Közgazdász Online


A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal

A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal

karollyne-hubert-l4j479vfru4-unsplash.jpgGazdasági szakadék, politikai elszigeteltség és egy valóságtól elszakadó vezető. Sz. Bíró Zoltánnal beszélgettünk arról, milyen jövő vár Oroszországra.

Írta: Engelbrecht Azurea, Borítókép: Karollyne Hubert, Unsplash

Meddig fog tartani a háború és hogyan érhet véget?

Több mint egy hónapja tart az ukrajnai háború, de egyelőre nem látjuk a végét. Sz. Bíró Zoltán szerint az oroszok rövid hadjáratra készültek, és biztosra vehető, hogy az invázió nem az elképzelt menetrend szerint halad.

„Arra számítottak, hogy sóval, kenyérrel és virágözönnel fogják várni őket” – mondja a szakértő.

Ez nyilvánvalóan nem történt meg, azonban úgy tűnik, nem volt B vagy C terv arra az esetre, ha az ukránok nem szívesen fogadják az orosz hadsereget, úgyhogy ezt menet közben kellett pótolni. Az is jól látszik, hogy nem állnak Oroszország rendelkezésére megfelelő mennyiségben olyan precíziós fegyverek, amelyekkel csökkenteni lehetne a polgári lakosság veszteségeit, és bár erőforrásokban Oroszország jóval nagyobb tartalékokkal rendelkezik mind a fegyverek, mind a személyi állomány terén, az ukránok kitartása és morálja nagyságrendekkel múlja felül az oroszokét. „Különösen a fiatal oroszokét, akik sorkatonaként kerültek a frontra, és 18-21 évesen nem egy a valóságtól már rég elszakadt diktátorért akarnak meghalni” – teszi hozzá Sz. Bíró Zoltán.

A szakértő szerint az elmúlt napokban nagyjából megmerevedtek a frontok, egyik fél sem tud jelentős ellentámadást indítani. Egy ilyen helyzetben jogos feltételezés, hogy kölcsönös érdek lehet előbb egy fegyverszünet, majd egy – a tartós rendezést biztosító – békeszerződés megkötése. Egyelőre azonban mindkét félnek vannak olyan feltételei, amelyekről nem hajlandó lemondani. Putyin azért nem engedhet, mert az politikai meggyengülését, sőt talán még bukását is jelenthetné, az ukránok pedig azért nem engedhetnek, mert ez a konfliktus nemcsak az ország területéről szól, hanem elvekről is. Mindenekelőtt arról a jogról, hogy az ukránok szabadon dönthessenek arról, hogy miképpen szeretnének élni.

„Nem tudom elképzelni, hogy létrejöjjön egy olyan fegyverszüneti megállapodás, amelyben kijelentik, hogy a Krím Oroszország része és Kelet-Ukrajna korábban megszállt területei független államok, azaz nem Ukrajna részei” – mondja Sz. Bíró Zoltán.

Az ukránok jelezték, hogy hajlandóak lemondani a NATO-tagságról, amennyiben egyes vezető hatalmak, mint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság vagy Törökország garanciát vállalnak Ukrajna semlegességének védelmére. Ilyen már volt korábban: az 1994-es Budapesti Memorandum azt az ígéretet fogalmazta meg, hogy – cserébe azért, hogy Ukrajna lemond a területén maradt szovjet nukleáris fegyverekről – az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Oroszország garantálja az ország területi épségét, határainak sérthetetlenségét és szuverenitását.

Ez nem valósult meg, hiszen maga az egyik garanciavállaló szegte azt meg először még 2014-ben a Krím annektálásával, majd idén februárban Ukrajna nyílt megtámadásával. Ahhoz, hogy Kijev vállalja a semlegességet, a Budapesti Memorandumnál erősebb garanciákra van szüksége. Mégpedig arra, hogy ha támadás érné az országot, a garanciavállaló államok azonnali és kiterjedt katonai segítséget nyújtsanak. Ez – már amennyiben megszületne az említett dokumentum – a gyakorlatban erősebb védelmet jelenthetne, mint a NATO-tagság, ezért Putyin aligha fogja azt elfogadni – véli Sz. Bíró Zoltán.

Mi a helyzet Putyinnal?

putin-g99ae7dc28_1920.jpg

Kép forrás: Pixabay

Sokan az elnök kétes elmeállapotának tulajdonítják az Ukrajna megtámadására vonatkozó döntést. Az Oroszország-szakértők jelentős része az utolsó pillanatig valószínűtlennek találta a háború kitörését, hiszen Oroszország és Ukrajna képességeit és a nyugati szankciókat számításba véve nem tűnt racionális lépésnek a fegyveres hadművelet elindítása. Sz. Bíró Zoltán szerint is „felfoghatatlan” a döntés, azonban valószínűbbnek tartja, hogy az elmeállapot körüli problémák helyett inkább az autokratikus rendszer természetére vezethető vissza ez az önsorsrontó lépés.

„Nincs az az erős személyiség, amelyet az évtizedeken át gyakorolt korlátlan hatalom ne torzítana el” – mondja a szakértő.

„Ehhez jön a kétéves elszigeteltség a Covid-járvány miatt, és egy harmadik elem: Putyin utóbbi években publikált esszéi arról árulkodnak, hogy történelmi és geopolitikai mániák, fantazmagóriák kerítették hatalmába – ezek együtt pedig erősen torzították a személyiségét és a reális helyzetfelmérő képességét.” Ez azonban nem újdonság. 2014-ben, a Krím annektálása után az ausztráliai G20-csúcson Putyin külön is találkozott Angela Merkellel. Hosszú beszélgetésüket követően a német kancellár – aki mindig is igyekezett szót érteni az orosz elnökkel, és nem volt kimondottan barátságtalan vele szemben – úgy nyilatkozott, hogy Putyin más világban él. Magyarul: elvesztette realitásérzékét.

A demokráciák egyik előnye, hogy a belső fékek és a visszacsatolások nagyobb eséllyel óvják meg a rendszert a rossz döntésektől, de még rossz döntés esetén is korrigálni tudnak, az autokráciákból ez hiányzik. Sz. Bíró szerint Putyin közelében nem látni olyan embert, aki merne hangot adni eltérő véleményének. Ha ez hosszú időn át folyik, akkor az elnök asztalára kerülő jelentések is kezdenek torzulni, és igazodni fognak ahhoz, amit Putyin hallani akar – ez történhetett az ukránok várható magatartását leíró jelentéssel is. Mert az elnök azt hitte, hogy az orosz csapatokat felszabadítóként fogják fogadni, és nem lesz komoly ellenállás, a jelentéstevők is feltehetően valami ilyesmit írhattak a Putyin asztalára kerülő elemzésükbe.

Az autokráciák – némiképp leegyszerűsítve – három pilléren alapulnak: a relatív gazdasági sikerességen, a hazugságokon, amelyek egy alternatív világot építenek fel, és a megfélemlítésen. Ha Putyin a háború után is az elnöki székben marad, valószínűleg tovább növeli a repressziót, ahogy azt a háború kitörésével meg is kezdte. Az is valószínűnek tűnik, hogy bármilyen kompromisszum is születik, a putyini rendszer azt úgy fogja beállítani a hazai közönségnek, hogy Oroszország győzött, Moszkva megvédte a Kelet-Ukrajnában élő oroszokat, vagy úgy, hogy a szakadár területeket szuverén államként ismeri el és segíti, vagy úgy, hogy magához csatolja azokat. Ezen pedig semmit nem fog változtatni az a körülmény, hogy ezeket a változásokat Ukrajna de jure nem ismeri majd el.

„Olyan ez, mint egy szépen felépített épület, amit odatolnak az orosz nagyközönség elé, hogy gyönyörködjön benne” – jegyzi meg Sz. Bíró Zoltán.

Valószínűleg azért is mindent megtesznek majd, hogy a nehézségeket kizárólag a Nyugat felelősségeként állítsák be. Ez egyébként politikai menekülőutat biztosíthat Putyinnak, aki a mai oroszországi médiaviszonyok mellett gond nélkül elhitetheti az orosz társadalom nagy részével, hogy a Nyugat a szankciókat anélkül is bevezette volna, hogy mi megindítottuk volna „különleges műveleteinket” Ukrajnában. E narratíva felmondása egy ideje már javában tart.

Az elnök hatalmának esetleges, ugyanakkor rövid távon aligha valószínű megdőlése azonban rengeteg ismeretlen következménnyel járhat. Az oroszok nagy része évek óta a Putyin által kreált információs buborékban él, és bár ennek a buboréknak a felszakadása egyesek számára megvilágosodásként hatna, míg másokat derekasan sokkolhat majd. Tapintatot és együttérzést igényel az orosz nép szembesítése azzal, hogy évek óta szinte minden fontos kérdésben hazudtak nekik. Egy majdani orosz hatalomváltás esetén az új vezetés feladata nemcsak a nyugati  viszonyok rendezése és a gazdaság szakadékból való kiemelése lenne, de a félrevezetett emberek rehabilitálása, valósághoz való visszavezetése is, ami nem fog egyik napról a másikra megtörténni.

Tüntetések Oroszországban: lehet-e hatása a társadalmi ellenállásnak?

dea-piratedea-ybyar2gqbq8-unsplash.jpg

Forrás: Dea Piratedea, Unsplash; Képünk illusztráció.

Az információ korlátozásának az is része, hogy miután 2021 januárjában Alekszej Navalnij ellenzéki vezető visszatért Oroszországba és letartóztatták, a megmaradt független médiát és NGO-kat is elkezdték felszámolni. Az orosz társadalom egy része persze látja, hogy a szankciók bevezetése a putyini rezsim Ukrajna elleni agressziójára adott válasz. Azonban az is jól látszik, hogy a rendszer már jó ideje készült erre a helyzetre, vagyis arra, hogy Ukrajna megtámadása esetén a korábbiaknál is komolyabb szankciókra számíthat, és ez jelentős tiltakozási hullámot válthat ki. Ezért időben elkezdte a még megmaradt ellenzéki csoportok, szervezetek és médiumok felszámolását, hogy ne legyen olyan belső ellenzéke, amely mozgósítani tudná a társadalom ellenállásra kész, még megmaradt csoportjait. „

Ennek ellenére az oroszok egy része – hihetetlen bátorságról tanúbizonyságot téve – nap nap után tüntet. De kevesen vannak, mert Oroszországban tüntetni már jó ideje nem ugyanaz, mint Nyugat-Európában – ezek az emberek képviselik Oroszország lelkiismeretét és humanizmusát, vagyis a jobbik arcát” – teszi hozzá a Sz. Bíró Zoltán.

A tüntetéseknek fő szerepe nem a rendszer megdöntése lehet: a szakértő szerint „konszolidált autokráciákat az utcáról nem lehet békés tüntetésekkel megdönteni”, de szerepük mégis fontos, mert biztatást adhatnak az elit azon csoportjainak, amelyek készek lennének szembeszegülni Putyinnal. „Egyelőre nem látjuk, hogy az orosz eliten belül lennének dezertálók, azonban biztosan vannak olyanok köztük, akiknek a fejében már megfordult, hogy Putyint le kellene venni a sakktábláról. A kérdés csak az, hogy lesz-e ehhez elég bátorságuk és lehetőségük” – mondja a szakértő.

Az ukrajnai oroszok is nehéz helyzetben vannak: leginkább róluk hitte azt Putyin, hogy tárt karokkal várják majd a „felszabadító” orosz hadsereget, azonban ők is ugyanúgy áldozatul esnek a hadműveletnek, mint az ukránok. Harkiv például egy orosz többségű város, amely orosz bombázás alatt áll. Az ott élő oroszok, akik nagy többsége eddig is lojális volt a kijevi hatalomhoz, most, hogy hetek óta bombázzák őket, még inkább hűséges az ukrán vezetéshez és az ukrán államhoz. Közülük nem kevesen harcolnak az ukránok oldalán, mert látják, hogy mit kínál nekik az „orosz világ”.

A kelet-ukrajnai oroszok Kijev iránti hűsége, ami most nagyon világosan megmutatkozott, a háború után új alapokra helyezheti az Ukrajnában élő ukránok és oroszok viszonyát.  Ez nem csak politikailag és erkölcsileg lenne indokolt, de abban a tekintetben is előnyére szolgálna az országnak, hogy a két nép együttélésének méltányossá tételével jelentősen nőne Ukrajna belső stabilitása.

„Zsákutca, azaz inkább szakadék”: következmények Oroszország gazdaságára nézve

railway-g03f793fbb_1920.jpg

Forrás: Pixabay

Oroszországot február óta számtalan gazdasági szankcióval sújtották, ezek nagy részét valószínűleg sokáig nem vonják vissza. A szankciók egy része állami, de a világ vezető vállalatai is sorra függesztik fel kapcsolataikat az országgal és az orosz partnervállalatokkal. 

Az orosz gazdaság már 2014 óta nincs jó formában. Kevés a külföldi közvetlen befektetés, és korlátozott a hozzáférés a kettős rendeltetésű, azaz civil és katonai célokra is felhasználható technológiákhoz és eszközökhöz. A Krím annexiója óta ez lesz a negyedik recessziós év. Az eddig közzétett prognózisok az idei évre 7-9 százalékos recessziót jeleznek előre, de a visszaesés az újabb szankciók függvényében akár kétszámjegyűvé is válhat. Egyre inkább ez az utóbbi tűnik valószínűbbnek. Az Oroszországba beáramló termékek és technológiák listája sorra rövidül, a félvezetők és chipek hiánya különösen súlyos hatással bír. Az országot elzárták a megtakarításaitól, a nemzetközi jegybanki tartalékok több mint felét lefoglalták, ami pedig megmaradt, az jüan vagy monetáris arany.

A háború az ország hírnevének is katasztrófát jelentett: sokáig nem fognak szabadulni attól, hogy mindenféle jogalap és indokoltság nélkül megtámadtak egy szuverén államot. Sz. Bíró Zoltán szerint ezt az orosz társadalom is érezni fogja, hiszen a szankciók őket sújtják, és diszkriminációt is tapasztalhatnak majd, noha nyilván nem mindenki érdemli azt meg. Az orosz gazdaság elég nagy, hogy ne omoljon össze a büntető intézkedésektől – ahogy a kisebb országok, így Irán is kibírtak már hasonlót –, de az életminőség drámaian romlani fog, a mindennapi élet színterei megváltoznak: sok minden, ami eddig gond nélkül elérhető volt, az eltűnik az orosz polcokról, köztük számos közszükségleti cikk és ruházati termék.

Ami súlyos következményekkel járhat, az a gyógyszerellátás:

„már most is probléma van az inzulinellátással. Nem azért, mert szankció alá esne, hanem mert a megszokott szállítási láncok megszakadtak. Komoly morális dilemma, hogy mi az, amit megtehet a szankciós politika, és mi az, amit nem” – mondja a szakértő.

Sz. Bíró Zoltán szerint „ha van fájdalmas szankció, ami Oroszországot sújthatja, az a szénhidrogén-export korlátozása” – a kőolaj ugyanis az ország legfontosabb bevételi forrása. A Nyugat rendkívüli erőfeszítéseket tesz, hogy függetlenedjen az orosz energiaimporttól. A kőolaj és származékainak beszerzését viszonylag rövid idő alatt pótolni lehetne más forrásból, és bár a földgáz bonyolultabb eset, pár éven belül ez is megoldható a szakértő szerint. 

Az EU tagállamait ez különböző mértékben érinti, ugyanakkor Sz. Bíró szerint azon országoknak sem szabadna elutasítani az energiahordozók vásárlásának korlátozását, amely országokat ez az átlagnál jóval súlyosabban érint. Szerinte szolidaritást kell vállalni a többi EU-s országgal és a szabadságáért küzdő Ukrajnával, és el kell érni, hogy az ebben a tekintetben kedvezőtlenebb helyzetben lévő országok veszteségeit vagy annak egy részét az EU kompenzálja. „A napokban vezető hír volt, hogy Luhanszk megyében orosz harckocsik szétlőttek egy öregek otthonát, 56-an haltak meg. És akkor még nem is beszéltünk a borzalmas bucsai vérengzésről, a  visszavonuló orosz erők által hátrahagyott Kijev közelében lévő város tragédiájáról – nem tudom, hogy ezek után lehet-e még a gázról afféle szatócs módjára értekezni, miközben közvetlen szomszédságunkban emberek százai, sőt ezrei halnak meg” – jegyzi meg a szakértő.

Kína sem segít: Oroszország teljesen elszigetelődik? Nemzetközi politikai kilátások

mathias-p-r-reding-yfxhqaw5x0c-unsplash.jpg

Forrás: Mathias P.R. Reding, Unsplash

Oroszország a nemzetközi rendszerben elfoglalt helye azonban bonyolultabb ügy: a második világháború egyik győztes állama, a Szovjetunió jogutódjaként Oroszország a nemzetközi jogrend egyik privilegizált szereplője, az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagja. Ilyenformán nemzetközi jogilag gyakorlatilag szankcionálhatatlan, egyedül az ENSZ Közgyűlésben születhet róla nem kötelező érvényű határozat. Ez meg is történt, és megmutatta, hogy milyen mértékben maradt magára Oroszország, hiszen kizárólag olyan államok szavaztak az elitélő határozat ellen – mindössze négyen – amelyek valamilyen módon kiszolgáltatottak Moszkvának.

Kína tartózkodott a közgyűlési határozat elfogadásakor, és valószínűleg nem fog olyan politikai és gazdasági segítséget nyújtani az oroszoknak, mint azt a Kremlben feltételezhették. A kelet-ázsiai ország már jó ideje elég nagy ahhoz, hogy saját érdekeit és céljait helyezze előtérbe, így a szoros katonai szövetséget is elhárította, mert a szakértő szerint „túl zajosnak és kockázatvállalónak találta az orosz külpolitikát”, és nem akart olyan ügyekben érintetté válni, amelyek nem az övéi.

Oroszország eddig is képviselt destruktív politikája ebben a háborúban teljesedik ki, és ezzel a nemzetközi rend olyan felbontójaként jelenik meg, amire a világnak – és különösen az EU-nak és a NATO-nak – fel kell készülnie. Ha Putyin hatalmon marad és a belpolitikai változások hiánya miatt továbbra sem lehet majd bizalommal fordulni Oroszországhoz, a külvilág egyetlen opciója Oroszország minél teljesebb elszigetelése marad. Ehhez az EU-ban és a NATO-ban is nagyon ébernek kell lenni, így valószínű, hogy a két nyugati szervezetben fennmarad a sürgős helyzet miatt megindult lendület és összefogás. Azonban a helyzet jelenleg bizonytalan, és amíg nem látjuk a háború végét, addig érhetnek minket meglepetések.

A nemzetközi politika, a gazdasági összeomlás vagy a belső ellenállás vethet véget a háborúnak? – Interjú Sz. Bíró Zoltánnal Tovább
Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét

Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét

 

Úgy tűnik, mintha a budapesti amerikai követség ideiglenes ügyvivői vonzanák a turbulensebb időszakokat a magyar-amerikai kapcsolatokban: André Goodfriend hivatali idejében történt a kitiltási botrány és nála kért tolmácsot Vida Ildikó, Colleen Bell 2017. januári távozása után ügyvivőnek előlépő David J. Kostelanciknak pedig a CEU körüli hercehurca jutott. Nem csak erről, hanem Ukrajnáról, az orosz szankciókról, kereskedelemről, földgázról és a NATO által várt védelmi kiadások növeléséről is megkérdeztük.

Kovács-Dobák Géza: Kiutazása előtt találkozott az új washingtoni magyar nagykövettel, Dr. Szabó Lászlóval. Miről beszélgettek?

Szabó László nagykövet úrral washingtoni kiutazása előtt volt alkalmam találkozni. Beszélgetésünk során lehetőségünk nyílt megvitatni mindazt, ami a magyar-amerikai kapcsolatok erőssége. Ilyen a védelmi együttműködésünk, melyben országaink együtt dolgoznak azon, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak Európában és máshol a világban. Beszélgettünk az USA és Magyarország közötti kereskedelemről és üzleti kérdésekről. Az amerikai vállalkozások és mi, mint Magyarország második legnagyobb befektetési partnere munkahelyek százezreit teremtettük meg Magyarországon. Beszéltünk a folyamatban lévő és folytatódó rendvédelmi együttműködésről országaink között. De ami még ennél is lényegesebb, az az emberek közötti, kulturális összefonódás, különösen a fiatalok számára. Amerikaiak érkeznek Magyarországra és magyarok utaznak ki az Egyesült Államokba azért, hogy tanuljanak vagy dolgozzanak, olyan csereprogramok keretében, mint például a Nyári Diákmunka/Utazás Program és más, tanulmányi lehetőségek.

Az Egyesült Államok és Magyarország baráti kapcsolatot ápolnak egymással, egymás szövetségesei, ezért kötelességünk és kötelezettségünk barátként beszélni a másikkal, mikor egymás országaiban aggodalomra okot adó helyzetekkel találkozunk. Szóba került a CEU, amely továbbra is aggodalmat keltő ügynek számít az Egyesült Államok számára. Határozott szándékunk, hogy Magyarország és New York állam között megállapodás szülessen arról, hogy a CEU továbbra is tanszabadsága teljes birtokában működhessen, ugyanúgy, mint a többi itt működő egyetem, mint például a marylandi McDaniel College. Őszinte vitát folytattunk a civiltörvényről, arról, hogy a magyarok képesek legyenek arra, hogy szerveződhessenek és aktívan hozzájárulhassanak a saját társadalmuk fejlődéséhez olyan ügyek tekintetében is, melyek néha nem feltétlenül a legfontosabbak vagy éppen üdvözlendők a kormány számára. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) minden tagállamának felelőssége, hogy teret biztosítson a civil társadalom számára, hogy aktív demokratikus és polgári részvétel valósulhasson meg. Magyarországon kérdéseket vet fel, hogy aggodalmakat ébresztő akadályokat látunk ezzel kapcsolatban.

KDG: Ha már a CEU-t említette, nekünk, egyetemi hallgatóknak ez komoly aggodalom. Van jelenleg olyan platform, ahol az amerikai kormány és a magyar kormány egyeztet ezzel kapcsolatban?

Az Egyesült Államokban nem a szövetségi kormány felelős az egyetemekért, ez az állami kormányzatok hatásköre. Szóval attól kezdve, amikor a CEU-tól megkövetelték, hogy kössön új kormányközi megállapodást a megfelelő kormányzati szinttel az Egyesült Államokban, ez nem a szövetségi kormányzat hatásköre volt, hanem New York államé. Végül a magyar kormány megkezdte a tárgyalásokat New York állam képviselőivel.

10_11_kostelancik_interju_ressely_kinga.jpg

Sándor Krisztián: Mikor kezdett tárgyalásokba a magyar kormány New York állammal?

Úgy hiszem, június közepe, vége felé került sor erre. Volt egy találkozó New York állam képviselői és a magyar kormány között június végén New Yorkban. Ezután ezek a megbeszélések folytatódtak. Ezen a ponton tehát reménykedünk, és arra bátorítjuk New York államot és a magyar kormányt, hogy jussanak megállapodásra, lehetővé téve a CEU-nak, hogy továbbra is teljes akadémiai szabadsággal folytathassa működését.

KDG: A jogszabály jövő évtől hatályos, véleménye szerint lehetséges, hogy megállapodás szülessen még az év vége előtt?

Erősen reméljük, és úgy gondolom, az az elvárásunk, hogy az év végére megszülessen a megállapodás. A CEU mindig is lényeges eleme volt az amerikai-magyar kapcsolatoknak. Több mint 25 éven keresztül szolgált erős alapként tanulmányi- és egyéb csereprogramok lebonyolításához az Egyesült Államok és Magyarország között. Az Egyesült Államokban mind a kongresszusi republikánusok és demokraták részéről, mind Amerika-szerte az akadémiai közösségen belül, és itt Budapesten is erős támogatást élvez. Már ezen indokok miatt is, mivel ilyen lényeges szerepet játszik a bilaterális kapcsolatainkban, teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy Budapesten folytathassa tevékenységét.

Megkérdeztük az ügyvivő urat a 2016-os elnökválasztásba való orosz beavatkozásról, és arról, hogy igazak-e a pletykák, miszerint Gorka Sebestyént el fogják bocsátani a Fehér Házból. Noha Kostelancik úr elutasította, hogy a témák bármelyikét illetően spekulációkba bocsátkozzon, egy héttel később Gorka távozott a Fehér Házból. A Rolling Stone magazinban megjelent véleménycikkel kapcsolatban (amely Gorka szakmai felkészültségét kérdőjelezte meg a Corvinuson írt doktori disszertációja alapján – szerk.) Kostelancik úr a Corvinus védelmére kelt: “A Corvinus kiváló egyetem, melyről tudjuk, hogy Magyarországon, Európában és Egyesült Államokban is elismert, és úgy gondolom, ez rendkívül igazságtalan jellemzése volt [az egyetemnek].”

KDG: Térjünk rá a kereskedelemre. Annak fényében, hogy az Egyesült Államok gazdaságpolitikájában hajlik a protekcionizmusra, hogyan hathat ez a TTIP (szabadkereskedelmi megállapodás az USA és az EU között) tárgyalásokra?

Az Egyesült Államok, mint bármely más ország, a kereskedelmi tanácskozások során mindig is arra törekedett, hogy tisztességes és méltányos, növekedést elősegítő, munkahelyeket teremtő és befektetéseket ösztönző megállapodást kössön. Ez a megközelítés ugyanaz maradt a Trump adminisztráció számára is. Jelenleg az új kereskedelmi képviselőnk bejelentette, hogy az Európai Unióval folytatott szabadkereskedelmi tárgyalások, illetve kereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások prioritást élveznek, és az Egyesült Államok elismeri, hogy hatalmas gazdasági potenciál van az USA és az EU között. Bármely országban, bármikor, bármely tárgyalás alkalmával felmerülhetnek aggodalmak a hazai iparágakkal kapcsolatban – hogy garantálják azt, hogy bizonyos szektorok jól teljesítsenek bármilyen megállapodás feltételei szerint. Ez folytatódik majd a Trump adminisztráció alatt is egyes iparágakra vonatkozóan az Egyesült Államokban, és elképzelhetőnek tartom, hogy Európában is halljuk majd ezeket az aggályokat. A lényeg azonban annak a felismerése, hogy olyan megállapodást kössünk, amely csökkenteni tudná a vámokat és lehetővé tenné a gazdasági növekedést, munkahelyteremtést, valamint a nagyobb befektetéseket.

SK: Az USA számos alkalommal jelezte, hogy szívesen szállítana földgázt Európába. Milyen akadályai vannak ennek? Mi szükséges ahhoz, hogy akár Magyarországra is érkezzen amerikai földgáz?

Az USA régóta támogatja Európa diverzifikációs törekevéseit a földgáz és más energiahordozók tekintetében. A technológiai változásoknak köszönhetően már képesek leszünk földgázt exportálni Európába. Ehhez bizonyosan szükséges a pénzügyi támogatás és ösztönzők, valamint az LNG (cseppfolyósított földgáz)-szállítás hatékonnyá tétele kereskedelmileg és gazdaságilag. De fontos még az infrastruktúra is, valamint a fizikai kapcsolatok egyes európai országok között vezetékeken keresztül . Trump elnök részvétele a Három Tenger Kezdeményezés (melynek célja, hogy a Balti-tenger, Adriai-tenger és a Fekete-tenger közötti országok földgázvezetékeit összekösse, és Magyarország is része – szerk.) júliusi varsói csúcstalálkozóján fontos jelzés volt az USA részéről, hogy érdekeltek vagyunk abban, hogy európai országoknak cseppfolyós földgázt értékesítsünk. Szorosan együtt akarunk dolgozni, különösen a közép-európai államokkal. Különböző útvonalakon érkezhetne földgáz Magyarországra: északról Lengyelországon, vagy dél felől Horvátországon keresztül. Folytatjuk az együttműködést az EU-val és az egyes országokkal, országcsoportokkal - továbbra is támogatjuk a diverzifikációs törekvéseket, valamint hogy elérhetővé tegyük az amerikai LNG-t, amennyiben ezek az országok érdeklődnek iránta.

Rákérdeztünk a Kongresszus által elfogadott, Oroszország elleni új szankciókra, melyek hatása az ügyvivő szerint kizárólag Oroszországra és annak kelet-ukrajnai hadviselési képességeire korlátozódik. “Az orosz agresszió évek óta nő, és NATO tagállamokként a mi országaink közös felelőssége a régió biztonsága. Magyarország és az USA javát legjobban egy erős, szuverén Ukrajna szolgálná, melyben a demokrácia mély gyökeret ver, a korrupció ellen fellépnek és kiirtják, és ez az Ukrajna válna a legjobb környezetté az ország összes nemzetisége számára.” Ezeket nem sokkal az előtt mondta, hogy James Mattis, az USA védelmi minisztere felvetette, hogy élet kioltására nem alkalmas fegyvereket szállítanának Ukrajnának védelmi célokra.

KDG: Üdvözli az amerikai adminisztráció Magyarország kötelezettségvállalását, hogy a NATO által elvárt szintre emeli a védelmi kiadásait?

Üdvözöljük a magyar kormány döntését, hogy betartja a walesi NATO-csúcson elfogadott követelményt, miszerint a GDP 2%-át kell védelemre fordítani. Külön üdvözöljük a kormány nyilatkozatait, hogy felpörgetik a kiadások növelésének tervezett ütemtervét, hogy mielőbb elérjék a 2%-os célt.

KDG: Számít az, mire költik el ezt a 2%-ot?

Igenis számít, hogyan költik el ezt a 2%-ot. Ami azt illeti, a cél az, hogy a tagországok egy bizonyos (magasabb) százalékot fordítsanak olyan új technológiák beszerzésére, melyek növelik az interoperabilitást, az összekapcsolódási képességet a magyar haderő és a többi NATO-tag között. A döntés a védelmi kiadásokról végső soron az egyes országok önálló döntése. Az a fontos, hogy hajlandóak vagyunk szövetségesekként együtt gyakorlatozni, együtt kommunikálni, és – ha úgy hozza a helyzet – együtt harcolni. Ennek érdekében szükséges az országok közötti koordináció. Ezt teszi a NATO, a védelmi, katonai személyzetén keresztül. A magyar képviselők, az Egyesült Államok képviselői és a többi fél között folyamatos a párbeszéd, ki mit tud tenni a különböző területeken, mire koncentrálnak annak érdekében, hogy javítsák a kapcsolatokat a szövetségeseikkel.

SK: Mi az USA álláspontja egy közös európai hadseregről?

Az Egyesült Államoknak az a legfontosabb, hogy a NATO képességei ne essenek áldozatul egy európai uniós haderőfejlesztésnek. Azaz, azokat az erőforrásokat, pénzeket és személyzetet, amit az Európai Unió védelmi struktúrájához rendelnek, ne a NATO struktúrájától vegyék el és csoportosítsák egy EU-s zászló alatt. Mi régóta támogatjuk az erősebb védelmi együttműködést az uniós tagországok között, sőt, a NATO maga is együttműködik számos uniós, de nem NATO-taggal – közülük kiemelkedik Finnország és Svédország.

David J. Kostelancik életútja:

David J. Kostelancik gyerekkori élményei hatására választotta a diplomáciai pályát: Chicago közép-európai negyedében nőtt fel cseh, szlovák, horvát, szerb, lengyel és magyar bevándorlók között. Oroszul tanult, ami később lehetővé tette, hogy nemzetközi megállapodások megkötésében segédkezzen.

Egyetemi tanulmányai alatt az USA külügyminisztériumában volt gyakornok, ahol a Szovjetunióval kapcsolatos ügyeken dolgozott. Ez meghatározó élménynek bizonyult számára: a világ különböző pontjain szolgáló amerikai diplomatákkal találkozott és dolgozott együtt. Diplomája megszerzése után az akadémiai pálya helyett a diplomáciai karriert választotta. Budapesti kiküldetése előtt – a teljesség igénye nélkül – részt vett az EBESZ és a NATO munkájában, szolgált Albániában és Törökországban diplomataként, valamint vezette az amerikai külügy európai és eurázsiai irodájának oroszországi ügyekkel kapcsolatos részlegét.

“A legfontosabb, amire hangsúlyt helyezünk, az az interakció amerikaiak és magyarok között. Különösen, de nem kizárólag, a fiatalok között. Erre jelentenek példát az olyan programok, mint az utazással egybekötött nyári munkalehetőségek a tengerentúlon, a tanulmányi lehetőségek az USA-ban vagy akár itt Budapesten, vagy a CEU és egyéb programok, melyek magyaroknak és amerikaiaknak adnak lehetőséget arra, hogy találkozzanak és együtt dolgozzanak és tanuljanak. Ez különösen fontos számunkra.”

Az interjút készítette: Kovács-Dobák Géza, Sándor Krisztián
Fotó: Ressely Kinga

Teljes mértékben reméljük és elvárjuk, hogy a CEU Budapesten folytathassa tevékenységét Tovább
Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása

dscn7163.JPGPEGIDA. Ha valaki meghallja ezt a szót, az esetek 90%-ban azt mondja, hogy „igen, azok a nácik Németországban”, „az a mozgalom, ami a migránsok ellen lép fel, és utálják a bevándorlókat”, „persze, azok a radikális jobboldaliak. De mind ez igaz lenne? Annyi biztos, hogy 12 szászországi lakos alapította a mozgalmat,frontemberük Lutz Bachmann, és első tüntetésüket 2014.10.20-án tartották.

Ebben a cikkben csak a drezdai PEGIDA-val foglalkozom, hiszen ott alakult meg először, ott fogalmazták meg a 19 pontos követelést, és ebben a városban figyelhető meg a legtöbb hétfő kora esti felvonulás. Németország mindig is nyitott országnak számított, ha bevándorlókról volt szó. Az OECD kutatása szerint a világ egyik legliberálisabb országa. A migrációs hullámoknak négy szakasza figyelhető meg Németországban: az első a vendégmunkás szakasz (1955-1973), a második az első integrációs kísérlet szakasza (1973-1981), a harmadik a védekezés szakasza (1981-1998), a negyedik pedig az elfogadási szakasz (1998-tól).



dscn7128.JPGEbből látszik, hogy Németország számára nem idegen fogalom a migráció, a vendégmunkás, az integráció vagy akár a kettős társadalom.

De mégis mi váltott ki 2014-ben akkora elégedetlenséget a lakosság köreiben, hogy egy ilyen nagy mozgalom indulhasson útnak? Összesen három tényezőt tudunk felsorolni. Először is az orosz-ukrán konfliktust, másodszor az Iszlám Állam terjeszkedését. Ezek nem szorulnak különösebb magyarázatra és talán önmagukban nem is vezettek volna egy ilyen mozgalom megalapításához.

Bár félelmet váltottak ki az emberekből, a legnagyobb hatással mégis talán az bírt, amikor a drezdai vezetés a lakosság bevonása nélkül úgy döntött, hogy a belvárosban menekültszállókat fog építeni. Ez – mondhatni - feltette az i-re a pontot. Sok városban azonban ez a három tényező még nem lett volna elég ok egy ilyen szervezet megalakítására. Így felmerül a kérdés: miért volt ez elég Drezdában, miért lett ott sikeres a minden hétfői demonstráció, míg más városokban kevésbé?

Németországban van két „szabad” és nagyon büszke tartomány: Bajorország és Szászország. Szászország történetéhez hozzá tartozik, hogy az NDK-hoz tartozott; itt 1989-ig kevésbé volt jellemző vendégmunkások, vagy épp menekültek jelenléte, ezért nem is voltak hozzászokva az „idegenekhez”, és eléggé zárt világban éltek. Nem maradt más hátra, minthogy politikailag is definiáljuk a mozgalmat. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy megismerkedjünk a követeléseikkel.

2014.12.10-én 19 pontban fogalmazták meg, hogy mit szeretnének elérni. Ezt a 2015.01.07-ei demonstráción hat pontra rövidítették, melyek a következőek:

  • 1. Új bevándorlási törvény, Kanada és Svájc példája alapján.
  • 2. Integráció kötelezettségének felvétele az alaptörvénybe.
  • 3. Bevándorlási és tartózkodási tilalom a vallási fanatikusoknak és az iszlamistáknak.
  • 4. Közvetlen demokrácia államszövetségi szinten.
  • 5. Oroszországgal folytatott harc befejezése, és egy barátságos egymás mellett élés megteremtése brüsszeli kontroll nélkül.
  • 6. Több eszköz bevetése Németország biztonsága érdekében.dscn7158.JPG

Minden hétfőn nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy elmondják, ők nem a menekültek ellen vannak. Szívesen fogadják őket akkor, amikor ellenőrizni tudják, hogy kik ők, és honnan jöttek. Azt is szeretnék, hogy a hazájukban dúló háború lezárultával vissza is térjenek oda. Beszédeik túlnyomó részét a politikusokra gyakorolt kritika alkotja. „Wir sind das Volk”, azaz „Mi vagyunk a nép” rengetegszer elhangzik a tüntetők szájából. Ezzel azt próbálják sugallni, hogy a politikai elit sokszor az ő beleszólásuk nélkül hoz döntéseket, miközben a hatalmukat nekik, azaz a népnek köszönhetik. Legfőképp ezen szeretnének változtatni, céljuk a politikai elit hatalmának gyengítése.

whgyhf52.jpegA logójukon egy ember látható, aki a szemetesbe dobja a horogkeresztet, az Iszlám Állam fekete lobogóját, az Antifasiszta Koalíció piros fekete logóját, valamint a Kurd Munkáspárt zászlaját. Az összes vizsgált tüntetésen a PEGIDA-szimpatizánsok békésen demonstráltak, ellentétben a bal oldali tüntetőkkel, akik nem egyszer sebesítettek meg olyan embert, aki egyetértett a PEGIDA követeléseivel. Olyan eset is előfordult, amikor parkolóban autókat gyújtottak fel, vagy például rendőrökre támadtak.

Ezek alapján megállapíthatjuk, hogy a mozgalom nem írható le szélsőjobboldaliként, hisz nem a demokratikus rendszer és a demokratikus állam megrendítésére törekszik. A jobboldali radikális már közelebb áll hozzá, de mégsem fejezi ki a demonstráció igazi lényegét és céljait. Jobb-populista, mint politikai fogalom, áll legközelebb a PEGIDA-hoz. Fellépnek az iszlám ellen, a német lakosság előjogait hirdetik, sokszor elítélik az embereket vallási hovatartozásuk miatt. Minden hétfőn említésre kerül azonban, hogy „mi vagyunk a nép, akik a társadalom alján helyezkedünk el, a politikusok pedig felettünk állnak és nem vesznek minket figyelembe”. Céljuk tehát egy olyan társadalom létrehozása is, melyben a társadalmi különbségek minimálisak. Mivel ez tipikus jellemzője a politikai baloldalnak, így megállapítható, hogy a PEGIDA egy populista mozgalom, mely bal és jobboldali értékeket egyaránt képvisel.

Drezdában jártunk, hogy megtudjuk mi is ez a Pegida? - Pincz Bianka Blanka és Virrasztó Márton írása Tovább
A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció

A Republikánus Konvenció kedden hivatalosan is elnökjelöltjévé választotta Donald J. Trump-ot. Az előválasztási szezon során 1542 delegáltat megszerzésével messze az összes riválisát felülmúlta, és a primary*-k végére már ellenfél nélkül söpörte be a győzelmet.

kisherceg3.jpg

A Republikánus Konvenció (július 18.-21. ; Cleveland, Ohio), második napján történt az esemény legfontosabb része, az elnökjelölt hivatalos kinevezése. Bár Donald Trump nagy fölénnyel nyerte az előválasztásokat, rég volt ennyire megosztott a párt az aktuális elöltjükkel kapcsolatban. A szavazás során 721 delegált szavazott más jelöltekre. Ennél nagyobb megosztottságra legutóbb 40 évvel ezelőtt 1976-ban volt példa. Azon a választáson végül az akkori elnök Gerard Ford lett végül a párt jelöltje, és Ronald Reagen-t győzte le. Akkor azonban a végletekig ketten pályáztak az jelöltségre. Végül Ford-ot nem választották újra, a választáson Jimmy Carter demokrata jelölt szerezte meg az elnökséget.

Trump megosztó személyisége körüli ellentétek egészen odáig fajultak, hogy a Republikánus párt egyes képviselői olyan komolytalan indokokkal maradnak el a konvencióról, mint „Le kell nyírnom a füvet” (Sen. Jeff Flake) vagy „Horgászni megyünk a feleségemmel” (Sen. Steve Daines), de voltak, akik egy az egyben kijelentették, hogy nekik nem szimpatikusak Donald Trump elvei, ezért nem fognak megjelenni az eseményen.

Az elnökjelöltségért folyó harcban Donald Trump legfőbb ellenfelei Ted Cruz texasi szenátor, John Kasich Ohio kormányzója és Marco Rubio floridai szenátor voltak. A primary-k során óvodás szintű vitákkal tarkított események során feszültek egymásnak a wannabe prezidentek. Volt szó a kezek méretéről, egymás feleségeiről és az adóbevallásokról is. Azonban egy témában mind egyet értettek a konzervatív párt elnökjelöltségéért harcoló jelöltek. A jelenlegi Obama adminisztráció és a demokrata párt jelöltjei mindent rosszul csinálnak. Végül a legharsányabb – és leggazdagabb – jelölt Donald Trump minden ellenfelét kiszorította a versenyből, és május elején utolsó ellenfele Ted Cruz is visszalépett. Ettől kezdve már szinte biztos volt, hogy ki fog majd novemberben a sokkal szorosabb versenyt futó demokrata jelölttel összecsapni.


trump-gop-575x323.jpg
A nem politikai háttérből érkező Donald Trump kezdetben radikális ötleteivel, kirívó viselkedésével és szabad szájával hívta fel magára a figyelmet. A mexikói határt mexikói pénzekből finanszírozott kerítéssel akarja lezárni, a terrorizmus enyhítése érdekében pedig betiltaná az országba történő bevándorlást olyan területekről, melyek bizonyítottan rendelkeznek terrorista múlttal az USA, Európa, vagy valamely szövetségesük ellen. Szélsőséges kijelentéseivel világszerte állásfoglalásra késztette az embereket a megosztó politikus.

*előválasztások

A jövőbelátó Exupéry avagy a 2016-os republikánus konvenció Tovább
A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója

Péntek este katonai puccskísérlet kezdődött Törökországban. A hadsereg a török állami televízióban (TRT) jelentette be, hogy átveszi a hatalmat a kormánytól és szükségállapotot, valamint kijárási tilalmat hirdet. A puccsisták szerint az alkotmányos rend, a demokrácia, az emberi jogok, a joguralom, valamint a közbiztonság helyreállítása miatt van szükség a kormány eltávolítására. Recep Tayyip Erdogan török elnök az utcára hívta az embereket. Az elnököt támogató tüntetők több helyen is összecsaptak a katonákkal. Miután Erdogan gépe leszállt, az elnök a repülőtéren bejelentette, hogy megakadályozták a puccskísérletet.

turkish-flag-waving-over-map-of-turkey.jpg

Az este folyamán tíz óra körül katonák zártak le két hidat Isztambulban (Boszporusz híd, Győzedelmes Mehmed szultán hídja), valamint helikopterek és vadászgépek jelentek meg Ankara és Isztambul fölött egyaránt. Binali Yildirim miniszterelnök az állami televízióban ekkor még arról beszélt, hogy az emberek által megválasztott kormány van hatalmon. A Törökországban tartózkodó külföldiek arról számoltak be, hogy a közösségi oldalak elérhetetlenné váltak. Nem lehetett elérni a facebook-ot és a twitter-t.

11 óra körül a hadsereg az állami televízióban jelentette be, hogy az egész országban átvették a hatalmat és kijárási tilalmat hirdettek.

A hadsereg tankokkal vette körbe az isztambuli Atatürk repteret, amelyet lezártak és az onnan induló és oda tartó járatokat törölték.

A kijárási tilalom ellenére Isztambulban, Ankarában és Izmirben is tömegek vonultak az utcára Erdogan elnök mellett. A török vezetés felkelőknek nevezte a puccskísérletben résztvevőket és azt mondta, hogy le fogják győzni őket és a legmagasabb árat fogják fizetni a tetteikért.

A parlamentre harckocsik nyitottak tüzet, majd bombát dobtak rá. A hadsereg több helyen is összecsapott az utcára vonuló Erdogan párti tüntetőkkel. Ankarában a tüntetők megpróbálták lefegyverezni a katonákat. Összecsapások voltak a Taksim téren, a Boszporusz hídnál. Helikopterrel lötték a rendőrség főhadiszállását, a hírszerzés épületét az állami televízió épületét is. Továbbá tűzharc volt Ankarában az elnöki palotánál.

Az AFP hírügynökség a török tévére hivatkozva azt állítja, hogy egy török vadászgép lelőtt egy helikoptert, amin a puccs szervezőit utaztak.

A hadsereg elfoglalta a Hürriyet és a CNN helyi szerkesztőségét. Az utóbbit a tüntetők megrohamozták és összecsaptak a katonákkal.

A Taksim téren 30 a puccskísérletben résztvevő katona megadta magát és átadták a fegyvereiket.

Erdogan az utcára hívta az embereket és a gülenista terrorszervezetet tette felelőssé a puccskísérletért. Ezt Fethullan Gülen közleményben utasította vissza, szervezetével együtt úgy fogalmaznak, hogy mindig is ellenezték a katonaság beavatkozását az ország belügyeibe és most is elítélik azt. Ahmet Davutoglu, nemrég leváltott török miniszterelnök, az Al-Jazeerának adott interjújában ítélte el a puccskísérletet. Ugyanígy tett az összes parlamenti párt.

Barack Obama amerikai elnök a demokratikusan megválasztott kormány melletti kiállásra szólítja fel az embereket. Boris Johnson, Nagy-Britannia frissen kinevezett külügyminisztere, aggodalmát fejezte ki a Törökországban zajló események miatt. Angela Merkel német kancellár szóvivője a demokratikus rend tiszteletben tartására és az emberi életek védelmére szólít fel. Jens Stoltenberg a NATO főtitkára nyugalomra int és a török demokratikus intézményrendszer, valamint az alkotmány tiszteletére szólít fel.A Kreml szóvivője, Dimitrij Peskov azt mondta, hogy Oroszország azt szeretné, ha Törökország visszatérne a stabilitás és a rend útjára.

A török líra a 2008-as világgazdasági válság óta nem zuhant ekkorát. Az emberek megrohamozták a bank automatákat valamint az üzleteket vízért és alapvető élelmiszerekért.

 

 

(Források: Al-Jazeera, Bloomberg, Conflict News, Reuters, Twitter)

A törökországi puccsról röviden - Mikus Áron összefoglalója Tovább
Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei

Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei

Idén mintha varázsütésre az ország egy jelentős része az orosz elit barátjává vált volna. Egyszerűen fel nem fogom. Magyarország három nagy forradalmából kettőt a ruszkik vertek le – a legutóbbit kicsivel több, mint 50 éve. Az elmúlt 70 esztendőből 45-ben megszálltak minket, korlátozták az önrendelkezési jogunkat és a szabadságunkat, tankokkal fojtották vérbe ‘56-ot. Szóval történelmileg nem úgy tűnik, mintha érdekünkben állna egy erős Oroszországért epekedni. Mégis néhányan azt sugallják sajnálnunk kéne szegény-szegény Moszkvát, mert a szankciók és az alacsony olajár miatt tönkrement a gazdaságuk. Valóban bánkódnunk kéne, hogy következményei lesznek Krím megszállásának és annektálásának, valamint a Kelet-Ukrajnában megrendezett mészárszéknek?

dontcryformeohrussia.jpg

Engem nem hatnak meg az orosz diktátor krokodilkönnyei Tovább
süti beállítások módosítása