Közgazdász Online


A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal

A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal

karollyne-hubert-l4j479vfru4-unsplash.jpgGazdasági szakadék, politikai elszigeteltség és egy valóságtól elszakadó vezető. Sz. Bíró Zoltánnal beszélgettünk arról, milyen jövő vár Oroszországra.

Írta: Engelbrecht Azurea, Borítókép: Karollyne Hubert, Unsplash

Meddig fog tartani a háború és hogyan érhet véget?

Több mint egy hónapja tart az ukrajnai háború, de egyelőre nem látjuk a végét. Sz. Bíró Zoltán szerint az oroszok rövid hadjáratra készültek, és biztosra vehető, hogy az invázió nem az elképzelt menetrend szerint halad.

„Arra számítottak, hogy sóval, kenyérrel és virágözönnel fogják várni őket” – mondja a szakértő.

Ez nyilvánvalóan nem történt meg, azonban úgy tűnik, nem volt B vagy C terv arra az esetre, ha az ukránok nem szívesen fogadják az orosz hadsereget, úgyhogy ezt menet közben kellett pótolni. Az is jól látszik, hogy nem állnak Oroszország rendelkezésére megfelelő mennyiségben olyan precíziós fegyverek, amelyekkel csökkenteni lehetne a polgári lakosság veszteségeit, és bár erőforrásokban Oroszország jóval nagyobb tartalékokkal rendelkezik mind a fegyverek, mind a személyi állomány terén, az ukránok kitartása és morálja nagyságrendekkel múlja felül az oroszokét. „Különösen a fiatal oroszokét, akik sorkatonaként kerültek a frontra, és 18-21 évesen nem egy a valóságtól már rég elszakadt diktátorért akarnak meghalni” – teszi hozzá Sz. Bíró Zoltán.

A szakértő szerint az elmúlt napokban nagyjából megmerevedtek a frontok, egyik fél sem tud jelentős ellentámadást indítani. Egy ilyen helyzetben jogos feltételezés, hogy kölcsönös érdek lehet előbb egy fegyverszünet, majd egy – a tartós rendezést biztosító – békeszerződés megkötése. Egyelőre azonban mindkét félnek vannak olyan feltételei, amelyekről nem hajlandó lemondani. Putyin azért nem engedhet, mert az politikai meggyengülését, sőt talán még bukását is jelenthetné, az ukránok pedig azért nem engedhetnek, mert ez a konfliktus nemcsak az ország területéről szól, hanem elvekről is. Mindenekelőtt arról a jogról, hogy az ukránok szabadon dönthessenek arról, hogy miképpen szeretnének élni.

„Nem tudom elképzelni, hogy létrejöjjön egy olyan fegyverszüneti megállapodás, amelyben kijelentik, hogy a Krím Oroszország része és Kelet-Ukrajna korábban megszállt területei független államok, azaz nem Ukrajna részei” – mondja Sz. Bíró Zoltán.

Az ukránok jelezték, hogy hajlandóak lemondani a NATO-tagságról, amennyiben egyes vezető hatalmak, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Törökország garanciát vállalnak Ukrajna semlegességének védelmére. Ilyen már volt korábban: az 1994-es Budapesti Memorandum azt az ígéretet fogalmazta meg, hogy – cserébe azért, hogy Ukrajna lemond a területén maradt szovjet nukleáris fegyverekről – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország garantálja az ország területi épségét, határainak sérthetetlenségét és szuverenitását.

Ez nem valósult meg, hiszen maga az egyik garanciavállaló szegte azt meg először még 2014-ben a Krím annektálásával, majd idén februárban Ukrajna nyílt megtámadásával. Ahhoz, hogy Kijev vállalja a semlegességet, a Budapesti Memorandumnál erősebb garanciákra van szüksége. Mégpedig arra, hogy ha támadás érné az országot, a garanciavállaló államok azonnali és kiterjedt katonai segítséget nyújtsanak. Ez – már amennyiben megszületne az említett dokumentum – a gyakorlatban erősebb védelmet jelenthetne, mint a NATO-tagság, ezért Putyin aligha fogja azt elfogadni – véli Sz. Bíró Zoltán.

Mi a helyzet Putyinnal?

putin-g99ae7dc28_1920.jpg

Kép forrás: Pixabay

Sokan az elnök kétes elmeállapotának tulajdonítják az Ukrajna megtámadására vonatkozó döntést. Az Oroszország-szakértők jelentős része az utolsó pillanatig valószínűtlennek találta a háború kitörését, hiszen Oroszország és Ukrajna képességeit és a nyugati szankciókat számításba véve nem tűnt racionális lépésnek a fegyveres hadművelet elindítása. Sz. Bíró Zoltán szerint is „felfoghatatlan” a döntés, azonban valószínűbbnek tartja, hogy az elmeállapot körüli problémák helyett inkább az autokratikus rendszer természetére vezethető vissza ez az önsorsrontó lépés.

„Nincs az az erős személyiség, amelyet az évtizedeken át gyakorolt korlátlan hatalom ne torzítana el” – mondja a szakértő.

„Ehhez jön a kétéves elszigeteltség a Covid-járvány miatt, és egy harmadik elem: Putyin utóbbi években publikált esszéi arról árulkodnak, hogy történelmi és geopolitikai mániák, fantazmagóriák kerítették hatalmába – ezek együtt pedig erősen torzították a személyiségét és a reális helyzetfelmérő képességét.” Ez azonban nem újdonság. 2014-ben, a Krím annektálása után az ausztráliai G20-csúcson Putyin külön is találkozott Angela Merkellel. Hosszú beszélgetésüket követően a német kancellár – aki mindig is igyekezett szót érteni az orosz elnökkel, és nem volt kimondottan barátságtalan vele szemben – úgy nyilatkozott, hogy Putyin más világban él. Magyarul: elvesztette realitásérzékét.

A demokráciák egyik előnye, hogy a belső fékek és a visszacsatolások nagyobb eséllyel óvják meg a rendszert a rossz döntésektől, de még rossz döntés esetén is korrigálni tudnak, az autokráciákból ez hiányzik. Sz. Bíró szerint Putyin közelében nem látni olyan embert, aki merne hangot adni eltérő véleményének. Ha ez hosszú időn át folyik, akkor az elnök asztalára kerülő jelentések is kezdenek torzulni, és igazodni fognak ahhoz, amit Putyin hallani akar – ez történhetett az ukránok várható magatartását leíró jelentéssel is. Mert az elnök azt hitte, hogy az orosz csapatokat felszabadítóként fogják fogadni, és nem lesz komoly ellenállás, a jelentéstevők is feltehetően valami ilyesmit írhattak a Putyin asztalára kerülő elemzésükbe.

Az autokráciák – némiképp leegyszerűsítve – három pilléren alapulnak: a relatív gazdasági sikerességen, a hazugságokon, amelyek egy alternatív világot építenek fel, és a megfélemlítésen. Ha Putyin a háború után is az elnöki székben marad, valószínűleg tovább növeli a repressziót, ahogy azt a háború kitörésével meg is kezdte. Az is valószínűnek tűnik, hogy bármilyen kompromisszum is születik, a putyini rendszer azt úgy fogja beállítani a hazai közönségnek, hogy Oroszország győzött, Moszkva megvédte a Kelet-Ukrajnában élő oroszokat, vagy úgy, hogy a szakadár területeket szuverén államként ismeri el és segíti, vagy úgy, hogy magához csatolja azokat. Ezen pedig semmit nem fog változtatni az a körülmény, hogy ezeket a változásokat Ukrajna de jure nem ismeri majd el.

„Olyan ez, mint egy szépen felépített épület, amit odatolnak az orosz nagyközönség elé, hogy gyönyörködjön benne” – jegyzi meg Sz. Bíró Zoltán.

Valószínűleg azért is mindent megtesznek majd, hogy a nehézségeket kizárólag a Nyugat felelősségeként állítsák be. Ez egyébként politikai menekülőutat biztosíthat Putyinnak, aki a mai oroszországi médiaviszonyok mellett gond nélkül elhitetheti az orosz társadalom nagy részével, hogy a Nyugat a szankciókat anélkül is bevezette volna, hogy mi megindítottuk volna „különleges műveleteinket” Ukrajnában. E narratíva felmondása egy ideje már javában tart.

Az elnök hatalmának esetleges, ugyanakkor rövid távon aligha valószínű megdőlése azonban rengeteg ismeretlen következménnyel járhat. Az oroszok nagy része évek óta a Putyin által kreált információs buborékban él, és bár ennek a buboréknak a felszakadása egyesek számára megvilágosodásként hatna, míg másokat derekasan sokkolhat majd. Tapintatot és együttérzést igényel az orosz nép szembesítése azzal, hogy évek óta szinte minden fontos kérdésben hazudtak nekik. Egy majdani orosz hatalomváltás esetén az új vezetés feladata nemcsak a nyugati  viszonyok rendezése és a gazdaság szakadékból való kiemelése lenne, de a félrevezetett emberek rehabilitálása, valósághoz való visszavezetése is, ami nem fog egyik napról a másikra megtörténni.

Tüntetések Oroszországban: lehet-e hatása a társadalmi ellenállásnak?

dea-piratedea-ybyar2gqbq8-unsplash.jpg

Forrás: Dea Piratedea, Unsplash; Képünk illusztráció.

Az információ korlátozásának az is része, hogy miután 2021 januárjában Alekszej Navalnij ellenzéki vezető visszatért Oroszországba és letartóztatták, a megmaradt független médiát és NGO-kat is elkezdték felszámolni. Az orosz társadalom egy része persze látja, hogy a szankciók bevezetése a putyini rezsim Ukrajna elleni agressziójára adott válasz. Azonban az is jól látszik, hogy a rendszer már jó ideje készült erre a helyzetre, vagyis arra, hogy Ukrajna megtámadása esetén a korábbiaknál is komolyabb szankciókra számíthat, és ez jelentős tiltakozási hullámot válthat ki. Ezért időben elkezdte a még megmaradt ellenzéki csoportok, szervezetek és médiumok felszámolását, hogy ne legyen olyan belső ellenzéke, amely mozgósítani tudná a társadalom ellenállásra kész, még megmaradt csoportjait. „

Ennek ellenére az oroszok egy része – hihetetlen bátorságról tanúbizonyságot téve – nap nap után tüntet. De kevesen vannak, mert Oroszországban tüntetni már jó ideje nem ugyanaz, mint Nyugat-Európában – ezek az emberek képviselik Oroszország lelkiismeretét és humanizmusát, vagyis a jobbik arcát” – teszi hozzá a Sz. Bíró Zoltán.

A tüntetéseknek fő szerepe nem a rendszer megdöntése lehet: a szakértő szerint „konszolidált autokráciákat az utcáról nem lehet békés tüntetésekkel megdönteni”, de szerepük mégis fontos, mert biztatást adhatnak az elit azon csoportjainak, amelyek készek lennének szembeszegülni Putyinnal. „Egyelőre nem látjuk, hogy az orosz eliten belül lennének dezertálók, azonban biztosan vannak olyanok köztük, akiknek a fejében már megfordult, hogy Putyint le kellene venni a sakktábláról. A kérdés csak az, hogy lesz-e ehhez elég bátorságuk és lehetőségük” – mondja a szakértő.

Az ukrajnai oroszok is nehéz helyzetben vannak: leginkább róluk hitte azt Putyin, hogy tárt karokkal várják majd a „felszabadító” orosz hadsereget, azonban ők is ugyanúgy áldozatul esnek a hadműveletnek, mint az ukránok. Harkiv például egy orosz többségű város, amely orosz bombázás alatt áll. Az ott élő oroszok, akik nagy többsége eddig is lojális volt a kijevi hatalomhoz, most, hogy hetek óta bombázzák őket, még inkább hűséges az ukrán vezetéshez és az ukrán államhoz. Közülük nem kevesen harcolnak az ukránok oldalán, mert látják, hogy mit kínál nekik az „orosz világ”.

A kelet-ukrajnai oroszok Kijev iránti hűsége, ami most nagyon világosan megmutatkozott, a háború után új alapokra helyezheti az Ukrajnában élő ukránok és oroszok viszonyát.  Ez nem csak politikailag és erkölcsileg lenne indokolt, de abban a tekintetben is előnyére szolgálna az országnak, hogy a két nép együttélésének méltányossá tételével jelentősen nőne Ukrajna belső stabilitása.

„Zsákutca, azaz inkább szakadék”: következmények Oroszország gazdaságára nézve

railway-g03f793fbb_1920.jpg

Forrás: Pixabay

Oroszországot február óta számtalan gazdasági szankcióval sújtották, ezek nagy részét valószínűleg sokáig nem vonják vissza. A szankciók egy része állami, de a világ vezető vállalatai is sorra függesztik fel kapcsolataikat az országgal és az orosz partnervállalatokkal. 

Az orosz gazdaság már 2014 óta nincs jó formában. Kevés a külföldi közvetlen befektetés, és korlátozott a hozzáférés a kettős rendeltetésű, azaz civil és katonai célokra is felhasználható technológiákhoz és eszközökhöz. A Krím annexiója óta ez lesz a negyedik recessziós év. Az eddig közzétett prognózisok az idei évre 7-9 százalékos recessziót jeleznek előre, de a visszaesés az újabb szankciók függvényében akár kétszámjegyűvé is válhat. Egyre inkább ez az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Az Oroszországba beáramló termékek és technológiák listája sorra rövidül, a félvezetők és chipek hiánya különösen súlyos hatással bír. Az országot elzárták a megtakarításaitól, a nemzetközi jegybanki tartalékok több mint felét lefoglalták, ami pedig megmaradt, az jüan vagy monetáris arany.

A háború az ország hírnevének is katasztrófát jelentett: sokáig nem fognak szabadulni attól, hogy mindenféle jogalap és indokoltság nélkül megtámadtak egy szuverén államot. Sz. Bíró Zoltán szerint ezt az orosz társadalom is érezni fogja, hiszen a szankciók őket sújtják, és diszkriminációt is tapasztalhatnak majd, noha nyilván nem mindenki érdemli azt meg. Az orosz gazdaság elég nagy, hogy ne omoljon össze a büntető intézkedésektől – ahogy a kisebb országok, így Irán is kibírtak már hasonlót –, de az életminőség drámaian romlani fog, a mindennapi élet színterei megváltoznak: sok minden, ami eddig gond nélkül elérhető volt, az eltűnik az orosz polcokról, köztük számos közszükségleti cikk és ruházati termék.

Ami súlyos következményekkel járhat, az a gyógyszerellátás:

„már most is probléma van az inzulinellátással. Nem azért, mert szankció alá esne, hanem mert a megszokott szállítási láncok megszakadtak. Komoly morális dilemma, hogy mi az, amit megtehet a szankciós politika, és mi az, amit nem” – mondja a szakértő.

Sz. Bíró Zoltán szerint „ha van fájdalmas szankció, ami Oroszországot sújthatja, az a szénhidrogén-export korlátozása” – a kőolaj ugyanis az ország legfontosabb bevételi forrása. A Nyugat rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy függetlenedjen az orosz energiaimporttól. A kőolaj és származékainak beszerzését viszonylag rövid idő alatt pótolni lehetne más forrásból, és bár a földgáz bonyolultabb eset, pár éven belül ez is megoldható a szakértő szerint. 

Az EU tagállamait ez különböző mértékben érinti, ugyanakkor Sz. Bíró szerint azon országoknak sem szabadna elutasítani az energiahordozók vásárlásának korlátozását, amely országokat ez az átlagnál jóval súlyosabban érint. Szerinte szolidaritást kell vállalni a többi EU-s országgal és a szabadságáért küzdő Ukrajnával, és el kell érni, hogy az ebben a tekintetben kedvezőtlenebb helyzetben lévő országok veszteségeit vagy annak egy részét az EU kompenzálja. „A napokban vezető hír volt, hogy Luhanszk megyében orosz harckocsik szétlőttek egy öregek otthonát, 56-an haltak meg. És akkor még nem is beszéltünk a borzalmas bucsai vérengzésről, a  visszavonuló orosz erők által hátrahagyott Kijev közelében lévő város tragédiájáról – nem tudom, hogy ezek után lehet-e még a gázról afféle szatócs módjára értekezni, miközben közvetlen szomszédságunkban emberek százai, sőt ezrei halnak meg” – jegyzi meg a szakértő.

Kína sem segít: Oroszország teljesen elszigetelődik? Nemzetközi politikai kilátások

mathias-p-r-reding-yfxhqaw5x0c-unsplash.jpg

Forrás: Mathias P.R. Reding, Unsplash

Oroszország a nemzetközi rendszerben elfoglalt helye azonban bonyolultabb ügy: a második világháború egyik győztes állama, a Szovjetunió jogutódjaként Oroszország a nemzetközi jogrend egyik privilegizált szereplője, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Ilyenformán nemzetközi jogilag gyakorlatilag szankcionálhatatlan, egyedül az ENSZ Közgyűlésben születhet róla nem kötelező érvényű határozat. Ez meg is történt, és megmutatta, hogy milyen mértékben maradt magára Oroszország, hiszen kizárólag olyan államok szavaztak az elitélő határozat ellen – mindössze négyen – amelyek valamilyen módon kiszolgáltatottak Moszkvának.

Kína tartózkodott a közgyűlési határozat elfogadásakor, és valószínűleg nem fog olyan politikai és gazdasági segítséget nyújtani az oroszoknak, mint azt a Kremlben feltételezhették. A kelet-ázsiai ország már jó ideje elég nagy ahhoz, hogy saját érdekeit és céljait helyezze előtérbe, így a szoros katonai szövetséget is elhárította, mert a szakértő szerint „túl zajosnak és kockázatvállalónak találta az orosz külpolitikát”, és nem akart olyan ügyekben érintetté válni, amelyek nem az övéi.

Oroszország eddig is képviselt destruktív politikája ebben a háborúban teljesedik ki, és ezzel a nemzetközi rend olyan felbontójaként jelenik meg, amire a világnak – és különösen az EU-nak és a NATO-nak – fel kell készülnie. Ha Putyin hatalmon marad és a belpolitikai változások hiánya miatt továbbra sem lehet majd bizalommal fordulni Oroszországhoz, a külvilág egyetlen opciója Oroszország minél teljesebb elszigetelése marad. Ehhez az EU-ban és a NATO-ban is nagyon ébernek kell lenni, így valószínű, hogy a két nyugati szervezetben fennmarad a sürgős helyzet miatt megindult lendület és összefogás. Azonban a helyzet jelenleg bizonytalan, és amíg nem látjuk a háború végét, addig érhetnek minket meglepetések.

A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal Tovább
Így segíthetsz a háború elől menekülőkön, akár a Corvinuson keresztül is

Így segíthetsz a háború elől menekülőkön, akár a Corvinuson keresztül is

adomanygyujtes.JPG

Az elmúlt napokban folyamatosan érkeztek Magyarországra a menekültek, akik megsegítésére számos segélyszervezet adománygyűjtésbe kezdett. Egy ilyen helyzetben életeket menthet az összefogás, ezért, ha te is szeretnéd támogatni őket, mostanra rengeteg lehetőség közül választhatsz. Ebben a cikkünkben összeszedtük a legtöbb alternatívát, hogyan is veheted ki a részed a megsegítésükből,

Írta: Mosonyi Eszter

Tárgyi adomány

Nem kell messzire utaznod, ha tárgyi eszközöket ajánlanál fel a menekültek számára: a Corvinus a Magyar Ökomenikus Segélyszervezettel együttműködve koordinált adománygyűjtést indított. A tartós élelmiszert, higiéniás szereket, alváshoz szükséges kellékeket vagy akár elektronikai eszközöket tartalmazó felajánlásokat az E épület Zsibongóban és a C épület bejáratánál várják.

Hasonló termékeket várnak Budapest-szerte számos további átvevőponton is: 

  • Budapest Bike Maffia x Age of Hope – aktuális helyszínért keresd a Facebookon őket
  • Baptista Szeretetszolgálat – a gyűjtőpontok listája itt olvasható 
  • Gazdagréti Karitász – Gazdagréti Szent Angyalok Plébánia – Gazdagréti út 14.
  • JÖSz – Joghallgatók Önképző Szervezete – Három Szerb kávéház – Szerb utca 3., Bibó István Szakkollégium – Ménesi út 12., ELTE ÁJK Egyetem téri épülete
  • Unicorn Bistro – Nagymező utca 64.

A tárgyi adományokon túl rendkívül fontos a menekültek elhelyezésének kérdése. A szallas.hu-n megannyi szállásadó kínálja díjmentesen férőhelyeit a bajbajutottak számára. Ezen kívül egyes egyetemek - köztük a Corvinus is -  megnyitották a kollégiumi kapukat a rászorulók előtt.

Önkéntes munka

A Migration Aid-nél nemcsak tolmácsként  segíthetsz rengeteget, hanem a mindennapos bevásárlásban vagy egyszerűen társaság nyújtásával is támogathatod a menekülteket. Emellett az egyetem által közzétett kommunikacio@uni-corvinus.hu email címre is elküldheted a jelentkezésed név, email-cím és mobiltelefonszám megadásával, amennyiben magyar-ukrán-angol nyelvű tolmácsolással segítenél. Az levélben jelezd azt is, hogy a felsoroltak közül milyen nyelvről, mely célnyelvre tudod a fordítást vállalni. 

A menekültek számára az egészségügyi ellátást is lehetővé tették, a Duna Medical Center peldaul sürgős szülészeti-nőgyógyászati ellátást ajánlott fel. Amennyiben tudomásod van róla, hogy egy menekültnek szüksége lehet erre, ajánld neki. 

Pénzadomány 

Amennyiben pénzügyileg támogatnád a rászorulókat és a segélynyújtó szervezetek munkáját, akkor a következő adományvonalakat hívhatod: 

  • 1355 – Baptista Szeretetszolgálat
  • 1350 – Magyar Máltai Szeretetszolgálat
  • 1359 – Magyar Vöröskereszt
  • 1358 – Magyar Református Szeretetszolgálat
  • 1357 – nemzeti segélyvonal

Ezeknek a díja 250 és 500 forint  között mozog. Az említett szervezetek többsége lehetőséget biztosít banki átutalásra is, a számlaszámokért érdemes felkeresni weboldalaikat.

Az Ökumenikus Segélyszervezet adományozás felületén célzottan és tetszőleges összeggel támogathatod a háború elől menekülőket.

Emellett a Corvinuson a tárgyi adományok mellett egy perselyt is kihelyeztek, ahol pénzadományokat várnak. Az egyetem ezt a gyűjtést további 500 ezer forinttal támogatta a saját költségvetéséből.

További fontos információk

Az utóbbi időben a Pesten Hallottam és a FiFe Facebook csoportokban, oldalakon is sokan ajánlottak fel segítséget, érdemes lehet ezekből is tájékozódni.

Így segíthetsz a háború elől menekülőkön, akár a Corvinuson keresztül is Tovább
Dezinformáció vagy valóság? Hogyan ismerhetjük fel a háborúval kapcsolatos álhíreket?

Dezinformáció vagy valóság? Hogyan ismerhetjük fel a háborúval kapcsolatos álhíreket?

fake-news-g976c616c7_1920.jpg

Az ukrán-orosz háború miatt a szokásosnál is többet követjük az aktuális híreket. A sokszor egymásnak is ellentmondó információk között egyre nehezebb kiigazodni, a szándékos dezinformáció pedig tovább nehezíti a helyzetet. Korábbi cikkünkben Taxner Tünde írt az álhírek felismeréséről, tanácsai a jelenlegi helyzetben is hasznosak lehetnek.

Mai hír, hogy a Facebook több orosz dezinformációs kampányt is megakadályozott a felületein, a netet pedig elárasztották a hamis, vagy korábban és nem az ukrajnai háborúban készült felvételek.

A dezinformáció vagy akár a nem szándékosan, de pontatlanul közölt hírek özöne nem új jelenség, a modern közösségi média ugyanakkor minden eddiginél könnyebbé teszi a félinformációk és a hamis hírek terjedését.

Az álhírek felismerésében egyik nagyon fontos készségünk, az elemzés nyújthat nekünk segítséget. Sok árulkodó jel van, ami arra utalhat, hogy valami nem felel meg a valóságnak, ám felismerésükhöz tüzetesen meg kell vizsgálnunk a cikket. Minél több szempontra figyelünk, annál biztosabbak lehetünk a döntésünkben. Vegyük sorra, mire érdemes figyelni hírfogyasztás közben.

Bevezető: Kovács Máté; Az elemzést írta: Taxner Tünde

A cikk további része eredetileg 2020. március 23-án jelent meg a Közgazdász Onlineon. A cikket az aktualitásoknak megfelelően szerkesztettük 2022. február 28-án.

Tartalom 

Egy cikk igazságtartalmát sokszor nehéz megítélni, hiszen nem értünk a témájához, nem ismerjük a benne megszólalókat, vagy mi még sosem találtuk magunkat hasonló helyzetben. Amint bizonytalannak érezzük magunkat, érdemes gyors és kézenfekvő segítséghez fordulni, például rákeresni bizonyos kifejezésekre, említett adatokra vagy még több cikket elolvasni a témáról. Az álhírek felismerésében segítséget nyújtanak az ezek leleplezésére szakosodott magyar és külföldi oldalak is. 

Azonban ezek csak az első lépések.

Egy kis utánanézés után ritkán lehet arra következtetni, hogy álhírről van szó, hiszen sokszor a portálok egymástól is átveszik a hamis információkat, és az álhírek gyorsan elterjednek, ami megerősítő hatással lehet az olvasóra. Fontos tehát tudni, hogy milyen hangvétel jellemzi az álhíreket. 

Dr. Veszelszki Ágnes, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, a Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék vezetője az egyik kutatásában megállapította, hogy az álhírek gyakran fokozottan hatnak az érzelmekre, hiszen céljuk a félelemkeltés vagy a megbotránkoztatás is lehet.

A bulvár álhírek szenzációra építenek, vagy valamilyen veszélyesnek vagy horrorisztikusnak bemutatott jelenség kapcsán óvatosságra intenek. Laikusként nehéz lehet megítélni, hogy a helyzet komolyságához mérten mennyire szükséges a negatív érzelmek belefoglalása egy cikkbe, de az indokolatlan túlzást és a szenzációhajhászást nagy valószínűséggel felismerjük.

Ezek a mércék azonban rendkívül személyfüggők, de szerencsére adódnak objektívebb vizsgálati szempontok is, amelyek alapján felismerhetjük az álhírt. A politikai vagy közéleti témájú álhírek gyakran állítólagos hivatalos információkra épülnek: nem létező új rendelkezésekről számolnak be, ismert közszereplők és politikusok szájába adnak általuk ki nem mondott mondatokat vagy hamis statisztikákat mutatnak be.

Hasonló vonatkozik az áltudományos információkra, amelyek között hozzáértés hiányában nehezebb lehet kiigazodni, de érdemes megbízható, szakmai forrásokból tájékozódni.

alhirek_tartalom.jpg

Forrás 

Egy álhír felismerésekor nagy segítséget jelenthet, ha megvizsgáljuk, hogy milyen forrásokra épül és mit tudunk megjelenésének körülményeiről. Az egyik egyszerű szempont, hogy nézzük meg, ki és mikor írta a cikket, valamint mennyire friss információkra támaszkodott.

Ugyancsak érdekes lehet a szövegben gyakran előforduló hiperlinkekre kattintani, és megnézni, hogy milyen forrásokból dolgozott a cikk írója, és azok mennyire megbízhatóak.

Érdemes azt is megvizsgálni, hogy hol jelent meg a cikk. A weboldal impresszumnak vagy kapcsolatnak elnevezett menüpontjában utánanézhetünk a portál készítőinek, valamint árulkodó jel lehet egy furcsa URL-cím is. Például Veszelszki Ágnes egy 2017-es tanulmányában beszámol arról a felismerésről, hogy ezek az URL-címek gyakran egy valódi hírportál nevét utánozzák, így próbálják megtéveszteni a kevésbé figyelmes látogatókat.

alhirek_3_1.jpg

Nyelvezet

„A címek nem csupán informálnak. Rendszeresen azt javaslom az embereknek, hogy ha egy cím elolvasása után idegesek, mérgesek, frusztráltak lesznek, akkor kétszeresen is ellenőrizzék a forrás hitelességét.” 

– Brooke Binkowski, a Snopes főszerkesztője (2017) 

Az álhírekre jellemzőek a kattintásvadász, érzelemdús címek és bevezetők, hiszen céljuk gyakran a megosztások által szélesebb körben elterjedni. A cím sokszor tartalmaz túlzást vagy olyan, mintha egy sztorit elkezdő mondat lenne. Ez a bulvárszerű, figyelemfelkeltő hangvétel a cikk nyelvezetének egészére jellemző lehet, de mellette érdemes figyelnünk a helyesírási hibákra és a hibás nyelvhasználatra is.

Feltűnő lehet még a túlzott írásjelezés és a nagybetűk gyakori használata, valamint a tegező formák és az olvasó személyes megszólítása. Az álhírekre jellemző nyelvijelekről bővebben Veszelszki Ágnes és Falyuna Nóra 2019-es tanulmányában is olvashatunk.

alhirek_nyelvezet.jpg

Kinézet 

A cikkek nyelvi jellemzőin túl nagyon fontos szerepet játszanak a képek és a cikk formai jegyei, vagyis a nem nyelvi jelek is. A feltűnő betűtípusok és színek, valamint kiemelések használata az online sajtóban ugyan nem csak az álhírek jellemzője, de érdemes ezt a szempontot is figyelembe venni.

A képek jobban célra vezethetnek bennünket. Sokszor a cikk hangulatkeltő funkciójához kapcsolódnak, vagyis feltűnőek, esetleg undorkeltők vagy ijesztőek. Izgalmas játék a Google képkereső funkciójába illeszteni őket, és megnézni az eredeti forrásukat, vagy a cikk kulcsszavára rákeresni. Sok esetben az adott kép lesz az első Google-találat.

Az álhírek sokszor kreált hírek, és céljuk a rejtett reklámozás: egy adott termék népszerűsítése, és az olvasók meggyőzése, hogy elengedhetetlen az élethez. A képek ezt a célt is remekül támogathatják. Szinte minden tartalommal kapcsolatban érdemes elgondolkodni azon, hogy mi lehetett az író, a gyártó célja vele, vajon milyen hatást szeretne belőlünk kiváltani. Az álhírek lehetséges céljait és típusait a Bűvösvölgy oldalán az infografikák szépen összefoglalják.

alhirek_kinezet.jpg

Irányvonalak 

Ennyire részletesen nyilván ritkán vizsgálunk meg egy cikket, azonban fontos tisztában lennünk a lehetséges szempontokkal, hogy amint valami gyanúsat érzékelünk, eszünkbe jusson, hogy mik lehetnek az árulkodó jelek.

Segítsünk egymásnak azzal, hogy csak olyan tartalmat osztunk tovább, amit elolvastunk, csak olyat posztolunk, aminek alaposan utánanéztünk, valamint ne vigyük túlzásba a megosztást és a nyilvános véleményformálást. Legyünk mértéktartóak szóban és írásban egyaránt, hogy csökkentsük a túlterheltséget!

Ezzel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy óvjuk egymást a félretájékoztatástól és a negatív hangulatkeltéstől, ami nagyon fontos egy olyan időszakban, amikor a változások és az ismeretlentől való félelem miatt gyakran érzékenyebbek és sérülékenyebbek vagyunk. Vigyázzunk magunkra és egymásra a kritikus elemzés, a tudatosság és a mértéktartás jegyében!

Dezinformáció vagy valóság? Hogyan ismerhetjük fel a háborúval kapcsolatos álhíreket? Tovább
A háború gyermekei, akik még ma is tartják a kapcsolatot - A legkisebb spanyol száműzött csupán hároméves volt

A háború gyermekei, akik még ma is tartják a kapcsolatot - A legkisebb spanyol száműzött csupán hároméves volt

kepernyofoto_2021-03-29_8_18_37.png

456 gyerek, akik a spanyol polgárháború miatt száműzetésbe kerültek. Elhagyták az otthonukat, elváltak a családjuktól, és egy jobb jövő reményében felszálltak a Mexique hajóra. Egy könyv, ami a gyerekek szemével mutatja be a történelem egyik legbrutálisabb háborúját, és amivel átérezhetjük, hogy mit jelentett a háború és a száműzetés a legártatlanabbak számára.

2021.04.08. Írta: Belayane Najoua, borítókép: Los Niños del Morelia hivatalos oldala

Morelia gyermekei, másnéven a Háború gyermekei azt az 1937-ben létrejött 456 gyermekből álló csoportot foglalja magába, akik a spanyol polgárháború legártatlanabb szereplői voltak, mégis hátat kellett fordítaniuk a hazájuknak, a családjuknak, és egyik percről a másikra felnőtté kellett válniuk. A republikánus színekben harcoló szülőknek a háború második évében felajánlották, hogy kimenekítik a gyerekeket a tűzben álló országból. A szülők azt hitték, hogy ez csak egy átmeneti megoldás lesz, de végül egy életen át tartott.

A történelem egyik legbrutálisabb háborúja

“Minden háború nehéz, de a polgárháborúk különösen” -  olvashatjuk a Los Ninos de Morelia hivatalos honlapján. A spanyol polgárháború a második világháborút megelőzően zajlott (1936. június 17. és 1939. április 1. között), ami a második spanyol köztársaság elleni puccskísérlettel kezdődött. A puccs után Spanyolország katonailag, politikailag és társadalmilag is megosztottá vált - egyik oldalon a nacionalista Francisco Franco hívei álltak, míg a másik oldalon a köztársaságpártiak. A politikai nézetek különböztek, de az emberek nem - spanyolok a spanyolok ellen, testvér a testvér ellen. A nacionalistákat Németország, Olaszország (Mussolinivel az élen) és Portugália támogatta, míg a baloldali köztársaságiakat Mexikó és a Szovjetunió. A többi európai nép hallgatott, figyelt, és csendben várta a kimenetelt.

A polgárháborúban a nacionalisták győzedelmeskedtek Francoval az élen, aki a második világháború hajnalán átvette az ország irányítását és diktatúrát alakított ki. A háború az indulatokról, a megosztottságról és a véres gyilkolásról lett híres. Mindkét oldalon több tízezer embert végeztek ki, és mire vége lett a polgárháborúnak, a világban újabb háború indult útjára. A halottak száma a mai napig kérdéses, de Antony Beevor történész szerint a három évig tartó háború közel 238.000 emberáldozatot követelt, akik közül 187.843 embert hidegvérrel végeztek ki - az adatokból is látszik, hogy  a spanyol polgárháború a történelem egyik legbrutálisabb háborúja volt, a halálesetek 78 százaléka kivégzés volt. “Azt hittem, hogy a háborúban az életben maradás a legfontosabb, pedig valójában az egyetlen dolog, ami elengedhetetlenül fontos, az, hogy megőrizzük az emberi mivoltunkat” - írja Mario Escobar Emlékezz rám! című könyvében.

kepernyofoto_2021-03-29_8_18_56.pngA mentőhajó -  La Mexique

forrás: Los Niños del Morelia hivatalos oldala

Az emberek éheztek. A helyzet kilátástalan volt. És szülőként végignézni, hogy a gyermeked mindennapjait a félelem és a háború zajai kísérik, emberpróbáló feladat. Éppen ezért, amikor a köztársaság mellett harcoló családok hallottak egy “csodahajóról”, ami elviszi a gyermekeket Mexikóba, a lehető legmesszebb Spanyolországtól, sokan úgy döntöttek, hogy elküldik a gyermekeiket. “Az elválás rövid lesz: csak amíg a háború véget ér. Mikor győz a Spanyol Köztársaság, akkor a gyerekek visszajöhetnek. Legfeljebb egy év” - gondolták sokan, de senki nem készült fel arra, hogy a nacionalisták győznek és Spanyolországra évtizedekig tartó diktatúra vár.

Az akciót a “Comité de Ayuda a los Niños del Pueblo Español” (Spanyol Népet Segítő Iberoamerikai Bizottság) szervezte Maria de los Ángeles elnökkel az élen. A La Mexique hajó május 27-én indult el Bordeauxból 456 kiskorúval a fedélzeten, és 1937. június 7-én érkezett meg Mexikóba. A legfiatalabb gyermek csupán három éves volt, míg a legidősebb tizenhat. A gyerekeket a mexikói spanyol iskolában fogadták, ami Morelia Michoacán területén található, ezért lett a csoport neve Morelia gyermekei. Eredetileg csak átmeneti szállásnak és megoldának tartották, de a republikánusok veresége és a második világháború kezdete hosszú száműzetést eredményezett, amely sokak számára véglegessé vált.

A program segítséget és védelmet nyújtott a menekülteknek, megakadályozta, hogy a gyerekeket hazaszállítsák a tragikus helyzetben lévő Spanyolországba, statisztikát készítettek a gyerekek fejlődéséről, elintézték az ott ragadt gyerekek legális letelepedési iratait, taníttatást biztosítottak a nagyobb gyerekeknek, nevelőotthon építtettek és megpróbálták összekapcsolni a gyerekeket az otthon maradt rokonokkal.

relacion_ninos_espanoles_7_de_junio_1937_1_3.jpgA száműzött gyerekek nyilvántartása, forrás: Wikipédia

2014 februárjában a Niños del Morelia körülbelül negyven tagból álló csoportja, akik Mexikóban, Spanyolországban, Venezuelában és az Egyesült Államokban éltek, egy nemzetközi összefogás keretében találkoztak - közülük a legfiatalabb 80 éves volt, tehát csupán négy éves volt, mikor elszakították a családjától, és több ezer kilométert kellett megtennie egy idegen hajón, hogy végül egy idegen országba kerüljön.

Habár a program megpróbált mindent megadni a száműzött gyermekeknek egy dolog pótolhatatlan volt: a család.

Emlékezz rám!

Mario Escobar könyve 2021 februárjában jelent meg Magyarországon, és szinte rögtön a sikerlisták élére került. A könyv a Moreliai gyermekek történetét dolgozza fel három testvér szemén keresztül. A három testvér felkerül arra a bizonyos hajóra, de három év mexikói túlélés után úgy döntenek, hogy visszamennek Spanyolországba megkeresni koncentrációs táborba került szüleiket - nem is sejtik, hogy a sors gonosz fintora hamarabb keresztezte az útjukat, mint gondolták.

A könyv olvasása közben átérezhetjük, hogy mit jelentett a háború és a száműzetés a legártatlanabbak számára. “Sikerült elmenekülnünk a háború elől, ám bennünk tovább dúlt, felzaklatta gyermeki lelkünket. Akkor még nem tudtuk, hogy a háború kísértete további életünkben a nyomunkban jár majd...sokkal nagyobb kárt okozott, mint pusztán egymás ellen uszította a testvéreket - megfosztott bennünket a jövőtől és a belső békétől.” - részlet a könyvből.

A háború gyermekei, akik még ma is tartják a kapcsolatot - A legkisebb spanyol száműzött csupán hároméves volt Tovább
süti beállítások módosítása