Közgazdász Online


Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből

Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből

img_8838-min.JPG

Ha egy sportoló úgy áll a rajtkőre, hogy cseppet sem érzi jó formában magát, vajon milyen eredménnyel teljesíti a távot? Mi történik velünk a vizsgaidőszakban, ha extrém körülmények közt történik a felkészülés? Áprilisban egy online kérdőívben kérdeztünk titeket, hogy egyetemünk hallgatóiként mit éltetek meg a tanulással kapcsolatban a megváltozott helyzetben. 1200-nál is többen válaszoltatok nekünk, amit ezúton is köszönünk. A vizsgaidőszaki rajt mellé beszámolunk nektek a megelőző időszak kihívásairól.

Vendégszerzők: Török Lilla, tanulástanácsadó és sportpszichológus és Illés Eszter pszichológus, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai; Borítókép: Szép Zsóka; infografika: Tóth-Máté Bence

adventure-athlete-athletic-daylight-235922.jpgAhogy egy korábbi cikkben is írtunk erről, nem könnyű helyzetet éltetek át. A bezártság és a járvány fenyegette a pszichológiai jóllétünket, miközben komoly teljesítményhelyzetekben kellett és kell helyt állni. Képzeljük ezt el a sportban: hogyan tudna jó teljesítményt elérni egy sportoló a versenyen, ha rémesen érzi magát? A pszichológiai jóllét helyreállítása tehát a sportolókhoz hasonlóan az egyetemistáknál is kulcsfontosságú a siker eléréséhez. A pszichológiai stresszel való sikeres megküzdésről a járvány alatt itt tudtok olvasni. Ez bármikor máskor is hasznos lehet, amikor nehézségekkel kell megküzdenetek. (kép: pexels.com)

“Hogyan maradjak motivált a tanulásban, amikor a feje tetejére állt az oktatás?”

Az elmúlt hónapok egyik fejtörője volt ez a kérdés az egyetemisták számára. Sokan rágódtatok rajta, miközben próbáltátok rávenni magatokat, hogy megnyissatok egy Moodle-re feltöltött tananyagot, csatlakozzatok egy online előadáshoz, nekiálljatok egy beadandónak, vagy amikor a közelgő rendhagyó vizsgaidőszak járt az eszetekben.

A pandémia során olyan oktatási helyzetbe kerültetek, ahol számos tanulási motivátor csúszott ki a kezeitek közül frusztrációt, dühöt, szomorúságot vagy akár tehetetlenséget okozva.

Ebben az időszakban a motiváció csökkenése nehezen volt elkerülhető és sok egyetemistát érintett, amiről a felmérés is tanúskodott. Ennek sok jele lehet az undor érzésétől egészen addig, hogy inkább neki se állunk, vagyis halogatunk. A halogatás felismerése és kezelése fontos a vizsgaidőszakban. Ehhez egy kis segítség nektek – tőlünk az alábbi linken.

Milyen tényezők hatnak motivációnkra?

black-and-white-laptop-2740956.jpg

A következő bekezdésekben összeszedjük, hogy milyen tényezők járulhattak hozzá motivációnk csökkenéséhez. (kép: Pratek Katyal, pexels.com)

A távoktatás leghangsúlyosabb stresszfaktora a legtöbbetek számára a beadandók megnövekedett mennyisége volt, mely hétről hétre fokozott teljesítőképességet igényelt. Ez nemcsak a Corvinuson volt így, hanem az egyetemek, sőt az iskolák nagy részében is hasonló volt a helyzet. Korábban már a félév elején lehetett tervezni a számonkérések fajtáival, s ennek időben is volt egy megszokottabb ritmusa. Így munkastílusotoknak megfelelően oszthattátok be erőforrásaitokat. Érthető, ha a hirtelen megnövekedett esszémennyiséggel a nyakatokban mókuskerékként éltétek meg a mindennapokat. S noha sokan igyekeztetek szigorú ütemterveket használva megküzdeni az új követelményekkel, a nyomasztó leterheltség csorbíthatta a motivációt.

igy_tanultok_ti_1_2.pngAz oktató-hallgató kapcsolat is nehezítetté vált. Hiába élünk ma egy olyan világban, ahol az interneten percek alatt kaphatunk választ kérdéseinkre, a tanulás folyamatában nagy szerepe van az oktató-hallgató kapcsolatnak. A tavaszi félév vizsgaidőszakába úgy vágtatok bele, hogy nélkülöznötök kellett fontos tanári magyarázatokat azoknál a tárgyaknál, ahol nem volt online előadás, esetleg videófelvétel. Ettől jóval megterhelőbbé válik a tananyag elsajátítása. A magyarázat nem pusztán egy-egy összefüggés érthetővé tételéről szólhat. A tanár személyisége, támogatása, bátorítása, visszajelzése, a kapcsolat maga olyan rejtett erőforrás, amelynek hiánya lehet, hogy csak most tudatosulhatott. (grafika: Tóth-Máté Bence)

Válaszaitokból is kiderült, a napi bejárás kiesése is probléma volt az elmúlt időszakban. Az órára járás megadja a keretét is a tanulás folyamatának: a szemeszternyi anyaggal eltűnt az életünket rendszerező napi bejárás mellett a fokozatosság is, hogy hétről-hétre találkozunk új anyagokkal és az otthoni tanulással sokkal nehezebbé vált: előttünk a méteres tanulnivaló, tessék! A nagy feladatok részfeladatokra való vágása a most következő vizsgák kapcsán ezért is kifejezetten hasznos. A maraton lefutásának a gondolata is túlságosan nagy falat, de ha lebontjuk 10 km-es szakaszokra, máris kezelhetőbbnek érezzük.

Mindeközben mindannyian tapasztaltuk az online világ okozta nehezített helyzeteket. A mindennapjaink része az online kommunikáció, de ezeknek az eszközöknek az ilyen mértékű használata (ráadásul az életünk szinte minden területén!) mégis egy teljesen új helyzet volt. Elég csak azokra a frissen keringő videókra és mémekre gondolni, ahol fehérneműben sétál valakinek a párja a kamera hátterében, vagy kiscicás szűrő kerül egy komoly megbeszélés résztvevőre, és az oktatást sem kerülte el a mémgyártás, ismerős lehet a karikatúra, ahol egy idősebb oktató a mikró előtt ülve várja az online órára bejelentkező hallgatóit.

A komoly témák megbeszélése igen nehéz ilyen körülmények között, ráadásul a konfliktusok kialakulásának esélye is nagyobb, mint személyesen. Elképzelhető, hogy bizonyos kapcsolatotokat meg is terhelt ez a fajta kommunikáció, és lehetséges, hogy valakivel még mindig csak így érintkeztek.

Ezek miatt és akár az online vizsgáitok kapcsán is érdemes átgondolni kiber-kalauzunk tanácsait.

photo-of-people-near-wooden-table-3184418.jpgA járvány és a karantén egy egészen szokatlan helyzetet hívott életre: el kellett távolodnunk (legalábbis fizikailag) a szeretteinktől, és csaknem az összes embertől, de a másokhoz való kapcsolódásban és a közelség keresése alapvető emberi motiváció. A társaság segít a stressz csökkentésében is, mikor szorongunk, aggódunk vagy elegünk van valamiből, gyakrabban keressük mások társaságát. A járvány fokozottabb érzéseket és kapcsolódási igényt generált, mindeközben viszont minimalizálta hozzájutás lehetőségét (lásd). Nem meglepő tehát, hogy többen említettétek a nehézségek között a szaktársak hiányát is. A korlátozások fokozatos enyhülésével a csapatmunka szerepe is újra előtérbe kerülhet: nem csupán jobb kedvünk lesz ettől, de hatékonyabbak is leszünk. Csakúgy, mint a maratonnál: a szélárnyék és a másokkal való együtt futás szárnyakat adhat. (kép: fauxels, pexels.com)

photo-of-a-sign-and-eyeglasses-on-table-1485657.jpg

(fotó: Binti Malu, pexels.com)

Nagyon sok pozitívumról is kaptunk információt a válaszaitokból. Kíváncsiak voltunk például, hogy az elsőévesekkel mi történt ez alatt az időszak alatt. A kitüntetett figyelem oka, hogy általában a gimnázium után nagy lépés az egyetem. Örömmel láttuk, hogy habár több tanulással kapcsolatos problémával szembesültek az egyetemet elkezdő hallgatók az elmúlt hetekben, de a helytállásuk nem különbözött a felsőbb évesekétől. Kiemelt figyelmet kaptak azok is, akiknek el kellett költözniük a járvány hatására. Válaszaitok azt mutatták, hogy teljesen logikusan többféle nehézséggel szembesültek a tanulás során ők is, de a bajokat jól is kezelték. Erre mondják, hogy a jég hátán is megélnének. 

A szemeszter záró hajrájában vagytok komoly távval a hátatok mögött, amelynek kitartásáért büszkék lehettek magatokra. A kijárási korlátozások enyhülésével, ha nem is minden, de talán számos olyan erőforrás (személyes találkozások, aktivitások a négy falon kívül) ismét elérhetővé vált, mely feltöltődésként szolgálhat a befutáshoz.

A Hallgatói Támogatás csapata egy Motiváció-ébesztő self-coaching munkafüzettel készült nektek erre a rendhagyó vizsgaidőszakra, mely gyakorlati segítséget nyújt a motivációs szintetek feltöltésére. A munkafüzet csak számotokra elérhető, a corvinusos felhasználó nevetekkel. Már egy-egy gyakorlat is segítséget nyújthat a vizsgaidőszak kihívásaival szemben.  Ezen kívül van egy titkos szuperfegyveretek is, amolyan jó a rosszban: a memóriakutatások szerint, ha a tanulás és a tanultak előhívása (pl. vizsga) ugyanazon a helyszínen történik, egyszerűen jobban emlékszünk.;) Sikeres vizsgaidőszakot kívánunk.

2020. június 2.

Így tanultok ti! Távoktatástól vizsgaidőszakig - Tanulságok a Corvinus Hallgatói Támogatás kérdőívéből Tovább
"A közgázos diákok fantasztikusak"

"A közgázos diákok fantasztikusak"

Interjú Balázsné Mócsai Andreával, a Kenneth Rice-díj idei nyertesével

statttj.jpg

Milyen a jó tanár? Hogyan lehet tartani a lépést a digitális generációval, és milyenek a Corvinusos hallgatók? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázsné Mócsai Andreával, a Statisztika Tanszék Kenneth Rice-díjas mesteroktatójával. (fotó: Bartha Zsuzsanna)

Mit jelent számodra a Kenneth Rice-díj? Hatással van a munkádra?

Őszintén mondom, borzasztóan meglepett. Sokat dolgozom a háttérben, de nem gondoltam volna, hogy ez kari szinten is számít. Én elsősorban a saját diákjaimra koncentrálok, a külvilág jóval kevésbé érdekel. Nem gondolom azt, hogy végtelenül sokat tettem a díjért, de természetesen nagy elismerésként élem meg. Egyfajta visszaigazolás ez számomra, ami nagyon jól esett, bár az elsődlegesek továbbra is a saját diákjaim visszajelzései lesznek.

Mi volt a legemlékezetesebb hallgatói visszajelzés, amit az utóbbi időben kaptál?

Néhány évvel ezelőtt kiküldtem egy kérdőívet a végzett hallgatóimnak, amiben többek közt az előadás gyér látogatásának okára is rákérdeztem. Az egyik válasz így hangzott: “Én minden előadáson bent voltam, nekem tetszettek. Nem azért volt jó, mert nagyon érdekes lett volna, hanem mert akartam figyelni.” Azóta ezt a félév elején mottóként kivetítem a hallgatóknak. Szeretném, ha nem azt várnák el tőlem, hogy lenyűgözzem őket, hanem ha nyitottak lennének a tananyagra. És akkor még az is előfordulhat, hogy a végén élvezni fogják.

A Corvinusos diákokra jellemző ez a nyitottság?

A közgázos diákok fantasztikusak. Pozitív hozzáállásukkal, azzal a nyitottsággal, amiről az előbb beszéltem, ki tudják hozni az oktatóból, hogy jó órákat tartson. Itt nem a tudásról beszélek, az jól fejleszthető, így másodlagos: a hozzáállás sokkal fontosabb. És még csak nem is a szorgalom a jó szó rá, sokkal inkább a dolgok helyén kezelése egyfajta egészséges módon. Ez van meg a hallgatóinkban, és ezért könnyű őket tanítani. A gazdaságinformatikusok statisztika oktatása 10 éve hozzám tartozik. Minden hallgatót ismerek, csak jót tudok mondani róluk és arról a hangulatról, amit az órán teremtenek.

Találkoztál már negatív példával is? Ha igen, hogyan hatott rád?

Tavaly volt egy csoportom, akikkel nagyon nem értettük meg egymást – én úgy éreztem, érdektelenek, ők alighanem úgy, hogy én nem tudom megfogni őket. Nagyon rossz élmény volt úgy tanítani, hogy csak ismereteket közölhetek, és nem tudom elérni, hogy a diákok valóban sajátjuknak érezzék azt. Éppen azért mondom, hogy engem a diákok motiválnak, mert ezzel a csoporttal megéltem, milyen az, amikor nem tudnak.

Tudnál említeni olyan jól működő gyakorlatot, amire az évek során jöttél rá?

Az előbb említett kérdőívben ötleteket is kaptam a volt hallgatóimtól, hogy mivel színesíthetném az órákat. Ők vetették fel, hogy bevihetném a teszteket az előadásra is. Azóta az utolsó 20 percet erre szánom, és azt gondolom, nagyon jó ötletet kaptam, mert ezáltal az előadás nem csak ismeretközlés lett, hanem fel is mérhetjük – ők is, én is -, hogy mennyi jutott el belőle a hallgatókhoz.

Mitől lesz valaki jó tanár?

Nem tartom magam különösebben jó tanárnak, belőlem a diákok hozzák ki azt, amit én eléjük teszek. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy a digitális nemzedék felnövésével teljesen átalakul a tanári szerep is: a tanár egyfajta mentorrá válik. Én pedig szeretnék az lenni. Leginkább azt tartom erősségemnek, hogy tudok úgy kommunikálni a hallgatókkal, hogy nem érzik azt, hogy ellenkező oldalon állunk. Az egyetemi szintű oktatásnál is elengedhetetlen szerintem, hogy a tanítás ne egyirányú legyen, hanem oda-vissza kapcsolat a diákok és a tanár között.

Régen is így volt, vagy sok dolog változott az évek során? Te is változtál?

Amikor idekerültem a Corvinusra, ötödéves hallgató voltam – a tanítványaim egyben a barátaim is voltak, sok időt töltöttem velük az egyetemen kívül is. Ez ma már más, hiszen a diákjaim másik korosztályba tartoznak, mint én. A fókusz eltolódott a barátságtól, de továbbra sem érzem úgy, hogy a hallgatók falat húznának közém és saját maguk közé.

Mit gondolnak a diákok a statisztikáról? Hozzáállásban van különbség a karok között?

Véleményem szerint napjainkban a statisztika ismerete megkerülhetetlen. Mint mondtam, a hallgatók alapvetően nyitottak rá. A T-karon viszont félelmet látok bennük. Ezt nehéz feloldani, mert sokan nem gondolják magukról, hogy képesek lesznek megbirkózni a tárggyal. Pedig igen, és ha erre rá tudom vezetni őket, az a legnagyobb sikerélmény.

Mit gondolsz, a Corvinus átalakulása milyen hatással lesz a hallgatókra?

Bízom abban, hogy a kvantitatív tudományok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd. Emellett nagyon remélem, hogy az új rendszer kiszűri majd azt a szűk réteget, amelyik azt hiszi, hogy az egyetemi diploma alanyi jogon jár neki. Az ő jelenlétük a rendszerben azokat is demoralizálja, akik tanulni jöttek ide. Az általános morálban ugyanakkor én nem látok problémát. Meg kell érteni, hogy a fiatalok másként gondolkoznak az életről. Meg kell még tanulniuk a teendők között súlyozni, ami nem mindig kedvez egy adott tárgynak. A félév elején az egyik szemináriumi csoportomból hárman is odajöttek hozzám óra után, hogy elmondják: előző félévben nem tették oda magukat, de most igyekezni fognak. Szinte elnézést kértek miatta. Ez nagyon meghatott. Látszik, hogy tisztában vannak a saját döntéseikkel, és nem akarják másra terhelni azokat.

A Kenneth Rice-díjat minden évben a Budapesti Corvinus Egyetem egy-egy olyan oktatója nyerheti el, aki a legtöbbet nyújtja az innovatív oktatási módszerek, élenjáró oktatástechnológia alkalmazása, valamint a pedagógiai módszereknek a hallgatók egyéni igényeihez történő igazítása terén. A díjat Egyetemünk egykori neves professzora, Kenneth L. Rice végakarata szerint négy gyermeke alapította. Az átadásra 2019. november 20-án 11:00 órakor került sor a Főépület 2. emeletén található Kenneth Rice emlékoszlopnál.

 

Lázár Fruzsina, Kovács Máté

Fotó: Bartha Zsuzsanna

"A közgázos diákok fantasztikusak" Tovább