Közgazdász Online


Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt?

Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt?

A Közgazdász hallgatói lap negyven éve Halász Géza karikaturista szemével

 

kozgazdasz_szerk1.jpeg

Milyen az eredeti közgazdász humor? Mennyire lehetett egy felsőoktatási lapban a 70-es és a 80-as években politikáról és gazdaságról vitázni, és hogyan működött a szerkesztőség a rendszerváltás előtt? Halász Géza karikaturistával visszatekintünk a Közgazdásznál eltöltött közel negyven évére.

2021.11.26. Írta: Taxner Tünde, felelős szerkesztő

A borítóképen egy régi szerkesztőségi értekezlet látható.

Idén 70 éves Magyarország egyik legrégebbi felsőoktatási lapja. A Közgazdász első száma 1951. október 9-én jelent meg, és online formában ma is működik a szerkesztőség (a régi lapszámok itt megnézhetők). A Közgazdászhoz 1967-ben csatlakozott Halász Géza, aki hallgatóként, majd az egyetem munkatársaként, később pedig az Aula Kiadó egyik vezetőjeként közel negyven éven keresztül részt vett a lap életében.

halasz_geza.jpeg„Még akkor is rajzolgattam, bejártam, jó társaság volt”
- mondja Géza, aki ma elsősorban karikaturista, webgrafikus és nagyapa. A Magyar Nemzet hétvégi mellékletében, a Lugasban szokott hetente egy művet publikálni - ez a Halász Géza-Show, és folyamatosan gyártja a humoros tartalmakat. Kedvencei a gifek, amint a weboldalán is látszik. A MÚOSZ Karikaturista Szakosztályának elnöke, aki a Közgazdászba rendszeresen írt cikkeket is nagyjából ötven évvel ezelőtt.

A képen Halász Géza.

 

Hatvanas évek

A Közgazdász a 60-as években üzemi lap volt, vagyis nem az egyetem volt a fenntartója, hanem a Hírlapkiadó vállalat, az irányítás pedig az egyetemi pártbizottsághoz tartozott. Amikor Géza egyetemistaként csatlakozott, éppen Kincses György vette át a stafétabotot Faklen Pál  korábbi főszerkesztőtől. „Vele csináltam végig, és utána, amikor valamelyik nagyobb újsághoz ment, akkor került ide Halai Edit”. Farkasinszky Tiborné Halai Edit meghatározó főszerkesztője volt a lapnak, egészen a rendszerváltásig vezette a Közgazdászt.

Ebben az időszakban a főszerkesztő mellett két vagy három munkatárs dolgozott a Közgazdásznál teljes állásban, fizetésért. „Volt fizetett gépírónő is, aki mindenbe beleszólt, átírta a cikkeket, úgyhogy nem győztünk veszekedni a Marikával”. Tartozott a Közgazdászhoz egy nagyjából 20 fős diákcsapat is. 

„Halai Edit idejében sokan voltak itt, akik szívüket-lelküket a Közgazdászért adták. Ezért soha senki nem fizetett semmit, ezt magunknak csináltuk” - mondja Géza. 

Szerinte a felnőtteknek nem sok dolguk volt: “legfeljebb néha egy-egy muszáj cikket ők írtak meg, vagy ha olyan értekezlet volt, ami a diákokat kevésbé érdekelte, akkor ők mentek oda”

kozgazdasz_plakat_5.jpeg“Gondolom, szerkesztették is a cikkeket” - mondom Gézának naivan. “Ha hagytuk!” - válaszolja. “Nagyon kemények tudtunk ám lenni. Abból a gárdából sokan lettek újságírók, híres emberek. Például a mostani MÚOSZ elnök, Kocsi Ilona is a Közgazdásznál kezdett, a HVG alapítója pedig eggyel fölöttem járt”. A lap kéthetente jelent meg, ‘67-ben még négy oldalon, majd nyolcon, és később 12 oldalas lett.

„Nagyon sokan keresték akkoriban a jó közgazdászokat, a sajtóban jól el lehetett helyezkedni” - mondja Géza. Szerinte a szerkesztőségi tagok közül a legtöbben újságírónak mentek, de voltak, aki politikai pályát választottak, vagy valamelyik egyetemen kezdtek el oktatni. 


„Kéthetente, minden megjelenés előtt festettem egy nagyméretű plakátot az egyetem bejáratához.”

Hetvenes évek

Miután befejezte a Közgázt, Géza dolgozott egy évet a tévénél, majd visszajött tanítani a Számítástechnikai, (ma Számítástudományi) Tanszékre. gyerek.jpeg„Nem ragadott el annyira a tudomány. Nagyon szerettem az informatikát, de inkább csinálni meg tanítani. Végülis azért mentem át a könyvkiadói vonalra, mert nem akartam tudós lenni” - meséli Géza.

A hatvanas évek végén és a hetvenes években a Közgazdászban szakmai és politikai viták folytak. ‘68-ban kezdődött az új gazdasági mechanizmus, ami nagyon sok vitát váltott ki az egyetemen is. Ekkor írta meg Kornai János a A hiány című művét: „akkoriban ő nem igazán jöhetett be ide, a Közgázra”. Vagyis Géza szerint a vélemények egy részét elhallgattatták, de hallgatói klubokban és a filmkritikákban folyamatos volt a vitatkozás. 

A Közgazdászban 1979-ben jelent meg, 2009-ben díjat kapott Tolentinoban.

„Ha a Pártbizottságból valamelyik elvtárs leszólt, Gyuri, a főszerkesztő megremegett, mi meg jót röhögtünk rajta” - mondja Géza.

Volt pár olyan cikk, ami emiatt kimaradt. Például Géza beszámolója egy nyugat-németországi építőtáborról, ahol megismerkedett egy francia diákkal, és megállapította: “kár, hogy nem tudunk többet Maoról, mert elvitatkoztunk volna a gyerekkel”. Ekkoriban még Mao nevét sem lehetett kiejteni, ezért a főszerkesztő ki akarta húzni ezt a pár mondatot. Erre Géza inkább nem engedte megjelentetni a cikket.

A Közgazdász irodája a mostani E épület 3. emeletén volt, akkoriban ez az egy épülete volt az egyetemnek. „Mindig tele volt a szerkesztőség, akár óránk volt, akár nem”. Géza szerint nagyon jó baráti társaság voltak. A mellettük lévő szoba a KISZ-é volt, minden szünetben ott gyülekeztek a KISZ vezetők. “Ott mentek a nagy viták mellettünk és részben velünk. Olyanok jöttek, mint Németh Miklós későbbi miniszterelnök és Bauer Tamás, az SZDSZ, majd a DK politikusa” - emlékezik vissza Géza.

„A lapban is voltak kemény viták, amiben az az érdekes, hogy engedték ezeket. Írt bele olyan, aki pár évvel később SZDSZ-es lett és olyan is, aki a jobboldalon kötött ki. Próbáltuk megérteni egymást.”

Nyolcvanas évek

Mindez a nyolcvanas években is folytatódott. „Grósz Károly idejében izzott a lap. Ahogy a filmekben is voltak értelmiségi viták arról, hogy hogyan érdemes élni, a Közgazdászban is voltak”. A politikán és a szakmai cikkeken kozgazdasz_szerk.jpegtúl az egyoldalas sport rovat is nagyon fontos volt. A tömegsportot próbálták erősíteni a hasábokon - és a gyakorlatban is.

A Kultúrosztályhoz tartozó művészeti együttesekkel, például a tánckarral és az énekkarral évente rendeztek egy nagy focimeccset, a KEFIR-t. A kulturális együttesek a “firkászok” ellen. Kibéreltek valahol egy pályát, és “mindig volt valami műsor: lányoknak tizenegyes rúgó verseny, vetélkedő”. Géza és pár társa elmentek a Tejipari Vállalathoz, hogy adjanak nekik reklámcélból kefirt. „Akkor hozták be a gyümölcsjoghurtokat, abból kaptunk rengeteget, úgyhogy itt az aulában osztogattuk, és mondtuk: ‘Ugye eljössz a KEFIR-re?’”. 

"Sebők János diktál."

kulcsar_en.jpegA nyolcvanas évek közepén Géza váltott, és az akadémiai pálya helyett inkább a könyvkiadásban helyezkedett el. Az egyetem könyvkiadója, az Aula Kiadó alapítója  1989-től 2007-ig volt a vezetői között. „Nemcsak tankönyveket, hanem tudományos és szakkönyveket is adtunk ki, egész szépeket” - mondja Géza, aki maga is tervezett könyvborítókat. Az ezredforduló környékén azonban lejtmenet állt be: „nem tudtuk felmérni, hogy van-e még egyáltalán szükség könyvre”. A kiadó anyagi és egyéb okok miatt megszűnt, azonban az általa kiadott könyveket ma is gyakran használják a corvinusos egyetemisták.

Kulcsár József fotós (jobbra) és Halász Géza (balra).

Gőzgazdász, különszámok, nyomtatott humor

Géza életében valami a Közgazdászos évei óta változatlan maradt: a humor. A lapban egy oldalas humor rovat volt, amibe rajta kívül olyan emberek írtak és rajzoltak, mint Földes Péter, a Neoprimitív szövegírója, ma újságíró, és Farkasházy Tivadar humorista, újságíró, az egykori Rádiókabaré szerkesztője, a Hócipő alapítója. Két különszámot is adtak ki, az elsőt 1973-ban. „Ekkor már minden más egyetemnek volt humorgyűjteménye, csak nekünk nem” - szóval Halász Géza és Farkasházy Tivadar megszerkesztették a Gőzgazdász (Közgazdász humor 25 éve) című kiadványt. Géza szerkesztette a képeket és a rajzokat, Tivadar gondozta a szövegeket.

tananyag.jpeg

1974-ben jelent meg a Közgazdászban.

Egy másik humorgyűjteményben is közreműködött, amit Szigeti Endre, az Elmélettörténet Tanszék egyik professzora szerkesztett. A Sánta kamatláb (Közgazdász humor 1920-1995) című kötetet az Aula Kiadó adta ki 1996-ban. Ezzel le is zárult a nyomtatott humor időszaka, de digitalizált formában a humorgyűjtemények továbbra is elérhetők.

„Más lett a humor az interneten” - mondja a karikaturista, aki már a 90-es években tartott a multimédiáról kurzust az egyetemen. „Amit csinálok, az tulajdonképpen mém, csak a fogalom eredeti jelentése más, mint ahogy most használják. Ugyanúgy mint a gén, a mém is örökít, de a kulturális értékeket”. Géza számítógépes technikával, de művészi hozzáállással alkot.

“Én a műalkotások egyfajta mutációját csinálom meg, nem azt, amikor valaki ír három mondatot, és hozzátesz egy fényképet” - mondja.

A nyomtatott humor annyira kihalt már Magyarországon, hogy Géza szerint nagyjából tizen vannak, akik rendszeresen publikálnak karikatúrákat, mert van rá lehetőségük. Régen minden megyei lapnak és az üzemi lapoknak, amilyen a Közgazdász is volt, volt külön karikaturistája, de az előbbieknél megszűnt ez a műfaj, az utóbbiak pedig nem léteznek már. A MÚOSZ minden évben hirdet pályázatot karikaturistáknak, és idén a Heti rajz Facebook-csoportból is hívtak meg rá résztvevőket, hátha lehet fiatalítani a szakmát, amelynek mai korosztálya már legalább hatvanon felül van.

A humorgyűjteményeken túl a Közgazdásznak voltak más különszámai is, de ezek ritkán jelentek meg, és nem maradtak fenn sokáig. „Az egyik ilyen a Gólyahír volt, a gólyabálra készült humoros kiadvány - igen nagy sikere volt”. A másik a Közgazdász Parnasszus volt, ahol a hallgatók irodalmi próbálkozási jelentek meg. 

Rendszerváltás 

A rendszerváltást megelőző egy-két év változást hozott a lap pezsgő életébe is. „A Közgazdász akkor egy olyan vitafórum lett, amit több helyen, cégeknél is megvettek, lemásoltak, sokszorosítottak. Domány András egykori hallgatónk, a rádió vezető munkatársa mondta akkor, hogy jobban várja a Közgazdász megjelenését, mint a Beszélőét. Izgalmas számok voltak ezek. Én akkor éppen nem dolgoztam az egyetemen. Az akkori kormányról, pártvezetésről voltak elég kemény cikkek. Segített nagyon szépen előkészíteni a rendszerváltást – nem jobb, inkább reform oldalról. Ezt engedte a pártbizottság és az egyetem is.”

Az első rendszerváltás utáni rektor Andorka Rudolf volt, az ő döntése miatt megszűnt egy időre a Közgazdász. Az indok valószínűleg anyagi volt, mivel a Hírlapkiadónál kiadott üzemi lapok állami finanszírozása - így a Közgazdászé is -  megszűnt, az egyetemnek kellett volna állnia a szerkesztők bérét és a nyomdaköltséget. 

A lap két, addig fizetett munkatársa, Molnár Gabriella és Komócsin Sándor maradtak, és pár évig hirdetésekből vitték tovább a Közgazdászt. 2004 óta a Budapesti Corvinus Egyetemhez tartozik a lap, ami 2019 novembere óta már csak online formában jelenik meg. A későbbi fő- és felelős szerkesztők nevei (2014-ig) ezen az oldalon olvashatók, a mostani szerkesztőségről pedig ebből a cikkből lehet többet megtudni.

Hol jelentek meg az egyetemi mémek az internet előtt? Tovább
süti beállítások módosítása