Közgazdász Online


Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát?

Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát?

bermudaisbae.jpgUgyan a CGI-modelleknek nincsenek saját értékeik és világnézeteik, véleményvezérként gyakran hatással vannak az emberek gondolkodására. Néhányan milliókat is meghaladó követőszámmal rendelkeznek, kampányolnak, valódi emberekkel találkoznak, szponzorációkban vesznek részt… Ezért megítélésük mellett a felhasználásukkal kapcsolatos etikai és jogi szabályok lefektetése is fontos lehet. Horváth Evelin Tudományos Diákköri kutatómunkájában sokféle szempont alapján vizsgálta a jelenséget: az interjú második részében az eredményei alapján megfogalmazott gyakorlati tanácsok mellett személyes véleményét is megismerhetjük. 

Az első rész ezen a linken található, ahol egy kvízből megtudhatod, a képpárok közül melyik a virtuális.

Írta: Lázár Fruzsina / Képek: Horváth Evelin

xportre-min.jpgMilyen gyakorlati tanácsokat fogalmaztál meg a kutatásod alapján? Az etikai vonalra én is szerettem volna rákérdezni: mik lehetnek a megfelelő irányelvek akár a modell mögött álló készítők, akár azok részéről, akik egy-egy ilyen CGI-modellt marketingcélokra használnak?

Magyarországon egyelőre nincsen semmiféle szabályozás a marketingcélú használatra, mert nem annyira elterjedt még a CGI-modellek jelensége. Amerikai kutatásokban viszont két alkalommal is találtam arra vonatkozó információt, hogy az emberek jelentős részében felmerül a jogi szabályozás igénye: tudni szeretnék, hogy valódi-e a reklámban szereplő modell vagy sem. A transzparencia ezért egy követendő irányvonal lehetne: tisztázzák a márkák, hogyha egy általuk használt modell nem valódi. Ezt a saját eredményeim is megerősítették: az emberek nagyon sokszor negatív érzelmi reakcióval, szkepticizmussal fogadták a CGI-karaktereket.

Emellett jó kérdés, hogy az influencer-szabályozás tud-e rájuk vonatkozni, hiszen ebben az esetben a bevétel nem a modellé, hanem az alkotóé. Szerintem ez egyelőre egy jogi kiskapu, amit sokan ki is használnak.

A morális-etikai kérdés meglehetősen érzékeny téma, éppen ezért az értéktársítás módját nagyon át kell gondolni. Sok ilyen esettel találkoztam, például amikor egy virtuális modellt összefüggésbe hoztak a #MeToo mozgalommal: egy olyan történetet adtak az alkotók egy kitalált karakter szájába, ami teljesen valósághűen ábrázolta őt egy szexuális inzultus áldozataként. Ezt nagyon-nagyon rosszul fogadták az emberek. Az ilyen tipikus emberi tragédiákat nem szabad mesterségesen létrehozott karakterrel társítani, mert rögtön idegenkedést és rossz érzéseket vált ki a befogadókból.

Ami sokakat zavart a modellek fizikai megjelenésében, az a túlzott tökéletesség. A teljes arcszimmetria – amikor az arcot a függőleges tengely mentén tükrözik – rendkívül idegenszerű, antipatikus az embereknek. Egy CGI-modell tervezésekor törekedni kell arra, hogy realisztikus ábrázolásmóddal megjelenítsék az emberi arcok „tökéletes tökéletlenségét”, hogy legyenek apróbb hibák a bőrön, vagy legalább egy kicsi aszimmetria az arckarakterben. Ez egyedivé, felismerhetővé is teszi a modellt, de emberközelibb és elfogadhatóbb is lesz általa.

lilmiquela.jpgMi a személyes véleményed az egész jelenségkör a hatásairól? Akár az önbizalomra tett hatásról, a női reprezentációkról vagy a modellipar változásairól?

Nagyon érdekes, hogy felvetetted az önképre gyakorolt hatás problémáját. Volt egy nyitott kérdés a kérdőívben, ahol a kitöltők CGI-modellekkel kapcsolatos személyes véleményére voltam kíváncsi. Itt a legtöbben aggasztónak találták az önképre, testképre gyakorolt negatív hatást. Úgy fogalmaztak a kitöltőim, hogy míg egy valódi embert is tudunk úgy retusálni, hogy az valószerűtlenül idealisztikus legyen, „ott megvan a lebukás esélye”. Lehet, hogy annak az adott pillanatban tökéletesen ábrázolt és a szépségideálnak megfelelő embernek idővel megváltozik a súlya, az életkörülményei, vagy látunk róla egy paparazzi-képet. Az emberi tökéletesség állapota nem lehet örök és állandó. Egy CGI-modellnél nincs ilyen: korlátlanul tudják idealizálni, hibátlanra szabni őket, és ha még közösségimédia-profiljuk is van, egy abszolút hamis, elérhetetlen életmódot közvetítenek velük… Épp ezért, ha elterjedtebb lenne ez a jelenség, nagyon nehéz lenne a kezelése médiatudatosság szempontjából. Főleg, ha a fiatalabb – és ezért sérülékenyebb – korosztályt nap mint nap érnék ilyen jellegű impulzusok. Milyen változásokkal járhat, ha ilyen hatások érik őket? Hogyan lehet erre egyáltalán felkészíteni valakit?

A távoli jövőre nézve: többen is felvetették, interjúkban, kutatásokban, hogy hogyan lehetne ötvözni ezeket a virtuális karaktereket az AI-technológiával. Ha egy teljesen emberszerű karakter mögé tudnánk tenni egy tanuló algoritmust, az gyakorlatilag már egyfajta mesterséges teremtés lenne. Létezik például egy amerikai applikáció, a Replika. Az alapja egy tanuló algoritmus: a felhasználónak egy virtuális barátot kínál, amihez meg lehet alkotni egy fotórealisztikus avatárt is. Az ilyen kezdeményezések talán a jövőben ahhoz vezetnek, hogy partnereket, társakat is kreálhatunk magunknak – ez pedig újabb komoly etikai dilemmákat vet fel.

Azt viszont nem gondolnám, hogy ez a “hatalomátvétel” a közeljövőben meg fog történni. Mindaddig, amíg a virtuális modellek nem tudnak személyesen jelen lenni egy-egy helyzetben – mert például a holográf technológia még nincsen ilyen szinten –, ez csak egy újszerű, kreatív próbálkozás marad. Egy kicsivel több, mint egy hétköznapi értelemben vett képzőművészeti alkotás, hiszen a működésük része, hogy szorosan kapcsolódnak hozzájuk bizonyos emberi értékek, de nem hiszem, hogy például a fotósok megélhetését vagy akár a modellipart fel tudnák forgatni.
ria_ria_tokyo.jpg

Milyen lehetőségeket nyújthatnak a CGI-modellek a későbbiekben? Miért érdemes használni őket?

Ezeknek a modelleknek az egyszeri létrehozási költsége nagy, de a fenntartási költsége jóval kedvezőbb, mint ha valódi modelleket alkalmaznának, fotózásokat szerveznének a kampányt futtató cégek. Emellett mentesek mindenféle emberi igénytől, elvtől, személyhez fűződő jogoktól. A modellek személyiségi jogainak elidegeníthetetlensége esetenként megnehezítheti egy-egy fotókampány létrehozását. A CGI-modellek esetében viszont csak az alkotók – szerzői – jogairól van szó, személyiségi jogok nincsenek.

Van még egy aspektus, amire magamtól egyáltalán nem gondoltam volna, mindaddig, amíg nem olvastam erről egy cikket: környezetvédelmi szempontból sokkal kedvezőbb a CGI-modellek használata. A fotózások ugyanis jelentősen terhelik a környezetet, sok helyen az elektronikus berendezések mellett a nagy teljesítményű stúdióvilágítás egy részét gázolajjal táplált generátorok működtetik a fotózás teljes ideje alatt, ráadásul a felvételek a teljes stáb többszöri utaztatását is megkövetelik.. Nemrég az olasz Vogue egyik lapszámában a környezeti terhelés csökkentésének érdekében csak festményekkel illusztrálták a cikkeket. A CGI ugyanezen az elven szintén környezetbarát megoldás lehet.

Társadalmi, politikai kampányokra is használhatók ezek a karakterek. A WHO például a koronavírussal kapcsolatos információk terjesztésében segítséget kért egy virtuális influencertől, mert úgy gondolták, vele jobban meg lehet szólítani a Z-generációt. Nem tudom, ez mennyire vált be, mert azóta nem jelent meg erről új anyag, de az biztos, hogy nagy körülöttük a médiaérdeklődés. A nagy médiavisszhang pedig már önmagában a márka előnyére válhat egy reklámkampány elindításakor. Persze megkérdőjelezhető célokra is használhatók – például volt egy olyan amerikai virtuális influencer, aki nyíltan Trump-támogatónak tartotta magát.

coding-computer-data-depth-of-field-577585.jpgAkarsz-e a későbbiekben is kutatni a témában? Ha igen, milyen irányt vennél?

Ha majd PhD-képzésen folytatom a tanulmányaimat, mindenképpen bővíteni szeretném a kutatásomat. Elhagyva a felismerhetőség kérdését, inkább marketinges szempontból, illetve jogi aspektusból vizsgálnám a jelenséget, például a befogadók meggyőzési tudatossága kapcsán. Erre vonatkozhat az a kérdés, hogy van-e joga az embereknek tudni, hogy aki éppen meg akarja győzni őket egy reklámban, az nem valódi személy, hanem egy virtuális karakter. Illetve szerintem a médiajog szempontjából is érdemes megközelíteni a témát: ezeknek a karaktereknek nincsenek jogaik, nincsenek értékeik, szabadon felhasználhatók. Mit jelenthet ez a jövőbeni alkalmazásuk szempontjából?

 

Utolsó kép forrása: Pexels
2020. június 6.

Virtuális véleményvezérek? Hogyan formálnak a CGI-modellek minket és a marketing világát? Tovább
Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép

Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép

borito_bajtars.png

Mit csinál két T-karos a BCE-GTK Vizsgaidőszaki Jegyzet- és bajtárstalálóban? Együttérezve figyeli a másik kar hallgatóinak ügyes-bajos mindennapjait? Nem! Kutat. Megvizsgáltuk a legnépszerűbb corvinusos Facebook-csoport nyelvi és kommunikációs jellemzőit. 

Írták és a kutatást készítették: Kércz Dorottya & Taxner Tünde

A Budapesti Corvinus Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatóiként dr. Veszelszki Ágnes Digitális platformok és műfajok kurzusának sokszínű tematikájából a netnyelvészetet választottuk kutatási és prezentációs témának. A nyelvészet új ága a digitális kommunikációt vizsgálja, például az e-mailezés, az online portálok vagy a közösségi média szövegeit ez utóbbi vált kutatásunk tárgyává. Úgy döntöttünk, hogy megvizsgáljuk a sajátos corvinusos digilektust, amelynek az említett Facebook-csoport talán az egyik legszembetűnőbb példája. Dr. Veszelszki Ágnes meghatározása szerint a digilektus a tágabb értelemben vett számítógép közvetítette kommunikáció nyelvhasználati módjának, egy új nyelvváltozatnak a megnevezése. De vajon létezik-e Korvó-lektus?

Korvó: A Budapesti Corvinus Egyetem rövidített, szleng megnevezése, amely az utóbbi időkben széles körben elterjedt a hallgatók körében. Konnotációja kontextusfüggő. 

Górcső alá vettük egy munkahét történéseit, vagyis a csoport összes, mintegy 244 darab bejegyzését és a hozzájuk tartozó kommenteket 2020. február 1014. között. A posztok szóhasználatát, helyesírását, bizonyos pragmatikai jellemzőit és egyéb sajátosságait elemeztük.

A vizsgált posztok 49,2 százaléka, közeli a fele helyesírási szempontból hibátlannak bizonyult. A posztok 12,7 százalékában teljesen vagy részlegesen hiányoztak az ékezetek, ami az eszközhasználattal és a gépeléssel hozható összefüggésbe feltételezhető, hogy a posztokat nagyobb részben írják számítógépről, mint telefonról. Eszköztől független tényező lehet azonban, hogy a posztolók hangsúlyt fektetnek a helyességre, hiszen egyrészt a szöveg egyfajta szakmai közegben minősíti a posztolót magát, másrészt pedig a gyors és hatékony információszerzés szempontjából különösen fontos a poszt érthetősége. Jó példa erre, hogy azokban a posztokban, amelyeknek komolyabb vagy fontosabb a témájuk például álláshirdetésekben, versenyfelhívásokban kevesebb hiba fordult elő (bár itt az is elképzelhető, hogy copy-paste-tel létrehozott posztokról van szó). A posztokkal összevetve a kommentekre általánosságban véve jellemző a nagyobb fokú igénytelenség, ami szintén a telefonos gépelésből, illetve az információátadás gyorsasága iránti igényből adódhat. 

Az írásjeleket tekintve a csoportban jobban érvényesül a közösségi média és a csetelés hatása, hiszen a vizsgált posztok 20 százalékában hiányoztak a mondatzáró írásjelek, valamint 13 százalékukban a lezárás írásjeleit emotikonok helyettesítették. A mosolygós fejjel záruló posztok bizalomkeltők, közvetlenséget sugároznak, más emotikonok pedig figyelemfelkeltő vagy jelentéstöbblettel bíró szerepet töltenek be. Központozási és egyéb vesszőhibák a posztok közel 18 százalékában fordultak elő, ezek készüléktől független szempontként egy kis odafigyeléssel elkerülhetők lettek volna. 

A pragmatikai szempontok közül az udvariasságot, azon belül a köszönést kísértük figyelemmel, aminek használata a közösségi médiában eltér az emailezéstől vagy a papíralapú levelezéstől. A posztok közel negyedében sem köszönés, sem más megszólítási forma nem szerepelt, és elköszönés a 244-ből csak egy posztban fordult elő. A csoporttagok sokszor egyből a tárgyra térnek, hashtagekkel indítják a mondanivalójukat: a posztok lényegretörőek, tömörek, tehát a köszönés elhagyása nem feltétlenül az udvariasság hiányának, hanem a közösségimédia-használatra jellemző közvetlenségnek tudható be. A posztok 76 százaléka kezdődik köszönéssel, ezekben a sziasztok fordul a leggyakrabban elő (93%), amelyet a hali és a hello különböző variációi követnek (például: Heo heo sziasztok, halika, halihooo). 

A helyesíráson és a köszönéseken kívül a csoport szókincsének jellegzetességeit is megvizsgáltuk, például az anglicizmusokat, vagyis az angol nyelvből átvett, gyakran a magyarral kevert kifejezésmódokat, szókapcsolatokat. Néhány példa:

  • legjobb deal ever
  • openbook a vizsga (Használható a vizsgán valamilyen szakirodalom vagy segédanyag.)
  •  ezek szerint I was wrong
  •  kikringéltem (A “cringe” szóból ered, ami kínosan nem vicceset, cikit jelent.)

Egyik kedvenc vizsgálati szempontunk a csoport szlengjének megfigyelése volt, ami az általánosan elterjedt kifejezések (pl. barinő, spancik, zinternet) mellett sajátos, egyetemspecifikus szavak is tartalmazott. Például:

  • mudli (A Moodle rendszer elnevezése, ami az egyetem oktatási közösségi fóruma.)
  • jéghegying (A kurzusokon rendszeresen fordulnak elő jéghegyábrák különböző kontextusokban, amit a csoporttagok fotóval dokumentálnak, ezáltal a kifejezés hashtaggé és közösségformáló mémmé nőtte ki magát.)

bajtars1.jpg

A csoport digilektusára jellemző a rövidítések használata, a vizsgált posztok 42%-ában fordultak elő. Túlnyomó részüket képzik a kurzusnevek (pl. süti Stratégiai és üzleti tervezés, fejszoc Fejezetek a szociálpszichológiából, dönttech Döntési technikák) vagy képzésnevek (pl. psz Pénzügy és számvitel, ng Nemzetközi gazdálkodás, kermark Kereskedelem és marketing). Azonban nem ritkák az egyéb, a képzésekhez és az egyetemi élethez kapcsolódó kifejezések sem (pl. szakszem szakszeminárium, TO Tanulmányi Osztály, kötvál kötelezően választható tárgy, ea előadás). 

bajtars2.jpg

A csoporttagok számára nem újdonság a Bajtárstaláló virágzó mémkultúrája, főleg az olyan kiemelt időszakokban, mint a tárgy- vagy vizsgafelvétel, amikor a figyelem megragadásának és a közhangulat javításának érdekében minden kreativitásra szükség van. A Facebook algoritmusának köszönhetően értesülünk arról, ha ismerőseink posztolnak a csoportba, ezért gyakori, hogy a barátok egymás posztjai alatt bennfentes poénok, bátorítás, esetleg ironikus, csipkelődő hozzászólások formájában jelentkeznek. Jellemző a hashtagelés, ami megkönnyíti a posztok visszakeresését és szelektálását. A “pont komment” a posztkövetés eszköze: amikor a hozzászóló csak egy pontot kommentel a poszt alá, jelzi, hogy őt is érdeklik a további válaszok, hiszen értesítést kap, amikor mások is hozzászólnak az adott bejegyzéshez. A csoport esszenciáját természetesen a humor adja: a Bajtárstaláló posztok és kommentek terén is bővelkedik a hallgatói gyöngyszemekben. Kedvenceink a vizsgált időszakból: 

bajtars4.jpg

bajtars3.jpg

Ugyan csak öt napot vizsgáltunk, összetett és érdekes keresztmetszet rajzolódott ki belőle. Annak ellenére, hogy a Korvó-lektus nem feltétlenül jelent elkülönülő nyelvváltozatot, megérte a Bajtársak között és virtuálisan a G-karon egy hetet eltölteni. 

2020. február 29.

 

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz

Egy hét a Bajtársak között: Netnyelvészeti körkép Tovább
“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt

“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt

img_3178.jpg

Közel 7500 követő, 1100 feletti bejegyzés, és egy kreatív személy inspiráló képekkel és eseményekkel. Gulyás Pálmi áll a VoidFilled profil mögött: igyekszik kapaszkodót nyújtani kortársainknak. Szóba került a tanulás,  a közösségi média, kortársaink megismerése, valamint álmaink és ambícióink is.

voidfilled.jpgMi történik körülöttem? Mi történik bennem? Van egy űr, ami szétfeszít minket, a lábunk előtt tátong, a jövőből leselkedik ránk. Mit kezdünk vele? És mit kezdünk egymással, ha már mind együtt növünk fel ebben a virtuális módon szerveződő közösségekkel és elképesztő ideálokkal telezsúfolt világban? A VoidFilled életérzés erről az űrről szól, ezt az űrt akarja megtölteni tervekkel, élettel, valósággal ahelyett, hogy az online világ cyber-nikotinjától függene.  

Hogyan lehet egyetemi közegből kreatív pályára lépni? Ez az erősen kötött rendszer nem szorít keretek közé?

A KRE Kommunikáció és médiatudomány szakja előtt két másikat is kipróbáltam, egyik sem tetszett. Azért akartam mégis elvégezni egy szakot, mert egyrészt most vagyok fiatal, később nem lesz ilyesmire időm, másrészt pedig éheztem a tudásra. Egyszer egy angol nyugdíjas bácsi azt mondta, 

ha te vagy a legokosabb ember a szobában, akkor rossz szobában vagy.

Kellett egy hely, ahol körülvesznek ilyen emberek. Az egyetemet egy olyan szolgáltatásnak fogom fel, ahol én fizetek valamennyit azért, hogy folyamatosan ilyen emberekkel lehessek, és ha strukturált keretben is, de olyan infókat kapjak, amelyekre szükségem van. Szerintem azt nagyon fontos tudni a továbbtanulással kapcsolatban, hogy amennyit te beleteszel az egyetembe, annyit tudsz belőle kivenni. Aki tudásra éhesen megy oda, és beleteszi a saját energiáit, a legrosszabb dologból is rengeteget tud kihozni. Én azért mentem egyetemre, hogy többé váljak.

Mi az a mulasztás, amit fiatalként nem szabad elkövetnünk?

Senkinek sem szabadna kihagyni az élettel kapcsolatos kérdésekre bizonyos értelmes válaszok keresését, ez az ambíció sajnos sokakból hiányzik. A legnagyobb hiba talán az, hogy sokan „csak úgy” vannak, nem érdekli őket a holnap, a jövő. Középsuliban félreértelmezték, hogy carpe diem – úgy értették, hogy elég, ha ma jól szórakozunk, nem pedig úgy, hogy ma csináljunk valami jót, hogy abból holnap is valami jó lehessen.

Hogyan jellemeznéd magad egy mondatban vagy akár néhány szóban?

voidfilled2.jpgKortárs kreatívként, de a kortársság nem művészeti irányzat. Arra vonatkozik, hogy próbálok élni a mai világban adott lehetőségekkel, és ezen belül értéket teremteni. Emellett nagyon sok munkám úgy indul el, hogy úgymond a kreatív véleményemért, meglátásaimért fizetnek a klienseim. Egyetem alatt nagyon sokszor megkérdőjeleztem azt, hogy mit fogok kezdeni magammal, miből fogok pénzt keresni. A már említett nyugdíjas bácsi mondta, hogy a kreativitással az a probléma, hogy nehezen beárazható.

Nekem viszont mindig is voltak kreatív gondolataim, tudtam, hogy újszerű módon tudok megfogalmazni dolgokat, és azt is tudtam, hogy szeretném, hogy ez valamiképp jelen legyen a későbbi munkám során. Amikor a klienseimnek fotózok, nem csak azért fizetnek, mert van egy kamerám, és tudom, hogyan kell képet szerkeszteni, hanem azért, mert olyan nézőpontot adok a márkájuk mellé, amire ők sosem gondolnának. Ezért is használom magammal kapcsolatban sokat a kreativitást szót, mert nagyon figyelek arra, hogy folyamatosan inspirálódjak valahonnan.

Volt az életedben olyan történés, amit vakvágányként éltél meg?

Több ilyen is volt, és mindig örültem ezeknek. A legjelentősebb ilyen vakvágány számomra egy cégalapítás volt, ennek most már lassan két éve. Egy influencer-ügynökséget, online marketinges céget alapítottam harmadmagammal, de egyrészt nagyon más irányba ment el a cég, mint eredetileg terveztük, másrészt pedig én sem éreztem magam jól abban, amit és ahogyan csináltam. Végül ki is léptem. Ez egy elég hosszú ideig tartó és erőteljes vakvágány volt, de így biztosan tudom, mi az az út, amin soha többé nem szeretnék elindulni. Ezután újult erővel tudtam belevágni a nyilvános események szervezésébe és a VoidFilled-es saját dolgaim alakításába.

Ha valamit alkotsz és másokkal is megosztod, akkor valójában önmagadból osztasz meg egy részt. Hogyan adod át a látásmódod? Mi különböztet meg téged más tartalomgyártóktól?

Szerintem a közösségi médiát nagyon sokan félrehasználják: nem a hosszú távon értékteremtő, közösségépítő eszközt látják benne, hanem csak egy platformot, ahol valakikké válhatnak. Az én profilom nagy arányban nem rólam szól. Ez inkább egy mozgalom-szerű dolog, a saját perspektívámból mutatom be a fiatalságunkat. Amikor esetleg magamról osztok meg képet, és aláírok valami személyeset, biztosan sokan tudnak azzal azonosulni, mert együtt élünk ebben a fura világban. Azért is tartom magam egyedi esetnek, mert nem nagyon vannak olyanok, akik szándékosan építenek közösséget a közösségi médiában. 

Az online világban sok olyan közösség van, ami egy-egy inspiráló ember köré épül. Ez az inspiráció szerintem nem valós. A valós inspiráció az, hogy az ember valami hatására pozitív irányba kezd cselekedni. A rajongás csak üres pótcselekvés, valami időszakos, olyan, mintha cigiznél.

Cyber-nikotin.

Az én eseményeim nem arról szólnak, hogy én ott vagyok, hanem hogy „gyertek velem, és ismerjétek meg egymást” vagy „gyertek velem, és tapasztaljatok olyat, amit amúgy nem tapasztalnátok meg”. 

Több tucat olyan embert ismertem meg ezeken az alkalmakon, akikért elképesztően hálás vagyok, akiknek a személyes történeteit szeretném közel tartani magamhoz a későbbiekben is, és nézni, hogyan alakulnak. Remélem, a jövőben még sok izgalmas és értékteremtő eseményt tudok szervezni, mert a közösségben van az erő. A közösségi platformok azért működnek, mert nagyon sok nagy és felszínes közösséget lehet aktívan tartani rajtuk – de az az igazi, ha valós közösségekről van szó, ahol emberek offline találkoznak és beszélgetnek.

Nagyon sok új emberrel ismerkedsz meg. Hogyan tudsz mindenkire nyitott maradni, és befogadni azt a sok különbözőséget, amivel nap mint nap találkozol?

Középsuliban magamnak való, fura srác voltam, többnyire csak játszottam, nem mertem odamenni a lányokhoz vagy felvenni otthon a telefont. Ezt aztán észrevettem magamon, és szándékosan elkezdtem változtatni rajta. Személyiségfejlesztésbe fogtam, kimentem Londonba dolgozni. Apró dolgokat alkalmaztam: például

hiába volt ott a Google Maps, akkor is odamentem valakihez megkérdezni az irányokat.

Olyan helyzetekbe tettem magam, amikben nem feltétlenül tudtam, mi lesz majd a kimenetelük: ezek a kis dolgok – hogy ezerszer odamész egy emberhez megkérdezni, hogy hány óra van –, önbizalmat adnak.

inkedimg_5799_li.jpgMiután visszajöttem Londonból, elkezdtem fotózni és eseményeket szervezni, és egyre több embert ismertem meg. Itt jön be a másik fontos dolog: hogy mi alapján definiáljuk önmagunkat. Szerintem ezt leginkább mások feedbackjei befolyásolják, és minél több embert ismerünk meg, annál több definíciónk lesz önmagunkról. Egy ilyen perspektíva akár egy kétórás beszélgetés alatt is kialakulhat. Azért akarok sok emberrel találkozni, azért vagyok rájuk kíváncsi, mert minél több definíciót akarok kialakítani önmagamról, a világról, a jelen helyzetünkről.  Ezért tartom nagyon értékesnek azt, ha a korombeliekkel találkozom, főleg olyanokkal, akik más környezetből jöttek, mint én. Elhatároztam, hogy 2019-ben száz új emberrel találkozom majd. Nyolcvan felett abbahagytam a számolást.

„Gather the like-minded”: ez a mottód. Miben mutatkozik ez meg a körülötted kialakult közösségben?

Ezt nehéz megmondani. Egyrészt szerintem az ambíciótól függ. A “like-mindedness” egyik szegmense talán ez – a hozzáállás a saját jövődhöz. Mennyire vannak céljaid? Vagy ha nincsenek, mennyire keresed őket? Másrészt pedig

itt van a VoidFilled-életérzés, hogy van bennünk egy űr, és vannak olyanok, akik folyamatosan keresik, hogy mivel tölthetik be.

Ha valaki olyan kérdéseket tesz fel, amelyekből érződik, hogy ő akar valamit, hogy nagy álmai vannak, és hajlandó értük küzdeni. Mindenkinek vannak rezgései, egy vibe-ja, és ezt valamennyire lehet érezni. Még abból is, ha az utcán mész, és látsz valakit, aki egyszerűen csak szépen sétál. De persze ez nem csak egy külső dolog, csak valahogy kialakul, hogy mitől szimpatikus valaki.

Hogyan lehet valaki tényleg önmaga?

A Whiplash nevű filmben mondja a dobtanár: a legkártékonyabb mondat az, hogy „Good job!”. Ha őszinte, építő kritikát adnánk egymásnak, sokkal jobb lenne, mint az üres dicséretek vagy szidások. Sokan azon csúsznak el, hogy belesodródnak a pozitív vagy a negatív végletbe, és így nem fejlődnek. Folyamatosan keresni kell az új dolgokat. Hogyha ezer dolgot kipróbálsz, legalább tudod, hogy kilencszázkilencvenkilenc nem neked való. Kövesd ki azokat az embereket, akikhez nincs semmi közöd. Mert tényleg, mi közöd van ahhoz, hogy Kanye West hol ebédel? Vannak olyan üzenetek, amiket egy-egy ember jól meg tud fogalmazni, de miért kell követni? Kövesd azokat, akik valóban fontosak számodra, akikkel együtt akarod építeni a jövőd. Szerintem a Bibliában tök igaz az a mondat, hogy „aki keres, az talál”. Keresd az igazi válaszokat.

 

Címlapfotó és illusztrációk: Voidfilled

2020. január 13.

Lázár Fruzsina

“Voidfilled” inspiráció az Instáról - Ha szeretnéd közösséggel megtölteni a benned élő űrt Tovább
Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény

Harc a cyberbullying ellen

vetkesek_kozt_cinkos_aki_nema.jpg

Az internetes zaklatás nap mint nap előjön, és egyre szélesebb réteget érint a digitalizáció terjedésével. A Corvinus hallgatói évről-évre indítanak olyan projekteket, melyekkel a problémára szeretnék felhívni a figyelmet. Következő cikkünkben Bokovics Nóra és Tóth-Máté Bence újságíróink mondják el véleményüket a témáról, és saját hallgatói kisfilmjüket is bemutatják. 

 A cyberbullying fogalma a többség számára nem ismeretlen. Az internet megjelenése számos előnye mellett magával hozta az online zaklatás jelenségét is, ami a médiaerőszak és a zaklatás ötvözeteként jött létre. Ennek számos fajtája lehet, így ide tartozik például, ha valaki bántó, anonim üzeneteket küldözget közösségi platformokon. Ennek meglepő módon még a YouTube-on is tanúi lehetünk. A platform napjainkban nagy népszerűségnek örvend, egyre többen indítanak YouTube csatornát és próbálják ki magukat videósként, már egészen fiatal korban is. 

Őket általában a népszerű YouTuberek sikerei inspirálják, azonban mint mindennek, ennek is megvan az árnyoldala. A videók alatt ugyanis hamar megjelennek a rosszindulatú kommentelők, akik szinte sportot űznek abból, hogy mások lelkébe tiporjanak, a védtelen kezdőket pedig különösen egyszerű támadni. Tari Annamária pszichológus Y-generáció című könyvében a kommentelés lélektanával is foglalkozik. Szerinte már „nem divat” a pozitív érzelmekkel való azonosulás, így a hozzászólás lehetősége inkább a negatív érzelmek kitörési felülete a tanulás, bíztatás vagy dicséret helyett. Sokak számára motiváló az anonimitás, az, hogy nem szükséges felfedniük valódi kilétüket egy-egy komment megírásakor, bátrabban, következmények nélkül fejezhetik ki véleményüket. 

A cyberbullying érzelmileg sokkal megterhelőbb lehet az áldozat számára a „hagyományos” zaklatásoknál, mivel koncentráltabb formában, az online nyilvánosság előtt zajlik, így még inkább megalázottnak, a közösség kitaszítottjának érezhetik magukat. 

A Corvinus Egyetem Kommunikáció és Médiatudomány szakos hallgatóiként úgy gondoltuk, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni, ezért Pelle Veronika tanárnő Médiatudatosság órájára, arra a feladatra, hogy készítsünk kampányvideót, mellyel a médiatudatosság valamely aspektusára hívjuk fel a figyelmet, a mellékelt videót állítottuk össze.

Videónkkal ösztönözni szeretnénk közösségi médiahasználókat a segítségnyújtásra, hogy ne menjenek el szótlanul egy-egy negatív komment mellett, vagy ne álljanak be ők is a sorba. Ne kezdjenek el kritizálni, hanem inkább bátorítsák a mások által támadott személyt egy pozitív hozzászólással, hiszen ilyen esetben minden támogatás számít. Célcsoportként a „némákat” választottuk, mert úgy gondoljuk, könnyebben lehet hatni rájuk és nagyobb eséllyel fognak segíteni egy kampányfilm hatására, mint azok, akik rendszeresen írnak negatív hozzászólásokat. 

A videó segítségével gondolkodjunk el korábbi hozzáállásunkon, és ha eddig nem tettük meg, legközelebb lépjünk ki a némaságból, támogassuk pozitív hozzászólásunkkal az arra rászorulókat! 

 

Bokovics Nóra, Tóth-Máté Bence 

Fotó: Adobe Stock 

Forrás: UNICEF

Vétkesek közt cinkos, aki néma - vélemény Tovább
Te okosan használod a telefonodat? - 3+1 tipp a tudatos internethasználathoz

Te okosan használod a telefonodat? - 3+1 tipp a tudatos internethasználathoz

apple-applications-apps-cell-phone-607812.jpg

Manapság az okostelefon az életünk szerves részévé vált, szinte nem is tudunk nélküle létezni. Számos előnye van, megkönnyíti az életünket, hogy néhány kattintással majdnem mindent el tudunk intézni. Kapcsolattartás szempontjából sem utolsó, hiszen a különböző applikációknak köszönhetően közelebb tudhatjuk magunkhoz távoli rokonainkat, barátainkat. Ugyanakkor, ha nem vagyunk elég felelősségteljesek, használatával könnyen áteshetünk a ló túloldalára.

Már szinte ritkaságnak számít, ha valaki nem a telefonját bámulja az utcán, vagy egy tömegközlekedési eszközön utazva. A telefonfüggőség egyre elterjedtebb probléma, ami az egészségre is káros lehet.

te_okosan_hasznalod_a_telefondat_kep.jpgA közösségi média jó dolog, azonban, ha túl nagy figyelmet szentelünk neki, az könnyen személyes kapcsolataink rovására mehet. Hosszú távon a tanulmányainkra és a karrierünkre is negatív hatással lehet, hiszen a sok telefon nyomkodás rengeteg hasznos időt vesz el, valamint mivel a különböző platformokon folyamatosan új impulzusok érnek bennünket és a figyelmünk első sorban azokra összpontosul, a koncentráló képességünk is csökken. Sokan úgy vélik, hogy ki többet telefonozik, hajlamosabb a szorongó magatartásra, hiszen folyamatosan ismerőseink és barátaink visszajelzésére várunk, amit nem mindig kapunk meg azonnal, ugyanakkor ez még nem bizonyított tény. (forrás)

69529502_1114691168741588_8107291258474463232_n.jpg

A depresszió is egyre gyakoribb, főleg a fiatalok körében, akik nagy mértékben ki vannak téve a közösségi média és ez által az internetes zaklatás veszélyeinek. Olyan egészségügyi problémák is felmerülhetnek, mint az úgynevezett „telefonnyak”, amit a folyamatosan előre görnyedő testtartás okoz, a telefonunk bámulása közben. A készülékünkből sugárzó kék fény csökkenti az alváshoz szükséges melatonin hormon képződését (forrás), aminek következtében krónikus álmatlanság, és különböző alvászavarok alakulhatnak ki.

 

Néhány apró trükkel azonban megelőzhető a függővé válás, vagy ha már túl késő, a leszokásban is segítség lehet.

  1. Jelöljünk ki „telefon mentes zónákat”, olyan területeket, ahol nem használhatjuk a mobilunkat. Például egy baráti találkozó, egy családi összejövetel, vagy akár egy éttermi vacsora alkalmával legyen tilos a telefonozás. Koncentráljunk inkább a másik félre, az élményre, az ételre.
  2. A „telefon nyomkodás” helyett csináljuk valami más, hasznosabb dolgot, például keressünk egy hobbit, találkozzunk a barátainkkal, töltsük az időt a szabadban vagy egyéb kreatív elfoglaltsággal.
  3. Szabjuk meg magunknak, hogy mikor és mennyi időt tölthetünk telefonozással. Például felkelés után ne rögtön a készülékünk után nyúljunk – ezt nagyban megkönnyítheti egy ébresztőóra beszerzése – és már elalvás előtt egy órával se használjuk. Vagy ne vigyük magunkkal a fürdőbe, az étkezőbe, és tanulás közben se legyen előttünk, hiszen csak eltereli a figyelmünket a fontosabb dolgokról.

 

3+1. Csak praktikus, valóban szükséges alkalmazásokat tároljunk a mobilunkon, töröljük le a felesleges dolgokat. Ide tartoznak például a különféle játékok, illetve a közösségi médiás applikációktól is érdemes megszabadulni. Ha valóban szükségünk van rájuk, inkább a böngészőn keresztül jelentkezzünk be, így nem lesz akkora kísértés, és a tárhelyet se foglalják feleslegesen.

Tehát mint az élet sok más területén, itt is meg kell találnunk az arany középutat, használjuk okosan telefonunk!

címlap: pexels.com

mém: Roberto Mangosi, Pinterest

kép: udemy.com

 

Bokovics Nóra 

Te okosan használod a telefonodat? - 3+1 tipp a tudatos internethasználathoz Tovább
Megosztani ér?

Megosztani ér?

A közösségi média bámulatos ereje

Jegesvödör-akció, versidézgetés, sörivás egy perc alatt, #JeSuisCharlie – ismerős? A közösségi média tele van jelszavakkal, társadalmi „járványokkal”, melyek elől nincs menekvés, mi is beszállunk. A játékért tesszük? A valahova tartozásért? Vagy szilárdan hisszük, hogy egy lájkkal tehetünk a jó ügy érdekében?

 

matt-lauer-ice-bucket.jpg

Forrás: philanthropyohio.org

Megosztani ér? Tovább