Közgazdász Online


Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon

Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon

A Corvinus Hallgatói Támogatás vendégírása

nevtelen_terv_13.png

A  jövő munkaerőpiacát illetően jelenleg több a kérdés, mint a válasz. Mire számíthatnak az álláskeresők és a pályakezdők? Hogyan térnek vissza a munkavállalók az irodákba? Visszatérnek-e egyáltalán? Milyen munkakörök lesznek a jövőben? Mely iparágak maradnak fent hosszú távon? A Corvinus Hallgatói Támogatás csapatának egyetemi kutatása és szakértői tapasztalata alapján összefoglaljuk az aktuális munkaerőpiaci dilemmákat és igyekszünk kapaszkodókat nyújtani az újrainduláshoz és a helyzet feldolgozásához. (Borítókép: Canva.com)

Vendégszerző: Pintér Fanni, pálya- és karriertanácsadó pszichológus, HR-szakember – Corvinus Hallgatói Támogatás

nevtelen_terv_14.pngSokan szeretnének belepillantani abba a bizonyos kristálygömbbe, és egyértelmű iránymutatásokat kapni, de a mikroméretű vírus makroméretű változásokat hozott az életünkbe. A jelen az intenzív megoldáskeresés időszaka, amelyet megerősítenek a témával foglalkozó szakemberek is. Az elmúlt hónapok tapasztalatai és hatásai alapján rengeteg az újragondolni, újratervezni való,  bőven van rövid és hosszú távú feladat is. (kép: Canva.com)

A Hallgatói Támogatás karriertanácsadóiként megkérdeztünk a témáról humán erőforrás szakembereket, és fontos inputot szolgáltattak azok a hallgatók is, akik kitöltötték a “Hogy érzed magad?” kérdőívünket. Általuk több száz megéléssel színesíthettük pillanatképünket a munkaerőpiacról. A részletes eredmények megtekinthetőek egyetemi oldalunkon, a tanulságok pedig egy korábbi cikkben. 

“Minden Egész eltörött, minden láng csak részekben lobban” - Ady Endre

Az elmúlt három hónap az élet minden területén tele volt lemondott eseményekkel, meghiúsult találkozásokkal, valóra nem váló ígéretekkel és meg nem valósult tervekkel. Ezt mindannyian megéltük, és sokan érzékelhették magukon, hogy dühösek, lehangoltak. Ezek az érzelmek természetes velejárói annak, ha veszteségeket élünk meg. Nemcsak kapcsolataink elvesztése, de terveink, álmaink szertefoszlása miatt is gyászt élhetünk meg, hiszen ilyenkor számunkra fontos dolgoktól kell elbúcsúznunk, és közben a mindennapi változásokhoz való alkalmazkodás is komoly terheket rótt ránk. 

Elbocsátásokról, a munkahely megszűnéséről a hallgatók is beszámoltak. Közel 20% veszítette el a munkáját azok közül, akik  a világjárványt megelőző időszakban dolgoztak.

Felnőtté válásunkban igen fontos szerepet játszanak a szakmai célok. A munka elvesztése egyszerre jelenthet anyagi bizonytalanságot, egy szakmai és emberi közösségből való kiszakadást és törést az önmegvalósításban, így alaposan megtépázhatja önértékelésünket, énhatékonyságunkat. Önmagában a munkahely elvesztése egyfajta negatív szűrőként működik az élet többi területét illetően is. Azok, akik elveszítették munkájukat – felmérésünk alapján is - kilátástalanabban tekintenek a jövőbe. 

nevtelen_terv_15.pngA home office  okozta legfőbb változás - az architekturális, technikai átálláson kívül -, hogy fellazultak a munkaidőkeretek, sok minden átkerült az online térbe, és habár az utazáson spórolhattunk, egy-egy feladat megvalósítása, az együttműködés, a szervezés sok esetben jóval időigényesebbnek bizonyult. A helyzetet az sem könnyítette meg, hogy a különböző - korábban jól elkülönülő - életterek összemosódtak, ezért nehezebbé vált megtalálni az egyensúlyt a munka, a magánélet és a tanulás között.  Az alapképzésben résztvevő hallgatók számoltak be leginkább arról, hogy számukra nehezebb az otthoni munkavégzés. Visszajelzéseket kaptunk arról is, hogy az online térben  sokszor a betanulás, a mentorálás is nehezebben ment. (kép: Canva.com)

Sok helyen megakadtak a kiválasztási folyamatok, létszámstoppot vezettek be, ami ugyancsak fokozta a jövővel kapcsolatos aggodalmakat. Az állásportálokon hemzsegnek az online interjúztatásról szóló cikkek, és valóban vannak olyan cégek, ahol a teljes kiválasztási folyamat a virtuális térbe került át, ami szintén újabb kihívásokat generál mind a jelentkezői, mind a fogadói oldalon. 

“És a friss zöldben hófehér mérföldkövek ragyogtak” - Szabó Lőrinc

nevtelen_masolata_1.png

(kép: Canva.com)

Az első lépés tehát elfogadni, hogy a dolgok nem biztos, hogy úgy alakulnak, ahogyan azt korábban elterveztük. Természetes, hogy a korábbi dolgokhoz kötődünk, éppen ezért fontos időt szánni arra, hogy el tudjuk engedni azt, ami már nincs, és ezt követően nyitottak tudjunk lenni az újra. Ehhez idő kell, amit nem érdemes megspórolni. Az elfogadást, elengedést és az újrakezdést segíti, ha ki tudjuk mondani, hogy a leépítés, a vezető csökkent figyelme, a kevesebb visszajelzés, a több feszültség, az elmaradt előrelépés jelentős részében most nem rólunk szól, hanem a helyzetről. Át tudjuk gondolni, hogy amiről lecsúsztunk, nem marad el örökre, vagy nem jelent végérvényes hátrányt, hiszen mások is hasonlóan jártak. Összegezzük, tudatosítsuk, hogy mit tanultunk, és mi az, amiben megerősített minket ez az időszak.

Ahogyan márciusban hirtelen alkalmazkodást követelt meg az átállás, most az újrainduláshoz is igen nagy pszichés kapacitás szükséges.

Egészen biztos, hogy nem ugyanoda érkezünk vissza. A hangsúly éppen ezért az újragondolásra helyeződik.

Lehet, hogy a célunk változatlan, csak egy másik útvonalon kell eljutnunk oda, de az is lehet, hogy közben újra kell definiálnunk. A munkával kapcsolatos újrahangolódáshoz segítséget nyújthat a Hallgatói Támogatás csapata által készített motivációs munkafüzet, amely az egyetemi oldalunkon elérhető. 

“Minden szavam magamról vall” - Babits Mihály

Ezzel összhangban a munkavállalók énmárkaépítése is reflektorfénybe került. Mivel növekszik az álláskeresők száma, pályakezdőként újra kiélezettebb versenyhelyzetben kell kitűnni. 

Ezért fontos céljaink és készségeink tudatosítására, valamint szakmai önismeretünkre időt és energiát fordítani. A CV formátumok között egyre népszerűbb a kompetencia-alapú szakmai önéletrajz, amely jobban megmutatja, kik vagyunk, mit szeretnénk, miért érdemes velünk dolgozni, mivel fókusza a megszerzett tudáson és a tapasztalatokon van, és megjelennek benne a személyes karriercélok is.

Fontos és fejleszthető képesség a munka- és a tanulási tapasztalatok önmenedzsmentje, azaz a karrierkompetencia is. Mivel iparáganként igen eltérőek lehetnek a trendek, és annak a mértéke is változik, hogy hol milyen típusú készségek kerülnek előtérbe, inkább soft skillek vagy inkább hard skillek, érdemes végiggondolnunk, hogy milyen portfóliót állítanánk össze belőlük.

A kiválasztásban igen népszerű a T-shaped skills modell, amit a munkavállalók képességeinek leírására használnak. Ebben a modellben a T betű függőleges szára jelöli a szaktudást és a készségek mélységét egy adott területen. A vízszintes sáv pedig azt a vágyat, hogy valaki más területeken alkalmazzon tudást és együttműködjön a szakértőkkel. Érdemes elgondolkodni azon, mi kerülne a T betű vízszintes és függőleges szárába. (Grafika: Kovács Máté; forrás: media.com)

a_t-shaped_skills_modell_2_0.png

Reagálva ezekre a trendekre, szeretnénk támogatást nyújtani a hallgatóknak CV-jük elkészítésében, elsősorban nem technikai, hanem önismereti fókuszú közös munkával, valamint a következő szemesztertől tervezünk soft skill tréningeket is. Érdemes figyelni csatornáinkat (Hallgatói Támogatás - egyetemi honlap, Facebook oldal) ahol az ezzel kapcsolatos híreket mindig megosztjuk. 

Ha szeretnél egy igazán ütős CV-t, akkár nézz rá a Hallgatói Támogatás eseményéreEgy héten keresztül minden nap küldünk egy feladatot, ami segít átgondolni a személyes karriercélokat, erősségeket. Létrehozunk egy külön csoportot, ahol lehetőség lesz kérdezni a Hallgatói Támogatás karriertanácsadóitól, illetve megoszthatóak a személyes tapasztalatok. Az elkészült önéletrajzokat átnézzük, visszajelzünk róluk.

 

Előjelentkezés: június 11. 12:00-ig.
Várható indulás: Június 15.

Az egész több, mint a részek összessége

nevtelen_masolata_masolata.pngHR-szakemberként általános tapasztalatom, hogy a nagy változások, újrarendeződések sosem fájdalom- és zökkenőmentesek, azonban szükségszerűek.  Az új egyensúly nagyon inspiráló lehetőségeket és akár hosszú távú növekedést is hozhat magával  egyéni, szervezeti és vállalati szinten egyaránt. A nehézségekből, kudarcokból való építkezéshez azonban nélkülözhetetlen egy fejlődésorientált életfelfogás, szemléletmód, vagyis mindset.  A mindset-elmélet (Carol Dweck, 2006 ) fontos mondanivalója, hogy erőfeszítés által mindenki képes fejlődni. Akik úgy gondolkoznak a kihívásokról, mint veszélyes helyzetekről, ahol a kudarc bukást jelent, és saját képességeiket adottságoknak, nehezen megváltoztatható dologoknak tekintik, “fixed mindsettel” (rögzült szemléletmóddal) jellemezhetőek. Akik ezzel szemben hisznek abban, hogy a képességeik fejleszthetők, szembenéznek a kihívásokkal, és a hibákat lehetőségeknek tekintik, amelyekből tanulni lehet, “growth mindsettel” (fejlődő szemléletmód) jellemezhetőek. A jó hír az, hogy a fejlődési szemléletmód tanulható és fejleszthető.

A nehézségek ellenére a hallgatói kérdőívet kitöltők közel fele bizakodóan tekint a jövőbe, bízik tudásának értékállóságában.

A motiváció fontos forrása a pozitív jövőkép, a lelki egészség megőrzéséhez pedig nélkülözhetetlenek a pozitív célok és a jövőbe vetett bizakodás (Frankl, 2013).

Ahogyan a negatív jövőkép hat életünk minden területére, úgy a pozitív, erőforrás fókuszú hozzáállás biztos alapot nyújthat a jövő stratégiai megtervezéséhez.

További olvasnivaló a témában:

Két világ között - A jelen és a jövő kérdései a munkaerőpiacon Tovább
"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság?

"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság?

backlit-dawn-foggy-friendship-697243.jpgAz online események tengerében szakmailag érdekes témákat is találhatunk. Ezek a műsorfolyamok a szakértők szemüvegén át, élőben vezetnek be egy-egy gazdasági témakörbe. Az Out of the box és a Túlélési Kisokos – Elsősegély startupok és kisvállalkozások számára sorozatok jól példázzák a tartalmas online rendezvényeket. Dőljünk hátra a fotelban, és tudjunk meg többet a startupok jelenlegi helyzetéről!

Írta: Taxner Tünde

Elérkezett az innovációs aranykor, és digitális Hold-ugrás történik két hét alatt, vagy a startupok is nehéz helyzetbe kerültek a járvány okozta gazdasági válságban? Ezzel a kérdéssel indította az Out of the box 3. epizódját Szabó Dániel, a Napi.hu főszerkesztő-helyettese. Az otthontartózkodás miatt rákényszerültünk arra, hogy új dolgokat használjunk, nyissunk a digitális innovációra, ezért a kis, gyors növekedés elébe néző cégeknek akár lehetőséget is jelenthet az válsághelyzet.

Az Out of the box virtuális rendezvénysorozat a Dialogue Creatives ötlete alapján az IndaMédia felületein valósul meg, házigazdája a Napi.hu. A következő adás május 5-én lesz, témája a koncertek, bulik, fesztiválok jövője. Az összes adás  az Out of the Box Facebook-oldalán visszanézhető.

green-typewriter-on-brown-wooden-table-4052198.jpgA megkérdezett szakértők előnyeit és hátrányait is látják az új szituációnak, hiszen, amint Oszkó Péter, az OXO Labs cégvezetője kiemelte, hirtelen minden piaci szereplő óvatosabbá vált. Simó György, a Day One Capital ügyvezető partnere szerint a kockázatitőke-befektetések nehezebbek lehetnek, a startup piacot is érinti a válság. Winkler Zsolt, a Telenor Magyarország digitális termékfejlesztési vezetője azonban kiemelte, hogy egy nagy multinacionális cégnek is ugyanúgy alkalmazkodnia kell a megváltozott környezethez, át kell helyeznie a fókuszt, ami tanulási folyamattal jár.

A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, egy csapatról most derül ki igazán, hogy mire képes, mennyire tudja a gyors alkalmazkodás mellett az új lehetőségeket is meglátni. Simó György kiemelte, hogy a startup lét alapból is bizonytalanságra épül, de amelyik cég túléli a válságot, nagy lehetőségeket kaphat. Mérlegelni kell ugyanis azt is, hogy nem ugyanabba az állapotba fogunk visszatérni, ami a válság előtt volt, hanem az ötletek érvényessége változhat. Winkler Zsolt szerint egy vállalkozónak a likviditás mellett azt is végig kell gondolnia, mennyire életképes az ötlet, amin a terméke vagy egész vállalkozása alapul. Simó György azt tanácsolta: érdemes figyelni arra, mi lehet az, ami ebből a krízisből maradandóan beépül majd az életünkbe.

A Design Terminal innovációs ügynökség közszolgálati jellegű, online sorozata „Túlélési Kisokos – Elsősegély startupok és kisvállalkozások számára” címen fut. Állandó műsorvezetője Gundel Takács Gábor. Célja támogatni a magyar vállalkozások túlélését és újrakezdésüket, amihez hiteles és tapasztalt vállalkozók segítségével tudást és ötleteket biztosít. A sorozat két utolsó részét az érdeklődők május 5-én és május 7-én 19 órától a Design Terminal Facebook-oldalán követhetik.

A Design Terminal online sorozatának első adásában Pistyur Veronika, az Oktogon Ventures alapítója, Lakatos Dávid, a Formlabs termékfejlesztési vezetője és Várdy Zoltán, a TV2 volt vezérigazgatója, a Design Terminal főtanácsadója ugyanezt a témát kicsit más szemszögből járták körbe. Az hallgatók főleg gyakorlati tanácsokat fedezhettek fel arról, hogyan tud egy startup a válságban talpon maradni.

whiteboard-sketching-design-planning-7366.jpgA szakértők a helyzetet lassulási folyamatként jellemezték, olyan ismeretlen helyzetként, amire nem lehetett előre forgatókönyvet készíteni. Várdy Zoltán rámutatott, hogy a vállalkozói lét folyamatosan próbatételek elé állít, mindig vannak hullámvölgyek, a koronavírus-okozta helyzet mégis inkább sötét mocsárhoz hasonlít. Lakatos Dávid tanácsa célravezető lehet, hiszen szerinte nem szabad a mostani számokat a múlt éviekhez hasonlítani, hanem relatívan, a versenytársakhoz képest érdemes képet alkotni arról, hogy a saját cégünk hogyan tudja kezelni a helyzetet. Szerinte fontos azt végiggondolni, hogyan tudja a vállalkozó úgy megtervezni a 2020-as évet, hogy nem számíthat senkire, semmilyen befektetésre vagy támogatásra. A túlélés másik kulcsa - Pistyur Veronika szerint - a fókuszálás lehet: feltenni az alapkérdéseket a saját céggel kapcsolatban, megadni rá a válaszokat, és csak ezekre figyelni.

A beszélgetőpartnerek hangsúlyozták, hogy a nehézségek ellenére nem szabad feladni, és belenyugodni a helyzetbe, hanem tartani kell magukat a kijelölt úthoz. Mindannyian egyetértettek abban, hogy a vezetőnek ebben fontos szerepe van. Most még fokozottabban kell figyelnie arra, hogy irányt mutasson a csapatnak, és időt szenteljen az őszinte, támogató belső kommunikációra. Akár a bizonytalanságot is felvállalva, Pistyur Veronika szerint a dilemmák megosztása is jobb a kommunikáció teljes hiányánál. Hosszú távon az különböztet meg egy sikeres céget egy kevésbé sikerestől, hogy a vezető hite az alapötletben környezetfüggetlen. Ahogy Várdy Zoltán fogalmazott:

„Amit építesz, az álmodra épül. Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele!”

2020.05.04.

Fotók: Pexels

"Ha nem hiszel az álmodban, ne is vágj bele" - Hogyan érinti a startupokat a koronavírus-válság? Tovább
,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával

,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával

borito_4.jpg

A 2010-ben alapított Celeni márka célja, hogy klasszikus, különleges, ám a mindennapokban hordható darabokat alkosson, a nőiesség és a praktikum keresztmetszetében. Minden kollekció inspirációja egy magyar kincs, mely motívumként végigvonul a ruhákon, kiegészítőkön, emellett menyasszonyi ruhákat is terveznek.  Az alapítóval és tervezővel, Cselényi Eszterrel beszélgettünk inspirációról, a jelenlegi helyzet adta lehetőségekről, illetve betekintést nyertünk az üzleti működésbe és a kommunikációba.

Írta: Sipos Sára / Képek: Celeni

alany.jpgHogyan került a divattervezés az életedbe? Mikor találtad ki, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?

Ez hosszú folyamat volt, nem egyik pillanatról a másikra történt. Tudtam, hogy divattal szeretnék foglalkozni, de hogy pontosan mit, azt nem. Angliában érettségiztem, lehetett a tantárgyak közül választani. Mivel nem tudtam, mit akarok, Business Studies & Economics szakra mentem. Kint tanultam fotózni - még analóg fotózás volt -, és már ekkor is a divatfotózás érdekelt. Mikor hazajöttem, még mindig nem voltam biztos benne, mit szeretnék. Nem vagyok olyan művészlélek, aki most a MOME-ra felvételizne, így itthon is üzleti tanulmányokat kezdtem, majd elvégeztem az angol szakot. Kitérőkkel, de végül eljutottam a KREA-ra, divattervező szakra. Gyakorlatilag az első héten tudtam, hogy ez az én utam. (A képen Cselényi Eszter.)

Nem tudtam, hogy gazdasági tanulmányokat is folytattál.

Szerencsés dolog; akkor még nem tudtam, mennyire jól fog jönni. Emiatt már az elejétől kezdve más a hozzáállásom a szakmához. 

moodkep1.jpgTervezés közben mi inspirál?

Nekem nagy segítség, hogy kitaláltam a márka alapvetéseit, adtam egy csapásvonalat a tervezésnek. Sokan azt gondolják, végesek a lehetőségek, ha behatárolod magadat. Szerintem könnyebb úgy tervezni, hogy nem alkothatsz bármit. Mindig megnézem az aktuális trendeket az alapján, hogy milyen érdekes hazai téma jut eszembe róluk. Lehet művészet, könyv, film, festmény, gyakorlatilag bármi, csak kapcsolódjon egy magyar témához. Az inspiráció nagyon érdekes: sok mindent már gyerekkorunkban magunkba szívunk, majd életünkben impulzusok, élmények érnek. Egy tervezőnek különösen fontos, hogy folyamatosan gyűjtse az inspirációkat. Ezért is szeretek olvasni, filmet nézni, színházba, kiállításokra járni, utazni: ezt mind-mind elraktározzuk.

A kollekcióknak mindig valamilyen magyar vonatkozást keresel.

Igen, bármit, ami magyar, majd azt próbálom kibontani. Figyelek rá, hogy a Celeni ne népművészeti, ne folk, hanem kortárs, friss márka legyen. Maga a történet, az érzés a fontos.

kifuto2.jpegÚgy valósítod meg ezt, hogy nem erőltetett. Nehezebbé teheti a magyar motívum a nemzetközi piacokra való nyitást?

Nem, inkább érdekesnek találják, ha mesélek például Reich Károlyról és a rajzairól. Egyre telítettebb a piac, egyre nehezebb különlegesnek lenni, mélységet adni, főleg a mainstream szektorban. Ezért figyelünk arra, hogy utaljunk a storyra, akár az árcédulákban vagy a ruhák belsejében is. Ha leakasztják a vállfáról, azonnal szembesülhetnek a hátterével: erre nyitottak. De ha valaki nem akar tudomást venni az inspirációról, a kollekció önmagában is működik.

Hogyan áll össze egy év a divatiparban?

Előre kell gondolkodni. Az év nem januárban kezdődik, hanem szeptemberben. Ekkor megnézzük a rákövetkező év téli anyagait a párizsi vagy milánói anyagvásárokon. Ezzel egyidejűleg a kifutón bemutatjuk a következő év nyári kollekcióját. A divathetek után megérkeznek az anyagok, megkezdjük a munkát a kollekción. Közben az üzletben, a webshopon és minden social media felületen az aktuális téli kollekciót kommunikáljuk. Üzleti szempontból a karácsony a legfontosabb időszak: az aktuális téli kollekcióból jó eladásokat próbálunk generálni. Januártól leértékeljük az aktuális kollekciót, közben már dolgozunk a következőn, majd fotózzuk. Februárban kezdődnek a divathetek, bemutatjuk a téli kollekciót, miközben a tavaszi-nyári az üzletbe kerül. A februári anyagvásárokon a következő nyári anyagokat válogatjuk.

kifuto1.jpegLátható, hogy egyszerre nem egy kollekción dolgozol, hanem minimum négyen.

Pontosan, és ha üzleti szempontból nézed, ezekben mind  egyszerre áll bent a pénz. Mindig készülni kell, mikor vannak a nagyobb bevételek és kiadások. A szezon elején szoktunk komolyabb bevételre számítani a törzsvásárlóktól. Az ő rendeléseiket és a készletre szánt mennyiséget egyszerre tudjuk gyártani, így spórolunk a költségeken annyit, hogy kedvezményt tudjunk adni. Ekkor van jelentős pénzbeáramlás, közben pedig befektetés az új kollekcióba. A mostani helyzet azért is nehéz, mert márciusban lett volna az előrendelés, előtte befejeztük, majd bemutattuk volna a téli kollekciót. Tehát minden pénzt beleinvesztáltuk a téli kollekcióba, és azt vártuk, hogy előrendelésekből és eladásokból visszajöjjön.

Sokan nem is tudják, milyen logisztika van egy kis márka mögött.

Igen, és nehézséget jelent még, hogy akik nálunk vásárolnak, megengedhetik maguknak, hogy más nagy márkákat is válasszanak, mint például a Max Mara-t. Ők benchmarkban egy kategóriába esnek velünk, miközben egy nagy múltú, nagy költségvetésű márkáról van szó. Nekünk ugyanazt a szintet és időbeosztást kell tartani, mert aki az ő hírlevelét olvassa, az ő termékeit veszi, elvárja, hogy a miénk is olyan jó legyen.

cica.jpgPénzügyileg és szakmai ismeretekben olyan rendszer áll a nagy márkák mögött, amit nehéz az alapjaitól felépíteni. Mikor érezted úgy, hogy összeállt a Celeni háttere?

Szerintem iszonyatosan gyorsan változik a piac. A kis márka előnye, hogy ezekre a változásokra viszonylag gyorsan tudunk reagálni. Négy évvel ezelőtt azt éreztem, hogy jó helyen voltunk, és meredek fejlődésbe kezdtünk: akkor terveztük a paralimpiai ruhákat, egy viszonylag nagy csapat összeállt, elindítottuk a varrodát. Tavaly tavaszra kiderült, hogy nem működünk hatékonyan ilyen sok emberrel, amíg nem tudunk nagyobb eladásokat generálni külföldre, megrendelésekben nagyobb darabszámot tenni a márka mögé. Fájó szívvel, de át kellett alakítani és optimalizálni a rendszert. Most kevesen vagyunk, de megint úgy érzem, hogy jó helyen. Ez nem azért történt, mert nem jól csináltunk valamit, hanem mert a változásokra reagálni kell. A mostani időszak is nekünk kedvez abból a szempontból, hogy akinél rengeteg munkaerő van és nagy a gépezet,  azt teljesen át kell állítani.

Érződik, hogy a tervezés mellett az üzlethez is értesz. Sokaknak van jó ötlete, de kevesen tudják, hogyan kell eladni.

Ez nagyon nehéz, főleg a művészeti ágakban. Én sem tudom teljesen szív nélkül kezelni, nagyon közel áll hozzám, érzelmi alapon kezelem a dolgokat. Nem könnyű lemondani vagy változtatni.

encian_dress_celeni_2.jpgEl tudod választani, mikor vagy művész, és mikor kell vállalkozóként, vezetőként kezelned egy helyzetet?

Azt hiszem, nem teljesen választom el. De sokkal kevesebb a tervezői, mint az üzleti része annak, amit csinálok. A social mediában azonban a kettő ebben iszonyatosan érdekes módon kapcsolódik. Mert az, hogy milyen kontentet és hogyan posztolsz, milyen betűtípust használsz a képen, milyen szöveget írsz hozzá és abban mennyi érzelem van, látszik a reakciókban. A lenyomatát pedig látod az eladásokban is. Szeretem végigkísérni, hogy valamit kitalálok - ez általában intuíció -, azt fotózzuk, kommunikáljuk, és ebből jönnek az eladások. Ezért nem feltétlenül kell elválasztani a kettőt. De biztos vagyok benne, hogy van, aki sokkal jobb tervező nálam, de ebben kevésbé ügyes.

nadrag.jpgVan Facebook és Instagram oldal, webshop, hírlevél. Ezek nem csak kommunikációra célszerűek, hanem márkaépítésre is. Próbáljátok erre is minél tudatosabban használni?

Igen, abszolút! Kissé más a közönség a különböző csatornákon. A hírlevelünk az, ami igazán a törzsvásárlóknak szól, köztük vannak, akik nincsenek fent ezeken a felületeken, nem feltétlenül értesülnek az összes posztban közölt hírről. Facebookon nagyon erősen jelen vannak a volt és leendő menyasszonyok, ha a reakciókról, eladásokról, megkeresésekről van szó. Mostanra a Facebook a szüleink korosztályában is elterjedt, ez nekik is hatékony csatorna. Instagramon a fiatalabb korosztály van jelen, onnan irányítjuk át őket a webshopba. Alapvetően azonban az egész gépezetet egy lifestyle brand építésére használjuk. Ez azt jelenti, hogy a célunk nem az állandó vásárlásra buzdítás, hanem hogy  a követők belépjenek abba a világba, amit képviselünk és legyen kölcsönös a kommunikáció. Megosztok recepteket, színházi előadásokat, kiállításokat, könyveket ajánlunk. Emellett mindig bemutatjuk az aktuális kollekciót és akciókat is.

moodkep2.jpgNeked személyesen melyik a kedvenc platformod?

Személyesen az Instagramot sokkal többet használom, mint a Facebookot. Az utóbbit egyszer átnézem reggel, mikor dolgozom vele, de alapvetően nem lépek be. Az Instagram-ban azt szeretem, hogy egy hangulatot is át tudok adni: figyelek arra, hogy az egymás utáni képek szépek legyenek együtt. Nagyon élvezem ezeket a  “moodboard”-okat. Próbálok belevinni  egy kis szellemességet, esszenciát abból, hogy mi a kollekció, a szezon inspirációja, átadni az életérzést, a Nőt. Szeretném, hogy aki megnéz pár képet, úgy érezze, belépett a világunkba.

Van előre elkészített menyasszonyi kollekciód is, ami remekül szélesíti a lehetséges célcsoportodat.

Igen, az idő mellett ez is cél volt. Gondoltam, hogy a piac még nem áll készen erre az újdonságra. Minden kollekciónak idő kell, hogy beérjen. Ez nem csak egy kollekció, hanem egy almárka, márka a márkában. Máshogy működik, de szerintem sikeres lesz. Ráadásul átjárható: sokan nem csak esküvői ruhának választják.

narancs.jpgA mostani helyzetben milyen lehetőségeket tudtok megteremteni magatoknak?

Most is a gyors reakció volt fontos. Nagyon hirtelen zajlott minden, egyik hétről a másikra kellett bezárnunk a boltot, meg voltam ijedve, hogy mi lesz velünk. Nagyon jól esett, hogy a vásárlóink  a kezdetektől velünk vannak, a vírustól függetlenül vásárolnak, még ha nem is aktuális kollekcióból. Próbáltam megfigyelni, milyen változásokkal jár az otthon maradás, a kiszámíthatatlanság. Észrevettem, hogy az internetes vásárlások aránya nő. Szerencsére a nyári kollekcióban egy hímzett pulóver és póló is található, ezekből sokat eladtunk. Ebben az időszakban sok kicsi sokra megy.

Reagálnunk kellett az esküvők kapcsán is: nyári esküvőkre készültünk, napi szinten be voltak osztva a ruhapróbák. Úgy hidaltam át a probémát, hogy folyamatosan haladtunk a ruhákkal, és mikor eljött a próba időpontja, hazahoztam a ruhát, képeket készítettem róluk, összeállítottam egy szép anyagot és elküldtem a menyasszonynak. Nagyon jók a visszajelzések, mindenki örült, hogy a járvány ellenére láthatja a ruháját. Sok munka volt ezzel, de megérte. Üzletileg fontos lépés volt, hogy a bezárás előtt a költségeket megpróbáltuk minimálisra csökkenteni, számoltunk, kitaláltunk egy tervet, hogyan tovább. A járvány előtt minden héten egyszer beidőzítettem a social media tartalmakat. Most mindent aznap csinálok, hogy mindig legyen feladat.
ruha.jpg

2020.05.01.

Képek: Celeni

,,Maga a történet, az érzés a fontos” - Interjú Cselényi Eszterrel, a Celeni divatmárka alapítójával Tovább
„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával

„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával

khk5.pngHa a magyar BBC, azaz a Budapest Business Club szervezésében szabadkőművesek helyett szabadegyetemisták gyűlnek össze a Corvinuson sztármenedzsert hallgatni, abból csakis jó származhat. Ezt pedig még Ybl Miklós sem gondolta volna… - Szatmári-Schubauer Solt beszámolója.

 

Ybl Miklós csípőre tett kézzel, méltán elégedetten szemlélte legújabb művét, a Fővámpalotát, míg a Duna-szagot szállító szél pajkos szerető módjára cirógatta őszes szakállát. A tehetséges építész akkor még biztosan nem gondolta, hogy építménye később kicsit hosszabb néven, a Budapesti Corvinus Egyetem E épületeként él majd a köztudatban. Azt sem sejtette, hogy a szabadkőműveseknek tervezett titkos szoba a „III. Előadó” feliratot kapja. Amiről viszont végképp fogalma sem volt, hogy ebben a levegőtlen teremben 2020. február 18-án Kende-Hofherr Krisztina - a hazai sztármenedzsment úttörője - teltház előtt fog mesélni tapasztalatairól, meglátásairól és a siker zárát nyitó kulcsok lehetséges variációiról.

A Budapest Business Club a Budapesti Corvinus Egyetem egyik meghatározó diákszervezete, melynek több mint 120 tagja gyakorlati és szakmai tapasztalatokat szerezhet marketing, sales, emberierőforrás-menedzsment és rendezvényszervezés területeken. A BBC nevéhez több mint 40 minőségi rendezvény lebonyolítása köthető, és partnereink között tudhatják Magyarország több vezető bankját, valamint multinacionális cégeket is.

Valójában ez utóbbit másfél évvel ezelőtt maga a sztármenedzser sem merte volna megjósolni, hiszen állítása szerint nem mert nyilvánosan beszélni. Csak mikor egy hasonló felkérés során észrevette, hogy az embereket érdekli az ő története, illetve a mondanivalója, akkor hagyott alább hangszálai túlzott mértékű rezonálása nagyobb nézőközönség előtt.
khk2-min-min_2.pngNode, hogy is ne lenne feszült a figyelem? Hiszen története annyira emberi, hogy mindenki találhat benne olyan mozzanatot, amely önmagára is igaz, ezáltal érezve, hogy nem egyedüli a helyzete. Tanácsai pedig rendkívül hasznosak és inspiratívak. Már fiatalkora óta szeret embereken segíteni, ezért is tart a „titkos szobában” rendezetthez hasonló motivációs előadásokat a… a… a sztárme… A mi is?

„Nem tudom, mi vagyok” - nos, ezt Kende-Hofherr Krisztina is bevallotta. A nemtudás tárgya pedig nyilvánvalóan nem identitászavarra utal, hanem foglalkozásának bajosan behatárolható megnevezésére. Nem használná magára a lifecoach kifejezést, mert az manapság a nagyszájú dilettánsok miatt kicsit értékvesztetté vált. A sikergyárost nem szereti, mert az skatulya és a skatulyákat sem kedveli. Bár hivatalosan menedzser, személyes márkaépítő és producer, nem igazán használta magára ezeket a megnevezéseket, ezért hát ő egyszerűen ő. Ő. Aki elbeszélésében valós dilemmákon és helyzeteken keresztül gondolkodtatta el a közönségét.

„Maximalizmus, befektetett munka és idő nélkül nincs siker.”

A kényelem korában, mikor a mikor az mindig most, mert mikor máskor, talán kicsit megfeledkeztünk a munka értékéről. És a tanuláséról! Hiszen a felgyorsult világ azt is eredményezi, hogy a dolgok állandó változása folytán csak folyamatos önképzéssel lehetünk szakmánk mesterei. Nem is szólva arról, hogy a módszer agytornának sem utolsó.

Mindig kell egy hosszabb távú cél, amely felé haladhatunk. A rövidebb intervallumra szóló életúti desztinációk pedig segíthetnek abban, ha elakadnánk, erőt nyerjünk abból, hogy látjuk, meddig sikerült már eljutnunk. Jó példa erre maga Kende-Hofherr Krisztina, aki annak ellenére, hogy a helyében más már rég napozóágyában hátradőlve süttetné a hasát, ő még nem is gondol ilyesfajta kikapcsolódásra - ugyanis unalmasnak tartja -, hanem nagyratörő tervei vannak a jövőre nézve.

khk3_2.png

„Mindenkinek a saját életét kell élnie.” Merjünk meghozni önálló döntéseket, amelyek afelé hajtanak, amit igazán szeretnénk! A velünk született vagy a sors által eszkábált korlátoktól pedig nem szabad megijednünk, mert ahogy a lifecoach kifejezést nem szerető lifecoach minőségben megszólaló sztármenedzser mondta:

„A korlátok azok kapaszkodók is.”

Ami pedig cikkem címét illeti… „Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem szarja le!? Már bocsánat!” Ebből a nézetből egyértelműen kitűnik, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy embertársaink véleményeivel foglalkozzunk, ha meg akarunk valósítani valamit. Persze jogi és erkölcsi határokat azért nem feltétlenül kell útlevél nélkül áthágni. „Kapcsolatrendszer nélkül pedig sok helyre nem lehet eljutni” - úgyhogy valóban fontos, hogy helyesen értelmezzük ezt a barátságos gondolatot.

Míg, ha valaki életútja sztrádáján éppen kitenni készül elakadásjelző háromszögét, a magamfajta firkász csak hátbaveregeti és annyit mond: „Fel a fejjel!”, addig Kende-Hofherr Krisztina Autóklubos diszpécsert megszégyenítő módon képes lelki üzemanyagot önteni az emberbe. Éppen ezért ajánlom nem csak az útszélen rekedteknek, de azoknak is, akik különleges adalékkal szeretnének megtankolni, s úgy folytatni a száguldást.

 

Szatmári-Schubauer Solt

Képek: Budapest Business Club

2020. február 21.

A Közgazdász Online további cikkeiért kövesd be a Facebook-oldalunkat! 
https://www.facebook.com/corvinuskozgazdasz/

„Hogy mit gondolnak mások? Azt ki nem *** le!? Már bocsánat!” - BBC előadás Kende-Hofherr Krisztinával Tovább
Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem?

Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem?

alarm-814507_960_720.jpg

A teljes világsajtót bejárta a január elején felröppenő hír, miszerint Finnországban a világon először bevezetnék a négynapos munkahetet. Azóta kiderült, ez egy félreértésből származott, még tervben sincs náluk ilyesmi a közeljövőben. De mi a helyzet máshol? 

A finn miniszterenöknő, a 34 éves Sanna Marin szeretné, ha az ország átállhatna a 4 napos munkahétre, legalábbis erről szóltak a híresztelések. Az osztrák Kontrast lapból induló hírt a Bloomberg szerint maga Sanna Martin is megdöbbenve olvasta. Miután a teljes világsajtó beszámolt Finnország tervéről, a News Now nevű finn újság tisztázta a félreértést: a finn kormányprogramban nem szerepel a munkaidő csökkentése, még csak javaslat formájában sem merült fel semmi a négynapos munkahétről. 

Minden, az álhírt terjesztő cikk egy 2019. augusztusi, gazdaságpolitikáról szóló beszélgetést vett alapul, melyben a munkaidő csökkentése is felmerült témaként. A miniszterelnöknő itt megjegyezte, hogy pár évtizeden belül a hatórás munkanapot vagy a négynapos munkahetet sem tartja elképzelhetetlennek, melyet kezdetben a lapok még pontosan idéztek: 

“Biztos, hogy a 8 órás munkanap az, ahonnan nem kell továbblépni? Úgy gondolom, az emberek megérdemlik, hogy több időt tölthessenek el a családjukkal, szeretteikkel, és több idejük jusson a hobbijukra vagy mondjuk a kultúrára. Lehetne ez a következő lépés, akár még azelőtt, hogy mi nyugdíjba mennénk.”

Finnországra egyébként sem jellemző a rugalmas munkaidő képviselője, a munkáltató által megszabott munkakezdést és munkavégzést számos finn munkahelyen a dolgozók 3 órával elcsúsztathatják a tetszőleges irányba. A merész ötletek világelsőként való alkalmazása sem áll távol az északi országtól, a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete is ilyen volt, csak hogy egyet említsünk. 

A családra, hobbikra fordítható idő mellett más előnyei is lehetnek a munkaidő rövidítésének, amire már jóval korábban is rájöttek. A 40 órás munkahét is ebből a felismerésből eredeztethető: Henry Ford jött rá 1926-ban arra, hogy a munkahelyi balesetek száma így csökken, a termelékenység nő, a dolgozók pedig elégedettebbek, kipihentebbek, egészségesebbek, hosszú távon pedig ebből a munkáltató profitál. 

Néhány évvel később ennél is optimistábban gondolkodott John Maynard Keynes, az egyik legnagyobb hatású közgazdász: szerinte 2030-ra nagyon magas életszínvonal mellett a 15 órás munkahét sem lesz elképzelhetetlen, hiszen a technológiai fejlődésnek hála egy óra alatt már sokkal több értéket lesznek képesek előállítani a dolgozók.

Valóban világelsők lehetnének a finnek a négynapos munkahét bevezetésében?

Tavaly a Perpetual Guardian nevű új-zélandi alapkezelő, 240 embert foglakoztató cég teljesen átállt a heti négy munkanapra. A próbaidő során bebizonyosodott, hogy a csökkentett idejű munkahét növelte a termelékenységet és hét százalékkal csökkentette az alkalmazottak stressz-szintjét. A munkatársak körében 24 százalékkal nőtt azok aránya, akik úgy vélték, a munkát teljes mértékben össze tudták egyeztetni  a magánélettel. Az alkalmazottak pedig az elképzeléseknek megfelelően több időt tölthettek családjukkal, és jobban tudtak összpontosítani az irodai munkára.

A négynapos munkahetet a Microsoft Japánban is letesztelte, a 2300 dolgozó részvételével zajló próbaidő a fentiekhez nagyon hasonló eredménnyel zárult: a Microsoft japán dolgozóinak termelékenysége 40%-kal nőtt a vizsgált időszak alatt, az értékesítési bevétel ennyivel volt magasabb, mint tavaly ugyanekkor.  A Microsoft beszámolójából kiderült, az alkalmazottak több mint 92 százaléka szívesen átállna a 4 napos munkahétre hosszú távon is. Talán nem is megdöbbentő, hogy a japánok örömmel dolgoznának keveset, hiszen egyébként is elképesztően magas a túlórák száma az országban. Egy 2016-os tanulmány szerint minden negyedik japán cég megköveteli az alkalmazottaktól, hogy havonta 80 órát túlórázzanak, ugyanakkor bizonyított, hogy túlmunka idején a munkavállalók nem feltétlenül teljesítik az elvárt minőséget.

Máshol is örülnének a négynapos munkahétnek: a FlexJobs álláskereső portál 50 ezer amerikai cég állásajánlatának elemzése során jutott arra az eredményre, hogy több szektor is, mint például  a pénzügyi szektor vagy az adminisztráció is olyan terület, ami nyitott lenne a rövidebb munkahétre. 

Szektoroktól függetlenül is működhet ez az elképzelés. A finnektől nem is olyan távol, Norvégiában, Dániában és Svédországban is heti 33-36 órát dolgoznak átlagosan, de más országok is kevesebb munkaórát várnak alkalmazottaiktól: Írországban és Svájcban is 35 óra számít átlagosnak. A finnek azonban már nem pályázhatnak a négynapos munkahét elsőként való bevezetéséért járó díjra, hiszen Hollandia már elérte a 30 órás heti átlagot, és minden harmadik holland munkavállalóra igaz, hogy egy héten legfeljebb 4 munkanapot dolgozik. 

Azt azért túlzás lenne állítani, hogy a négynapos munkahétnek csupán előnyei vannak. 2015-ben, amikor a svédek először próbálták ki Göteborgban a hat órás munkanapokat, a pozitív hatások mellett nehéz volt eltekinteni attól, hogy a kormányzati kasszára nem volt jó hatással a kísérlet. 

Ami biztosan látszik, hogy Finnország hiába nem tervezi jelenleg a négynapos munkahét bevezetését, a legkevésbé sem lennénk meglepve, ha a következő néhány, munkaidőt megrövidítő ország között lennének. A próbaidők eredményeit, illetve a trendeket figyelelmbe véve pedig nagyon is elképzelhető a munkaidő folyamatos csökkenése, valószínűleg sokak örömére.


fotó: Pixabay

2020. január 21.

Puskás Amina

Kamu a négynapos munkahét. Vagy mégsem? Tovább
A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai

A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai

row-of-books-in-shelf-256541.jpg

Szervezeti megújítás, kevesebb Arsenal meccs, vagy éppen a rasszizmus elleni harc. Ezeket a fogadalmakat tették a világ vezető egyetemein tanító akadémikusok. 

Az újév beköszöntével újra itt az ideje azoknak a fogadalmaknak, amiket az ember mindig jól eltervez, de aztán sokszor nem lesz belőle semmi. Valószínűleg ugyanígy van ezzel a közmunkásoktól a bankárokon át a csúcsegyetemek professzori közösségéig mindenki. 

A világ egyik legnagyobb, felsőoktatással foglalkozó szaklapja, a Times Higher Education (THE) év elején összeszedte, hogy a világ legnevesebb felsőoktatási intézményeinek tanárai, professzorai és vezetői milyen fogadalmakat tettek a 2020-as évre: a megkérdezett top egyetemek között ott van a brit King’s Collage, az Edinburghi Egyetem, de az amerikai Stanford is. 

Érdekes látni mind a hallgatóknak mind a tanároknak, hogy a világ legjobb egyetemeinek oktatói is szinte mindenhol ugyanolyan problémákkal küzdenek, amikhez hasonló újévi fogadalmakat is tesznek. Ennek ellenére azért akadtak elég szerteágazó terveket is. Van itt minden, szervezeti átalakításról szőtt fogadalomtól táskavásárláson át kevesebb Arsenal-meccs nézésig. Ezek közül válogattuk ki a legérdekesebbeket és a legfurcsábbakat.

Az egyetemi szervezet újjáépítése vs Arsenal-meccsek

Az Aucklandi Egyetemen, Új-Zéland messze legnagyobb és legrangosabb felsőoktatási intézményén tanító Barry Reay történészprofesszor két célt tűzött ki maga elé: az egyik, hogy miután most januárban nyugdíjba vonul, képes legyen tovább folytatni az írást és kutatást, de anélkül, hogy ez gondot okozna családja számára, tehát ezt meg kell velük is beszélnie. A másik terv sokkal köznapibb: a professzor szeretné abbahagyni, hogy egyfolytában megnézzen minden egyes meccset, amikor szeretett csapata, az Arsenal játszik. Állítása szerint ez a terv eddig nem áll túl jól és ráadásul, „most már több ideje is lesz arra, hogy a kanapé mögött töltse idejét”.

David Bell, a Sunderlandi Egyetem vezetője ennél sokkal „szakmaibb” célokat tűzött ki magának. Ezek közül az egyik az egyetemi szervezeti logisztikához kapcsolódik. Az igazgató szerint „önmaga a legfőbb ellensége”, mert szeretne mindent ellenőrizni, ami az íróasztalára kerül. Viszont ez egy idő után kezelhetetlenné válik és túl sok időt vesz el, ezért Bell újévi fogadalma, hogy találni fog egy szűrőt, ami megkülönbözteti a „fontos hangokat a zajtól”, tehát csak dolgokkal kelljen foglalkoznia, amik tényleg igazán fontosak – ez pedig igen nehéz. Nem egy vezető szalad bele ebbe az akadályba munkája során, viszont erre az egyetem ura sem talált eddig megoldást. 

„Örömmel fogadjuk a tippeket, hogy hogyan lehetne ezt kezelni”

 – címezte kollegáinak. 

A Stanfordon az idő drága, de azért rohanni nem kell

A THE által a világ legjobb 50 felsőoktatási intézménye közé sorolt Edinburghi Egyetem tanára és írója Richard J. Williams elsősorban idejének és életének újjáépítésére tette a hangsúlyt. Mindenekelőtt,

többet szeretne olvasni – de lassabban és figyelmesebben.

Ha ez sikerül, szerinte javítani fogja ezzel a munkáját. A professzort az aggasztja, hogy már ő is hozzászokott ahhoz a sokakat érintő gyakorlathoz, hogy túl gyorsan, sokszor zavaró körülmények között futja át az írásokat. Ez óhatatlanul ahhoz vezet, hogy az ember felületesebben érti meg az adott szöveget és pontatlanabb lesz annak tartalmának elemzésekor. 

Ezért szeretne Williams lassabban olvasni az újévben, viszont többet, és beszámolójából leszűrhető, hogy ettől azt is várja, hogy az élet más területein is lassabb, nyugodtabb és pontosabb lesz.

ke.jpg

A világ egyik legjobbra értékelt egyetemén, az amerikai Stanfordon, illetve a szintén patinás londoni King’s Collage-on antropológiát tanító Lochlann Jainnek ugyanúgy saját idejének menedzselése okozza a legnagyobb problémát: szerinte a világ akadémikusaitól elvárják, hogy önműködő vállalkozások legyenek, akik egyszerre kezelik a számláikat, kiadásaikat, míg közben tanítsanak, kutassanak, de legyen idejük hálózatépítésre és saját írásaikra is. 

Idő- és energiahiány miatt mindezeket összeegyeztetni pokolian nehéz, nem csoda, hogy Jainnek - aki több tantárgyat visz egyszerre a világ legjobb egyetemein - nem megy:

feladom és elfogadom, hogy tehetetlen vagyok az ilyen igényekkel szemben

– mondta. Ezért újévi fogadalma, hogy megpróbál szert tenni olyan képességekre és időbeosztást segítő ismeretekre, amik segítik őt életének és karrierjének kiegyensúlyozásában.

A dolog furcsasága az, hogy a brit professzornak pont van egy olyan erről szóló tantárgya Londonban, ahol a társadalom és a gazdaság által az emberre presszionált személyes, mentálhigéniás problémákat és az erre vonatkozó gyógymódokat oktatja.

 

Luxus és Rasszizmus

A Birminghami Egyetem egyik oktatójának, Kalwant Bhopalnak elég szilárd elképzelései vannak 2020-as terveit illetően. A tanárképzésért, illetve a társadalmi igazságért felelős oktató célul tűzte ki magának, hogy jelentősen visszaszorítsa az intézményen belül fellelhető rasszizmust. Szerinte, ha nem beszélünk erről a témáról és hallgatásba burkolózunk, azzal csak a kirekesztést támogatjuk. Saját szavaival élve: 

Bátorítani fogom az egyetemeken és a felsőoktatási szektorban dolgozó kollégákat, hogy ismerjék el az intézményi rasszizmust és a fehér kiváltságokat szervezeteikben, és foglalkozzanak a nagyon nyilvánvaló egyenlőtlenségekkel, amelyek áthatják az egyetemi élet minden területét.” 

Látható, hogy a birminghami professzor is saját szakterületének részleteivel akar foglalkozni, illetve másokat sarkallni arra, hogy ők is tegyen ezen ügy érdekében. Saját élete szempontjából viszont egy sokkal kevésbé ambiciózus vállalást tett:

„2020-ban szeretnék többet költeni a nehezen megkeresett pénzemből és megengedni magamnak egy kis luxust: parfümöket, cipőket és kézitáskákat szeretnék inkább vásárolni”.

 

Képek: Pixabay

Bálits Mihály

2020. január 16.

A világ TOP akadémikusainak újévi fogadalmai Tovább
Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel

Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel

s_1.png

Sokak számára lehet ismerős a kezdeti lelkesedés öröme, ami aztán rendkívül gyorsan alább is hagy. Ha kezdtél már bele olyanba, amit végül nem sikerült az elképzeltek szerint megvalósítanod, esetleg szeretnéd tudni, hogyan  érdemes újévi fogadalmat tenni, vagy csak érdekel, honnan is ered ez a hagyomány, érdemes átfutnod a következő sorokat.

A legtöbb újévi fogadalom már január közepén füstbe megy, a felmérések különböző eredményeket hoznak, de az újévi fogadalmat kötők megközelítőleg 8-10 százalékának sikerül egész évben betartania terveit. Miért?

Az újévi fogadalmak legtöbbször túl általánosak: eljárok edzeni, elkezdek egy új nyelvet, egészségesebben étkezem. Ezekből hiányoznak a konkrétumok, márpedig a célok egyik fontos ismérve, hogy mérhetőek. Határozzuk meg, hányszor, milyen eredménnyel, hogyan, vagy találjunk egy másik olyan szempontot, ami mérhetővé teszi az adott tevékenységet. 

Ha már január közepén elengedjük újévi fogadalmunkat, az azért is baj, mert egy tevékenység beiktatása a mindennapjainkba nem megy egyről a kettőre. Megközelítőleg három hét szükséges ahhoz, hogy szokássá váljon valami, ami eddig nem volt része a mindennapjainknak. Ha ezt a három hetet sem tudjuk kivárni, akkor valószínűleg nem ragaszkodunk eléggé kitűzött célunkhoz. A kitartás döntő szempont: általában ha nagyon ragaszkodunk valamihez, azt nem kötjük időponthoz, azonnal tenni kezdünk érte. Ha valamit januárig halogatunk, annak elkezdéséhez valószínűleg nincs túl nagy motivációnk, ezt pedig nem egy dátum fogja meghozni. 

A visszatekintés is nagyon fontos: ha már korábban is fogadtunk meg újévkor valamit, és esetleg ismét ugyanazzal próbálkoznánk, ahelyett hogy gondolkodás nélkül esnénk ugyanazokba a hibákba, inkább üljünk le, és nézzük végig őszintén az előző évünket, ismerjük be magunknak, miért nem tudtuk betartani előző fogadalmunkat. Ha érdekel, hogyan teheted ezt meg, az alábbi írásunkat ajánljuk. (linkelve)

 

Miért pont újévkor? 

78bgrfwjhjheemyf6zyet7xbynwla-3budup98sokyo.jpgAz újév ünneplésének hagyománya a babilóniaiakig vezethető vissza. Bár náluk az év az ültetés miatt márciusban kezdődött, hozzájuk köthető az első, az új év tiszteletére szervezett ünnepség. Ilyenkor Babilónia népe az istenek előtt megfogadta, hogy adósságukat megfizetik, a kölcsönkért tárgyakat pedig visszaszolgáltatják. Ez a szokás lehetett az újévi fogadalmak elődje. Már a babilóniaiak is tettek fogadalmakat újévkor 4000 évvel ezelőtt. (fotó: New Year's Day in Babylon, Peter Jackson, watercolor on board) 

Az ókori rómaiaknak is volt hasonló szokásuk: Janus, a kétarcú istenről elnevezett hónap, a január különös jelentőséggel bírt életükben. Úgy tartották, egyik arcával az előző évet nézi, míg másikkal a jelent szemléli, ezért áldozatokat mutattak be, és jó cselekedeteket ígértek a következő évre. 

Hiába vezethető vissza a hagyomány vallásos gyökerekhez, az újévi fogadalmak ma már inkább önérdek által vezéreltek. Ha meg is fogadunk valamit, azt leginkább a saját előrelépésünk érdekében  tesszük, és az esetek többségében még így sem sikerül betartanunk. 

 

Milyen a jó fogadalom?

George T. Doran jegyezte le a S.M.A.R.T. módszert, mely legfőképp a projektmenedzsment területén használandó, ám bármilyen cél kitűzése során mérlegelhetjük ezeket a szempontokat, ezzel törekedve céljaink betarthatóságának maximalizálására. A SMART betűszó, minden egyes betű azt jelzi, milyennek kell lennie egy jó célnak. 

  • S, mint Specific (konkrét, jellemző)

Ha tudjuk, hogy valamiben fejlődni szeretnénk, érdemes azt a területet konkrétan meghatározni, és onnan kitűzni egy alaposan átgondolt célt. Például ha tudjuk, hogy sokat költekezünk feleslegesen, akkor a pénzügyi tudatosság terén kell még fejlődnünk, ezzel a területtel foglalkozzunk.

  • M, mint Measurable (mérhető)

A mérhető célok fontosságát már többször kiemeltük. Ha csak annyit fogadunk meg, hogy szeretnénk edzeni, akkor tulajdonképpen rendszertelen sporttal is teljesíthetjük ezt, de az eredménnyel valószínűleg nem leszünk elégedettek. 

  • A, mint Assignable (hozzárendelhető)

Saját céljaink esetében releváns ez a szempont, hiszen nem kell felosztanunk a feladatokat, megbeszélni, hogy ki milyen részt vállal. Azonban ha olyat szeretnénk megfogadni, ami nem kizárólag rajtunk múlik, sokat segíthet, ha átgondoljuk, mi az, amiért mi vagyunk a felelősök, és mik a rajtunk kívül álló tényezők.

  • R, mint Realistic (reális)

Újévi fogadalmak esetében talán ez a legfontosabb szempont. Ne vállaljunk túl sokat, maradjunk a realitás talaján. A leggyakoribb újévi fogadalmak, mint a helyes táplálkozás, rendszeres testmozgás mind időigényes tevékenységek. Érdemes olyat megfogadni, amiről tudjuk, hogy hogyan tudjuk integrálni napirendünkbe, esetleg minek a terhére fogjuk tudni elvégezni őket. 

  • T, mint Time-related (időfüggő)

A határidők kitűzése nagyon fontos. Bármit is szeretnél megfogadni, gondold át, milyen határidővel szeretnéd elvégezni azt, vagy ha rendszeres tevékenységről van szó, tűzz ki reális mérföldköveket, és határozd meg, milyen eredményt vársz addigra. Amellett, hogy ez beláthatóvá teszi céljaid, óriási sikerélményt is ad, ha egy-egy mérföldkő megvalósul.

Bár különböző módszerek, külső segítségek megvilágíthatják a céljainkhoz vezető utat, a munka oroszlánrésze ránk hárul. Ha megfogadtunk valamit, feltehetőleg azért tettük, mert nagyobb a feladat annál, mint hogy egyik napról a másikra megvalósítsuk. Kezdünk neki minél előbb, ne halogassunk, mert más úgysem fogja helyettünk megcsinálni.

 

(címlapfotó: Canva.com, saját grafika)

2020. január 7.

Puskás Amina

Fogadom: Tartsd be újévi fogadalmaid a SMART-módszerrel Tovább
Évértékelés és tervezés - 3+1 tipp ahhoz, hogy jól induljon az éved

Évértékelés és tervezés - 3+1 tipp ahhoz, hogy jól induljon az éved

inspirational-quotes-on-a-planner-636243.jpg

A karácsonyi szünet utáni időszak tökéletes alkalom arra, hogy visszatekintsünk elmúlt évünkre, összegezzük elért eredményeinket, és megtervezzük az idei esztendőt. A továbbiakban néhány tippet osztok meg, hogyan is tehetjük meg mindezt.

Mindenekelőtt válasszunk ki egy nyugodt helyet, ahol senki nem zavar minket, például egy kávézót vagy cukrászdát, esetleg kuckózzunk be a szobánkba egy forró tea mellett. Ahhoz, hogy meghatározzuk jövő évi céljainkat, elengedhetetlen az elmúlt év felidézése, értékelése. Tekintsük át, milyen terveket és célokat tűztünk ki magunk elé, és azok közül mi az, amit sikerült elérnünk, és mi az, amit nem. Gondoljuk át, hogy ezek között vannak-e olyanok, amelyeket továbbra is szeretnénk megvalósítani a következő évben, és ha igen, mit kellene másképp csinálni, hogy ez alkalommal sikerüljön is. Az évösszegzés folyamán világosan láthatjuk, hogy melyek azok a céljaink, amelyeket teljesítettünk, milyen sikereket értünk el, illetve miben kell még a jövőben fejlődnünk.

Sokan azért nem terveznek előre, mert úgy gondolják, hogy az élet úgyis felülírja azokat. Szabó C. Helga tervezési szakértő szerint nagyon fontosak a konkrét célkitűzések, és a tudatos tervezésnek köszönhetően felismerhetők az olyan tevékenységek, melyek célunk szempontjából feleslegesek, és csak hátráltatnak annak elérésében. Ehhez persze fontos, hogy ne csak éves, hanem hosszabb távú céljaink is legyenek.

Célok kitűzése

A betarthatatlan újévi fogadalmak helyett maradjunk a realitás talaján, és olyan célokat határozzunk meg, melyek elérése esélyes, ugyanakkor motiváló is. Például ahelyett, hogy „többet fogok mozogni”, konkrétan fogalmazzuk meg, hogy „heti 3 edzést beiktatok a napirendembe”. Ez egyrészt mérhető, másrészt teljesíthető is. Főleg abban az esetben, ha korábban semmilyen mozgást nem végeztünk, így például a mindennapos torna valószínűleg nem lenne elérhető cél.

Ne vállaljuk túl magunkat, ne akarjunk mindent egyszerre elérni, 5-6 cél bőven elég egy évre. Kitűzött céljainkat tartsuk mindig szem előtt. Ezt különféle vizuális megoldásokkal is segíthetjük, például képekkel társítva kitehetjük a falra vagy akár blogot is vezethetünk róla.

Célok lebontása, feladatok megtervezése

Ezután következik maga a tervezési fázis, melynek során át kell gondolnunk, hogyan tudjuk elérni a kitűzött célokat, milyen konkrét lépéseket kell tennünk ennek érdekében.

Nézzünk szembe a félelmeinkkel

Sokakat akadályoz a kudarctól való félelem, hogy nem tudják majd teljesíteni céljaikat. Ennek elkerülése érdekében a legjobb, ha már a tervezés során számba vesszük azokat a lehetőségeket, amelyeken útközben elbukhatunk, azaz készítünk egy úgynevezett félelemtérképet. Például vizsgára való felkészülés során előjöhet a félelem, hogy nem tudok minden tételt megtanulni az adott napig. A félelemtérkép segítségével konkrét részcélokat állítunk fel, például hogy minden nap megtanulok két fejezetet, illetve B-terveket is gyártunk: tartok egy napot, amikor csak a tanulással foglalkozok, vagy sikertelen vizsga esetén elmegyek pótvizsgára.

Segédeszközök

Manapság már szebbnél szebb határidőnaplók és évtervezők léteznek, mindenki találhat kedvére valót. Online is elérhető számos tervező, ráadásul a legtöbbjük ingyenesen letölthető. Ezek irányított kérdéseken, gyakorlatokon, konkrét feladatokon keresztül segítenek átgondolni az előző évünk eseményeit, és megtervezni a következő évet. Legnépszerűbbek a Szikratervező, a Year Compass és az Inspirációs napló.

A tervezést végezhetjük egyedül vagy a párunkkal, családi vagy baráti környezetben is. Amellett, hogy korábbi évünk eseményinek felidézése egy kellemes időtöltés, rádöbbenthet bennünket arra, hogy mennyi minden történt velünk, amire esetleg már nem is emlékszünk. Ha pedig alaposan átgondoljuk és megtervezzük következő évi céljainkat, a részfeladatok teljesítése esetén sikerekben gazdag évnek nézhetünk elébe.

 

Bokovics Nóra

Fotó: Pexels.com

Évértékelés és tervezés - 3+1 tipp ahhoz, hogy jól induljon az éved Tovább
Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen

Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen

pexels-photo-2014775.jpeg

Szeretnél te is olyan karizmatikus személy lenni, akiről gyerekkora óta mondják: igazi vezetőnek született? Gondoltál már arra, milyen jó lenne eltüntetni azt a bizonyos gombócot a torkodból? Néhány apró szokással te magad is tehetsz ezért, ugyanis ez a képesség is fejleszthető. A témáról a Forbes szerzője, Ahmad Daher írta le gondolatait.

A karizmatikus személyekben is megvan ugyanaz a nyomás és félelem, amikor sok ember előtt kell megszólalniuk. A különbség abban rejlik, ahogyan megbirkóznak ezzel. Ha sikerül elérned, hogy a félelmed a szuperképességeddé váljon, az nem csak a karrieredben, hanem a személyes életedben is változást hozhat. De hogyan tudod ezt a szupererőt önmagadban kifejleszteni?

  1. Emeld fel a kezed!

Ismerős az az érzés, amikor pontosan tudod a választ a kérdésre, de félsz megszólalni, ezért más elmondja helyetted ugyanazt a helyes megoldást? Amikor felteszed a kezed és felszólítanak, minden figyelem rád irányul, a többiek még kicsit irigykednek is azért, hogy ez mind kizárólag neked jutott. Ez elsőre nagyon kényelmetlen érzés, ezért a többség igyekszik elkerülni.

Másik ok a „lebukástól” való félelem. Az imposztor szindrómától (amiről egy korábbi cikkünkben írtunk) sok fiatal szenved. Azt gondoljuk, nem vagyunk elég jók és elég tehetségesek, csak a szerencse miatt jutottunk el idáig. Mi van, ha erre a többiek is rájönnek?

A legfontosabb, hogy higgy magadban, ugyanis képes vagy rá. Emeld fel a kezed, vágj a dolgok közepébe. A félelmet úgy tudod legyőzni, ha a fokozódó stressz ellenére is szembe nézel vele. Ha ez sikerül, máris győzelemként éled meg az egészet, ami további erőt és motivációt adhat a folytatásra.

  1. Alakítsd át az idegességed izgalommá!

Nem számít, mennyire jó a kiállásod, milyen felkészülten beszélsz sok ember előtt, a pillangók akkor is ott lesznek benned. „Évekig idegességnek neveztem és nagyon idegesítő is volt” – írja a Forbes cikk szerzője, Ahmad Daher. Ezen azonban lehet változtatni. A testet és az elmét is folyamatosan edzeni kell: „Nem ideges vagyok, hanem izgatott!”

Eleinte nem könnyű ezt megtenni, de ha kitartóan folytatod, akkor egy idő után szokássá fog válni és beépül a napi rutinba is. Ha minden alkalommal tudatosítod magadban, hogy nem félsz, hanem izgatott vagy és ez milyen jó, a beszédednek is plusz energiát tud adni. Nyerő stratégia, ha a negatív élményt pozitívvá tudod alakítani.

  1. Ne ítélj elhamarkodottan!

Emberként szeretünk mindent elemezni, így a saját teljesítményünkről is azonnal véleményt alkotunk. Sokszor már beszéd közben is azon gondolkodtunk, hogy az előző mondatban mit rontottunk el. Ez idegessé tesz, és további hibákat eredményez.

Fontos megértenünk, hogy nem vagyunk robotok, nincs olyan beszéd, amiben ne lennének hibák. Nincs olyan, hogy minden az elképzeléseid szerint halad. A beszédedet éppen ezek a hibák teszik emberivé, amit a közönség is értékel. Nyugodtan mondd el, ha hibáztál vagy éppen fáradt vagy. Ha mindig arra gondolsz, hogy tökéletes legyél, sosem leszel igazán jelen a pillanatban.

Az eredeti írás A Forbes.com-on jelent meg Ahmad Daher tollából, aki a Denali Advanced Integration marketing vezetője, valamint az Envijo tartalommarketing vállalat alapítója.

 

Kovács Máté

 

Rettegsz a nyilvános beszédtől? – Hasznos tanácsok ahhoz, hogy a félelemből szupererő legyen Tovább
"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó"

"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó"

Kerekasztal-beszélgetés az anyaság és a karrier összeegyeztetéséről

78304887_501300993804950_892621506939453440_n.jpg

Ha a gyerekvállalás még a jövő zenéje, akkor is sokakban felmerül a kérdés: miképp lehet folytatni, építeni a karriert a család mellett. Milyen akadályokba ütköznek a nők, ha szeretnének visszatérni a munkaerőpiacra? Hogyan lehet zsonglőrködni a feladatokkal és szerepekkel? Ezek a kérdések kerültek terítékre a Vár a jövőd projekt kerekasztal-beszélgetésén november 30-án.

 

A beszélgetés résztvevői maguk is szülők: Repka Ágnes munkajogi szakokleveles tanácsadó, a dolgozomami.hu alapítója. Eljött Dr. Scheili Eszter gasztroenterológus, a Vanilia Travels blog szerzője, aki jelenleg GYES-en van három hónapos kisfiával. Az apukák nézőpontját Herczeg Zsolt újságíró, a Büfik és bukások c. könyv szerzője képviselte. Az esemény végzős mesterszakos kommunikáció-és médiatudomány hallgatók projektjeként valósult meg, az #énjövőm program jóváhagyásával.

„A nő olyan, mint az avokádó”

Van az az életkor, amikor a nő bármelyik pillanatban babát vállalhat, azután biztosan kisgyereke van, majd lehet, hogy még szül egyet. Ezt egészen a nyugdíjkorhatárig lehetne folytatni. Akár az avokádó: zöld, még nem jó, még nem jó – már nem jó. Ági ezzel a szemléletes hasonlattal írta le, miként tekintenek a nőkre a munkaerőpiacon. Édesanyaként és HR menedzserként az asztal mindkét oldaláról jól ismeri a kihívásokat.

„Anyukám, akár egy erős vár. Egy nő, aki mindenre képes”

78403454_1465082810315843_1337504531675611136_n.jpg

Az anyukák szuperhősök: külön kezük van főzésre, mosogatásra, telefonálásra, e-mailek megválaszolására, pelenkázásra és buksisimogatásra – sugallja a társadalom és a média. Ezt kiegészítik az otthonról hozott minták, ezt Ági és Eszter is megerősítik. Nehéz egyszerre minden fronton helyt állni, és közben megtanulni azt, hogy nem vagyunk attól kevesebbek, ha megosztjuk valakivel a terheket.

„A világtörténelemben nem voltak még annyira magukra hagyva az anyák, mint most.”

Manapság az édesanyáknak a korábbi időkhöz képest össze nem hasonlítható elvárásoknak kell megfelelniük – ezért is nehéz rábízni a feladatokat másra, legyen az egy munkahelyi beosztott vagy családtag: a gyermek édesapja. Zsolt kifejtette – ahogyan azt a WMN-en futó cikksorozatában is hirdeti –, a nők érdeke, hogy láthatóvá tegyék az apákat, fontos, hogy egyenértékű szülőként tekintsünk rájuk. A résztvevő apaság is kulcsa a munkaerőpiacra való visszatérésnek, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy ez még önmagában nem szünteti meg a nők előtt magasodó gátakat.

„A nőknek nem egyszer kell a karriert beindítani, hanem gyakorlatilag minden gyerek után egy új karriert kell kezdeni.”

Orvosként azonban nem csak a karriert kell újból felépíteni elemeiből, hanem a szakvizsgát megszerezni, és a megszerzett tudást ápolni – emeli ki Eszter, rámutatva a problémára, hogy a gyerekekkel töltött pótolhatatlan idő milyen mértékű választás elé helyezi az édesanyákat. A kerekasztal-beszélgetés tanulságaként elmondható, hogy fontos előre tervezni, szabadság alatt is láthatónak maradni, valamint bízni a partnerben: kompetens szülőnek tekinteni.

Ha a visszatérést fontolgatod, vagy szükséged van egy utolsó löketre a munkakereséshez: az #énjövőm program személyes képzések és online kurzusok formájában ad gyakorlati segítséget abban, hogy merre és hogyan kell megtenni az első lépéseket.

 

Menyhért Dorka

"A nő a munkaerőpiacon olyan, mint az avokádó" Tovább
Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével

Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével

ideas-whiteboard-person-working-7369.jpg

Mitől lesz sikeres egy startupper? Mit kell tennem ahhoz, hogy én is gyorsan növekedő vállalkozást indítsak? Ma már nagyon sok hallgató szeretne kiszakadni a multik világából és saját startupot indítani, az első lépéseket azonban nehéz megtenni. Sorvezetők és kapaszkodók egy sikeres vállalkozáshoz. 

A HiVentures Corvinusos nagyköveteként te képviseled az Unitrons programot az Egyetemen. Mit csinál a HiVentures és mi az az Unitrons program?

Tegyük fel, hogy van egy szuper növekedési potenciállal rendelkező ötleted, de nincs hozzá elég tőkéd. Itt kerül képbe a HiVentures közép-európai kockázati tőkealapként, ugyanis éppen ilyen induló vállalkozásokat támogatnak. Az alap 56 milliárdos tőkével rendelkezik, melyet részben hazai, részben Uniós pénzekből tartanak fenn. A program három fázisból áll. A Corvinuson is futó inkubációs program az induláshoz biztosít fedezetet 15 millió forintig. A Magvetőben a 250 milliót, a növekedési fázisban lévő vállalkozásoknál pedig az 1 milliárdot is elérheti a befektetés.

Az Unitrons a Corvinuson is megtalálható inkubációs program. Ennek célja, hogy közelebb hozza a hallgatókhoz a startupok világát. Nagyszerű lehetőség a hallgatók számára, és sokakat érdekelnek a programjaink. Arra szeretnénk összpontosítani, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a vállalkozókat és a befektetőket. 

Mivel jár, hogy az Unitrons program nagykövete vagy?

Hat egyetemen vagyunk jelen személyesen, valamint van egy kommunikációs nagykövetünk is. Szeretnénk a lehető legtöbb módon eljutni a hallgatókhoz. Én például órákat szoktam látogatni, ahol igyekszem a lehető legtöbb információt átadni. Emellett eseményeket és programokat is szervezünk az egyetemeken az innováció témakörében. Egyik eseményünket a zene köré építettük fel, vendégeink pedig a Lóci játszik zenekar frontembere, valamint a VAN Filmzenekar tagjai voltak. Az innováció mindenhol, így például a zenében is ott jelen van. 

Hogy látod, hol áll a Corvinus a többi egyetemhez képest?

A Corvinusról minden évben nagyon sokan jelentkeznek a programba. Nálunk a legmagasabb a létszám, tényleg nagyon sokan érdeklődnek. Nagyon sokan lelkesek és szeretnének saját vállalkozást indítani. Ugyanakkor a verseny is sokkal nagyobb a hallgatókért, így fontos a figyelemfelhívás. 

Tegyük fel, hogy valóban van egy ötletem. Hogyan tudok a programba jelentkezni? Kell valami kezdőtőke?

Nem kell hozzá kezdőtőke, egy ötlettel is el lehet indulni. Nem kell kész prototípus, ugyanakkor némi validáció azért szükséges, ami a működőképességet bizonyítja. A jelentkezést rövid idő alatt el lehet végezni egy online kérdőív kitöltésével. Szükséges hozzá egy üzleti terv, persze enélkül amúgy sem lehet boldogulni. Ha az első körben arra érdemesnek találják az anyagokat, egy zsűri előtt is prezentálni kell, ami ha sikeres, már indulhat is a közös munka. A program ugyanakkor nem csak pénzügyi befektetést jelent, hanem mentorálást is, így a jelentkezők duplán jól járnak. 

Milyennek kell lennem, hogy én is sikeres legyek?

Kitartás és rugalmasság. Szerintem ez a két legfontosabb tényező. Nem kell nagy zseninek lenni hozzá, a kihívásokkal kell megbirkózni. Minden esetben lesznek buktatók, amiken túl kell lendülni és hinni kell a projekt végső sikerében. Az alkalmazkodás szintén nagyon lényeges, vannak ugyanis olyan dolgok, amiket a kitartás ellenére is el kell engedni. Meg kell találni az arany középutat. 

A kitartás persze nem mindig könnyű. Amikor jönnek az nehézségek, akkor is állva kell maradni. Mindig van másik választás, lehetnél akár a barátnőddel vagy a barátoddal is, aztán ott van a tanulás és sokan munka mellett kezdik el a saját vállalkozásukat. Ezek megosztják az időt, szükséges rangsorolni a teendők között. Ha pedig elhatározom, hogy meg fogom csinálni, akkor muszáj lesz tennem a sikerért. 

Mit kell tanulnom ahhoz, hogy ezt végig tudjam csinálni? Mennyit számít egy jó csapat?

Mindenképpen embert kell találnod magad mellé, egyedül nem is lehet jelentkezni. Legalább két fő kell, akivel gyakorlatilag jogilag is összekötitek magatokat a vállalkozásban. Ez nem mindig könnyű, de egyedül nem lehet igazi sikereket elérni. Nem is lehet érteni mindenhez. Ha valamiben elakadsz, utána kell menni, folyamatosan tanulni kell. Nincs aranyszabály arra, hogy milyen szakot kell választani. Persze a gazdasági képzettség azért nem hátrány, de akármit tanulsz, mindig lesznek új dolgok, amikre magadnak kell rájönnöd. Ezek is olyan buktatók, amikenn kitartóan tovább kell lendülni, nem szabad idő előtt feladni. 

Ha egyetlen szófordulattal kellene jellemezned a sikert, mi lenne az?

Kitartás nélkül nem megy. 

 

2019. december 2. 

Kovács Máté

Kitartás nélkül nem megy - Interjú Csathó Ábellel, a HiVentures Corvinusos nagykövetével Tovább
Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról

black-and-white-woman-girl-sitting-2369.jpgTizennégy évesen hosszú órákra bezárkózott a szobájába, hogy történeteket és verseket alkosson, és otthagyta a Stanford Egyetemet, mert csak írni akart. 1940-ben megkapta a Pulitzer, 1962-ben pedig az irodalmi Nobel-díjat. Neki köszönheti a világ az Egerek és emberek, az Érik a gyümölcs, vagy az Édentől keletre történetét.

Az író, akiről szó van, John Steinbeck. Fontos társadalmi és gazdasági témákról írt, és jelentős munkássága mellett a neki ítélt kitüntetések is bizonyítják, hogy kiemelkedő alkotó volt a szakmájában. Az egész élete az írásról szólt, a naplójában mégis ez áll: “Nem vagyok író. Nem csak másokat, de magamat is folyamatosan becsapom.”

Ötvenegy évvel Steinbeck halála után erre a két önbecsmérlő mondatra mi csak legyintünk: hiszen látjuk, hogy művei jócskán túlmutatnak az életén, sokezer olvasóhoz viszik tovább a gondolatait. Senkinek eszébe sem jutna hitelt adni a szavainak, és azt állítani, hogy nem is volt igazi író.

A Steinbecket - és rajta kívül megannyi híres és hétköznapi embert - hatalmába kerítő gondolkodásmód hátterében álló okokat először 1978-ban vizsgálták. A kutatás szerint főleg sikeres nőket érintő, imposztor-jelenségnek nevezett állapotról egy pszichoterápiás elméletekkel foglalkozó lapban számoltak be, azonban a huszadik század végére az is bebizonyosodott, hogy férfiak és nők egyaránt tapasztalhatják az imposztor-szindrómát. Az ok pedig Langford és Clance (1993) felmérései szerint abból fakad, hogy az emberek önmaguk idealizált másához próbálnak felérni a pozitív önértékelés reményében; emiatt sikereiket a szerencse számlájára írják, ahelyett, hogy elismernék saját képességeiket. Ezen a külső elismerések sem segítenek - lásd Steinbeck kitüntetéseit -, sőt, a lelepleződéstől való félelem legtöbbször egyenesen arányos az elért eredményekkel. A képlet tehát, egy kevés önbizalommal rendelkező ember folyamatos bizonyítási kényszert helyez saját magára, mert úgy érzi, máskülönben mindenki számára kiderül: valójában nem is érdemelte ki azt, amit elért. Ez véget nem érő, ördögi körré fajulhat.

Egyetemistaként és pályakezdőként is megtörténhet az, hogy nem tudjuk felmérni a saját értékünket, és emiatt kényelmetlenül érezzük magunkat. Éppen most kerülünk be a választott szakmánkba, keressük a kapcsolódási pontokat, igyekszünk helytállni és minél előbb adaptálódni. A többi ember azonban kompetensebbnek, magabiztosabbnak látszik, mint mi. Ez egyébként természetes, de emberek vagyunk, reagálunk a körülöttünk lévő hatásokra, így olykor ez mélyen elbizonytalaníthat minket.

Van helyem a világban? Validak a céljaim? Képes vagyok kiérdemelni azt, amit szeretnék elérni? Van jogom előzetes tapasztalat híján elköteleződni valami iránt? Alkothatok egy olyan területen, ahol még kezdőnek számítok, vagy várnom kell addig, amíg elég képzett vagyok? Elérkezik-e valaha ez a pont? Előfordulhat, hogy változnom kell ahhoz, hogy kiérdemeljem a helyem?

Ezek súlyos kérdések, mert az egyéniségünk határát feszegetik, azt kérdőjelezik meg, hogy a személyiségünknek és céljainknak van-e önértéke. Az imposztor-jelenség feloldására szolgáló javaslatok között szerepel egy ilyen módszer: amikor ilyesmi gondolatod támad, ne add át magad azonnal neki, csak figyeld meg. Audrey Ervin pszichológus szerint az imposztor-jelenség mindenkire vonatkozik, aki nem képes magáénak érezni a sikereit. A gondolkodásunk azonban berögződött mintákon alapul, és emiatt van beleszólásunk abba, hogy hogyan működjön - az agyunkat ilyen szempontból ugyanúgy lehet trenírozni, akár a bicepszünket.

Gondoljunk erre: gyerekkorunkban - ha szerencsések voltunk - nem éreztünk ilyet. Magától értetődő módon követtük az indíttatásainkat, és nem fáradoztunk azon, hogy hogyan bizonyítsuk be magunknak és a világnak: értékes dolgot csinálunk. Ha Steinbeck döntött volna arról, megkapja-e az irodalmi Nobel-díjat, talán nem ítélte volna oda magának: gyerekként mégis napokat töltött azzal, amit a legjobban szeretett csinálni. Szavazzunk mi is magunknak ennyi bizalmat a fontos választásainkkal kapcsolatban!

 

Lázár Fruzsina

 

források:

Time (https://time.com/5312483/how-to-deal-with-impostor-syndrome/)

Grammarly (https://www.grammarly.com/blog/notable-people-imposter-syndrome/)

biography.com (https://www.biography.com/writer/john-steinbeck)

Mi van, ha csak szerencsém volt? - Az imposztor szindrómáról Tovább
Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom

Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom

1-us-bank-note-47344.jpg

Szerezz pénzt otthonról, kényelmesen, online! Hogyan? A crowdworking rendkívül népszerű az Egyesült Államokban, de valóban megéri fillérekért dolgozni? Egy platform azoknak, akik nem szeretik a hagyományos állásokat, vagy nem akarnak emberekkel érintkezni, valamiből azonban meg kell élniük. De valóban meg lehet?

Forrás: The New York Times

2005-ben indult el az Amazon Mechanical Turk nevű weboldala és már fél millió felhasználónál tart. A platform alapja egyszerű, összeköti a munkakeresőket azokkal, akiknek munkaerőre van szükségük. Munkaszerződés azonban nincs, csupán regisztrálni kell, és akár a világ másik oldaláról is lehet dolgozni.

A szabadság a lényeg. Erről beszélt a Louisvilleben élő Jane Lamont (30) is, aki McDonald’s-os másodállását cserélte le még úgy is, hogy 7.25 dolláros, azaz 2186 forintos fizetése átlagosan 5 dollárra csökkent. Így akár otthonról is dolgozhat kötöttségek, munkaidő, egyenruha nélkül. Bármikor elutazhat és csak a laptopját kell magával vinnie.

Hogyan működik ez az egész? Vannak nagyvállalatok, akiknek sok esetben olyan munkavégzésre is szükségük van, amire a számítógépek csak korlátozottan képesek. Ezek a HIT-ek, azaz Human Intelligence Task-ok, melyben elkerülhetetlen az emberi beavatkozás. Nem jelentenek folytonosságot, így nem éri meg teljes- vagy részmunkaidős állást hirdetni. Ezeket feltöltik az oldalra, a munkakeresők pedig néhány kattintással tudnak pénzt keresni.

Sok esetben találkozni kérdőívekkel és akadémiai kutatásokkal, de például a New York Times is alkalmazta már több esetben a módszert nagyobb adathalmazok feldolgozására. A feladatok rendkívül sokrétűek, lehet számlákat átírni, szöveget gépelni, vagy mesterséges intelligenciát képfelismerésre tanítani. A big data korában ezek a feladatok egyre jelentősebbek, ameddig szükség van emberi támogatásra.

Ryan Schefke, egy texasi vállalatvezető egy éven keresztül alkalmazta a rendszert. A munka során az értékesítők által gyűjtött névjegykártyákat kellett egy digitális adatbázisba felvinni, melyet 99%-os pontossággal elvégeztek, kártyánként átszámítva 9 forintért. Ez átlagosan 300 forint körüli órabért jelent.

Az átlag ennél valamivel jobb, 530 forint óránként egy tanulmány szerint, azonban az Egyesült Államokban élő, 2180 forint körüli minimálbért csak a felhasználók 4%-a éri el. További gond a szabályozás hiánya. Előfordul, hogy bizonyos cégek nem fizetnek az elvégzett munka után, vagy a 20 percesnek mondott feladat egy óráig is elhúzódik. Ezeket nehéz visszakeresni, a platformok pedig a techcégeknél gyakori hárítást választják, mondván: ők csak a felületet adják, a felelősség a felhasználóké.

„Ebben a mikrokozmoszban tökéletesen látszik, mi történik szabályozások nélkül, a bérek a padlóra zuhannak” – mondja Kristy Milland munkásaktivista. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a megbízók spórolása mellett az Amazon is jelentős árat számít fel, ez 17% és 50% között mozog. Vagyis van olyan munka, aminél minden cent után egy újabb cent elveszik. Ráadásul néhány esetben a viktoriánus kor bányászaihoz hasonlóan, akik a bért csak a vállalat saját üzletében költhették el, a fizetés Amazon-utalvány formájában érkezik.

Objektív ítéletet persze nehéz lenne alkotni, a bevétel ugyanis sok tényezőtől függ. Jellemzően a kezdők átlagos órabére alacsonyabb, idővel ki lehet tapasztalni a rendszerben rejlő mintákat. Ráadásul a lakóhely és az egyéb lehetőségek is befolyásolják a megtérülést. Ami az amerikai minimálbérhez képest éhbér, az sok leszakadó térségben a megélhetést jelenti.

A cikk a New York Times írója, Andy Newman nyomán jelent meg. Ha érdekel a téma, érdemes mélyebben is elmerülni az eredeti cikkben, ahol akár ki is próbálhatsz néhány hasonló munkát.

Kovács Máté

Szabadság éhbérért – Egy félig beteljesült amerikai álom Tovább
7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel

7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel

Tippek és tanácsok a Forbes írójától, Caroline Ceniza-Levinetől

woman-in-white-blazer-holding-tablet-computer-789822.jpgSok esetben apró dolgokon múlik, mennyire tudunk sikeresek lenni egy állásinterjún. Mindenre lehetetlen odafigyelni, de vannak olyan trükkök, amikkel jelentősen növelni tudjuk esélyeinket. Hét egyszerű tanács a Forbes írójától ahhoz, hogy legközelebb biztosan megkapd az álommunkád.

(kép: Bruce Mars, pexels.com)

Caroline Ceniza-Levine hosszú ideje dolgozik már toborzóként és karrier coachként, munkája során pedig a munkáltatók nézőpontjából igyekszik hasznos tippeket adni. Legutóbb egy állásinterjú szimuláción vett részt, ahol 4 napon át egy vezető üzleti iskola hallgatóit tesztelték valós környezetben. Tanulságként pedig összegyűjtötte, mi az a 7 észrevétlen hiba, aminek komoly hatása lehet a végeredményre.

forrás: forbes.com

  1. Elkésni az interjúról

Mindenki tudja, hogy egy interjúról nem lehet elkésni. Azonban azt már kevesen tudják, hogy a folyamat nem a behívással kezdődik. Kell egy kis idő, hogy mentálisan is megérkezzünk, és kellően fel tudjuk készíteni a gondolatainkat. Jellemző, hogy a jelöltek az interjú elején hadarnak és nehezen találják a szavakat, csak néhány perc után tudnak teljesen fókuszálni. Ez azonban már késői lehet, az első benyomás nagyon sokat számít. Inkább érj oda kicsivel hamarabb, hogy biztosan megtaláld a helyed, és hagyj időt magadnak fejben is felkészülni.

  1. Bármilyen munka, nem EZ a munka

Ne gondold, hogy egyértelmű: ezt az állást akarod! Sokan sorolják fel általánosan a képességeiket, de nem térnek ki arra, hogy az adott munka során melyiket használnák ki leginkább. Ebben az esetben rögtön látja egy tapasztalt HR-es, hogy nem az adott munka érdekel igazán. Bármilyen munka szóba jöhet, csak legyen valami - ezt a hozzáállást kevésbé díjazzák a vállalatok. Legyél előrelátó, és hangsúlyozd ki azt, hogyan használnád ki a képességeid, ha te kapnád meg a adott állást.

  1. Magadat előre

Ha túl sokat beszélsz magadról, egyértelmű lesz, ki az elsőszámú. Te, és nem a vállalat. Sokan kizárólag arról beszélnek, hogy nekik mit jelent az állás. Klasszikus fordulatok, hogy tanulni és fejlődni szeretnék, vagy szeretem a kihívásokat. Ezek eddig rólad és a te nyereségedről szólnak. A munkáltató azonban önző ilyen tekintetben, nem ez lesz az első szempont. A lényeg, hogy már az első naptól kezdve legyen hozzáadott értéked a vállalat számára. Fókuszálj arra, hogy ők mit nyernek veled, miért éri meg nekik téged alkalmazni az adott feladatra.

  1. Túl fáradtnak tűnsz

Egyetemistaként mindenki fáradt, de ha ez látszik is rajtad, alacsonyabb esélyekkel indulsz. A lényeg nem a szem alatti táskákban, hanem a nonverbális kommunikációban rejlik. Ha fáradt vagy, gyengébb hangon beszélsz, sokszor oldalra vagy lefelé nézel és kerülöd a szemkontaktust. Gyakran dőlsz hátra és a karjaid is támasztanod kell, ami viszont a testtartásod rovására megy. Nem kell nagynak és hangosnak lenni, de mutatnod kell a benned rejlő energiát. Aludd ki magad az interjú előtt, sokkal magabiztosabbnak és határozottabbnak fogsz tűnni.

  1. Nincs elég önbizalmad

Ne babrálj a kezeddel! Az alacsony energiaszint gyakran jelenik meg önbizalomhiányként. A kísérletben szándékosan hagytak a jelöltek előtt egy papírt és egy tollat, hogy szükség esetén tudjanak jegyzetelni a hallgatók. Sokan azonban végig kattogtatták azt, amivel azt üzenték: nem biztosak a dolgukban. Szorítsd le a kezeid magad mellé, ha hajlamos vagy a tollal babrálni, vagy az ujjaiddal dobolni a padon. Amellett, hogy csak pótcselekvés, rendkívül idegesítő is tud lenni a másik számára.

  1. Összezavarod az interjúkészítőt

Ha úgy gondolod, hogy jó vagy a szakmában, bizonyára számos hasznos és érdekes projektben vettél már részt. Ezekről szívesen beszélsz, és azt hiszed, hogy bármikor és bárkinek el tudnád mesélni a sztorit. Nos, ebben az esetben tévedsz. Gyakorlatot és előkészületet igényel, hogy érthetően és logikusan add elő a történeted. Muszáj, hogy a mondandódnak szerkezete legyen, különben könnyedén össze tudod zavarni a veled szemben ülőt. A szerteágazó projekteknek, állásoknak, képességeknek és felelősségi köröknek jól átlátható struktúrát kell adni, ezzel pedig nemcsak a bírálódnak segítesz, hanem a saját magabiztosságod is növelni tudod.

  1. Azt hiszed, hogy a telefonos interjú ugyanolyan

Ha az előző tippeket mind beépíted, még akkor is külön kell választani a telefonos és videós interjúkat. A kísérletben ugyanis volt olyan diák, aki az élő beszélgetés során kitűnően szerepelt, de telefonon keresztül kudarcot vallott. Nem találkozott hasonló helyzettel korábban és nem tudta kezelni sem. Ebben az esetben a nonverbális kommunikációs eszközök jó része eltűnik és nincs visszacsatolás, nem látod, hogy a szemben ülő hogyan reagál. Sokkal hangsúlyosabb lesz a verbális tartalom kidolgozottsága, ami nélkül hamar átmehet habogásba a beszélgetés. Próbáld ki és gyakorold ezt is, mielőtt egy állásra jelentkezel!

 

Az eredeti írás Caroline Ceniza-Levinetől angol nyelven, a forbes.com karrier rovatában jelent meg 2019. november 19-én.

 

Kovács Máté

7 hiba az állásinterjún, amit talán észre sem veszel Tovább
ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált

ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált

pexels-photo-227432.jpeg

Alagsori bolthelyiség, a berendezésen látszik az álmodozó ember keze nyoma. A fal egy régi francia szakácskönyv lapjaival van kitapétázva, az üvegajtón betüremkedik a nap, fényétől otthonos, barátságos hangulat lengi be a boltot. Márk Szonja üzletében járunk, az Édesem névre keresztelt tortaműhelyben, ahol a bolt mosolygós gazdája hosszú órákat tölt a süteményillat, a porcukorfelhők és a cukrászkrém világában.

Szonja nem volt azonban mindig cukrász, a boltja sem családi örökség – ez utóbbinak talán inkább azt a mélyről jövő lelkesedést és bátorságot mondhatnánk, amivel belevágott a projektjébe. Eredetileg ugyanis újságíróként dolgozott, – bölcsészként végzett az ELTE-n –, és ezt a pályát hagyta el lassan tizenöt éve valódi szenvedélye, az édességek kedvéért. Az édesszájú vevők számára különleges szolgáltatás-csomagot kínál: a rendelhető torták készítése mellett – amit ma már teljes munkaidőben csinál – Szonjának szakácskönyvei, valamint süteménysütő workshopjai is vannak.

Saját cukrászdáját, a Millenáris parkkal szemben elhelyezkedő kis üzletet 2015-ben nyitotta — ezelőtt a cukrászmesterség kitanulását követően neves éttermek konyháján sütött. Szakmai megbízhatóságát azonban nem csak ezen a fronton, hanem a saját márka építésével is megalapozta: 2009-ben Édesem blog néven elindította gasztro-blogját, ahol saját receptjeit, tippjeit osztotta meg. Szonja – talán újságírói tapasztalatainak is köszönhetően – fontosnak tartja, hogy a vállalkozása mögött legyen egy történet, amelyet elmesélhet, és amely így róla mesél az embereknek.

Az Édesem Szonja számára abszolút az önmegvalósítás terepe. Állítja, hogy a süteményeknél nincs számára nagyobb szenvedély: ha mostantól fogva örökké csak ezt csinálja, azzal bőven megelégszik.

Meglehetősen intuitívnak tartja magát, számára a vállalkozásához való érzelmi kötődés többet nyom a latban, mint a hatékonyságra törekvés, vagy akár a mindenáron való növekedés. Szonjának a saját cukrászda elsősorban egy álom volt — csak ügyesen kisütötte, hogy miként valósítsa meg. Ehhez nem tehetett mást, mint hogy hallgatott arra a kis, belső hangra, amely bíztatta, merjen lépni az ismeretlenbe is. Ezt a nagy lépést természetesen alaposan át is kellett gondolni, biztosítani a vállalkozás megfelelő szakmai hátterét, de ez semmit nem vesz el az érzelmi indíttatás fontosságából, hiszen Szonja esetében az egésznek ez az alapja.

Arra a kérdésre, hogy milyennek írná le vállalkozó önmagát, Szonja egyértelműen kijelentette, hogy bátor, de nem vakmerő; a bátorság tudata nála inkább abban gyökeredzik, hogy túllépett a saját félelmein, hogy valami igazán nagyszerű jöhessen létre.

Nem meglepő hát, hogy Szonja vállalkozásával és történetével másokat is inspirál: manapság egyre többen kezdenek bele valami új dologba, azt is mondhatjuk, divat a restart, és valaki, akinek már sikerült, sokaknak adhat reményt. Ez a szerep azonban nagy felelősséggel is jár, többek között ezért is ragaszkodik Szonja a hiteles és következetes kommunikációhoz. Hiszen a vállalkozás, a márka mögött ő maga áll, a kétgyermekes édesanya, aki a húzósabb napokon akár tíz tortát is elkészít — méghozzá egyedül. A legtöbben pedig csak ezt a tíz tortát látjuk, habcsókokkal, friss virággal, gazdag krémmel díszítve, teljes pompájukban díszelegve, és olyan egyszerűnek tűnik az egész: kigondolni, megsütni, eladni. De a sütemények eszmei értéke abban a kemény munkában és elkötelezettségben áll, ami többnyire rejtve marad előttünk: a torták alapanyagainak minősége, az egyedi, kézműves kivitelezés, és az alkotás, aminek a végeredményében az emberek örömüket lelik.

74934658_895458267516764_4464632385526300672_n.jpg

Mivel az Édesem egy ideje már csak tortaműhelyként működik, a cukrászda a sütizni vágyók számára általában havonta egy-egy szombati nap erejéig újra kinyit. Ezeken a napokon Szonja házisütemény-stílusú remekműveit a boltból az utcára is kilógó hosszú sor méltatja. Talán azért van ez így, mert az egyszerűség és az egyediség hihetetlenül vonzó tud lenni egy olyan világban, ahol szinte belefulladunk a reklámokba, amelyek választási lehetőségeinket sulykolják. Az egyediséget fokozza a már említett workshopok léte is. Szonja beinvitál minket a saját világába, és megtanítja, hogyan gyúrjunk, nyújtsunk, keverjünk-kavarjunk és süssünk, és eközben az ablakon túlról az elhaladó emberek mosolyogva figyelik a meleg fényű konyhában éppen születő varázslatot.

Öt éve az Édesem még csak egy álom volt — ma kézzelfogható valóság. Szonja ma önfoglalkoztatásban tevékenykedik, mottója szerint „éjjel megálmodja, nappal megsüti” süteményeit. Valóban ügyes cukrász; addig gyúrta az álmát, amíg megélhetés nem lett belőle, és apró lépésekkel halad afelé, hogy ez a megvalósult álom egyre nagyobbra duzzadjon. Öt év múlva talán már nagyobb üzletben, néhány plusz segítő kézzel süti majd nekünk a süteményeket, amelyekről mi talán álmodni sem merünk. De sebaj, mert biztosak lehetünk benne, hogy ő megteszi ezt helyettünk is!

 

2019. november 13. 

Lázár Fruzsina

ÉDESEM – az álom, ami valósággá vált Tovább
Pimaszul őszintén Papp Gergővel

Pimaszul őszintén Papp Gergővel

75640697_428947741390753_6344825212080488448_n.jpg

Egy kávé mellett beszélgettem Pimasz úrral a pályakezdéséről, a médiáról és a jövőbeli terveiről. Bevallása szerint Ő érzi magát szerencsésnek, hogy egyik műsorvezetője lett az RTL Klub-on futó Reggeli című műsornak. Biztosan állítja, hogy a TV megszűnik 5-7 éven belül és ma már az számít a médiában, hogy kinek hány követője van vagy mennyire tűnik ki a tömegből. (fotó: blikk.hu)

A középiskola vége után elnyertél egy pályázatot és kijutottál egy párizsi egyetemre, miért jöttél mégis vissza Magyarországra?

Nagyon fontos már az elején elmondanom, hogy nem kaptam ösztöndíjat. Épp ezért számított ez egy hatalmas dolognak, hogy egyáltalán felvételt nyertem. Ugye én Budapesten egy francia tagozatos gimnáziumba jártam és nem voltam túl jó tanuló, de egy valamit tanultam meg igazán, és azt is csak szerintem, a tanáraim szerint azt se, az pedig a francia nyelv. A jegyeim sosem mutatták ezt, még akkor sem, mikor már Párizsba felvettek az egyetemre, kultúra és kommunikáció szakra. Folyamatosan képeztem magam, sokat olvastam, fordítottam, zenéket hallgattam, majd 17 évesen saját szakállra írtam egy felvételit a budapesti Francia Nagykövetségen, amivel felvettek az egyetemre. Hiába volt biztos helyem egy francia egyetemen, a tanáraimtól továbbra is hármasokat kaptam.

A lényeg, hogy nem volt ösztöndíjam, tehát 18 éves koromban úgy mentem ki Párizsba, hogy egy büdös „buznyákom” nem volt. Minden egyes fillérért meg kellett dolgoznom kint. Egyrészt azért jöttem vissza, mert nagyon keserves volt a kinti két évem, tök egyedül voltam, a szüleimtől távol. Akkor még teljesen más idők voltak, cirka 30 évvel ezelőtt. Nem voltunk tagja az Európai Unióna, tehát ha Magyarországról a szüleim összes pénzét magammal vittem volna, akkor sem tudtam volna életben maradni, így a tanulás mellett elképesztő melókat kellett elvállalnom, nagyon csóró voltam. Egy padláson laktam fürdőszoba nélkül, alig volt pénzem kajára, szóval nagyon „szar” életem volt. De amiért mentem, az alap diplomámért, az meglett. Az már más kérdés, hogy soha nem kérte senki, tehát hiába csináltam meg. A válasz röviden, hogy elegem lett az éhezésből és rájöttem, hogy egy olyan szakot választottam, ahol azért érdemes anyanyelvűnek lenni, ahhoz, hogy az ember érvényesülni tudjon. Tévés akartam lenni és látván azt, hogy esélytelen bekerülni a médiába, inkább haza jöttem Magyarországra.

Aztán folytattad az egyetemet, már itthon az ELTÉ-n, és ekkor kerültél el a Híradóba a magyar televízióhoz gyakornokként. Már akkor is ingyen dolgoztak a hallgatók?

Mi is gyakornokok voltunk, miután az összes tanárunk a televíziónál dolgozott, és az adáshoz csináltunk riportot, azért kaptunk pár ezer forintot. Ilyen kis klipeket kellett csinálnunk, hogy megtanuljuk, hogyan kell riportot készíteni, nagyon élveztük. Akkor még ez nagyon klasszikus dolog volt, hogy a riporter nem látszik a képernyőn, ez később jött be a kereskedelmi csatornákkal. Már akkor is mindenki tv sztár akart lenni. Egy szó, mint száz kis riporterek voltunk.

Aztán jött az újságírás?

Legelőször a Népszabadságnál voltam, az egy nagyon fontos állomás volt, mert ott lehetett rendesen megtanulni a szakmát. Minden tévésnek és rádiósnak az lenne a legfontosabb, hogy megtanuljon írni, hogy épül fel valami, hogyan lehet egy hírt három mondatban vagy három oldalban összefoglalva elmondani. Nagyon hálás vagyok, hogy ott mindent megtanultam, ráadásul egy olyan műfajban, amit nagyon utáltam akkor is és a mai napig is, de meg kellett tanulni ahhoz, hogy aztán a színes műfajban is tudjon az ember érvényesülni. Akkor nem értettem miért fontos, de ma már értem.

Jó, hogy szóbahoztad a szakmát, hiszen az újságírás után jött a TV, a Naplónál lettél riporter, aztán Mokka, Aktív, Pimaszúr ott alszik, majd szó szerint „átcuccoltál” az RTL-hez. Pár évvel később jön egy lehetőség, hogy újra indul a Reggeli, de castingolnod kell a pozícióért, úgy, hogy van 20 évnyi tapasztalatod és már több műsort is vezettél élőben. Ez hogy esett?

Ezzel nincsen baj, ez ugyan olyan, mint egy színésznél. Fontos látni, hogy az adott helyzetben milyen lenne, sokan jók egy bizonyos felületen, de lehet, hogy egy reggeli műsorban nem lennének jók. Nem véletlen, hogy én a Reggelinél vagyok, mert biztos, hogy egy híradót nem tudnék elvezetni. Sokan meglepődtek, hogy Dallos Bogi lett az X-Faktor új mentora, mindenkitől azt lehetett hallani, hogy „who the fuck is” Bogi, miközben a csaj tök jó. Az X-Faktor esetében is behívtak több embert és akkor ott látták meg, hogy tulajdonképpen, ő lenne a legjobb jelölt. Ez az én esetemben is így történt.

Arról mi a véleményed, hogy a két diplomáddal és a 20 évnyi tapasztalatoddal, ott ül melletted Szabó Zsófi, Lakatos Márk vagy Kiss Ramóna?

Kit érdekel! Erről semmilyenfajta véleményem nincsen! Ez ma a média. Sőt, tudod mit gondolok? Szerencsém van, hogy én is beférek ebbe a körbe, mert ma 2019-ben százszor izgalmasabb valaki és mindent az alapján nézünk meg, hogy kinek hány követője van, hányan nézték meg a videóját, hiszen akkor az adott személy biztosan tud valamit, valamiért érdekes az emberek számára. Ki a „francot” érdekel, hogy van egy XY nevű, akinek van erről diplomája, de a kutyát nem érdekli? Nagyon felhígult ez a dolog és mások a szempontok, minél különcebb valaki, annál érdekesebb. Mai szemmel már sajnálom, hogy annó nem maradtam kint Párizsban, és nem vágtam bele valamibe, hiszen Franciaországban én lettem volna az érdekes arc, a suta akcentussal, mint például, nálunk most Cookie, aki attól érdekes, hogy van egy francia akcentusa. Sokkal több minden átmegy az emberek szűrőjén, már nem csinálnak problémát abból, ha valaki nem öltönyben van, vagy nem beszél olyan szépen. Érdekesebb például Nyíregyházáról egy vad srác, aki valamiért mégis leköti az embereket. Ma a média ilyen és ezt muszáj elfogadni, a legfontosabb, hogy maradjunk eredetiek. Sok felkérést kaptam, hogy tanítsak, de ezt nem lehet tanítani. Vagy valakiben megvan az a bizonyos X, vagy nincsen.

Mit gondolsz a jelenleg futó műsorok minőségéről?

Nagyon érdekel ez a dolog, világ életemben imádtam a tv-t, mindig nézem a nézettségi számokat. Megnézem az újonnan induló műsorokat, kíváncsi vagyok rájuk, és próbálom meglátni, hogy az adott műsor mitől lenne jó. Nyilván van egy személyes véleményem, de olyannyira érdekel ez a dolog, hogy nem csak nézem, hanem csomó mindent magam találtam ki. Kritikus szemmel nézem a műsorokat, kevés olyan van, amit jónak tartok őszintén, de viszont a sok „szar” műsor is magával tud ragadni. Én szeretem a valóságshow-kat, szeretem nézni a Való Világot és a Love Islandet. Mindegyiknek az a kulcsa, hogy jó emberek lettek-e összeválogatva és hogy, hogyan rakják össze a figurákat, akár most a Nyerő Párosban, akár a Való Világban, vagy az Exatlonban, hogy ne mindig csak RTL-es műsort mondjak. Az Exatlont is néztem, a világ egyik legrosszabb műsorának tartom egyébként, de azt is nyomon követtem, mert érdekelt. A borzalmas műsorokat is nézem és próbálom megérteni és megkeresni, hogy mi benne az a plusz, ami miatt otthon az emberek leülnek és megnézik.

Rengeteg olyan állítást lehet hallani, hogy megszűnik a TV a jövőben, szerinted is így lesz?

Biztos vagyok benne, hogy meg fog szűnni a tv, szerintem ez rendjén is van! Amikor még én jártam az egyetemre, akkor arról magyaráztak a tanáraink, hogy el fog tűnni az újság meg a papír. Így is lett, hiszen ma már nem fogsz egy újságpapírt a kezedbe. Azon csodálkozom, hogy hogy nem tűnt még el. Azért van ez csak így, mert nem lehet összehasonlítani egy budapesti közönséget a vidéki közönséggel, ahol hat órakor vak sötét van és Gizi néninek egyetlen programja van estére, ami a televízió nézés. Csak azért van még mindig, mert jelen pillanatban nem tudja mindenki megteremteni magának, hogy az interneten a saját választását nézze ahelyett, amit ráöntenek a tv csatornák.

Abban gondolkodtál már, hogy mit kezdenél a televíziózás nélkül?

Podcastban kezdtem el gondolkodni, mert amíg régen az volt a legfontosabb, hogy az ember mutogassa magát és felismerjék, addig én azt tudnám szexinek találni, hogy nem kell szerepelnem, nem kell odafigyelnem a külsőmre, hogy ne legyek kócos. Gondolkodom azon, hogy a Pimasz úr ottalszik-ot átteszem csak hangba. Miközben tudom, hogy az a legfontosabb a néző számára, hogy lássa, hol lakik a szereplő, én ezeket elmondanám, hogy például kertes budai övezet, gyönyörű sárgaház, ez így még izgalmasabb lenne szerintem. A podcastot az emberek csak futás közben vagy vezetés közben hallgatják, eközben engem hallgatnának, mint egy rádiójátékot. Abban nem hiszek, hogy nekiálljak három perces videókat gyártani és versenyezzek a Youtuberekkel.

Neked is van egy tini fiad. Mit gondolsz, kire hárul a feladat, hogy a fiatal generációk a médiát tudatosan fogyasszák?

Szerintem ez teljesen kicsúszott már a kezünkből, ezt nem lehet így kontrollálni és nem is kell. A mai világban egyben tudsz bízni, hogy a gyereked olyan dolgokat fog nézni, ami nem káros. Az iskoláknak, a szülőknek vagy a társadalomnak már rég kicsúszott a kezéből a felelősség. Ha a gyereknek van egy okos telefonja, amivel félrevonul, és azt csinál, amit akar.

Én a kérdésem alatt inkább az online zaklatásra vagy a rengeteg fake news-ra gondolok, amelyek hatással vannak a mindennapjaikra.

Egyet tudsz csinálni szülőként, tanárként, hogy ott ülsz a gyerek mellett és nézed, hogy mit néz. Szülőként kell kialakítani azt a fajta józan ítélőképességet, az élet egyéb területén a gyereked felé, hogy ezeket elkerüljék. Én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a fiam nem néz híradót, és ha egy hirdetés előtt elhangzik, hogy kiskorúaknak nem ajánlott, automatikusan befogja a fülét és nem is érdekli. Ez a szülő felelőssége, de naponta jönnek az újabb dolgok, amire nem lehet előre felkészülni. Vagy elzárod ettől az egész világtól és nagyon keretezett határok között engeded neki a használatot, vagy letiltasz bizonyos oldalakat. Én rá bízom ezt a gyerekemre.

Valami kihívás a jövőre nézve?

Elég kihívásom volt már, semmi bizonyítási vágy nincs bennem. Valamit nyilván azért szeretnék kreálni. Most tényleg nagyon jól vagyok, azt csinálom, amit mindig is csinálni akartam, a családommal is tudok lenni és tudok utazni. A Balatonon élek, csónakázok jókat, eljárok futni, élvezem az életet. Nem a milliókat teszem félre a bankba és kuporgatom a pénzemet, hanem a mának élek.

Bármi jó tanács azoknak, akik a médiában szeretnének elhelyezkedni?

Csináljátok meg a saját csatornátokat és ne várjatok arra, hogy ebbe a régi, ósdi televízióban lehetőséget kapjatok, ez már a múlté. Most fiatalon lehet készülni erre a nagy változásra és elég csak körülnézni ahhoz, hogy ezt lássátok. Ma arról szól a média, hogy létre tudja-e hozni valaki a saját csatornáját, azt kellőképpen érdekessé tudja-e tenni mások számára, és esetleg még értéket is teremthet ezzel párhuzamosan.

fotó: blikk.hu

Készítette: Hegedüs Kata

(vendégszerző)

 

Pimaszul őszintén Papp Gergővel Tovább
Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével

sound-speaker-radio-microphone-484_1.jpg

Interjúnk Becze Szilviával, aki nem mindig a Bartók rádió selymesen lágy hangú műsorvezetője volt, hiszen hosszú, de annál eseménydúsabb utat járt be, mielőtt megállapodott emellett. - Mák Zerna vendégszerzőnk írása.

Ha jól tudom te eredetileg zenész vagy. Hogy esett erre a hivatásra a választásod? Szülői nyomás volt vagy saját döntés?

 

73212855_512541139603586_4828946668512608256_n.jpg

Nem a szüleim mondták, nekem volt egy lázadó időszakom amikor fogorvos akartam lenni, de aztán hangszeres versenyeket kezdtem nyerni és az egyik alkalommal odajött hozzám a zsűriből egy Zeneakadémiai mester. Én akkor voltam 13 éves - ő pedig -  megkérdezte a szüleimet, melyik középiskolába megyek majd. Ők mondták, hogy talán Miskolcra (ott is volt egy másik jó zenei szakközépiskola), de még nem született meg a döntés. Ekkor a Tanár Úr jelezte, hogy ő szeretné, ha mindenképp a pesti zeneibe mennék, mert ő szeretné figyelni, hogy mi lesz belőlem, és később -jha jól alakul - felvenni a Zeneakadémiára. Úgyhogy igazából ő választott ki és ez döntötte el, hogy tényleg ebbe az irányba menjek. 

Végül így is lett, és oboa szakon végeztem az egyetemen is. Nekem nagyon nagy szerencsém volt, mert miután leérettségiztem, de még a Zeneakadémia kezdete előtt, bekerültem a Budapesti Fesztiválzenekarba, ami már akkor is a legnagyobb zenekar volt. Nyilván volt próbajáték is, amelyen meg kellett felelnem, aztán én zenészként ott nőttem fel. A Zeneakadémiára már az első nap úgy mentem be, hogy elmondtam: „elnézést, de lesz olyan, hogy nem fogok tudni órára jönni, mert próbáim lesznek”. Mivel a Fesztiválzenekarról volt szó, beleegyeztek. Tehát így kezdtem én 18 évesen, bár az egész egy nagyon szerencsés véletlen volt. 

Hogyan lépett be az életedbe az újságírás?

 

Amikor elkezdett érdekelni az újságírás, a fő hajtóerő bennem az volt, hogy írni akartam és ráadásul nagy előny, hogy mindegy, hogy a világ melyik pontján van az ember. Előfordult, hogy egy cikket Amerikából küldtem el, mert épp ott voltunk a zenekarral. Ebben ismét óriási mázlim volt, mert az Elle magazinnál kezdhettem, hogy teljesen más témákkal kellett foglalkoznom, írtam például fiatalkori mellrák-kampányt, de az elvált apák helyzetéről is. 

Miért lett vége a zenei karrierednek és hogyan lettél rádiós műsorvezető?

 

Egy volt tanárom, aki a tévénél dolgozott megkérdezte, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a műsorvezetést, mert pont akkor indult egy pesti gazdasági rádió, ahová tehetséges embereket kerestek, és mivel újonnan indult, mindenféle tét nélkül kipróbálhattam magam, hogy alkalmas vagyok-e. Elkezdtem akkor azt is, a rádió abszolút rugalmas volt és úgy irányított mindent, hogy én a zenekarral tudjak utazni. Aztán a rádió helyzete bizonytalanná vált, és a főnököm, aki a Magyar Televíziónál dolgozott, a Kossuth rádiónak ajánlotta ezt a műsort. Az ottani vezetőség pedig azt mondta, hogy ők most inkább a Bartók rádiót fejlesztik és szükségük van egy hozzáértő műsorvezetőnőre. Meghívtak a Bartók rádió castingjára, és 62 ember közül választottak ki. Ekkor még mindig ment mellette a Fesztiválzenekaros pályafutásom, viszont fokozatosan olyan sok feladatom lett, mint például egyéb műsorvezetői, háziasszonyi tennivalók (hiszen akkor már a kislányom is velünk volt), hogy akkor az egyik Európa turnénak a végén becsuktam a hangszerem dobozát és azóta nem nyitottam ki.

Ezek alapján elmondhatjuk, hogy nálad soha nem állt meg az élet és mindig mozgásban voltál. Mostanra ez megváltozott, lecsillapodott?

 

Egyáltalán nem, mert szerencsére pont olyan intézmények találtak meg maguknak, amelyeknél mindig más és más feladatot szabnak ki rám. Ugyan alapvetően mindegyik műsorvezetés, de egy kicsit mindegyik eltérő. Egyrészt van a rádió, ami a fix és állandó oldala. Onnan indult az egész, hiszen azért hívnak mindenfelé, mert a rádióban zenével és kultúrával foglalkozom és hallgatnak, de olyan cégek, rendezvényközpontok is megtalálnak, amiknek semmi köze a zenéhez. Ők is a hang miatt érdeklődnek, én meg persze elvállalom, mert az is egy kihívás.

Milyen jövőt látsz a rádiózásnak? Lesz annak egyáltalán jövője?

 

Ennek lesz, a tévének viszont nem lesz, sőt már szinte nincs is. Csak gondolj bele, hogy te például mennyi tévéműsort nézel. Semennyit, ugye? A legtöbben, főleg a fiatalok már mindent az interneten néznek. A rádiónál azért nincs ez a probléma, mert az embereknek még mindig szükségük van arra, amikor beülnek az autóba és egy gombnyomással bekapcsolják. Magyarországon az online kultúra még nem az igazi, de én ebbe az irányba szeretnék elmozdulni, mert külföldön már nagyon befutott az online rádiózás. Szóval én úgy képzelem a rádió jövőjét,  mint egy polip. Van egy online középpont sokfelé ágazó csáppal, hogy minden réteget ki tudjon szolgálni. A legfontosabb, hogy nem szabad halál komolynak gondolni semmit, mert ott lesz a vége.

Ajánlod-e a mostanában végzett friss diplomásoknak a szakmádat akár az újságírást akár a rádiós műsorvezetést? Látsz-e számukra lehetőséget, van-e rájuk szükség a média munkaerőpiacán?

 

Nem ezt közvetítik a munkaadók, de kellene generációs frissítés. Volt, amikor jöttek hozzám egyetemekről szakmai gyakorlatra. Mindig azt mondtam nekik, hogy ezt úgy kell elképzelni, mint egy szénásszekér.  Amikor már alaposan megpakolták, akkor egy másik nagy adag széna nem fér rá, mert ledől az egész, de egy-egy szál még belefér. A média világa is pont ilyen, hogy nem mindenki fogja megtalálni benne a számítását, de ha valaki nagyon elszántan küzd, akkor lehet ő az az egy szál. Persze nem lesz könnyű. A másik, amit sokat hangoztattam, még ha furcsán is néztek rám eleinte a diákjaim, hogy én senkit nem engednék mikrofon mögé, amíg nem írt néhány éven keresztül. Csak azzal lehet megszerezni egy megfelelő saját szókincset és szinonimagyűjteményt, mert ott gondolkodik az ember a legtöbbet és ott trenírozza magát erre a legjobban. Tőlünk a média iskolában kérdezte meg Kepes András, és ez nagyon megmaradt bennem: „Maguk médiasztárok akarnak lenni, vagy újságírók? Mert, ha médiasztárok, akkor nem tudok segíteni.” 

 

2019. november 5.

Mák Zerna

vendégszerző

Előbb a toll, aztán a mikrofon - interjú Becze Szilviával, a Bartók rádió műsorvezetőjével Tovább
Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet

Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet

time_management.jpg

Biztosan te is voltál már olyan helyzetben, hogy a tanév elején még energiával telve ugrottál fejest a teendőkbe, tervezgettél, célokat, álmokat dédelgettél… Mindez azonban csakhamar káoszba fordult át, mert a feladatok, hobbik, programok és határidők közt nehezebbé vált a navigáció, mint eleinte gondoltad, a motivációd pedig egyre csak csökken és csökken. Nem is beszélve arról, hogy az időd mintha kifolyna a kezeid közül, a pihenés pedig lassan már csak egy utópia.

Ezzel egyáltalán nem vagy egyedül — de az a szerencse, hogy egy kis tudatossággal te is visszafordíthatod, sőt, akár meg is oldhatod ezt a helyzetet.

 

Első lépés: szokások

 

Elsőként ismerd fel, hogy az egész életed szokásokból tevődik össze. Szinte mindent rutinból teszel: a reggeli kávédtól a jegyzetelésen át addig, hogy leülsz-e a metrón, vagy inkább a sarokba állsz és kapaszkodsz. Néhány szokás viszont egyáltalán nem járul hozzá ahhoz, hogy szervezettebb legyen egy-egy napod, sőt, inkább épp az ellenkezőjét erősíti. Ilyen lehet, hogy magadba feledkezve görgetsz lefelé az Instagramon, ahelyett, hogy a dolgodat csinálnád, vagy esténként lustálkodva csak hagyod telni az időt, és ezért nem fekszel le időben.

Bármilyen rossz szokásról is legyen szó, az a legjobb, ha minél előbb kicseréled egy jóra. Ezt úgy teheted meg, ha először is megfigyeled magad: milyen rutinból végzett tevékenységen csúszik félre a napod? Mi az, ami után úgy érzed, ez talán nem volt a legjobb módja az időd eltöltésének? Milyen tevékenység után marad benned hiányérzet? Miután sikerül tudatosítanod a szokás létezését, egészen apró részekre tudod bontani. Keresd meg magadban az okát: helyettesít valamit, esetleg unalom vagy frusztráció váltja ki? Milyen helyzetben fordul elő? Így már az is megvan, mikor és hogyan kúszik be a napodba, illetve mi a célja. Ekkor következik az utolsó lépés: a megújítás. Gondolkozz el azon, mivel helyettesítheted a régi szokást, és kis ideig következetesen tedd azt minden alkalommal.

 

Második lépés: proaktivitás

 

Most, hogy végre nyertél egy kis időt, lássuk, mik a céljaid!

A legtöbb cél és terv álomként kezdi. A hozzájuk vezető utat éppen ezért sokszor homály borítja, és ez talán ijesztő, vagy egyenesen elrettentő is lehet számodra. Ahhoz, hogy ezt előre kiküszöböld, érdemes minél proaktívabb hozzáállással megközelítened a témát.

Ehhez hozzátartozik, hogy már a célok kitűzésekor odafigyelsz néhány dologra. Fontos, hogy minden célra igaz legyen a következő öt dolog.

  1. Minél pontosabban határozd meg, írd körül a célt – így elkerülheted a vakvágányokat.
  2. Valamilyen módon tedd mérhetővé a haladást – ez sikerélményt ad és követhetővé teszi a folyamatot.
  3. Gondold végig, hogy a jelenlegi időbeosztásod, tapasztalatod stb. alapján egyáltalán teljesíthető-e ez a cél – így a felesleges kudarcélményt is kizárod.
  4. Legyen releváns a célod – olyasvalami, amihez tudsz kapcsolódni, elköteleződni mellette.
  5. Nem utolsó sorban pedig legyen valós határideje – ehhez igazodva számon kérheted saját magad, és ha szükséges, adhatsz még időt magadnak. 

 

Harmadik lépés: tervezés – tudj nemet mondani!

 

Ha már profi vagy abban, hogy milyen szempontok szerint válaszd ki az elérendő célokat, egy újabb elengedhetetlen dolog következik: az alternatívák közötti szelektálás. Hiszen mindenkivel előfordul az, amit akár a bőség zavarának is hívhatunk – hogy túl sok jó lehetőség előtt állunk. Ebben az esetben a legkevésbé hatékony megoldás az, ha mindegyikre igent mondasz. Mert még akkor is, ha úgy érzed, menni fog, a mennyiség a minőség rovására mehet. Inkább csinálj keveset jobban – észre fogod venni, hogy ez mennyire megváltoztatja majd, hogy hogyan állsz hozzá a projektjeidhez.

Ha nagyon nehezedre esik eldönteni, hogy igent mondj-e valamire, kérdezd meg magadtól, a jelenlegi szükségleteid, tapasztalataid, hosszú- és rövidtávú céljaid kontextusában mivel éri meg a legjobban eltölteni az időd. Ez segíthet a fontossági sorrend felállításában, és kevésbé érzed majd úgy, hogy megfosztottad magad valamitől.

 

Negyedik lépés: újratöltés

 

A fent leírtak akkor lesznek a leginkább segítségedre, ha nem felejted el a negyedik pontot: a kikapcsolódást. Diákként, fiatalként talán te is hajlamos vagy arra, hogy a szőnyeg alá seperd, ha valami miatt stresszelsz vagy ha fáradt vagy. Természetesen nem wellness-hétvégéről és masszázsról van szó, sokkal inkább arról, hogy megtartsd a munka és az „énidő” egyensúlyát az életedben – mert utóbbiból nyered azt az energiát, amire az előbbihez szükséged van.

A stressz levezetésére mindenkinek megvan a bevált, személyes módszere, de a beszélgetés és a sport mindig jó választás lehet. Az órák, a diákmunka és a bulik mellett gyakori a „majd bekapok valamit útközben” mentalitás is, de fontos, hogy viszonylag rendszeresen egyél és elég vizet igyál – főleg, ha lelkiismeretes egyetemistaként a kelleténél több koffeint fogyasztasz.

Végül pedig, hagyj időt magadnak arra, hogy valamit csak az általa okozott örömért csinálj! Legyen ez bármilyen hobbi, művészet, különcség, az a lényeg, hogy bele tudj feledkezni.

 

Ha pedig mindezt végigcsináltad, kezdődhet az egész elölről! 

 

források:

https://www.smartsheet.com/blog/essential-guide-writing-smart-goals

https://www.entrepreneur.com/article/240518

fotó: pexels.com

 

Lázár Fruzsina

2019. november 4.

 

Hogyan ne égj ki? - Négy lépés, hogy könnyebb legyen a diákélet Tovább
Hol találunk munkát? – 10 tipp az álláskereséshez!

Hol találunk munkát? – 10 tipp az álláskereséshez!

Az álláskeresés során arra mindig figyeljünk, hogy csak olyan munkát pályázzunk meg, amelynek betöltésére alkalmasak vagyunk és ezt az önéletrajzunk is tükrözi. Ne szórjuk tele a piacot a pályázatunkkal! Ugyanis könnyen megeshet, hogy hiteltelenné válunk a munkáltató szemében, és semmilyen más lehetőséggel kapcsolatban nem fog keresni minket.

476010213.jpg

Hol találunk munkát? – 10 tipp az álláskereséshez! Tovább