Közgazdász Online


Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk

up_up_alesina20150115174522_res20200524120214.jpg

A nemrég elhunyt Alberto Alesina (1957-2020), a Harvard közgazdaságtan professzora korunk egyik legnagyobb közgazdásza volt. Legjobban talán a politikai gazdaságtan újraélesztésében játszott szerepéért szokás elismerni, de érdeklődési területe nagyon sok tudományterületre kiterjedt. A következő írásban vendégszerzőnk, Isztin Péter gyűjtötte össze a mai napig meghatározó közgazdaságtani eredményeit, így emlékezünk rá. (borítókép: uniboccini)

Vendégszerő: Dr. Isztin Péter

061907_alesina_alberto_005_v_1785x2500.jpgCsak néhány téma, amelyet ma Alesinának köszönhetően jobban értünk, mint korábban: a kapcsolat a gazdasági és a „politikai” üzleti ciklusok között, a különböző típusú „megszorító” intézkedések hatásai a nemzetgazdaságokra, az állami indoktrináció szerepe a preferenciák alakításában, miért működik máshogyan a jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban, a politikai intézmények és a növekedés kapcsolata, vagy az egykor fennálló technológiai feltételek hatása a nemi szerepeket kijelölő társadalmi normákban. Ezen területek mindegyikéhez, és még sok más témához hozzátette karakteres kreativitását.

Politikai üzleti ciklusok

A közgazdászok standard makro-gazdaságpolitikai tanácsa szokott lenni, hogy a kormányoknak „jó időkben” költségvetési többletet kellene felhalmozniuk, hogy aztán „rossz időkben” lehetőségük legyen a deficit terhére való költekezésre vagy adócsökkentésre. Egyebek mellett Alesina mutatta meg, hogy a valóságban miért nem követik a kormányok ezt a standard receptet. Ennek oka, hogy a gazdasági ciklusok mellett ún. politikai üzleti ciklusokról is beszélhetünk, amelyek a választási ciklusokhoz, nem pedig a gazdasági ciklusokhoz igazodnak. Így a legtöbb kormányzatnak megéri sokat költekeznie választási évben, két választási év között pedig igyekszik szorosabbra fogni a „gyeplőt”.

A politikai ciklusok azonban többnyire nem esnek egybe a gazdasági ciklusokkal, így a kormányok általában nem akkor lazítanak, amikor arra szükség és lehetőség lenne, és emiatt sokszor akkor kényszerülnek megszorítani, amikor a klasszikus keynesi recept szerint a deficit-költekezésnek lenne ott az ideje.

Megszorítások és növekedés

nevtelen_terv_24.pngAlesina egy másik élethosszig tartó projektje ugyancsak a költségvetési politikához kapcsolódott. Azt vizsgálta, miként hatnak a megszorító csomagok a gazdasági növekedésre. Megszorítani alapvetően kétféle módon lehet: ha a kormány kiadásokat csökkent, vagy ha adót emel. Alesina és mások kutatásai arra engednek következtetni, hogy az előbbi általában kevésbé káros, mint az utóbbi, sőt, egyes esetekben, ellentmondva a keynesi elméletnek, a költségcsökkentéseknek expanzív hatásuk is lehet. (kép: Canva)

Miként lehetséges ez? A kiadáscsökkentéseket idővel adócsökkentések is követhetik, tehát hosszú távú hatásuk, hogy több pénzt hagynak a magánszektornál, az adócsökkentéseknek pedig önmagukban pozitív hatásuk van a munkakínálatra. Ezek a hatások persze hosszabb távon jelentkeznek, de már rövid távon beépülhetnek a várakozásokba. Ezen kívül már rövid távon pozitívvá teheti a kiadáscsökkentések mérlegét, hogy növelhetik a befektetők bizalmát a kormány iránt: egy kiadáscsökkentő kormány hihetően elköteleződhet a felelősebb költségvetési politika irányába.

Jóléti állam Európában és az Egyesült Államokban - a különbségek okai

alesina2.png

(kép: Canva)

Alesina Edward Glaeserrel közösen írt könyvében és a kapcsolódó tudományos cikkekben azt a kérdést vizsgálja, miért sokkal bőkezűbb és univerzálisabb a jóléti rendszer az európai országok többségében, mint az Egyesült Államokban. A szerző következtetései közül érdemes kiemelni kettőt: az egyik, hogy az

Egyesült Államokban erősebb a meritokráciába vetett hit, vagyis hogy tehetséggel és szorgalommal alapvetően mindenkinek lehetősége van előbbre jutni, míg az európaiak jóval „fatalistábbak”: úgy gondolják, hogy az emberek sokszor önhibájukon kívül nem képesek az érvényesülésre. 

Egy másik fontos különbség az etnikai homogenitás szintje: az Egyesült Államok hagyományosan egy etnikailag heterogénebb ország, mint az európai országok zöme. Az etnikai heterogenitás pedig alapvetően nem kedvez a bőkezű jóléti államok kialakulásának: az emberek szívesebben szavaznak meg juttatásokat azok számára, akiket hozzájuk hasonlónak tartanak.

Goodbye, Lenin?

alesina3.pngAlesina és Nicola Fuchs-Schündeln 2007-es cikkükben a politikai intézmények hatását vizsgálták az egyéni preferenciákra, a volt kommunista országokra fókuszálva. A szerzők azt találták, hogy a volt szocialista országokra máig hatóan rányomta a bélyegét a kommunista rendszer: az állampolgárok kevésbé elfogadóak a piacgazdasággal vagy a versennyel szemben. A cikk és a kutatási program beilleszthető abba a vitába, hogy milyen interakciók vannak az „intézmények” és a „kultúra” között. Utóbbi nyilván hatással van az előbbire, de - ahogyan Alesináék bemutatták - az előbbi is hatással lehet az utóbbira. A hatás részben annak köszönhető, hogy a szocialista rendszerek az iskolarendszeren és más „propaganda-eszközökön” keresztül „indoktrinálják” az embereket, ami annál hatásosabb, minél fiatalabb korban teszik ki ennek az egyént. (kép: Canva)

Az eke esete a genderrel

Alesina társadalmi normákkal kapcsolatos kutatásai a nemi szocializáció kérdéséhez is elvezették. Ő és szerzőtársai egy cikkükben az eke (nem tévedés) használatának hatásait vizsgálták a nemi szerepekre. A szerzők arra a következtetésre jutnak, hogy

olyan emberek között, akiknek a felmenői intenzíven használták a mezőgazdasági munka során az ekét, „hagyományosabb” nemi szerepelvárások működnek.

Vajon mivel magyarázható ez? A legkézenfekvőbb magyarázat, hogy az eke intenzív használata felértékeli a fizikai erő szerepét a mezőgazdasági munkában, és ha a mezőgazdaság a háztartáson kívüli gazdaság legfontosabb szektora, akkor a férfiaknak komparatív előnyük lesz a piaci, míg a nőknek a háztartási munkavégzésben (még akkor is, ha a fizikai erőn kívül nincs semmilyen lényeges különbség férfiak és nők között). 

alesina3_1.png

(kép: Canva.com)

A kutatásnak véleményem szerint két fontos tanulsága is van: az egyik, hogy a normák alkalmazkodnak a technológiai feltételek változásához, és ilyen módon hosszú távon „funkcionálisak”, ugyanakkor ragadósak is, amennyiben ez az alkalmazkodás sokszor lassú.

Demokrácia és növekedés

alesina3_2.pngAlesina és szerzőtársai egy cikkükben a demokrácia növekedésre gyakorolt hatását vizsgálták. A szabad politikai intézmények és a gazdasági fejlettség között van egy erős korreláció, azonban messze nem egyértelmű, hogy van-e valami oksági kapcsolat is a kettő között, és ha igen, milyen irányban. A szociológus Seymour Lipset valamint Milton Friedman korábban azt a hipotézist fogalmazták meg, hogy a gazdasági fejlettség elengedhetetlen a demokráciához, de ez fordítva nem igaz. Ezzel szemben Daron Acemoglu és James Robinson azt az álláspontot képviselik, hogy az „inklúzív” politikai intézmények pozitív hatással vannak a gazdasági növekedésre, és ezen keresztül a demokrácia is pozitívan hat a fejlődésre. 

Alesina és szerzőtársai arra jutottak vizsgálódásuk során, hogy a fejlődés korai szakaszában a demokrácia hatása vagy elenyésző, vagy inkább gátolja a növekedést, aminek egyik magyarázata az lehet, hogy a nagyobb mértékű demokrácia elosztási koalíciókat hív életre.

A növekedés fejlett szakaszában azonban, amelyben fontosabb szerepet játszik az innováció, a demokrácia hatása már pozitív, ugyanis demokráciák kevésbé hajlamosak belépési korlátokat emelni egyes piacokra, amelyek korlátozzák az innovációt.

Hangsúlyoznom kell, hogy a demokrácia és a növekedés kapcsolatát illetően azóta sincs egyértelmű konszenzus a közgazdászok között. 

A cikkben ismertetett kutatások csak ízelítőt nyújtanak Alesina nagyon sokrétű munkásságából, melyet mélyebben is érdemes tanulmányozni. A Harvard Egyetem honlapján számos korábbi munkáját megtalálhatjátok, valamint az életrajzából is olvashattok. 

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. 

Az eke esete a genderrel - A világhírű közgazdászra, Alberto Alesinára emlékezünk Tovább
Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról

Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról

nevtelen_terv_1.pngOliver “Olly” E. Williamson amerikai professzor, akit mérnöki tanulmányai közben bevonzott és örökre elkötelezett a közgazdaságtan, aki munkásságáért 2009-ben megkapta a közgazdasági Nobel-díjat, 2020. május 21-én, 87 évesen elhunyt. Williamson 2004-ben hagyta abba a tanítást a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán - ahol 1988. óta folyamatosan az egyetemi fakultás tagja volt -, de kutatói tevékenységét ezután is aktívan fenntartotta. Munkássága a modern közgazdaságtan és a szervezetelmélet metszetének tudományos vizsgálatában, valamint a szervezetek létezését és határait magyarázó módszerét tekintve újítónak számít, kutatási eredményei jelentős hatással voltak a szervezetek szabályozásának módjára. Életének és tudományos munkásságának rövid összefoglalójával emlékezünk rá.

Írta: Lázár Fruzsina

 

Williamson professzor fiatal korától kezdve törekedett rá, hogy megismerje a tudományos szféra leginspirálóbb színtereit, ahol választ kaphat a kérdéseire.

“Örökké kíváncsi voltam, fel akartam fedezni, hogy a dolgok hogyan működnek – vagy éppen hogyan nem –, és ez vezetett ahhoz, hogy felismerjek bizonyos tévedéseket, anomáliákat, és mindig végigvigyem a logikai folyamatokat. Ez a fajta irányultság a teljes akadémiai karrierem során jó szolgálatot tett”

- írta Nobel-életrajzában.

Mérnöki tanulmányait követően a Stanfordon tanult tovább, ahol közelebbről is megismerkedett a közgazdaságtannal, és felvett egy kurzust, amit Kenneth Arrow tartott [Kenneth Joseph Arrow amerikai közgazdász, 1972-ben közgazdasági Nobel-díjat kapott]. Williamsont többek között ez a kurzus – és maga Kenneth – ösztönözte arra, hogy megpályázzon egy lehetőséget a pittsburgh-i Carnegie Mellon Egyetemen, amelyet el is nyert. Az interdiszciplináris alapokon nyugvó társadalomtudományi doktori program három évig tartott, és Williamson a Carnegie intellektuálisan serkentő közegében megtalálta a saját témáját: a közgazdaságtan és a szervezetelmélet közös tudományterületét. (Kép forrása)

williamson_autobio_1.jpg

1963-ban, miután Williamson megírta és publikálta doktori disszertációját, elkezdett tanítani a Kaliforniai Egyetem Berkeley-i campusán. Később néhány évet a Pennsylvaniai Egyetemen, majd a Yale-en töltött, de 1988-ban visszatért a Berkeley-re, ahol Professor Emeritussá avatták. 1995-96 között az Akadémiai Szenátus elnökeként tevékenykedett. Ebben az időszakban, ahogy életrajzában írta, még inkább értékelni kezdte a Berkeley erényeit: azt a kiválóságot, az energiát és örömöt, ami a kampuszt jellemzi.

Kutatói munkássága egyértelműen 2009-ben csúcsosodott ki. Williamson ekkor munkásságáért - behatóan tanulmányozta a jogi értelemben kevéssé szabályozott szervezeti viselkedést és tranzakciókat, és a tudományos kutatási tárgyává tette a gazdasági szabályozás területét - Elinor Ostrommel megosztva elnyerte a közgazdasági Nobel-díjat. A professzor által alkotott elmélet többek között a szervezetek létezésére és tranzakciós mechanizmusaik működésére kínál magyarázatot.

"[Oliver Williamson] munkáival jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közgazdászok ma már a sztenderd árelmélet és a játékelmélet elemzési technikáival, valamint az ökonometria eszköztárával képesek a szervezetek és a szerződéses kapcsolatok bonyolult rendszerét is meggyőzően és eredményesen modellezni és empirikusan elemezni. Részben neki köszönhetően is, ma már elég egyszerűnek tűnő tényeknek az elemzési keretek közé történő beemelésével, másképp tekintünk számtalan összefüggésre. A nem teljes szerződések, a tranzakciós költségek, valamint az opportunista magatartás és mindezek következményeinek megértése fontos nemcsak a gazdasági teljesítmény megítélése és előrejelezhetősége, de mindennapi döntéseink szempontjából is.

Williamson klasszikusnak tekinthető tanulmányai nyomán a tranzakciós költségeket figyelembe vevő intézményi elemzések a közgazdasági szemléletmód fontos elemei lettek. A vállalatok formai változatosságának, a vállalat határainak, méretének megértése segített bennünket abban, hogy a szervezeteknek és a szerződéses kapcsolatoknak a sokszínűségét, változását, hatékonyságát vagy hatékonytalanságát jobban értsük általában, a gazdaságon kívül is.

Ma a nem mindenre kiterjedő szerződés kapcsolatok, a döntések költségességének figyelembevétele, esetleg ezeknek az elemzés középpontba helyezése természetes lépés. Ezt jelentős részben neki köszönhetjük” – foglalja össze Williamson újítását Szakadát László, a Corvinus volt dékánja.

A Berkeley-i Haas School of Business dékánja, Richard K. Lyons így jellemezte a professzort 2009-ben:

“Oliver Williamson, vagyis Olly, ahogy mi hívjuk, megtestesíti mindazt, ami a Berkeley-t meghatározza.” 

És valóban, Williamson is otthon érezte magát az egyetemen. “A Berkeley elköteleződése a kiválóság mellett rendkívüli mértékű. Az az energia pedig, amit ez a hely kommunikál… lehetetlen, hogy ne vonzzon be. A kollégákkal való beszélgetések során egyszerűen muszáj megosztani egymással az ötleteinket. Egyfajta magától értetődő, hamisítatlan érdeklődés van jelen mások és a saját munkánk iránt is” – osztotta meg a Nobel-díj elnyerése alkalmából rendezett sajtótájékoztatón. Williamson mélyen hitt az egyetem hallgatóinak ambíciójában és tehetségében. A Nobel-díjért járó összeget a Berkeley-nek adományozta, hogy támogassa a tudományterületén folytatott további kutatásokat.

Míg meg nem állapodott Kaliforniában, Williamson kutatói és oktatói tevékenysége gyakori költözésekkel járt. Felesége, Dolores és öt gyerekük azonban mindig mellette álltak, alkalmazkodtak és támogatták őt hivatásában. Visszavonulása után Williamson szívesen teniszezett párban feleségével, minden vasárnap egy régi barátjával golfozott, és a munkaügyben tett utazások mellett szabadidős utakat is tervezett.

Halála után ismerősei, kollégái és barátai nem csak tudományos tevékenységére, hanem személyére is szeretnének emlékezni. A The Society for Institutional and Organizational Economics rövid esszékben adják meg a tisztességet alapító tagjuknak és egykori elnöküknek: https://www.sioe.org/news/passing-oliver-williamson.


2020. június 13.

 

borítókép:

https://sfbayca.com/2020/05/24/uc-berkeley-nobel-prize-winning-economics-professor-dies-at-87/ 

portréképek:  

https://www.nobelprize.org/prizes/economic-sciences/2009/williamson/biographical/ 

 

Ambíció, újítás és emberség – Megemlékezés Oliver E. Williamsonról, a Kaliforniai Berkeley Egyetem Nobel-díjas professzoráról Tovább
Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény)

Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény)

nevtelen_terv_10.png

Tegyük fel, hogy politikatudomány-hallgató vagy. Beülsz a politikafilozófiára nagy reményekkel. Azt várod, hogy megtanítsanak mindent főbb politikai elméletet, a konzervativizmustól kezdve egészen a szélsőbaloldali irányzatokig. Ám a tanár váratlan bejelentéssel kezdi az órát. Csak a liberalizmusról fogtok tanulni egész évben, semmilyen más politikaelméletet sem fog megemlíteni. Az indoklás? Mivel manapság a legtöbb ország többé-kevésbé a liberális demokrácia elvei alapján működik, ezért nincs értelme másról tanulni. Ugye, milyen értelmetlen?

Almási Dávid vendégszerzőnk a University of Warwick végzős hallgatója Filozófia, Politika és Közgazdaságtan szakon, emellett a Rethink Economics Warwick alternatív gazdasági diákszervezet elnöke volt. 

89874110_622044065295603_6018223138544812032_n.jpgMárpedig a közgazdaságtan-oktatás - kevés kivétellel - hasonlóan zajlik. A területet az úgynevezett neoklasszikus közgazdaságtan dominálja, amelynek modelljei a legtöbb esetben elavultak mára. A neoklasszikus paradigma alapvető feltételezései közé tartozik a tökéletes információátadás, a verseny, és ezáltal a saját magát szabályozó piac. Ezeket az alapelveket Paul Samuelson összegezte először az 1948-as Economics című mintatankönyvében. Ha megnézzük egy bevezető közgazdaságtan-kurzus anyagát, láthatjuk, hogy alig változott valami 1948 óta. Az alábbiakban három problémával demonstrálom, hogy miért elégtelen a neoklasszikus közgazdaságtan a mai problémáink megoldására. 

1. Intézmények: a mai közvélekedés szerint az intézményeket nem lehet, és nem is érdemes beszorítani csupán a magántulajdon, a piac és a kormány hármasa közé. A vezető munkaközgazdászok mára már elismerik, hogy a szociális normák, szakszervezetek és alternatív munkalehetőségek sokkal nagyobb mértékben befolyásolják a piaci körülményeket, mint azt korábban gondolták. Ipari közgazdászok szerint a cégeket nem lehet egységszinten elemezni, mivel hiába piaci szereplők, a közintézményekhez hasonlító belső politikájuk jelentősen befolyásolja a piaci döntéseiket. Monetáris közgazdászok pedig a nagy pénzintézetek működéséről állítják ugyanezt. Ennek ellenére a neoklasszikus dogma értelmében a legtöbb közgazdaságtan-kurzuson teljesen figyelmen kívül hagyják az intézmények befolyását a gazdaságra.

silver-and-gold-coins-128867.jpg

2. Hitel- és pénzkibocsátás: Már rég elmúltak azok az idők, amikor a konjunktúraciklus hajtóerejének a technológiai sokkot hitték. Valójában az egyszerű hitel- vagy pénzkibocsátás is beindíthatja a folyamatot, mivel mára már világossá vált, hogy a neoklasszikus közgazdaságtan dogmáival ellentétben a hitel és pénz nem csupán nominális változók, hanem valódi okozati erejük van. Példaként, az extra hitelkibocsátás akár a piac összesített fluktuációira is hatással lehet. (kép: Pixabay)

poor-economics-paperback-abhijit-v-sdl416072199-1-5de96.jpeg3. Egyenlőtlenségek: Szerencsére úgy tűnik, hogy napjainkban néhány közgazdász kezdi levetkőzni azt a hagyományosnak mondható Robert Lucas-i nézetet, mely szerint a növekvő gazdasági egyenlőtlenségek iránti aggódás “a józan közgazdaságtanra nézve legkárosabb intellektuális tendencia”. Egyre többen vélekednek úgy, hogy az újraelosztás igenis egy jelentős gazdasági cél lehet. Abhijit Banerjee és Esther Duflo Nobel-díja a Poor Economics című könyvükért ennek a változásnak a jele. A probléma az, hogy mivel még mindig a neoklasszikus, a vagyoni különbségeket irrelevánsnak tartó dogma alapján megy a közgazdászképzés jelentős része, akár egy egész szakot is el lehet végezni anélkül, hogy a mai társadalom egyik legégetőbb problémájára választ kapjunk.

A fent említett három téma csupán példa a számos olyan szakterületről, ahol a közgazdaságtani gondolkodás jelentős előrelépést tett az utóbbi időben. De mégis, ezek a változások nem jelennek meg az alapszakos képzésben, amelyet még mindig a Samuelsoni anakronizmusok uralnak.

Ez azért probléma, mert azoknak, akik csak pár bevezető közgazdaságtan modult vettek fel, illetve nem folytatták a közgazdaságtant mesterszakon és ezáltal csak a neoklasszikus dogmákról van tudásuk, rossz döntéseket hoznak a későbbi, potenciálisan vezető pozíciókban.

Ezáltal nagy esély van rá, hogy gazdasági döntéseink a múlt hibáit fogják megismételni. (kép: Pexels)

green-tractor-175389.jpg

A potenciális megoldás nem csak a tananyag radikális megreformálása, hanem a modern közgazdaságtani gondolkodás popularizálása is lenne. Ahogy Ha-Joon Chang, a gazdasági pluralizmus pápája mondja, “a közgazdaságtan 95%-a józan ész”- tehát bárki be tudja fogadni. Itt az ideje tehát, hogy ne csak egyfajta közgazdaságtant tanuljunk. Az alábbiakban néhány alternatívát ismertetek pár szóban, a teljesség igénye nélkül.

Poszt-keynesi közgazdaságtan: Keynes gondolatai szerencsére egyre jobban megjelennek a mainstream oktatásban is, gondoljunk csak a Keynes-i multiplikátorra. Ennek ellenére még mindig nem elég elterjedt a nézeteinek 21. századra igazított alkalmazása, amit Victoria Chick és Hyman Minsky neve fémjelez.

Osztrák közgazdaságtan: Habár sokan és nem alaptalanul Thatcherhez és Reagenhez kötik és ezáltal elvetik, az osztrák iskola nélkülözhetetlen olyan alapvető gazdasági folyamatok megértéséhez, mint az információ limitáltsága vagy a marginalizmus.

Feminista közgazdaságtan: A feminista analízis remek a háztartások erődinamikájának feltárásában, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy segítsük a nők érvényesülését a piacon.

Marxista közgazdaságtan: Habár keleten még mindig gyanús, az angolszász világban a marxista munkaerő-elmélet a reneszánszát éli többek között Ben Fine munkásságának köszönhetően (a gazdasági marxizmus nem egyenlő a politikai marxizmussal). Remekül megérthetjük a segítségével a társadalmi hierarchia különböző helyén álló szereplők piaci konfliktusait és motivációit.

Ökológiai közgazdaságtan: Végtelen gazdasági növekedést várni egy véges erőforrásokkal bíró bolygón antagonizmus. Az ökológiai elméletek erre ajánlanak kézenfekvő megoldásokat.

Viselkedési közgazdaságtan: Mára nyilvánvalóvá vált, hogy a piaci szereplők a legritkábban viselkednek a homo economicus racionalitásának megfelelően. A viselkedési elméletek nélkülözhetetlenek az gazdasági döntésekben, legyen szó egy addikció-ellenes javaslatcsomagról vagy arról, hogy hogyan vegyük rá az embereket a kevesebb nejlonzacskó használatára.

Minden, fentebb említett és sokszor méltatlanul mellőzött elmélet azt bizonyítja, hogy vannak módszereink arra, hogy jobban szervezzük meg a gazdaságunkat. Ezen elméletek oktatása és popularizálása az első lépés egy jobb, szolidárisabb és igazságosabb társadalom létrehozására. 

re-logo.jpgMindezen kritika után, lezárásként, szeretnék kitérni pár jó példára is. Számos szervezet küzd világszerte a pluralista közgazdaságtan popularizálásáért, például a Rethinking Economics főképp Európában és Afrikában, vagy az Institute for New Economic Thinking az USA-ban. A Keynesi és a viselkedési közgazdaságtan is egyre inkább utat talál a mainstreambe világszerte, amit például Richard Thaler 2017-es Nobel-díja vagy az angol kormány által frissen felállított Behavioural Insights Team fémjelez. Végül, egyre több neves egyetem kínál kifejezetten pluralista képzést, például a Greenwich-i és a Plymouth-i egyetemek.

Ha felkeltette az érdeklődésed a gazdasági pluralizmus, jó szívvel ajánlom a Rethinking Economics rövid ismertetőjét a főbb pluralista irányzatokról, illetve Ingrid Krangraven zseniális cikkjét, ami még mélyebb betekintést nyújt az általam említett problémákhoz.

Vendégszerzőink írásai nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség véleményét. Ha neked is van véleményed, vagy vitatkoznál az állításokkal, hozzászólhatsz a témához Facebookon, de véleménycikket is küldhetsz nekünk. A moderálás és megegyezéses szerkesztés jogát ebben az esetben is fenntartjuk. 

Borítókép: Canva.com

Almási Dávid: Mire jó a gazdasági pluralizmus? (vélemény) Tovább
The Rise of Journalism

The Rise of Journalism

Megújul a Corvinus Hallgatói Médiaközpont

antique-classic-close-up-1520372.jpg

Megújult szerkesztőséggel, online formában indul újra a Corvinus Hallgatói Médiaközpont és a Közgazdász magazin. Az átalakulás folyamatáról, a jövőbeli tervekről és a szerkesztőségi jelentkezés formájáról szeretnénk beszámolni nektek alábbi írásunkban. 

Hosszú idő telt el azóta, hogy az utolsó évközi Közgazdász megjelent. A nyomtatott sajtó problémáit senkinek sem kell bemutatni, ahogyan azt sem, hogy manapság nem könnyű az olvasók figyelmét megragadni. Vagy alkalmazkodsz, vagy eltűnsz. Mi azonban úgy döntöttünk: Nem akarunk eltűnni. Nem is fogunk, ugyanis a Corvinus Hallgatói Médiaközpont megújult szerkesztőséggel és nagy lelkesedéssel veti bele magát az egyetemi életbe, erre az utazásra várunk benneteket is!

Először is, bizonyára mindenkit az érdekel legjobban, mi történt az elmúlt közel egy évben. A szerkesztőség komoly változásokon esett át, sokan lediplomáztak, mások pedig országos médiumoknál helyezkedtek el. Az űrt, melyet a sok tehetséges író hagyott maga után, bizony nem volt könnyű betölteni. Az operatív nehézségek mellett pedig a teljes médiastratégiát újra kellett gondolnunk, hogy igazodni tudjunk a kor kihívásaihoz. 

Hol fogom tudni olvasni a CHM szerkesztőségének legújabb írásait?

 

Első és legfontosabb lépésünk a megújulás útján az online jelenlét megerősítése. Ennek fényében ezzel a cikkel indul újra saját blogunk, melyen mától napi rendszerességgel olvashattok majd az egyetemhez és a hallgatói élethez kapcsolódó színes és érdekes tartalmakat. Emellett pedig egy saját weblap felépítését is elkezdtük, amivel a hosszú távú jelenlétünket szeretnénk megalapozni. 

Akkor most nem lesz nyomtatott Közgazdász?

 

A Közgazdász Magazin az egyetem szerves része, és egy több évtizedes hagyományt őriz, melyet nekünk is folytatnunk kell a továbbiakban is. A múltunk a jelenünk és a jövőnk része kell, hogy legyen, melyet nem kerülhetünk meg. Ugyanakkor tartalmi és arculati szempontból jelentős újragondolás szükséges, hiszen a folyamatosan változó médiakörnyezetben elkerülhetetlen az alkalmazkodás. Ennek fényében tehát, amit biztosra tudunk mondani, hogy a szerkesztőség dolgozik tovább, a megjelenés formája pedig jelenleg is kidolgozás alatt áll, dolgozunk a megújításon.

Milyen témában olvashatok majd tőletek?

 

A megújult blogon öt rovatot hoztunk létre, melyeket folyamatosan frissítünk majd. Az „Aktuális” cikkek között elsősorban az egyetemről és hozzá kapcsolódó eseményekről olvashattok. A „Kultúra” rovatban film-, könyv- és színházi ajánlókat hozunk nektek. A „Tech & Tudomány” címke alatt az éppen folyó kutatásokról szeretnénk beszámolni könnyedebb formában, melyben a KIOSZK-kal való együttműködésünk is nagy segítségünkre lesz. A „Karrier” rovatban az aktuális business hírek mellett az önmenedzselés rejtelmeiből is merítünk majd, a „Köztudatban” pedig napjaink legfontosabb problémáit járjuk körbe, mint például a környezetvédelem, vagy a társadalmi egyenlőség kérdésköre. 

Miért olvassam rendszeresen a cikkeket?

 

Írásaink során a legfőbb célunk, hogy olyan tartalmakat hozzunk létre, amiket mi magunk is szívesen olvasnánk. Diákok írják diákoknak, ennek megfelelően választunk témát és írói stílust is. Elsődleges fókuszpontunk a Corvinus Egyetem és a hallgatói élet lesz, ehhez szeretnénk mi is hozzájárulni munkánkkal. Olvashattok majd interjúkat neves oktatókkal fontos és aktuális témákban, de igyekszünk beszámolni minden olyan eseményről is, amely mindenki számára izgalmas és tartalmas lehet. 

Lehet hozzátok jelentkezni is?

 

Minden jelentkezőt nagy örömmel fogadunk csapatunkba, ehhez nem kell mást tennetek, mint elküldeni önéletrajzotokat a mate.kovacs2@uni-corvinus.hu e-mail-címre. Ezt követően felvesszük veletek a kapcsolatot, a sikeres szóbeli forduló után pedig belevethetitek magatokat az írás, a fotózás és az audiovizuális tartalomgyártás rejtelmeibe. Amit nyújtani tudunk, az egy szuper összetartó csapat, szakmai támogatás és fejlődés, valamint rendszeres megjelenési lehetőség, ami a későbbiekben is hasznos lehet majd. Mindenkit várunk, tartsatok velünk ezen az úton, mi már készen állunk!

 

Fotó: pexels.com

2019. november 3. 

Kovács Máté

A Közgazdász magazin főszerkesztője és a Corvinus Hallgatói Médiaközpont vezetője

The Rise of Journalism Tovább
Az év egyetemi sportolói: Szabó Ágnes Viktória és Pétervári-Molnár Bendegúz

Az év egyetemi sportolói: Szabó Ágnes Viktória és Pétervári-Molnár Bendegúz

A Magyar Egyetemi-Főiskolai Szövetség (MEFS) 2014-ben a Budapesti Corvinus Egyetem két hallgatójának is odaítélte az egyetemi sportélet legnívósabb díját. A MEFS azokat a tanulókat tüntette ki az „Év egyetemi sportolója” címmel, akik 2014-ben dobogón végeztek az egyetemi világbajnokságokon, első és második helyet szereztek a Rotterdami Európai Egyetemi Játékokon, vagy felsőfokú tanintézmény hallgatójaként sportági felnőtt világbajnokságon aranyérmesek lettek.

Az év egyetemi sportolói: Szabó Ágnes Viktória és Pétervári-Molnár Bendegúz Tovább
A pénzügyeken is túl - avagy a kádári alku messziről integet

A pénzügyeken is túl - avagy a kádári alku messziről integet

A devizahitelekkel kapcsolatban sok elemzés, tényanyag, érv, vita, siránkozás és törvény látott napvilágot, amióta elszállt a svájci frank árfolyama. Miközben az állam szerepét vizsgáljuk a témában, nem szabad elfelejtenünk azért azt sem, hogy a nyugatibb szellemiségű államokban nem véletlenül akkora a hangsúly az öngondoskodáson illetve a személyes felelősségen: egy, a pénzügyi kérdésekben jártasabb társadalom egyszerűen nem futott volna bele ebbe a pofonba, legalábbis nem ennyire. Nem csak ez ügyben lenne azonban tanulnivalónk.

deviza_1.jpg

A pénzügyeken is túl - avagy a kádári alku messziről integet Tovább
"A politikai racionalitás nyilvánvaló"

"A politikai racionalitás nyilvánvaló"

Dr. Bod Péter Ákos a devizahiteles bankperekről

Megannyi sajtótermék bombáz minket az újabb és újabb vesztes bankperek hírével. De miben állnak ezek a bankperek és mi a mögöttük álló gondolatmenet? Milyen hatással lehet ez a gazdaságra? Dr. Bod Péter Ákost, egyetemünk tanárát, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökét kérdeztük.

bod_peter_akos.jpg

"A politikai racionalitás nyilvánvaló" Tovább
A kommunisták esete a Barroso-interjúval

A kommunisták esete a Barroso-interjúval

Más profi újságírókhoz hasonlóan mi a Corvinus Hallgatói Médiaközpont lelkes tanoncai is ácsingózunk az exkluzívokért. Különös öröm volt számunkra abban a hitben élni: José Manuel Barroso interjút ad nekünk.

Július elején kezdtek el terjedni a folyosói pletykák a bizottsági elnök díszdoktorrá avatásáról. Hamar kiderült: a szerkesztőségünk szomszédságában lévő Kommunikációs Iroda szervezi az eseményt. Főszerkesztőnk buzgó lobbitevékenységbe kezdett. Volt egy javaslata:

mikitisztelet.jpgEredeti kép: nyugat.hu

Barroso stábja hajlandónak mutatkozott. Történelmi lehetőség kínálkozott a Közgazdásznak, Magyarország legrégebbi egyetemi lapjának. Szeptember elsején megtudtuk: rábólintottak az interjúra. Kiment a kör e-mail. Egy riporter, egy fotós és egy videós szorgosan elkezdett készülni a nagy dobásra...

A kommunisták esete a Barroso-interjúval Tovább