Közgazdász Online


Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

up_up_alesina20150115174522_res20200524120214.jpg

A nemrég elhunyt Alberto Alesina (1957-2020), a Harvard közgazdaságtan professzora korunk egyik legnagyobb közgazdásza volt. Legjobban talán a politikai gazdaságtan újraélesztésében játszott szerepéért szokás elismerni, de érdeklődési területe nagyon sok tudományterületre kiterjedt. A következő írásban vendégszerzőnk, Isztin Péter gyűjtötte össze a mai napig meghatározó közgazdaságtani eredményeit, így emlékezünk rá. (borítókép: uniboccini)

Vendégszerő: Dr. Isztin Péter

061907_alesina_alberto_005_v_1785x2500.jpgCsak néhány téma, amelyet ma Alesinának köszönhetően jobban értünk, mint korábban: a kapcsolat a gazdasági és a „politikai” üzleti ciklusok között, a különböző típusú „megszorító” intézkedések hatásai a nemzetgazdaságokra, az állami indoktrináció szerepe a preferenciák alakításában, miért működik máshogyan a jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban, a politikai intézmények és a növekedés kapcsolata, vagy az egykor fennálló technológiai feltételek hatása a nemi szerepeket kijelölő társadalmi normákban. Ezen területek mindegyikéhez, és még sok más témához hozzátette karakteres kreativitását.

Politikai üzleti ciklusok

A közgazdászok standard makro-gazdaságpolitikai tanácsa szokott lenni, hogy a kormányoknak „jó időkben” költségvetési többletet kellene felhalmozniuk, hogy aztán „rossz időkben” lehetőségük legyen a deficit terhére való költekezésre vagy adócsökkentésre. Egyebek mellett Alesina mutatta meg, hogy a valóságban miért nem követik a kormányok ezt a standard receptet. Ennek oka, hogy a gazdasági ciklusok mellett ún. politikai üzleti ciklusokról is beszélhetünk, amelyek a választási ciklusokhoz, nem pedig a gazdasági ciklusokhoz igazodnak. Így a legtöbb kormányzatnak megéri sokat költekeznie választási évben, két választási év között pedig igyekszik szorosabbra fogni a „gyeplőt”.

A politikai ciklusok azonban többnyire nem esnek egybe a gazdasági ciklusokkal, így a kormányok általában nem akkor lazítanak, amikor arra szükség és lehetőség lenne, és emiatt sokszor akkor kényszerülnek megszorítani, amikor a klasszikus keynesi recept szerint a deficit-költekezésnek lenne ott az ideje.

Megszorítások és növekedés

nevtelen_terv_24.pngAlesina egy másik élethosszig tartó projektje ugyancsak a költségvetési politikához kapcsolódott. Azt vizsgálta, miként hatnak a megszorító csomagok a gazdasági növekedésre. Megszorítani alapvetően kétféle módon lehet: ha a kormány kiadásokat csökkent, vagy ha adót emel. Alesina és mások kutatásai arra engednek következtetni, hogy az előbbi általában kevésbé káros, mint az utóbbi, sőt, egyes esetekben, ellentmondva a keynesi elméletnek, a költségcsökkentéseknek expanzív hatásuk is lehet. (kép: Canva)

Miként lehetséges ez? A kiadáscsökkentéseket idővel adócsökkentések is követhetik, tehát hosszú távú hatásuk, hogy több pénzt hagynak a magánszektornál, az adócsökkentéseknek pedig önmagukban pozitív hatásuk van a munkakínálatra. Ezek a hatások persze hosszabb távon jelentkeznek, de már rövid távon beépülhetnek a várakozásokba. Ezen kívül már rövid távon pozitívvá teheti a kiadáscsökkentések mérlegét, hogy növelhetik a befektetők bizalmát a kormány iránt: egy kiadáscsökkentő kormány hihetően elköteleződhet a felelősebb költségvetési politika irányába.

Jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban - a különbségek okai

alesina2.png

(kép: Canva)

Alesina Edward Glaeserrel közösen írt könyvében és a kapcsolódó tudományos cikkekben azt a kérdést vizsgálja, miért sokkal bőkezűbb és univerzálisabb a jóléti rendszer az európai országok többségében, mint az Egyesült Államokban. A szerző következtetései közül érdemes kiemelni kettőt: az egyik, hogy az

Egyesült Államokban erősebb a meritokráciába vetett hit, vagyis hogy tehetséggel és szorgalommal alapvetően mindenkinek lehetősége van előbbre jutni, míg az európaiak jóval „fatalistábbak”: úgy gondolják, hogy az emberek sokszor önhibájukon kívül nem képesek az érvényesülésre. 

Egy másik fontos különbség az etnikai homogenitás szintje: az Egyesült Államok hagyományosan egy etnikailag heterogénebb ország, mint az európai országok zöme. Az etnikai heterogenitás pedig alapvetően nem kedvez a bőkezű jóléti államok kialakulásának: az emberek szívesebben szavaznak meg juttatásokat azok számára, akiket hozzájuk hasonlónak tartanak.

Goodbye, Lenin?

alesina3.pngAlesina és Nicola Fuchs-Schündeln 2007-es cikkükben a politikai intézmények hatását vizsgálták az egyéni preferenciákra, a volt kommunista országokra fókuszálva. A szerzők azt találták, hogy a volt szocialista országokra máig hatóan rányomta a bélyegét a kommunista rendszer: az állampolgárok kevésbé elfogadóak a piacgazdasággal vagy a versennyel szemben. A cikk és a kutatási program beilleszthető abba a vitába, hogy milyen interakciók vannak az „intézmények” és a „kultúra” között. Utóbbi nyilván hatással van az előbbire, de - ahogyan Alesináék bemutatták - az előbbi is hatással lehet az utóbbira. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szocialista rendszerek az iskolarendszeren és más „propaganda-eszközökön” keresztül „indoktrinálják” az embereket, ami annál hatásosabb, minél fiatalabb korban teszik ki ennek az egyént. (kép: Canva)

Az eke esete a genderrel

Alesina társadalmi normákkal kapcsolatos kutatásai a nemi szocializáció kérdéséhez is elvezették. Ő és szerzőtársai egy cikkükben az eke (nem tévedés) használatának hatásait vizsgálták a nemi szerepekre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy

olyan emberek között, akiknek a felmenői intenzíven használták a mezőgazdasági munka során az ekét, „hagyományosabb” nemi szerepelvárások működnek.

Vajon mivel magyarázható ez? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az eke intenzív használata felértékeli a fizikai erő szerepét a mezőgazdasági munkában, és ha a mezőgazdaság a háztartáson kívüli gazdaság legfontosabb szektora, akkor a férfiaknak komparatív előnyük lesz a piaci, míg a nőknek a háztartási munkavégzésben (még akkor is, ha a fizikai erőn kívül nincs semmilyen lényeges különbség férfiak és nők között). 

alesina3_1.png

(kép: Canva.com)

A kutatásnak véleményem szerint két fontos tanulsága is van: az egyik, hogy a normák alkalmazkodnak a technológiai feltételek változásához, és ilyen módon hosszú távon „funkcionálisak”, ugyanakkor ragadósak is, amennyiben ez az alkalmazkodás sokszor lassú.

Demokrácia és növekedés

alesina3_2.pngAlesina és szerzőtársai egy cikkükben a demokrácia növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták. A szabad politikai intézmények és a gazdasági fejlettség között van egy erős korreláció, azonban messze nem egyértelmű, hogy van-e valami oksági kapcsolat is a kettő között, és ha igen, milyen irányban. A szociológus Seymour Lipset valamint Milton Friedman korábban azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a gazdasági fejlettség elengedhetetlen a demokráciához, de ez fordítva nem igaz. Ezzel szemben Daron Acemoglu és James Robinson azt az álláspontot képviselik, hogy az „inklúzív” politikai intézmények pozitív hatással vannak a gazdasági növekedésre, és ezen keresztül a demokrácia is pozitívan hat a fejlődésre. 

Alesina és szerzőtársai arra jutottak vizsgálódásuk során, hogy a fejlődés korai szakaszában a demokrácia hatása vagy elenyésző, vagy inkább gátolja a növekedést, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy a nagyobb mértékű demokrácia elosztási koalíciókat hív életre.

A növekedés fejlett szakaszában azonban, amelyben fontosabb szerepet játszik az innováció, a demokrácia hatása már pozitív, ugyanis demokráciák kevésbé hajlamosak belépési korlátokat emelni egyes piacokra, amelyek korlátozzák az innovációt.

Hangsúlyoznom kell, hogy a demokrácia és a növekedés kapcsolatát illetően azóta sincs egyértelmű konszenzus a közgazdászok között. 

A cikkben ismertetett kutatások csak ízelítőt nyújtanak Alesina nagyon sokrétű munkásságából, melyet mélyebben is érdemes tanulmányozni. A Harvard Egyetem honlapján számos korábbi munkáját megtalálhatjátok, valamint az életrajzából is olvashattok. 

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. 

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk Tovább
Hagyd a lobbit nyerni!

Hagyd a lobbit nyerni!

A szakállas nő nyerte meg a giccses dalfesztivált. Lassan három hete forog közszájon ez korántsem furcsa eset, pedig az egész jelentősége nagyjából nulla. Az Eurovízió előző 58 győztese közül jobb esetben három nevet tudnánk felsorolni, annyira súlytalan a verseny. Mégis Conchita Wurst lett 2014 Teczár Szilárdja, aki felbolygatta a gender-kérdés állóvizét. Rajta felbuzdulva még Kerényi Imre is buzizhatott egy jót.

szakallasnoconchita.jpgFotó:ORF/Thomas Ramstorfer

Hagyd a lobbit nyerni! Tovább