Közgazdász Online


Kötelező külföldi félév, mini-szakirányok és projekttárgyak a megújult Nemzetközi Gazdálkodás szakon

Kötelező külföldi félév, mini-szakirányok és projekttárgyak a megújult Nemzetközi Gazdálkodás szakon

Interjú Dr. Kacsirek Lászlóval

b_v_0002.jpg

Évtizedek óta a magyar gazdasági képzések egyik legjobbjaként tartják számon a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi gazdálkodás alapszakát, illetve elődjét, a Külgazdasági szakot. Minden felvételi időszakban kiemelten magas pontszám szükséges a bekerüléshez. A nemzetközi környezet változása, s annak részeként , a 4. Ipari forradalom és a technológia fejlődés sebessége azonban szükségessé teszi a változtatást - főleg egy nemzetközi üzleti karrierre felkészítő képzés számára. Dr. Kacsirek Lászlóval, a Nemzetközi Gazdálkodás szak szakfelelősével beszélgettünk a képzési programot érintő újításokról.

2020.09.21. Írta és fényképezte: Bera Viktor

Az új rendszerben a szak csak angol nyelven fog indulni, és BA in International Business néven fut tovább. 

Egészen új elvárások elé állította a munkaerőpiacra belépő friss diplomásokat a XXI. század. Az átlátóképesség, a rendszerszemlélet és az információ gyors és hatékony megszerzése már előnyt élvez a lexikális tudással szemben. Az International Business szakot is ennek megfelelően modernizálták.

img_0504.jpgKacsirek László, a szak szakfelelőse elmondta: “Szemléletmódjában is megújul a szak; nem felzárkózni akarunk, hanem előretörni, nemzetközi szinten is a lehető legjobb, legmodernebb képzést kínálni. Sok jó példát megnéztünk más, nemzetközi egyetemeknél, és az előrevetített munkaerőpiaci, vállalati igényeket, regionális és globális trendeket is megvizsgáltuk. Ezek segítségével összeállítottunk egy képzési programot, ami felkészíti a hallgatókat nemcsak a jelenlegi feladatokra, hanem képessé teszik őket a jövőbeli kihívásoknak való megfelelésre, alkalmazkodásra. ”

A képzés az eddigi 6+1 félév helyett 6+1+1 féléves lesz

Az megújuló szak egy külföldi félévvel bővül. Kacsirek László szerint  “a cél az, hogy nemzetközi tapasztalatot szerezzenek a hallgatók. Itt a nemzetközi környezetben való mozgás a lényeg, ennek itthon egy gátja van: a külföldi hallgatók viszonylag alacsony aránya. A szak átszervezésével célunk, hogy ezen jelentősen javítsunk, ugyanis a valós nemzetközi tapasztalat megszerzéséhez kétségtelenül szükséges a külföldön eltöltött idő.”

“Ezt kétféleképpen lehet megvalósítani: végezhet a hallgató szakmai gyakorlatot, vagy tanulhat egy partner egyetemen. Utóbbinak persze lesznek korlátai, de ebben próbálunk aránylag kevés kötöttséget alkotni. Ha valaki egy kicsit más irányba akar elmenni a képzésben fél év erejéig, azt is megteheti. Erre az Erasmus esetében alig van lehetőség, mivel nagyjából ugyanazt kell tanulni külföldön, mint itthon, különben lemarad a szaktársaitól - mondta Kacsirek László.

Mini-szakirányok a képzésen belül

Az új rendszerben a legtöbb kötelező tárgy 6 kredites lesz, amit 3 kredites nyelvi és szabadon választható tárgyak egészítenek majd ki. Az elektív, vagyis szabadon választható tárgyak közül adott számút kell elvégezni, ezen belül a hallgatók szabadon választhatnak.

Mostantól a hallgatók “mini-szakirányokat” is végezhetnek. Kacsirek László szerint “ha a hallgató az üzleti képzés mellett el akar merülni például az elméleti közgazdaságtanban vagy a fenntarthatóság kérdésében, akkor több, egymásra épülő választható tárggyal is megteheti azt”. 

b_v_0020.jpgProblémaközpontú projekttárgyak egész évben

“A hangsúlyt átraktuk a »tanuld meg!« helyett az »oldd meg a problémát!« feladatra” - mondta Kacsirek László. A képzés problémafókuszú, projektorientált lesz. A legelején vannak ugyan alapozó tárgyak, de már akkor is lesz olyan projekt, ami a többi tárgyban tanultakra épít. A harmadik félévtől lesznek kifejezetten projekttárgyak is. Ezeknek lényege, hogy a hallgatók egy problémát kapnak, s a félév során annak a megoldását kell kidolgozniuk; a többi kötelező tárgy pedig ezeket támogatja majd. Ezek során szorosan együtt dolgoznak vállalatokkal is.  

Több specializáció lesz a 6. és a 7. félévben

A 6. vagy a 7. félévben több specializáció közül választhatnak majd a hallgatók, eddig négyet  dolgoztak ki: Global Supply Chain Management (Globális ellátási láncok menedzsmentje), Global Economy & Business (Globális gazdaság és üzlet), Business Venture and Start-Up Management (Üzleti vállalkozás és Start-Up menedzsment), Global Markets and Marketing (Globális piacok és marketing).

A képzés egyik alapvető része az úgynevezett “Külgazd-piramis”. Ennek lényege, hogy a készségeket folyamatosan, egymásra épülve adja át a képzés, a vége felé azok egyre komplexebbek és egyre nemzetköziesebbek lesznek. Az alapfogalmak megismerésén és a gazdasági alapokba való bevezetésen kívül kezdettől fogva kiemelt szerepet kapnak majd az interkulturális és kommunikációs ismeretek, készségek. “Több lesz a kulturális érzékenységre, kultúrák közötti kommunikációra koncentráló tárgy, a képzés elejétől kezdve; gyakorlatilag a képzés egészét áthatja. Lesz interkulturális érzékenységet fejlesztő tréning az első félévben, majd később interkulturális menedzsment tárgy is. - mondta Kacsirek László. 

Az üzleti és jogi alapok megismerése után ezek nemzetközi alkalmazása kerül a fókuszba. A piramis csúcsára érve már a nemzetközi ügyletekben és vállalkozásindításban való jártasság és a multikulturális közegben történő magabiztos eligazodás a cél.

b_v_0001.jpg

Nemcsak a szakmára, hanem az életre készít fel

Kacsirek László kiemelte, hogy a megújult képzés a szakmai-elméleti kereten túl gyakorlati, hétköznapi készségeket is fejleszt. “Lesz önismereti tréning és nagy hangsúlyt fektetünk a tudatos tervezésre. Stressz- és konfliktuskezelés, CV írás, karriertervezés, ezek mind szerepelnek majd a képzés témái közt. Fontos az, hogy tudatosan tervezzék meg a hallgatók, mit akarnak csinálni a diploma után.”

A tanulók oktatóikkal és a tananyaggal való kapcsolata is megváltozik. “Sokkal jobban építünk a hallgatói aktivitásra és kezdeményezésre, mint eddig. Többet kell majd az egyetemmel foglalkozni, de cserébe ad is valami extrát az oktatás. Sok dolog nem fog készen kerülni a hallgatók elé, hanem meg kell tanulniuk hatékonyan keresni és kutatni. Ezzel egy tanulási önállóságot próbálunk rutinná tenni - mondta Kacsirek László. Ennek köszönhetően az órákon átadott és feldolgozott anyagot azonnal a gyakorlatba ültetik a hallgatók, a tanár pedig egy tapasztalt coach szerepét látja el. 

Kacsirek László hozzátette: “sokan azért mennek dolgozni egyetem mellett, mert azt hiszik, hogy a piacon szükséges gyakorlati készségeket így tudják jól elsajátítani. Ezt az átszervezéssel meg szeretnénk szüntetni. Sokkal nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni a cégekre, pontosabban szeretnénk őket szorosabban bevonni a képzésbe, többféle formában.”

Az is újdonság, hogy az angol nyelv a kötelező tárgyak között is megjelenik “English for Academic Purposes, illetve “English for Career Purposes” néven. “A készségfejlesztő blokkok egyik legfontosabb része az angol nyelv. Nem elég ugyanis papíron jól tudni az angolt, merni is kell használni a nyelvet - magas szinten, igényes nyelvhelyességgel és stílussal. A fő cél tehát már az első félévben az, hogy a hallgatókat bátorrá tegyük a nyelvhasználatban” - mondta Kacsirek László. “A második félévben fektetünk nagyobb hangsúlyt a nyelvhelyességre is. Ez nyelvtanból és nyelvi eleganciából áll. Az utóbbit azért említem, mert olyan nyelvtudást várunk el, ami nem kizárólag funkcionális, hanem adott eseményhez és kulturális közeghez is megfelelő.“

Az alapképzési szak után tizenhat különböző mesterképzésre jelentkezhetnek a hallgatók, tizenegy esetben ráadásul minden előzetes feltételt teljesítenek a Nemzetközi gazdálkodás alapszakon. Ezekkel a fejlesztésekkel lesz még gyakorlatorientáltabb és nemzetközibb az International Business.

Kötelező külföldi félév, mini-szakirányok és projekttárgyak a megújult Nemzetközi Gazdálkodás szakon Tovább
„Végtelen munkafolyamattá váltak a mindennapok” - Így élték meg az anyák a koronavírus-járványt

„Végtelen munkafolyamattá váltak a mindennapok” - Így élték meg az anyák a koronavírus-járványt

pexels-ketut-subiyanto-4473893.jpg

A koronavírus-járvány szinte automatikusan a hagyományos nemi szerepeket erősítette meg. A megnövekedett mennyiségű, fizetetlen reproduktív munka az anyákra hárult. Erre a felismerésre jutott négy magyar kutató, akik magyarországi és erdélyi magyar anyákat kérdeztek tapasztalataikról a járványhelyzetben. A kutatást Nagy Beáta (Budapesti Corvinus Egyetem), Geambașu Réka (Babeș-Bolyai Tudományegyetem), Gergely Orsolya (Sapientia EMTE) és Somogyi Nikolett (Antwerpeni Egyetem) végezték. Nagy Beáta válaszolt a kérdéseinkre.

2020.09.10. Írta: Kránicz Bence, borítókép: Ketut Subiyanto, Pexels

A karantén, az otthoni munka és iskola új helyzet elé állította a családokat. A tanulmányban azt mutatjátok be, hogy főleg az anyák terhei növekedtek meg. Lehetett rá számítani, hogy ez így lesz?

Mivel kimondottan kisgyerekes, home office-ba kerülő anyákat kérdeztünk, akiknek a párja hasonló körülmények között dolgozott, arra számítottunk, ez a fiatal, jellemzően magas iskolázottságú társadalmi csoport egyenlőségpárti lesz. Mindenki otthon van, mindenkinek fontos a munkája és a családja, miért ne végeznék közösen az otthoni feladatokat? Ráadásul egy korai internetes kutatás azt jelezte, hogy a férfiaknak nincs hová hátrálni az otthoni munkák elől. Hát ehhez képest a mi kutatásunk nagyon másfajta valóságot mutatott, ahol az anyák – egy-két kivételtől eltekintve – automatikusan az összes fizetetlen, reproduktív munka elvégzésének és menedzselésének felelősévé váltak. Ez a fizetetlen munka a korábbiakhoz képest jelentősen megnőtt: a házimunka mellett a gyerekek napközbeni gondozása és oktatása is a családok, értsd, nők nyakába szakadt. A refamilizáció felerősödött, és megsokszorozta az anyák feladatait.

A saját tapasztalatom az volt a karantén alatt, hogy végképp összemosódott a munkavégzésre szánt időm és a családi vagy szabadidőm. Az anyák hasonlóról számoltak be, vagy éppen, hogy az eddiginél is tudatosabban el kellett különíteniük a különböző feladatokra szánt idejüket?

Hónapokon át tartó tapasztalat volt, hogy minden mindennel összefolyt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy végtelen munkafolyamattá és rendkívül stresszessé váltak az anyák mindennapjai. Mivel mindenki otthon volt, folyamatosan kellett ételt készíteni, takarítani vagy mosni, de a gyerekekkel való foglalkozás feladata és igényessége még ezeket is domináló, rengeteg frusztrációt okozó tevékenységgé vált. A tudatosság abban merült ki, hogy a gyerekek iskolai feladatait minden délelőtt el kellett végezni, és ennek felelősségét az anyák viselték. Tudatos volt, ám önkizsákmányoló, hogy az anyák hajnalban vagy éjjel, és még hétvégén igyekeztek behozni a keresőmunkával kapcsolatos lemaradásukat, amikor a családtagokkal nem kellett aktívan törődniük. Nem véletlen, hogy az interjúk során csupa frusztrált és fáradt nővel interjúztunk, aki már nagyon várta, hogy vége legyen az iskolának és a karanténnak is. 

Az apák élete kevésbé változott meg, írjátok. Ezek szerint a számos munkahelyen elrendelt otthoni munkavégzés nem hozott jelentős változást?

Az apák munkájáról tipikusan azt mondták, hogy őket kevésbé lehet bevonni, mert ők azok, akik a fő kenyérkeresők: többet keresnek, többet is kell dolgozniuk, fontosabb dolgokat végeznek, és amúgy is kevésbé rugalmas a munkájuk. Így igen gyakran az hangzott el, hogy ahol a lakáskörülmények megengedték, ott az apák félrevonultak egy külön szobába vagy dolgozószobába, és az úgynevezett „törzsidő” alatt inkább csak eseti jelleggel vettek részt a családi teendőkben. Ezért is jeleztük, hogy a női munkáknak tulajdonított rugalmasság itt hozzájárult a tradicionális nemi szerepek megerősítéséhez.

pexels-anastasia-shuraeva-4079281.jpg

Kép: Anastasia Shuraeva, Pexels

Magyarországi és erdélyi magyar anyákat kérdeztetek meg. A kutatás előtt komoly eltérésre számítottatok a két országban?

A román közpolitika több ponton is progresszívebb a magyarországihoz képest. A családpolitikában évekkel ezelőtt bevezették, hogy ösztönözzék az apák gyeden maradását, a jelenlegi pandémia elején a 12 év alatti gyereket nevelő anyáknak felajánlották, hogy fizetésük 75 százalékáért otthon maradhatnak gyermekgondozási szabadságon nyár elejéig. Az oktatáspolitikában pedig az a döntés született, hogy a járvány okozta rosszabb feltételek miatt a gyerekek második féléves osztályzata nem lehet gyengébb, mint az első félévben volt. Míg a magyar kormányzati politika inkább a gazdaságot, mint a munkavállalókat védte, addig Romániában inkább a fordítottját láthattuk.

Mik lettek végül a legfontosabb eltérések a magyarországi és az erdélyi eredmények között?

Nem találtunk túl sok különbséget. Az egyetlen markáns eltérés az volt, hogy a román anyák kevésbé stresszeltek az iskola miatt, mint tették azt a magyar interjúalanyok. Más esetben ugyanúgy rájuk szakadt az összes láthatatlan reproduktív feladat, mint Magyarországon.

Megállapítjátok, hogy „a gyermek iskolai sikeressége Magyarországon kétségtelenül a szülői siker vagy bukás mércéjévé is vált”. Iskolatípustól függetlenül így alakult? Ugyanolyan nyomás alá helyezte a szülőket az általános iskola alsó tagozata, mint a felső, vagy a középiskola?

Ahogy említettem, az interjúalanyok magasan képzett, középosztálybeli anyák voltak, akik akár saját egyéni céljaikat és terveiket is alárendelik a gyermek fejlesztésének és iskolai eredményességének.

Ez az „intenzív anyaság” koncepció nálunk is világosan megfigyelhető. Gondoskodó, önfeláldozó, állandóan elérhető anyának kell lenni, és még így is lelkiismeret-furdalással küzdöttek a nők. Ez egy erősen középosztályi szemlélet, azonban erős hatással van az összes többi társadalmi rétegre is, akár az oktatáspolitikán, akár a kormányzati kommunikáción keresztül. A szülőkre nehezedő nyomás a pandémia idején a kisgyerekesek esetében volt a legnyomasztóbb: nekik nem volt elegendő jó szülőnek lenni, emellett jó tanárrá is kellett válniuk. Meg kellett tanulniuk azt is, hogyan kell megtanítani például az összeadást. A felsőtagozatos vagy középiskolás diákok általában már önállóan végezték a feladatokat. Őket inkább monitorozni, mint tanítani kellett. 

Dolgozó anyákat kérdeztetek. Volt közülük olyan, aki éppen a járvány miatt veszítette el a munkáját? Vagy akár az apa állásvesztése előkerült problémaként a beszélgetésekben?

Olyanokat kerestünk, akik „szerencsések” voltak, tehát megmaradt az állásuk, otthonról dolgozhattak, és párkapcsolatban éltek, a párjuknak pedig szintén volt jövedelme. Ez szándékos volt részünkről, mert az érdekelt, hogy ha valaki ilyen szerencsés helyzetben van, akkor kihasználja-e azt, hogy újratárgyalja a feladatmegosztásokat. Voltak olyan esetek ugyanakkor, amikor a partnerük vállalkozásában sokkal kevesebb munka és bevétel volt, mint a járvány előtt. De olyan interjúalanyunk is akadt, aki pont a járvány közepén váltott munkahelyet.

pexels-tatiana-syrikova-3975658.jpg

Kép: Tatiana Syrikova, Pexels

Arra a megállapításra jutottatok, hogy az anyák nem akarták újraosztani a családi feladatokat, inkább tudomásul vették a megnövekedett terhelést. Így a karanténban a hagyományos nemi szerepek erősödtek meg. Mivel magyarázzátok, hogy a középosztálybeli, tájékozott anyák sem igyekeztek jobb pozíciót elérni az új helyzetben?

Érdekes helyzet volt, hogy szinte minden anya elégedetlen volt a rázúduló feladatokkal és terhekkel, és igazságtalannak tartotta, hogy ennyire magára maradt a feladatok ellátásával, ám sosem volt elégedetlen azzal a feladatvállalással, amit a párjától kapott. Ennek számtalan magyarázatát próbáltuk azonosítani.

A járvány alatt felértékelődött a család óvása, gondozása, ellátása, és ebben hagyományosan a nőknek nagyobb szerep jut.

Az anyák ezentúl megemlítették, hogy a férjük a család fő kenyérkeresője, de volt, aki arra reflektált, hogy nem lát alternatívákat, akkor minek panaszkodjon. Többen is említették, hogy ők szerencsések, mert a párjuk sokat segít a háztartási feladatok elvégzésében – ez a mondat világosan leírja a társadalom hagyományos szerepfelfogását. 

Olyan érzésem van, mintha feszültség lenne a médiából érkező információk és a valós helyzet között. Most rengeteg újságban lehetett olvasni a láthatatlan munka jelentőségéről, és a máskor munkába járó apák is megtapasztalhatták, mennyi otthoni feladatot kell elvégezni. Emiatt olyan forgatókönyvet is el tudtam volna képzelni, ami éppen az anyák komolyabb elismerését, a láthatatlan munka valódi súlyának felismerését hozza.

Tényleg sok szó esett az utóbbi időben a gondozási, főleg gyermekgondozási munka fontosságáról. Ennek lehet olyan paradox következménye is. hogy a home office-ban dolgozó családok fellélegeztek, hogy megúszták a járvány okozta veszélyt, és családok különféle, a család, főleg gyerekek jóllétét növelő tevékenységekbe fogtak: kenyeret sütöttek, közösségi oldalakról szerzett tanácsokat követtek a gyerek fejlesztése érdekében. Látszólag az anyák szabad választása által vezérelt, ám a fizetetlen munka mennyiségét jelentősen növelő tevékenységről volt itt szó. Ráadásul a szokásos fizetett vagy fizetetlen erőforrás, a bébiszitter vagy éppen a nagyszülői munka nem volt elérhető a járvány alatt. Ahogy említettem, ez rengeteg frusztrációt okozott az anyákban. A megoldást azonban nem a párjuktól, hanem a politikai rendszertől vagy az ellátórendszertől várták, például valamiféle kormányzati elismerést a nagy munkáért, a bölcsődék és az óvodák fokozatos megnyitását, pedagógiai támogatást a kicsik fejlesztéséhez. Kimondottan szemrehányóan beszéltek arról, hogy a politika cserben hagyta az anyákat. 

Tapasztaltátok azt, hogy a megkérdezett anyák tudatosabban akarnának változtatni a helyzetükön a karantén alatti nagyobb terhelés után? Ha egy ilyen társadalmi sokk, mint a koronavírus-járvány, nem elég ahhoz, hogy ezeket a nemi szerepeket újraosszuk, milyen útja lehet a változásnak?

Voltak tudatos változtatási ötletek, de ezek inkább a piaci szolgáltatások beszerzéséhez, az online rendelések rendszeressé tételéhez kapcsolódtak, vagy a család közösen, aktívan töltött idejének a megtartásához, mint a kirándulás és a társasjátékozás. A nemi szerepek újraosztása ritkán merült fel az interjúk során. Ugyanakkor voltak olyan párok, akik erről rendszeresen beszéltek. Az ő esetükben azt figyeltük meg, hogy azoknak az apáknak, akik már a kicsi gyerekekkel is sokat voltak együtt, mert például gyeden voltak fél évig, sokkal természetesebb volt, hogy a rutinfeladatokban is részt vesznek. Éppen ezért az lenne az egyik közpolitikai javaslatunk, ha megkérdeznének, hogy az apák számára ne csak lehetőség, de kötelesség is legyen a gyeden való otthon maradás. Tulajdonképpen a gyed extra ezt támogatja is. Ez megalapozhatná a gondoskodó apa alakjának szélesebb körű elterjedését. 

 pexels-tatiana-syrikova-3975678.jpg

Kép: Tatiana Syrikova, Pexels

Tudtak valahogy tenni az anyák a kiégés, a túlhajszoltság ellen?

Az állandó családi együttlét ellenére az anyák úgy érezték, hogy sosincs semmire idejük, és folytonos időhiány jellemzi a napjaikat. Többen is úgy érezték, hogy rettentő kevés idő marad magukra, és hogy ez a rendszer nem fenntartható. Volt, aki arra a következtetésre jutott, hogy csökkenteni fogja a munkaidejét, míg mások a baráti és rokoni kapcsolatok ápolását említették. Hasonlóan hasznosnak mondták a családi kirándulásokat és biciklizést, és ha valaki elvétve megtehette, akkor igyekezett tornázni vagy a párjával egy-egy filmet megnézni esténként. 

„Végtelen munkafolyamattá váltak a mindennapok” - Így élték meg az anyák a koronavírus-járványt Tovább
Szemléletváltás az Alkalmazott közgazdaságtan alapszakon - Így újulnak meg a Corvinus képzései

Szemléletváltás az Alkalmazott közgazdaságtan alapszakon - Így újulnak meg a Corvinus képzései

img_9707.jpg

A Corvinus Egyetem átalakulásának részeként megújul az Alkalmazott közgazdaságtan alapszak, a változásokról Szabó-Bakos Eszter szakfelelőst kérdeztük.

2020.09.07. Írta: Kovács Anna

„A tudást helyezzük előtérbe, nem pedig a tanítás folyamatát”

- mondja Szabó-Bakos Eszter szakfelelős az Alkalmazott közgazdaságtan alapszak megújulásáról. Úgy véli, a legfontosabb, hogy átalakul az egész szak szemlélete, és „az lesz a lényeg, hogy a hallgatók megszerezzék a tudást”.

Mit jelent a szemléletváltás? Szabó-Bakos Eszter szerint többek között azt, hogy az alapszakos képzés a közgazdaságtanra és az empirikus módszerekre koncentrál. “A hallgatók megszerzett tudása lesz a legfontosabb” - véli a szakfelelős.

Arra törekszünk, hogy ne csak általános tudást, ne mindenből egy keveset kapjon a hallgató, hanem vértezzük fel a közgazdaságtan adatelemzési ismereteivel, és ezeket képes legyen alkalmazni is.

A hallgatók az egyetemen egyedülálló nyolc kredites tárgyakkal is találkoznak majd. Minden félévben a kötelező tantárgyak között lesz egy nyolc kredites közgazdasági, illetve egy nyolc kredites adatelemzési, empirikus tárgy is. A hallgatóknak emellett többet kell önállóan dolgozniuk a tárgyak teljesítéséhez. Sokat kell egymással kommunikálniuk, kutatniuk, olvasniuk, különféle szoftvereket használniuk.

Az átalakulás fontos eleme, hogy a hallgatók a tárgyi tudás mellett gyakorlati képességeket is elsajátítsanak. A gyakorlatiasságnak a közgazdaságtanban az üzleti élettől valamelyest eltérő jelentése van. „A közgazdaságtanban azt jelenti, hogy a hallgató be tud azonosítani egy problémát, és tudja, hogy melyik eszközt kell a megoldáshoz használnia”

Átalakul a szakszeminárium és a szakdolgozati folyamat is. Az újszerű felépítés az egyetemen elsőként az Alkalmazott közgazdaságtan szakon jelenik meg. Az egyik cél a halogatás elkerülése.

k_b_0072.JPG

"A tudásuk fejlődését is be kell mutatniuk a hallgatóknak, ezért minden évbe beillesztettünk egy projekttantárgyat is."

A hallgatók a kötelező tantárgyakkal megszerzett tudásukat szintetizálják, és problémákat oldanak meg. Minden évben más tudásszintet, problémamegoldási képességet várnak el tőlük. Ezzel olyan képességeket építhetnek ki, amelyek a munkaerőpiacon is relevánsak: a prezentáció, az írás, a kutatás, a csoportmunka és a kvantitatív elemzői képességek.

A projekttantárgy egyik végeredménye egy egyéni írásmű lesz: három tanulmányt kell a hallgatóknak szakdolgozatként összefűzniük. Ezért a dolgozat bírálója azt is tudja majd értékelni, hogy a hallgató a három év alatt mennyit fejlődött.

A szakdolgozatrendszer átalakítása újszerű kezdeményezés, ilyet nem csak magyar egyetemen, de külföldi egyetemen sem láttunk még.

Alkalmazott közgazdaságtan szakon jelenleg Magyarországon, magyar nyelven kizárólag a Corvinus Egyetemen lehet tanulni. „A szakfejlesztési folyamat során is erőteljesen éreztük, hogy nagyon nagy a felelősségünk abban, hogy tíz év múlva hogyan fognak a közgazdaságtanról gondolkodni.”

A változások erőteljesen kapcsolódnak az egyetem céljához, hogy nemzetközileg is elismert intézménnyé váljon.

Kiemelten figyeltünk arra, hogy az Alkalmazott közgazdaságtan angol nyelvű megfelelője, az Applied economics program teljes egészében megegyezzen azzal, amit a magyar nyelvű hallgatóknak tanítunk, tehát az egyetlen különbség kizárólag a nyelv lesz.

Az átalakulás az idén elsőéves hallgatókat érinti, ám a sikeres technikákat a felsőbb évfolyamokon is alkalmazzák majd. A szakfejlesztés a munkaadók igényeit is figyelembe vette. „A hallgatóknak leginkább problémamegoldó képességgel és kvantitatív képességgel kell rendelkezniük, és mi ezt tudjuk garantálni ” 

A képzés “Közgazdaságtani alkalmazások” elnevezésű blokkjával arra ösztönzik a hallgatókat, hogy használják a kötelező tantárgyakkal megszerzett ismereteiket. „A tudáson kívül a készségeket is próbáljuk fejleszteni. Úgy gondoljuk, hogy elsősorban ezek segítik a hallgatót a későbbi elhelyezkedésnél.” A végzett hallgatók széles körben tölthetnek be pozíciókat. Nagyon tág az a terület, ahol a hallgatóink el tudnak helyezkedni.

ressely-e14_1.jpg

Az alapszak átalakításában javaslataikkal, észrevételeikkel az egyetem hallgatói is részt vettek. „Már az elején éreztük a projektasszisztensemmel, hogy hatalmas és megtisztelő az a felelősség és lehetőség, hogy részt vehetünk a szakfejlesztésben” - mondja Beck Viola, aki hökösként volt a szakfejlesztési  csoport projektmenedzsere. "Projektmenedzserként elsősorban a folyamat összefogásáért és annak irányításáért vagyok felelős, de hozzánk tartozik például a heti szintű riportkészítés is. Mindemellett nagyon örülünk, hogy bár a projekt szakmai oldaláért elsősorban nem mi, hanem az oktató kollégák a felelősek, mégis kikérik a véleményünket, és biztosítják, hogy a hallgatók meglátásai is megjelenjenek a bizottság munkájában."

„A szak átalakítása sok munkával és nagy felelősséggel jár, hiszen a hallgatók karrierjét meghatározza majd az, hogy milyen változásokat érünk el” - mondja Beck Viola. Szerinte az új tantervben a lényeg a gyakorlaton lesz, és ettől lehet majd igazán alkalmazható az Alkalmazott Közgazdaságtan.

Képek: Szép Zsóka, Bera Viktor, Ressely Kinga

Készült: 2020. 07. 31.

Szemléletváltás az Alkalmazott közgazdaságtan alapszakon - Így újulnak meg a Corvinus képzései Tovább
Borgasztronómiai utazás Laposa Bencével és Bock Józseffel

Borgasztronómiai utazás Laposa Bencével és Bock Józseffel

2020-as trendek egyszerűen és röviden 

borpiac1.jpg

Mi az, amiből a világ népessége 284 millió hektolitert is képes meginni? Mi az az ital, aminek a tudománya már több mint hatezer éve érdekli az emberiséget? A borpiacot rengeteg változás és kihívás érte az elmúlt években. Laposa Bencével és Bock Józseffel beszélgettünk a 2020-as trendekről, a borturizmusról és a klímaveszélyről. 

2020.09.04. Írta: Belayane Najoua

Késő nyártól kezdve megindul a szüretelés a borbirtokokon. Európa a világ legnagyobb bortermelője: Olaszországgal, Franciaországgal és Spanyolországgal az élen hazánkban is jelentős iparág (forrás). A magyarországi borbirtokok jól teljesítenek, hiszen az importált bor aránya alig haladja meg a 2-3 százalékot. Ez főleg a magyar keresletnek és a generációkon átívelő szőlőtermesztés hagyományának köszönhető.

borpiac3.pngEgyszerű a képlet: a magyar emberek szeretik a magyar borokat. A magyar borászok pedig szeretik a hagyományokat. De ezek ellenére, mint minden piac, a borpiac is változik. Változnak az igények, változnak a trendek és változnak a fenntarthatósággal kapcsolatos kérdések. Ezekről a változásokról kérdeztünk két itthon elismert magyar borászt, akik nemcsak a szőlőtermesztésben, hanem a birtokvezetésben is az élen járnak.

Mire vágynak 2020-ban az emberek?

A bor már nem számít luxusterméknek. Az emberek gyakrabban vásárolnak palackozott borokat, így egyre több esetben a könnyedebb fajtákat emelik le a polcokról.

Az üdébb és gyümölcsösebb ízek kerültek előtérbe, ami nemcsak a magyarországi piacon, hanem a világpiac nagy részén is megfigyelhető tendencia

- mondta Bock József, a Bock Villány alapítója. Habár a kétezres évektől kezdődően leginkább a rosé iránt nőtt meg az érdeklődés, az utóbbi két évben “a pezsgőpiac sokkal aktívabbá vált és megnőtt a pezsgő iránti kereslet” - világított rá egy másik fontos változásra Laposa Bence, a Laposa birtok igazgatója, aki testvérével, Laposa Zsófiával 2020-ban alkotta meg a Balaton egyik legújabb pezsgőjét.

A megváltozott étkezési szokásokhoz nemcsak az élelmiszeriparnak kell alkalmazkodnia, hanem a boriparnak is. A vegán, gluténmentes, cukormentes borok megalkotása az egyik legnagyobb kihívás a borászok számára. A fogyasztók az élvezetek mellett az egészséget és a “bűntudatmentes bűnözést” is nagyon fontosnak tartják egy-egy bor kiválasztásakor (forrás).

Az élet minden pontján előtérbe került a fenntarthatóság. A borászoknak nemcsak a termelésben kell egy zöldebb utat keresni, hanem a csomagolásban is. A bio, vegán, adalékanyagoktól mentes termékek egyre több fogyasztót vonzanak (forrás). “Az újrahasznosíthatóságon kívül nagyon fontos lett a pazarlás elkerülése is. Azért, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat, elkezdtük felhasználni a szőlőmagot is. Olajokat, tablettát és más tisztálkodó szereket is készítünk belőlük” - magyarázta Bock József az egyik alternatívát, ahogyan a borászatok fenntarthatóbbá tudnak válni.

bor2.jpg

A pincébe bekukkanthatok?

A borpiaci változások közül az egyik legnagyobb kihívást a borturizmus felértékelődése jelentette. Az emberek már nemcsak inni szeretnék a bort, hanem a bor történetére is kíváncsiak. Hogyan alakul át egy zamatos szőlőfürt borrá, és hogyan jut el a mellettük lévő kisboltba?

Manapság a szállásközvetítő oldalakon jószerivel találhatunk olyan borbirtokokat, amelyek az kereskedésen túl a turizmussal is foglalkoznak. Vannak luxushotelek és és olyanok is, ahol egyszerű panziókat építettek.

Egy sikeres birtoknak biztosítania kell a megváltozott fogyasztói igények kielégítését. Ezért is építettünk a közelmúltban egy üzemet, ami már lehetővé teszi, hogy körbevezetéseket is tartsunk, ahol a fogyasztók megismerhetik a borkészítés folyamatát.

- emelte ki a pince- és üzemlátogatások fontosságát Laposa Bence.

Mivel Magyarország rengeteg kiváló borrégióval rendelkezik, a magyar borturizmusnak nemcsak a belföldi fogyasztókat érdemes megcéloznia, hanem a külföldről érkező turistákat is.

Egy külföldi turista nem biztos, hogy csak azért eljön Villányba, hogy bort igyon. A plusz szolgáltatások teszik a magyar borvidékeket releváns úticéllá. Ilyen szolgáltatások a birtokokon épített wellness központok és a színvonalas rendezvények.

- mondja Bock József.

A magyar borászatok kiemelkedőek a régiókon belüli összefogást tekintve. Szinte minden magyar borrégiónak van egy szervezete, ami lehetővé teszi, hogy nagyobb szabású programokat és rendezvényeket is megrendezhessenek. Ilyen program a már harmadik alkalommal megrendezendő Gasztrohegy Badacsonyban, ahol tematikus hétvégeken tudják az érdeklődők végigjárni az összefogásban résztvevő 10 badacsonyi vendéglátóhelyet, akár a gasztrobérletet igénybe véve. 

Elég jó-e a magyar bor a nemzetközi piacra?

Ha visszatekintünk egy kicsit az időben, akkor láthatjuk, hogy a magyar borexport nagyon ingadozó. 1998-2004 között az exportált borok mennyisége közel 47 százalékkal csökkent (forrás). Habár Magyarország 2003-ban csatlakozott az Unióhoz, a magyar borászok nem tudtak alkalmazkodni a hirtelen megnyílt piacokhoz, így az export mennyisége 2004 után tovább csökkent.

Ez a tendencia 2010 után kezdett el megváltozni. 2018-ban már 816 ezer hektoliter bort exportáltunk, ami nagyjából a másfélszerese a 2004-es értéknek (forrás).

pic4bor.jpg

Bock József így látja a magyar borok lehetőségeit a nemzetközi piacon: “A magyar bor kiváló minőségű és ez a nemzetközi versenyeken is megmutatkozik. Vannak olyan bormárkák, amik már nemcsak az európai piacok felé nyitnak, hanem a Távol-Kelet felé is, ahol egy jóval nagyobb célközönséget kell ellátni. Úgy gondolom, hogy a magyar bor megállja a helyét a nemzetközi versenyben.” Bock József még megjegyezte, hogy Ázsiában inkább a magas alkoholtartalmú borokat preferálják, ellentétben a cikk elején említett tendenciával.

Milyen hatással van a klímaváltozás a bortermelésre?

A globális felmelegedés szinte a gazdaság minden területét érinti. Vannak amiket kevésbé, és vannak amiket alapjaiban változtat meg - a borászat az utóbbihoz tartozik. A klímaváltozás olyan mértékben rajzolhatja át a világ borrégióinak a térképét, ami akár bizonyos szőlőfajták eltűnését is okozhatja.

Mivel egyre melegebb lesz, az ültetvényeket egyre magasabb területekre kell ültetni. Ennek köszönhetően megjelenhetnek a boriparban olyan területek is, amik azelőtt szóba sem jöttek, ha borászatról volt szó. Ilyenek például Dánia, Norvégia és az USA északi része (forrás).

Magyarországon a tokaji régiót tartják a legveszélyeztetettebbnek, de ahogy Bock József is mondta, már Villányban is érezhető a klímaváltozás hatása:

A klímaváltozás minden borrégiót érint és a jövőben egyre nagyobb hangsúlyt kell fektetni olyan alternatívákra, amik lehetővé teszik, hogy extrém időjárás mellett is ki tudjuk elégíteni a keresletet a minőség romlása nélkül.

Képek forrása: Pixabay

Borgasztronómiai utazás Laposa Bencével és Bock Józseffel Tovább
Ki vesz kalapot 2020-ban?

Ki vesz kalapot 2020-ban?

Öreg szakma, nem vén szakma II. rész

borito_2_1.jpgInterjúnk első részében kalapokról, a családi vállalkozásról és a magyarországi kalapkészítés történetéről beszélgettünk. Itt az idő, hogy a gazdasági hátteret is megvitassuk. Az üzlet és a család történetén, valamint szórakoztató anekdotákon túl a XXI. század kihívásairól is beszélgettünk. Egy kézműves mikrovállalkozásnak is szüksége van innovációra a fennmaradáshoz.

Írta és fényképezte: Bera Viktor

Önöknél női és férfi kalapokat, valamit sapkákat is lehet kapni. Hogyhogy ennyi termékkel foglalkoznak?

Amikor sok kalapos volt, és az emberek tulajdonképpen nem mentek az utcára kalap nélkül, ez az ipar több szakmából tevődött össze. Nekem is kellett már kézimunkával női kalapot készíteni - ez hagyományosan a masamódok (női kalapkészítők) szakmája. Annak idején az egyensapkás is külön szakma volt, diáksapkát vagy angol kisasszonyok fejfedőit ott csináltatták a szervezetek, társulások, egyházi felekezetek. Apám a 30-as években még csak kalapos volt, de később sapkás mestervizsgát is csinált. Az én időmben ez a kettő már egy vizsgában egyesült, most pedig már semmilyen szakosodás nincs.

kep_2_1.jpgKalapja válogatja, hogy egy kézzel készült fejfedő mennyi idő alatt készül el. A munkafolyamatok optimalizálása viszont már kis darabszám esetén is fontos tényező. Hogyan oldják meg ezt?

Nem egy kalapon dolgozom egyszerre, hanem ugyanazt a folyamatot egymás után több kalapnál is elvégzem, ezzel időt lehet spórolni. Nálunk gyorsan összeadódik az a sok 5 perc. Ma már ezt a folyamatot sok helyen gépesítik. Ez időben sokkal kedvezőbb, de ritkán lesz olyan időjárásálló és formázható a kalap, mint ha kézzel készül. Én érzem az anyagot, a határait, és addig teszem vissza a gőzbe, amíg a formája engedi. A gyári, préselt kalapoknál ezt vegyi anyagokkal próbálják pótolni, több-kevesebb sikerrel. Kézzel készült kalapnál a gőzön kívül nem használunk más „vegyszert”. Ez mindig elvitathatatlan előnyünk marad.

Amíg bent beszélgettünk, több vásárló is megfordult az üzletben. Egy néptáncos srác a régi kalapját szerette volna javíttatni. Egy fiatal kalapgyűjtő korhű matyó kalapot csináltatott, majd egy visszajáró hölgy vásárló keresett ajándékot az édesanyjának. Felmerült bennem a kérdés, hogy lehet-e általánosságban beszélni arról, milyen karakterek térnek be az üzletbe.

Annyira vegyes, hogy lehetetlen általánosságban jellemezni. Néha pályázati hullám miatt például a néptáncosok többet járnak, valamikor a színházasok, aztán hónapokig csak „civilek” jönnek vásárolni. Nyáron elég sok turista jár erre, persze idén ez abszolút nem így van. Úgy tíz éve a fiatal felnőtt generáció tagjainak is igénye van a minőségi kalapra. Szerencsére az emberek mostanában könnyebben megtehetik, hogy kalapot hordjanak. Ez nem mindig volt így. Idősebbek közül nagyon kevesen maradtak, akik minden nap hordtak kalapot. A középkorúak közül kevesen szeretnének kalapot, maximum különleges alkalmakra. Vannak persze nagyon igényes vásárlók, akik az ascoti derbire keresnek kalapot, de hétköznap erre járó emberek is betévednek. Sajnos az utóbbiak többször vesznek gyengébb minőségű kalapot a plázákban, ami természetesen kiábrándító első kalap lesz számukra -nem tudják, hogy létezik tartós is. A kultúra is hiányzik hozzá: kétségtelen, hogy egy kalapot tudni kell viselni.

kep_2_2.jpgMi manapság a legnagyobb kihívás a szakmában?

Még mindig nagyon sokan veszik a műanyag kalapokat. Ezek elpusztíthatatlanok, de szellőzésben, esztétikailag, kényelmüket tekintve, szóval mindenben alulmaradnak egy gyapjú vagy nyúlszőr kalappal szemben. Ami szőr és nemezelve van, rengeteg belső légbuborékkal rendelkezik, valamennyire tud járni benne a levegő. A műanyag sapkák nagyon alacsony áruk miatt azonban népszerűek.

Mi volt az elmúlt hónapok járványhelyzetének legnagyobb kihívása?

Régen télen volt a kalapszezon, mostanában már nyáron is hatalmas a forgalom, sok turista is jön hozzánk. Melegebb van, az UV sugárzás miatt is hasznos, így sokan hordanak kalapot. Ez a nyár kivétel: nincsenek turisták.

Vannak még új kihívások a szakmában?

Most is egy színdarabhoz gyártunk kalapokat - az üzletben már látható a főszereplő fejfedője, erre még persze elképzelhetetlen mennyiségű virág és egyéb dísz fog kerülni. Az ilyen projektek mindig izgalmasak. Egyébként az elfeledett népviseleti kalapok területe is érdekes. Eredeti, antik kalapot már szinte csak múzeumban találni, így elhozzák a képeket hozzám, hogy ilyet szeretnének - más kalapos nem csinálja meg. Nekem tetszik az ötlet, brahiból megcsinálom. Egy ilyen modellnél a sikerélmény nagyon fontos.

kep_2_3.jpgA beszélgetés közben számomra is egyértelművé vált, hogy több szempontból is nehéz ez a szakma. Hatalmas rutin, jó szociális készségek és a stabil családi támogatás mind szükséges ahhoz, hogy az emberi sikeres kalapos mesterré váljon.

Sajnálatos, hogy eltűnőfélben lévő mesterségről van szó. Mi fogyasztóként annyit tehetünk, hogy kalapvásárlás előtt nem kizárólag a népszerű üzleteket, vagy a felkapott magyar designerek termékeit nézzük meg, hanem bemegyünk körülnézni és beszélgetni egy tradicionális kalapszalonba.

Ki vesz kalapot 2020-ban? Tovább
Végleg eltűnik a készpénz?

Végleg eltűnik a készpénz?

A digitális jegybankpénz lehet a jövő

artem-beliaikin-dz-iij3crpm-unsplash_1.jpgMi a digitális jegybankpénz koncepciója? Hogyan működne a pénz- és bankrendszer? Retkes Ádám István a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Gazdálkodás szakán végzett, és diplomamunkájában a digitális jegybankpénz megvalósítási lehetőségeit kutatta.

Írta: Taxner Tünde

portrait.jpgSzükség van még készpénzre a hétköznapokban? 

Szerintem a mindennapi tranzakciók túlnyomó részében abszolút nincs rá szükség, mert a vállalkozások és a háztartások nagy része ma már készpénz helyettesítő eszközöket használ. A magyar lakosság több mint hetven százalékának van bankszámlája, és mindenki számlapénzzel fizet, kártyás vagy mobilpénztárcás megoldással, néhányan használnak kriptoeszközöket is. A jövőben a nemzetközi példákat figyelembe véve abszolút nem lesz szükség a készpénzre.

Svédország elég jó példa erre, ahol a felnőtt lakosság több mint 99 százaléka rendelkezik bankszámlával vagy valamely pénzügyi szolgáltatónál számlacsomaggal, és ott a készpénz már teljesen kezd kivonulni a mindennapi használatból. A svéd jegybanknak már az a problémája, hogy egyes társadalmi csoportok kiszorulnak a fizetési rendszerből, mert lassan a vidéki kisboltok sem fogadják el a készpénzt. Nem éri meg nekik a készpénz tartása, transzportálása és őrzése az alacsony kihasználtság miatt. Ezek mind olyan tranzakciós költségek, melyek kellemetlenné teszik a készpénzhasználatot.

De a készpénz megszüntetésének vannak előfeltételei. Mi a helyzet Magyarországon?

Szerintem Magyarországon a pénzügyi infrastruktúra most nagyon jó, mivel azalapszolgáltatás részeként bevezették az Azonnali Fizetési Rendszert. A lakosság is szereti, és egyre több élethelyzetben kezdenek átállni a használatára. De az látszik, hogy az idősebb korosztály előszeretettel tartalékol készpénzben, illetve fizetésre is használja. Illetve a magyar szürke és fekete gazdaságban a készpénz munkabérként is jelen van. A gazdaság fehérítésével is lehetne a készpénzhasználatot csökkenteni, állami és jegybanki ösztönzőkkel pedig a régiós jellemzők ellenére sikeres lehetne a változtatás.

terkep.pngEhhez kapcsolódik a digitális jegybankpénz bevezetésének témaköre is. Mit jelent ez a koncepció?

A digitális jegybankpénz megfeleltethető egyrészt a készpénz digitális verziójának, de elképzelhetjük úgy is, mint a jegybanknál vezetett számlánkon lévő számlapénz.

Ez két nagyobb csoportra tagolódik: az egyik, amit a lakosság és a vállalati szektor tud használni, mint a jelenlegi készpénzt vagy kereskedelmi banki számlapénzt, illetve van egy másik, speciális formája, ami egy nagykereskedelmi megoldás. A digitális jegybankpénz ugyanis a bankközi elszámolások új egysége is lehet. Ez utóbbi nem mindegyik országban szükséges, inkább egyes kelet-ázsiai területen van létjogosultsága. Amiben én több fantáziát látok, az a lakossági és vállalati oldal, ahol elsősorban a készpénz helyettesítésére szolgálhat.

Miért akarnánk helyettesíteni a készpénzt? Ott van a számlapénz, amit ugyanúgy elfogadnak a kiskereskedők.

abra_1.jpgEz így igaz, de a kereskedelmi banki számlapénz valójában egy jegybankpénzre szóló követelés. Az ad értéket a banknál elhelyezett számlapénzünknek, hogy a kereskedelmi bank kötelezettséget vállal arra, hogy kérésünkre 1:1 arányban átváltja jegybankpénzre. És mi az az egyetlen jegybankpénz-típus, amit a vállalatok és a lakosság használhatnak? A készpénz. Digitális jegybankpénzhez eddig csak a kereskedelmi bankok fértek hozzá, hiszen a jegybanknál vezetett kötelező tartalékuk digitálisan tárolt. A koncepció lényege az, hogy ezt kiterjesszük a lakossági és vállalati szektorra is.

Milyen előnyökkel járna a bevezetése?

EU-s szabályozás többek között, hogy a kereskedelmi banki számlapénzekre maximum 100.000 euróig vállalnak betétbiztosítást. Ha valakinek efölött van vagyona a bankban, és valamilyen konjunktúraidőszak utáni visszaesés vagy válság esetén bedől az intézmény, elveszíti az efölötti részét. Ha pedig egy nagy bank dől be, akkor ennyit se fog tudni visszakapni. Magyarországon az Országos Betétbiztosítási Alapnak például töredék akkora betétbiztosítási vagyona van az ilyen károk rendezésére, mint amekkora egy nagyobb banknak a betétállománya. Vagyis fennáll a veszélye annak, hogy nagyobb bankcsőd esetén az emberek csak a pénzük töredékét kapnák vissza.

Ha a digitális jegybankpénz a lakosság kezében van, ez nem fordulhatna elő, mert akkor a jegybank szavatolja a jegybankpénz értékét. Ez az ország definitív pénze, ez a hivatalosan elismert fizetőeszköz, és ott van mögötte az ország teljes gazdasága. A jegybank pedig, mint ismerjük, nem sűrűn szokott bedőlni, úgyhogy ez a veszély nem annyira áll fenn. Tehát biztonságos, illetve megvan az az előnye a készpénzzel szemben, hogy nagyon minimális az előállítási, tartási költsége. Itt kódsorokról van szó, digitálisan tárolt információról. Higiénikusabb is, nem kell több kézen átmásznia egy-egy tranzakciónál. Minden előnye megvan, ami egy készpénzhelyettesítőnek, a jegybank által szavatolt jó tulajdonságaival együtt.

Milyen hátrányai lehetnek?

Van egyrészt társadalmi hátránya, hogy az elfogadottság pár országban alacsonyabb lesz, amíg az ösztönzőket nem vezetik be. Erre az ecuadori példa tökéletes: csináltak egy pilot tesztet a lakossággal, melyben a jegybank digitális pesot bocsátott ki. Pár ezer felhasználója volt csak a rendszernek, mert nem bíztak a jegybankban. Európában ez kevésbé fordulhat elő, a lakosság bizalma az intézményrendszerben elég magas, ellenben az elfogadottság alacsony szintje akadályozó tényező lehet.

abra_3.jpgMásik pénzforgalmi veszélyforrás lehet, hogy ez is egy informatikai rendszer, itt is van rendszerkockázat. Tehát ha bedőlnek szereplők vagy a szerverpark, akkor annak durva negatív hatása lehet a fizetési rendszerre. Ez architekturális kérdés: elosztott rendszerek esetén a rendszerkockázat csökkenthető. Itt is figyelembe kell venni azt, hogy mint minden informatikai rendszernek, ennek is vannak használat közben veszélyei.

Akár hackelési kockázata is lehet?

Ha a jegybank a kereskedelmi bankokkal közösen vagy egy megbízott harmadik féllel üzemeltetné a digitális jegybankpénz elszámoló rendszert, akkor szerintem elég kicsi lenne az esély rá. Hiszen a rendszerhez való hozzáférés sem olyan, mint a Bitcoinnál vagy más kriptopénzek esetében, amit bárki tud bányászni, bárki hozzáfér a főkönyvhöz. Itt a főkönyvbe való írás joga a jegybanknál és az általa megbízott feleknél lenne. 

Hogyan viszonyulna ez a rendszer a kriptovalutákhoz?

Kis mértékben konkurenciát állíthat nekik, hiszen mint innovatív megoldásnak, a Gartner-féle hype-ciklus szerint ennek is lenne „fancy-faktora”. Ahogy a kriptovalutáknál is nagyon felfutott a használat, aztán a Bitcoin-lufi kidurranása után leesett, itt is várható egy elég erős érdeklődés, ha a rendszert több országban is bevezetik. Elszívhat kriptoeszköz-felhasználókat, de szerintem nem egy piacon vannak, és nem egy célközönsége van a két rendszernek.

A kriptoeszközök alapelve, hogy egy elosztott, nyílt, bármilyen felhasználó által hozzáférhető fizetési rendszer legyen, amit nem szabályoz központi intézmény – ez a digitális jegybankpénz teljes ellentéte. Szerintem a kriptoeszközöket használók vagy azért vannak jelen a piacon, hogy spekuláljanak, és ezáltal haszonra tegyenek szert, vagy azért, mert hisznek abban, hogy társadalmilag egy jobb rendszert lehet üzemeltetni, ha nincs monetáris szabályozó, aki elinflálhatja a pénzegységeket. Ez a rendszerfélelem az, ami megkülönbözteti őket, hiszen a digitális jegybankpénz esetén a rendszerbe vetett bizalom lenne az, ami ösztönözné a használatot.

Van olyan ország, ahol bevezették és bevált a digitális jegybankpénz?

Igen, Uruguayban pár évvel ezelőtt már folytattak egy pilot-tesztet, a lakosság nagyon megkedvelte, és egyértelmű hozzájárulását adta a rendszer későbbi bevezetéséhez és kiterjesztéséhez a teljes társadalomra.

Véleményem szerint ez jó előszobája lehet a digitális jegybankpénz más országokban történő bevezetésének. Kifejezetten érdekes megoldásokat alkalmaztak: az állam telekommunikációs hálózatát használták, ezért internetelérés nélkül is tudtak fizetni a teszt résztvevői. Ez is előnyt jelenthet a mobilfizetéssel szemben. 

Látsz arra esélyt, hogy Magyarországon is bevezessenek hasonló megoldást?

Rövid távon nem valószínű. Amikor a V4-országok digitális jegybankpénzzel fennálló viszonyát vizsgáltam, a kutatásom eredményeiből azt láttam, hogy elég magas a készpénzhasználat aránya, és a lakosság túlnyomó többségének van pénzintézetnél vezetett számlája, de mindegyik ország máshogy próbálja csökkenteni a készpénzhasználatot. Az MNB az Azonnali Fizetési Rendszerrel szeretné ezt a célt elérni, amit március 2-tól be is vezettek, és az alapszolgáltatás része lett. Ha közép- vagy esetleg hosszútávon erre épít a jegybank, akkor nem gondolkoznak el a digitális jegybankpénz bevezetésében. 

Ha az innovatív szolgáltatásokat, amik a jelenlegi rendszerhez kapcsolódnak, bővítik, és a kiskereskedőknél is kiépítik az infrastruktúrát, például QR-kódos megoldást vezetnek be, az egy járható út lehet.

Ebben az esetben azonban a kereskedelmi bankok szerepe nő meg még jobban a fizetések és tranzakciók elszámolásában. Svédországban a tranzakciók többsége egy alkalmazáson keresztül fut, amit a kereskedelmi bankok együtt fejlesztettek, tehát ott a lakossági pénzforgalomhoz a svéd jegybanknak nagyon kicsi köze van. 

Mi volt a kutatásod legfontosabb felismerése?

Alapvetően technológiai fókuszú volt a kutatásom, amiről ebben a cikkben is beszámoltam. A legfontosabb eredménye, hogy még nincsen konszenzus. Nem tudnak dűlőre jutni a jegybankok, hogy ha esetleg bevezetnék a rendszert, akkor milyen architekturális, infrastrukturális formában tegyék. Ezek majd akkor fognak elhatárolódni, amikor bevezetik az első megoldást. Kína ebben már nagyon élen jár, de a kínai monetáris szabályozó nem ad ki információt erről a projektről. Nem lehet tudni, hogy milyen a megvalósításuk, csak annyit, hogy pár éven belül szeretnék implementálni. Európában viszont még a távolabbi jövőbe csúszik a digitális jegybankpénz alkalmazása.

Borítókép: Unsplash

Grafikák: Retkes Ádám István

Végleg eltűnik a készpénz? Tovább
„Az élet annyira szép, hogy nem érünk rá sokáig puffogni valamin”

„Az élet annyira szép, hogy nem érünk rá sokáig puffogni valamin”

balazs_andi_banner_1.png

A koronavírus miatt rengetegen maradtak ideiglenesen munka nélkül, köztük Balázs Andrea színésznő is. Bár a színház az élete, egy pillanatig sem unatkozik otthon, és a legjobbat hozza ki a helyzetből. Beszélgetésünk során mesélt róla, mivel tölti jelenleg a napjait, illetve azt is elárulta, hogyan tud a nehézségek ellenére is pozitív maradni.

Írta: Bokovics Nóra / Borítókép: Erdős Juci

 

Tudom, általános kérdés, de a jelen helyzetben különösen fontosnak tartom feltenni: hogy vagy mostanában?

Köszönöm szépen, most már megszoktam, legalábbis elfogadtam, ami történik. Én több mint egy hónapja önkéntes karanténba vonultam, tehát én magam döntöttem úgy, hogy egyáltalán nem mozdulok ki. Az első hét sokk-hatása után elfogadtam a helyzetet. Nagyon szerencsés vagyok, mert egy kertesházban élek a párommal, állatokkal körülvéve. Így könnyebb elviselni.

balazs_andi_kep_2.pngMi az, ami a legjobban hiányzik?

A színház. Olyan, mintha az életem egy részét vették volna el. Megértem, hogy most ennek van itt az ideje, de azért mégis hiányzik a közönség visszajelzése, a taps. Természetesen a család és a barátok a legfontosabbak, de azon kívül a színház.

A színházban most teljesen megállt az élet, vagy online formában is próbáltok?

Láttam, hogy néhány helyen volt erre törekvés, de végül senki nem csinálta komolyan. Szerintem a színház annyira társas dolog, hogy lehetetlenség online csinálni. Az, hogy egy-két olvasópróba esetleg lezajlik ilyen formában, teljesen természetes, hiszen olvasni tudunk. De egy próbának szerintem akkor van értelme, ha fizikailag találkozunk.

Mire készültetek a veszélyhelyzet előtt? Lehet már tudni, hogy mi lesz az elmaradt előadásokkal?

A karantén előtti időszakban kilenc darabban játszottam egyszerre, és most kezdődtek volna az olvasópróbáim a következő évadra. Érkezett ilyen kérdés tőlünk, színészektől, hogy mi lesz ezekkel, és azt mondták, hogy abszolút megtartják őket. Ha feloldják a korlátozásokat, akkor ezeket a darabokat el fogjuk játszani.

balazs_andi_kep_3.pngA Talent Stúdióban önismeret és önfejlesztő órákat tartasz. Hogyan zajlik itt az online oktatás? 

Először is mindenképpen egy másik tanmenetet kellett összeállítanom. Most sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek az óráimon a beszélgetésekre, illetve kicsit másfajta játékokkal próbálom megnyitni a diákjaimat. Ez mindenképpen nagyon érdekes és új tapasztalat. A legutóbbi két órámon a gyerekek teljesen ismeretlenek voltak egymásnak, ők gyakorlatilag ebben a rendszerben az online oktatás keretein belül ismerkedtek meg. Már napokkal előtte rettenetesen izgultam, hogyan fogom lekötni tizenöt ember figyelmét, akik sem engem, sem egymást nem ismerik, és nem tudtam mennyire lesznek majd nyitottak ebben a helyzetben. Rengeteget szorongtam. Hála istennek nagyon jó visszajelzéseket kaptam. Nem is gondoltam volna, hogy egyeseknek mekkora segítséget adok. Az egyik diákom például már két hete nem mozdult ki a szobájából, mert senkivel nem akart kommunikálni. Azt mondta, hogy az órám után rájött, hogy szüksége van a családjára, kiment hozzájuk és együtt tévéztek.

Hogyan tudod megvalósítani azt, amit a gyakorlati oktatásban szoktál?

Olyan feladatokat adok az online oktatás keretein belül, amik esetleg elgondolkodtatóbbak, mint általában a helyszínen. Sokszor, amikor a normális órákat tartom, a legtöbb dolgot közben találom ki, most viszont nagyon előre meg kell terveznem, hogy mit szeretnék csinálni. Olyan témákat feszegetünk, amiket nagyon fontos, hogy legalább egyszer az életben végiggondoljuk. Úgy érzem, most több olyan kérdést tudok feltenni, ami a fiatalságot különösen érinti és érdekli. Például kitaláltam egy nagyon jót, amit szerintem a rendes gyakorlati oktatásba is át fogok emelni. Mindenki felhívhatja öt évvel ezelőtti önmagát, és elmondhatja, hogy miket tanácsolna neki.  Nagyon érdekes dolgok merülnek fel. Ha csak abból indulok ki, hogy én miket mondanék az öt évvel ezelőtti önmagamnak… lenne egy-két tanácsom.

Az eddigi életedet a folyamatos próbák, előadások és a rohanás jellemezte. Nem túl egyhangúak most a napok?

Én nagyon jól elvagyok itthon, egyáltalán nem unatkozom. A párommal, Gáborral kialakítottunk itt egy olyan életet, ami nekünk nagyon kényelmes. Egyébként gyorsan elfoglalom magam, hogyha arról van szó, akár egy jó filmmel vagy sorozattal, a Netflix most csodálatos. Sokat lógok a neten, ahogy azt normálisan szokták az emberek, mellette pedig szájmaszkokat varrok.

balazs_andi_kep_4.pngHogyan jött az ötlet, hogy maszkokat készíts?

Nekem van ebből egy szakmám, varrónőként érettségiztem le immáron 21 évvel ezelőtt. A karantén alatt szerettem volna valamilyen kreatív dolgot csinálni, ezért elkezdtem oktatóvideókat nézni a maszkkészítésről, és rájöttem, hogy ez nekem is menni fog, hiszen van egy remek varrógépem. Először még csak magamnak gyártottam ezeket, majd ahogy elkezdtem kifelé kommunikálni, hogy ezzel foglalkozom, rengeteg kérés érkezett felém, amiket nagyon szívesen teljesítek. Vittem már maszkokat orvosi rendelőknek, idősek otthonának és kórházaknak is. Sajnos nem tudok olyan nagy tételeket gyártani, de például ötvenes csomagokat szívesen készítek. Amellett, hogy nagy segítség másoknak, a gondolataimat is lefoglalja, és ha rossz kedvem van vagy egy kicsit unalmas lenne itthon, akkor ez remekül elviszi az időt.

Ezek szerint a színészet mellett van egy másik szakmád is?

Ez nagyon érdekes, de nekem mindig is volt B tervem. Én azért sem vagyok azon görcsös színészek egyike, aki minden áron színész szeretne lenni, mert van mellette másik tervem. Kialakítottam magamban egy teljesen egészséges kíváncsiságot a világ felé, ami odáig nyúlik, hogy nem zárkózom el attól, ha a színészkedés valamiért nem jönne össze. Bár már 18 éve csinálom, de ha bármi történik, akkor mással is tudok foglalkozni. A varráson kívül még két szakmát elvégeztem, cipő-felsőrész készítő és masszőr is vagyok. Ez mind azelőtt történt, hogy színész lettem, és nagyon büszke vagyok rá, hogy az érettségim mellé három szakmát is szereztem. Megőrülnék színház nélkül, a színészet a hivatásom és a szerelmem, de nem szabad készpénznek venni, hogy ez mindig így lesz.

Szerintem te egy nagyon pozitív, mindig vidám személy vagy. Az Instagramodat végigpörgetve azt látom, hogy mások felé is próbálod ezt sugározni. Ebben a helyzetben is meg tudtad őrizni a pozitivitásodat?

Amikor március 10-én bemondták, hogy a színházaknak be kell zárniuk, rajtam is kitört egy elképesztő pánik. Mint amikor gyerekként kiveszik a kezedből a játékot, hogy most már menni kell aludni, te meg toporzékolsz és hisztizel. Ugyanezt éreztem, hogy úristen mi lesz most velem? Otthon kell maradnom, de mi lesz a munkáimmal? Viszont a diákjaimnak is mindig azt tanítom, hogy egy ideig rendben van, ha az emberen van egyfajta pánik, csak tudja kezelni. Nem szabad belekényelmesedni és dédelgetni ezt az érzést, hanem meg kell próbálni a legjobbat kihozni a helyzetből. Egy idő után visszatért a pozitivitásom, de a mélypontot én is ugyanúgy megéltem. Néha még most is belekerül egy szemcse a fogaskerékbe, de aztán összeszedem magam és megyek tovább.

Hogyan tudod leküzdeni ezeket a pillanatokat?

Rém egyszerűen, ilyenkor gyorsan elfoglalom magam. Vagy felhívom egy barátomat, meggyőződöm róla, hogy jól van a családom, és elfogadom a helyzetet. Most nem tehetünk mást, fegyelmezetten végig kell csinálni. Sokszor gondolkodom rajta mostanában, hogy egy kicsit talán meg is érdemeljük, amit kaptunk, mert tényleg elképesztő, amit a Földdel művelünk. Ez egy jó pofon arra, hogy szedjük össze magunkat és jobban odafigyeljünk. Most már mindenki otthon van, bezárva nézi a szemközti fát, ahogy szépen virágzik, és azt gondolja, milyen jó lenne beülni alá. Lehet, hogy ezek után kicsit jobban fogják értékelni az emberek azt, amijük van. Én ebben bízom.

balazs_andi_instagram_oldal_5.pngÚgy látom, te mindig próbálod tartani a lelket másokban, az Instagram oldaladra is sok humoros képet és videót posztolsz a követőid szórakoztatására.

Ez abból fakad, hogy nagyon nehezen viselem magam körül a feszültséget vagy a szomorúságot. Azért nem tudom ezt elfogadni, mert időpocsékolásnak tartom. Az élet annyira szép, hogy nem érünk rá sokáig puffogni valamin. Úgy érzem, hogy én nem azt csinálom, ha valaki rosszkedvű, hogy addig bohóckodok neki, amíg nem nevet, tehát nem az a célom, hogy minden áron jókedvű legyen. Azt akarom megmutatni az embereknek, hogy nincsen semmi baj, majd lesz valahogy. Mindig van valahogy.

 

Kaptál már olyan visszajelzéseket a követőidtől, hogy a segítségeddel tudtak pozitívak maradni?

Rengetegszer, napi szinten több száz ilyen üzenetet kapok. Ma például egy komplett munkaközösség írt nekem, hogy a kávészünetben minden nap megnézik az Instámat és azon nevetnek, ez lendíti át őket a helyzeten. Egy gyógyszertárból írt egy pánikbetegséggel küzdő lány, hogy rátalált az oldalamra, egy nap alatt végignézte az összes bejegyzésemet, és annyira jól szórakozott, hogy végre felszabadultan nevetett.

balazs_andi_kep_6.pngTe kire tudsz támaszkodni ebben a helyzetben?

Nagyon sok mindenkire hála istennek. Rögtön itt van mellettem Gábor, immáron 18 éve élünk együtt megbonthatatlanul. Nagyon klassz családom van, elképesztően jó fej barátaim, akikkel most is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot. Videochatelünk, apukám minden este ír nekem levelet, illetve van egy család csoportunk Facebookon, úgyhogy remekül megvagyunk. Elképesztően hiányoznak, de azt tudom mondani, hogy jó ez az internet, mert így láthatom őket és figyelhetem hogy' vannak.

Vannak olyan munkáid, amiket otthonról el tudsz végezni?

Nagyon sok online interjút adok, rengeteget beszélgetek újságírókkal Skype-on, Zoom-ban vagy akár Instagramon. Meséket olvasok gyerekeknek, verseket mondok, illetve van pár televíziós munkám, amit gyakorlatilag home office-ban meg tudok csinálni.

balazs_andi_kep_7.pngA mindennapok során követsz valamilyen napirendet?

Nem, és ennek nagyon örülök, nem szeretem a napirendeket. Ha van valami dolgom, akkor ahhoz igazítok mindent, de ha nincs, akkor délig alszom, aztán majd lesz valamikor ebéd. Nem stresszelem magam ezen. Ha lenne gyerekem, az természetesen más lenne, de így pont egyforma bioritmusban élünk Gáborral. Úgyhogy igazi rendszer nincsen, csak ami a háziállatoké, az etetés, játék, ilyesmi. Most jól esik ez a kis pihenés. Azért minden napra jut valami, akár a varrás vagy, hogy befejezzük egy sorozatot.

 

 2020.04.30.

Képek: Balázs Andi Instagram oldala @balazsandi

„Az élet annyira szép, hogy nem érünk rá sokáig puffogni valamin” Tovább
„Amennyire szépnek és jónak látszik ez a munka, sokszor annyira nehéz is” – Interjú Palkovics Zórával 

„Amennyire szépnek és jónak látszik ez a munka, sokszor annyira nehéz is” – Interjú Palkovics Zórával 

borito_jpg.jpg

Több mint 45 ezer követője van Instagramon és bár még csak 22 éves már olyan híres márkákkal dolgozott együtt, mint a Gucci, a L’Oréal Paris vagy a Calvin Klein. Mindemellett az egyetemisták átlagos életét éli. Palkovics Zórával az influencerkedés során szerzett tapasztalatairól beszélgettem, közben néhány kulisszatitkot is elárult.

Írta: Bokovics Nóra

Hogyan kezdődött az influencer karriered? Ez volt a célod, amikor elkezdted használni az Instagramot?  

Körülbelül 6 évvel ezelőtt regisztrálhattam az Instagramra. Mindig is érdekelt a fotózás és úgy éreztem, hogy jó érzékem van hozzá. Egyáltalán nem volt célom, sőt, amikor elkezdtem használni ezt a platformot, még csak ugyanúgy töltöttem fel a fényképeimet, mint mindenki más. Nyilván már akkor is valamilyen szinten tudatosan építettem, olyan képeket posztoltam, amik esztétikusak és illenek egymáshoz, de az influencerkedés akkor még teljesen idegen volt számomra. Persze követtem külföldi bloggereket és ismertebb személyeket, de nem volt célom, hogy ebben a szakmában helyezkedjek el, hanem szépen lassan kialakult. Szerintem itthon ez még nagyon gyerekcipőben járt, amikor én is elkezdtem. Akkor egy év alatt szinte kétszeresére nőtt a követőim száma. 

zora_egesz_2.jpg

Nem volt nehéz elsőre megszokni ezt a nagy népszerűséget?

Számomra ez nem egy nagy berobbanás volt, mint például, amikor egy énekes lesz népszerű, hanem voltak bizonyos lépcsőfokok, amiket szép lassan végigjártam. Az elején még csak olyan együttműködéseim voltak, amikor barterben kaptam valamilyen terméket vagy ruhát. Ma már odáig nőtte ki magát a dolog, hogy több szponzorált hosszútávú együttműködésem is van, mint például a L’Oréal Paris vagy Nespresso. Szóval nekem ez szépen lassan alakult ki és együtt nőttem az egész influencerséggel. 

A családod és a barátaid hogy viszonyulnak a helyzethez? 

Az elején még a szüleim se értették, hogy hogyan működik ez az egész, de ők és a barátaim is teljes mértékben támogatnak. Sok olyan barátnőm volt, akivel már nem tartom a kapcsolatot, egy idő után lemorzsolódtak. Olyat is tapasztaltam, hogy valaki csak érdekből közeledett hozzám. Ez főleg az elején volt jellemző, amikor még naivabb voltam és mindenkinek próbáltam megfelelni. Most már nagyon leszűkítem azokat az embereket, akikkel tényleg közel állunk egymáshoz. Persze rajtuk kívül mindenkivel próbálok a lehető legkedvesebb és segítőkészebb lenni, akár erről a világról többet mesélni azoknak, akik számára még új.

Mik a céljaid, meddig tervezed folytatni? Esetleg ebből szeretnél megélni vagy ez csak egy hobbi? 

Most már azt mondanám, hogy jóval több, mint hobbi.

Amellett, hogy ez úgymond a munkám, nagyon szeretem csinálni és nem feltétlenül a pénzügyi részét veszem figyelembe.

Annyira nem gondolkodtam még azon, hogy mennyi ideig tudnám ezt csinálni, nyilván nem csak tőlem, hanem a piactól is függ. Van egy-két ötletem, egy saját brandet vagy vállalkozást szeretnék majd létrehozni, ami valószínűleg kapcsolódni fog ahhoz, amit most csinálok. Korábban azt gondoltam, hogy mivel érdekel a marketing, majd elhelyezkedek valamelyik cégnél, de már nem tudom elképzelni, hogy egy irodában üljek. Amit most csinálok, annyira szabad és a saját magam főnöke vagyok. Ezért is szeretnék majd valamilyen vállalkozást, amit én irányítok. 

Mennyire van szabadságod a posztolás terén? Vannak előre megszabott keretek például, hogy milyen tartalmat, mikor és mennyit kell posztolnod? 

Igen, ezek teljesen megszabottak. Régen az összes e-mailemet egyedül intéztem, most már egy menedzser segít ebben.

Az egész úgy zajlik, hogy jön egy megkeresés e-mailben, hogy szeretnének egy adott kampányhoz, és kapok egy rövid összefoglalót, hogy pontosan miről lenne szó.

Ebben leírják, hogy milyen tartalmakra gondoltak, hány posztot vagy story-t szeretnének, kipróbálhatom az adott terméket. Aztán egyeztetünk a részletekről, hogy számomra mennyi poszt lenne ideális, illetve én mit szeretnék, tetszik, bevált-e a termék, és végül közös megegyezésre jutunk.

Persze az összefoglalóban vannak kritériumok a megvalósítással kapcsolatban, például, hogy milyen hangulatú képet képzelnek el, mik az alapvető hashtagek vagy fontos információk, amiket át kell adnom a posztokban, de ezen kívül teljesen szabad kezet kapok, és úgy valósítom meg, ahogy szeretném. Illetve, ha bármilyen szöveget kell írni egy adott termékhez, amit reklámozok, azt is én állítom össze. Ha mindennel elkészültem, megvan a fotó és hozzá a szöveg, akkor az ügyfélnek jóvá kell hagynia és csak utána tudom posztolni.

Jóval összetettebb folyamat, mint azt sokan gondolják.

Mi volt az eddigi legizgalmasabb együttműködésed? 

zora_instagram_kep_1.jpgMindegyik más szempontból volt jó, de ami nem csak számomra a legkedvesebb, hanem a szakmámban is elismerik, az a két videó, amit a Gucci-nak forgattunk. Azokat azóta is mindenki emlegeti, és nem tudom, mikor fogjuk felülmúlni. Az elsőt a Kő-hegyen forgattuk Budaörsön. Alig volt ötletünk, mert szerettünk volna elszabadulni a belvárosból, mégis egy-két óra alatt felvettük. Úgy voltam vele, hogy jó, majd valami lesz belőle, de végül teljesen úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A második videó a Bledi-tónál készült. Arra az útra azért mentünk, hogy tartalmakat készítsünk, de akkor sem terveztünk előre, hanem a környezet inspirált, hogy hol mit lehetne csinálni. Mindkettő eléggé spontán készült, mégis nagyon jól sikerültek és sokaknak tetszettek.

Voltak negatív tapasztalataid?

Igen, főleg a kezdetekben, amikor még magamat menedzseltem, ugyanis nagyon nehezen tudok nemet mondani. Többször kihasználtak, és közben nem azt kaptam, amit ígértek vagy nem fizettek ki. Ilyen sok volt, de ez mind tanulópénz.

Néha kapok negatív kritikát, de borzasztóan utálkozó üzeneteket szinte soha, azok is mind fake profilról, úgyhogy ezeket figyelmen kívül hagyom.

A barátaim és a szakmában dolgozók véleményét mindig meghallgatom, az elkészült tartalmakat is el szoktam küldeni ismerősöknek, hogy mit gondolnak róluk. De a kommentekkel és hasonlókkal nem foglalkozom, nem is szabad.

Sosem érezted még, hogy szükséged lenne egy kis szünetre? Mi motivál folytatásra? 

Korábban említettem, hogy mik a céljaim a jövőben, nyilván ez is motivál és az, hogy minél többet hozzak ki magamból. Amennyire szépnek és jónak látszik ez a munka, sokszor annyira nehéz is.

Érzem magamon a szorongást, a megfelelési kényszert, meg persze máshogy látnak az emberek a közösségi médiában, mint a valóságban. Nagyon sok előnye és hátránya van ennek.

Azt még soha nem éreztem, hogy törölni szeretném a profilomat vagy ilyesmi. Van, hogy pár napig nem posztolok semmit, így szoktam szünetet tartani. Olyat nagyon ritkán csinálok, hogy egyáltalán nem nézek fel Instagramra, attól függetlenül, hogy én nem rakok ki semmit, más posztjait figyelemmel kísérem. Viszont olyan tényleg nem volt, amikor azt mondtam volna, hogy nem szeretném ezt tovább csinálni, mert rengeteg lehetőséget kaptam már ezáltal, így több a pozitív hatása, mint a negatív.

Sok képet posztolsz a különböző utazásaidról, nyaralásokról. Ez nem rontja el a pihenést? Mennyire lehet magánéleted emellett? 

zora_instagram_kep_2.jpgBár szoktam kirakni posztokat egy nyaralás alatt, de akár baráttal, akár családdal utazok valahova, az nem feltétlen arról szól, hogy hol milyen fotót készítsek. Legtöbbször nem is pont akkor osztom meg az utazással kapcsolatos storykat, amikor éppen történik, hanem napokkal később, amikor már hazaértünk. Két éve egy hétig Marokkóban voltam baráti társasággal, akkor az egész utazás alatt semmit nem posztoltam. Amikor hazaértem, válogattam át a több száz képet, és egy összegző storyt tettem ki, hogy melyik nap miket csináltunk. A többiek közben is posztolgattak, én inkább kiélveztem a pillanatokat. Igaz, hogy sok képet csinálok, de legtöbbször később osztom meg azt, ami történt, úgyhogy szerintem megvan az egyensúly. Van az a határ, amikor én is besokallok, hogy jó, elég, most már pihenni szeretnék, nem akarok ezzel foglalkozni és félrerakom a telefonom.

A legtöbb influencer elsősorban YouTube-on tevékenykedik. Te nem gondolkodtál még azon, hogy saját csatornát indíts? 

Nekem igazából volt YouTube csatornám három-négy éve és volt is pár videóm, de már nem elérhetőek. Egyébként nagyon sokan kérdezik ezt tőlem, de egyelőre még az Instagram storyban se szoktam sokat beszélni. A legtöbben valóban egy másik platformról jönnek át Instagramra, számomra pedig csak ez az egy az aktív. Úgy gondolom, hogy a YouTube egy olyan platform, ahol sokkal személyesebb képet kapsz valakiről és jobban megismered az adott embert. Sokan csinálják ezt körülöttem, mégis idegennek érzem picit, így évek után is. Ha bármilyen videós tartalom készül rólam, akkor mindig borzasztóan izgulok és ezt még le kell küzdenem. 

Lámpalázas vagy? 

Igen, a suliban is látszik, hogy prezentációk előtt nagyon izgulok, de már sokkal jobb, mint évekkel ezelőtt. Viszont még sokat kell gyakorolnom. Például abban a videóban, amit a L’Oréalénak forgattunk, körülbelül két mondatot kellett elmondanom, de ott is végig izgultam pedig a forgatás helyszínén csak a barátaim voltak velem.

Ezek szerint sokat fejlődtél a kezdetek óta. 

Igen, példának azt tudnám még felhozni, amikor különböző eseményekre vagyok hivatalos. Az elején még borzasztóan rosszul éreztem magam. Nem tudtam kivel fogok beszélgetni, nem ismertem senkit. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy kik a körülöttem lévő influencerek vagy marketingesek, de személyesen nagyon nehéz megtalálni a közös hangot. Ilyenkor mindig igyekszem az egyik barátommal vagy manageremmel menni, aki fixen mindig mellettem van és kisegít bármilyen szituációban.

A márkák azért elvárják, hogy ott legyél egy ilyen eseményen, illetve minél több helyen jelensz meg, annál többen ismernek és esetlegesen szeretnének veled dolgozni a jövőben.

A Corvinuson Kommunikáció- és médiatudomány szakon tanulsz. Tudod hasznosítani az ott tanultakat az influencerkedés terén? Közrejátszott ez abban, hogy ezt a szakot választottad? 

zora_instagram_kep_3.jpgSzerintem közrejátszott, mert konkrétan nem is jelöltem meg más szakot. Mielőtt szóba jött a továbbtanulás, már jó pár éve influencerkedtem és nem igazán volt más ötletem, hogy mit tanulnék szívesen. Még a kereskedelem és marketing érdekelt, de az túl reál beállítottságú, én pedig egyáltalán nem vagyok matekos. A humán tárgyakat sokkal jobban szerettem és jobban is mentek a gimiben. Az influencerek közül is többen kommunikációs szakon tanultak, körbekérdezgettem ismerősöket és nekem is nagyon tetszett. Úgy érzem, sokat tanulok a suliban. A szakmai részt inkább másoktól, viszont az alapokat, amiket a kommunikációval kapcsolatban eddig nem tudtam, az egyetem tanulom meg. Vannak izgalmas tárgyaim, amikre nagyon szívesen járok, úgy érzem olyan dolgokat tanulok, amik az életben is hasznomra válnak. Ez érdekel és közel áll hozzám, és ahogy a suliból szerzett tapasztalataimat más téren, úgy a saját munkám előnyeit is ki tudom használni az egyetemen. 

Mit csinálsz, amikor offline vagy? Mivel töltöd a szabadidődet? 

Legtöbbször otthon tevékenykedem. Ilyenkor szoktam összeszedni a gondolataim, beosztani az időm és a munkáim vagy épp tervezni a következő projektem koncepcióját és helyszínét. Az e-maileket bújom át és ha pihenésről van szó, akkor sorozatot vagy filmeket nézek, olvasok. Szeretek pakolászni is, rendezgetni a dolgaimat a szobámban, ez egy kicsit kikapcsol. Imádok kávézni, rengeteg kávézót ismerek Budapesten. Vásárolni, enni, fényképezni, új helyeket felfedezni és ha tehetem, akkor utazni.

Igazából teljesen hétköznapi dolgokat csinálok, és ezeket sem osztom meg mindig az Instagramon, inkább átélem őket.

Képek: Szép Zsóka, valamint Palkovics Zóra Instagram oldala @zorapalkovics


 

„Amennyire szépnek és jónak látszik ez a munka, sokszor annyira nehéz is” – Interjú Palkovics Zórával  Tovább
Időmilliomosnak tűnünk reggel, este meg rájövünk, hogy elment a nap - Interjú Dr. Rab Árpáddal

Időmilliomosnak tűnünk reggel, este meg rájövünk, hogy elment a nap - Interjú Dr. Rab Árpáddal

tea-cup-laptop-apple-7360.jpg

Az elmúlt pár hetet jobb esetben mindannyian otthon töltöttük. Távoktatás, távmunka, valaki még a távsörözést is kipróbálta. Vajon mindez hogyan fog működni, ha elmúlik a vírushelyzet? Dr. Rab Árpád információs társadalom kutatóval, a Budapesti Corvinus Egyetem docensével beszélgettünk arról, hogy a koronavírus-járvány a jövőben hogyan változtathatja meg az oktatást és a munkaerőpiacot, illetve a távmunka hogyan befolyásolhatja a mindennapjainkat. Kétrészes anyagunk második fele következik.

Írta: Bera Viktor

Az interjú első részét, amiben a vírushelyzet oktatásra gyakorolt hatásairól tudhatunk meg többet, itt olvashatjátok el!

i.jpgMik lehetnek a vírus pozitív hatásai?

Nézzük meg, hogy a környezetre gyakorolt hatásunk mennyivel jobb most a vírus alatt. Jobb oktatást tesz lehetővé a távmunka, kevesebb környezetszennyezéssel. Persze a vírus lecsengése után lesz egy visszaállás, de lesznek sokan, akik addigra átállnak és megszokják az online intézkedést. Ami még fontos, hogy a digitális immunitásunk növekszik. Ha jön egy következő járvány, sokkal könnyebben fogunk hozzá adaptálódni. Amellett, hogy borzalmas dolog ez a vírus, nagyon jó hatásai is lesznek a magyar társadalomra és az egész világra.

Ronthatja a teljesítményt a távmunka?

A távmunka nem azért lendít fel vagy erodál, mert más a technológia, hanem azért, mert nagyon sok cégnél nem tiszták a folyamatok. Távmunkánál nagyon megugrik a feladat megfogalmazásának és számonkérésének prioritása. Ilyenkor az a probléma merülhet fel, hogy a távmunkás könnyen cserélhetővé válik. Sokkal kevésbé játszik szerepet az, hogy a személyisége milyen valakinek. Ha az a feladat, hogy a héten írj 14 ezer sor programkódot, munkáltatói szempontból szinte teljesen mindegy, hogy azt ki küldi el. Az irodában van egy csomó fontos soft skill. Távolról a számok kezdenek el jobban számítani, ezért képzelhető el romlás. Sok magyar kkv azért nem tud szintet lépni, mert nem tiszták náluk a folyamatok. Csomó informális játszma folyik és a határidők is össze-vissza csúsznak, nem világos, hogy ki után ki következik és mi a feladata. Nagyon sokat segít ezeknek a pontos meghatározása egy cég versenyképességében.

i3.jpgHogy hathat a távmunka elterjedése a kis- és középvállalkozásokra?

Több komoly hatása is van a távmunkának a kkv-kra. Először is sokkal gazdaságosabban tudnak működni, kisebb a rezsi, nem kell irodát bérelni. Kedvezni tudnak a dolgozóiknak a távmunkával, mert a legtöbben ezt szeretnék. Cuki dolgok ezek az ingyen reggelik meg néha egy doboz sör, de igazából ezt minden munkahely csinálja. Egy nagy kontra van: az emberek gyakran szeretik a csapatot, akikkel dolgoznak az irodában, viszont ha ezt a személyes kapcsolatot valahogy digitálisan is meg lehet oldani, akkor csak előnyei vannak a távmunkának a cég szempontjából. Általánosságban arra számítok, hogy a vírus hatására sok cégnél minőségjavulás fog bekövetkezni. Azt, hogy magyar kkv-knál is ez lesz-e, nem tudom megmondani, nem pesszimizmusból, csak az utóbbi években nem nagyon terjedtek el az Industry 4.0-es és automatizációs átállások a kisebb cégekben. Nagyon bízom benne, hogy ebben a szektorban is minőségnövekedés fog bekövetkezni és ez nem rövidtávú leépítésekben fog manifesztálódni, hanem inkább hosszútávú építkezésben. Őszintén szólva azok a cégek fognak állva maradni, akik jobban tudnak alkalmazkodni.

Mi a legfontosabb dolog, amire figyeljünk az otthoni munkánál és tanulásnál?

A kulcsszó a rugalmasság, erre tanít meg minket a koronavírus.

i6.jpgEz nem csak az oktatásra jellemző, hanem az üzleti szektorra is. Aki ebben a helyzetben is nyitott tud maradni és tud tanulni, az fog nyerni. Most távoktatás van a Corvinuson. Szerintem ezt a körülményekhez képest kifejezetten jól sikerül levezényelni. Az emberek viszont ennek ellenére otthon vannak: más lelkiállapotban, más környezetben. Ezt a félévet valószínűleg kevés tanulással is át tudod vészelni, azonban azt kell felismerni, hogy ez nem győzelem, hanem vereség. Aki ebben a helyzetben is tud tanulni és túllépni azokon a veszteségeken, amiket most nem érhet el, jól fog teljesíteni.

Milyen trükkjeid vannak, hogy ne legyen gond a motivációval távmunka közben?

1. Időbeosztás, mintha saját magunk főnökei lennénk.

2. Ismerjük meg magunkat, és eszerint osszuk be a napot!

3. Fókuszáltan dolgozzunk!

A távmunka egyik hátránya, hogy nagyon könnyen szétfolyik az időgazdálkodás. Időmilliomosnak tűnünk reggel, este meg rájövünk, hogy elment a nap. Az ügyes távmunkás tudja, hogy neki mikor vannak a kreatív időszakai. Ez alapján kell készíteni egy napi beosztást: mikor van pihenés és mikor munka. Ne egész nap a kettő egyvelege legyen, hiszen ez nem jó a koncentrációnak, mégis a túlnyomó többség ezt csinálja. A lényeg az, hogy ügyesen projektmenedzseljük magunkat.

i2.jpgA csapda itt az, ha nem vagyunk őszinték magunkhoz. Nagyon fontos az önismeret. Van egy csomó koncentrációt és munkát segítő technika és applikáció, használjuk ezeket! Ebből az egész vírushelyzetből próbáljuk meg kihozni a maximumot, tanuljunk valami újat! A következő két hónapra határozzunk meg egy célt: ez lehet olyan, hogy olvassuk el azt a könyvet, amit már régóta szeretnénk, vagy akár végezzünk el egy online kurzust. Ez a depresszión és a feleslegesség-érzésen is segíteni tud. Két hónap múlva így nem kétszer olyan kövéren, fehéren és munkanélküliként fogunk kimenni az utcára, hanem boldogan, új kompetenciákkal.

Hogyan tudsz nemet mondani a szórakozás kísértésére munka közben?

Őszintén szólva két asztal van előttem, az egyiken van az ívelt képernyő, a gép, ez a munkaasztal, de csak át kell gurulnom és máris a PS4-en hentelem az idegeneket. Megfelelő önuralommal azért a legtöbb esetben jól tudom ezt menedzselni. Persze rosszabb lelki állapotban van az igazi küzdelem, akkor kevésbé megy a munka. Sajnos nincs olyan, hogy ezt megtanulod és kész vagy, egész életedben jó távmunkás leszel. Ez is egy élethosszig tartó folyamat. Nekem könnyű dolgom van, szeretem a munkáimat, olyan, mint egy drog. Ha olyan dologgal foglalkozol, amit alig vársz, hogy csináld, akkor könnyű pörögni.

i1.jpgLehetséges, hogy a vírus közvetett pozitív hatásai hosszú távon lelassulnak vagy visszafordulnak?

Az igaz, hogy a nagy ipar leállás, ami most van, a környezetnek rövid távon használ, viszont a gazdaságnak hosszú távon árt. Ennek ellenére az etikus üzlet terjedni fog. Sokan jobban figyelembe fogják venni, hogy milyen jó dolog, ha nem nyírom ki a Földet. Ezek a technikák, üzleti módszertanok terjedni fognak. Egészen egyszerűen azért, mert azt a hatást, amit mi váltunk ki, egyértelműen látni fogjuk. Azok is, akik eddig szkepszissel fogadták az ezt állító információkat. Eddig nem volt tesztcsoportunk, most van. A környezetkímélő és hatékonyságnövelő újítások terjedése éppen ezért nem fog lelassulni. Lelassulást nem prognosztizálok, viszont egy kicsivel intelligensebb viselkedést igen.

 

2020. április 9.

Fotók: Pexels

Időmilliomosnak tűnünk reggel, este meg rájövünk, hogy elment a nap - Interjú Dr. Rab Árpáddal Tovább
A hallgatók visszajelzéseire is támaszkodik a Corvinus a távoktatás során - Interjú Szabó Lajos György oktatási rektorhelyettessel

A hallgatók visszajelzéseire is támaszkodik a Corvinus a távoktatás során - Interjú Szabó Lajos György oktatási rektorhelyettessel

corvinus_image_2017_320.jpg

Hamarosan a második távoktatásos hét is véget ér a Corvinuson. Hogyan sikerült az átállás, mik az első hét tapasztalatai? Milyen kihívásokat kellett megoldania az egyetemnek? Mi várható még, hogyan zajlik majd a vizsgaidőszak? Többek között ezekről beszélgettünk Dr. Szabó Lajos Györggyel, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatási rektorhelyettesével.

Írta: Kovács Máté

A távoktatás módszertanát korábbi cikksorozatunkban mutattuk be a Corvinus Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) anyagait felhasználva. Az első részben az egyéni tanulás támogatását, a másodikban a videó streaming módszert, a harmadikban pedig az e-learning alapú oktatást mutattuk be.

Nemrég elindult a távoktatás a Corvinuson, melynek módszertanáról már sok szó esett. Mi várható a következő hetek során, lesznek további módszertani anyagok, fejlesztések? Lehet már tudni, hogy mi lesz a vizsgaidőszakkal?

rtemagicc_dr_szabo_lajos_gyoergy_2_jpg_1.jpgFolyamatos fejlesztésben vagyunk, várhatók még módosítások, finomítások a rendszerben, például jelenleg is zajlik a kiemelt tárgyakhoz tartozó oktatóvideók forgatása. Arra is fel kell készülnünk, hogy a vizsgaidőszak is távoktatásos formában marad. Egyre kisebb a realitása annak, hogy visszatérjünk a tantermi vizsgáztatásra, meg kell terveznünk az átállást. Növelnünk kell a Moodle rendszer kapacitását, hogy egyszerre nagy számban is tudjanak vizsgázni a hallgatók, ezen dolgoznak az informatikus kollégák. A Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) munkatársai különböző vizsgáztatási megoldásokat dolgoznak ki. Arra is készülünk, hogy a vizsgák mellett a záróvizsgák is megvalósíthatók legyenek online platformon.

Hazautazó nemzetközi hallgatóink számára egyébként eleve garanciát adtunk arra, hogy tantermi vizsgáztatás esetén is biztosítjuk számukra az online vizsga és záróvizsga lehetőségét, amennyiben nem tudnak visszautazni hozzánk. Voltak olyan hallgatók is, akik például az Egyesült Államokból érkeztek. Nekik a magyar órarend szerinti tárgyak éjszakára vagy hajnalra esnek, éppen ezért arra kértük az oktatókat, hogy ilyen esetekben rögzítsék is az előadásaikat. Emellett többen a magyar idő szerinti esti órákban extra konzultációt is vállaltak, hogy azok a nemzetközi hallgatók számára jobb időpontokban  is elérhetők legyenek.

Ami még a jövőt illeti, a szakdolgozatok leadási határideje két héttel későbbre került, ezzel is a hallgatókat szerettük volna segíteni.

A folyóirat ellátottság eddig is jó volt az egyetemen, a rendkívüli helyzetben pedig további szakirodalmi források váltak ingyenesen elérhetővé. Úgy gondoljuk, hogy a két hét halasztással minden feltétel adott a szakdolgozatok leadásához. Ráadásul még a papíralapú beadást is eltöröljük, a szakdolgozatokat csak elektronikus úton kell majd feltölteni.

Általánosságban milyenek az első hét visszajelzései az oktatók és a hallgatók részéről, sikeres volt az átállás?

Nagyon elkötelezett oktatóink vannak az egyetemen, akik szeretnek tanítani, és mindenképpen szerették volna sikeresen befejezni a félévet. Éppen ezért nagyon pozitívan álltak a változásokhoz, még akkor is, hogyha különböző módon és különböző fejlettségi szinten foglalkoztak eddig digitális oktatással.

Amikor a munkatársaimmal terveztük a rendszert, végig bennünk volt a kérdés: vajon működni fog?

Többször megkérdeztem az Informatikai Szolgáltató Központ (ISZK) vezetőjét és a Tanárképző és Digitális Tanulás Központ (TDTK) munkatársait, hogy a rendszerünk bírja-e majd a terhelést, de biztos választ erre csak az első napon kaphattunk.

Jóleső izgalommal vártuk a hétfő reggelt, amikor lement a Stratégiai és üzleti tervezés előadás. Az órára nagyon sokat készülő előadókkal, a módszertani és informatikai támogatást biztosító munkatársakkal, a dékánokkal és a szakfelelősökkel együtt izgultuk végig a rendszer élesítését. Szerencsére minden rendben ment, nem volt semmilyen technikai fennakadás.

Külön öröm volt számunkra, hogy nagyon sok hallgató volt az előadáson, utána pedig sorra kaptuk a pozitív visszajelzéseket. Néhányan írták, hogy ez még érdekesebb is volt, mintha tanteremben ültünk volna.

Volt olyan, aki „otthon az ágyon vagy a kanapén fekve élvezte az előadást”.

Az órán voltak körkérdések is, a válaszok pedig összegezve megjelentek a képernyőn, tehát az interaktivitással sem volt probléma.

Általánosságban tehát pozitív a kép oktatói és hallgatói szempontból is.

auditorium-benches-chairs-class-207691.jpg

Hogyan sikerült megvalósítani a teljes módszertani átállást? Milyen eszközök közül választhattak az oktatók?

Nagyon kevés időnk volt az átállásra, melyet csak a központilag szabályozott nagy rendszerek elvét követve tudtunk sikeresen véghezvinni. Több mint 1600 tárgy és ehhez kapcsolódóan 3000 kurzus fut ebben a félévben, ezekhez standard megoldásokat dolgoztunk ki. Az oktatók így három megoldás közül választhattak.

A három csomag mellé egységes távoktatási platformot is kínáltunk, hogy egyszerűbb legyen a technikai átállás. A Moodle és az Office 365 Teams rendszerét integráltuk egymásba, az utóbbin jöttek létre a Neptun alapján generált kurzuscsoportok.

Ez egy standardizált megoldás, a nagy rendszerek optimuma ugyanis soha nem a részrendszerek optimumának valamelyikével egyenlő.

Lehet, hogy néhány oktató más platformot vagy más megoldást jobbnak tartott volna, ahhoz viszont, hogy az egész rendszer jól működjön, egységes megoldásra volt szükség. Ez kiemelten fontos az informatikai és módszertani háttértámogatásnál is.

A kurzusokat tekintve többségben vannak az egyéni tanulást támogató eszközök, de nagyon sok helyen működnek a videostreamek is. Vannak olyan kollégák, akik már előrébb jártak az e-learningben, ők nyilván ilyenkor elővették az ezzel kapcsolatos anyagokat vagy anyagrészeket is.

Hogyan biztosították, hogy a megszabott követelmények minden esetben megfelelőek legyenek?

Miután az oktatók kiválasztották a számukra megfelelő módszert, a szakfelelősök minden tárgy módosított tantárgyi adatlapját ellenőrizték. Megnézték, hogy nincs-e esetleg túlzott vagy túl alacsony követelmény. Vannak persze olyan visszajelzések, hogy egy szakon sok lett egyszerre a tananyag, vagy kevés az élőben adott előadás, ilyenkor természetesen megtesszük a szükséges módosításokat, fejlesztéseket.

Hogyan figyel az egyetem a hallgatók visszajelzéseire, milyen módon lehet észrevételeket tenni? Ezeket később figyelembe veszik és beépítik a távoktatásba?

shutterstock_1065451166-min.jpgHallgatói visszajelzések folyamatosan érkeznek, a Hallgatói Önkormányzat vezetése nagyon jó partner ebben. A hétvégén hosszasan értékeltük az első hét tapasztalatait, de már a távoktatás elrendelésekor konzultáltunk a hallgatók szempontjairól és elvárásairól. A távoktatási anyagokat is ennek megfelelően alakítottuk ki. Érkeznek emellett hallgatói visszajelzések e-mailben is, akár egy-egy kurzusra vonatkozóan. A hallgatókat közvetlenül e-mailben, Neptun üzenetben vagy a Corvinus Kommunikáción keresztül tájékoztatjuk a legfrissebb fejleményekről, de a honlapon elérhető egy Távoktatás aloldal is, ahol minden fontos információ megtalálható.

Van olyan terület jelenleg, ahol még komoly fejlődés szükséges? Érkeztek negatív visszajelzések is?

Természetesen minden területen lehet és kell is fejlődnünk.

Most leginkább a „learning by doing”, azaz a tapasztalat alapján történő tanulás zajlik, tartalmi és módszertani területen is készülnek egyre fejlettebb anyagok.

Nem sok, de nyilván érkezett negatív visszajelzés is. Ezek számunkra nagyon hasznosak, építő kritikaként fogjuk fel és megpróbáljuk a lehető leggyorsabban megoldani őket.

Mi jelentette az első héten a legnagyobb kihívást az oktatók és a módszertani-technikai hátteret biztosító szakemberek számára?

shutterstock_675984163-min.jpgAz oktatók számára a gyors átállás jelentette a legnagyobb kihívást. Át kellett gondolni, hogyan lehet az eredeti tantárgyi célokat más módon teljesíteni. Ehhez a TDTK szakembereinek ki kellett dolgozniuk a módszertani támogató rendszert, készültek többek között útmutatók, videóprezentációk és figyelemfelhívó anyagok is.

Informatikai szempontból kihívás volt a Moodle és a Teams integrációja. Komoly munkát végzett az ISZK, hogy minden zökkenőmentesen működjön, és 23-án reggel nem volt technikai leállás. A Hallgatói Szolgáltatások Központnak (HSZK) is át kellett állnia, hiszen a hallgatók nem jöhetnek be az egyetemre, így ügyeket sem tudnak intézni. Mindent át kellett vinni digitális platformra.

A félév ütemezése okozott még némi problémát. Az intenzív hét végül az utolsó hétre került, mivel vannak olyan választható tárgyak, melyeket külsős vagy külföldi oktató tartott volna, ők pedig nem tudták vállalni a kurzus megtartását. Ebben az esetben az illetékes intézet más tárgyat kínál majd fel, melyre a hallgatók át tudnak jelentkezni.

corvinus_image_2017_569_-min.jpg

A távoktatás során kiépült rendszerek a jövőben is használhatók lesznek?

Az Corvinus 2030-as oktatási stratégiánkban szerepelt, hogy az e-learning rendszereinket is fejlesztjük. Az erre való készülés tehát tudatos volt, a veszélyhelyzet csak felgyorsította a folyamatot.

Nyilván nem leszünk távoktatásos egyetem, nem lesz minden kurzusunk e-learning alapú, de az anyagok nagyon jól kombinálhatók a tanteremi órákkal is.

Mesterszakon például a kreditpótló tárgyak akár e-learning formában is teljesíthetők lehetnek, így nem lenne ütközés a normál tanteremi órákkal. Ezt például eddig is terveztük, a veszélyhelyzet csak felgyorsította a fejlesztéseket, a kialakított rendszerekből nagyon sokat fogunk használni a helyzet rendeződése után is.

Ezúton szeretném megköszönni az ISZK, a TDTK és a HÖK vezetésének és minden munkatársának a távoktatás fejlesztésében nyújtott elkötelezett, magas színvonalú munkáját.

 

Fotók: Budapesti Corvinus Egyetem, Pexels.com, Shutterstock

A hallgatók visszajelzéseire is támaszkodik a Corvinus a távoktatás során - Interjú Szabó Lajos György oktatási rektorhelyettessel Tovább
A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval

sam-wheeler-tuyyno_vdp0-unsplash.jpg

A COVID-19 elképesztő mértékű médiavisszhangot keltett az elmúlt hetekben, hónapokban. A híradók tájékoztatnak az operatív törzs hivatalos döntéseiről, a betegek és az egészségügyi felszerelések számáról, a YouTube-videók előtt társadalmi célú reklám hívja fel a figyelmünket az otthonmaradásra, az online hírportálok szinte azonnali tudósítást folytatnak a történésekről, a személyes blogokon és Facebook-oldalakon beszámolókat, “koronapló”-bejegyzéseket olvashatunk, ezernyi fényképet, videót oszthatunk meg egymással. De mit mond nekünk mindez? Megtaláljuk-e köztük a számunkra releváns információt? Milyen eszközöket használnak a tájékoztatásra a médiumok, és milyen fókuszok köré rendezik a tartalmaikat? Ezeket és még több kérdést válaszolt meg nekünk Urbán Ágnes médiakutató, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.

Készítette: Lázár Fruzsina

 

Beszélhetünk-e bizonyos tendenciákról a médiában, amikor egy-egy globálisan aktuális témáról van szó - ha igen, mik ezek?

Az biztos, hogy ha egy globálisan aktuális témáról van szó, akkor az uralja a globális médiát és a járvány jellegénél fogva nagyon erősen jelen vannak a nemzetközi hírek. A járvány nem helyi ügy és ezt az újságírók is felismerték, éppúgy jelen vannak a hírkínálatban az észak-olaszországi kórházi tudósítások, mint az amerikai tőzsdei hírek. 

 cv_fenykep_aurban.jpg

Milyen fókuszokkal operál most a nemzetközi és a hazai média?

Az elsődleges fókusz egyértelműen a járvány terjedése (nemzetközi adatok, statisztikák, tendenciák), de legalább ennyire erősen jelen vannak a védekezéssel kapcsolatos kérdések akár egyéni szinten, akár a kormányzati stratégiákat tekintve (pl. maradj otthon kampány, kormányzati lépések az egyes országokban), az egészségügyi rendszer kérdései, az egyéni életvitel megváltozása és a gazdasági hatások. 

 

Ha címszavasítjuk, eddig mik a koronavírus-járvány idővonalának legfontosabb tényezői a médiakommunikációban?

járvány, védekezés, egészségügy, home-office, távoktatás, gazdaság 

 

Hogyan kell elképzelni egy ilyen hatalmas, mindent befolyásoló téma megérkezését az “általános” médiakommunikációba, milyen változásokat hoz ez?

Ilyenkor az történik, amit az elmúlt 2-3 hétben tökéletesen jól láttunk a magyar médiában: mindent elural a téma, közvetve vagy közvetlenül minden a vírusról szól. Egyetlen kivételként az Eszenyi-ügy tudta áttörni a média ingerküszöbét. Nagyon ritkán történik olyan esemény (az én életemben most először), hogy minden hír ennyire egy téma körül forog, beleértve a politikai, gazdasági, sport és kulturális híreket is. Nem kérdés, hogy ezekben a napokban mindent meghatároz a járványhelyzet. 


shutterstock_1552141370-min.jpgA professzionálisan előállított média tartalmai mellett (TV, rádió, hírportálok) most is tapasztalható, milyen intenzíven áramlik a felhasználói tartalom. Milyen hatással lehet ez a “hivatalos” médiakommunikációs folyamatokra?

A UGC (user generated contect - szerk.) valóban fontos, de ebben a helyzetben nem kiemelkedő jelentőségű. A legfontosabb most azoknak az újságíróknak a munkája, akik független szerkesztőségekben dolgoznak és napról-napra tárják fel a védekezéssel kapcsolatos fontos kérdéseket, nem egy esetben döntésre ösztönözve a kormányzatot is. 

Ha mégis találkoznál ilyen tartalmakkal és kíváncsi vagy rá, hogyan állapíthatod meg, hogy mennyire megbízhatóak, olvasd el friss cikkünket az álhírek felismerésének lépéseiről!

Megjelenik a média kapuőri felelősségének kérdése is. Hogyan kezelik a jelenlegi helyzetet: elbagatellizálás, pánikkeltés vagy a kettő között valami?

A független média megmaradt platformjai nagyon komoly munkát végeznek ezekben a hetekben. A média sokkal hamarabb érzékelte a veszélyt, mint a kormányzati kommunikáció, így ennek köszönhető, hogy sok állampolgár óvatosabbá vált, elindította az önkéntes social distancing-et. A kormánypárti média sajnos sokáig követte a kormányzati kommunikációt és elbagatellizálták a kérdést. Szerencsére már ők is váltottak és nem öncélú pánikkeltésnek tekintik a járvánnyal kapcsolatos híreket. 
volodymyr-hryshchenko-c9omhinyvqs-unsplash.jpg

Hogyan szűrjük ki a számunkra fontos, releváns információt ebben az elképesztő médiazajban? Mi lehet a jó médiafogyasztási stratégia?

Mindenkinek magának kell eldönteni, hogy milyen híréhsége van és mennyire bírja a folyamatos rossz hírek olvasását. Érdemes nagy, megbízható hírforrásokat követni, figyelni a statisztikai adatokat, elolvasni azokat az írásokat, amelyek rendszerszinten tekintik át a helyzetet, és kevésbé figyelni az „ismerősöm szomszédja hallotta valahol” típusú információkra. Nagyon fontos a nemzetközi tendenciák figyelése és kifejezetten érdemes a WHO statisztikákat követni az interneten. 

 

További aktuális és izgalmas tartalmakért kövesd a Közgazdász Online napi rendszerességgel frissülő Facebook oldalát !

2020. március 31.

Képek: Unsplash, Pexels, portré: https://portal.uni-corvinus.hu/index.php?id=24294&neptunKod=LGIOTE

A média szerepe a koronavírussal kapcsolatos tájékoztatásban - Interjú Urbán Ágnes médiakutatóval Tovább
Lehetnek pozitív hatásai is a kényszerű távoktatásnak? - Interjú Dr. Bokor Tamással

Lehetnek pozitív hatásai is a kényszerű távoktatásnak? - Interjú Dr. Bokor Tamással

woman-smiling-while-using-laptop-3769717.jpgA koronavírus okozta helyzet gyökeresen változtatta meg a mindennapjainkat, és előtérbe kerültek az online megoldások, a digitális technológiák. Vajon mit gondol ezekről a változásokról egy digitális kommunikációt és pedagógiát kutató szakember és egyetemi oktató? Dr. Bokor Tamással, a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikáció és Szociológia Intézetének adjunktusával beszélgettünk, akinek hasznos tanácsai mindenkihez szólnak. Tudjuk meg, hogy mi az az öt készség, amire mindenkinek szüksége van a távoktatás során!

635e8f12-4268-49d0-9762-dd1de2e24446.jpegHogyan hat a koronavírus okozta bezárt helyzet a digitális jelenlétünkre? 

A hirtelen bekövetkezett változások - a társadalmi távolságtartás, önkéntes karantén, átállás a távoktatásra - egy klasszikus válsághelyzet következményei. A régi kommunikációs közhely szerint azonban minden válság egyúttal lehetőség is. A COVID-19 kapcsán igazolva látom ezt a tételt, hiszen a bezártság villámgyorsan kikényszerítette azoknak a digitális megoldásoknak a mindennapi használatát, amelyek már viszonylag régóta velünk voltak, de mostanáig csak részlegesen éltünk velük. Történhetett ez a régi módszerek megszokottsága miatt, vagy azért, mert tartottunk az ismeretlen technológiáktól. Ezeket a reflexes működéseinket egy még nagyobb erő, a bezártság miatti szorongás oldja fel: a videóhívástól eddig idegenkedő nagyszülőknek, a digitális pedagógiától tartó pedagógusoknak, az online munkát nem szerető hallgatóknak, a személyes instruálást fontosnak tartó edzőknek most kényszerűségből fejest kellett ugraniuk a digitális tengerbe, mert mögöttük lángolni kezdett a part. 

 

Melyik digitális kompetenciákra van ebben a helyzetben leginkább szükségünk? 

a-girl-watching-movie-on-computer-laptop-3761513.jpg

Az elmúlt napokban, hetekben mindenki óriási iramban növelte a digitális kompetenciáit, persze többnyire nem önkéntes alapon. Az eddigi fejlődési ütemhez képest bámulatos gyorsasággal álltak át általános- és középiskolák, felsőoktatási intézmények, munkahelyek a digitális oktatási és távmunkarendre. Megismerkedtünk új programokkal, szoftverekkel, belekényszerültünk olyan online helyzetekbe, amelyek jócskán kívül esnek a többségünk komfortzónáján. De ahhoz, hogy ezt a helyzetet termőre lehessen fordítani, nem a digitális kompetenciákat tartom a legszükségesebbeknek, hanem más, ezeknél is átfogóbb készségeket és képességeket. 

Elsőként ott a türelem. Különböző szintű számítógépes ismeretekkel, különböző előtörténetekkel és félelmekkel érkeztünk ebbe a helyzetbe. Senkitől nem várható el gyors reakció, az ódzkodás azonnali meghaladása.

keszsegek_x_korona_grafika.jpg

Aztán az empátia: személyesen is tapasztalom például, hogy általános iskolás gyerekek szülei már az átállás első hetében várják a tanítóktól, tanároktól, hogy kiscsoportos online órákat tartsanak Zoomon, miközben a pedagógusok is még csak két napja ismerték meg a Google Classroomot. Nem beszélve arról, hogy többgyerekes szülőkként esetleg nekik is több szerepben kell helytállniuk.

Harmadikként a kritikus válogatás: ismerjük fel, hogy a techcégek számára a mostani helyzet hatalmas lehetőség a piacszerzésre, hiszen az átmenetileg ingyen kínált szolgáltatásokat igénybe véve később már nehezen távolodunk el egy bejáratott rendszertől. Érdemes a már ismert és megbízható, minőségbiztosított rendszereket igénybe venni. A Corvinus egyébként ugyanezt az utat járja, amikor az oktatók és hallgatók számára Moodle és a Teams használatát javasolja. 

A következő az önmérséklet: bár tobzódunk az applikációkban, most lehetőségünk van azt is felismerni, hogy a kevesebb bizony több. Senki sem szeret huzamosabb ideig hat-nyolc csatornát nyitva tartva párhuzamosan figyelni mindegyikre. Minél inkább egy platformra tudjuk terelni az ügyes-bajos online dolgainkat, annál áttekinthetőbb marad az életünk, a munkaszervezésünk. 

A példáim sorában végül a minőségi idő kihasználása áll: a vírushelyzet megadta nekünk a befelé fordulás ajándékát, az önképzés lehetőségét, a közvetlen családtagokkal együtt töltendő időt és az egymásra figyelés fokozott igényét. Bűn lenne nem kihasználni, s ezzel fricskát mutatni a kényszerű karanténnak. 

woman-writing-on-a-notebook-beside-teacup-and-tablet-733856.jpg

Hogyan fejlesztheti a távoktatás a digitális készségeinket? 

Sokan rájöttünk, hogy az egyetemi kurzusok nagy hányada némi kreativitással ügyesen transzformálható távoktatásos formátumra. A Corvinus oktatóinak közel 85%-a eddig a Moodle-t egyirányú kommunikációra, azaz tananyagok megosztására, közlemények kiküldésére használta, ha egyáltalán igénybe vette. Ez az arány minden bizonnyal drasztikusan csökkent egyetlen hét alatt. 

Felfedeztük továbbá az Office365 szolgáltatáscsomagot, bár az egyetemi dolgozók és hallgatók jelentős többsége eddig valószínűleg azt sem tudta, hogy egyetemi polgárként rendelkezésére áll egy jelentős méretű tárhely és számos szoftveres szolgáltatás. Moodle és a Teams mellett további felületeket vettünk birtokba, és közben megéreztük, amire az előbb utaltam: minél több csatornán vagyunk jelen, annál kevésbé tudunk hatékonyak lenni. 

A módszertani eszköztárunk fejlődése szinte magától bekövetkezik: nekem például komoly fejtörést okozott, hogyan lehet jelenléti feladatokra alapozott kiscsoportos tréningeket egyénileg végezhető e-learning tananyaggá alakítani. Három napnyi ötletelés és gyúrás után apránként összeállt a kép, és megszületett a szóban forgó kurzusok Moodle változata. 

freelancer-763730_1920.jpg

Abban is hiszek, hogy az oktatók munkakultúrája is fejlődik azzal, ha a saját munkájukat naplózva látják. Önfegyelemre, rendszerezettségre tanít minket ez a helyzet. Ugyanakkor fontos, hogy a távoktatás és a digitális pedagógia nem ugyanazt jelenti. Főként a köznevelésben látszik jól, de nálunk is tapasztalható, hogy a feladatkiadás, -megoldás, beküldés és visszajelzés megszokott négyesfogata eltér attól, amikor a tananyagot és a kapcsolódó feladatokat eleve digitális formában, az online kommunikáció logikája szerint dolgozzuk ki és működtetjük. Most jószerével még csak transzformáltunk, de ha elhúzódik a távoktatás, a kreatív, digitális tananyag-létrehozásra is fel kell készülnünk. 

 

Milyen jótékony hatásai lehetnek a jövőben a jelenlegi intenzív távoktatásnak? 

shutterstock_1150224587-min.jpg

Korai lenne még ez ügyben jósolni. A távoktatás kétélű fegyver: egyfelől bővíti a módszertani kultúrát, és kötetlenebb hozzáférést tesz lehetővé a felsőoktatáshoz. Másfelől azonban rámutat arra, hogy az egyetemi erőforrásokat - úgy a személyi, mint az ingatlan- és az IT-infrastruktúrát - eddig mennyire gazdaságtalanul használták ki az intézmények, s ez olyan változásokat indíthat el, amelyek a felsőoktatás egyes szereplői számára előbb-utóbb kellemetlen következményekkel járhatnak. Viszont reménykedésre adhat okot, hogy a tanári szerepet sok jövőkutató azon foglalkozások közé sorolja, amelyeket a mesterséges intelligencia a legutolsók között lesz csak képes helyettesíteni. 

A digitális oktatási formák bő két évtizede vannak velünk, miközben az agyunk egy több tízezer esztendős kommunikációs forma, a személyköziség észjárása szerint fejlődött és működik. Legyenek bármilyen gyorsak is a mostani változások, az agyfejlődésünk nem képes néhány hét alatt ilyen éles kanyart venni. Ezért aztán sejthető, hogy amikor visszatérünk majd a normális kerékvágásba, akkor – talán csökkenő arányban és súllyal, de – újra meg fog jelenni a személyes tanítás és tanulás is a felsőoktatásban. A kapcsolataink az új eszközeinkkel tehát nem vesznek el, csak némiképp átalakulnak. 

 

Készítette: Taxner Tünde / Saját grafika: Tóth-Máté Bence 

Képek: Pexels

2020.03.26. 

Lehetnek pozitív hatásai is a kényszerű távoktatásnak? - Interjú Dr. Bokor Tamással Tovább
Akik beszélik a gazdaság nyelvét - Interjú a Luca Pacioli Társaság elnökével

Akik beszélik a gazdaság nyelvét - Interjú a Luca Pacioli Társaság elnökével

tabor.jpg

A pénzügy és a számvitel sokszor elrettentő fogalmak az egyetemisták körében, főleg a vizsgaidőszakban. Az alapok ismerete azonban elengedhetetlen, hiszen amint Takács Bálint, a Luca Pacioli Társaság elnöke fogalmaz: „A számvitel a gazdaság nyelve”. A Közgazdász Online egyik küldetése, hogy bemutassa a Budapesti Corvinus Egyetem diákszervezeteit, és azokat a fiatalokat, akik mögöttük állnak. Ezúttal arra derül fény, hogy mivel foglalkozik a Luca Pacioli Társaság.

 

Mi a Luca Pacioli Társaság fő célkitűzése?

Amikor az alapító generáció létrehozta a Paciolit, őket is az motiválta, ami gólya koromban bennem is, illetve biztos vagyok benne, hogy szinte minden, az egyetemre frissen érkező hallgatóban felmerül;  szerettem volna elmélyülni azokban a tudományágakban, amelyek a legjobban érdekeltek - ez a mi közösségünk esetében a számvitel és az adózás.

Fő küldetésünk az, hogy egy, az egyetemi képzést kiegészítő kurzusrendszert működtessünk, melynek segítségével tagjaink még hatékonyabban fejlődhetnek szakmailag - mindezt egy baráti közösség részeseként. Hosszú távon pedig azt szeretnénk elérni, hogy az általunk érintett területeknek, mint például a könyvvizsgálat vagy az adótanácsadás, a legkiemelkedőbb képviselőit neveljük ki tagjaink közül.

takacs_balint-min.jpgMi motivál abban, hogy a szervezet elnöke vagy?

A Pacioliban gólyaként az fogott meg, hogy láttam, hogy a számvitel és az adózás egy olyan meghatározott fókusz, amely valóban komoly figyelmet kap, és a szervezet működésének kulcs elemét jelenti. Részese szerettem volna lenni az építkezésnek, hiszen egy fiatal diákszervezetről beszélünk, ami még folyamatosan fejlődik.

Az elődök munkáját folytatom tovább, mert hiszem, hogy ez egy rendkívül komoly és jó kezdeményezés olyan szempontból, hogy az általunk felkarolt tudományágak nem kapnak annyi figyelmet, mint amennyire fontos szerepet a gazdaság működésében valójában betöltenek. Emellett egy ambíciózus és összetartó közösségnek lehetek a tagja, ezért is szeretném, hogy a most kezdő, illetve a jövőben az egyetemre érkező pénzügy és számvitel szakos hallgatók ugyanennek a részeseivé válhassanak.

Ki a névadótok?

Luca Pacioli a XV-XVI. század fordulóján élő itáliai szerzetes-matematikus volt. Azért választottuk őt névadónknak, mert a számvitel alapját jelentő kettős könyvvitelt ő alkotta meg, illetve az ő tudományos tevékenységéhez szeretnénk visszatérni. 

Szeretnétek ezt a tudományágat olyanoknak is népszerűsíteni, akik nem ezt tanulják?

Elsődlegesen szeretnénk összetartani a terület iránt érdeklődő hallgatókat a saját közösségünkben, de ezen kívül további célunk természetesen az is, hogy az egyetemen belül is népszerűsítsük a területet azon hallgatók számára, akik a saját szakjaikon csak kevesebbet foglalkoznak számvitellel és adózással. Ennek az egyik legfontosabb elemét azok az ingyenes felkészítők jelentik, amelyeket minden félévben, immár négy tantárgyból tartunk - ezek az egyetem minden hallgatója számára elérhetők.

Minden félévben több száz hallgatót segítünk el ezekkel a konzultációkkal, melyek jellemzően a meghirdetésüket követő néhány órán belül mindig teltházasak. A résztvevőktől rendkívül jó visszajelzéseket kapunk, ami a tanári gárdánkat is folyamatos motivációval tölti el.

Szeretnénk, ha a mi támogatásunkkal a résztvevők számára befogadhatóbbá válnának ezek a tárgyak, és amellett, hogy sikeresebbek lesznek a vizsgán, utólagosan is pozitívabban  vélekednének a számvitel világáról.

Sokakban fel sem merül, hogy ebben a szakmában nagyon komoly lehetőségek vannak, illetve azt gondolom, hogy első ránézésre sokan esetleg száraznak tartják. Közben egy nagyon izgalmas területről beszélünk, hiszen a számvitel a gazdaság nyelve.

Tehát aki ismeri vagy járatos a számvitelben, sokkal jobban megértheti a vállalatok közötti tranzakciókat és ezáltal a gazdaság működését. Karrier szempontból szinte korlátlan lehetőségek állnak előtted. 

Hogyan válhat valaki taggá?

A Társaságba első- és másodéves pénzügy és számvitel szakos hallgatókat várunk. Mindig a tavaszi félévben hirdetünk tagfelvételt az első negyedéves ZH-k után, tehát jellemzően március második felében. Elektronikusan lehet jelentkezni, majd a felvételi egy írásbeli fordulóból és egy szóbeli elbeszélgetésből áll.

Mit kínáltok a tagoknak?

Alapvetően mindig is arra törekedett a Társaság, hogy minden félévben változatos kurzusokat biztosítson a tagok számára. Szeretnénk azt, hogy a képzésük végére felismerjék, mi az a karrierút, ami számukra a leginkább megfelelő, legyen szó adótanácsadásról, könyvvizsgálatról, vagy esetleg arról, hogy valamilyen módon itt, az egyetemen folytassák a pályafutásokat mesterképzés vagy a későbbiekben egy PhD fokozat megszerzésének formájában.

Emellett úgy gondoljuk, hogy ahhoz, hogy szakmai sikereket érjünk el, szükségünk van arra, hogy a tanulmányainkban is jól teljesítsünk. Az olyan tantárgyakból, amik jellemzően nagyobb kihívást jelentenek, másodéves tagjainknak heti rendszerességű plusz szemináriumot szervezünk felsőbb éves tagjaink közreműködésével.

Sikeresen működik ez a szakmai műhely?

Az elmúlt évek során egy olyan know-how alakult ki az egész szak kapcsán, ami szerintem drasztikusan megkönnyíti minden tagunk számára, hogy sikeres legyen, illetve motiváljuk egymást a szakmai sikerek elérésében. Ennek is köszönhető, hogy rendkívül sok ösztöndíjasunk van, most ősszel közel 50 fős tagságunkból 16-an nyerték el az MNB Kiválósági Ösztöndíjat, illetve heten kaptak Nemzeti Felsőoktatási Ösztöndíjat, amire nagyon büszkék vagyunk. 

A szakmai fejlődés mellett a közösségépítés hogyan valósul meg nálatok?

Minden évben tavasszal zajlik a tagfelvételünk, melyet követően egy mentorprogrammal fogadjuk az újonnan felvett tagokat. Törekszünk arra, hogy szinte minden héten történjen valamilyen esemény, és igyekszünk, hogy ezek széles spektrumon mozogjanak - egy egyszerű sörözéstől akár több napos külföldi kirándulásig. Most ősszel például Bécsben voltunk az adventi vásáron. A legfontosabb közösségi eseményünk a Pacioli tábor, ami minden év szeptemberében többnapos elvonulást és közös bulizást jelent.

bjne_versenyzok_es_szervezok.jpg

Mi a Bosnyák János Nemzeti Emlékverseny?

A Társaság, illetve a mögöttünk álló Luca Pacioli Egyesület fontos küldetése, hogy nemzeti szinten is összekösse a számvitel és adózás iránt érdeklődő, tehetséges hallgatókat. Ennek az egyik leggrandiózusabb megvalósulása a Bosnyák János Nemzeti Emlékverseny, aminek részt veszünk a szervezésében. A versenyre tavaly több mint egy tucat egyetemről nagyjából 150 hallgató nevezett, és végül a Debreceni Egyetem csapata diadalmaskodott. Akkor még csak pénzügy-számvitel szakos hallgatók nevezhettek, idén azonban már minden magyar nyelvű, üzleti képzésre kiterjesztettük a kiírást.

Jelentkezni a honlapon lehet, ahol már egy mintafeladat is elérhető, a regisztráció határideje február 16. Azt gondolom, hogy ez egy fantasztikus lehetőség minden hallgatónak, aki szeretné kipróbálni, megmutatni magát ezen a területen, hiszen az értékes nyeremények mellett (melynek legfőbb eleme 1 millió forint készpénzjutalom) rendkívül nívós zsűri fogja értékelni a döntőbe jutott csapatok munkáját. Az esemény színvonalát maga a fővédnök is garantálja, aki a tavalyi évhez hasonlóan Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. A versenyen való indulást bátran ajánlom minden alapszakos G és K karos hallgatónak, jó lenne ha idén egy Corvinusos csapat nyerné meg a versenyt!

 

Készítette: Taxner Tünde

2020. február 14.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

Akik beszélik a gazdaság nyelvét - Interjú a Luca Pacioli Társaság elnökével Tovább
“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt

“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt

img_3178.jpg

Közel 7500 követő, 1100 feletti bejegyzés, és egy kreatív személy inspiráló képekkel és eseményekkel. Gulyás Pálmi áll a VoidFilled profil mögött: igyekszik kapaszkodót nyújtani kortársainknak. Szóba került a tanulás,  a közösségi média, kortársaink megismerése, valamint álmaink és ambícióink is.

voidfilled.jpgMi történik körülöttem? Mi történik bennem? Van egy űr, ami szétfeszít minket, a lábunk előtt tátong, a jövőből leselkedik ránk. Mit kezdünk vele? És mit kezdünk egymással, ha már mind együtt növünk fel ebben a virtuális módon szerveződő közösségekkel és elképesztő ideálokkal telezsúfolt világban? A VoidFilled életérzés erről az űrről szól, ezt az űrt akarja megtölteni tervekkel, élettel, valósággal ahelyett, hogy az online világ cyber-nikotinjától függene.  

Hogyan lehet egyetemi közegből kreatív pályára lépni? Ez az erősen kötött rendszer nem szorít keretek közé?

A KRE Kommunikáció és médiatudomány szakja előtt két másikat is kipróbáltam, egyik sem tetszett. Azért akartam mégis elvégezni egy szakot, mert egyrészt most vagyok fiatal, később nem lesz ilyesmire időm, másrészt pedig éheztem a tudásra. Egyszer egy angol nyugdíjas bácsi azt mondta, 

ha te vagy a legokosabb ember a szobában, akkor rossz szobában vagy.

Kellett egy hely, ahol körülvesznek ilyen emberek. Az egyetemet egy olyan szolgáltatásnak fogom fel, ahol én fizetek valamennyit azért, hogy folyamatosan ilyen emberekkel lehessek, és ha strukturált keretben is, de olyan infókat kapjak, amelyekre szükségem van. Szerintem azt nagyon fontos tudni a továbbtanulással kapcsolatban, hogy amennyit te beleteszel az egyetembe, annyit tudsz belőle kivenni. Aki tudásra éhesen megy oda, és beleteszi a saját energiáit, a legrosszabb dologból is rengeteget tud kihozni. Én azért mentem egyetemre, hogy többé váljak.

Mi az a mulasztás, amit fiatalként nem szabad elkövetnünk?

Senkinek sem szabadna kihagyni az élettel kapcsolatos kérdésekre bizonyos értelmes válaszok keresését, ez az ambíció sajnos sokakból hiányzik. A legnagyobb hiba talán az, hogy sokan „csak úgy” vannak, nem érdekli őket a holnap, a jövő. Középsuliban félreértelmezték, hogy carpe diem – úgy értették, hogy elég, ha ma jól szórakozunk, nem pedig úgy, hogy ma csináljunk valami jót, hogy abból holnap is valami jó lehessen.

Hogyan jellemeznéd magad egy mondatban vagy akár néhány szóban?

voidfilled2.jpgKortárs kreatívként, de a kortársság nem művészeti irányzat. Arra vonatkozik, hogy próbálok élni a mai világban adott lehetőségekkel, és ezen belül értéket teremteni. Emellett nagyon sok munkám úgy indul el, hogy úgymond a kreatív véleményemért, meglátásaimért fizetnek a klienseim. Egyetem alatt nagyon sokszor megkérdőjeleztem azt, hogy mit fogok kezdeni magammal, miből fogok pénzt keresni. A már említett nyugdíjas bácsi mondta, hogy a kreativitással az a probléma, hogy nehezen beárazható.

Nekem viszont mindig is voltak kreatív gondolataim, tudtam, hogy újszerű módon tudok megfogalmazni dolgokat, és azt is tudtam, hogy szeretném, hogy ez valamiképp jelen legyen a későbbi munkám során. Amikor a klienseimnek fotózok, nem csak azért fizetnek, mert van egy kamerám, és tudom, hogyan kell képet szerkeszteni, hanem azért, mert olyan nézőpontot adok a márkájuk mellé, amire ők sosem gondolnának. Ezért is használom magammal kapcsolatban sokat a kreativitást szót, mert nagyon figyelek arra, hogy folyamatosan inspirálódjak valahonnan.

Volt az életedben olyan történés, amit vakvágányként éltél meg?

Több ilyen is volt, és mindig örültem ezeknek. A legjelentősebb ilyen vakvágány számomra egy cégalapítás volt, ennek most már lassan két éve. Egy influencer-ügynökséget, online marketinges céget alapítottam harmadmagammal, de egyrészt nagyon más irányba ment el a cég, mint eredetileg terveztük, másrészt pedig én sem éreztem magam jól abban, amit és ahogyan csináltam. Végül ki is léptem. Ez egy elég hosszú ideig tartó és erőteljes vakvágány volt, de így biztosan tudom, mi az az út, amin soha többé nem szeretnék elindulni. Ezután újult erővel tudtam belevágni a nyilvános események szervezésébe és a VoidFilled-es saját dolgaim alakításába.

Ha valamit alkotsz és másokkal is megosztod, akkor valójában önmagadból osztasz meg egy részt. Hogyan adod át a látásmódod? Mi különböztet meg téged más tartalomgyártóktól?

Szerintem a közösségi médiát nagyon sokan félrehasználják: nem a hosszú távon értékteremtő, közösségépítő eszközt látják benne, hanem csak egy platformot, ahol valakikké válhatnak. Az én profilom nagy arányban nem rólam szól. Ez inkább egy mozgalom-szerű dolog, a saját perspektívámból mutatom be a fiatalságunkat. Amikor esetleg magamról osztok meg képet, és aláírok valami személyeset, biztosan sokan tudnak azzal azonosulni, mert együtt élünk ebben a fura világban. Azért is tartom magam egyedi esetnek, mert nem nagyon vannak olyanok, akik szándékosan építenek közösséget a közösségi médiában. 

Az online világban sok olyan közösség van, ami egy-egy inspiráló ember köré épül. Ez az inspiráció szerintem nem valós. A valós inspiráció az, hogy az ember valami hatására pozitív irányba kezd cselekedni. A rajongás csak üres pótcselekvés, valami időszakos, olyan, mintha cigiznél.

Cyber-nikotin.

Az én eseményeim nem arról szólnak, hogy én ott vagyok, hanem hogy „gyertek velem, és ismerjétek meg egymást” vagy „gyertek velem, és tapasztaljatok olyat, amit amúgy nem tapasztalnátok meg”. 

Több tucat olyan embert ismertem meg ezeken az alkalmakon, akikért elképesztően hálás vagyok, akiknek a személyes történeteit szeretném közel tartani magamhoz a későbbiekben is, és nézni, hogyan alakulnak. Remélem, a jövőben még sok izgalmas és értékteremtő eseményt tudok szervezni, mert a közösségben van az erő. A közösségi platformok azért működnek, mert nagyon sok nagy és felszínes közösséget lehet aktívan tartani rajtuk – de az az igazi, ha valós közösségekről van szó, ahol emberek offline találkoznak és beszélgetnek.

Nagyon sok új emberrel ismerkedsz meg. Hogyan tudsz mindenkire nyitott maradni, és befogadni azt a sok különbözőséget, amivel nap mint nap találkozol?

Középsuliban magamnak való, fura srác voltam, többnyire csak játszottam, nem mertem odamenni a lányokhoz vagy felvenni otthon a telefont. Ezt aztán észrevettem magamon, és szándékosan elkezdtem változtatni rajta. Személyiségfejlesztésbe fogtam, kimentem Londonba dolgozni. Apró dolgokat alkalmaztam: például

hiába volt ott a Google Maps, akkor is odamentem valakihez megkérdezni az irányokat.

Olyan helyzetekbe tettem magam, amikben nem feltétlenül tudtam, mi lesz majd a kimenetelük: ezek a kis dolgok – hogy ezerszer odamész egy emberhez megkérdezni, hogy hány óra van –, önbizalmat adnak.

inkedimg_5799_li.jpgMiután visszajöttem Londonból, elkezdtem fotózni és eseményeket szervezni, és egyre több embert ismertem meg. Itt jön be a másik fontos dolog: hogy mi alapján definiáljuk önmagunkat. Szerintem ezt leginkább mások feedbackjei befolyásolják, és minél több embert ismerünk meg, annál több definíciónk lesz önmagunkról. Egy ilyen perspektíva akár egy kétórás beszélgetés alatt is kialakulhat. Azért akarok sok emberrel találkozni, azért vagyok rájuk kíváncsi, mert minél több definíciót akarok kialakítani önmagamról, a világról, a jelen helyzetünkről.  Ezért tartom nagyon értékesnek azt, ha a korombeliekkel találkozom, főleg olyanokkal, akik más környezetből jöttek, mint én. Elhatároztam, hogy 2019-ben száz új emberrel találkozom majd. Nyolcvan felett abbahagytam a számolást.

„Gather the like-minded”: ez a mottód. Miben mutatkozik ez meg a körülötted kialakult közösségben?

Ezt nehéz megmondani. Egyrészt szerintem az ambíciótól függ. A “like-mindedness” egyik szegmense talán ez – a hozzáállás a saját jövődhöz. Mennyire vannak céljaid? Vagy ha nincsenek, mennyire keresed őket? Másrészt pedig

itt van a VoidFilled-életérzés, hogy van bennünk egy űr, és vannak olyanok, akik folyamatosan keresik, hogy mivel tölthetik be.

Ha valaki olyan kérdéseket tesz fel, amelyekből érződik, hogy ő akar valamit, hogy nagy álmai vannak, és hajlandó értük küzdeni. Mindenkinek vannak rezgései, egy vibe-ja, és ezt valamennyire lehet érezni. Még abból is, ha az utcán mész, és látsz valakit, aki egyszerűen csak szépen sétál. De persze ez nem csak egy külső dolog, csak valahogy kialakul, hogy mitől szimpatikus valaki.

Hogyan lehet valaki tényleg önmaga?

A Whiplash nevű filmben mondja a dobtanár: a legkártékonyabb mondat az, hogy „Good job!”. Ha őszinte, építő kritikát adnánk egymásnak, sokkal jobb lenne, mint az üres dicséretek vagy szidások. Sokan azon csúsznak el, hogy belesodródnak a pozitív vagy a negatív végletbe, és így nem fejlődnek. Folyamatosan keresni kell az új dolgokat. Hogyha ezer dolgot kipróbálsz, legalább tudod, hogy kilencszázkilencvenkilenc nem neked való. Kövesd ki azokat az embereket, akikhez nincs semmi közöd. Mert tényleg, mi közöd van ahhoz, hogy Kanye West hol ebédel? Vannak olyan üzenetek, amiket egy-egy ember jól meg tud fogalmazni, de miért kell követni? Kövesd azokat, akik valóban fontosak számodra, akikkel együtt akarod építeni a jövőd. Szerintem a Bibliában tök igaz az a mondat, hogy „aki keres, az talál”. Keresd az igazi válaszokat.

 

Címlapfotó és illusztrációk: Voidfilled

2020. január 13.

Lázár Fruzsina

“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt Tovább
Profizmus, meritokrácia és ügyfélközpontúság - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével

Profizmus, meritokrácia és ügyfélközpontúság - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével

corvinus_image_2017_569_-min.jpg

MÁSODIK RÉSZ

Hogyan érinti a Corvinus átalakulása a hallgatókat, és milyen hatással lesz a szakokra? A Corvinus elnökével, Anthony Radevvel beszélgettünk az átalakulás értékrendjéről és hétköznapi vonzatairól.

Ön is ide járt a Corvinusra. Miért választotta ezt az egyetemet és milyen szakot végzett?

_dsc1573-min_1.jpgSok mindenen múlik, hogy melyik egyetemre jársz: milyenek a képességeid, az érdeklődésed, mennyire vagy tehetséges, milyen céljaid vannak. Alapvető törekvésünk, hogy megértsük a világot és törekszünk a boldogságra. Ha összerakod az összes halmazt – prioritások, célok, érdeklődés, tehetség, képességek – akkor valami kiesik belőle. Az én esetemben ez a közgazdaságtudomány volt, de véletlenül kerültem a Corvinusra. Utólagosan azonban kiderült, hogy a közgazdaságtanban a szabad gondolkodás egyik hazája a szocialista világban Magyarország volt. A magyarok mindig kíváncsi emberek voltak, és próbáltak kritikusan gondolkodni a valóságról. Magyarországon sem volt teljesen szabad, de talán a szocialista országok közül itt volt a legflexibilisebb a pálya, például a szakkollégiumokban. Olyan emberekkel találkozhattam, akik kritikusan nézték a rendszert.

Mi számított akkor értéknek, és a mai korban megvan-e valami hasonló érték a Corvinuson?

Akkoriban senki nem beszélt értékekről. Az értékrendnek vallási, hitbéli konnotációja volt. A szólásszabadság, véleményszabadság, civilizált diskurzus megnyilvánulási formákat, nem önmagukban vett értékeket jelentenek.

Van-e ma a Corvinuson olyan érték, ami meghatározza az oktatókat és a hallgatókat?

Folyamatosan ismerkedek a Corvinus kultúrájával. Amit én látok és tapasztalok itt, és amit mindenképpen szeretnék, ha közösen fel tudnánk állítani, az két központi érték: a profizmus és a meritokrácia. Profizmus abban az értelemben, hogy tegyük az ügyfél érdekeit az első helyre. Az ügyfelek pedig ti vagytok, hallgatók. Átvitt értelemben még azok az intézmények és vállalatok is, akik munkahelyet adnak nektek, vagyis a munkáltatók.

Szeretném, hogy olyan értékrendet állítsunk fel, amely mentén minden, amit teszünk, minden döntés, amit hozunk, az az ügyfél érdekében történjék. Ezután a második helyen áll az intézmény, vagyis a Corvinus érdeke, és csak harmadik helyen az egyéni érdekek, vagyis az oktatók, kutatók és a többi munkatárs személyes érdekei. .A meritokrácia pedig arra épül, hogy semmi nem számít, csak a teljesítmény. Mindegy, hogy milyen társadalmi státuszú családból érkezel, kizárólag az számít, mennyire vagy tehetséges és mit teszel le az asztalra.

Térjünk át az átalakulás gyakorlati vonzataira. A megújulás folyamata mivel jár? Hogyan érintheti a hallgatókat?

A legjobb egyetemnek két ismérve van: ott vannak a legjobb diákok, és a legjobb tanárok. Mi nem indulunk olyan rossz pozícióból. A 450 pontnál magasabb pontszámmal rendelkező, gazdaságtudományi képzésre jelentkező érettségizők 78 százaléka a Corvinust választja. A legjobb magyar diákok most is itt tanulnak, de célunk ezt régiós szintre is kiterjeszteni. Szeretnénk hasonló tudású és kaliberű fiatalokat bevonzani a szomszédos országokból, hogy tovább nemzetköziesítsük az egyetemet.

Lesznek olyan szakok, amelyek megszűnnek vagy átalakulnak?

Az oktatásfejlesztési munkacsoport dolgozik ezen. Fontos tisztázni: az alapképzések célja átfogó, alapozó ismeretek, valamint az alapvető kompetenciák – többek között problémamegoldás, kritikus gondolkodás, együttműködés, eredményorientáltság, kommunikációs képességek – fejlesztése. Mesterképzésen pedig a speciális, adott szakterületre jellemző elmélyült tudást kívánjuk megadni. A jelenlegi szakstruktúra eredménye, hogy nagyon sok duplicitás van, és mindenki próbál saját homokvárat építeni. Bár ugyanazt tanítják mind a 8 alapszakon az első másfél évben, mégsem úgy építjük fel az alapszakokat, hogy van egy átfogó alapozó képzés, és azon belül kínálunk specializációkat. Egy jónevű, valamirevaló egyetemen, mint például a WU-n (Wirtschaftsuniversität Wien - szerk.), az alapképzésen három szak van: kettő németül és egy angolul és ezen felül 21 specializáció. Nálunk most a kocsi egy kicsit a ló előtt van.

Mi is, ha nem is teljesen a bécsi példában, de egy a mostaninál sokkal tisztább és egyszerűbb alapképzési portfólióban gondolkodunk, és ezekre az alapozó képzésekre építhetjük fel a tartalmában és oktatási módszertanában is megújított mesterszakokat. A szakirányú továbbképzéseknél jelenleg szintén sok olyan képzésünk van, amelyek kevés érdeklődőt vonzanak. A célunk, hogy ezek a rövidebb életciklusú képzések a legújabb piaci és tudományos trendekre, kérdésekre adjanak minőségi válaszokat. Itt az igényekre való gyors reagálás a magas minőség mellett a siker kulcsa.

 

2019. december 19.

Lázár Fruzsina, Taxner Tünde, Kovács Máté

Profizmus, meritokrácia és ügyfélközpontúság - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével Tovább
A Corvinus szervezeti átalakítása nem cél, hanem eszköz - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével

A Corvinus szervezeti átalakítása nem cél, hanem eszköz - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével

img_7288-2.JPG

ELSŐ RÉSZ

„Ha megkérdeznek, hogy szeretnéd-e a régió legjobb egyetemét felépíteni, akarod-e a jövő elitjét képezni, akkor azonnal azt mondod: igen, hol kell aláírni?” - Anthony Radevvel, a Corvinus elnökével beszélgettünk.

(Fotó: Szép Zsóka; balról jobbra Taxner Tünde újságíró, Anthony Radev a Corvinus elnöke, Kovács Máté és Lázár Fruzsina újságírók)

Mi a Corvinus célja az elkövetkezendő évekre?

Nagyon szeretnénk a régió legjobb egyetemévé válni. Ez a cél. Ez a vízió.

Az elnöknek ebben milyen szerepe van?

Ebben a szerepben az a feladatom, hogy ezt elérjem. A megújult Corvinuson az  átalakulás motorja az elnökből, a rektorból és a kancellárból álló Elnöki Testület, amely tevékenysége során természetesen együttműködik a Szenátussal mint az akadémiai ügyekben illetékes legfontosabb testülettel, a végső felelősséget vállaló fenntartóval és a hallgatói önkormányzattal.. Az elnök gyakorlatilag azt a felelősséget vállalja, hogy ezt az Elnöki Testületet vezeti, a napirendjét befolyásolja, és igyekszik a lehető legjobb döntéseket hozni. Minden fontos döntés, aminek a kumulatív értékhatára nagyobb, mint 100 millió forint, az Elnöki Testület hatáskörébe tartozik.

Milyen személyes motiváció játszott szerepet abban, hogy elvállalta az egyetem elnökségét?

A vízió azt jelenti, hogy mit akarok elérni, a misszió azt, hogy miért létezünk. A misszió az, hogy mi a társadalmi és gazdasági elitet, a jövő elitjét akarjuk képezni. Ez számomra nagyon inspiráló. Ha valakit megkérdeznek, hogy szeretnéd-e a régió legjobb egyetemét felépíteni, akarod-e a jövő elitjét képezni, akkor azonnal azt mondod: igen, hol kell aláírni?

Volt-e már korábban tapasztalata azzal kapcsolatban, hogy egy intézmény ilyen mértékű megújulási folyamaton ment keresztül?

Nap, mint nap látunk erre példákat. A 90-es években mi volt a MOL? OKGT (Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt - szerk.) volt - most a régió vezető vállalata. 20 évvel ezelőtt nem is volt WizzAir. Most az egyik vezető fapados légitársaság Európában. Nagyon sok példa van arra, hogy valaki nagyot álmodott, és el is tudta érni.

Kifejezetten az oktatásban találhatunk hasonló példákat?

Az INSEAD-ot az 1970-es években alapították meg. El volt osztva a piac, mégis a világ egyik legjobb egyeteme lett. Ha az ember megnézi, hogy ma kik ma a legjobb egyetemek, mindig van egy-két-három betörő, aki feldolgozta magát a legjobbak közé. Példából tehát nincs hiány.

Hogyan kívánják a betörést és a korábban említett célt megvalósítani? Milyen strukturális változások várhatók?

A szervezeti átalakítás csak egy eszköz. Ez önmagában véve sosem volt cél, de vannak gyakorlatias kérdések. Hány irányítási szintre van szükség? Nyáron a kollégák széleskörű bevonásával tizenkét munkacsoport dolgozott. Amelyik a szervezet strukturális megújítását kapta feladatul, arra a következtetésre jutott, hogy inkább legyen egy egyetemünk és ne sok egyetem az egyetemen belül. Jobban tudunk gazdálkodni az erőforrásokkal, és jobban ki lehet használni a szinergiákat, a duplicitásokat pedig elkerülni. De évente át lehetne rajzolni a szervezeti ábrát, ettől önmagában nem lesz jobb az egyetem.

Akkor mitől lesz jobb az egyetem?

Az egész három dolgon múlik: kiváló oktatáson, kiváló kutatáson és kiváló tanárokon. Az akadémia mindig mátrixban működik, az oktató egy műhelyben dolgozik (intézet/tanszék), kutat és tanít. Lesznek, akiknél a prioritás a kutatásnál és lesznek, akiknél az oktatásnál lesz.

Az oktatási programjaink megújításában kulcsfontosságú, hogy miként tudjuk a valóságot behozni az egyetemre. Megkérdezzük a legsikeresebben elhelyezkedő diákjainkat az új munkahelyükről: mit fedeztek fel, mik azok a képességek, amelyek nagyon hiányoznak nekik az egyetemi tanulmányok után. Valamint megkérdezzük a munkáltatókat, hogy melyek azok a kompetenciák, amelyekre szükségük van. Ezután a visszajelzéseket megpróbáljuk beépíteni a programokba. Az új szervezeti felépítésben az alap, a mester és a posztgraduális képzésnek is lesz egy-egy dékánja, akik a kezükbe veszik az oktatási programok megújítását.

A másik fontos tényező az oktatógárda fejlesztése. Egyrészt meg kell vizsgálni, miként tudjuk az itt lévő, egyébként remek szakemberek akadémiai fejlődését motiválni, másrészt újítani is kell, be kell hozni 20-30-40 nemzetközileg elismert akadémiai tekintélyt, akikkel együtt dolgozva tanulni lehet.

A harmadik a kutatás területe. A kutatás megújulása alatt az alkalmazott kutatást értjük, alapkutatások nem nagyon folynak nálunk. Nézzük meg, hogy ki profitál belőle rajtunk kívül, kérdezzük meg, kinek lehet releváns a kutatási téma, és ki hajlandó akár pénzt is adni érte. Jelenleg vállalati megrendelésekből 96 millió forintnyi kutatási megbízást kapunk egy évben. Ezt szeretnénk felvinni 3 milliárdos szintre.

Ha ezt a három területet felállítottuk, a belső szolgáltatások maradnak hátra. Beszerzés, utazás, jog, hallgatói szolgáltatások, ügyintézés, adminisztráció, kommunikáció – mindezt profibb módon kell csinálni. A szolgáltatási szellemet próbáljuk behozni. Szeretném elérni, hogy ha egy diák vagy kolléga az egyetemen egy szolgáltatói területhez fordul, akkor mindig úgy fogadják, hogy a válasz megoldásorientált és ne hárító, „mit miért nem lehet” legyen.

Az a hír, hogy megszűnnek a karok, sokakban aggodalmat szül. Tényleg megszűnnek a karok a jelenlegi formájukban?

Semmi sem szűnik meg, hanem transzformálódik. A régi dékánok karokat vezettek, az új dékánok programokat, programportfóliókat fognak vezetni. Az intézetek és a szakok megmaradnak. Az intézeteknél lesz csupán annyi változás, hogy egy-két kisebb intézetet összevonunk és a jövőben tizenegy intézet marad.

Az interjú következő részéből megtudhatjátok, hogy miként érinti a Corvinus átalakulása a hallgatókat, és milyen hatással lesz a szakokra. De az is kiderül, hogy Anthony Radev annak idején miért a Közgázt választotta.

 

2019. december 16.

Lázár Fruzsina, Taxner Tünde és Kovács Máté

A Corvinus szervezeti átalakítása nem cél, hanem eszköz - Interjú Anthony Radevvel, a Budapesti Corvinus Egyetem elnökével Tovább
Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat

kep.jpg

A hongkongi tüntetések már javában zajlottak, amikor Bácsi Attila, Corvinusos hallgató elindult a városállamba, hogy külföldi részképzését a The Hong Kong University of Science and Technology (HKUST) hallgatójaként töltse. Ám a zavargások egyre komolyabban voltak: a tömegközlekedés sokszor napokig megbénult, a várost lezárták, így végül máshogy alakult a féléve. Erről, és élményeiről is mesélt blogunknak. 


Miért pont Hong kong?


Mindenképp Európán kívüli országot szerettem volna választani. Lehetőleg Ázsiában, mert egyre jelentősebb szerepe van mind a gazdaságban, mind pedig a világpolitikában. Hong Kong mellett azért döntöttem, mert mégis egy kapu Kína és a világ többi része között. A keleti és a nyugati kultúrák keverednek, ami az első kultúrsokkot azért kicsit csökkentette. Ezen kívül Hongkong földrajzilag Ázsia csendes-óceáni részén, középen helyezkedik el, tehát akár északra, akár délre is könnyen lehetett utazni.


Június környékén, amikor a zavargások elkezdődtek, te már tudtad, hogy hamarosan kiutazol. Milyen elvárásokkal érkeztél meg?


Két héttel a kiutazásom előtt volt a hongkongi reptéren egy nagyobb összecsapás a tüntetők és a rendőrök között. Ez volt talán az első olyan esemény, ami elérte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. Ennek következtében több egyetem nem vállalta a külföldi hallgatók fogadását. A Corvinustól is kaptam egy ajánlatot, hogy a helyzetre való tekintettel lehetőséget biztosítanak a tavaszi kiutazásra. Végül ezt jó, hogy nem fogadtam el, mert a fogadó egyetem törölte a tavaszi félévre a csereprogramot. Számítottam a tüntetésekre, de a mi kampuszunk a belvárostól nagyjából egy órára van, tehát egészen könnyen távol lehetett maradni kezdetben az erőszakos eseményektől.


„Az egyetemi campusok főhadiszállássá alakultak, a menzákon egymásra főznek a diákok.” Ilyen részleteket olvashatunk a hongkongi zavargásokról. Ezek akkor nem a ti kampuszotokon történtek?


Nem. Másik, a belvároshoz közelebb eső egyetemen történtek ilyesmik. Amit személyesen tapasztaltam a kampuszon, az szeptember közepén egy demonstráció volt, élőlánc formájában. Ez teljesen békés, rendőri jelenléttel nem járó tüntetés volt. Ezenkívül a város egészében, és a kampuszon is rengeteg graffiti, plakát volt kihelyezve a tüntetők üzeneteivel. Nem sokkal ezután, október 1-jén volt a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 70. évfordulója. Ennek alkalmából Pekingben nagy katonai felvonulásokat tartottak, ezzel üzenve Hongkongnak is, ahol rendkívüli erőszakba fordultak át az események. Ha jól emlékszem, azon a napon lőttek meg először lőfegyverrel tüntetőt. Az egész várost lezárták, a tömegközlekedés napokig nem működött. Ekkor például már a mi campusunkon is fokozódott a helyzet. Ennivalóhoz jutni például egyetlen étteremben lehetett, több órás sor kivárása után.

Fel tudnád idézni azt a napot, amikor végül megtudtad, hogy a vártnál hamarabb kell hazautaznod?


Ez érdekesen történt, mert amikor megkaptam az e-mailt, akkor épp nem Hongkongban voltam, hanem Szingapúrban, ahová egy hosszú hétvégére utaztam el. Mielőtt tájékoztattak volna minket, már lehetett látni, hogy megint komoly zavargások kezdődnek. Az ezt megelőző napokban történt az első haláleset: pont az én egyetememről az egyik tüntető lezuhant egy parkolóházból, ez a Szingapúrba utazásom napján történt. Már a reptérre is sietve mentem, mert a kampuszomon is elkezdődött a demonstráció. Végül a diplomaosztót is megzavarták a tüntetők, több termet szétvertek.


Már megérkeztem Szingapúrba, amikor az egyetem e-mailben tájékoztatott minket a fejleményekről. Törölték az összes óránkat és a helyiekét is, a maradék két szorgalmi héten videókon követhettük a kurzusokat. Vizsgázni is tudtunk online, tehát az egyetem igazából minden tőle telhetőt megtett, hogy a tanulmányainkat rendben folytathassuk. A külföldi hallgatóknak felajánlották, hogy hazamehetnek, arra hivatkozva, hogy a biztonságunkat a történtek után már nem tudják garantálni. Azt eldöntöttem, hogy Hongkongba, a belvárosba nem megyek vissza, viszont rengeteg értékem a koliszobámban volt még. Végül az egyik barátommal sikerült megbeszélnem, hogy kihozza a bőröndömet a reptérre, mielőtt hazarepülök.


A négy hónap végül ugye kettőre rövidült. Milyen érzésekkel távoztál Hongkongból?


Ázsia egy rendkívül változatos, és fantasztikus hely. Volt alkalmam több országot is meglátogatni. Az ételek, és az ízvilág nagyon megtetszett, az emberek is kedvesek, közelebb került hozzám az ázsiai gondolkodásmódot. Összességében úgy látom, sikerült megtapasztalnom sok olyan dolgot, amit egy európai célországban nem sikerült volna. A történtek ellenére is úgy gondolom, megérte kimenni.

 

Puskás Amina

Egyenesen Hongkongból: interjú Bácsi Attilával, aki testközelből élte meg a forradalmat Tovább
"A közgázos diákok fantasztikusak"

"A közgázos diákok fantasztikusak"

Interjú Balázsné Mócsai Andreával, a Kenneth Rice-díj idei nyertesével

statttj.jpg

Milyen a jó tanár? Hogyan lehet tartani a lépést a digitális generációval, és milyenek a Corvinusos hallgatók? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Balázsné Mócsai Andreával, a Statisztika Tanszék Kenneth Rice-díjas mesteroktatójával. (fotó: Bartha Zsuzsanna)

Mit jelent számodra a Kenneth Rice-díj? Hatással van a munkádra?

Őszintén mondom, borzasztóan meglepett. Sokat dolgozom a háttérben, de nem gondoltam volna, hogy ez kari szinten is számít. Én elsősorban a saját diákjaimra koncentrálok, a külvilág jóval kevésbé érdekel. Nem gondolom azt, hogy végtelenül sokat tettem a díjért, de természetesen nagy elismerésként élem meg. Egyfajta visszaigazolás ez számomra, ami nagyon jól esett, bár az elsődlegesek továbbra is a saját diákjaim visszajelzései lesznek.

Mi volt a legemlékezetesebb hallgatói visszajelzés, amit az utóbbi időben kaptál?

Néhány évvel ezelőtt kiküldtem egy kérdőívet a végzett hallgatóimnak, amiben többek közt az előadás gyér látogatásának okára is rákérdeztem. Az egyik válasz így hangzott: “Én minden előadáson bent voltam, nekem tetszettek. Nem azért volt jó, mert nagyon érdekes lett volna, hanem mert akartam figyelni.” Azóta ezt a félév elején mottóként kivetítem a hallgatóknak. Szeretném, ha nem azt várnák el tőlem, hogy lenyűgözzem őket, hanem ha nyitottak lennének a tananyagra. És akkor még az is előfordulhat, hogy a végén élvezni fogják.

A Corvinusos diákokra jellemző ez a nyitottság?

A közgázos diákok fantasztikusak. Pozitív hozzáállásukkal, azzal a nyitottsággal, amiről az előbb beszéltem, ki tudják hozni az oktatóból, hogy jó órákat tartson. Itt nem a tudásról beszélek, az jól fejleszthető, így másodlagos: a hozzáállás sokkal fontosabb. És még csak nem is a szorgalom a jó szó rá, sokkal inkább a dolgok helyén kezelése egyfajta egészséges módon. Ez van meg a hallgatóinkban, és ezért könnyű őket tanítani. A gazdaságinformatikusok statisztika oktatása 10 éve hozzám tartozik. Minden hallgatót ismerek, csak jót tudok mondani róluk és arról a hangulatról, amit az órán teremtenek.

Találkoztál már negatív példával is? Ha igen, hogyan hatott rád?

Tavaly volt egy csoportom, akikkel nagyon nem értettük meg egymást – én úgy éreztem, érdektelenek, ők alighanem úgy, hogy én nem tudom megfogni őket. Nagyon rossz élmény volt úgy tanítani, hogy csak ismereteket közölhetek, és nem tudom elérni, hogy a diákok valóban sajátjuknak érezzék azt. Éppen azért mondom, hogy engem a diákok motiválnak, mert ezzel a csoporttal megéltem, milyen az, amikor nem tudnak.

Tudnál említeni olyan jól működő gyakorlatot, amire az évek során jöttél rá?

Az előbb említett kérdőívben ötleteket is kaptam a volt hallgatóimtól, hogy mivel színesíthetném az órákat. Ők vetették fel, hogy bevihetném a teszteket az előadásra is. Azóta az utolsó 20 percet erre szánom, és azt gondolom, nagyon jó ötletet kaptam, mert ezáltal az előadás nem csak ismeretközlés lett, hanem fel is mérhetjük – ők is, én is -, hogy mennyi jutott el belőle a hallgatókhoz.

Mitől lesz valaki jó tanár?

Nem tartom magam különösebben jó tanárnak, belőlem a diákok hozzák ki azt, amit én eléjük teszek. Nemrég olvastam egy cikket, amiben azt írták, hogy a digitális nemzedék felnövésével teljesen átalakul a tanári szerep is: a tanár egyfajta mentorrá válik. Én pedig szeretnék az lenni. Leginkább azt tartom erősségemnek, hogy tudok úgy kommunikálni a hallgatókkal, hogy nem érzik azt, hogy ellenkező oldalon állunk. Az egyetemi szintű oktatásnál is elengedhetetlen szerintem, hogy a tanítás ne egyirányú legyen, hanem oda-vissza kapcsolat a diákok és a tanár között.

Régen is így volt, vagy sok dolog változott az évek során? Te is változtál?

Amikor idekerültem a Corvinusra, ötödéves hallgató voltam – a tanítványaim egyben a barátaim is voltak, sok időt töltöttem velük az egyetemen kívül is. Ez ma már más, hiszen a diákjaim másik korosztályba tartoznak, mint én. A fókusz eltolódott a barátságtól, de továbbra sem érzem úgy, hogy a hallgatók falat húznának közém és saját maguk közé.

Mit gondolnak a diákok a statisztikáról? Hozzáállásban van különbség a karok között?

Véleményem szerint napjainkban a statisztika ismerete megkerülhetetlen. Mint mondtam, a hallgatók alapvetően nyitottak rá. A T-karon viszont félelmet látok bennük. Ezt nehéz feloldani, mert sokan nem gondolják magukról, hogy képesek lesznek megbirkózni a tárggyal. Pedig igen, és ha erre rá tudom vezetni őket, az a legnagyobb sikerélmény.

Mit gondolsz, a Corvinus átalakulása milyen hatással lesz a hallgatókra?

Bízom abban, hogy a kvantitatív tudományok hangsúlyosabb szerepet kapnak majd. Emellett nagyon remélem, hogy az új rendszer kiszűri majd azt a szűk réteget, amelyik azt hiszi, hogy az egyetemi diploma alanyi jogon jár neki. Az ő jelenlétük a rendszerben azokat is demoralizálja, akik tanulni jöttek ide. Az általános morálban ugyanakkor én nem látok problémát. Meg kell érteni, hogy a fiatalok másként gondolkoznak az életről. Meg kell még tanulniuk a teendők között súlyozni, ami nem mindig kedvez egy adott tárgynak. A félév elején az egyik szemináriumi csoportomból hárman is odajöttek hozzám óra után, hogy elmondják: előző félévben nem tették oda magukat, de most igyekezni fognak. Szinte elnézést kértek miatta. Ez nagyon meghatott. Látszik, hogy tisztában vannak a saját döntéseikkel, és nem akarják másra terhelni azokat.

A Kenneth Rice-díjat minden évben a Budapesti Corvinus Egyetem egy-egy olyan oktatója nyerheti el, aki a legtöbbet nyújtja az innovatív oktatási módszerek, élenjáró oktatástechnológia alkalmazása, valamint a pedagógiai módszereknek a hallgatók egyéni igényeihez történő igazítása terén. A díjat Egyetemünk egykori neves professzora, Kenneth L. Rice végakarata szerint négy gyermeke alapította. Az átadásra 2019. november 20-án 11:00 órakor került sor a Főépület 2. emeletén található Kenneth Rice emlékoszlopnál.

 

Lázár Fruzsina, Kovács Máté

Fotó: Bartha Zsuzsanna

"A közgázos diákok fantasztikusak" Tovább
„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével

fomo_werk2_komroczkidia_34_of_38.JPG

A FOMO – Megosztod és uralkodsz című új magyar film végén vágni lehet a csendet a moziteremben – nehezen találjuk a szavakat, és ez így van jól. Az alkotás tűpontos képet ad a mai Z generációs fiatalokról, a social media veszélyeiről, miközben olyan társadalmi tabutémát feszeget, mint a szexuális erőszak és az ezzel járó felelősségvállalás.  (címlapfotó: Komróczki Dia)

Ismerjétek meg Hartung Attila első - provokatív és megosztó - nagyjátékfilmjének 20 éves női főszereplőjét, László Pannát, aki sokkal, de sokkal több, mint „a László Zsolt lánya”.

 

Színész családból származol. Édesapád színész, a bátyád jelenleg a Színművészetin tanul. A gimnázium alatt végig jártál színészettel foglalkozó szakkörökbe, például a Radnóti Ifjúsági Műhelybe, vagy a Katona Klubba. Mondható, hogy tudatosan készültél a színészi pályára?

72201305_1269345169911243_3272321808862281728_o.JPG(fotó: Kukta Dóra)           

Akkor tudatosult bennem, hogy színésznő szeretnék lenni, amikor gimibe kerültem, mert ott volt lehetőségem a gyakorlásra a Thália stúdióban. Gimi alatt végig úgy voltam vele, hogy színésznő leszek, nem is foglalkoztam igazából mással – kényelmes volt, hogy el van döntve, mi leszek. Eljutottam a felvételiig, ami nem sikerült, idén felvételiztem másodszor, most a másodrostáig jutottam. Közben elkezdtem a Corvinust, ami kinyitott egy új világot: rájöttem, hogy nem csak ezzel lehet foglalkozni.

Mi az, ami érdekel, miben tudnád még elképzelni magad?

Megismertem nagyon sok embert, főleg zenész közegben, mert a legjobb barátnőm Komróczki Dia zenekarokat szokott fotózni - most is például egy Carson Coma klipet forgatunk éppen. Rájöttem arra, hogy nem a színpadi szereplés az, ami engem kielégít, hanem bármilyen szereplés. Érdekel az újságírás, a műsorvezetés, a film. Innentől kezdve elkezdtem úgy szemlélni az egészet, hogy lehetek bármi, és ez tök jó.

Bár a Színművészeti (egyelőre) nem sikerült, gyorsan kárpótolt érte az élet: főszerepet kaptál a FOMO-ban. Hogyan zajlott a kiválasztás?

Nagyon hosszú folyamat volt, körülbelül másfél év. Egy casting felhívást láttam Facebookon, amire jelentkeztem, és három havonta visszahívtak egy-egy fordulóra. Öt vagy hat fordulón voltam – az nagyon sok! Mentem, hogy vajon mit tudok még mutatni… volt minden: kötött szöveg, improvizáció egyedül, improvizáció mással. Utólag, nagyjából fél éve mondta Attila, hogy „Ja, egyébként Te már a második castingon ki voltál választva, csak még srácot néztünk hozzád.”

A filmben csak amatőr színészek szerepelnek. Ez kritériumfeltétel volt?

Nagyon sok embert megnéztek: idősebbeket, fiatalabbakat, színműsöket, nem színműsöket. Az a baj, hogy a Színművészetin a színpadra tanítják az embert – és ezt nem lehet felróni nekik. Ami a színpadon elég, az a filmben rengeteg. Innentől kezdve egyértelmű volt Attiláéknak, hogy amatőröket szeretnének.

Maga a forgatás tavaly nyáron zajlott. Mesélsz egy kicsit a felkészülési folyamatról?

Volt pszichológusi konzultáció arról, hogy egy ilyen traumát miként lehet feldolgozni, hitelesen megmutatni: átbeszéltük, hogyan viselkedne egy elkövető és hogyan egy áldozat. Június végén kezdtünk el forgatni, de januártól már próbáltunk. Operatőri gyakorlat is volt, kaptunk egy alapkurzust, mivel sokszor mi videóztunk a jelenetek során. Drámajátékokat csináltunk a szereplőkkel, hogy összeszokjunk, vagy egyszerűen csak elmentünk együtt sörözni. Szerencsére nem kellett erőlködni, hogy jóban legyünk, hamar kialakult egy erős szimpátia köztünk. Szeretem őket, és ez oda-vissza igaz, a mai napig nagyon fontos részét képzik az életemnek.

Volt részed valaha online vagy offline zaklatásban? Honnan tudtál ihletet meríteni Lilla karakterének megformálásához?

Nem történt velem ilyen hála Istennek, legalábbis nem emlékszem rá. De olyat láttam, hogy mást a környezete, a társai kifiguráznak, ilyesmi szerintem mindenkinek az életében volt, ezt elég nehéz kikerülni. Szerencsésen alakult, hogy én 18 éves voltam, amikor forgattunk, Lilla, akit játszom 17, tehát korban elég közel állunk egymáshoz: hasonló problémáink voltak, hasonló dolgokkal küzdöttünk. Az is érdekes párhuzam, hogy Lilla kivételezett helyzetben van az apukája miatt – a filmben ő a töri tanár –, amit én is érzek az életemben. Mindig megvolt ez a jelző, hogy „a László Zsolt lánya”.

Ez inkább áldás vagy átok szerinted?

Hát… helyzetfüggő, de egy kicsit az átok felé billen a mérleg. Nagy célom, hogy kilépjek apukám árnyékából, attól függetlenül, hogy hihetetlenül büszke vagyok rá, és nagyon nagy színésznek tartom. Viszont örülnék, ha a cikkekben már nem úgy beszélnének rólam, hogy „a László Zsolt lánya”. Mondjuk nagyon vicces, pont tegnap gugliztam rá magamra: volt már olyan a kapcsolódó keresések közt, hogy László Panna apja. Úgy voltam vele, hogy oké, történik!

Szerinted miben más egy iskolai zaklatás ma, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt volt?

Annyi a különbség, hogy ha zaklattak valakit az osztályteremben, utána hazament onnan - nyilván a saját szívében cipelte tovább a dolgokat -, és lezártnak tekinthette egy darabig. Most viszont hazamegy és kommentben is folytatódik a zaklatás, nem lehet elbújni előle. Van ez az általános igazság, hogy ha egyszer valami felkerül az internetre, az onnan nem kerül le többé – ez nagyon félelmetes. A mai felgyorsult világgal – hatalmas közhely, de igaz – hihetetlenül nehéz tartani a tempót.

Ha pedig nem tartjuk, máris elérkeztünk a FOMO-hoz. A saját életedben hogyan éled meg ezt a jelenséget?

Nagyon sokszor átélem, bár szerencsére, amióta kijött a film, egyre kevésbé. Ez egy terápiás folyamat volt nekem. Nyáron azt éreztem, ha péntek este nem megyek be a városba, életem bulijáról maradok le. Persze kiderült, hogy nem történt semmi, ugyanazokat a köröket futottuk le a társaságommal, mint bármikor. De felmész az internetre, és azt látod, hogy mindenki más tök jól érzi magát valahol máshol – úgy gondolod, Jézusom, inkább ott kéne lennem. Azt próbálom erősíteni magamban, hogy muszáj a pillanatokat intenzíven megélni.

Vannak különböző módszerek, mozgalmak, amik pont erre a tudatos jelenlétre hívják fel a figyelmet.

Igen, sokan kérdezték tőlem, hogyan védekezem a FOMO ellen, csinálok-e olyat, hogy telefonmentes nap. Dehogy csinálok! Ha egy napra lezárnám a telefonomat, az egy dolog, hogy az Instás hülyeségekről lemaradnék, de vannak e-mailek, üzenetek, amik fontosak. A mai világban nem teheti meg az ember azt, hogy nem megy fel az internetre és kimarad ebből az egészből.

A premier óta miben változott meg az online világod? 

Mielőtt kijött a film, leültünk a producerrel, Iványi Petrával kettesben beszélgetni. Felhívta a figyelmemet arra, hogy ezentúl muszáj egy kicsit jobban felelősséget vállalnom az internetes jelenlétemért. Először támadásnak vettem - (nevet) - de rájöttem, hogy igaza van. Egyébként csak kedves üzeneteket kaptam, illetve nagyon sokan bekövettek Instán. Szerepeltünk népszerű YouTube csatornákon és miután kiment az adott videó, volt, hogy egy óra alatt lett 400 új követőm. Na, az félelmetes volt.

Nem egyszerű vállalkozás a mai fiatalok életét hitelesen filmre vinni. Szereplőként mennyire szólhattatok bele a forgatókönyvbe?

Kötelező volt beleszólnunk. Megkaptuk a forgatókönyvet, elolvastuk, aztán Attila elvette tőlünk és azt mondta, hogy jó, akkor ezt most írjátok át. Adtak egy keretet, egy gerincet az egésznek, de felkértek minket, hogy alakítsuk át. Sok olyan jelenet volt, ahol tudtuk, honnan hova kell eljutni, viszont onnantól kezdve azt csináltunk, amit akartunk. Volt egy nagyon vicces mondata Attilának a forgatás előtt: „Amint azt látom rajtatok, hogy játszotok, leállítom.” 

Megbíztak bennünk, ezért lett ennyire valós az egész. Ezek a mi mondataink, tényleg így beszélünk. Csomóan mondták, hogy sokat káromkodunk benne: hát, van egy rossz hírem, így beszélnek a mai fiatalok. Nem csak rendezőként, operatőrként is nagyon dolog bátor az, hogy gyakorlatilag kiadod a kezedből a kamerát, és azt mondod: oké, a film fele legyen iPhonenal felvéve.

Volt kedvenc jeleneted?

A szabadsághidasat eléggé élveztem. két nap forgatás volt, felmásztunk a híd tetejére – ki voltunk biztosítva. Azt éreztük Yorgosszal (Yorgos Goletsas – a film férfi főszereplője), hogy ilyen többet nem fog velünk történni. Nagyon izgalmas volt az egész, este 6-kor feltettek, és éjjel 3-kor leszedtek: Attila közben lent állt és walkie talkien instruált minket. Szerettem azokat a napokat is, amikor éjszaka bementünk a városba.

Eddig alig készült olyan magyar film, ami rólunk, Z generációsokról szól. Hogyan érzékeled, mit gondol róla a magyar közönség, milyen a fogadtatása?

Megijednek. A szülői generáció most szembesül először azzal - pont erről szól a film -, hogy milyenek a kamasz gyerekeik. A közönségtalálkozókon állandóan azt kérdezgetik tőlünk, hogy: „De ez tényleg ilyen? Ilyen tényleg van?” Igen, van, és kell vele foglalkozni. Nagyon sokan tagadó fázisban vannak. Azt mondják ilyen nem létezik, ez egy áldozathibáztató film – csak azért, mert az elkövető szempontjából látjuk a cselekményt. Egyáltalán nem az, ha egy kicsit mögé nézünk. Egyébként vegyes visszajelzéseket kapunk, szerencsére főleg pozitívokat, de számítani lehetett arra, hogy ez egy megosztó film lesz. Bíztam benne – és ez a nézettségi adatok alapján beigazolódni látszik – hogy a klasszikus szájhagyomány útján terjedés viszi majd előre a filmet.

Tele van a film kihívásokkal, „challengekkel”: csináld meg, úgysem mered. Valóban jellemző a generációnkra, hogy a szenzációra hajtunk?

Szerintem a mi generációnk nagyon fél a semmittevéstől és az unalomtól. A YouTube videókon is látszik: ha egy youtuber csinál egy botrányt, akkor vérszemet kap, hogy fú, ezt ennyien megnézték. Ahhoz, hogy a következő nézőszám is produkálja ezt, még nagyobb hülyeséget kell csinálni. Ez az életre is lefordítható. Feszegetjük a határainkat: oké, ezt még meg tudom csinálni, de akkor lépjünk eggyel tovább, majd még eggyel… aztán már nem csak saját magunkban tudunk ártani, hanem a környezetünkben is. Ekkor nagyon sokan már nem tudnak leállni – ez az egész olyan, mint egy drog.

Ebben azért szerepet játszik a kapott szülői minta is.

Nagyon fontos motívum a filmben, hogy miután megtörténik az erőszak, a fiataloknak az első reakciója az, hogy ne beszéljünk erről, nem történt semmi. A néző erre azt mondja: „Úristen ezek a fiatalok mindent a szőnyeg alá akarnak söpörni?”. Majd a következő jelenetben bemegyünk a tanáriba, ahol egy igazgatónőtől kapjuk meg azt, hogy ne legyen bírósági ügy, ne teregessük ki a sajtónak, ne tudódjon ki. Amikor néztem a filmet, az fogalmazódott meg bennem, hogy igen, ilyenek vagyunk, de volt kiktől tanulnunk. Ezek a dolgok átadódnak.

A film kulcsmondata nem a szülők, hanem az egyik fiatal szereplő szájából hangzik el: „Attól még, hogy egy lány belemegy a játékaidba, az nem azt jelenti, hogy meg is baszhatod, te fasz.”

Szerintem ennél erősebb mondat nem létezik! Sokan mondták azt korunkbeli fiatalok, hogy „De hát Lilla mondta, hogy lefeküdne a Gergővel”, aki innentől kezdve feljogosítva érezheti magát. Nem. Lilla öntudatlan állapotban volt: ha nem tud igent mondani, nemet sem tud. Remélem, hogy ezt sikerült elültetni a fejükben. 

A fim keveset bíz a néző fantáziájára: nem csak a párbeszédekben, a képi világban sincs finomkodás. Elég kemény jelenetekben kellett helytállnod - milyen érzés volt ezeket felvenni?

Az erőszakjelenetet az egyik legtöbbször próbáltuk el, az eleje nagyon nehéz volt mindkettőnknek Yorgosszal. Az volt a célunk végig, hogy mire kamera elé kerülünk – és szerencsére ez így is történt –, az egész egy koreográfia legyen. Ott van Yorgosz kezében az iPhone, Attila mögöttünk, és ennyi.  Mindketten tudtuk, hogy ez a jelenet egy fontos közös cél. Akármilyen furcsa, azt kell mondanom, hogy ez a forgatás életem legjobb élménye volt, nagyon boldogan tekintek vissza rá.

Utólag sem érezted durvának?

Elkezdték vágni a filmet, és a vágó - Duszka Péter Gábor - jött oda hozzánk, hogy „Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” én pedig csak néztem rá, hogy „Dehogy lesz durva!”.  Aztán amikor anyukámmal megnéztem egy elővetítésen, és egyszer csak rájöttem, hogy hát igen, azért ez egy kicsit durvább, mint hittem. Ő csak annyit mondott a végén, hogy „Panna, ez most nekem nagyon nehéz volt”, majd beült egy taxiba és hazament. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy a cél szentesíti az eszközt: nagyon fontos erről beszélni. Örülök, hogy egy olyan filmbe kerültem, ami fontos társadalmi problémákkal foglalkozik, egy nemes feladatnak érzem az egészet.

Édesapád hogyan reagált, kaptál tőle kritikát?

Apukám a díszbemutatóra jött el. Én később mentem ki a teremből: miután meglátott, se puszi, se semmi, megfogta a karomat, és átrángatott az egész Aréna mozin. Azt hittem nagyon le fog szidni, hogy ilyet nem csinálunk, ez undorító, és százezrek fogják megnézni. Az életem lepörgött magam előtt… aztán beálltunk egy sarokba, és szorosan átölelt - nagyon meg volt hatódva.  Úgy éreztem, hogy ez életem pillanata. Szakmailag elismeri azt, amit gondolok, nagyon ad a véleményemre, de az ilyen apa-lánya pillanatok ritkák.

A film végén nem kapunk konkrét választ, sokféleképpen értelmezhetjük a befejezést. Mi áll a döntés mögött?

Mindenki az amerikai Marvel filmeken szocializálódott, amiknek happy end a vége, a gonosz elnyeri méltó büntetését, a jó pedig megüdvözül. Ez a film a valóságot ábrázolja. Főleg azért lett nyitott a vége, mert egy ilyen trauma nem ér véget sem elkövető, sem az áldozat szempontjából. Cipelik magukkal akár életük végéig, nem lehet azt mondani, hogy akkor itt ez eddig tartott.

  

Kércz Dorci

(vendégszerző)

 

 

 

 

„Panna, azért ez durva lesz, azt tudod?” - Interjú László Pannával, a FOMO főszereplőjével Tovább
„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog”

Interjú Jónás Attilával, a Carson Coma basszusgitárosával

sinco_carsoncoma_190926budapestpark_018.jpg

A Carson Coma novemberben ünnepli az első születésnapját az Akvárium Klubban. A hattagú együttes üdítő színfolt a mai magyar zenei életben: állandó jókedvükkel és a hatvanas éveket idéző, bohókás stílusukkal hamar belopták magukat a közönség szívébe. Ma már lelkes rajongótábor követi őket koncertről koncertre. A banda basszusgitárosával, Jónás Attilával készítettem interjút.

Már a találkozó helyszíne is árulkodó: Attila javaslatára az Úri muri nevű „mulatóban” ülünk le beszélgetni. Oda érkezve mintha hirtelen vagy 50 évet utaznék vissza az időben. A bejárati cégéren egy cilinderes úriember söröskorsót szorongat, a bejárat előtt pedig első pillantásra maga James Dean fogad, félvállra vetett kabáttal, lazán hátrafésült hajjal, a legsötétebb napszemüvegben, szájában az elmaradhatatlan cigarettával. Kétszer kell odanéznem, mire rájövök, hogy nem az amerikai filmlegenda szelleme jelent meg nekem, hanem Jónás Attila az, aki időgép nélkül is sikeresen repít el a hatvanas évek világába. 

Mi inspirálta a zenei stílusodat? 

 

Azt nem mondanám, hogy kialakult stílusom lenne a zenekaron belül. Viszonylag friss vagyok, mint basszusgitáros, most alakul valami. De a többiek azt mondják, hogy ha én játszom, azt fel lehet ismerni, mert az kicsit olyan álomvilágszerű. Alapvetően a rock’n’rollból indultam ki. Elvis, Little Richard, Wanda Jackson, Eddie Cochran, ilyesmi. Aztán ahogy kezdtem felfedezni a különböző évek újabb és újabb stílusait, a rejtett gyöngyszemek tetszettek meg, az ilyen számok misztikussága mindig jobban megragadott. Például ott volt a Beatles, de ott volt Jet Harris is. Ezért is igyekszem mindig valami olyan megoldást találni a számon belül, ami megfelel zeneelméletileg is, de egyben váratlan is. Tehát, ha stílusba kell foglalnom, akkor „hivatalosan” az R’n’B és a rock’n’roll inspiráltak, bár valószínűleg két év múlva már sokkal pontosabban fogok tudni válaszolni erre a kérdésre, mert ez most pont egy „alakuló” korszakom.p1055253-min.jpg

A szólólemezed készítésekor mi volt számodra fontos?

 

Általánosságban igyekszem arra figyelni, hogy a muzsikámnak feszessége legyen. Hogy akár ne is kelljen ének hozzá, ahogy a szólóanyagomban sincs. Hogy a hangszerek olyanfajta masszát alkossanak, ami önmagában is megállja a helyét. 

Hogyan kerültél be a csapatba?

 

Még korábban volt egy zenekarom, amit általános iskolában alapítottam. Megnéztem egy filmet a Beatles megalakulásáról, és azt gondoltam, hogy ha Lennonnak ment, akkor nekem is menni fog. AC/DC-t meg Greenday-t játszottunk, kicsit szedett-vedett volt, de a miénk. Ez tartott másfél évig, aztán nyolcadik körül felbomlott. Utána tizedikben éreztem azt, hogy megint zenélni akarok. Akkoriban, 2015 elején hallottam először a Middlemist Red nevű együttest, ami nagyon tetszett. Pont elkezdett érdekelni a basszusgitár, nekik meg nagyon jó basszerosuk volt. Tavasszal poénból beírtam a ZenészApróba, hogy Middlemist Red, és a ZenészApró kiadta a Carson Comát, mint együttest, akik hasonló zenét játszanak, akik a hirdetésükben pedig pont basszusgitárost kerestek.

Megírtam nekik, hogy nincs se basszusgitárom, se basszusgitáros tudásom, de szeretnék jelentkezni a posztra, mert szívesen kipróbálnám magam. Mint kiderült, ez egy olyan hirdetés volt, amit már hónapokkal előtte adtak fel, és már nem is nézték az emaileket. Giorgio, a zenekar énekese teljesen véletlenül lépett be a fiókba, látta az üzenetemet és behívott. Egy kölcsön basszusgitárral mentem el és egyetlen számot, a The Doorstól a Riders On The Storm-ot tanultam meg, tudod, hogy kicsit lehessen “gizdázni”. Pár nap múlva mondták, hogy próbáljuk meg együtt. 

Milyen élmény volt az első nagy koncertetek? Mit változtatott meg?

 

Mielőtt ez az egész elkezdődött volna a tavaly november nyolcadikai bemutatkozó koncertünkkel, volt egy másik felállás ugyanezzel a névvel, de más emberek alkották a formációt. Akkoriban elég jó helyzetben voltam a zenekaron belül, szerettek a színpadon. Igazi sztárnak éreztem magam. Utána jött 14 hónap felkészülési időszak. Nagyon távol kerültem attól, ahol én jól érzem magam, a színpadtól. Teljesen leépült az a fajta nem is önbizalom, inkább önkép, ami „rám ragadt”. Lementem egy kis nyeszlett, nyüzüge akárkibe, teljesen magamba fordultam. Azt hittem, hogy a világ vége jött el, de. De aztán jött a november 8., az első nagy koncertünk, felmentem a színpadra, és az emberek sikongattak. 

Nem értettem, hiszen akkor még csak egyetlenegy klipünk volt kinn. A koncert után olyan fajta népszerűség kezdődött el, ami elég hamar elkábítja az embert. A hatodik, hetedik teltházas koncert után, ahol előzenekarként vettünk részt, már természetesnek tűntek ezek a dolgok:, a rajongás. Azt hiszed, hogy - ha nem is minden a tiéd -, de mindenből „jár” valami. Aztán van egy pillanat, amikor - ha te olyan ember vagy, aki meg akar maradni annak, aki addig is voltál - azt mondod, hogy állj. Nem szabad elszállni, elvégre nagyon az elején járunk még. Idén nyáron a fesztiválok közepette éreztem azt, hogy kezdek elkanászodni. Hála az égnek időben észre tudtam ezt venni, és azóta igyekszem kordában tartani a negatív oldalamat.

Mi segít a földön maradni?

 

Az, hogy nekem is fel kell kelnem hét órakor majdnem minden reggel. És az, hogy direkt vállalok olyan dolgokat, amik segítenek a földön maradni. Ha úgy tetszik, a civil életben is próbálok sikeres lenni a magam módján.

p1055091-min.jpg

Milyen ember az, aki ilyen zenét csinál?

 

A legfontosabb az, hogy milyen hatással van a hallgatókra, nem az, hogy ő maga milyen ember. De talán azt mondanám, hogy érzékeny ember az, aki ilyen zenét csinál, én legalábbis az vagyok. Érzékeny, mert reménykedem, és nem hiszek. Makacs… Csak csinálom, csinálom, csinálom, eszetlen módon, és a kudarc csak feltüzel. Van valami a fejemben, amit meg akarok csinálni, é. És ez nagyon sok szenvedéssel jár, hiszen erre kapcsolatok, munkalehetőségek mehetnek rá, erre akár egy egész élet is rámehet. Bizonyos értelemben bolond emberek vagyunk mi zenészek, mert egyetlenegy lapra teszünk fel mindent, amit ráadásul fel sem fordítottunk, és kettestől ászig bármi lehet.

Nemrég volt a negyedik Magyar Klipszemle, amin többek között megkaptátok a legjobb klipért járó díjat és a zsűri különdíját

 

Engem nagyon meglepett. A csapatban is mindenki nagyon elérzékenyült, nagy ölelkezések, a háborút megnyertük, a matróz megcsókolta a nőt, mint ’45-ben a fotón. Úgyhogy tényleg parádé volt, mindenki dáridózott. 

Innen hova tovább?

 

Nyilván jövőre is el szeretnénk vinni ezeket a díjakat, sőt felül akarjuk múlni magunkat. Nem dőlhetünk hátra. Olyan, hogy megnyugodjunk, szerintem nem lesz soha. Magamról legalábbis tudom, hogy soha nem leszek teljesen elégedett. 

 

A Carson Comát legközelebb november 15-én Pécsen, a Pécsi Est nevű helyen láthatjuk. November 30-án pedig Budapesten, az Akvárium KisHallban tartják első szülinapi zsúrjukat, amelyre már kaphatók a jegyek.

címlapfotó: Budapest Park

portréfotók: Mezei Marcell

 

2019. november 7. 

Sütő Judit Nóra

 

„Ha Lennonnak ment, nekünk is fog” Tovább
Színes információbonbonok és közös alkotás

Színes információbonbonok és közös alkotás

Interjú a Corvinus Művészeti Akadémia elnökeivel

cma_corver.jpg

kép: Corvinus Művészeti Akadémia

A Corvinus Művészeti Akadémia elnökei, Major Dóra és Ghyczy András mesélnek arról, hogyan lehet egy diákszervezetben művészileg kiteljesedni, hol gyűlnek össze a Corvinus eltévedt lelkei, és hogy milyen színes programokat terveznek az idei tanévre.

 

Milyen űrt tölt be a CMA a Corvinuson?

 

Ghyczy András: Mondhatnám a sztenderd választ, hogy mi vagyunk az egyetem egyetlen művészetekkel és kultúrával foglalkozó diákszervezete, ami így igaz, de talán mégsem innen közelíteném meg a kérdést. Sokkal inkább azt látom a CMA-ban, hogy a Corvinus eltévedt lelkeit fogja össze. Sokan nem teljesen azzal kapcsolatban képzeljük el a jövőnket, amit az egyetemen tanulunk, de nem akarjuk feladni a Corvinust. Inkább összejövünk a tanórákon kívül, hogy együtt fejlesszük a kreativitásunkat.

Major Dóra: Egy óriási piaci rést tölt be a CMA a Corvinuson, ahol a kultúra és a művészet sokszor háttérbe szorul. Én is, mint a CMA-sok nagy része, tanulmányaim során inkább gazdaságtudományokkal foglalkozom. Megalakulásunk oka az a felismerés volt, hogy hatalmas igény van egyetemünkön a művészetekre, de senki nem foglalkozik velük. Mi műveljük saját magunkat, együtt szórakozunk és közösen hozunk létre művészeti alkotásokat. Mindemellett a szervezetben fellelhetőek a PR, marketing, HR és menedzsment területek is, hiszen nincsen egyik a másik nélkül. Innen a határ a csillagos ég. Amikor valaki megkérdezi, hogy mivel foglalkozunk a CMA-ban, mindig azt mondom, hogy az van a félévi programtervben, amit mi létrehozunk, amire van idő, igény, energia és erőforrás. Igyekszünk az egyetemen belül és az egyetemen kívül is az egyetem értékeit képviselve foglalkozni a művészettel, de minden törekvés közül a közös alkotás a legfontosabb. 

 

Mi a diákszervezet fő célkitűzése?

 

G.A.: Egy közösséget építeni azoknak, akiknek azonos az érdeklődési köre, mert azt tapasztalom, hogy a kapcsolatépítés iszonyatosan meghatározza a jövőbeli sikereinket. Azt szeretném, hogy itt olyan emberek találjanak egymásra, olyan barátságok épüljenek, amelyek később, mikor elhagyjuk az egyetem falait, ugródeszkaként működhessenek. Egy olyan szervezetet szeretnénk közösen megalkotni, ahol előnyt jelent az, hogy a tagja vagy, hiszen a karriered elindításában is segíthet. A többi egyetemista számára pedig célunk olyan témákat behozni az egyetemre, amelyek kapcsolódnak a gazdasági tanulmányokhoz is. Azoknak a diákoknak, akik érdeklődnek a kevésbé egzakt termékek eladása iránt vagy szeretnék a művészetet és a kultúrát bármilyen formában patronálni, rendezvények formájában nyújtunk színes információbonbonokat.

M.D.: Fontos az is, hogy bátorságot adjunk a tagjainknak, hogy megosszák az alkotásaikat másokkal, ha a tágabb közönséggel nem is, akár csak velünk. Most vezettük be a gyűléseinken, hogy az elején megyünk egy kört és megkérdezzük egymást, hogy az elmúlt héten kinek milyen művészi élményben volt része. Ha csak annyit mond, hogy megnézett egy jó filmet vagy játszott egy színdarabban, kiderülhetnek olyan részletek, amit nem is gondoltuk volna a másikról. Elsődleges célkitűzésünk mindig egy jó közösség építése marad. 

 

Szerepel a nevetekben, hogy Akadémia vagytok. A gyakorlatban ez mit jelent?

 

M.D.: Mindig kihangsúlyozzuk, hogy attól még, hogy Akadémia a nevünk, mi abszolút nem vagyunk profik. Igazából ez egy olyan művészetkedvelő közösség, ahol aktívan alkotunk. A belsős képzések mellett néha hívunk külsős szakembereket is. 

G.A.: Én nagyon szeretem a nevünket, mert egy komoly keretet ad, ugyanakkor azt látni kell, hogy nincsen kiforrott kurzusrendszerünk. Úgy működünk, hogy az azonos érdeklődésű emberek összefognak, egyikünk feldob egy lehetőséget és a többiek lecsapnak rá. Több alkalommal volt például videóvágás és webdesign kurzusunk, ami azon alapult, hogy az egyik tagunk átadta a saját tudását a többieknek.

cma-min.jpg

A Corvinus Művészeti Akadémia elnökei, Ghyczy András és Major Dóra; (fotó: Bartha Zsuzsanna)

Hogyan és milyen művészeti ágak jelennek meg nálatok? 

 

M.D.: A művészeti ágak megjelenése teljesen attól függ, hogy kik a tagjaink, hiszen rengeteg új ötlettel csatlakoznak minden évben. Sok zenészünk van, én is aktívan énekelek. Fotósaink pedig az összes eseményünkön fontosak, mert igyekszünk mindig minőségi tartalmat gyártani. Többször elindult már filmes projekt is, például belekóstoltunk az imázsfilmkészítésbe. A grafikusaink előtt pedig le a kalappal, hatalmas szükségünk van rájuk nagyjából mindenhol. Lehet a szolgáltatásod bármilyen jó, ha az nincs úgy tálalva a közönség felé, hogy befogadható legyen, az egész projekt elúszhat. A végére hagytam a színházat, mert ez a szervezetünk másik legnagyobb bázisa a zene mellett, rendszeresen járunk közösen előadásokra. Íróink is vannak, akik talán még szerényebbek, mint a festőink. A CMArciuson kiállítottuk és felolvastuk a verseiket, valamint tavaly a költészet napján verses matricákat osztogattunk.

G.A.: A festészet például úgy jelenik meg, hogy tavaly a CMArcius programsorozatunkon saját műveket állítottunk ki egy galériában. A fényképezés is aktív ág, volt workshopunk is, amit profi fotós tartott. Ezek a jól elkülöníthető művészeti ágak, de azt látom itt a szervezeten belül, hogy igazából mindegy, hogy mi iránt érdeklődsz, biztosan találsz olyan embert, akivel meg fogod tudni valósítani a dédelgetett terveidet. Ha valaki jönne egy forgatókönyvvel, biztosan találna valakit a kamera túloldalára és színésznek is.

 

Említettétek a CMArciust, mi volt ez a rendezvény pontosan? Az idei tanévre is terveztek olyan eseményt, ami sokakat érdekelhet?

 

G.A.: Az idei tanévre ekkora horderejű esemény nincs tervben, de mindenképp szeretnénk a későbbiekben valami hasonlót, mert izgalmas volt elhagyni az iskola falait. A CMArcius programsorozat 2019. márciusában a Négyszoba Galériában volt, amit egy hónapra kaptunk meg. A falakat megtöltöttük főként saját alkotásokkal, de felvettük a kapcsolatokat több kortárs fiatal egyetemista művésszel is. Próbáltunk más egyetemek felé nyitni, például kiállítottuk pár tehetséges MOME-s keramikusművész alkotásait is. Egy kicsit megvalósult az egyetemközi kapcsolódás, ami szerintem nagyon fontos, és akár a CMA-nak küldetése is lehetne, hogy kicsit közeledjünk egymáshoz. Régebben egy jótékonysági koncertünkön játszott BME-s meg ELTE-s zenekar is. 

M.D.: Van egy projektzenekarunk, a CMA Baseband, ami félévente egy nagy koncertet ad, és tavaly az MCC bálon is játszottunk. 2019. december 4-én a Dürer Kertben lesz a következő koncertünk. Tombol majd a retro, amit most mindenki szeret, szóval ez a meghívás széles közönségnek szól.

További információk a CMA-ról: http://corvinusart.com/

 

Ez a cikk a Corvinuson működő diákszervezeteket bemutató sorozatunk első része. A jövőben ilyen személyes formában szeretnénk megismertetni Veletek az Egyetemünkön működő hallgatói kezdeményezéseket. Tartsatok Velünk!

 

2019. november 4. 

Taxner Tünde



Színes információbonbonok és közös alkotás Tovább
A V4-ek az EU alternatív motorjává válhatnak – ha együttműködnek

A V4-ek az EU alternatív motorjává válhatnak – ha együttműködnek

Interjú dr. Matthias Freisével, a Münsteri Egyetem Politikatudományi Intézetének professzorával a Visegrádi országok politikai és gazdasági együttműködéséről, helyzetéről, valamint az Európai Unióval és Németországgal való kapcsolataikról a Római Szerződés hatvanadik évfordulójának fényében. Az interjút a CEA - Közép-Európa Társaság készítette.

 

A V4-ek az EU alternatív motorjává válhatnak – ha együttműködnek Tovább
„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral

Az egyetemek feladatáról, társadalomban betöltött szerepéről, az oktatás hatékonyságáról és a tanulmányi versenyekről kérdeztük Király Gábort, egyetemünk docensét.

Mi az egyetem feladata?

Az egyetemeknek az oktatást és a kutatást szokták stabilan az alapvető két funkciójának tekinteni. Az elmúlt 20-30 évben ezzel kapcsolatban volt egy elbizonytalanodás. Megjelentek újabb funkciók és megkérdőjeleződött, hogy mi a harmadik missziója az egyetemeknek. Itt lehet említeni a regionális beágyazódást, a tudás transzfert, vagy akár a tudomány népszerűsítését. Alapvetően az a kérdés, hogy mit gondolunk tudásnak és mit értékes tudásnak, amit érdemes átadni a hallgatóknak. Ha pedig a tudás átadást és a tudás termelést tekintjük alapfeladatoknak, akkor az a kérdés merül fel, hogy miképp lehet ezt a kettőt összeegyeztetni. Jó-e ha ez a kettő együtt jár? Az egyetemek mögötti alap elgondolás az volt, hogy igen. Viszont ezzel kapcsolatban szokott az felmerülni, hogy a kutatóegyetemeken nem tanítanak olyan jól, mert ott inkább kutatók vannak és nem tanárok. Azonban az erre vonatkozó vizsgálatok ezt nem támasztották egyértelműen alá.

Milyen szerepet tölt be az egyetem a társadalomban?

Az egyetemeknek az a szerepe, hogy tudást hoznak létre és tudást adnak át, nem csak a munkaerőpiac számára hasznos. Kutatások bizonyítják, hogy az egyetemet végzettek tovább élnek, egészségesebbek, politikailag aktívabbak és jobban rálátnak a világra. Tehát a gazdasági tényezőkön túl rengeteg pluszt tudok említeni.

Ön hogyan látja az egyetemek profiljában történő változásokat?

Akik ezt kutatják, azok szerint azt lehet látni, hogy a tudományegyetemek és az alkalmazott tudományok egyetemei – amik már Magyarországon is megjelentek – közelednek egymáshoz és egyre jobban hasonlítanak. A klasszikus főiskolai szektorral – ami mára részben alkalmazott tudományok egyetemévé vált – szemben is megjelent az az elvárás, hogy magas szintű alkalmazott kutatásokat folytassanak.  Ennél fogva ők elkezdenek többet foglalkozni a tudományos termeléssel, kutatással. A tudományegyetemektől pedig azt várják el, hogy piacorientáltabbak legyenek, és nagyobb hangsúlyt fektessenek a munkaerőpiac igényeire. Tehát ha nem is rövid, de hosszú távon egyfajta izomorfizmus figyelhető meg. Erről DiMaggio és Powell beszélnek szervezetelméleti szinten, hogy idővel elkezdenek hasonlítani egymásra a különböző típusú szervezetek egy adott területen.

pszk7.jpg

A tudományegyetemekkel szemben fel szokott merülni a kritika, hogy nem kifizetődőek piaci szempontból.

A tudomány mindig is luxus volt. Ha elkezdjük méregetni, hogy mi éri meg, mi nem éri meg, akkor azt kell mondanunk, hogy a tudomány nem éri meg. Mindazonáltal rengeteg kutatásnak, amiket nem a piaci értékesíthetőségük miatt végeztek el, mégis volt konkrét piaci eredménye. Ha nagyon leszűkítjük a használhatóságnak a fogalmát, meg azt, hogy miből lehet később piaci érték és csak alkalmazhatóságra és a piac igényeire fókuszálunk az véleményem szerint nagyon leegyszerűsítő és akár kontraproduktív is lehet. Arról nem is beszélve, hogy fogalmunk sincs, hogy mi lesz 10 év múlva például a munkaerőpiacon. Továbbá sok olyan készség van, amit nem lehet direktben fejleszteni. Személyes példám, hogy amikor elkezdtem dolgozni akkor kiderült, hogy jó vagyok jogi szövegek olvasásában, attól függetlenül, hogy azelőtt soha nem olvastam ilyen szövegeket, viszont Habermas olvasásával megszerzett szövegértési készséget ott is tudtam hasznosítani. Másik példa a kulturális antropológia, ami első ránézésre a piac számára haszontalannak tűnhet, pedig a telekommunikációs és mobilfejlesztő cégek antropológusokat alkalmaznak azzal kapcsolatban, hogy milyen rituáléink vannak a technológiával, hogy használjuk, hogyan kötődünk hozzá, hogyan használjuk a teret a technológia segítségével. Mindezek miatt én a tudományegyetemek mellett vagyok, és szerintem az egy érték, hogy sok féle szak van és sok féle irányba képezheti magát az ember. Viszont akár azokról, akár alkalmazott tudományok egyeteméről beszélünk fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól oktatni, tudást átadni.

Ezek szerint az oktatás módjával kapcsolatban beszélhetünk egy út keresésről.

Az eredeti elképzelés az, hogy a tudományegyetem inkább elméleti oktatást nyújt, míg a főiskolák és az alkalmazott tudományok egyetemei inkább gyakorlatorientált képzéseket kínálnak. Ez nyilván egyben egy piaci szegmentáció is. Az alapkérdés viszont az, hogy hogyan tudunk hatékonyan oktatni és bármilyen tudásról is beszélünk, honnan tudjuk, hogy ténylegesen sikerült átadni a hallgatóknak. Hogyan tudunk olyan tanulási környezet létrehozni, ami azt próbálja elérni, hogy rendszerekben gondolkodjanak a hallgatók. Személyes oktatói hozzáállásom az, hogy bármilyen tudásról is van szó nem az a kérdés, hogy mit tudnak megtanulni, hanem hogy hogyan tudnak kapcsolatokat teremteni az anyagon belül, a saját tudásuk és a tananyag között. Mennyire tudják kreatívan használni azt a tudást, azokat az elméleteket, amiket megtanulnak. A kihívás az, hogy milyen módszerrel tudja az egyetem jól mérni, ha ezt keressük. Más tanulási környezetekben, mint például a sport vagy a zene, nehezen lehet azt elképzelni, hogy elmegyünk zongorát tanulni akkor az oktató tart egy másfélórás előadást a zongoráról, amit otthon elméletben megtanulunk, majd visszamegyünk és folytatjuk, aztán abból vizsgázunk… Itt egy nagyon gyakorlati jellegű oktatásról beszélünk, és ezt jó lenne beemelni. Ezt persze a felsőoktatás tömegesedése nehezen teszi lehetővé.

Lehet, hogy leegyszerűsítő a kérdés, de a tömegesedésből adódó problémákat nem lehetne kivédeni azzal, ha több tanár lenne?

Mindig Horn Györgynek, az AKG igazgatójának, gondolatai jutnak erről eszembe: „igazából tudjuk, hogy milyen lenne a jó oktatás, csak elképesztően drága lenne az átalakulás.” Persze kivédhető lenne több tanárral és alacsonyabb hallgató/oktató aránnyal, de itt a méretgazdaságosság is egy kérdés. A különböző képzési szintek elválasztásának egyik alapötlete az lehetett, hogy ahogy halad előre a hallgató, mester, vagy PhD szinten már egyre inkább személyes és akár partneri viszony is lehet az oktató és a hallgató között, ahol nagyobb hangsúly helyeződik a hallgató személyes fejlesztésére, érdeklődésére.

Viszont ebben az esetben felmerül a kérdés, hogy azok a hallgatók, akik már a tömegképzési rész után kiszállnak, azok rendelkeznek-e versenyképes tudással?

A munkaerőpiac azt jelzi vissza, hogy igen és ha azt vesszük, hogy mekkora a diplomás munkanélküliség aránya más fiatal csoportokhoz képest, akkor azt látjuk, hogy akinek diplomája van az sokkal könnyebben és gyorsabban talál munkát – még az elvileg nem gyakorlat-, vagy piacorientált képzések elvégzése után is. Amennyiben az a kérdés, hogy személyesen hozzáteszünk-e valakinek az életéhez azáltal, hogy egyetemre járt, akkor azt másképp kell vizsgálni. Nényei Pál HVG-ben megjelent interjújában mondta: "Ha egy iskola nem a gondolkodó diákokért dolgozik, zárjon inkább be!". El kell gondolkodnunk, arról, hogy mit szeretnénk! Versenyképes tudással, a munkaerőpiacon jól hasznosítható készségekkel rendelkező hallgatókat képezni, vagy kritikusan, a világban a saját helyzetükről gondolkodó embereket. Persze nem feltétlenül zárja ki egymást a kettő. A saját szerepemet tekintve én a másodikat szeretném. A tömegesedéssel kapcsolatban meg: Sétálhatnánk három fővel a Margitszigeten féléven keresztül a világról elmélkedve, de ez nem megoldható és azt kell kitalálni, hogy milyen más utak vannak. Ide kapcsolódik Eric Mazur a harvardi egyetem fizika professzorának észrevétele, aki azt fedezte fel, hogy miután a hallgatók levizsgáznak fizikából kis idő elteltével alapvető folyamatokkal sincsenek tisztában. Egy másik professzort idézve arra jutott, hogy a számonkérés a farok, ami csóválja a kutyát, mert a hallgatók nem a tananyagot tanulják meg, hanem azt, amit számon kérnek tőlük. Ezért ha úgy kérjük a hallgatókat számon, hogy a rendszerező készségükkel, a megtanult tudást mozgósítva oldjanak meg egy problémát, akkor ők is ezeket a készségeket próbálják majd fejleszteni.

Ebben nagy segítséget nyújthatnak a problémamegoldó versenyek.

Igen, ebből a szempontból nagyon jók a problémamegoldó versenyek, különösen abban az értelemben, hogy az egyetemen tanult, különböző tantárgyak között megtalálhatják a hallgatók az összefüggéseket. Egy esettanulmányi verseny esetén például több tudományág tudásanyagát kell egyszerre mozgatni, egy TDK esetében egyszerre kell elméleti és módszertani kérdésekkel foglalkozni. Ezek pont azokat a készségeket mozgatják, amik szerintem a munkaerőpiacon is értékesek.

Írta: Mikus Áron

„Fontos, hogy gondolkodjunk arról, hogy hogyan oktatunk, hogyan tudunk jól tudást átadni.” – Interjú Király Gáborral Tovább
„A science fiction univerzumok pont azt mutatják meg, hogy a politika számít…”

„A science fiction univerzumok pont azt mutatják meg, hogy a politika számít…”

Jog és Politika a fantasykban címmel tart előadássorozatot az ELTE ÁJK HÖK, amelynek dr. Tóth Csaba rendszeres előadója, valamint a 2016-ban megjelent, A Sci-fi Politológiája című könyv szerzője.  Ezek kapcsán kérdeztük a Sci-fi, a fantasy és a politika kapcsolatáról.

Közgazdász: Honnan jött az ötlet, hogy a Sci-fi és fantasy világok politikai rendszereivel foglalkozzon?

Tóth Csaba: Nálam okosabb emberek mindig azt mondták, hogy olyannal kell foglalkozni, amit az ember nagyon szeret. Gyerekkorom óta érdeklődtem mind a sci-fi, mind a politika iránt, és szerencsére a politológia tanulmányaim lehetőséget adtak arra, hogy ezt a két területet kombináljam.

Vannak olyan sajátosságok, amelyek kizárólag a fantasykban található politikai rendszerekre jellemzőek?

Szerintem nincsenek. Sőt! Pont ez az érdekes, hogy – miközben ezek nagyon kreatív szerzők által alkotott világok – a politika alapjai ugyanúgy jelennek meg mint a mi világunkban, talán ezért is alkalmas arra, hogy egyetemen is a sci-fi és fantasy világokon keresztül mutassuk be a politikát, vagy akár a jogot és a közgazdaságtant. Van néhány olyan szerző, aki próbálkozik egzotikus politikai rendszerek felvázolásával. Csak hogy egy példát mondjak: Alastair Reynoldsnak van egy demarchia nevű politikai rendszere, melyben sorsolással választják ki a politikai vezetőket. De igazából nem ezek a jellemzőek.

Hogyan hat a fantasyk társadalmára a varázslat?

A mágiának azért van fontos szerepe, mert sok világban megakadályozhatja a kapitalista fejlődést, a polgárság kialakulását, az iparosodást. Egészen egyszerűen azért, mert a nagyobb teljesítmény eléréshez nincs szükség fejlődésre, nincs szükség gépekre, hanem mindent el lehet érni varázslattal. Ebben az esetben a tehetséges fiatalok nem iparosnak tanulnak és vállalkozók lesznek, hanem varázslók lesznek. Ez az egyik magyarázat arra, hogy miért van az, hogy a legtöbb fantasy világban nincs polgárság. A Gyűrűk Urának például van egy olyan értelmezése, amely szerint Mordor, a gonosz, voltaképpen egy iparosodás irányába induló társadalmat jelentett a dolgos orkokkal, akik igyekeznek egyre többet dolgozni. Pont ezért jelentenek fenyegetést a mágiában érdekelt konzervatív embereknek, mert ők egy ilyen folyamatosan dolgozó társadalom helyett, inkább egy idillikus, kissé nemesi, agrárius, konzervatív világot szeretnének. Ebben az értelmezésben Mordor valójában a progressziót képviseli, amelyen nevetünk, de ez jól mutatja, hogy milyen témákat lehet feldolgozni az ilyen könyveken keresztül.

Mit tanulhatunk a fantasykból politikai szempontból?

Rengeteget. Ezek a világok lehetőséget nyújtanak nekünk arra, hogy gondolatkísérleteket végezzünk. A társadalomtudományok egyik nagy problémája az, hogy nem tudjuk újrajátszani a történelmet. Viszont gondolatkísérlet szintjén ez a sci-fi, fantasy világokban lehetséges. Például Philip K. Dick Az ember a fellegvárban c. híres könyvében – aminek a sorozatfeldolgozása most fut az Amazonon ­­­– azt vizsgálja, hogy hogyan nézne ki az Egyesült Államok, ha náci és japán megszállás alá kerül a második világháború után. Vagy Ursula Le. Guin egyik művében az embereknek alapvetően nincs nemük, de minden hónap egy meghatározott időszakában vagy férfivé, vagy nővé válnak. Ebben az esetben lehetőségünk nyílik arról az egyébként kimondottan fontos társadalmi kérdésről gondolkodni, hogy a biológiai és a társadalmi nemnek pontosan hol húzódik a határa

unnamed.jpg.

Melyik filmnek vagy könyvnek van a legjobban kidolgozott jogi vagy politikai rendszere?

Most már egyre több olyan világ van, amelynek rendkívül részletesen kidolgozott a politikai rendszere. Könyvekben és sorozatokban persze mindig könnyebb, mint a filmekben, hiszen azok eleve hosszabb időszakot ölelnek fel. A Trónok Harcát mindenképp kiemelném, különösen a könyvverziót, valamint a Dűnét, amelyben egy nagyon izgalmas, egzotikus politikai rendszert láthatunk, de a Star Wars előzmény trilógiája is voltaképpen egy politikai dráma.

Mi lehet az oka annak, hogy egyre inkább kidolgozott politikai rendszerekkel találkozunk sci-fi és fantasy művekben?

Csak spekulálok, de úgy látom, hogy a populáris kultúrában az elmúlt 10-15 éven elmozdultak a realizmus felé és úgy néz ki, hogy egyre jobban szeretjük a realisztikus történeteket. A Gyűrűk Ura helyét átveszi a Trónok Harca. Az Elnök emberei optimista légkörét felváltja a House of Cards sötétebb, realistább világa. A realitáshoz viszont hozzá tartozik a politika is. Minél inkább elhagyjuk a magányos hősöket és az adott univerzum fontos szereplőivel és azok kapcsolataival foglalkozunk, annál inkább előtérbe kerülnek a politikai kérdések.

 

Lát valami párhuzamot a jelenlegi magyar vagy amerikai politika és egy fantasy vagy sci-fi politikai helyzete között?

Mindig óvakodom attól, hogy egyértelmű párhuzamokat vonjak, de ha például a Star Wars-ban Palpatine felemelkedésére gondolunk, amit egy külső fenyegetés, a populizmus erősödése, egy erős vezető iránti igény, a demokratikus intézmények gyengülése, és a bizalmi deficit okozott, akkor ezeket a jelenségeket könnyen felismerhetjük világszerte.

Ön szerint van rá esély, hogy az előadássorozatnak vagy a könyvének köszönhetően olyan embereket is elkezd érdekelni a politika, akiket addig hidegen hagyott?

Én nagyon bízom ebben, viszont elsősorban ez egy „geek” terület azok számára, akiket a társadalomtudományok és a sci-fi egyaránt érdekel. Ezek az univerzumok pont azt tanítják meg, hogy a politika számít, akkor is számít, hogy ha mi nem szeretjük. Az egyik kedvenc példám a Star Wars kapcsán, hogy a régi köztársaság nem bukott volna el, ha a jedik hajlandók lettek volna részt venni a politikai küzdelmekben és nem távolságtartással figyelik azokat. Ha a politikáról azt mondjuk, hogy csak a gonoszok meg a rosszak terepe, ez végül önbeteljesítő jóslattá válik: tényleg csak azok az emberek kezdenek majd politizálni, akiknek túlzott hatalmi ambícióik vannak. Az egyetlen lehetőség ennek a megakadályozására, hogy ha azok is részt vesznek a politikai életben, akiket pozitív érdekek mozgatnak.

Lehetne ezzel a módszerrel esetleg középiskolások számára is politikai tudást átadni?

Persze, ez nagyon hasznos lenne. Nyilván én nem hívnám politikainak vagy politológiainak, mert az talán önmagában is taszító, de azok a kérdések, hogy miért emelkedett fel Palpatine, vagy az, amit a legújabb Marvel univerzum a szuperhősök kapcsán felvet, hogy kell-e a szuperhősöket kontrollálnia valamilyen állami intézménynek, velejéig politikai, vagy jogi kérdések. Ezekkel lehetne középiskolában is foglalkozni. Talán mindenki szívesebben beszél Amerika Kapitányról és Vasemberről, mint a FIDESZ-ről és az MSZP-ről.

Van erre példa itthon vagy külföldön?

Mindenféle példák vannak, Magyarországon én is voltam már középiskolás közösségben és itthon is vannak olyan programok, amik a középiskolába a politikai kultúrát a popkultúrán keresztül viszik be. Ilyeneken mi is dolgozunk a Republikon Intézetben. Én azt érzékelem, nyilván elfogultan, hogy egyre nagyobb az érdeklődés eziránt a szemlélet iránt, a Corvinus és az ELTE is elég nyitott ezekkel a témákkal kapcsolatban, de szerintem ez a figyelem erősödni fog.

Lát még más alternatív módszereket, melyeknek köszönhetően könnyedebb formában adható politikai tudás fiatalok számára?

Szerintem a hangsúly a gyakorlatiasságon és a kézzel foghatóságon van. A populáris kultúra az egyik ilyen eszköz. A másik a különböző szerepjátékok, viták, az olyan helyzetek, amikor az embereknek bele kell képzelniük magukat olyan álláspontok képviseletébe adott esetben, amelyekkel nem feltétlenül értenek egyet. A vitakultúra javítása, az interakció eltérő véleményű, vagy más szociokulturális hátterű emberekkel szerintem mind segítenek abban, hogy egy demokratikusabb, és talán toleránsabb társadalmunk legyen.

 

Kérdezett: Mikus Áron

Fotó: Bauer Emese

 

„A science fiction univerzumok pont azt mutatják meg, hogy a politika számít…” Tovább
Akit az úszás választott

Akit az úszás választott

Világbajnok magyar úszónk. Áprilisban döntötte meg negyedszerre saját világcsúcsát. Riói paralimpiai negyedik helyezést ért el száz méteren. Ki az?

Adámi Zsanettel, a Budapesti Corvinus Egyetem sportcsillagával beszélgettem.

14206011.jpg

Mikor kezdtél el úszni?

A. Zs.: 15 éve úszom. 1O éve vagyok tagja a Magyar Paralimpiai csapatnak.

Miért ezt a sportágat választottad?

A. Zs.: Az úszás választott engem. Az általános iskolában adott volt, hogy rehabilitáció szempontjából minden tanuló lejárjon a helyi uszodába heti 1 alkalommal. Ilyenkor mozgásnevelő segítségével oldottunk meg különböző feladatokat, gyakoroltunk a kezdetektől. Majd fél év alatt észrevették, hogy nagyon ügyesen mozgok, így átraktak konkrét úszóedzőhöz a nagy vízbe. Ott sok új kihívás volt: hideg víz, mély víz és úszásnemekkel való ismerkedés. Szerencsére ebben is hamar jó tudtam lenni. Első osztályban vettem részt életem első versenyén, egy helyi bajnokságon. Első helyezett lettem. Összességében hatalmas pozitív energiát tudott adni az úszás, illetve hihetetlenül kíváncsi voltam, hogy meddig juthatok el. Csak hallottam, hogy beszélik: „ebben a lányban nagy tehetség van”. Motiváltak a szüleim, barátaim és persze az edzőm is. Szépen sorban vittek versenyekre, majd a hazaiaknál eljutottam odáig, hogy nem volt és a mai napig nincs ellenfelem. Nemzetközi viszonylatban természetesen már akadt, aminek nagyon örültem! Életem első nemzetközi versenyén tizenegy évesen vettem részt. Nem volt egy leányálom, de büszke vagyok a sikeres szereplésemre. 2010-ben kerültem be a válogatottba, aminek jelenleg is tagja vagyok. Ez hatalmas pluszt tud nekem adni a hétköznapokban a mai napig.

Ez hobbi, vagy munka a számodra?

A. Zs.: Mivel diák vagyok, ezért úgy vélem a legnagyobb feladatom, hogy teljesítsek az Egyetemen. Vagyis a munkám a tanulás. E mellett nem mondanám munkámnak az úszást, de nem is hobbi ma már. Kötelezettség talán. Elsődleges célomnak tartom, hogy legalább egy, de inkább több diplomás embernek mondhassam magam, illetve hogy a magánéletben egy sikeres nő lehessek, aki az eszével is dönt meg csúcsokat, nem csak a sportban, hisz jó sportoló akkor lehet valaki, ha agyban ott tud lenni a helyzetekben, okos. Az úszás számomra egy olyan dolog, ami néha nagyon fáj, néha nagyon nem akarom, de mindig tud valami pluszt adni, amit másban nem találtam meg. Mindemellett hatalmas rejtély is, hisz ki tudja hol a csúcs?

Mi a titkod? Hogyan tudsz sorra világcsúcsokat dönteni?

A. Zs.: Nincs titok. Csak élvezem a szituációt, ami a medencében van amikor úszom. Mindenki sikeres tud lenni valamiben. Én örülök, hogy tudom, ez az úszás. És hogy ezt 15 éve tudom. Ez nem titok szerintem, hanem az egésznek a kulcsa. Kell, hogy legyen motiváció. Kell, hogy adjon egy olyat, amit másban nem talál meg az ember. És természetesen kell a siker érzése, tudata is. Fogalmazhatok úgy is, hogy szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez a „kötelezettségem”, amit imádok csinálni.

Ki a példaképed?

A. Zs.: A példaképem Gyurta Dániel. Úgy gondolom, ő egy hatalmas sportember, aki mindenki számára példaértékű lehet a nyilatkozatai, viselkedése, fairplay-e miatt! Jelenleg nem szerepelt jól a riói olimpián, de azt is hihetetlen alázattal és nyugodtsággal tudta kezelni, ami nagyon nem egyszerű. Nyilván, ez legbelül egy hatalmas vívódás. Örülök annak, hogy január óta az UTE egyesület tagja vagyok és a Gyurta teammel dolgozom és készülök a versenyekre. Nagyon nagy energiát tud ez adni a számomra, hisz Dani mindig is a példaképem volt minden téren. Az, hogy most egy csapatban készülünk, vannak közös edzéseink, fantasztikus érzés!

Mire kell nagyon odafigyelni egy nagy szabású világversenyen? Vannak olyan kihívások, amire nem lehet előre felkészülni?

A. Zs.: Nem lehet mindenre felkészülni! Bármikor jöhet egy olyan helyzet, ami ismeretlen az ember számára, hiába tudja mire kéne figyelnie. Jelen esetben a Riói Olimpián egy teljesen más környezetbe csöppen bele pár nappal a verseny előtt az ember (új hely, más ágy, stb.). Biztos könnyebb lenne a saját ágyamból felkelve lemenni a Komjádi uszodába, és úszni egy jót, de ez a varázsa ezeknek a versenyeknek. És az ember csak így juthat el ilyen körülmények között Brazíliába.

Hogy tudod összeegyeztetni a profi sportolói karrieredet az egyetemmel?

A. Zs.: Huh, összeegyeztetni a tanulást a sporttal nagyon nem egyszerű. Abszolút ez az egyik legnehezebb dolog az egészben. Az egyik mindig a másik rovására megy valamilyen szinten, bármit is tesz az ember. Ugyanakkor hatalmas váltás tud lenni, ami nagyon jól jön egy vizsgaidőszak után. Vagy épp egy VB után visszamenni a padba. Másképp fog az agy, miután úszik az ember. Vizsgaidőszakban az edzéseket pihentettem, hiszen nem bírtam mindkettőt egyszerre maximális erőbedobással csinálni. Ilyenkor el kell gondolkodni, hogy éppen mi a fontosabb. Viszont mindkettő mindig nagyon meghatározó és fontos volt az életemben. Ha úszom, tanulni nincs kedvem, ha tanulok, úszni nincsen kedvem. Ez már csak ilyen!

Milyen volt az első éved a Corvinuson? Betöltötte a várakozásaidat?

A. Zs.: Szuper jó évem volt! Mindkét félévben volt egy-egy tárgy, ami elsőre nem sikerült, de másodjára már nagyon jól. Tehát összességében, nagyon jó évem volt. Fura volt belecsöppenni az egyetem forgatagába a gimnázium után, de nagyon tetszik! Most nem a cikk kedvéért mondom ezt, de imádok a Corvinus hallgatója lenni, és nagyon büszke vagyok rá!

Akit az úszás választott Tovább
Kemény Gabriella interjúja Mészáros Dorkával

Kemény Gabriella interjúja Mészáros Dorkával

Mészáros Dorka, 23 éves, a Corvinus Egyetem volt hallgatója, jelenleg az ELTE Kriminiológia szakán tanul. Első könyve, az Én vagy senki című krimi az idei Könyvhéten jelent meg (mellyel gyermekkori álma vált valóra) a Tilos az Á Könyvek gondozásában. Vele beszélgettem.

Hogy sikerült ennyire fiatalon kiadatnod az első könyvedet?

Mióta Pesten élek, folyamatosan kutattam a lehetőségek után, próbáltam elérni, hogy a kiadók foglalkozzanak velem. Hatalmas szerencsémre az egyik munkatársam, Bánáti Anna, egy kiadónál dolgozik. Kíváncsi volt az első kész könyvemre, úgyhogy odaadtam neki, ő pedig elolvasta és továbbadta a szerkesztőnek, akinek megtetszett a stílusom. Behívtak, beszélgettünk, és közben az is kiderült, hogy hosszabb távú együttműködést terveznek velem, és kitaláltuk, hogy mit kellene írnom először. Úgyhogy igazából Annának köszönhetem az egészet.

meszaros_dorka_konyvevel.jpg

Dorka a könyvével a könyvhéten

Hogy jött az Én vagy senki ötlete?

Ez a sztori egyszerűen csak beugrott, egy pillanat alatt megszületett bennem az elejétől a végéig, csak a szereplőkön kellett egy kicsit többet gondolkodnom. Amikor megvolt az ötlet, küldtem egy e-mailt a szerkesztőnek, megírtam, hogy mindegy mit szól hozzá, én ezt mindenképpen meg akarom írni. Szerencsére tetszett neki, és amúgy is egy krimit akart, ez pedig határozottan az, ráadásul a Tilosnak ilyen könyve még egyáltalán nem volt.

A kriminológia mennyiben inspirált arra, hogy krimit írj?

A kriminológia a karakterépítésben nyújtott óriási segítséget. Az ott megszerzett ismeretek segítettek abban, hogy megalkossam a gyilkos személyiségét, és bemutassam az őt mozgató indulatokat. Ezáltal könnyebb volt meghatározni azt, hogy milyen tulajdonságokat vált ki egy átélt trauma, és hogy valamely deviancia mit okoz egy-egy személyiségtípus esetében. Például, hogyan válik valaki szociopatává, vagy miért kezd el inni 16-17 évesen. Erre mindenképpen jó volt.

meszaros_dorka_konyve.jpg

Van olyan krimiíró, akinek a stílusát közel érzed magadhoz, vagy akit esetleg példaképednek tekintesz?

Nem tudnám összehasonlítani magam senkivel, de nagyon jól esett és meglepett az, amikor azt mondta a szerkesztőm, hogy az Én vagy senki egy Agatha Christie-szerű krimi, ugyanolyan pörgős és szellemes. Nagyon meghatódtam, főleg azért, mert, ahogy az egész világon, úgy az én szememben is Agatha Christie a krimik királynője. És kezdtem elhinni, hogy ezek szerint írtam egy jó könyvet.

meszaros_dorka_konyve2.jpg

Készült egy trailer is a könyvhöz.

Egy évvel ezelőtt beszélgethettem D. Tóth Krisztával, ő mondta azt, hogy ha majd kiadok egy könyvet, akkor mindenképpen készítsek hozzá trailert. Egyébként is nagyon közel áll hozzám a filmezés, pillanatok alatt összeállt bennem az egész. Tudtam, hogy Cseh Zsombor milyen jó zenéket szerez, tudtam, hogy kiket akarok megkérni, hogy felvegyék a filmet, úgyhogy miután megtaláltam a szereplőket, egy nap alatt leforgattuk az egészet. Ez a videó egy, egyperces kisfilm, a hangulata nagyon komor, bemutatja a hét főszereplőt, viszont mivel az arcokat egyáltalán nem lehet látni, nem befolyásol abban, hogy szabadon elképzelhesd a karaktereket.

A trailer: https://www.youtube.com/watch?v=r0JBXJXD7wM 

Tervezel második könyvet?

Másodikat és harmadikat, és még többet is tervezek. A következő könyvem is egy krimi lesz, megtoldva egy farkasos fantasy-szállal, ami Észak-Amerikában játszódik majd. Ebben még inkább érvényesülni fog az, amit én igazán szeretek, hogy lesz sok-sok szereplőm, akiknek mind megmutathatom a saját nézőpontját. Szerintem ez az, amitől még izgalmasabb és dinamikusabb lesz egy történet.

Kemény Gabriella interjúja Mészáros Dorkával Tovább
„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film”

Külföldön ugyan évről évre tarolnak a hazai gyártású produkciók, itthon viszont szinte senki sem kíváncsi rájuk a hollywoodi blockbusterek árnyékában. Mi lehet ennek az oka? Hol tart most, illetve merre kellene tartania a magyar filmiparnak? Van-e jövője egy kezdő színésznek a magyar filmvásznakon ilyen körülmények között? Papp Endrével, a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves színművész hallgatójával beszélgettem, aki idén kezdte meg szakmai gyakorlatát a budapesti Katona József Színházban.

 

12207682_970136089698745_280377424_n.jpg

„Meg kellene találnunk, hogy mi is igazából az a magyar film” Tovább