Közgazdász Online


Kína a munkatáborait, a H&M a hírnevét védi? - Divatipari óriásvállalatok a geopolitika szorításában

Kína a munkatáborait, a H&M a hírnevét védi? - Divatipari óriásvállalatok a geopolitika szorításában

pexels-ibrahim-boran-296492.jpg

Több nagy nyugati márka - például a H&M és a Nike is - Kína célkeresztjébe került, miután az ujgur kényszermunka kapcsán aggodalmukat fejezték ki. Kína erre válaszul bojkottálta a cégeket. A divatipari óriásoknak választaniuk kell a kínai és a nyugati piac érdekei között, de akárhogyan döntenek, az súlyos következményekkel fog járni. A nyugati országok és Kína közötti feszült viszony újabb felvonása következik.

2021. 06. 07. Írta: Elblinger Éva, borítókép: Ibrahim Boran, Pexels

A H&M-et pár óra alatt lényegében “eltüntették” Kínából márciusban: a cég termékei eltűntek a legnagyobb kínai e-kereskedelmi platformokról, a térképes appok semmiféle találatot nem adtak a H&M boltokra, mintha a divatcég nem is létezne - annak ellenére, hogy több mint négyszáz üzlete van Kínában. Ezt a rendkívüli lépést Kína arra reagálva tette, hogy a H&M aggodalmát fejezte ki, amiért állítólag kényszermunkával állítják elő az ujgurok a kínai Hszincsiang tartományból érkező pamutot. Mi vezetett idáig, és milyen gazdasági és geopolitikai feszültségekre világít rá a helyzet?

A konfliktus háttere: Mi történik Hszincsiangban?

Hszincsiang - Kína legnagyobb tartománya - az ország északnyugati részén található. A régió a világ legnagyobb pamut exportőre, a globális pamuttermelés ötödét adja. Több etnikai kisebbség él itt, de a legnagyobb arányban a muszlim vallású ujgurok vannak. Habár Hszincsiang a Kínai Népköztársaság öt autonóm területének egyike, az utóbbi években a kormány egyre jelentősebb mértékben avatkozik be a belügyeibe a régióba bevándorló han kínaiakkal (Kína etnikai többsége) való konfliktusokra hivatkozva. 

Ez milliók brutális elnyomásába és köztéri kamerákkal történő totális megfigyelésébe torkollott - a BBC a napokban számolt be például arról, hogy az ujgurokon tesztelik az egyre kifinomultabb megfigyelési eszközeik egyik új reménységét, az érzelmeket felismerő mesterséges intelligenciát. 

A legnagyobb megdöbbenést azonban azok a jelentések váltották ki, amelyek szerint az ujgur kisebbség nagyjából egymillió tagját tartják fogva átnevelő táborokban - a bentlakók fizikális és mentális kínzásokról, nőket érő csoportos erőszakról számoltak be. 

Tavaly decemberben számos hírforrás és tanulmány (többek között a BBCThe New York Times, Center for Global Policy és már a Közgazdász Online is) tudósított arról, hogy több mint félmillió ujgurt kényszerítenek gyapotszedésre a munkatáborokban. A kínai kormány tagadja az állításokat, a táborokra mint szakképzés és a szegénység enyhítésére irányuló program hivatkozik. Mindeközben a januárban távozó amerikai külügyminiszter, Mike Pompeo utolsó hivatali munkanapján népirtásnak nevezte az ujgurok helyzetét Kínában, és az USA betiltotta a gyapot importját a régióból. 

kuzzat-altay-unsplash.jpg

Demonstráció 2021. március 3-án Washingtonban. Kép: Kuzzat Altay, Unsplash 

Miért “tüntették el” a H&M-et Kínából?

A hszincsiangi pamuttermelésre a legnagyobb divatcégek támaszkodnak. Azonban ahogyan az utóbbi években a nyugati fogyasztók számára egyre fontosabb egy márka kapcsán a fenntarthatóság és a társadalmi felelősségvállalás, úgy a nagy divatcégek nem húnyhatnak szemet afelett, hogy az ellátási láncukban kiemelt szerepe van az etikailag erősen megkérdőjelezhető hszincsiangi pamuttermelésnek. 

Tavaly a H&M az elsők között fejezte ki aggodalmát egy közleményben az országban embertelen munkakörülmények között dolgozó ujgurok kapcsán. Ekkor még nem lett ügy ebből Kínában, csak idén márciusban, miután Nagy-Britannia, Kanada, az EU és az USA is szankciókat vezettek be a kínai hatóságok ellen az ujgurok helyzete miatt. Ezután kezdtek el terjedni képernyőfelvételek a H&M korábbi kijelentéséről a kínai közösségi médiában.

sei-unsplash.jpg

Kép: Sei, Unsplash

„Pletykákat terjeszteni a hszincsiangi pamutról, miközben Kínában is pénzt akarnak keresni?” – ezzel a kérdéssel kommentálta a Kommunista Ifjúsági Liga a Weibo kínai közösségi oldalon megjelent bejegyzésében a H&M tavalyi közleményét. Ez váltotta ki a kínaiak hirtelen haragját a BBC szerint, aminek következményeként a H&M-et eltüntették az internetről, a kínai állami tévé kampányt indított, amelyben a hszincsiangi gyapotot védi és a külföldi márkákat támadja, emellett egy széleskörű bojkottmozgalom indult a nyugati márkák ellen.  

A probléma továbbgyűrűzése

Ráadásul nem csak a H&M járt pórul. Néhány órán belül további olyan jelentős divatipari márkák mint a Nike vagy az Adidas is a kínai bojkott célkeresztjébe kerültek, mivel korábban ők is közölték, hogy aggasztónak tartják a helyzetet Hszincsiangban.

A nyugati vállalatoknak nem csak a kínai fogyasztók bojkottja okoz gondot: influenszerek hagyják ott a márkaneveket. Ez különösen fájdalmas a cégeknek, hiszen Kínában az influenszereknek hatalmas szerepük van a fogyasztói magatartás befolyásolásában, így az értékesítés ösztönzésében is. 

Jól mutatja ezt, amikor például Tao Liang (vagy influenszer nevén Mr. Bags) a Givenchy-vel való együttműködése után a táskákat mindössze tizenkét perc alatt kiárusították, vagy amikor a Qeelinnel közösen készített nyaklánc-karkötő szettje állítólag egy másodperc alatt elfogyott (összesen száz szett készült). Nem véletlenül dolgozott a H&M is Victoria Songgal és a Nike Wang Yiboval közösen - egészen addig, amíg az influenszerek szerződést nem bontottak a cégekkel márciusban.

victoria-song-koreaboo.jpg

Victoria Song, kínai énekesnő és modell a H&M-mel közösen készített kollekció arca volt. Kép: koreaboo.com

A profit vagy az emberi jogok a fontosabbak?

A nagy divatipari cégek bojkottja után márciusban hirtelen több vállalat is - például a VF (Northface, Vans), az Inditex (Zara, Massimo Dutti), a PVH (Calvin Klein, Tommy Hilfiger) - csendben eltüntette a kényszermunka ellen szóló irányelveit a weboldalaikról.

Sőt, több cég egy lépéssel előrébb járva proaktívan kommunikálta a kínai fenyegetés hatására, hogy továbbra is Hszincsiangból fogják venni a pamutot. A japán Muji és Uniqlo divatipari cégek büszkén hirdették, hogy ruháikhoz hszincsiangi pamutot használnak. Minden bizonnyal a kínai szankciókat szerette volna elkerülni a Hugo Boss is egy kis ügyeskedéssel, aminek viszont az lett a vége, hogy önellentmondásba került a német luxusmárka. Miközben a Weibo kínai közösségi oldalon arról tájékoztatta kínai vevőit, hogy „továbbra is vásárolják és támogatják” a Hszincsiangból származó pamutot, a cég honlapjára egy közleményt tettek ki, mely szerint a közvetlen beszállítóiktól még soha nem vásároltak hszincsiangi pamutot.

jules-unsplash.jpg

Kép: Jules D., Unsplash

Mégis miért közli nyilvánosan egy cég a hűségét a hszincsiangi pamut vásárlásához, ha ez morálisan ennyire megkérdőjelezhető? A válasz természetesen a profitban rejlik. A pandémia a nyugati országokhoz képest kevésbé rázta meg a kínai gazdaságot, 2020-ban az egyetlen olyan ország volt, ahol a gazdaság növekedni tudott a globális trendekkel ellentétben. A kínai fogyasztók geopolitikai fegyverré váltak: a Bain & Company decemberi felmérése szerint Kína várhatóan a világ legnagyobbja lesz a luxusipari termékek piacán 2025-re, sőt, előreláthatólag 2028-ra Kína lesz a világ legnagyobb gazdasági hatalma az USA-t megelőzve.

A helyzet azonban bőven túlmutat a vállalatok jövedelmezőségének kérdésén. A nyugati márkák erős szorításba kerültek - nem tudnak egyszerre a nyugati országoknak és Kínának is a kedvében járni. A cégek nem maradhatnak semlegesek a kérdésben, választaniuk kell: tartsák meg a kulcsfontosságú kínai piacot, de ezzel tulajdonképpen nyíltan vegyék semmibe a morális kérdéseket vagy szakítsák meg a kapcsolatot Hszincsianggal, ezzel magukra haragítva a kínai fogyasztókat? 

Lehet ebből jól kijönni?

A helyzet nyertesei gazdasági szempontból jelenleg a kínai cégek. Hosszú ideje a nyugati márkák uralták a divatipart Kínában, azonban a termékeik bojkottja előnyt kovácsolt a kínai vállalatoknak. A kínai Anta cipőgyártó cég (amit sokan csak “Kína Nike-jának” hívnak) például az Adidas és Nike bojkottjának köszönhetően tudja kihasználni a hazai fogyasztók vásárlóerejét. A vállalat részvényeinek árfolyama 17%-kal nőtt miután március 24-én a cég bejelentette, hogy továbbra is hszincsiangból fog pamutot vásárolni. Az Anta mellett több mint húsz kínai cég adta ki ugyanezt egy közleményben.

fortune_png.png

Plakát az Anta jinjiangi gyárában, melyen Hszi Csin-ping, a Kínai Népköztársaság elnöke a cég által gyártott nemzeti válogatott kabátját viseli az olimpiai sportolókat üdvözölve Zhangjiakouban 2019-ben. Kép: fortune.com

A nyugati óriáscégek ezzel szemben a rövidebbet húzták ebben a helyzetben. Rövid távon semmiképpen nem kifizetődő megszakítani a kínai kapcsolataikat az ellátási láncban, azonban elveszíthetik a nyugati fogyasztóikat azzal, ha a márkájuk neve a 21. század koncentrációs táboraival fonódik össze. A Pew Research Center 2020-as felmérése szerint a nyugati fogyasztók megítélése Kínáról jelentősen romlott az utóbbi években, illetve az ujgur elnyomás is egyre jelentősebb sajtóvisszhangot kap. 

Vajon hosszú távon kifizetődő lehet az etikai szempontok szem előtt tartása a gazdasági érdekekkel szemben? Fog bármelyik márka érdemi lépést tenni akkor is, ha ehhez kénytelenek lesznek a világgazdaság hálózatrendszerében mára megkerülhetetlenné vált kínai kapcsolatok megszakítására? A komplex globális ellátási láncok átalakulásában nemcsak a pandémia, a gazdasági és geopolitikai megfontolások egyre lényegesebbek, hanem azok az emberi jogi, fenntarthatósági kérdések is, amik a következő években nagy változást hozhatnak, ha az óriásvállalatok valóban tesznek lépéseket ennek irányába.

Kína a munkatáborait, a H&M a hírnevét védi? - Divatipari óriásvállalatok a geopolitika szorításában Tovább
Mennyit ér a Nike cipőd? - Letöltötte a WhatsAppot, kínai gulágba került

Mennyit ér a Nike cipőd? - Letöltötte a WhatsAppot, kínai gulágba került

agriculture-4208863_1920.jpg

2019-ben a Nike gyárában 800 ujgur munkás, hétmillió sportcipőt gyártott le, miközben a havi fizetésük sokszor még a 410 forintot sem közelítette meg. Kína legnagyobb tartományában sorra építik a kényszermunkatáborokat, ahol embertelen körülmények között dolgoztatják a tartomány kisebbségét. A legnagyobb gyapotimportáló cégek, mint a Coca-Cola, Nike, H&M tovább akarnak kereskedni a régióval. A profit vagy az emberi jogok a fontosabbak?

2020.01.06. Írta: Belayane Najoua, borítókép: DJI-Agra, Pixabay

A világ gyapottermelésének 20-22 százalékát, a kínai össztermelésnek pedig a 84-87 százalékát adja a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen termesztett gyapot. A terület jelentős részén muszlim ujgurok laknak, akiket az emberi jogokat megsértve kényszerítenek munkára. Az egymást követő erőszakos eseményeket a kínai központi hatalom az etnikai szeparatizmusnak tulajdonítja, de az elmúlt években készített tanulmányok és tényfeltáró cikkek egészen máshogy mutatják be a helyzetet.

Szegénységcsökkentés vagy kényszermunka

hszincsiang.jpg

Magas hegyek ölelésében, az észak-nyugati határnál található Hszincsiang tartománynak nehéz és fordulatokkal teli történelme van. Az elszigetelt területen az első ismert emberek mongoloidok voltak, akik a környezeti adottságok miatt nomád életmódot folytattak. A kínaiak csak az i. e. második évszázadtól vannak jelen a régióban, amikor a kínai nép elfoglalta a Tarim-medencét. A kínai Tang-dinasztia térhódítása az udvar által alkalmazott török katonaság miatt egyre jobban elősegítette a tartomány eltörökösödését. Ez a folyamat csak mégjobban megerősödött, mikor a dinasztia megbukott, és a területen megszűnt minden kínai befolyás. Ettől a ponttól kezdve Hszincsiang lakossága nagy részben muszlim, azonbelül is ujgur - függetlenül attól, hogy a történelem során éppen kínai befolyás alatt volt-e a terület vagy nem. A tartományt 1955-ben nevezték el hivatalosan Hszincsiang–Ujgur Autonóm Területnek, ami közigazgatásilag Kínához tartozik - az ország legnyugatibb és legnagyobb tartománya.

Érdekesség: A genetikusok szerint az ujgur populáció az egyik legjobb példa különböző népek keveredésére, ugyanis az ujgur nép a selyemút egyik fontos állomása körül alakult ki, kereskedelmileg összekötve Nyugat-Ázsiát, Kelet-Ázsiát és Közép-Ázsiát a mediterrán világgal. Az ujgurok a kelet-ázsiai, közel-keleti és európai népek rendkívül vegyes genetikai állományát hordozzák.

Habár a tartomány történelme eddig sem volt zökkenőmentesnek mondható, az elmúlt években a nyugati fogyasztói társadalom egyik első számú csapdájává vált. A tartományban az elmúlt három évben 380 “átnevelőtábort” építettek, ahol a központi hatalom elmondása szerint a szegénységcsökkentésben hasznos továbbképzési programok, míg a nyugati sajtó és az emberi jogi szervezetek szerint kényszermunka zajlik. A kínai állam a programot azért indította, hogy leküzdjék a régióban található mélyszegénységet. Ezzel a jelszóval sokszor szakítanak ki nehéz sorban lévő embereket az otthonukból, hogy az egyik táborban dolgozzanak. Ezekben az esetekben nehéz megállapítani, hogy a munkás tényleg önszántából van-e ott, vagy kényszerítik.

A Buzzfeed által készített műholdfelvételeken jól látszik, hogy legalább 135 táborban húztak fel gyárépületeket, ahol nagyon alacsony fizetéssel (sokszor fizetés nélkül), emberi jogokat sértő környezetben dolgoztatják a területen élő kisebbségeket. Tehát még ha a munkás önszántából is megy el a táborba, a munkakörülmények közel sem elfogadhatók.

“Megépítették ezt a pokoli helyet, ahol szétzúzták az egész életemet” - vallotta be Dina Nurdybai a Buzzfeed lapnak, akit 2017 és 2018 között tartottak fogva az egyik táborban. De nem Dina az egyetlen. Az ENSZ adatai szerint több mint egymillióan dolgozhatnak a hszincsiangi kényszermunkatáborokban.

WhatsApp-letöltés miatt internálótáborba - Dina története

A kényszermunka-programok 2018-ban gyorsultak fel igazán, amikor a növekvő kereslet miatt a központi hatalom gyárak tömeges építésébe kezdett, miközben sorra keresték fel a politikailag kérdéses egyéneket - egy kazah gyártulajdonos állítása szerint a rendőrök csak a fejkendős asszonyokat és az ujgur nyelven beszélőket vitték el.

kenyszermunkatabor.jpg

Kép: Dimitris Vetsikas, Pixabay

Dinát is egy váratlan pillanatban, az éjszaka kellős közepén hurcolta el a kínai rendőrség. Dinának kiemelt szerepe volt - a többi nőt kellett megtanítania varrni, iskolai egyenruhát készíteni. Ugyanolyan fizetést kapott, mint a többiek: napi nyolc óráért havi 410 forintot. A munkaeszközöket, mint például az ollót az asztalhoz láncolták, hogy a nők ne tudják kicsempészni, és megszabadítani magukat a tábor láncaitól. A tábor egész területe be volt kamerázva - a hálókabinoktól kezdve, a közös helyiségeken át a mosdókig. Dináék a Kínai Kommunista Párt propagandaszövegeit memorizálták a “szabad” idejükben, miközben mandarinul is tanultak.

Dina 2018-ban szabadult ki a táborból, és csak elengedése után tudta meg fogvatartásának “valódi” okát: egy illegális applikáció, a WhatsApp letöltése. Egyéves internálótábori élet után ezzel a mondattal engedték szabadjára: “Az oktatása véget ért”.

Lobbizók a profit növeléséért és az emberi jogok eltiprásáért

emberi_jogok.jpg

Kép: Gerd Altmann, Pixabay

Az emberi jogi sértések miatt az Egyesült Államok 2020-ban leállította a tartományban gyártott termékek importját, és novemberben egy törvénytervezetet is benyújtottak az Egyesült Államok Képviselőházának, ami előírná a vállalatoknak, hogy korlátozzák a kínai beszállítókkal való kapcsolatukat, illetve, hogy vizsgálják át a régióból importált termékeik ellátási láncát.

A Nike, a Coca-Cola, az Apple és számos divatipari cég is elkezdett lobbizni a törvényjavaslat ellen. A Nike kihangsúlyozta, hogy nem a kényszermunka mellett lobbiznak, hanem a kereskedelemben bekövetkező károkat akarják kiküszöbölni. Ezek mellett hozzátették, hogy 2019 óta nem alkalmaznak ujgur munkásokat. Ennek ellenére a New York Times egy olyan jelentés hozott napvilágra, ami szerint a Nike egyik gyárában 800 ujgur munkás több mint hétmillió sportcipőt gyártott le.

A nyugati piacok terméket akarnak. A cégek tovább akarnak importálni. A kínai állam pénzügyi hasznot akar. Az emberi jogi szervezetek fel akarják számolni a gyárakat. Nagy célok és akadályok mindenütt. De mit akarnak az emberek? Csak egy normális életet - munkát, ahol megbecsülik őket, biztonságot, ami mindenkinek jár és egy otthont, ahol szabadon élhetnek.

Mennyit ér a Nike cipőd? - Letöltötte a WhatsAppot, kínai gulágba került Tovább
Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon?

Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon?

Már régóta egyértelmű, hogy a jövő legfontosabb ügynökei nem izmos és sármos James Bondok, hanem a számítógépük előtt ülő kockák lesznek. Bár nyilvánvalóan szükség lesz akrobatikus akcióhősökre is, de ahogyan az életünkben, úgy a kémek világban is fokozatosan nagyobb hangsúlyt kap az internet.

emberekaszamitogepeknel.jpg

Kémjátszma a kibertérben – Vannak-e bérkommentelők Magyarországon? Tovább
Befogad vagy kizsákmányol?

Befogad vagy kizsákmányol?

Minek köszönhető egyes jóléti államok sikere, és ezzel együt hogyan definiáljuk a sikert? A tavalyi év egyik sikerkönyve, a Why nations fail (the origins of power, prosperity and poverty) erre probál választ adni. A címét elolvasva az első benyomásom az volt hogy nagyvalószínűséggel egy újabb szenzációhajhász művel gyarapodott a polcom. Ez a véleményem hamar megváltozott, mivel a könyv, zseniálisan közeliti meg ezt a régóta vitatott kérdést és ezzel együtt könnyen fogyasztható a mondanivalója.

Sokak szerint egy társadalom sikerét legjobban a földrajzi elhelyezkedése befolyásolja (sokak ehhez hozzá teszik a kulturát és a vallást is). A szerzőpáros szerint a legszemléletesebben talán Észak- és Dél Korea hosszú múltú történelmi viszonya adhatna reális választ, hiszen ami igazán megkülönbözteti a határ két oldalán élők életét az nem más mint az eddig kialakult politikai és intézményrendszer.

Daron Acemoglu  James A. Robinson, a két amerikai közgazdászprofesszor szinte az egész eddigi történelmet górcső alá vették, hogy bizonyítsák viszonylag egyszerűnek tűnő feltevésüket, miszerint a gazdasági növekedés legfőbb akadálya az önmaga hasznára játszó, a vállalkozást és az újítást elfojtó elit. Szerintük, azok a nemzetek igazán sikeresek amelyek a történelem folyamán sikerrel alakitottak ki jól működő, ugynevezett befogadó politikai és társadalmi intézményeket, amiben az emberek tehetségük szerint vállalkozhatnak egyenlő feltételekkel, amit az állam hosszútávon biztosítani tud. Ennek ellentéte a kizsákmányoló vagy helysebben kitaszító (angolul: extractive) intézményi berendezkedés, ahol az elit kisajátitja az erőforrásokat és így idővel mélyszegénységet okozva még inkább magához veszi a hatalmat.

Ez könnyen magában hordozzhatja a további problémákat, mint Egyiptomban vagy több afrikai országban, ahol a forradalommal sikeresen váltanak vezetőket de azok elfoglalják elődeik helyét egy hasonló rendszer élén. Ezzel nem azt állítják hogy a váltás lehetelen, csak hogy sokkal valószínűbbnek tartják a „rossz” és a „jó” körök kialakulását, vagyis amikor a rossz rendszerek még rosszabbakat, a jól működők pedig még jobbakat eredményeznek. (Talán innen származhat a magyar cím: A fejletlenség körei)

Fontos kérdésként kezelik a demokrácia szerepét is, hiszen ennek hiánya befolyásolja a vállakozó szellemet és ezáltal a termelést is. A tisztán látást bonyolitja hogy megfelelő forrás-elvonásokkal akár két-három évtizeden át is fentartható a fejlődés, de tovább nem. Ez alapján ha Kína nem változtat a politkai berendezkedésén, úgy nem sokáig lesz ilyen szép íve az eddig remekelő kínai gazdaságnak.

 Ebből tévesen arra következtethetnénk hogy a könyv a szegényebb társadalmak hibáit kiemlve, alárendeli azokat az angolszász politikai kulturáknak. Valójában szerzők példák sokaságával bizonyítják, hogy gyakran épp az európai gyarmatosítók vezettek be afrikai és ázsiai országokban kizsákmányoló intézményeket, amelyeket aztán örökségűl hátra hagyva az új elit tovább működtetett.  Arra is kitérnek hogy az egyébként joggal ünnepelt angolszász demokráciák a történelem során milyen elönyre tettek szert a rabszolga-kereskedelemmel, de nem kimélték Franklin Rooseveltet sem, akinek egyébként sokat köszönhet Amerika, de az 1937-es birák leváltását nem tudta véghez vinni.

A majdnem ötszáz oldalas munkában találhatunk magyar vonatkozást is. Külön emlitik az Osztrák–Magyar Monarchiát, és a háború utáni Magyaroszágot. Most inkább ezutóbbiból kiemelve, szerintük a kezdeti szerencsétleségek után, 1990 óta sikerült kialakitanunk a „jó” renszereket, amiket az Eu-hoz való csatlakozás csak tovább erősített és bár úgy fest a politikai kultúra és társadalmi értékrend  nincs a megfelelő szinten, két évtized tekintetében még nehéz megmondani hogy melyik úton járunk.

De mivel lehet fejleszteni a befogadó intézményeket? Acemoglu és Robinson szerint „nincs bevált recept”. Ez csak az embereken és a történelmen múlik.

Befogad vagy kizsákmányol? Tovább
süti beállítások módosítása