyon eltérő a turisztikai vállalkozások között, és jelentős részük szerint az új technológiák elidegenítik az emberi kapcsolatokat.

A virtuális valóság az idegenforgalmi ágazatban egy másik lehetőség, amelyre nagyobb figyelmet kell fordítani. Nem a valódi turizmus helyett, hanem mindazon valós tapasztalatok kiegészítésére, illetve helyettesítésére, amelyek időnként kockázatosak lehetnek. Például olyan veszélyes körülmények között, mint a jelenlegi Covid-19, a turista élvezheti a témaparkok, régészeti parkok, múzeumok és zsúfolt helyek látogatását a virtuális valóság kínálta lehetőségeken keresztül, otthon, biztonságos környezetben.

Milyen típusú turisztikai célpontok válhatnak népszerűbbé a koronavírus-járvány után?

Manapság az utazók egyedi élményekre vágynak. A Covid-19 járvány hatására ez a tendencia erősödik.

img_1222-min.JPGAz utazási szokások és az utazók kulturális hozzáállásának megváltozása miatt, valamint a pandémiaveszélyből fakadó biztonsági előírásokból adódóan is az egyéni utazások biztonságosabbak lesznek, mint a tömegturizmus keretében megvalósulók. A turizmus e formájában a távolság is tartható, míg ez egy csoportos utazás során, vagy egy resort szállodában kevésbé megvalósítható. A turisták először belföldön töltik a nyaralásukat, amíg helyreáll a nemzetközi utakba vetett bizalom, majd a tapasztalatok szerint a szomszédos országokba utaznak. (Kép: Szép Zsóka)

Hosszú bezártság után a természetközeli, autentikus élményeket keresik a turisták.

A vidéki szálláshelyek foglaltsága a Magyar Turisztikai Ügynökség információi szerint nyár közepére kedvezően alakul. Persze nagyon hiányoznak a külföldi turisták, a városi hotelek esetében sok helyen továbbra is kivárnak az újranyitással.

Beszámolójuk szerint a közeljövőben gyakrabban utaznak majd autón a turisták, mint eddig. A turisztikai iparnak van válasza arra a felvetésre, hogy az autós közlekedés növeli majd a károsanyag-kibocsátást?

Belföldre és a szomszédos országokba személyautóval is lehet utazni, biztosítva ezzel az elvárt távolságtartást. Nem kell túlzsúfolt repülőgépet, hajót vagy buszt használni az adott desztináció eléréséhez. A kisebb távolságok miatt mindez kevésbé szennyező, mint a nemzetközi, nagy távolságra tett utazás, bármilyen közlekedési eszközt is válasszunk.

Egybehangzó vélemények szerint a légi közlekedés egyhamar nem fog visszaállni a járvány előtti szintre, ha egyáltalán visszaáll valaha. Ebben a szektorban milyen változások várhatóak, amelyek nem csak átmenetiek lesznek?

img_0762-min.jpgAz elmúlt időszakban több nagy légitársaság is állami mentőcsomagot kapott: a Lufthansa 9 milliárd eurót, az Air France 7 milliárd eurót, az Alitalia 1,7 milliárd eurót, a KLM 3,2 milliárd eurót, így nem kell fizetésképtelenséget jelenteniük. Ezeket a támogatásokat minden esetben reorganizációs célokra kapták a légitársaságok, aminek a hatása majd a későbbiekben lesz értékelhető. A Ryanair ír fapados légitársaság a közösségi médiában már közölte: az Európai Unió Bíróságán támadja meg a nemzeti légitársaságoknak nyújtott mentőcsomagot, mert álláspontja szerint az versenytorzító hatású. Más hálózati légitársaságok megfontoltan indítják újra járataikat, például az American Airlines szünetelteti budapesti járatait jövő év tavaszáig. A Covid-19 okozta leállás hozadékaként felszámoltak kisebb légitársaságokat, leányvállalatokat, például a korábban a szabadidős piacra létrehozott SunExpress Germany-t. Az elmúlt hónapokban közel 40 százalékkal esett vissza a kereskedelmi repülőgépek értékesítése, és az Airbus várakozásai szerint legalább 2023-ig, de egyes előrejelzések szerint akár 2025-ig nem fog visszaállni a korábbi szintre az értékesítés. (Kép: Szép Zsóka)

Mit tehetnek most a turisztikai szolgáltatók: a közlekedési vállalatok, a szállodák, a turisták által felkeresett intézmények, hogy újra magukhoz vonzzák a turistákat? Mi az, ami a saját kompetenciájuk, és ami nem rajtuk múlik?

A hotelek újranyitásával és a repülést érintő szabályozásokkal sokat foglalkoznak a híradások, ezért inkább a többi szolgáltatóra fókuszálnék. Az utazási irodáknak érdemes lesz a belföldi turizmust támogatniuk, új, kevésbé felkapott úticélokra felhívniuk a figyelmet.

Erősebb lesz az alternatív, niche-turizmus szerepe, és ki kell alakítani a Covid-19-hez igazodó utasbiztosítási rendszert.

arthur-poulin-nhu0nur7920-unsplash_1.jpgAz UNWTO újrakezdéssel kapcsolatos ajánlása alapján az egyes desztinációknak el kell végezniük a közegészségügyi helyzeten alapuló kockázatértékelést, és az érdekelteket teljes körűen tájékoztatniuk kell. Megbízható és könnyen hozzáférhető információkat kell nyújtani a protokollokról, például sms-t küldeni a turistáknak a nemzeti és helyi szabályokról és a legfontosabb egészségügyi kontaktokról, vagy a marketingkommunikációban előtérbe helyezni a fizikai távolságtartást lehetővé tevő termékeket, mint a vidéki turizmus, ökoturizmus, aktív turizmus. (Kép: Unsplash)

Az üzleti turizmus esetében a konferenciák, meetingek, kiállítások szervezése során kerülni kell majd a svédasztalos kiszolgálást és a kávészünetet, előrecsomagolt ételkínálatot kell kialakítani, a fenntarthatósági szempontokat is szem előtt tartva. A rendezvények esetében a lebonyolítási terv átalakítása a feladat, az online események előtérbe helyezése jó megoldás lehet a pandémiás időszakban.

Az utóbbi években sokat lehetett hallani a turisták által ellepett, különösen népszerű városokról, vagy – akár itthon is – a lakók számára élhetetlenné tett vigalmi negyedekről. Róma, Barcelona vagy Velence lakói örülhetnek-e a mostani válságnak?

pablo-martinez-rgao-d_y4do-unsplash.jpgVelence példáján keresztül szeretném érzékeltetni ezt a folyamatot. Velence lakosságát teljesen kiszorította a városból a turizmus. Az ötvenes években Velence két szigetén 175 ezer volt a lakosság lélekszáma. Jelenleg mindösszesen 50 ezren élnek a városban. A turizmus hatására felmentek az ingatlanárak, több mint 8 ezer Airbnb-apartman van a városban, ezzel egész Olaszországban itt a legmagasabb a lakosságra vetített aránya az Airbnb-lakásoknak. A tavalyi évben 10,2 millió vendég töltött több napot a városban, és közel ennyi turista érkezik mindössze egy rövid látogatás céljából, túlnyomó részük tengeri szállodahajókkal. Ez utóbbiak költése minimális volt, ezért már a pandémia előtt is tervezték a kötelező költés bevezetését. (Kép: Unsplash)

Sokan a velenceiek közül lehetőséget látnak arra, hogy fordulat következzen be a város életében. Szeretnék, ha a város adta lehetőségeket a turisták mellett a helyben lakók is élvezni tudnák.

A nemzetközi turizmus mellett és részben helyett a helyiekre, törzsvendégekre, a művészetek, a kultúra szereplőire, a színvonalas felsőoktatásra szeretnék építeni a város gazdaságát. Fekvésénél fogva a város a középkorban fontos kereskedelmi funkciót látott el. Szeretnék megvizsgálni a kereskedelemben rejlő lehetőségeket, és nemzetközi befektetőket várnak a városba.

Mikor alakult ki a globális turizmusnak az a rendszere, amelyet most a koronavírus térdre kényszerített? Mikorra érte el az ipar a járvány előtti méretét?

Az UNWTO adatai alapján a nemzetközi turistaérkezések száma és a nemzetközi turizmusból származó bevételek volumene 1950. óta erőteljesen növekvő tendenciát mutat, ami a közeljövőben, bár lassuló ütemben, de várhatóan tovább folytatódik. A nemzetközi turistaérkezések számában az ezredforduló óta két évben volt tapasztalható kisebb mértékű visszaesés: 2003-ban a SARS-vírus hatására és 2009-ben a világválság következményeként. A Covid-19 utáni helyzet prognosztizálására nem vállalkoznék. Többféle, egymástól jelentősen eltérő forgatókönyv született, amelyek az utazásbiztonság függvényében nagyon eltérő dátumra teszik a turizmus kilábalását a válsághelyzetből.

ashim-d-silva-sxev4nyslwc-unsplash.jpgA globális turizmus kialakulásához számos tényező vezetett, ezek közül a legmeghatározóbbakat szeretném kiemelni. A légi közlekedésben végbement a dereguláció az USA-ban, majd az európai liberalizáció hatására ugrásszerűen megnőtt az indított járatok száma, drasztikusan csökkentek a jegyárak, és megszületett a low-cost iparági modell. A low-cost, vagyis fapados légitársaságok kisebb repterekre szállítják az utasokat, fókuszált szolgáltatást nyújtanak, de azt széles tömegeknek és elérhető árakon. Megváltoztak az utazási szokások, népszerűvé váltak a rövid városlátogatások, a city-beak turizmus. Ehhez kapcsolódóan létrejött a megosztáson alapuló Airbnb-szállások rendszere, ahogy azt Velence példája is mutatta. Az Airbnb a megfizethető áron elérhető szállások széles körét biztosítja. (Kép: Unsplash)

Milyen állami beavatkozásra lenne szükség a turisztikai ipar életben tartásához? Nyilván régiónként, országonként más a helyzet, de vannak-e egységesen fontos lépések?

Ehhez a kérdéskörhöz kapcsolódóan végeztünk egy kutatást Ásványi Katalin és Kökény László kollégáimmal közösen, a Marketing Intézethez tartozó Turizmus Továbbképző és Kutatóközpont keretében, amely során azt vizsgáltuk, hogy a 20-21. században milyen válsághelyzetekkel szembesült a világ, amelyek ugyan változó mértékben, de befolyásolták a turizmus alakulását. A kutatás eredményeként született tanulmány főbb fejezeteiben körbejárjuk a válság fogalmát, értelmezésének és csoportosításainak lehetőségeit, és a Covid-19 kapcsán külön kitértünk az egészségügyhöz kapcsolódó válságokra. A tanulmány további fejezetei a válságkezelés, azon belül a válságmarketing és a válságkommunikáció elméleti hátterét mutatják be, majd esettanulmányokon keresztül ismertetjük a válságkezelési megoldásokat az egyes desztinációkban különböző válságtípusok esetére. Az egyes turisztikai szolgáltatók mentén külön is kitérünk a válságkezelési intézkedésekre, és az érintettek szerepét is ismertetjük. Külön alfejezetet szántunk a Covid-19 járványnak. Terveink szerint a tanulmány online jegyzet formájában megjelenik az ősz folyamán, a turizmus válságkezelésével kapcsolatos ismeretanyagot pedig az ősszel induló Turisztikai fejlesztési menedzser szakközgazdász képzésbe is beépítjük.

 

2020. 07. 13.

„Hosszú bezártság után a természetközeli élményeket keressük” – Hogyan lábalhat ki a turizmus a koronavírus-válságból? Tovább
Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

up_up_alesina20150115174522_res20200524120214.jpg

A nemrég elhunyt Alberto Alesina (1957-2020), a Harvard közgazdaságtan professzora korunk egyik legnagyobb közgazdásza volt. Legjobban talán a politikai gazdaságtan újraélesztésében játszott szerepéért szokás elismerni, de érdeklődési területe nagyon sok tudományterületre kiterjedt. A következő írásban vendégszerzőnk, Isztin Péter gyűjtötte össze a mai napig meghatározó közgazdaságtani eredményeit, így emlékezünk rá. (borítókép: uniboccini)

Vendégszerő: Dr. Isztin Péter

061907_alesina_alberto_005_v_1785x2500.jpgCsak néhány téma, amelyet ma Alesinának köszönhetően jobban értünk, mint korábban: a kapcsolat a gazdasági és a „politikai” üzleti ciklusok között, a különböző típusú „megszorító” intézkedések hatásai a nemzetgazdaságokra, az állami indoktrináció szerepe a preferenciák alakításában, miért működik máshogyan a jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban, a politikai intézmények és a növekedés kapcsolata, vagy az egykor fennálló technológiai feltételek hatása a nemi szerepeket kijelölő társadalmi normákban. Ezen területek mindegyikéhez, és még sok más témához hozzátette karakteres kreativitását.

Politikai üzleti ciklusok

A közgazdászok standard makro-gazdaságpolitikai tanácsa szokott lenni, hogy a kormányoknak „jó időkben” költségvetési többletet kellene felhalmozniuk, hogy aztán „rossz időkben” lehetőségük legyen a deficit terhére való költekezésre vagy adócsökkentésre. Egyebek mellett Alesina mutatta meg, hogy a valóságban miért nem követik a kormányok ezt a standard receptet. Ennek oka, hogy a gazdasági ciklusok mellett ún. politikai üzleti ciklusokról is beszélhetünk, amelyek a választási ciklusokhoz, nem pedig a gazdasági ciklusokhoz igazodnak. Így a legtöbb kormányzatnak megéri sokat költekeznie választási évben, két választási év között pedig igyekszik szorosabbra fogni a „gyeplőt”.

A politikai ciklusok azonban többnyire nem esnek egybe a gazdasági ciklusokkal, így a kormányok általában nem akkor lazítanak, amikor arra szükség és lehetőség lenne, és emiatt sokszor akkor kényszerülnek megszorítani, amikor a klasszikus keynesi recept szerint a deficit-költekezésnek lenne ott az ideje.

Megszorítások és növekedés

nevtelen_terv_24.pngAlesina egy másik élethosszig tartó projektje ugyancsak a költségvetési politikához kapcsolódott. Azt vizsgálta, miként hatnak a megszorító csomagok a gazdasági növekedésre. Megszorítani alapvetően kétféle módon lehet: ha a kormány kiadásokat csökkent, vagy ha adót emel. Alesina és mások kutatásai arra engednek következtetni, hogy az előbbi általában kevésbé káros, mint az utóbbi, sőt, egyes esetekben, ellentmondva a keynesi elméletnek, a költségcsökkentéseknek expanzív hatásuk is lehet. (kép: Canva)

Miként lehetséges ez? A kiadáscsökkentéseket idővel adócsökkentések is követhetik, tehát hosszú távú hatásuk, hogy több pénzt hagynak a magánszektornál, az adócsökkentéseknek pedig önmagukban pozitív hatásuk van a munkakínálatra. Ezek a hatások persze hosszabb távon jelentkeznek, de már rövid távon beépülhetnek a várakozásokba. Ezen kívül már rövid távon pozitívvá teheti a kiadáscsökkentések mérlegét, hogy növelhetik a befektetők bizalmát a kormány iránt: egy kiadáscsökkentő kormány hihetően elköteleződhet a felelősebb költségvetési politika irányába.

Jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban - a különbségek okai

alesina2.png

(kép: Canva)

Alesina Edward Glaeserrel közösen írt könyvében és a kapcsolódó tudományos cikkekben azt a kérdést vizsgálja, miért sokkal bőkezűbb és univerzálisabb a jóléti rendszer az európai országok többségében, mint az Egyesült Államokban. A szerző következtetései közül érdemes kiemelni kettőt: az egyik, hogy az

Egyesült Államokban erősebb a meritokráciába vetett hit, vagyis hogy tehetséggel és szorgalommal alapvetően mindenkinek lehetősége van előbbre jutni, míg az európaiak jóval „fatalistábbak”: úgy gondolják, hogy az emberek sokszor önhibájukon kívül nem képesek az érvényesülésre. 

Egy másik fontos különbség az etnikai homogenitás szintje: az Egyesült Államok hagyományosan egy etnikailag heterogénebb ország, mint az európai országok zöme. Az etnikai heterogenitás pedig alapvetően nem kedvez a bőkezű jóléti államok kialakulásának: az emberek szívesebben szavaznak meg juttatásokat azok számára, akiket hozzájuk hasonlónak tartanak.

Goodbye, Lenin?

alesina3.pngAlesina és Nicola Fuchs-Schündeln 2007-es cikkükben a politikai intézmények hatását vizsgálták az egyéni preferenciákra, a volt kommunista országokra fókuszálva. A szerzők azt találták, hogy a volt szocialista országokra máig hatóan rányomta a bélyegét a kommunista rendszer: az állampolgárok kevésbé elfogadóak a piacgazdasággal vagy a versennyel szemben. A cikk és a kutatási program beilleszthető abba a vitába, hogy milyen interakciók vannak az „intézmények” és a „kultúra” között. Utóbbi nyilván hatással van az előbbire, de - ahogyan Alesináék bemutatták - az előbbi is hatással lehet az utóbbira. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szocialista rendszerek az iskolarendszeren és más „propaganda-eszközökön” keresztül „indoktrinálják” az embereket, ami annál hatásosabb, minél fiatalabb korban teszik ki ennek az egyént. (kép: Canva)

Az eke esete a genderrel

Alesina társadalmi normákkal kapcsolatos kutatásai a nemi szocializáció kérdéséhez is elvezették. Ő és szerzőtársai egy cikkükben az eke (nem tévedés) használatának hatásait vizsgálták a nemi szerepekre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy

olyan emberek között, akiknek a felmenői intenzíven használták a mezőgazdasági munka során az ekét, „hagyományosabb” nemi szerepelvárások működnek.

Vajon mivel magyarázható ez? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az eke intenzív használata felértékeli a fizikai erő szerepét a mezőgazdasági munkában, és ha a mezőgazdaság a háztartáson kívüli gazdaság legfontosabb szektora, akkor a férfiaknak komparatív előnyük lesz a piaci, míg a nőknek a háztartási munkavégzésben (még akkor is, ha a fizikai erőn kívül nincs semmilyen lényeges különbség férfiak és nők között). 

alesina3_1.png

(kép: Canva.com)

A kutatásnak véleményem szerint két fontos tanulsága is van: az egyik, hogy a normák alkalmazkodnak a technológiai feltételek változásához, és ilyen módon hosszú távon „funkcionálisak”, ugyanakkor ragadósak is, amennyiben ez az alkalmazkodás sokszor lassú.

Demokrácia és növekedés

alesina3_2.pngAlesina és szerzőtársai egy cikkükben a demokrácia növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták. A szabad politikai intézmények és a gazdasági fejlettség között van egy erős korreláció, azonban messze nem egyértelmű, hogy van-e valami oksági kapcsolat is a kettő között, és ha igen, milyen irányban. A szociológus Seymour Lipset valamint Milton Friedman korábban azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a gazdasági fejlettség elengedhetetlen a demokráciához, de ez fordítva nem igaz. Ezzel szemben Daron Acemoglu és James Robinson azt az álláspontot képviselik, hogy az „inklúzív” politikai intézmények pozitív hatással vannak a gazdasági növekedésre, és ezen keresztül a demokrácia is pozitívan hat a fejlődésre. 

Alesina és szerzőtársai arra jutottak vizsgálódásuk során, hogy a fejlődés korai szakaszában a demokrácia hatása vagy elenyésző, vagy inkább gátolja a növekedést, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy a nagyobb mértékű demokrácia elosztási koalíciókat hív életre.

A növekedés fejlett szakaszában azonban, amelyben fontosabb szerepet játszik az innováció, a demokrácia hatása már pozitív, ugyanis demokráciák kevésbé hajlamosak belépési korlátokat emelni egyes piacokra, amelyek korlátozzák az innovációt.

Hangsúlyoznom kell, hogy a demokrácia és a növekedés kapcsolatát illetően azóta sincs egyértelmű konszenzus a közgazdászok között. 

A cikkben ismertetett kutatások csak ízelítőt nyújtanak Alesina nagyon sokrétű munkásságából, melyet mélyebben is érdemes tanulmányozni. A Harvard Egyetem honlapján számos korábbi munkáját megtalálhatjátok, valamint az életrajzából is olvashattok. 

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. 

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk Tovább
,,A függvények mögött hús-vér emberek vannak” - Interjú Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal (II. rész)

,,A függvények mögött hús-vér emberek vannak” - Interjú Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal (II. rész)

nevtelen_terv_23.png

Az ökológiai közgazdaságtan - ami az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik a közgazdászok körében - alternatívát kínál a jelenlegi gazdasági rendszerre. Mi az irányzat háttere, és hogyan érdemes tanítani? Dr. Köves Alexandrával, a Corvinus Egyetem adjunktusával, ökológiai közgazdásszal beszélgettünk. Kétrészes anyagunk második részét olvashatjátok.

Írta: Sipos Sára

f61782c1b5ae2c2db55842cd1cfa839acebde30a.jpgMilyen fenntartható alternatívái lehetnek a jelen fogyasztásra és növekedésre épülő gazdasági működésnek - többek között ilyen kérdésekre keresi a válaszokat dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapest Corvinus Egyetem adjunktusa, a Zöld Egyenlőség podcast szerkesztő-műsorvezetője, a Nemnövekedés Mozgalom tagja. 

A Zöld Egyenlőség podcast-ed első részének címe: megkérdőjelezni a megkérdőjelezhetetlent. A legtöbben felteszünk magunknak fontos kérdéseket a társadalommal kapcsolatban, de nem válaszolunk rájuk, mert mindig könnyebb azt a szemléletmódot követni, ami körülvesz.

Vagy amit az egyetemen tanítunk nektek.

Pontosan. Mivel nem hallunk eleget a fenntarthatóságról, nem tudjuk, mit és hogyan kellene csinálni. Pedig mi lennénk a jövő generációja. Szerinted milyen a hozzáállás a témához?

ecology_masolata.pngAz első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy az egyetem a munkaerőpiacra készít fel vagy az érett, kritikai gondolkodásra? A kettő nincs mindig harmóniában. Főleg mikor az ökológiai közgazdaságtanban arról beszélünk, hogy gyökerestől kellene megkérdőjelezni a jelenlegi gazdasági működést, logikát. Róka fogta csuka a helyzet: ha a munkaerőpiacra készítünk fel benneteket, akkor a jelenlegi működést kell megértenetek. Ezért az alternatív ötletekről sokak fejében az alakul ki, hogy minek tanítani, ha nem így működik a világ. Ugyanakkor a világ gyorsan változik. (kép: canva.com)

ressely-e2-min.jpgMásrészt egy egyetemnek morális felelőssége van abban, hogy úgy ad-e át alapvetéseket – mert azok erősen élnek bennünk -, hogy azok mögött sosincs kérdőjel. Ha nincs, akkor a világhoz idomultok, a világ pedig hozzátok: önmegerősítő hatásmechanizmus lesz belőle. A kritikai gondolkodásnak meg kell jelennie. Megmutatjuk a diákoknak, hogy működik a világ, majd elmondjuk, hogy milyen alternatívák lehetnek, vagy mivel lehet vitatkozni. (fotó: Ressely Kinga)

A másik kérdés a felelősség. Ritkán tesszük fel magunknak a kérdést, hogy egy üzleti oktatással foglalkozó felsőoktatási intézménynek mekkora szerepe van abban, hogy később hogyan működik a gazdaság. A felelősségünkkel nem vagyunk teljesen tisztában, nem reflektálunk rá.

Azt gondoljuk, hogy a közgazdaságtan értéksemleges, holott minden, csak nem az. Értéktelített témákról beszélünk, mégis azt gondoljuk, függvényekkel matematizálni tudjuk a társadalomtudományt. Pedig a függvények mögött hús-vér emberek vannak.

Említetted a társadalomtudományt. Gyakran felmerül bennünk, diákokban, hogy mit és miért tanulunk, kinek tudunk vele segíteni. A kérdésekhez megválaszolásához társadalomtudományra, filozófiára is szükségünk lenne.

Nem lehet megérteni a gazdaság működését szociológia, a tudományt vagy az értékválasztásokat filozófia nélkül.

ecology_masolata_1.png

(kép: canva.com)

A félév során a Korszakos Könyvek Program keretein belül többek között Adam Smith, Max Weber, Jeremy Bentham írásait olvastuk. Gyakran nem is azt tanuljuk róluk, amit valójában mondtak.

Alapszinten is mindenkinek találkoznia kellene a jelenlegi domináns gazdasági megközelítések morálfilozófiai irányzataival. Tanulni kellene azokról, akiket említettél, és másokról is. Mesterszinten már több szó esik róluk.

Max Weber írt arról, hogy a gazdaság a társadalomtudományon belül helyezkedik el, a kettő egymásba ágyazódik. Hiányoljuk, hogy ez a gazdasági képzés során nem derül ki.

Kollégákkal és hallgatókkal is szoktunk erről beszélgetni. Hiányzik az az önreflexió, hogy ha a Corvinusra már eljutottam, akkor nagyon kiváltságos közegből jövök. Adjunk hálát ezért a kiváltságért, de tudatosítsuk, hogy ez felelősséggel jár.

Mások is vannak a világon, akikre kőkemény hatással van az a gazdaság, amit csinálunk vagy csinálni fogunk. Ennek az önreflexiónak minden szakon meg kellene történnie.

Látsz változást az intézményen belül?

Igen, abszolút. Egyik példa a Science Shop, melyen keresztül a hallgatók különböző projekteken dolgoznak civil szervezetekkel. Az egyik alapvető probléma az értéksemlegesség mellett, hogy a vállalatokra is önálló, egy célra felépített entitásként gondolunk. Pedig a vállalatok önmagukban nem léteznek. Befolyásolják az életünket, mindenkiét; társadalmi képződmények. Elvileg azért jönnek létre, hogy emberi szükségleteket elégítsenek ki, nem a haszonmaximalizálásért.

Találunk olyan tantárgyakat is, melyek alternatív gazdasági rendszerekről szólnak. Érdeklik ezek a diákokat?

Amikor az alternatív gondolatokat megosztom a hallgatókkal, őszinte csillogást látok sokak szemében. Érdekli őket, de 20-22 évesen még mások a prioritások, nem akarja mindenki megmenteni a világot. De figyelnek, ha a megszokottól eltérő gondolatokkal találkoznak. Tavasszal a Közgazdászok a közpolitikában szervezet vitát szervezett a nemnövekedésről. Este volt a beszélgetés, de nagyon sokan eljöttek, alig fértek el a teremben. Szervezünk kurzusokat is a témában, és habár még gyerekcipőben járunk, a diákok szeretik őket.

img_0291-min.JPG

Fotó: Szép Zsóka

Az ökológiai közgazdaságtan egyik alapvetése, hogy a jelenlegi emberképet kell megváltoztatni. A homo oeconomicust nehéz feladni, pedig ez lenne az első lépés.

Teljesen egyetértek. Az emberi tulajdonságok lecsupaszítása azért is veszélyes, mert az elmélet önerősítő folyamatba sodor. Azt állítjuk az emberről, hogy önérdekkövető, haszonmaximalizáló, racionális. Erre az emberképre gazdasági elméleteket építünk, ezek alapján műveljük a gazdaságpolitikát, állítunk fel pénzügyi rendszereket. Erre a logikára építve hozzuk meg a politikai döntéseket. A paradigma alapján jönnek létre az intézmények, a társadalmi funkciók. Ezek ugyanúgy a logikát erősítik tovább, hiszen az intézményeken belül is – micsoda meglepetés – az önérdekkövetők, haszonmaximalizálók, racionálisak a legsikeresebbek.

ecology_masolata_2.pngEzek után nehéz meggyőzni az embereket, hogy lehetne jobban, igazságosabban, fenntarthatóbban élni, és ez nem járna lemondással. Azt válaszolják, ne tegyünk semmit, mert az emberek önzők. A viselkedés és a paradigma egymást erősítik. Pedig az emberek nem ilyenek; van bennük önzőség, ahogy együttműködési készség is. Ha az utóbbi nem lenne, most nem egy majd 8 milliárdos világban élnénk, miközben kipusztítjuk a Földet magunk alatt. Mert ezt nem az önzőségünkkel értük el, hanem az együttműködési képességünkkel. Ezt a tulajdonságot pedig a koronavírus alatt is felismerhettük. Ha az ember homo oeconomicus lenne, akkor az ápolók, az óvónők vagy szállítók nem dolgoznának értünk, az emberek pedig nem tapsolnának vagy köszönnék meg nekik. (kép: canva.com)

Az emberkép utáni következő lépés a munka eszméjének átalakulása lenne. A munkára jelenleg a jólét, és nem a jóllét eszközeként tekintünk, amit a kapitalizmus gyökerei miatt nehéz módosítani. Pedig igazából mindenkinek olyan munkára van igénye, amit szeret, amit hivatásként él meg.

Hogyne lenne rá igényük. Látható, hogy már a koronavírus alatt is változott a munkáról való gondolkodásunk. Sokan megkérdőjelezték, hogy a munka csupán egy 8-tól 4-ig tartó mókuskerék lenne. De a munka mennyiségéről és értékeléséről is más a vélekedés. Hirtelen a piac által nem értékelt munkákat is értékeljük.

Mert a piac valóban nem értékeli az ápolót, a tanárt, a sofőrt, az ételkihordót vagy a kukásembert, de mi hirtelen rájöttünk, hogy az életünkhöz való hozzáadott értékük felbecsülhetetlen.

Feltesszük magunknak a kérdést, hogy van-e értelme tovább tolni a fogyasztói társadalom szekerét. Mit fogunk felelni a gyerekeinknek 20 év múlva arra a kérdésre, hogy mit tettünk, mikor a tudósok már mind arról beszéltek, hogy nem így kellene élni?

ecology_masolata_3.png

(kép: canva.com)

Érzékelni kell a környezet adta lehetőségeket. Még ha az nem is mindig olyan, mint amit elképzeltünk.

Igen, a változás meglepően sok helyről jöhet. De sosem szabad lebecsülni az emberi beavatkozás fontosságát, az egyéni tragédiákat. Ezeket mi okozzuk azzal, hogy ilyen társadalmakban élünk, mint most. Ugyanakkor, az emberek zsigerileg elutasítják a változást.

Csak akkor történik valami radikális, ha már nem lehet félresöpörni a következményeket. Ilyenkor teljes odaadással a változás felé kell fordulni.

,,A függvények mögött hús-vér emberek vannak” - Interjú Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal (II. rész) Tovább
Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz?

Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz?

Interjú Dr. Köves Alexandra ökológiai közgazdásszal

nevtelen_terv_16.png

Az ökológiai közgazdaságtan - ami az utóbbi időben egyre népszerűbbé válik a közgazdászok körében - alternatívát kínál a jelenlegi gazdasági rendszerre. Hogyan lesz fenntartható a jövőnk, és mennyit érnek ebben az egyéni döntéseink? Dr. Köves Alexandrával, a Corvinus Egyetem adjunktusával, ökológiai közgazdásszal beszélgettünk. (kép: Canva.com)

Írta: Sipos Sára

Megint nincs szabad asztal a népszerű kávézóban, ahová menni akartunk. Alternatívákat keresünk, és találunk egy nyugodt, kényelmes helyet, amit eddig nem is ismertünk. Ez lesz új törzshelyünk. Elképzelhető, hogy az analógia akár a gazdaságban, a társadalomban is működhet? Az ökológiai közgazdaságtan válasza: igen. A megszokottól való eltérés azonban számos kérdést vet fel. Kétrészes anyagunk első felét olvashatjátok.

1_8kwobxea5y3ciuatb4u77g2_jpeg.jpgDr. Köves Alexandra ökológiai közgazdász, a Budapest Corvinus Egyetem adjunktusa, a Zöld Egyenlőség podcast szerkesztő-műsorvezetője, a Nemnövekedés Mozgalom tagja. Munkájában arra keresi a választ, hogy milyen fenntartható alternatívái lehetnek a jelen fogyasztásra és növekedésre épülő gazdasági működésnek.

Számodra hogyan kezdődött a zöld életmód?

Relatíve későn. A karrierem első 10 évében fejlesztéspolitikával foglalkoztam, azon belül uniós források kezelésével, társadalomfejlesztéssel, tehát a szociális rendszerek, a munkaerőpiaci politikák, az oktatási rendszer fejlesztésével. Egészen magas vezetői pozícióban dolgoztam, ám 10 év után arra lettem figyelmes, hogy teljesen mindegy, mennyi pénzt ölünk bele. Mindegy, mennyire hiszünk a rendszerek, helyzetek vagy a társadalom javításában, nem lehet igazságosabbat, egyenlőbbet építeni.

nevtelen_masolata_masolata_1.pngNem lehet, hogy amit fejlődésnek hívunk, az a hibás? Hogyha a meglévő logikát követjük a gazdaság-, a társadalom-, és a fejlesztéspolitikánkban, akkor a jóakarattól függetlenül sem jutunk sehová. Kicsit innen, kicsit onnan megtámogatjuk, de valami alapvetően nem stimmel. A kiábrándultságom odáig vezetett, hogy felálltam egy egészen jó pozícióból, és elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne máshogy. Ekkor belefutottam Pataki György és Takács Sánta András könyvébe az ökológiai közgazdaságtanról: teljes megvilágosodás! Felismertem, hogy ugyanazokkal a dilemmákkal foglalkoznak, amiket én is megfogalmazok. Találkoztam Pataki Györggyel, ő javasolta, hogy írjak doktori disszertációt a témában. Elkezdtem kutatni, mellette még dolgoztam. A doktori után tudtam, innentől az elmélet, az életmód, a mozgalom érdekel és nem is akarok visszamenni a régi életbe. Összességében számomra a fejlődés megkérdőjelezése volt, ami idáig vezetett. (kép: Canva.com)

Az interjúkban gyakran hangsúlyozod, hogy az ökológiai közgazdaságtan paradigmaváltás, és a saját életedben is megtapasztaltad.

Mindenki azt gondolja, hogy szuperzöld vagyok, de ez nem a zöldségből ered, hanem a társadalmi igazságtalanság felismeréséből.

Eszembe sem jutott korábban, hogy zöld legyek. Felismertem azonban, hogy az engem feszítő társadalmi problémákat és igazságtalanságokat - hogy emberek nyomorban élnek, nem jutnak munkához, nincs esélyegyenlőség az oktatásban – ugyanazzal magyarázhatjuk, mint ami a környezetünk kárát okozza. A kettő valójában szorosan összefügg. A mi fejünkben kettéválnak, pedig mindkettő ugyanabban gyökerezik. Földünk kizsigerelése a mezőgazdaság által ugyanarra vezethető vissza, mint a mezőgazdaságban dolgozó emberek kizsigerelése. Igen, paradigmaváltás szükséges. Meg kell végre kérdőjelezni azt, amiről nem is beszélünk, annyira törvényszerűnek éljük meg.

nevtelen_masolata_masolata_2.png

Az utóbbi időben szinte már trendi zöldnek lenni. Remélem, hogy aki trendből csinálja, végül odaadással fogja. (kép: Canva.com)

Igen, bár valódi fenntarthatóság csak akkor lehet, ha néhány alapvetést haladunk meg. Amíg a szokásos üzletmenetben gondolkodunk, addig csak ugyanazt festegetjük zöldre: vagyis ugyanaz marad, csak zöldre van festve. A valódi változáshoz bizonyos alapvetéseket meg kell kérdőjeleznünk. Ezt a saját házunk táján kell kezdeni:

nekünk, közgazdászoknak kell szembenézni a múlt bűneivel és a jelen túlkapásaival. Paradigmákat viszont rettenetesen nehéz elengedni. Mert a paradigmák makacs dolgok.

Sokan kezdenek zöldebb életmódot folytatni a saját háztartásukban. Mások megkérdezik, miért változtassanak, ha az a nagy egészben nem számít. Lehet a zöld döntéseket kollektíven, felső vezetők szintjéről kezdeményezni?

img_2917-min.JPGHa néhányan nem vesznek műanyagot, az önmagában nem fogja a rendszereket megváltoztatni; ebben igazuk van a szkeptikusoknak. Nem fair, mikor a felelősséget az egyéni fogyasztóra hárítjuk; útfüggőségben, bezáródási hatásokban, elsüllyedt költségekben vergődnek, árral szemben úsznak. Ugyanakkor akik zöldebb életet élnek, észreveszik, hogy milyen kollektív döntéseket kellene meghozni azért, hogy ne így legyen. (kép: Veress Luca)

Ha ecettel mossuk a vécét, még nem mentjük meg a Földet, mert olyan szintre jutottunk, ahol kizárólag kollektív döntésekkel tudunk változtatni.

De ezen döntések megszületéséhez egyéni szintű belátás szükséges. A vállalati döntéshozók, a politikusok arra fognak reagálni, amit elvárnak tőlük. Ha a politikus számára a hatalom megtartásának feltétele, hogy zöld legyen, akkor az lesz. Ha a vállalat fennmaradásának záloga, hogy nem szennyez, akkor nem fog. Az egyéni felelősség abban van, hogyan hozzuk meg a kollektív döntéseket.

útfüggőség: rendszerek fejlődését leíró jelenség. Lényege, hogy az alapvetően véletlenszerű események nem véletlenszerű fejlődést hoznak létre, hanem meghatározott úton haladnak.

bezáródási hatás: a fejlesztésben részt vevők, általában valamilyen hátrányos feltétel miatt kedvezőtlen helyzetben ragadnak.

elsüllyedt költségek: azok a múltbeli költések, melyeket már teljesítettünk, elvesztek, nem térülnek meg.

relokalozáció: eddig más országban végzett tevékenység visszatelepítése a saját országba, lokális (helyi) keretek közé.

nevtelen_masolata_masolata_3.png

Akik zöld életmódot folytatnak, gyakran globalizációellenesek. Hogyan kerülhet a kettő harmóniába egymással? (kép: Canva.com)

A zöld gondolkodásban erős igény van a relokalizációra. Ennek oka, hogy tudják, a jelenlegi globális gazdasági rendszereinkben szétválik a költségek, károk elszenvedése és a fogyasztás előnye, haszna.  Ez igaz mind fizikai térben, mind idősíkon.

Amit ma élvezünk, azt valaki 20 év múlva fogja megfizetni. Amit mi itt Európában élvezünk, azért valaki nagy társadalmi árat fizet Ázsiában, vagy nagy ökológiai kárt okoz a Csendes-óceánban.

Ezért úgy és azt kell gyártani, amire a környezetünkben szükség van. Így látjuk, milyen károkat okoz a gyártás, és ezek arányban vannak-e a hasznokkal. A multi vezetőjét New York-ban nem érdekli a magyar munkás, de a magyar céget sem az ázsiai. A banán a legolcsóbb gyümölcs, mivel nincsen beépítve az árába az előállításával és szállításával járó környezetterhelés. Ezért a banán még nyáron is kiszorítja a helyi magyar dinnyetermelőket a piacról.

nevtelen_masolata_masolata_4.pngA lokalizáció kapcsán viszont mindig előtérbe kerülnek a nemzeti érzelmek, a határlezárások, a saját ipar kérdése. De globális szolidaritásra márpedig szükség van. A technológiánk, a tudásunk elég ahhoz, hogy globális közösségekben éljünk. Például a járvány idején is láthattuk, hogy ha valaki nehéz helyzetbe kerül, rajta tudnak mások segíteni. Tehát a globális szolidaritás jó dolog, de a természeti költségeket, károkat be kell árazni. A relokalizált gazdaságok ellenállóbbak, de csak azt kell relokalizálni, ami így kisebb környezetterheléssel és nagyobb társadalmi igazságossággal fog járni. Ezért szeretem a glokalizáció szót: lokális gazdaságok globális hálózatában élünk, és globális szolidaritás mellett történik a lokalizáció. (kép: Canva.com)

ue-zold-podcast.jpgHa bővebben érdekel a glokalizáció, vagy maga az ökológiai közgazdaságtan, hallgass bele a Zöld Egyenlőség podcastbe

Mi készítheti fel a társadalmat a változtatásra?

Például ez az interjú. Ez is egy lépés.

Tapasztalod már a nyitottságot itthon is?

Mikor 2016-ban az egyetem adott helyet az 5. Nemnövekedés Konferenciának, próbáltuk bevonni a sajtót is. Rengeteg programot szerveztünk, de alig írtak róla, a nagy lapok egyáltalán nem. 2020-ban a koronavírus alatt minden nap adtam interjút. Érdeklődés tehát már van. Engem még mindig hippinek és idealistának tartanak, az elméletet pedig utópiának, de legalább érdeklődnek. Talán társadalmi párbeszéd is indul.

nevtelen_masolata_masolata_5.png

Az elnevezések gyakran előre jelzik az adott fogalomhoz való hozzáállást. Az utópiát reálisnak hívod, ez más színezetet ad neki. Az ökológiai közgazdaságtan nemnövekedés jelszavával mi a helyzet? (kép: Canva.com)

A kutatási területén és a mozgalmon belül is állandó feszültség, hogy minek is hívjuk. Az ellene szóló érv - teljesen jogosan -, hogy a nemnövekedés alapvetően rossz szájízű, rosszul eladható, rosszul politizálható szó. A mellette szóló érv pedig az, hogy rossz szájízű, rosszul eladható, rosszul politizálható. Mi nem akarjuk, hogy a szlogent a főáram felkapja, magáévá tegye, majd eltűnjön a süllyesztőben. A nemnövekedés provokál és nem eladható. De nem is eladni akarjuk, hanem társadalmi változást előidézni. Ehhez kell valami, amitől az emberek kicsit kényelmetlenül érzik magukat. Néha nemfejlődéssel foglalkozóknak is hívnak minket, pedig a fejlődés nem ugyanaz, mint a növekedés.

Az ökológiai közgazdaságtan egyik tétele a beágyazottság: a gazdaság a társadalomba, a társadalom a környezetbe. Ennek eszközeként említetted a szolgáltatói, a közösségi és a körkörös gazdaságot. Ezeknek milyen lehetőségei vannak itthon?

Már az is előrelépés lenne, ha egy gazdasági felsőoktatással foglalkozó egyetemről a hallgatók úgy kerülnének ki, hogy mindannyian pontosan tudják, mi a szolgáltatói, a körkörös, vagy a megosztáson alapuló gazdaság. Ha egy friss diplomás számára a fogalmak tiszták, és startupot hoz létre, tanácsadóként vagy bármilyen cégnél dolgozik, akkor észreveheti a lehetőségeket. Eladás helyett szükségletet kielégíteni teljesen más üzleti modellt kíván. Ez is a tudással kezdődik, ezért lenne intézményként nagy szerepünk benne. Először a fogalmakat kell tudni, hogy utána felismerjük, hol használhatjuk őket.

Ha megkérdezel valakit arról, fontos-e neki, hogy a mosógépet birtokolja, azt válaszolja, mindegy. Mivel nem magára a mosógépre van szüksége, hanem tiszta ruhára: ez nagy különbség. 

Újraindítás: Az ökológiai közgazdaságtan utópia vagy kulcs a fenntartható jövőhöz? Tovább
Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény)

Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény)

nevtelen_terv_10.png

Tegyük fel, hogy politikatudomány-hallgató vagy. Beülsz a politikafilozófiára nagy reményekkel. Azt várod, hogy megtanítsanak mindent főbb politikai elméletet, a konzervativizmustól kezdve egészen a szélsőbaloldali irányzatokig. Ám a tanár váratlan bejelentéssel kezdi az órát. Csak a liberalizmusról fogtok tanulni egész évben, semmilyen más politikaelméletet sem fog megemlíteni. Az indoklás? Mivel manapság a legtöbb ország többé-kevésbé a liberális demokrácia elvei alapján működik, ezért nincs értelme másról tanulni. Ugye, milyen értelmetlen?

Almási Dávid vendégszerzőnk a University of Warwick végzős hallgatója Filozófia, Politika és Közgazdaságtan szakon, emellett a Rethink Economics Warwick alternatív gazdasági diákszervezet elnöke volt. 

89874110_622044065295603_6018223138544812032_n.jpgMárpedig a közgazdaságtan-oktatás - kevés kivétellel - hasonlóan zajlik. A területet az úgynevezett neoklasszikus közgazdaságtan dominálja, amelynek modelljei a legtöbb esetben elavultak mára. A neoklasszikus paradigma alapvető feltételezései közé tartozik a tökéletes információátadás, a verseny, és ezáltal a saját magát szabályozó piac. Ezeket az alapelveket Paul Samuelson összegezte először az 1948-as Economics című mintatankönyvében. Ha megnézzük egy bevezető közgazdaságtan-kurzus anyagát, láthatjuk, hogy alig változott valami 1948 óta. Az alábbiakban három problémával demonstrálom, hogy miért elégtelen a neoklasszikus közgazdaságtan a mai problémáink megoldására. 

1. Intézmények: a mai közvélekedés szerint az intézményeket nem lehet, és nem is érdemes beszorítani csupán a magántulajdon, a piac és a kormány hármasa közé. A vezető munkaközgazdászok mára már elismerik, hogy a szociális normák, szakszervezetek és alternatív munkalehetőségek sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a piaci körülményeket, mint azt korábban gondolták. Ipari közgazdászok szerint a cégeket nem lehet egységszinten elemezni, mivel hiába piaci szereplők, a közintézményekhez hasonlító belső politikájuk jelentősen befolyásolja a piaci döntéseiket. Monetáris közgazdászok pedig a nagy pénzintézetek működéséről állítják ugyanezt. Ennek ellenére a neoklasszikus dogma értelmében a legtöbb közgazdaságtan-kurzuson teljesen figyelmen kívül hagyják az intézmények befolyását a gazdaságra.

silver-and-gold-coins-128867.jpg

2. Hitel- és pénzkibocsátás: Már rég elmúltak azok az idők, amikor a konjunktúraciklus hajtóerejének a technológiai sokkot hitték. Valójában az egyszerű hitel- vagy pénzkibocsátás is beindíthatja a folyamatot, mivel mára már világossá vált, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan dogmáival ellentétben a hitel és pénz nem csupán nominális változók, hanem valódi okozati erejük van. Példaként, az extra hitelkibocsátás akár a piac összesített fluktuációira is hatással lehet. (kép: Pixabay)

poor-economics-paperback-abhijit-v-sdl416072199-1-5de96.jpeg3. Egyenlőtlenségek: Szerencsére úgy tűnik, hogy napjainkban néhány közgazdász kezdi levetkőzni azt a hagyományosnak mondható Robert Lucas-i nézetet, mely szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek iránti aggódás “a józan közgazdaságtanra nézve legkárosabb intellektuális tendencia”. Egyre többen vélekednek úgy, hogy az újraelosztás igenis egy jelentős gazdasági cél lehet. Abhijit Banerjee és Esther Duflo Nobel-díja a Poor Economics című könyvükért ennek a változásnak a jele. A probléma az, hogy mivel még mindig a neoklasszikus, a vagyoni különbségeket irrelevánsnak tartó dogma alapján megy a közgazdászképzés jelentős része, akár egy egész szakot is el lehet végezni anélkül, hogy a mai társadalom egyik legégetőbb problémájára választ kapjunk.

A fent említett három téma csupán példa a számos olyan szakterületről, ahol a közgazdaságtani gondolkodás jelentős előrelépést tett az utóbbi időben. De mégis, ezek a változások nem jelennek meg az alapszakos képzésben, amelyet még mindig a Samuelsoni anakronizmusok uralnak.

Ez azért probléma, mert azoknak, akik csak pár bevezető közgazdaságtan modult vettek fel, illetve nem folytatták a közgazdaságtant mesterszakon és ezáltal csak a neoklasszikus dogmákról van tudásuk, rossz döntéseket hoznak a későbbi, potenciálisan vezető pozíciókban.

Ezáltal nagy esély van rá, hogy gazdasági döntéseink a múlt hibáit fogják megismételni. (kép: Pexels)

green-tractor-175389.jpg

A potenciális megoldás nem csak a tananyag radikális megreformálása, hanem a modern közgazdaságtani gondolkodás popularizálása is lenne. Ahogy Ha-Joon Chang, a gazdasági pluralizmus pápája mondja, “a közgazdaságtan 95%-a józan ész”- tehát bárki be tudja fogadni. Itt az ideje tehát, hogy ne csak egyfajta közgazdaságtant tanuljunk. Az alábbiakban néhány alternatívát ismertetek pár szóban, a teljesség igénye nélkül.

Poszt-keynesi közgazdaságtan: Keynes gondolatai szerencsére egyre jobban megjelennek a mainstream oktatásban is, gondoljunk csak a Keynes-i multiplikátorra. Ennek ellenére még mindig nem elég elterjedt a nézeteinek 21. századra igazított alkalmazása, amit Victoria Chick és Hyman Minsky neve fémjelez.

Osztrák közgazdaságtan: Habár sokan és nem alaptalanul Thatcherhez és Reagenhez kötik és ezáltal elvetik, az osztrák iskola nélkülözhetetlen olyan alapvető gazdasági folyamatok megértéséhez, mint az információ limitáltsága vagy a marginalizmus.

Feminista közgazdaságtan: A feminista analízis remek a háztartások erődinamikájának feltárásában, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy segítsük a nők érvényesülését a piacon.

Marxista közgazdaságtan: Habár keleten még mindig gyanús, az angolszász világban a marxista munkaerő-elmélet a reneszánszát éli többek között Ben Fine munkásságának köszönhetően (a gazdasági marxizmus nem egyenlő a politikai marxizmussal). Remekül megérthetjük a segítségével a társadalmi hierarchia különböző helyén álló szereplők piaci konfliktusait és motivációit.

Ökológiai közgazdaságtan: Végtelen gazdasági növekedést várni egy véges erőforrásokkal bíró bolygón antagonizmus. Az ökológiai elméletek erre ajánlanak kézenfekvő megoldásokat.

Viselkedési közgazdaságtan: Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci szereplők a legritkábban viselkednek a homo economicus racionalitásának megfelelően. A viselkedési elméletek nélkülözhetetlenek az gazdasági döntésekben, legyen szó egy addikció-ellenes javaslatcsomagról vagy arról, hogy hogyan vegyük rá az embereket a kevesebb nejlonzacskó használatára.

Minden, fentebb említett és sokszor méltatlanul mellőzött elmélet azt bizonyítja, hogy vannak módszereink arra, hogy jobban szervezzük meg a gazdaságunkat. Ezen elméletek oktatása és popularizálása az első lépés egy jobb, szolidárisabb és igazságosabb társadalom létrehozására. 

re-logo.jpgMindezen kritika után, lezárásként, szeretnék kitérni pár jó példára is. Számos szervezet küzd világszerte a pluralista közgazdaságtan popularizálásáért, például a Rethinking Economics főképp Európában és Afrikában, vagy az Institute for New Economic Thinking az USA-ban. A Keynesi és a viselkedési közgazdaságtan is egyre inkább utat talál a mainstreambe világszerte, amit például Richard Thaler 2017-es Nobel-díja vagy az angol kormány által frissen felállított Behavioural Insights Team fémjelez. Végül, egyre több neves egyetem kínál kifejezetten pluralista képzést, például a Greenwich-i és a Plymouth-i egyetemek.

Ha felkeltette az érdeklődésed a gazdasági pluralizmus, jó szívvel ajánlom a Rethinking Economics rövid ismertetőjét a főbb pluralista irányzatokról, illetve Ingrid Krangraven zseniális cikkjét, ami még mélyebb betekintést nyújt az általam említett problémákhoz.

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. Ha neked is van véleményed, vagy vitatkoznál az állításokkal, hozzászólhatsz a témához Facebookon, de véleménycikket is küldhetsz nekünk. A moderálás és megegyezéses szerkesztés jogát ebben az esetben is fenntartjuk. 

Borítókép: Canva.com

Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény) Tovább
Koronavírus: betekintés a virágpiac helyzetébe

Koronavírus: betekintés a virágpiac helyzetébe

pansy-1177407_1920.jpg

Az utóbbi hetek történései alapjaiban rengették meg valamennyi ország gazdaságát, komplett iparágak több hétre gyakorlatilag megszűntek. Különösen nehéz helyzetbe került a dísznövény-kereskedelem. Páran találkozhattak a közösségi oldalakon egy német kertész videójával, melyben arra kéri az embereket, a karantén alatt is vásároljanak virágokat, ugyanis a termelőknek a növények rendkívül költséges fenntartása és a megsemmítés között kell mérlegelniük, aszerint, hogy képesek lesznek-e kitartani addig, amíg rendeződnek a körülmények…

A magyarországi termelői oldalt vizsgáltuk meg ifj. Móra Zoltánnal, a Szeged melletti Móra-virágkertészet rózsa- és gerbera termelőjével, hogy miként kell elképzelni a jelenlegi piaci helyzetet. 

Szekeres János: Valamennyi virágfajtát másként érinti a karantén, általánosságban mit mondhatunk, mekkora veszteséggel számolnak a hazai termelők?

ifj. Móra Zoltán: A tavaszi bevételek egy jelentős részét magunknál tudhatjuk, mert csak a nőnapi felvásárolások után súlyosbodott a helyzet. A karantén bevezetésétől azonban másfél hétig nulla kereslet volt, ezt követően a virágboltok kinyitottak, ugyanis azt látták, hogy nincs értelme várni, megpróbálnak bevételre szert tenni. Ekkor a vágott virágokat kezdték el keresni, például a rózsát, a gerbera azonban egy hónapig eladhatatlan volt.

Sz.J.: Március 16-a volt a karantén első napja, az első két hét után hogyan változott a helyzet?

M.Z.: Megnövekedett az igény a cserepes növényekre. Ezzel párhuzamosan a barkácsboltoknak is jelentősen nőtt a forgalma, azok az emberek, akik otthon kényszerültek maradni, valószínűleg barkácsolásba kezdtek, és megnövekedett az igény a virággondozás iránt is.

formak03-min.JPGSz.J.: Miként befolyásolhatja ez a termelők bevételének alakulását?

M.Z.: Az ismerettségi körünkben úgy néz ki, hogy gyakorlatilag mindenki ki tudja hozni magát nullszaldóra, bár sokaknak ez a maximum, amit elérhetnek. A fűtetlen házasok szerencsésnek mondhatóak, hiszen az igazi virágzás csak ezután következik, így nem kerültek olyan választási helyzet elé, hogy megsemmisítsék-e a virágokat, elkerülve az esetleges még nagyobb veszteséget. 

Sz.J.: Megkezdődött a korlátozások enyhítése, a ballagásokat azonban nem tartották meg az általános- és középiskolák. Mekkora kiesés ez a magyar virágkertészetnek? 

M.Z.: Mivel újra lehet éttermekbe menni és kis létszámú rendezvényeket szervezni, bízunk benne, hogy számos ballagási ebéd meg lesz tartva, és a virágcsokrok ott fognak megjelenni a klasszikus iskolai ünnepségek helyett. Az anyák napját, mint a tavaszi szezon harmadik meghatározó ünnepét, természetesen jelentősen érintette a karantén okozta keresletcsökkenés.

Sz.J.: Normális körülmények között külföldi megrendelőitek is vannak?

M.Z.: Igen, Szeged mellett abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Romániából és Szerbiából is vannak megrendelőink. Romániában szigorúbb volt a karantén, mint nálunk, a virágértékesítés teljesen megszűnt, a vajdasági forgalmunk körülbelül felére csökkent, a kereskedőknek pillanatnyilag versenyelőnyt jelent tőlünk rendelni, ugyanis a szerbiai termelők nem mernek még megfelelően beszállítani.

Sz.J.: Vannak-e olyan történések, amelyek bizakodásra adhatnak okot?

M.Z.: A magyarországi virág-import töredékére esett, nem mernek a beszállítók külföldről rendelni. Ez a hazai termelők számára az utóbbi hetekben jelentős versenyelőnyt jelentett, újra lehet nagy tételben értékesíteni, nincs alternatíva az üzletházak számára. Bízunk benne, hogy májusban továbbra is kitart ez a lendület. 

Sz. J.: Kikkel szembeni védi a mostani piaci helyzet a magyar termelőket?

M.Z.: Számunkra rózsa- és gerbera termelőként a holland virágkertészet a legnagyobb versenytárs. Hollandia az Európai Unió legnagyobb virágelosztója is, Dél-Amerikából és Észak-Afrikából importál virágokat, előbbiből jó minőségű, olcsó árut, utóbbiból mennyiségi tételeket. Emellett a holland virágtermelők egy állami szervezeten keresztül bonyolítják a külföldi kereskedelmet, ahol limitárat határoznak meg az értékesítésre, illetve most bevezettek termelőnkénti mennyiségi korlátozásokat is. Úgy gondolom, valamennyi kertészt elégedettséggel töltené el, hogyha a körülmények normalizálódása után a vevők a hazai virágot részesítenék előnyben az import áruval szemben.

 

Borítókép: Dan Blais - Pixabay / Kép: Taxner Tünde

2020.05.09.

Koronavírus: betekintés a virágpiac helyzetébe Tovább
"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság?

"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság?

backlit-dawn-foggy-friendship-697243.jpgAz online események tengerében szakmailag érdekes témákat is találhatunk. Ezek a műsorfolyamok a szakértők szemüvegén át, élőben vezetnek be egy-egy gazdasági témakörbe. Az Out of the box és a Túlélési Kisokos – Elsősegély startupok és kisvállalkozások számára sorozatok jól példázzák a tartalmas online rendezvényeket. Dőljünk hátra a fotelban, és tudjunk meg többet a startupok jelenlegi helyzetéről!

Írta: Taxner Tünde

Elérkezett az innovációs aranykor, és digitális Hold-ugrás történik két hét alatt, vagy a startupok is nehéz helyzetbe kerültek a járvány okozta gazdasági válságban? Ezzel a kérdéssel indította az Out of the box 3. epizódját Szabó Dániel, a Napi.hu főszerkesztő-helyettese. Az otthontartózkodás miatt rákényszerültünk arra, hogy új dolgokat használjunk, nyissunk a digitális innovációra, ezért a kis, gyors növekedés elébe néző cégeknek akár lehetőséget is jelenthet az válsághelyzet.

Az Out of the box virtuális rendezvénysorozat a Dialogue Creatives ötlete alapján az IndaMédia felületein valósul meg, házigazdája a Napi.hu. A következő adás május 5-én lesz, témája a koncertek, bulik, fesztiválok jövője. Az összes adás  az Out of the Box Facebook-oldalán visszanézhető.

green-typewriter-on-brown-wooden-table-4052198.jpgA megkérdezett szakértők előnyeit és hátrányait is látják az új szituációnak, hiszen, amint Oszkó Péter, az OXO Labs cégvezetője kiemelte, hirtelen minden piaci szereplő óvatosabbá vált. Simó György, a Day One Capital ügyvezető partnere szerint a kockázatitőke-befektetések nehezebbek lehetnek, a startup piacot is érinti a válság. Winkler Zsolt, a Telenor Magyarország digitális termékfejlesztési vezetője azonban kiemelte, hogy egy nagy multinacionális cégnek is ugyanúgy alkalmazkodnia kell a megváltozott környezethez, át kell helyeznie a fókuszt, ami tanulási folyamattal jár.

A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, egy csapatról most derül ki igazán, hogy mire képes, mennyire tudja a gyors alkalmazkodás mellett az új lehetőségeket is meglátni. Simó György kiemelte, hogy a startup lét alapból is bizonytalanságra épül, de amelyik cég túléli a válságot, nagy lehetőségeket kaphat. Mérlegelni kell ugyanis azt is, hogy nem ugyanabba az állapotba fogunk visszatérni, ami a válság előtt volt, hanem az ötletek érvényessége változhat. Winkler Zsolt szerint egy vállalkozónak a likviditás mellett azt is végig kell gondolnia, mennyire életképes az ötlet, amin a terméke vagy egész vállalkozása alapul. Simó György azt tanácsolta: érdemes figyelni arra, mi lehet az, ami ebből a krízisből maradandóan beépül majd az életünkbe.

A Design Terminal innovációs ügynökség közszolgálati jellegű, online sorozata „Túlélési Kisokos – Elsősegély startupok és kisvállalkozások számára” címen fut. Állandó műsorvezetője Gundel Takács Gábor. Célja támogatni a magyar vállalkozások túlélését és újrakezdésüket, amihez hiteles és tapasztalt vállalkozók segítségével tudást és ötleteket biztosít. A sorozat két utolsó részét az érdeklődők május 5-én és május 7-én 19 órától a Design Terminal Facebook-oldalán követhetik.

A Design Terminal online sorozatának első adásában Pistyur Veronika, az Oktogon Ventures alapítója, Lakatos Dávid, a Formlabs termékfejlesztési vezetője és Várdy Zoltán, a TV2 volt vezérigazgatója, a Design Terminal főtanácsadója ugyanezt a témát kicsit más szemszögből járták körbe. Az hallgatók főleg gyakorlati tanácsokat fedezhettek fel arról, hogyan tud egy startup a válságban talpon maradni.

whiteboard-sketching-design-planning-7366.jpgA szakértők a helyzetet lassulási folyamatként jellemezték, olyan ismeretlen helyzetként, amire nem lehetett előre forgatókönyvet készíteni. Várdy Zoltán rámutatott, hogy a vállalkozói lét folyamatosan próbatételek elé állít, mindig vannak hullámvölgyek, a koronavírus-okozta helyzet mégis inkább sötét mocsárhoz hasonlít. Lakatos Dávid tanácsa célravezető lehet, hiszen szerinte nem szabad a mostani számokat a múlt éviekhez hasonlítani, hanem relatívan, a versenytársakhoz képest érdemes képet alkotni arról, hogy a saját cégünk hogyan tudja kezelni a helyzetet. Szerinte fontos azt végiggondolni, hogyan tudja a vállalkozó úgy megtervezni a 2020-as évet, hogy nem számíthat senkire, semmilyen befektetésre vagy támogatásra. A túlélés másik kulcsa - Pistyur Veronika szerint - a fókuszálás lehet: feltenni az alapkérdéseket a saját céggel kapcsolatban, megadni rá a válaszokat, és csak ezekre figyelni.

A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, hogy a nehézségek ellenére nem szabad feladni, és belenyugodni a helyzetbe, hanem tartani kell magukat a kijelölt úthoz. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a vezetőnek ebben fontos szerepe van. Most még fokozottabban kell figyelnie arra, hogy irányt mutasson a csapatnak, és időt szenteljen az őszinte, támogató belső kommunikációra. Akár a bizonytalanságot is felvállalva, Pistyur Veronika szerint a dilemmák megosztása is jobb a kommunikáció teljes hiányánál. Hosszú távon az különböztet meg egy sikeres céget egy kevésbé sikerestől, hogy a vezető hite az alapötletben környezetfüggetlen. Ahogy Várdy Zoltán fogalmazott:

„Amit építesz, az álmodra épül. Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele!”

2020.05.04.

Fotók: Pexels

"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság? Tovább
,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával

,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával

borito_4.jpg

A 2010-ben alapított Celeni márka célja, hogy klasszikus, különleges, ám a mindennapokban hordható darabokat alkosson, a nőiesség és a praktikum keresztmetszetében. Minden kollekció inspirációja egy magyar kincs, mely motívumként végigvonul a ruhákon, kiegészítőkön, emellett menyasszonyi ruhákat is terveznek.  Az alapítóval és tervezővel, Cselényi Eszterrel beszélgettünk inspirációról, a jelenlegi helyzet adta lehetőségekről, illetve betekintést nyertünk az üzleti működésbe és a kommunikációba.

Írta: Sipos Sára / Képek: Celeni

alany.jpgHogyan került a divattervezés az életedbe? Mikor találtad ki, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Ez hosszú folyamat volt, nem egyik pillanatról a másikra történt. Tudtam, hogy divattal szeretnék foglalkozni, de hogy pontosan mit, azt nem. Angliában érettségiztem, lehetett a tantárgyak közül választani. Mivel nem tudtam, mit akarok, Business Studies & Economics szakra mentem. Kint tanultam fotózni - még analóg fotózás volt -, és már ekkor is a divatfotózás érdekelt. Mikor hazajöttem, még mindig nem voltam biztos benne, mit szeretnék. Nem vagyok olyan művészlélek, aki most a MOME-ra felvételizne, így itthon is üzleti tanulmányokat kezdtem, majd elvégeztem az angol szakot. Kitérőkkel, de végül eljutottam a KREA-ra, divattervező szakra. Gyakorlatilag az első héten tudtam, hogy ez az én utam. (A képen Cselényi Eszter.)

Nem tudtam, hogy gazdasági tanulmányokat is folytattál.

Szerencsés dolog; akkor még nem tudtam, mennyire jól fog jönni. Emiatt már az elejétől kezdve más a hozzáállásom a szakmához. 

moodkep1.jpgTervezés közben mi inspirál?

Nekem nagy segítség, hogy kitaláltam a márka alapvetéseit, adtam egy csapásvonalat a tervezésnek. Sokan azt gondolják, végesek a lehetőségek, ha behatárolod magadat. Szerintem könnyebb úgy tervezni, hogy nem alkothatsz bármit. Mindig megnézem az aktuális trendeket az alapján, hogy milyen érdekes hazai téma jut eszembe róluk. Lehet művészet, könyv, film, festmény, gyakorlatilag bármi, csak kapcsolódjon egy magyar témához. Az inspiráció nagyon érdekes: sok mindent már gyerekkorunkban magunkba szívunk, majd életünkben impulzusok, élmények érnek. Egy tervezőnek különösen fontos, hogy folyamatosan gyűjtse az inspirációkat. Ezért is szeretek olvasni, filmet nézni, színházba, kiállításokra járni, utazni: ezt mind-mind elraktározzuk.

A kollekcióknak mindig valamilyen magyar vonatkozást keresel.

Igen, bármit, ami magyar, majd azt próbálom kibontani. Figyelek rá, hogy a Celeni ne népművészeti, ne folk, hanem kortárs, friss márka legyen. Maga a történet, az érzés a fontos.

kifuto2.jpegÚgy valósítod meg ezt, hogy nem erőltetett. Nehezebbé teheti a magyar motívum a nemzetközi piacokra való nyitást?

Nem, inkább érdekesnek találják, ha mesélek például Reich Károlyról és a rajzairól. Egyre telítettebb a piac, egyre nehezebb különlegesnek lenni, mélységet adni, főleg a mainstream szektorban. Ezért figyelünk arra, hogy utaljunk a storyra, akár az árcédulákban vagy a ruhák belsejében is. Ha leakasztják a vállfáról, azonnal szembesülhetnek a hátterével: erre nyitottak. De ha valaki nem akar tudomást venni az inspirációról, a kollekció önmagában is működik.

Hogyan áll össze egy év a divatiparban?

Előre kell gondolkodni. Az év nem januárban kezdődik, hanem szeptemberben. Ekkor megnézzük a rákövetkező év téli anyagait a párizsi vagy milánói anyagvásárokon. Ezzel egyidejűleg a kifutón bemutatjuk a következő év nyári kollekcióját. A divathetek után megérkeznek az anyagok, megkezdjük a munkát a kollekción. Közben az üzletben, a webshopon és minden social media felületen az aktuális téli kollekciót kommunikáljuk. Üzleti szempontból a karácsony a legfontosabb időszak: az aktuális téli kollekcióból jó eladásokat próbálunk generálni. Januártól leértékeljük az aktuális kollekciót, közben már dolgozunk a következőn, majd fotózzuk. Februárban kezdődnek a divathetek, bemutatjuk a téli kollekciót, miközben a tavaszi-nyári az üzletbe kerül. A februári anyagvásárokon a következő nyári anyagokat válogatjuk.

kifuto1.jpegLátható, hogy egyszerre nem egy kollekción dolgozol, hanem minimum négyen.

Pontosan, és ha üzleti szempontból nézed, ezekben mind  egyszerre áll bent a pénz. Mindig készülni kell, mikor vannak a nagyobb bevételek és kiadások. A szezon elején szoktunk komolyabb bevételre számítani a törzsvásárlóktól. Az ő rendeléseiket és a készletre szánt mennyiséget egyszerre tudjuk gyártani, így spórolunk a költségeken annyit, hogy kedvezményt tudjunk adni. Ekkor van jelentős pénzbeáramlás, közben pedig befektetés az új kollekcióba. A mostani helyzet azért is nehéz, mert márciusban lett volna az előrendelés, előtte befejeztük, majd bemutattuk volna a téli kollekciót. Tehát minden pénzt beleinvesztáltuk a téli kollekcióba, és azt vártuk, hogy előrendelésekből és eladásokból visszajöjjön.

Sokan nem is tudják, milyen logisztika van egy kis márka mögött.

Igen, és nehézséget jelent még, hogy akik nálunk vásárolnak, megengedhetik maguknak, hogy más nagy márkákat is válasszanak, mint például a Max Mara-t. Ők benchmarkban egy kategóriába esnek velünk, miközben egy nagy múltú, nagy költségvetésű márkáról van szó. Nekünk ugyanazt a szintet és időbeosztást kell tartani, mert aki az ő hírlevelét olvassa, az ő termékeit veszi, elvárja, hogy a miénk is olyan jó legyen.

cica.jpgPénzügyileg és szakmai ismeretekben olyan rendszer áll a nagy márkák mögött, amit nehéz az alapjaitól felépíteni. Mikor érezted úgy, hogy összeállt a Celeni háttere?

Szerintem iszonyatosan gyorsan változik a piac. A kis márka előnye, hogy ezekre a változásokra viszonylag gyorsan tudunk reagálni. Négy évvel ezelőtt azt éreztem, hogy jó helyen voltunk, és meredek fejlődésbe kezdtünk: akkor terveztük a paralimpiai ruhákat, egy viszonylag nagy csapat összeállt, elindítottuk a varrodát. Tavaly tavaszra kiderült, hogy nem működünk hatékonyan ilyen sok emberrel, amíg nem tudunk nagyobb eladásokat generálni külföldre, megrendelésekben nagyobb darabszámot tenni a márka mögé. Fájó szívvel, de át kellett alakítani és optimalizálni a rendszert. Most kevesen vagyunk, de megint úgy érzem, hogy jó helyen. Ez nem azért történt, mert nem jól csináltunk valamit, hanem mert a változásokra reagálni kell. A mostani időszak is nekünk kedvez abból a szempontból, hogy akinél rengeteg munkaerő van és nagy a gépezet,  azt teljesen át kell állítani.

Érződik, hogy a tervezés mellett az üzlethez is értesz. Sokaknak van jó ötlete, de kevesen tudják, hogyan kell eladni.

Ez nagyon nehéz, főleg a művészeti ágakban. Én sem tudom teljesen szív nélkül kezelni, nagyon közel áll hozzám, érzelmi alapon kezelem a dolgokat. Nem könnyű lemondani vagy változtatni.

encian_dress_celeni_2.jpgEl tudod választani, mikor vagy művész, és mikor kell vállalkozóként, vezetőként kezelned egy helyzetet?

Azt hiszem, nem teljesen választom el. De sokkal kevesebb a tervezői, mint az üzleti része annak, amit csinálok. A social mediában azonban a kettő ebben iszonyatosan érdekes módon kapcsolódik. Mert az, hogy milyen kontentet és hogyan posztolsz, milyen betűtípust használsz a képen, milyen szöveget írsz hozzá és abban mennyi érzelem van, látszik a reakciókban. A lenyomatát pedig látod az eladásokban is. Szeretem végigkísérni, hogy valamit kitalálok - ez általában intuíció -, azt fotózzuk, kommunikáljuk, és ebből jönnek az eladások. Ezért nem feltétlenül kell elválasztani a kettőt. De biztos vagyok benne, hogy van, aki sokkal jobb tervező nálam, de ebben kevésbé ügyes.

nadrag.jpgVan Facebook és Instagram oldal, webshop, hírlevél. Ezek nem csak kommunikációra célszerűek, hanem márkaépítésre is. Próbáljátok erre is minél tudatosabban használni?

Igen, abszolút! Kissé más a közönség a különböző csatornákon. A hírlevelünk az, ami igazán a törzsvásárlóknak szól, köztük vannak, akik nincsenek fent ezeken a felületeken, nem feltétlenül értesülnek az összes posztban közölt hírről. Facebookon nagyon erősen jelen vannak a volt és leendő menyasszonyok, ha a reakciókról, eladásokról, megkeresésekről van szó. Mostanra a Facebook a szüleink korosztályában is elterjedt, ez nekik is hatékony csatorna. Instagramon a fiatalabb korosztály van jelen, onnan irányítjuk át őket a webshopba. Alapvetően azonban az egész gépezetet egy lifestyle brand építésére használjuk. Ez azt jelenti, hogy a célunk nem az állandó vásárlásra buzdítás, hanem hogy  a követők belépjenek abba a világba, amit képviselünk és legyen kölcsönös a kommunikáció. Megosztok recepteket, színházi előadásokat, kiállításokat, könyveket ajánlunk. Emellett mindig bemutatjuk az aktuális kollekciót és akciókat is.

moodkep2.jpgNeked személyesen melyik a kedvenc platformod?

Személyesen az Instagramot sokkal többet használom, mint a Facebookot. Az utóbbit egyszer átnézem reggel, mikor dolgozom vele, de alapvetően nem lépek be. Az Instagram-ban azt szeretem, hogy egy hangulatot is át tudok adni: figyelek arra, hogy az egymás utáni képek szépek legyenek együtt. Nagyon élvezem ezeket a  “moodboard”-okat. Próbálok belevinni  egy kis szellemességet, esszenciát abból, hogy mi a kollekció, a szezon inspirációja, átadni az életérzést, a Nőt. Szeretném, hogy aki megnéz pár képet, úgy érezze, belépett a világunkba.

Van előre elkészített menyasszonyi kollekciód is, ami remekül szélesíti a lehetséges célcsoportodat.

Igen, az idő mellett ez is cél volt. Gondoltam, hogy a piac még nem áll készen erre az újdonságra. Minden kollekciónak idő kell, hogy beérjen. Ez nem csak egy kollekció, hanem egy almárka, márka a márkában. Máshogy működik, de szerintem sikeres lesz. Ráadásul átjárható: sokan nem csak esküvői ruhának választják.

narancs.jpgA mostani helyzetben milyen lehetőségeket tudtok megteremteni magatoknak?

Most is a gyors reakció volt fontos. Nagyon hirtelen zajlott minden, egyik hétről a másikra kellett bezárnunk a boltot, meg voltam ijedve, hogy mi lesz velünk. Nagyon jól esett, hogy a vásárlóink  a kezdetektől velünk vannak, a vírustól függetlenül vásárolnak, még ha nem is aktuális kollekcióból. Próbáltam megfigyelni, milyen változásokkal jár az otthon maradás, a kiszámíthatatlanság. Észrevettem, hogy az internetes vásárlások aránya nő. Szerencsére a nyári kollekcióban egy hímzett pulóver és póló is található, ezekből sokat eladtunk. Ebben az időszakban sok kicsi sokra megy.

Reagálnunk kellett az esküvők kapcsán is: nyári esküvőkre készültünk, napi szinten be voltak osztva a ruhapróbák. Úgy hidaltam át a probémát, hogy folyamatosan haladtunk a ruhákkal, és mikor eljött a próba időpontja, hazahoztam a ruhát, képeket készítettem róluk, összeállítottam egy szép anyagot és elküldtem a menyasszonynak. Nagyon jók a visszajelzések, mindenki örült, hogy a járvány ellenére láthatja a ruháját. Sok munka volt ezzel, de megérte. Üzletileg fontos lépés volt, hogy a bezárás előtt a költségeket megpróbáltuk minimálisra csökkenteni, számoltunk, kitaláltunk egy tervet, hogyan tovább. A járvány előtt minden héten egyszer beidőzítettem a social media tartalmakat. Most mindent aznap csinálok, hogy mindig legyen feladat.
ruha.jpg

2020.05.01.

Képek: Celeni

,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával Tovább
A mélyrepülés ténye és a felemelkedés kérdései a turizmusban – Interjú a Budapesti Corvinus Egyetem docensével

A mélyrepülés ténye és a felemelkedés kérdései a turizmusban – Interjú a Budapesti Corvinus Egyetem docensével

interju1.jpg

A magyar és nemzetközi turizmus soha nem látott mélyrepülést él át, de vajon mennyire kilátástalan a helyzet? Hogyan lehet majd kilábalni a válságból, és mennyire érinti ez az egyetemista gyakornokokat? Dr. Pinke-Sziva Ivett, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Turizmus-vendéglátás alapszak szakfelelőse exkluzív betekintést nyújt az ágazat jelenlegi és feltételezett jövőbeli helyzetébe.

Készítette: Taxner Tünde

Milyen helyzetben van jelenleg a magyar turizmus?

airplane-on-sky-during-sunset-48786.jpgA mélyrepülés kifejezés írja le a leginkább az elmúlt hetek helyzetét és nem csupán a magyar, hanem az egész világ turizmusa tekintetében. Azt gondolom, hogy a szektor tagjai eddig nem látott vagy előrejelzett helyzetbe kerültek, ami már-már katasztrófafilmbe illő: gondoljuk csak el, hogy március közepén egyik napról a másikra ürülnek ki a sípályák, a szállodák, zárnak le a határok. Egyelőre nem láthatóak hivatalos statisztikák a múlt hónapról, de sajnos magáért beszél, hogy az egyik leggyakrabban használt kifejezés a szektorban a „nulla”, illetve a „nullára nem lehetett felkészülni”.

A szakmai partnerekkel folytatott informális beszélgetésekből az látható, hogy a leállás, vagy a limitált szolgáltatás szinte teljes a szálláshely-szolgáltatók körében, mind Budapesten, mind vidéken, és a sokat hallott „ne mondd le, csak foglald át” segélykiáltások alig találtak értő fülekre: a foglalások kb. 80-90%-át lemondták, az előlegeket visszakérték és alig történt átfoglalás vagy új foglalás. Mindezt egyébként megértően kezeli a szakma, hiszen az egyén, a családok biztonságérzetét alapjaiban érintő vészhelyzetben természetes reakció a visszatérítés igénylése. A helyzetet nehezíti, hogy a rendezvények, fesztiválok is lemondásra kerültek, sok helyen augusztus 31-ig.

man-wearing-black-and-white-stripe-shirt-looking-at-white-212286.jpgKülönösen a kis- és középvállalkozások kerültek válságba, néhány hónapnyi tartalékkal nagyon nehéz tervezni egy olyan helyzetben, ami kiszámíthatatlan, amiről a krízist kezelni próbáló nemzetközi szervezetek sem tudják megítélni, hogy mikor ér véget, és ami a világgazdaságot is megrengetheti. Ez a bizonytalanság a nagyobb vállalkozásokat is nehéz helyzetbe hozza, hisz minden egyes újabb kríziskezelést illető bejelentés után lemondási hullám érkezik az őszi vagy a téli időszakra vonatkozólag, hisz a nyár eleje „elúszott”, augusztusig alig látható foglalás.

A legégetőbb kérdés a munkaerő megtartása (kb. 400 ezer munkavállalóról lévén szó): épphogy lekerültek a munkaerőhiányról szóló cikkek a címlapokról, azonnal leépítésekről olvashatjuk a híreket a szektorban is, amelyet magyaráz a fentiekben vázolt válság és bizonytalanság. Fontos azt is kiemelni, hogy több előrelátó és ehhez a stratégiához erőforrással rendelkező olyan szolgáltatóról is hallhatunk, akik otthoni munkavégzésre próbálnak átállni vagy fizetett szabadságot biztosítanak, esetleg a karbantartási munkákat végzik el, szigorú szabályok mellett. A szektort is érintő, munkaerőmegtartást is támogató második állami csomag tegnap megérkezett, amely által van remény a hatékony lépések megtételéhez

91901838_3227550703930709_6849747266819850240_o.jpgMindemellett ki kell emelni azokat az apró, de ebben az összeomlásban szívmelengető kezdeményezéseket, amelyekről a New York Times is írt, akárcsak azokat, amik az egészségügyi dolgozók segítéséért indultak a szektorban (pl,. #etesdadokit, az Airbnb lakások ingyen történő felajánlása) vagy a budapesti bezárt szállodák minden este felvillanó 4U (for you, érted, értetek) fényei, amelyek a más, akár nagyobb bajban lévő városokkal való szolidaritás jelei, a vigyázzunk egymásra felszólítás hangsúlyozásáért. (Kép: Mercure Budapest Korona Hotel)

 

Hogyan érinti a jelenlegi helyzet az egyetemre járó gyakornokokat, akik ebben a szakmában tevékenykednek?

A tömeges elbocsájtások első áldozatai a gyakornokok és a pályakezdők voltak,és ebben a szektor felelőssége sajnos elvitathatatlan. Ugyanakkor ismételten szeretném hangsúlyozni a fentiekben vázolt vállalati döntési mechanizmust, amely nem egy pár hetes visszaesésre való tervezést jelentett, hanem a nullára, az elhúzódó nullára való felkészülést.

Az egyetemünk gyorsan reagált az érintett gyakornokok válságára, a vezetők azonnal elkezdtek dolgozni a könnyítő, támogató megoldásokon, törvényi keretek között.

shutterstock_1065451166-min.jpgKiemelendő ugyanis, hogy a szakmai gyakorlat feltételeit is rendeletek rögzítik, az ezekben való változás pedig jelentősen függ az irányításpolitikai döntésektől. Szeretnék biztatót mondani a hallgatóinknak, szeretném azt mondani, hogy pár hét és minden rendben lesz, de a helyzet nagyon képlékeny. Azt tudom mondani, hogy az egyetemi vezetőkkel folyamatosan figyeljük a trendeket, és azon vagyunk, hogy mind a szakmai érdekképviseletekkel, mind az irányításpolitikai szervezetekkel egyeztetve jó megoldás születhessen a nyári és őszi gyakorlatokat illetően, nem csak a turizmus területén, hanem a gazdaság más ágazataiban is, hiszen a válság több iparágat érinthet.

 

Volt korábban példa hasonló leállásra? Hogyan sikerült akkor az iparágnak újraindulnia?

Őszinte leszek, a turizmus ilyen globális visszaesése, különösen a mélyülő gazdasági válság miatt, példa nélküli. Március közepén a nemzetközi szervezetek a 2003-2004-es SARS-járvány hatását modellezték le, ami után nagyon rövid idő alatt talpra állt a turizmus. Az akkori járványt követően ugyanis hihetetlen dinamikus növekedésnek lehettünk tanúi, hiszen az utazásra szánt jövedelem tartalékként ott állt az utazásaikról álmodóknál.

blur-cartography-close-up-concept-408503.jpgA mostani krízis azonban más, mélyebb hatásai lehetnek a gazdaság más szektorainak leállása miatt. Az utazásra fordítható diszkrecionális jövedelem (a létfenntartásra fordított összegen felüli jövedelemrész, amivel szabadon rendelkezhetünk - a szerk.) és a szabadságra szánható idő csökkenésére számíthatunk, egyrészt a munkanélküliség, másrészt a szabadságok átütemezése miatt. Így a világszervezetek felülírták becsléseiket és a korábbihoz képest riasztó, de sajnos reális visszaesést jósolnak: a turistaérkezések 20-30%-os (előző évi szinthez képesti) csökkenésére lehet számítani 2020-ban, az UNWTO, a világ turisztikai szervezete szerint. Mindez megdöbbentő, különösen az elmúlt évek dinamikus növekedése és az idei erős januári/februári forgalom után vagy a SARS-vírus esetében megjelenő évi 0,4 %-os, illetve a 2009-es válságot követő 4%-os visszaeséshez képest.

A pesszimista szcenáriók a bizalom és biztonságérzet megingására is felhívják a figyelmet, ami valóban jogos felvetés, ugyanakkor úgy vélem, napjaink tapasztalt utazói az alapvető utazás- és a kalandvágy miatt, amelyet a bezártság fokoz, gyorsan felül tudnak majd kerekedni ezeken a szorongásokon. 

pink-teal-yellow-multi-color-please-leave-nothing-but-your-164287.jpgMennyire lát arra esélyt, hogy a járvány okozta válság után népszerűbbé válik a környezettudatos utazás?

Több olyan véleményt is olvashatunk, hogy a koronavírus után teljesen új időszámítás jön, és nem tudhatjuk, hogy a világjárvány miatti stressz és frusztráció hogyan múlik el, elmúlik-e egyáltalán, és az új korszak utazói, fogyasztói mit keresnek majd. Mindebben van igazság, ugyanakkor a kínálati oldalnak is jelentős szerepe van abban, hogy minderre hogyan reagál.

Én a magam részéről nagy örömmel látom, hogy egyre több úticél jelentet meg a járvány kapcsán olyan viselkedési kódexet, amely a közösség védelmét szolgálja, de kitér a környezeti értékek megőrzésére is. Örülök annak is, hogy a globális szolidaritás jegyében egyre több a segítő kezdeményezés a szolgáltatók körében, melyek egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, ahogyan az önkéntes munka is.

Bízom abban, hogy a járvány kezelése, a szigorú szabályok betartása tudatosságra nevel mindenkit, amit úgy vélem, nem fogunk egyhamar elfelejteni. Mindez segíthet abban, hogy a hatásainkra figyeljünk, és a környezet- és társadalomtudatosságra ébredt desztinációk és szolgáltatók ajánlásait elfogadjuk és betartsuk.

Vajon hogyan tud majd a magyar turizmus a vírus okozta krízis után talpra állni?

Ismételten szcenáriókról tudunk beszélni: ha kora nyárra a járványügyi fenyegetés elmúlik, akkor augusztusban, szeptemberben újraindulhat a szektor, de a pesszimista forgatókönyvek 2021 márciusáról írnak. Nagyon sok minden múlik azon, hogy milyen járványügyi rendelkezések jönnek, és hogyan reagál minderre a hazai és nemzetközi gazdasági környezet és így megtörténik-e a „visszapattanás”. Alapvetően úgy hiszem, hogy a bezártság fokozza az emberek kiszabadulásra, utazásra vonatkozó motivációit, a kérdés az, hogy mennyit tudnak majd erre költeni.

active-activity-adventure-backpack-547116.jpgAz előrejelzések szerint az óvatosság és a jövedelemcsökkenés okán inkább a rövidebb utazások kerülnek előtérbe, elsősorban aktív- és egészségturisztikai motivációkkal. Összességében a belföldi turizmus erősödésére lehet számítani, ami nagyon jó hír a vidéki desztinációknak, szolgáltatóknak. Mivel Budapest inkább a külföldiek számára vonzó úticél, ezen szcenárió szerint nehézségei fokozódhatnak, ugyanakkor az óvatosságra való törekvés nincsen kőbe vésve, főként a tapasztalt utazók és a fiatalabb generációk utazási és kalandvágya miatt, akik vélhetően takarékosabb utakat keresnek majd, és ebben a tekintetben a forint-euró árfolyam alakulása kedvező lehet a budapesti szolgáltatóknak. 

black-calculator-near-ballpoint-pen-on-white-printed-paper-53621.jpgMindenestre egyetértek azokkal a szakértőkkel, akik arra hívják fel a figyelmet, hogy már most nagyon tudatosan fel kell készülni az árversenyre, ami azt jelenti, hogy bizonyosan lesz árcsökkenés, még akkor is, ha nem szeretünk ilyen taktikákban gondolkodni. Ki kell tehát találni azokat a kereteket, amik között vállalható mindez, az árspirál elkerülése végett, és hangsúlyt kell helyezni a kommunikációra, a foglalási és lemondási szabályok szigorítására az árcsökkentés ellensúlyozandóan.

Most sajnálatosan a szektor szereplői „ráérnek” a stratégiák ki- és újragondolására. Akár legyen ez az előrelátó munkaerőmegtartás és utánpótlás nevelés, az online- és mobilkommunikáció, a fenntartható turizmus erősítése, a turizmus hatásai miatt kialakult közösségi konfliktusok megoldása vagy törzsvendégprogramok kialakítása. Sokat segítene, ha mindez megtörténne annak érdekében, hogy az újraindulás vélhetően nehéz és költséges folyamata új, tudatos irányokat vehessen.

További izgalmas és aktuális tartalmakért látogass el a Corvinus Közgazdász Facebook-oldalára! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/ 

2020. április 8.

Képek: Pexels, https://www.facebook.com/MercureBudKorona/, Budapesti Corvinus Egyetem

A mélyrepülés ténye és a felemelkedés kérdései a turizmusban – Interjú a Budapesti Corvinus Egyetem docensével Tovább
,,Eladható a klímabarátság” - A Budapest Investment Club előadása a zöld befektetésekről

,,Eladható a klímabarátság” - A Budapest Investment Club előadása a zöld befektetésekről

img-6837-min.jpg

Hogyan mentsd meg a Földet és gazdagodj meg belőle? - tette fel a kérdést a Budapest Investment Club (BIC) a hétfőn megrendezett tavaszi félévnyitó előadásán. Sajnos abból valószínűleg még nem fogunk meggazdagodni, hogy vászontáskát viszünk a bevásárláshoz és magunk készítjük a tisztítószereket (bár ez legyen továbbra is cél), de a zöld energiába való befektetéssel akár elképzelhető lehet.

Írta: Sipos Sára

Mint jövendő közgazdászokban, biztos bennetek is felmerült már, hogy a napjainkban (szerencsére) egyre népszerűbb zöld életmód hogyan tud pénzügyileg is kifizetődő lenni. Nem önzőség ez, csupán a tudatos életmód mellett egy egyetemistának a pénztárcájára is figyelnie kell. Akkor most tisztázzuk: meggazdagodhatunk belőle? A jól ismert közgazdász válasz: attól függ. De hogy pontosan mitől is, arról a 2020. február 24-én a Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett est két előadója, Kovács Domonkos, az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgató-helyettese és Szőcs Gábor, a HOLD Alapkezelő Zrt. senior portfolio menedzsere beszélt részletesebben. 

59578781_517514562117003_3612216673035091968_n.pngA Budapest Investment Club egy tőzsdei befektetésekkel foglalkozó diákszervezet a Corvinuson.  Céljuk, hogy a tőkepiacok iránt érdeklődő hallgatók minél átfogóbb képpel rendelkezzenek a tőzsdéről, amit főleg  gyakorlati oktatásokkal és vendégelőadók által tartott szemináriumokkal próbálnak elérni. Emellett partnerek bevonásával a hallgatók karrierútját is aktívan támogatják.

Az elmúlt években forradalmi léptékű változások történtek az energiaipari ágazatban, ezek pedig néhány fő jelenséghez köthetők. A piac egyre decentralizáltabb, és a korábbi hatalmas energetikai cégeket felváltotta több, kisebb méretű, környezeti változásokra rugalmasabban reagáló vállalat. Ehhez erősen kapcsolódik a digitalizáció és az innovációs technológiák, melyek létrehozták a prosumer szereplőt.

A prosumer tulajdonképpen az a fogyasztó, aki termelő és akár eladó is egyben,

így akik saját célra otthonukba napelemeket szereltetnek fel, mind prosumernek számítanak, számuk pedig hazánkban is egyre nő . A harmadik tényező pedig a klímaváltozás közvetlen hatása, ugyanis ezzel az ágazattal szemben is nagyobb elvárásokat támaszt, és az Európai Unió is egyre nagyobb hangsúlyt fektet rá.

img-6774.jpg

Magyarország helyzetét tekintve mindkét előadó kiemelte, hogy bőven vannak még hiányosságok. Köszönhető ez annak, hogy az ország nagyon alacsonyan tartja a vállalásait az Unióban, és a paksi beruházásoktól várja a számok jövőbeli javulását, miközben az előadók szerint sokkal többet is tehetne azért, hogy a megújuló energiaforrások nagyobb szerepet kapjanak. Pedig az EU szemet hunyhat a nagyobb költségvetési hiány felett, ha azt a zöld befektetések okozzák.

alternative-energy-building-clouds-energy-356036.jpgEurópában az utóbbi időben zöld politikai fordulat következett be (lásd Green New Deal), melynek hatására ösztönzőket alakítottak ki, intézkedéseket hoztak és nagy tőkét invesztálnak az iparágba, felpörgetve azt. Ettől megnő a befektetők optimizmusa, vagyis nő a részvények árfolyama. A szabályozás, a támogatási mechanizmus azonban alacsonyan tartja a kockázatokat, ezért hiába nő a részvények ára, a hozamok egyelőre nem követik azt. A zöld részvények egyik ellenszele az állampapír hozamszintje lehet: mivel most nagyon alacsonyan van (nézzük csak meg a német állampapírt, melynek már mínuszban van a hozama), várhatóan elindul felfelé, újra kedvezőbbé téve ezt a kockázatmentes befektetést. (fotó: pexels.com)

A bizonytalanság és az alacsony hozampotenciál ellenére a zöld részvények iránti  befektetői kereslet mégis magas és folyamatosan nő, napjainkban ,,eladható a klímabarátság” (Szőcs Gábor). A zöld részvényeket most el lehet adni, népszerűek, és a vagyonalapok is egyre gyakrabban döntenek úgy, hogy struktúrájukban eltolódnak a zöldülés irányába. Amíg az embereket érdekli a téma, figyelem irányul a környezetre, a tudatosságra, addig a politikának is ilyen irányba kell nyitnia. Kiemelendő viszont, hogy sok esetben inkább pénzügyi döntések születnek, vagyis a befektetőket nem szükségszerűen környezetvédelmi motivációk mozgatják, hanem a lehetőleg jövedelmező és kifizetődő lehetőségek.

clear-light-bulb-planter-on-gray-rock-1108572_1.jpgTovább árnyalja a helyzetet, hogy nem lehet pontosan tudni, mit hoz a jövő. Valószínűleg a szektorba áramló pénz mennyisége továbbra is nőni fog, és a tudatosság beépül a gondolkodásmódba. Ez a vállalatok részéről is kikényszeríti a változást, és hosszú távon szempont lesz, hogy mennyire képviselnek zöld értékeket. Mégsem érdemes magánemberként óriási összegeket befektetni zöld részvényekbe, mert rejthet veszélyeket. A nagy támogatások egyszer csökkenni fognak, és ha teljesen piaci alapon kell a zöld energiaipari vállalatoknak működniük, mélyvízben találhatják magukat, amit nem fognak mind túlélni. A szektor és sok esetben a technológia is még gyerekcipőben jár, a masszív felértékelődés pedig nem feltétlenül értékalapú. Buborék kialakulását mégsem tartják esélyesnek, mivel a profitnövekedés szempontjából az iparág egészen máshogy viselkedik, mint a korábban már “buborékosodottak”, például az ingatlanpiac vagy az internet. A szabályozói változások és a technológiai fejlődés szintén okozhatnak még meglepetéseket, kiszámíthatatlanná téve a befektetések hosszú távú megtérülését. (fotó: pexels.com)

img-6833.jpg

Szóval, a végső következtetés: ha nem vagytok bátrak, inkább maradjatok a vászonzsáknál és a bambusz fogkefénél, de ha kockáztatnátok, vágjatok bele, még a végén meg is gazdagodhattok belőle. Vagy sem. Attól függ.

A Közgazdász Online további bejegyzéseiről és egyéb izgalmas hírekről a Facebook oldalunk követésével is értesülhetsz! 

,,Eladható a klímabarátság” - A Budapest Investment Club előadása a zöld befektetésekről Tovább
Milliárdok nyomában - Nagyító alatt a Super Bowl és annak gazdasági befolyása

Milliárdok nyomában - Nagyító alatt a Super Bowl és annak gazdasági befolyása

84214277_657279428345989_4899594323571507200_n.png

Minden év első februári vasárnapján itthoni idő szerint hétfő hajnalban sor kerül a legnézettebb amerikai sportrendezvényre, a Super Bowlra. Az idei az 54. nagydöntő lesz, ahol Amerika két legjobb csapata csap össze a Vince Lombardi trófeáért. Ez a sportesemény milliókat mozgat meg az USA-n kívül is, bátran kijelenthető, hogy Európában is az egyik leginkább figyelemmel követett sportműsor. Ebben az írásban nem csak szokványosan a sport, hanem érdekes gazdasági és politikai szempontokból is megvizsgáljuk a rendezvényt és annak hatásait.

Írta: Gajdics Bálint / Illusztrációk: nfl.com; chiefs.com; 49ers.com

Ha egy szóban lehetne összefoglalni azt, hogy mit jelent egy amerikainak a Super Bowl, az talán az ünnep: a nagy családi vagy baráti közös meccsnézések ideje, közös kajálások, fogadások, esélylatolgatások a meccs előtt, vicces reklámok és előtte sosem látott filmelőzetesek meccs közben. A Super Bowl tényleg minden korosztálynak és érdeklődésnek igyekszik megteremteni az ünnepi hangulatot. A 32 csapatos bajnokságból a 16 alapszakasz meccset követően 12 csapat jut be a rájátszásba, ahol végül két csapat marad. Idén ez a két csapat a Kansas City Chiefs és a San Francisco 49ers lett, akik Miami városában fognak egymással találkozni. A Kansas 50 éve várt erre a döntőre, míg az aranyásóknak becézett kaliforniai csapat legutóbb 2013-ban jutott döntőbe,  akkor viszont vereséggel zárták az idényt.

83454455_614906635971613_4653645216094355456_n.pngAz, hogy idén ez a két csapat jutott be a nagydöntőbe, korántsem volt borítékolható. A Kansas szezonközbeni sérülés miatt néhány meccsre elvesztette Patrick Mahomest, a csapat sztár irányítóját, míg a San Francisco a tavalyi szezonban 16 meccséből összesen négyet tudott megnyerni. További érdekesség lehet a statisztikai mutatók szerelmeseinek, hogy idén is a döntőbe került a liga legjobban támadó (Kansas) és legjobban védekező csapata (San Francisco). Ahogyan azt a régi mondás tartja, támadójátékkal megnyerheted a meccseket, viszont a védelem nyeri meg a bajnokságot. A tavalyi Super Bowlban csalódást keltően összesen 16 pontot láthatott a nagyközönség és mellette egy igen unalmas meccset, most vasárnap pontgazdagabb találkozó várható. A las vegasi fogadóirodák jelenleg a Kansas-t tartják esélyesebbnek az egész évben kissé lesajnált San Franciscoval szemben. Ez a két csapat most először találkozik a nagydöntőben, noha mindkét csapat nagy múltra tekinthet vissza. A 60 éve alapított Kansasi csapat eddig egyszer ünnepelhetett, míg a San Francisco csapata a hatodik bajnoki címükre hajtanak.

Akiket maga a meccs nem érdekel, mégis érdemes lesz bekapcsolódni legalább a félidőben, hiszen ilyenkor jön a Halftime-show. Ahogy minden évben, idén is nagyszabású koreográfiákra és énekesekre lehet számítani. Idén a félidei műsorban Shakira és Jennifer Lopez lesznek a fellépők, a meccs eleji himnuszt pedig Demi Lovato fogja énekelni. Érdemes azt is kiemelni, hogy a szünetben fellépők direkt módon eddig sosem kaptak pénzt, csak a produkciót, a látványelemeket finanszírozta a liga. Ettől függetlenül boldogan vállalják ezeket a fellépéseket, hiszen óriási reklámot jelentenek nekik. A 2014-es évben fellépő Bruno Mars lemezeladásai az ötszörösére nőttek a Halftime show után. A Marketwatch idei kutatásának hála azt is megtudhatjuk, hogy a Kansas győzelme jobb hatással lenne a S&P 500-as indexen nyilvántartott részvényeknek.

83086846_178459560029054_8652249031252115456_n.png

Ugyanígy gazdasági vonatkozású a reklámszünetek pénzügyi jelentősége is. A félidőben és a meccs közbeni kisebb-nagyobb szünetekben mindig különleges reklámblokkokkal készülnek. Egy 30 másodperces szpotért idén körülbelül 5 és 5,6 millió dollár közötti értékben lehetett hozzájutni. A 2020-as amerikai választások közeledtével a politika is körbeövezi majd az eseményt. Két elnökjelölt is jelezte, hogy vásárolt egy-egy 30 másodperces reklámfelületet: az újraválasztásáért küzdő jelenlegi elnök, Donald Trump és egy demokrata elnökjelölt, Michael Bloomberg. A hirdetések mellett több, az év folyamán érkező film első képkockáit is láthatjuk majd a meccs közben. Ha a filmkedvelők nagy része nem is maradna fent emiatt, másnap érdemes lesz rákeresni, hiszen valószínűleg új előzetest kaphatunk a 25. James Bond filmhez, a Wonder Woman és a Fekete Özvegy filmekhez vagy a nemrég bejelentett, legújabb Halálos Iramban filmhez is. Emellett az HBO, a Hulu és az Amazon szolgáltatók is minden évben újdonsággal készülnek. A reklámokra ugyancsak érdemes lesz odafigyelni, hiszen helyet kap majd a Porsche vadiúj, elektromos autójának bemutatója is. Az előrejelzések szerint közel 110 millió emberhez jut majd el az országban, világviszonylatban pedig 150 millió ember nézheti egyidőben a meccset és a dollármilliókat érő reklámokat.

83339042_174014103831174_7584027249544790016_n.pngA sok pénzügyi szál az igazi sportrajongók számára mellékes lehet a döntőhöz képest, de ezzel a cikkel szerettem volna egy kis támpontot adni az esemény jelentőségét illetően. Magáról a meccsről úgysem tud az ember sokáig pártatlanul beszélni, főleg úgy, hogy hosszú évek után a kedvenc csapata játszik újra döntőt, reménykedve a hatodik bajnoki cím megszerzésében.

Go Niners! 

 

Gajdics Bálint

2020. január 30.

Illusztrációk: nfl.com; chiefs.com; 49ers.com

Milliárdok nyomában - Nagyító alatt a Super Bowl és annak gazdasági befolyása Tovább
Közgazdászok huhogása

Közgazdászok huhogása

Válasz Istenadta kollégámnak

Niels Bohr kiváló dán fizikusnak tulajdonítják a mondást, miszerint: "Az előrejelzés nagyon nehéz dolog, különösen, ha a jövőről van szó." Érzésem szerint nem vette komolyan a figyelmeztetést Istenadta szerzőtársam, aki egy Sachs - Kotlikoff tanulmányból vont le a minap messzemenő következtetéseket.

Nem eszik ugyanis olyan forrón a kályhát.

Forrás: http://babara.hu/

Közgazdászok huhogása Tovább
Világgazdasági összeomlás fenyeget

Világgazdasági összeomlás fenyeget

Matolcsynak volt igaza, csak kicsit másképp...

A technológiai fejlődés kezd gátad szabni annak a gondolkodásnak, miszerint a kormányoknak hagyniuk kell a piacot. Megdőlt az elmélet, hogy a gazdaság magát szabályozza Adam Smith „láthatatlan kéz” teóriája alapján. A laissez-faire (a liberális piaci gondolkodás alapja: hagyja csinálni, nem avatkozik a piac ügyleteibe az állam) megbukott a 2007-2008-as világválság következtében. A jelenlegi felfogás szerint a különadók hosszú távon csak visszavetik a gazdaságot, de lehet, hogy  épphogy ez az egyetlen kiút az összeomlás elől?

Kép: http://www.englishforum.ch

Világgazdasági összeomlás fenyeget Tovább
Politikai hurrikán

Politikai hurrikán

Napjaink magyar politikája jelenleg jól leírható egy hurrikán (vagy tájfun…) jelenségével. Amíg a felhőtömeg egyre jobban tombol, mert ehhez megvan az energia utánpótlása – meleg, párás levegő – addig a vihar „szemén” belül úgy érezhetnénk, mintha körülötte minden rendben lenne és semmi nem történne. Pedig éppen a szem körül a legnagyobb a pusztítás…

Kép: hvg.hu

Politikai hurrikán Tovább
Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról

Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról

Rengeteget halhattunk az utóbbi időszakban az Európai Unió és az Egyesült Államok között tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerségről (TTIP). Kormányunk novemberben még mellszélességgel kiállt a tervezet mellett, decemberben mégis arról szóltak a hírek, hogy a Miniszterelnök akár a megállapodás megvétózására is kész. A markáns politikai nyilatkozatok ellenére azonban rendkívül kevés konkrét információt tudunk a készülő egyezségről. A tájékozódáshoz Dr. Magas Istvánnak, a Világgazdasági tanszék vezetőjének segítségét kértük.

magasistvan.jpgFotó: vg.hu

Ki nyer ma? – interjú Dr. Magas István közgazdásszal az EU és az USA közötti szabadkereskedelmi megállapodásról Tovább
A Fidesz megágyaz Vonának?

A Fidesz megágyaz Vonának?

 2009-ig még maga Orbán is élesen ellenezte az orosz befolyásszerzést, és ebben a racionális és az emocionális Fidesz szavazók is egyaránt tapsolva támogatták. Mára azonban  úgy fest, a keleti nyitás szükségességét a gazdaságiak mellett immár ideológiai érvekkel magyarázó Orbán-kormánynak sikerült elérnie, hogy a korábban határozottan oroszellenes jobboldali szavazók egy része véleményt változtasson.  

Kép: nepszava.com

A Fidesz megágyaz Vonának? Tovább
A szabadság bebörtönöz?

A szabadság bebörtönöz?

A közgazdászok fő érve a globalizáció és a szabad, kapitalista piac mellett rendszerint az, hogy a globális társadalom csak a nyertes oldalon állhat minden szempontból. Azonban a tőkevonzás szabályai veszélyekkel is járhatnak. A pénz ugyanis egy olyan részecskeként működik a szabad piac rendszerében, mint az űrben a molekulák, amikből a gravitáció és egyéb vonzóerők hatására először porszemek, majd nagyobb és nagyobb bolygók lesznek, s végül végtelennek tűnő anyagból lesz egy-egy hatalmas góc. Nos a globális szabad versenyben ezt tapasztaljuk. Jelenleg a főbb nemzetközi gazdasági teóriák 18. és 19. századi közgazdászok (Adam Smith, David Ricardo) gondolatain alapszanak. Valószínűleg ők a jelenlegi problémákat nem látták előre.

 

Kép: http://preventdisease.com/

A szabadság bebörtönöz? Tovább
"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság?

"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság?

Orbán Viktor miniszterelnök Tusványoson kijelentette, hogy "illiberális" állam épül Magyarországon. Ez ijesztően hangozhat a társadalom műveltebb tagjai számára, de van ennek a kijelentésnek alapja vagy esetleg csak egyszerűbb fejjel kéne gondolkoznunk? A következő cikk ennek a kérdésnek a mélyére próbál ásni.
Furcsa váltásnak látszik ez a kijelentés a rendszerváltáskor még ultraliberális Fidesz vezérétől, de mint tudjuk, Orbán Viktor retorikája úgy változik, ahogy a közhangulat és a közgondolkodás.

A bejegyzés tartalma nem a szerkesztőség kollektív véleményét tükrözi.

Kép: Financial Times

"Illiberális állam" vagy "Ne laissez pas faire" gazdaság? Tovább
Még nem lesz itt nagy háború

Még nem lesz itt nagy háború

Az orosz-ukrán konfliktus kibontakozása közben megjelentek olyan vélemények (az ukrán kormányfő részéről), hogy Oroszország ki akarja robbantani a 3. világháborút! El kell, hogy szomorítsam Arszenyij Jacenyuk miniszterelnököt, mert Ukrajna nem ér meg háborút, senkinek sem.

Kép: http://mult-kor.hu/image/article/main/.460x310/28562.jpg

Még nem lesz itt nagy háború Tovább
Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok

Nem verte nagydobra a sajtó Az Európai Számvevőszék (European Court of Auditors – ECA) egyik közel múltban készített, enyhén botrányszagú pénzügyi jelentését, amiben többek közt a palesztin szervezeteknek nyújtott uniós források felhasználását vizsgálták. Az unió pénzügyőrei ezzel lehet, hogy egy olyan lavinát indítanak Brüsszelben, ami már egy ideje esedékes volt.


Legrosszabb helyre szivárgó EU milliárdok Tovább
A "véres" kampány

A "véres" kampány

Miért hibás termék a devizahitel?

2008 előtt ömlesztették a bankok a jen és a svájci frank alapú devizahiteleket a lakosságra. Ebben hibás a lakosság is, mivel nem mérlegelte a kockázatokat, azonban ha valaki elkezdett kételkedni ennek a terméknek a biztonságosságában a bankokban megnyugtatták, hogy nincs mitől félnie. Maga Csányi Sándor is felszólalt a devizahitelek mellett.

(http://otp.network.hu/blog/otp-csoport-erdekeltjeinek-kozossege-hirei/a-devizahitelezesunk-tortenete)

Nemzetközi szervezetek is figyelmeztették a MNB-t és a kormányt, hogy a tűzzel játszanak, azonban a kormány figyelmen kívül hagyta ezeket az intelmeket és nem kommunikálta le a lakosságnak.

A "véres" kampány Tovább
Befogad vagy kizsákmányol?

Befogad vagy kizsákmányol?

Minek köszönhető egyes jóléti államok sikere, és ezzel együt hogyan definiáljuk a sikert? A tavalyi év egyik sikerkönyve, a Why nations fail (the origins of power, prosperity and poverty) erre probál választ adni. A címét elolvasva az első benyomásom az volt hogy nagyvalószínűséggel egy újabb szenzációhajhász művel gyarapodott a polcom. Ez a véleményem hamar megváltozott, mivel a könyv, zseniálisan közeliti meg ezt a régóta vitatott kérdést és ezzel együtt könnyen fogyasztható a mondanivalója.

Sokak szerint egy társadalom sikerét legjobban a földrajzi elhelyezkedése befolyásolja (sokak ehhez hozzá teszik a kulturát és a vallást is). A szerzőpáros szerint a legszemléletesebben talán Észak- és Dél Korea hosszú múltú történelmi viszonya adhatna reális választ, hiszen ami igazán megkülönbözteti a határ két oldalán élők életét az nem más mint az eddig kialakult politikai és intézményrendszer.

Daron Acemoglu  James A. Robinson, a két amerikai közgazdászprofesszor szinte az egész eddigi történelmet górcső alá vették, hogy bizonyítsák viszonylag egyszerűnek tűnő feltevésüket, miszerint a gazdasági növekedés legfőbb akadálya az önmaga hasznára játszó, a vállalkozást és az újítást elfojtó elit. Szerintük, azok a nemzetek igazán sikeresek amelyek a történelem folyamán sikerrel alakitottak ki jól működő, ugynevezett befogadó politikai és társadalmi intézményeket, amiben az emberek tehetségük szerint vállalkozhatnak egyenlő feltételekkel, amit az állam hosszútávon biztosítani tud. Ennek ellentéte a kizsákmányoló vagy helysebben kitaszító (angolul: extractive) intézményi berendezkedés, ahol az elit kisajátitja az erőforrásokat és így idővel mélyszegénységet okozva még inkább magához veszi a hatalmat.

Ez könnyen magában hordozzhatja a további problémákat, mint Egyiptomban vagy több afrikai országban, ahol a forradalommal sikeresen váltanak vezetőket de azok elfoglalják elődeik helyét egy hasonló rendszer élén. Ezzel nem azt állítják hogy a váltás lehetelen, csak hogy sokkal valószínűbbnek tartják a „rossz” és a „jó” körök kialakulását, vagyis amikor a rossz rendszerek még rosszabbakat, a jól működők pedig még jobbakat eredményeznek. (Talán innen származhat a magyar cím: A fejletlenség körei)

Fontos kérdésként kezelik a demokrácia szerepét is, hiszen ennek hiánya befolyásolja a vállakozó szellemet és ezáltal a termelést is. A tisztán látást bonyolitja hogy megfelelő forrás-elvonásokkal akár két-három évtizeden át is fentartható a fejlődés, de tovább nem. Ez alapján ha Kína nem változtat a politkai berendezkedésén, úgy nem sokáig lesz ilyen szép íve az eddig remekelő kínai gazdaságnak.

 Ebből tévesen arra következtethetnénk hogy a könyv a szegényebb társadalmak hibáit kiemlve, alárendeli azokat az angolszász politikai kulturáknak. Valójában szerzők példák sokaságával bizonyítják, hogy gyakran épp az európai gyarmatosítók vezettek be afrikai és ázsiai országokban kizsákmányoló intézményeket, amelyeket aztán örökségűl hátra hagyva az új elit tovább működtetett.  Arra is kitérnek hogy az egyébként joggal ünnepelt angolszász demokráciák a történelem során milyen elönyre tettek szert a rabszolga-kereskedelemmel, de nem kimélték Franklin Rooseveltet sem, akinek egyébként sokat köszönhet Amerika, de az 1937-es birák leváltását nem tudta véghez vinni.

A majdnem ötszáz oldalas munkában találhatunk magyar vonatkozást is. Külön emlitik az Osztrák–Magyar Monarchiát, és a háború utáni Magyaroszágot. Most inkább ezutóbbiból kiemelve, szerintük a kezdeti szerencsétleségek után, 1990 óta sikerült kialakitanunk a „jó” renszereket, amiket az Eu-hoz való csatlakozás csak tovább erősített és bár úgy fest a politikai kultúra és társadalmi értékrend  nincs a megfelelő szinten, két évtized tekintetében még nehéz megmondani hogy melyik úton járunk.

De mivel lehet fejleszteni a befogadó intézményeket? Acemoglu és Robinson szerint „nincs bevált recept”. Ez csak az embereken és a történelmen múlik.

Befogad vagy kizsákmányol? Tovább
Válasz Istenadta kollégámnak

Válasz Istenadta kollégámnak

Az a jó ebben az interwebz nevű dologban, hogy a legkülönfélébb véleményekkel ismerkedhetünk meg általa. Fontos ugyanis megérteni, hogy mely gondolati ívek mentén jutnak el az emberek társadalomképükhöz, melyből aztán gazdasági és politikai cselekvéseik eredeztethetők. Előfordul persze, hogy a szépen megrajzolt gondolati ívek összegubancolódnak kissé. Istenadta szerzőtársam keddi cikkében felfedeztem néhány ilyen bukfencet, melyekre megpróbálok most rávilágítani. A Nyájas Olvasó pedig majd eldönti, melyikünk a helikopter.

Válasz Istenadta kollégámnak Tovább
Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Bevezetésként le szeretném szögezni, hogy nem a pszichológiai értelembe vett belső szabadságról fogok beszélni, hanem a személyes szabadságról, arról, hogy létezik-e úgy összességében bármely közösségen belül valós szabadság. Aztán Magyarországon milyen helyzetben vagyunk ilyen tekintetben, a társadalom mely rétegétől tekinthetjük magunkat mozgásban, szólásban, szabad akaratban szabadnak. Ez miért alakulhatott ki? Toleráns-e a magyar társadalom?

Személyes meglátásaim következnek:

 

Forrás: https://m.blog.hu/te/tenytar/image/kordon.jpg

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?... Tovább