Közgazdász Online


Szilveszter

Szilveszter

Lázár Fruzsina

cimsor_hozzaadasa.png

– Partra vetett ámbráscet halott mosolyát csontszínű égbolt tükrözi vissza… – motyogta Raul az erkélyén gubbasztva. Mezítlábasan támaszkodott a kovácsoltvas korlátnak. – Az év utolsó napján fekete vizet iszunk, égővöröset okádunk, és azt hisszük, boldogok vagyunk

Cseresznyevirág éppen most lépett be a lépcsőházba.

– Ne. Elfelejtettem rágyújtani.

Visszalépett a szeles kapualjba, összeszorított ajkai közé dugott egy cigarettát. Belesóhajtott a füstbe.

Raul, az indiai herceg Cseresznyevirág feje felett öt emelettel belátta a grafitfirkákkal tarkított ég horizontját. Raul egyébként nem volt sem indiai, sem herceg. Csak szerette a lányokat, a mocskosul drága cipőket és a viszkit. Meg a pezsgőt, a sört, az összes égetett szeszt, az alsópolcos bort is. A poshadt talajvízként pangó belső feszültségét vezette le ivással—és annyit ivott, hogy messze ő volt a leglazább ember a 21/b-ben.

Cseresznyevirág véletlenül lehamuzta fehér lakkbőr csizmáját.

– A picsába, aúúú – jajdult fel. Fél lábra kapaszkodott, ujjaival lesöpörte csizmája orrát, egyensúlyozott a komoran világító nagyvárosi ég alatt. Kézfejének bőrén átlátszottak zöld erei. Cseresznyevirág remegett a futkosó izgatottságtól.

Raul mellett Dani ült. Dániel, az oroszlán. Legszívesebben mindenkit addig hergelt volna, míg az neki nem ront. Az ember nem tudta, hogy dühkezelési problémái vannak-e, vagy csak egyszerűen egy pöcs. A szülei talán elkényeztették, abba bele lehet csavarodni.

– Új kezdet, mi? – billegett Dani. Felsőtestével egészen kihajolt az alacsony korlát felett, aztán vissza, belerúgott Raul székébe. A következő kilengésekor orrával szinte a járdát érintette.

– Dániel, meg fogsz halni – mondta Raul egyszerűen. Öntelt közömbösséggel gondolt mások halálára. Mások élete addig izgatta, amíg kaphatott tőlük valamit.

– Taposs a fejükre – fordult felé Dani. – Ez a jövő év arról szól, hogy te vagy mindenki felett. Ők alattad, érted.

– Ez most is így van.

– De nem tudják. Úgy semmi értelme.

– Inkább hozz bort.

Zúgott, zizegett a régimódi ajtócsengő. Cseresznyevirág topogott az ajtó előtt.

– Itt van már? – Köszönés helyett szimatolva nézett körül. Mintha a jelenlét kiszagolható volna.

– Ki? – nézett bután Dani.

Cseresznyevirág hegyes orra a plafon felé fordult. Danival csak kétszer feküdt le életében, de ennyi elég volt ahhoz, hogy most már semmibe vegye. Dani mindig ide-oda rángatta, és smárolás közben szorította a nyakát. Cseresznyevirág utálta ezt a közönséges, kamaszos stílust.

Raul lépett a szobába. Ölébe kapta a lányt, a fehér lakkcsizmák kalimpáltak a levegőben.

– Raul, te egyszerűen túl sokat képzelsz magadról – nevetett Cseresznyevirág. Raul így született.

– Van neked gin, szívem – lehelte Raul –, csak neked.

– Itt van már? – kérdezte tőle is Cseresznyevirág. Raul hullámzó mozdulatot tett a karjával.

A lakás még üres volt. Cseresznyevirág tudta, most már kiérezte ő is.

Lehajtottak egy-két italt. Cseresznyevirág újra felkente lekopott piros rúzsát Raul repedt tükrű fürdőszobaszekrénye előtt. A tükörbe egyszer Dani bokszolt bele részegen.

Tovább ittak, a pohár száján ott maradt rúzsnyomot Dani lenyalta. Cseresznyevirág rájött, hogy ha elég sokat iszik, akkor a gyomra alatt egy ponton egy mágnes lép működésbe. Ez a mágneses pont forró volt, odatapasztotta őt másokhoz, és képtelenné tette arra, hogy más irányba akár egy aprócska lépést is tegyen.

Ilyenkor mégis szerette Danit. Egy kicsit.

– Mikor okádod a vöröset? – kérdezte Dani Raultól a hetedik feles után. Cseresznyevirág az ölében ült, kifelé nézett az ablakon. A közelben kavargott a beteljesületlenség.

– Majd hajnalban – töltött újra Raul.

– Rágyújthatok itt bent? – Cseresznyevirág hanyatt vetette magát. – Túl jó a kedvem ahhoz, hogy ne tegyem meg.

Raul felállt. Ing, szürkekockás nadrág és álmodozó fény volt rajta.

– Az a pillanat, ami a két év közti hasadékban van, nem létezik. Tégy, amit akarsz. Holnap jön a takarítónő.

A 21/b ötödik emelet 8-as lakására kétperces csend borult. Cseresznyevirág meggyújtotta a cigarettáját. Dani kitért a füst útjából. Cseresznyevirágban fehéren izzott a mágnes.

 Az óra elütötte az éjfelet.

– Itt van – hunyta le a szemét Cseresznyevirág.

– Itt, bizony.

– Kicsoda? – tátotta a száját Dani, de nem bírta, felröhögött. Cseresznyevirág szeme villant egyet; értette Danit.

Raul odahajolt hozzájuk.

– Szerelem – mondta. – Majdnem olyan jó, mint a pénz.

Cseresznyevirág átfújta a füstöt Dani szájába.

Raul meglóbálta az üveget.

– Még egyet?

Naná.

 

A Léniák a Közgazdász Online újonnan induló tárcanovella-sorozata, melyben minden héten egy-egy feltörekvő, fiatal író novelláját tesszük közzé. A Lénia elnevezés a klasszikus újságírásból ered. A tárcanovellákat hagyományosan a lap alsó harmadában helyezték el a tördelés során, melyet egy kettős, felül vastagabb, alul vékonyabb vonallal választottak el a többi tartalomtól. Ezt a vonalat nevezték tárcaléniának. A tárcalénia alatt már semmilyen színes riport nem jelenhetett meg, ugyanis az ellenkezett a műfaj hagyományos szabályaival. A sorozattal célunk, hogy a magyar újságírás nagy múltja előtt tisztelegjünk, és megpróbáljuk a kortárs szépirodalmat visszahozni a köznapi kultúrába. 

Szilveszter Tovább
Közgazdászok huhogása

Közgazdászok huhogása

Válasz Istenadta kollégámnak

Niels Bohr kiváló dán fizikusnak tulajdonítják a mondást, miszerint: "Az előrejelzés nagyon nehéz dolog, különösen, ha a jövőről van szó." Érzésem szerint nem vette komolyan a figyelmeztetést Istenadta szerzőtársam, aki egy Sachs - Kotlikoff tanulmányból vont le a minap messzemenő következtetéseket.

Nem eszik ugyanis olyan forrón a kályhát.

Forrás: http://babara.hu/

Közgazdászok huhogása Tovább
MH17: A hitványság diadala

MH17: A hitványság diadala

Kívánom, hogy ne legyen igazam, de van egy nagyon erős félelem bennem, hogy a tegnapi borzalmas, közel 300 áldozatot követelő repülőgép-merénylet elkövetőinek kilétére sosem fog fény derülni. A szerencsétlenség helyét jelenleg egy paramilitáris horda ellenőrzi. A fekete dobozok már az oroszok kezén vannak. Kijev és Moszkva egymásra mutogat. Közben pedig az ukrán és az orosz maffiaállam közötti konfliktusnak már legkevesebb 181 uniós állampolgár esett áldozatául.

Tessenek mondani: miért hagytuk, hogy így legyen?

blog_malaj.jpg

http://index.hu/galeria/index/kulfold/2014/07/18/megindult_a_harc_a_fekete_dobozert/

MH17: A hitványság diadala Tovább
Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?...

Bevezetésként le szeretném szögezni, hogy nem a pszichológiai értelembe vett belső szabadságról fogok beszélni, hanem a személyes szabadságról, arról, hogy létezik-e úgy összességében bármely közösségen belül valós szabadság. Aztán Magyarországon milyen helyzetben vagyunk ilyen tekintetben, a társadalom mely rétegétől tekinthetjük magunkat mozgásban, szólásban, szabad akaratban szabadnak. Ez miért alakulhatott ki? Toleráns-e a magyar társadalom?

Személyes meglátásaim következnek:

 

Forrás: https://m.blog.hu/te/tenytar/image/kordon.jpg

Szabadság,Tolerancia,Magyarország?... Tovább