Közgazdász Online


Léteznek-e még a magyar versek elsöprő érzelmei? - Irodalmi szerelmek nyomában Radnótival és Fifivel 

Léteznek-e még a magyar versek elsöprő érzelmei? - Irodalmi szerelmek nyomában Radnótival és Fifivel 

kepernyofoto_2021-08-29_9_00_20.png

Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós szerelme legendás. De vajon milyen nehézségeken mentek együtt keresztül? Milyen volt egy zsidó szerelmes pár élete a második világháborúban? Részletek Gyarmati Fanni naplójából és Radnóti Miklós leveleiből, akik az embertelen világ ellenére is megőrizték az emberiség legfontosabb kincsét: a szerelmet. A Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ előadásán jártunk.

2021. 08. 31. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Így szerettek ők című könyv alapján saját szerkesztés

Belépünk. Fejünk felett a színházi fény vakít. A teremben az előadás előtti izgatott morajlás, beszélgetésfoszlányok és a “Bocsánat, beengedne?” mondatok hallatszanak. Mi is a tömegbe lépünk, és az emberi akadályokat leküzdve elérjük a helyünket. Leülünk, és kíváncsian nézelődünk. A színpadon két szék, egy dobfelszerelés, egy cimbalom és egy szaxofon áll. Mindegyiket egy-egy mikrofon kíséri. A nézőtér lassan csordultig megtelik, csupán az utolsó sorok hézagosak. A fények eloltódnak, és az előadás elkezdődik.

radnoti_2.jpg

Kép: Belayane Najoua, Közgazdász

Pirosas ruhafoszlányok, valami sáros töltetű, töredezett mellkas, szétesett koponyacsontok (...) egyetlen erős, sárgás lábszárcsont, és mellette turistabakancsok. (...) Egy Biblia foszlánya, Máté evangéliumánál nyitva, és egy fekete bőrtárca (...), a piros pulóverfoszlányok nem ismerősek, nem az a kötés, amivel az ő meleg piros pulóvere készült (...). De egyáltalán ő ez biztosan? (...) Isten tudja, kinek a rongyai kerültek rá (...). A fekete bőrtárca üres (...), a benne lévőket kivették, és átvehető később. Sürgetnek, és újra rázárul a láda fedele. Erősködnek, hogy itt kizárt dolog a tévedés. (...) Megfordul a fejemben, de jó volna mindet felnyittatni, és végignézni, hogy ez a bizonytalanság eloszoljon (...). Elfojtom a kéréseim, aggodalmaim (...), elmehetünk a Lusztig rőfösüzletébe, ahol az exhumáltak holmiját őrzik – részlet Gyarmati Fanni naplójából.

Az előadás felütése rögtön az ember velejéig hatol. A halál szele suhan keresztül a nézőtéren, és nem lehet nem a színpadra figyelni. Odavonzza a szemeket, a füleket és a lelkeket. Gyarmati Fanni személyében Fullajtár Andrea, Radnóti Miklóséban pedig Mácsai Pál vezet keresztül egy háború alatti zsidó élet viszontagságain, ami Radnóti Miklóst, a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját kísérte végig.

„Két szív, egy lélek” – szokták mondani. Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós esete sem volt másképp. Radnóti Miklós tizenhét éves korában ismerte meg a nála három évvel fiatalabb Fannit, akit a barátai csak Fifinek becéztek. Fifi az átlagnál jóval műveltebb és szókimondóbb volt, ráadásul a szépsége is legendás volt. A két fiatal hamar egymásra talált, és Miklós megírta első szerelmes versét Fifinek, majd a múzsán túl a lány a költő legfontosabb kritikusa is lett. A Nem volt anyám című vers volt az első mű, amit Radnóti Miklós Fanni kritikus szemei elé tárt – a lány még a szerelmét sem kímélte. Tiszta, kritikai látással véleményezte Radnóti összes művét, a kezdetektől a haláláig. Radnóti így írt Fanniról a naplójában: „Mennyire munkatársam ő, milyen vájtfülű, csalhatatlan ízlésű.” Ugyanakkor legnagyobb rajongója is volt. Támogatta, segítette, hitt benne még a legnehezebb időkben is.

Olyan jó mellette feküdni az ágyban, és érezni édes életét mellettem. (...) Édes jó Istenem, légy velünk, add, hogy nagyon nagy művész lehessen (...). Engedd, hogy mindent, mindent napfényre hozhasson magából. (...) add, hogy termékeny, szép élete legyen.(...) Tégy csodát, változtasd meg a mai világot. Engedd, hogy elérjük a mi életünkben a másik világot, a miénket – részlet Gyarmati Fanni naplójából.

Miután egy rövid németországi tartózkodás után Miklós hazatért, a Szegedi Tudományegyetemre iratkozott be, ahol először szembesült igazán a zsidó lét veszélyeivel. Részese volt az 1930–31-es zsidóellenes incidenssorozatnak, amely során a Turul Szövetség egyetemista csoportjai tüntetésekkel fejezték ki ellenérzésüket az egyetemen tanuló zsidó származású diákok magas aránya miatt. A tüntetések alatt Radnóti látta, amint diáktársai a tanári szobáig hurcolják az engedetlen tanárt, majd diadalittasan veszik az irányt a zsidó társak felé.

A teremben zene csendül fel. A diadalmenet és a kegyetlenség zenéje. Dés László szaxofonjátéka egy új dimenziót ad a műsornak. A cimbalom és a dob támasztó barátként a háttérben énekel. A hangsúly érezhetően a szaxofonon van. A zene lefesti nekünk azt a kétségbeesést, azt a reménytelenséget és kiábrándultságot, ami ekkor kezdődött el Radnóti életében. A zene hirtelen félbeszakad, és a műsor folytatódik tovább.

Boldog szerelmes este ez. Minden mozdulatunk egymás felé új, és tele van melegséggel, ízzel, és folyton örülünk egymásnak. Olyan jó ez, és minden tiszta, nyugodt pillanatom imádság ilyenkor, megköszönöm, hogy az enyém, hogy együtt jövünk haza este, kinyitja az ajtónkat, és ott állok mellette és nem is akarom elhinni, hogy ez az enyém, ebben élek most már, és imádságos könyörgés, hogy megmaradjon ez – részlet Gyarmati Fanni naplójából.

kepernyofoto_2021-08-29_9_05_58.pngKép: Így szerettek ők című könyv alapján saját szerkesztés

A szerelmet a szegedi távollét sem gyengítette meg. Folyamatos levelezésben maradtak, és miután Radnóti elhagyta Szegedet, hogy Párizsba utazzon, a költő a leveleiben festette le Fifinek a párizsi szerelmesek életét. Radnótit megdöbbentette a francia szerelmesek szabadsága. Egy új világ nyílt ki a szemei előtt, mikor látta, hogy az ifjú párok a Luxembourg-kert padjain csókolóznak, egymást kezét fogják, szabadon szeretnek korlátok nélkül, miközben a járókelők megmosolyogják őket. 

1934-ben Radnótinak sikerült summa cum laude minősítéssel doktori fokozatot szereznie, így eleget tett a Fanni szülei által meghatározott házassági korlátnak. 1935-ben a két szerelmes összeházasodott, és immár hivatalosan is egymáséi lettek. Ekkor költöztek abba a bizonyos lakásba, a Pozsonyi út 1.-be, ahol Fanni egészen 2014-ig, a haláláig élt. 

Nyitott ablakok – Hitler és Mussolini hörgései mindenhonnan. És hallgatják. Bőg hozzá a tömeg – részlet Gyarmati Fanni naplójából.

A végre meglelt házastársi béke ellenére itthon és Európa-szerte egyre vészjóslóbb események zajlottak. 1938. márciusban megszületett az első zsidótörvény, amely kimondta, hogy a szabadfoglalkozású állásoknál és a tíz értelmiséginél többet foglalkoztató kereskedelmi, pénzügyi és ipari vállalatoknál húsz százalék lehet a zsidók maximális aránya, melyet öt év türelmi időszak alatt kell elérni. A világégés kezdetét megérezve számos magyar költő, író, közéleti személyiség emigrált külföldre. Fanniéknak még éppen a háború kitörése előtt sikerül Párizsba utazniuk, de már a francia főváros sem volt a régi.

Nem olvasnak baloldali újságokat a metrókon már. A Panthéon csúcsára kirakták a keresztet a 150 éves évfordulón, amit a forradalom söpört le onnan, és az Invalides tornyára is odakerült... gyávult az atmoszféra, de még mindig jó, lehet szabadon lélegezni, s nagyszerű a rengeteg könyv, a könyváradat, amibe jó volna belevetni magunkat. (...) Mik szerencsétlen lesz, ha itt kell hagyni ezt – részlet Gyarmati Fanni naplójából

1940. szeptember 9-én megérkezett Radnóti behívója az első munkaszolgálatra. Aznap reggel a költő szörnyű hasmenéssel ébred, esőkabátban indul a munkaszolgálatra, amely során többek között drótsövényt bont a magyar–román határnál. Majdnem egy hónapig tart az erőltetett menet a román erődítésrendszerig, majd Radnóti további két hónapig van távol Fannitól. 

Az alvás halálos szédület most nekem: elvesztett egyensúllyal zuhanok és félek. Csak belekapaszkodhatnék a kezedbe, Édes. Milyen boldogság volt elaludni mindig, a kezedet fogva vagy a tested kis részét érintve és érezve legalább. Meddig ébredek fel ilyen keserves hideg egyedülségre még? Istenem, szétszórtál minket, és egy teljes egy-lélek szakadt ketté. Őrületes ez a fájdalom, ez a csontig fájó magány. Nem is jól mondom, nem a magány, nem mások hiányzanak, csak te. A tenélküled valóság, az a szörnyű – részlet Gyarmati Fanni naplójából. 

Habár ez az első megpróbáltatás “csupán” három hónapig tartott, amikor 1940. december 18-án hajnalban Fifi kimegy a költő elé az állomásra, rossz állapotban találja szerelmét.: „Miklóska hétrét görnyedt a zsákok és takarók alatt, rettentő beesett arccal, kétnapi utazás után, fűtetlen kocsiban... Megfürdetem, kihámozom szegénykét a sok piszkos, büdös holmiból: két hét óta le se vetkőzött ebben az aljas hidegben. Édes Mindenségem, szinte szégyenkezem, úgy elszoktam tőle. Aztán belebújik a rendes ruháiba, és kimegy leszerelni. Leszerel, leszerel, sose hittem volna, hogy még bekövetkezhet. ... Aztán csak késő este, hét után tudott visszatérni Mik, addig ácsorogtak odakint...” – részlet Gyarmati Fanni naplójából. 

Miklósnak a munkatáborból való hazaérkezése után sem lett könnyebb. Egy alkalommal, amikor fogorvoshoz indult a munkaszolgálatból, belekötött egy katona, fejbe verte, majd az Albrecht Laktanyába hurcolta, ahol megalázták, megverték, kopaszra nyírták és a laktanyaudvaron gyakorlatoztatták. „Ne félj, koszos zsidó, nem az oroszok fognak győzni, hanem a németek és én még húsz év múlva is itt leszek” – figyelmeztette magabiztosan a parancsnok. Miklós a támadásról jelentést tett a századában, de egy őrmester figyelmeztette,  hogy ne tegyen hivatalos feljelentést, mert őt fogják meghurcolni a hadsereg megrágalmazásáért.

A teremben a hallgatóság előtt lejátszódik a jelenet, ahogy az egyik legnagyobb magyar költőt, meghurcolják, megverik, megalázzák. A két színész közös monológba kezd. Felváltva hallhatjuk a ‘43-as Magyarország rímekbe szedett helyzetét:

Mióta készülök, hogy elmondjam neked 

szerelmem rejtett csillagrendszerét; 

egy képben csak talán, s csupán a lényeget. 

De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, 

és néha meg olyan, oly biztos és örök, 

mint kőben a megkövesült csigaház. 

A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött 

s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. 

S még mindig nem tudom elmondani neked, 

mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, 

óvó tekinteted érzem kezem felett. 

Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. 

És holnap az egészet ujra kezdem, 

mert annyit érek én, amennyit ér a szó 

versemben s mert ez addig izgat engem, 

míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. 

Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, - 

mit mondjak még? a tárgyak összenéznek 

s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab 

az asztalon és csöppje hull a méznek 

s mint színarany golyó ragyog a teritőn, 

s magától csendül egy üres vizespohár. 

Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, 

hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. 

Az álom hullongó sötétje meg-megérint, 

elszáll, majd visszatér a homlokodra, 

álmos szemed búcsúzva még felémint, 

hajad kibomlik, szétterül lobogva, 

s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. 

Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, 

de benned alszom én is, nem vagy más világ, 

S idáig hallom én, hogy változik a sok 

rejtelmes, vékony, bölcs vonal 

                                        hűs tenyeredben.

Radnóti Miklós: Tétova óda (1943)

Radnóti Miklós harmadik és egyben utolsó munkaszolgálata 1944. május 20-án kezdődik. Fanni kikísérte az állomásra. Utána az Ikrek havát olvasta otthon zokogva. 

Lefekszem az erkélyre, és előveszem az Ikrek havát. Régen olvastam, és most megint magával ragad, és zokogok közben. Nem is tudom, lehet-e ezt az írást objektív, száraz szemmel bírálni. Azt a régi kisfiút, aki az én egyetlen gyerekem, és akiről tudom, hogy most is ugyanaz. Azt siratom, tündéri jóságával és gyöngédségével hogy fogja kiállni ezeket az időket? – részlet Gyarmati Fanni naplójából.

Fanni még egy ideig kap leveleket a költőtől, melyekben verseket küld és a munkatábori életet írja le. “Légvédelmi gyakorlat. ½ 10-kor koromsötét a város. Valaki nyitott ablaknál rádiózik. Hitler hangja és a német tömegek hörgése hallatszik a sötétben és a csöndben. Hallatszik? Harsog” – írja Radnóti. Majd augusztus 9-én Fifihez eljutnak Mik utolsó levelei.

A színpadon megkezdődik Radnóti Miklós utolsó monológja: 

Drága Egyetlenem, ez már a második lapom, remélem megkaptad az elsőt s megkapod ezt is. Két hete írtam a mi címünkre, ezt most anyuskának címzem. Nagyon nyugtalanul várom már a választ Édes Egy, csak megjönne már. (…) Most megismétlem hátha nem kaptad meg az előző lapot, hogy egészséges vagyok, szép s egészséges (…) kicsit lefogytam, de semmi bajom. Csak a visszhangtalanság teszi az, hogy nem tudom, mi van Veled, Veletek. (…) És Édes Egy: nem tudom, eljut-e Hozzád időben a harmadik esedékes lapom, most írom meg, hogy a házassági évfordulónkon nagyon-nagyon Veled leszek és tudom, hogy még sokat, nagyon sokat töltünk együtt boldogan, csak vigyázz magadra nagyon a kedvemért. Ne dolgozd agyon magad. És ne nyugtalankodj, ha nem jönne posta tőlem, hisz látod, nem jelent semmi rosszat. Nagyon szeretlek drága, csókollak: Mik.

A színházteremben sötét csend ül. A monológ alatt a hátam mögött halk, visszafogott szipogást hallottam – mostanra már az is elhalt. Dés László szaxofonjátékba kezd. Olyan, mint egy túlvilági hang, ami a másvilágra kíséri a lelkeket. Pontosabban egy lelket. Radnóti Miklós lelkét, aki 1944. november 4. és 9. között lőttek agyon Abda község határában, pontosan úgy, ahogy megírta a Razglednicákban: „Tarkólövés. – Így végzed hát te is…” 

Fanni a temetés során felnyittatta a koporsót, de az abban fekvő csont- és ruhafoszlányok nem győzték meg, hogy a koporsóban tényleg Radnóti fekszik. Ezért nem is járt ki sosem a Kerepesi úti temetőbe. Szerelmüket, lelki hűségüket és örök összetartozásukat a versek és a naplóbejegyzések vésték bele a történelembe. 

(...) ha az érintésére vagy simogatására gondolok, úgy érzem, hogy súlyos, nagy vércsöppek esnek a szívemre belül, és eláll a lélegzetem a szorító fájdalomtól, hogy nincs velem. – Hát az az igazság, hogy voltaképpen nem érdekel semmi más az ő munkáján kívül. Mennyei csodák közt éltem vele, a teremtés titkai közt éltem az ő művészi munkáját figyelve, és poklok fenekére vettetek most. (...) Mik és én együtt (...) olyan boldogítóan egész voltunk. Legalábbis nekem ez volt a kettőnk összetartozása - részlet Gyarmati Fanni naplójából.

Az előadás végén jó lenne még egy kicsit ülni. Csak gondolkozni, és megemészteni hallottakat. Megemészteni azt, hogy így kellett a nemzet Radnótijának elhagynia a világot. S elgondolkodni azon, hogy vajon a mai világban is létezik-e a Fifi és Mik közötti sírig, és síron túl tartó, igaz szerelem.

A Kőrösi Csoma Sándor Kulturális Központ további előadásai ezen a linken érhetők el.

Léteznek-e még a magyar versek elsöprő érzelmei? - Irodalmi szerelmek nyomában Radnótival és Fifivel  Tovább
süti beállítások módosítása