Közgazdász Online


Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől

kepernyofoto_2021-04-22_16_47_30_1.png

A vizsgaidőszak előtt sokan úgy érezzük, megfulladunk a sok teendőben. Azt sem tagadhatjuk, hogy az elmúlt egy évben az idővel való kapcsolatunk megváltozott. Olyan, mintha egyre több és több dolgunk lenne, ám a nap még mindig 24 órából áll. Az előző cikkben körbejártuk az idő fogalmát és a szubjektív időérzékelés különlegességét, ebben az írásban pedig még praktikusabb oldalról közelítjük meg a témát. Szakértői tanácsok ahhoz, hogyan bánjunk jobban az időnkkel és benne önmagunkkal.

Írta: Széles Dorottya, alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus és Széles Zsuzsanna, mentálhigiénés segítő, a Corvinus Hallgatói Támogatás munkatársai, borítókép: Salvador Dalí, Az emlékezet állandósága

Mennyi időnk van?

Gazdálkodni valamivel egy céltudatos tevékenység - választások és döntések sorozata. Az idő értékét sokszor éppen az adja, hogy nem tudjuk, mennyi van belőle. Érdemes hasznosan eltöltenünk.

Brené Brown amerikai kutató a Merj bátor lenni! című előadása elején megköszöni a közönség soraiban ülő embereknek, hogy idejüket éppen őrá szánják, hiszen az idő egy értékes erőforrásunk. Az idő nem megállítható, nem visszafordítható, nem ismételhető, emiatt kapta az idő ura, Kronosz (a római mitológiában Szaturnusz) a könyörtelen jelzőt. Magától értetődőnek tekintjük a rendelkezésre álló időt, és értékére néha csak akkor jövünk rá, amikor elfogyott.

Rajtunk múlik, mire fordítjuk az időnket, hogy mit kezdünk vele. Gazdálkodhatunk vele, tervezhetünk vele, beoszthatjuk, megválaszthatjuk, mire fordítjuk, esetleg befektetésben is gondolkodhatunk.

A 93 éves Edith Eva Eger, a magyar származású holokauszttúlélő pszichológus ír arról, hogy nincs ideje a gyűlöletre, bosszúra, önsajnálatra, szerinte érdemes inkább felszabadítani saját magunkat a múlt terhei alól. Fiatal éveinkben hajlamosak vagyunk nagyvonalúan bánni az idővel, a szubjektív idő, mint egyedileg megélt perspektíva, sokáig nem számít, aztán hirtelen ébredünk rá, hogy van, és nem lehet megállítani. (A szubjektív idő fogalmát Henri Louis Bergson Nobel-díjas francia filozófus alkotta meg.) Érdemes jól átgondolni, hogyan priorizálunk ezekben a tágíthatatlan keretekben. Hogyan hat az idő a megélt dolgaink fontosságra? Az időt nem lehet legyőzni, de megtanulhatunk együttműködni vele.

time-731110_1920.jpg

Kép: Free-Photos, Pixabay

Hogyan osszuk be az időnket?

Az időmenedzsmentben gyakori nehézség, hogy azt tapasztaljuk: erőnk szétforgácsolódik, szétszakítanak a feladatok. Frusztrálttá válunk, rohanunk magunk után. Pedig a rendelkezésre álló idő egységnyi, mi pakolunk bele túl sok mindent. Ekkor felpörgünk, ülő helyzetben is felfokozott ritmust, kapkodást élünk meg. Holott, ezzel egyidőben vannak belső ritmusaink, amik ugyanúgy működnek. Például a szívünk dobog, optimális esetben jó ritmusban dobog. A lélegzetvételünknek, véráramunknak is adott ritmusa van. Nőként például havi ciklusunk is adott ritmust jelent. Ha figyelünk erre a ritmusra, ezzel jobban összehangolódunk, a produktivitásunk ugyanúgy megmarad, viszont kevésbé zsigereljük ki magunkat.

Kapcsolódó rövid gyakorlat Dorkától:

Abban a helyzetben, ahol, ahogyan éppen vagy, figyeld meg a légzésedet! Csak kövesd, figyeld meg, milyen most a légzésed. Milyen ritmus esne jól? Érzékelsz-e valahol nyugalmat a testedben? Adj ennek egy kis időt. Érzékelsz-e bármilyen finom mozgást a testeden belül? Ha jól esik, akár picit fel is erősítheted ezt a mozgást, amit érzékelsz. Merre visz? Milyen mozgás esne most jól? Adj ennek egy kis időt, majd térj vissza gondolatban és figyelemben eddigi tevékenységedhez. Az a finom mozgás és ritmus, amit belülről tapasztaltál, hogyan esik? Mennyiben tér el attól a ritmustól, amit magad körül tapasztalsz? Ha jól esik, néha térj vissza ehhez a belső figyelemhez, és figyeld meg, hogyan hat rád a napi feladataid elvégzése közben.

Az elég jó időbeosztás nem kisebb dologról, mint az életemről szól. Valójában mivel töltöm az időmet (ami a legbecsesebb valuta), találtam-e olyan célt vagy mély vágyat, ami megmozdít, és aktívvá tesz annyira, hogy a változtatáshoz és cselekvéshez elég erőm is legyen? Ahhoz, hogy egy lépéssel közelebb kerüljek a saját célomhoz, motivációra is szükség van és annyi mozgástérre, időre, hogy a cselekvés meg tudjon születni. Néha pont az átgondolást, értékelést, tervezést hagyjuk el: ez rövidtávon időbe kerül ugyan, hosszútávon mégis megtérül. Ezek a rövid idők alkalmasak arra, hogy automatizáljuk, amit lehetséges, vagy akár újra gondoljuk, hogy jó irányba tartunk-e. Annak érdekében, hogy célunk, vágyunk megvalósulhasson, érdemes a naptárban is helyet készíteni.

Néha megtapasztaljuk, hogy a feladatok elárasztanak, terveink a legjobb szándék ellenére is dugába dőlnek. Megannyi nagyszerű időgazdálkodási technika áll rendelkezésünkre, és ha időt szánunk rájuk, akkor nem csak a feladatainkat, de sokszor céljainkat, terveinket, fontossági sorrendünket, hatékonyságról alkotott képünket is segítenek átgondolni, újragondolni. Például hasznos elkülöníteni a sürgős és valóban fontos feladatokat egymástól (lásd Eisenhower mátrix).

Meg kell, vagy meg szeretném csinálni?

Tudjuk, hogy a feladatok hatékony elvégzésében milyen fontos szerepe van a prioritásnak. Ugyanakkor legalább ilyen fontos, hogy elég időt szánjunk saját feltöltődésünkre. Akár alkut köthetünk magunkkal, hogy hogyan vigyázzunk saját magunkra napi, heti, havi és éves szinten. Mit teszünk meg a saját jóllétünkért ezekben az időegységekben? Mi az, ami szinte nem is máson múlik, hanem saját magunkon?

Szerepeink svédasztalára úgy is tekinthetünk, hogy teljesítményünk mellett kapcsolataink is nagy értékkel bírnak: kire lenne érdemes időt szakítanom? Kinek a hangját lenne jó hallani? Mit tehetek azért, hogy ápoljam a vele való kapcsolatot?

time-3096535_1920.jpg

Kép:Devanath, Pixabay

Halogathatunk egy személyes, családi, teendőt, de akár egy egyetemi feladatot is. Jó munkához idő kell, de hogy ez éppen kinek mennyi - egyéntől függ. A halogatással kapcsolatos egyik feltevés, hogy éppen az alapos munkához szükséges időt és kényelmes ritmust vonjuk meg magunktól. Másrészt, van, aki talán éppen a számára megfelelő arousalt, azaz aktivációs szintet szabályozza ilyen módon. A megfelelő aktivációs szinten jobb teljesítményt is nyújthatunk. Tehát ez is válhat javunkra, főleg, ha tudatosan tesszük. ITT olvashatsz bővebben a halogatásról.

Ha továbbmegyünk, akkor azt is megfigyelhetjük, hogy gyakran az időgazdálkodás nehézségének hátterében a nemet mondás hiánya áll. Például, amikor egy feladathoz nem fűlik a fogunk, nem is kötelező megtenni, de inkább megtesszük, holott érezzük, hogy ezt már beszuszakoljuk az egyébként is feszes naptárba. Ezek általában megbosszulják magukat: könnyebben kimerülünk, nem mindig tudunk kellő energiát fordítani a feladatra. Bár lehetnek nagyszerű hatásai az elvégzett munkának, önmagunk rendszeres túlvállalásával közelebb kerülünk a kiégés állapotához.

Néha túlfeszülünk, néha túlságosan elengedjük magunkat. Az idővel is tehetünk így. Ha túlságosan görcsösen osztjuk be, vagy túlságosan elengedjük: ugyanúgy széthullik, szétforgácsolódik. Lehetünk azonban éberek, kíváncsiak az újra és a jelen pillanatra.  Az idővel talán akkor gazdálkodunk jól, ha a saját energiáinkat jól osztjuk be. Ha nem terheljük túl magunkat, fenntartható módon végezzük a feladatainkat. Minden nem lehet fontos számunkra, prioritásainkhoz érdemes ragaszkodnunk.  Ha rövid időkre is, de lehet tapasztalatunk arról, amikor elég jól illeszkedik a külső és belső idő. Amikor találunk számunkra értelmes pillanatokat és tevékenységet egy adott napban.

Adhatunk magunknak pihenést, és kereshetünk aktivitást. Ez a paradoxon méltó az időhöz: ha rohanunk, ez csak gyorsítja az idő múlását. Pont fordítva működik. Olyan az idő, mint ahogy te vagy benne.

Hogyan gazdálkodhatunk jól az időnkkel? - Gyakorlati tanácsok szakemberektől Tovább
Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel?

Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel?

pexels-photo-4405244.jpg

Bő egy évvel ezelőtt a világunk fenekestől felfordult. Alig van olyan területe az életünknek, amelyre ne lenne hatással a koronavírus-járvány, nincs ez másképp az idő dimenziójával sem. Ha az időt nem is, az időhöz való viszonyulást befolyásolni tudjuk. Olyan konkrét gyakorlatokat és tesztet hozunk, amiket szakemberként hitelesnek és hasznos találunk.   

2021.05.01. Írta: Széles Zsuzsanna mentálhigiénés segítő, közgazdász és Széles Dorottya alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus, Corvinus Hallgatói Támogatás, Idézetek: Fodor Ákos haikuk, borítókép: Tarrin Elliott, Pexels

Mit jelent az idő?  

BASHÔ-HOMMAGE 

Virágom szirmán 

vízcsepp: pillanat-gyémánt! 

Most gazdag vagyok. 

Az idő olyan kincsünk, ami valójában nem a tulajdonunk. Bánhatunk vele jól, jelentéstelivé tehetjük, és használhatjuk jól, de alkudozni nem tudunk vele. Megélhetjük, tudatosíthatjuk, mit jelent nekünk az idő, törődhetünk az időnkkel és az időnkben önmagunkkal vagy önmagunkban az időnkkel.  

Az idő fogalmának tisztázása nem könnyű feladat - emberemlékezet óta foglalkoztatja a tudomány és a művészet jeles képviselőit. Azt gondolnánk, mindenki érti, tudja, mi az idő, de igazából senki sem.  

Egy biztos: az idő telik, múlik, akár a mesékben. Nem áll meg egy pillanatra sem. Folyamatosan mozgásban és változásban van. Az idő absztrakt fogalom, megbonthatatlan egység, amit mi szakaszolunk annak érdekében, hogy valamilyen módon meg tudjuk ragadni. Ami már volt, az a múlt, ami majd lesz, az a jövő, ami pedig éppen most van, az a jelen. Lehet objektíven mérni, viszont érzékelése ennél jóval összetettebb és szubjektívebb jelenség. Daniel N. Stern nyomán az objektív, lineáris, naptári értelemben vett időt kronosznak hívjuk, míg a szubjektív idő a kairosz. A kairoszban valami történik, amely cselekvésre, valódi változásra indít.  

Néha olyan, mintha az idő „gömbben lenne”, „gyöngy az idő” – ahogy Weöres Sándor fogalmazott. A gyöngy a tökéletesség, a megbonthatatlan egység, de egyben a mozgásban lévő forma, nincs olyan pont a felületén, amelyen biztosan állni tudna. Az idő sem megállítható, sőt néha talán azt érezzük: minél inkább szorítjuk, annál inkább kicsúszik a kezünk közül. Mint az igazi természeti erőket, amik túlmutatnak rajtunk, nem tudjuk őket befogni, de talán együtt tudunk működni velük.   

Benned milyen belső kép él az időről? Időegyenes? Homokóra? Ketyegő másodpercmutató? Emlékszel olyan pillanatokra, amikor az órát figyelted és csak úgy vánszorgott az idő? És olyanokra, amikor elillant?  

A kisgyerekeknek nincs időérzékük, még az időtlenségben élnek, kisgyerekkorunkban az időt néha éjszakákban mérjük, így tagoljuk napokra („mennyit kell még aludni…?”), és ebben az időszakban nem ritkák az olyan kérdések, mint a „ma ma van? Vagy ma holnap van?”. Kiskorunkban a jövő csak azt jelenti, nem most: fél perc vagy fél óra várakozás is végtelennek tűnik, egyre megy. Ebben a sajátos időtlenségben nincsenek határidők, optimális esetben nincsen űzött sietség: csak a felnőtt sietteti, próbálja a külső elvárásokhoz igazítani a gyerek belső ritmusát. Ezt teheti többnyire ügyesen terelve, de sürgetve, szorongást keltve is. Az időhöz így társulnak érzések, elvárások. De az érzések mindenkor hatnak is arra, hogyan érzékeljük az időt.  

A vírus hatása az időérzékelésünkre 

Az idő - ha van - 

tágul-görbül, mint a tér: 

mosttól mostig tart. 

Einstein szerint az időnek egyetlen oka van: minden nem történhet egyszerre. (Miért érezzük azt, hogy mostanában mégis minden egyszerre történik?) Azt is hozzá és az ő téridő elméletéhez köthetjük, hogy a tér és az idő összefügg (bár kétségtelen, hogy a fénysebességnek egyelőre a közelébe sem jutunk). 

A járvány megfékezését célzó korlátozó intézkedésekkel, a távoktatás és a home office bevezetésével megváltoztak a terek, amelyekben az életünk zajlik. Az életterünk beszűkült. A kényszerű otthonmaradással a különböző megélt szerepeink is egy térbe szorultak, a tevékenységeink összesűrűsödtek, és óhatatlanul felborították az időhöz való viszonyunkat is. 

pexels-photo-4112287.jpeg

Az időérzékelés tudatos folyamat. Mivel a figyelmünk véges kapacitású, így minél több dologra figyelünk, annál kevésbé érzékeljük az időt. Mivel nincs kapacitása az agynak erre is figyelni, alábecsüljük a múló időt. Ha kellemetlenül érezzük magunkat, vagy unatkozunk, ha türelmetlenül várakozunk, vagy félelmet érzünk, akkor úgy érezhetjük, hogy az idő lassabban múlik. 

Az élet belső és külső ritmusa közötti összehangoltságra a világjárványhoz kapcsolódó intézkedések is hatást gyakorolnak. A korlátozásokkal kizökkentünk a megszokott életritmusunkból, és ezáltal az időérzékelésünk is megváltozott. Van, aki szerint az idő lelassult, van, aki szerint felgyorsult, és olyan is van, aki mindkét jelenséget érzékeli a saját életében.  

"Az én fejemben egy évkör jelképezi az idő múlását, de tavaly márciustól idén márciusig a fejemben őrzött kép megváltozott. Valahogy a szimbolikus belső pályámon a március közepe most nem ugyanott volt, mint tavaly. A fejemben nem telt még el egy év. Mintha a fizikai találkozások hiánya miatt nem úgy éltem volna meg az idő múlását, ahogy szoktam, mintha rövidebb szakasz lett volna ez az egy év. Ez azért furcsa, mert közben azt is érzem, hogy sokkal kevesebb időm van. Időm persze ugyanannyi van, csak egymásra torlódtak, és párhuzamosan futnak a szerepeim, mint amikor sok alkalmazás van egyszerre nyitva a mobilomon. Valahogy az egész rendszer lassabb és hamarabb le is merül." - Széles Zsuzsanna saját élménye 

A szubjektív megéléseinkben mintha mostanában gyakrabban összezavarodnánk, hogy az időnk veszendőbe megy vagy összeprésel vagy mindkettő egyszerre. Hogyan teljesítsünk, koncentráljunk a jelenben, ha elbizonytalanít a jövő? Vagy hogyan fókuszáljunk a jövőre, ha beterítenek, maguk alá temetnek a jelen feladatai?  

 AZ EMBERI ÁLLAPOTRÓL  

bizakodj — lévén 

helyzetünk mindenkor a 

l e g pillanatnyibb 

A pandémia miatt megváltozott életünkben a jövőperspektíva is átalakult, minden bizonytalanabb, és mintha az ismeretlenek vagy a lehetséges kimenetelek száma is több lenne, mint amihez korábban hozzászoktunk. Nem tudunk úgy tervezni, mint ahogy megszoktuk. 

Rosemary Sword és Philip Zimbardo állítása szerint a pszichológiai időérzékünk – vagyis időperspektívánk – igen fontos szerepet játszik abban, ahogyan a velünk történt dolgokat szemléljük, a jelenben döntést hozunk, és ahogy a jövőhöz viszonyulunk. Ha érdekel, milyen most az időperspektíva-profilod, itt kitöltheted a tesztet. Érdemes szem előtt tartani, hogy attitűdünk alakítható, saját hozzáállásunkon is múlik, hogy mihez kezdhetünk a jelenlegi helyzetben. Szerepünk van abban, hogy a jelen állapotból mit építünk be a jövőbe, ez pedig gátol, vagy segítségünkre lesz.  

Elgondolkozhatunk azon is, nem a jövő tervezhetőségének gondolata volt-e korábban illúzió? Mi van, ha a jövő csak egy következő most? Azzal viszont lehet dolgunk, hogy mitől lesz értéke számunkra. Ha a jövő perspektívájából nézünk visszafelé, mitől lenne értékes ez az időszak? Hogyan hoztam ki az elérhető jót a magam számára? Mire szánjak időt, hogy a jelenben jobban legyek? Mi az, amim van és a jövőben is segítségemre lehet?   

ESTI FOHÁSZ 

Ahova nézek: 

csak tennivalót látok. 

Szemhéjam, segíts! 

A kényszerű otthonmaradással elvesztek helyek, ahová korábban jártunk, sokkal kevesebbet jövünk-megyünk, átalakult a tér, amiben létezünk. A tevékenységeink jelentős része az online térbe költözött. Fizikailag jóval kevesebbszer kell helyszínt változtatnunk az elfoglaltságaink között, így azok időben is közelebb kerültek egymáshoz. Nem hagyunk elég időt köztük saját magunkra.  

Korábban ez a „zsilipelés”, belső áthangolódás egyik dolgunkról a másikra, sokszor éppen az üresjáratnak megélt helyzetekben történt meg, spontán: közlekedés közben, várakozás alatt, folyosói beszélgetés során. Ha egész nap egy szobában ülünk, nem kell sem a tantermek, sem az iroda és a tárgyalók, sem az otthonunk és a munkahelyünk között jönni-menni. Emiatt szükségszerűen elmosódtak a határok az egyes életterületek és szerepek között. Pedig az átzsilipelés segít abban, hogy lélekben és fejben is megérkezzünk a következő helyzetbe.

pexels-photo-6466385.jpeg

Megfigyelted már, hogy egy csendben eltöltött pár perc, egy lassabban elszürcsölt tea vagy más apró rítus hogyan segít a „zsilipelésben”? Mi az, amit megtehetsz, hogy ilyen perceket találj vagy nyerj önmagad számára?   

Az online tér lehetőséget ad, mert tudunk kapcsolódni másokkal, a virtuális térben azonban másképp történnek a dolgok, másképp zajlik a kommunikáció. Ez a fajta jelenlét és figyelem sokkal megterhelőbb és fárasztóbb. Könnyen előfordul, hogy közben a saját testünkkel kevésbé kapcsolódunk. Miközben minden figyelmünk a monitorra szegeződik, testünk a saját fizikai valóságunkban van. Két világra kell, kellene figyelnünk egyszerre, és észlelni a jelzéseit. Figyelsz a tested jelzéseire ebben az új életmódban? Hogy van? Érzed, ha elfáradsz? Kizsigereled a tested vagy támogatod? Állj fel néha, mozgasd meg magad, egyél, igyál teremts új szokásokat, amik a fenntarthatóságot biztosítják ebben a megváltozott működési módban.   

Halaszthatatlan 

semmittennivalóm van. 

Kérlek, ne zavarj. 

Az idővel való gazdálkodás témája előhív egyfajta üzleti szemléletet, de nem lehet mindig teljesítménymódban lenni. Érdemes tudatosan időt hagyni az üresjáratra is, amikor csak vagyunk, és a figyelmünk egy fókuszált állapotból átválthat egy ellazultabb, szemlélődő üzemmódba. Önmagunkra figyeléshez számos technika elérhető a neten (relaxáció, meditáció, légzőgyakorlatok, jóga, mindfulness gyakorlatok, miről már egy korábbi cikkünkben is írtunk), de az is éppen elég, ha egy nap párszor csak úgy vagyunk, és semmit teszünk. Nem rágódunk a tegnapi dolgokon, nem agyalunk a holnapi határidőn, a tudatunkkal a valós időben maradunk, és önfeledten átadjuk magunkat a jelen pillanatnak. Ilyenkor tud az élet is belépni a pillanatba. Ennek során olyasmit is észrevehetünk, aminek az észlelését a koncentrálás és feladatmegoldás során elmulasztjuk. 

Amikor a figyelmünk megnyílhat a finom érzékszervi észlelések felé, könnyebben meghalljuk a madarak csiripelését, (amit egyébként is hall a fülünk, csak nem észleli a figyelmünk), könnyebben észrevesszük, hányféle árnyalata van a zöldnek a természetben, vagy, hogy egyébként milyen érzetek vannak a testünkben, és hogy milyen érzések kavarognak bennünk. Ez így nagyon filozofikusan hangzik, de idézd csak fel, hány ilyen élettel teli pillanatra, élményre emlékszel!  Akkor tudunk jól lenni, és még igazán jól teljesíteni is, ha időről-időre töltődünk, ha nem merítjük le az elemeinket. 

A természet ereje 

ÚTIKALAND 

Egy pille illeg 

hajóm orrán: bámulom: 

most ő kormányoz. 

A szabadban töltött idő szerepe is felértékelődött. A természet minden érzékünkre hat, ami egy komplex idegrendszeri élmény, így – a környezetpszichológiai kutatások szerint is - jó hatással van a mentális működésünkre.   

Az elmúlt egy évben lassan a pozitív pszichológiából is elegünk lett, valahogy semmitmondóvá váltak az okos tippek. Már nehéz tudatosan pozitívnak maradnunk, értelmet és örömöt viszont találhatunk abban, ami van. Ha kimész a szabadba, a természet él, moccan, susog, zizeg, nem állt le, a növények nőnek, az évszakok forognak, a Nap felkel és lenyugszik, működik az a rend, amelynek élőlényként mi is a részei vagyunk. Lehet, hogy éppen ez adhat támpontot ebben a megváltozott időészlelésben.  A napirend - szó szerint is - segít adott napon belül is tartani a rendet: időben kelni, időben elvégezni, amit kell, időben lefeküdni, időt hagyni, időt szánni mindarra, ami fontos. Ha ünnep jön, arra lélekben készülni. Ha nem jön a tavaszi hangulat, akkor venni egy csokor tulipánt, és engedni, hogy hasson ránk.  

Ha meg tudod oldani, időről időre sétálj egyet arra, ahol fákat, bokrokat, virágokat látsz! Távolodj el kicsit a saját mindennapos gondjaidtól, ha lehetséges, menj fel egy dombra, nézz körül magasabbról. Érezd, hogy haladsz az úton, eljutsz rajta egyik helyről a másikra, mozgásban vagy. Próbáld ki, és érints meg egy fát. Érezd, hogy ő is él, te is élsz. Érezd az erejét, törzsének stabilitását, lásd meg óriási lombkoronáját, és képzeld el, hogy a felszín alatt, legalább akkora gyökérzete tartja meg őt biztosan. Mi bennetek a közös? Mit tanulhatsz tőle? Mi köt össze benneteket?  

ÉBREDÉS 

fölépíteni 

és belakni magamat 

napmintnapmintnap

Neked mit jelent az idő? - Mihez kezdjünk a pandémia alatt megváltozott időérzékelésünkkel? Tovább
süti beállítások módosítása